A fa természetes és megújuló nyersanyag. Ökológiai szempontból azért előnyös, mert a környezetet nagyon kis mértékben terheli. Nem bocsát ki méreganyagokat, megköti a CO2-t, és újrahasznosítása vagy megsemmisítése semmiféle nehézséget nem okoz. A fafeldolgozás primer energiafelhasználása – a többi építőanyaggal összehasonlítva – a beépítésre kész állapot eléréséig nagyon csekély.
Beltéri alkalmazásnál a fát nem kell favédő szerekkel kezelni. Feldolgozás előtt azonban gombásodás vagy kártevőkkel való fertőzöttség szempontjából megvizsgálják a faanyagot. A lépcső gyártásához szükséges energia (primer energiafelhasználás) csökkentéséhez lehetőleg hazai erdőkből származó fát használjunk. Ez többek között azt is jelenti, hogy a kivágott fának a fűrészüzemig rövid utat kell megtennie. A faanyagot a szokásos módon kezdetben a szabadban, majd fedett helyen (pl. a műhelyben) tárolják. A lépcsőkhöz használt faanyag a beépítés időpontjában 6-12 % nedvességtartalmú lehet.
Az agglomérait faanyagok (pl. farostlemez, MDF) gyártása sok energiát emészt fel, ezért azokat mellőzzük. Ahhoz, hogy ezeket a lapokat előállítsák, a tömör fából először furnért hasítanak vagy forgácsot aprítanak, ezt azután mesterségesen szárítják, majd a furnérlapok vagy forgácsok összeragasztásához kötőanyagot használnak fel, végül pedig összesajtolják az anyagot.
Különböző építőanyagok primer energiafelhasználása [kW * h/m3] a beépítésre kész állapot eléréséig, 1,0 m3 fára átszámítva. Az adatok a legkisebb és legnagyobb értékeknek felelnek meg. (Forrás: Építés- és Lakásügyi Minisztérium, Északrajna-Vesztfália, 1997).
Felületkezelés
Az építőanyagként alkalmazott fa csak akkor környezetbarát, ha nem kezelik vegyszerekkel. Beltéri felhasználásnál elvileg nincs szükség arra, hogy a fa felületét kezeljük. Azzal viszont legyünk tisztában, hogy a kezeletlen fa inkább szennyeződik, mint a kezelt. A kezeletlen felületet is lehet ápolni. A pórusokból nedves kefével el lehet távolítani a szennyeződést. Ha a fa ennek következtében érdessé válna, csiszolópapírral újra le lehet simítani.
A szennyeződések eltávolítása
Az ecet eltávolítja a víz-, mész- és gipszfoltokat (utána azonban a felületet bő meleg vízzel le kell mosni), a gyantaeltávolító szer eltünteti az olaj- és zsírfoltokat. Az ásványolaj és ásványi zsír nyomait magnézia és könnyűbenzin keverékével kezelhetjük.
A fafelületek kezelése
Ha a fafelületet különböző hatások, például zsír- vagy vízfoltok okozta elszennyeződés ellen meg kívánjuk védeni, akkor számítanunk kell arra, hogy megnövekszik az előállításhoz szükséges energiafogyasztás. Ha ezen túlmenően még az ápolást is meg akarjuk könnyíteni (pl. úgy, hogy a piszkot könnyen el lehessen távolítani a felületről), akkor felületkezelt termékeket kell alkalmaznunk. Lenolajjal például annyira telíthető a fa felülete, hogy azon sem víz-, sem olajfoltok nem keletkeznek.
Ez a termék azonban nem védi meg a felületet a karcolódástól és kopástól, így nem mentesít a napi ápolási munka alól. Ha mellőzni akarjuk a mesterségesen előállított lakkokat, viszont szeretnénk megkönnyíteni a felület ápolását, különböző természetes alapanyagokból (pl. napraforgó-, szója- és bogáncsolajból vagy méhes karnaubaviaszból) készített keveréket hordhatunk fel. Ez a keverék azonban nem zárja le teljesen a felületet.
Szintetikus viaszokkal jobb eredményt lehet elérni. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon fontos a keverési arányok pontos ismerete, mert csak így lesz megfelelő a massza állaga. Ez legyen könnyen folyós, ne kocsonyásodjon, elfogadható időn belül száradjon és ne legyen kellemetlen szaga.
Biológiai felületkezelés kockázatai
Mindezt e cikksorozat szerzője személyesen is tapasztalhatja a nyaralónak használt faházában, amelynek belső falait egy korábban környezetbarátnak számító viasszal kezelték, és sajnálatos módon még napjainkban is begyullad a szeme, ha három napnál tovább a házában tartózkodik.
A viaszolt lépcsők hajlamosak a nyikorgásra. Ezt azonban kiküszöbölhetjük, ha a bevésett felületeket glicerinnel vonjuk be.
Vízzel hígítható lakkok
A vízzel hígítható lakkoktól, amelyeket több mint 20 évvel ezelőtt a környezetbarát felületkezelés csodaszerének kiáltottak ki, a szakemberek ódzkodnak. Az oldószernek alkalmazott víz ugyanis kölcsönhatásba lép a fa anyagával. Ennek következtében a felület megduzzad és érdessé válik. A száradási idő lényegesen hosszabb, mint a szintetikus lakkoknál.
A kopásállóságot edzők hozzáadásával ugyan fokozni lehet, a többi lakktípussal azonos szilárdságot azonban még így sem lehet elérni. Sok olyan lakktermék van, amelyik megváltoztatja a fa színét. Az ilyen lakkokban lévő 5-7 % szerves oldószer miatt a felhordásnál feltétlenül szükség van a védőmaszk használatára, mert a lakk bázisát alkotó víz gyorsan vegyül a testben lévő vízzel.
Szintetikus lakkok
A szintetikus lakkok gyártásánál alkalmazott anyagok palettája sokkal szélesebb. Az alkidgyantáktól, savaktól, kőolajtól kezdve egészen a cellulózig sokféle alapanyaggal találkozunk. Ezeket a termékeket általában nagyüzemi körülmények között állítják elő és félgyártmányok formájában kerülnek a lakkgyártókhoz, akik azután a saját receptjeik szerint lakkokat készítenek belőlük.
Ha ilyen lakkokat alkalmazunk, műanyag jellegű bevonatot kapunk, a felület gondozása egyszerű lesz, hozzájárulunk a vegyipari munkahelyek megtartásához, viszont növeljük az energiafogyasztást és szennyezzük a környezetet. Végül az sem zárható ki, hogy egyes embereknél ezeknek a felületkezelő anyagoknak a kipárolgása allergiás reakciót vált ki.
Különösen körültekintően járjunk el a gyerekszobáknál és a gyerekek tartózkodására szánt helyiségeknél, mert a kicsik szervezete kevésbé ellenálló, mint a felnőtteké. Ezeket a lakkokat arra találták ki, hogy megkönnyítsék a fáradságos ápolást, és persze a rövid száradási idő is vonzó lehet.
Előírások
A következő példákat a németországi Hessen tartomány építési szabályzatának 1994. 12. 19-i kiadása alapján állítottuk össze. (A német szövetségi tartományok építési szabályzatai nem térnek el jelentősen egymástól). Az épületeket tűzvédelmi szempontból „épületosztályokba” sorolják. Mindebből a falépcsők szempontjából a következők adódnak:
A, B, C épületosztályok: legfeljebb három lakás, a legfelső padlószint legfeljebb 5,85 m magasan lehet a terepszint felett; építőanyag-osztály B2 (normál éghetőségű), egyéb követelmény nincs.
D és E épületosztályok: legfeljebb hat lakás, a legfelső padlószint legfeljebb 7 m magasan lehet a terepszint felett; követelmény: F 30-B*.
F és G épületosztályok: a legfelső padlószint több mint 7 m magasan van a terepszint felett. Követelmény: F90-A**; falépcsőkkel nem valósítható meg.
Magyarországon az MSz 595 1-5. szabvány alapján állapítják meg a szerkezetek tűzállósági követelményeit (habár azt visszavonták). A magyar előírás a német rendszertől eltérő kategóriákat használ, ezért az itt megadott tűzállósági és éghetőségi minősítések nem írhatók át. Az F 30 jelentése: szerkezeti elem legalább 30 perc tűzállósággal, A: nem éghető; B: éghető építőanyag.
A lépcsőfokok d [mm] vastagsága különböző anyagok esetén
[table id=305 /]
*Szerkezeti elem legalább 30 perc tűzállósággal, éghető építőanyag.
**Szerkezeti elem legalább 90 perc tűzállósággal, nem éghető építőanyag.
***Szerkezeti elem legalább 90 perc tűzállósággal, éghető építőanyag.
Hogyan érhető el az F 30-B?*
A tölgyfa lépcsőfokok vastagsága 1 m támaszköz esetén, a teherbírás és a használhatóság követelményei alapján, a DIN 1052 szerint 32 mm. A DIN 4102-4 szerint a megadott beégési sebességeknél a tölgyfából, ill. a 600 kg/m3-nél nagyobb sűrűségű fából a bükkfa kivételével készített fokok szükséges vastagsága 51 mm. A minimális bevésési mélység 30 mm.
Ha a lépcsők alsó oldalát gipszrosttal (d ≥ 10 mm), terpeszhálóra felhordott vakolattal vagy megfelelő gipszkartonnal (d ≥ 12,5 mm) burkoljuk, a tűzzel szembeni ellenállás időtartamát meg lehet hosszabbítani, vagy a lépcsőfokok vastagságát 20 %-kal, azaz 41 mm-re (keményfa, a bükk kivételével) csökkenthetjük.
Ügyeljünk arra is, hogy a lépcsőfokok f lehajlása ne legyen nagyobb, mint L/300 (L = a lépcsőfokok fesztávja). Az ajánlott vastagság 45 mm. Húzott lépcsőfokok esetén a magasságot ennek megfelelően kell megválasztani.
Alsó oldalukon burkolt lépcsők
A fokbélések minimális vastagsága a DIN 1052 szerint 17 mm, a DIN 4102 alapján 21 mm. A lépcső alsó oldalának teljes burkolásakor a pofatartók kedvezőbben méretezhetők. Három oldalról támadó tüzet kell alapul venni. A fokok felső oldala mindig ki van téve a tűzátcsapásnak.
A pofatartók minimális méreteinek F 30-B* esetén a DIN 4102-4 szerint készült táblázat adatainak kell megfelelni.
A pofatartók hw (cm) magassága, tömör tűlevelű fából készített pofatartók esetén. A tölgyfára vonatkozó értékeket úgy kapjuk meg, hogy a táblázat adatait 0,8 tényezővel megszorozzuk (Zimmermeister Kalender. Karlsruhe, Bruderverlag, 2000.)
A pofatartók hw (cm) magassága, ragasztott fatartókból készített pofatartók esetén
A pofatartók hw, (cm) magassága, max. 1,21 m széles, egyenes lépcsők esetén. Tűlevelű fa; a lombos fára vonatkozó értékek dőlt számjegyekkel (lenti táblázat).
Ráültetett kialakítás
Bevésett kialakítás
[table id=306 /]
*Szerkezeti elem legalább 30 perc tűzállósággal, éghető építőanyag.
Alternatív javaslatok
Egy 1906-ban épített, öt szinten már lakott ház hatodik szintjén is lakásokat kívántak kialakítani. Az épületben bevésett tölgyfa lépcsők voltak. Hessen tartomány építési szabályzatának értelmében meglévő épület ilyen jellegű átalakításakor az egész épületet az előírások aktuális szintjének megfelelően kell elbírálni. Esetünkben ez annyit jelent, hogy a lépcsőkkel szemben támasztott követelményérték: F 90-A*. (* Szerkezeti elem legalább 90 perc tűzállósággal, nem éghető építőanyag.)
A meglévő lépcsők felcserélése éghetetlen anyagból készült lépcsőkre viszont elviselhetetlen költségekkel járt volna. A tűzvédelmi követelmények teljesítéséhez ezért más megoldást kellett keresni.
A második mentési útvonalat az jelentette, hogy a tűzoltóság eszközeivel a legfelső menekülési szintet el lehet érni (a kilépőablakok mérete > 0,90 x 1,20 m, az utcáról megközelíthetők, teljesen nyithatók, az eresztől legalább 1 m távolságban vannak).
A pinceteret tűzvédelmi szempontból leválasztották a lépcsőháztól, mert a tapasztalatok szerint a pincében a felhalmozódott lomok és a késői észlelés miatt könnyen keletkeznek nagyobb tüzek. A pincébe vezető ajtónál a T 30** kivitel elegendőnek bizonyult. (** 30 perc tűzállóság.)
A meglévő lépcső alulról tűzálló lapokból álló borítást kapott, így elérhető volt az F 30-B*** fokozat. (*** Szerkezeti elem legalább 30 perc tűzállósággal, éghető építőanyag.) A szabad oldali pofatartó külső oldalára engedélyezték a tűzvédelmi festést. A tetőtérben lévő falakra és födémekre engedélyeztek az F 90-B**** besorolású épületelemeket; a korszerű szárazépítési rendszerekkel a követelményeknek nagyon könnyen eleget lehetett tenni. (**** Szerkezeti elem legalább 90 perc tűzállósággal, éghető építőanyag.)
A lépcsőtér füsttől való mentesítésére ezenkívül a lépcsőház fölött füst- és hőelszívó berendezést is beépítettek, így a padlószint feletti 1,80 m magasságig meg lehetett oldani a füstmentességet. A lépcsőházba nyíló lakásajtók esetében a „teli, tömören záró” követelmény előírásával olyan megoldást sikerült találni, amelyet (némi utómunkával) a meglévő ajtókkal ki lehetett elégíteni.
Speciális épületben speciális megoldás
A műemléki védettség alatt álló iskolaépületet egy átfogó felújítás során információs irodává alakították át (funkcióváltás). Az épületet lecsupaszították és olyan állapotot alakítottak ki benne, amely megfelel a középületekkel szemben támasztott korszerű követelményeknek.
A régi tölgyfa lépcső helyett olyan új falépcsőt kívántak elhelyezni, amelynek az épületre vonatkozó műemlékvédelmi szempontokat is ki kellett elégítenie.
Ebben az esetben speciális építményről van szó. Az első emeleten egy második menekülési útvonal is rendelkezésre állt, ezért engedélyezték egy „nem egészen” F 30-B* besorolású lépcső megépítését, azzal a feltétellel, hogy a lépcsőház tetőterében automatikus füstelszívásról kell gondoskodni. A lépcső tölgyfa pofatartóinak és lépcsőfokainak vastagsága 55 mm, a fokbélések vastagsága 20 mm.
A tetőtérben elhelyezett füst- és hőelszívás mint alternatív megoldási lehetőség része
A pofatartók oldalának burkolása előnyös a tűzvédelem szempontjából
Neu-Isenburg régi iskolaépülete. Átépítve 1997-ben
A kellő mozgástér
Frankfurtban az építési felügyelet a hozzá benyújtott anyagok közül azokat, amelyekről már eleve megállapítható, hogy az építési előírások szerinti építészeti tűzvédelemi követelményeknek nem felelnek meg, továbbítja a tűzoltóságnak. Az ellenőrzi a dokumentációt és (esetleg az építésszel való egyeztetés után) követelményjegyzéket állít össze. Ezt azután az építési szakhatóság általában az építési engedély tartozékaként kezeli.
A kívánt intézkedések végrehajtását az építési felügyeleti hatóság ugyan csak ritkán ellenőrzi, azonban az építésvezető aláírásával szavatolja annak előírás szerinti kivitelezését. Egy esetleg előforduló káresetben a biztosító ellenőrzi, hogy megtartották-e az építkezés során az érvényes előírásokat, mert ennek alapján esetleg mérsékelni tudja fizetési kötelezettségét.
Menekülési útvonalak
Lakóházakban alapvetően két mentési útvonal létezik: az első a lépcső, a második az ablak. Balesetnél, tűzesetnél a mentők a helyszínen ítélik meg a sérülés típusát és a szállítás abból adódó módját. Ha például gerincsérülésről van szó, a beteget merev hordágyon kell szállítani, lehetőleg úgy, hogy a sérültet ne érjék nagyobb rázkódások.
A szállítást ilyenkor általában a második mentési útvonalon, az ablakon át hajtják végre. Ehhez kosaras forgólétrát állítanak fel, a kosárra ilyenkor hordágyat szerelnek. Ha a sérült személyt a lépcsőkön szállítják le, azt sohasem hordággyal végzik, hanem ülő állapotban (a sérült személy két mentős keresztben összekulcsolt kezén ül és azok vállaiba kapaszkodik).
A 0,60 x 2,00 m méretű hordponyva egy másik szállítási lehetőség. Ezt a ponyvát az oldalain elhelyezett hat fül segítségével a szállítandó beteg súlyától függően 2-6 személy viheti.
Falépcsők és fa-acél lépcsők lépéshangjának csillapítása
A DIN 4109 „Zajvédelem faépületekben” c. szabvány határozza meg azokat a zajvédelmi követelményeket, amelyeket a lépcsőknek beépített állapotban ki kell elégíteniük. A német szabvány ezenkívül a normál zajvédelem esetére ajánlásokat, a fokozott zajvédelemre pedig javaslatokat is tartalmaz. A Magyarországon irányadó szabvány: MSz-04-601 1, 2, 3, 4, 5. 1988. Épületakusztika. Célszerű azonban a német szabványok szerint tervezni, mert azok szigorúbbak, naprakészebb információkat tartalmaznak és a bennük foglaltak az európai zajvédelem-szabványosítás (EN) elkészülte után is érvényben maradnak.
A német Faértékesítési Alapítvány (Holzabsatzfond) által támogatott, müncheni székhelyű Német Fakutatási Társaság (Deutsche Gesellschaft für Holzforschung, DGfH) azzal a feladattal bízta meg a Rosenheimi Műszaki Főiskola docense, Prof. Dipl.-Phys. F. Holtz által vezetett Hang- és Hőmérési Laboratóriumot, hogy végezzen akusztikai vizsgálatokat favázas épületben lévő fa-, ill. acél-fa lépcsőkön.
Vizsgálatok célja
A vizsgálatok célja az volt, hogy képet alkosson a favázas épületekben lévő, szokványos lépcsőszerkezetek zajcsillapításáról. A távolabbi célkitűzés a feltárt összefüggések alapján optimális szerkezetek létrehozása volt.
Az intézet egy fa próbapadot épített, amely két térből, egy adó- és egy vevőhelyiségből állt, köztük 4 cm távolsággal. A favázas szerkezetű falak és födémek faelemeinek keresztmetszetei, szigetelése és burkolata épület-válaszfalat igyekezett utánozni. A lépcső előre gyártott fülkébe került, ez egy fa válaszfalnak felelt meg. Az épületválaszfal 71 dB léghang-tényezővel készült.
Azzal, hogy a lépcsőt csak az oldalfalakra erősítik fel, nem pedig a válaszfalra, máris nagyon jelentős javulást lehet elérni. Ez az acél-fa lépcsőre és a falépcsőre egyaránt érvényes. Vizsgálták az egyik belső falhoz erősített zártszelvény tartókat, egyébként azonos feltételek mellett, homokkal megtöltve és homoktöltés nélkül. A homokkal megtöltött tartókkal 4 dB értékű javulást lehetett elérni.
A könnyű épületelemekbe behelyezett rugalmas (elasztomer) alátétek akusztikailag csak akkor lehetnek hatásosak, ha megfelelően lágyak. Nem lehetnek ugyanakkor annyira lágyak, hogy ennek következtében a lépcső kisfrekvenciás lengésekre váljon hajlamossá, mert ez egyenesen annak használhatóságát, valamint a lépcsőn járás biztonságát tenné kérdésessé.
Tekintettel arra, hogy a könnyűszerkezetes lépcsőknek éppen a mély frekvenciák tartományában vannak fogyatékosságaik, és az akusztikusok ezért a rugalmas (elasztomer) alátéteket lehetőleg kis saját frekvenciára igyekeznek hangolni, ezen a ponton a zajvédelem és az épületdinamika között bizonyos ellentmondás feszül.
Szabványos szűrt lépéshangszint (L’n,w) a DIN 4109 szerint
[table id=304 /]
A faépületekben a hibátlan állapotú épület-válaszfalakon elhelyezett könnyű lépcsőkkel (ismereteink mai szintje mellett) az L’n,w = 46 dB szabványos lépéshangszintet mindig el lehet érni. így mindig teljesíteni lehet a DIN 4109, 2. melléklet szerinti, fokozott zajvédelemre vonatkozó ajánlást, sőt bizonyos esetekben a VDI 4100 szerinti III. zajvédelmi fokozatra (L’n,w = 39 dB) vonatkozó ajánlást is be lehet tartani. A komfort tekintetében igényes lakók ugyanakkor ennél a lépcsőszerkezetnél a 40 dB körüli szabványos szűrt lépéshangszintet is elégtelennek érzik.
Az elégedetlenség oka a 100 Hz alatti, kis frekvenciájú tartományba eső frekvenciák nagyon nagy aránya. Ezeket a komponenseket (bár azok a szabványos szűrt lépéshangszint számításából kiszorulnak) a lakók észlelik és zavarónak találják. A Q spektrumillesztő értékkel (az 50 Hz feletti frekvenciák figyelembevétele esetén) az egyetlen számmal kifejezett paraméterben a lépcsők kis frekvenciájú lépéshang-csillapítását is figyelembe lehet venni.
A vizsgált falépcső-konstrukciók
Magyarázatok a táblázatokhoz:
- 1. oszlop: A lépcső típusa – a következő típusokat vizsgálták: A/F – acél pofatartós lépcsők ráültetett bükkfa fokokkal; F – bevésett bükkfalépcsők.
- 2. oszlop: L’n,w a szabványos szűrt lépéshangszint.
- 3. oszlop: Szabványos szűrt lépéshangszint (spektrum-illesztő érték).
- 4-11. oszlop: Az A-J betűk az állványokat jelölik, amelyekre az alátámasztásokat szerelték; K = a pofa sarok-alátámasztásra van állítva; R = rugalmas; M = merev (merev és a falhoz szorosan hozzáerősített kapcsolat); GH = gumihüvely; GT = gumitárcsa.
A vizsgált acél pofatartós, bükkfa fokokkal készült lépcsők (több mint 150 mérés kivonata)
Vizsgálatok rejtett kamerával
Ahhoz, hogy a lépcsőket járhatóság szerint osztályokba tudjuk sorolni, meg kellett figyelni a lépcsőt használók járási szokásait. A vizsgálathoz egy kamerával filmeztük le a lépcsőn járókat, pl. pályaudvarokon, iskolákban, vendéglőkben, valamint egy bevásárlóközpontban. Az utóbbi esetben a megfigyelést rejtett kamerával végeztük. A kamera egy pihenővel ellátott, egyenes, párhuzamos, kétkarú lépcsőre irányult, amely hangsúlyozottan megjelölt első élű, kőburkolatú fokokkal és rozsdamentes acélkorláttal készült.
A megfigyelések eredményei
Felfelé haladáskor a megfigyelt személyek túlnyomó többsége talpának a lábujjak és a rüszt közé eső párnázott részével (azt mintegy érzékelésre is használva) a lépcsőfok második felére lép fel. Egyszer sem fordult elő, hogy valaki lábhegyét nekiütötte volna a fokbélésnek. Akik sportosan, gyorsan és elegánsan vágtak neki a lépcsőnek, a magasság leküzdésére lényegesen kevesebb erőt használtak fel, mint azok, akik nehézkesen és lassan mentek a lépcsőn. Az utóbbi esetben ugyanis a lábikra izmai nagyon erősen igénybe vannak véve.
A nehezebb lábbelit viselő személyeknél a talp párnázott részének érzékelőhatása nem érvényesül, ők nehézkesebben mennek felfelé. Hasonló a helyzet a bizonytalan, az esetek túlnyomó részében idősebb embereknél (nagyon gyakran nőknél), akik teljes talpukkal lépnek fel, és ezért nehezükre esik a lépcsőn járás, mert ilyenkor a combizmok is igénybe vannak véve. Aki így jár, gyorsan elfárad.
Felfelé való haladás közben ugyan több energiát fogyasztunk el, a lefelé menés viszont veszélyesebb. Lefelé indulva a kilépő lépcsőfok az induló fok, ezért azt jól meg kell jelölni. Utóbbi esetben a talp párnarészének érzékelő szerepe még egyértelműbben felismerhető. A puha cipőt viselő és a sportos mozgású emberek talpuk párnarészével egészen a lépcsőfok élére léptek. A nehezebb lábbelit hordó vagy félősebb természetű közlekedők teljes talpukat ráhelyezték a lépcsőre, lefelé haladásuk ezért nehézkesebb lett és esetlenül hatott.
Rálátás a lépcsőre
A lépcsőfokokra való rálátás lényegesen segíti a járást. Az út felbecsülésére általában csak néhány másodpercre van szükségünk. Egyenes lépcsőnél megcélozzuk az első fokot, hogy lábunkat a megfelelő helyen tegyük fel rá. A további fokokat többnyire csak felületesen vesszük tudomásul, miközben vízszintesen előre nézve pillantásunk sorban letapogatja a fokok élét.
Lépcsőn járók egy bevásárlóközpontban
Más a helyzet lefelé haladva. Talpunk párnarészével a kilépő lépcsőfok első élére lépünk rá, ez azonban csak akkor valósítható meg, ha arra pontosan rálátunk. Lábunkkal végzett tapintással és szemünkkel gyakran még a következő lépcsőfokot is felmérjük, azután már rátalálunk a megfelelő ritmusra. Ha a lépcsőfok alakja megváltozik, pl. húzott fokú lépcsőnél, akkor újabb lefelé irányuló pillantásokkal kell korrigálni a járás irányát. Ez a mozzanat minden második vagy harmadik lépcsőfoknál megismétlődhet. A húzott fokú lépcső elhúzása akkor megfelelő, ha azon bekötött szemmel is fel vagy le lehet menni.
Példa a kellő rálátás hiányára
A lépcsőn járást a kezünk is segíti
A fogódzót a lépcsőt használók mintegy 25 %-a veszi igénybe: többnyire olyannak, akik támogatást keresnek vagy éppenséggel támaszra szorulnak. A mozgékony személyek, még az előrehaladott korban lévők is, kevésbé használják ezeket a kapaszkodókat. A fogódzó használata annak milyenségétől is függ. Hideg környezetben az acélhoz nem szívesen nyúlunk hozzá, mint ahogyan a piszkos fafogódzó használatát is igyekszünk elkerülni.
A felmérésekből kiderült, hogy az emberek lefelé gyakrabban használják a fogódzót, mint felfelé. A fogódzót akkor fogták meg, amikor (még a lefelé indulás előtt) lenéztek a mélybe. Sokan aztán elengedték a fogódzót, amikor a lefelé vezető első két-három lépcsőfokot már maguk mögött tudták és rátaláltak a lépcső ritmusára. Ezt a megállapítást a régi korlátok is igazolják: ezek fogódzóit rendszerint olajfestékkel festették be, a festék pedig több évtizedes használat után ott kopott le, ahol a leggyakrabban megfogták. Ez egyben azt is megmutatja, hogy a lépcsőt használó emberek többsége hol keres támaszt: a lépcsőre való rálépéskor és a húzott szakaszokon.
A húzott szakaszon a fogódzót felfelé menet is sokan használják, hogy felhúzzák magukat. Népszerű megoldásnak számítanak a függőleges kapaszkodó rudak, amelyeket párhuzamos kétkarú lépcsők köztes pihenőjében helyeznek el. A rudat megragadva a lefelé érkezés lendületével fordulhatunk be a következő kar irányába.
Szakemberek gyakran kapnak olyan megbízást, hogy a 19. sz. második felében épült házakba tetőtérbe vezető lépcsőket építsenek be. így alkalmuk nyílik arra, hogy felkapaszkodjanak négy-hatemeletes lépcsőkön és ilyenkor értékeljék azok könnyebb vagy nehezebb járhatóságát. Többnyire félig húzott fokú lépcsőkről van szó, amelyek fellépési magassága kb. 16 cm, belépési szélessége pedig 23 ± 1 cm.
Amikor elérik a padlást, akkor tudják csak igazán értékelni, hogy a tervezők olyan meredekségi arányt választottak, amelynek lépéstávolsága mindössze 55 cm. A félig húzott fokú lépcsőknek az az előnyük, hogy ki lehet keresni fokokon a megfelelő belépési felületet. Míg az alsó tartományban a lépcsőfokok külső oldalát használjuk, feljebb már a belső oldalra térünk át.
A fokok felületképzése
A lépcsőfokok felülete legyen enyhén érdes, nem túl sima, vízszintes és sík. Színére a földszínek valamelyik árnyalata a legkedvezőbb. A lépcsőn járó ember járószélessége (a lépcső korlátjai/a fal és a korlát távolsága) 75 cm; ha tehát kétjáratú lépcsőről van szó, ez 150 cm-t jelent. Az ilyen széles lépcsőn biztonságosan fel lehet menni. A fogadószint arányai igazodjanak a lépcsőtérhez.
A fa lépcsőfokokon általában könnyebb felmenni, mint a kőlépcsőn, feltéve, hogy előbbiek felülete megfelelően van kezelve. Többemeletes lépcsőházakban rossz megoldás a szőnyegpadló és a PVC-burkolat. Egy jól kialakított, világos lépcsőházban könnyebbnek érezzük a felkapaszkodást.
Lépcsőkön végzett vizsgálatok
A lépcsőépítő legfőbb feladata, hogy építendő lépcsőjéhez megfelelő meredekségi arányt (2m + sz = 63 cm; m = a fellépési magasság, sz = a belépési szélesség, 63 cm = a lépéstávolság) válasszon; ezzel eléri, hogy a lépcsőn könnyen lehet fel- és lemenni.
Mi történt viszont ott, ahol ez a feltétel ugyan teljesül, a lépcsőn való járás mégis fáradságos? Ezzel a jelenséggel a Lépcsőkutatási Társaság bécsi kirándulásának résztvevői is találkoztak, amikor megtekintették Ottó Wagner építésznek a századforduló táján épített szecessziós házait.
Ez a tapasztalat lett azután az ösztönzője a lépcsők kényelmességére irányuló vizsgálatoknak. Ennek során táblázatokat állítottak össze, amelyek az adatokat a legkülönbözőbb osztályozási szempontok, például meredekségi arány, a lépcsőfokok burkolata és felületi tulajdonságai, a lépcső fajtája és áttekinthetősége szerint csoportosították. A felhasználókat nemük, életkoruk, cipőjük jellemzői szerint, valamint a magukkal vitt tárgyak alapján osztották fel. A járás módja lehetett sportos, elegáns, nehézkes, csoszogó, gyors, lassú, a lépcsőfokokat néző vagy nem néző.
Barokk kastélyokban élvezet a lépcsőn járás
A látogató már az épületen kívül ráhangolódik arra, amire bent számíthat. A fákkal szegélyezett út határozottan a kastély felé irányít, a homlokzat játékossága pedig még inkább vonzza a tekintetet. Az előcsarnokba belépőt a fogadótér lenyűgöző méretei és pompás kialakítása fogadja.
Általában többkarú lépcsők vezetnek az első emeletre, ahol a lakószobák mellett a díszterem is megtalálható. A lépcsőn felfelé haladva a látogató az épület belsejének teljes építészeti perspektívájában gyönyörködhet. A lépésről lépésre változó látószög még jobban felcsigázza az érdeklődésünket. Az építész zseniális trükkjeinek köszönhetően az ilyen lépcsőházakban a lépcsőn járás egyáltalán nem fárasztó.
Friedrich Mielke professzor szerint „a lépcsőn járás nem egyszerűen fizikai folyamat, legalább annyira lélektani is”. Nemcsak fizikai értelemben megyünk felfelé, hanem értelmünkkel is. Szemünk, fülünk, orrunk irányítja mozgásunkat, az irányt, a tempót, az igyekvést vagy a habozást, röviden mindazt, amit lépcsőn járási szokásoknak nevezhetünk.
A feng shui és a lépcsők
A feng shui a térrendezés ősrégi kínai művészete, amelynek célja, hogy a házakban, azok helyiségeiben a lakók jól érezzék magukat. A manapság művelt lakástudományokkal, így a lakáspszichológiával, az ergonómiával és az építészeti biológiával együtt a feng shui is hozzájárul lakás- és munkakultúránk gazdagításához.
A feng shui sok párhuzamosságot mutat a barokk idők építőművészetével, pl. azzal, hogy a bejárati ajtó jól látható, barátságos, lehetőleg érdekes kialakítású és ne elzárkózó legyen; azt szegélyezhetjük virágokkal és növényekkel. Régebben azt tartották, hogy az első benyomás legyen a legjobb. Rossz hatást kelt, ha hiányzik a házszám és a névtábla, és az érkező első pillantása a kukaedényre esik. A feng shui tanítása arra is kiterjed, hogy az élet előfeltételeihez a tisztán tartott helyiségek is hozzátartoznak.
Tetszetős ívek, meleg hatású anyagok
A belsőépítészek szeretik a lágy íveket, vagyis az ívelt lépcsőket. A lépcsőfokokat úgy kell elhúzni, hogy a lépcsőn csukott szemmel is fel lehessen menni. A fel- és lemenetel kellemes érzéssel járjon, ez eltereli a lépcsőn járó figyelmét az erőfeszítésről. A lépcsőfokok adják meg a biztonság érzetét, azaz megfelelő méreteik mellett fokbélésekkel is rendelkezzenek. A fokok anyagainak megválasztásánál mellőzzük a fémrácsot és az üveget. A lépcsőkorlátok a biztonság fizikai feltételét teremtik meg.
Ne legyenek nagyon átlátszók, mert akkor bizonytalan érzést keltenek. Acélt, üveget, követ és hasonló anyagokat ne használjunk fogódzónak, mert ezeknek a hideg anyagoknak az érintése kifejezetten kellemetlen. Az éleket törjük, vagy ami még jobb, kerekítsük le. Ne tervezzünk egyenes lépcsőket, mert ezeken fáradságos a felmenetel és nem nyújt semmiféle változatosságot, lemenetelkor pedig az alsó szint mélységébe való lelátás félelemérzetet okozhat. Jellemző, hogy napjainkban egyre több megrendelő a feng shui tanításai szerint tervezett lépcsőt szeretne.
Az utóbbi években az igény a karcsú és könnyed formák felé tolódott el. A tendenciára a kis keresztmetszetű acél pofatartók, a 2 cm-nél is vékonyabb fa, valamint a matt vagy átlátszó üveg lépcsőfokok jellemzők. A szerző azonban egyszer egy általa épített lépcsőn állva a 2. emeletről a fokokon át letekintett a pincébe, és szóhoz sem jutott a rémülettől. Tapasztalhatta, hogy az ilyen lépcsőn úgy jár az ember, mintha tojásokon lépkedne. Ennek is köszönhető, hogy a feng shui tanításának tanulmányozása végül arra ösztönözte, hogy visszatérjen a kevésbé merész formákhoz.
A római Spanyol lépcső
Földsugarak – valóságos tények vagy hókuszpókusz?
Földünk felszíne alatt különböző kőzetek, például gránit, bazalt, pala, kvarc található; a talajrétegek eltolódásakor ezekben a kőzetekben törésvonalak keletkeznek, az egyes táblák többé-kevésbé eltávolodhatnak egymástól. Azt is tudjuk, hogy szinte az összes üreget víz (talajvíz, ill. az ún. vízerek) tölti ki. Varázsvesszővel az ilyen vízereket fel lehet fedezni. A víz fontos információhordozó és radioaktív részecskék formájában energiát vesz fel a talajból. Minél gyorsabban áramlik, annál több energiarészecskét ragad magához. Az így keletkező, sejtmagot gerjesztő állapot függőlegesen felfelé irányuló sugárzást hoz létre.
Joachim Lang, a Lépcsőkutatási Társaság egyik tagja radiesztéziával foglalkozik. Gyakran bebizonyította, hogy a lépcsők alatt vízerek kereszteződési pontjai találhatók. A jobb forgású felhajtóerő jó hatással van a felfelé menésre. Bizonyára vannak, akik nem egykönnyen hisznek az ilyen erőkben. Nekik szeretnénk elmondani a következőket: 1988-ban a szerző megbízást kapott a Taunusban lévő, a 19. század második felében épült Andreas Königstein-kastély főlépcsőjének felújítására. Két sarokpihenővel kialakított, kétkarú lépcsőről van szó, a lépcső által áthidalt szintkülönbség 13 m.
Az építkezés ideje alatt feltűnt, hogy milyen könnyen és fáradság nélkül le lehet küzdeni ezt a magasságot. A varázsvesszővel végzett ellenőrzés az adott helyen pozitív eredményt adott. Egy geológus azt gyanította, hogy ezt a sugárzást a kőzetek vetődése okozza. A vetődés során különböző elektromos töltésű kőzetrétegek ütköznek egymásnak és villamos feszültségtereket, ennek révén pedig földsugárzást hoznak létre. Ebben a több száz éves felismerésben biztosan van valami igazság; az iparosodás kezdeti szakaszában a víz (vagy érc) lelőhelyeinek varázsvesszős kutatói elismert személyiségek voltak.
Összefoglalás
A barokk kastélyok építőmesterei és a feng shui tanítása között olyan párhuzamosságok fedezhetők fel, amelyek felett nem lehet közönyösen átsiklani. A lépcső tervezőjének és építőjének az a feladata, hogy a lépcsőházban olyan környezetet teremtsen, amely kedvező hatással van a lépcső használójára és arra készteti, hogy feledkezzen meg az erőkifejtésről. Ehhez tartozik az ember tudatalattijának befolyásolása is, azaz annak a sugalmazása, hogy a lépcső használója jól érezze magát. Jó példa erre a Spanyol lépcső Rómában.
A Blondel által 1683-ban kiszámított meredekségi arány 65 cm-es lépéstávolságot ad (ma 63 cm-t veszünk alapul). Ezt a két-három szintet áthidaló lépcsőknél használjuk. Ennél nagyobb szintkülönbségnél célszerű csökkenteni a lépéstávolságot.
A tervezővel, a kivitelezővel, a szakemberekkel folytatott beszélgetések során olyan szakszavakat, fogalmakat használunk, melynek jelentésével a laikusoknak sem árt tisztában lenniük, hiszen csak így érthetik meg miről beszélnek a szakemberek. Ezen fogalmak közül foglaltunk össze az alábbiakban néhányat.
Endoszkópos vizsgálat
Az eredetileg orvosi célokra kifejlesztett vizsgálat alkalmas arra, hogy bizonyos épületrészek állagát rombolás nélkül megvizsgálják. A fagerendák esetében például elegendő egy mindössze tizenöt-húsz milliméteres lyukat fúrni, melyen keresztül a gerendák állapotát megvizsgálhatják. A lyukon keresztül az endoszkópot bejuttatják, és az arra szerelt lámpa megvilágításában a szakember monitoron keresztül látja akár a födém belső részeit is.
Felhasználás, beépítés
A lakóépület minősége és használati értéke elsősorban a felhasznált építőanyagok és a kivitelezés minőségétől függ, ám természetesen a felhasználás módja sem elhanyagolható szempont. A szakembereknek és a barkács-kedvű kivitelezőknek nem csak kézügyességre, hanem – a korszerűsítési munkák esetében – alapvető fizikai ismeretekre, valamint a gyártók utasításainak maradéktalan betartására is szükségük van.
A szakszerű kivitelezéshez a dolgozók magatartása is hozzátartozik. A porképződést minimalizálni kell, s védőmaszk használatával meg kell akadályozni, hogy a por a légutakba kerüljön. A gázokat kibocsátó építőanyagok felhasználása során folyamatosan szellőztetni kell. A gyerekeket a munkálatoktól távol kell tartani. A megfelelő védőruházat is nélkülözhetetlen: sapka, védőszemüveg és kesztyű. A felhasznált szerszámok és gépek pedig a célnak tökéletesen feleljenek meg és üzemeltetésük legyen biztonságos.
A helyiségek környezete
A belsőépítészet célja a kellemes, egészséges klíma megteremtése. Azaz megtalálja a tér és kapcsolatainak összhangját és használhatóságát, a színeket és harmóniájukat, a használható és illő bútorozást. Közérzetünket a levegő hőmérséklete és páratartalma, a megvilágítás, a légmozgások is befolyásolják. Pl. nyáron és télen kell, hogy legyen ahhoz falazat mennyiségünk, mely a belső hőmérsékletet hűteni vagy fűteni képes, és ezáltal közérzetünket javítani tudják.
Helyiség levegőjének páratartalma
A helyiség klimatikus viszonyait a levegő hőmérséklete mellett annak páratartalma is befolyásolja. A levegő páratartalma abban az esetben is problémát okozhat, ha az ablakokat korszerű, hőszigetelt nyílászárókra cserélik, melyek az energiatakarékosság kritériumainak megfelelnek. Ha a rendszeres szellőztetést elhanyagoljuk, a levegő páratartalma megnő. A felesleges nedvesség elvezetésével a károk megelőzhetők.
Hőhidak
A főfalakon vagy a hőszigetelt tetőszerkezetben kicsapódó nedvesség oka nagyon gyakran a hőhidakban keresendő. A főfalakon azon a falszakaszon alakulnak ki hőhidak, ahol a levegő belülről kifelé intenzívebben áramlik, mint a környező falszakaszokon. Hőhidak kialakulhatnak a különböző építőanyagok érintkezésénél is. Geometriai hőhídról akkor beszélünk, ha a sarokban a külső hőleadó réteg vastagsága kétszer akkora, mint a belső hőfelvevő rétegé, mely utóbbi legtöbbször csak egy vékony vakolatréteg.
Hőhidak akkor is kialakulhatnak, ha az utólag felhelyezett kültéri szigetelés nem fedi a teljes felületet, szigetelés nélkül marad például az ablakáthidaló. A szigetelt tetőszerkezetben – ha a szigetelőlapok csatlakozása nem tökéletes – fugák, rések alakulnak ki. Beltéri szigetelésnél pedig ott, ahol a válaszfalak a főfalakhoz csatlakoznak, ha a szigetelőanyag nem tökéletesen illeszkedik. A hőhidak kialakulását meg kell akadályozni, ha már léteznek, meg kell őket szüntetni.
Károsanyag-kibocsátás
A károsanyag-kibocsátás mennyisége azt is leírja, hogy az adott építőanyag vagy készülék menynyire környezetbarát. Károsanyag-kibocsátásnak nevezzük például a farostlemezek, az oldószertartalmú festékek, vagy a kazánok által a környezetbe juttatott levegőszennyezést, gázokat, port, zajokat, rezgéseket. A környezetkímélő anyagokat „kék angyal” jelzéssel látják el. A károsanyag-tartalmat a feldolgozásnál is figyelembe kell venni.
Konstruktív favédelem
A veszélyeztetett területek vegyi védelmének visszaszorítása érdekében az új épületek és a felújítások esetében egyre nagyobb szerepet kap az ún. konstruktív védelem. Alapelve, hogy a faanyagokat úgy kell beépíteni, hogy azokat a nedvesség egyáltalán ne, vagy csak nagyon rövid ideig terhelje. Ennek érdekében az épületen kívül – ahol a nedvesség veszélyforrást jelenthet – kerülni kell a vízszintes fafelületek kialakítását. További fontos szempont, hogy minden épületelemhez az adott esetben legkedvezőbb, legellenállóbb fafaj tát kell választani. A beltéri konstruktív favédelem célja, hogy a pára kicsapódását megakadályozzuk.
Könnyűszerkezetes építészet
A fa- vagy fémvázra erősített könnyűszerkezetes falakat tetőtér-beépítés, vagy korszerűsítés, a földszinti lakótér átalakítása során alkalmazhatjuk. Előnyük a gyors és tiszta szerelhetőség, az alacsony súly, illetve annak a lehetősége, hogy a falakat később könnyedén áthelyezhetjük. A könnyűszerkezetes váz burkolására gipszkarton-lapokat, a hő és hangszigeteléshez pedig kőzetgyapot szigetelést használnak, amelyek a hő- és hangszigeteléssel szemben támasztott egyre szigorúbb követelményeknek tökéletesen megfelel.
Légáteresztő falak
Sokszor hallunk arról, hogy a falakkal szemben a légáteresztés is követelmény. Am légáteresztő főfalak gyakorlatilag nem léteznek. Azaz a beltéri és külső levegő cseréje a főfalakon keresztül nem valósulhat meg. A homlokzatok légáteresztő-képessége a légnyomásviszonyok miatt gyakorlatilag nulla. Ha ez nem így volna, a lakóépület klimatikus viszonyai kellemetlenek lennének, a helyiségekben huzattal is számolnunk kellene.
Nem jutunk közelebb a megoldáshoz akkor sem, ha a falak „lélegzését” a páraáteresztő-képességre vonatkoztatjuk. Ebben az esetben ugyanis nem a levegő, hanem a vízmolekulák áramlásáról van szó, s ez a folyamat olyan kis mennyiséget érint, hogy ezáltal a nedvességtartalom kiegyenlítődése és az ideális klimatikus viszonyok megteremtése nem valósulhat meg. A felesleges nedvesség hatékonyan csak szellőztetéssel távolítható el.
Párazáró réteg
A levegő gőz formájában vizet képes magában tartani. A maximálisan magában tartható vízmennyiség a levegő hőmérsékletétől függ. Egy adott hőmérsékletű levegő által magában tartani képes, maximális vízmennyiséget telítettségi páratartalomnak hívunk, és ezt relatív 100% páratartalomnak nevezzük. Lakásunk belső hőmérséklete – főleg télen, ősz végén és tavasz elején – magasabb, mint a külső hőmérséklet. Ez a magasabb hőmérsékletű levegő felveszi a benne zajló élethez szükséges vizeket: a mosogatásét, a fürdését a testünk párolgását és főleg főzését. Fizikai törvény, hogy minden energia minimumra törekszik, tehát a belső levegő páratartalmával együtt a hideg külső tér felé „menekülni” igyekszik.
Ha ezt a kifelé igyekvő meleg levegőt a külső légtér lehűti, akkor a fentiek szerint: a lehűlt belső levegő új hőmérsékletéhez tartozó telítettségi páratartalom feletti vízmennyiséget kiengedi magából, mely a szilárd felületeken pára formájában kicsapódik. Tehát a belső levegő az épület határain belül (faiak, tetőszerkezetek) és a benne lévő vízgőz egy része pára formájában kicsapódik. Ha ez a levegő a falazaton és a tetőszerkezetben át tud hatolni, akkor intenzívebben csapódik le.
A falazatban és a tetőszerkezetben lecsapódott víz a hőszigetelést tovább rontja (a folyamat felgyorsul), a faszerkezetek gombásodnak és fagyás károk is előfordulhatnak. Tehát, meg kell akadályozni, hogy a belső levegő akaratunk (szellőztetés) nélkül elhagyja lakásunkat, erre szolgál a párazáró réteg. Az előzőek szerint, fontos, hogy a párazáró réteg ne szakadjon meg sehol a tetőtérben, mert ott helyi hibák fognak fellépni.
Páradiffúzió
Lásd a Párazáró rétegnél leírtakat is. Az egyes építőanyagok különböző mértékű párazáró képességgel rendelkeznek. Fontos hogy a tetőszerkezetet elzárjuk a belső résztől, azaz ne engedjünk bele vízgőzt. A falazatnál más a helyzet, mivel ez a vastagsága és a felülete mentén egységes. Itt párazáró réteget nem szokás alkalmazni. A falazatban kicsapódó nedvességet minimalizálja ha külső, plusz hőszigetelést alkalmazunk.
Szerelt előfal
Az utólagos beépítésekhez, szerelésekhez a munkát megkönnyítő szerelvényfalak kiválóan alkalmasak. Az épített vagy a meglévő falak elé a kívánt magasságban és vastagságban profilokból készített tartóvázat szerelnek. Megfelelő körülmények között erre a tartóvázra rögzíthetők a szaniterelemek is. A váz köreiben könnyedén vezethetőek a víz- és a szennyvíz vezetékei is.
Térdfal
Tetőtér-beépítések esetében a térdfalat a hasznos alapterület növelésére használják. A födém felett nyolcvan-százhúsz centiméter magas térdfalat építenek és erre helyezik a tetőszerkezetet. Ezzel a tető alatti használható területet növelik.
Tűz elleni védelem
Bár a családi házak esetében nincs hivatalos tűzvédelmi előírás, néhány dolgot nem árt figyelembe venni. A tűz elleni védelem céljai: a kialakulás lehetőségének minimalizálása; az égés hőfokának és terjedésének csökkentése; a tűz terjedésének gátlása; a menekülés és a mentés biztosítottsága; a károk minimalizálása. Az építőanyagok és építési elemek tűzzel szembeni magatartása a megfelelő lakókörnyezet és lakás előfeltételei közé tartozik.
Ott is több figyelmet kell fordítani a megelőző tűzvédelemre, ahol az önkormányzatok és a tűzoltóság különösebb követelményeket nem írnak elő, tekintettel az évenként milliárdokra rúgó káresetekre. Azt, hogy az építőanyagot és építési elemeket, azok tűzzel szembeni viselkedése alapján hogyan ítéljük meg az az Országos Tűzvédelmi Szabályzat [35/1996. (XII. 29.) BM rendelet] az építmények létesítésére, valamint az építmények, berendezések és anyagok használatára és alkalmazására tűzvédelmi rendelkezéseket állapít meg.
Az A tűzveszélyességi osztályba a nem éghető, a B-be az éghető – könnyen vagy nehezen éghető – anyagokat sorolják. Mivel az épületelemek általában több, különböző tűzveszélyességi osztályba tartozó anyagból állnak, az osztályozást tovább finomították. Az ellenálló-képesség jellemzésekor az a szempont, hogy mennyire védi meg az anyag a mögötte lévő helyiséget a tűztől, illetve statikailag mennyire áll ellen.
Az F30, F180 jelzés esetében a számok azt az időtartamot jelölik (percben), amely alatt az anyag a tűznek még ellenáll, azaz ennyi idő marad arra, hogy a lakókat és az értékeket biztonságba helyezzék. Az ábrán tűzvédő borítással ellátott fagerenda látható. Az A jelű réteg a felső, a B jelű az alsó rész felől érkező tűzzel szemben nyújt védelmet.
Zaj hidak
A zajvédelem az építészet egyik fontos feladata. Sok esetben célszerű szakember, akusztikus segítségét igénybe venni. Különösen azért, mert a felújítási munkák során a szakszerűtlen kivitelezés miatt a hangok, zörejek, zajok vezetésére alkalmas hidak alakulhatnak ki.
Figyeljünk az építőanyagokra!
Hogyan állapíthatja meg az építtető, hogy milyen az építőanyagok piacán kínált, illetve a vállalkozó által a helyszínre szállított építőanyag minősége? Érdemes figyelmesnek lenni, mivel az is előfordulhat, hogy bár a szállítólevélen márkás termék szerepel, a helyszínre olcsóbb, esetleg bizonytalan eredetű terméket szállítanak ki. Fogadjuk, vagy ne fogadjuk el a vállalkozónk által megajánlott terméket.
Nézzünk utána ennek a terméknek, vizsgáljuk meg, hogy az ismertetőben leírtak megfelelőek-e, nézzünk utána annak, hogy azt hozzák-e a helyszínre, amit elfogadtunk és amiben megegyeztünk. így az építtető biztos lehet abban, hogy a technikai fejlettség mai állása szerint a termék a célnak megfelel, így az alkalmatlanság, vagy gyengébb minőségi színvonal miatti károkkal sem kell számolnunk. A gyártók által marketingcéllal készített fantáziacímkék a döntést nem könnyítik meg.
A képen látható csodálatos villa a 20. század elején épült. Az épület a felújítás előtt meglehetősen rossz állapotban volt, mivel évtizedekig senki nem viselte gondját.
A villát két hölgy teljesen felújíttatta, s cégüket költöztették az épületbe. A hölgyek már korábban is bizonyították rátermettségüket az építőiparban. Ines Teβmer építőipari és építőanyag-forgalmazó vállalkozását irányítja. Beaté Wilczynskinek a belsőépítészet, a felújított vagy új épületek belső kialakítása a szakterülete. Tevékenységük igény szerint akár a bútorozásig és a színek kiválasztásáig is terjed.
„Meg szeretnénk adni a háznak azt az atmoszférát, amely megilleti.” – mondja Ines Teβmer. Majd hozzáfűzi: „Rengeteg egyedi homlokzatú, szép épület van, melyek belülről ugyanazt a lehangoló képet mutatják: a falakat fűrészporos tapéta, a padlót szürke padlószőnyeg borítja.”
A kilencvenéves villába telepített irodával is azt szeretnék demonstrálni, hogy ez másképp is lehet. Az épületet évtizedekig elhanyagolták, s meglehetősen rossz állapotba került. Egyik legnagyobb probléma a pince falában felfelé szivárgó nedvesség volt. A falat injektálással lezárták, és megfelelő vakolattal látták el, mely a nedvességet nem vezeti.
A ház külső homlokzatát felújították, a belső vakolatát kijavították. Ez utóbbit rendkívül alaposan kellett végezni, mert a falakra nemes tapéta került.
A régi díszítőelemeket megtartották, újabbat csak a tetőtér mennyezetén helyeztek el. A díszítőelemekhez jól illik a helyiségek nagy részében uralkodó tölgyparketta. A földszinten az eredeti parkettát megtartották, újracsiszolták és lakkozták.
A földszinten kapott helyet az iroda, melyet egy középkori régensnőről „Galéria Theophania”-nak neveztek el. A stílusos környezetben jól érvényesülnek a lakberendezés egyedi megoldásai. A felső lakásokat kiadják.
Játék a színekkel és az anyagokkal. Az első emeleten változatos falburkoló anyagokkal találkozhatunk. Nagyon fontos, hogy ezekhez a kiváló minőségű tapétákhoz tökéletesen sík falfelületre van szükség. A fürdőszoba is igazi kézműves munka: a réz intarzia egy centiméter vastag.
Az olvasószobát kékre festették, a hálószoba meleg vörös árnyalatot kapott.
Információk: Építés éve: 1908, Alapterület: 550 m2.
A nagyvárosok vonzáskörzetében sok hangulatos házzal találkozhatunk, ám legtöbbjük nem eladó. Csak a szerencsének köszönhető, ha álmaink ingatlanához hozzájuthatunk. Természetesen rengeteg türelemre van szükség, ám annál nagyobb az öröm, ha sikerrel járunk, különösen, ha az épületet elképzeléseinknek megfelelően alakíthatjuk át. A képen látható házat fiatal tulajdonosai az utolsó részletig vidéki stílusban építették újjá.
A vidéki házak jellemzője a hagyományőrzés, az állandóság, a kézi megmunkálás. Ezeket úgy kell megőriznünk, hogy a számunkra kellemes lakókörnyezeteket is megteremtjük. Aki vidéki házra vágyik, tudatosan ki kell vonnia magát a modern élet állandóan változó, felületes mindennapjaiból. Az álom a természettel való harmónia kialakítása, ahol még marad időnk egy kellemesen elköltött étkezésre vagy az illatos rózsakert ápolására.
Hasonló elképzelései voltak annak a fiatal párnak is, akik hosszú keresgélés után rátalálták a képeken látható házra. A férj számítástechnikai szakember, ezért otthonában szakmája gyors fejlődésének kontrasztját szerette volna megvalósítani. A feleségben pedig kialakult a vidéki enteriőrök iránti vonzalom, melynek stílusjegyei elsősorban az angol lakberendezésből táplálkoznak, s hazánkban is egyre több üzletben megjelennek.
A valóban széles választéknak köszönhetően a vásárlás igazán élvezetes, de a választás nem mindig könnyű. Ha a tágas, gyakran nagy belmagasságú helyiségeket tökéletesen szeretnénk berendezni, előfordul, hogy a bútorokat asztalossal méretre kell gyártatni (lásd a képen látható dohányzó szoba szekrényeit). Ennél a felújításnál is bevált a régi ismeretség, a tervező és az asztalos is a háziasszony régi iskolatársa volt.
Nevezhetjük ezt egy szokatlan osztálytalálkozónak is. „Régóta ismertük, aztán egy időre szem elől tévesztettük egymást, ám most, a harmincas éveinkben járva ez a felújítás ismét összehozott bennünket” – meséli a tervező, aki az építtetőkkel több ingatlant is megtekintett.
Ám igazán megfelelőt nem találtak. A különböző, tökéletesnek soha nem nevezhető lakásokban eltöltött évek után az építtetők nem akartak kompromisszumot kötni.
Végül álláspontjukat siker koronázta. „Egyik nap felhívtak azzal, hogy valami egészen szépet találtak.” A város közelében, tökéletes infrastruktúrával, kedvező közlekedéssel, egy park közepén. „Ám akkor annyira elfoglalt voltam, hogy nem értem rá ezzel foglalkozni” – emlékezik vissza a tervező.
A jó munkához idő kell, s ez különösen igaz a régi házak felújítása esetében. Ezért a megbízók – ami bizony meglehetősen ritkán fordul elő – hajlandóak voltak fél évig várakozni.
A feladat lényege a következő volt: a régi házat úgy kellett felújítani, hogy az a modern életvitel kihívásainak maradéktalanul megfeleljen. Az egykori garázsból az épület stílusához illő, kibővített irodát kellett kialakítani, mellyel egyúttal egy védett belső udvar is kialakult.
A képeskönyvszerű, hatalmas fákkal büszkélkedő kertre a konyhából is tökéletes a kilátás, amely annak köszönhető, hogy az egyik ablak helyett teraszajtót építettek be. A fák miatt nem lehetett olyan fényképet készíteni, melyen az egész épület jól látható, a sűrű lombkoronák jótékony árnyékot vetnek a kertre.
A ház külső megjelenése szinte érintetlen maradt. A főépület mellett jobbra melléképületet alakítottak ki, ahol többek között az iroda kapott helyet. A vendégek a tágas régi részbe érkeznek, ahol az előszobát az elegáns lépcsőfeljáró uralja. Ez vezet a privát helyiségekhez.
Információk: Átépítés éve: 1997, Földszint alapterülete: 198 m2, Tetőtér alapterülete: 124 m2.
Az épületet hét méterrel meghosszabbították, egyik sarkába falat építettek be, s elegáns oromzatot alakítottak ki. A mellékelt képek jól mutatják, hogyan alakítható át az ötvenes években épült ház a modern ízlésvilágnak és szükségleteknek megfelelően úgy, hogy identitását megőrizze. A régi házból új épületet varázsoltak, melyet az oromfal és az érdekes beltéri megoldások is igazolnak.
Sok megbízás kezdődik úgy, hogy egy ember azzal állít be a mérnöki irodába, hogy családja részére új házat szeretne vásárolni, melyhez az építész segítségét kéri. A legtöbb esetben a ház átépítésre, bővítésre, felújításra, renoválásra szorul.
Az emberek szívesen vásárolnak kész házat, melyet az 50-es, 60-as években építettek, melyet legtöbbször az örökösök árulnak. Vagy befektetők vásárolják meg, akik a házat lebontják, a területet újra beépítik, s értékesítik, vagy magánszemély vásárolja meg, aki a házat saját igényei szerint szeretné átalakítani.
„Az 50-es években épült házak általában egyszerűek, szeretetreméltóak, ám gyakran nem elég tágasak.” – vallja az építész. A cél általában a kis méretű szobák válaszfalainak eltávolítása, áttörése, a helyiségek kibővítése, s ennek révén tágas terek kialakítása. A földszinti tereket általában a kert felé megnyitják, a belső teret ötletes megoldásokkal frissítik fel.
Nagyméretű blokktéglákat használva a házat hét méterrel meghosszabbították. A tetőt beépítették, s a tetőablakokkal még használhatóbbá tették. Eredetileg a tetőtérben egy galériát akartak kialakítani, amely viszonylag nyitott térként kötötte volna össze a tereket, ám az építtetőnek több önálló szobára volt szüksége.
Nincs többé használhatatlan ferde falfelület. A nyolc méter széles üvegablaknak köszönhetően a tetőtér tökéletesen megvilágított. A beépített szekrényt, az asztalt és a padot méretre csináltatták.
Az új homlokzat legfeltűnőbb eleme a két eltolható nagyméretű fa zsalugáter, amely az építész szerint nyáron úgy működik, mint egy lombos fa, megszűri a fényt, s a beltérben kellemes fényeffektusok alakulnak ki. Az acél hordóvázba szerelt zsalu lamellái fixek és azonos távolságra vannak állítva egymástól, így a hagyományos zsaluval ellentétben csak mérsékelten sötétíti el a szobát. A fa ablaktáblákat speciális sínre szerelték, amely lehetővé teszi a nappali üvegsarkának és az oromfalnak a leárnyékolását és védelmét a kíváncsi tekintetekkel elöl.
Az építtetők és a kivitelező ahol lehetett, a természetes anyagok mellett döntött. Ennek megfelelően agyagcserepet és fa ablakokat választottak. Ahol lehetett a régi anyagokat is megtartották, így egészítették ki a nappali tölgyparketta-burkolatát is.
Az építtetőknek a beépített bútorokról is egészen konkrét elképzeléseik voltak. A nappali falszakaszát nagyméretű, elegánsan osztott könyvespolccal borították (lásd az előző oldali képet). A tetőtér alaphangulatát a beépített szekrény világos pasztellszíne adja, melyet a ház asszonya választott. A szín jól harmonizál a bükkparkettel, s még szomorkás időben is vidám hangulatot kölcsönöz a helyiségeknek.
Ebben a házban nem találkozunk kontár munkával. A részletek – mint például a tökéletesen illeszkedő étkező olyan átépítésre utalnak, melyben a háziak minden bizonnyal még évtizedek múltán is örömüket lelik majd.
Az üvegfelületekkel tagolt hátsó kiszellőztetésű burkolat hordozóját cement kötésű faforgács lapból készítették.
Információk: Építés éve: 1957, Átépítés éve: 1997, Eredeti alapterület: 123 m2, Mai alapterület: 227 m2.
A házaspár a repülőtér közelében szeretett volna letelepedni. Több mint harminc épületet megnéztek. A képen látható, kétszázötven éves, erősen felújításra szoruló épületet találták ideálisnak. A városba egy óra alatt beérnek, s a repülőtér közelségének köszönhetően kapcsolatban állnak a világgal. Egyedi ötlet a galéria és a nappali egybenyitása.
A régi épületek felújításánál a megerősítéshez a vasbeton szerkezetek beépítése a legmegfelelőbb megoldás. Elsősorban akkor hasznosak, amikor a teret a tágasság érdekében megnyitják, s a falak vagy a födém egy részének eltávolítása miatt a terheket át kell venni. Ha a tartóelemek láthatóak maradnak, érdekes kontrasztot alkotnak a térben. Ha színezik is őket (ebben az esetben például kékre), a hatás még jobban fokozható.
Bizonyára lettek volna olyanok, akik ebben az esetben egy tökéletesen korhű ház megteremtésére törekedtek volna. Ám múzeumban élni nem mindenki szeret. Ezért a tulajdonosok úgy határoztak, hogy a modern részleteket is engedik érvényesülni, amik az antik bútorokkal kontrasztot alkotnak. Így érdekes, egyedi megoldásokat hoztak létre.
A konyhában és a fürdőszobában értékes anyagokat használtak, egyedi tervezésű bútort, jó minőségű szanitereket építettek be. A sakktábla-mintás járólap és a nappalihoz hasonlóan kialakított lépcsős félfalak egyedi hangulatot teremtenek.
A szokásos felújítási munkálatokat követően (például az elektromos vezetékek cseréje, a tető hőszigetelése) megkezdték a belsőépítészeti megoldások megvalósítását. „Arra törekedtünk, hogy a régi építésű házak patinájához illő anyagokat válasszunk” – fogalmaz a belsőépítész.
Olyan anyagokat választottak tehát, melyek természetes úton „öregszenek”, környezetkímélők, továbbá az igénybevétel ellenére hosszú ideig megőrzik szépségüket: hajópadlót, mészvakolatot és zsindelyt használtak. A konyhába mázas kerámialapok és a célirányosan megtervezett konyhai sziget került. A görbe falak problémáját a szerelvényfalakkal elegánsan meg tudták oldani.
A nappali és az étkező között korábban csak egy szűk ajtón lehetett átjárni. A tető egy részét eltávolították, és a széles ablaksor gondoskodik az elegendő mennyiségű természetes fényről. A kandallót is belsőépítész tervezte.
Információk: Építés éve: kb. 1750.
Éjszaka a bejárati ajtó fényjátékában gyönyörködhetünk. A járókelők számára csak a sok kis kerek ablakocska árulja el, hogy a házban szokatlan belsőépítészeti megoldásokkal találkozhat. Az új tulajdonosok vidám színeket, technikailag érdekes megoldásokat alkalmaztak.
A kékkel, sárgával és vörössel folytatott játéknak története van. Már 1910 körül kialakult a holland Piet Mondrian körül egy csoport, amely a „De Stijl” folyóirathoz kötődött. Ki ne hallott volna a kubizmus hatásait hordozó, erőteljesen raszterezett képeiről, melyen – a fehéren és feketén kívül – csak a tűz, a víz és a nap színeit használta fel? Száműzte a görbéket és az átlókat, csak vízszintes és függőleges formákkal dolgozott. A nyugodt felosztással univerzális harmóniát célzott meg.
Mondrian követője, Gerrit Rietveld ezt a filozófiát az iparművészetbe ültette át. Ezzel el is érkeztünk a képen látható házhoz, hiszen tulajdonosai nagyon büszkék a bejárat mellett elhelyezett Rietveld-székre, melyről időközben az is kiderült, mennyire kényelmes.
Az építészek természetesen tisztában voltak a hagyományokkal, ám repertoárjukban – egészen a bútorok beépítésig bezárólag – játékos és modern elemek találhatók. Ennek köszönhetően egyéni kialakítású, a technikai részletekkel is büszkélkedhető környezetet teremtettek. Az építész szerint a koncepcióhoz a 30-as években épült rugalmas alaprajzú házak a legalkalmasabbak.
Rugalmas abban az értelemben, hogy a falak megszakításával elegáns térélmény alakítható ki. Például az előszobát a fürdőszoba eltávolításával megnagyobbították, amely a nappali-kert tengely részévé vált. A nappali korábban válaszfallal leválasztott, ma egybenyitott helyiség. Ahol további falszakaszokat távolítottak el, a teherhordó szerepet a látható acéltartók vették át. A változatosság a tolható üvegfelületeknek köszönhető. A konyhát a mobil üvegfallal egyetlen mozdulattal választhatjuk el a nappalitól.
A sokféle szín ellensúlyozására nyugalmat árasztó felületre is szükség van: a juharból készült parkett, a fehér falak és mennyezet gondoskodnak a megfelelő kontrasztról. A szakértők által tervezett megvilágításnak köszönhetően a látvány éjszaka is tökéletesen érvényesül.
Információk: Építés éve: 1938 Átépítés: 1997 Alapterület: 228 m2
A tetőtér a meglepetések birodalma. Meglepő, mi mindent tud a tapasztalt építész a tetőtérben megvalósítani. Ahol korábban a régi háztartási eszközöket, a rég elfeledett dolgokat dobozokban és bőröndökben tároltuk, most tágas, világos, teret kényelmes lakókörnyezetet teremtettünk, kiváló minőséget alkottunk. Egy olyan helyet a ferde tetősíkok alatt, ahol maradéktalanul jól érezhetjük magunkat.
A felhasznált anyagokkal, azok felületével, színévei és stílusával a tetőteret személyes elképzeléseinknek és kívánalmainknak megfelelően alakíthatjuk.
A használhatóságnak nincs határa. A szénapadláson gyönyörű kilátással rendelkező, tágas dolgozószobát alakítottak ki.
Egészen más hatást érhetünk el abban a tetőtérben, ahol a fa természetes felülete az uralkodó, mint abban, ahol a falak és a bútorok fehérek, optikailag visszafogottak. A belsőépítészek kedvelt anyagából magából a fából is széles skála áll rendelkezésre a világostól a sötét árnyalatig. A helyiség hangulata a rusztikustól az igényes, vidéki hangulatig terjedhet. Nagyvonalú hatást érünk el, ha a fedélszék alatti teljes területet lakásunk részévé tesszük. A hatást tovább fokozhatjuk, ha a teljes oromfalat üvegfelületből építjük.
A világos színű oromgerendák felfelé nyitják a teret, a fehér festékhez egy kevés kéket kevertek, amely javítja a hatást.
A világos színek és praktikus bútorok kissé hűvössé teszik a teret. A gondosan kiválasztott bútorok elegáns hatást eredményeznek: gyakorlatilag nincs olyan hangulat, melyet a megfelelően kiválasztott darabokkal ne lehetne megvalósítani.
Ne sajnáljuk az időt arra, hogy fellapozzuk a szakfolyóiratokat és -könyveket, hasznos ötletekre bukkanhatunk. Keressük fel az építészt, barátaink és ismerőseink által ajánlott kész beépítéseket, alaposan tanulmányozzuk a szaküzletekben rendelkezésre álló anyagokat és azok hatásait. A tetőtér-beépítést csak lépésről-lépésre lehet megvalósítani.
Ha az alapterület szűkös vagy az alaprajz nem megfelelő, akkor a beépíteni kívánt területtel „spórolva” kell bánnunk. Más a helyzet, ha a lakás méretei lehetővé teszik számukra, hogy a tetőteret a lakás teljes értékű részeként alakítsuk ki. Ebben az esetben pihenőhelyet, dolgozószobát, háztartási helyiséget, fitnessztermet, gyerekszobát, játszószobát, hobbiszobát, bárt, vagy vendégszobát alakíthatunk ki, hogy csak néhány lehetőséget említsünk.
A padló, a mennyezet és a fal fehér, így optikailag tágítja a teret, s nagyfokú szabadságot biztosít a berendezésnél.
A ház stílusához jól illik az egyszerű berendezés. A helyiség karakterét meghatározza az is, hogy kialakításához kevés anyagfajtát használtak fel.
Tágas, nagyszabású terek. A lakás minden pontjáról a szabadba tekinthetünk.
Tetősík-ablakok – fényt a tetőtérbe
A technikai fejődés olyan magas fokra ért, hogy már az sem okoz problémát, ha egymás mellé vagy fölé két vagy több tetőablakot szeretnénk beépíteni. Az ablakot nem csak a tetősíkba építhetjük, léteznek a térdfalban folytatódó modellek is, melyek függőleges elemei közvetlenül csatlakoznak a tetősík-elemhez. Mivel a tetősík-ablakok általában szélesebbek vagy keskenyebbek a szarufák távolságánál, szerkezeti átalakításra van szükség. Ha az ablak szélessége kisebb, beépíthetünk a két szarufa közé egy pót szarufát.
Komfortos a balkonná változtatható tetőablak. Jobbra: széles formaválaszték.
Ügyeljünk a meglévő szerelvényekre
A tervezés szabadsága: a későbbiekben könnyen elbontható vagy odébb helyezhető szárazépítészeti elemekkel különböző méretű helyiségeket hozhatunk létre. Csak az esetleg már meglévő víz és fűtés-szerelvényekre, a lépcsőre és a tetőszerkezet teherviselő elemeire kell tekintettel lennünk.
A tetőtérben kialakított helyiség hangulata attól is függ, hogy milyen a kilátás. A túlságosan alacsonyan beépített ablak éppen annyira nem szerencsés, mint a túl nagy párkánymagasság. Ahhoz, hogy a kilátásban ülve is gyönyörködhessünk, kilencven centiméteres mellvédmagasságra van szükség. A nyolcvan-száz centiméteres tartomány tekinthető elfogadhatónak. Az ablakok felső széle ne legyen százkilencven centiméternél magasabban.
Minél laposabb a tető hajlásszöge, annál hosszabb ablakra van szükség. Ha a sorozatgyártású termékek között nem találunk megfelelő magasságú ablakot, akkor megoldás lehet, ha az ablakot kiemeljük a tető síkjából. Így az ablak dőlésszöge meredekebb lesz, mint a tetősíké, ezért rövidebb ablak is elegendő. Fontos, hogy a tetőablak könnyen kezelhető legyen. Ha az ablakot túlságosan alacsonyan építjük be, a kilincset a felső részre helyezzük. A túl magas ablakok kilincse legyen az ablak alsó részén.
Nem mindennapi, ám vonzó kihasználás: tetőtérben kialakított fitnesszterem.
Gondolni kell az ápolás és tisztítás körülményeire is. Fontos, hogy az ablakszárnyakat olyan helyzetbe lehessen hozni, hogy minden rész könnyen elérhető legyen. A tetősík-ablakokat is védenünk kell a betörés ellen. A beépített reteszek megakadályozzák, hogy a gyerekek engedély nélkül kinyissák az ablakot.
Látványos megoldás: fürdőszoba a tetőtérben
Ha a fürdőszobát a tetőtérben szeretnénk kialakítani, a tervezőt bőségesen el kell látnunk ismeretanyaggal életünkről, igényeinkről. Ebből gyorsan kideríthető, mire van szükségünk valójában. A fürdőszoba megnövekedett igénynek (család gyarapodása) megfelelő átalakítására kevés lehetőség van. Megoldást kínálnak a bővíthető, vagy teljesen átalakítható fürdőszobai bútorok és berendezések. E praktikus bútorok segítségével valamennyi fürdőszobai probléma megoldható.
Akár rusztikus, akár modern berendezést szeretnénk, a fürdőszoba tetőtéri kialakítása ma már nem okoz problémát.
Ferde tetősík kihasználása a konyha számára
A konyhában is alkalmazhatunk ferde falakat anélkül, hogy a funkcionalitás csorbát szenvedne. Előfeltétel a megfelelő mennyiségű, irányított természetes fény, az adottságok hatékony kihasználása, továbbá a konyhabútorok ferde falakhoz történő igazítása. A faliszekrényekről lemondhatunk, ha egyébként elegendő tárolókapacitás áll rendelkezésünkre. Az amerikai konyhában rakodás, tárolás céljára a térelválasztó elemet is használhatjuk. Segítségével elrejthetjük a főzőfülkét is, s markánsan kijelölhetjük a nappali bejáratát.
Méretre készült tetőtéri konyha.