• marokkói stílus

Dâr Tamsna (marokkói stílus)

A tágas területen fekvő Dâr Tamsna két nagy épületből (Maison Nakhil és Maison Ouardaia), valamint egy kisebb házból áll. 1987-ben, csaknem romos állapotban vásárolta meg Meryanne és Gary Loum-Martin.

A felújítás óta luxusszállodaként használt épületek és kertjeik jellegét a tulajdonosok által kedvelt hagyo­mányos észak-afrikai enteriőrök stílusa – Charles Boccara és Elie Mouyal marokkói építészek munkája -, valamint a környék, Marrákes híres datolyapálma-­oázisa, a Palmeraie határozta meg.

Fent: A Maison Nakhil nappalijában a falak festése dohánybarnával színezett tadelakt. A kandallókeret halványabb homokkőszínű felületét hagyományos lépsejt-minta és stilizált virágok díszítik. A rózsaszínnel kárpitozott szófák helyi mester munkái.

Fent: A Maison Nakhil verandaszerű részét a bhou ihlette: a marokkói házaknak ebben a helyiségében üldögélni szoktak, és a kertet szemlélni. A mennyezet fehér, a falak és oszlopok festése dohánybarna tadelakt, mértani mintás fríz díszítéssel.

Az 1062-1070 táján Juszuf ibn Tasfin által erődvá­rosként alapított Marrákesről a 16. Században így írt a francia Louis de Marmol: „Pompás város, a legjobb hely egész Afrikában.” Az azóta eltelt évszázadok csak fokozták a kozmopolita város szépségét.

Marrákes síkságon fekszik, mögötte a hósipkás Atlasz hegyei magaslanak. Mintegy 7 km hosszú rózsaszín-vörös fal veszi körül, amelyet 1126 táján emeltek. A város erről kapta másik nevét: El Amara („a vörös”). A fal anyaga tabiya, a jellegzetes, rózsaszín-vörös helyi homok és mészkő keveréke.

Fent: A zillij mozaikok már a rómaiak előtt is a színek, minták fontos forrásai voltak Észak-Afrikában. A padlón, falakon, asztallapon (képünkön) is alkalmazott, egyszerű, mértani formára vágott csempelapokból (zelliges) kirakott minták alig változtak az évszázadok során. A polikróm lapok a rajzolat bonyolultságát emelik ki, míg a monokróm elemek (itt is) egyszerűvé, hangsúlyossá teszik.

A Dár Tamsna építésekor használt tabiya és pisé (szintén hagyományos marokkói építőanyag: napon szárított földből és mészből vagy szalmából áll, gyakran használja a neves modern építész, Elie Mouyal) teremti meg a komplexum és a helybéli, ősi építészeti környezet szerves kapcsolatát.

Loum-Martinék elsősorban arra törekedtek, hogy Dâr Tamsna és környéke egységes egészet alkosson. Ezt segíti, hogy a helyiségek többségében a padlót az itt bányászott márványból (marbre d’lfrane) rakták, a falak felületét pedig tadelakttal alakították ki.

Fent: A Maison Nakhil egyik nappalija. A falakat és a kandallót tadelakttal vonták be, a sötétebb árnyalatú mennyezet cédrusfából készült, szegélyét hagyományos marokkói minta díszíti. A kandallópárkányon lévő kerámiák és a régi ablakkeretből készített falitükör alatti asztal mind-mind helyi mester munkája. A kelim és a zsámolytakaró színei, mértani mintái és motívumai jellegzetesen észak-afrikaiak.

A tadelakt homok, égetett mész és földszínű színezékek elegye, eredetileg a marokkói gőzfürdők (hammam) belső falain alkalmazták, ám az 1970-es évek óta a lakóházak enteriőrjében is gyakori. Felvitele hosszadalmas, munkaigényes folyamat: először puha kavicsokkal homogenizálják, fényezik, olívaolajjal szap­panozzák, végül viaszozzák.

Az ily módon létrehozott fényes felületek palettája sajátos tónusokból áll: a sötétbarnától a rózsaszín-vörösön át a halvány dohánybarnáig terjed, mégpedig a felhasznált pigmentektől és a homok fajtájától füg­gően. Amellett, hogy tetszetős, jóval olcsóbb megoldás is ez, mint a márvánnyal vagy bőrrel végzett burkolás, amire a leginkább emlékeztet.

Fent: A Maison Ouardaia egyik hálószobájában vakáció-hangulatot keltenek a Marrákesben készült víz alapú sárga festékkel festett matt falak. A nyolcszögletű, zouak technikával festett faasztalt a helyi piacon vásárolták. A sárga-okkerrel festett mázas kerámiavázát és az áttört rézernyős asztali lámpát a marrákesi piacon (souk) szerezték be.

A marokkói építészet és díszítőművészet hagyomá­nyai Dâr Tamsna számos részletében is megmutatkoz­nak. Ilyen például a szalonok egyikében a bonyolult min­tázatú törtfehér tagguebbast (faragott gipszvakolat) fríz, a cédrusból készült, tagolt („kazettás”) mennyezet. Ez utóbbi – a mindenütt fellelhető cédrus ablakkeretekhez, redőnyökhöz és rácsos paravánokhoz hasonlóan – a piacon (souk) dolgozó helyi berber mes­terek munkája; sokan közülük a város első lakóinak egyenes ági leszármazottai. Ezek a kézműves hagyo­mányokra jellemző minőséget képviselő tárgyak díszítő és használati funkciót is betöltenek, s még szorosabbá teszik Dâr Tamsna és Marrákes, a múlt és a jelen kapcsolatát.

Fent: Maison Nakhil nagy hálószobájának másik vége. A tadelakt falfestés ragyogóbb és vörösebb tónusú, mint Dâr Tamsna néhány más helyiségében. Csillogóbb is, ami a kővel végzett fényezésnek, olívaolajos szappanozásnak és viaszozásnak köszönhető. A finom pettyezettség, a színárnyalatok fokozatos átmenetei márványszerűen hatnak, a helyiség valódi márvánnyal burkolt padlóját idézve. A fehér pamutfüggöny és ágynemű, a pasztell csíkos ágytakaró könnyed, szellős hatást kölcsönöz.

Fent: A ragyogó vöröses terrakotta tadelakt falfestést Maison Nakhil fürdőszobájában is alkalmazták. A díszítés egysége érdekében ez ismétlődik a beépített kád burkolatán is. A piperetükör körüli ablak- és ajtókeretek hasonló színűek. A fehér zománcozott kád és mosdók, az elefántcsont színű törülközők fontos szerepet töltenek be: hűvösebbé és világosabbá teszik az enteriőrt, míg a nagy, cédruskeretes falitükör felerősíti az ablakon bejövő természetes fényt, és tágítja a teret.

Loum-Martinék az enteriőrök kialakításakor arra törekedtek, hogy világos és tágas tereket hozzanak létre. Ezért a lépcsőknél és lépcsőfordulóknál a falak halvány rózsaszín és bézs színűek, a sima, vakolt mennyezet pedig fehér.

Azokban a helyiségekben, ahol tadelaktot alkalmaz­tak, szintén fehér a mennyezet. Ez a szín – amellett, hogy magasítja és tágítja a teret, és segíti a természetes vagy mesterséges fény visszaverődését – hűs hatást is kelt azáltal, hogy ellensúlyozza a földszínű falak melegségét.

Fent: A lépcsőpihenő – a polikróm padlómozaik kivételével – a fehérre, a halvány bézsre, valamint a pácolt famunkák umbrabarnájára korlátozódnak. E semleges színek is körvonalazzák a modern stílus ihlette tér architektonikus részleteit.

A hálószobákban a fehér mennyezet néhol matt sárgára vagy zöldre festett falakkal társul. A sárga és fehér különösen világos, a napfényt idéző színkom­bináció. A zöld-fehér esztétikai tulajdonságain kívül szimbolikus jelentősége miatt is kedvelt: az iszlám kultúrában a fehér a Paradicsomot jelképezi, és igen pozitív színnek tartják. A zöld Mohamed próféta zászlajának színe, így ez az iszlám tanításai iránti elkö­telezettség hagyományos szimbóluma, ugyanakkor a gyarapodást és megújulást is jelenti, továbbá kapcsola­tot teremt Dâr Tamsna és a zöldellő kertek között, melyek a Marrákes közeli termékeny Palmeraie oázisá­ban virulnak.

A ház és a kert, a mesterséges és természetes környezet ily módon megvalósult szoros kötődése azonban nemcsak a sokrétű, hagyományos szimboliká­nak és a tárgyi világra jellemző különleges díszítőpalet­tának, illetve a színek összhangjának köszönhető, még csak nem is a házak elnevezésének (Nakhil jelentése ugyanis: „rózsa”, Ouardaia pedig ennyit tesz: „pál­mafa”): Charles Boccara marokkói építész munkái alapján tudniillik a Loum-Martin házaspár teraszokkal, valamint verandaszerű terekkel bővítette a házat a kert felé, így szinte tökéletesen elmosódik a határ a külső és a belső terek között.

Fent: Szintén a Maison Ouardaiá-ban látható ez az Atlasz-hegységből származó antik szekrény. Festett mintája a hagyományos zouak munkákra jellemző.

Fent: Az észak-afrikai mozaikok visszatérő motívumai a hatágú csillagok és virágfejek. A vörös, a marokkói zászló színe uralja Dâr Tamsna e padlómozaikját.