• György-kor

A György-kor eleji paletta alkalmazása (képekkel)

A törtfehérek, szürkék és más „kőszínek” gyakoriak a 18. század ele­ji György-stílusú enteriőrök vakolt és puhafával burkolt falain. A söté­tebb, visszafogottabb árnyalatok közül a drapp iszapbarnás és zöldes tónusait kedvelték. Változatosságot jelentettek az élénkebb színek, mint a borsózöld, égszínkék, királykék, selyemcukor-rózsaszín és ok­kersárga. Az akkoriban használt festékek némelyike gyorsan fakult és olykor foltosodott is.

A festett kelméknek is fontos szerep jutott: első­sorban az élénkzöld, kék és aranyszínű selymet és bársonyt kedvelték, de a kagylórózsaszín, karmazsinvörös, sötétlila, halvány levendula, az indigókék, citromsárga és zsályazöld tónusai is megjelentek a délnyugat-indiai Kozhikodéből (Calicut) importált – elsősorban függönynek használt – nyomott karton (kalikó) színeiként.

Fent: A zöld a György-stílusú enteriőrök puhafa lambériájának népszerű színe a 18. század első felében. A későbbi festés itt látható finom foltosságát a fény hatására fakuló festékszemcsék okozzák.

Fent: A falat korai György­-stílusú, halvány rozsdabarna és barackrózsaszín árnyalatúra festették. Az ablakkeret és a sima, vakolt mennyezet enyhén sárgás fehére által keltett kontraszthatás kiemeli az egyszerű, szimmetrikus építészeti formákat és felületeket.

Fent: A kőszíneket, így a szürkét is kedvelték a faburkolaton. A György-kor elején-közepén dívott az aranykeretes képekkel való díszítés is.

Fent: A szalmasárga sötétebb tónusára festett, elegáns ablakkeret és környezete jól illik a fehér mennyezethez. Az eredmény: meleg, inspiráló belső tér.

Fent: A György-kor lakberendezői a törtfehér hideg árnyalatait a fehérbe kevert kevés feketével vagy kékkel, a melegebbeket sárgával vagy vörössel hozták létre.

Fent: Az ajtó fénytelen, barnás kőszíne kontrasztot kelt a lambéria, az ajtótok és a beépített szekrények ajtajának sötét sárgájával.

Fent: A kárpitozás és a drapéria is fontos színfolt a György-kor eleji enteriőrökben. A kedvelt egyszínű és mintás kelmék (beleértve a damasztot és a bársonyt) selyemből, gyapjúból, lenből vagy – mint az itt látható cérnák – pamutból készültek.

Fent: A puhafa lambériát néha – a drága, finom rajzolatú keményfák utánzására – flóderozták, gyakran festet­ték. Kedvelt megoldás volt, hogy egyazon szín, itt például a zöld (távol jobbra) két árnyalata emeli ki a plasztikus felületet. Erősebb a hatás, ha kontrasztosabb színeket használnak, mint a spaletta (jobbra) oldal- és keresztléceinek szürkészöldje és a közéjük festett kagylórózsaszín.