Fürdőmedence - 62. oldal

A fürdőmedencék különféle fajtái és elhelye­zése a vízkezelési módszerek, az időjárási vi­szonyok, a medence használatának módja, valamint a medencét használó személyek szá­mának változása nem teszi lehetővé általáno­san érvényes fürdőmedence-kezelési ütemterv kidolgozását. Minden fürdőmedence kezelésé­re és karbantartására a medence tervezőjének, az üzemeltetővel egyetértésben kell kidolgoz­nia a kezelési ütemtervet. Ezt legkésőbb a me­dence átadásánál kell elkészíteni.

A 10. táblázatban néhány tájékoztató jellegű fürdőmedence-kezelési ütemtervet közlünk. (alul)

73. kép. Automatikus klór- és pH-érték ellenőrző és vegyszereket adagoló műszer.

74. kép. A medencevíz hőmérsékletét ellenőrző és a víz melegítését vezérlő műszer.

75. kép. pH- és brómértéket ellenőrző kézi műszer, reagens tablettákkal.

10. táblázat. A fürdőmedence kezelésének tájékoztató ütemterve

[table id=290 /]

A fürdőmedence, a medencét körülvevő te­rület és a tartozékok állandó tisztítást igényel­nek. A tisztítás több különféle folyamatból áll. A kültéri medencék tisztítása lényegesen több erőfeszítést igényel, mint a beltéri medencék tisztán tartása.

A vízfelszín tisztítása

Kültéri medencéknél a víz felszínén állandóan különböző szennyeződések úsznak: faleve­lek, virágok maradványai, rovarok, fűszá­lak stb. Ezeket lombhálóval kell összeszedni. A hálót a medencét körüljárva teleszkópos nyéllel kell mozgatni. A nyél méretét lehetőleg úgy kell kiválasztani, hogy a medence olda­láról legalább a medence egyik hosszanti fele kényelmesen tisztítható legyen. A lombhálóval való tisztítás előtt célszerű elindítani a „keringtetés” folyamatot, a váltószelep beál­lítása után a szivattyú működtetésével. A fel­színen úszó szennyeződéseket a víz áram­lása a lefölözőedények vagy a túlfolyó vályú fele hajtja, ezáltal könnyebb a lombhálóval való tisztítás.

A medence fenekére süllyedt szennyeződések eltávolítása

Kültéri medencék fenekére különböző ke­mény, esetleg aránylag nagyméretű szennye­ződések süllyednek le: fadarabok, faág­törmelékek, gyümölcsök, kavicsok stb. Eze­ket sem kézi medencefenék-tisztító fejekkel, sem automatikus tisztítóberendezésekkel nem lehet és nem szabad felszedni, ugyanis eltömhetik és tönkretehetik a berendezést! A szennyeződéseket teleszkópos nyélre erő­sített fenékhálóval kell kézi mozgatással fel­szedni.

A medence fenekének tisztítása

A kültéri medencék fenekén a nagyobb méretű kemény szennyeződéseken kívül állandóan apró anyagok; homok, agyag, fű­szálak. szemcsés növényi maradványok, az emberi testről leváló szennyeződések, por és korom rakódnak le. Ezeket a nagyobb mé­retű szennyeződések lombhálóval való el­távolítása után fel kell szívni.

Ehhez rendsze­rint három fajta berendezés használható:

• a kézi medencetisztító fej,
• az automatikus önjáró medencefenék-­tisztító berendezés – vízforgató szivattyú­val működtetett változat,
• az automatikus önjáró medencefenék-­tisztító berendezés – elektromos hálózat­hoz csatlakoztatható változat.

A kézi medencefenék-tisztító fej (67. kép). Rendszerint műanyagból, esetleg korrózióálló acéllal kombinálva készül, különféle változatban, méretben és tömegben. A tisztító­tejek alján speciális elrendezésű kefék van­nak, amelyek a medence fenekére tapadó szennyeződéseket távolítják el. A tisztítófej gégecsővel csatlakozik a medence lefölö­zőedényébe vagy a medence peremén elhe­lyezett speciális csonkhoz. A feszített víztükrű medencéknél ez a csonk a vályúba is be­szerelhető. A tisztítótejet teleszkópos nyéllel kézzel kell mozgatni. A nyél legalább olyan hosszú legyen, hogy a medence hosszanti oldaláról a medence fenekének fele kényel­mesen elérhető legyen.

67. kép. Kézi működtetésű medencefenék-tisztító fej, teleszkópos nyéllel és gégecsővel.

A gégecső legalább 2 m-rel legyen hosszabb, mint a medence leghosszabb mérete. A könnyű tisztítófej (kb. 30 cm hosszú) kis medencék tisztítására alkalmas. Nagyobb medencékhez 51-60 cm hosszú nehéz tisz­títótejeket is használhatunk. A tisztítótej ki­választásánál mindig figyelembe kell venni a vízforgató szivattyú szállítóképességét is. Nem érdemes kis szállítóképességű szi­vattyúnál nagy tisztítótejet használni, mert a szívóhatás kicsi marad.

Csatlakoztassuk a tisztítótejhez a teleszkó­pos nyelet. A gégecsövet helyezzük be a medencébe úgy, hogy megteljen vízzel. A cső egyik végét közben tartsuk a kezünkben. Ezután rögzítsük a tisztítótejre. A tisztítótejet a teleszkópos rúddal együtt engedjük le a me­dence fenekére.

Ellenőrizzük a gégecső vízzel való telített­ségét, hogy a rendszerben ne keletkezzenek a működést akadályozó levegőbuborékok. A gégecső másik végén csatlakoztassuk a lefölözőedénybe vagy a speciális csőcsonk­hoz. A lefölözőedényből előzőleg vegyük ki a szálfogó-szűrőkosarat.

A medencefenék tisztításánál először a lép­csőket, sarkokat, létrák körüli területeket tisztít­suk meg. Ezekhez a tisztítófej nem tud rende­sen hozzáférni. Itt jól használható a sarokkefe, amelyet gégecsővel kell csatlakoztatni, hason­lóan, mint a tisztítótejet. A teleszkópos nyéllel a tisztítótejjel egymás melletti sávokban a medence hosszanti irányára merőlegesen addig tisztítsuk a medence fenekét, amíg az teljesen szennyeződésmentes marad.

A lekerekített oldalú medencéknél először a lekerekített oldalakat tisztítsuk meg, csak ezután lehet a sávos fenéktisztítást elkezdeni. A medence egyik felét az egyik hosszanti oldalról tisztítsuk, és ezután térjünk át a túlsó oldalra.

A tisztítófej mozgatásának sebességét is fontos meghatározni és betartani. A túl gyors mozgatásnál a szennyeződés felhő­ként felkavarodik. Ez a jelenség akkor is előfordulhat, ha a szívóhatás túl gyenge és a tisztítótej nem képes teljesen eltávolítani a medence fenekére tapadó szennyező­déseket. Ilyenkor valószínűleg a szivattyú szálfogó-szűrőkosara eltömődött. A szűrő­kosarat ekkor ki kell tisztítani. Ha ez sem segít, akkor a szűrőtartály homoktöltete tömődött el, ilyenkor visszamosás és öblítés szükséges.

Ha a szívóhatás túl erős, feltételezhető, hogy a tisztítótej túl kicsi. Ekkor ajánlott nagyobb tisztítótejet alkalmazni. A szívóhatást esetleg azzal is gyengíthetjük, hogy az elzárt fenék­lefolyókat kissé kinyitjuk. A gégecső csatlakoztatása után kapcsoljuk be és az egész tisztítási időtartam alatt mű­ködtessük a szivattyút. Ha a medence vízfor­gatása automatikus rendszerben van prog­ramozva, ezt a tisztítás időtartamára kapcsol­juk ki, mert az automatikus működés meg­zavarhatja a tisztítási folyamatot. A váltó- szelep a tisztítás idején mindig a SZŰRÉS állásban legyen.

Ha a medencében fenéklefolyók vannak, eze­ket a tisztítás időtartama alatt zárjuk le, hogy ne csökkenjen a vízforgató szivattyú szívó­hatása. A vízlevezető csövön levő szelepet (golyóscsap) rendszerint meg lehet találni és elzárni.

Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy melyik szelepet kell elzárni, vizsgáljuk meg a több­járatú szelephez vezető csöveket és kizárásos alapon zárjuk el azt a csővezetéket, amely a medencéből a szelepbe vezet. Ha a megfelelő szelepet sikerül elzárni, a szűrőtartályon elhe­lyezett nyomásmérő (manométer) hirtelen nyomásnövekedést jelez.

Automatikus önjáró medencefenék-tisz­tító berendezés, vízforgató szivattyúval üzemeltetve (68. kép). A berendezést min­dig a gyártó használati utasítása szerint üzemeltessük. A lefölözőedényhez vagy a speciális szívócsonkhoz a gégecsövet ha­sonlóan csatlakoztassuk, mint a tisztítótejet. A tisztítóberendezést a medence vizébe helyezzük el, majd indítsuk be a szivattyú működését. A tisztítóberendezés automatiku­san működik és tisztít a meghatározott rend­szerben. A sarkokat, lépcsőket, szögleteket rendszerint kézikefével kell tisztítanunk.

68. kép. Automatikus önjáró vízforgató szivattyúval működtetett medencefenék-tisztító berendezés.

Automatikus önjáró elektromos működ­tetésű medencefenék-tisztító berendezés (69. kép). A berendezés használatánál na­gyon fontos a használati utasítás és a szük­séges biztonsági követelmények pontos betartása. A különféle gyártmányú berende­zések közös jellemzői: a berendezés kézzel szállítható a medence szélére, és kézzel helyezhető a medence fenekére; elektromos kábellel csatlakozik a hálózathoz speciális dugaljjal; a szennyezett vizet a vízforgató szivattyú működtetésével a szűrő-forgató be­rendezésen keresztül szállítja a csatornaháló­zatba; a medence fenekét, esetleg az oldalát is automatikusan tisztítja.

69. kép. Automatikus önjáró villamos motorral működtetett medencefenék-tisztító berendezés.

A csőhálózathoz való csatlakozása hasonló, mint a tisztító­tejeknél. A berendezés általában 3-4 óra alatt tisztítja ki egy közepes méretű (kb. 6 x 10 m) medence fenekét. A tisztítási folyamat közben érdemes ellenőrizni a működést, hogy megelőzzük a meghibásodáso­kat, esetleg a gégecső vagy a kábel megaka­dását vagy összecsavarodását.

A medence falainak tisztítása

A vízszint fölött keletkezett zsíros csíkok tisztítása. A medence szélén a lefölöző­edények (szkimmerek) szintjén a vízszint fölött csúnya szennyeződések alakulnak ki a fürdőzők testéről leváló zsíros krémek, napo­lajok és más testápoló szerek leülepedé­séből. A zsíros csíkot speciális vegyszerekkel távolíthatjuk el. A feszített víztükrű meden­céknél hasonló zsíros lerakódások kelet­kezhetnek a vályú peremén vagy a vályúban. A szennyeződéseket speciális zsíroldó vegy­szerekkel (pl. nátrium-hidroxid vagy ammónium-klorid alapú vegyszer) távolíthatjuk el.

A lefölözőedényes medencéknél ajánlott a vízszintet 10-15 cm-rel csökkenteni. A feszí­tett víztükrű medencéknél zárjuk el a pótvíz­tartály csővezetékeit és kissé csökkentsük a vízszintet. A tisztítószert (granulátumot vagy folyadékot) szivaccsal kenjük fel a zsíros csíkra és rövid ideig hagyjuk a felületen. Ez­után a szivacs durvább felületével vagy spe­ciális dörzsölővel dörzsöljük le a szennye­ződést. Ha a szennyeződés erősen tapad a medence felületére, műanyag kaparót is használhatunk. A tisztítóeszközöket meleg vízzel megtöltött vödörben gyakran, alaposan mossuk ki. A kisebb szennyeződéseket a vízszint csökkenése nélkül is tisztíthatjuk. A munkánál viseljünk vegyszerálló gumi­kesztyűt.

A vízszint fölött keletkezett kormos csí­kok tisztítása. Kültéri medencéknél gyakran kormos, esetleg poros vagy homokos csíkok jelennek meg a vízszint fölött. Ezek rendsze­rint a zsíros csíkokkal együtt tapadnak a me­dence falára, Tisztításukhoz és eltávolításuk­hoz azonos vegyszereket (esetleg foszfátos alapú vegyszert) és eljárásokat kell alkalmaz­ni. mint a zsíros szennyeződések eltávolí­tására.

A vízszint fölött keletkezett meszes csí­kok tisztítása. A mészkiválást gátló vegy­szerek rendszeres adagolása ellenére is megjelenhetnek mészkiválások (vízkő), csí­kokban a vízszint fölött. A csíkokat speciális savas kémhatású vegyszerekkel (pl. tenzidekkel) távolíthatjuk el. A folyékony vegyszert nyeles kézikefével vagy műanyag dörzsölő szivaccsal kenjük egyenletesen a szennyeződésre, 10-15 percig hagyjuk a felüle­ten. Ezután lehetőleg meleg vízzel mossuk le, esetleg kefével vagy dörzsölő szivaccsal távolítsuk el. Az eljárás hasonló, mint a zsíros csíkok eltávolításánál.

A fürdőmedence vizének tisztítása

Zsírfilm a víz felületén. A zsírfilm keletke­zésének oka hasonló, mint a zsíros csíkok keletkezése a vízszint fölött. Eltávolításához a medence vizét a szivattyúval keringtetni kell úgy, hogy a zsíros szennyeződések kicsa­pódjanak a medence falára vagy a vályúnál. Ezután a szennyeződést a zsíros csíkokhoz hasonlóan kell eltávolítani.

Helyi algásodás. Az algásodás a medence falán vagy fenekén, foltokban jelenik meg. A medence faláról az algásodást nyeles kefével kell lekefélni úgy, hogy az eltávolított alga a medence fenekére kerüljön. Az algásodott foltokra a vízbe klóros kémhatású granulátumot (pl. izocianursavas vegyszert) kell szórni, a gyártó használati utasítása szerint. Az elpusztított algákat a medencevíz szűrésével lehet eltávolítani. A hatásosabb szűréshez intenzíven pelyhesítőszert kell adagolni.

Fenyőtűk a medencében. A fenyőtűk rend­szerint vihar után. szabályszerű párnákat alkotva jelennek meg a medence fenekén. A fenyőtűket a medencefenék tisztítása előtt lombhálóval kell felszedni. A könnyebb fel­szedéshez a vizet keringetéssel kissé fel kell keverni.

A medencevíz elszíneződése – fémek a vízben. A medencevízben keletkező barna, zöld, zöldesbarna esetleg fekete színárnyala­tokat rendszerint fémek: vas, mangán vagy réz okozzák. A vas és mangán rendszerint a házi vízellátó rendszerekből (pl. kutakból) kerül a vízbe. A réz, esetleg a vas is a csővezetékek és szerelvények anyagának oldó­dásából kerül a vízbe.

Az elszíneződéseket klóros kémhatású vegy­szerek emelt mennyiségű adagolásával (klór­sokkal), pelyhesítéssel és a medencevíz szű­résével lehet a vízből eltávolítani. Az ered­ményes eljárás feltétele a pH-érték megfelelő szinten tartása. A víz tisztításánál mindig a felhasznált vegyszerek használati utasítását kell pontosan betartani.

A medence és tartozékainak karbantartása

A fürdőmedence és a vízkezelés tartozékai (a szivattyú, a homokszűrő, a csőrendszer) rendszeres karbantartást igényelnek. Az egy­szerű és gyakori műveleteket rendszerint ma­gunk is elvégezhetjük, a bonyolultabb eljárá­sokat azonban bízzuk képzett szakemberre vagy a szakszervizre.

A lefölözőedény (szkimmer) szűrőkosa­rának tisztítása. A szűrőkosarat emeljük ki a lefölözőedényből (70. kép). Szükség szerint áztassuk zsíroldó vegyszer oldatában, leg­alább egy éjszakán át. A szűrőkosarat állan­dóan figyeljük, nehogy eltömődjön. Az eset­leg meghibásodott szűrőkosarat (törött, re­pedt) azonnal ki kell cserélni!

70. kép. Lefölözőedény (szkimmer) a szűrőkosárral.

A vízbefúvó eltömődésének tisztítása. A medence vízbefúvóját (71. kép) a különböző szűrőkosarakon átjutott szennyeződések tömhetik el. A befúvót rendszerint a medence nagytakarításánál kell mechanikusan kitisztí­tani, esetleg kicsavarni a falátvezető csőből. Ha a befúvóban mozgatható rész (golyó) van, ezt mészlerakódások eltömhetik. Ilyenkor mészoldó vegyszerrel kell kezelni.

71. kép. Vízbefúvó.

A vízlefolyó eltömődésének tisztítása. A vízlefolyó (72. kép) a medence fenekén ha­sonló módon tömődhet el, mint a vízbefúvó. Azonos eljárással, vegyszerrel tisztítsuk ki. Ha erősen eltömődött, szereljük le a fedelét, így kitisztítható a belseje.

72. kép. Vízlefolyó (fenéklefolyó).

A szivattyú szűrőkosarának tisztítása. Az összes csővezetéket, amelyekből víz kerülhet a szivattyúba (szívóág, lefolyóág), zárjuk el. A szivattyút áramtalanítsuk, a váltószelepet állít­suk zárva állásba. A szivattyúház fedelét nyissuk ki, vegyük ki a szálfogó-szűrőkosarat, és alaposan tisztítsuk ki. Ehhez meleg vízzel mossuk le. Szükség sze­rint zsíroldó vegyszer oldatában, legalább egy éjszakán át áztassuk. Ha a szálfogó-szűrőkosár meghibásodott (repedt, törött), ki kell cserélni, mert a káro­sodott kosár tönkreteheti a szivattyút.

Mielőtt visszatennénk a szűrőkosarat, a hü­velykujjunkkal óvatosan simítsuk végig a járókerék előtt elhelyezett terelőkerék lapját, és vizsgáljuk meg, hogy nincsenek-e benne szennyeződések. Ezeket lehetőleg távolítsuk el. Ha szennyeződéséket találtunk, célszerű a járókereket és a terelőkereket átmosni. Ehhez nyissuk ki a csővezeték nyomóágát, a váltó­szelepet állítsuk a KERINGTETES állásba, és kapcsoljuk be a szivattyút.

A víz a me­dencéből a váltószelepen át a szivattyúba áramlik és az esetleg ott lévő szennyező­déseket kinyomja a szivattyúból. A tisztítás csak rövid ideig tartson, amíg a víz kitisztul Ezután kapcsoljuk ki a szivattyút. A kiáramló vizet el kell vezetni a csatornába. A szálfogó­szűrőkosarat és a fedelet helyezzük vissza, utóbbit rögzítsük csavarokkal. A váltószele­pet állítsuk ismét a SZŰRÉS állásba, és kap­csoljuk be a szivattyút. Ellenőrizzük a homok­szűrő tartályon elhelyezett manométeren, hogy a nyomás megfelel-e az előírt érté­keknek.

A korrózióálló acéltartozékok tisztítása. A medencelétrákat, kapaszkodókat és a többi korrózióálló (rozsdamentes) acéltartozékot rendszeresen tisztítani kell nyeles kefével vagy medenceszivaccsal. A szennyeződések eltá­volítására célszerű speciális tisztítószert (fosz­forsavas és tenzides vegyszert) használni.

A leürített fürdőmedence tisztítása

A medence leürítése után – nagytakarításnál – célszerű több tisztítási folyamatot végezni.

• A mechanikus szennyeződéseket kefével távolítsuk el a medence faláról és fenekéről.
• A zsíros maradványokat a zsíros csí­kok eltávolításához használt folyamathoz hasonlóan távolítsuk el. Ha lehetséges, a vegyszert a falakra és fenékre permetező-­berendezéssel vékony rétegben szórjuk rá. így a kormos és poros tapadó marad­ványokat is el lehet távolítani.
• A meszes lerakódásokat (vízkövet) kefé­vel, dörzsölő szivaccsal, esetleg műanyag kaparóval és a meszes csíkok eltávo­lítására használt vegyszerrel lehet eltávolí­tani. A folyékony vegyszer oldalát lehető­ség szerint permetező-berendezéssel szór­juk a falakra és a fenékre.
• Az algásodott medencéknél – tekintet nél­kül az algásodás helyére – célszerű az egész leürített medencét speciális klóros vegyszer vizes oldalával alaposan letisztí­tani. Az oldatot a vegyszer használati uta­sítása szerint készítsük el és az ajánlott időtartamon át hagyjuk a falakon és a fenéken. Az algák megöléséhez bizonyos idő szükséges, ezért legyünk türelmesek.

A munka közben viseljünk vegyszerálló gumi­kesztyűt. A permetezésnél védőszemüveg vi­selése is ajánlott. A beltéri medencék helyisé­gét a munkálatok közben szellőztetni kell.

Vízpótlás a medencében

Az elpárolgott vizet rendszeresen pótolni kell, csakúgy, mint a homokszűrő visszamosásánál és öblítésnél elfolyó vizet. A magánmedencék­nél érdemes a medencevíz 3-5 %-át rendsze­resen pótolni friss vízzel. A közfürdőknél (szál­lodák stb.) a vízpótlás mennyiségét előírások határozzák meg. A lefölözőedényes meden­céknél a vizet a hálózatból (esetleg kútból) a medencébe tömlővel lehet bevezetni. A feszí­tett víztükrű medencéknél a vizet a pótvíz-medencébe vagy -tartályba kell tölteni.

A túltöltés megakadályozására érdemes időkapcsoló órát használni, amely jelzi a tapasztalat szerinti töltési időtartam leteltét. A pótvizet a lefölöző edények felső harmadáig célszerű tölteni. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a ho­mokszűrő visszamosásához nem lesz elegen­dő víz. Feszített víztükrű medencéknél a vizet a pótvíz-tartályban meghatározott szintig töltsük.

Vízcsere a medencében

A medence vizének bizonyos része a vízpót­lásnál és a homokszűrő visszamosásánál és öblítésénél kicserélődik. Ezenkívül a meden­ce vizének 20 %-át érdemes évente kicserél­ni. A kültéri medencéknél ezt a cserét a fürdési idény kezdetén célszerű elvégezni.

A medence leürítése

A medence vizét a vízforgató szivattyúval a váltószelepen keresztül engedjük le. Ehhez a váltószelepet kapcsoljuk LEÜRÍTÉS állásba és kapcsoljuk be a szivattyút. Figyeljünk, hogy a medence ne ürüljön ki teljesen, mert a szivattyú „száraz járatban” károsodhat.

Leürítésnél vegyük figyelembe a következőket:

• Meg kell győződni arról, hogy a medence teljes víztartalma beleengedhető-e a csatornahálózatba.
• A csatornába való leürítésnél be kell tartani az érvényes helyi előírásokat.
• Az élővizekbe csak az illetékes hatóság engedélyeivel lehet vegyszerekkel kezelt vizet leengedni.
• Ha szükséges, a vizet leengedés előtt semlegesíteni kell (a környezetet károsító hatások megelőzésére).
• Ha rendelkezésre áll egy tárolómedence, akkor a vizet oda kell engedni.
• Ha a vizet kiengedjük a természetbe (a kertbe, gyepre), ezt lassan tegyük, és lehetőleg több helyre folyjon ki a víz.
• Közvetlenül a leürítés előtt lehetőleg ne használjunk vízkezelő vegyszereket.
• Figyeljük a talaj vízfelvevő képességét, ne­hogy kimosódások keletkezzenek.
• Ha a medencét nem lehet a váltószelepen keresztül leüríteni (rendszerint a négyjáratú szelepeknél), a szivattyúhoz csatlakoztatott tömlőkkel kell a vizet leüríteni. Ehhez a töm­lőt a medence fenekére kell süllyeszteni.

A fürdőmedencék szakszerű tisztításának és kezelésének három tartópillére:

• a technika, azaz felhasznált berende­zések,
• a kémia, azaz szükséges vegyszerek,
• az emberi tényező, azaz a szakértelem.

A technika. A tisztításhoz és a kezeléshez használt eszközöknek, szerszámoknak és berendezéseknek mindig kifogástalan álla­potban kell lenniük. Az eszközöket opti­málisan kell kihasználni. Csak jó minőségű szerszámokat, berendezéseket és segédesz­közöket vásároljunk. A többletbefektetés a hosszabb üzemidő alatt biztosan megtérül. Ha egy alkatrész elkopott vagy megsérült, ki kell cserélni. A cseréhez csak eredeti és jó minőségű alkatrészeket vásároljunk!

A kémia. A tisztításhoz és a karbantartáshoz használt vegyszerek alkalmazása kellő szak­ismeret nélkül elképzelhetetlen. Az ismere­teket elsősorban a speciális fürdőkezelő vegyszerek tájékoztatójából szerezzük meg. A vegyszerek között jelentős minőségi kü­lönbségek lehetnek. Csak jó minőségű speciális vegyszereket alkalmazzunk. Ezek ki­szerelése megfelel a szükséges tisztítási fo­lyamatoknak, nem veszélyeztetik az egész­séget, kímélik a medencét és nem károsítják a környezetet. Érdemes a végleges döntés előtt több gyártmányt is kipróbálni és a leg­jobbat választani.

Az emberi tényező. A folyamat legfon­tosabb pillére a medencét kezelő és tisztító személy. Ő állapítja meg a szükséges műve­leteket, határozza meg sorrendjüket, választ­ja ki az eszközöket és a vegyszereket. Az egyes műveleteket szakszerűen végzi. Ő ha­tározza meg, hogyan kell a technika és kémia összhangját úgy alakítani, hogy jó eredmény szülessen.

Az automatizálás térhódítása a tisztítási és karbantartási műveleteknél is fel­tartóztathatatlan. Azonban az automaták mű­ködését is ellenőrizni, esetleg programozni, javítani kell. A szakértelem itt is fontos. Csak azokat a műveleteket végezzük, amelyekre szakértelmük kiterjed. Ne kísérletezzünk, a bonyolultabb műveleteket bízzuk képzett szakemberekre!

A kézi medencetisztító eszközök

A kézi medencetisztító eszközök azok, ame­lyeket kézzel kell működtetni vagy használni. A szennyeződések elszívására csak a vízfor­gató szivattyúhoz való gégecsöves csatla­kozást lehet kihasználni. A leggyakrabban használt kézi tisztítóeszközök a következők:

• Teleszkópos nyél – kétrészes (59. kép): medencetisztító fejek, sarokkefe és hálók mozgatására használjuk; különböző mére­tekben, rendszerint 1,5-5,0 m-es hosszúságban forgalmazzák.
• Műanyag gégecső (60. kép): medence­tisztító fejek és a sarokkefe szerves tar­tozéka; a szükséges hosszban kapható (levágható).
• Fenékháló (61. kép, jobbra fent): a kültéri medencében a fenékre süllyedő szennye­ződések (fadarabok, ágtörmelékek, gyü­mölcsök, bogyók) eltávolítására hasz­náljuk; teleszkópos nyéllel használható.
• Lombháló (61. kép, balra fent): a kültéri medence felszínén úszó szennyeződések (levelek, rovarok, virágok maradványai) felszedésére alkalmazzák; rendszerint teleszkópos nyéllel használjuk.
• Medencekefe (fenti képen belül: lent középen): a medence fenekére és falára erősen ráta­padt szennyeződések eltávolítására hasz­nálják.
• Sarokkefe csőcsatlakozással (62. kép): a medence sarkából, a lépcsők szögletéből és azokról a helyekről, ahonnan a szennyeződést a tisztítótejekkel nem lehet eltávolítani, tisztítja ki és szívja fel a szen­nyeződéseket; gégecsővel kell csatlakoz­tatni a szivattyúhoz.
• Kézikefe (63. kép): a leürített medencéből vagy a medence körüli területekről, az erő­sen tapadó szennyeződések eltávolítására használjuk.
• Kézi műanyag dörzsölő (64. kép): hab­szivacs és erős műanyag dörzsölő felület kombinációja, a vízszint fölött megta­padt szennyeződések eltávolítására alkal­mazzuk.
• Kézi műanyag dörzsölő fogantyúval (65. kép): a leürített medence falainak tisz­títására használjuk.
• Kézi medencefenék-tisztító fej: a medence fenekén leülepedett szennyeződések eltávolítására használjuk; teleszkópos rúddal mozgatható és gégecsővel csatlakoz­tatható a szivattyúhoz.
• Automatikus medencefenék-tisztító beren­dezések: ezeket rendszerint a közepes és nagyméretű magánmedencéknél és köz­fürdők medencéinél használjuk.

Automatikus önjáró vízforgató szivattyú­val működtetett medencefenék-tisztító berendezések. Az automatikus önjáró be­rendezések műanyag szerkezete aránylag egyszerű, és rendszerint ezek beszerzési ára is kedvező. A medencetisztítóknak különböző változatai vannak. Közös jellemzőjük, hogy a vízforgató-szűrő szivattyújához gége­csővel csatlakoznak. A szivattyún átáramló víz működteti az önjáró berendezést. A me­dence vizébe behelyezve sávokban vagy körökben önműködően mozogva kitisztítják az egész medencefeneket.

Automatikus önjáró elektromos működte­tésű medencefenék-tisztító berendezé­sek. Az elektromos hajtású, rendszerint auto­matikus vezérlésű berendezések áramellátása a kis tisztítóberendezéseknél 230/24 V. 50 Hz. Ezeket rendszerint nagy magánmedencék­nél és közfürdők (pl. szállodák) medencéinél használják. A medencetisztító gégecsővel csatlakozik a vízforgató-szűrő rendszerhez, és ezen keresztül távolítja el a medencéből a szennyeződéseket. Folyamatosan tisztítja (rendszerint sávokban) a medence fenekét. Az igényesebb és drágább változatok a meden­ce falát is tisztítják.

Medencetisztító és karbantartó segéd­eszközök. Segédeszközként a tisztításhoz és karbantartáshoz használatos eszközök közül a következőket ajánljuk:

• Csavarkulcsok: a beszerelt gépi berende­zésekhez szükséges méretekben: a cső­kötések oldására vagy meghúzására használjuk.
• Láncos fogó (olajszűrő kulcs): csőkötések oldására vagy meghúzására használjuk (66. kép).
• Fáziskereső: az elektromos áramellátás ellenőrzésére alkalmazzuk.
• Elzáró dugók: a csőcsonkok elzárására használjuk.
• Térdalátét: a vegyszereknek ellenálló anyagból készül.
• Teniszlabda: ha medencében több lefö­lözőedény van, akkor (elzáró dugó helyett) szükség szerint az egyiket a labdával is el­zárhatjuk.

66. kép. Láncos fogó (olajszűrő kulcs).

A magyarországi időjárási viszonyok fel­tétlenül szükségessé teszik a kültéri fürdőme­dencék szakszerű átteleltetését. A nem meg­felelő átteleltetés nagyban befolyásolhatja mind a medenceszerkezet, mind a gépészeti berendezések élettartalmát, esetleg komoly meghibásodásokat okozhat. Különösen a vasbeton szerkezetű és csempe- vagy mo­zaikburkolatú medencéknél kell nagy gondot fordítani a téliesítésre!

Az átteleltetést kétféleképpen oldhatjuk meg:

• a medence vizének és az összes csőveze­ték, valamint tartozékok teljes leürítésével;
• a vizet benne hagyjuk a medencében, de az egyes csővezetékeket és berende­zéseket leürítjük.

A fürdőmedencék átteleltetésénél több szempontot kell figyelembe venni: a meden­ce elhelyezését a terepszinthez viszonyítva, a medence belső burkolatának károsodása elleni védelmet és a medence gépészetének védelmét. Ezek a szempontok főleg akkor fontosak, ha a medence vize télen nincs leengedve.

A teljesen leürített medence belső burkolatának és gépészeti berendezéseinek lehetséges károsodásai

A leürített fürdőmedencék belső burkolatánál a következő károsodások léphetnek fel:

• A kerámiaburkolatú medencéknél (csem­pe, mozaik) az egyes elemek közötti héza­gok (fugák) cement- vagy ragasztóalapú anyaga kifagyhat, mivel a fagy megnöveli az anyagban megmaradó vízcseppek tér­fogatát.
• Fóliaburkolatú medencéknél a fólia élettar­tama jelentősen csökkenhet, mivel a fólia pórusaiba beszivárgó vízcseppek meg­fagynak, és roncsolják a szerkezetet; a megfagyott fólia keménnyé, rideggé és tö­rékennyé válik. A fény közvetlen UV-sugárzása a fóliát is elszínezheti.
• A műanyag szerkezetű medencéknél ha­sonló kedvezőtlen jelenségek léphetnek fel, mint a fóliaburkolatú medencéknél.
• A festékréteggel védett medencéknél a műanyag festékréteg pórusaiba vagy a hajszálrepedésekbe beszivárgó vízbubo­rékok megfagynak, és roncsolják a festék­réteget; a fény közvetlen UV-sugárzása a festékréteget is elszínezheti.

A gépészeti berendezéseket és a csőveze­tékeket igen körülményesen lehet csak meg­védeni a medencében az esővíz és a hó behatolása ellen. Télen ezeket a berende­zéseket igen nehéz szárazon tartani. A fagy teljesen szétroncsolhatja a gépészeti beren­dezéseket és vezetékeket.

A felsorolt káros hatások kivédésére – ha csak lehetséges – a fürdőmedence áttelelte­tését a víz leengedése nélkül ajánljuk.

A fürdőmedence átteleltetése a víz teljes leürítésével

Ezt az eljárást leggyakrabban a terepszint fölött elhelyezett medencéknél (rendszerint fémlemez medence műanyag borítással vagy műanyag medence) lehet alkalmazni.

A téliesítés folyamata a következő:

• Előkészítjük a teljesítéshez szükséges szerszámokat és a dugókat a lefölözőedény, a vízlefolyó és a további csövek elzárásához.
• Ha lehetséges, szerezzünk egy kis kom­presszort vagy más eszközt a maradék víz kifújásához az üregekből. Ha nincs ez a lehetőség, száraz rongyokat használjunk. A víz leengedése előtt fertőtlenítsük a medencét – lehetőleg „klórsokkot” alkal­mazva – a baktériumok, vírusok, algák megölésére, ártalmatlanítására; a meden­ce vizét röviden keringtessük a felhasznált vegyszerek hatásos elkeveredéséhez.
• A homokszűrő tartálynál végezzünk a váltószeleppel visszamosás és öblítés műveletet, majd a váltószelepet helyezzük leürítés állásba.
• A medencét teljesen ürítsük le, és lehető­leg szárítsuk ki.
• Lehetőleg kompresszorral fújjuk át az összes vízvezető csővezetéket a maradék víz eltávolítására.
• A csővezetékeket (a lefölözőedényben, a fenéklefolyóban stb.) zárjuk el, a dugókat esetleg csavarjuk be.
• Kapcsoljuk le az áramot.
• A szűrőket teljesen víztelenítsük, a le­folyócsöveket hagyjuk nyitva, a homok­szűrő fedelét vegyük le és tegyük félre, a szűrőbetétet vegyük ki (a papír- vagy mű­anyag betétes szűrőknél); tisztítsuk ki és tegyük el ezeket.
• A tömítéseket talkummal (zsírkővel) véd­jük, hogy rugalmasak maradjanak.
• A szivattyút víztelenítsük, ha lehetséges, kompresszorral fújjuk ki. A szálfogó-szűrőkosarat vegyük ki, tisztítsuk ki és tegyük el. Ha lehetséges és aránylag egyszerű, sze­reltessük le a szivattyút és száraz helyen tároljuk. Ehhez célszerű szakember segítségét igénybe venni!
• Ha a kültéri medencében hőcserélő van, ezt is teljesen víztelenítsük és zárjuk le. Amennyiben lehetséges, kompresszorral fújjuk át.
• Ellenőrizzük, hogy le vannak-e zárva és letakarva a lefölözőedények (szkimmerek), vízlefolyók (57. kép), vízbefúvók (58. kép) és csővezetékek; az esővíz vagy hó beha­tolása után ugyanis fagykárok keletkezhet­nek.
• Ha lehetséges, az egész medencét takar­juk le.

57. kép. Elzárható vízlefolyó (fenéklefolyó).

58. kép. Vízbefúvó.

A fürdőmedence átteleltetése a víz leürítése nélkül

A víz leürítése nélküli téliesítési folyamatnál a medence elhelyezésének szempontjából két változatot kell megkülönböztetni:

• a terepszint alatt elhelyezett medencét és
• a terepszint fölött elhelyezett medencét.

A terepszint alatt elhelyezett medence

Ezek rendszerint vasbeton, zsalutégla vagy hasonló anyagú épített szerkezetek, esetleg erősített műanyagból kialakított medencetí­pusok.

A medencét körülvevő talaj télen egészen 80-100 cm mélységig megfagyhat. Ez a talajréteg megduzzad, és nyomást gyakorol a medence falára. A vízzel telített medence job­ban ellenáll a nyomásnak, így csökken az esetleges szerkezeti károsodás lehetősége. Olyan helyeken, ahol tavasszal aránylag erő­sen emelkedik a talajvíz szintje, a víz nyomást gyakorol a medence fenekére (esetleg az oldalakra is). A vízzel feltöltött medence ellen­súlyozza a talajvíz nyomásának kedvezőtlen hatását.

A terepszint fölött elhelyezett medence

Ezek rendszerint fémlemez szerkezetű, mű­anyag belső borítással ellátott, esetleg erő­sített műanyagból kialakított medencetípu­sok.

A fémlemez szerkezetű és műanyag borítású medencéknél a fóliaréteg a víz betöltése után az egyenletes nyomás következtében ki­simul. A víz esetleges leengedése után a fólia elválhat a szerkezettől és egyenetlenségek (hullámok stb.) keletkezhetnek, amelyekre a fagy kedvezőtlen hatással lehet. A műanyag szerkezetű medencéknél a teljes leürítés és kiszárítás elég körülményes. Az eső és hó behatolása ellen is védeni kellene a me­dencét, különben a fagy károsodást okozhat a medence szerkezetében. Ennél a meden­cetípusnál is a medence leürítése nélküli átteleltetés ajánlható.

A fürdőmedence védelme a víz leengedése nélkül

A víz leengedése nélküli átteleltetésnél a medence szerkezetét, belső burkolatát és a gépészeti berendezéseket különféle eljárá­sokkal kell védeni a károsodások ellen.

A medence szerkezetének és belső burkolatának védelme

• A medence szerkezete és belső burkolata legjobban akkor védhető meg, ha a medencéből a víz télen sincs leengedve. Té­len a vízfelszín kb. 0-2 cm vastagságban megfagyhat. A medence falaira belülről ható nyomás ún. fagytestekkel nyelhető el. Ezek a műanyagból készült súlyozott tartá­lyok 30 cm mélységben bemerülnek a víz­be, így az esetleg keletkező jégréteg teljes keresztmetszetében felveszik a nyomást. A fagytesteket csak a medence bizonyos részeibe kell behelyezni: téglalap alakú medencéknél a két egymásra merőleges oldalfalra, ovális és kerek medencéknél a medence kerületének a felére.
• A medence vizét speciális vegyszerrel (rendszerint kvarterner ammóniumvegyületek) kell tartósítani, fertőtleníteni és az algásodás ellen védeni. Ezek a vegyszerek megakadályozzák a meszes vegyületek (vízkő) lerakódását is. A vegyszereket azok használati utasításai szerint kell adagolni.
• A vízzel feltöltött medence felszínét spe­ciális fagyálló téli műanyag fóliával lehet letakarni, amely tökéletesen lezárja a medencét. Ha a medence télen nincs leta­karva, szintén lehet a vegyszereket és a fagytesteket alkalmazni.

A medence gépészeti berendezéseinek védelme

A gépházban vagy aknában telepített kvarc­homok töltetű szűrőknél:

• A lefölözőedényes (szkimmeres) meden­céknél a víz szintjét a szkimmerek alsó pereme alatt kell tartani; a lefölöző­edényeket (11. ábra) le kell üríteni és ki kell szárítani, a szűrőkosarat ki kell venni és el kell tenni, esetleg a lefolyót is be kell dugaszolni.
• A feszített víztükrű medencéknél a víz szintjét úgy kell beállítani, hogy a vályúba ne kerüljön víz. A vályút le kell takarni, hogy ne kerüljön a belsejébe esővíz vagy hó. A lefolyókat dugóval kell elzárni, a vályút pe­dig ki kell szárítani.
• A terepszint alatt elhelyezett medencéknél a szűrőtől a medencébe és vissza a víz a földbe fektetett (rendszerint PVC-) cső­vezetékben áramlik. Mivel elkerülhetetlen, hogy a csöveket a talaj megfagyó rétegé­ben (kb. 60-80 cm a terepszint alatt) ve­zessük (pl. a szkimmerhez), a csőrendszert védeni kell a szétfagyás ellen. A medence falába helyezett befúvóknál a csőrendszert a medence felől dugókkal le kell zárni, majd a gépházban le kell üríteni a vizet. A fenéklefolyót nem kell vízteleníteni.
• A medence fenekén elhelyezett befúvókat egyes típusoknál el lehet zárni. A csőrend­szer kb. 100 cm-rel a terepszint alatt elhe­lyezkedő részeit nem kell vízteleníteni, és a fenékbefúvókat sem kell a mélyen elhe­lyezett csőrendszernél elzárni.
• A gépészeti berendezéseket (csöveket, szűrőket, szivattyúkat) víztelenítsük és kezeljük.

A szűrőbetétes szűrőknél. A medencéből kiemelhető (rendszerint papír, műanyag vagy habszivacs) szűrőbetétet emeljük ki és vízte­lenítsük. A betéteket tisztítsuk és szárítsuk ki. A gépészeti berendezéseket az előző pont­ban leírt módon kezeljük és víztelenítsük.

11. ábra. Lefölözőedény (szkimmer) a szűrőkosárral.

A fürdőszezon kezdete előtti műveletek

A kültéri medencék átteleltetése után, a fürdőszezon kezdete előtt fel kell készíteni a medencét és berendezéseit a rendeltetésszerű használatra. Ehhez több fontos műve­letet kell elvégezni.

A leürített medencék előkészítése

Leürített medencéknél a következő művele­teket végezzük el:

• Takarjuk ki az esetleg betakart medencét.
• Helyezzük vissza az összes leszerelt tar­tozékot és berendezést.
• Nyissuk ki a bezárt szelepeket és tar­tozékokat.
• Alaposan tisztítsuk ki a medencét és kör­nyékét.
• Töltsük fel a medencét vízzel.
• Kapcsoljuk be az áramot.
• Mossuk vissza és öblítsük ki a homok­szűrőt.
• Kezdjük meg a szükséges vegyszerek adagolását.

A vízzel feltöltött medencék előkészítése

A fürdési szezon kezdete előtt a vízzel fel- töltött medencéknél a következő műveleteket végezzük el:

• Takarjuk ki az esetleg betakart medencét.
• Takarjuk ki a vályúkat a feszített víztükrű medencénél.
• Tisztítsuk meg a víz felületét.
• Kapcsoljuk be az áramszolgáltatást.
• Esetleg tisztítsuk meg a medence fenekét, oldalait és a vályút.
• A medence vizét alaposan szűrjük át.
• A homokszűrőt mossuk vissza és öblítsük.
• Kezdjük meg a szükséges vegyszerek adagolását.

Az áttelelő vegyszerrel kezelt medence vizé­ben fürdeni lehet!

A fürdőmedence építése előtt célszerű eldön­teni, hogy

• saját magunk kezeljük majd a medencét, vagy
• medencekezelőt – esetleg céget bízunk meg a munkával.

Ha a második változatnál döntünk, akkor a medencekezelő már a medence kiválasz­tásánál, az építéssel és szereléssel megbí­zott vállalkozóval való tárgyalásnál is szakmai segítséget nyújthat. Egy tapasztalt meden­cekezelő felhívhatja a figyelmet bizonyos kockázatokra, amelyek egyes felhasznált anyagoknál és munkálatoknál (pl. burkolatok, csővezetékek) keletkezhetnek.

Figyelmeztet­het a lefölözőedények, vízbefúvók, medencetisztító-csatlakozások, vízlevezetők elhelye­zésére. Szakszerűtlen tervezésnél nagyon gyakori, hogy ezek nem a megfelelő helyre kerülnek. A megfelelő elhelyezéssel viszont a kezelés és karbantartás nagyban megkönnyíthető.

Átadás és átvétel

Az üzembe helyezést meg kell előznie a lé­tesítmény átadásának és átvételének. Ajánl­juk, hogy ez a tervező jelenlétében történjen. Az esetlegesen észlelt meghibásodásokat jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

A kivitelező az átadásnál köteles átadni a létesítmény kivitelezésének megfelelően rög­zített terveit, a műszaki leírást, a berendezések kezelési és használati utasításait, a vegy­szerek használati utasításait. Köteles betaní­tani a kezelőt és bemutatni a medence gé­pészetét működés közben. A kivitelező az elvégzett munkákra és a szállított berendezé­sekre az érvényes magyar előírások szerint köteles garanciát vállalni. Rendszerint ő szállít­ja – a megállapodás szerinti mennyiségben – a vízkezelés és tisztítás első időszakára szük­séges vegyszereket is.

Célszerű, ha az átvételnél egy független für­dőtechnikai szakértő is jelen van, aki ellenő­rizheti az átadott létesítményt, főleg a meden­cegépészet működését.

A szűrőtartályt fel kell tölteni az előírt szűrő- anyaggal és adalékkal. Az átvétel után fel kell tölteni a medencét vízzel és ezután ellenőriz­ni a berendezések működését. A medencét egyszerre, teljesen fel kell tölteni. Többszöri részleges feltöltésnél ugyanis a szennyező­désekből csíkok keletkezhetnek a medence falán.

A fürdőmedence jellemző adatai

Az átadásnál be kell állítani a medence ren­deltetésszerű működéséhez szükséges összes paramétert. A medence feltöltéséhez felhasznált vizet érdemes szakcéggel elemeztetni. Az elemzés alapján pontosítani kell a víz kezelésének jellemző adatait.

Ezek rendszerint a következők:

• pH-érték (54. kép) és a szabályozáshoz szükséges vegyszerek adagolása,
• a fertőtlenítőszerek (klóros, bróm, aktív oxigén) értékei (55. kép) és a fertőtlení­téshez szükséges vegyszerek adagolása,
• a víz keménysége (56. kép) és a mész­kiválás (vízkő) elleni vegyszerek ada­golása,
• a pelyhesítőszer adagolásának szüksé­gessége és mennyisége,
• az algásodást gátló vegyszer adagolásá­nak mértéke.

Az adatok és a vegyszerek megfelelő adago­lását az átadást követő 14 nap folyamán ellenőrizni kell. Az ellenőrzést célszerű naponta, de legalább kétnaponként elvégezni. A paramé­tereket és az adagolást szükség szerint kor­rigálni kell. A fertőtlenítőszereket a medence feltöltése után csak két nap elteltével ajánlatos adagolni, nehogy a csempeközök anyaga – a fugázó massza – elszíneződjön.

Az átadást kö­vető 14 nap folyamán naponta kell ellenőrizni a homokszűrő nyomásmérőjén (manométer) az üzemi nyomást, hogy megelőzzük a szűrő esetleges eltömődését. Ha a nyomás megha­ladja az előírt értéket, a szűrőt vissza kell mosni és öblíteni. Esetleg értesíteni kell a meghibá­sodásról a kivitelezőt.

Az üzembe helyezésnél meg kell határozni a homokszűrő visszamosásának és öblíté­sének időpontjait (pl. hetenként egyszer), a visszamosás időtartamát (pl. 6 perc), és az öblítés időtartamát (pl. 3 perc). Ha automa­tikus váltószelep van felszerelve, ezeket az adatokat az átadó programozza. A meden­cevíz szűrési időpontjait és időtartamát is az átadó állítja be kapcsolóórával vagy az automatizált berendezés programozásával. A szűrés kézi indításához és befejezéséhez a használati utasításban kell meghatározni az időtartamot.

Az adatokat és az előírt vegyszerek adago­lását még legalább egy hónapig gyakran és pontosan érdemes ellenőrizni. Az esetleges problémákról az átadót azonnal értesí­teni kell.

54. kép. A pH-értéket és klórértéket ellenőrző kézi műszer a reagens tablettákkal.

55. kép. A pH-érték és klórérték gyors ellenőrzésére alkalmas tesztcsíkok.

56. kép. A víz keménységét ellenőrző műszer.

Ellenőrzések az átvételnél

Az átadásnál és az átvételnél elsősorban a következő ellenőrzéseket ajánljuk.

Ezek:

• a medence körüli szegély stabilitása, a fedőlapok közötti közök (fugák) kivitele­zése és teljessége;
• a csempével vagy mozaikkal burkolt medencéknél a csempeközök (fugák) tel­jes tömítettsége és simasága (a hiányos fugázásban előszeretettel megtelepednek az algák);
• a csempék és a mozaik rögzítése a me­dence szerkezetéhez;
• a csempék vagy mozaik felületén nincsenek-e fugázóanyag maradványok (ezek a feltöltött medencéből nehezen eltávolíthatók);
• a fóliával bélelt medencénél: sima-e a fólia felülete, nincsenek-e rajta ráncok, buboré­kok, károsodások és elszíneződés;
• a csővezetékek nincsenek-e eldugulva;
• a szivattyú csővezetékei szakszerűen van­nak-e bekötve;
• a szivattyú elektromos tápvezetéke szak­szerűen van-e bekötve és biztosítása rendben van-e.

A medence első tisztítása

A medence fenekét és oldalait a vízzel való feltöltés után egy héttel tisztíthatjuk először kézi eszközökkel vagy tisztítóberendezéssel. A keféléssel felkavarhatjuk a szennyeződé­seket és az építkezési törmelékeket, ezért ajánlatos a tisztítás után közvetlenül elindítani a szűrést. Szükség szerint mindkét folyama­tot néhányszor meg is lehet ismételni. A szű­rőt ezután vissza kell mosni és öblíteni.

Az üzemelés ellenőrzése

A 14 napos folyamatos üzemelés után aján­latos teljes körű ellenőrzést tartani a kivi­telező, tervező, esetleg a szakértő jelenlété­ben. Ellenőrizni kell az adatokat és az előírt vegyszeradagolást, ezeket esetleg korrigálni kell. Ellenőrizni kell továbbá a gépészeti be­rendezések működését, ezeket esetleg újra kell szabályozni. A kivitelezőt kötelezni kell a rendellenességek vagy hibák megszünte­tésére.

A fürdőmedencéknél különféle elektromos árammal üzemeltetett berendezésekre van szükség. Feltétlenül szükséges a vízforgató szivattyú. Ezen kívül az általában használt berendezések: elektromos hőcserélő, fény­szórók, hatjáratú automatikus elektromos váltószelep, automatikus önjáró elektromos működtetésű medencefenék-tisztító beren­dezés, ellenőrző és szabályozó-berendezések.

Erősáramú kapcsolószekrény

A fürdőme­dence elektromos berendezései erősáramú kapcsolószekrényben csatlakoznak a tápve­zetékhez (50. kép). A kapcsolószekrényben erősáramú kismegszakítók vagy más biz­tosító berendezések vannak beépítve, ezen­kívül többnyire „be-ki” főkapcsolóval a fürdő- medence egész elektromos hálózatát áramtalanítani lehet. A kapcsolószekrényben még beszerelve lehetnek érintésvédelmi védő­kapcsolók és időkapcsoló órák.

50. kép. Biztonsági kapcsolószekrény.

Kismegszakítók, biztosítók

A fürdőme­dence elektromos berendezéseinek meg­hibásodásánál a kismegszakító (51. kép) rendszerint leold, azaz megszakítja az áramellátást. Ebben az esetben ellenőrizni kell az elektromos berendezések csatlakozásait, hogy megfelelően szorosak, nem hibásodtak-e meg a vezetékek vagy kábelek, nem égett-e le a szivattyú villamos motorja. Az ellenőrzés után a kismegszakítót vissza lehet kapcsolni. Ha az ismét kiold, akkor esetleg az érintésvédelmi védőkapcsolóban kell a hibát keresni. Ezt azonban csak képzett villanyszerelő ellenőrizheti és javíthatja meg.

51. kép. Kismegszakító.

Érintésvédelmi védőkapcsoló

(52. kép) Gyakran Fi-relének (hibaáram-relének) vagy RCD (Residual Current Device) kapcsolónak is nevezik. Az érintésvédelmi kapcsoló alkal­mazását az egyes elektromos berendezé­seknél a szabványok írják elő (pl. a szivattyú­nál). A kapcsolókat a berendezés szállítója és szerelője köteles szakszerűen beszerelni. A kezelő a védőkapcsolón nem változtathat. Az érintésvédelmi kapcsoló összehasonlítja a vezetéken átfolyó áramokat. Ha azt észleli, hogy a befolyó áramok összege és a kimenő áramok összege között eltérés alakul ki, akkor azonnal kikapcsolja az áramkört.

52. kép. Érintésvédelmi védőkapcsoló.

A szivattyúknál az érintésvédelmi védőkapcsolók érzékenysége általában 30 mA (milliamper) szokott lenni. Ez az a határ, amely fölött a hibaáram életveszélyessé válhat. Ha a szíven 30 mA-nél erősebb áram folyik át, akkor a szívkamrák falának finom rezgése (fibrillációja) alakulhat ki, amelynek hatására leállhat a szív szivattyúzó működése. Megszűnik az agy oxigénellátása, és ez 3-5 percen belül az agy visszafordíthatatlan károsodását és halált is okozhat!

Egyetlen olyan elektromos berendezést sem szabad a kapcsoló nélkül üzemeltetni, amelynél a szabványokban elő van írva az érintésvédelemi védőkapcsoló beszerelése. A meghibásodott védőkapcsolót azonnal meg kell javíttatni, esetleg ki kell cserélni.

Vízforgató szivattyú

Villamos motorjának névleges elektromos feszültsége a magán­medencéknél rendszerint 230 V, és egy­fázisú. Nagyobb teljesítményű motoroknál esetleg 400 V (háromfázisú). A névleges frek­vencia = 50 Hz.

Az adattáblán a következő adatokat lehet leolvasni: névleges áram, A (például 5,5 am­per); elektromos védettségi fokozat, IP (például IP 55); névleges felvett teljesítmény, P₁ (például 0,75 kW); névleges leadott tel­jesítmény, P₂ (például 0,60 kW). A szivattyú esetleges cseréjénél azonos vagy hasonló műszaki adatokkal rendelkező szi­vattyút ajánlatos használni.

Ha a szivattyú állandóan, látszólag ok nélkül lekapcsol és nincs más mechanikus meghi­básodása, esetleg eltömődés, akkor meg kell vizsgáltatni az elektromos kismegszakító állapotát, esetleg összehasonlítani az adat­táblán megadott névleges áram értékével. Szükség szerint az elektromos kismegsza­kítót szakemberrel ki kell cseréltetni.

Elektromos hőcserélő

Leggyakrabban az elektromos fűtőbetét (fűtőpatron) cseréje szükséges. A betétet csak szakképzett vil­lanyszerelő cserélheti. Ilyenkor eredeti beté­tet kell használni.

Fényszóró

(53. kép). Névleges elektromos feszültsége 12 V, ezért biztonsági transzfor­mátorból kapja az áramellátást. A leg­gyakrabban a fényszóró izzóját kell cserélni. Ezt a műveletet csak a vízfelszín fölött, száraz körülmények között lehet végezni. A cserét célszerű szakemberre bízni.

53. kép. Fürdőmedence fényszórója.

Biztonsági transzformátor

A fényszórók üzemeltetéséhez szükséges biztonsági transzformátor névleges bemenő elektromos feszültsége 230 V és egyfázisú, a kimenő névleges feszültség 12 V. Az adattáblán le­olvasható adatok: névleges teljesítmény (pl. 300 watt); biztosítás (pl. 3,15 A); elektromos védettségi fokozat (pl. IP 65). Csak az eredetileg beszerelt vagy azonos típusú biz­tonsági transzformátort lehet használni.

Hatjáratú automatikus elektromos váltó­szelep

Áramellátása magánmedencéknél általában 230 V névleges feszültségű (egy­fázisú) és 50 Hz névleges frekvenciájú. A szükséges biztosítás és elektromos védett­ségi fokozat leolvasható az adattábláról. A váltószelepet csak szakember javíthatja!

Automatikus önjáró medencetisztító be­rendezés

A dugaljban kábellel csatlakozik az elektromos hálózathoz. A berendezésben villa­mos motoros szivattyú szívja a szennyező­déseket a medencéből. Ez a motor mozgatja a tisztítókeféket és hajtja a berendezést a me­dence fenekén, esetleg a falakon is. Az elekt­romos működés alapadatai az adattábláról olvashatók le. A berendezést a használati uta­sítás szerint kell üzemeltetni. A medencetisztító berendezést csak szakszervizt javíthatja!

Ellenőrző és szabályozó-berendezések

A fürdőmedencék üzemeltetésénél gyakran használnak elektromos vegyszeradagoló szi­vattyúkat, vízhőmérséklet-szabályozó és ellenőrző berendezéseket, vízszintszabályozó elektromos berendezést, ill. a szűrők vissza- mosását és öblítését szabályozó elektromos műszereket. Ezeket a berendezéseket azok használati utasításai szerint kell üzemeltetni, és csak képzett szakember javíthatja őket.

Az elektromos készülékek védettségi fo­kozata

A fürdőmedencéknél használt elekt­romos berendezéseknél a szabványok előír­ják a villamos gyártmányok burkolatától megkövetelt védettségi fokozatokat. Ezeket mindig a berendezések gyártója határozza meg, az érvényes előírások szerint. A védett­ségi fokozat a gyártmány adattábláján vagy a használati utasításban van feltüntetve.

Példák a védettség jelölésére:

• IP (International Protection)
• IP 54 (5 = a por behatolása ellen védett; 4 = a fröccsenő víz behatolása ellen védett)
• IP 65 (6 = a por behatolása ellen tömített; 5 = a vízsugár behatolása ellen védett)

A védettség a felsorolt példáknál azt jelenti, hogy a por és a víz nem károsíthatja a beren­dezést. A fürdőmedencéknél használt elektromos berendezések (gyártmányok) esetleges cse­réjénél soha sem szabad kisebb védettségi fokozatú berendezést beszerelni, mint ami­lyen a cserélt gyártmány volt.

Szabványok, előírások

Az elektromos be­rendezések tervezését, gyártását, szerelését, üzemeltetését, karbantartását, javítását rész­letes nemzetközi és magyar szabványok és előírások szabályozzák. Ezeknek a betartása nagyon fontos a biztonság és az élet védel­me szempontjából! A legfontosabb adatokat általában a berendezések műszaki leírásai, valamint a fürdőmedence üzemeltetési elő­írásai tartalmazzák.

Elektromos szerelés és javítások

Elekt­romos berendezéseket csak arra jogosult cégek és képzett szakemberek szerelhetnek és javíthatnak. Speciális berendezéseket és műszereket (pl. váltószelepet) csak különle­gesen képzett elektroműszerészek programozhatnak és javíthatnak.

A fürdőmedencék vízbázisa elsősorban a közüzemi szolgáltatóktól vásárolt ivóvíz. Lehetséges azonban a megfelelő minőségű felszíni víz, elsősorban a kutak vizének használata is.

A medencevíz melegítése

A fürdőmedence vizének melegítésére aktív és passzív rendszereket alkalmaznak.

Aktív rendszerek:

• hőcserélők
• hőszivattyúk

Passzív rendszerek:

• napkollektorok.
• medence-hőtakarók (szolár-letakarók) – segédeszközök.

Az aktív vízmelegítő rendszereknél külső forrásból származó energia (pl. elektromos áram, meleg víz, gőz) szükséges Ezek a napsugárzás erősségétől függetlenül lehetővé teszik a víz melegítését

A passzív rendszerek hatékony működéséhez meghatározott erősségű napsugárzásra van szükség. Ez azonban nem áll mindig és mindenhol rendelkezésre Ezért ezeknél a rendszereknél is gyakran szükséges bizonyos mértékben felhasználni a passzív rendszereket is. mint kisegítő vízmelegítést.

Hőcserélők

A hőcserélő olyan berendezés, amely a hőt hőközvetítővel (hőcserélővel) nagyobb hőmérsékletű közegből kisebb hőmérsékletű közegbe juttatja A hőközvetítő a medencevizének melegítésénél többnyire meleg vizes rendszer vagy elektromos energiával fűtött berendezés

Elektromos hőcserélők

Az elektromos hőcserélőknél a hőközvetítő egy elektromos árammal fűtött betét (fűtőpatron), amely az átáramló medencevizet melegíti. Rendszerint egyfázisú. 230 V névleges feszültségű. 50 Hz névleges frekvenciájú hőcserélőket hasznainak

A hőcserélőket többnyire a 3.0; 6.0.9,0; 12,0: 15,0; 18.0 kW teljesítményű sorozatban gyártják (47. kép)

47. kép. Elektromos hőcserélő

Meleg vizes hőcserélők

A meleg vizes hőcserélőknél a hőközvetítő többnyire korrózióálló acélbetét, amelyen a meleg víz folyik át (nem a medence vize!) és ez melegíti a medence átáramló vizét (9. ábra). A kültéri medencéknél a fürdési idényben rendszerint a medence mellett el helyezkedő építmény (lakóház, üdülő) használati meleg vizét termelő rendszerből (nagyobb hőmérsékletű közegből) folyik a víz a hőcserélőbe, ahol az átáramló medencevizei (a kisebb hőmérsékletű közeget) melegíti.

A beltéri medencéknél az építmény fűtésére használt meleg vízzel (nagyobb hőmérsékletű közeg) is lehet a medence vizét (kisebb hőmérsékletű közeg) melegíteni. A meleg vizes hőcserélőknél a nagyobb hőmérsékletű közeg (víz) hőmérséklete max. 110 °C lehet. A hőcserélőket többnyire a 15,0 (13,0); 30,0 (28,0); 40,0; 60,0; 75,0; 120,0 kW teljesítményű sorozatban gyártják.

9. ábra. A meleg vizes hőcserélő elhelyezésének vázlata a vízmelegítő rendszerben. 1 fűtőmedence; 2 lehűtött víz a lefölözőedényben (szkimmeren) keresztül a hőcserélő felé; 3 lehűtött víz a vízlefolyón (padlóösszefolyón) keresztül; 4 golyóscsapok (elzárók); 5 vízforgató szivattyú; 6 váltószelep; 7 homokszűrő; 8 meleg vizes hőcserélő; 9 a fűtési rendszer kazánja; 10 a meleg vizes fűtés keringtető szivattyúja.

Hőszivattyúk

A „víz-víz” hőszivattyúk a geometrikus ener­giát, a talaj hőenergiáját, esetleg a talaj- vagy felszíni víz hőjét használják a medence vizének melegítéséhez szükséges hőenergia forrásaként. A „levegő-víz” rendszerű hőszi­vattyúk viszont a levegőből vonják ki a szük­séges hőenergiát.

A hőszivattyú olyan berendezés, amelynek kondenzátorában felszabaduló hőt fel lehet használni a medence vizének melegítésére. A környezetből származó hőenergiát a szi­vattyúban elpárologtatja. Az így keletkező gőz hőmérsékletét kompresszorral, nyomás­sal megnöveli (sűríti). A meleg közeg egy kondenzátorban átadja a hőenergiát a medence vizének és eközben lehűl. Ezáltal ismét folyékony halmazállapotúvá válik, és ismétlődhet a folyamat.

A hőszivattyú hatásfoka a COP-érték. Ez azt mutatja, hogy a berendezés egységnyi elekt­romos energia felhasználásával hány egy­ségnyi hőt tud elvonni a környezetből. A leg­modernebb hőszivattyúknál ez a szám négy.

A hőszivattyú hatásfoka annál jobb, minél kisebb a hőmérséklet-különbség az elpá­rologtató és a kondenzátor között. Lehetsé­ges olyan megoldás, amikor a víz melegíté­séhez használt energia 70 %-át a környezet szolgáltatja, a maradék 30 %-ot az elektro­mos energia pótolja. A hőszivattyú helyigé­nye kicsi, a hatékonysága nagy. Az alkalma­zásánál és kiválasztásnál több ajánlatot is érdemes kérni, esetleg érdemes lehet füg­getlen szakértőt is meghallgatni.

Tájékoztató adat: egy 45 m³ víztérfogatú (45 000 L) medence (kb. 8,0 x 4,0 x 1,4 m) vizének melegítéséhez kb. 8 kW * h teljesít­ményű hőszivattyút célszerű alkalmazni

Napkollektorok

A napkollektorok a napsugárzást külön erre a célra készített eszközökkel (kollektorok) hővé alakítják át és a fürdőmedence vizének melegítésére hasznosítják. A napkollektoros berendezés központi egysége maga a kollektor. A víz melegítésére leggyakrabban a műanyag abszorbereket és a vákuumcsöves napkollektorokat használják.

Műanyag abszorberek (hőnyelők)

A műanyag hőnyelők nyomás- és hőmérsék­letállósága nagyon korlátozott, de a fürdőme­dencék vizének melegítésére nagyon jól használhatók. Az elérni kívánt vízhőmérséklet a medencéknél csak kevéssel haladja meg a környezet hőmérsékletét. Az abszorbereket többnyire a medencéhez közeli lapostetőn helyezik el. Egykörös rendszerben üzemeltet­hetők, azaz a medence vegyszerekkel kezelt vizét keringtető szivattyúval – hőcserélő közbeiktatása nélkül – közvetlenül lehet áramol­tatni a hőnyelőben.

Az abszorberes rendszert (10. ábra) úgy is ki lehet alakítani, hogy a medencevíz keringtetéséhez és melegítéséhez kihasználják a vízforgató szivattyút. Ezzel meg lehet takarí­tani a vízmelegítő rendszer keringető szivattyúját (48. kép). A vízkezelő rendszer tervező­je és szállítója megtalálhatja a megfelelő megoldást. Az abszorberes rendszer szere­lésénél érdemes a szakember segítségét kérni.

Ha a hőnyelő felület és a medence víz­felületének aránya 1:1, vagy a hőelnyelő felülete még nagyobb, akkor a melegítésnél már igen jó eredményre számíthatunk. A műanyag hőelnyelők csak a tavaszi és nyári időszakban használhatók, azokat az első fagyok előtt teljesen le kell üríteni.

A műanyag abszorberek ára viszonylag kedvező, ezért gyakran használják a fürdőkben. Karbantartást nem igényelnek és hosszú időn keresztül zavartalanul üzemelnek (49. kép).

10. ábra. A medencevíz melegítése abszorberes napkollektor-rendszerrel – vázlat: 1 abszorberes napkollektor; 2 vezérlés; 3 három járatú golyóscsap; 4 vízforgató szivattyú; 5 fürdőmedence; 6 melegített víz a medencébe; 7 lehűtött víz a medencéből; 8 vízforgató szivattyú; 9 a víz keringtetésének iránya, ha a kollektoros vízmelegítés ki van kapcsolva.

48. kép. Az abszorberes szolár vízmelegítés vezérlése.

49. kép. Abszorberes napkollektor a háztetőn – 15 éve hibátlanul működik

Vákuumcsöves napkollektorok

A legújabb fejlesztésű vákuumcsöves sík­kollektorok kettős falú üvegcsőből állnak. A külső és a belső üvegfal között erős váku­um van. A belső üvegcsövet szelektív abszorbens réteggel vonják be. Itt keletkezik a hasz­nosítható hő. A vákuum megakadályozza, hogy hőveszteség keletkezzen. A kollektorok kedvezőtlen, borús időben is működnek. Aránylag kis helyet igénylenek: míg a hagyományos kollektorokból kb. 5 m³ felület szükséges, addig a vákuumcsöves kollektor­ból kb. 3 m³ felület is elégséges. A vákuumcsöves kollektorok viszonylag drágák, így ma még kevéssé terjedtek el.

Medenceletakarók (szolártakarók)

A medence letakarására használt eszközök és berendezések nem melegítik a vizet: csak segédeszközök arra, hogy a felmelegített víz a kedvezőtlen, hűvös időjárás hatására vagy éjszaka ne hűljön le, azaz hőszigetelő hatásuk van.

• A redőnyös (lamellás) letakarás a legjobb hőszigetelő. A lamellák belsejében levegő van, ennek köszönhető a hatékonyság. A lefedést villamos motoros tekerővel mű­ködtetik. Ez a berendezés aránylag költ­séges.
• A hőtakarónak (szolárlefedésnek) is igen jó a hőszigetelő hatása. Ez egy erős mű­anyag fóliából és az azon elhelyezett ha­bosított műanyag rétegből, esetleg továb­bi védőfóliából áll. Ezeknek köszönhető a hőszigetelő hatás. A letakarást villamos motoros vagy kézi tekerővel lehet működ­tetni.
• A műanyag buborékos fóliát is lehet hőszigetelésre használni. Ára aránylag ked­vező, de hatásfoka csekély. Ez utóbbit kézi tekerővel kell működtetni.

A medencevíz melegítésének energiaigénye

A víz melegítésének energiaigénye fontos té­nyező az egyes rendszerek kiválasztásánál. Természetesen nem ez az egyetlen tényező, mert fontos a külső hőmérséklet és a hő­veszteség figyelembevétele is. Az energia- igényt tájékoztató számítással határozhatjuk meg.

1 L víz 1 °C-kal való felmelegítéséhez 1 kcal (kilokalória) energia szükséges.

0,86 kcal = 1 W *h (wattóra), 1000 wattóra = kilowattóra (kW * h).

Az energiaigény számítását a következő példán ismertetjük.

Példa:

A fürdőmedence víztartalmát (m³) el kell osz­tani 0,86-dal, ebből megkapjuk a víz hőmérsékletének 1 °C-kal való növeléséhez szük­séges hőenergiát (kW * h).

Számoljunk egy 45 m³ víztartalmú (45 000 L) medencével (kb. 8,0 x 4,0 x 1,4 m).

A hőmérséklet 1 °C-kal való növeléséhez 52,3 kW * h hőenergia szükséges. Melegítés­re kültéri medencéknél aránylag gyakran szükség van, mert a medence vize – a meleg nyári időjárást kivéve – folyamatosan hűl.

Az adott példa alapján össze is hasonlít­hatjuk az egyes vízmelegítési rendszereket. Meghatározhatjuk a szükséges üzemidőt és a felhasznált hőenergia árából (elektromos áram) vagy az energia előállításának árából (pl. gáz- vagy olajkazános melegítés) meg­becsülhetjük az egyes rendszerek költségeit. Az energiaszükségletet (kW) osszuk el az egyes rendszerek teljesítményével (kW).

• 18 kW teljesítményű elektromos hőcse­rélő: 52,3 kW: 18 = kb. 2,9 óra üzemidő;
• 40 kW teljesítményű gáztüzelésű kazánnal üzemeltetett meleg vizes hőcserélő: 52,3 kW: 40 = kb. 1,3 óra üzemidő;
• 40 kW teljesítményű olajtüzelésű kazánnal üzemeltett meleg vizes hőcserélő: 52,3 kW: 40 = kb. 1,3 óra üzemidő;
• 15 kW teljesítményű abszorberes rendsze­rű napkollektor: 52,3 kW : 15 = kb. 3,5 óra üzemidő;
• 8 kW teljesítményű hőszivattyú: 52,3 kW: 8 = kb. 6,5 óra üzemidő.

A rendszerek tényleges gazdaságosságát csak a tervező vagy egy független szakértő számíthatja ki, a helyi körülmények ismereté­ben.

A vízmelegítő rendszerek összehasonlítása

A kültéri fürdőmedencék vizének melegí­tésére többnyire használt rendszerek össze­hasonlítása aránylag bonyolult. Csak a helyi körülmények és feltételezhető energiaárak ismeretében lehet aránylag pontosan meg­határozni az egyes rendszerek gazdaságos­ságát. A továbbiakban csak tájékoztató jelle­gű megállapításokat teszünk.

Napkollektorok

A napenergia hasznosítása az egyetlen le­hetőség, amelynél a víz melegítéséhez csak minimális mennyiségű külső forrásból szár­mazó energiát kell használni. Csak a rendszer szivattyúját vagy esetleg a medence vízforgató szivattyúját kell működtetni és a szabályo­zókhoz kell elektromos áramot juttatni. A döntő körülmény az, hogy a rendszer üzemelteté­séhez alig kell külső energiát vásárolni, ezért az költségkímélő. Figyelembe kell venni viszont az aránylag nagy beruházási költségeket, főleg a vákuumcsöves napkollektoroknál.

Elektromos hőcserélők

A víz melegítéséhez szükséges energia felhasználásának legkevésbé gazdaságos módja az erőművekből származó elektromos áram, amelynek ára is aránylag magas. En­nek ellenére Magyarországon a kültéri me­dencéknél ez a leggyakrabban alkalmazott rendszer. A fürdőmedencéket többnyire csak a május és szeptember közötti időszakban használják, kedvező, meleg időjárás esetén. A kültéri medencében nyáron a víz aránylag gyorsan felmelegszik a napsugárzástól, ezért a hőcserélős vízmelegítés rendszerint csak kiegészítő megoldás. A hőcserélőt csak aránylag rövid ideig kell használni.

Meleg vizes hőcserélők

A meleg vizes hőcserélő lényegesen gazda­ságosabb, mint az elektromos változat. A kül­téri medencéknél akkor van jelentősége, ha a medence egy építmény (lakóház, üdülő) kö­zelében helyezkedik el, amelynek meleg vízzel való ellátása nyáron is szükséges.

A meleg vizet termelő kazán tehát nyáron is működik. Feltételezhető, hogy megfelelő mű­szaki megoldással a csőhálózatból a hőcse­rélőt ellátó – a medencevizet melegítő – vizet is áramoltatni lehet. Itt csak bizonyos többletköltségek keletkeznek a tüzelőanyag – több­nyire gáz, esetleg olaj – beszerzésénél, és csak a hőcserélőhöz vezető vezetékbe be­szerelt szivattyú üzemeltetéséhez szükséges áramellátást kell megoldani. Ha nincs a kültéri medence közelében más építmény, a meleg vizes hőcserélő rendszer kiépítése általában nem gazdaságos.

Hőszivattyúk

A hőszivattyú a környezetből származó ener­giát hasznosítja. A kompresszor működteté­séhez azonban elektromos energiát kell használni. A hőenergia hasznosításának ará­nyát a gyártók 1 : 4-ben adják meg. Ez azt jelenti, hogy 4 kW * h hőenergia előállítására 1 kW * h elektromos áramot kell felhasználni. A hőszivattyú használatát mindig a helyi le­hetőségek és körülmények ismeretében lehet megítélni.

Medence-letakarók – hőtakarók

A medence hőtakarója csak segédeszköz arra, hogy a felmelegített víz a medencében kedvezőtlen időjárásnál és éjszaka ne hűljön le. A letakarást – főleg az aktív rendszereknél – mindig érdemes alkalmazni, mert jelentős hőenergia-megtakarítást hozhat.

A vízmelegítést befolyásoló körülmények

A medence vizének melegítésénél figyelem­be kell venni a szelet is, amelynek esetenként komoly vízhűtő hatása lehet. Érdemes a medence körül szélvédő létesítményeket elhelyezni: ez lehet például valamilyen szél­védő fal vagy természetes sövény. Ez utóbbi­ban lehetőleg ne legyenek lombos növények, mert ezek állandóan leveleket hullatnak a medencébe.

A víz párolgása is bizonyos hőveszteséget okoz, ezért a használaton kívüli medencét ér­demes letakarni.

A vízmelegítési rendszer kiválasztását a medence használata is befolyásolja. Ha a kültéri medencét az egész fürdési szezonban állandóan használjuk, akkor a vizet lassan melegítő napkollektorokat célszerű alkalmazni. Ha a medencét csak hétvégeken hasz­náljuk, azaz aránylag gyors vízmelegítésre van szükség, rendszerint hőcserélők hasz­nálata ajánlható. A beltéri medencéknél a medence vizének melegítési rendszere min­denkor alkalmazkodik annak az építménynek a fűtési és melegvíz-ellátási rendszeréhez, amelyben a medence található.

Energiamegtakarítási lehetőségek

A hőenergia ára állandóan növekszik, ezért érdemes a vízmelegítő rendszereknél a takarékosságra törekedni. Az energiát opti­málisan kell hasznosítani és igyekezni kell a vizet a lehető leghatékonyabban melegíteni.

A lehetséges takarékossági intézkedések között érdemes felhívni a figyelmet a követ­kezőkre:

• Rendszeresen mérjük a vízhőmérsékletet és a kívánt hőmérséklet elérésekor csök­kentsük a melegítés mértékét. Lehetőleg használjunk termosztátot a hőmérséklet szabályozására.
• A medence vizét ne melegítsük túl, a ter­mosztátot állítsuk be a kellemes közérzet és vízhőmérséklet alsó határára.
• Ha a medencét előreláthatólag hosszabb időn keresztül nem használjuk, kapcsoljuk ki a vízmelegítő rendszert.
• Ha nem használjuk a medencét, takarjuk le; a legnagyobb megtakarítást az arány­lag költséges redőnyös (lamellás) le­takarással érhetjük el. Igen jó eredménnyel használható a szolár hőtakaró, de hasz­nos a műanyagból készült levegőbubo­rékos fólia letakarás is. A letakarással akár 50 %-os megtakarítást is elérhetünk!
• A fürdőmedence köré készíttessünk szél­fogó létesítményt (pl. üvegfalat), ültessünk sűrű sövényzetet; ezzel lényegesen csök­kenteni lehet a szél okozta hőveszteséget. Ez akár 60 %-os megtakarítást is hozhat!

Az ajánlott takarékossági intézkedések nagy részének alkalmazásával a becslések szerint a medence vizének melegítésére használt energia 80 %-át is megtakaríthatjuk!

A szűrőtartályok szerves tartozéka a több-járatú váltószelep, amellyel a szűrő visszamosása (tisztítása) szabályozható. A magán­os kis közületi medencéknél használhatják a hatjáratú és a négyjáratú váltószelepeket.

Hatjáratú kézi működtetésű váltószelep

A kézi működtetésű hatjáratú szelepeket (44. kép) a homokszűrő tartály oldalára vagy ritkábban a tartály tetejére szerelik. A hatjáratú kézi működtetésű szelep tetején fel vannak tüntetve az egyes helyzetek (állá­sok), amelyekben a szelep karjának beál­lításával a szelep működik.

44. kép. Hatjáratú kézi működtetésű váltószelep – a tartály oldalára szerelhető változat.

A szelep állásai a következők:

• 1. állás. Szűrés: a meden­cevíz szűrésénél (a víz áram­lásának iránya): a medencéből => a szivattyún keresztül és a szelepen ke­resztül => a homokszűrőbe => visszatisztítva (tisztítva) a szelepeken keresztül => a medencébe.
• 2. állás. Visszamosás: a szűrő homoktartalmának tisztítása a víz ellenkező irányba való áramoltatásával (a víz áramlásának iránya): a medencéből => a szivattyún keresztül és a szelepen keresztül a ho­mokszűrőbe (fordított irányban) => a szelepe­ken keresztül => a szennycsatornába. Megjegyzés: A visszamosás rendszeresen szükséges, a vízforgató berendezés haszná­lati utasítása szerint, ill. minden esetben, ha a szűrő elszennyeződött vagy eltömődött. Ekkor a szűrőtartályon elhelyezett manométeren a nyomás az üzemi nyomás értéke felé növekszik. A kézi működtetésű váltószelep­nél a visszamosási folyamat addig tart, amíg a szelep átlátszó kémlelőcsövén a víz ki nem tisztul, ezután következik még az öblítés.
• 3. állás. Öblítés: a maradék szennyeződés eltávolítása a szűrőből, a víz áramlásának iránya: a medencéből => a szivattyún keresztül => a homokszűrőbe (a szűrés irányában) => a szelepeken keresz­tül => a szennycsatornába. Megjegyzés: Az öblítés addig tart, amíg a váltószelep átlátszó kémlelőcsövén tiszta víz folyik.
• 4. állás. Leürítés: a medence leürítése a szennycsatornába, a víz áramlásának iránya: a medencéből => a szivattyún keresztül és a szelepen keresztül => a szennycsatornába. Megjegyzés: A medencét a csatornahálóza­ton kívül más helyre (pl. a kerti gyepre) is ürít­hetjük, ha a berendezést ennek megfelelően szerelik fel. Ebben ez esetben a kiömlőnyílás keresztmetszetét nem szabad leszűkíteni. Ha a váltószelep a medence vízszintje alatt van, a leürítésnél nincs is szükség a szivattyúra, a víz ebben az állásban lefolyik.
• 5. állás. Keringtetés: a medence vize keringetve (áramoltatva) van, szűrés nélkül; a víz áramlásának iránya: a medencéből => a szivattyún keresztül => a váltószelepen keresztül => a medencébe. Megjegyzés: A medence vizét az adagolt vegyszerek jobb elkeveredéséhez kell kering­tetni. Ezt az állást a szűrő vagy a váltószelep meghibásodása esetén is használni kell, de lehetőleg csak rövid ideig.
• 6. állás. Zárva: a szelepen keresztül nem áramolhat a víz egyetlen irányba sem; a szelep üzemen kívül van. Megjegyzés: Erre az állásra rendszerint a vízforgató rend­szer javításánál, a szűrőhomok cseréjénél vagy a téli üzemszünetnél van szükség.

Ha váltószelep tetején nincs felirat (8. ábra) vagy az esetleg lekopott, vagy csak idegen nyelvű felirat van, akkor az óra mutatójának irányával is meghatározhatjuk az egyes állá­sokat:

szűrés = 12.00 óra; leürítés = 02.00 óra; zárva = 04.00 óra; visszamosás = 06.00 óra; keringetés = 08.00 óra; öblítés = 10.00 óra irányában.

8. ábra. A hatjáratú váltószelep egyes üzemeltetési folyamatai.

Négyjáratú kézi működtetésű váltószelep

A négyjáratú váltószelepek (45. kép) rendel­tetése és működése hasonló, mint a hat­járatú kézi működtetésű szelepeké. Ezeket a szelepeket rendszerint a kis homokszűrő tartályok tetejére szerelik.

A négyjáratú váltószelep állásai: 1. állás = szűrés; 2. állás = visszamosás; 3. állás = öblítés; 4. állás = zárva vagy áttelelés (a szelep teljesen üzemen kívül van).

A szelep működése az egyes állásokban azonos a hatjáratú szelepek működésével. A szelep esetleges meghibásodásai is hason­lók lehetnek, mint a hatjáratú szelepnél.

45. kép. Négyjáratú kézi működtetésű váltószelep – a tartály tetejére szerelhető változat.

Hatjáratú automatikus váltószelep elektromos váltóművel

Az igényesen kialakított fürdő- és úszóme­dencéknél gyakran szerelnek hatjáratú automatikus elektromos váltóművel, idő-kapcsolásos vezérléssel ellátott váltószelepet (46. kép).

A váltószelep részei:

• hatjáratú váltószelep (műanyagból), azonos rendszerű, mint a kézi működtetésű szelep.
• hajtómű (villamos motor), összeépítve a
• vezérlőműszerrel (a vezérlőszekrényben).

A váltószelep a következő műveleteket és folyamatokat végzi:

• automatikusan visszamosás és öblítés, valamint, ha szükséges, hőcserélő működésének vezérlését, golyóscsapok vezérlését, elektromos meghajtású szerelvényeknél.
• kézi működtetéssel leürítés, esetleg zárás és az automatikus működési ciklus ellenőrzése.

A váltószelep működési ciklusában programozni lehet:

• a visszamosás és öblítés időszakát (pl. minden nap, a hét kiválasztott napján)
• a visszamosás kezdeti időpontját (pl. hétfő 9 óra 20 perc)
• a visszamosás időtartamát (pl. 10 perc)
• az öblítés időtartamát (pl. 6 perc).

Az automatikus váltószelep a csővezetékekhez a kézi működtetésű szeleppel azonos módon csatlakozik. A szelepet csatlakoztatni kell továbbá a 220 V névleges feszültségű elektromos tápvezetékhez is. Az automatikus váltószelepet csak speciálisan képzett elektroműszerész szerelheti, programozhatja és javíthatja. A szelepet az átadásnál a gyártó utasításai és a vízkezelő rendszer tervezője által megadott adatok szerint programozzák. A programozáson a kezelő nem változtathat.

Az automatikus váltószelep alsó részének – hatjáratú műanyag szelep – meghibásodásai azonosak lehetnek, mint a kézi működésű szelepnél A felső rész – a vezérlőszekrény – esetleges meghibásodásainak okát csak speciálisán az automatikus szelep szerelésére betanított szakember állapíthatja meg, aki szükség szerint kinyithatja a vezérlőszekrényt. A szelep ezen részét más személy nem nyithatja ki és nem kísérelheti meg a javítást mert a szakszerűtlen beavatkozás komoly károkat okozhat! Az automatikus váltószelepet csak a szakszerviz, esetleg a gyártó javíthatja.

46. kép. Hatjáratú automatikus váltószelep elektromos váltóművel.

A váltószelepek lehetséges meghibásodásai

Váltószelepeket aránytag sok cég gyárt. A szelepek működése többnyire azonos, kivitelük azonban különböző lehet. Ezért nem lehet általánosságban érvényes meghibásodási jegyzéket összeállítani és megadni a meghibásodás és az üzemzavar megszüntetésének módját. A 9. táblázatban a hatjáratú kézi működtetésű váltószelepekre vonatkozó tudnivalókat közöljük.

A négyjáratú váltószelepeknél többnyire azonos meghibásodások fordulhatnak elő. Az automatikus működésű váltószelepnél még bonyolultabb üzemzavarok is keletkezhetnek. A meghibásodások jellegét és elhárításuk lehetőségét a gyártó mindenkor köteles a használati utasításban részletesen közölni.

9. táblázat. A hatjáratú Kézi működtetésű váltószelep meghibásodásai és üzemzavarai

[table id=288 /]

A vízforgató szűrő a medence vízkezelési fo­lyamatának egyik legfontosabb része. Ren­deltetése a szennyeződések eltávolítása a medencevízből. Ezért a vizet rendszeres idő­szakokban (ciklusokban) át kell folyatni a szűrőn. Ezt az eljárást vízforgatásnak nevez­zük. Magánmedencéknél és kis közületi medencéknél (pl. szállodák, üdülők, lakóparkok) a leggyakrabban a következő szűrőket hasz­nálják.

Ezek:

• szűrőbetétes szűrők,
• kovaföldes feliszapoló szűrők,
• többrétegű szűrők (különféle szűrőtöltetű szűrők),
• homokszűrők (egyrétegű szűrők).

A szűrők hatásfokát a legkisebb szűrhető szennyeződés méretével adják meg, mikron­ban (1 μm = 1/1000 mm).

Szűrőbetétes szűrők

A szűrőbetétes szűrők (36. kép) műanyag tartályában impregnált papírból vagy speci­ális műanyagból (pl. poliészterből) készült la­mellás, rostos, rácsos esetleg spirálos kiala­kítású szűrőbetét helyezkedik el. A szűrőbetét alkotja a szűrőközeget, ezért itt nincs szükség szűrési segédanyagokra. A szűrő nem igényel kezelést, csak rendszeres tisz­títást. A szűrőbetétes szűrők hatásfoka az 5 és 10 μm között mozog.

36. kép. Szűrőbetétes szűrő.

A tisztításhoz:

• szereljük ki a szűrőbetétet a szűrőtar­tályból;
• erős vízsugárral, lehetőleg meleg vízzel (legfeljebb 60 °C hőmérsékletű) alaposan mossuk le a szűrőbetét felületét; a felszín­ről így leoldódnak a szennyeződések;
• lúgos kémhatású vegyszer (pl. foszfát, szi­likát) lehetőleg meleg vizes oldatában áz­tassuk a betétet legalább 6 órán át, így fel­oldódnak a zsírlerakódások, a korom, a szappanmaradványok;
• vízzel alaposan mossuk ki a szűrőbetétet;
• savas kémhatású vegyszer (pl. aminoszulfonsav) lehetőleg meleg vizes oldatában áztassuk a betétet egy éjszakán át, így fel­oldódnak a medencevízből kivált mészkő­lerakódások (vízkő);
• vízzel alaposan mossuk ki a szűrőbetétet;
• klórtartalmú vegyszer (pl. nátrium-diklórizocianurát) vizes oldatával alaposan fer­tőtlenítsük a szűrőbetétet;
• helyezzük vissza a szűrőbetétet a vízfor­gató szűrőbe.

A speciális vizes oldatokat a vegyszerek gyártójának utasításai szerint kell elkészíteni és használni. A betétek aránylag gyorsan elhasználódnak, és meg is hibásodhatnak. Ezáltal csökken a hatásfokuk és a betétet ki kell cserélni. A szű­rőbetétes szűrők aránylag kis hatásfoka erő­sen korlátozza használhatóságukat.

Magyarországon a szűrőbetétes szűrőket rendszerint csak kis medencék vízkezelésé­nél használják (kb. 10 m³/h szűrt vízmennyi­ségig). A kis szűrőket a terepszint felett elhelyezett medencéknél gyakran a medence szélére akasztják, és így a szűrt víz rövid csővezeté­ken egy helyre áramlik a kis medencébe.

Kovaföldes feliszapoló szurok

A kovaföldes (diatómaföldes) szűrőkben (37. kép) leülepedett kovamoszatok (diatómák) házából keletkezett kőzet finom őrle­ményét használják szűrési segédanyagként. A vízzel kevert kovaföldet felviszik (feliszapolják) a szűrőtartályban elhelyezett lamellás betétre, így képződik a szükséges szűrőréteg. Az elhasznált kovaföldet bizonyos idő után le kell öblíteni a lamellákról és leenged­ni a csatornahálózatba. A lamellákat vízzel alaposan le kell tisztítani és a szűrőt újból fel kell tölteni kovafölddel. A kovaföldes szűrő hatásfoka 5 μm, ami igen kedvező.

37. kép. Kovaföldes feliszapoló szűrő.

A kovaföldes szűrők előnye, hogy használatuk esetén nincs szükség pelyhesítő vegyszerre. Hátrányuk viszont a kezelés – a kovaföld egyenletes felhordása (feliszapolás) és leöblítése – folyamatának bonyolultsága. A kova­föld-fogyasztás is növeli az üzemeltetési költ­ségeket.

A szűrő feliszapolása és tisztítása aránylag bonyolult és komoly figyelmet igényel. A szű­rőlamellák a rájuk tapadó zsír- és olajmara­dékoktól gyakran össze is tapadnak. Ezeket a szennyeződéseket öblítéssel nem lehet eltávolítani. Ehhez ki kell nyitni a szűrőt és kézzel – esetleg vegyszeres oldattal – kell el­távolítani a szennyeződéseket. Az elszennye­ződött kovaföld-töltetet pótolni kell, ami aránylag munkaigényes.

Magyarországon a kovaföldes feliszapoló szűrőket magánmedencék vízkezelésé­nél ritkán használjuk. Külföldön azonban 15-30 m³/h névleges szűrt vízmennyiségre alkalmas szűrőket is forgalmaznak.

Többrétegű szűrők

A magánmedencék vizének kezelésére hasz­nálható szűrőkben kvarchomok és aktívszén- vagy hidroantracit-rétegek vannak. A szűrő működése és kezelése azonos az egyrétegű homokszűrőével. A szűrőt magánmedencék­nél rendszerint csak szennyezett vizek (pl. ku­takból származó vizek) kezelésénél használ­ják a vas, mangán vagy más ásványi anya­gok, esetleg kötött klór vagy trihalo-metanol kiszűrésére.

A visszamosásnál és öblítésnél az aktív szén bizonyos része elfolyik a csatornába. Ezt rendszeresen pótolni kell. A szűrőt rendsze­resen ki kell nyitni és ellenőrizni a szűrőré­tegek állapotát.

Egyrétegű homokszűrők

Az egyrétegű szűrőben kvarchomok réteg szűri az átáramló medencevizet és tisztítja meg a mechanikus szennyező részecskéktől. A homokszűrő lehetővé teszi valamennyi víz­kezelő vegyszer (fertőtlenítőszer, algásodást gátló vegyszer, pelyhesítőszer stb.) hasz­nálatát. A magánmedencék vízkezeléséhez használt homokszűrők rendszerint a víz­kezelő vegyszereknek ellenálló műanyagból készülnek. Szerves részük a többjáratú váltó­szelep (38. kép). A szűrőkhöz a vízforgató szivattyú csatlakozik. A szűrő hatásfokának alsó határa 15 μm A hatásfokon pelyhesítéssel lehet javítani.

38. kép. Egyrétegű homokszűrő, váltószeleppel és szivattyúval, lefedhető műanyag rekeszben – kis medencékhez.

Az egyrétegű homokszűrők általános elterjedé­sének magyarázata főleg a homok aránylagos olcsósága mellett is igen jó szűrési adottsá­gaiban rejlik. A homoktöltet egyszerűen vissza­mosható és öblíthető. A töltet hosszú élettar­tamú és nem igényel különösebb kezelést, vagy karbantartást. Minden vegyszeres vízke­zelési eljárásnál egyszerűen használható. Aránylag csekély a szűrő eltömődésének ve­szélye is. Más jellegű szűrők viszont még a he­tenkénti karbantartás ellenére is eltömődhet­nek, a szűrőbetétek és a szűrőtartályok, eset­leg még a csőhálózatok is károsodhatnak.

Az egyrétegű homokszűrők alapadatai:

• A szűrőtartály átmérője, d, mm
• A szűrő magassága, mm
• Szűrési sebesség, m³/h/m³
• Szűrt vízmennyiség, m³/h
• Üzemi nyomás, p, bar
• Üzemi hőmérséklet, t_ü, °C
• Környező levegő hőmérséklete, t_I,°C
• Csőcsatlakozások, DN; d, mm
• A szűrőhomok mennyisége, kg
• A szűrőhomok szemcseátmérője, mm
• A szűrő hatásfoka, μm

Az egyrétegű homokszűrők szerkezete és működése

Magánmedencéknél rendszerint két típusú homokszűrőt használnak:

• A szűrőtartály tetejére szerelt váltószelep­pel: leggyakrabban négyjáratú szeleppel, kis medencékhez (39. kép).
• A szűrőtartály oldalára szerelt váltószelep­pel; leggyakrabban hatjáratú szeleppel (40. kép).

Az oldalra szerelt váltószeleppel szerelt egy­rétegű homokszűrő belső részeit az 5. ábra mutatja.

39. kép. Egyrétegű homokszűrő tartály a tetejére szerelt váltószeleppel – a vízforgató szűrővel közös alaplapon.

40. kép. Egyrétegű homokszűrő oldalra szerelt váltószeleppel.

5. ábra. Az oldalra szerelhető váltószeleppel üzemelő egyrétegű homokszűrő belső részének vázlata 1 nyomásmérő (manometer); 2 a tartály fedele; 3 műanyag tartály; 4 vízelosztó tálca; 5 szennyezett víz a medencéből; 6 tisztított víz a medencébe; 7 műanyag szűrőkarok; 8 a szűrőhomok-réteg optimális magassága.

A szűrőhomok

Az egyrétegű homokszűrőben az európai és magyar szabványnak megfelelő minőségű szűrőhomokot kell használni. Ez a homok tisztított (mosott) és kemencében szárított; csak a szabványban előírt szemcseátmérőjű, és garantáltan por- és szennyezésmentes, csíra- és baktériummentes legyen. Rendsze­rint zsákokban forgalmazzák. Rendszerint 0,71-1,25 mm szemcseátmérőjű kvarc­homokot használnak.

A szűrőtartály homok­töltetének vízfertőtlenítő hatását fokozni lehet egy alumínium-szilikát és ezüstvegyületű szemcsés adalékkal. Ennél az előírt szűrő­homok töltet 40 %-a helyett az adalékot kell a szűrőtartályba helyezni. Ezzel a vízkezelés­hez használt fertőtlenítőszerek hatásfoka lényegesen és tartósan javul.

A szűrőhomok kezelése

A szűrőtartályban elhelyezett szűrőhomok töl­tetet rendszeresen kezelni kell a következők szerint:

• Visszamosás és öblítés: Váltószelep mű­ködtetésével, a medence terhelése és szennyeződési foka szerint. A kézi működ­tetésű váltószelep használatánál a tervező vagy a berendezés gyártójának utasítása szerint. Az automatikusan működő váltó­szelepnél a betáplált program szerint.
• Mészkiválás (vízkő) eltávolítása: A meden­cevízbe rendszeresen adagolt mészlera­kódást gátló vegyszerek használata elle­nére a szűrőhomokban vízkő keletkezik. Ez teljesen eltömheti és hatástalanná teheti a szűrőt. Ezért minden második-har­madik visszamosásnál homokszűrő-tisz­tító (rendszerint aminoszulfonsav alapú) vegyszer adagolása szükséges. Ezt a vegyszert kell a homokszűrő szerkeze­tének tisztításánál is a használati utasítás szerint adagolni.
• Szűrő fertőtlenítése: A vízfertőtlenítő vegy­szerek rendszeres használata ellenére a szűrőhomokban gyakran elszaporodnak a baktériumok, csírák és más ártalmas szennyezőanyagok. A fertőzés megelőzé­sére rendszeresen ajánlott (klóralapú) vegyszer adagolása. Ezt kell adagolni na­gyobb mennyiségben, klórsokk-szerűen a szűrő fertőződésének kezelésénél is.

A szűrőhomok cseréje

A homokszűrő töltetét a kültéri magánme­dencéknél a szűrőhomok rendszeres kezelése ellenére valószínűleg 3-4 évenként (3-4 fürdőszezon után), beltéri medencék­nél 4-5 évi használat után cserélni kell.

Ennél rövidebb időszakokban kell cserélni a szűrőhomokot, ha:

• a visszamosásnál vagy az öblítésnél a me­dence vize zavarossá válik;
• a medence a rendszeres pelyhesítőszer-adagolás ellenére is zavaros marad;
• a pelyhesítőszer által képzett pelyhek nem maradnak a szűrőben, hanem a medence fenekén kupacokban gyűlnek össze;
• az algásodást gátló vegyszerek használa­ta ellenére is zöld algák jelennek meg a medencében;
• csak a klór vagy bróm adagolásának je­lentős növelésével érhető el az előírt klór­ vagy brómszint a medencevízben, mi­közben a többi szükséges paraméter (pl. pH-érték) rendben van.

A szűrőhomok cseréje előtt ajánlható a szű­rőtartály többszöri egymás utáni visszamosása és öblítése. Ezután a mészkiválások el­távolítása is szükséges a megfelelő vegyszer hosszan tartó adagolásával, a használati uta­sítás szerint. Lehetséges, hogy ezekkel az el­járásokkal még meghosszabbítható a szűrőhomok használhatóságának időtartama.

A szűrőhomok cseréjénél mindenkor az egyrétegű homokszűrő használati utasítását kell figyelembe venni, mivel a szűrőtartályok belső szerkezete az egyes gyártmányoknál különböző lehet. A következőkben két szűrő­tartály típusnál ismertetjük a homokcsere folyamatát.

A homokcsere folyamata kis szűrőtartá­lyoknál. A kis szűrőtartályoknál – kb. 850 cm magasságig – a homokcsere aránylag egy­szerű, mert kézzel és esetleg nagyméretű nyeles műanyag merőkanállal az egész szűrőhomok töltetet ki lehet szedni.

A következőben a szűrőtartály tetejére szerelt szűrőhomok cseréjének (6. ábra) lehetséges folyamatát ismertetjük:

• Áramtalanítjuk a szivattyút.
• Elzárjuk a csővezetékek összes szelepét (golyóscsapját), hogy a szűrő felnyitása után ne áramoljon ki a víz.
• Leszereljük a váltószelepet (4), a tömítést (5), a szorítógyűrűt (6); ezeket eltesszük;
• Kinyitjuk a tartály végelzáróját (10).
• Leengedjük a szűrőtartályból a vizet.
• Betakarjuk vagy bedugaszoljuk a leürítő csövet (2), hogy ne kerülhessen a csőbe homok.
• Megkezdjük a homok óvatos kiszedését ( kép). Kesztyűben (vegyszernek ellen­álló könnyű kesztyű ajánlott), esetleg nagy nyeles műanyag merőkanállal dolgozzunk;
• Ha lehetséges, vegyük ki a leürítő csövet (2) és a szűrőkarokat (3).
• Locsolótömlővel, lehetőleg meleg vízzel ki­mossuk az üres szűrőtartályt; esetleg fer­tőtlenítsük is;
• A szűrőkarokat ( kép) legalább 12 órára beáztatjuk meszesedést (vízkövet) oldó vegyszer vizes oldatába, majd alaposan lemossuk.
• Az esetlegesen meghibásodott, repedt, törött alkatrészeket kicseréljük – ehhez csak eredeti alkatrészeket használjunk!
• Visszaszereljük a belső csőrendszert és a szűrőkarokat (2, 3).
• Elzárjuk a tartály végelzáróját (10).
• Beöntünk néhány liter vizet a szűrőkarok (3) beiszapolásának elősegítésére.
• Beöntjük az új szűrőhomokot és a vízfer­tőtlenítő adalékot, a használati utasításban megadott mennyiségben.
• Felszereljük a váltószelepet (4) a tömítés­sel (5), és a szorítógyűrűvel (6) rögzítjük.
• Kinyitjuk az összes elzárt szelepet (golyós­csapot) és ezzel megtöltjük a tartályt vízzel.
• Néhányszor egymás után visszamossuk és öblítjük a szűrőt, amíg teljesen ki nem tisztul az öblítővíz.
• Beállítjuk a váltószelepet a „szűrés” állásba.

A homokcsere folyamata nagy szűrőtar­tályoknál. A nagy szűrőtartályoknál – kb. 850 cm magasság fölött – körülményes a szűrőhomok cseréje. Egy bizonyos mély­ségig kézzel és nagyméretű nyeles műanyag merőkanállal is aránylag jól ki lehet szedni az elhasznált szűrőhomokot. Az alsó rétegek kiszedése viszont csak nehezen lehetséges merőkanállal. Itt erős vízsugárral lehet a homokréteget lazítani, és elárasztással las­san kimosni a homokot a tartály felső nyílá­sán keresztül. A nagy tartályoknál általában a rendszeres karbantartásnál nem az egész homoktöltet szennyeződik el. Az alsó réteg aránylag tiszta és szűrőképes marad és nem kell minden alkalommal kicserélni.

A következőben a szűrőtartály oldalá­ra szerelt váltószeleppel működő szűrő (7. ábra) homokcseréjének lehetséges folya­matát mutatjuk be:

• Áramtalanítjuk a szivattyút.
• Elzárjuk a csővezetékek összes szelepét (golyóscsapját), hogy a szűrő felnyitása után ne áramoljon ki a víz.
• Kicsavarjuk a tartály fedőlapjának csavar­jait (6), levesszük az alátéteket (7) és el­tesszük ezeket.
• Levesszük a fedőlapot (4) a tartozékokkal (1, 2, 3) és az O-gyűrűt (5), és eltesszük ezeket.
• Leszereljük a vízelosztó tálcát (8) és leta­karjuk a csövet. Esetleg csak a vízelosztó fejet takarjuk le, hogy ne kerülhessen bele homok.
• Kinyitjuk a tartály leürítőjét (17).
• Leengedjük a szűrőtartályból a vizet.
• Megkezdjük a homok felső rétegének óva­tos kiszedését. Kesztyűs kézzel (vegyszer­nek ellenálló könnyű kesztyű ajánlott), esetleg nagyméretű nyeles műanyag merőkanállal lehet folytatni a kiszedést.
• Ha szükséges, ki kell csavarni a belső me­netes hollandikat (9-13), ki kell venni a csöveket, és leszerelni a hatjáratú váltó­szelepet; az alkatrészeket tegyük biztos helyre.
• Teljesen szedjük ki vagy mossuk ki a szűrőhomokot a tartályból; vigyázzunk, hogy a belső csőrendszer (14) és a szűrő­karok (15) ne rongálódjanak meg.
• Visszaszereljük az esetleg kivett csöveket és váltószelepet.
• Elzárjuk a tartály leürítőjét (17).
• Kimossuk az egész szűrőtartályt locsoló­tömlővel, lehetőleg meleg vízzel.
• A szűrőtartályt legalább 12 órára feltöltjük meszesedést (vízkövet) oldó vegyszer vizes oldatával.
• Leürítjük a tartályt, ezután lehetőleg meleg vízzel alaposan kimossuk.
• A szűrőtartályt legalább további 12 órára feltöltjük klóros fertőtlenítő vegyszer vizes oldatával (a vegyszer használati utasítása szerint), majd leürítjük.
• Beöntünk néhány liter vizet – úgy, hogy el­lepje a szűrőkarokat – a beiszapolás elő­segítésére.
• Beöntjük az új szűrőhomokot és a vízfer­tőtlenítő adalékot, a használati utasításban megadott mennyiségben.
• Visszaszereljük vagy kitakarjuk a vízel­osztó tálcát (8).
• Felszereljük a tartály fedelének fedőlapját (4) az O-gyűrűvel (5): mindig az egymás­sal szemben levő csavaranyákat (6) kell meghúzni, ezzel elkerüljük a fedőlap­ elhúzódásokat; ne feledkezzünk meg az alátétekről (7).
• Kinyitjuk az összes elzárt szelepet (golyó­csapot) és ezzel megtöltjük a tartályt vízzel;
• Néhányszor egymás után visszamossuk és öblítjük a szűrőt, amíg teljesen ki nem tisztul az öblítővíz ( kép).
• Beállítjuk a váltószelepet a „szűrés” állásba.

6. ábra. Egyrétegű homokszűrő tartály a tetejére szerelt váltószeleppel – alkatrészek: 1 tartály; 2 gyűjtőcső; 3 szűrőkarok; 4 négyállású váltószelep; 5 O-gyűrű; 6 szorítógyűrű; 7 leürítőcső, 8 O-gyűrű; 9 O-gyűrű; 10 a leürítő végelzárója.

41. kép. A szűrőhomok kiszedése a tartályból.

42. kép. A szűrőtartály szűrőkarjai.

7. ábra. Egyrétegű homokszűrő tartály oldalra szerelhető váltószeleppel – alkatrészek: 1 a tartály légtelenítő szelepe; 2 O-gyűrű; 3 manometer, 4 a tartály fedőlapja; 5 O-gyűrű; 6 a fedő csavaranyái; 7 a csavar alátétje; 8 vízelosztó tálca; 9 hollandi; 10 a hollandi anyacsavarja; 11 O-gyűrű; 12 hollandi anya; 13 O-gyűrű; 14 a szűrőkarok tartókeresztje; 15 szűrőkarok; 16 alátét a hollandihoz; 17 a tartály leürítője.

43. kép. A szűrőhomok feltöltése utáni öblítővíz – látható a szennyeződött víz.

A medencevíz szűrésének időtartama – vízforgatás

A medencevíz szűrésének időtartamát, azaz a vízforgatás gyakoriságát a rendszer ter­vezője vagy a vízkezelő berendezés szállítója és szerelője határozza meg, aki figyelembe veszi a medence terhelését – az egyidőben fürdőzők feltételezett létszámát -, a medence mélységét, a levegő hőmérsékletét, a kültéri medencéknél a medence elhelyezéséből várható szennyeződéseket (sűrű növényzet a medence körül, por keletkezése) és a kivá­lasztott vegyszeres vízkezelési módszert (a vegyszerek teljes elkeveredésének szük­ségességét a medencében).

A magánmedencéknél bizonyos feltételekkel, csak tájékozató jelleggel meg lehet határozni a szükséges vízforgatási időtartamokat.

A fel­tételek a következők:

• a medence terhelése viszonylag kicsi (néhány személy, a család);
• a medence átlagos mélysége 150 cm;
• a kültéri medencénél nem várható túlzott szennyeződés (nincs sok növényzet a me­dence körül, sem por);
• klóros, brómos vagy aktív oxigénes vízke­zelési eljárást használnak;
• a medence legfeljebb 8 órán át üzemel na­ponta (24 órában);
• a levegő átlagos napi hőmérséklete nem lesz nagyobb: 20 °C-nál, a vízforgatás 2×2 óra – 8 órán belül, 23 °C-nál, a vízforgatás 2 x 2,5 óra – 8 órán belül, 23 °C fölött a vízforgatás legalább 2 x 3 óra – 8 órán belül.

Ha több mint négy személy használja folya­matosan a medencét és 23 °C fölött lesz az átlagos hőmérséklet, teljes 8 órán át kell a vizet forgatni. Ha lehetséges, a vízforgatást a medence használata előtt és után is üzemel­tetni kell.

Minden magánmedencénél ajánlott a szak­ember által beállított vízforgatási időtartamok betartása. A szükséges változtatásokról aján­lott szakemberrel konzultálni. Az időtartamok pontos meghatározásával aránylag sok elektromos energiát – és ezzel pénzt is – megtakaríthatunk. Az automatizált váltószelepek használatánál rendszerint a vízforgatási időtartamok is automatizáltan vannak beprogramozva. Az időtartamokat ebben az esetben szakember programozza.

A közfürdőknél (szállodák, panziók, üdülők, lakóparkok stb.) az érvényes magyar műsza­ki előírás és rendeletek szerint kell a szük­séges vízforgatási időtartamokat meghatá­rozni. Ezeket a fürdőket az Állami Népegész­ségügyi Szolgálat (ÁNTSz) is ellenőrzi.

Az egyrétegű homok­szűrő teljesítőképessége

Az egyrétegű homokszűrő teljesítőképessé­gét a szűrt vízmennyiség (Q) szerint hatá­rozzák meg. Magánmedencéknél rendszerint az 50 m3/h/m3 szűrési sebességet veszik figyelembe. Az üzemi nyomás (pü) rendsze­rint 2,2-2,7 bar között mozog. A homok­szűrő szükséges teljesítőképességét mindenkor a vízkezelő rendszer tervezője vagy a berendezés szállítója és szerelője határozzák meg. A szükséges teljesítőképesség meg­határozására tájékoztató jellegű számításo­kat végezhetünk, amelyet a következő pél­dán mutatunk meg.

Az európai gyártók magánmedencékhez több­féle teljesítőképességű egyrétegű homok­szűrőt gyártanak. Kis medencékhez rend­szerint egy alaplapon elhelyezett szűrő és szi­vattyú szállítható. Ebben az esetben meg van határozva a szűrő és a szivattyú teljesítő­képessége is (I. 6. táblázat). Nagyobb teljesítményű szűrőknél (I. 7. táblázat) a szükséges vízforgató szivattyú teljesítményét számítással kell meghatározni.

6. táblázat. Egyrétegű homokszűrők szivattyúval közös alaplapon

[table id=285 /]

Megjegyzés: a szűrési sebesség 50 m³/h/m³

7. táblázat. Egyrétegű homokszűrők magánmedencékhez

[table id=286 /]

Megjegyzés: a szűrési sebesség 50 m³/h/m³

A homokszűrő lehetséges meghibásodásai

A gyártó szállítás előtt minden szűrőtartályt ellenőriz, és nyomáspróbát is végez. Felté­telezzük, hogy a tartályt a gyártó utasításai és a biztonsági követelmények szerint szerelték és töltötték fel, az előírt minőségű és mennyi­ségű szűrőhomokkal. Ennek ellenére is elő­fordulhatnak meghibásodások és üzem­zavarok, leggyakrabban a szűrőhomok töltet elhasználódása vagy eltömődése miatt. Az is előfordulhat, hogy a szűrőt nem mosták vissza és öblítették rendszeresen a haszná­lati utasítás szerint. A leggyakoribb meghibá­sodásokat és üzemzavarokat a 8. táblázat ismerteti.

8. táblázat. Az egyrétegű homokszűrők lehetséges meghibásodásai és üzemzavarai

[table id=287 /]

Fürdőmedencék vízkezelő rendszerében elektromos hajtású szivattyúkat alkalmaznak. Ezekben a kondenzátoron át indított villa­mosmotor hajtja a tengelyre szerelt, vizet szállító járókereket. A szivattyú a fürdőme­dence kezelésére használt vegyszereknek ellenálló anyagokból készül.

Az általában használt szivattyúk lehetnek:

• műanyag szivattyúk (32. kép),
• acélöntvény szivattyúk, esetleg bronz járó­kerékkel (33. kép).

Az általában használt vízforgató szivattyú ré­szeit a 4. ábra mutatja.

32. kép. Műanyag szivattyú: 1 szívócsonk; 2 a szűrő fedele; 3 szűrőház a szűrőkosárral; 4 leürítő csavar; 5 szivattyúház a járókerékkel; 6 elektromotor; 7 a ventilátor fedele; 8 víz nyomócsonk; 9 elektromos csatlakozódoboz.

33. kép. Acélöntvény szivattyú

4. ábra. A szivattyú alkatrészei: 1 a tengely tokja; 2 tömítés; 3 a szivattyú lapja; 4 O-gyűrű; 5 elterelő vezetőkerék; 6 csúszógyűrűs tömítés; 7 járókerék; 8 szivattyúház; 9 csavarok; 10 alátétek; 11 elektromotor; 12 visszacsapó szelep; 13 csavar; 14 szűrőkosár; 15 O-gyűrű; 16 a szivattyúház fedele; 17 leürítő csavar; 18 O-gyűrű; 19 csőcsonk; 20 hollandi anya; 21 szívó oldali hollandi; 22 elektromos csatlakozódoboz; 23 a motor fedele – szellőzés.

34. kép. A szivattyú járókereke

A szivattyú műszaki alapadatai

A vízforgató szivattyú műszaki alapadatait az üzemeltetésnél is ajánlatos ismerni.

Ezek rendszerint a következők:

• névleges elektromos feszültség, V
• névleges frekvencia, Hz
• elektromos védettségi fokozat, IP
• szállított vízmennyiség, Q, m³/h
• emelőmagasság, H, m
• névleges felvett teljesítmény, P₁, kW
• névleges leadott teljesítmény, P₂, kW
• névleges áram, A
• fordulatszám, 1/min
• üzemi víznyomás, P_max, bar
• üzemi hőmérséklet, t_max, °C
• csatlakozások, DN; d, mm; R” (szívócsonk, nyomócsonk)

A szivattyú elhelyezése

A vízforgató szivattyú elhelyezésénél két vál­tozat lehetséges:

• a medence vízszintje alatt,
• a medence vízszintje felett.

Szivattyú a vízszint alatt

Minden lehetőséget ki kell használni a vízfor­gató szivattyú vízszint alatti elhelyezésére, ami lehetséges gépházban, pincében vagy aknában, vagy esetleg műanyag tartályban (35. kép). A szivattyú vízterhelés alatti üze­melésre van kialakítva úgy, hogy a rendszer mindenkor elláthassa vízzel (a szárazon való futást kizárja).

Ha a medence lefölözőedénye (szkimmere) vagy a feszítetett víztükrű me­dencénél a vályú szárazra kerül, még akkor is van elegendő vízellátás a medence fenéklefolyójából. Ha a szivattyút le kell üríteni (pl. javításnál), a szívó- és nyomóvezetéké­ben elhelyezett golyóscsapokat el kell zárni. A szivattyút az újraindítás előtt a csapok ki­nyitásával egyszerűen fel lehet tölteni vízzel.

35. kép. A vízszint alatt elhelyezett szivattyú a szűrővel közös műanyag tartályban.

Szivattyú a vízszint felett

Ezt az elhelyezést lehetőleg el kell kerülni. Az az érvelés, hogy a szivattyút azért kell a víz­szint felett elhelyezni, mert máshol nincs hely, rendszerint nem állja meg a helyét. Tapasz­talataink szerint mindig meg lehet találni leg­alább egy akna kialakítására alkalmas helyet, ahol a szivattyút és szűrőt el lehet helyezni. Tapasztalat szerint az akna kialakításának költségei mindenkor az elviselhető keretek között maradnak.

Ha a szivattyút mégis a vízszint felett helyezik el, ügyelni kell arra, hogy a szívócső a lehető leghosszabb szakaszon a vízszint alatt ha­ladjon és lejtése legyen. Csak akkor forduljon a függőleges irányba, ha ez feltétlenül szük­séges. A függőleges szakasz ne legyen hosszabb, mint 2 m. Mindig ügyelni kell arra, hogy az egész rendszer állandóan fel legyen töltve vízzel.

A vízszint felett elhelyezett szivattyú gyakran víz nélkül maradhat, szárazra kerül. A szi­vattyút az újraindítás előtt vízzel fel kell tölteni. Ha a medence vízszintje a lefölözőedények (szkimmerek) vagy a feszített víztükrű me­dencéknél a vályú peremének szintje alá kerül, először fel kell tölteni a medencét. Ellenkező esetben a szivattyú ismét levegőt szívhat. Amennyiben nem sikerül a medencé­ből vizet felszívni és fennáll a szivattyú szára­zon futásának veszélye, akkor a szivattyú indítási kísérleteit szakítsuk meg. Ilyenkor fel­merül a kérdés, hogy a csőrendszerben nincs-e szivárgó hely, amelyen át a szivattyú levegőt szív.

Ha erről meggyőződtünk, az ellenőrzést to­vább folytathatjuk. A medence fenéklefolyó­jának csővezetékén zárjuk le a szelepet (go­lyóscsapot). A lefölözőedényben zárócsavar­ral vagy más eszközzel zárjuk el a lefolyót, hasonlóan zárjuk el a feszített víztükrű me­dence vályújának lefolyónyílásait. A szivattyút és a csővezetékeket locsolótömlővel töltsük fel vízzel. Figyeljük meg, hogy a víz elszi­várog-e vagy a rendszerben marad. A víz el-szökése biztos jele annak, hogy a csőrendszer ezen szakasza szivárog.

Szivárgás lehet a fenéklefolyókból levezető csőrendszerben is. Ennek ellenőrzése előtt a vízforgató szűrőt légteleníteni kell a követ­kezők szerint: a szivattyú kikapcsolása – a váltószelep beállítása a visszamosás helyzet­be – bekapcsolás – légtelenítés – kikapcso­lás – öblítés – kikapcsolás – rövid szűrés. A szűrő légtelenítése után kizárólag a fenékle­folyók csőrendszerén tápláljuk a szivattyút. Ha ismét levegősödik a csőrendszer, akkor feltételezhetően itt van a szivárgás.

Áthidaló csővezeték (bypass)

Amennyiben az előzőkben leírt módokon nem lehetett kitisztítani az eltömődött cső­vezetékeket, ne keressük tovább az eltömődést, esetleg a csőrepedést. Ilyenkor kiépít­hetünk egy áthidaló csővezetéket (bypass). Ez gyakran olcsóbb és egyszerűbb megoldás, mint a meghibásodást bontással keres­ni és kijavítani.

A vízforgató szivattyú kiválasztása

A szivattyú típusát és szükséges teljesít­ményét (a szállított vízmennyiségét stb.) min­dig a medence vízkezelő rendszerének ter­vezője, esetleg a berendezés szállítója hatá­rozza meg, aki a teljes felelősséget vállalja is a rendszer működéséért.

Tájékoztató jellegű előzetes számításokat is végezhetünk, amelyet a következő példán mutatunk meg.

Példa:

• A medence üzemeltetése: napi (24 órán belül) 8 óra.
• A vízforgatás gyakorisága: 1,5-szer az üzemeltetés időtartama alatt.
• A medence víztartalma: 75 m³ (kb. 75 000 L) – kb. 10,0 x 5,0 x 1,5 m méretű medence.

Számítás:

75 x 1,5 = 112,5 m³ – teljes szivattyúzott víz­mennyiség.

12,5 x 8 = 14 m³/h – szállított vízmennyiség óránként.

A szivattyú által szállított szükséges vízmennyi­ség (Q) 14 m³/h.

Rendszerint a 16,5 m³/h teljesítményű szi­vattyút választják. Természetesen más üze­meltetési időtartamok és a vízforgatás gyako­risága is számításba jöhetnek, ha a meden­cét kevesen használják (pl. két személy), vagy ha a nagy kihasználtság (terhelés) több órán keresztül tart (pl. szállodában, üdülők­ben). A számításnál mindenkor figyelembe kell továbbá venni a szivattyú szükséges emelőmagasságát.

Az európai gyártók többféle teljesítményű speciális vízforgató szivattyút gyártanak. A 4. táblázat bemutat néhány példát. Természe­tesen különféle gyártóknál más teljesítmény­sor is előfordul.

4. táblázat Vízforgató szivattyúk magánmedencékhez

[table id=283 /]

Emelőmagasság

A szivattyú szükséges emelőmagasságát a medence vízkezelő rendszerének tervezője, esetleg a berendezés szállítója számítja ki, aki meghatározza a szivattyú jelleggörbéjét, amely a szállított vízmennyiség (Q) és az emelőmagasság (H) közötti összefüggést ábrázolja. Figyelembe veszi a csővezeték­ben, a szerelvényekben, a szűrőben, esetleg a hőcserélőben keletkező ellenállásokat. A csővezetékben például javasolhatja 90°-os könyökök helyett 45°-osak beépítését. A cső­vezetékeket lehetőleg minél rövidebbre ter­vezik. Az emelőmagasság meghatározó sze­repét mutatja a következő példa.

Példa:

Egy 0,55 kW névleges teljesítményű (Q) szi­vattyú 18 m³/h vizet szállíthat 4 m-es emelő­magasságnál (H), míg 17 m-es emelőma­gasságnál a szállítható vízmennyiség nulla.

A szivattyú lehetséges meghibásodásai

A gyártó a szállítás előtt minden vízforgató szi­vattyút ellenőriz működés közben és csak hi­bátlan darabot szállít. Feltételezzük, hogy a szivattyút a gyártó utasításai és biztonsági előírásai szerint szerelték fel, és az elektromos bekötésnél is ügyeltek az előírt névleges feszültségre és az érvényes előírásokra. A szivattyút az üzembe helyezés előtt szabá­lyosan feltöltötték vízzel. Ennek ellenére is elő­fordulhatnak meghibásodások, főleg a szi­vattyú rendszeres használatának 5-7. évétől kezdve. A leggyakoribb meghibásodásokat az 5. táblázat foglalja össze.

5. táblázat. A vízforgató szivattyú lehetséges meghibásodásai.

[table id=284 /]

A szivattyú üzemeltetési költségei

A szivattyú üzemeltetési költségeit az elektro­mos áram kilowattórában (kW * h) megadott fogyasztása határozza meg. A szivattyú adat­tábláján rendszerint meg van adva a névle­ges felvett teljesítmény (P₁) kilowattban (kW), esetleg wattban (W); 1 kW = 1000 W.

A szivattyú üzemeltetési költségét úgy ha­tározzuk meg, hogy a szivattyú motorjának felvett teljesítményét (amely rendszerint kisebb, mint a szivattyú motorjának adattáb­láján feltüntetett névleges felvett teljesítmény) megszorozzuk a szivattyú üzemeltetési ide­jével, órákban (h). A kapott eredményt meg­szorozzuk 30-cal és az elektromos áram árá­val, így kapjuk meg a szivattyú üzemeltetési költségét.

A fertőtlenítőszereken kívül más vegyszerekre is szükség van ahhoz, hogy a fürdőmedence vizét kifogástalan állapotban tartsuk. A felso­rolásban vagy magukat a vegyszereket, vagy az általuk befolyásolt paramétert nevezzük meg. Ezek közül a legfontosabbak:

Sósav

A sósavat főleg a pH-érték csökken­tésére használjuk. A többnyire por alakjában forgalmazott pH-csökkentők (pH-mínusz) alternatíváját jelenti. Rövid gyakorlattal meg­tanulható az elfogadható pH-érték beállítá­sához szükséges, helyes mennyiség adago­lása. A sósavat mindig a visszavezető fúvókák áramába juttatjuk be, mégpedig úgy, hogy ne fröccsenjen.

Nélkülözhetetlen a sósav a medence szegé­lyén jelentkező mészfoltok stb. eltávolításá­hoz is. A sósavat hígítás nélkül hordjuk fel, majd az érintett helyet lekeféljük. Felhordás közben óvakodjunk a felszálló gőzöktől és a fröccsenéstől! A sósavat célszerűen mindig ferdén magunk előtt juttassuk ki és fejünket ne tartsuk a nedvesített hely fölé. Rövid ható­idő elteltével az anyagot keféljük le vagy szivaccsal töröljük le.

pH-plusz

Ez a vegyszer por alakjában vagy folyékony halmazállapotban kapható és azt a pH-érték növelésére használjuk. A csomago­láson megadják azt a mennyiséget, amely a pH-értékét egy meghatározott mértékben megnöveli. Ez például így nézhet ki: 100 m³ vízbe juttatott 250 g a pH-értéket 0,1 tizeddel növeli. Az adagolást mindig az átforgató szi­vattyú működése közben végezzük, hogy biztosítsuk a szer egyenletes és gyors elosz­lását. A legjobb, ha közvetlenül a visszaveze­tő fúvókák áramába csorgatjuk bele.

pH-mínusz

Rendszerint por alakjában kap­ható. Csökkenti a pH-értéket. Adagolását – úgy végezzük, mint a pH-pluszét. A cso­magoláson megtalálható az adagolási útmu­tató.

Kalcium-keménység

Ma már a kalcium­keménységet (vízkeménységet) is lehet befo­lyásolni, felfelé és lefelé egyaránt. Itt is egy por alakú készítményt kell a vízhez adni. Ada­golása a gyártó előírásai szerint.

Teljes lúgosság

Ezt szintén egy por alakú szerrel befolyásoljuk. Az érték növelésére és csökkentésére egyaránt lehetőség van. Ada­golása a gyártó előírásai szerint.

Klórközömbösítő szer

Vele a túlklórozást lehet korrigálni vagy a klórsokk hatásának megszűnését lehet gyorsítani.

Klórstabilizátor

Ha a szabadtéri fürdőme­dencében di- vagy triklórt használunk, akkor a klórstabilizátorra nincs szükség. Az ugyanis nem egyéb, mint izocianursav, amelynek értékét kívánatos minél alacsonyabb szinten tartani. Beltéri medencékben ismét feles­leges, mert ott az UV-sugárzás elenyészően csekély, márpedig a klórt éppen ez ellen kell stabilizálni.

Pelyhesítőszer

Ez fontos adalék, a meden­cevíz zavarosságának elkerülésére rendsze­resen adagolni kell. Megköti az úgynevezett kolloidális szennyeződéseket és azokat így kiszűrhetővé teszi. A legjobban a tabletta és párna alakú kiszerelés vált be. Adagolását vegyszeradagolóból vagy a lefölözőedényen át végezzük. A medence terhelésétől függően szakaszosan vagy folyamatosan kell a szert adagolni. Ha az adagolást az ajánlott módon végezzük, akkor a medencében utólagos pelyhesedésre nem kerül sor. Ha mégis pehelycsomókat találunk, ez a szűrés üzemza­varának a jele.

Az algák túlnyomórészt vízben élő növények, amelyek fotoszintetizálnak. A fotoszintézis folyamatának lényege, hogy a növények fény­elnyelő anyag, a klorofill segítségével a zöld növényi részekben fényenergiát vesznek fel, hogy azzal különböző szerves anyagokat állítsanak elő. Fény nélkül ezért nem tudnak életben maradni.

Az algák lehetnek egy- vagy többsejtűek. A fürdőmedencében jelenlétük zavaró, ezért ott fertőtlenítéssel és algásodás elleni szerek alkalmazásával védekezünk ellenük.

Algásodás elleni szerek

Ezeket a fürdőmedencében előforduló algák leküzdésére használjuk. Az alkalmazott algáso­dás elleni szerek rendszerint kvaterner ammóniumvegyületek. Ezek különböző (habzó, erő­sen habzó vagy nem habzó) minőségekben kaphatók. Adagolásukkor célszerű egyidejűleg a klórértéket is megnövelni (50 m³ vízhez 250 g triklór hozzáadásával), hogy az algák elszapo­rodása esetén javítsuk az eredményt.

A gyakorlatból jól ismert, hogy az algák (első­sorban a zöldmoszatok) szívesen megtele­pednek a fürdőmedence napos részein. Még kifogástalanul gondozott medencénél is elő­fordulhat, hogy annak egyes részein algá­sodás indul meg.

Ezt a medence falain vagy egyéb helyein hir­telen fellépő jelenséget főleg tikkasztóan me­leg időben, fülledt levegőben és meleg, esős időben lehet tapasztalni. Az algaképződés további okai között meg kell említeni a túl rö­vid átforgatási időtartamot vagy a holt sarko­kat, amelyeket a víz nem tud átöblíteni (eset­leg módosítani kell a fúvókák helyzetét).

Az algák aránylag kis hőmérsékleteken is szaporodnak, csak lassabban.

Általános intézkedések az algásodás megelőzésére és leküzdésére

Feltétlenül gondoskodjunk arról, hogy az át­forgatás kellő mértékű legyen. Néha megesik, hogy a medencetulajdonos egyszerűen csökkenti az átforgatást, hogy áramot takarít­son meg. Az elégtelen átforgatás egyik tüne­te az alattomos zöldmoszatok elszaporodása a medence nehezen hozzáférhető részein és sarkaiban.

A kefés tisztítást is rendszeresen kell végezni. Ezzel eltávolítjuk a még láthatatlan moszatokat megtelepedési helyükről, esetleg felületüket is felsértjük, így hozzáférhetővé válnak a fer­tőtlenítőszer számára és megsemmisíthetők. Az elpusztult részeket a szűrő fogja fel, ahon­nan azután a legközelebbi visszamosással távolítjuk el azokat. A vízben soha ne legyen a szükségesnél kevesebb fertőtlenítőszer!

Az algák fajtái

A fürdőmedencében a barnamoszat (Phaeophyta), a zöldmoszat (Chlorophyta), a sárga­moszat (Chrysophyta) és a feketemoszatnak is nevezett kékmoszat (Cyanophyta) fordul­hat elő.

A legújabb kutatások azonban kimutatták, hogy a kékmoszatok valójában nem is algák, hanem a cyanobaktériumok közé tartoznak, ezért azokkal a bakteriológia foglalkozik. Ezek tehát sem nem növények, sem nem algák. A barna- és sárgamoszatok meg­lehetősen ritkák, a leggyakrabban a zöld- és feketemoszatok fordulnak elő.

A barna- és sárgamoszatok elleni védeke­zésre ugyanazok az intézkedések használha­tók, mint a zöldmoszatoknál.

A zöldmoszat (Chlorophyta) leküzdése

Ez az algafajta fülledt levegőben és záporeső után, hirtelen jelenik meg. Ekkor világoszöld lepedék keletkezik, többnyire a falakon. A továbbiakban lassan szaporodik, ha a fent említett kezelési intézkedéseket nem végez­zük el. Színe ekkorra inkább a sötétzöld felé hajlik. Előszeretettel telepszik meg a meden­ce napos és az áramlásból kimaradt részein. Ettől az algafajtától egyszerűen meg lehet szabadulni. Mindenekelőtt alaposan keféljük át az érintett helyeket. Ellenőrizzük és szük­ség esetén növeljük meg az átforgatási idő­tartamot.

Pelyhesítőszer adagolásával javítani lehet a szűrést. Amennyiben az algák ismét megjelennek, ha lehetséges, granulátum alkalmazásával végezzünk lokális klórozást és adjunk algásodás elleni szert a vízhez.

A zöld medence

A zöld medence kialakulásának oka a fertőt­lenítőszer hiánya vagy hatásának korlátozott volta, vagy a túl rövid szűrési idő. Fontos, hogy az okokat jól meghatározzuk, mert így elkerülhető, hogy feleslegesen sok klórt alkal­mazzunk. A túl rövid szűrési időt a víz „átbil­lenése” jelzi, az sötéten zavarosodni kezd és a jelenség egyre jobban terjed (29. kép). A medencét ebből az állapotából egyszerűen vissza lehet hozni: Amikor a sötétedés még tart, elegendő, ha a szivattyút tartós üzemre kapcsoljuk át, míg a víz újra fel nem tisztul.

29. kép. Elhanyagolt és átbillent medence.

Járulékos klórt nem kell adagolni! A feltisz­tulásra már néhány óra múlva számíthatunk. Ha azonban a víz már zöld, folyékony klórral sokkot (lökésszerű klórozást) kell végrehaj­tani. A vízhez adott klór mennyisége annak koncentrációjától függ. A 80 g/L klórtartalmú szerből 20 L, a 150 g/L koncentrációjú ter­mékből 10 L ajánlható. A szivattyút állítsuk tartós üzemre, amíg a medence ismét fel nem tisztul. Kiegészítésül pelyhesítőszert is adagolhatunk. 24-36 óra elteltével a víz ismét kristálytisztává válik. Újra fürödni azon­ban csak akkor szabad benne, ha a klórérték ismét kisebb 1,0 mg/L-nél, elfogadható tarto­mányba csökken.

Ha nincs vagy kevés a fertőtlenítőszer, akkor a víz először kifehéredik, majd hirtelen (akár néhány óra alatt) zöldre változik. A zöld el­színeződést a zöldmoszatok okozzák. Amíg a medence vize még a fehér fázisban van, elegendő a zavarosodás mértékétől függően 5-10 L folyékony klórt beönteni és a szivattyút tartós üzemre kapcsolni ahhoz, hogy a vizet újra tisztává tegyük. Ha viszont a me­dence már zöld, lökésszerű klórozást (I. fent) kell végrehajtani. A szivattyút ebben az eset­ben is mindaddig járatni kell, amíg a víz fel nem tisztul.

A kék-, ill. feketemoszat (Cyanophyta)

A feketemoszatnak is nevezett kékmoszat minden fürdőmedence-tulajdonos rémálma. Szervezetüket nyálkaréteg és komplex felépí­tésű héj (fal) védi, ezért pusztán vegyszerek alkalmazásával nem lehet őket kiirtani. Rá­adásul szerencsétlen módon éppen a semleges vagy enyhén lúgos vizet (medencevíz) kedvelik. A pH 5,1-nél kisebb értékű vizektől tartózkodnak. Az olyan fürdőkben, amelyek pH-érték 7 vagy annál kisebb, valószínűleg kipusztulnak.

A fürdőmedence rossz építészeti állapota szinte belépőjegyet jelent az algák e legma­kacsabb válfajainak. Kezdetben kizárólag a fugák repedéseiben telepednek meg. Mű­anyag fóliával bélelt, acél- vagy üvegszállal erősített műanyag medencékben ezért egyál­talán nem fordulnak elő, mert ezeknek nin­csenek fugáik, hanem hegesztve vannak. Az algák előfordulását ezért a legjobban azzal tudjuk megakadályozni, hogy a medence­testet kifogástalan állapotban tartjuk. A rend­szeres fugázás hatékony védelmet nyújt.

A fertőzés mindig a falak vagy a fenék fugáin megjelenő kis, fekete foltokkal kezdődik. A fenéken lévő fekete foltokat célzottan elhelye­zett klórgranulátummal meg lehet semmisí­teni. Ha az alga barnára színeződött, akkor már elpusztult és kefével el lehet távolítani.

Azokat a helyeket, amelyeken granulátumot nem lehet elhelyezni (pl. a falakat) acélkefé­vel mindaddig kell sikálni, amíg az összes eltávolítható rész le nem hullik a fenékre. Ez­után hajtsunk végre lökésszerű klórozást. A medence fenekén már a következő nap vilá­gos réteg jelenik meg, amit az algák elpusz­tult maradványai alkotnak.

Állandóan járassuk a szivattyút. Naponta mérjük a klórtartalmat és azt tartsuk nagy ér­téken. A szaporodás újraindulásának meg­akadályozására feltétlenül adagoljunk algásodás elleni szert!

Ha a nagy felületre kiterjedő algásodás ismé­telten előfordul, nem marad más hátra, mint a medence leürítése és gondos takarítása.

A feketemoszatok szaporodásának kémiai és fizikai eszközökkel megvalósított és a remé­nyek szerint hosszú ideig tartó visszaszorí­tása előbb vagy utóbb eléri az elviselhetőség határát. A vízben ugyanis egyre nagyobb vegyszeradagokat kell alkalmazni és mind több emberi munkaerőre van szükség.

E cikksorozat szerzője praxisa során szinte minden szert és csodaszert kipróbált, amelyről azt állították, hogy használnak, sőt profilaktikus (megelőző) segítséget nyújtanak a kékmo­szatok ellen. Egy-egy alkalmazás igen költsé­ges volt. Valódi segítséget azonban egyik sem adott. Teljesen mindegy, hogy kvaterner-ammónium- vagy réztartalmú szerekről volt-e szó. Az megfigyelhető volt, hogy a réztartalmú algásodás elleni szerek fékezték a sza­porodást. A hatékonyságra megadott, na­gyon eltérő időtartamok végére azonban az alga újra megjelent. Algásodás elleni vegy­szerek láthatók a 30. képen.

30. kép. Algaképződést gátló vegyszerek.

Túl sok algásodás elleni szert már csak azért sem lehet adagolni, mert az így túlterhelt víz már a fürdőmedence használóira is veszé­lyes lehet. A fertőzött medencékben ennek ellenére szükség van az algásodás elleni szerek bevetésére, hogy legalább a szaporo­dást megállítsuk.

Az algásodás elleni védekezés hatásos eljá­rása a következő: tisztítás kefével – algásodás elleni szer – klór­sokk – szükség esetén felújítás.

Az algaképződést gátló alternatív szerek

Réz-szulfát (CuSO₄). Nehézfém bázisú, na­gyon hatékony és olcsó algásodás elleni szer. Kristályos vagy por alakban kapható.

Helyes adagolásakor a fürdőzőkön általában nem fordulnak elő mellékhatások. Világos burkolólappal burkolt vagy műanyag meden­cében azonban csúnya foltokat okozhat, ezért ott a CuSO₄ alkalmazását mellőzni kell. Feldolgozott állapotban tömbök vagy pirulák alakjában kerül forgalomba. Ez utóbbiak azonban elszíneződést okoznak a lefölözőedények csappantyúin és egyéb helyeken. A tömböknél ilyen problémák nem merültek fel.

A CuSO₄ egy problémás, algamentesítő szerrel rosszul vagy egyáltalán nem kezelt medencénél mindig alternatívát jelent. Ha szabályszerűen alkalmazzuk, akkor hátrányai is elviselhetők maradnak. A gyártó előírásait azonban mindig tartsuk be.

Célszerű a víz réztartalmának rendszeres ellenőrzése is. Erre a célra kolorimetrikus eljárásokat lehet alkalmazni. A szaküzletek­ben beszerezhetjük a megfelelő tesztkészle­teket.

Ezüsttartalmú termékek. Az ezüstvegyüle­teknek az orvoslásban hajdan nagy jelentő­ségük volt. Akkoriban dédanyáink ezüstpénzt tettek a tejbe, hogy azt az ezüst természetes antibiotikus hatása révén frissen tartsák. Az ezüstvegyületek különböző változatai ma is forgalomban vannak.

A hidrogén-peroxiddal alkotott vegyületek formájában közvetlenül hozzáadhatok a vízhez, vagy (szűrőcsere esetén) pl. 40 %-os arányban.

Az ezüst az algák leküzdését nagy hatékony­sággal végzi, előnye a rézzel szemben, hogy nincsenek káros hatásai a fürdőzőkre és a medence tartozékaira. Alkalmazását mindig a gyártó előírásainak betartásával végezzük.

Ionizálás. Az algásodást gátló szerek ada­golásának hatékony alternatíváját képviseli az elektrolitikus eljárások alkalmazása.

Amint azt már a sóelektrolízisnél láttuk, itt is egyenáram folyik két elektróda között, ame­lyek ebben az esetben rézből (Cu) és ezüst­ből (Ag) készülnek. A rézionok úgy viselked­nek, mint a pelyhesítőszerek, az ezüstionok pedig az algásodást gátló szerek feladatát látják el. Egy ilyen berendezéssel (31. kép) végrehajtott kísérlet során azt állapították meg, hogy egy teljes egész éven át (a zöld­moszattól a feketéig) egyetlen alga sem je­lent meg a fürdőmedencében.

31. kép. Réz- és ezüstelektródával felszerelt ionizálócella.

A rendszer előírásos üzemeltetése kizárja mindenféle mellékhatás előfordulását, pél­dául a haj és a ruházat nem színeződik el. A réz-szulfáthoz hasonlóan itt is fontos, hogy az adagolást mérsékelt szinten tartsuk. A kezdetben nagy beszerzési költségek né­hány év alatt kiegyenlítődnek, mivel a pelyhesítő és algásodást gátló szereket így meg lehet takarítani. Az elektródákat bizonyos időközönként (2-5 évenként) ki kell cserélni.