Fűtési módok - 112. oldal

Hőszigeteléssel védekezhetünk a hőveszteség ellen. Minden anyagnak van bizonyos hőszigetelő tulajdonsága. Ahhoz, hogy megtudjuk, mennyire alkalmas egy anyag a hőszigetelésre, először a hővezetési tényezőjét kell megvizsgálni. A táblázatban ismertetünk néhány építőanyagot és annak hővezető képességét. Általában érvényes az a megállapítás, hogy minél könnyebb egy anyag (kisebb a sűrűsége), annál kisebb a hővezetési képes­sége és így jobbak a hőszigetelő tulajdonságai.

[table id=164 /]

További fontos tulajdonság, amelyet figyelembe kell venni, miközben az anyag hővezető képességét vizsgáljuk, a hőátbocsátási tényező (k). Közvetlen kapcsolata van az előbb említett hővezetési tényezővel, azaz

5. ábra. A fal kialakításának hatása a hőátbocsátás során keletkezett hőveszteségre

Egyes irodalmi források úgy mutatják be a k hőátbocsátási tényezőt, mint az épületszerkezet hőszigetelő tulajdonságainak minőségét jelző mutatót. Az a hőmennyiség, amely áthalad az épületszerkezet 1 m²-nyi felületén, miközben 1 K hőmérséklet-különbség van a szerkezet előtt és mögött. A következő két ábra ezt a k tényezőt mutatja be különböző típusú falaknál, ill. ablakoknál.

6. ábra. Egy-, kettő-, ill. háromrétegű üvegablak

A jól kivitelezett hőszigetelési! építészeti szerkezeti elemek max. ezeket a k hővezetési tényezői értékeket vehetik fel.

Ezek:

• külső falak 0,7;
• padlók, mennyezetek 0,4;
• ablakok és beüvegezett helyek 1,5-2,9.

A minőségi hőszigetelő anyagoknak az alábbi követelményeknek kell megfelelni:

• ellenállás a hővel szemben;
• hosszú élettartam;
• nem szabad rosszul hatnia a többi anyagra (ne károsítsa őket);
• ellenálló képesség a nedvességgel és a környezettel szemben;
• állandó sűrűség változó hőmérsékleti viszonyok között;
• ellenálló képesség a mechanikai hatásokkal szemben;
• jó illeszkedés a szigetelt anyagra;
• kis hőátbocsátási tényező.

Hőszigetelésre alkalmas anyag: törmelék, salak, rostos anyagok, ásványi vagy üveggyapot, kerámiagolyócskák, gyékény, habbeton, idomtégla, polisz­tirol, deszkák, sajtolt papír, javított textília, faforgács, poliuretánhab stb. Bármilyen anyagot használjunk is a hőszigetelésre, szem előtt kell tarta­nunk, hogy a szigeteléseknek szorosan illeszkedniük kell. Az egyes szi­getelődeszkák vagy más szigetelőanyagok között nem szabad rést hagyni.

Hőhidak

Amennyiben a hőszigetelő anyagok nem fekszenek egymásra, úgy ott hőhidak alakulnak ki. A hőhíd olyan hely, ahol a hővezetési ellenállás értéke kisebb, így ott kisebb lesz a hőmérséklet, megszökik a meleg. Ilyen helyen könnyen bekövetkezhet a nedvesség kondenzációja és a penészedés. A hőhidak növelik a hőveszteséget és hatásukat gyakran túlfűtéssel kompenzáljuk. A hőhíd közelében ülő személy hideget érezhet annak ellenére, hogy a helyiségben egyébként meleg van.

Diffúzió és szellőzés

A falaknak van egyfajta természetes szellőzése. Ez abból fakad, hogy a fal minden oldalán különböző a levegőnyomás. Ugyanakkor hozzájárulhat még a nedvesség terjedése is. A diffúzió a vízgőz szerkezeten való átjutását jelenti. A diffúzió azért következik be, mert a szerkezet belső, ill. külső oldalán levő levegőben eltérő nyomású vízgőz van. Tehát a nedvesség a külső falakon át, a levegővel jut be a helyiségbe, és például annál több, minél erősebben fúj a szél. Azonban a nedvesség egyéb módokon is bejuthat az építőanyagokba.

A nedvesség lehet:

• a) természeti légköri (az esőből és a hóból), földi (hajszálcsövek a talajból), higroszkopikus (a levegőből), fiziológiai (élő organizmusokból);
• b) emberi tevékenység által létrejött.

üzemeltetési (fürdőszobában, mosodában, szárítóban, konyhában), kondenzált (az építőanyagok pórusaiban levő), építési (a gyártási technológiából adódó). Az anyagoknak az összetételüktől függően megvan az a képességük, hogy továbbítják a nedvességet vagy éppen meggátolják annak terjedését.

A szokásos építőanyagok közül a polisztirolhabnak van a legnagyobb ellenálló képessége a nedvesség terjedésével szemben. Továbbá hatékony szigetelő még a habos PVC és más könnyített anyagok. A hőszigetelés elvégezhető utólagosan is mind a szerkezet belső, mind külső oldalán.

A külső homlokzatokon ajánlatos pórusos vakolatkeveréket használni. A falak belső oldalán utólagosan elvégzett hőszigetelés megkívánja a lakás részleges „kirakását” és ezen kívül utólagos javításokat, pl. villany­szerelést, javításokat a padlón stb. A polisztirol kazettás mennyezetek esztétikusak és gátolják a hőszökést.

Bármilyen fűtési rendszer ajánlása előtt célszerű a fűtött épület hőveszteségét kiszámítani. Meg kell bizonyosodni arról, hogy a téli időszakban mennyi hő távozik a külső falakon, a tetőn, a padlón keresztül, ül. az abla­kok és ajtók tömítetlen helyein. Ezt az eltávozott hőmennyiséget pótolni kell a fűtési rendszernek az egyes helyiségekben, hogy meglegyen az előírt hőmérséklet. A rendszernek szolgáltatnia kell azokat a hőmérsékleti érté­keket, amelyeket az előbbiekben ismertettünk. Az egyes épületszerkezeti elemek százalékos részesedése a ház hőveszteségében a 3. ábrán látható.

3. ábra. A szerkezeti elemek hőveszteségének százalékos elosztása egy szigetelt házban

A veszteségek százalékos eloszlását nem szabad állandónak és minden lakóházra így érvényesnek venni, hiszen pl. ha a tető szigetelésénél kevés­bé hatékony anyagot használunk, kisebb vastagságút, vagy a szigetelést nem a megfelelő módon helyezzük el, akkor a tetőn át több hő szökik el. Ennek a könyvnek nem az a célja, hogy fűtéselmélettel foglalkozzon, ezért csak nagyon röviden és leegyszerűsítve ismertetjük a hőveszteségre vonatkozó összefüggést:

Q_ö = Q_t + Q_f – Q_á

ahol: Q_ö az összes hőveszteség; Q_t transzmissziós hőveszteség (hőátbocsátás); Q_f  filtrációs hőveszteség (szellőztetés); Q_á állandó hőnyereség.

A hőátbocsátás (Q_t) járul hozzá legnagyobb mértékben a hőveszteséghez. A hőveszteség mértékét voltaképpen a hőátbocsátási tényező határozza meg. Függ a fal anyagától, annak vastagságától, a vakolat külső és belső vastagságától, ül. anyagától, a vakolt rétegek számától, a szigetelés minőségétől, vastagságától, kivitelezésétől stb.

Abban az esetben, ha a fűtött helyiségben gépi vagy más szerkezet állan­dó jelleggel (működik és) termeli a hőt, akkor a hőveszteségek számítása­kor ezt a hőmennyiséget le kell vonnunk. Ez a képletben Q_á-ként szerepel. Azonban a legtöbb lakóházban vagy víkendházban ilyen szerkezet nincs.

A hőveszteségek kiszámításánál az alábbiak szerint haladjunk:

• figyelembe kell venni a falak, padló és mennyezet hőátbocsátását;
• apaiak, padlók, mennyezet veszteségei összeadódnak és ezzel megkapjuk az egész helyiségre vonatkozó hőveszteséget, amelyet a hőátbocsátás okoz;
• egy fűtött épület minden egyes helyiségénél ugyanúgy kell kiszámítani a hőveszteséget. Az egyes helyiségek veszteségeinek összeadását köve­tően megkapjuk az épület hőveszteséget;
• az átbocsátással keletkezett hőveszteséghez hozzáadjuk az infiltráció (levegőcsere) és a szellőztetés következtében fellépő veszteséget, és ha nincs a helyiségben állandóan pótlólagos hőt termelő szerkezet, akkor megkapjuk a teljes hőveszteséget;
• szabványok alapján pontosan ki lehet számtani valamely épület hőveszteséget, de ez laikus számára igényes feladat. A következő táblázat alapján megközelítőleg mindenki otthon is kiszámíthatja lakóházának, lakásának vagy azok egyes helyiségeinek hőveszteséget.

Elég kiszámolni a helyiség belső felületét, és azt megszorozni az adott együtthatóval és így megkapjuk a körülbelüli hőveszteséget. A táblázat adatai tájékoztató értékek, a pontos számítás elvégzéséhez ismerni kell a fűtendő létesítmény adatait, amelyek alapján pontosan ki lehet számítani a várható hőveszteséget.

Az új épületeknél a hővédelmi előírások szigorítása miatt az értékek tovább csökkennek. Általában Magyarországon közepes minőségű épületeknél 200-280 kW • h/m² értékkel lehet számolni. Ez azt jelenti, hogy pl. egy 100 m²-es lakás 2000-2800 m³ földgázzal fűthető évente. Az ún. kis hőigényű lakóházaknál – amely komoly hőszigetelést igényel -50 kW • h/m²/év hőveszteség engedhető meg. Ezen feltétel megléte esetén az előbbi méretű lakás fűtéséhez évente 500 m³ földgáz szükséges.

A környezet megfelelő hőmérséklete egyik alapja a jó testi kondíciónak, és a munka- vagy sportteljesítménynek. Ez a megfelelő hőmérséklet közvetlenül függ a helyiség hőmérsékletétől, a fűtés módjától, a végzett tevékenység fajtájától stb. A kellemes, kényelmes környezet hatással van az ember tevékenységére. A kényelemérzet közvetlenül függ a helyiség levegőjének relatív nedvességtartalmától, a tisztaságtól, a nyomástól, a levegőáramlás intenzitásától, a zajoktól stb. A mi szempontunkból a hely­iség hőmérséklete és a levegő relatív nedvességtartalma a fontos és az, hogy ezek helyes arányban legyenek egymással.

Relatív nedvesség

Valamely helyiségben a levegő hőmérsékletét az határozza meg, hogy a he­lyiséget milyen célra szánták, hogy az ember milyen tevékenységet kíván végezni benne. Egy egészséges ember teste nyugalomban, saját maga kb. 100 W (80 kcal) hőt bocsát ki. A pihenő ember jobban érzi magát melegebb helyiségben. Folyamatos munka során az ember kb. 300 W (250 kcal/h) hőt bocsát ki, nehéz testi munkát végző dolgozó 600 W (500 kcal/h) hőt is kibocsáthat. Ők nyilván jobban érzik magukat, ha a környező levegő hőmérséklete kisebb (hűvösebb).

t₁+t_á=38^oC

ahol: t₁ a helyiség levegőjének hőmérséklete; t_á a helyiségben levő falak átlagos felületi hőmérséklete.

A levegő relatív nedvességtartalmának nagy jelentősége van a környezet megfelelő hőmérsékletére, ill. a hőérzetre. Lakott helyiségekben 35-70 %-ot kellene felvenni, a legjobb, ha 60 % körül van. Átlagos háztartásban hetente megközelítőleg 100 L víz párolog el. Abban az esetben, ha a helyi­ség hőmérséklete harmatpont alá esik, akkor bekövetkezik a víz konden­zációja – kicsapódása a levegőből. A harmatpont olyan hőmérséklet, amikor is egy gáz halmazállapotú vízgőzzel telített (nedves) keverék (le­vegő) keletkezik.

1. ábra. A levegő hőmérsékletének és a belső felületek átlag-hőmérsékletének kölcsönhatása egy fűtött helyiségben.

Hogy a nedvesség kondenzációja ne következzen be, a befűtött helyiség levegő-hőmérsékletének el kell érnie a min. 16°C-ot. Amennyiben a helyi­ség levegőjének relatív nedvességtartalma 30%-os, a levegő hőmérsék­letét 2°C-kal növelni kell, hogy elérjük azt a megfelelő hőmérsékletet, amely 60%-os relatív nedvességtartalom mellett állna fönt. Ez esetben kb. 12%-kal több hőenergiát kell juttatni a helyiségbe. A fűtéssel, vagyis a helyiség levegőjének felmelegítésével csökkentjük a relatív nedvesség­tartalmat. Ez ahhoz vezet, hogy növekszik annak a felületnek a vízpárol­gása, amelyet a nedves levegő lehűt.

A levegő nedvességtartalmának hatása az egészségünkre

Néhány embernek a levegő kis ned­vességtartalma légzési elégtelenséget, torokkaparást, esetleg nehéz (el)alvást okoz. A levegő nedvességtartalmát egyszerűen növelhetjük azzal, ha párologtatót helyezünk el a fűtőtestre. A levegő állandó nagy relatív nedvességtartalma a vízgőz kondenzációját idézi elő, ami a falakon és a sarkokban penészesedést okoz.

Azokban az épületekben, ahol új típusú, jól szigetelt ablakok vannak és a fűtőtest közvetlenül az ablak alatt helyezkedik el, ott fekete színű penész alakulhat ki. A penész megteleped­het az ablak fölötti áthidalásokon, a falak belső sarkaiban, a fürdőszo­bában és hasonló hűvösebb helyeken. Az automatikus párologtatók a le­vegő nedvességtartalmát az előre meghatározott értéken tartják.

2. ábra. Példa a fűtött helyiségek szokásos hőmérsékletére. A hőmérsékletek nem felelnek meg pontosan a szabvány értékeinek

A fűtött helyiségek belső hőmérséklete:

• lakott helyiségek, étkezők 20 °C;
• fürdőszobák 24 °C;
• előszobák, folyosók, konyhák, WC-k 16 °C,
• lépcsőház 12 °C.

60 %-os relatív nedvességtartalmat feltételezve, kivéve a fürdőszobát, ahol az 90 %-os.

Azonban az itt bemutatott hőmérsékleti, ül. nedvességtartalmi értékeket nem kell pontosan betartani. Abban az esetben, ha a lakóház vagy más ingatlan tulajdonosa a „saját hőmérsékletei” alapján számíttatja ki a hőveszteséget, akkor az egyes helyiségek levegőjének hőmérséklete a 2. ábra alapján is elképzelhető.

A helyiség levegőjének hőmérsékletétől eltér a fűtési rendszerben levő víz hőmérséklete. A fűtőtestbe vezető csőhálózatban (előremenő vezeték) levő víznek adott hőmérséklete van. Azzal, hogy a víz átadja hőjét a fűtőtestnek, csökken a saját hőmérséklete. A bevezető (előremenő) és az elvezető (visszatérő) csőhálózatban levő víz hőmérsékleti különbségét hőlépcsőnek nevezzük.

90/70 hőlépcső azt jelenti, hogy a radiátorba vezető, előremenő csőhálózat vize 90 °C-os, míg a radiátorból távozó víz hőmérséklete (a visszatérőé) 70 °C-os. Ezek elméleti számok, amelyeket – hőveszteség számításánál – a radiátorok kiválasztásánál veszünk figyelembe. Általános tendencia, hogy a méretezési hőmérsékletek csökkennek, 80/60; 70/50; 65/45 stb.

A táblázat ismerteti az ajánlott hőlépcsőértékeket a külső hőmérséklet alapján.

A csökkentés miatt növelni kell a radiátorok méretét, ezzel szemben csökken a fűtőberendezések vesztesége, hatékonyabb lesz a fűtés, kevesebbet kell fizetni a felhasznált energiáért. A gyakorlatban a leghidegebbek viszonylag rövid ideig, 1-2 hétig vannak, a korszerű vezérlési, szabályozási módok mindig az igényeknek megfelelően mű­ködtetik a fűtőberendezéseket. Ez a hőlépcső -15 °C-os külső hőmérsék­leten lép fel. Ha kint melegebb van, a hőlépcső kisebb.

Ha az előremenő csővezeték vizének hőmérséklete nagyobb lenne, akkor túlfűtés lépne föl. A fűtött helyiségekben forróság lenne és szellőztet­nénk. A kazánból kilépő víz hőmérsékletét ma probléma nélkül lehet szabályozni – attól függően, hogy mekkora a külső levegő, esetleg a fűtött helyiség hőmérséklete – időjárásfüggő rendszerekkel.

Míg a 60-as, 70-es években az a nézet járta, hogy a fa csak akkor áll ellen az időjárás viszontagsá­gainak és a kóroko­zóknak, ha komoly kémiai védőanyago­kat alkalmaznak, addig ma már építé­szeti megoldásokkal és száraz fa alkalma­zásával is igen jó favédelmet lehet biztosítani. Ma a kémiai szerek alkalmazásától akár el is lehet tekinteni.

Minden építőanya­got többé kevés­bé megvisel az a természetes igénybevétel, amelyet az eső, meleg, fagy, UV-sugárzás, szél és hó, vala­mint a környezeti ártalmak, mint pl. a savas eső terhelése jelent. A napsugárzás napközben felmelegíti az épületet, amely­nek néhány órával később az éjszakai fagynak kell ellenállnia. Hasonlóan viselkedik a falazat két oldala – az egyiket tartós fagy éri, míg belseje egy fű­tött helységet határol. Ezek­nek a falban keletkező hőmér­séklet különbségeknek nem szabad gondot okozniuk.

A legtöbb építési anyagra a legnagyobb veszélyt a tartós átnedvesedés jelenti. Itt nem­csak a közmondásos „lassú víz partot mos” mondásra kell gondolni. Már apró kis hajszálrepedéseken át is bejuthat a víz az anyagba. Ha ez meg­fagy a szerkezeti elem széttö­redezik, leválik.

A természetes körforgás és segítői

A fák bomlási folyamatát a gombák és rovarok idézik elő. Amiket mi fakár tevőknek nevezünk, azok a természet­ben fontos segítők. Alkotóré­szeire korhasztják a fát, és így biztosítják, hogy azok vissza­kerüljenek a természetes kör­forgásba. Ez a folyamat csak akkor zavarja az embert, ha a fát épületszerkezetként, soká­ig kívánja élvezni. Ekkor a biológiai korhasztók, kárte­vővé válnak, és meg kell aka­dályozni, hogy természetes munkájukat végezzék. A fát meg kell védeni ezektől, rá­adásul tartósan és nagyobb költségek nélkül.

Ez, a kártevők biológiájára alapozott módszerrel, kémiai szerek nélkül is lehetséges, mégpedig száraz fa beépítésé­vel. A fagombák legnagyobb részének egyébként is a fa ter­mészetes környezete, az opti­mális élettere. Ezeket a gom­bákat és rovarokat, mint pl. a szúféléket erdészeti kártevők­nek nevezzük.

A beépített fa kártevői

A különböző állati kártevő­ket, amelyek a beépített fát is megtámadják, a népnyelv fa-kukacnak hívja. A megneve­zés azonban félrevezető, hi­szen igazából rovarlárvákról van szó, amelyek a fából táp­lálkoznak amíg ott kész rova­rokká fejlődnek. Ez aztán ki­fúrja magát a fából, hogy el­repülhessen.

A növényi eredetű betegsé­gek okozói a levegőben mil­liószámra előforduló gomba­spórák. Alkalmas életfeltételek esetén bőrszerű réteget hoz­nak létre a fa felszínén, ame­lyen keresztül kivonják a fá­ból táplálékukat, és ezáltal korhasztják azt.

Természetes ellenálló­képesség

A különböző fafajiakat nem azonos mértékben támadják meg a kártevők. Az egyes fa-fajtáknak különböző fokú a gombákkal és rovarokkal szembeni természetes ellenálló képessége. Ez leginkább az adott fajra jellemző gomba-és rovarellenes hatóanyagokon alapul, mint pl. a gyanták, il­lóolajok, vagy csersavak. A   fafajtákat  tartósságuk szerint különböző rezisztencia osztályokba sorolják.

A nagyon fogékonytól a nagyon ellenállóig terjed a skála. A fatörzsön belül sem egyenlő mértékű a hatóanyagok elosz­lása, a belseje jóval ellenállóbb, mint a kéreg közeli részek.

A legjobb védelem a szárítás

Még a kártevőknek sem ele­gendő csupán a fa a fennma­radáshoz. Magas nedvesség­tartalomra van szükségük. A fagombáknak körülbelül 20%-ra, a rovarlárváknak va­lamivel kevesebbre. Ilyen fel­tételek nem alakulhatnak ki egy jól tervezett, normál la­kó klímájú faházban. A fa itt mintegy 7-15%-os kiegyen­lített relatív nedvességtartal­mú. Tehát a kártevőknek csak akkor van esélyük, ha eleve nedves fát építenek be. Egyébként csak a szabadban található fát támadják.

Az építési tömörfa minde­zen kívánalmaknak megfelel, különleges, ellenőrzött deszka­anyagot szolgáltat a modern házépítéshez. A szállítók ill. a fűrésztelep garantálnak bizo­nyos követelményeket, többek közt, hogy a fa nedvességtar­talma nem haladja meg a 15±3%-ot. A tömörfát több napon keresztül szárítókamrá­ban szárítják, 100 °C, vagy afeletti hőmérsékleten a lárvák a hő hatására elpusztulnak. További előnye a szárításnak, hogy a fa ezek után csak ke­véssé repedezik, ami megnehezíti a rovarok lepetézését. Így beépített állapotban is mé­rettartó marad, megakadá­lyozza a vetemedés következ­tében kialakuló búvó lyukak képződését. Ezután az ács­mester és a tervező feladata az, hogy a szárazon beépített fa a későbbiekben is az ma­radjon.

A megelőzés jobb, mint a kezelés

A favédelmet két fő csoport­ba oszthatjuk, a megelőző és a kezelő favédelemre. Míg a kezelő favédelem a gombák és rovarok célzott elpusztítását jelenti, addig a megelőző fa­védelem magában foglalja mindazt, amivel a kórokozók kifejlődését eleve meg lehet akadályozni.

A szélesen kiugró tető és a talajtól való megfelelő távolság megakadályozza, hogy a homlokzat átnedvesedjen.

Ez elsősorban az építési fa­védelmet jelenti, ami alatt mindazokat a szerkezeti és építéstechnikai megoldásokat értjük, melyek segítségével a gombáktól és a rovaroktól tar­tósan el lehet vonni az életben maradásukhoz szükséges fel­tételeket. A legfontosabb az, hogy a szerkezetek úgy kerül­nek kialakításra, hogy meg­akadályozzák a fa tovább nedvesítését.

A szerkezeti favédelemre a képzett ácsmester egész sor megoldást ismer, melyek megakadályozzák, hogy a víz a fán maradjon (az ábrán: különböző csepegtető párkány kialakítások láthatók).

A megelőző kémiai véde­lem csak alárendelt szerepű. Ez a szabadon, a talajjal érintke­ző faanyagnál, és a nagyon nedves területeken fontos. A favédelmet a DIN 68800 sza­bályozza. Hogy az építési fel­ügyelet szigorú előírásainak megfeleljünk, ezeket be kell tartani. Az előírás a lakók, a környezet és az egészségvédel­me.

Kémiai helyett építési favédelem

A kémiai favédelem alkalma­zása is csak a tartó épületré­szekre, mint a gerendák vagy gyámfák, javasolt. Szokásos szobaklíma mellett azonban erre sincs szükség, ha a faele­meket – mint a belső falakat – teljesen beburkolják. Jó megoldás az is, ha az elem úgy helyezkedik el a szobá­ban, hogy legalább három ol­dala látható, mint pl. egy nyi­tott gerendafödém gerendája. Ha itt mégis rovarfertőzés következne be, azt időben észlelni, és kezelni lehet.

Gombafertőzés nem követ­kezhet be az előírt maximáli­san 20%-os nedvességtartalom mellett. Ilyen módon annak az esélye, hogy az épületeleme­ket károsító fertőzés követ­kezzen be, olyan csekély, hogy ezeknek a szerkezeti elemek­nek a szabvány szerinti veszé­lyességi osztálya GK₀, ami a legalacsonyabb osztály.

A GK₀ kategóriájú szerke­zetek számára nincs kémiai favédelem előírva. Ugyanez érvényes az időjárástól védett, jól láthatóan beépített külső faelemekre. Ha ezeket pl. egy szélesen előugró tető védi az átnedvesedéstől, és szemmel ellenőrizhetőek maradnak, akkor GK₀ osztályba sorolha­tóak. A külső falak és tető­szerkezetek is GKo-ba sorol­hatóak, ha kialakításuk rovar-biztosan zárt és ha a beépített fa száraz.

Így csak kevés olyan épü­letrész marad egy faházban, melyet magasabb osztályba kell sorolni. Ebbe a csoportba szá­mítanak az ászokgerendák, amelyeket közvetlenül a fe­néklapra, vagy a pincelapra rögzítenek, és így fokozott a veszélye az átnedvesedésnek. Az ezeken a helyeken találha­tó fákat a 2. veszélyességi osz­tályba sorolják, (GK₂), és ké­miai védelemmel kell ellátni. Ha azonban ellenállóbb fákat, a 3. rezisztencia osztályból használunk akkor ki lehet vál­tani a vegyi védelmet.

Alapszerkezetek, mint az ellen-, vagy tartólécezetek a tető, födém vagy falszerkeze­tek fái tartófunkciójuk és el-takartságuk ellenére is általá­ban a GK₀ osztályba kerülnek. Ez az osztályozás annak kö­szönhető, hogy kis átmérőjük miatt hamar száradnak, és csak nagyon ritkán alakul ki bennük pete lerakásra alkalmas re­pedés.

És mi a helyzet a vegyvé­delem mentes fahomlokzatokkal?

Mázoljuk vagy sem -a döntés tisztán ízlés kérdése, és az építtető belátására van bízva. A fahomlokzat festése akkor javasolt, ha egyéni homlokszínezést kívánunk, és a fa idővel ezüstszürkévé váló színe nem tetszik. Megfelelő festékek az időjárásnak ellen­álló lakkok és az akril bázisú, vízhígítású lakkok.

A homlokzat élettartalma szempontjából azonban per­döntő az építési védelem szé­lesen kiugró tetővel, talajtól való megfelelő távolsággal, és gyors vízelvezetéssel. A hom­lokzat alsó végét csepegtető párkánnyal látják el, felső végét befedik, ezek a technikai megoldások magas szintű fa­védelmet tesznek lehetővé.

Összefoglalás

A fa olyan építőanyag, amely gond nélkül megfelel a tartós szilárdság és a könnyű kezel­hetőség feltételeinek. Az a hi­edelem, hogy egy faház ele­mei automatikusan bomlás­nak indulnak, hamis. Az épí­tész megfelelő terve az ala­csony nedvességtartalmú fa­anyag kiválasztása, a szaksze­rű megmunkálás és beépítés biztos védelmet nyújt a fa kártevői ellen. A lárváknak és gombáknak így nem alakul­nak ki megfelelő életfeltételei. A faházlakók feladata csupán abból áll, hogy időről időre el­lenőrizzék a szerkezetet, és az esetleges tömítetlenségi hibá­kat időben kijavítsák. A törvényhozók támogatják ezt a környezetbarát favédelmi megoldást, és előnyben része­sítik a kémiai favédelemmel szemben.

Összegezve: Alacsony fa-nedvességtartalom esetén nincs petelerakás, így nem alakulhat ki kórokozók okoz­ta megbetegedés. A nehezebb területeken magasabb rezisz­tencia osztályú fára váltha­tunk. A megelőző favédelem nem használ kémiai védelmet, és olyan szerkezeti megoldá­sokat alkalmaz, mint amiket már a múltban is sikeresen használtak.

Az épületek hom­lokzatainak sokrétű feladata van. A tartó külső falszerkezetet védi a direkt kör­nyezeti hatásoktól, így biztosítja tartós­ságukat és zavarta­lan funkciójukat. A faházaknak sem kell fahomlokzattal épülniük. Készülhetnek vakolva, kőből vagy akár szálerősítésű lapokból.

A homlokzatnak több­féle feladatnak kell megfelelnie. Mint a ház szabad diffúziót biztosító ,,bőre”, a bentről jövő párát át kell eresztenie anélkül, hogy a ház falazata átnedvesedne. Ezenkívül hőszigetel, télen megakadályozza az épület gyors lehűlését, nyáron az át-forrósodását. Ugyanakkor nem csak véd, hanem alakítja is a házat. Az ablakokat, az aj­tókat és a toldaléképületeket egységbe szedi, harmóniát te­remt a környezettel. Ráadásul lehetőleg tartós, és könnyen kezelhető legyen.

Igénybevétel

A külső borításoknak többfé­le igénybevételnek kell meg­felelniük:

• A nap nemcsak termi­kusan (a felhevülés során) hat rá, hanem fotomechanikusan is, főként az UV sugárzás ter­heli meg az anyagot, ami fa­kuláshoz vezethet.
• A nagy hőmérséklet-in­gadozások következtében anyagfeszültség keletkezhet, melynek hatására repedések képződhetnek.
• A tartósan magas légpá­ratartalom megnövelheti a homlokzat anyagának nedvességtartalmát, ez kondenzvíz kialakulásához vezethet, amelynek hatására a fémek el­korrodálnak.
• A szél direkt módon hat a homlokzatra, különösen a sarkokon és a kiálló részeknél. A légörvények miatt a szélvé­dett oldalon is kialakulhatnak szívóerők. A szélnyomás nem okozhat huzatot a ház belse­jében.
• A homlokzatot érő csa­padék mennyisége erősen függ a szél irányától és erős­ségétől. Amennyiben a homlokzatot nem szakszerűen épí­tették, a záporeső komoly ká­rokat okozhat.

A homlokzat felhasználha­tósága és tartóssága szem­pontjából már az épület ter­vezésének megkezdésekor komoly döntéseket kell hoz­nunk. A homlokzat anyagát és jellegét meg kell határozni, az optikai szempontokat figye­lembe kell venni, a tervezési és szerkezeti elveket el kell dönteni.

Egyszerű, és nagyon hatá­sos védelmet biztosít a kiug­ró tető. Nemcsak a homlok­zat anyagát védi az átnedve­sedéstől, hanem az ablakokat és az ajtókat is. Másik megoldás lehet, hogy a hom­lokzat emeletről emeletre kij­jebb ugorhat, így védve az al­sóbb szinteket az esőtől. A lábazat megóvja a földközeli részeket a talajvíz és a fröccse-nővíz hatásaitól. A homlokza­ti elemek e fölött kerülnek felszerelésre. Ha a házfal tövé­ig burkolt felület épült, akkor a lábazat magasságának leg­alább 30 cm-esnek kell lennie, mivel a csapadék a kemény felszínről felcsapódhat.

Tervezés

A vízszintesen kiszögellő fel­színeket, mint pl. az ablakpár­kányokat, le kell sarkalni, csepegtető-peremmel, „vízorral” kell ellátni, hogy a csapadék gyorsan el tudjon folyni. Az anyagokat mindig a terhelés­nek megfelelően, valamint az építési, klíma, és lakóhelyi adottságokat figyelembe véve kell megválasztani. Nagyon igénybevett felületek esetén különösen időálló faanyago­kat kell használni.

A hőszigetelés biztosítása, és az anyagvédelem miatt a felhasznált anyagok nem ned­vesedhetnek át. A külső fala­kat különösen veszélyeztetik a záporesők, ha nincs megfelelő módon megoldva az eső elle­ni védelem. Ezenkívül meg­felelő technikával biztosítani kell az esővíz gyors elvezeté­sét, és a fal eső utáni gyors száradását.

Hőszigetelés

A külső borítások biztosíthat­ják az épület hőszigetelését, ha további hőszigetelő réteg­gel kombinálják őket.

Az átnedvesedés ellen hatá­sos védelem a bevonat és a faborítás közti szabad diffúziójú papír- vagy műanyagfólia réteg. Ez megakadályozza az esővíz betörését, miközben nem gátolja a bent keletkező vízpára szabad kijutását. Az átnedvesedés mellett megaka­dályozza a kellemetlen huzat­jelenségek kialakulását. Éppen ezért ezt a réteget szélzáró szi­getelésnek is hívják.

A faburkolat jellegétől és szigetelési tulajdonságaitól függően a szélzáró szigetelés­től el is tekinthetünk. Hogy a bentről kifelé diffundáló ned­vesség biztosan elvezetődjék, a szélzáró szigetelés és a hom­lokzatburkolat közti távolság­nak minimum 2 cm-nek és alul-felül szellőzőnek kell len­nie. A főszigetelést kiegészítő szigetelőréteget kívülről is fel lehet helyezni.

Homlokzati sokszínűség

A faházakat bármilyen hom­lokzattal el lehet látni — akár kő, fa vagy vakolatréteggel. A kőhomlokzat leginkább azokon a vidékeken terjedt el, ahol ez a hagyományos város-, és utcakép része. A keretes szerkezetű fafalat hézagmen­tes szélzáró szigetelés fedi. A szélzáró szigetelés és a falazás közt legalább 4 cm-es távol­ságnak kell lennie, hogy a szellőzés biztosított legyen. Ez a borítás ugyanakkor kiegé­szítő hőszigetelő rétegként is funkcionál. Az alapozástól föl­felé épített elő-falazatot 25 cm-ként rögzítik a favázhoz. Az alsó két téglasorban az ál­lóhézagokat nem fugázzák ki, ezzel biztosítva a falazat és a faváz közti szellőzést . A felső szellőzést egy, a tető és a fa­lazás közti néhány cm-es, ráccsal fedett rés szolgálja.

Az ásványi vakolat sokréte­gű kialakítást igényel, mely­nek során a szélzáró szigete­léstől eltekinthetünk. Először a teljes faszerkezetet fagyapot lemezekkel fedik. Ezután egy horganyozott dróthálót he­lyeznek fel (rabicháló), ami alapul szolgál a két rétegű va­kolatnak – a habarcs, majd a vízlepergető vakolatrétegnek.

A fazsindelyes és szálerősí­tésű lapborítás esetén a szélzá­ró szigetelésre még egy ellen-lécezéses alsó szerkezetnek is fel kell kerülnie. Először 24 mm-es, függőlegesen elhelye­zett léceket, majd ezekre 30 mm-es léceket szegeznek fel vízszintesen. A vízszintes lé­cek távolsága a zsindelyek és a szálerősítésű lapok nagysá­gának függvénye.

A fedőléces, ill. a talajfedlap borításokat függőlegesen kell felvinni egy vízszintes lécezetre, mely a szélzáró szi­geteléssel beborított faszerke­zet fölött helyezkedik el. A deszkák közt csak néhány centiméteres hézagot hagy­nak, melyet borítólécekkel fednek. Akinek jobban tetszik a vízszintes irányú faburkolat, az választhatja a borított burkolatot is. Itt a deszkákat pikkelyszerűen helyezik el.

mlok

Homlokzatváltozatok: 1. héjazat falécekből, 2. fazsindely, 3. klinkertégla előfal burkolat, 4. vakolt homlokzat. A külső fal felépítése: 1. előregyár­tott falemez, 2. párazáró réteg, 3. fa merevítők, 4. hőszigetelés, 5. előre­gyártott falemez, 6. szélzáró fólia, 7. vakolattartó falemez, 8. rabicháló, 9. kétrétegű vakolat, 10. lécezés, 11. keresztlécezés.

A faalapú külső falborítás élettartama szempontjából döntő a jó tervezés és kivite­lezés. Itt a fakárosító gomba­fajok elleni védekezés áll az előtérben. Mivel ezeknek a fennmaradáshoz minimálisan 20%-os fanedvességre van szükségük, jó tervezéssel megakadályozhatjuk a fa tar­tós átnedvesedését, a gombá­sodást.

Védelem, karbantartás, gondozás

Ha az építészeti favédelmet következetesen megtartottuk, sem az építési szabályok miatt, sem szükségszerűségből nem kell kémiai favédelmet alkalmazni. Ha mégis a ké­miai védelem mellett dön­tünk, be kell tartani a megfe­lelő előírásokat. Rendszeres ellenőrzéssel és karbantartással a káros fejle­ményeket hamar felismerhet­jük, és kis ráfordítással kivéd­hetjük. Ezenkívül az alapszer­kezetet is megóvjuk a káro­sodástól.

Amikor arról van szó, hogy Németországban a magasépítési költségek miatt bűnbakot keressenek, a pince kerül elsőként a vádlottak padjára. Alaposabb megfigyelés során azonban a vádló érvek elvesztik élüket. A következő fejtegetés védőbeszéd a pince felmentése érdekében.

Vajon gazdaságos építkezésről be­szélhetünk-e eze­ket a megszorítá­sokat is figyelembe véve? Renate Sei­fert, az építőipar egyik szakértője számára az egész pince kérdés jól példázza azt a rossz irányt, ame­lyet a vita mosta­nában vett. „Min­dig csak a lemon­dásról prédiká­lunk” panaszkodik. Azaz a fekete pontot már előre kiosztották a nagy­igényű építtetők­nek.

A krumplit és az almát manapság már nem a pincében tárolják, a mosógép úgyis jobb helyen van a konyha mellett, és apu­ka hobbiszobája is világosabb, melegebb és jobban megkö­zelíthető a földszinten.

Ezzel a mondattal indokol­ta a berlini Bautec kiállításon a Brandenburgi Tartomány­fejlesztési Társaság azt a döntését, hogy a „vidéki ház” prototípusának nincs pincéje. 118 m² lakóterületű, 135 000 eurós ökoházról van szó, mely a telek nélkül kerül ennyibe.

Mennyire előnyösek az előnyös javaslatok

Mi van akkor, ha apuka nem jól megközelíthető hobby szobát szeremé, hanem olyat, ahol a család zajától távol játszhat a modellvasútjával? És miért tetszene annyival jobban a konyha mellet a mosógép, mint a pincében? És azok az emberek, akik gyümölcsös­kertjük termését tárolni sze­retnék?

Innen nézve már nem is tű­nik annyira kedvezőnek a LEG Brandenburg javaslat, a jutányos ajánlat minden öko­lógiailag kedvező érve keser­nyés mellékízt kap. El kell ismerni, hogy a LEG-ház alaprajzán a föld­szinten két tárolóhelység és egy háztartási szoba található, és a kazánt a tető alá tervez­ték, de kérdés, hogy egy négytagú család helyigényét hosszú távon ez kielégíti-e?

Aki nem csinálta meg házi feladatát

Seifert ugyanakkor egészen más lehetőségeket lát a takarékoskodásra, mivel az elmúlt bő esztendőkben az építőipar semmiféle újításra nem kény­szerült. „A tervezőknek — értsd az építészeknek — fel kell fejlődniük a legkorszerűbb műszaki színvonalra, ebben vannak a legnagyobb lehető­ségek” — folytatja. „Ezenkí­vül értelmes építési helyfel­használásra van szükség, és nem középkori céhszabályza­tokra. Amikor ezek a célok megvalósulnak” — összegzi Seifert, „akkor jogos az épít-tetőktől megszorításokat el­várni.”

Ami a pincét illeti, az za­varja leginkább, hogy a né­meteket úgy állítják be, mint akik túl merevek ahhoz, hogy elhagyják a pincét, inkább rabszolgaként megtartják a hagyományokat. Pedig a kér­dést nem lenne szabad ennyi­re egyszerűen kezelni. „Az, hogy Hollandiában, amit mindig a jutányos építkezés példájaként emlegetnek, nincs hagyománya a pincéknek, nyilvánvaló, hiszen szinte mindenütt magas a talajvíz.”

Minden háznak szüksége van tárolóhelységekre. Hogy ezeket a pincében helyezik el, vagy az épület kiszélesítésével, ha megfelelő a telek, egyéni döntés eredménye kell, hogy legyen. Seifert amellett érvel, hogy a kérdést nem rövid tá­von kellene vizsgálni. Egy alápincézett ház hosszú távon sokkal értékesebb.

Szélesíteni, vagy ásni

A szövetségi kormányzat nemrég elfogadott irányelvei a döntést elsősorban a telek tulajdonságaitól teszi függő­vé. „Ha a telek sziklás vagy magas a talajvíz, akkor egy pince aránytalanul megnöveli a költségeket.” A többletköltségeket „legkevesebb 16 000 EUR-ra” becsülik. Gyakran vezet többletkiadáshoz az, hogy a pincét szigetelni kell, vagy az építtetők külső bejá­ratokat is szeretnének. A fű­tést, az autót, a tartalékokat és a raktározni valókat sokkal ol­csóbban el lehet helyezni a „telek szintje felett”. További tárolófelületeket kínál a tető­tér, a garázs, az autóbeálló, vagy a kerti sufni.” így érvel az Okai készház gyártó cég is, és 10-30 négyzetméteres toldaléképületeket kínál 10 000 EUR-tól.

Hans Reiner Thiersch okl. építész ugyanakkor azt taná­csolja, vegyük fontolóra, hogy „az alagsorban viszonylag ol­csón lehet helyiségeket kiala­kítani”. Természetesen ez at­tól függ, hogy lakó- vagy hálószobákról, ill. hobby, tároló vagy háztartási helyiségekről van-e szó. Mert minden eset­ben más elvárások vannak a hő-, hang-, és nedvesség elle­ni szigetelés terén, az ár ennek függvénye.

Pince nélküli épület alaprajza. Ebben az esetben egy szinten alakítottak ki pótló helységeket.

A pincehelységek sokoldalúságát általában csak az idő múlásával fedezzük fel. „A költségek kiszámításánál” — folytatja Thiersch „abból kell kiindulni, hogy bizonyos nagyságú tárolófelület és a fű­tés elhelyezése is szükséges.” Ezeknek a lakófelületen való elhelyezése igen drága lenne. Gondoljuk át azt is „hogy minden alapozás már eleve legalább 80-100 cm mélyre kerül, és ha nincs alápincézve a földszint, akkor szigeteléssel is számolni kell.”

Az egyemeletes épületek drágák

Mit takaríthatunk meg így tulajdonképpen? A mellékelt ábráról leolvasható, hogy a pinceköltségek a tiszta építési költségekhez viszonyítva je­lentősen csökkenthetőek. Ha a kétszintes, teljes pincéjű há­zat vesszük alapul, és azt ne­vezzük 100%-nak, akkor a pince felezésével 7-10%-ot ta­karíthatunk meg, de a hasz­nos terület is 16%-kal csökken. A „magas pince” (a föld fe­letti tároló helyek) 10-25% megtakarítást jelentenek, 33% hasznos terület veszteséggel. Az ábráról az is leolvasható, hogy milyen drágák az egy­szintes épületek.

Erre hívja fel a figyelmet Matthias Schnabel is, a BHW-Sparkasse-tól. Ő 30000 EUR-ra becsüli egy 100 négyzet­méteres lakófelületű — egy­szintes — ház teljes pincéjének költségeit. Ha ezt a lakófelü­letet két szintre osztanák el, a pince felület 55 m²-re csök­kenne, 60000 helyett 33 000 DM-ért. „Egy pince sok he­lyet kínál” — folytatja Schnabel, „azonban ezt általában drágán meg kell fizetni.”

A pince teljes elhagyásával csak a költségek mintegy fe­lét takaríthatjuk meg, az elő­ző számításra utalva kb. 8 000, ill. 15000 EUR-t, mi­vel alagsor nélkül az alapozást és a fenéklapot jobban meg kell erősíteni. A megtakarítá­sok tovább csökkennek, ha fi­gyelembe vesszük a földszin­ten kialakítandó pótló helyiségek költségeit, amelyek a BHW számításai szerint 12 négyzetméterre számítva, mintegy 4-5 000 EUR-t tesznek ki.

Még egy stabil 10 m²-es kis kerti sufni építése is mint­egy 1500-2200 EUR-ba ke­rül. Takarékos megoldás lehet még a tetőtérben, a garázsban vagy az autótárolóban kiala­kított tárlóhelység. De ha vé­gig gondoljuk a BHW számításait, felmerül a kérdés, hogy vajon ± 50000 EUR megtakarítás megéri-e 40 m² hasznos  terület  elvesztését.

Pince építése porózus betonból és kész elemekből

Takarékoskodási intézkedések, amik valóban megtérülnek

Sokkal ésszerűbb nem elte­kinteni a pincétől, és inkább a BHW általjavasolt takaré­kossági lehetőségeket megszívlelni.

Ezek:

• Egyszerűbb kialakítás -a pincehelyiségeknek nem kell sem szépnek, sem repre­zentatívnak lenniük. A falakat sem kell lekezelni. Aki eltekint a vakolattól, festéktől és a pad­lóburkolástól, egy 55 m²-es pince esetén legalább 2500 EUR-t takarít meg.
• A pincébe vezető külső lépcső elhagyásával mintegy 3000 EUR takarítható meg.
• Megtakarítás saját mun­kával. A talaj elhordása, és az alapozás – a BHW szerint -kiválóan alkalmas arra, hogy magunk végezzük, hisz itt nincs szükség kézügyességre. Speciális pinceépítő-készlet segítségével még a falakat is felhúzhatjuk magunk, feltéve,hogy van egy kis tapasztala­tunk a falazás terén, és értünk egy keveset a gépekhez és anyagokhoz. A BHW szerint így akár a pinceépítés költsé­geinek 40-60%-át is megta­karíthatjuk.

A pince hatása a szobaklímára

„Természetesen a pince drá­gább, mintha nem építenénk pincét” — mondja a Német Cementipari Szövetség kép­viselője, „de nagyon sok elő­nyét élvezhetjük, reális áron.”

Természetesen a cementgyár­tóknak gazdasági érdeke fű­ződik ahhoz, hogy a német pincekultusz megmaradjon, de tárgyilagos megfontolásai­kat nehéz megcáfolni. „Az építési telek és az alap úgyis megvan, ezek kettős haszná­lata révén egyrészt gazdasá­gos, másrészt környezetbarát módon kétszeres hasznos tér­hez jutunk. Az általában túl kicsi pótló helyiségeknek a telek rovására való kialakítá­sától pedig eltekinthetünk.”

Ez még nem minden. Még lakásbiológiai szem­pontból is javasolt a házat alá­pincézni. „A legkönnyebben úgy lesz a földszint padlója meleg és száraz, ha pince van alatta. Egy átlagosan hőszige­telt pincefödém a száraz lakás valamennyi igényét kielégíti.

Aki a faépítéssel foglal­kozik, hamar szembekerül egy alapvető kérdéssel, amit nem lehet mindig egyszerűen igennel vagy nemmel megválaszolni. A fakeretes házak régi ácstechnikája, vagy a modern kisipar választása, amely az előző know-how-t is felhasználja, és a hőszigetelési előírásokat is problémamentesen be lehet tartani.

Hogyan lehet annak a kihívásnak meg­felelni, hogy a tájra jellemző fakeretes építé­si módot egységesen alkal­mazzuk a különböző építési stílusokban nem éppen sze­gény vidéken? „Bár az alsó­-szászországi parasztház a mintája az összes általunk épített háznak,” — magyaráz­za ifj. Emil von Elling, aki harmadik generációsként vezeti a családi vállalkozást, „75 éves tapasztalatunkkal is­merjük az összes fakeretes építési technikát úgy, hogy Flensburgtól Garmischig bár­hol képesek vagyunk a táj­nak megfelelő fakeretes házat tervezni és építeni.”

Valóban a három Elling konstrukciós modell („pol­gárház”, „winseni lápvidék” és „lüneburgi rét” ) öt kü­lönböző házszélességben ala­kítható ki — 5-8 fakeret az oromzaton, ill. egy sarokház. Ezenkívül a vázközök mérete bármikor egyénileg változ­tatható. Ez teszi könnyeddé a fakeretes épületek tájképbe illesztését, amikor minden tulajdonság meghatározott, mint a tető szerkezete, és a tetőfedés. Az alaprajz kialakí­tásánál is további lehetősége­ket kínál a raszteres építés -pl. megmaradhatnak az ősibb kis szobáknál, vagy kialakít­hatók a modern igényeknek megfelelő tágas belső terek.

Ahhoz, hogy általános együtteseket tudjanak kiala­kítani, az Elling házprogra­mot garázsprogram egészíti ki, melynek építési stílusa a házakhoz igazítható, például a padlásteret különböző funkcióknak megfelelően le­het módosítani. A főépülettel való direkt összeköttetés is megoldható, így a garázs­épület és a ház felső szintje átmenet nélkül összeköthető.

Példánkban az ,,Imke” alapmodellt egy nagy család számára alakították át. Az építtetők nagy hangsúlyt fektettek egy szögletesen el­terülő, tágas lakótér megvaló­sítására. Minden nyitottsága ellenére a mestergerenda és a tartószerkezetek a teret jól határolt zónákra osztja. A te­tőtérben három megfelelő méretű gyerekszoba, valamint a szülői háló-, és fürdőszoba veszi körül a játszószoba hangulatú galériát, melyet a tájra jellemző csúcsos tetőer­kély világít meg.

A kissé lejtős telek emel­kedő bejáratát jól védi a részben elnyújtott tető, amit szabad hosszmerevítő és fa-konzolos tartószerkezet rög­zít. A fa ablakkeretek és a te­tő meleg színei harmoniku­san feloldják a fehérre me­szelt ház és a fekete fakeretek közti kontrasztot. A ház ked­ves karakteréhez hozzájárul még a lábazat és a látható pincefalak natúrköves kiala­kítása is.

Az Elling-házakat egy építőcsapat kulcsra készen építi fel, bár az építtető külső cégeket is alkalmazhat.

Az alacsony energiafel­használású házak a készház piacon lassan stan­darddá válnak – ahogy Schwöreréknél is. A lehetőség szerinti legjobb hő- és lég­szigetelő szerkezetek lehetővé teszik, hogy a meleg a ház­ban maradjon, így alacsony a hőveszteség. Ez előny jelent a környezetvédelem és a pénz­tárca szempontjából, de a kellő légcsere hiányában káros lehet az egészségre. A termé­szetes légcsere ezekben a házakban óránként csupán 0,1-0,4-szeres. Az ajánlott legalább 0,6-szoros, de az optimális 1-1,5-szörös lenne óránként.

A következmények: megnő a páratartalom, a ká­ros és allergén anyagok kon­centrációja a levegőben, az építőanyagok átnedvesednek, fokozódik a hőveszteség, ha a bentlakók belátásuk szerint csak ablakon át szellőztetnek.

Itt csak egy segíthet: az automatikus szellőző- és szel­lőztető berendezések, hővisszanyerővel felszerelve. Ezt a technikát Schwörer 1983 óta szériában alkalmazza a „Hő újrahasznosító házai­ban”. További előny, hogy a beérkező levegőt a rendszer megszűri, és megtisztítja a pollenektől és a portól, ami allergiásoknak igen kedvező. Ezután kerül a hőcserélőbe, ahol a beérkező levegőt a tá­vozó levegő és a kazán meleg füstgáza keveredés nélkül me­legíti fel.

Még hatásosabb a hő-visszanyerés, ha egy talaj hő-visszanyerőt is integrálnak. 40 méter csövet fektetnek le a ház köré, mintegy 1,5-2 méter mélységben. A kont­rollált légcseréhez szükséges levegőt ezekben áramoltatják, így a levegő felveszi a föld mélyének termikus energiá­ját. Alacsony külső hőmér­séklet esetén —10 °C-ról +2 °C-ra melegedhet fel a levegő, ami ezután érkezik a szellőző berendezés hőcserélő­jéhez. Nyáron a talaj hő-visszanyerő klímaberendezés­ként működik, és kellemesen lehűti a levegőt.

Ezt a fűtési koncepciót az Ikarus 4,8 m²-es napeleme egészíti ki. Ez, mint az összes többi Schwörer-féle hővisszanyerő háznál, benne foglaltatik az alapárban.

A lakóterek felosztása jól bevált – a földszinten nap­pali, étkező, konyha, az eme­leten elég a hely a két gyerek és a szülők hálószobája szá­mára. Egy harmadik gyere­ket a földszinten lehet elhe­lyezni, de ezt a szobát akár vendég- vagy dolgozószobá­nak is lehet használni.

Szomorú őszi este. Éppen hazafele tart a munká­ból. A lámpák az ajtó nyitá­sával maguktól felkapcsolód­nak. A konyha és a nappali kellemesen meleg, bár Ön egész nap távol volt, és a fű­tés azalatt le volt állítva. A jövő zenéje? A „European Instabus”-szal (EIB) valóság­gá válhat.

A készház-gyártó Streif cég innovatív házukat ilyen technikával szereli fel. A do­log kulcsa: chipek az épület­gépészeti berendezésekben (villanykapcsolók, zsaluk, fű­tés) és az érzékelőkben (fény, hőmérséklet, mozgás, ajtó- és ablakkontakt érzékelők) és egy 24 Voltos vezeték, ami az egészet összekapcsolja. Az „Innabus”-szal tehát irányí­tani és ellenőrizni lehet a fű­tést, világítást és a zsalukat. A fő eltérés a hagyományos berendezésekhez képest az, hogy a rendszer független az áramellátástól és a felhasználó irányításától.

Amikor az EIB berende­zést beszerelik, laptop segítsé­gével beprogramozzák, meg­adják az alapbeállításokat és kapcsolatokat, pl. azt, hogy a zsaluk bizonyos fényviszo­nyok mellett nyíljanak, vagy zárjanak, a szobahőmérséklet függvényében működjenek a fűtőtestek, ill. azt, hogy nyi­tott ablak mellett a fűtés au­tomatikusan kapcsoljon ki.

A zsalukat, világítást és a fű­tést egyedileg is lehet szabá­lyozni pl. LED-mutatóval, szobatermosztáttal felszerelt kapcsolókkal vagy kényelme­sen egy infravörös távirányí­tóval. A bejáratnál és a háló­szobában található kijelzőkről könnyen leolvasható, hogy van-e nyitott ablak, hol ég éppen a villany, és melyik szobában hány fok van.

A következő fokozat a „Home Electronic System” (HES), amelyet az „Instabu-son” a Siemens telepített. A parancsnoki központ itt a „Home Assistant” egy multi­média-számítógép, melynek képernyőjén könnyen azono­sítható szimbólumokkal lehet az adott épületrészt kiválasz­tani és irányítani. Egy pilla­nat alatt meg lehet tudni, hogy melyik fogyasztó működik éppen, hogy az abla­kok és ajtók nyitva vannak-e, és van-e valahol üzemzavar. A telefonhálózatra kap­csolódva pl. egy hangvezérelt Voice-Menüt le lehet kérdez­ni, hogy minden eszköz rendben működik-e, ül. a HES automatikusan küldhet egy faxot a közönségszolgá­latnak. A HES tanulékony. Egy héten belül kiismeri a lakók szokásait. Hosszabb tá­vollét esetén lakott házat szi­mulál, a redőnyök a napi rit­musnak megfelelően működ­nek, és a lámpák a szobákban ki-bekapcsolnak.

Az innovatív házban ezen­kívül hőcserélővel összekap­csolt szellőző és szellőztető berendezés is található. A hőcserélő felveszi a használt szo­ba- és a környező levegő ener­giáját, és átadja a friss levegő­nek. A meleg levegő leáramlik a rekeszüreges padlóba, fel­melegíti, és a padló szellőző-nyílásain át bejut a légtérbe.

Az épülettestet az oromzat irányába állították, így a bel­ső tér alaprajza érdekesen ala­kul, az átlók kifejezettebbé válnak. Ez leginkább a föld­szinti tálalóban és az emeleti fürdőszobában válik nyilván­valóvá.

Melegvíz a naptól — a naphőelemek segítsé­gével a háztartási melegvíz-­igény kétharmadát lehet fe­dezni. Hans-Joachim Reuther, ennek a háznak a tulajdonosa és egy napenergia-techniká­val foglalkozó cég üzletveze­tője, néhány lépéssel tovább­ment. Függetleníteni akarta magát az energiahordozók­tól, amelyek a környezetet károsítják, és amelyeknek a forrásai korlátozottak. így energia szempontjából önel­látó házat kellett kialakítania. Ehhez intézkedések egész sorára volt szükség!

Alapvető szükséglet egy 16,5 cm vastag ásvány gya­pottal és 10 cm-es többréte­gű szigetelőlappal ellátott hő- és légszigetelt borítás -ez csökkenti a fűtési energia­igényt. Kontrollált, hővisszanyerővel ellátott szellőztető biztosítja a friss levegőellá­tást.

Az elektromos energiaellá­tás kulcsszereplője egy nikkel-kadmium akkumulátor. Tárolási kapacitását úgy ala­kították ki, hogy feltöltés nélkül három napig tudja biztosítani a ház áramszük­ségletét. Három helyről kapja az ellátását, egy fotóvoltaikus berendezésből, a szélgenerá­torból, és a melegenergia kuplunggal felszerelt tömb hőerőműből. A fotóvoltaikus berendezés a fűtési szezonon kívül önmagában is képes megteremteni a szükséges 3kWh energiát.

A napelemekből és a szél­turbinákból származó felesle­ges energia sem megy ve­szendőbe — egy melegítőrúd segítségével felmelegít egy 1000 l-es puffer-tárolót, ami ezenkívül a kazán és a nape­lemek melegét is begyűjti vákuum gyűjtőkkel. Ez egy­részt melegvíz-, másrészt hő­energia puffertárolóként szol­gál. Programozható solariméter irányítja hatékonyan.

Bár a használt épülettech­nika futurisztikus utakon jár, a Reuther család mégis teljesen hagyományosan kialakí­tott, kellemes családi házat épített. A földszinten kis szélfogó szolgál meleg- és pi­szokzsilipként. Az étkező és a nappali jól elkülönül egymás­tól. A nagy konyhában az öttagú család étkezőasztala is helyet kapott. A szülők föld­szinti birodalmában a fürdő­szoba és az öltöző is megta­lálható. A gyerekek az emele­tet birtokolják. A galéria összeköti a gyerekszobákat és közös játékra hívogat.

Mindig akadtak olyan építtetők, akik a haladást előrelendítik, és nem törődnek a törvényben rögzített előírásokkal. Ilyen a következő példánk is. Mielőtt a jelenleg érvényes hőszigetelési előírás 1995-ben életbe lépett volna, Michael Hofbauer alacsony energiafelhasználású házat épített, melynek tervezésében ő maga is részt vett. A készház-ipar is élen jár a haladó szellemű faházépítésben. A napenergiát hasznosító berendezések sokuknál a standard felszereléshez tartoznak. Intelligens épülettechnika, fotóvoltaikus melegszivattyú megrendelésre beépíthető.

Amikor lehetőség van alacsony energiafel­használású ház épí­tésére, akkor azt előírásszerűen kell megvalósítani. Michael Hofbauer nem titkolja, hogy a két éve érvényben levő hő­szigetelési előírásokat nevet­ségesnek tartja. Már 1994-ben bebizonyította az ezeken az oldalakon ismertetett ház­zal, hogy igenis lehetséges na­gyobb nehézség nélkül ilyen alacsony energiafelhasználású házat építeni.

Sajnos pontos meleg-mérle­get nem tud Hofbauer mutat­ni, de elfogadható érveket hoz fel amellett, hogy itt valóban alacsony energiafelhasználású házról beszélhetünk. Az épít­tető ugyanis támogatást ka­pott Baden-Württemberg tar­tománytól a tervezés többlet­költségeire. Hofbauer a münsteri LBS Westdeutsche Lan­desbausparkasse „Okohaus” projektéhez fordult, hogy a bizonyítható éves égési hő-szükséglete teljesíti az ala­csony energiafelhasználású házaknál előírtakat. Az épít­tető azonban a referenciaház­hoz képest vastagabb szigete­lést alkalmazott a falakon és a tetőn, és valamivel jobb K-értékű ablaküvegeket használt fel.

Az alap egy fakeretes szer­kezet, 81,5 cm-es rasztertá­volsággal. Az ablakoknál és aj­tóknál az építtető eltért ezek­től, hogy konstrukciós sza­badsága nagyobb lehessen.

Az egyszerű szerkezet segítségével vált lehetségessé az, hogy az épületet három ember csupán három hónap alatt építse fel.

Egy kreatív emberhez így is illik, végtére is Michael Hof­bauer  foglalkozására  nézve grafikus, képző- és iparművész. A kreativitás számára az az elv, amit egy nem-építész is hasznosítani tud a házépí­tés kapcsán. ,,Az építész nem csak olyan valaki, aki statikai számításokat végez, hanem akinek ötlete van.” Számára ezért volt természetes a „mér­nököt játszani”.

A játékos kedv biztosan hozzájárult a végeredmény­hez. Azok az idők, amikor pánikszerűen igyekeztek ke­rülni mindenféle kapcsolatot a hagyományokkal, a poszt­modern idők őrületével lezá­rult. Itt az építési hagyomá­nyokkal kialakított feszültség­mentes viszonyt egy lépéssel tovább is viszi: puszta után­zás helyett az ellentétekkel ját­szik. A házban a modern technika összhangba kerül a hagyományos formanyelvvel, a parasztszekrények és a de­sign-lámpák jól megférnek egymással.

„Egy öko-háznak nem kell mindig úgy kinéznie, mint­ha müzliből lenne” — mondja az építtető. „Számomra fon­tos volt az is, hogy olyan há­zam legyen, amelyben hat-hét méter távolságra elláthatok” — világosít fel elképzeléséről. Te­hát a ház nagy kell, hogy le­gyen, de olyan „amilyet szin­te sosem kell fűtenem.”

A régi paraszti építészetet stilisztikailag tisztán vissz­hangozza a ház. Ezek az öreg házak ugyanis olyan megol­dásokat nyújtanak, amelyeket a természettel való küzdelem során fejlesztettek ki. Feltűnő­ek a tetőn lévő markáns kiugrások. „Kifejezetten fontos volt számomra, hogy csak konstruktív favédelemmel dolgozzam.” Az elülső orom­zat felett a tető úgy magaso­dik fel, mintha csigasor húz­ná. Ez azonban nem játék, hanem az alatta fekvő terasz védelmét szolgálja. „A hom­lokzat fája ugyan megszür­kül” — magyarázza az építte­tő, „de nem rohad el.” Hogy a fahomlokzat ne legyen mo­noton, fehér területek szakít­ják meg. Hasonló visszautalás a vidéki építéshez a hozzáé­pített pajta, ami az északi ol­dalon védi a konyhát.

Hofbauer erőfeszítései, hogy a természetet a ház építésével kevésbé terheljék meg, az alapanyagok megválasztásánál is megfigyelhető. A falak el­készítésénél használt fa és cel­lulóz anyagok könnyen alkal­mazhatók. A kocsibeálló és a kert újrahasznosított lemezzel fedett. „Amikor a házamat le­bontják, semmi különleges hul­ladék nem fog keletkezni” — erősíti meg az építtető. Csak az ablakok műanyagkeretei ne­vezhetők különleges hulladék­nak. A 8500 literes esővíz-cisz­terna, ami ellátja a WC-t, a mo­sógépet és a kertet, valamint a napelemek egészítik ki a ház természetbarát arculatát.

A házat csupán három em­ber építette, három hónap alatt. Na persze, az itt segítő két barát asztalos illetve ács volt. Hogy a faházában is ele­gendő hőtároló tömeg legyen, minden belső falat 10 cm vas­tag natúrgipsz pallókkal és horonyeresztékkel erősítettek meg. „Ez a szobaklíma szem­pontjából nagyon kellemes” — örvendezik Michael Hofbauer, „az épülettömeg szabályozza a hőmérsékletet és a páratar­talmat.”

Az építtetőnek különös­képpen tetszik házának flexibilitása. „Az ember bármikor betehet, vagy kivehet falakat, vagy nagyobb és jobb abla­kokat építhet be.” Ezenkívül az irodaszintet bármikor la­kóegységgé lehet alakítani. A házat, és erről Michael Hof­bauer meg van győződve, így szükség esetén könnyebben el lehet adni.

A faházakhoz gyakran társítjuk a „müzli-han­gulatot”. Ezt az előítéletet Baufritz a „Fehér Villa” mo­dellel kívánja eloszlatni. A szinte szimmetrikus koc­kaházat keresztes oromzata és spiccerkélyei lazítják fel. A világos szürke homlokzat és a natúr szürke tető kölcsönzi az elegáns külala­kot.

A nyitott étkező-lakótér a földszint kétharmadát fog­lalja el. A középen elhelyez­kedő galérián át fel lehet lát­ni a felső szintre, és a piramis alakú fénykupolán át az égre. Nemes a belső kialakítás — carrarai márvány padló a földszinten, cseresznyefa lép­csők, design centrikus fürdő­szobák. Hasonló színvonalú a technikai kiképzés is. Az „European Instabus” automatika irányítja a moz­gásérzékelőket, a szél-, eső-, világosságérzékelőket, a hő­mérőket, az ablak-, a zsalu-, valamint a világításszabály­zókat.