Napsütés, szél, eső, hó, rothadás, és a fagyosodás, mind tönkreteheti a fából készült kerítéseket. A fa leginkább a természeti hatásoknak van kitéve, legjobban a rothadásnak. Mindez azt jelenti, hogy érdemes olyan faanyagot választanunk, amely korhadás/rothadás-álló.

A nyomás-kezelt faanyag telítve van különféle tartósítószerekkel, majdnem hogy teljesen, még olyan fával is, amely már el lett ültetve. Ez a fajta fa nagyon drága. A cédrusfa és a vörösfenyő nagyon sok ideig eláll, ugyanakkor költséges is. Kültéri festékek és pecsétek jól működnek az alapréteg felett, azonban haszontalan az alatt, vagy a kerítés részeinél, amelyek érintkezhetnek vízzel.

A fa kerítéseket függőleges cölöpök tartják össze, a korlátja pedig vízszintesen fekszik rajta. Vizsgáljuk meg a kerítésünket, nem számít milyen fajta, ezzel pedig azonosítani tudjuk, milyen típusú részekből áll össze.

Korhadás a legnagyobb ellensége a fának. A cölöpökön, amelyek nem lettek rendesen kezelve, ott könnyen megjelenhet. Az alsó korlátok és a talpazat is károsodhat, főleg, ha a növényzettel, vagy vízzel érintkezhet. Óvatosan vizsgáljuk át a kerítést, legalább évente egyszer, különös tekintettel az előbb felsorolt területeket. Amint valamilyen hibát látunk, javítsuk ki, mielőtt elterjedne a károsodás. Egy rosszabb, gyengébb cölöp, például, az egész kerítést feldöntheti.

A következő cikk, betekintést nyújt lépésről-lépésre, hogy hogyan tartsuk a kerítésünket a legjobb formában, amennyire csak lehetséges. Azt is megtudhatjuk, hogy állítsunk fel egy új kerítést, hogy ha már lecserélnénk a régit. Mielőtt leírnánk, hogyan építsünk újat, előtte azonban azt kell megtudnunk, hogyan tegyünk kisebb fajta javításokat rajta.

Korlátok helyrehozása

A korlátok, amelyek meglazultak, egyik cölöpről a másikra, talán nem, vagy talán igen, de megmenthető, attól függően, hogy mennyire korhadt a kötésük. Mindezeket meg lehet javítani egy 2×4-es csiszolóval, vagy egy pár fém T alakú merevítővel, vagy helyére tehetünk egy teljesen új korlátot. 2×4-el javítani a következőképpen lehet:

Első lépés: Mielőtt elkezdenénk a szerelést, töltsük fel a sérült részeket favédő szerrel. Ez megakadályozza a korhadás elterjedését.

Második lépés: Ahhoz, hogy rögzítsük a korlátot, győződjünk meg róla, hogy a korlát szintben van, majd a 2×4 alakba illeszkedjen kényelmesen a korlát alatt. Szögeljük be a fém szögeket, vezessük tovább a szögeket az egész korláton át, amíg el nem jutunk a támasztékhoz.

Harmadik lépés:  Óvatosan kenjük le a széleket és a tetejét a javított felületnek, hogy távol tartsuk a nedvességtől.

A legtöbb ilyen fémes bevonatú T alakú merevítőelérhető a szerszámboltokban és a lakásfelújító üzletekben. Ez kevésbé szembetűnő, és a végleges javításokhoz a legalkalmasabb.

A T merevítő/rács használata

Első lépés: Emeljük fel a korlátot, fúrjuk bele lyukakat a karóba és a korlátba.

Második lépés:  Biztosítsuk a T rácsot a korláthoz fém bevonatú csavarokkal.

Harmadik lépés:  Tömjük ki a réseket.

Negyedik lépés: Fessük le a T rácsokat úgy, hogy illeszkedjenek a kerítéshez.

Kerítés részeinek javítása

Ha az egész korlátot ki kell cserélni, takarjuk le a kerítés azon részét, és építsük újjá, ahogy a következőkben olvashatjuk:

Első lépés: Vágjunk 2×4-es rácsokat, hogy illeszkedjen a karókhoz. A rácsokat nyújthatjuk addig, ameddig az állványok érnek, vagy két részre is szétnyithatjuk. Mérjük le, majd vágjunk annyi rácsot egyenként, amennyire szükségünk van, és hogy a kerítésnél legyen helye. Azonban a végeiknél szorosan kössük őket egymáshoz. Ezt követően, kezdve a kerítés egyik végénél, szögezzük le a rácsokat egy helyen, két 10d fémes szögekkel, minden rács végénél.

Második lépés: Mérjük meg és vágjunk 2×4-es alap rácsot, hogy kényelmesen elférjen minden állvány között. Helyezzük el a rácsokat köztük, bárhol, ahol a távolság 24 cmfelett van. Szögeljük be az alap rácsokat, 10d fémes szöggel.

Harmadik lépés: ­Mérjük le és vágjuk ki a kerítés végeit. Ugyanolyan hosszúságúnak kell lennie, mint amekkora a távolság van a rácsok között. Kezdjük az egyik végénél, szögeljük be az egyik oldalát a rácsoknak, egyenlő helyet hagyva köztük. Biztosítsuk az összes korlátot 8d-s fémszöggel, fölül egy darabbal, alulról kettőt üssünk bele. Helyezzük bele a szöget, állítsuk be, majd szögeljük bele, közben ügyelve arra, hogy sorba tartsuk a korlátokat! Ha a kerítés mindkét végénél lesz borítás, úgy szögeljük be, hogy eltakarja a korlátot, hogy teljes fedésben legyen az ellentétes oldallal is.

Hogyan javítsuk meg a kerítés burkolatát?

Cseréljük le a megrepedezett, vagy korhadt burkolatot. Eltarthat pár óráig, és igényel némi szakértést is hozzá. A következő lépések szükségesek hozzá:

Első lépés:  Mérjük le a kicserélni kívánt részt, hogy megtudjuk a hosszúságát és szélességét az új rész beszerzéséhez. Használjunk favágót ehhez, vagy pedig hasítsuk szét kézifűrésszel. Ellenőrizzük le vágásokat, ácsmérővel, mielőtt nekilátunk.

Második lépés:  Ha a karókat, vagy más egyéb dolgot cserélünk ki, akkor illesszük oda a levágott részt, hogy egyforma legyen. Ejtsük meg ezeket a vágásokat, szablya, vagy kulcsvágó fűrésszel. Ha a kerítés festett, kenjünk rá új réteget a legjobb kültéri festékből, és hogy természetes hatást érjen el, kenjük le a burkolatot is.

Harmadik lépés: Tüntessük el kalapálással a törött részeket, és tegyük el a korláttól. Húzzunk ki minden szöget!

Negyedik lépés:  Állítsuk be a karókat és a talpazatot a korlátnak megfelelően, rakjuk sorba, majd szögeljük be erősen a helyére.

Ötödik lépés:  Fessük le az új részeket, hogy egyezzen a kerítés többi részével.

Hozzuk helyre a cölöpöket!

Amint észrevettük, hogy ingadoznak a cölöpök, keressük meg előbb az okát, mielőtt nekiállnánk a javításnak. Ha a cölöp korhadt, vagy törött, elég ha egy pár sínt beszerzünk és azzal helyrehozzuk, vagy pedig, ha nagyobb a baj, akkor az egészet ki kell cserélnünk.

Ha úgy látjuk, hogy a cölöp sértetlen, de kilazult a helyéről, támasszuk ki, vagy még jobb megoldás, ha jobb alaplapot teszünk alá, mely megtámasztja. A támasztáshoz:

Első lépés: Válasszunk ki 2×4-es hosszúságú párt, hogy elérjük a részt, és 18inch-re tágítsuk ki. Csak erős faanyagot használjunk, mint például cédrusfát, vagy vörösfenyőt.

Második lépés:Sarkítsuk le a levágott részt, mindegyiket 2×4-es méretűre, és irányítsuk bele a földbe, a cölöp ellenkező oldala mentén.

Harmadik lépés:  Fúrjunk két lyukat a cölöpbe, majd csavarjuk össze őket.

Ilyen tartós megoldásokért, gyomláljuk körbe a cölöpöket, állítsuk fel átmeneti rácsokat, és betonnal szigeteljük körbe. Készítsük elő az előre kikevert betont, kavarjuk fel rendesen, majd öntsük bele a cölöpök körüli lyukakba. Simítsuk el a betont ásóval, azért hogy egy kis levegőhöz juttassuk. A lyuk tetején, a cölöp aljánál, halmozzuk fel a betont, majd öntsük le még vízzel.

Javítsuk meg a kerítés kapuját!

Amikor a kapu meghajlik, vagy nem jól záródik, az első dolog, amit meg kell vizsgálnunk az zsanérja. Ha elferdült, cseréljük ki egy nehezebb típusúval. Ha a csavarja lazult ki, távolítsuk el, és húzzuk ki a lyukból, otthagyva egy pici fadugót.

Majd fúrjunk új lyukakat, és tegyünk bele új, tartós csavarokat, vagy kapupánt csavart. Csakis fém szögekkel dolgozzunk.

Ha csak kicsit mozdult el a kapu, akkor meg tudjuk erősíteni egyszerűbb módszerrel is, a hézagolással. Nyissuk ki a kaput, távolítsuk el a csavarokat az oldalairól, és egy kicsi részt vágjunk ki a cédrusfából, amely illeszkedjen a zsanér résébe. Tegyük bele a csavart, hosszabb csavarral irányítva, át az alaptalpon.

Néha a kapu a saját súlyától mozdul el, mely során a kerítés sorából kiemelkedhet. A megoldás erre, ha a csavart a felsőbb sarokba szögeljük, a zsanér oldalán, majd a kapu oldalára, az alsó sarokba csavarozzuk.

Futassunk végig egy drótot a csavarok között, ezzel is erősítve egymáshoz őket, egészen addig, amíg a kapu helyére nem kerül.

És mi történik akkor, ha nem tudjuk megjavítani mi magunk a kaput, hanem szükségünk van egy újra? Mi erre is felkészültünk. Olvassunk tovább, hogyan építsünk fakerítést.

Tegyük vissza a fakerítést!

A legnehezebb része a kerítés építésnek az, hogy milyen mélységű lyukakat kell vájnunk a cölöpöknek. Először is szükségünk van ásóra. Markoló, vagy a fúró is kiválóan működik a homokos talajon, a kőmentes földben. Ha mégis kavicsos a föld, amibe a cölöpöket helyeznénk, használjunk egy energia meghajtású fúrót!

A legjobb eredmény elérése érdekében olyan faanyagot válasszunk, mint például cédrusfa, vagy vörösfenyő. Az utóbbit nem szükséges lecsiszolnunk; a kerítés lehet természetes ellenálló képességű is. Ha szükséges, használhatunk olyan faanyagot is, amely nem lekezelt, a rácsokhoz, és az alsó részekhez, minimum 12 cm távolságra a földtől.

Szükségünk lesz 4×4-esre a cölöpöknek, 2×4-re a korlátoknak, és 1×4-es méretűre, vagy 1×6-osra a burkolatnak. A következő lépésekben:

Első lépés: Nézzük meg a kerítésünk vonalát, nehogy átcsússzunk a szomszéd tulajdonába.

Második lépés: Mérjük fel a pontos területét a cölöp első végének, vagy a sarkának. Ássunk egy lyukat oda, amely kb. 36-48 cm mélyen legyen. Ez egy kerítésnél 1,5-2m magas, és 48 cm mély.

Harmadik lépés:  Öntsük a lyukak aljába kb. 12 cm-nyi sódert ahhoz, hogy biztosítsuk az alátámasztást, majd helyezzük bele a cölöpöt a lyukba!

Negyedik lépés: Emeljük meg a cölöpöt! Ezt követően merevítsük ki két irányból fapóznával!

Ötödik lépés: Készítsük elő az előre kikevert betont, keverjük fel, majd öntsük bele a lyukba a cölöp körül. Vágjunk bele néha a betonba ásóval, azért hogy egy kis levegő szabadulhasson fel. A lyuk tetején, tegyük kupacba a betont, majd öntsük le vízzel.

Hatodik lépés: Miután az első cölöpöt rögzítettük, határozzuk meg pontosan merre is akarjuk tenni a vele szemközti végét, vagy a sarkát. Állítsuk be ezt is ugyanúgy, mint az előzőt! Csak a vége, a sarok és a kapunál lévő cölöpöket kell betonnal rögzíteni. A középső cölöpöket általában a föld megtartja magától.

Hetedik lépés: Ahhoz, hogy beállítsuk a középső cölöpöket, mérjük meg az összes végződés magasságát, és ahhoz igazítsuk. Mérjünk ki egy szögnyi távolságot köztük, rögzítsük a másik cölöphöz, majd biztosítsuk egymáshoz őket szöggel. Egy drótot használjunk ennek vezetésére, és póznákkal igazítsuk el a középső cölöpök lyukait. Egymás között kb. 3-4 m távolságot hagyjunk. Távolítsuk el a póznákat és a szögeket, miután ezzel végeztünk.

Nyolcadik lépés: Ássunk lyukakat a középső cölöpöknek.

Kilencedik lépés: Öntsünk mindegyik lyukba 12cmnyi sódert. Állítsuk bele a cölöpöket a lyukakba, és használjunk spárgát a magasságuk leméréséhez. Ha szükséges, készítsük el a magasság beállításokat úgy, hogy különböző mennyiségű sódert öntünk a lyukakba, vagy tegyünk alájuk köveket.

Tizedik lépés: Állítsuk be az összes cölöpöt, és állítsuk be függőlegesen őket, majd töltsük ki az aljukat kb. 18 cm-nyi sóderrel. Töltsük ki a lyuk kitöltetlen részeit földdel, és lapátoljuk kb. 12 cm-nyire.

Tizenegyedik lépés: Vágjunk ki 2×4-es méretű rácsot, hogy igazodjon a cölöpök tetejéhez. A rácsokat lehet szélesíteni cölöptől-cölöpig, vagy két részre és vágható. Mérjük le és vágjuk szét a rácsokat önmagukban, úgy hogy többféle variációban helyezhessük el. De, a rácsok végeit szorosan kössük egymáshoz! Majd, kezdve a kerítés egyik végével, szögeljük össze a rácsokat a helyükre, 10d fémszögeket használva.

Tizenkettedik lépés: Mérjük le, majd vágjunk ki 2×4-es méretű rácsot a cölöpök aljának, majd állítsuk be! Helyezzük el a rácsokat, kinyújtva a cölöpök között, bárhol, ahol maximum 24 cm-re van. Szögezzük be a rácsokat a helyükre, 10d fémes szöggel, a kerítés cölöpjei mentén haladva, egészen a rács végéig, minden egyes oldalnál. Figyeljünk arra, hogy vízszintben maradjon!

Tizenharmadik lépés: Mérjük le és vágjuk ki a kerítés borítólapját. Olyan hosszúnak kell lennie, mint amilyen távolságra vannak egymástól az alsó-és a felső rácsok, ahogy azok a cölöpökhöz lettek igazítva. Kezdjük az egyik végénél, szögeljük be az egyik oldalát a rácshoz, egyenlő helyet hagyva köztük; használjuk a borítólapot mérőszerként, miközben dolgozunk. Majd rögzítsük őket a rácsokhoz, két 8d fémszöggel, egyet a tetejére, majd az aljára.

Először a tetejét szögeljük be, majd állítsuk be, ezt követően az alját is beszögeljük, húzzuk, vagy toljuk a lenti rácsokat sorrendbe, ahogy haladunk. Ha mindkét oldalon van a kerítésünknek borítólapja, vegyük ki a szögeket belőlük az egyik oldalon először, majd szögeljük be a másikat, a ráccsal együtt, úgy hogy olyan helyzetben legyen, amely eltakarja a réseket a kerítés szemközti részénél.

Most már olyan tudás birtokában vagyunk a kerítés javítását illetően, hogy bármikor, ha szükséges meg tudjuk javítani, vagy akár újra is tudjuk építeni!

Tudta, hogy a kiadásaink fele csupán az otthonunk fűtésének-hűtésének köszönhető? Sok amerikai otthon energia kiadásai a tető szerkezetétől, állapotától függ. A tetőnk az elsődleges „védelmezőnk” a nyári meleg és a téli hideg ellen. A kevésbé hatékony, rosszul szigetelt tető túl sok meleg levegőt enged be a lakásba nyáron, ezzel is hozzájárulva a magas számlákhoz, amelyet a légkondíció használata okoz. Ugyanakkor télen, túl sok meleg levegőt enged ki a lakásból, mely szintén csillagászati kiadási összegekhez vezethet.

Ha egy kicsivel is többet költenék egy jó, erős tető építésére, sok pénzt megspórolhatunk hosszútávon. Egy energiatakarékos tető, nemcsak megvéd a környezeti károktól, de nyáron hűti, télen pedig fűti a lakást. Ez a tetőszerkezet képes szembeszállni az UV sugárzás káros hatásaival, meghosszabbítva ezzel is a tetőnk „élettartamát”.

A legtöbb energiatakarékos tetőszerkezet magas nap visszatükröződéssel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy visszaveri a nap energiáját a környezet felé, ahelyett, hogy elnyelné azt. Ezek a tetők csökkenteni tudják a tető felszínének a hőmérsékletét, kb. 30%-al, – ami azt jelenti, hogy kevesebb meleget enged be az otthonunkba. Több energiatakarékos tető magas kibocsátással rendelkezik, mely jelen esetben annyit jelent, hogy azt a napenergiát, amelyet előzőleg már elnyelt, egy idő után kibocsátja magából.

Megfelelő szigeteléssel is növelhetjük a tetőnk hatékonyságát. Az R-érték, a szigetelő képesség mérőszáma, azt méri fel, hogy tud ellenállni a meleg árámlásának. A hidegebb területeken lévő házaknál, a szigetelőanyagoknak magas R-értéke van, amely ezt jelenti, hogy képes a meleget bent tartani a házban, csökkentve ezzel a fűtés számlát.

Attól függően, hogy hol lakunk, kaphatunk pénzbeli támogatást is, hogy tetőnket energiatakarékosság alakítsuk át. Kaliforniában, például, azok a lakók, akik a házuk szigetelését minőségileg és biztonságilag is fejlesztik, adókedvezménnyel jutalmaznak.

A megfelelő tető kiválasztása

Amikor tetőt választunk, olyan terméket keressünk, amelyen fel van tüntetve a kormány által is támogatott „Energy Star” címke, mert ezzel sok kiadást takaríthatunk meg. A kormány azért találta ki az „Energy Star” programot, hogy ösztönözze az embereket az energiatakarékos termékek használatára. Csak azok a tetőtípusok kapták meg ezt a címkét, amelyeknek magas visszatükröződése van. Ezek a tetők annyi napsugarat tudnak visszaverni, hogy csökkentsék a tetőfelszín hőmérsékletét, több mint 56 Celsius fokra.

Válasszuk ki a tető anyagát és színét, aszerint, hogy hol élünk. A világos színű tetők képesek visszaverni a meleget, és éppen ezért tökéletesek a meleg területeken, eközben a sötét színű tetők, elnyelik a meleget, így hatékonyabbak a hidegebb helyeken. Ha melegebb területen él, vagy gondjai vannak az otthona hidegen tartásával, de nem akarja a teljes tetőt kicserélni, akkor csupán csak le kell fednie egy újabb világos színű réteggel, hogy csökkenteni tudja a hűtési kiadásait. Tető fedőrétegek csökkenteni tudják a felszín hőmérsékletét 44 fokról, 28 fokra.

Amikor a tetőnk anyagát választjuk ki, sok lehetőségünk van: aszfalt, fém, fa, beton és csempe. Agyag csempe és a beton tető felállítása többe kerülhet, de hosszútávon több költséggel nem jár, mivel sokkal jobban energiatakarékos, mint a többi anyag, minden éghajlati viszony szempontjából. Kerüljük a lefestetlen fém és alumínium tetőket, amelyek többnyire nem a legjobbak energia megtakarítás tekintetében. Egy olyan típusa van a tetők közül, amely a saját energiáját képes előállítani. Az új PV elemek egyszerre védik a házat, és áramot képesek előállítani a napsütésből.

Ahhoz, hogy pénzt spóroljunk meg a tetőnkkel, nem ér véget azzal, hogy kiválasztjuk a megfelelő alapanyagot. Szintén szükségünk van arra, hogy megtaláljuk a legjobb szakembert, hogy felállítsa. Olyan építési vállalkozót válasszunk, akinek van már tapasztalata az energiatakarékos tetők megépítésében. Fontos az is, hogy olyan szakember állítsa fel, akinek van jogosultsága, és garanciát ad a tetőre, amely a munkájára és a tetőanyagokra is érvényes.

A lakás teljes átfestésével egészen biztosan nem lőhetünk mellé: egyetlen beltéri falfestés ugrásszerűen megnövelheti otthonunk értékét, hiszen teljesen megváltoztatja a szoba kinézetét és hangulatát. Akár csupán egy állagmegóvó festésről legyen szó, akár teljes átváltozásról, bizonyosan azonnali és jelentős változást fog hozni.

Az alábbi linkek olyan cikkekre mutatnak, amelyek megtanítják a beltéri festés minden csínját-bínját, legyen szó akár a konyhaszekrény festéséről vagy a redőny bevonatáról.

1. Hogyan fessünk falat?
2. Hogy a mennyezet se fogjon ki rajtunk!
3. Fafelületek, keretek, szegőlécek és fapadló felújítása
4. Ablakok festése: Ez a feladat különleges figyelmet igényel, mindenképpen érdemes elolvasni az ehhez kapcsolódó tudnivalókat.
5. Ajtók festése: Az ajtó a helység „nyitánya”, afféle bevezetés. Ez a cikk megtanítja, hogyan tehetjük még szebbé háztartásunkat csupán egy festékréteg által.
6. Spalettafestés: No, hát ez bizony extrám bonyolult lehet, de mi elmondjuk, hogyan biztosíthatunk tökéletes, egyenletes fedést minden oldalról.
7. A konyhaszekrény lefestése: Még az étel is finomabb, ha egy szép konyhában készül. De vajon hogyan dobhatnánk fel picit a saját konyhánkat?
8. Padlófestés: Nyilván nem töltünk túl sok időt a padló bámulásával, mégis, egy kis lakkozás a padlón drámai változást hozhat bármely helységről alkotott benyomásainkban.
9. Domború minták festése: Akár egy stukkó vagy omladozó vakolat hatását is felfesthetjük, ha úgy tetszik, a lényeg, hogy a mintázatok egyedi és különleges karaktert biztosítanak szobáinknak.
10. Csíkozás festékkel: A csíkozás végtelenül egyszerű dolog, mégis egy igazi hangulatmester.
11. Sablonok használata: Az egyik legrégebbi díszítőelem a toll, amelyet szintén igen egyszerű megfesteni.

+1: Amit még a festés során el kell végeznünk:

• Festés utáni takarítás: Vége a festésnek? Az összesnek? Hát… nem egészen… a megfelelő takarítás még hátra van: festékfoltok eltüntetése, frissen festett felületek védelmének biztosítása stb.
• Festőszerszámok tisztítása: „este örömmel, reggel körömmel” – minél előbb állunk neki, annál gyorsabban és egyszerűbben megy a festőszerszámok takarítása. De hogyan is?

1. Hogyan fessünk falat?

Nem csak a falakból állnak az otthonod belső terei. Ennek ellenére a falak adják a helyiségek legnagyobb és legnyilvánvalóbb felületét, és többnyire a fal az első dolog, amihez lakásfelújításkor nyúlunk. Drámai változást érhetünk el az egész helyiség hangulatában a szoba csupán egyetlen falának az átfestésével.

Ha szép, egyenletes felületet szeretnénk kapni a festés eredményeképpen, soha ne tartsunk szünetet, mielőtt a megkezdett falrész festését befejeztük volna, hogy nehogy a festés szélénél már megszáradjon a felület, mire visszatérünk a munkához! Az talán a felfestés első és legfontosabb szabálya. Ha végeztél az adott fallal, lépjük picit hátra, hogy ellenőrizhessük, nem maradtak-e festetlen pontok? Az amúgy teljesen mindegy, hogy részletenként haladunk fentről lefelé, vagy széltől-szélig, de annak, aki esetleg hosszabbító nyelet használa festőhengeren a nagyobb belmagasság miatt, kényelmesebb lesz, ha körülbelül fél méter magas cikk-cakkokban halad végig a szoba teljes hosszában a falon fentről lefelé, hogy ne kelljen állandóan cserélgetnie a nyelet.

2. Hogy a mennyezet se fogjon ki rajtunk…

A szobáknak nem csak falai, hanem mennyezete meg mindenféle szűk sarkai is vannak, igaz?

A mennyezet hengerrel történő festése során mindig gondosan ügyeljünk a nedves szélek elegyengetésére. Különösen gyorsan kell majd dolgoznunk, ha gyorsan száradó beltéri  festéket használunk, és mindenképpen szünet nélkül!

Ha teleszkópos nyelet vagy hosszabbítót használunk, könnyen és gyorsan festhetünk akár mennyezetet is, hiszen nem kell a létráról fel-le mászkálnunk, vagy ide-oda tipegnünk a tetején állva. Bármely festőhengeren találunk a hosszabbító nyél számára kialakított nyílást, de érdemes azért kipróbálni, hogy azok csavaros menete (vagy a rögzítés módja) is passzoljon.

Amikor keskeny falrészekre – pl. az ablak alatti vagy ajtó fölötti területek -, kisebb helyiségekre, sarkokra és élekre kerül a sor, a cikk-cakk technika többé már nem biztos, hogy célravezető, inkább csak görgessük végig a hengert vízszintesen, a legkeskenyebb sarkokat pedig kisebb, 10-15 cm-es hengerekkel vagy ecsettel fessük át. A kicsi henger előnye, hogy ugyanolyan fedést biztosít, mint a milyet a fal többi részén látunk, ezzel szemben az ecsetek lényegesen egyenetlenebbül festenek.

3.Fafelületek, keretek, szegőlécek és fapadló felújítása

A szoba fafelületei olyanok, mint a képen a keret. De vajon hogyan érdemes ehhez a munkához hozzákezdeni?

Széles körben vitatott, és még a veterán festők sem értenek egyet abban, hogy az olyan faanyagokat, mint az ablak- és ajtókeretek, padlószegélyek, lambéria és deszkapadló, inkább a felfestés előtt vagy után érdemes-e kifesteni. Ez alapján azt hiszem, megállapítható, hogy ez elsősorban személyes preferencia kérdése.

Ha a faáru festését a falfestés előtt végezzük, annak az a legnagyobb előnye, hogy bármiféle festékcseppet vagy sérülést okozzunk is a falon, azt elég, ha elhalványítjuk, nem szükséges azzal bajlódni, hogy tökéletesen eltávolítsuk, hiszen még úgyis ezután fogjuk átfesteni a megfelelő színre azt a részt. Ráadásul miután végeztünk a sok pepecs, aprólékos munkával, a falfestés már mintegy gyerekjátéknak tűnik annak hatalmas felületeivel!

Másrészt akármilyen óvatos festjük is a falat, a szobafestő henger mintegy centrifugaként pörögve, mindig apró, púder-finom festékcseppek ezreit szórja szét a helyiségben, és ezek egy része egészen biztosak lehetünk benne, hogy a már lefestett faárunk landol majd.

Akárhogy is döntsünk, mindenképpen ellenőrizzük az esetleges hibákat, és javítsuk őket, még mielőtt ténylegesen nekiállnánk a munkának.

Ha egy már egyébként is fényes fafelületet szeretnénk lefesteni, először mindenképpen csiszoljuk le csiszolópapírral vagy fémszivaccsal, ezzel segítve a festék tapadását. Vagy használhatunk olyan fedőréteget, amely mattit, megszünteti a fényességet.

Keretek festése

Ha minden felületen ugyanazt a színt és fedőfestéket használjuk, érdemes a szegélyeket a fallal egy időben lefesteni. Természetesen, ha így teszünk, akkor folyton cserélgetnünk kell majd az ecsetet és a hengert, de egy olyan szobában, ahol összesen egyetlen ablaksor és egy ajtó van, nem okozhat gondot.

Ha mégis úgy döntenénk, hogy először külön lefestjük az ablak- és ajtókereteket, mindenképpen érdemes letakarni a már kész, megszáradt felületet, amikor a környező falat vagy a mennyezetet festjük.

Szegélyek festése

A szegélyek lefestéséhez először fentről lefelé haladva öt-hat rövid ecsetvonással kenjük fel a festéket a felületre, ezt követően pedig egy hosszú, finom mozdulattal oszlassuk el rajta! Használhatunk egy vékony kartonpapírt maszkolóként, hogy elvágjuk a festéket a padló mentén. Végül töltsük ki vastag ecsettel a hosszú ecsetvonások által festetlenül hagyott felületeket!

Nem érdemes egy méternél szélesebb felületett festeni egyszerre, majd alaposan vizsgáljuk át a festett felületet festékcseppek, megfolyások, fröccsenések és átfedett szélek után kutatva, és minél előbb takarítsuk le őket! Ne várjuk meg, amíg az egész lambériafestés elkészül és megszilárdulnak az esetleges festési hibák!

Lambéria festése

A faburkolat és mindenféle lambéria festése ugyanúgy működik, mint a szegőlécek festése. Vágjuk végig a festéket a tetején és az alján úgy, ahogy a szegélyeknél csináltuk, majd fessük le a mélyedéseket és a kidomborodásokat!

A festék hajlamos összegyűlni a sarkoknál, ezért érdemes inkább mindig az adott panel közepe felé haladni a festéssel. A kiemelkedő részeknél és a panelek között föntről lefelé dolgozzunk, föl-le irányú, hosszú mozdulatokkal a függőleges, jobbra-balra mozogva a vízszintes paneleknél.

4. Ablakfestés

Általában elmondható, hogy az ablakfestés gyorsabban megy, ha egy 6 cm-es ablakszárny festő ecsettel végezzük, amelynek sörtéi lefelé enyhén rövidülnek, így könnyebben hozzáfér a 90°-os szöget bezáró sarkokhoz és szűk helyekhez.

Először mindig az ablakszárnyak festésével kezdjük, s ha ezek megszáradtak, emeljük ki őket a keretből. Ezt követően fessük le a felső, majd az alsó kereteket, és csak a legvégén dolgozzunk az oldalsó félfákkal és a zsanérokkal.

Annak érdekében, hogy ne szoruljanak be az ablakok a keretbe, a festéket a lehető legvékonyabb rétegben kenjük fel, és amint megszáradt a festék, a járatokat és az illesztéseket kenjük be parafinnal vagy szilikonnal fújjuk le.

5. Ajtók festése

Az ablak nélküli síkajtók festése – mivel sima és egyenes a felületük – nagyon egyszer, akár ecsettel, akár hengerrel próbálkozunk, ám a vésett, balakos vagy lemezes ajtóké egészen trükkös lehet. Összességében elmondható, hogy akármilyen ajtóról legyen is szó, jobban járunk, ha az egészet megcsináljuk egy szusszra, máskülönben az átfedések láthatóak lehetnek.

Mielőtt nekiállnánk, szereljük le a kilincseket és a zárszerkezeteket, valamint az ajtó felületén élén található fedőlapokat. Mintás ajtók esetében mindig a mélyedésekben kezdjük a festést, mégpedig a sarkoktól befelé haladva, akárcsak a lambéria festésénél, majd folytassuk a mélyedéseket szegélyező mélyebb domborulatokkal!

Az ajtó tetejétől haladjunk mindig lefelé, ha befejeztük a mélyedéseket, akkor a kiemelkedő lécek festésével, a legtetejétől egészen az aljáig: felső léc vízszintes irányú oda-vissza mozdulatokkal, majd oldalsó lécek függőlegesen, végül pedig a középső illetve alsó lécek, ismét vízszintesen.

Ha az ajtónak csak az egyik oldalát szeretnénk lefesteni, a sarkokat és az oldal élét lakkozzuk is le, máskülönben idővel a festék felgyűlik, és az ajtó beragad.

A munkát a zsanérok és a zár festésével fejezzük be!

6. Spalettafestés

Beltéri és kültéri ablaktáblák festése esetén egyaránt igaz, hogy a festékszóróval történő festés aspalettafestés legkényelmesebb módja: Ehhez használhatunk boltban megvásárolható flakonos festékszórót vagy egy otthoni levegőpumpás spriccelőt is. Ha a festékszórást nem tudjuk megoldani, egy jó minőségű fedőfestékkel és ecsettel még mindig sokat javíthatunk ablaktábláink állapotán.

Festés előtt szereljük le az ablaktáblákat – függetlenül attól, hogy kül- vagy beltéri spalettáról van-e szó – csiszoljuk le érdes majd finomabb csiszolóval és csiszolópapírral, szükség esetén tisztítsuk is meg a felületet!

Az a legjobb, ha el tudjuk akasztani valahol szabadtéren vagy a helység közepén táblákat mondjuk egy kiálló tetőgerendára vagy rúdra, mert így egyvégtében mindkét oldalt le tudjuk festeni. Máskülönben állíthatjuk függőleges helyzetbe is vagy lefektethetjük a padlóra, és lefesthetjük oldalanként.

Az ecsetet érdemes a szárazabbik oldalon használni, mert a túlnedvesített ecset miatt megfolyhat a festék, cseppek maradhatnak a felületen, vagy állítható rácsok esetében a rácsok maguk beragadhatnak. Először a spalettának az ablak felőli oldalát érdemes lefesteni, így ha véletlenül kis is hagyunk valamit, nem fog látszani.

Az állítható zsalukat érdemes a festés idejére rögzíteni gyufaszállal vagy más, apró, fából készült ékkel a végeinél, hogy megmaradjon a távolság a lécek között. Először mindig a zsalukat fessük le egy 2-3 cm-es ecsettel, ezután jöhet a keret egy 5-6 cm-es ecsettel! A széleket hagyjuk a végére, így meg tudjuk majd időnként fordítani a spalettát, ellenőrizve, nem szaladt-e meg a festék, és elsimíthatjuk egy majdnem száraz ecset segítségével, ha találunk ilyesmit. Ha az egyik oldal megszáradt, jöhet a másik!

7. A konyhaszekrény lefestése

Amikor a lakásdesign felújításán gondolkodunk, erős lehet a kísértés, hogy kihajítsuk a teljes szekrénysort a konyhából, és az elejéről elkezdjük az egészet. De egyáltalán nincs szükség ilyen drasztikus lépésre! Egyszerűen fessük át a konyhaszekrényt, és egészen megváltozik majd a konyha hangulata, és a régi helység új életre kel majd.

A szekrények festése akkor a legegyszerűbb, ha először eltávolítjuk az összes apró elemet – polcokat, fiókokat, fogantyúkat, gombokat, zárakat… mindent. Ha az ajtózsanérokon vannak könnyen mozgatható csavarok, akkor érdemes az ajtókat is eltávolítani, legalábbis addig, amíg a szekrények belső részének a festését be nem fejezzük.

A szekrények festésnek legnehezebb része a nehezen hozzáférhető belső felületek festése. Kis könnyebbséget jelenthet, ha a kis élfestő ecset nyelét kicsit rövidebbre vesszük.

A festést mindig a szekrény belső hátsó falától kifelé haladva végezzük, ezt követheti a szekrény teteje – szintén belülről -, majd az oldalsó falak bentről kifelé haladva, végül pedig a szekrény alja belülről. Ha belülről már teljesen lefestettük a szekrényt, akkor következhetnek az külső oldalfalak, a szekrény alja és teteje, majd az élek és a polcok!

Tehát bentről kifelé haladunk a festéssel, és az egyes felületeket érdemes mindig fentről lefelé haladva lefesteni, majd következhetnek az ajtók és fiókok belső és külső felületei. A fiókok esetében az elülső lap festéskor állítsuk a fiókot a földre, annak hátsó falára – így a legkényelmesebb -, és soha ne fessük le a fiók alját és oldalát!

8. Padlófestés

Elsőre kicsit vadul hangzik, de itt most elsősorban a víkendházak tornácának deszkapadlójára kell gondolni, természetesen. Ez a munka, ha mindent jól előkészítettünk, pár óra alatt be is fejezhető, így nem kell aggódnunk amiatt, hogy nem lesz hol visszajutnunk a házba.

Padlót ugyanúgy kell festeni, mint bármely más egyenes felületet. Festés előtt teljesen távolítsunk el mindenféle fényezőt, waxot, apró szemcsét, homokot a felületről, ezzel megnövelve a festék felülethez való tapadását! Nyugodtan használhatunk közönséges veranda vagy fedélzeti festéket, de ezek esetében a színválaszték meglehetősen behatárolt. Ha nagyobb színválasztékot szeretnénk, válasszunk egy olaj bázisú zománcfestéket! A festett felület védelme érdekében mindkét megoldásnál szükséges lehet a lakkozás, amelyhez válasszunk valamilyen poliuretán lakkot!

Pakoljuk el a bútorokat, és rajzoljuk körbe ecsettel a festendő felületet! A festéshez használhatunk akár egy széles falfestő hengert is vagy egy közepes hosszúságú sörtékkel ellátott „kutyát” (szintén egyfajta szobafestőhenger, csak nem sima, hanem szálas – nálunk ez a gyakrabban használt fajta a felfestésben). Ha hosszabbítót használunk a roller nyeleként, akár állva is elvégezhetjük a munkát, és szépen lefesthetjük magunk mögött a szobából kivezető utunkat.

Általában véve az a legpraktikusabb, ha legalább két réteg festéket használunk a fapadlón, majd 2-3 rétegben lelakkozzuk. Minden egyes festék és lakkréteget hagyni kell tökéletesen keményre száradni, mielőtt újra rálépnénk a padlóra, és lehetőség szerint viseljünk gumitalpú cipőt egészen az utolsó réteg száradásáig, ezzel elkerülhetjük, hogy a felület összekarcolódjon.

A kőpadló festése persze ennél sokkal gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb, és sokkal gyakoribb, mint a fapadló festése, ám meglehetős nehézséget okozhat a kő nedvességtartalma. A legtöbb kőfelület lyukacsos, és a résekbe beszivárgó víz tönkreteszi a festéket. Emellett a kő lúgos kémhatása rossz hatással lehet a festék tapadására, illetve sérülhetnek tőle a pigmentek. Vannak azonban direkt a kőfelületek festéséhez kialakított festékek, amelyek még ezt is kibírják:

• A kőfelületekre való latex festékek könnyen alkalmazhatóak és egyszerűen tisztíthatóak. Nedves körülmények között is jól megkötnek.
• A cement alapú festékeket az addig festetlen, csupasz beton festésére használják, ahol a nedvesség túlzottan alacsony nyomása a problémák fő forrása.
• Az epoxy festékeket akkor használják, ha különösen ellenálló, kemény fedést szeretnének biztosítani a nedvességgel és a vegyi anyagokkal szemben.

Az a legfontosabb, hogy az adott felület festéséhez megfelelő festéket válasszunk – ebben a festékbolt eladója bizonyosan szívesen segít majd nekünk.

Mielőtt nekiállnánk a festésnek, végezzük el a foltok, repedések és lyukak javítását, és várjunk, amíg a tömítőanyag teljesen megköt! Ezt követően – védőszemüveget és gumikesztyűt viselve – 10%-os sósav segítségével távolítsuk el a só lerakódásokat, amelyek fehér por formájában jelennek meg a betonon! Töröljük fel az oldatot és várjunk, amíg a felület megszárad, öblítsük le alaposan és hagyjuk ismét megszáradni! Mossuk fel az egész padlót egy erős tisztítószerrel vagy betonhoz használatos zsíroldóval! Majd amikor a padló már tökéletesen száraz, porszívózzuk fel még egyszer, közvetlenül a festés előtt!

A legtöbb kőpadló szintén lefesthető egy hosszúnyelű hengerrel, állva, de szükségünk lehet egy ecsetre is az érdesebb területek festéséhez. A felület állapotától függően szükség lehet egy második réteg festésére is – ilyen esetekben érdemes elolvasni és betartani a festéken lévő tájékoztató tanácsát a száradási időre vonatkozóan.

9. Domború minták festése

Mit tehetünk, ha a falunk olyan súlyosan tele van hibákkal, hogy egy hétköznapi festék nem képes eltakarni azokat? És mi a helyzet akkor, ha tapintásra is izgalmas felületet szeretnénk létrehozni? Az is lehet, hogy tapétaszerű vagy stukkós megjelenést szeretnénk… Ezek bármelyikéhez anyagmintát kell festenünk.

A domború minták festéshez használatos festékek állagukat tekintve olyanok, mint egy sűrű palacsintatészta, vagy mint a nedves vakolat. Némelyikük akár szemcsés is lehet. Mindegyik megfelelő a hibákkal teli felületek festésére vagy egy rusztikus megjelenés biztosítására. Ennek ellenére azért le kell mosni a felületet festés előtt és el kell távolítani a korábbi málladozó festéket, a lyukakat pedig be kell tömnünk, de nem szükséges tökéletesen sima felületet létrehoznunk. A textúra úgyis szépen álcázza majd az apró hibákat.

Szemcsék nélküli festéket használva egy speciális textúra festő hengerrel tudunk mintázatot festeni, ami lehet egy széles ecset, egy uretán szivacshenger, de akár egy sima törölköző is. Akármilyen eszközt használunk is, kenjük fel a festéket a felületre jó 1,5-2 mm vastagon egy nagyjából 2 méteres felületen, és azonnal lássunk hozzá a felület mintázatának kialakításához! Ha például egy hosszú bolyhos mintafestő hengert használunk, az majd egy egyenletesen csíkozott felületet eredményez mindenhol. Hasonló, de kevésbé egyenletes csíkokat szivaccsal is elérhetünk úgy, hogy a felkent festéket a szivacs vagy ecset síkjával, ezzel apró dombokat és völgyeket létrehozva a festékben.

A festék felkenését követően használhatunk hagyományos mintázó szerszámokat, úgymint összegyűrt zsírpapír vagy egy nagy szivacs. Egy durva ecsettel köröket vagy spirálokat is alkothatunk a festéken. Érdemes azonos méretű felületekre felfesteni a mintázatot, és az egyes lefestett részek határmezsgyéjén biztosítani némi átfedett területet.

Ha a mennyezeten szeretnénk valamiféle aprószemcsés mintát kialakítani, ahhoz érdemes hosszú bolyhú festőhengert használni vagy egy műanyag sörtéjű ecsetet.

10. Csíkozás festékkel

A csíkozás technikája igen könnyen elsajátítható. Közepesen széles (2-10 m szélesek) csíkok festéséhez érdemes vízszintezőt használni, hogy a vonalak párhuzamosak legyenek. Ragasszuk le a falat papír ragasztószalaggal, a vonalak mentén, alaposan rányomva a szalagot a falra, nehogy aláfolyjon a festék a széleknél! a Szalagok közötti részt ecsettel fessük le, majd várjunk, amíg a festék egy picit szárad, és távolítsuk el a ragasztószalagokat a falról!

Több vékony, párhuzamos csík festéséhez használhatunk direkt erre a célra kialakított csíkozó szalagokat is – ugyanolyat, amilyeneket a versenyautók csíkozásához használnak. Ezek a szalagok 2-3cm szélesek. Ekkor több éllel dolgozunk, ezért érdemes még gondosabban a ragasztószalagot a falra nyomni. Majdhogynem száraz legyen az ecset, amellyel a szalagot lefestjük, majd ha a festék tapintásra száraznak tűnik, lehúzhatjuk a szalagokat!

11. Sablonok használata

A sablonokkal történő festés az egyik legrégebbi és legegyszerűbb dekorációs technika. Díszíthetünk vele éleket vagy mintát a falon, mennyezetet és padlót, vagy akár az ablakok és ajtók környékét is.

A sablonok olyanok, mintha egy inverz kifestő könyvben színezgetnénk. Egy sablon általában olyan A4-es papírméretnek megfelelő mintát hordoz, és a tartósabbak vékony műanyag lemezből vagy vastagabb kartonból készülnek, és kézműves és hobbiboltokban tudjuk megvásárolni őket.

Mi magunk is készíthetünk sablont a festéshez egy vékony kartonpapír segítségével (mondjuk egy olyannal, amilyet az ingek csomagolásánál használnak merevítésként). Vázoljuk fel az elképzelt mintát és tisztázzuk le egy pauszpapíron, majd vágjuk ki ollóval vagy sniccerrel. Helyezzük a mintát egy olyan kartonlapra, amely valamelyest nagyobb, mint a minta maga, és rajzoljuk körbe, majd vágjuk ki!

Ezt követően ragasszuk a sablont a falra, és egy erre a célra kialakított sablonecset segítségével – amely általában henger alakú és a sörtéinek a vége egyenes felületet adnak – fessük ki a mintát valamilyen latex vagy alkid festékkel! Töltsünk egy kis festéket valamelyik régi szószos edénykénkbe, mártsuk meg finoman az ecsetet a festékben, majd a fölösleges festéket húzzuk le valamilyen haszontalan barna csomagolópapíron! Az ecset alig-alig legyen festékes, szinte száraz, amikor festünk vele, és ha lehet, ne kenjük vele össze a sablont! Ezzel elkerülhető, hogy aláfolyjon a festék. Finoman mozgassuk az ecsetet fel és le!

Amikor tapintásra már száraznak tűnik a festés, távolítsuk el a sablont és lépjünk tovább a következő, festésre váró területre!

Ha borűrt szeretnénk festeni ismétlődő mintával, készítsünk inkább többegyforma sablont, és lépjünk tovább, amíg az előző festés szárad! Ha kettőnél több színt használunk a festéshez, egyszerre csak egy színnel fessünk mindig, és várjuk meg, amíg az előző szín megszárad, csak utána váltsunk a következőre, alaposan kimosva az ecsetet!

A műanyag sablonok lemoshatók és számtalanszor újra használhatók, ezzel szemben a papírsablonok idővel felpuhulnak a nedves festék hatására, ezért le kell őket cserélni.

12. Hogyan fessünk nyomtalanul?

A sikeres festés egyik legfontosabb feltétele, hogy a munka során tisztán tartsuk a dolgokat magunk körül. Amint befejeztük a munkát, tisztítsuk meg a felszerelésünket, a kifröccsent vagy elcsepegtetett festéket pedig azonnal töröljük fel mindenhonnan, amint észrevesszük.!

Takarítás festés közben

Csöpögtessünk minél kevesebbet! Akkor is, ha már előre körbekereteztük a szobát, igyekezzünk elkerülni, hogy a roller hozzáütközzön az oldalfalakhoz mennyezetfestéskor (és viszont), még akkor is, ha a kettő azonos színű!Akármilyen lassan mozgatjuk a festőhengert, mindenképpen spriccelni fog egy picit a centripetális erő miatt. Éppen ezért feltétlenül érdemes valamilyen fejfedőt viselni (egészen elfogadható áron lehet akár kifejezetten festősapkát is vásárolni) és letakarni a bútorokat. A legjobb, ha erre a célra takaróvásznat használunk, mert az strapa-bíró, mosható és később újra használható. A takarófóliák bár sokkal olcsóbbak, és ha leragasztjuk őket, éppen olyan jó szolgálatot tesznek, de a festés végeztével szinte biztos, hogy el kell dobnunk őket.Ha nem szeretnénk az ablak- és ajtókereteket takargatni, védjük őket ún. festékpajzzsal! A festékpajzs egy afféle mozgó maszkoló, fémből készült változatát megvásárolhatjuk barkácsboltokban, illetve mi magunk is készíthetünk ilyesmit kartonpapírból vagy egy kiszuperált reluxa maradványiból. Egyik kezünkben a maszkot tartva védjük a festeni nem kívánt felületet, míg a másikkal végezzük a festést – ennyi az egész! Ez a megoldás az ablakkeretek festésénél a legpraktikusabb, mert tökéletesen megvédik az üveget a festékcseppektől és nem kell később kapargatnunk!Mivel elkerülhetetlen, hogy néhány festékcsepp mégis odacsapódjon a festeni nem kívánt felületre, mindig legyen a kezünk ügyében egy szivacs, amivel azonnal le tudjuk törölni az odacsöppent festékcseppeket! Ha oldószeres festéket használunk, érdemes némi hígítót és száraz rongyokat is tartani a közelben.

Festékcseppek az ablaküvegen? A festékcseppeket akkor a legkönnyebb eltüntetni, amikor még nedvesek. Ha erről lecsúsztunk, akkor bizony kicsit megerőltetőbb a feladat. Például ha használtunk maszkolószalagot az ablaküveg festésénél, akkor azt a festést követően azonnal szedjük le, mert félő, hogy a száradást követően a festéket is lehúzzuk a ragasztószalaggal együtt. Ha festékpajzsot használtunk (vagy még azt sem), egészen biztosan lesznek majd az ablaküvegen festékcseppek, amelyeket a száradást követően egy erre a célra kitalált kaparó pengével vagy a zsilett pengével tudunk eltávolítani. De csak óvatosan a kaparással a sarkokban, a festett felületek közelében, nehogy megsérüljön a frissen festett keret!

Más felületekről könnyen és gyorsan eltávolíthatók a festékcseppek. Latex festékek esetében egy puha, nedves kendő és egy háztartási tisztítószer, no meg a meleg víz simán megoldják a problémát. A festett felületet semmiképpen ne kapirgáljuk, még akkor sem, ha tapintásra száraznak tűnnek, hiszen a teljes száradásuk akár 30 napig is eltarthat! A hígítót igénylő festékeknél a puha rongy marad, és a terpentin vagy az alkohol lesznek az oldószer víz helyett, amelyek maradványait aztán majd szintén vízzel lesz érdemes lemosni.Ha a festékcseppek fát értek, vagy csempét/járólapot, esetleg meleg burkolatot (PVC, linóleum vagy parketta), azt egy rongyba tekert spaklival tudjuk óvatosan lekapirgálni, majd szintén lemoshatjuk szappanos vízzel. Ha egy mód van rá, ne használjunk erős tisztítószert, mert attól megsérülhet a meleg burkolat!

Takarítás festés után

Festőszerszámok tisztítása: A festőszerszámok tisztítása nem csak annyiból áll, hogy kimossuk az ecseteket és a festőhengert, hanem a takaróvásznakat, festékes vödröket és a hengerek nyelét is tisztán érdemes elrakni. Ne halogassuk egyetlen percig sem ezek tisztítását, mert a friss festéket pillanatok alatt lemoshatjuk, ám ahogy a festék szárad, ez egyre nehezebb válik, ha pedig teljesen rászáradt a festék, dobhatjuk ki az egész cuccot!Az olcsóbb festőhengereket nem nagyon lehet súrolgatni, ezért a bolyhok között ott maradhatnak megszáradt festékdarabok, amelyek később, egy újabb festés során feloldódhatnak a festékben, és szépen össze mázgálják majd a falunkat. Ezért ha lehet, az ilyen olcsó hengerpalástokat inkább cseréljük le minden munkánál, ne mosogassuk! Ha mégis inkább beruházunk egy professzionális, jó minőségű festőhenger-palástba, az jól tisztítható és használhatjuk majd újra meg újra.A latex festéket használtunk, húzzuk le az ecseteket a festékes vödör szélén, és mossuk ki sima mosogatószerrel!

Az ecsetfésű segíthet a sörték közötti festékmaradványok eltávolításában is, majd a tisztítást követően finoman nyomkodjuk ki a sörték közül a vizet, vagy menjünk ki vele, és erőteljes mozdulatokkal rázzuk ki belőle a nedvességet! Tegyünk ugyanígy a hengerpalásttal! Ezt követően papírtörlővel még egyszer töröljük át az ecseteket, felitatva így a még esetleg fennmaradó nedvességet az ecsetekből!A kimosott ecseteket papírtörlővel töröljük szárazra, ezután mossuk ki őket meleg, szappanos vízben, végül akasszuk fel őket valahová száradni!Csomagoljuk be az ecseteket és a hengereket, mielőtt eltennénk őket alufóliába vagy nylon zacskókba! A hengereket akár barna csomagolópapírba is tehetjük.

Az ecsetek tisztítása után ürítsük ki, mossuk el és szárítsuk meg a hengertálcákat és a festéktartókat! Töröljük le a festékes dobozok száját, és zárjuk le őket kalapáccsal. A Megmaradt festéket hőtől és nagyon hidegtől, valamint a gyermekektől is tartsuk távol. Ha csak egészen picike festékünk maradt, inkább csak egy keveset tegyünk félre egy jól lezárt befőttesüvegbe a későbbi esetleges apróbb sérülések vagy hibák javításához!

Végül távolítsuk el a nagyobb festékfoltokat a takaróvásznakról szappanos vízzel és papírtörlővel! Ne használjunk erős tisztítószereket a vásznakon és a fólián sem, mert kimarhatja őket! Szárítsuk meg és hajtogassuk össze őket, és már el is tehetjük későbbi használatra!

Az oldószeres festékek esetében használjuk a festék dobozán feltüntetett megfelelő oldószert az eszközök tisztításához, többször kicsit megmozgatva, kavargatva az eszközöket az oldószerben! Az oldószert inkább valami olcsó alumínium edénybe öntsük, és abban tisztítsuk eszközeinket!

Mindnyájan boldog és kiegyensúlyozott életre vágyunk. Szeretnénk, ha edzettek és egészségesek lennénk, több szabadidővel rendelkeznénk, ráadásul kevesebbet költenénk, miközben kedvező hatást gyakorolunk a környezetünkre. Mindez megvalósítható, ha arra törekszünk, hogy összhangban éljünk a természettel. Ez a környezettudatos életmód fő célkitűzése. Hasznos és józan alapelv ez, amely a modern élet számos területén alkalmazható.

Vajon az étel, amelyet délben az asztalra teszünk, csak friss, teljes értékű alapanyagokból készül, s nem tartalmaz mesterséges adalékanyagokat, köztük színezékeket, aromákat és tartósítószereket? Ha kerüljük a feldolgozott élelmiszereket, gondoskodhatunk róla, hogy családunk a tartós egészséghez és a jó közérzethez nélkülözhetetlen, fehérjékben, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag étrenden éljen. Amennyiben igazoltan ökológiai gazdálkodásból származó „bioélelmiszereket” vásárolunk, biztosak lehetünk abban, hogy azokat természetes módszerekkel termesztették, ártalmas műtrágyák és növényvédő szerek használata nélkül.

A műanyag és üvegpalackok, a konzervdobozok és a papírhulladék szelektív gyűjtésével gondoskodhatunk ezek újrahasznosításáról, a bevásárláshoz pedig a műanyag zacskók helyett használjunk textilszatyrot! Szeretnénk ennél is többet tenni, de nem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá?

Próbáljuk meg gyalog vagy kerék-páron megtenni a munkába vezető utat. így nemcsak edzettebbek leszünk, hanem üzemanyag- és utazási költséget takarítunk meg, ugyanakkor a levegőszennyezés csökkentéséhez is hozzájárulunk.

Ha nincs kertünk, akkor is termeszthetünk fűszereket és salátának való növényeket az erkélyen vagy az ablakpárkányon. Ez semmibe sem kerül, és biztosak lehetünk abban, hogy amit eszünk, jóval egészségesebb a boltban kaphatónál.

Milyen előnyökkel jár?

A környezettudatos megoldások egyszerűbbé teszik az életünket, ráadásul jelentős összegeket takaríthatunk meg a bevásárláskor és a közüzemi számlákon. Minden egyes lépéssel teszünk valamit a környezetért is – legyen szó akár az energia- és a víztakarékosságról, a levegőszennyezés csökkentéséről vagy a lerakókba kerülő hulladék mennyiségének visszaszorításáról. A környezet védelme mindannyiunk érdeke.

Kevesek által ismert, meglepő tény például, hogy egy átlagos lakás levegője akár háromszor szennyezettebb lehet a külső levegőnél. Ennek fő oka a minden háztartásban megtalálható mesterséges tisztítószerek garmadája.

Valójában nincs is feltétlenül szükségünk ezekre a drága termékekre, amikor néhány sokoldalú, természetes alapanyagokból készített tisztító-szer ugyanolyan jól el tudja látni ezeket a feladatokat – ha ugyan nem jobban. Ha nem szívesen használunk vegyszereket az otthonunkban, de nem vagyunk biztosak benne, mi az, amit kerülnünk kell, érdemes összeállítanunk egy környezetbarát tisztítószerkészletet.

A kamrában biztosan van egy csomag szódabikarbónánk, amelyet csak főzéshez használunk, és nem is sejtjük, mennyi mindenben lehet a segítségünkre. Tisztíthatjuk vele a sütőt, az eldugult lefolyót, szagtalaníthatjuk a szőnyeget és a bútorkárpitokat, eltávolíthatjuk a foltokat az abroszból – sőt fogat is moshatunk vele! A környezetbarát tisztítószerkészlet egyik alapeleme, a szódabikarbóna olcsó, könnyen használható, természetes anyag, amely sem a levegőt, sem a vizeket nem károsítja.

Mit tehetünk?

Lépésről lépésre változtassunk szokásainkon. Amikor WC-papírt vásárolunk, olyat válasszunk, amely újrahasznosított, fehérítetlen papírból készül. Ha legközelebb kiég egy izzó, próbáljuk ki az alacsony fogyasztású kompakt fénycsövet! Van, amelyik 12 évig is kitart! így nem csupán a villanyszámlánkat csökkentjük, hanem az energia előállításához szükséges fosszilis tüzelőanyagok felhasználását is, amely a levegőszennyezés egyik fő okozója.

Sokat számít az is, ha megfontoltabb fogyasztókká válunk. A munkahelyen használatos eldobható pohár helyett vigyünk be magunknak egy saját csészét a kávéhoz, és ne gyarapítsuk napról napra az évente kidobott papír-, illetve műanyag poharak millióit.

Bevásárláskor ne kérjünk mű-anyag zacskót! Vegyünk inkább természetes alapanyagú szövetből vagy akár műszálból készült, állandó bevásárlószatyrot magunknak (sok környezetvédelmi civil szervezetnél beszerezhetők ilyenek). Ausztráliában például egy év alatt elképesztő mértékben, egymilliárd darabbal csökkent a műanyag szatyrok felhasználása, és néhány vidéki város immár „műanyagzacskó-mentesnek” nyilvánította magát. Tehát ha a zöldséges – szokás szerint – zacskóba csomagolná a nála vásárolt árut, kérjük meg, hogy ne tegye!

Adódnak jelentősebb kiadások is, amikor érdemes megfontolnunk, hogy megvásároljuk-e az adott terméket, és hogyan támogassuk a régi újrahasznosítását. Manapság sokan néhány évente vagy akár néhány havonta vesznek új mobiltelefont, s a régit egyszerűen kidobják. Ha a készülékek nem a veszélyes hulladékok befogadására tervezett lerakókba kerülnek, fennáll a lehetősége annak, hogy nikkel és más fémek kerülnek a talajba meg a talajvízbe. Ugyanakkor a telefonok több alkat¬része – például akkumulátoraik fém-tartalma beolvasztás után – újrahasznosítható. A mobiltelefon akkumulátorok szelektív gyűjtésére egyre több kereskedés, műszaki üzlet és iskola helyez ki tárolókat.

Így tehát mielőtt kidobnánk valamit – legyen az egy befőttesüveg vagy egy régi bútordarab -, gondoljuk meg, nem lehet-e valami másra használni, elajándékozni vagy leadni újrahasznosításra! Manapság már egyes veszélyes anyagokat tartalmazó termékek, például a nyomtató-patronok is újratölthetők. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, érdeklődjünk a települési hulladékkezelést végző közszolgáltatónál vagy az egyes hulladéktípusok kezelését koordináló szervezeteknél! Sok település lakói számára már elérhetők a szelektív hulladékgyűjtési rendszerek, ami azért fontos, mert így lehetővé válik a hasznosítható hulladék újrafeldolgozása s a veszélyes anyagok biztonságos ártalmatlanítása. A szelektív hulladék¬gyűjtésről a Környezetvédelmi és Az ökológiai gazdálkodásból származó idényzöldségek és gyümölcsök roppant ízletesek, mert termesztésükhöz nem használnak ártalmas vegyszereket. Annak érdekében, hogy sokáig frissek maradjanak, ügyeljünk a megfelelő tárolásra: a fürtös paradicsom például tovább eláll, ha az egyes szemeket csak felhasználás előtt szedjük le a szárról.

Korántsem mindegy, hogy milyen mosógépet használunk. Egy hagyományos, nem víztakarékos, felültöltős géppel akár 240 liter vizet is elpazarolhatunk egy-egy mosás alkalmával, míg a korszerű, elöltöltős gépek csak 100 litert fogyasztanak. Vízügyi Minisztérium honlapján, a www.kvvm.hu/szelektiv internetes oldalon is tájékozódhatunk.

Ha már magabiztosabbá váltunk a környezettudatos megoldások alkalmazásában, próbáljuk kiterjeszteni azokat! Bevásárláskor nézzük meg az egyes élelmiszerek címkéjét, nem tartalmaznak-e sokféle adalékanyagot, mert az azt jelzi, hogy nagy-mértékben feldolgozottak.

Csak egy példa: talán szeretünk reggelire valamilyen márkás pirított müzlit enni, és nem is sejtjük, hogy az eljárás során cukrot és zsírt adnak a termékhez. Amennyiben magunk pirítjuk a müzlit, nemcsak pénzt takaríthatunk meg, hanem azt is tudni fogjuk, mit eszünk, ráadásul a saját étrendi igényeinkhez igazíthatjuk az összetételét. Ha nagyobb mennyiségben vesszük meg a hozzávalókat, kevesebb csomagolóanyagot kell kidobnunk, vagyis kevesebb válik hulladékká.

Néhány fontos környezetvédelmi kérdés a mindennapi életünkre is kihat. Ha például olyan környéken élünk, ahol gyakori a vízkorlátozás, a takarékos vízhasználat fontos háztartási kérdés. Számos egyszerű megoldással korlátozhatjuk víz-fogyasztásunkat. Töltsünk meg például egy egyliteres műanyag palackot vízzel, és helyezzük a WC-tartályba – így minden lehúzásnál egy liter vizet takaríthatunk meg.

Amikor legközelebb mosógépet veszünk, válasszunk inkább elöltöltős modellt – ezek akár 60 százalékkal is kevesebb vizet fogyasztanak, mint felültöltős társaik. Ha a csöpögő csapot azonnal megjavítjuk, hetente akár 90 liter vizet is megtakaríthatunk. Sok egyéb módszerrel is gondoskodhatunk arról, hogy kevesebb vizet fogyasszunk otthonunkban: szereljünk fel víztakarékos zuhanyrózsát, vagy vásároljunk eső-vízgyűjtő tartályt!

Útmutató a környezettudatos életmódhoz

Ez a kötet átfogó kézikönyvként használható, s egyben az ötletek kimeríthetetlen tárháza is. A mindennapi élet valamennyi területét felöleli, legyen bár szó az egészségről, a szépségápolásról vagy éppen az autószerelésről. Statisztikák támasztják alá, hogy a kis változtatások is milyen sokat számítanak. Emellett a fontos környezetvédelmi kérdéseket bemutató részek segítenek abban, hogy elegendő ismerettel rendelkezzünk ahhoz, hogy helyes döntéseket hozhassunk.

A tiszta bőr és a csillogó haj az egészség és a vitalitás jele. A „Jó közérzet” című fejezet segítségével saját szépségápolási programot dolgozhatunk ki, házi kozmetikumok alkalmazásával. A masszázs és más természetes gyógymódok számos probléma kezelésére alkalmasak.

Okológiai gazdálkodásból származó termékek jelölése

Az Európai Unió előírásai szerint az ökológiai gazdálkodásból származó termékeken fel kell tüntetni a termelő felügyeletét ellátó ellenőrző szervezet nevét és kódszámát. (Például: Biokontroll Hungária Kht. HU-ÖKO-OI, Hungária Öko Garancia Kft. HU-ÖKO-02.) Ha tehát egy Magyarországon vásárolt élelmiszert – akár hazai, akár külföldi termékről van szó – ilyen felirattal láttak el, az azt jelenti, hogy a termék az ökológiai termesztés uniós és hazai szabályainak megfelelően készült, és szinte teljes mértékben a mesterséges összetevőket tartalmazó hagyományos növényvédő szerek és műtrágyák alkalmazása nélkül termesztették. Csak az ilyen termékeken tüntethető fel az egyik hazai ellenőrző szervezet által tervezett, illetve a hivatalos európai uniós logó is.

Egészségesebbé és kellemesebbé tehetjük otthoni környezetünket, ha természetes anyagokat és hatékony eszközöket használunk, s energia- és víztakarékos szokásokat vezetünk be. Így óvjuk a környezetet, s csökkentjük a kiadásainkat is.

Lakjunk takarékosan!

A természetes erőforrások megfontolt használatával spórolhatunk, s egészségesebbé tehetjük otthonunkat.

Energiatakarékos otthon: Az otthoni energiafogyasztás csökkentése egyszerűbb, mint hinnénk. Fogjuk munkára a nyár fényét és melegét, változtassunk néhány régi szokásunkon, megfontoltan válasszunk és használjunk háztartási eszközöket – így csökkentjük energiaszámlánkat, miközben növeljük kényelmünket, és jó hatással vagyunk a környezetre is.

Tíz energiatakarékossági tipp :

1. Használjuk ki a nap melegét: nyissunk nagy ablakokat házunk déli oldalán! A nyári hőség ellen széles eresszel, árnyékoló ponyvával vagy redőnnyel védekezhetünk.
2. Ügyeljünk arra, hogy lakásunk megfelelően szigetelt legyen! A hatékony hőszigetelésű lakás ugyanis télen akár 10 °C-kal melegebb, nyáron pedig akár 7 °C-kal hűvösebb lehet.
3. Ha az időjárás engedi, ruhánkat ne szárítógépben, hanem kötélen szárítsuk! Ezzel pénzt takarítunk meg, és adagonként mintegy 3 kilogrammal csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását.
4. Az energiatakarékosság egyik legegyszerűbb módja, ha kihúzzuk a fali csatlakozót, amikor egy elektromos készüléket több órán át nem használunk. A berendezések készenléti fogyasztása akár a villanyszámla 10 százalékát is kiteheti.
5. Ha a központi fűtés termosztáttal szabályozható, próbáljunk egy kicsivel alacsonyabb hőfokot beállítani! Hőérzetünk valószínűleg nem sokat változik, ugyanakkor sokat spórolhatunk: 1 °C-os csökkentés akár 10%-ot is lefaraghat a fűtési költségekből.
6. Szigetelőcsíkkal tömjük be az ablakok, ajtók és más nyílászárók körüli réseket. A huzatmentesítés télen akár 25%-kal is csökkentheti a lakás hőveszteségét.
7. A hagyományos villanykörtét cseréljük kompakt fénycsőre! Ez ugyan drágább, viszont sokkal hatékonyabb, jóval kisebb fogyasz-tással bocsát ki hasonló fényerőt: a 25 wattos ugyanannyi fényt ad, mint egy 100 wattos hagyományos izzó. A kompakt fénycső akár tíz¬szer hosszabb élettartamú, és akár 80 százalékkal kevesebb áramot fogyaszt.
8. Mindig energiatakarékos és az igényeinknek megfelelő méretű háztartási berendezést vásároljunk – egy 284 literes hűtőszekrény például 20%-kal több áramot fogyaszt, mint egy 210 literes, még ha azonos energiaosztályba tartoznak is.
9. Ha választanunk kell a földgáz és az elektromos energia között, válasszuk a gázt! A gáz általában olcsóbb, ráadásul használata harmadannyi üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, mint a hőerőművekben termelt áramé.
10. A melegvízellátó-rendszer cseréjekor vegyük fontolóra egy energiatakarékos gáz- vagy nap-kollektoros hőszivattyús készülék beszerzését. Üzemeltetése olcsóbb, hosszú távon megtérül, s hozzájárulunk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez is.

A magyar háztartások többsége olyan elektromosságot használ, amelyet nem megújuló energiaforrások (kőszén, kőolaj, lignit, földgáz, atomenergia) felhasználásával termelnek. Ez az áram viszonylag olcsó, környezeti költségei azonban magasak. Jó hír viszont, hogy ma már ,,zöldebb” energia is rendelkezésünkre áll.

Az energia forrásai

Magyarország esetében az elektromos áram mint-egy 13 százaléka külföldről származik, a többi döntő részét pedig atom-reaktorok, illetve hőerő-művek (amelyek fűtőanyagának kétharmadát szintén importáljuk) állítják elő. Sok energia vész el a szállításkor, az átalakítás-kor, és a folyamat során óriási mennyiségű szén-dioxid és más, az éghajlatváltozásban szerepet játszó gáz kerül a légkörbe.

Egyes országokban fő-szerepet kapnak a vízierő-művek. (Norvégia energiaszükségletének 99 százalékát fedezik.) Az erőművek és duzzasztógátak építése során azonban nagy mennyiségben szabadulnak fel üvegházhatású gázok.

A földgáz nem megújuló energiaforrás, de „tisztább” a szénnél. Ugyanannyi energia termelésekor harmadannyi üvegházhatású gáz szabadul fel. A cseppfolyós propán-bután gáz (LPG) jó alternatívát kínál azoknak, akik nem jutnak vezetékes gázhoz. A szállítás és a tárolás azonban sok kedvezőt­len környezeti hatással jár. Vidéken sok helyen fá­val tüzelnek. Ez szennyező anyagokat szabadít fel, de a fa megújuló energiafor­rás, és égésekor kevesebb üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, mint amennyit élete során megkötött. A megújuló vagy meg­újítható (a nap, a szél, a föld mélyének hője vagy a biomassza segítségével termelt) energia csak szükségleteink töredékét fedezi. Az Európai Unió e források részarányának je­lentős növelését irányozta elő (2010-ig 12 százalékra).

[table id=42 /]

A háztartásokban az energiatakarékosság egyik leghatékonyabb módja a lakás megfelelő hőszigetelése. A jó szigetelés télen bent, nyáron pedig kint tartja a meleget. Ennek köszönhetően a nagy fogyasztású fűtő-, illetve hűtőberendezéseket kevésbé kell igénybe venni, ezért a fűtési és hűtési költség akár a felére is csökkenhet.

Első lépések

A szigetelőanyagok beszerzése előtt vizsgáljuk meg a környezetünket, a ház fekvését, a hőveszteség lehetséges okait, és figyelembe véve otthonunk állapotát, vegyük sorra a lehetőségeket!

• Gondoljunk át, milyen lakóhelyünk klímája! Mit akarunk inkább elkerülni: a ház téli kihűlését vagy nyári felmelegedését?
• Vegyük figyelembe, mennyire lesz könnyű felszerelni a szigetelést! Az építkezés vagy a felújítás során a legegyszerűbb, de a mennyezet és a padló szinte bármikor szigetelhető – amennyiben hozzá lehet férni.
• Hosszú távú megtakarításokban gondolkodjunk! Otthonunk hőszigetelése drágának és időigényesnek tűnhet, ám az ára a kisebb fűtési költségek révén öt év alatt megtérülhet.
• Ha a meglévő hőszigetelés nem kellően hatékony, teljesítménye egy második, vastagabb réteg hozzáadásával javítható.
• Ügyeljünk arra, hogy a lakás valamennyi részét -a padlót, a mennyezetet és a falakat is – teljes egészében szigeteljük! 5 százaléknyi rés akár felére csökkentheti a potenciális előnyöket.
• A szigetelés teljes hatékonysága érdekében figyeljünk oda arra, hogy amikor nem használjuk a szabadba vezető légnyílásokat (kémény, szellőztető), azok legyenek zárva.

Az anyagok kiválasztása

A szigetelőanyagoknak két fő típusa van, melyeket külön-külön vagy együtt is alkalmazhatunk.

A hővisszaverő szigetelés papírra vagy műanyagra ragasztott alufóliából készül. A hőt visszaveri, illetve nem engedi át. Rendkívül hatékonyan akadályozza meg, hogy a nyári forróság behatoljon a tetőn át.

[table id=41 /]

A szigetelés műveletei

A párnás hőszigetelő anyagok főként sík mennyezetek és zárt terek szigetelésére alkalmasak. A tekercsek és párnák a falba, a padlóba, a mennyezetbe és a ferde tetőbe építhetők be. Biológiai úton lebomló, az egészségre ártalmatlan anyagokat válasszunk!

• Ha a tető alatti tér huzatos, ne használjunk nagy térfogatú, laza szerkezetű szigetelőanyagot, vagy a rögzítés érdekében helyezzünk légzáró réteget a felső oldalára!
• A nagy térfogatú hőszigetelő anyagokat tartsuk szárazon! Ha a páralecsapódás gondot okoz, használjunk párazáró réteget – pl. hővisszaverő fóliát – az anyag belső oldalán!
• Ügyelni kell arra, hogy a szellőzőrendszerek kivezetései a tető külső oldaláig fussanak, nehogy a tető alatt gyűljön össze a pára.
• Kémény, illetve kürtő körül mint-egy 90 mm távolságra helyezzük a szigetelőanyagot, a világítási szerelvényektől pedig legalább 25 mm-re!
• Az üveg- és kőzetgyapot-szigetelés során viseljünk védőruhát és maszkot, mivel ezek irritálják a bőrt, a szemet, valamint a légutakat.
• Ha a szigetelés elektromos vezeték fölé kerülne, előbb ellenőriztessük villanyszerelővel, hogy a vezeték biztonságosan befedhető-e!

Huzatmentesítés

A szigetelés mellett igen fontos a rések elzárása is. A huzat megszüntetésével a téli hőveszteség akár 25 százalékkal is csökkenhet.

Ha egy nyílászáró pereme körül fényt látunk, vagy fütyülő, sziszegő hangot hallunk, akkor ott valószínűleg levegő jut be vagy ki. A kevésbé feltűnő rések felderítéséhez vizezzük be a kezünket, és húzzuk körbe a nyílás pereme körül! A nedves bőrön könnyen megérezzük a huzatot.

A szűk réseket habgumi csíkokkal vagy tömítőprofilokkal zárhatjuk le. Ha ez nem lehetséges, használjunk szigetelőpasztát! Ezek közül a gumi és szilikongumi alapú készítmények tartalmazzák a legkevesebb káros anyagot. A kültéri használatra szánt szigetelőpaszták mérgező gőzöket bocsáthatnak ki.

A téli hőveszteség 20 százalékáért az ablaküveg felelős, ezért feltétlenül tegyünk az ablakok elé függönyt és keresztdrapériát!

Mi az R-érték?

Rendszerint megadják a szigetelőanyagok R-értékét. Ez a szám azt jelzi, mennyire ellenállóak a hőáramlással szemben – vagyis milyen hatékonyak. A legtöbb szigetelőanyag R-értéke 1 és 3,5 között van.

A mennyezet szigetelésére használt anyag R-értéke legalább 2,5, a fal szigeteléséé legalább 1-1,5 legyen!

Otthonunk ideális R-értéke a helyi klímától is függ, az egyes területeken más-más ajánlások érvényesek. A részletekről az önkormányzattól vagy az energiaügyekért felelős minisztériumtól kérhetünk tájékoztatást.

Melengető megoldások

Otthonunk úgy is lehet meleg, hogy nem ártunk vele a Földnek. Fűtési rendszerünk hatékonyságán azért is érdemes elgondolkozni, mert általában ez a legnagyobb (vagy az egyik legnagyobb) energiafogyasztó otthonunkban, és igen sokba kerülhet. Szerencsére számos módszer van a költségek csökkentésére.

Első lépések

Ha néhány apró átalakítást végzünk a meglévő rendszeren, már az is jelentősen csökkentheti a fűtésszámlát.

• Télen, napsütéses időben a déli és a nyugati ablakok függönyét elhúzva engedjük be a nap melegét a lakásba!
• Ügyeljünk rá, hogy otthonunk jól szigetelt legyen! Tömítsük az ajtók és az ablakok körüli réseket; vásároljunk vastag függönyöket!
• A fűtőberendezést ne tegyük az ablak közelébe, így jelentős mennyi­ségű hőveszteséget előzhetünk meg.
• Mielőtt a fűtést bekapcsolnánk, próbáljunk melegebben öltözködni!
• Mielőtt elmennénk otthonról, ne felejtsük el kikapcsolni a fűtést, le­fekvés előtt pedig állítsuk alacso­nyabb hőmérsékletre vagy kapcsoljuk ki teljesen!
• Csukjuk be a fűtött és fűtetlen részek közti ajtókat, hogy a meleg a fűtött helyiségekben maradjon!
• Gáztüzelésű berendezéseknél a por elzárhatja a levegőbemeneti nyílásokat, ez tökéletlen égéshez és mérgező gázok, köztük szén-monoxid keletkezéséhez vezet. Ha azt tapasztaljuk, hogy a gázláng nem kék, hanem narancssárga vagy sárga, vizsgáltassuk át a berendezést!
• Ellenőrizzük, hogy fűtőberendezéseink hatékonyan működnek-e, mert ha nem, feleslegesen sok ener­giát fogyaszthatnak! Ha nem va­gyunk biztosak a dolgunkban, hív­junk szakembert, aki elvégzi a szük­séges karbantartást!

A megfelelő fűtésrendszer

Amikor fűtésrendszert választunk, a következő tényezőket kell figyelembe vennünk: mekkora teret, mennyire, milyen gyakran és mennyi ideig kell fűtenünk. Számolnunk kell a rendszer fenntartási költségeivel és lehetséges környezeti hatásaival is.

[table id=40 /]

Gázügyek

A gáz égetése során szén-monoxid, szén-dioxid és nitrogén-dioxid, valamint kis mennyiségben formaldehid és kén-dioxid keletkezik. Emellett vízgőz is képződik, ami fokozhatja a páralecsapódást és a falak penészedését.

A levegő tisztasága érdekében válasszunk kivezetéses gáz-fűtőberendezést, amely egy csövön vagy kéményen keresztül a szabadba juttatja a mérgező égéstermékeket.

A kivezetés nélküli gáz-fűtőberendezések általában olcsóbbak a kivezetéseseknél, viszont a hatékonyságuk rosszabb (lásd energiaosztály). Ha mégis kivezetés nélküli típust veszünk, ügyeljünk rá, hogy a helyiség, amelyben használjuk, jól szellőzzön. Ha a szobának nincsenek levegőztető nyílásai, vagy azok elzáródtak, gyakran szellőztessünk, hogy a szennyező anyagok távozhassanak!

A kivezetés nélküli gáz-fűtőberendezéseket ne hagyjuk éjszakára bekapcsolva, és ne használjunk ilyet a háló- és a fürdőszobában!

A fűtött helyiség oxigénszintjének ellenőrzése érdekében olyan fűtő-berendezést válasszunk, amelynek van oxigénmérő műszere, mely jelzi, ha az oxigén szintje túlságosan lecsökken. Túlfűtésjelző beszerzését is érdemes megfontolni.

Az LPG- (cseppfolyós probán-bután) gáz azokon a területeken jelent jó alternatívát, ahol nem áll rendelkezésre földgáz. A hordozható LPG-fűtőberendezések – a földgázzal működő modellekhez hasonlóan -kevés üvegházhatású gázt termelnek, de üzemeltetésük jóval drágább.

Az őrlángos készülékek helyett elektronikus gyújtásút válasszunk!

Ha őrlángos fűtőberendezésünk van, nyáron, amikor nem használjuk, kapcsoljuk ki az őrlángot!

Fatüzelés

A fatüzelés környezetvédelmi szempontból kedvező választás lehet, mivel ha a fa fenntartható forrásból származik, és nem kell nagy távolságokra szállítani, az ilyen fűtés üvegházi hatása el-enyésző. Ugyanakkor a fatüzelés rossz hatásfokú módszer, mivel a hő igen nagy része elvész.

Ügyeljünk arra, hogy a fa megújuló forrásból, például természet közeli erdőgazdálkodásból vagy fa-ültetvényről származzon!

A fa tiszta és jó minőségű legyen, felhasználás előtt legalább egy évet száradjon! Ez segít minimálisra csökkenteni a levegőszennyezést.

[table id=39 /]

Központi fűtés

A központi fűtés na­gyon kellemes, ám igen sokba kerülhet, ha nem kellő körültekintéssel használják. Amennyiben központi fűtést szeret­nénk, mérlegeljük ala­posan a lehetőségeinket, s olyan rendszert válasszunk, amely alacsony költséggel üzemel, és kevés üvegházhatású gázt bocsát ki.

Ha a nap nagy részét házon kívül töltjük, s csak esténként vagy a hétvége­ken szeretnénk egy-két helyiségben befűteni, a központi fűtés valószínű­leg jóval többe kerül, mint ha egy-két hordozható hősugárzót használnánk.

Amennyiben központi fűtést építünk ki, ügyel­jünk rá, hogy helyiségen­ként vagy lakórészenként lehessen szabályozni a hő­mérsékletet! Ezzel a fűtési költségeket akár a felére is csökkenthetjük. * Fontoljuk meg a külön­böző központi fűtési módok – lég-, forró vizes, vékonyréteg- vagy padló­fűtés – előnyeit és hátrá­nyait! Ezek legtöbbje árammal, földgázzal vagy LPG-vel is működtethető.

• Magas hatásfokú rend­szert válasszunk!
• Ügyeljünk a rendszer megfelelő méretezésére, hogy az kifűtse a lakást!
• Jól szigetelt, legalább 1,5-es R-értékű melegle­vegő-vezetéket válasszunk, és rendszeresen ellenőriz­zük, nem szivárog-e – ne a padlást fűtsük!
• Szereljünk fel progra­mozható termosztátot, amelynek segítségével a különböző napszakokban eltérő hőmérsékleteket állíthatunk be!

Egy átlagos háztartásban a fűtés után a víz melegítésére fordítjuk a legtöbb energiát. így e téren szintén sok megtakarításra van lehetőség. A vízfogyasztás csökkentése és a rendszer beállításainak megváltoztatása is segíthet, de hosszú távon egy új, energiatakarékos bojler felszerelésétől várhatjuk a legnagyobb nyereséget.

Melegítsünk olcsóbban!

Gondolkozzunk, mielőtt a melegvíz-csaphoz nyúlnánk! Lehet, hogy elég a hideg víz is – például az edények elöblítéséhez vagy a ruhák mosásához? Ezzel az egyszerű lépéssel akár 25%-kal is csökkenthetjük vízmelegítési költségeinket.

• A vízhőfok legyen viszonylag alacsony, 60 °C körüli (de 55 °C felet¬ti, hogy a baktériumok elpusztuljanak). A forró víz energiapazarlás, ráadásul több hideg vizet kell hozzákevernünk, hogy elfogadható hő-mérsékletű legyen. Az alacsonyabb hőfok a véletlen forrázások kockázatát is csökkenti.
• Javítsuk meg a csöpögő melegvíz-csapot, hiszen havonta tíz tele kádnyi meleg vizet veszíthetünk miatta.
• Ne nyissuk meg a melegvíz-csapot gyakran, rövid időre! Próbáljunk egyszerre elvégezni több olyan tevékenységet, amelyhez meleg vízre van szükség! (gy kevesebb víz hűl ki a csövekben.
• Ha rövidebb ideig zuhanyozunk, percenként akár 23 liter vizet is megtakaríthatunk.
• Ügyeljünk a melegvíz-csövek és a bojler hatékony hőszigetelésére, főleg akkor, ha ezek a szabadban vannak! A vízmelegítésre használt energiának akár a fele is kárba veszhet a kihűlt víz újramelegítésével.
• Szereljünk fel csapszellőzőket és áramlásszűkítőket, amelyek a nyomás csökkentése nélkül korlátozzák a kiáramló víz mennyiségét!
• Víztakarékos zuhanyrózsa felszerelésével akár a felére is csökkenthetjük a melegvíz-fogyasztást.

Elektromos vízmelegítők

A hagyományos villanybojlerek és elektromos vízmelegítők olcsók és viszonylag könnyen felszerelhetők. Üzemeltetésük azonban drága, akár hatszor többe is kerülhet, mint egy napkollektoros rendszeré.

[table id=38 /]

Kétszer is gondoljuk meg, mielőtt hagyományos, elektromos vízmelegítőt vásárolnánk! A használata során keletkező üvegházhatású gázok mennyisége négyszerese lehet, mint ha a vizet földgázzal, elektromos hőszivattyúval vagy elektromos rásegítéses napkollektorral melegítenénk, a gázrásegítéses napkollektorral szemben pedig már tizenkétszeres lehet a hátrány.

Ha mégis az elektromos vízmelegítés mellett kell döntenünk, érdemes beszereznünk egy elektromos hőszivattyút. A berendezés a légköri hőt vonja ki és adja át a tartályban lévő víznek. Felszerelése ugyan drága, a használata azonban gazdaságos és környezetbarát, hiszen 70%-kal kevesebb áramot fogyaszt, mint a hagyományos villanybojler.

További megtakarítás érhető el azzal, ha a hőszivattyút megfelelő időzítő segítségével éjszakai áramról üzemeltetjük.

Gázüzemű vízmelegítők

A gázüzemű vízmelegítők, akár átfolyásos, akár tárolós rendszerűek, általában gazdaságosabbak és környezetkímélőbbek az elektromos változatoknál — bár nem megújuló forráson alapulnak.

Figyeljük az energiafogyasztást, és lehetőleg azt a rendszert válasszuk, amelyik hatékonyabb!

Ha átfolyásos rendszert választunk, kerüljük az őrlángos készülékeket, mivel ezek évente akár 300 kilogramm üvegházhatású gázt is kibocsáthatnak.

Napkollektorok

A napkollektor Magyarországon szinte mindenhol hatékony megoldást jelenthet, a háztartások melegvíz-igényének akár 80%-át is kielégítheti; a hiányt gázzal, villamos árammal vagy szilárd tüzelőanyaggal működő rásegítő rendszer pótolja. A rendszer fő elemei a háztetőre szerelt panelek.

Nézzünk utána, hogy a napkollektoros vízmelegítő rendszer telepítése esetén jogosulttá válunk-e állami hitelre, pénzvisszatérítésre!

Nézzünk utána, hogy meglévő melegvíz-tárolós gáz- vagy villany-bojlerünk nem alakítható-e át a napkollektor használatára! Korszerű rendszereknél ez már megoldható.

A napkollektort mindig napos, délre néző tetőfelületre szereljük, amely legfeljebb 20 fokkal tér el keletre vagy nyugatra; az a legjobb, ha a panelt reggel 8 órától délután 4 óráig állandóan süti a nap. A paneleket 15-50 fokos szögben döntve szereljük fel! Ha a tető dőlésszöge más, használjunk speciális tartókat.

Ügyeljünk rá, hogy a tető elbírja a napkollektorokat – némelyik típus ugyanis meglehetősen nehéz. « A melegvíz-tartályt a napkollektorhoz a lehető legközelebb helyezzük el, minimálisra csökkentve a hőveszteséget a csatlakozócsöveken!

A rásegítő termosztátját legfeljebb 60 °C-ra állítsuk, így kevesebb energia kell a napenergia kiegészítésére. ( Hatékonyan használjuk a napkollektort! A sok meleg vizet igénylő munkákat reggel végezzük, hogy később a nap felmelegíthesse a tartályba kerülő vizet, s ne a rásegítő rendszernek kelljen éjjel felfűtenie.

Kellemesen hűvös lakás

Mielőtt megnyomnánk a gombot, hogy hűvöset teremtsünk – és jócskán megnöveljük a villanyszámlát – gondolkozzunk el egy kicsit! Elég jól szigetelt a lakásunk? Elegendő az árnyékolás és a szellőzés? Ha a válasz igen, az energiafogyasztás is alacsonyabb lesz

• Nézzünk alaposan körül otthonunkban, hátha lehetőségünk van néhány olyan módosításra, amely segít kinn tartani a meleget.
• Meleg napokon ügyeljünk rá, hogy az ablakok csukva legyenek, s a rolók és függönyök is árnyékoljanak!
• A lakás egymással szemközti ablakait kinyitva teremtsünk kereszthuzatot!
• Éjszaka, amikor enyhül a meleg, tárjuk ki az ajtókat és ablakokat, hadd jöjjön be a hűvös levegő! Ha rövid időre bekapcsoljuk a konyhai és a fürdőszobai páraelszívókat, gyorsabban kicserélődik a levegő.
• Akasszunk nedves lepedőt az ab-lak elé! A párolgó víz hűtő hatású.
• Ha kétszintes lakásban élünk, napközben az alsóbb szinteket használjuk, mivel azok hűvösebbek!
• A déli és nyugati ablakokra szereljünk fel ideiglenes redőnyöket vagy árnyékolókat! Ezek nyáron védenek a nap melegétől.
• Ügyeljünk rá, hogy a ház, különösen a tető, jó hőszigetelésű legyen! A tető alatt elhelyezett hővisszaverő fólia jelentősen csökkentheti a nyári felmelegedést.
• Szedjük fel a kövezetet a délre néző ablakok alól, mivel az csak fokozza a felmelegedést. A helyére telepítsünk hűsítő hatású növényeket, füvet vagy talajtakaró cserjéket!

Ventilátorok

A ventilátor hatásos, működtetése olcsó, és hatékonyan hasznosítja az energiát. Nem a hőmérsékletet csökkenti, hanem a levegőt keringeti a testünk körül. Ezáltal, valamint a bőrünkön át párolgó nedvesség hatására hűvös érzetünk támad.

• A hordozható ventilátorok segítségével igen hatékonyan h üthetjük magunkat. Olyan típust vegyünk, amelynek változtatható a sebessége, és jobbra-balra forog a feje!
• A helyiségek hűtésére érdemes mennyezetre szerelt ventilátort használni. A ventilátor a csillár, illetve a lámpa felett legyen (a villódzó hatás elkerülése érdekében), legalább 2,1 méterre a padlótól!
• Négy döntött vagy kanálszerű lapáttal felszerelt ventilátort válasszunk, mivel ezek keringetik a legjobban a levegőt. Az erősebb motorú ventilátorok ugyan drágábbak, ám csendesebben működnek, és tovább tartanak. Ha ellentétes irányú forgásra is képesek, akkor télen a meleg levegő lefelé nyomására is felhasználhatók.

Párologtató hűtőberendezések

Ezek a készülékek vízzel nedvesített szűrőn szívják át a levegőt, így lehűtik azt, majd szétfújják a lakásban. Hordozható, beépített vagy léghűtéses rendszerként is kaphatók, meglehetősen olcsók, és viszonylag kevés energiát fogyasztanak, ugyanakkor gyakran zajosak és sok vizet használnak el.

Vegyük figyelembe a helyi klímát! A párologtató hűtők hatékonyabbak az olyan környezetben, ahol a levegő átlagos páratartalma alacsony. I A 25 négyzetméter alatti szobákba a hordozható típus is megfelel. Beépített készülékkel akár egy 50 négyzetméteres helyiség is hűthető, de költségei ötször nagyobbak.

• Olyan hordozható készüléket válasszunk, amelynek vannak légterelő lemezei, változtatható a teljesítménye, és amelyet vízszintmérővel is elláttak – így ellenőrizhetjük és növelhetjük a rendszer hatékonyságát.
• Amikor a berendezés működik, tartsuk nyitva az ajtókat és az ablakokat, hogy a párás levegő távozhasson a lakásból!
• A készüléket a lakás azon oldalán helyezzük el, ahonnan az uralkodó meleg szelek fújnak! Itt csukjuk be az ablakokat, hogy útját álljuk a melegnek, míg a másik oldal ablakait ki¬nyitva engedjük ki a nedves levegőt!
• Ha nagyon párás az idő, szüneteltessük a készülék vízellátását, és csak a ventilátort használjuk!

Légkondícionálók

A split klíma, amely csövekkel összekapcsolt bel- és kültéri egységekből áll, általában olcsóbb az egyetlen egységből álló, ablakra vagy falra szerelt légkondicionálóknál.

A szellőzőjáratokon keresztül működő rendszerek használják a legtöbb energiát, s a telepítésük és a fenntartásuk is ezeknek a legdrágább.

Egyszerű szabályként kimondható, hogy a lakószobákban négyzetméterenként 100-140 watt (0,1 -0,14 kW), a hálószobákban pedig négyzetméterenként 80-100 watt (0,08-0,1 kW) teljesítményű berendezésre van szükség, az éghajlattól és a ház kialakításától függően.

• Magas energiatakarékossági besorolású készüléket vegyünk! A többletkiadás hamar megtérül. Eggyel jobb energiaosztály évente 10 százalék fogyasztáscsökkenést jelenthet.
• Ha szellőzőjáraton át működő rendszert veszünk, olyat válasszunk, amely zónásítható, azaz a hűtés külön ki- és bekapcsolható a ház egyes részein, így az energiafelhasználás és az üzemi költségek is kisebbek.
• Olyan légkondicionálót vásároljunk, amelynek programozható időzítője és termosztátja van, beállítható „gazdaságos” üzemmódra, és amelyen a kifújt levegőnek az iránya és a sebessége változtatható!
• A készüléket a közvetlen napfénytől védve helyezzük el, s ne tegyünk elé bútort vagy függönyt!
• A maximális hatékonyság érdekében tartsuk csukva a szoba ablakait, ajtóit, amíg a berendezés működik!
• Ne állítsuk a termosztátot túl alacsony értékre (26-27 °C elég), s ha elmegyünk otthonról, kapcsoljuk ki!
• Rendszeresen tisztítsuk a szűrőket, a tekercseket és ventilátorokat!

A világítás a háztartási energiaköltségek 5 százalékát is kiteheti, ám e téren sokat spórolhatunk – megfelelő megoldásokkal akár felére is csökkenthetjük a fogyasztást. Először is nyissuk meg otthonunkat a természet ingyenes és igen hatékony fényforrása, a Nap előtt! A következő lépést az energiatakarékos és hosszú élettartamú világítóeszközök használata jelenti.

Természetes világítás

A természetes fény maximális kihasználásával jelentősen csökkennek a világítási költségek, melegebbé tesszük otthonunkat, ráadásul kevesebb esélyt adunk a kórokozóknak és a poratkáknak.

• A belső falakat fessük világos színűre, a sötét helyiségekben tükrök segítségével verjük vissza a fényt! I Derült időben (ha nincs túl meleg) húzzuk szét a függönyöket, hogy minél több fény jusson be!
• Ha a lakásunk sötét, érdemes nagyobb ablakokat vagy akár kétszárnyú üvegezett ajtót beépíteni a déli oldalra. Az ablakoknak elsősorban a magasságát érdemes növelni, s nem a szélességét, mivel így több fényt bocsátanak be.
• Az íróasztalt, a konyhai pultot vagy a mosogatót természetes fény-források közelében helyezzük el!
• A sötét zugokba, ablaktalan szobákba érdemes tetőablakot beépíteni. Ezeket éjszakára takarjuk be, nyáron pedig délben függönyözzük le!
• A tetőablak olcsó és hatékony alternatívája a „napcső” (lásd a fenti képet). Az eszköz összegyűjti a természetes fényt, majd egy diffúzoron keresztül szétszórja a lenti helyiségben. Fénye egy 100 wattos izzólámpáénak felel meg. A napcsövön kevesebb hő áramlik át, mint a tetőablakon, s egybeépíthető szellőzőventilátorral, éjszakai lámpával is.

Milyen lámpát válasszunk?

A világításnál esztétikai szempontokat is figyelembe kell venni, de éppen ilyen fontos, hogy minden helyre a legalkalmasabb világító-eszközt válasszuk. A megfelelő és hatékony világítás nem csupán a kényelemérzetet fokozza, hanem segít az energiatakarékosságban, valamint hosszú távon a költségek csökkentésében is. Szerencsére ma már igen sokféle hatékony világítóeszköz közül választhatunk.

A hagyományos izzólámpa rossz hatásfokú: az energia java része hővé alakul át, nem pedig fénnyé. Olcsó, de rendszeresen cserélni kell.

Izzólámpát csak ott használjunk, ahol azonnal, de csak rövid időre van szükség fényre, pl. a kamrában. A munkafelületek vagy mondjuk a festmények megvilágítására érdemes a természetes fényhez hasonló színű halogénizzót használni. Viszonylag drága, ám akár kétszer tovább is tart a hagyományos izzólámpánál.

Gondoljuk meg, mielőtt mennyezeti halogénvilágítást szerelnénk fel. Ezek a fényforrások éles szélű fényfoltokban világítanak ahelyett, hogy szórt fényt adnának. így akár hat darabra is szükség lehet ahhoz, hogy ugyanakkora területet világítsunk be, mint egyetlen villanykörtével.

Ne feledjük, hogy a kis feszültségen üzemelő halogénlámpákhoz transzformátor kell (például a spot-lámpák transzformátorait a mennyezet felett, üregekben kell elhelyezni!

Ha lakásunk mennyezete betonból készült, a halogénlámpák közül csak a 230 voltos típusokat használhatjuk. Ezek nem igényelnek transzformátort, viszont drágábbak.

Takarékos csövek

A fénycsövek azonos fénykibocsátás mellett nagyjából negyedannyi áramot fogyasztanak, mint az izzólámpák, és élettartamuk akár tizenötször hosszabb is lehet. Kétféle változatban kaphatók: egyrészt hagyományos „hosszú” fénycsőként, amely speciális szerelvényt igényel, másrészt a hagyományos foglalatba csavarható kompakt fénycsőként. Sokféleségük révén szinte minden célra találhatunk köztük megfelelőt.

Fénycsövet ott használjunk, ahol tartós megvilágításra van szükségünk – pl. konyhában, nappaliban!

Ha legközelebb kiég egy izzó, próbáljuk kompakt fénycsővel helyettesíteni! Fokozatosan cseréljük le a többit is!

Célszerű a gyártó által ajánlottnál valamivel nagyobb teljesítményű kompakt fénycsövet vásárolni, mivel ezek fényereje idővel gyengül.

Világítsunk ésszerűen!

Mindenhol a számunkra még elfogadható legalacsonyabb teljesítményű fényforrást használjunk! A nagyobb teljesítmény nagyobb fogyasztást jelent.

Soha ne feledjük el lekapcsolni a lámpát, amikor kimegyünk egy helyiségből! Ez még a fénycsőre is igaz, bár ez utóbbi élettartamát a gyakori ki-be kapcsolgatás megrövidítheti, i A helyiségek általános megvilágításához kis teljesítményű fényforrást használjunk, s az erősebb fényűeket ott helyezzük el, ahol finomabb munkát kell végeznünk!

• Kerüljük a több fényforrásos lámpát – hat 25 wattos izzó ad ugyanannyi fényt, mint egy 100 wattos!
• Ne szereljünk fel olyan lámpatestet, amely elfogja a fény útját! Egyes lámpatestek akár a fény 50 százalékát is elnyelhetik.
• A kültéri lámpák szabályozásához használjunk időzítőkapcsolót, illetve fény- vagy mozgásérzékelőt!
• A faliszekrénybe építsünk be kontaktkapcsolót, hogy a lámpa a szekrény kinyitásakor gyulladjon fel, és az ajtó becsukásakor aludjon el.
• Az energiafogyasztás fényerő-szabályozó kapcsolóval is csökkenthető. Bármely izzólámpához használható, bár kisfeszültségű halogénizzó esetén transzformátorra van szükség. Fénycsővel sajnos nem működik. Ha gyengébb fényerőt állítunk be, cseréljük az izzót kisebb teljesítményűre!

Víztakarékos szokások kialakításával és otthonunk vízrendszerének néhány apró módosításával felére is csökkenthetjük a fogyasztást, így segítünk enyhíteni a korlátozott vízkészletek terhelését és hozzájárulunk a szennyvízkibocsátás visszaszorításához, miközben természetesen pénzt takarítunk meg.

Kevesebb is elég

• Zuhanyozzunk rövidebb ideig! Ha csak egy perccel kevesebb ideig tusolunk, a zuhanyrózsa hatékonyságától függően akár 23 liter vizet is megtakaríthatunk.
• Ha csöpög egy csap, lehetőleg azonnal javítsuk meg, mivel havonta akár 2000 liter víz is kárba veszhet! Ne próbáljuk egyre jobban megszorítani, mivel azzal csak tönkretesszük a tömítést, és egyre jobban szivárog majd.
• Ha meleg vizet akarunk engedni, de várni kell, hogy az a csőben eljusson a csapig, az eleinte kifolyó hideg vizet fogjuk fel egy kancsóban vagy vödörben, azután használjuk el – például a szobanövények öntözésére, a teáskanna feltöltésére vagy más célokra. E módszerrel alkalmanként körülbelül 4 liter vizet takaríthatunk meg.
• Fogmosás és borotválkozás közben minden alkalommal zárjuk el a vízcsapot! A nyitva hagyott csap percenként akár 15 liter víz elpazarolásához is vezethet.
• Ha WC-tartályunkon van „kis-öblítési” lehetőség, megfelelő alkalmakkor mindig azt használjuk! Ily módon öblítésenként 8 liter vizet takaríthatunk meg.
• A mosógépet csak akkor indítsuk el, ha tele tudjuk rakni! A mosások számának csökkentésével jóval kevesebb víz fog fogyni, hiszen egyes hagyományos, felültöltős mosógépek mosásonként akár 240 liter vizet is elhasználhatnak.
• A mosogatógépet is csak akkor kapcsoljuk be, ha már telepakoltuk!
• Egy-egy gépi mosogatás során akár 50 liter víz is elfogy.
• Abban az esetben, ha általában kézzel szoktunk mosogatni, ne folyó vízzel öblítsük le az edényeket, hanem a hideg vízzel megtöltött mosogatót használjuk erre a célra, hiszen percenként akár 15 liter víz is folyhat a csapból.
• A zöldségeket és a gyümölcsöket vízzel teli tálban vagy félig megtöltött mosogatóban mossuk meg, ne pedig folyó víz alatt! Ezzel mosásonként akár 30 literrel kevesebb vizet használunk.
• Az autónkat vödörből és szivaccsal mossuk, ne locsolócső segítségével! Hat vödör víz elég lesz, és ezzel alkalmanként több mint 150 liter vizet takaríthatunk meg.
• A kocsifelhajtók, ösvények és kövezett területek tisztítására slag helyett söprűt használjunk!
• Fokozatosan csökkentsük a kert öntözésének gyakoriságát – ezzel arra késztetjük a növényeket, hogy mély és erős gyökereket eresszenek a talajba.
• A kertet ne délben locsoljuk, ha-nem este vagy kora reggel, amikor kellően hűvös van.

Víztakarékos eszközök

Sokféle készülék és szerelvény segíthet a vízfogyasztás csökkentésében. Mielőtt azonban mi magunk látnánk hozzá valamilyen átalakításhoz, ellenőrizzük az önkormányzatnál, hogy a vízszerelési munkákat kötelesek vagyunk-e engedéllyel rendelkező szakemberrel elvégeztetni! Egyes területeken ugyanis a házilag végzett vízszerelés érvényteleníti a biztosítást.

• A külön hideg- és melegvíz-csap helyett szereljünk fel egy karos csaptelepet! Ezzel gyorsabban beállíthatjuk a víz hőmérsékletét a kívánt hőfokra, és ezáltal vizet takaríthatunk meg.
• Kérjünk meg egy vízvezeték-szerelőt, hogy csatlakoztasson szellőzőt vagy áramlásszűkítőt a csapokra, illetve hogy cserélje ki a csaptelepeket ilyen eszközzel ellátott típusúakra! Ezek úgy csökkentik az átáramló víz mennyiségét, hogy a nyomás változatlan marad – vagyis lényegében nem is vesszük majd észre a különbséget.
• Cseréljük le a WC-tartályt nagy hatékonyságú, kétfokozatú rendszerre! Ezzel az öblítési vízmennyiség 10-11 literről akár 3 literre is csökkenthető.
• Ha a WC-tartálynak nincs „kisöblítés” funkciója, érdemes öblítésszabályozót felszerelni, vagy egy vízzel teli műanyag palackot állítani a tartályba (az öblítőszerkezettől távol).
• Annak érdekében, hogy a meleg-vízcsövekben lehűlő víz ne vesszen kárba, szereltessünk fel visszavezető rendszert, amely az el nem használt vizet visszajuttatja a tartályba; a másik lehetőség egy „hőkövető” rendszer beépítése, amely minimális energiafogyasztással tartja melegen a csövekben található vizet.

Víztakarékosság

Vizet fogyasztó háztartási készülékek vásárlásakor olyan típusokat keressünk, amelyeknek azonos hatékonyság mellett alacsonyabb a vízfelhasználása.

A víztakarékos termékekkel nem-csak vizet és pénzt spórolhatunk, hanem rengeteg energiát is, így közvetett módon hozzájárulunk ahhoz, hogy csökkenjen az üvegházhatású gáz-kibocsátás mértéke.