Fürdőmedence - 63. oldal

A medence töltőmennyisége

A vegyszerek megfelelő adagolásához ismer­nünk kell a fürdőmedencénkben lévő víz mennyiségét. A legjobb, ha ezt az értéket már az építéskor megtudakoljuk és feljegyezzük. Ha a medencét már készen vettük és a gyártó adatai nem állnak rendelkezésünkre, akkor ki kell számolnunk a medence térfogatát.

A számítást m-ben végezzük, a térfogatot így m³-ben kapjuk meg. 1 m³ 1000 L-nek felel meg.

Derékszögű medence. Derékszögű me­dencék esetén a számítás egyszerű: hosszú­ság x szélesség x átlagos mélység

Kör alakú medence. A képlet itt így néz ki: sugár x sugár x 3,14 x mélység (r² x π x h) = = térfogat.

Szabálytalan alakú medence. Ebben az esetben a számítás nehézkesebb. Osszuk szabályosabb részekre a medencét, ezek tér­fogatát egyenként számítsuk ki és az ered­ményeket adjuk össze. Ha az alak túl szabály­talan (pl. vesealak), akkor csak a becslésre szorítkozhatunk, de a mélységről ekkor se feledkezzünk meg. Egyébként fennáll az a ve­szély, hogy a térfogatot túl kicsire becsüljük.

A koncentráció kiszámítása

10 L folyékony klór (pl. nátrium-hipoklorit) mennyi szabad klórt szolgáltat, ppm-ben ki­fejezve?

Amint azt már tudjuk, a koncentrációt, pl. a fürdőmedence vizében lévő fertőtlenítőszere­két, ppm-ben vagy mg/L-ben mérjük. A túladagolás elkerüléséhez fontos tudnunk, hogy a medence vizének és a klórkeveréknek a sűrűsége nem egyenlő.

Ezt úgy kell érteni, hogy 1 000 000 L vízben lévő 1 L folyékony klór nem jelenti azt, hogy a vízben egy milliomod rész folyékony klór van.

Világossá válik a dolog, ha megnézzük a következő, kerekített számítást

Öntsünk egy 50 m³-es medencébe 10 L nátrium-hipokloritot. 50 m³ víz 50 000 L, 1 L folyé­kony klórban (hipóban) mintegy 150 g klór van, azaz 10 L-ben 1500 g.

1500 : 50 000 = 0,03 g/L, azaz 30 mg/L klór lesz a medencében.

Számítsuk ki most azt, hogy mennyi folyé­kony klórt kell adagolnunk ahhoz, hogy a koncentrációt 1 ppm-mel emeljük.

Ez L-enként egy mg-t jelent, azaz 50 000 x 1 = = 50 000 mg, azaz 50 g klórt. A példánk sze­rinti hipóban 150 g klór van 1 L-ben, azaz 0,33 L folyékony klórra van szükség.

Az itt bemutatott számítás csak elméleti ér­ték, és akkor lenne igaz, ha a medencevíznek nem lenne semmilyen klórfogyasztása, azaz nincs benne pl. semmilyen szerves anyag. Ez a valóságban nem így van, ezért ezek a szá­mítások csak tájékoztató jellegűek, és min­den esetben meg kell mérni a friss víz klór­fogyasztását. Ehhez laboratóriumban, kimért mennyiségű vízhez fokozatosan klóroldatot adagolunk és folyamatosan ellenőrizzük, hogy milyen mennyiségnél érjük el a kívánt klórtartalmat. Az elméletileg számított és a valóban bemért klórmennyiség közötti kü­lönbség a víz klórfogyasztása.

A lökésszerű klórozás. Ahhoz, hogy a klór­sokkot eredményesen végre tudjuk hajtani, 50 m³ térfogatú medencéhez 10 L, 150 g/L klórtartalmú folyékony klórra van szüksé­günk, feltételezve, hogy a medence vizében mérhető klórszint van.

Sósav a pH-érték csökkentésére. A só­savnak fontos szerepe van, ha a pH-értéket csökkenteni kell.

Ha egy 50 m³-es medencében a pH-értékét 0,5-del akarjuk csökkenteni, akkor ismernünk kell a medencevíz „savfogyasztását”, amit a már leírt módon laboratóriumban lehet megmérni. A gyártók az átlagos ivóvízminő­ségre ezt az adatot megadják.

Algásodás elleni szerek és más számítá­sok. Az algásodás elleni szereket a gyártó előírásai szerint kell adagolni.

Ez pl. a következő lehet: 100 m³ medencetér­fogathoz hetenként 1 L-t adjunk. Tegyük fel azonban, hogy medencénk 40 m³-es. Gondoljuk meg: 40 m³ a 100 m³ 0,4-szerese.

Számítás:

0,4 x 1 L = 400 mL

Megoldás: hetenként 400 mL algásodás elleni szert kell adagolni.

Túlklórozás korrigálása klórközömbösítő szerrel. A medencében mért klórkoncentrá­ció 5 ppm. Hogyan lehet a klórértéket 1 ppm-re csökkenteni? Egy 100 m³-es me­dencéhez 0,5 ppm elérésére 100 g klórkö­zömbösítő szer szükséges. Az adott meden­cébe azonban 75 m³ víz fér be. 75 m³ a 100 m³ 0,75-szöröse.

Számítás:

0,75 x 100 g = 75 g minden 0,5 ppm eléré­sére, 0,5 ppm-hez tehát 75 g klórközömbö­sítőre van szükség.

Mivel 4 ppm-mel kívántuk a koncentrációt csökkenteni, ezért

8 x 75 g = 600 g, azaz a kívánt 1 ppm érték eléréséhez 600 g klórközömbösítő szerre van szükség.

A DIN 19643 értelmében a közhasználatú für­dők üzemeltetése során számos paramétert kell figyelni. Nem szükséges, hogy azokat itt mind felsoroljuk, mert a magánfürdők üze­meltetéséhez elegendő a következő paraméterek ismerete.

Ezek:

• fertőtlenítőszer (klór, bróm, oxigén stb.),
• pH-érték, savkapacitás
• kalcium, zavarosság, cianursav,
• TDS (Totál Dissolved Solids = az oldott szilárd anyagok teljes mennyisége),
• redoxpotenciál.

A különböző mérési eljárások

A magán-fürdőmedencékben való használat­ra különösen a kolorimetrikus, fotometrikus és titrimetrikus (titráló) eljárások alkalmasak. Újabban az elektrometrikus eljárások is hozzá­férhetők.

A kolorimetrikus eljárásnál a fürdővízből egy meghatározott mennyiséget vizsgálóedénybe (pl. kémcsőbe) töltünk és ahhoz (folyékony vagy tabletta alakú) indikátort adunk. Klór ese­tén folyékony indikátorként nagyon elterjedt az orthotolidin (OTO) használata. A mellékelt színskála használatával leolvasható a mérendő anyag (pl. klór) koncentrációja. A vizsgálat próbacsíkok alkalmazásával ugyanígy hajtható végre. Az orthotolidin rákkeltő hatása miatt ezt a módszert már egyre több helyen betiltják és áttérnek a DPD (diklórfenil-diazónium-) módszerre, amely pontosabb, és az előre csomagolt tablettákkal könnyen elvégezhetők a mé­rések.

A titráló módszernél az előzőekhez hasonlóan járunk el, a megfelelő indikátorhoz azonban valamilyen titert adunk.

Más szavakkal: a fürdővízből először valami­lyen reakciós folyadékkal (indikátorral) olda­tot készítünk, amelyet azután a hozzáadandó (rendszerint cseppnyi mennyiségű) titerrel színének megváltoztatására késztetünk. A hozzáadott cseppek mennyisége adja meg a kívánt eredményt.

Ma már a fotometrikus eljárások készülékei is beszerezhetők. Ezeknél az előzőleg megfes­tett mintát definiált fénysugárral világítjuk át. A mérőkészülék fotocellával a koncentráció szabad szemmel nem is észlelhető különb­ségeit is meghatározza. A mérendő anyag, pl. klór koncentrációját mikroprocesszor szá­mítja ki és az értéket digitális formában mu­tatja. Ma már a fürdőmedencéknél előforduló szinte minden paraméter meghatározható fotometrikus úton.

Az elektrometrikus készülékek szondákkal dolgoznak, amelyeket rendszeresen hitele­síteni kell. Nagyon pontosan mérnek és keze­lésük is egyszerű, de nem éppen olcsók. Szakembereknek azonban mindenképpen ajánlhatók. A laikusoknak azonban a kolorimetrikus eljárá­sok (OTO vagy DPD) teljesen elegendők.

Hogyan mérjük fürdőmedencékben a koncentrációt?

A koncentrációt „parts per million” (ppm) vagy „milligramm per liter” (mg/L) egységek­ben mérjük.

A mértékegységek összefüggése:

• 1 ppm = 1 „part per millión” = 1 milliomod (rész),
• 1 mg/L = 1 g ezredrésze/L = 1 milliomod/L.

Amikor tehát a színskálán ppm-ben leolvas­suk az egyik színhez tartozó koncentrációt, ez mg/L egységben ugyanannak a koncent­rációnak felel meg, és fordítva.

Az egyes paraméterek meghatározása

Klór

Amennyiben klórt vagy klórszármazékot alkalmazunk, akkor különbséget kell tennünk a következők között:

• az összes aktív klór,
• a szabad aktív klór,
• a kötött aktív klór.

Magyarországon és az Európai Unió legtöbb országában fürdőmedencékben a klórra a következő értékek érvényesek (hasonló érté­kek vannak a DIN 19643 szabványban is):

[table id=277 /]

Külföldön egyes esetekben lényegesen na­gyobb értékeket engednek meg.

A tesztelőkészleteken az ideális tartomány 0,5-1,5 mg/L értékre van bejelölve. Egy ma­gánfürdő üzemeltetője egyébként maga dönt­heti el, hogy mekkora legyen a klórérték. Kézi adagolásnál amúgy is csaknem lehetetlen fela­dat, hogy egy meghatározott értéket pontosan betartsunk. Éppen ezért a közfürdőkben álta­lános közegészségügyi előírás a klór automati­kus mérése és adagolása.

Szabad aktív klór

A vízben visszamaradt ol­dott klórgáz, hipoklórossav és hipoklorition.

Kötött aktív klór

A maradék klór a vízben levő ammóniával és szerves nitrogénnel külön­böző klórszármazékokat alkot, amelyeknek van csökkent fertőtlenítő hatása és baktericid hatása is jól hasznosul.

Az összes klórt a szabad és a kötött klór összege adja meg. A klórértéket OTO-cseppekkel, fotometrikusan vagy a DPD-módszerrel mérjük. Az OTO-cseppekkel azonban csak az összes klór mennyiségét lehet mérni, a szabad és összes klór mennyiségét nem lehet megkülönböztetni. A próbacsíkokra ugyanez mondható el. Differenciáltabb mé­rést lehet végezni a DPD-módszerrel; ezzel az eljárással a szabad, kötött klórt és az összes klórt is meg lehet különböztetni.

Bróm

Oxidációs ereje gyengébb, ezért na­gyobb koncentrációkban kell jelen lennie a vízben, mint a klórnak. A bróm is további ve­gyületeket alkot. A kötött bróm azonban, a kötött klórtól eltérő módon, továbbra is fertőtlenítő hatású, akárcsak a szabad bróm. A vízben lévő brómtartalmat szintén OTO-cseppekkel vagy a DPD-módszer szerint mérjük

Aktív oxigén

Az klór igen hatékony alter­natívája és azt már részletesen ismertettük. Az ezzel való fertőtlenítés elsősorban a pezs­gőfürdők területén jöhet számításba, mert azzal az 1-1,5 m³-es medenceméreteknél a költségráfordítások elfogadható keretek kö­zött tarthatók. Ott kifejezetten ajánlhatók is, mert így a klór valóban egyszerűen és biztonságosan kiváltható. Kellemesebb fürdést el sem lehet képzelni. Az aktív oxigén mérésére a próbacsíkok és a kolorimetrikus mérések egyaránt alkalmasak.

pH-érték

„Potentia hidrogenii”, azaz a hidro­génionok koncentrációja a vízben. A pH-érték a fertőtlenítőszer mellett a legfontosabb para­méternek számít, értéke alapján felismerhető, hogy a víz savas, semleges vagy lúgos ter­mészetű-e. Értékét elsősorban a szabad szénsav mennyisége határozza meg és az befolyásolja a fertőtlenítőszer hatékonyságát, valamint a víz korróziós hatását. Ha a szabad szénsav túl nagy mennyiségben van jelen, akkor a víz savas és korrozív.

Ha a pH-érték 8,2-nél nagyobb, ebből arra lehet következtetni, hogy a vízben már nincs szabad szénsav és várható, hogy a medence falán mészlerakódás jelenik meg.

A pH-érték kölcsönhatásban áll a savkapaci­tással (teljes lúgosság) és a kalciumkon­centrációval. Ha a pH-érték 7-nél nagyobb, akkor a víz savas, 7 esetén semleges, 7 fölött pedig lúgos kémhatású. A túl kicsi (7 alatti) pH-érték korrozív vízre utal (2. ábra). Ebben a fémrészek megrozsdásodnak, a mész (kalci­um) kioldódik a fugák közül. A klór/bróm oxidációs ereje növekszik, egyben azonban gyorsabban el is használódnak (3. ábra).

2. ábra. A pH-érték skálája

3. ábra. A pH-érték, valamint a klór és bróm hatásfoka közti összefüggés

A túl nagy pH-érték a vizet zavarossá teszi, egészen a mészlerakódásig, a klór/bróm oxidációs ereje gyengül.

A pH-értéket megfelelő szerekkel (pH-csökkentővel, pl. sósavval vagy valamilyen pH-plusz alkalmazásával) az ideális tar­tományban (7,2-7,6 között) lehet tartani, és annak rendszeres mérésével a fenti problé­mákat el lehet kerülni. Az ideális pH-érték meghatározásánál mindenesetre a víz keménységét is figyelembe kell venni.

Néhány példa a pH-értékre:

• esővíz: pH = 5,5-5,8 (befolyásolhatja a medence pH-értékét);
• vizelet: pH = 4,8-7,4 (elvileg befolyá­solhatja a pH-értékét, de vajon mennyi van belőle?);
• tengervíz: pH = 7,8-8,2.

A pH-érték és az ellenáramoltató beren­dezés. Ha ellenáramoltató berendezést alkalmazunk, ez befolyásolja a pH-értéket; annak áramlása ugyanis gázkiválási folyama­tot indít el.

A pH-érték mérése. Kolorimetrikusan, próba­csíkokkal vagy elektrometrikus úton mérhető. Az összes többi módszerrel szemben az elekt­rometrikus mérést célszerű alkalmazni, mert ezek a készülékek a pH-érték teljes tar­tományát lefedik, míg a kolorimetrikus el­járással vagy a próbacsíkokkal csak a 6-8 közti tartományban lehet mérni.

A pH-érték kolorimetrikus méréssel az ideális tartományban elegendően pontosan meg­határozható. Egy magánfürdő medencéjénél ez általában elegendő. Nagyobb biztonságot és kényelmet ad az elektronikus mérés, mert az nemcsak a méréshatárokat növeli meg, hanem az automatikus mérést és szabályo­zást is lehetővé teszi.

Delta-pH: telítettségi index. A víz agresszi­vitásának meghatározásához azonban a pH-érték önmagában nem elegendő, mivel az a karbonát-keménységtől is függ. 1 nk° esetén például az egyensúly pH = 7,9-nél, 20 nk° mellett pedig pH = 6,9-nél alakul ki.

Keménység

Ezt ma még gyakran német ke­ménységi fokban (nk°) szokták megadni. Egy­re jobban terjed és a technika mai állásának felel meg azonban, ha a földalkáli-ionok kon­centrációját adjuk meg millimolban (mmol).

Átszámítás:

1 mmol CaO = 5,6 nk°= 100 mg/L (ppm) CaCO₃ (kalcium-karbonát).

A földalkáli-ionok és a vízkeménység összehasonlítása

[table id=278 /]

Ideális pH-érték, ha a vízkeménységet is figyelembe vesszük:

• kemény víz: 6,8-7
• középkemény víz: 47,2-7,8
• lágy víz: 7,4-8
• nagyon lágy víz: 7,8-8,2

Savkapacitás (teljes lúgosság)

Ezt savle­kötő képességnek, savfelhasználásnak vagy lúgosságnak (USA) is nevezik és a víz puffer-kapacitását fejezi ki. A KS 4,3 savkapacitás azt mutatja meg, hogy a pH-érték = 4,3 eléréséhez mennyi savat kellene a vízhez hozzáadni (a felhasznált sósav mennyisége metilnaranccsal végzett titrálásnál).

A KS 8,2 érték fenolftaleinnel végzett titrálás­nál a pH-érték = 8,2 eléréséhez felhasznált sósav mennyiségét adja meg (mmol-ban). Az ideális érték 80-150 ppm. Ha a mért ér­ték kisebb, mint 80 ppm, ez azt jelenti, hogy a vízhez túl sok savat adtunk, jóllehet a pH-érték nagy.

A pH-érték szempontjából fontos a savkapa­citás megfigyelése. Ha a pH-érték erősen ingadozik, akkor célszerű megmérni a savka­pacitást. A pH-érték ingadozását a túl kicsi savkapacitás (lúgosság) okozza. Ezt azután az eső stb. is befolyásolhatja. A szükséges korrekciót a szaküzletekben kapható termékekkel lehet elvégezni. Az adagolandó mennyiségeket a csomagoláson lévő tájékoztató­ból állapítsuk meg. A savkapacitást fotomet­rikus vagy titrimetrikus úton mérjük. A próba­csíkok használata kevésbé ajánlható.

Kalcium-keménység

A kalcium mérésénél a kalciumionok mennyiségét mérjük. Ha a kalci­um túl nagy koncentrációban van jelen, ez a víz zavarossá válását, a medence falán, a létrá­kon, a szűrőhomokon (!) stb. kialakuló lerakó­dást vonhat maga után. Ezért külön is meg­határozzuk, noha szintén az alkáli anyagok kö­zé tartozik. Ha koncentrációja nagyobb, mint 600 mg/L, akkor mész kiválására kell számíta­nunk. A kalcium-keménységet szintén a szak­üzletekben kapható termékekkel lehet befolyá­solni. A vízcsere is alkalmazható megoldás. Jó átlagértéknek számít a 300 mg/L. A kemény­séggel kapcsolatban I. a pH-értéknél elmon­dottakat (52. oldal) is. A kalcium-keménységet titri- vagy fotometrikus úton mérjük.

Zavarosodás

A fürdőmedence vizének kris­tálytisztának kell lennie. Ezt csak úgy lehet elérni, ha gondoskodunk a kellő szűrésről és pelyhesítésről, valamint betartjuk a döntő fontosságú paraméterek összes megadott határértékét.

Ha a víz színe fehérre változik, ez a követke­zőket jelentheti:

• fertőtlenítőszer hiánya,
• elégtelen szűrés,
• kolloidális szennyeződések,
• mész kiválása.

A következőt tehetjük: Ellenőrizzük, hogy ele­gendő-e a fertőtlenítőszer mennyisége. Ez­után határozzuk meg a pH-értéket, a sav­kapacitást és a kalcium-keménységet. Ha a szabványtól eltérő értéket találunk, azt korri­gáljuk. Adjunk a vízhez pelyhesítőszert. A szi­vattyút mindaddig járassuk (szűrés), amíg a medence vize ismét tiszta nem lesz.

Ha másféle, például barna vagy feketétől világoszöldig terjedő elszíneződést tapaszta­lunk, azt fémek okozhatják. Ilyenkor feltétle­nül lökésszerű klórozást kell végezni és pely­hesítőszert kell adagolni. A pH-érték 7,6 le­gyen. Itt is járassuk a szivattyút, amíg a za­varosodás meg nem szűnik. A szaküzletekben a fémek eltávolításának a megkönnyíté­sére további vegyszereket is lehet kapni.

Izocianursav

Az izocianursav a klórt stabili­zálja az UV-sugarak okozta gyors lebomlás ellen. A brómkészítmények ezt a savat nem tartalmazzák, ezért bróm alkalmazásakor ezt a paramétert nem kell megmérni. Ha az izocianursav koncentrációja túlzottan megnö­vekszik (80 mg/L fölé), akkor ez a klór fertőt­lenítő erejének erős csökkenését vonja maga után, azaz a klór bekerül ugyan a vízbe, azonban ne­hezebben tud szabad klórt képezni, sőt a szabad klór keletkezése le is állhat. A sav koncentrációját csak a medence vizének részleges cseréjével lehet csökkenteni.

Az izocianursav túl nagy koncentrációjának első jele a növekvő klórigény és az ezzel összefüggő, alkalmilag jelentkező klórhiány, amelyet valahogyan soha nem lehet kom­penzálni. A következmény a víz klórhiányra jellemző zavarossá válása, jóllehet látszólag elég klórt adagoltunk.

A szabad klór hatása az izocianursav külön­böző értékei esetén:

[table id=279 /]

Mérési eljárások: kolorimetrikus, próbacsí­kok, fotometrikus vagy elektrometrikus.

TDS (az oldott szilárd anyag teljes mennyi­sége)

Ez semmi egyebet nem jelent, mint az üzemeltetés alatt a fürdőmedencébe került és onnan kiszűréssel el nem távolított anya­gok, pl. ásványi anyagok stb. teljes mennyi­ségét. Ezek között lehet izocianursav, pH-plusz, pH-mínusz, napvédő krémek maradványa, por, növényi részecskék stb.

Ezek az anyagok, amint azt már az izocianursavnál említettük, nem bomlanak le, az elpá­rolgó víz hátrahagyja azokat. Ha friss vizet töltünk be, ez a feldolgozott víz szintén növeli a TDS értékét. Ha a koncentráció meghalad­ja a 2000 ppm értéket, a vizet ki kell cserélni. Hogy miért? A TDS blokkolóként vagy szi­vacsként működik. Csökkenti a bejuttatott vegyszerek hatását, ami növeli a költségeket és gondot okoz a kezelésnél. A TDS mérését speciális TDS-mérővel vagy laboratóriumban lehet elvégezni. A nagy TDS-arány kialaku­lását úgy lehet a legjobban megelőzni, ha rendszeresen cseréljük a töltővizet.

Redoxipotenciál

Magánfürdőkben nem használatos, de kiegészítésül röviden ismer­tetjük: A millivoltban (mV) megadott redoxipotenciállal a vízben lévő fertőtlenítőszerek csíraölő hatását mérjük. Felvilágosítást ad a szerves szennyeződések jelenlétéről és a fertőtlenítőszer ezzel összefüggő hatékonysá­gáról, annak koncentrációjáról azonban nem.

Segítségével azonban következtetni lehet a csíraölés sebességére. A DIN 19643 szab­vány 30 másodperc alatt a tíz negyedik hat­ványával arányos csíraölési sebességet ír elő. Ez az érték 6,5 és 7,3 közötti pH-érték esetén akkor teljesül, ha a redoxpotenciálra mért érték

• édesvízben 750 mV,
• tengervízben 700 mV.

Pl. a pH-érték 7,3-7,6-ra való növekedése­kor (amint tudjuk, ilyenkor a klór oxidációs ereje csökken) nagyobb feszültségekre van szükség, ez

• édesvízben 770 mV,
• tengervízben 720 mV.

A redoxipotenciált egy automata általában folyamatosan méri, mégpedig a pH-érték egyidejű figyelembevétele mellett. Az említett csíraölési sebesség fenntartásához ezért 0,3 mg/L mennyiségű klórkoncentráció a me­dence minden részében elő van írva.

A paraméterek ideális értékeinek rövid áttekintése

Az egyes paraméterek ideális értékeit, illetve a mérés gyakoriságát a 3. táblázatban foglal­tuk össze.

Az értékek meghatározásával kapcsolatban megjegyzendő, hogy abban természetesen a fürdő kihasználtságának is szerepe van. Minél több személy használja a medencét vagy a gyógyfürdőt, az annál erősebben be­folyásolja a paramétereket. Ennek megfe­lelően az ellenőrzést is erősíteni kell, egészen akár a napi vagy félnapi mérésig.

3. táblázat. A mérés gyakorisága

[table id=280 /]

A víz kondicionálása a Langlier-index alapján

A felfedezőjéről (Wilfried Langlier) elnevezett módszer, amellyel azt lehet meghatározni, hogy a víz korrozív, semleges vagy csapadék képződésére hajlamos-e. Ha a víz kalcium­értéke kicsi, akkor az korrozív és ezt a hiányt ásványi anyagok felvételével (pl. a fugákból) fokozott mértékben ki akarja egyenlíteni. Másrészt viszont a túl nagy kalcium-koncent­ráció kicsapódásra való hajlandóságot idéz elő (lerakódások a medence fenekén és fa­lain vagy zavarosodás).

A kiegyensúlyozott víz sem az egyik, sem a másik szélsőség irányába nem törekszik. Semleges, a Langlier-index szerinti értéke nulla. Nullánál kisebb értéknél a víz korrozív, ha viszont az érték nullánál nagyobb, akkor előbb vagy utóbb mészlerakódásokra kell számítani.

A Langlier-index meghatározásához a követ­kezőkre van szükségünk:

• a pH-érték,
• a hőmérsékleti tényező,
• a kalcium-keménységi tényező,
• a savkapacitás-tényező (teljes lúgosság).

Képlet: pH-érték – hőmérsékleti tényező – kalcium-keménységi tényező – savkapaci­tás-tényező = Ll-érték

vagy: pH-érték + hőmérsékleti tényező + kalcium-keménységi tényező + savkapa­citás-tényező – 12,1 = Ll-érték

Ha betartjuk a paramétereknél már ismer­tetett értékeket, azaz, hogy a

• pH-érték 7,2-7,6 között,
• a lúgosság 100 mg/L,
• a kalcium-keménység 200-400 mg/L legyen, ez garantálja a Langlier-index szerinti jó értéket, így a képlettel való számolásra nincs is szükség.

Ha ezt betartjuk, medencénk vize mindig sem­leges marad. A DIN 19643 a Langlier-indexet nem említi. Ha valaki erre vonatkozó számítá­sokat szeretne végezni, a tényezőket tartal­mazó táblázatot az internetről tudja letölteni.

A lehetséges problémákat, azok okait és ki­küszöbölését a 2. táblázatban adjuk közre. Egy fontos alapelv: Ha a víz zavarossá válik, a szi­vattyút mindaddig üzemeltessük, amíg a zavarosság meg nem szűnik. A klórsokk értelme­zése: 50 000 L medencetérfogatra számolva 10-20 L folyékony klór hozzáadása.

2. táblázat. A problémák tünete, oka és azok kiküszöbölése

[table id=276 /]

* Totál Dissolved Solids, azaz az adott szilárd anyag teljes mennyisége.

A fürdőmedence használói között alkalman­ként allergiás tünetek és irritációk jelent­keznek.

Klórpattanás

Az előforduló esetek közül a legrosszabb a klórpattanás. Ezt az érintkezés hatására kialakuló pattanást a klórozott szén­hidrogének idézik elő. A bőrrel való közvetlen érintkezés, a szájon át való bevitel vagy a belélegzés igen súlyos rohamokkal járó meg­betegedést idézhet elő.

Tünetei:

• csomók, ciszták, fisztulás bőratka, mitesszerek;
• a betegség a belső szerveket és a köz­ponti idegrendszert is megtámadhatja.

Javaslat: Kerüljük a klórtermékek belégzését és azok bőrrel való érintkezését (porvédő álarc, kesztyű, bizonyos esetekben légzés­védő maszk).

Speciálisan a fürdőmedencék kezelőire jel­lemző, hogy a szennyeződés összegeződik. E cikksorozat szerzője egyetlen esetről tud, amikor egy medencekezelő klórpattanásban (kiter­jedt mitesszerképződés) megbetegedett.

Klórallergia

Itt érintkezés útján kialakuló allergiáról van szó. Az ember érintkezésbe kerül az allergiát kiváltó anyaggal, az allergiás reakció kialakulásának ez a feltétele.

A reakciók többfélék lehetnek:

• a bőr kipirulása és viszketése,
• a légutak ingerlése,
• kiütések,
• nátha.

A diagnózis felállításához vizsgálatokat kell végezni, ez lehet bőrpróba – laboratóriumi teszt – a kórelőzmények rekonstruálása és provokációs próbák Ha ténylegesen megál­lapítják a klórallergiát, akkor az allergia iránt érzékeny személy nem tehet mást, mint azt, hogy ezután kerüli a klórt. Azt eddig még nem vizsgálták, hogy a klórallergia igazolt megléte esetén mennyiben segít a helyzeten a sóelektrolízisre való átállás. E cikksorozat szerző­je hajlik arra a véleményre, hogy nem segít.

A gyanított klórallergiás esetekben azonban az összes reakció pozitív eredményt adott. Lehetséges, hogy a fürdőmedencét hasz­nálók körében fellépő irritációkat a klór-kész­termékekben lévő kémiai adalékok okozták. Az ózon-bróm alkalmazásával végzett fertőt­lenítésre való áttérés alternatívaként mindig rendelkezésre áll.

Vörös, gyulladt szemek

Ezeket a túl kicsi pH-érték és/vagy a klóraminok túl nagy aránya okozhatja.

A klóraminokat, amint azt már láttuk, klór­sokkal (lökésszerű klórozással) és a friss víz bevezetésének növelésével lehet felszámol­ni. A pH-értéket a már ismert módon szintén korrigálni kell.

Amint azt az előző cikkekben részben láthattuk, a fürdőmedencék vizének fertőtlenítésére je­lenleg igen sokféle termék kapható kereske­delmi forgalomban.

A brómmal együtt alkalmazott ózon nem je­lent valódi alternatívát. A bróm oxidációs ere­je túl gyenge ahhoz, hogy a medence vizét stabil állapotban tartsa. Erős mérgező hatása miatt csak nagyon stabil „pálcák” formájában kapható, ezeknek megvan az a hátrányos tu­lajdonságuk, hogy nehezen oldhatók. Ezért adagoló segédeszközöket használnak, ame­lyek azonban csak korlátozottan segítenek a helyzeten. Normál gondozás és nagy hőmér­sékletek esetén sokszor zavarossá válik a víz.

A szerző tapasztalatai szerint ilyenkor még a gyártó által előírt adagolásban alkalmazott algásodás elleni szer sem segített; a helyze­tet csak a folyékony klór mentette meg. Ez nem azt jelenti, hogy a nagyobb ráfordítással végzett gondozás teljesen eredménytelen lenne. Aki viszont klórallergiára visszavezethető okok miatt áttér az ózon-bróm kombiná­cióra, esetleg ki fog ábrándulni, ha kiderül, hogy további javító intézkedésekre kény­szerül.

A szaküzletekben manapság fertőtlenítés céljára árusított klór azonban nem tisztán ter­mészetes állapotában vásárolható meg, ha­nem az UV-sugarak és a hő hatására bekö­vetkező gyors bomlás ellen sokféleképpen stabilizált termék.

Sok felhasználó, aki a késztermékekkel kló­rozott medencék miatti panaszokról szá­molt be, pozitív tapasztalatokat szerzett a só-elektrolitikus eljárással. Ennél a panaszok elmaradtak, pedig, amint azt már említettük, ebben az esetben is klórt alkalmaznak, azon­ban adalékok nélkül és általában kisebb adagokban, mivel az elektrolitikus úton előál­lított klór gyorsabban bomlik és egyáltalán nincs depóhatása.

A különböző fertőtlenítő hatások összehasonlítása

A következőkben a biguanidok alkalmazását vizsgáljuk a hidrogén-peroxiddal, a sóelekrolízissel, az aktív oxigénnel és a triklórral összehasonlítva, egy 50 m³-es medence pél­dáján. A biguanidok és a hidrogén-peroxid, amint az ismeretes, sem ingerlést, sem allergiát nem okoznak.

A sós víz és az elektrilítikus úton előállított klór együttesen lágy vizet hoznak létre, amit a bőr kellemesnek érez. Fontos, hogy a só íze ne legyen észlelhető. Akik a triklórról a sóelektrolízisre álltak át, kivétel nélkül arról számoltak be, hogy bőrpanaszaik teljesen megszűntek. Az általános közérzetük pedig sokkal jobb lett. A triklór ugyanis agresszív és kiszárítja a bőrt. Az izocianursavnak szintén lehetnek ne­gatív hatásai a bőrre.

A környezeti ártalmak

Az összes említett fertőtlenítő eljárásnak ha­tása van a környezetre. A legrosszabb ebből a szempontból a triklór megítélése, amelynél egy feldolgozott termékkel van dolgunk, az alkalmazott cianursav pedig a talajvízbe ke­rülve ketyegő időzített bombát jelenthet.

Az elektrolízissel előállított klór lebomlik, a biguanidok szintén. A hidrogén-peroxidnak környezetvédelmi szempontból nincs jelentő­sége.

Végkövetkeztetések

A biguanidok a klór valódi alternatívájának te­kinthetők. Az alkalmazásukkor felmerülő költ­ségek azonban nagyon nagyok. A triklór olcsó, de agresszív, és környezetvédelmi szem­pontból sem javasolható. A szerző álláspontja szerint a középutat a sóelektrolízis képviseli. Ennek a rendszernek az alkalmazása magas szintű fürdési komfortot jelent, ugyanakkor a környezet szennyezése szempontjából is elfogadható tartományban helyezkedik el. A klór tárolásakor jelentkező negatív hatásokat, így a szagterhelést és az oxidációt, továbbá a tartá­lyok felnyitásakor a légutak ingerlését is fi­gyelembe kell venni. Mi ezért a sóelektrolízisre való áttérést javasoljuk.

Fürdőmedencék és pezsgőfürdők kezelése

Vízkémiai paraméterek beállítása

pH-érték

A medencékhez pH = 7,2-7,6 érték az ajánlott. pH =7,8 feletti értéknél a víz az egészségre már ártalmas lehet, ill. a fertőtlenítés hatékonysága csökken.

Teljes alkálianyag-tartalom (TA), összlúgosság

Az összlúgosságot okozó anyagok adják a víz pH-pufferkapacitását, amely kis mennyiségű sav vagy lúg hozzáadásánál nem engedi a pH-érték módosulását. Túl nagy alkálianyag-tartalomnál a pH-érték csökkentése gondot okoz, ezért elsőként az ideális 80-120 ppm közötti teljes alkálianyag-tartalmat kell beállítani.

Vízkeménység

A víz keménységét a vízben oldott kalcium- és magnéziumsók mennyisége határozza meg. A kemény vízben ezekből a sókból túl sok van feloldva, ezért a vízkő kiválik a medence falán, és a csővezetékekben, jelentős károkat okozva ezzel a gépészeti egységekben. Kemény víz esetében vízkőkiválást megakadály­ozó vegyszer adagolása ajánlott.

Fertőtlenítés

A fertőtlenítőszerrel csökkentjük a medence vizében lévő mikroorganizmusokat, baktériumokat, algákat, gombákat, vírusokat. Masszázsmedencékben a 30 °C feletti hőmérséklet miatt könnyen elszaporodnak a baktériumok, ugyanakkor ezen a hőmérsékleten a klór hatékonysága már csökken. Ezért brómot és oxigénes vízfertőtlenítőt vagy hidrogén-peroxidos vegyszert célszerű alkalmazni. Automatikus vízfertőtlenítés alternatív technológiával

Sóbontó. A legkorszerűbb és legbiztonságosabb eljárás, amely teljesen automatikus és minimális a fenntartási költsége. A medencében konyhasót kell feloldani. A szűrési körbe beépített sóbontó cella által előállított klór végzi a fer­tőtlenítést.

Előnyei. Elmarad a klórozószer, a víz szagtalan és nem csípi a szemet, kicsi az üzemeltetési költség és az eljárás ára néhány év alatt megtérül. UV-fertőtlenítés. A vizet 253,7 nm hullámhosszú UV-C sugárzást kibocsátó UV-lámpa fertőtleníti. Ez a sugárzás megöli a baktériumokat, vírusokat és az egysejtű élőlényeket, ezért kevesebb fertőtlenítő vegyszert kell adagolni. Kiegészítő vízkezelésként az aktív oxigénes fertőtlenítést ajánlunk.

Pelyhesítés

Az uszodavízben lebegő nagyon apró kolloid szennyeződéseket, mint például az algákat a szűrő nem képes kiszűrni. A pelyhesítőszerek az apró részecskéket nagyobb méretű pelyhekben gyűjtik össze, amely már szűrhető.

Algaölés

A medence vizében a fertőtlenítőszerek ellenére is képződhetnek algák. Az algaölő szerek fő funkciója az algásodás megelőzése.

Illatanyagok

A medence vize ízlés szerint illatosítható. Az illatanyagok segítenek a relaxálásban, ellazulásban és elnyomják a vízkezelő szerek illatát.

Az izocianursav vagy cyanuric acid (C.) a für­dőmedencékben alkalmazott klórtermékek lényeges alkotórésze. A következőkben néhány gyakran feltett kér­dést sorolunk fel, a rájuk adható válaszokkal együtt:

1. Mi az izocianursav?

Az izocianursav egy gyenge sav, amelyet a klór „stabilizátorának” is neveznek. A klórnak megvan az a hátránya, hogy a nap UV-sugarainak kitéve gyorsan lebomlik. Az izocianur­sav ezt a veszteséget jelentős mértékben csökkenti.

2. Milyen klórtermékek tartalmaznak izocianursavat?

Az izocianursavat tartalmazó klórtermékek különböző néven vannak forgalomban. Kapható stabilizált folyékony klór is.

3. Lehet klórozni di- vagy triklór nélkül is?

A nem stabilizált klór az UV-sugárzás hatá­sára gyorsan elbomlik. Az a felhasználó te­hát, aki szabadtéri medencéjében sem di-sem triklórt nem alkalmaz, kénytelen az izo­cianursavat a szaküzletekből beszerezni és azt külön a vízhez adni.

Ennek előnye: az izocianursav értéke mindig pontosan ismert lehet. Beltéri medencékben mindez természetesen elmaradhat, mivel ott az UV-sugarak hatása sokkal kisebb vagy egyáltalán nincs.

4. Milyen egyéb hatása van az izocianursavnak még a klórra?

Csökkenti a klór hatását. Minél több van jelen a vízben, annál erősebben csökken a klór hatékonysága. A vízben lévő izocianursav aránya ezért soha ne haladja meg a 80 mg/L értéket. Ha ez az érték nagyobb, akkor a víz­cserével kell csökkenteni. Az izocianursav magától sajnos nem épül le.

5. A fertőtlenítéshez brómot használok. Szükségem van izocianursavra?

Nem, mert a bróm nem érzékeny az UV-sugarakra.

6. Ártalmas az izocianursav az egészségre?

Károsíthatja az egészséget. A szem és a bőr kisebb szisztematikus hatásokkal járó ingerlése előfordulhat. Genetikailag mérgező hatásait mindeddig nem mutatták ki. Az izocianursavat a szervezet úszás közben a bőrön át veszi fel. Hosszútávúszóknál a kiürülés felezési ideje 3 óra.

A klór alternatívái közül alkalmazzák a követ­kezőket:

• a biguanidok,
• az ózon/bróm,
• az UV-fény és bróm
• az oxigénvegyületek.

A sóelektrolitikus eljárás nem tekinthető a klór valódi alternatívájának, hiszen végső soron azt is klór nyerésére alkalmazzuk.

Biguanidok

A biguanidokat, amelyeket Euró­pában Phmb (= polimer-hexametilén-biguanid) néven ismernek, a fürdőmedencék fer­tőtlenítésére ajánlják, de azokat orvosi és szaniter berendezésekben is alkalmazzák. Klórral, brómmal, ezüst- és réztartalmú termékekkel együttesen nem alkalmazhatók; ezeket az anyagokat a biguanidok adagolása előtt el kell távolítani a medence vizéből. Rendszerint szükség van kiegészítő fertőtlenítőszerek al­kalmazására. Magyarországon ez a fertőtlení­tőszer nincs engedélyezve, ezért az eljárás nem terjedt el; az ára sem versenyképes.

Az ózon és bróm kombinációja

Az ózon erős mérgező hatása miatt csak a fürdőme­dence szűrője és egy speciális szűrő közé iktatott fertőtlenítőszakaszban állítható elő és fertőtlenítés céljára is csak ott alkalmazható. Az ózont egy speciális ózongenerátorban, két oxigénelektróda között végbemenő ún. csendes kisüléssel, a környezet oxigénjéből állítjuk elő.

Ehhez több ezer voltos feszültség­re van szükség, ez idézi elő, hogy a levegő O₂ oxigénmolekulájából O₃ (ózon) váljon. Az ózonmolekula instabil és ezért a lehető leggyorsabban reakciós partnert keres, hogy azt oxidálhassa. Ennek az oxidációs sebes­ségnek köszönhető nagy hatékonysága. Az ózon elpusztítja a baktériumokat, vírusokat és mikrobákat.

Miután az ózon elvégezte a generátoron át­áramló víz fertőtlenítését, azt erősen mérgező hatása miatt aktívszenes szűrővel ki kell szűr­ni a vízből. A medence vizének fertőtlenített állapotát folyamatosan fenn kell tartani a medencében és a berendezés üzemszünetei alatt is, ehhez kiegészítésül brómot lehet adagolni. Alternatív megoldáskánt a peroxid is számításba jöhet, hogy a halogénelemek­től teljesen elszakadjunk, hiszen mindez – er­ről se feledkezzünk meg – a környezetnek is hasznára válik.

UV-fény és bróm

Az UV-fényt egy meg­felelő kamrában állítjuk elő és az ott a már szűrt vízre fejti ki hatását. Az UV-fény szétroncsolja a mikrobák és hasonló élő­lények DNS-ének molekuláris szerkezetét, de csak azokét, amelyek éppen ott vannak. Ezért itt is valamilyen kiegészítő fertőtle­nítőszerről kell gondoskodni. A klór alternatí­vájaként ebben az esetben is a bróm vagy a peroxid alkalmazása jöhet szóba. Az ok ugyanaz, mint az ózon esetében: A medence vize gyorsan elszennyeződik és ilyen is ma­radna, amíg az UV-kamrán át nem áramlik. A medencében ezért kiegészítő fertőtlenítő­szer adagolása nélkül az állandó csíramen­tességet nem lehetne elérni.

Fertőtlenítés aktív oxigénnel

A piacon sokféle termék kapható, amely lehetővé teszi, hogy az oxigént fertőtlenítésre használjuk. Ezek folyékony vagy szilárd halmazállapot­ban kerülnek forgalomba. Adagolásukat kéz­zel vagy automatikus adagolókészülékkel vé­gezzük. Az egyik gyártó szerint mindig aján­latos valamilyen algásodás elleni szer hozzá­adása. Alkalmanként lökésszerű klórozás végrehajtására is sor kerülhet, amennyiben nagy terhelés vagy más ok miatt leromlik a medencevíz minősége. A klórral végzett sok­kolás az aktív oxigén fogyasztását arányta­lanul megnövelheti.

A sóelektrolitikus eljárás

Ahhoz, hogy fer­tőtlenítésre a sóelektrolitikus eljárást tudjuk használni, a medence vizéhez sót (nátrium­klorid, NaCI) kell hozzáadni. 50 m³ térfogatú medencénél ez 150-175 kg mennyiség len­ne. A korszerű elektrolitikus klórozás beren­dezéseihez 2500 ppm (2,5 g/L) sótartalom elegendő, amely az átlagos ízlelési határ alatt van és korrozív hatása is elhanyagolható.

A medence sós vize titán-dioxid cellákon áram­lik át, amelyekben klór keletkezik. A só-elektrolízis minden ismert medencetípushoz alkalmas. Az acélmedencéknél azonban kü­lönleges óvintézkedésekről kell gondoskodni (pl. horganyozott hegesztési varratokról stb.), mert különben rozsdásodásra kell számítani.

Az elektrolízis folyamata. Itt az NaCI-molekulák felbomlanak. A negatív póluson nát­riumionok és hidrogén (H) keletkezik. A pozitív póluson válik ki oxigén (O) kíséretében a kívánt klór (Cl). A nátrium azonnal reakcióba lép a vízzel és nátrium-hidroxitot (nátronlúg) alkot. Az további reakciók során a klórral sót (NaCI) és nátrium-hipokloritot (NaOCI) hoz létre. A fürdőmedencében ez a NaOCI-vegyület elveszíti oxigénjét és szintén sóvá (NaCI) alakul vissza. Az itt felszabadult oxigén szintén pusztítja a baktériumokat és az algákat, a felszabadult klórnak pedig tartós fertőtlenítő hatása van.

Az elektrolízis folyamata:

2 NaCI + 2 H₂O => + 2 NaOH + H₂ + Cl₂, azaz só + víz = nátronlúg + hidrogén + klórgáz.

2 NAOH + Cl₂ => NaOCI + NaCI + H₂O, azaz nátrium-hipoklorit + só + víz.

Kiegészítő javaslatok

Célszerű, ha

• jó minőségű berendezés alkalmazása mellett döntünk, amelynél az elektródák polaritása rendszeresen megváltoztatható (+ és – pólus cseréje), mert ezzel meg­előzhetők a mészlerakódások és az el­szennyeződések;
• a pH-értéket automatikusan csökkentő automatát építünk be, hogy az elmeszesedést biztosan megakadályozzuk;
• a berendezésnek az uszodánkhoz meg­felelő kapacitása van;
• a szokásos klórozásról való átálláskor a szűrőhomokot és a töltővizet is cseréljük ki, hogy az induláshoz ideális feltételeket teremtsünk és megelőzzük a problémákat.

Az izocianursav túlzottan nagy értéke pl. megnehezítené a szabad klór képződését. Az átállás a járulékos beruházások ellenére minden bizonnyal kifizetődik.

Fertőtlenítés nehézfémionokkal

A nehéz­fémionok algicid tulajdonsága régen ismert, az algák leküzdésével kapcsolatban is emlí­teni fogjuk. E cikksorozat szerzőjének ezeket úgy mutatták be, mint a fürdőmedencék problé­máinak további vegyszerek adagolását nem igénylő megoldását (!). Elektrolízis útján ezüst-, rézionokat adunk a vízhez és azok ott fertőtlenítő hatást fejtenek ki.

A szokásos ionkoncentrációk 0,2-0,8 mg/L réz eseté­ben és 0,02-0,08 mg/L ezüst esetében. A nehézfémionok réz- és ezüst-, vagy réz­ezüst ötvözetű elektródákkal ellátott cellák­ban törpefeszültséget alkalmazva keletkez­nek a vízben. A kórokozók elpusztítási, illetve inaktiválási ideje viszonylag hosszú, ezért ezeket a berendezéseket közfürdőkben csak ritkán alkalmazzák.

A klórtól meg kell szabadulnunk, de hogyan?

Szeretnének azonnal áttérni a klórmentes fer­tőtlenítésre? Az összes alternatív termék vala­milyen reakcióba lép a klórral, ezért nem lehet várakozási idő nélkül átállni egy új vegy­szerre. A klór és vegyületei a vízforgató be­rendezések minden részében valamilyen mértékű lerakódást hoznak létre. Amíg az új vegyszer a lerakódásokat teljesen nem bont­ja le, addig a fogyasztás a számított érték többszöröse is lehet. Megelőzhetjük a meg­növekedett fogyasztást, ha mindenhonnan eltávolítjuk a klórt.

Ez a következőt jelenti:

• a medence fenekét és falait alaposan le kell kefélni, hogy leválasszuk a rátapadt halogénelemeket. Végezetül a hatjáratú váltószelep „ürítés” pozíciójával szívjuk le a vizet;
• a homokszűrőn végezzünk visszamosást és öblítést;
• patronos szűrők esetén cseréljük ki a patronokat;
• a klór közömbösítésére alkalmazzunk klór­közömbösítő szert;
• 24 órán át szűrjük a vizet;
• végezzünk klórtesztet.

Bróm

A bróm, amint azt már említettük, pál­ca alakban kapható. Nehezen oldódik, ezért a lefölözőedénybe való beadagolásának nincs sok értelme: túl lassan oldódik fel. Ezért a vízáramba (a szivattyú előtt) valamilyen adagolókészüléket kell beiktatni, ez gondos­kodik az oldott bróm vízbe juttatásáról. A bró­mot többnyire ózonozó berendezéssel együtt alkalmazzák.

Klór

A klórvegyületek egy részét szilárd állapotban, tabletták vagy granulátum formá­jában lehet a kereskedelemben beszerezni. A tablettákat vagy úszó kosárban a medence vizébe, vagy a lefölözőedénybe helyezik. Az úszó kosár közvetlen környezetében a klórtar­talom a megengedett érték többszöröse lehet, ezért az edényt olyan helyen kell rögzíteni, ahol intenzív vízáramlás van (pl. víznyelő vízára­mában, vízbevezető fúvókánál, I. 26. kép) és a kioldódott klór gyorsan szétoszlik a vízben. A medence használata előtt ellenőrizni kell a víz klórtartalmát!

26. kép. A visszavezető áramában elhelyezett úszó adagoló.

A lefölözőedénybe helyezett tabletta a visszaáramló vízbe oldódik és a teljes vízfor­gatást kellően fertőtlenítheti. Mind a két eset­ben az üzemeltetőnek, a gyakorlati tapasztalat szerint kell kiválasztania a tabletta fajtáját és méretét. Vinil- vagy PVC-bélés esetén azonban ne használjuk az úszó adagolót, mert foltokat okozhat!

A magánüzemeltetők a fürdőmedence klórozását általában a lefölözőedényen oldják meg. Ez a gyakorlat azonban a vízben lévő klór ajánlott legnagyobb koncentrációjának túllépését okozhatja. Ugyanez a helyzet az úszó adagolókkal. A szerző álláspontja min­denesetre az, hogy klórtablettákkal pontos adagolást nem lehet megvalósítani.

A tablettákat soha ne fogjuk meg puszta kéz­zel! Ha a gumikesztyűt túl nehézkesnek tartjuk, legalább egy nejlonzacskót húzzunk a kezünkre (27. kép). A klór a már emlí­tett reakcióképessége miatt bőrbántalmakat okozhat.

27. kép. A klórtablettát bőrünk kímélésére nejlonzacskóval fogjuk meg.

Klórgranulátum

A klórgranulátum szállítása és használata lényegesen kényelmesebb a hipónál. Vízforgatáshoz oldatot kell készíteni és azt adagolni a berendezés üzemeltetési utasítása szerint. A klórgranulátum di- vagy triklór formájában kapható. A diklór előnye, hogy gyorsabban oldódik, mint a triklór.

A granulátum jól bevált a helyileg előforduló algaképződés elhárítására, mivel célzottan és finoman adagolva, pontosan a fertőzött helyre juttatható. A hosszú idejű és/vagy nem előírás szerinti tárolás miatt gyakran előfordul, hogy a csomagolásban gázpárna alakul ki. Nyitáskor ez robbanásszerűen távozik. Emiatt, a légutak ingerlésének biztos megelőzésére megfelelő szűrővel ellátott ABC-maszkot kellene viselni. De vajon akad-e olyan, aki ezt tényleg betart­ja? Azonban legalább egy porvédő álarc vise­lése tanácsos. A tartályt lehetőleg a szabad levegőn, lendületes mozdulattal nyissuk ki és rögtön lépjünk hátra, míg a felszabaduló klór teljesen elillan, amit a szagról könnyen meg lehet állapítani.

A medencevíz minőségének romlásakor na­gyobb mennyiségű granulátum vízbe szórá­sával is lehet a lökésszerű klórozást végre­hajtani. Ezt azonban csak végszükség ese­tén alkalmazzuk és vigyázva arra, hogy a me­dencét ilyenkor ne használja senki.

Nátrium-hipoklorit

Gyári kiszerelésben és töménységben is közvetlenül használható a vízforgató berendezések vegyszeradagolói­nak ellátására. Kiválóan alkalmas lökésszerű klórozásra. A klórérték ilyenkor hosszú idő alatt csökken – néhány nap is lehet – a szab­ványokban előírt tartományba. Alkalmazása viszont azzal a veszéllyel jár, hogy a ruhánkra vagy szemünkbe fröccsent folyé­kony klór bajt okoz. Ezért, amikor a tartályból kiontjuk, mindig viseljünk védőszemüveget!

Nátrium-hipokloritot vagy más vegyszerolda­tot a legbiztonságosabban adagolóberende­zéssel juttathatunk a vízforgató rendszerbe. A kereskedelemben a magánuszodákhoz al­kalmas komplett adagolóberendezések kap­hatók, amelyeket a tervezés közben kell kivá­lasztani és építéskor beszerelni. Ezekkel a berendezésekkel a medence vegyszertartal­mát nagyon pontosan és a terhelés szerint lehet szabályozni.

Kalcium-hipoklorit

A kalcium-hipoklorit pl. fedett fürdőkhöz alkalmas. UV-fény ellen nem stabilizálható, ezért lökésszerű klórozáshoz beltéri és szabadtéri medencékben egyaránt használható. Helyileg jelentkező algásodás elhárítására és a víz klórértékének rövid idejű megnövelésére granulátum for­májában is alkalmazzák.

Ózon

Csak más fertőtlenítőszerekkel együtt lehet alkalmazni. Ennek oka az, hogy az ózongenerátoron átáramló víz fertőtlenítése ugyan megtörténik, azt azonban nem lehet megakadályozni, hogy a víz a fürdőmeden­cében újra beszennyeződjön. A medence tartalma (mondjuk 50 m³) nem egyszerre folyik át a fertőtlenítőszakaszon, ahhoz órák­ra van szükség. Ráadásul a szivattyút sem járatjuk 24 órán át. Ez azt jelenti, hogy a szűrésre kb. 8 órás időt alapul véve a nap fennmaradó részében a medence vizének ózonos fertőtlenítése szünetel. Az a víz pedig, amely nem áramlik át az ózongenerátoron, már eleve nem lehet fertőtlenítve. A csírák így zavartalanul szaporodhatnak.

Minden egészségügyi szabályozás előírja, hogy a medencevíznek fertőtlenítőszert kell tartalmaznia a jogszabályokban meghatáro­zott mennyiségben. Ezért elkerülhetetlen, hogy a járulékos fertőtlenítésre valamilyen más fertőtlenítőszert alkalmazzunk. A klór mellőzésére többnyire pálca formájú brómot vagy peroxidot szoktak alkalmazni.

A klór és a többi vegyszer tárolása

Már említettük, hogy a klór nagyon reakcióképes és erősen oxidáló hatású. A hőmérséklet nö­velésével a vegyi folyamatok felgyorsulnak (akár 2-3-szorosára is). A klórt ezért, a többi vegyszerhez hasonlóan, száraz, hűvös (ár­nyékos) és jól szellőztetett helyen kell tárolni. Gyermekek elől elzárva kell tartani!

Az alkalmazott vegyszereket nem szabad egymással keverni. Nehogy ez akár véletle­nül is előforduljon, ne tároljuk a vegyszereket egymás tetején, mert mindig fennáll a veszé­lye annak, hogy valamelyik kifolyik. Savat és lúgot soha ne tároljunk ugyanabban a helyi­ségben! A vegyszereket mindig hagyjuk ere­deti csomagolásukban! Ellenkező esetben ellenőrizhetetlen vegyi reakciók indulhatnak meg. Ha a vegyszer ingerlést vagy felmaró­dást okoz, a lehető leggyorsabban mossuk le vízzel, és ha kell, forduljunk orvoshoz!

Javaslat profiknak

A szakemberek rend­szerint kilószámra hordják autójukban a szilárd és folyékony klórt. Nekik tanácsoljuk, hogy igyekezzenek autójukat a lehető legjob­ban szellőztetni. Ideális, ha a gépkocsi hátsó ablakait le lehet ereszteni.

A folyékony klórt és a sósavat (HCI) mindig eredeti palackjukban és állva (!), feldőlés ellen kitámasztva szállítsuk (28. kép). Ha ezek a tartályok felborulnak, rendkívül reakcióképes folyadék szabadul fel és gőzök képződnek. Ha ezeket belélegezzük, a torok és a hörgők nagyon gyorsan károsodnak!

28. kép. A vegyszerek palackjait tároló láda.

Nemcsak az egészségünk van azonban ve­szélyben. Számítani kell a gépkocsi belső fémrészeinek erős oxidációjára (rozsdásodására) is.

A vegyszerek helyes kezelése:

• Mindig tartsuk be a gyártó használati uta­sításait!
• Amikor a fürdőmedencébe folyékony vegy­szereket öntünk, mindig viseljünk védőszemüveget!
• Ha valamilyen terméket (pl. klórgranulátu­mot) szórással juttatunk bele a vízbe, akkor a légutak ingerlésének megelőzé­sére legalább egy porvédő álarcot érde­mes viselni. A szórást mindig szélirányban végezzük, hogy az a finom port tőlünk el­felé magával ragadja. A kezelés időtarta­mára a fürdővendégeknek el kell hagyniuk a medence körüli területet.
• Ügyeljünk arra, hogy a folyékony vegyszer ne fröccsenjen szét, a bőrre és ruházatra fröccsent szert pedig haladéktalanul távo­lítsuk el, hogy elkerüljük a bőr ingerlését és az anyag foltos kifakulását. Ha a szer nyál­kahártyával (szem környéke, száj) került kapcsolatba, azt vízzel azonnal mossuk ki!
• Soha ne keverjük a vegyszereket, mert kü­lönben előre nem látható vegyi reakciók indulhatnak el. Ez akár még véletlenül is előfordulhat, ha az egyik termék kiürült vöd­rébe egy másik terméket öntünk, ugyanis már az edény falára tapadt csekély mennyi­ség is elképesztő következményekkel jár­hat. Az üres vödröket ezért gondosan tisztítsuk meg, mielőtt abba másik terméket öntünk!
• Ha valamilyen terméket alkalmazás előtt vízben kell feloldani, mindig a vizet adjuk a vegyszerhez és ne fordítva. így elkerülhető a kifröccsenés és az anyag összecsomósodása.
• Ha a vegyszerek körül ismeretlen szagot érzékelünk, legyünk óvatosak, amíg az meg nem szűnik!
• Vészhelyzet esetére legyenek kéznél a tűz­oltóság, mentők, valamint az orvos tele­fonszámai!
• Vegyszerekkel való ténykedés során mindig védekezzünk a tűzveszély ellen. Tűzveszélyt jelent például az égő cigaretta is, amelynek akár forró hamuja is veszélyes lehet.

Mi is valójában a fertőtlenítés? A fertőtlení­tés a fertőzés veszélyének elhárítása a kórokozók és mikroorganizmusok megölése (járványelhárítás, csíramentesítés, sterilizá­ció) révén. Erre a célra fizikai és kémiai módszereket alkalmazhatunk.

Fizikai fertőtlenítés. Fizikai fertőtlenítésen a hő, égetés és besugárzás (pl. UV-fény) alkal­mazását értjük.

Kémiai fertőtlenítés. Kémiai fertőtlenítés­kor fertőtlenítőszereket (pl. klór, klórmész, ózon stb.) alkalmazunk.

Fürdőmedencéknél oxidációs hatású fer­tőtlenítőszerekkel (klórtermékek, bróm, ózon stb.) kémiai, valamint az ultraibolya (UV) fény hatását kihasználva fizikai fertőtlenítést végzünk.

Ezek alkalmazása az MSz-13690 értelmében (DIN 19643) a fürdőzők egészségügyi kocká­zatának minimálisra csökkentését szolgálja, azaz céljuk, hogy a fürdővíz ne közvetíthes­sen fertőzést. A víz rendszeres bakteriális ellenőrzését az indikátorbaktériumok kimuta­tásával végzik el,

Ezek:

• kóliform baktériumok (különösen az Eschirichia coli, azaz E. coli ellen),
• Pseudomonas aeruginosa (indikátorbakté­rium),
• legionellák (Legionella pneumophila) spe­ciálisan a meleg pezsgőfürdőkben (légiós betegséget és Pontiac-lázat okoz).

A fertőtlenítés melléktermékei

A kémiai fertőtlenítés során egyes – széles körben elterjedt – fertőtlenítőszereknek mel­léktermékeik lehetnek, ami csökkenti a für­dőzés kellemes hatásait. Kellően gondos üzemeltetés mellett ezeknek az anyagoknak a mennyisége csekély és nem okoznak sem­milyen károsodást.

A leginkább előforduló vegyületek a

• klóraminok (= klór-nitrogén-vegyületek),
• trihalometánok (= klór-szén-vegyületek),
• bromidok.

Klóraminok. A klórnak ammóniával (pl. vize­let vagy az ásványvízben előforduló termé­szetes ammónia) való reakciója során kelet­keznek. Kellemetlen szagúak (uszodaszag) és szemgyulladást okozhatnak. Mérgező (toxikus) vagy rákkeltő hatásukat azonban mindmáig nem mutatták ki. Klóraminok leg­feljebb 0,2 ppm (mg/L) mennyiségben fordul­hatnak elő a medencevízben.

Trihalometánok (THM). A THM szintén a szabad klórnak szerves anyagokkal való reakciója során keletkezik. Ezeknél a könnyen illó, szerves halogénvegyületeknél (pl. kloro­form) fennáll az a gyanú, hogy esetleg rák­keltő hatásúak. Nagy adagokkal végzett állatkísérletek megerősítették ezt a gyanút. A vízben kimutatható kloroform koncentrációja ezért legfeljebb 0,02 ppm (mg/L) lehet.

Bromidok. A bromidok szintén a fenti módon keletkeznek, azzal a különbséggel, hogy itt a klór helyébe a bróm lép. Ha bromidok kép­ződtek, akkor brómtartalmú THM vegyületek keletkeznek, pl. bromoform (tribróm-metán).

A szabadtéri fürdők használói kisebb veszély­nek vannak kitéve, mint a fedett medencében fürdőzők. Ennek oka a kellő mennyiségű friss levegő jelenléte.

Amennyiben a medencevízben sok az am­mónia vagy más szerves szennyezőanyag, akkor a klóraminok oxidálására vagy kelet­kezésének megelőzésére ún. törésponti klórozást kell végrehajtani. Ekkor a szokásos klór mennyiségnél sokkal többet kell a vízhez adagolni és a vízminőséget ellenőrizni. Ezt a műveletet bízzuk gyakorlott szakemberre!

A halogének csoportjába tartozó fertőtlenítőszerek

Bróm (Br)

Neve a görög „bromos”, azaz büdösség szóból eredeztethető. A bróm a halogénelemek csoportjába tartozik. Mérge­ző és folyékony állapotban a bőrrel érintke­zésbe kerülve nehezen gyógyuló sebeket okoz! A fürdőmedencék kezeléséhez úgyne­vezett „pálcák” formájában hozzák forgalom­ba. A gyakorlatban nem vált be annyira, mint a klór. Oxidációs ereje gyengébb és ezért kevésbé hatékony, a pálcák ráadásul nehezen oldódnak. Beszerzési ára pedig lényegesen magasabb, mint a klóré.

Klór (Cl)

Neve a görög „chloros”, azaz sár­gászöld szóból ered. Szintén a halogének csoportjába tartozik. A klór mérgező, ezért gőzeinek belégzését és a klórtermékek bőrrel való közvetlen érintkezését kerüljük. Feloldott és hígított állapotban azonban a fürdőme­dencék vizében, amennyiben az ajánlott kon­centrációt betartjuk (0,1-1,0 mg/L), semmi­féle aggodalomra nem ad okot. A klór erős oxidációs erejének (amelytől a baktériumok elölésének sebessége függ) köszönhetően kiválóan alkalmas a fürdőmedencék kezelé­sére és a piacon vezető szerepe van.

Tabletták, granulátum és klórmész formájában, illetve folyékony vagy gáz halmazállapotban palackban kapható. Az UV-sugárzásra na­gyon érzékeny, ezért a szabadtéri fürdőme­dencékhez készített termékekhez úgyneve­zett cianur-kloridokat: nátrium-diklór-izocianurátot (diklór) vagy triklór-izocianurátot (triklór) alkalmaznak (I. 1 táblázat). Ezek a szerves klórszármazékok közé tartoznak.

Az izocianursav megvédi a klórt a nap UV-sugarai által előidézett gyors lebomlástól. Lökésszerű klórozásra ezért csak kevésbé alkalmas, mert a vízbe került nagy klórtar­talom csak nagyon lassan bomlik le. Az izo­cianursav túl nagy koncentrációja azonban korlátozza a klór hatékonyságát.

Hipokloritok

(I. 1. táblázat). A nátrium-hipokloritot folyékony halmazállapotban kannákban forgalmazzák, klórtartalma 120-150 g/L. Nem tartalmaz izocianursavat, ezért szabadtéri medencékben a nap gyorsan lebontja. Alkalmas az algák ellen és egyéb célból végrehajtott sokk-kezelésre (lökésszerű klórozás). Házi fel­használásra kisebb kiszerelésben is kapható, ilyen esetben a klórtartalom kevesebb, amit az adagolásnál figyelembe kell venni. A víz pH-értékét emeli.

1 táblázat. Áttekintés

[table id=269 /]

A kalcium-hipoklorit, azaz Ca(CIO₂) szintén nem tartalmaz cianursavat, ezért sokk-­kezelésre is alkalmas. A kereskedelemben tabletta és granulátum formájában kapható. A hő hatására bekövetkező bomlás ellen sta­bilizálva van. A pH-értéket megnöveli és vízkőképződést okozhat, gondos pH szabá­lyozás mellett azonban mindez elkerülhető.

Klórgáz

A klórgázt általában a nagy forgal­mú közfürdőkben alkalmazzák. A nagyfokú balesetveszély és az ezzel összefüggő szigo­rú biztonsági előírások miatt magán-fürdőme­dencékben való használatra nem alkalmas.

Alternatív fertőtlenítőszerek

Ózon. Neve a görög „szaglik” szóból ered. A gáz a természetben színtelen állapotban van jelen. Először a kémikus Schoenbein tett róla említést, aki a villamos gépeken ugyan­azt a szagot észlelte, mint amilyen a ter­mészetben villámcsapások után fordul elő. Elektrolízissel megállapította, hogy a platina­elektródán (az oxigén kíséretében) ez a gáz szabadul fel, és annak az ózon nevet adta.

Az ózon erősen mérgező, ezért nem szabad bekerülnie a fürdőmedencébe! A vízelőkészí­tés vagy vízforgatás során zárt rendszerben kell alkalmazni, és a fertőtlenítés után a mara­dék ózont aktívszén-szűrőben kell lekötni. Na­gyon gyorsan bomlik, ezért palackokban nem szállítható, és tárolását sem lehet megoldani. Ózongenerátorral közvetlenül a felhasználás helyén kell előállítani. Magánfürdőkben ritkán, kis teljesítményű egységekben, pl. pezsgőká­daknál alkalmazzák.

Ultraibolya (UV) fény. Az UV-fényt csírák elölésére lehet alkalmazni. A látható fény spektruma után helyezkedik el, és az elektro­mágneses sugárzások körébe tartozik (hul­lámhossza 180-400 nanométer). Ilyen be­rendezések alkalmazásakor a víztisztaság­ra – átlátszóság – nagy hangsúlyt kell helyez­ni, és nem szabad elfeledkezni arról, hogy UV-fénykezelés mellett a medencevizet még fertőtlenítőszerrel is el kell látni.

Oxigénvegyületek. Peroxid bázisú vegyüle­tek vannak forgalomban, amelyek oxidatív hatása kisebb a klórénál, de az ammóniával nem lépnek reakcióba, így nem lép fel kelle­metlen szag vagy íz. Adagolásuk és ellenőr­zésük ugyanolyan egyszerű, mint a klóré. A peroxid bázisú fertőtlenítőszereket gyakran alkalmazzák az ózon, illetve az UV-kezelés ki­egészítéseként.

Automatikus vízfeltöltés

Ha nem gondol­tunk már az úszómedence építésekor egy automatikus, szerkezetileg a medencével egy egységet képező töltőszerkezetre, akkor a vi­zet a vízforgatótól a medencébe vezető vízbe­vezető csőhöz csatlakoztatott tömlővel vagy a (sokkal gyakrabban használatos) kerti tömlővel kell utántölteni. Célszerű, ha itt a szaküz­letekben kapható kapcsolóórát iktatunk közbe. A vásárláskor azonban ügyeljünk a minőségre. A beszerzési költségek mindjárt eltörpülnek, ha meggondoljuk, hogy vége a stressznek, nincs többé nyitva felejtett vízcsap, ezzel együtt pedig túlcsorduló medence sem (9-11. kép).

9. kép. Kapcsolóóra a vízcsapon.

10. kép. A vízvezetékbe bekötött kapcsolóóra.

11. kép. Mellékaknába beépített, teljesen automatikus töltőberendezés.

Vízbefulladás elleni védelem

Vízbefulla­dás elleni figyelmeztető berendezések a szaküzletekben kaphatók. Ezek azonban ter­mészetesen nem pótolják a személyes gon­doskodást és a törvényes felügyeleti kötele­zettséget. De kitől várható el, hogy mindig (!) figyelmes legyen? Ezek a berendezések a víz bizonyos mozgásainak a hatására hangjelet adnak, ha egy háziállat vagy gyerek a medencébe esett. Alternatív megoldásként vé­dőhálót feszíthetünk ki a víztükör fölé, amely a szaküzletekben szintén kapható. Ez na­gyobb biztonságot ad, mint a kerítés, ame­lyen át lehet mászni.

Csúszdák

A magán-fürdőmedencékbe való csúszdák különböző kivitelekben kaphatók (egy példa látható a 12. képen). Felszerelé­sükhöz megfelelő alapot kell készíteni, és a csúszda méretéhez és alakjához illeszkedő vízmélységről is gondoskodni kell. Sokan haj­lamosak a szerkezeti méretek alábecslésé­re, nem ellenőriztetik szakemberrel a felállí­tást, így a csúszda balesetveszélyes lehet!

12. kép. Csúszda fürdőmedence mellé.

Ellenáramoltató berendezések

Az ellen­áramoltató berendezések az úszóknak magánuszodákban is profi körülményeket te­remtenek, így az erős vízáram ellenében úszó versenyző egy helyben úszhat. Az olim­pikonok például rendszeresen ellenára­moltató berendezéssel felszerelt úszócsator­nában edzenek. Az ilyen berendezéseket már a medence építésekor be lehet szerelni, de utólag felszerelhető vagy belógatható kivitelben is kaphatók. Külön előnyük, hogy hozzájuk víz alatti vízsugármasszázsra alkal­mas tömlő is csatlakoztatható.

Masszázsszerelvények

A masszázssze­relvények tovább gazdagítják medencénk fel­szereltségét. Ezek lehetnek fix vagy változ­tatható irányú fúvókák, talpmasszírozók, pezsgőágyak stb. Sokan ezeket nyilvános fürdőkből valószínűleg már ismerik és így tudják, hogy használatuk milyen élvezetes. Miért kellene egy magánháznál kialakított uszodában minderről lemondani?

Legjobb, ha minderre már az építés szaka­szában gondolunk. Nincs akadálya azonban az utólagos felszerelésnek sem.

Világítás

Ha nem gondoltunk már a me­dence építésekor a víz alatti fényszórókra, azok utólagos felszerelése sem okoz gondot. A szaküzletekben kaphatók olyan készletek, amelyeket a medence falára csavarozhatunk.

Létrák és kapaszkodó rudak

Ha a me­dencének nincs falazott lépcsője, medence­létra beszerzése a megfelelő megoldás. A vízben való pihenéshez krómozott rudakat szerelhetünk fel, ami szintén elvégezhető utólag is (13. kép).

13. kép. Medencelétra és kapaszkodó rúd.

Masszázszuhanyok

A masszázszuhany vize a medencébe zúdul, ami kellemes érzés és egyben egészséges masszírozás is. A masszázszuhanyokat célszerű már az épí­téskor felszerelni, de utólagos beszerelésük is megoldható.

Zuhanyok

A medence használata előtt a víz tisztaságának megőrzéséhez mindig le kell zuhanyoznunk, de fürdés után is jólesik a zuhanyozás a nekünk legkellemesebb vízhő­mérséklettel. A zuhany tehát nem hiányozhat a fürdőből, és ahol ezt megtehetjük, a me­dence és a napozó mellé is elhelyezhetünk egyet-egyet.

A zuhany melegvíz-ellátását egy átfolyó rend­szerű vízmelegítővel nem nagy beruházással megoldhatjuk, de „szolárzuhanyt” is felsze­relhetünk. Ez utóbbinál a napenergia-hasz­nosító berendezésnek köszönhetően a nap melegíti fel a vizet.

Vízköpőfigurák

A medencét friss vízzel nemcsak kerti tömlővel lehet feltölteni, és a szükséges pótvizet sem csak ezzel lehet a medencébe vezetni. Mennyivel jobban mutat például a 14. képen látható alternatíva!

14. kép. A friss vízről egy delfin gondoskodik.

Hőmérők

Mindenki kíváncsi arra, hogy milyen meleg a víz, amelyben fürdik. A kereskede­lemben sokféle hőmérő kapható: bimetallos és folyadékos hőmérők (15. és 16. kép). Utóbbiak törékenyek, ezért célszerű, ha azokat a lefölözőedényben tartjuk. Korszerű megoldás a vízforgatóba épített digitális hőmérő, amelynek kijelzője szinte bárhol elhelyezhető és kellő tájékoztatást ad, beruházási költsége ugyan­akkor csekély.

15. kép. Bimetallos hőmérő.

16. kép. Folyadékos hőmérő a lefölözőedényben.

Mentőövek

A mentőöveket nyilvános für­dőkben jól látható helyen kell felakasztani, hogy azokat szükség esetén azonnal hasz­nálni lehessen. A fuldokló mentése nehéz feladat. Az üzemeltető saját maga döntse el, hogy mentési segédeszközök beszerzésére szükség van-e. A vízmélységtől függően a balesetvédelmi rendeletek és szabványok a nyilvános fürdőkre vonatkozóan egyértelmű előírásokat adnak. A magánfürdők üzemel­tetői felelősek a vendégek testi épségéért, ezért nekik is célszerű megismerni az előírá­sokat és intézkedéseket tenni a balesetek megelőzésére.

Medencetisztító berendezések

A vízforgatóval ellátott medencéket rendsze­resen tisztítani kell anélkül, hogy ez vízvesz­teséggel járjon. A medencék fenekére lerakó­dott homokot, iszapot és egyéb szennyező­déseket a háztartásokban alkalmazott por­szívókhoz hasonlóan a fenéktisztítók – víz alatti porszívók – felszívják és eltávolítják. Erre különböző berendezéseket fejlesztettek ki, amelyek között van kézi és automatikus vezérlésű is. A korszerű típusok már a me­dencék falát is képesek letakarítani. A magánfürdőkben a kézi berendezéseket hasz­nálják elsősorban, de több automatikusan működő típust is kifejlesztettek.

Az automatikus tisztítók nem jelentenek konkurenciát sem a szakembernek, sem az alkalmazott emberi munkaerőnek.

Ennek több oka van:

• drágák,
• a fürdőmedence részleges megtisztítása ezekkel több időt vesz igénybe,
• a lépcsőkkel nem tudnak megbirkózni.

Vannak felhasználók, akik szerint ezek a be­rendezések nem elég alaposak, és nem cse­kély javítási költségekre is számítani kell.

A kapható berendezések között vannak:

• Olyan készülékek, amelyeket a kézi por­szívókhoz hasonlóan a lefölözőedényhez vagy egy külön csatlakozóhoz lehet csatlakoztatni, a szívásról és a mozgatásról a szivattyú szívóhatása (depresszió) gon­doskodik. A piszkot a fürdőmedence szű­rője fogja fel.
• Önjáró készülékek saját hajtással és saját szűrővel.

Sok felhasználó elégedett a medencében alkalmazott ilyen berendezéssel, vannak azonban olyanok, akik a készüléktől rövid idő elteltével szabadulni szeretnének.

Beszerelt öntisztító rendszerek. Ezeknél a medence fenekén elosztva nyomás hatására előbukkanó fúvókák vannak felszerelve.

A fúvókákat saját szivattyú látja el vízzel, ezek felkavarják a szennyeződést, amelyet a szo­kásosnál nagyobb fenéklefolyón át szívunk el. A folyamatot egy beépített túlfolyóvályú is segíti. Ez a túlfolyóvályú gyűjti össze a felüle­teken lévő szennyeződést, amelyet a tulaj­donképpeni szűrő körfolyamat visszavezető fúvókái (külön rendelhető tartozék) is ebbe az irányba terelnek.

A tisztítófúvókák nyomásának növelésére nyomásfokozó berendezés van beépítve, amely a nyomást akár 20 bar-ra is megnöveli.

Megfelelő-e egy ilyen rendszer? E könyv szerzője egyet sem látott, amelyik olyan ala­pos munkát végzett volna, mint egy jó me­dencekezelő. A medence fenekét kefével mindig utána kellett tisztítani (gondoljunk csak bele, hogy egy 100 m² nagyságú me­dencefenéknél ez mekkora munka!); mindez olyan óriási iszapfelhővel járt, amilyen egy kézileg kiszívott medencénél sohasem fordul elő. A fúvókák és azok rögzítései maguk is a piszok gyűjtőhelyei. A vízsugár ugyanis egyszerűen elsuhan ezek mellett a rögzítések mellett.

A következmény: a piszok felhalmozódása, esetleg még algásodás is. Az is lehetetlen­nek tűnik, hogy a felkavart iszap eljut a fenéklefolyóig. A tapasztalat azt mutatja, hogy az már előbb leülepedik. További a probléma, ha ugyanakkor viszont hiányzik a kézi szívófej bekötését lehetővé tevő kiegé­szítő csatlakozás.

Összefoglalva tehát: ha valaki feltétlenül ilyen rendszerre szeretne szert tenni (vagy ügy­felénél ilyet szerel fel), soha ne feledkezzen el a kézi szívófejnek felszerelendő külön csat­lakozásról. A medence építésekor ez kis költ­ségtöbbletet jelent, amelyet még a rendszer lelkes hívei is kénytelenek hasznos be­ruházásnak tekinteni, hiszen egyszer a nyo­másfokozó is elromolhat!

Medencelefedések, hőtakarók

A meden­celefedések hasznos tartozékok. A hőtakarók tulajdonképpen a víz felületén úszó külön­böző kialakítású fóliák vagy redőnyök, ame­lyek nagyon hatékonyak, ugyanakkor beru­házási költségük viszonylag kicsi. Beltéri és szabadtéri medencéknél egyaránt jelentős energiamegtakarítást tesznek lehetővé, mert erőteljesen csökkentik a víz párolgását és így lényegesen mérséklik a medence vizének lehűlését.

Ennek elsősorban szeles időben, éjszaka és rossz időjárás mellett van jelentősége. Ily mó­don lényegesen csökkenthetők a beltéri vagy nyitott medencék fűtési költségei. Nyitott medencéknél ez a megtakarítás akár 80 %, beltéri medencéknél 60 % is lehet!

A zárt térben elhelyezett fürdőkben a költsé­ges légelszívási lehetőségek miatt általában csökkentik a szellőztetést, ezért a ned­vességtartalma nagyobb az ideálisnál. Ha ezt elfogadható szintre kívánjuk mérsékelni, akkor energiapazarló levegőszárítókat kell működtetnünk. A levegő nedvességtartalmá­nak a csökkentése azért is fontos, mert ezzel a korróziót is csökkentjük.

A hőtakaró alkalmazásával a párolgást és ezzel a levegő nedvességtartalmát jelen­tősen befolyásolni lehet. Ez járulékos előny­ként még a fűtési költségek terén is meg­takarítást tesz lehetővé, mert a belső hő­mérsékletet immár nem kell olyan magasan (2 °C-kal a vízhőmérséklet felett) tartani.

A zárttéri fürdőmedence lefedése a követ­kező előnyökkel jár:

• a levegőszárító tehermentesítése (áram megtakarítása),
• a fűtési költségek csökkentése,
• az épület állagának védelme,
• jobb belső klíma.

Előnyök a szabadtéri medencéknél:

• a vízmelegítés költségeinek csökkentése,
• a tisztításra fordított kiadások csökkenése,
• vegyszer megtakarítás.

Vegyszereket (fertőtlenítőszereket stb.) azért lehet megtakarítani, mert kevesebb a me­dencébe hullott szennyeződés és kisebb az UV-sugárzás mértéke.

A felcsavarható, nem süllyesztett hőtakarók (19. kép) hátránya, hogy behúzáskor az azo­kon összegyűlt piszok a medencébe kerülhet és azt rövid időre zavarossá teszi. Ezért jobbak a lamellás típusú lefedések, amelye­ket a víztükör magasságában elhelyezett szekrénybe kell behúzni; ez a szekrény is me­dencevízzel van tele, így abban a szennyező­dés le tud válni, és külön elvezethető.

A hőtakaróknak sokféle típusa létezik. A vá­laszték az egyszerű PVC-borítástól a levegőbuborékos változaton át az úgynevezett redőnyös (lamellás) típusig terjed. Napsü­téses időben a legtöbb változatnál a meden­cevíznek jelentős a hőnyeresége. Ez azon­ban akár azzal is járhat, hogy a medence vize túlmelegszik és hideg vízzel vissza kell hűteni, azaz vízveszteség keletkezhet.

A redőnyök elvén működő lamellás hőtakarók vastagságuk miatt nem képesek arra, hogy felmelegítsék a vizet. Nagy melegben a víz­hőmérséklet a 34-36 °C-ot is elérheti, ami már nem kellemes. A letakarási mód viszont meg­akadályozza a túlmelegedést. Ugyanakkor akár egy felnőtt embert is elbír, azaz kizárja a véletlen vízbeesést. Az egyéb lefedések a vízbefulladás ellen csak korlátozott védelmet nyújtanak, a hőtakaró szilárdságának és rög­zítésének megfelelő mértékben. Szilárd lefe­dések, pl. eltolható elemek (18. kép) emelhető és süllyeszthető tetők (17. kép) szintén kaphatók.

17. kép. Emelhető és süllyeszthető lefedés.

18. kép. Összetolható tetejű úszócsarnok.

19. kép. Felcsavarható hőtakaró.

Biztosan mindenki talál olyan változatot, ami­lyet a pénztárcája megenged. Célszerű több üzletben is előzetesen tájékozódni és minta­darabokat is megtekinteni.

Mi legyen az öblítővízzel?

A szűrő vissza-mosásakor keletkező elvezetett víz szerves és szervetlen szennyezőanyagokkal, illetve vegyszerekkel szennyezett. Semmiképpen sem javasolható ezért, hogy azt haszonnö­vények öntözésére használjuk. Ez ugyanis elszennyezheti a növények termését. Dísznövényeknél káros hatások nem ismeretesek. A réz azonban, amely az algásodás elleni sze­rek gyakori összetevője, károsíthatja a növé­nyeket. A felszínre kiöntözött öblítővíz bar­násszürke lemoshatatlan réteget alkot, ami fertőzhet is.

Ezért a szűrők mosásakor kelet­kező szennyvizet csak szennyvízcsatornába szabad vezetni, vagy ha az nincs a fürdő kö­zelében, akkor a helyszínen ülepíteni és ártal­matlanítani kell! Erre vonatkozóan a környe­zetvédelmi és vízügyi előírások egyértelműek és szigorúak. A jól kezelt medencevíz viszont korlátlanul használható öntözésre (20. kép).

20. kép. A szétöntözést elősegítő amfora.

A fürdőmedencék piaca az utóbbi években valóban sokat változott. A magán-fürdőme­dencék használati idejét hőszigeteléssel, technikai fogásokkal és fűtéssel hosszabbí­tották meg. A következő oldalakon bemutat­juk, mit tehetünk azért, hogy a medence való­ban mindig csábítson a beleugrásra! További hasznos információkat az internetről a keresőprogramok segítségével, a megfe­lelő keresőszó beütésével szerezhetünk. A következőkben néhány tetszetősen kialakított fürdőmedencét és medencerészletet mutatunk be (21-25. kép).

A további részekben részletesen foglalko­zunk a kezelés kérdéseivel, a felszerelés bő­vítésének további lehetőségeivel és a felme­rülő problémák megoldásával.

21. kép. Szépen kialakított árnyas pihenőhely.

22. kép. Medence asztallal.

23. kép. Delfint ábrázoló mozaik.

24. kép. Vese alakú medence.

25. kép. Lányalak a medence előtt.

Fürdőmedencéket sokféle módon készít­hetünk. A technika mai állása a formák, mély­ség és építőanyagok terén a lehetőségek szinte végtelen választékát kínálja.

Beton

A szokásos és (ma még) leginkább elterjedt, vasbetonból készült medencéket a formák végtelen változatossága és a hosszú élettartam jellemzi, ehhez az építésmódhoz azonban mára már számos alternatív megol­dás is társult.

A vasbeton medencét előre elkészített munkagödörbe építik meg. A munkagödörbe lemezalapot készítenek, erre pedig üreges falazóelemekből külső zsaluzatot falaznak fel. Erre az alapra kerül rá a vasbetét. A cső­szerelési munkák (lefölözőedény, fenékle­folyó, különböző fúvókák stb.) elvégzése után készítik el a belső zsaluzatot és végzik el a betonozást.

Megoldás lehet az is, hogy nem zsaluznak, hanem speciális lőttbetonból készítik el a medencét az előre kialakított formába. Kellő­en szilárd talajviszonyoknál elegendő lehet, hogy csak egy munkagödröt ásnak, azt meg­vasalják, beszerelik a csővezetékeket és belövik a betont. Végezetül burkolják a me­dencét és felszerelik a nyílások kivezető sze­relvényeit. A tömörségre általában 10 éves garanciát szoktak adni.

PVC

Ennél a kialakításnál az előre gyártott betonelemekből összeállított medencében max. 1,5 mm vastag PVC-burkolatot (-fóliát) hegesztenek össze, amely egyszínű kivitel­ben vagy nyomott (pl. mozaik-) mintás vál­tozatban is kapható.

A PVC azonban nem alaktartó és ezért nem különösebben népszerű, könnyen sérül, akár egyszerű késsel is tönkre lehetne tenni. Használat közben csúnya gyűrődések kelet­kezhetnek, amelyeket tisztításkor a „legyalulás” veszélye fenyeget. A tisztítószerek al­kalmazásánál ügyelni kell arra, hogy azok ne támadják meg a műanyag felületét. Minden bélelt fürdőmedencére jellemző, hogy több év használat után a fenékkifolyó bekötése körül (a medence legmélyebb pontján) a klór hatására kifakult foltok kelet­keznek. A fólia élettartama a vasbeton me­dencénél sokkal rövidebb, cseréje pedig sok munkával és költséggel jár.

A fóliákat megrepedt betonmedencék béle­lésére is használják. A felhasznált anyaghoz és munkaidőhöz viszonyítva azonban ennek költsége túl nagy. Az ápolószerek alkal­mazásánál még arra is vigyázni kell, hogy azok ne halványítsák el a fényképészeti úton nyomott mintázatot.

Polipropilén és üvegszál-erősítésű poli­észter (GFK)

Ezeket a medencéket gyártó­üzemekben készítik el és a megrendelő kívánsága szerinti felszerelésnek az összes csatlakozási lehetőséget is beépítik. A cső­csatlakozások meglévő helyét azonban mindig a helyszínen kell kivágni. Az elkészült medencéket a helyszínre szállítják és az előkészített alapra állítják.

A polipropilén a PVC-béleléssel ellentétben nem hajlékony. Fürdőmedencék készítésére 5 mm és 8 mm közötti vastagságokban alkal­mazzák, a mechanikai hatásokkal szemben már az 5 mm-es kivitel is elpusztíthatatlannak tűnik. Ez az anyag azonban csak egyszínű (pl. világos- vagy sötétkék) kivitelben kapható (8. kép).

A medence földbe süllyesztését megfelelően elő kell készíteni (munkagödör). A medencét részben kiemelten is el lehet helyezni. Az alapozás a mérettől függően 15-20 cm vas­tag, vízszintes és sík legyen (a beton minőségét és a lemezalap méreteit statikus ha­tározza meg). Az építési vállalkozónak szin­tezési bizonylatot kell kiállítania. A nem jól szintezett alapozásnak később nagyon kelle­metlen következményei lehetnek!

A területet célszerű alagcsövezni, nehogy a medence üres állapotban felússzon a talaj­vízben. A hozzáértő kivitelező az egy darabban szállí­tott medencét vonórudak segítségévei be tudja állítani. A lépcsőket és a medence egyéb túlnyúló részeit alá kell falazni, hogy megakadályozzuk azok lehajlását.

Amikor a medence már rajta van a korhadásmentes geotextíliával borított alapon, töltsük fel 20 cm magasan vízzel, az oldalak és a munkagödör fala közti térbe pedig töltsünk földnedves sovány betont. A munkát a továbbiakban is váltakozva folytassuk, azaz előbb töltsük fel újabb 20 cm-nyi vízzel a medencét, majd az oldalak mögé töltsünk so­vány betont, hogy mindig meglegyen a meg­felelő ellennyomás. A sovány betont vibrátor­ral vagy csömöszöléssel nem szabad túlzott mértékben tömöríteni, annak pontosan kell követnie a medence alakját.

A medence­falaknak függőlegesnek kell maradniuk, ezt szükség esetén a vonórudak utánfeszítésével lehet elérni. A lépésekben végrehajtott fel­töltés közben ellenőrizzük a hegesztési varra­tok tömörségét. A szaküzletekben hőszigete­léssel ellátott modellek is kaphatók. Az ápolószerek alkalmazásánál itt is ügyeljünk arra, hogy azok ne támadják meg ezt a mű­anyagot.

Ebből az anyagból szinte bármilyen alakú medencét el lehet készíteni. Úgy tűnik, hogy a forgalomban lévő termékek árai összhang­ban állnak azok használhatóságával. A me­dencék áráról a gyártók katalógusaiból cél­szerű tájékozódni. Az üvegszállal erősített poliésztermedencéket szintén egy darabban szállítják és a fent leírt módon állítják fel. Építészeti szempontból ugyanazokra kell ügyelni, mint a polipropilén medencéknél. Le­hetőség van azonban a helyszínen épített medence készítésére is, amelyet azután üvegszálas poliészterréteggel bélelnek ki.

Az üvegszálas poliésztermedencék ára lé­nyegesen kedvezőbb. A medencék beszer­zési árához mindkét medencetípusnál hoz­záadódik még a technikai felszerelések, a földmunka és az építési munkák ára is.

Építőkészletek

Említést érdemelnek még a talaj felszínén felállított medenceszerkezetek, amelyek építőkészlet formájában kaphatók és egy ügyesebb ezermester maga is képes azokat felállítani. Ezek a medencék képviselik minden bizonnyal a legolcsóbb változatot. Számos kivitelben kaphatók: vannak ovális, kerek, nyolcszögletű, sőt felfújható típusok is.

A talajt bármely típus felállítása előtt gondo­san elő kell készíteni. A fogadófelület legyen vízszintes és gondosan tömörített, simított. Egy meghatározott magasságig a gyárt­mánytól függően alkalmazott acél támszerkezetek gondoskodnak a medence kellő szilárdságáról. Ebbe a támszerkezetbe UV-sugárzásnak ellenálló stabilizált és könnyen szerelhető fóliát függesztenek. Az építő­készletből összeszerelt medence elvileg a talajba is besüllyeszthető.

Korrózióálló acélmedencék

A korrózióálló acél a fürdőmedencék készítésére alkalma­zott anyagok közül a legkeményebb, egyben azonban a legdrágább is. A gyártók minő­sített és szigorúan ellenőrzött anyagot alkal­maznak, ennek ellenére a medence megren­delése előtt célszerű tájékoztatni a szállítót a felhasználni kívánt víz minőségéről és a fo­gadó talaj minőségéről.

Különböző szilárdságú polipropilén elemek

Korrózióálló acélmedencék tetszőleges alak­ban és méretben készíthetők. A medencé­ket – az egészen kis méretűek kivételével – a helyszínen hegesztéssel készítik el. E könyv szerzője még egyet sem látott, amelyik rozs­dásodott volna. Az ilyen medencék korlátlan védelmet nyújtanak a szivárgások ellen, bel­téri és szabadtéri fürdőkhöz egyaránt alkal­masak. Az acélfelületen egyetlen mikroorganizmus sem tud szaporodni, ennek ellenére algásodás, amennyiben a víz alatti takarítás nem elég gondos és a medence fenekén iszap rakódik le, előfordulhat. A nagy (akár több méter hosszúságú) elemeket előre gyártva lehet a helyszínre szállítani, ami lerö­vidíti az építési időt.

Védőperem

A medencét védőperemmel kell ellátni, amely megakadályozza az esőzéskor keletkező és a vizet zavarossá tevő szennyvíz beáramlását. Ez a szegély lehet betonból, kő­ből vagy valamilyen egyéb, homogén anyag­ból és minden felületének, amelyen járni lehet, csúszásmentesnek kell lennie. Sajnos sokszor találkoztam téglából falazott peremekkel, ame­lyek vakolata folyamatosan pergett, ettől rövid idő alatt csúnyává váltak, ráadásul a medencét is szennyezték (3 a kép). A vakolatok tartalmazhatnak hegyes kőzúzalékot, amely szúrós, így sérülést okozhat. Ragaszkodjunk hozzá, hogy az építési vállalkozó a peremet tömör, fagyálló kivitelben készítse el (3 b kép).

3 a kép. Falazott védőperem egy éves vakolata

3 b kép. Tömör védőperem: 20 éves és sérülésmentes

Burkolatok

A kerámiacsempék helyett érdemes üvegmozaikot alkalmazni. Ennek az az előnye, hogy jobban visszaveri a fényt és ezzel napsütésben fokozza a kristályszerű csillogó hatást. Kaphatók ebbe a burkolattí­pusba könnyen bedolgozható különböző figurák (delfinek, szélrózsák stb.) is. Az üvegmozaikról tudni kell, hogy érzékeny a mecha­nikai sérülésre, ütésre és a törési felületek élesek, balesetveszélyesek lehetnek. A kar­coknak, súrolószereknek azonban jól ellenáll, így hosszú az élettartama. A nem jól megvá­lasztott kerámiacsempék felületén (karcok formájában) már néhány év múlva megjelen­nek a kopás jelei, amelyek rontják a fürdő­medence esztétikáját.

A szín megválasztása sem közömbös: Minél sötétebb a mozaik színe, annál tisztábbnak és mélyebbnek tűnik a medence. Ez a hatás addig fokozódhat, hogy a teli medencét üres­nek hisszük. Ez a látvány tényleg különleges és azonnali fürdőzésre csábít! A szín kivá­lasztása előtt feltétlenül látogassunk meg több működő medencét is (4. és 5. kép)!

4. kép. A világos kerámiacsempék fölött a víz nem tűnik annyira átlátszónak

5. kép. A sötét üvegmozaik hatására a víz átlátszónak tűnik

Világítás

A víz alatti fényszóró sokak szerint nem hiányozhat egy medencéből. Ezeket fólia-, (üvegszálas) poliészter-, beton­os természetesen acélmedencékhez való kivitelben egyaránt kapni lehet. A piacon van­nak utólag beépíthető készletek is.

Nincs szebb annál, mint egy langyos nyári éjszakán a kivilágított medencében fürdőzni, vagy egyszerűen csak üldögélni mellette és élvezni az éjszaka sötétjével alkotott kont­rasztját!

Lefölözőedények (szkimmerek)

A víz fel­színének folyamatos tisztítása nagyon fontos. A fürdőmedencét ezért lefölözőedénnyel (szkimmerrel) vagy túlfolyóvályúval kell ellátni. A lefölözőedénynek egy lebegő bukóéle (csappantyúja) van, amelynek helyes beállí­tása gondoskodik arról, hogy a vízfelszínről a szennyeződés leússzon a vízforgató beren­dezés vagy a csatorna felé. Csappantyú nél­kül a beszívott rovarok és egyéb darabos szennyeződések a szivattyú kikapcsolása után szépen visszaúsznak a medencébe.

Fontos megjegyezni, hogy lefölözőedényeket elsősorban kisméretű és nem nagy terhelésű medencéknél célszerű alkalmazni. Ezek a berendezések lehetővé teszik a medencék vízfelszínének folyamatos tisztulását amellett, hogy nem kell kiegyenlítő tárolót építeni. A le­begő bukóélek általában 80 mm-nél kisebb vízszintemelkedést tesznek lehetővé. Ebből könnyen kiszámítható, hogy egy adott me­dencét legfeljebb hány vendég vehet igény­be egyidejűleg.

A lefölözőedényekbe rendszerint túlfolyót is beépítenek, amely megakadályozza a me­dence kiöntését. A túlfolyók pontos magas­sági beállítása fontos, mert ha alacsonyra vannak szabályozva, akkor felesleges víz­veszteség lép fel.

A járófelületbe vagy a perembe beépített túl­folyóvályú – feszített víztükör – rendkívül prak­tikus. Ha ez teljesen körülveszi a medencét, elmarad a szegély fáradságos tisztítása. A kifolyt szennyeződés nem kerül vissza és egyszer s mindenkorra eltávolítható. Túlfolyó­vályút süllyesztett víztükörnél is lehet alkal­mazni, ami akkor indokolt, ha a medencébe élményelemek vannak beépítve. Mindkét esetben kiegyenlítő tartályt kell a medence mellé építeni, ami növeli a kivitelezés költ­ségeit.

Vízbevezető fúvókák

A vízbevezető fúvó­kákat a lefölözőedénnyel szemben kell elhe­lyezni, hogy a felszín tisztítását ezzel is elő­segítsük. A fúvókák vízárama ugyanis ekkor a felszínen lebegő rovarokat, leveleket, port stb. közvetlenül a víznyelő felé tereli és így azokat könnyebben lehet leszívni. A vízbevezetések számát és helyzetét gondosan kell megtervezni, mert csak így érhető el az egyenletes vízáramlás a medencében.

A vízbevezető fúvókákat csak akkor érdemes a medence fenekén elhelyezni, ha a meden­cének túlfolyóvályúja van. A belépő víznyo­mást és vízsebességet Magyarországon mű­szaki előírás határozza meg.

Fenéklefolyó

A fenéklefolyó mindig a me­dence legmélyebb pontján helyezkedik el. Feladata elsősorban a medence kiürítése, de folyamatos üzemelés mellett a vízvissza­vezetés egy része is ezen keresztül zajlik. A felállítható medencék azonban ilyen lehető­séggel általában nem rendelkeznek.

Amikor kiválasztjuk a lefolyót, ügyeljünk arra, hogy annak felső széle a csempeburkolat síkjánál alacsonyabbra kerüljön, azaz a me­dencéből az összes víz akadálytalanul el­folyjon.

Újabban domború, bordázott típusok is meg­jelentek, ezek megnövelt felülete képes le­eresztéskor a nagyobb szennyeződéseket visszatartani, anélkül, hogy a lefolyó eldugul­jon. Ugyanakkor hátrányuk, hogy a bordákra rárakódik a piszok, amelyet nem lehet leszív­ni víz alatti porszívóval, azt kefével kell eltá­volítani.

Lépcsők

Sokféle lépcsőkialakítás közül választhatunk. A lépcső biztonságos és kel­lően kényelmes legyen, egy fok pl. lehetőleg ne legyen 16 cm-nél magasabb. Külön említést érdemel a kényelmes, félköríves lépcső, amelyet általában a medence sekély végén helyeznek el (7. kép).

7. kép. Kényelmes, félköríves lépcső

Fontos, hogy a lépcsőnek még a legfelső foka is állandóan víz alatt legyen. A gyakor­latban elég sokszor előfordul, hogy azt túl magasra teszik. Erre az öblítés hiányában rá­rakódik a piszok, amely elriaszt a meden­cébe való belépéstől és állandó tisztítást igé­nyel. Lépcsők helyett létrákat is alkalmazha­tunk.