Ereszcsatorna - 61. oldal

Ismerkedés a forrasztópákával

Ez a rész arról ad összefoglalást, hogyan kell a horganylemez függőeresz csatornaelemeket egy­mással összeforrasztani. A műanyag csatornákkal ellentétben — amelyeket egyszerűen csak egymásba kell csúsztatni ehhez bizonyos gyakorlat és szer­számokkal való fölszereltség szükséges (126. ábra).

Ha valaki még sohasem forrasztott horgany­lemezt, akkor célszerű kissé gyakorolnia a követ­kezőkben bemutatott ábrák segítségével, mielőtt az ereszcsatorna forrasztásához hozzákezdene. Csak a forrasztópáka biztonságos kezelése teszi lehetővé a csatornaelemek jó minőségű összeforrasztását.

126. ábra: A horganylemez forrasztásához némi gyakorlat és az anyag iránti érzék kell. Különben nagyon könnyen lyukat égethetünk a lemezbe a túlmelegített forrasztópákával, vagy esetleg a varrat nem lesz folytonos.

A legfontosabb forrasztószerszám – a forrasztópáka

127. ábra: Forrasztáshoz vörösréz forrasztó-pákát használunk. Tisztítására szalmiáksótömbre van szükség. Forrasztószerként forrasztóvizet kell ecsettel felhordani. A forrasztófém: ólom és ón ötvözete.

128. ábra: A forrasztópákát PB-gázzal melegítjük fel. A képen a bádogosok által használt, kis munkapalack látható, de más PB-palackok is használhatók.

129. ábra: A horganylemezmunkákhoz szükség van még finom fogú fémfűrészre, reszelőre, háromszögletű fémhántolóra és lemez­vágó ollóra. Különféle kivitelű, a felhasználás céljának megfelelő lemezvágó ollók kaphatók, de a könyvünkben tárgyalt munkákhoz egy közönséges egyenes olló is alkalmas.

A forrasztópáka karbantartása

130. ábra: A gázlánggal való állandó érintkezés miatt a forrasztópáka felülete megég, és reve képződik rajta. Ezért időnként reszelővel meg kell tisztítani.

131. ábra: Reszelés előtt a forrasztópákát egy kalapáccsal végig kell ütögetni…

132. ábra: …és az oldalait kikalapálni, hogy minél kevesebb anyagot kelljen majd lereszelni. Mivel a forrasztópáka lágy vörösrézből készült, lakatos­kalapáccsal hidegen is kikalapálható.

A forrasztópáka ónozása (cinezése)

Forrasztás előtt a forrasztópáka csúcsát vékonyan be kell ónozni. Ehhez azonban szalmiáksótömbön dörzsölve le kell tisztítani (133. ábra).

A forrasztófémként ónból és ólomból álló lágy­forraszt használunk, amelyben az ón részaránya 30-40 %. A lágyforrasz szabvány szerinti elneve­zése pl. F-PbSn 40 (Sb). Ebben a Pb ólmot jelent, az Sn40 40 % ónt, az Sb pedig kis mennyiségű antimont. Ennek a forrasznak az olvadási hőmér­séklete – amely felhasználási területét is meghatá­rozza – kb. 183-235 °C (134. ábra).

A horganylemezt forrasztás előtt folyósítószerrel be kell kenni. Ez megtisztítja a felületet, és meggátolja forrasztáskor az oxidálódást. A forrasz folyóssága és kapcsolata a fémlemezzel is megjavul ezáltal. A látható tisztátalanságokat forrasztás előtt el kell távolítani. Különösen a régi ereszcsatornák forrasztási varrat menti felületét kell csiszoló­vászonnal vagy háromszögletű fémhántolóval ala­posan megtisztítani, egészen addig, amíg olyan fé­mesen csillog, mintha új volna. Ebben a forrasztószerrel, makacs esetekben pedig a sósavval való többszöri bekenés is segíthet.

Vigyázat! A folyósítószer és a sósav maró hatású, szétfröccsenésüket meg kell akadályozni. Ha mégis a kezünkre fröccsennének, vízzel és szappannal azonnal mossuk le őket, szemünkbe kerülésük ese­tén pedig rögtön forduljunk szemorvoshoz! Ha zárt helyen forrasztunk, közben alaposan szellőztessünk.

134. ábra: A forrasztópáka túlságosan magas hőmérsékletét nagy gőzfejlődés jelzi.

Egy kis forrasztási gyakorlat

Az első forrasztási kísérleteket horganylemez-­hulladékdarabokon végezzük. Ilyenkor a siker kényszere nélkül gyűjthetünk tapasztalatokat. A lemezcsíkokat a 135-140. ábráknak megfele­lően egymásra helyezzük. Az átfedés legfeljebb 10 mm legyen. A forrasztási hézagot a lehető leg­kisebbre vegyük, és semmi esetre se legyen 0,5 mm-nél vastagabb.

135. ábra: A lemezdarabokat először sorjázni (élezni) kell. Az ábrán ezt reszelővel végzik, de vannak különleges horganysorjázók is.

136. ábra: A forrasztandó lemezeket egymásra fektetve forrasztóvízzel alaposan bekenjük. A forrasztóvíz magától befolyik az átlapolás alá.

137. ábra: Az átlapolási kis forrasztóón-cseppekkel több helyen össze­férceljük. A forrasztóón rúddal kihűlés közben is összenyomva kell tartani a lemezeket, hogy a forrasztási hézag lehetőleg kicsi legyen. Olyan hosszú ideig tartson a nyomás, amíg a forrasz még csillogóan folyékonynak látszik.

138. ábra: A pákát teljes szélességében felfektetve kell az egész varratot végigforrasztani, és eközben a forrasztóónt folyamatosan kell adagolni.

139. ábra: A forrasznak a forrasztási hézagot teljesen ki kell töltenie. A forrasztópákát úgy tartsuk, hogy a varratot teljes szélességében áthevítse: 1 forrasztópáka (kb. 250 °C); 2 forrasz; 3 horganylemez; 4 átlapolás (kb. 1 cm); 5 a forrasznak teljesen át kell folynia; 6 a forrasztási hézag a lehető legvékonyabb legyen.

140. ábra: A még forró varratot nedves ronggyal gondosan le kell törölni, hogy a forrasztószer maradványait eltávolítsuk.

A horganylemez függőeresz csatorna összeépítése

141. ábra: Horganylemez ereszcsatornák 3 m-es (nálunk 2 m-es) hosszakban kaphatók. Ezekből a darabokból a tetőn hosszabb szakaszokat kell összeállítani. Az összeépítés megkönnyítésére a csöves beszegés egyik oldalából egy darabot ki kell vágni.

142. ábra: Mindkét ereszcsatorna-darabot szembefordítjuk egymással…

143. ábra: …és a csöves beszegés mentén egymásba csúsztatjuk őket.

144. ábra: A csatornaelemeket egymáshoz képest a megfelelő helyzetbe igazítjuk.

145. ábra: A hátsó peremet beakasztjuk…

146. ábra: …és ha szükséges, fogóval elővigyázatosan összenyomjuk. Mivel a lemez lágy, az ereszcsatorna fogóval is könnyen hajlítható.

147. ábra.

A csatornaelemek összeforrasztása

148. ábra: A varrat helyét alaposan bekenjük forrasztóvízzel.

149. ábra: Az ereszcsatorna-elemeket forrasztóón cseppekkel több helyen összeférceljük, majd ellenőrizzük, hogy az egész csatorna egyenes-e.

150. ábra: A forrasztást a csöves beszegésnél kezdjük el, és a csatorna legmélyebb pontján fejezzük be.

151. ábra: Ezután ismét fent, a belső peremnél fogunk hozzá…

152. ábra: …és felülről lefelé haladva forrasztjuk össze a még hátralevő szakaszt.

153. ábra: Az elkészült varratot nedves ronggyal alaposan meg kell tisztítani. Csak belül kell forrasztanunk. A forrasz az átlapoláson keresztülfolyik, és így nincs szükség külső forrasztásra.

A csatornavég­lemez és a betorkollócsonk elhelyezése

A műanyag csatornától eltérően a horganylemez függőeresz csatorna véglemezét és a lefolyócső betorkollócsonkját ugyancsak forrasztással erősítjük fel (154. ábra).

Kivétel csak a vízgyűjtőüstszerűen kibővülő, be­akasztott betorkollócsonk (l. a 3. ábrát). Ezt csak egy lemezcsíkkal kell a csatornához rögzíteni, nem kell ráforrasztani. Bár megkönnyíti a szerelést, de a beakasztott betorkollócsonk meglehetősen sokba kerül. Mindenekelőtt akkor alkalmazzák, amikor nagyobb vízmennyiséggel számolnak, mert a felső rész kiszélesedése következtében a vizet a szokásos­nál gyorsabban vezeti le.

154. ábra: Az ereszcsatorna véglemeze és betorkollócsonkja előre­gyártott elemek, amelyeket a csatorna átmérőjének megfelelő méretben vásárolhatunk meg. Előre elkészített forrasztási peremük van, úgyhogy minden előmunkálat nélkül oda-forraszthatók: 1 horganylemez csatorna; 2 csatornavéglemez; 3 betorkollócsonk; 4 lefolyócső.

Csatornavéglemez

155. ábra: Attól függően, hogy a függőeresz csatorna melyik végére kerül a véglemez, kell „bal oldalit” vagy „jobb oldalit” választani.

156. ábra: A véglemezt a csatornalemezhez illesztjük…

157. ábra: …és a forrasztás helyét forrasztószerrel bekenjük.

158. ábra: Két vagy három helyen odaférceljük…

159. ábra: …és a csöves beszegéstől, ill. a hátsó peremtől indulva a csatornaelem alsó részéig haladva folyósán megforrasztjuk.

160. ábra.

Betorkollócsonk

161. ábra: A lefolyócső betorkollócsonk ját a helyére illesztjük és beigazítjuk. Eközben emeljük meg valamivel a csöves beszegést, hogy később a tetőn 1,0-1,5 cm-rel mélyebben legyen a hátsó peremnél.

162. ábra: Ha ferdén csatlakozó betorkollócsonkra van szükségünk, akkor azt ennek megfelelően kell kialakítanunk.

163. ábra: A betorkollócsonk belső kerületét a csatornaelemre rárajzoljuk. A betorkollócsonk csatornavégtől való távolságának a házon levő lefolyócső helyzetéhez kell igazodnia, és ezt a távolságot a helyszínen kell lemérni.

164. ábra: A lefolyócsőhöz szükséges nyílás helye felrajzolva.

165. ábra: Fémfűrésszel bevágást készítünk…

166. ábra: …majd valamilyen megfelelő szerszámmal a bevágást kitágítjuk…

167. ábra: …és lemezvágó ollóval kör alakú kivágást készítünk.

168. ábra: A felrajzolt körön belül egy kb. 5 mm széles lemezcsíkot érintetlenül kell hagynunk…

169. ábra: …hogy ebből egy csodarabbal peremet hajlíthassunk.

170. ábra: Ismét odaillesztjük a betorkollócsonkot, kiigazítjuk és a forrasztás helyét bekenjük a forrasztószerrel.

171. ábra: A varratot előbb terceljük, majd végigforrasztjuk.

172. ábra: Azért, hogy a víz könnyen lefolyhasson, a forrasztási varratot belülről egy fémrúddal még utólag megmunkáljuk.

173. ábra: Az elkészült csatornavég, véglemezzel és betorkollócsonkkal. Az ábrákon az elvégzendő munkákat rövid csatornadarabokon mutattuk be, de természetes, hogy a vég­lemez és a betorkollócsonk tetszés szerinti hosszúságú ereszcsatornára is ráforrasztható.

Csatornaszeglet

174. ábra: Ha a függőeresz csatorna az épület sarkánál befordul, akkor kész csatornaszegletet használunk. Ezt a két oldalon levő csatornákhoz illesztjük és hozzájuk forrasztjuk. Kaphatók előregyártott belső szegletek…

175. ábra: …és külső szegletek, aszerint, hogy hol van szükség a szegletre.

89. ábra: A kifolyókönyökös, nyílt kifolyó nemcsak a vízgyűjtés jó gyakorlati megoldása, hanem dekoratív is lehet. A fényképen látható lefolyócső a kifolyóval megtakarítja a csatornahálózathoz való csatlakoztatás költségeit, a víz a durva kavicsai megtöltött aknán át elszivárog a talajban.

Mi az előnye?

Ha az esővizet a lefolyócsőből a közcsatornába vezetjük, akkor ez a saját telkünkön való hasznosítás szempontjából kárba vész. Gyakori igény, hogy az esővizet fel kellene fogni, vagy úgy vezetni, hogy hasznosítható legyen.

Erre több megoldás is kínálkozik. Az egyik a 89. ábrán látható, ahol is a vizet kifolyókönyökkel egy kútgyűrű medencébe vezetik be. Az ilyen ki­folyókönyököt arra is felhasználhatjuk, hogy az esővizet tetőkiugrásokról és erkélyekről más tető­felületre vezessük.

A 89. ábrán látható kifolyókönyök kézi munká­val, kisipari módszerrel készült; útmutatás ehhez a következő oldalakon található. De egy készen vásárolt, íves csődarab segítségével éppen olyan jól elkészíthetjük, és ezáltal – horganylemezből készült lefolyócső esetében – sok munkát takaríthatunk meg. Műanyag csövek esetében pedig ez az egyedüli lehetőség, mert a műanyag cső házilagosan csak nagyon nehezen alakítható.

Még egyszerűbb az a megoldás, amikor a lefolyó­cső egyenes kifolyóval végződhet, amint ez a 90. és 91. ábrán látható. Csupán egy megfelelő cső­darabot kell a távolsághoz hozzáigazítva levágni, és a betorkollócsonkra forrasztással vagy – mű­anyag cső esetén – ragasztással felerősíteni.

90. ábra: Egy egyenes csodarabot kell rátolni a betorkollócsonkra…

91. ábra: …és körben ráforrasztani.

A horganylemez kifolyókönyök nyitott vége könnyen megrongálódhat, ezért ajánlatos egy peremezett gyűrű ráforrasztásával megerősíteni. Ez a munka nem túlságosan nehéz, leírását a következő oldalakon szintén megtaláljuk. A műanyag csövekre vízköpőt is felragaszthatunk, ami szebbé is teszi a kifolyókönyököt.

A kifolyókönyök elkészítése

A kifolyókönyököt egyetlen darab, készen kapható lefolyócsőelemből is el lehet készíteni (92. ábra). A csövet kb. 40°-os szögben, ferdén, kétszer el­vágjuk. Ekkor egy kb. 80°-os vagy szükség szerint esetleg kisebb szögű hulladék csődarab is keletkezik (93-95. ábra). Ha a két csődarabot egymásra merőlegesen összeépítjük, akkor egy lefelé irányuló, enyhe lejtésű kifolyókönyököt kapunk (96-110. ábra).

A könyökhaj lást a ferde vágás szöge határozza meg, és így ez tetszés szerint megválasztható.

92. ábra: A könyökcső összevágása egy darab lefolyócsőből.

93. ábra: A lefolyócső ferde elvágásához egy kb. 45°-os vágási vonalat kell előrajzolni.

94. ábra: A csövet finoman fogazott fémfűrésszel fűrészeljük el.

95. ábra: Az első vágáshoz képest – kb. 80°-os szögben – az alsó csőszakaszt még egyszer el kell fűrészelni. Minél kisebb ez a szög, annál ferdébb lesz a kifolyó­könyök.

96. ábra: A cső részeket egymáshoz kell illeszteni, hogy megvizsgáljuk, megfelel-e a kívánt kifolyási iránynak.

97. ábra: A lemezvágó ollóval még utólag javítani lehet rajta.

98. ábra: A vágás helyét 120-as csiszoló­vászonnal utánacsiszoljuk.

99. ábra: Az alsó rész ferde vágása körül a széltől 5 mm-re, párhuzamos vonalat jelölünk be.

100. ábra: E vonal mentén fa- vagy műanyag kalapáccsal peremet alakítunk ki, amit a szakember „szegélyezésnek” nevez.

101. ábra: Ehhez a munkához alátétként általában szegélyező vasat kell használni, de megteszi egy 20-30 mm vastag acélcső is.

103. ábra: Az elülső szélet ívelni (svejfolni) kell, vagyis kifelé legörbíteni. Támaszként ehhez satut használjunk.

104. ábra: Szerszámként pedig egy hajlító kalapácsra vagy egy lakatos­kalapács keskeny élére („orrára”) van szükségünk.

105. ábra: A mindkét csődarabon elvégzett némi utómunka és igazítás után a darabok jól egymáshoz illeszthetők.

106. ábra: Összeállítjuk és forrasztószerrel megkenjük őket…

107. ábra: …majd egy-két helyen összeférceljük.

108. ábra: Ezután elővigyázatosan utánaigazítjuk a varratot…

109. ábra: …és körös-körül egyenletesen, folyósan megforrasztjuk.

110. ábra: Ilyen a helyesen kialakított kifolyókönyök.

A kifolyókönyök megerősítése merevítő­lemezkével

A kifolyókönyök tehát elkészült, és teljes mértékben használható. Szabad kifolyóként használva azonban forrasztási varrata igen nagy igénybevételnek van kitéve. így könnyen előfordulhat, hogy bizonyos idő múlva szétválik a forrasztásnál. A bádogosok ezért még egy merevítő betétlemezkét is ráforrasz­tanak. Ezt a könyökhajlatra helyezve, nagyobb szi­lárdság érhető el.

A merevítőlemezkére általában akkor van szük­ség, amikor a vízszintes csőszakasz hossza több 30 cm-nél, és minden alátámasztás nélkül nyúlik ki a lefolyócsőből.

Célszerű a merevítő betétlemezkét sablon segít­ségével elkészíteni, a 111. és 112. ábra szerint. A sablonnal a merevítőlemezke alakját is ellen­őrizni tudjuk a könyökcsövön (113-119. ábra).

111. ábra: Sablon három különböző ármérőjű kifolyókönyök merevítő betétlemezéhez. A méretek néhány milliméteres eltérése nem okoz gondot, mert csak a betoldás aljára és helyérc van befolyással.

112. ábra: A megtervezett sablont rajzlapra felrajzoljuk és kivágjuk.

113. ábra: A papírsablont a kifolyó­könyökre illesztve ellenőrizzük a merevítőlemez formájának a helyességét.

114. ábra: Ha megvan a kívánt alak, átrajzoljuk egy horganylemez­darabra…

115. ábra: …majd lemezvágó ollóval kivágjuk.

116. ábra: A merevítőlemezkét meghajlítva…

117. ábra: …a forrasztószer felkenése után előbb férceljük…

118. ábra: …majd körös-körül folyós forrasztással szilárdan odaforrasztjuk.

119. ábra.

A kifolyókönyök végének megerősítése peremgyűrűvel

120. ábra: A kifolyókönyök végének sérülésektől való megóvására félkörszelvényű peremgyűrűt forraszthatunk. Erre a célra igen alkalmas a készen kapható, csigavonalban összetekert peremgyűrű tekercs, amelyből a szükséges hosszúságú darabot egyszerűen csak le kell vágni.

121. ábra: A tekercsből levágott darabot a csővégre illesztjük…

122. ábra: …és pontosan méretre vágjuk.

123. ábra: A peremgyűrűt úgy terceljük rá a kifolyókönyökre, hogy a csővég 2-3 cm-rel túlnyúljon rajta.

124. ábra: Forrasztószer és forrasztóón segítségével a peremgyűrűt körös-körül szilárdan a csővégre forrasztjuk.

125. ábra: A kiálló csővéget kalapáccsal rádolgozzuk a peremgyűrűre és folyós forrasztással hozzáforrasztjuk. Csak ezután szereljük fel a kész kifolyó­könyököt, ahogy ez a 119. ábrán látható.

67. ábra: A lefolyócső összeköti az eresz­csatorna betorkollócsonkját a talajban levő közcsatornával. A lefolyócsövet legalább két bilinccsel kell rögzíteni. A betorkollócsonkhoz nem szabad a lefolyócsövet hozzá­forrasztani, hanem csak rá kell húzni.

Lefolyócső

A lefolyócső és a ház homlokzati síkja közötti távol­ságot rendszerint egy íves könyök, az ún. hattyúnyak közbeiktatásával hidaljuk át. A legegyszerűbb hattyúnyakat két készen kapható, 40°-os, íves cső­darabból készíthetjük, úgy, hogy egy megfelelő hosszúságúra levágott, közbenső csődarabbal ki­egészítve őket, végeiket egymásba csúsztatjuk. Ha a függőeresz csatorna betorkollócsonkja ferde hely­zetű, akkor csak egy ívdarabra van szükség (68c ábra). Gyakori a közel 90°-ban megtört, sarkos csőkönyök (68a ábra) is. Ezek a könyökök készen nem kaphatók, hanem saját magunknak kell őket elkészítenünk.

A lefolyócső és a homlokzat síkja közötti távolság kb. 2 cm legyen. Régi bádogos gyakorlat, hogy a lefolyócső varratának nem szabad a ház felőli oldalra kerülnie, mert így a hibák jobban észrevehetők, és egyszerűbb a kijavításuk.

Készen vásárolt, iparilag előállított csövek eseté­ben azonban nem olyan lényeges, hogy hová kerül a forrasztási varrat. Mindenesetre az a legszebb megoldás, ha úgy fordítjuk a csövet, hogy a varrat a lehető legkevésbé legyen feltűnő.

A lefolyócső egyes elemeit méretre kell vágni, és egymásba csúsztatva összeforrasztani (69. és 70. ábra). Nem kell azonban különösebben ügyelni arra, hogy a varrat folytonos legyen, elég, ha csak szakaszos (fércelés). A lefolyócsövet nem kell a betorkollócsővel összeforrasztani, elég csak a csonkra rácsúsztatni.

68. ábra: A lefolyócső négyféle könyök­megoldása: a) házilagosan készült közel 90°-os kettős könyökkel; b) két előregyártott 40°-os ívvel; c) ferde betorkollócsonkkal és 40°-os ívvel; d) kis ereszkinyúlás esetén könyökcső nélküli egyenes lefolyócsővel.

69. ábra: A 40°-os ívű csődarabot szűkített végével a lefolyócsőbe kell bedugni.

70. ábra: A 40°-os ívű csődarab végébe vagy egyenes csődarabot, vagy másik íves csődarabot is beilleszthetünk. Az egymásba dugott csődarabokat ezután össze kell forrasztani, ill. ha műanyagból készültek, össze kell ragasztani.

Csőbilincsek

A lefolyócsövet csőbilincsekkel erősítjük fel (71. ábra). Általában 3 m magasságig két csőbilincs elegendő (72-74. ábra). Nagyobb magasság esetén azonban, a cső hosszától függően, több csőbilincs kell.

A csőbilincs beverőtüskéjét és a bilincs íves részét összefogó négyszögű lemezkét úgy helyezzük el, hogy a beverőtüske kerüljön felülre. Ezáltal meg­akadályozható, hogy a lefolyócső külsején lefolyó víz a négyszögű lemezke mentén a falra folyjon, és azt átnedvesítse (75. ábra). Sajnos gyakran előfor­dul, hogy a csőbilincsek beverőtüskéi alulra kerül­nek, mivel kalapáccsal való beverésük így sokkal egyszerűbb.

A csőbilincs szilárdan legyen a falba beerősítve. Ha a fúrt lyuk kissé nagy, akkor ki kell ékelni. De még jobb, ha a lyuk átmérőjének megfelelő fadarabkát helyezünk be a lyukba.

71. ábra.

72. ábra: A lefolyócső csőbilincseinek kiosztásakor a lyukak helyét ceruzával megjelöljük úgy, hogy azok a betorkollócsonkra merőlegesek legyenek. A csőbilincsek kb. 0,5 és 2,5 m-re kerüljenek a talaj fölé.

73. ábra: A lyukakat fémfúróval fúrjuk ki. A lyukátmérő 8 vagy 10 mm, a csőbilincs beverőtüskéjének vastagságától függően.

74. ábra: A csőbilincs tüskéjét kalapáccsal verjük be. A lefolyócső távolsága a ház homlokzati falától kb. 2 cm-re legyen.

75. ábra: a) Átnedvesedés; b) A víz lecsurog.

76. ábra: Ha mind a két csőbilincset felszereltük, beléjük illeszthetjük a lefolyócsövet.

77. ábra. A lefolyócsövek 3 m (hazánkban 2 m) hosszúságban kaphatók. A 3 m-es hosszúság egy családi házhoz rendszerint elegendő.

78. ábra. De ha mégis össze kell építeni két lefolyócsőelemet, akkor ehhez elég az elülső és hátsó oldalon egy-egy forrasztási pont. a csöveket azonban néhány cm-nyire egymásba kell csúsztatni.

79. ábra. A csőbilincs összezárása után a lefolyócsőre készen kapható, kis hengeres peremet kell forrasztani.

80. ábra: Ez a perem akadályozza meg, hogy a lefolyócső lecsússzon.

81. ábra: A csőbilincset nem szabad a csővel összeforrasztani, hogy a cső bármikor kiemelhető legyen.

82. ábra. A lefolyócsövet szilárdan kell felerősíteni. Egy-két év múlva pl. egy szorosan mellé ültetett kúszónövény már elérheti az ereszcsatornát.

A lefolyócső csatlakoztatása az alapvezeték­hez

A csapadékvizet a lefolyócső rendszerint a talajban levő 100 mm átmérőjű műanyag csőbe vezeti le. Azért, hogy a lefolyócső ne sérülhessen meg, az átmenetet a földfelszín fölött szokás kialakítani. Ez úgy történik, hogy a lefolyócsövet egy függőle­ges műanyag vagy öntöttvas csőbe (az ún. állványcsőbe) kötjük be. A kertben elég, ha az állványcső csak 10-20 cm-re áll ki a földből. Ha azonban fennáll a sérülés veszélye, akkor az állványcsövet célszerű 1,0-1,5 m magasságúra venni.

A kisebb átmérőjű lefolyócső és a nagyobb át­mérőjű állványcső közötti átmenetet előregyártott bővítődarabbal (ún. állványcsőtölcsérrel) vagy saját készítésű, peremezett gyűrűvel fedjük le (83-85. ábra).

83. ábra: A lefolyócső és az állványcső csatlakozásánál adódó hézagot előregyártott fémlemez állványcsőtölcsérrel vagy peremezett gyűrűvel fedjük le. Ezeket nem forrasztják rá a csövekre, hanem lazán fekszenek fel rájuk. Az állványcső öntöttvasból vagy műanyagból készülhet, karmantyúval vagy anélkül.

84. ábra: Az állványcsőtölcsér felhelyezése.

85. ábra: Ilyen a jól megoldott és alig észrevehető átmenet a lefolyócső és az állványcső között.

Lefolyócső helyett – lánc

Némely lakóház lefolyócsöve helyett – ötletes meg­oldásként – láncot használnak (86. és 87. ábra). Szerelése természetesen sokkal egyszerűbb mint a lefolyócsőé, és a lánc még olcsóbb is.

A láncot a csatorna betorkollócsonkjához rögzí­tett, horganyzott betonacél-darabkára lehet rá­akasztani (88. ábra). Nagyon jól használható erre a célra egy rozsdamentes acél csődarab is. Felület­védelem nélküli acélt ne használjunk, mert az a horganylemez ereszcsatornát korrózió útján el­pusztítaná.

86. ábra.

87. ábra.

88. ábra: A lánc beerősítése a betorkollócsonkba.

A lánc legalább 50 cm távolságra legyen a faltól, mert a láncon lefolyó csapadékvíz állandóan fröcsköl, és végül a fal átnedvesedését okozná. Az erős szél is eltérítheti az esővizet a lánctól, és így az a vizet csak részben vezeti le. A víznek a lánc alsó végénél való szétfröcskölődését csökkenteni lehet, ha durva kaviccsal meg­töltött beton kútgyűrűt helyezünk alá, és az esővizet a kavicsréteg alatt vezetjük be a csatornahálózatba.

53. ábra: A cserép- vagy palatetők (mint ezen az ábrán is) függőeresz csatornáját rendszerint minden nagyobb fajta munka nélkül is ki lehet cserélni. Ezen az épületen a régi csatornát új, műanyag csatornával cserélték ki. Mivel a régi csatornatartók még elég erőseknek látszottak, így ismét fel lehetett használni őket. Mindenesetre szebb, ha a rozsdás csatornatartókat újakra cserélik.

Esés nélküli függőeresz csatorna szerelése

Kisebb lakóházak függőeresz csatornái gyakran esés nélkül is elhelyezhetők, hogy nehogy úgy tűnjék, mintha „ferdén” szerelték volna fel őket.

Ez a szerelési mód nem okoz különösebb gondot, mert a vízszintes csatornából is elég gyorsan le­folyik a víz. Az viszont már hiba, ha a csatornának ellentétes irányú lesz az esése, mert ilyenkor a csapadékvíz nem tud teljesen lefolyni, és némi víz mindig benne marad.

Ezért az esés nélküli csatornát szerelés közben vízmértékkel nagyon gondosan ellenőrizzük, és az ellenkező irányú lejtés helyett inkább lejtsen kissé a legközelebbi lefolyócső felé.

A horganylemez ereszcsatornák korróziója

A horganylemez csatornákat, ha más fémekkel érintkeznek, tönkreteheti a korrózió. A horganylemeznek ezért horganylemezzel vagy horganyzott fémrészekkel szabad csak érintkeznie. Pl. a rézből készült csatornatartó a horganylemez csatornát rövid idő alatt tönkretenné az érintkezési helyeken.

Éppen ilyen veszélyesek a horganyozás nélküli acélszerkezetekkel való csatlakozások is. Ezért tehát minden acél szerkezeti elemet – így a csator­natartókat is – horganyozni kell.

A 6. táblázat feltünteti, hogy mely fémekkel érint­kezhet a horganylemez, és melyekkel nem.

6. táblázat: A horganylemez más fémekkel való összeférhetősége

[table id=296 /]

Jelölések:

+ érintkezhetnek a horganylemezzel, mert védi őket természetes oxidrétegük;
– a horganylemezzel való érintkezésük roncsolást okoz.

54. ábra: A csatornatartókat a szarufákra vagy az ereszdeszkázatra kell felerősíteni. Ha a cserepek alá fólia vagy tetőfedő lemez kerül, akkor az az ereszcsatornába is beleérhet.

55. ábra: Megfelelő horganyzott szegekkel vagy csavarokkal kell a csatorna­tartókat felerősíteni.

56. ábra: Elkészült cseréptető csatornaszeglettel.

Cseréptető függőeresz csatornájának felújítása

57. ábra: A sarkon hiányzik egy csatorna­tartó, és ezért az ereszcsatorna lesüllyedt.

58. ábra: A régi ereszcsatornát leszerelték. A csatornatartók meg­maradhatnak, ha még jó állapotban vannak.

59. ábra: Az új csatornatartók felszerelését megkönnyíti, ha a tető­cserepeket feltoljuk – amennyire szükséges.

60. ábra.

61. ábra: Az új csatornatartót a réginek megfelelően kell meghajlítani, és vele összehasonlítva ellenőrizni.

62. ábra: A csatorna végén levő új csatornatartót odaszögezzük vagy odacsavarozzuk. Ezen az ábrán világosan látható, hogy a felerősítés módjának mindig a lehetőségekhez kell igazodnia. Pl. a deszkázatra rögzített fadarabbal is alá lehet támasztani a tartót.

63. ábra: Az előkészített új ereszcsatornát helyére kell tenni, és az esését ellenőrizni. Ha minden rendben van, a rögzítőnyelveket rá kell hajlítani.

64. ábra: A régi csatornatartók megtartása esetén az ereszcsatorna felfekvése sokszor nem lesz tökéletes. Azért, hogy szorosan illeszkedjék a csatornatartókba, fogóval elővigyázatosan beléjük is nyomhatjuk.

65. ábra: A tetőcserepeket ismét lehúzzuk és…

66. ábra: …a régi tetőn máris ott csillog az új csatorna.

10. ábra: A régi esővízcsatorna kicserélése új csatornára nem sokban különbözik egy új építmény csatornájának a felszerelésétől. Az elvégzendő munka lényegében minden tetőforma esetén is azonos.

Előkészítő munkák

11. ábra: A régi horganylemez csatornát, amelyet a nagy teher, mindenekelőtt a jég és a hó tönkretett, fel kell újítani, mivel túl kevés csatornatartóval erősítették fel.

12. ábra: A régi kátrány le mez fedés és az új csatorna közötti jó kapcsolat érdekében először is a kátránylemezt, kb. 30 cm szélességben, a deszkaborításról el kell távolítani.

13. ábra: Az ereszcsatornát és a csatorna-tartókat leszereljük. A kiálló szegeket kihúzzuk, a tetőfelületet leseperjük.

A csatornatartók meghajlítása

14. ábra: A csatornatartókat az erre való hajlító készülékkel meghajlítjuk. De éppen olyan jó, ha a csatornatartót satuba fogjuk be, és kalapáccsal hajlítjuk a kívánt alakúra.

15. ábra: A hajlítás szögének a tetőhajláshoz kell igazodnia.

A csatornatartók beállítása

A csatorna pontos beállításához zsinórokat kell ki­feszítenünk. Ezek segítségével erősítjük fel az első és az utolsó csatornatartót. A vezérzsinórt a tartók legmélyebb pontjára, a másikat az elülső rögzítőnyelvekre hurkolva kifeszítjük, majd a kifeszített zsinórokhoz igazítva szereljük fel a többi csatorna­tartót (16. ábra).

A kifeszített zsinór segítségével a csatorna esését is ellenőrizni kell. Legmélyebb pontjának a lefolyócső betorkollócsonkjánál kell lennie. Ha két lefolyó­cső szükséges, akkor a legmagasabb pont e kettő között, a középen legyen.

A csatorna lejtése méterenként 3-5 mm. Gyak­ran esés nélkül is szerelnek csatornát. Ilyenkor ugyan a víz lassabban folyik le, de a végeredmény így is megfelelő lehet.

16. ábra: A csatornatartó rögzítése után egy rövid csatornadarabot kell behelyezni, és vízmértékkel ellenőrizni, hogy a csatorna csöves beszegése 0,5-1 cm-rel alacsonyabban van-e, mint a csatorna hátsó széle. Ez biztosítja, hogy a fölösleges víz – különlegesen nagy esőnél – az elülső oldalon folyjék túl.

A csatornatartók kiosztása

A csatornatartókat úgy kell kiosztani, hogy 60 vagy legfeljebb 80 cm távolság legyen közöttük, de a már meglevő szarufák esetén hozzájuk kell a tartótávol­ságoknak igazodniuk. Az utolsó csatornatartó távol­sága a tető végétől legfeljebb 20-30 cm lehet. Ha ez a távolság nagyobb, akkor a csatornavég egy idő múlva le fog hajolni.

A csatornatartók közötti távolságot úgy határoz­hatjuk meg, ha a tető szélén végig kirakjuk őket (17. és 18. ábra). Számítással azonban a kiosztás gyorsabban megy. Ehhez először a csatornatartók szükséges darabszámát állapítjuk meg:

A csatornatartók száma = (a tető hossza – 2 x a távolság a tető szélétől) / a csatornatartók szükséges távolsága x 1.
Példa: a tető hossza 8 m, távolság a tető szélétől 0,2 m, a csatornatartók szükséges távolsága 0,8 m.

A csatornatartók száma = ( 8 m – 2 x 0,2 m ) / 0,8 m x 1 = 10,5. Az eredményt fel kell kerekíteni, mert hiszen csak egész csatornatartókat vehetünk figyelembe. A csatornatartók száma tehát 11, a 11 tartó között pedig 10 köz adódik.

A tartók közötti távolságot a következőképpen számítjuk ki:

A távolság két csatornatartó között = (a tető hossza – 2 x a távolság a tető szélétől) / a közök száma = ( 8 m – 2 x 0,2 m ) / 10 = 0,76 m a tényleges távolság.

17. ábra. A csatornatartókat egyenletesen végigfektetjük a tető szélén, hogy jól áttekinthetők legyenek.

18. ábra: A csatornatartók helyét a tetőn meg kell jelölni. Néhány centi­méteres pontatlanság később, a kész csatornán nem vehető észre, de a kiosztásnak mégis pontosnak kell lennie.

A csatornatartók felerősítése

19. ábra: A tető deszkaborításába hornyot készítünk, nehogy a csatorna­tartók a föléjük kerülő bitumenes fedéllemezt kinyomják. A hornyot 10 mm vágásmélységre beállított körfűrésszel célszerű elkészíteni. De laposvésővel és fakalapáccsal is kivéshetjük.

20. ábra: A horonynak olyan mélynek kell lennie, hogy a csatornatartó ne álljon ki belőle.

21. ábra: Az első és az utolsó csatornatartót facsavarral felerősítjük. Az íves rész és a tető széle közötti távolság lehetőleg csekély legyen.

22. ábra: A két szélső csatornatartó között két zsinórt kell kifeszíteni: az egyiket a csatornatartók legmélyebb pontján vezetve, a másikat az elülső rögzítő­nyelvekre hurkolva.

23. ábra.

24. ábra: Egy- és kétirányú lejtéssel készített csatorna: a) lefolyócső mindkét oldalon; b) lefolyócső csak az egyik oldalon.

25. ábra: A csatornatartókat be kell számozni. Ha a csatorna lejtéssel készül, akkor mindegyiket 1-2 mm-rel hosszabbra kell készíteni mint az előzőt, mert ezáltal alakul ki a lefolyócső felé tartó lejtés.

26. ábra: A többi csatornatartó felszerelése.

27. ábra: A zsinórokkal állandóan ellenőrizni lehet, hogy a csatornatartók egyvonalban vannak-e, és megfelelő-e az esésük.

Az ereszcsatorna felszerelése

28. ábra: Elhelyezzük a 3 m hosszú csatornaelemeket.

29. ábra: A csatornát erősen belenyomjuk a csatornatartóba…

30. ábra: …majd az elülső és hátulsó rögzítőnyelveket ráhajlítjuk.

31. ábra: A vízmértékkel még egyszer ellenőrizzük, hogy a csatorna elülső éle mélyebben van-e mint a hátulsó.

32. ábra: Elhelyezzük a betorkollócsonkkal és véglemezzel ellátott szélső csatornaelemeket is. Azt, hogy az elkészítésükhöz szükséges forrasztási műveleteket hogyan kell végrehajtani, az Így csinálja ezt a bádogos c. rész tartalmazza.

33. ábra: Mivel a csatorna 3 m-es elemekből készült, a fennmaradó kisebb szakaszhoz az elemet a kellő méretűre le kell vágni.

34. ábra: A közbenső kis elemet fém­fűrésszel olyan hosszúságúra szabjuk, hogy jobb- és baloldalt kb. 1 cm-es átlapolás maradjon a forrasztási varrat számára.

35. ábra: A belső oldalon levő csöves beszegés végét ferdén le kell csípni…

36. ábra: …hogy megkönnyítsük a csatornaelemek egymásba csúsztatását.

37. ábra: A közbenső darabot forgató mozdulatokkal a helyére illesztjük…

38. ábra: …és így a csatornaszakaszok közötti hézag bezárul.

39. ábra: Még egy utolsó igazítás után sima, vízhatlan forrasztásra alkalmas átlapolást kapunk.

Vízhatlan varrat készítése forrasztással

40. ábra: A forrasztást a külső oldalon levő csöves beszegésnél kezdjük, majd a forrasztóónnal folyósán továbbforrasztunk…

41. ábra: …végig, egészen a csatorna legmélyebb részéig.

42. ábra: A csatorna hátulsó részén szintén a széltől lefelé kell forrasztanunk. A forrasztási varrat csak belülről látható, kívül tiszta és sima lesz az él.

43. ábra. Annak, akinek a horganylemez-forrasztásban nincs gyakorlata, célszerű előzőleg néhány próbadarabot készítenie, az Így csinálja ezt a bádogos c. rész útmutatása szerint.

44. ábra: Forrasztás után a kész varratot nedves ronggyal tisztára kell törölni.

Fémlemez ereszszegély

A tetőfelület és a csatorna közti kellő átmenethez a csatornával azonos anyagból készült ereszszegély­re van szükség. Ez vagy készen kapható, vagy a bádogosnak kell hajlító gépen elkészítenie.

Az ereszszegély megakadályozza, hogy a csapa­dékvíz a csatorna mögé folyjék, és az épületet áz­tassa. Az ereszszegély alá bitumenes fedéllemez­csíkot helyezünk; ez megakadályozza, hogy a fém­lemez alatt lecsapódó nedvesség átitassa a deszka­aljzatot.

Szigetelősáv

45. ábra: Az ábrán látható ereszszegély­-lemezt lapos fejű szegei erősítették le. Ez a megoldás nem egészen szakszerű, mégis gyakran alkalmazzák. A lemez hőtágulása következtében ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy a lemez a szegezési pontoknál kiszakad.

46. ábra: Ahhoz, hogy a fémlemez ereszszegély a kellő mértékben benyúlhasson a csatornába, a hátsó rögzítőnyelveket lemezvágó ollóval kissé meg kell rövidíteni.

47. ábra: A horganylemez ereszszegély­-elemeket folyós forrasztással építjük össze.

48. ábra.

49. ábra: Ha nem forrasztjuk össze a szegélyelemeket, akkor legalább 10 cm-es átfedéssel kell csatlakoztatnunk őket, mert ezáltal elkerülhető a hőtágulás okozta megnyúlás.

50. ábra: A bitumenes fedéllemez fedésű tető fémlemez ereszszegélyét bitumenes lemezsávval leragasztva kell a fedéshez csatlakoztatni. Ez a szigetelősáv egy vastag bitumenréteggel átitatott tetőfedő lemez, amelyet propánégővel fellágyítva ragasztunk fel.

51. ábra. A középtől indulva, még forró állapotában kell a szigetelősávot kigöngyölíteni, és a lábunkkal alaposan lenyomkodni.

52. ábra: A szigetelősáv felső szélét utólag az égővel még fel kell lágyítani, és újból alaposan lenyomkodni. A sávnak ez a széle átmenetet képez az ereszszegély és a tetőfedés között, ha a tetőt bitumenes fedéllemezzel fedjük. A szigetelősávnak nem szabad égnie, ahogy ez az itt bemutatott negatív példán látható, mert tönkremegy.

Szabványok

Az ereszcsatornák és lefolyócsövek méretének meg­állapítására Németországban a DIN-t használják, ennek alapján számíthatók ki a keresztmetszeti mé­retek a lakhelytől és a tető nagyságától függően (8. ábra). Családi házak számára készültek, a DIN alapján, a következőkben ismertetett táblázatok. A 10 vagy 8 részes stb. nagyságjelölés még abból az időből származik, amikor a bádogosok a csatornaelemeket maguk készítették. A szám azt a darabszámot jelenti, ahány csatornaelem készíthető egy 2 m hosszú bádoglemezből (1-3. táblázat).

Az MSZ nem tesz különbséget a horgany- és a horganyozott acéllemez csatornaelemek méretei között).

A műanyag csatornaelemek nagyságának jelölé­sére ugyanezt a számozást használják, a hozzájuk tartozó tájékoztató méret a csatorna tiszta belméretét (szélességét vagy átmérőjét) jelenti (4. táblázat).

8. ábra: Az ereszcsatornák és lefolyó­csövek nagyságának meghatározásához meg kell állapítani a tetőfelület alapterületét.

1. táblázat: A fémlemez függőeresz csatornák méreteinek megállapítása, a tető alapterülete alapján Németországban*

[table id=291 /]

2. táblázat: A félkörszelvényű függőeresz csatornák méretei Németországban*

[table id=292 /]

3. táblázat: A négy szögszelvényű függőeresz csatornák méretei Németországban*

[table id=293 /]

Az elvezetendő csapadék­mennyiség

Az 5. táblázatban közölt értékeket – csúcsterhelés­ként – 5 perces időtartam alatt mérték. Az ereszcsatornának ezt a csapadékmennyiséget még el kell vezetnie. Ebben a könyvben az ereszcsatornák nagy­ságára vonatkozó ajánlások négyzetméterenként legfeljebb 2 l/min vízmennyiség elvezetését veszik figyelembe. Ha a helyi értékek ennél nagyobbak, akkor a soron következő ereszcsatorna-nagyságot kell választani. A helyi csapadékviszonyokról a Meteorológiai Intézet ad felvilágosítást.

4. táblázat: A műanyag függőeresz csatornák méretei Németországban.

[table id=294 /]

5. táblázat: Néhány Német városban mért legnagyobb csapadék, négyzetméterenként.

[table id=295 /]

9. ábra: Csatornatartó két rögzítő-nyelvvel, valamint egy rögzítő-nyelvvel és kihajlított orral. A két rögzítőnyelves csatorna­tartóba nehéz körülmények között is könnyen be lehet erősíteni a csatornát 1 orr; 2 rögzítőnyelv.

Röviden a savas esőről

Sajnos, az esővíz nem olyan tiszta, hogy közvetlenül ivóvízként is fel lehessen használni. Minden egyéb célra azonban alkalmas.

Nagyon megkönnyíti az esővíz összegyűjtését, ha a lefolyócsőre egy lehajtható vízköpő vályúcskát szerelünk (4. ábra). Ez lehetővé teszi, hogy az eső­zés megindulásakor a még szennyezett csapadékot közvetlenül a csatornába juttassuk, és csak később, a már tiszta esővizet vezessük a vízgyűjtő hordóba.

Az esővíz felhasználása a háztartásban

A függőeresz csatornák általában a ház jelenték­telen tényezőjének számítanak. Fő feladatuk, hogy összegyűjtsék az esővizet és a lefolyócsöveken ke­resztül a csatornahálózatba juttassák.

Az esővizet azonban hasznosíthatjuk is: ha fel­fogjuk, felhasználhatjuk a házban vagy a kertben.

Egy négyfős család naponta több mint 500 l vizet használ el; ennek több mint a felét esővízzel lehetne helyettesíteni. A legkézenfekvőbb, ha ivóvíz helyett a kert öntözésére használjuk, és ehhez egy vizes hordóban fogjuk fel. Ez csekély munkával is meg­oldható.

Az esővizet azonban felhasználhatjuk WC-öblítésre vagy mosógéppel való mosáshoz is, de ehhez már gyűjtőtartályra és szivattyúra is szükség van. Az ilyen hasznosításnak nemcsak az alacsony vízdíj általi költségmegtakarítás az előnye, hanem az is, hogy azok az ivóvíznyerő területek, amelyek a szük­séges vízmennyiséget csak részben vagy nagy nehéz­ségek árán tudják szolgáltatni, tehermentesíthetők.

Mi a teendő akkor, ha az esővizet a lehető leg­jobban kívánjuk hasznosítani?

Mindenekelőtt az esővíz-bevezető csöveket kellő nagyságú gyűjtőtartályokba, edényekbe vagy medencékbe kell vezetni. A hordók, amelyekkel gyak­ran találkozunk, elsősorban virágok öntözésére alkalmasak, mert kis befogadóképességük miatt pl. nyáron hamar kiürülnek. Ezeknél alkalmasabb egy több köbméter űrtartalmú fémtartály (5. ábra) vagy egy földbe süllyesztett, pl. kútgyűrűkből épült víz­gyűjtő medence (6. ábra).

5. ábra: Esővízgyűjtő fémtartály: 1 a tartályfal szerelvényei (részlet); 2 az esővíz kivezetése a lefolyócsőből; 3 a túlfolyás megakadályozása; 4 a lefolyó­csőbe épített túlfolyó.

6. ábra. Földbe süllyesztett, kútgyűrűkből készült esővízgyűjtő medence. A vizet szivattyús kúttal emelik ki.

Az összegyűjtött víz hasz­nosításához azonban szivattyúra is szükség van. A legegyszerűbb megoldás a kéziszivattyú (szivattyús kút; l. a 6. ábrát). Nem sokkal drágább a villamos kerti szivattyú sem, amellyel a vizet, csőveze­téken keresztül, oda lehet szivattyúzni, ahol leginkább szükség van rá. Ha a villamos szivattyút még egy tágulási tartállyal ellátott nyomáskapcsolóval is felszereljük, akkor a vízvezeték-hálózat bármely pontján levő vízcsap megnyitásával a szivattyú mű­ködésbe hozható.

7. ábra: Az esővíz összegyűjtésére az esővizes hordó a leg­alkalmasabb. Egy gyűjtőtartállyal vagy medencével pedig már az ivóvízhálózathoz hasonló rendszert lehet létesíteni. (Ilyen rendszerek ismertetését tartalmazza az Eigenes Wasser für Haus und Garten c. könyv, amely ugyanennél a kiadónál jelent meg). 1 az esővíz felhasználása WC-hez és mosógéphez; 2 túlfolyó; 3 keringtető szivattyú nyomáskapcsolóval; 4 gyűjtő­tartály; 5 esővízgyűjtő hordó.

Az összegyűjtött esővízhez tehát ugyanolyan egy­szerűen juthatunk hozzá, mint a házba bevezetett ivóvízhez. WC-t vagy a mosógépet is esővízzel lát­hatjuk el, amelyek pedig a lakás legnagyobb vízfogyasztói. A 7. ábrán látható, hogyan épül fel egy ilyen berendezés.

Az ereszcsatorna anyaga

A függőeresz csatornákat Németországban többnyire háromféle anyagból készítik:

• horganylemezből,
• vörösréz lemezből (1. ábra) és
• műanyagból.

1. ábra: Vörösréz függőeresz csatorna és lefolyócső új épületen. A csatorna egyes részei keményforrasztással vannak egymással összeerősítve. A tetőfedő cserepek lazán fekszenek fel. Először a csatornát kell felszerelni, és csak azután lehet a tetőfedést elkészíteni.

Magyarországon elsősorban horganyzott acél- és alumíniumlemez ereszcsatornákat készítenek. Ezekből az anyagokból előre gyártva, félkör- és négyszögszelvényű függőeresz csatornaelemek kaphatók. Mindegyik anyagnak vannak előnyei és hát­rányai, úgyhogy egyikről sem lehet általános érvé­nyűén kijelenteni, hogy az a legjobb.

Horganylemez függőeresz csatornák

Németországban használatos horganylemezt „titán­cinknek” is nevezik, mivel tiszta horganynak, kis részben titánnak és vörösréznek az ötvözete.

A horganylemez csatorna különleges előnyei:

• könnyen feldolgozható, az anyag jó alakíthatósága és lágyforrasztással való összeépíthetősége miatt;
• a horgany nem éghető anyag;
• a napfény ultraibolya sugaraival szemben ellen­álló, s ezáltal még az öreg csatornák törés elleni szilárdsága is kedvező, és természetes felületi védő­rétege következtében a korróziónak is ellenáll.

A horganylemez csatornák legtöbb része előre­gyártott elemként kapható (2. és 3. ábra). A barkácsolók hátrányosnak tartják, hogy az egyes ele­mek csak forrasztással építhetők össze. Pedig a lágy­forrasztás nem nehéz művelet, és a könyvünkben közölt útmutatások alapján könnyen meg is lehet tanulni. És ha már egyszer megtanultuk, akkor sok előnyünk származik belőle: forrasztással olyan csa­tornaszakaszokat is tudunk készíteni, amilyeneket műanyag csatornaelemekből nem.

2. ábra: Az ereszcsatorna részei: 1 tetőcserép; 2 csatornatartó; 3 függőeresz csatorna; 4 szemétfogó kosár; 5 betorkollócsonk; 6 40°-os ívdarab; 7 lefolyócső­darab; 8 lefolyócső; 9 csőtartó dudor; 10 csőbilincs.

3. ábra

Műanyag függőeresz csatornák

A műanyag függőeresz csatorna-elemek PVC-ből készülnek:

• rugalmasak, és ezért kissé sérülékenyek;
• felületük sima és teljes anyagukban világos­szürke vagy sötétbarna színűek, így mázolásukra nincs szükség;
• korrózióállóságuk nagy.

A műanyag ereszcsatornák nagy előnye, hogy toldásukkor minden egyes elemet csak egymásba kell csúsztatni, esetleg összeragasztani. Hő hatására azonban mintegy kétszer annyit nyúlnak meg (tágulnak), mint a horganylemez csatornák. Ezt figye­lembe kell venni, és ha megfelelő összekötő eleme­ket alkalmazunk, semmiféle károsodás nem kelet­kezhet. A horganylemez csatornák hőmérséklet­változás okozta hosszváltozását 15 m csatornahosszig nem is kell figyelembe venni, de ennél nagyobb hosszak esetén különleges idomdarabokkal tágulási hézagokat kell közbeiktatni, amelyek kiegyenlítik a hosszváltozásokat.

Vörösréz függőeresz csatornák

Németországban a vörösréz lemez csatornaelemeket is készen lehet kapni, hazánkban azonban külön le kell őket gyártatni. A vörösréznek a horganyhoz hasonló tulajdonságai vannak, de élettartama a horganyénak mintegy a kétszerese. A vörösréz lemez csatorna 50-100 évig, sőt még tovább is eltarthat.

Sokan különlegesen szépnek tartják a vörösréz csatornafelületet: az új vörösréz lemez felülete eleinte vöröses, majd oxidálódása következtében sötétbarna lesz, így védőmázolása nem szükséges. Évek múlva zöldes színű védőréteg, a patina alakul ki rajta, amely az öreg házak vörösréz lemez tetőit különösen értékessé teszi. A vörösréz jó tulajdon­ságainak meg is van az ára: mintegy kétszer annyiba kerül, mint a horgany.

Összeépítést (toldási) módok

A vörösréz lemez csatornaelemek összeépítésének kétféle módja van:

• a keményforrasztás (úm. a vízvezetékek eseté­ben) ; ehhez azonban kellő gyakorlatra van szükség, a kis lemezvastagság miatt;
• a szegecselés, kiegészítő – tömítő – lágyforrasz­tással, akárcsak a horganylemez csatornák esetében.

A különböző összeépítési módok – forrasztás vagy lapolás — jelentik az ereszcsatornák szerelésében a fő különbséget, minden egyéb munka azonos: a csatornatartók felszerelése, a függőeresz csatorna beállítása, felerősítése és a lefolyócsövek szerelése. Ezért a következő oldalakon ismertetett technológia bármilyen anyagból készült függőeresz csatornára érvényes. A horganylemez és a műanyag összeépí­tési technológiájával külön részekben fogunk fog­lalkozni.

Félkör- vagy négyszög­szelvényű csatornát válasszunk-e?

Fényképeken és ismertetőkben többnyire félkör­szelvényű csatornákkal találkozunk, pedig ugyanolyan jók a négyszögszelvényünk is.

Tagadhatatlan ugyan, hogy a félkörszelvényű csatornáknak van némi előnyük:

• alaktartóbbak a négyszögszelvényű csatornák­nál,
• a víz gyorsabban folyik le bennük és
• valamivel olcsóbbak.

Ezek az előnyök azonban nem olyan jelentősek, hogy a négyszögletes csatornáról le kelljen mondanunk, ha azt szebbnek találjuk. Az egyik vagy a másik alak melletti döntés elsősorban ízlés kérdése.

A magánmedencékre nem vonatkoznak álta­lános érvényű biztonsági előírások és egész­ségvédelmi szabályok. A medencébe beépí­tett berendezések kezelésére, az elektromos berendezésekre és a vegyszerek használa­tára viszont aránylag szigorú, az Európai Unióban érvényes szabályok, magyar törvé­nyek, rendeletek és szabványok vonatkoz­nak. Ezeket a biztonsági követelményeket a gyártók és medence kivitelezői kötelesek a használati utasításokban vagy a vegyszerek csomagolásán feltüntetni. Ezeket feltétlenül be kell tartani!

A medencékre vonatkozó higiéniai – egész­ségvédelmi – szabályokat a tervezők és a gyártók rendszerint a közfürdőkre vonatkozó szabályozásból veszik át. A továbbiakban csak az általánosan érvé­nyes előírásokat és szabályokat ismertetjük.

Biztonsági előírások és követelmények

• A fürdésnél használt berendezéseket (pl. ellenáramoltató berendezések), a tisz­tító- és karbantartó-berendezéseket (pl. fe­néktisztítót) csak a használati utasítás sze­rint szabad üzemeltetni.
• Az elektromos berendezéseket tisztítani vagy javítani csak áramtalanítás után lehet. A gépi és elektromos berendezéseket csak képzett szakember vagy szerviz javít­hatja.
• Az elektromos berendezések biztosítását csak az eredetivel azonos biztosítóra lehet cserélni.
• Fürdővíz kezelésére és a medence tisztí­tására csak az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ANTSZ) Orszá­gos Tisztiorvosi Hivatala által engedélye­zett vegyszereket szabad használni.
• A vegyszerek biztonságos használatára és veszélyeire vonatkozó szabályokat be kell tartani.
• A vegyszerek csomagolásán vagy a hasz­nálati utasításban feltüntetett veszélyessé­gi szimbólumokat (jelképeket) figyelembe kell venni (12. ábra).
• A vegyszereket csak a használati utasítás­ban megadott módon szabad adagolni, kerülni kell a túladagolást.
• A medencetisztító-szerek nem kerülhetnek a medencevízbe.
• A vegyszereket száraz és lehetőleg hűvös helyen kell tárolni.
• A vegyszerek nem kerülhetnek gyermekek kezébe.
• A tömény vegyszereket nem szabad egy­mással keverni.
• Vegyszeres tisztításnál vegyszerálló védő­kesztyűt kell használni.
• A gyermekeket a medencében és a me­dence körül semmiképpen ne hagyjuk felügyelet nélkül.
• Gondoskodjunk arról, hogy a fürdőme­dencét gyermekek illetéktelenül ne tudják használni; ezt kerítéssel, fallal, zárható ka­puval gyerekbiztos medencelefedéssel le­het megoldani.
• Úszni nem tudók legfeljebb csak mellma­gasságig érő vízbe mehetnek be; minden­képpen célszerű a megfelelő vízmélységet megjelölni vagy az úszni nem tudók és az úszók területét kötéllel vagy egyéb módon leválasztani.
• A balesetek megelőzésére rendszeresen ellenőrizzük a berendezési tárgyak (pl. lét­rák, lépcsők, csúszdák, startblokkok) szer­kezeti állapotát.
• Baleset vagy rosszullét esetén orvost vagy mentőket kell hívni.
• A mentők telefonszáma mindig legyen kéznél.
• Vegyünk részt elsősegély-nyújtási tanfo­lyamon.
• A vízbe csak akkor lehet ugrani, ha elég mély és a medence alkalmas az ugrásra (pl. startkövek kialakításával); érdemes fel­tüntetni a medence mélységét.
• A vízbe ugrás előtt testünket feltétlenül mindig hűtsük le.
• Teli vagy teljesen üres gyomorral ne füröd­jünk.
• Ne fürödjünk ittas állapotban.
• Zivatarban fürödni tilos.
• A medence tisztítása közben fürödni tilos!

12. ábra. A vegyszerek veszélyességére utaló szimbólumok: ártalmas, környezeti veszély, maró, tűzveszélyes.

25.2. Higiéniai szabályok

• A medencét csak alapos zuhanyozás vagy mosakodás után használjuk.
• A napvédő krémeket, olajokat mossuk le a testünkről.
• A medencében szappan, kefe vagy hasonló eszköz használata és mosakodás tilos.
• Fürdés előtt használjuk a WC-t.
• Csak arra alkalmas fürdőruhában füröd­jünk.
• Utcai ruhában fürödni tilos.
• Háziállatoknak a medencében nincs sem­mi keresnivalójuk.
• Fertőző betegségben szenvedőknek vagy olyanoknak, akiknek a testén nyílt seb ta­lálható, nem szabad a medencében fürdeniük.
• Ne használjuk a medencét, ha zavaros vagy kellemetlen szagú a víz; ilyenkor ugyanis fennáll a fertőzés veszélye.

A környezetvédelemnek a mai világban egyre nagyobb a jelentősége. A fürdőmedence sajnos nem környezetkímélő berendezés. Ahhoz, hogy állandóan a fürdésre alkalmas állapotban tartsuk, vegyszeres kezelésre van szükség. Az üzemeltetéshez jelentős mennyi­ségű energia szükséges.

A környezet védel­mére és kímélésére a következő tanácsokat és javaslatokat adhatjuk:

• a vegyszerek környezetkímélő használata,
• az energiatakarékosság,
• a víztakarékosság.

A vegyszerek környezetkímélő használata

• A vegyszereket csak pontosan azok hasz­nálati utasítása szerint alkalmazzuk.
• A vegyszereket takarékosan alkalmazzuk, kerüljük a túladagolást.
• A tömény vegyszerek maradékát soha ne szórjuk ki a természetbe; vigyük azt alkal­mas gyűjtőhelyre.
• A veszélyes vegyszerek csomagolását is vigyük a meghatározott gyűjtőhelyre.
• Tömény vegyszereket a csatornahálózat­ba, felszíni vagy élővizekbe nem szabad engedni.
• Csak fürdővizek kezelésére és a medence tisztítására alkalmas – lehetőleg speciális – vegyszereket használjunk.

Energiatakarékosság

• A víz hőmérsékletét ne állítsuk be túl nagy­ra, kerüljük a túlmelegítést.
• A víz hőmérsékletének szabályozására használjuk termosztátot vagy más szabá­lyozóműszert.
• Rendszeresen mérjük és ellenőrizzük a fürdővíz hőmérsékletét (82. kép).
• A használaton kívüli medencét takarjuk le, ha lehetséges, hőtakaróval, ezzel csök­kentsük a párolgás által okozott hővesz­teséget (83. kép).
• A medence vizét csak a tényleges igények szerint szűrjük.
• A medence szivattyújának üzemidejét igazítsuk a legkedvezőbb lehetőségekhez, ha lehet, használjunk éjszakai áramot.
• Ha lehetséges, használjuk ki a napkollek­torokat.
• A medence világítását csak szükség sze­rint használjuk.
• Gondoskodjunk a gáztüzelésű vízmelegí­tés rendszeres karbantartásáról; a láng legyen kék színű. Ha sárga, az tökéletlen égésre utal.
• Az olajtüzelésű vízmelegítést csak akkor használjuk, ha nincs más lehetőség.
• A pezsgőmedencét a házi melegvíz-háló­zatból töltsük fel; ezzel megtakarítjuk a hőcserélővel való hosszadalmas vízmele­gítést.
• Fontoljuk meg, hogy valóban kell-e hasz­nálni automatikus medencetisztító beren­dezést, vagy esetleg megelégszünk a kézi medencefenék-tisztítással.
• A beltéri medencéknél a párátlanítást és klimatizálást csökkentsük az éppen szük­séges mértékre; használjuk minél gyak­rabban az ablakon át való szellőztetést (lö­késszerű szellőztetés).
• Az új építésű medencénél:
  – a medencét lássuk el megfelelő szige­teléssel a talaj által okozott lehűlés csök­kentésére,
  – létesítsünk a szél hatása elleni védelmet(84 kép),
  – a melegített medencevizet vezető cső­hálózatot lehetőleg szigeteljük.

82. kép. Úszó medencevíz-hőmérő.

83. kép. Hőtakaróval letakart medence.

84. kép. A szél kedvezőtlen hatása ellen üvegfallal védett medence.

Víztakarékosság

• A medence vizét csak akkor cseréljük, ha tényleg szükséges.
• A kültéri medencéből a vizet télen se en­gedjük le.
• Rendszeresen pótoljuk a medence vizét, de csak a szükséges mennyiségű vizet töltsük fel.
• A homokszűrőt csak akkor mossuk vissza és öblítsük, ha tényleg szükséges, de vi­gyázzunk arra, hogy az ne tömődjön el.
• Az automatikusan működő váltószelepet programoztassunk szakértővel úgy, hogy a visszamosási és öblítési időpontok és időtartamok a lehető leggazdaságosab­bak legyenek.
• A medencéből leürített vizet, ha lehetsé­ges, lassan és egyenletesen vezessük a kertbe vagy a gyepre; ne terheljük vele a csatornarendszert és az élővizeket.
• A leürített medence mosásához használt vi­zet hígítással a kerti növények öntözésére is fel lehet használni; ha szükséges, tároljuk a vizet tartályban, amíg a vegyszer lebomlik.
• A vízi játékok és a csúszdák használata növeli a víz párolgását; ne használjuk eze­ket fölöslegesen!

A pezsgőfürdőkre gyakran használják a „Whirlpool” (pezsgőmedence) vagy „spa” (a latin sanus per aqua – víz adta egészség rövidítése), esetleg „jacuzzi” (a berendezés amerikai feltalálójának cégneve) elnevezé­seket is. A pezsgőfürdő alapjában véve ugyanis nem más, mint egy fürdőmedence. Ebben azonban a víz hőmérséklete rendsze­rint nagyobb, mint a fürdőmedencékben, általában 35-36 °C, de néha elérheti a 38 °C-ot is. A vizet masszázsbefúvókon ke­resztül vezetik a medencébe és sűrített levegő befúvásával pezsgetik.

A pezsgőmedencék változatai

A pezsgőmedencéket Magyarországon álta­lában két változatban forgalmazzák és építik:

Színezett műanyagból (rendszerint akril) készült komplett medencék. Ezeket a me­dencéket (78. kép) használatra kész egy­ségként szállítják a helyszínre. Rendszerint lefölözőedényes változatban készülnek, de vannak néha feszített víztükrű változatai is. A kompakt egységben szivattyú, szűrő, levegő- befúvó, hőcserélő, csővezetékek és kezelő­panelek vannak beszerelve. Néha még mű­anyag fóliával is le vannak takarva (79. kép).

Csak a megfelelő elhelyezést kell kialakítani, csatlakoztatni a medencét a vízvezeték­-hálózathoz, és gondoskodni a víz elvezeté­séről a csatornába vagy más megfelelő helyre. Szerelni kell továbbá a csatlakozást az elektromos hálózathoz is, a szükséges biztosítással. A szerelést csak szakképzett személyek vagy vállalkozások végezhetik.

78. kép. Kompakt műanyag pezsgőmedence szerkezete 1 vezérlő nyomógombok; 2 illatanyagok betöltése; 3 víz-levegő befúvók; 4 masszázsbefúvók; 5 színes fény; 6 vízelosztó-nyomó szerelvény; 7 vezérlő panel; 8 hőcserélő; 9 szivattyú; 10 mikroszűrő; 11 védőkeret; 12 habosított műanyag szigetelés; 13 műanyag borítás-

79. kép. Letakarható kompakt pezsgőmedence.

80. kép. Betonozott szerkezetű és mozaikburkolatú pezsgőmedence.

Betonozott, speciális csempével vagy mozaikkal burkolt medencék. A mozaik­burkolat lehet kerámia vagy üveg (80. kép). A medencék rendszerint feszített víztükrű vál­tozatban, esetleg lefölözőedényes kivitelben, mindig egyedi tervezés szerint, kompakt víz­forgató és homokszűrő egységgel és külön levegőbefúvóval készülnek. A hőcserélő a csőrendszerbe van helyezve, de elkülönítve is lehet szerelni.

A csőhálózatot a leggyak­rabban hajlékony (flexibilis) műanyag csövek alkotják. A víz- és levegőbefúvók mennyisé­gét és elhelyezését egyedileg lehet meghatá­rozni. A vezérlés is a megrendelő kívánságá­nak és anyagi lehetőségeinek megfelelően alakítható ki. A medencét csak uszodatech­nikai szakosodással rendelkező cég építheti és szerelheti.

A pezsgőmedence készülhet:

• beltéri vagy
• kültéri, esetleg
• tetővel fedett, üvegezett változatban.

A pezsgőmedence méretei

A pezsgőmedence méretét a haszná­lók száma alapján szokták meghatározni (pl. négyszemélyes). A használók számától függ a szükséges vízmennyiség és ezáltal a medence mérete. A magánmedencék mé­retezésére nincs általános szabály vagy elő­írás. Az Európai Unió országaiban azonban az érvényes német szabvány követelmé­nyeiből indulnak ki. Ez személyenként 400 L víztartalmat ír elő. A medencét nem érdemes alulméretezni, mert az a víz zavarodásához vezethet.

A víz kezelése

A pezsgőmedencék vizének vegyszeres kezelése hasonló, mint a fürdőmedencéknél (81. kép). Figyelembe kell azonban venni, hogy a víz és pezsgetés a vegyszerek gyor­sabb elhasználódását segítik elő, és na­gyobb az algásodás és a mészkiválás veszé­lye is. A vegyszerek használati utasításaiban megadott paramétereket gyakran kell elle­nőrizni.

81. kép. A pezsgőmedence vegyszerei.

A pH-érték. A tapasztalatok szerint a pezs­gőmedence vizének pH-értéke a feltöltés után növekszik. Ezért azt gyakran ellenőrizni és szabályozni kell a pH-értéket csökkentő vegyszerrel.

Mészkiválások és a víz zavarosodásának megelőzése. A pezsgőmedence meleg vizében a meszes vegyületek kiválása és a víz zavarosodása gyakoribb, mint a fürdő­vizeknél. Ezért a vizet rendszeresen vegysz­erekkel kell kezelni.

Fertőtlenítés. A pezsgőmedence vizének fer­tőtlenítésére elsősorban az aktív oxigénes eljá­rás ajánlott. Előnyei: nincs kellemetlen klóros (klóraminos) hatás; nem ingerli a szemet és a bőr felületei, nincs káros hatással az egészsé­gre, nincs fehérítő (színtelenítő) hatása.

Bizonyos feltételekkel a brómos vízkezelő el­járás is használható, de az költségesebb, mint az aktív oxigénes Viszont így egysze­rűbb a víz kezelése. Az aránylag nagy vízhőmérséklet és az inten­zív vízforgatás elősegíti a fertőtlenítőszerek lebomlását, ezért gyakran (ha lehetséges, naponta) ellenőrizni kell a használati utasítá­sokban megadott értékeket.

Pelyhesítés. A pezsgőmedence vizének kezelésénél a pelyhesítésnek is fontos szere­pe van. A pelyhesítőszereket folyamatosan kell adagolni a használati utasítások szerint.

A víz habzásának gátlása. A pezsgőfür­dőben a fürdőzök testén levő testápolósze­rek, kozmetikumok és szappanok maradékai, valamint a bőr felületén levő zsiradékok a meleg víz és a pezsgetés hatására feloldód­nak. Ezek a víz pezsgetésénél kellemetlen habzást okozhatnak. A habzás gátlására speciális vegyszert kell a használati utasítás szerint rendszeresen adagolni.

Szűrők, szivattyúk, váltószelepek, levegőbefúvók

A pezsgőfürdőknél hasonló gépészeti beren­dezéseket használnak, mint a fürdőmeden­céknél, csak kisebb méretekben.

Szűrők, szivattyúk, váltószelepek. A kom­pakt műanyag pezsgőmedencéknél rend szerint szűrőbetétes szűrőt és kis szivattyút építenek be a műanyag medence mellé vagy alá. A szűrőt hetenként kell tisztítani.

A betonozott pezsgőmedencéknél általában kis homokszűrőt alkalmaznak felül szerelt váltószeleppel, közös alaplapra szerelve a vízforgató szivattyúval. A szűrőt szükség szerint kell visszamosni és öblíteni.

Levegőbefúvók. A víz pezsgetésére speciális levegőbefúvókat használnak, amelyeket a pezsgőfürdő igényei szerint alakítottak ki a gyártók. A levegőbefúvók a kompakt műanyag medencénél alul vagy oldalt helyezkednek el. A betonozott pezsgőmedencéknél általában a medence közelében szerelik azokat.

A pezsgőmedence tisztítása és kezelése

A pezsgőmedence tisztításához és kezelésé­hez hasonló eszközöket és vegyszereket kell használni, mint a fürdőmedencéknél. A me­dencét mindig kézi működtetésű eszközök­kel kell rendszeresen tisztítani.

• A vízfelszín és a medencefenék tisztítása csak kültéri medencéknél szükséges. Itt célszerű a medence rendszeres letaka­rása, ezáltal elkerülhető a tisztítás.
• A zsíros, kormos, poros kiválásokat a me­dence vizének leengedése után kell vegy­szerekkel és a szükséges eszközökkel tisztítani.
• A helyi algásodásokat rögtön a megje­lenésük után vegyszerekkel kell kezelni. Az algákat el kell pusztítani, a vizet pelyhesíteni kell és szűréssel el kell távolítani az algákat.
• Az elszíneződött medencevizet úgy kell ke­zelni, mint a fürdőmedencékét.
• A szűrőkosarakat a lefölözőedényeknél és a szivattyúknál rendszeresen tisztítani kell.
• A leürített medencét minden feltöltés előtt célszerű mechanikusan – kefével – meleg vízzel letisztítani, és a zsíros és meszes le­rakódásokat vegyszerekkel feloldani és meleg vízzel lemosni. Ezután a medence felületét fertőtleníteni kell.
• A medence csőrendszereinek tisztítása gyakran válik szükségessé, mert a bonyolult és hozzáférhetetlen rendszerben fer­tőző baktériumok, vírusok és algák szapo­rodnak el. Ehhez speciális vegyszeres eljárást érdemes alkalmazni, ezzel a csö­veket és vízbefúvókat lehet kitisztítani. Ily módon feloldjuk a zsír-, olaj- és szappan­maradványokat, és fertőtlenítjük a rend­szert.

Az eljárás:

• A fürdő használata után a tisztítószert (izocianursavas vegyszert) a használati uta­sítás szerint adagoljuk a lefölözőedénybe vagy a vályúba.
• A vizet legalább 10 percig keringtessük a rendszerben a szivattyúval.
• A vizet legalább 1 óráig, de ha lehetséges, egész éjszakán át hagyjuk a rendszerben és a medencében.
• A vizet újból kb. 5 percig keringtessük.
• A medencét és a csőrendszert ürítsük le;
• Töltsük fel a medencét tiszta vízzel.
• A szűrőt mossuk vissza és öblítsük.
• A medence vizébe emelt adag algaképző­dést gátló és fertőtlenítő vegyszert adagol­junk folyamatosan.

A pezsgőfürdő beépítése előtti teendők

A kompakt pezsgőfürdő beltéri elhelyezése előtt megfelelő mesterséges szellőztetésről, leginkább klimatizálásról kell gondoskodni. Ellenkező esetben a pezsgőfürdő környeze­tében a levegő nagy nedvességtartalma miatt a páralecsapódás és penészedés ve­szélye fenyeget. Esetleg a falak és padló nedvesség elleni szigetelése is szükséges. Ezzel meg lehet akadályozni, hogy a nedves­ség behatoljon ezekbe a szerkezetekbe. Speciális párátlanító és levegőszárító be­rendezéseket is felszerelhetünk, amelyeket a falaknál lehet elhelyezni. Ezek képesek arra, hogy a levegő nedvességtartalmát a 60 % körüli értéken tartsák.

Az épített pezsgőmedencéknél a tervező és kivitelező kötelessége a klimatizálásról gon­doskodni. A medencét használaton kívül célszerű leta­karni, így megóvhatjuk a vizet a lehűléstől és a porszennyeződésektől.

Egészségi ártalmak

A víz hőmérsékletének a pezsgőmedence használatánál különleges jelentősége van:

• a 36 °C-os meleg víz felüdít – kedvező ha­tású;
• a 40 °C-os meleg víz ezzel szemben el­gyengít – kedvezőtlen hatású.

A medence használatánál szédülés és sza­pora szívverés is felléphet, ezt kedvezőtlen hatásnak kell tekinteni. A víz pezsgetése és örvénylése gyúrja az izomzatot, ami oldja a feszültséget és ellazít­ja az ízületeket. A pezsgető masszázsnál a levegőbuborékok oxigént szállítanak a póru­sokba és serkentik a bőr vérellátását, ami kellemesen ingerli az idegvégződéseket. Ezek kedvező hatások

A pezsgőfürdő használat előtt ki kell kérni az orvosunk véleményét. Ez különösen a szívbetegek és a szívinfarktuson áteset­tek esetében fontos. Vérnyomásproblémák, cukorbetegség és egyéb egészségi problé­mák esetén is célszerű orvoshoz fordulni mielőtt igénybe vennénk a meleg pezsgőme­dencét.

A fürdőmedencében és a hozzá tartozó be­rendezésekben különféle meghibásodások keletkezhetnek. Ezek nagy részéről és ki­küszöbölésükről már az előző fejezetekben szó esett. Most csak az ezeken felül előfor­duló problémákat soroljuk fel. A meghibáso­dások túlnyomó részének javítását érdemes szakemberekre és a szakszervizre bízni, mert a szakszerűtlen beavatkozások komoly káro­kat is okozhatnak!

A medence csempeburkolatának meghibásodásai

A csempeburkolaton előfordulhatnak olyan hibák, amelyeket tisztítással vagy egyszerű kezeléssel nem lehet megszüntetni vagy megjavítani. Fontos, hogy ezeket időben felismerjük, és hiábavaló kísérletezéssel ne töltsük az időt.

A leggyakrabban előforduló ilyen típusú meg­hibásodások:

• lekopott csempefelület;
• helytelen vegyszerhasználat által okozott foltok;
• mechanikus sérülések – repedések, tö­rések;
• hegesztési munkálatoknál a lehulló szikrák által okozott égési nyomok – kis fekete pontok.

A felsorolt hibákat házilag nem lehet kijaví­tani; csak szakember cserélheti ki gondos és pontos munkával a burkolat megrongálódott csempéit. Ha azonban a medence csempeburkolatá­nak aránylag nagy felülete károsodott, érde­mes lehet elgondolkozni akár a teljes burko­lat cseréjén is.

A medence műanyag fóliabélésének meghibásodásai

A medencebélelő műanyag fólián is előfor­dulnak tisztítással vagy egyszerű javítással nem eltávolítható hibák.

Ezek leggyakrabban:

• Kifakult (kifehéredett) foltok a fólián – a helytelenül használt vegyszerek vagy hely­telenül használt tisztítószer következmé­nye: nem javítható meghibásodás, csak a fólia cseréje lehetséges.
• Lyukak, szakadások, törések a fólián – csak szakember javíthatja a megfelelő anyagokkal és eszközökkel.
• A műanyag fólia elcsúszott (76. kép), a medence falán a rögzítés meghibásodott; a szakember esetleg megjavíthatja.
• A szerelvények (vízbefúvók, fenéklefolyók, fényszórók) körül meghibásodott a fólia rög­zítése (77. kép): csak szakember javíthatja.

76. kép. A medence belső falára rögzített műanyag fólia elcsúszott.

77. kép. A vízbefúvó körül meghibásodott a műanyag fólia rögzítése.

A csempeközök (fugák) meghibásodásai

A csempeközök (fugák) egy része néha ki­mosódik a használt vegyszerek vagy a fagy hatására. Az üregekbe gyakran nehezen kitisztítható fekete algák telepszenek, ami na­gyon csúnya látvány. A javítást bizonyos kéz­ügyességgel és türelemmel mi magunk is megkísérelhetjük. A fugákat mechanikus esz­közzel (kaparó, kés) alaposan ki kell tisztítani.

A javításhoz csak fugázáshoz használható speciális anyagot szabad a használni, ame­lyet pontosan az utasítás szerint kell kikeverni és a fugákba betömni. Egyszerre csak kis mennyiséget (kb. 30 g) keverjünk. Sikeresen csak a 2 mm-nél szélesebb csempeközöket tudjuk betömni. A biztonságos javításhoz ér­demes ezt a munkát szakemberre bízni,

A medence körüli járófelület meghibásodása

A medence körüli járófelületen az idő múlásá­val egyre inkább szembetűnő elváltozások keletkezhetnek. A fagy komoly károkat okoz­hat. A javítás előtt a felületet alaposan tisztít­suk meg és mossuk le. A lemorzsolódó vagy meghibásodott burkolatot távolítsuk el. A járó­felület kialakításától függően (kerámialapok, betonelemek) határozhatjuk meg a javítási munkák jellegét. Érdemes a javítást szakem­berre bízni, aki a munkáért garanciát is vállal.

Szivárgások keresése és megszüntetése

A medencében, a csőrendszerben és a gépé­szeti berendezésekben sok helyen keletkez­hetnek szivárgások. Ha azt észleljük, hogy a medence vize indokolatlan mértében fogy, akkor egymást követő lépésekben az egész rendszert meg kell vizsgálni.

A szivattyú és a szűrő ellenőrzése

A szivattyúnál és a szűrő környékén látható a víz elfolyása. A hiba a berendezések javításá­val megszüntethető, de ehhez szakember segítségét kell igénybe venni.

A váltószelep ellenőrzése

A váltószelep a kifolyócsonknál szivároghat. Ez a kémlelő csövön keresztül látható. Nyis­suk ki a kifolyást és állítsunk alá vödröt. Ha a víz nem folyik ki azonnal, indítsuk el a szi­vattyút és folytassuk a figyelést. Ha ekkor sem tapasztaljuk, hogy víz folyik ki, a biztonság kedvéért hagyjuk a helyén a vödröt. Ellenőriz­zük a vödör tartalmát. Ha abban nincs víz, akkor a szivárgást más helyen kell keresni. Ha viszont tovább folyik a víz, a váltószelepet szakemberrel kell megjavíttatni.

Párolgási próba

Ezt a próbát csak akkor végezhetjük, ha a medencét bizonyos ideig nem használjuk. Kapcsoljuk ki a szivattyút és kapcsoljuk ki a medencéhez vezetett áramot és a fényszórók bekötését is. Töltsünk meg vízzel egy 10 L-es vödröt és tegyük a medence szélére. Ennek párolgását a fürdőmedencéével egybevetve támpontot szerezhetünk arra nézve, hogy szabályszerű körülmények között mennyi víz párologhat el. Ehhez jelöljük meg a vízszintet a vödörben és a medencében is. Zárjuk el a gépházban és máshol lévő összes szelepet, golyóscsapot.

Egy idő után a következőket ellenőrizzük:

• Ha a víz benne marad a lefölözőedényben vagy a vályúban, akkor ezek szivárgását kizárhatjuk.
• Ha a lefölözőedény kiürül, akkor annak csővezetéke vélhetően valahol tömítetlen. Zárjuk le a fenéklefolyót. Ha a vízvesztés megszűnik, akkor ott hibát találtunk.
• A vízszintet naponta vagy kétnaponta újra jelöljük meg. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a vízszint először gyorsabban csökken, majd lassabban, aszerint, hogy mennyire szállt le a vízszint. Ez azzal magyarázható, hogy a medence kiürülésének előrehalad­tával csökken a víz nyomása, ami a kifo­lyás gyengüléséhez vezet. Ha a jelölést módszeresen tovább folytatjuk, egy idő után azt fogjuk tapasztalni, hogy a kifolyás megszűnt, a medence és a vödör vízvesz­tesége közel azonossá válik.
• Ha eközben a vízszint a vízlevezetők alá csökkent, akkor a hiba oka azok csövezé­sében kereshető.
• A fényszórók és egyéb, utólag felszerelt tartozékok rögzítésein át szintén elég gyakran tapasztalható szivárgás.
• Ha a medence teljesen kiürül, akkor a szi­várgás a fenéklefolyó környékén lehet.
• Ha a vízvesztés hirtelen megszakad, akkor a vízvonal mentén valahol egy markáns törésnek, laza csempének vagy hasonló­nak kell lennie. Ezt a helyet kell megkeres­ni. Ha első látásra semmit sem találunk, esetleg a vízvonal mentén végzett kefés tisztítás még napvilágra hozhat valamilyen hibát. Amennyiben ez sem hoz eredményt, végeztessünk festési próbát.

Festési próba

A festési próbát a víz alatt kell végezni, speci­ális festékkel. Ezt bízzuk szakemberre.

Hangpróba, rezgéspróba

Speciális műszerrel végzett rezgésméréses próba a geofónia alkalmazásával. Csak mű­szerrel rendelkező szakszerviz vagy szakem­ber végezheti.

Nyomáspróba

A csőrendszert nyomás alá kell helyezni és így keresni a meghibásodást. Ez a szivárgá­sok elhárítására szakosodott cégek szolgáltatásai közé tartozik. Ezt a próbát a javítások után is célszerű elvégeztetni.

Szivárgások a csőrendszerben

Ha biztonságosan megállapítottuk, hogy a szivárgás a csőrendszerben keletkezik, bíz­zuk meg a javítással a szakszervizt. A munka mindig feltárással, bontással, ásással, a cső­vezeték szétszerelésével és javításával jár. A szakember a hibát a lefölözőedényektől vagy a vályútól elindulva keresse a gépház vagy esetleg az akna felé haladva. Szükség szerint a fenéklefolyótól is el kell indulni.

Szivárgások a betontestben

A medence betonozott falaiban vagy fenekén keletkezett repedések feltárása, esetleg a burkolat alatti repedések keresése és a szak­szerű javítása szakcég feladata, amely spe­ciális anyagokkal és eljárásokkal dolgozik és a javításért garanciát vállal.

Szivárgások műanyag medencéknél

Az üvegszállal erősített poliészter medencék­nél keletkezett repedések és lyukak javítása is a szakcég feladata. Ne kísérletezzünk a javítással, mert így akár még tovább is ront­hatunk a helyzeten.

Szivárgások a medence műanyagfólia-bélésén

A Szivárgásukat az előzőekben leírtak szerint keressük, vagy a szakemberrel kerestessük. A javítást is célszerű szakemberre bízni.

A szivárgások megszüntetése béléssel vagy cserével

Ha a szivárgásokat az előzőekben ajánlott módszerek egyikével sem lehet teljesen meg­szüntetni, lehetséges az egész medence ki­bélelése műanyag fóliával. Ezt csak szakcég végezheti igen precíz és alapos munkával. Ha nem akarjuk az eredeti medence burkolt jellegét elveszíteni, a meglevő medencébe akár egy új medencét is beépíttethetünk.