Lakásfelújítási tanácsok - 12. oldal

Ha már tisztában vagyunk az igényeinkkel, itt az ideje, hogy a rendelkezésünkre álló teret a kényelem és a célszerűség szolgálatába állítsuk. Válasszunk egy csendes, és elég nagy teret, amely felszereléseinket, az íróasztalt, a széket és a raktározandó dolgainkat befogadja.

Amennyiben el tudunk különíteni egy szobát erre a célra, abban alakítsunk ki megfelelő munkafelületet. Szerencsés helyzet, ha természetes fényt is kap a dolgozószoba, de min­denképpen szükségünk lesz mesterséges világításra is. A kétfunkciós szobákban – például a háló-dolgozóban – ajánlatos paraván elválasztót tenni. A folyamatosan használatban lévő tárgyakat tart­suk az íróasztalunkon. A bútorok előtt hagyjunk elegendő teret a közlekedésre, és hogy könnyen hozzáférjünk mindenhez.

A kompakt, de ergonómiai szempontból meg­felelő dolgozószobát közvetlenül a tető alatti, amúgy kényelmetlen helyre tervezték. Az író­asztal – amely a padlástér teljes szélességét be­fogja – kellemes mélységű munkafelülettel szol­gál, és alul a lábnak is marad elegendő hely.

Térszervezés

Szükségleteink felmérése után prak­tikus és kényelmes munkaterületet tudunk magunknak tervezni. Meg­felelő tervezéssel még a legelzártabb helyen is meg tudjuk ezt ol­dani úgy, hogy kialakítása ne le­gyen számunkra megfizethetetlen. Készítsünk alaprajzot a főbb búto­rok bejelölésével.

Jelöljük be a fényforrásokat, a dugaljakat, az ajtókat, ablakokat és a falra szerelt bútorokat is. A tárolóhelyet tervezzük úgy, hogy a gyakran használatos tárgyakat könnyen elérjük, és legalább egy méter távolságot hagyjunk előttük.

Dolgozószobánk arculata és a környezetre gyakorolt hatása fontos. Meg kell találni a helyes egyensúlyt a kényelem és a praktikusság között. A rikító színek és a túl díszes bútorok nem túlzottan ösztönöznek órákig tartó koncentrálásra, de a hivatalok szürkeségét sem látnánk szívesen lakásunkban. A falon és a mennye­zeten használjunk semleges árnyalatokat és pasztellzöldeket, kéke­ket, amelyek kellemesek a szemnek, és a modern, valamint a ha­gyományos irodabútorhoz is jól illenek. A padló legyen egyszerű, nagy kopásállóságú anyag, vagy borítsuk plasztikus, puha szőnyeg­padlóval. Személyessé is tehetjük a teret a modern tárolókon és kiegészítőkön vagy a futószőnyegeken használt élénk színfoltokkal.

Dolgozószobába alkalmas iroda búto­rokból, tárolókból igen nagy a vá­laszték. Ha nem tetszik a színük, festéksprayvel kedvünkre átfesthetjük őket.

1. Ezt a kompakt szekrényt személyre szabott kis irodává alakították át számító­géppel, nyomtatóval és rengeteg tárolóhellyel. A nap végén a billen­tyűzettartó csak besiklik a helyére, és a szekrényajtók az irodát elrejtve becsukódnak.
2. A kertben, külön épületben felállított kis irodában a tulaj­donos kedvenc színe adja a munkához szükséges hangula­tot. A görgős konté­nert kihúzva, újabb munkafelület jelenik meg.
3. A lépcső alatti alkóvban berendezett otthoni dolgozósarok a hely maximális ki­használására törek­szik. A kék szín az iroda területét jelöli ki, a kiegészítő színek a pisztácia és a fehér. Színben harmonizáló kiegészítők teszik teljessé a képet.

Ha nem egyértelmű, melyik szobából alakítsunk ki szárító-va­saló vagy egyéb háztartási helyiséget, keressük fel azokat a helyeket, amelyeket eddig nem használtunk ki megfelelően. A hű­vös, száraz garázs ideális hely lehet bor, nagy mennyiségben vásá­rolt élelmiszer, dobozok, vagy akár szezonon kívüli ruhák tárolá­sára. Hasznos lehet, ha lakásunk átalakításakor a hálószobát összekapcsoljuk a szomszédos fürdőszobával. így kapunk egy egyterű fürdőszobát és mosóhelyiséget.

Sok szép és jól használható tárolót árusítanak a lakberendezési boltok­ban. Ilyen például az előre gyártott elemekből készült polcrendszer, ame­lyet az igényeink bővülésével tetszés szerint kiegészíthetünk.

1. A vasalószoba sokszor más funk­ciókkal osztozik egy helyiségen. Itt a dol­gozószoba egy csen­des sarkában szorí­tottak helyet a vasa­lásnak. A nagy fűzfa kosarak, amelyekben jól szellőznek a ruhák és a vasalódeszka kockás zefírhuzata jól illik a szoba rusztikus stílusához.
2. A nyitott tárolón könnyen megtaláljuk a szükséges tárgya­kat, és mindig kéznél is vannak. Az ilyen iparias polcrendszer elemeit könnyedén átalakíthatjuk a tárolt holmi mennyiségétől, nagyságától függően. A vasalódeszkát a falra rögzített tartóra függesztették, így nem tud felborulni.
3. A nagy háztartás­ban felbecsülhetetlen értékű egy olyan kü­lönálló helyiség, ahol a szennyest, a háztar­tási gépeket, a vasa­lódeszkát és a tisz­títószereket tudjuk tárolni. Ez leveszi a plusz terhet a kony­háról, és a távol tartja a rendetlenséget a ház többi részétől. Ebben a jól szervezett mosókonyhában sok zárt tároló, nagy mun­kafelület, kétmeden­cés mosogató és felső szárító van.

Fontos, hogy elegendő időt szán­junk a felkészülésre és a festés munkafolyamatainak tervezésére. Az előkészítési szakasz kétségtelenül a legunalmasabb része a munkának, de gyakran ekkor tesszük, a legtöbbet a jő minőségű munka és a majdani eredmény érdekében. A festés kör­nyezetének védelme csaknem ugyan­olyan fontos, mint a festendő felüle­tek előkészítése. Vigyük ki a szobából a mozgatható bútorokat, és a benn maradó darabokat takarjuk le védő­fóliával.

Több oka lehet, ha a frissen festett fal felülete rossz minőségű, de az ese­tek nagy részében ez a nem megfele­lő glettelés, csiszolás vagy tisztítás miatt van. Nem ritka az olyan makacs szennyeződés, amelyet nem lehet egyszerűen átfesteni, mivel átüt a friss festékrétegen. A fal lekaparásával, a régi festékmaradványok eltávolítá­sával és a faanyag alapos tisztításá­val ép, festésre alkalmas felületet kapunk.

Az is megfontolandó, hogy festés előtt esetleg tervezünk-e valamilyen egyéb átalakítást. A villany- és vízve­zeték-szerelési munkálatokat feltét­lenül intézzük el korábban.

Döntsük el azt is, hogy a képek és a polcok a korábbi helyükre kerül­nek-e vissza. Ha máshová szánjuk fel­tenni a későbbiekben, szedjük le a fal­ról összes szerelékükkel együtt. A kép­szögek helyét töltsük ki glettanyaggal, ha megszáradt csiszoljuk simára. A festés befejezése után a képeket tip­livel tegyük fel az új helyükre.

Szoba előkészítése

1. Ha festéskor a szőnyegek a helyükön marad­nak, takarjuk le vas­tag, lépésálló védő­fóliával. Ajánlatos a fólia széleit ragasz­tószalaggal a sze­gélyléchez erősíteni, így munka közben nem csúszik el.
2. Festés előtt ta­karjuk le a lám­patesteket, de előbb áramtalanítsunk. A mennyezeti spot-lámpákat húzzuk le, és burkoljuk be nej­lonba. Vegyük le az ajtókilincseket, vagy mint az elektromos szerelékeket, ezeket is burkoljuk be és ragasszuk le.

Felületkiegyenlítés és csiszolás

1. Az összes lyukat és repedést ki kell töltenünk univer­zális glettanyaggal. Késsel, spaklival hántsuk le a falról a meglazult részeket. Alaposan poroljuk le, és ecsettel kívül-belül nedvesítsük meg a javítandó részeket.
2. Keverjük simára és könnyen kenhetőre a glettanyagot. Simítóval vigyük fel a résekre. Tölt­sünk ki vele minden üreget, repedést, és húzzuk le a fölösle­ges anyagot. A gon­dos gletteléssel meg­takaríthatjuk a szára­dás utáni csiszolási munka nagy részét.
3. Amikor az anyag megszáradt, csi­szoljuk simára a felü­letet. Az elektromos csiszológép ideális eszköz ehhez, mert sokkal gyorsabban haladunk vele, mint a kézi csiszolással. Száradás után kide­rülhet, hogy a mé­lyebb lyukakra újabb réteg tömítőanyagot kell tennünk.

Lemosás

Festés előtt az egész felületet le kell mos­nunk. Ezt megtehet­jük a glettelés előtt és után is. A szennye­ződések eltávolításá­ra használjunk enyhe mosószeres oldatot, majd tiszta, meleg vízzel mossuk és öb­lítsük le a felületet.

Hézagok kitöltése

Ha a csatlakozások­nál, éleknél hézagot látunk, azt töltsük ki rugalmas töltőanyag­gal. Használjunk ki-nyomópisztolyt az anyag felvitelére. Vi­zes ujjal simítsuk el a tömítést, mielőtt az megszáradna, mi­vel a rugalmas szili­kontömítést nem le­het csiszolni.

Folttakarás

Előfordulhatnak olyan foltok a falon, ame­lyeket a mosószeres víz sem visz le. Eze­ket fedőanyaggal kell kezelnünk a festés előtt, különben átüt­nek az új rétegen. Fújjuk le speciális fedősprayvel a foltot, vagy ha az anyag más kiszerelésű, ak­kor ecsettel vigyük fel a folt semlegesítésére.

Időnket és energiánkat legjobban a munkafázisok sorrendjének be­tartásával tudjuk hasznosítani. Alap­szabály, hogy fentről lefelé haladjunk: a mennyezetet majd a falakat fessük először, mielőtt az ajtókra, ablakok­ra és a szegélylécekre kerül a sor. Az ajtók és ablakok széleit, sarkait ugyanis sokkal könnyebb mázolni, mint a falat festeni a farészek mellett.

Mindig hagyjunk elegendő száradási időt a festékrétegek között, mert így lesz igazán szép, egyenletes a felület. Az ajtók és ablakok festésénél igye­kezzünk katonás fegyelmet tartani a munkafázisok sorrendjében, külö­nösen, ha két vagy több rétegben fes­tünk, jegyezzük meg, melyik felüle­tetet festettük át már másodszor, és melyik az, amelyik a soronkövet­kező, amelyre még fel kell vinni egy újabb réteget.

A szoba festési sorrendje

A fentről lefelé haladás régi szabály, amelynek egyik legfontosabb célja, hogy elkerüljük a festékfoltok miatt keletkező plusz munkát. Mivel a falakhoz csak a mennyezet festése után kezdünk hozzá, a rájuk csöpögő festéket könnyen eltün­tethetjük. Ha fordított sorrendben csinál­nánk, könnyen lefröcskölhetnénk a frissen festett felületeket. A mennyezet festésére egyébként ajánlatos festőhengert használ­ni. A jobb oldali képen a szoba lefestendő felületei láthatók, a munkafázisok megfe­lelő sorrendjében számozva.

1.Kezdjük a mennyezettel. Ha fes­tőhengert használunk, kezdjük a szoba egyik szélénél, és vigyük vé­gig egészen a másik szélig. A sar­koknál használjunk ecsetet.

2.Folytassuk a párkánykoszorúval vagy stukkóval. Legyünk precízek a szélezésnél. A párkány koszorú alsó szélén rámehetünk egy kicsit a falra is.

3.4.5. Ha kész vagyunk a mennyezettel, haladjunk lefelé a falakon. A fal és stukkó találkozásánál vigyáz­zunk, de nem nagy baj, ha egy kicsit ráfut a festék a lábazatra, a szegély-lécre, az ajtó- és ablakszegélyre.

6.7.8. Lefelé haladva fessük le a szegélyléceket, szegélycsíkokat. Figyeljünk a pontos munkára; itt nem szaladhat meg az ecset!

9.Mázoljuk le az ajtókat és az abla­kokat. Ügyeljünk a részletekre a sze­gélyeknél és az ablakkeret fallal való találkozásánál.

10.Utoljára pedig, ha úgy terveztük, fessük át a padlót.

Itt olvashat bevált szobafestési technikákról>>

Kazettás ajtó festése

A többféle elemből készült kazettás ajtók igen elterjedtek, és itt különösen fontos a sorrend betartása, hogy mindegyik részükre ugyanannyi festékréteg kerül­jön és szép legyen a végeredmény. Festés előtt vegyük le a kilincseket és a többi szerelvényt, hogy ne kelljen körülöttük pepecselni. Leszerelve őket is könnyen megtisztíthatjuk, mielőtt visszatennénk az ajtóra (a festék meg­száradása után). Az ábra az ajtó elemei­nek festési sorrendjét mutatja. Az ilyen festés hangsúlyozza az ajtó kazettás jel­legét. Munka közben többször is ellenő­rizzük a festés minőségét. A különösen a sarkoknál gyakori lefolyásokat, fes-ték cseppeket idejében tüntessük el, kenjük el.

1. Kezdjük az ajtóbetétek festésével, eközben haladjunk fentről lefelé. Eb­ben a fázisban fessük le az elemek szegélyeit is.
2. Folytassuk a kazetták közötti füg­gőleges résszel.
3. Most következzenek a vízszintes elemek, amelyeket szintén fentről le­felé haladva fessünk le. Ezzel kész van az ajtó középső része.
4. Fejezzük be az ajtó festését a két külső, függőleges résszel.
5. Az ajtó tetejének és oldalának a festése legyen az utolsó fázis. Ezután következzen az ajtókeret.

Szárnyas ablak festése

Az ablakok festése még nagyobb preci­zitást igényel, mint az ajtóké, mivel a festéknek egészen az üvegtáblákig kell fednie a keretet. Osszuk fel az ablakot több részre. Kezdjük a festést az üveg melletti elemekkel, és fokozatosan ha­ladjunk az ablakkeret külső részei felé.

1.2. Kezdjük a nyitható kis szellő­zőablak üveg melletti részeivel, majd fessük le a keresztléceket.

3.4. Folytassuk a nyitható nagy ablakszárny üveg melletti részeivel, majd a keresztlécekkel.

5.6 Tegyük meg ugyanezeket a lépéseket a fix kereten is.

7.Fessük le a nagy ablakkeretet.

8.A párkányt festés előtt töröljük át alkoholos vagy benzines ronggyal.

Bármely szobában lehetnek nehe­zebben festhető részek, amelyek­hez alig lehet hozzáférni, vagy a fel­szín minősége, tagoltsága okoz bo­nyodalmakat. Az effajta problémák zömét megoldhatjuk, ha megfelelő festési módszert és alkalmas formájú eszközt választunk. A takarólapok, védőlemezek például igen egyszerű eszközök, mégis rendkívül meggyorsítják a munkát, és egyben tisztán is dolgozhatunk. A festés valamennyi fázisát előre meg kell tervezni, hogy a szükséges anyagok, eszközök mindig a kezünk ügyében legyenek.

Festés a felső részeken

A hosszabbítórúd igazi munkakönnyítő eszköz, mivel mennyezet, ill. a fal felső részének festé­sekor helyettesíti a létrát. Hosszabbító­rúd vásárlásakor győ­ződjünk meg arról, hogy a festőhenger tartórésze és a rúd szorosan egymásba illik-e.

A fal hengerezése után a mennyezet alatt még festenünk kell egy vékony záró­csíkot. A hosszú szá­rú és enyhe szögben hajlított fejű ecset ideális eszköz ehhez, mivel a padlón állva folytathatjuk a festést, nem kell létrára ka­paszkodni.

A falak megóvása

Különösen magas helyiségekben, pél­dául lépcsőházakban feltétlenül szükségünk van létrára a felső ré­szek elérésére. Meg­védhetjük a falat a nekitámasztott létra sarkaitól, ha a felső, támaszkodó végére rongyot tekerünk, majd ragasztószalag­gal rögzítjük azt.

Fűtőtestek

Ha megoldható, szereljük le a fű­tőtesteket, hogy a mö­götte lévő falat lefest­hessük. Igaz, ehhez kell némi vízvezeték­szerelési szaktudás. A leszerelés arányta­lanul nagy munkával jár, érdemes a nehe­zen hozzáférhető he­lyeken radiátorfestő hengert használni.

Mielőtt elkezdjük festeni a fűtőtes­tet, zárjuk el a fűtést. Az elülső felületeken festékspray-vel gyor­san haladunk, és könnyű is vele bánni. Az anyag belégzése ellen viseljünk védő­maszkot és egy nagyméretű karton­lappal védjük a falat a festéktől.

A fal védelme

A fal melletti csöveket gyorsabban festhet­jük, ha egyik kezünk­kel festjük, közben a másik kezünkkel egy megfelelő mére­tű karton vagy mű­anyag takarólapot tartunk az ecset mö­gött, folyamatosan odébbcsúsztatva, ahogy haladunk a munkával.

Az ablakok festése főleg azért időigé­nyes munka, mert az üveg széleinél vi­gyázni kell a pontos ecsetvezetésre. Fel­tétlenül gyorsabban haladhatunk, ha a védőlapot a fa-üveg határvonalhoz tartjuk, így ha túlszaladunk is a festéssel, az nem az üvegre, hanem a kartonlapra megy.

Részletek kidolgozása

A szoba építé­szeti díszeinek: a párkánykoszorú vagy a stukkó finom részleteinek a kifes­tésé meglehetősen időigényes feladat. Gyorsabb a munka, ha az alapozófesték vagy az alsó réteg a ráfestett színekhez hasonló.

Használjunk kis művészecsetet az apró részletek fes­téséhez. Egyszerre egy színnel menjünk végig a stukkón. Ez a fajta, festés kifeje­zetten időigényes, de a tetszetős vég­eredmény minden­képpen megéri a fá­radságot.

A bútorfestés tökéletes módszer a szoba színvilágának lágyításához, a székek és bármely más bútordarab illesztése a berendezésbe.

Sokféle régi bútordarabot nagysze­rűen felújíthatunk egy-két réteg festékkel, sőt az újabbakat is szépen felfrissíthetjük. A bútorfestésnek szá­mos módozata van. Ahhoz, hogy új küllemű bútort kapjunk, elég lehet csupán átfesteni, de ódon hatásút is készíthetünk, ha átcsiszoljuk a festett felületet. A képeken bemutatott pél­dánkban egy egyszerű széket antik darabbá varázsoltunk ezzel a mód­szerrel.

A további díszítéshez segítségül hívhatjuk a pecsétnyomót. A szín és a pecsét mintája egyéni ízlésünket tükrözze, de feltétlenül illeszkedjen a szoba színvilágába. Pecsételéskor könnyű túlzásba esni, úgyhogy le­gyünk visszafogottak, ne borítsuk be mintával az egész széket. Sokszor az egyszerű mintázat kelti a legjobb hatást.

1. Csiszoljuk le tel­jesen a széket először durva, majd finomabb csiszoló­papírral. Ezzel meg­szüntetjük a hibákat, eltávolítjuk a lepattogzó régi festéket, és megfelelő alapot teremtünk az új fes­tésnek. Töröljük le nedves ronggyal a csiszolás nyomán keletkező port.
2. Felülről lefelé ha­ladva, fessük le teljesen a széket, ügyelve közben az egyenletes festékel­oszlásra. Amikor az első réteg megszá­radt, felvihetjük a most már tökéletesen fedő második réteget. Fes­tés közben figyeljük a megfolyásokat, és azonnal simítsuk el az ecsettel.
3. Hengerrel vi­gyünk fel festé­ket a pecsétnyomóra. Győződjünk meg ró­la, hogy a pecsét tel­jes felületét egyenle­tesen fedi festékréteg. Mielőtt a székhez kezdenénk, próbáljuk ki egy darab papíron, hogy szépen, egyen­letesen fog-e.
4. Helyezzük a pe­csétet a szék ülőlapján a kívánt helyre és irányba. Nyomjuk egyenlete­sen, vigyázva, ne­hogy elkenődjön a minta.
5. Függőleges moz­dulattal emeljük fel a pecsétet, ne­hogy elkenődjön. Minden pecsételés előtt, fessük be újra a pecsétnyomót. Többféle méretű pe­csét alkalmazásával alakítsunk ki egyedi mintát, ahogy ezt a képen is láthatjuk.
6. Amikor megszá­radt a pecsételés, finom csiszolópapír­ral enyhén hangsú­lyozzuk a kiemelke­dő részeket. Szentel­jünk külön figyelmet a széleknek és a bú­tor faragott részletei­nek, mivel ezek hasz­nálódnak el a legha­marabb.
7. Végül a finom fémszálas dörzs-szivacs segítségével kenjük át felületke­zelő bútorviasszal, hogy a festéket meg­védje. Ezzel egy ke­vés festéket óhatat­lanul ledörzsölünk a székről, még a pe­csételt részekről is, ami tovább fokozza a régies hatást.

Ez a festéstípus alapvetően vál­toztatja meg a háztartási eszkö­zök külsejét és textúráját. Az egyszerű fémtárgyakon ezzel a festéssel kiala­kíthatunk craquelé (kraklé) felszínt, ami ódon benyomást kelt.

A festékboltokban, barkácsáruházakban ma már széles választékban kaphatók fémfestékek, a legújabbak hatása pedig kifejezetten emlékeztet.

a tömör fémekre. Sokféle színt, ill. „fémet” választhatunk, megtalálhat­juk magunknak a leginkább tetszőt. Példánkban ónötvözet színű festéket választottunk egy egyszerű kerámia virágtartó festésére. Arany-, sárgaréz vagy vörösréz festékekkel is szép eredményt érhetünk el, és ezek bár­melyikén a kraklé ódon, ill. antik hatást kelt.

1. Ecsettel kenjük fel egyenletesen a festéket a kerámia­edényre. Áitaiában egy réteg elég is, mi­vel a fémfestékek igen jól fednek, de ezt nézzük meg min­denesetre a haszná­lati útmutatón is.
2. Ha megszáradt a fémfesték, hordjunk fel rá egy réteg kraklé alapot, követve a használati utasítást. Húzzuk át az ecsettel, hogy ne legyenek rajta csep­pek vagy megfolyá-sok. Az eredetileg tej­szerű festék száradás után még egy kicsit ragadós, de tiszta fe­lületű lesz.
3. Ezután egy réteg kraklé fedőfesték jön, amit ecsettel jól eldolgozunk az egész edényen. Ahogy ez a réteg is megszárad, a felszínen apró repe­dések tűnnek elő. Mi­nél vastagabb a fes­tékréteg, annál mé­lyebbek a repedések.
4. A repedések hangsúlyozására töröljük át az edényt egy olyan ruhával, amelyet egy kevés égetett umbrába mártottunk. A kraklé felület repedéseiben megtapad az umbra, és ettől lesz antiksze­rű az összhatás. Ha úgy gondoljuk, lelak­kozhatjuk művünket.

A patina sárgaréz vagy vörösréz felületeken, savak maró hatásá­ra képződött kristályos oxid-, ill. só-réteg. A patina zöldes árnyalatú anyag, és más felületeken felhasznál­va, azoknak is „koros”, érett jelleget kölcsönözhetünk. Belső terekben igen jól érvényesül ez a hatás, különösen az olyan bonyolult szerkezetű vagy mintás építészeti elemeken, mint a párkánykoszorú. Szép patinát kap hatunk, ha színezőanyagokkal két­ vagy háromféle árnyalatú zöld akril-festéket keverünk ki, és ezeket sor­ban felvisszük egymásra, követve a gyártó használati útmutatóját. Létez­nek készen kapható patinakészletek is, amelyek használatához már nem kell kevernünk a különböző anyago­kat, csak kiválasztani a megfelelő árnyalatokat, amelyeket azután egyenként felhordunk.

1. Hordjuk fel az emulziós alapré­teget a párkányko­szorúra, és hagyjuk megszáradni. Hasz­náljunk nagyméretű sablonecsetet és a zöld leghalványabb árnyalatait. Próbáljuk meg teljesen átjárni a felületet az ecsettel anélkül, hogy a szín­nel teljesen telítenénk.
2. Töröljük át a pár­kánykoszorút enyhén megnedve­sített ruhával, mielőtt megszárad rajta a festék. Ezzel a dom­borulatok tetejéről leszedünk némi fes­téket, míg az alsó rétegekben nagyobb koncentrációban marad.
3. Fessük fel a má­sodik, határozot­tan sötétebb zöld ré­teget a párkányko­szorúra, még mindig a nagy sablonecsetet használva (ezt előtte tisztítsuk meg), és a domborulatokra kon­centrálva. Ha ez meg­száradt, ugyanezzel a sötétzölddel húzzuk ki a felső részt véko­nyabb sablonecsettel. Hagyjuk megszá­radni.
4. Végül hígítsuk a legsötétebb zöl­det valamennyi alap­festékkel, hogy áttetszőbb legyen. Fessük át ezzel az egész pár­kánykoszorút. Ez utá­nozza az „idő fogát”, és a domborminta alsóbb rétegeibe be­hatolva, fedi az ere­detileg még be nem festett részleteket.

A népi minták szépek a sablonkészítéshez. Finom színkombinációkat alkalmazhatunk a falon vagy a padlón.

Sablonozással a minták és a színek változatosságát hozzuk lakásunk­ba. Ugyanazzal a módszerrel sablonozhatunk a falakon, a padlón és a bútorokon. A papír- és barkácsboltokban széles választékban lehet kapni előre gyártott sablonokat, de a magunk készí­tette minta nagyobb örömet jelenthet, és egyedibb lesz a munkánk. A sab­lont kivághatjuk kartonpapírból vagy bőrpauszból. A pausz tartósabb és könnyebb tisztítani is.

1. Rajzoljuk le a mintát papírra úgy, hogy a körvona­lak élesek legyenek. Akinek nincs bátor­sága tervezni, át is másolhat valahonnan mintát. Jegyezzük meg, hogy gyakran a legegyszerűbb minták a legmutatósabbak.
2. Rajzoljuk át a mintát a bőr­pauszra, majd húz­zuk ki a vonalakat zsírkrétával. Helyez­zük a pauszt rajztáb­lára, és snitzerrrel óvatosan vágjuk körül.

1. Hatásosabb lesz a művünk, ha a minták alá háttérszínt is teszünk. Erre a cél­ra használjunk bor­dűrsablont körben a szobában. Mérjük le a sablon szélessé­gét, és a padlóra fek­tetve határozzuk meg a pontos méreteit.
2. Jelöljük be a he­lyét a padlón, és ragasztószalaggal ra­gasszuk körül mind­két szélén az egész szoba kerületén. Ki­sebb festőecsettel fessük fel a háttér­színt emulziós festék­kel a kijelölt területre. Vigyázzunk, hogy a padló más részére ne kerüljön festék.
3. Ha készen va­gyunk, eltávolít­hatjuk a ragasztósza­lagot, így elénk tárul szobánk új díszének alapja. Ha egyes ré­szeken a festék be­folyt a ragasztó alá, azt még le lehet tö­rölni, dörzsölni, így a bordűr éles kontúr­ja megmarad.
4. Helyezzük a sab­lont a festett bor­dűrre, és sablonozó-ecsettel fessük fel a mintát. Előtte távo­lítsuk el az ecsetről a felesleges festéket. Az ecsetet függőle­ges, apró mozdula­tokkal használjuk. Folytassuk a mintát ugyanígy tovább a bordűr teljes hosszában.
5. A falra is festhe­tünk ugyanolyan szegélyt vagy mintát. Példánkban a sarko­kat díszítik saját ké­szítésű sablonminták. A hatást plasztikusabbá tehetjük, ha a minta szélén több festéket viszünk fel, a közepe pedig vilá­gosabb marad.
6. Íme a végeredmény: saját ké­szítésű minta díszíti a padlót, és kész az összekötőelem is a padló és a fal kö­zött. A sablonról a festéket időnként meleg vízzel mossuk le, így mindig élesek lesznek a szélek. Ha megszáradt a festék, lelakkozhatjuk a fe­lületet.

Az egyedi sablonozás egy olyan egyszerű bú­tordarabot is érdekessé tehet, mint ez a kis fiókosszekrény. A gon­dosan kidolgozott min­ták egységes kompozí­ciót alkotnak.

Sablonozással jól díszíthetők az ön­magukban álló bútorok. Alkal­mazhatjuk például régebbi bútorokon, hogy érdekesebbé tegyük őket, vagy elfedjük kopottságukat. A sablonmin­ta tetszés szerint lehet egyszerű vagy bonyolult. Amint azt példánkban be­mutatjuk, a jellegtelen fiókosszek­rényt saját ízlésünk szerint egyedire festhetjük a megfelelő sablonok segít­ségével úgy, hogy az a végén kifeje­zetten tetszetős bútordarab lesz.

1. Finoman csiszol­juk le a szek­rényt, áthaladva az összes durvább felületen, majd töröl­jük le nedves ronggyal a port és az apró szilánkokat. Szentel­jünk külön figyelmet a fiókok előlapjainak, a szekrény oldalai­nak, valamint a tete­jének.
2. Vegyük ki a fió­kokat. Fessük le a szekrényt, majd egyenként a fiókokat is fehér emulziós ala­pozófestékkel. Ha a fa nagyon gyantás, ajánlatos először le­alapozni, de az emul­ziós festék legtöbb­ször megfelelő ala­pozás az akrilfesték alatt.
3. Keverjünk ki két­féle festéket a színezőanyagokkal. Példánkban a hal­ványzöld és a közép­kék szín szerepel. Vigyünk fel a hal­ványzöldből egy réte­get egyenletesen a szekrény külső felére.
4. Fessünk be négy fiókot halvány­zöldre, a másik né­gyet pedig kékre. A fiókok oldalait és peremeit is fessük le. A belsejüket tetszés szerint festhetjük, vagy natúran is hagy­hatjuk.
5. Válasszuk ki az egyik visszatérő mintát, és kezdjük az egyik fiókkal. Fek­tessük a fiókot a hát­lapjára, és rögzítsük néhány ragasztó­csíkkal a sablont az előlapján.
6. Kezdjük a sablonozást a minta nagyobb részén, a nagyobb sablonozó ecsettel. Mindig tartsuk függőlegesen az ecsetet, és fel-le irányuló ütögető mozgással vigyük fel a festéket a bútorra. Az ecsetről húzzuk le előtte a felesleges festéket.
7. Az ecseteket tisztítsuk rendszere­sen, hogy a különbö­ző színű festékek ne keveredjenek egy­mással. A részletek kidolgozására és ki­emelésre használjunk kis sablonozóecsetet vagy vékony művész­ecsetet.
8. Amikor kész a minta, óvatosan húzzuk le a sablont, és kezdjünk hozzá a szekrény következő részletéhez. Használ­junk más sablonokat is. Ha megszáradt a festék, lelakkozhatjuk, vagy egyéb védő­anyaggal is bevon­hatjuk a szekrényt.

Az antikolt falak és antikolt bútorok együttese érdekes, szinte drámai hatású lehet

Antikolt hatású falat viszonylag könnyen tudunk készíteni. A különböző irányú ecsetvonások alakítják ki a plasztikus képet. A fes­tés lényege, hogy az alapfesték is lát­szik, ami háromdimenziós, áttetsző benyomást kelt. A festés intenzitása az alapfestéktől és a ráfestett rétegek számától függ.

1. Vigyünk fel egy réteg emulziós festéket a falra, és hagyjuk megszárad­ni. Példánkban hal­ványkéket használ­tunk. Menjünk rá az akrilfestékkel úgy, hogy a széles, durva szőrű ecsetet külön­böző irányokban mozgatjuk.
2. Borzecsettel vagy puha szőrű ecsettel lágyítsuk a festőecset nyomát, és kissé simítsuk el az akrilfestéket a fa­lon. Könnyű mozdu­latokkal dolgozzunk, az ecset hegye ép­pen hogy csak érint­se a felszínt.
3. Amikor ez is megszáradt, vi­gyünk fel egy újabb, kicsit sötétebb réte­get, és ismét hasz­náljuk a borzecsetet. Még többször is rá­festhetünk és finomít­hatunk, ezzel opti­kailag mélyítjük a ha­tást. A végén be is lakkozhatjuk a felü­letet.