Tetőtér beépítés - 118. oldal

Függőleges teherhordó szerkezetek

Az épület szerkezeteinek súlyát és a használatból adódó terhelést a függőleges teherhordó szerkezetek (falak, pillérek) továbbítják a teherbíró talaj felé. E szerkezeteknek a tetőtér beépítéséből adódó többletterhelést károsodás nélkül kell viselniük és továbbítaniuk. Csak ebben az eset­ben szabad a padlástér hasznosítását tervbe venni. Elő­zetes vizsgálatuk tehát feltétlenül szükséges; ezért röviden áttekintjük a falszerkezetek fajtáit, anyagát.

A függőleges teherhordó szerkezetek kialakítása igen különböző lehet, attól függően, hogy milyen szintszámú, milyen funkciójú és milyen méretű épület szerkezeti rend­szerét vizsgáljuk. Ezek pedig befolyásolhatják pl. a kémények, szellőzők elhelyezhetőségét, a fedélszerkezet át­alakítási lehetőségeit stb., vagyis a tetőtér-beépítést.

A családi házak zöme ún. tömör téglafalas (hagyomá­nyos) építésű. Ez az egyik legősibb módja a lakóházépítés­nek. Három változata szinte mindenki számára ismert: a hosszfalas, a harántfalas és vegyes falas kialakítás (80. ábra).

80. ábra: Tömör téglafalas lakóépület a) hosszfalas kialakítás, fogatolt épületnél: b) harántfalas kialakítás családi lakóház­nál: c) vegyes falas kialakítás, külsőfolyosós épületnél: d) vegyes falas kialakítás, fogatolt épületnél.

A teherhordó fal anyaga e század közepéig főként a nagyméretű tömör tégla volt, amelynek mérete 29x14x6,5 cm; az ezekből készült leggyakoribb falvastagság – a szintszámtól függően – 59, ill. 45 cm. A nagyméretű téglát néhány évtizede felváltó kisméretű égetett agyagtégla mérete 25x12x6,5 cm. A külső falként készített 38 cm vastag téglafal tartószerkezeti és hőtechnikai szempont­ból egyaránt megfelelt addig, amíg 1981. január 1-től életbe nem lépett az új hőtechnikai szabvány.

Eszerint a lakóépületek függőleges határoló fal­szerkezeteire a hőátbocsátási tényező megkövetelt értéke legalább 0,85 W/(m²K), aminek a 38 cm vastag téglafal már nem tesz eleget. A tetőtér-beépítés külső fala kisméretű téglából is készíthető akkor, ha kívül vagy belül megfelelő vastag­ságú hőszigetelő anyaggal kombinálják (külső hőszigetelő vakolatok, belső falazott vagy szerelt hőszigetelés). A kis­méretű tégla azonban már korszerűtlen építőanyag, és csak ott alkalmazható, ahol az elkerülhetetlen.

Az új kézi falazóelemek (pl. POROTON, a gázszilikát falazóelem) már megfelelnek az említett hőtechnikai elő­írásnak, így elsősorban ezeket használjuk. A falazat anyaga, a téglán kívül, vegyesen tégla-kő, kő vagy beton, esetleg vályog lehet. A természetes építőkő és a beton elsősorban pince-, lábazati vagy esetleg föld­szinti fal készítésére használatos. A betonfal teherbírása jóval nagyobb, mint a téglafalé, de igen kis hőszigetelő képességű.

A régi tanyák, falvak meglevő épületeinek gyakran hasz­nált anyaga a vályog, amely agyagból, homokból és pelyvá­ból készült. Csekély szilárdságára való tekintettel legfeljebb két szint magas épületek építésére használható. Ellenőrzésükre tehát mindig szükség van, ha ilyen szerkezettel találkozunk.

A falazóelemek, az építési eljárások fejlesztése során keletkező méretnövekedés eredménye a faltömbös, az ún. közép- és nagyblokkos építési mód kialakulása. A fal­blokkok mérete változó, a kisebb elemek magassága az emeletmagasság fele, esetleg harmada, negyede, a nagyobb elemek rendszerint emelet magasságúak. Anyaguk többnyire könnyűbeton (kohósalak beton). Az építési mód az 50-es években terjedt el a többszintes lakó- és közös­ségi épületeknél (81. ábra).

81. ábra: Faltömbös (közép- és nagyblokkos) lakó­épület.

A vázas építési módban (82. ábra) a teherhordó falakat pillérek helyettesítik függőleges teherhordó szerkezetként. A pillérek anyaga rendszerint helyszíni készítésű vasbeton.

82. ábra: Vázas lakóépület.

A tömörfalas építési mód korszerű változata az öntött-falas építési mód. Az épület teherhordó fala ezúttal hely­színen készített betonfal, amelyet megfelelő öntőforma segítségével állítanak elő.

A panelos építési mód eddig nem tette lehetővé a tetőtér-­beépítést (lapostetős magasházak), de újabban foglalkoz­nak azzal a gondolattal, hogy az alacsonyabb, lapostetős panelos épületekre magastetőt és ezen belül tetőtéri lakó­teret építsenek.

Alapok

A függőleges teherhordó szerkezetek terheit az alapok továbbítják a teherbíró talaj felé. A tetőtér-beépítésből adódó többletterheket az alapoknak is károsodás nélkül kell viselniük, így vizsgálatuk szintén elkerülhetetlen. A továbbiakban csak a lényegre szorítkozva ismertetjük az alapok fajtáit és anyagait.

Abban az esetben, ha a teherbíró talaj a felszínhez közel van, síkalap készül a falak, pillérek alá. Ez az épület teher­hordó szerkezetétől és az altalajtól függően eltérő kialakí­tású lehet.

Ilyen síkalap a régi épületek alá téglából, kőből készített sávalap (83. a), b) ábra). Mélységük teljesen változó, szinte kiszámíthatatlan. A családi házak tömörfalas épületei alá ma is többnyire sávalap készül, ún. úsztatott (köves) beton­ból, betonból, ritkán vasbetonból (83. c)-f) ábra). Alsó felületének a rendezett terepszinthez viszonyított mélysége 1,00 m.

83. ábra: Síkalapozás: sávalap téglából: b) kőből; c) úsztatott (köves) 3ionból; d) betonból; e) betonból; f) vas­betonból.

A vázas épületek pilléreinek alapja betonból, vasbeton­ból készített pontalap (84. ábra). Kőből vagy téglából csak kis szintmagasságú épületekhez készültek ilyen alapok.

84. ábra: Síkalapozás: pilléralap (alaprajz és met­szet) a) betonból; b) vasbetonból.

A lemezalap az egész épület alatt elterülő összefüggő vasbeton szerkezet. Tömörfalas (85. a) ábra) és vázas (85. b) ábra) épületekhez egyaránt készülhet, ha túl sűrű – szinte összeérő – sáv- vagy pontalapra volna egyéb­ként szükség (pl. gyenge teherbírású talaj, magas talajvíz vagy nagy épületsúly esetén).

85. ábra: Síkalapozás: lemezalap (alaprajz és met­szet).

Abban az esetben, ha a teherbíró talaj a felszíntől na­gyobb mélységben van, vagy esetleg a felső talajrétegre vízmosás- vagy csúszásveszély miatt ráalapozni nem lehet, költségesebb mélyalap készül. Ilyenkor az épület adott helyen való elhelyezését is már mérlegelni kell.

Fűtési lehetőségek

A lakások ún. energiaháztartásának legjelentősebb hánya­dát a fűtés képezi, ezért néhány szóban a tetőtéri helyi­ségek fűtési lehetőségeire is kitérünk. Ha a közművek lehe­tővé teszik, célszerű mindenképpen gázt használni, fűtésre, melegvíz-termelésre és főzésre egyaránt.

Helyi (egyedi) fűtés

A tüzelőberendezést általában abban a helyiségben üze­meltetik, amelyet fűteni kívánnak. Méretét szakember (épületgépész) hőszükséglet-számítás alapján határozza meg. Az égésterméket kéménykürtőn keresztül a szabadba vezetik.

Fűtőanyagként ma szén, gáz, ill. villamos energia ajánl­ható. Olaj az olajpiac jelenlegi helyzete miatt nem javasol­ható. A fűtőberendezés széntüzelésű és gáz- vagy villany­üzemű cserépkályha, széntüzelésű vaskályha vagy ké­ménybe kötött, zárt égésterű gázkészülék (konvektor, fali­fűtő) lehet. Ez utóbbi parapetfalra szerelt változata a tetőtér-beépítéseknél csak kivételesen alkalmazható (pl. oromfal esetén), sőt a tetőtér környezetének jellege miatt esetleg nem is létesíthető (pl. műemléki környezet). A különböző villamos fűtésű hőtárolós kályhák kedvező adottságúak (tiszta, szabályozható).

A villamos vagy a műanyag csövekben vezetett meleg­vizes padlófűtés — megfelelően kialakított födémszerkezet esetén — igen előnyös, mivel a helyiségekben egyenletes hőmérséklet-eloszlást eredményez.

Központi fűtés

Több lakás vagy több helyiség fűtését egy központi beren­dezés teszi lehetővé (kazán). Nagyságának — paraméte­reinek — megállapítását — hőszükséglet-számítás alap­ján — ez esetben is épületgépész végezze. A szükséges hőmennyiséget szállító közeg meleg víz vagy levegő lehet.

Melegvíz-fűtés esetén a hőleadó acéllemez, öntöttvas (ez időállóbb, de költségesebb) vagy alumínium radiátor. Kis légterű helyiségben csőből készített hőleadó is ele­gendő. A fűtőtest helyének kiválasztásakor vegyük figye­lembe a tetőtéri helyiségek bútorozhatóságát is. Egy lakás fűtése gázüzemű hidroterm készülékkel előnyö­sen megoldható, amely fürdőszobában, konyhában vagy közlekedőtérben helyezhető el, a szükséges légmennyiség biztosításával. Ezzel kapcsolatban a helyiségek térfogatát külön előírás szabályozza.

Légfűtés többnyire egyidejű tetőtér-beépítéskor kerül szóba, előnye többek között, hogy nem túl költséges, és a fűtőtestek nem foglalnak el helyet.

A meglevő központi fűtés vezetékhálózatára való csat­lakoztatása egyszerű szereléssel és igen kis költséggel megoldható, ha ezt a kazán teljesítőképessége, a vezeté­kek mérete stb. lehetővé teszi.

Kémények, légudvarok, légaknák és szellőzők

A helyiségek, ill. egyes mellékhelyiségek elhasznált levegő­jét, valamint a lakás fűtéséből származó füstgázokat a tetőn kívülre vezetik, és így a kémények, szellőzők, légudvarok a tetőterek állandó „tartozékai”. A többszintes épületek padlástereiben szinte „kéményerdőket” találni, esetleg nagy, összefüggő kéménypilléreket, amelyek az alsó szin­tek főfalaira támaszkodnak, és a tetőtér-beépítés helyi­ségeinek elrendezését befolyásolhatják.

A meglevő szellőzőkürtők, szellőzőcsövek sajnos nem minden esetben a tetőn kívülre, hanem éppen a tetőtérbe vezetik az elhasznált levegőt. A tetőtér beépítése során ugyanis meg kell építeni a tetőn kívülre vezető kürtőket az alattuk elhelyezkedő lakás(ok) számára is.

A légudvarok, légaknák többnyire zárt sorú beépítés esetén fordulnak elő. Építésük egykor a nagy épületszéles­ség, ill. -mélység miatt vált szükségessé. Általában a szom­széd épülethez csatlakozó tűzfalak mentén, vagy az épület belsejében találhatók és a mellékhelyiségek szellőznek ide.

A tetőtéri helyiségek égéstermékeinek elvezetésére különböző anyagú és kialakítású kéményeket alkalmaz­nak. A szilárd és cseppfolyós tüzelőanyagok égéstermékeit a füstgázkémények, a légnemű fűtőanyagok égéstermé­keit a gázkémények vezetik el. Mindkét kéményfajtát azo­nos elvek alapján alakítják ki, de a gáztüzelés kéményébe csak gázüzemű készülékeket lehet kötni.

Kémény „huzata”

A kémény kedvező működéséhez szükséges szívó­hatást (huzatot) a külső levegő és a füstgázok közötti fajsúlykülönbség okozza. Ha a huzat nem megfelelő, a szívóhatás ún. kémény-toldófej alkalmazásával növelhető. A gáztüzelésű berendezések kéményeinek kürtőmagas­ságát, a helyiségek minimális légköbméterét, ül. légcsere-­igényét külön szabványok írják elő.

A falazott vagy más néven orosz kémények (76. ábra) kis méretű égetett téglából készülnek. Egy kürtőbe csak azonos bérlemény azonos szinten elhelyezett tüzelő­berendezéseit lehet bekötni.

76. ábra: Falazott (orosz) kémények a) kéménypillér; b) egy tégla vastag fal­ban; c) 1,5 tégla vastag falban.

A kéménypillér épületgépészeti vezetékek elhelyezésé­vel, szerkezetek felerősítésével nem gyengíthető, ezért melléje célszerű téglából olyan válaszfalat falazni, amely véshető. Elsősorban a tetőtéri helyiségekkel határos, meg­levő, nagyobb, összefüggő kéménypillérek mellé szüksé­ges ilyen választófalat készíteni.

A falazott kémény kürtője ferdén is vezethető, a függő­legessel legfeljebb 30°-ot bezáró szögben. Éghető anyagú szerkezettől a falazott kéményeket 12 cm légréssel vagy ennek megfelelő értékű „nem éghető” hő­szigeteléssel kell elválasztani. Erre megfelel pl. a faanyag és a kéménypillér közé helyezett, 2 cm vastag ásvány­gyapot hőszigetelés.

A kéményeket a beépített padlástér fölötti térben vagy a tetőn kívül lehet tisztítani. Ez utóbbi esetben a tetőkibúvó ajtón keresztül megközelíthető kéményseprőjárdáról kell gondoskodni. Ennek a tetőszerkezethez való rögzítése nem éppen egyszerű műszaki feladat akkor, ha a padlás­tér teljes keresztmetszetében be van építve (az ún. alátét­héjazat elkerülhetetlen áttörése miatt). A tetőkibúvó-nyílást a közlekedőtérben vagy lépcsőházban is el lehet helyezni. A kémény tetőn kívüli szakaszának magasságát a 77. ábra segítségével lehet meghatározni, amely az ide vonat­kozó előírások alapján készült.

77. ábra: Kémény (tetőn kívüli) magasságának meghatározása.

A tetőtéri helyiségek közvetlen megvilágítása, szellőz­tetése szabadba nyíló ablakok elhelyezésével gyakran nem oldható meg. Zárt sorú épületek utólagos tetőtér-­beépítésekor a mellékhelyiségek közvetlen, természetes szellőzése többféle módon biztosítható: légudvarra vagy légaknára nyíló ablakon, ill. szellőzőkürtőn, szellőzőcsator­nán keresztül.

A meglevő légudvar minden további nélkül hasznosít­ható a tetőtéri helyiségek szellőztetésére (78. ábra). Határoló falai 12, ill. 14 cm vastagok, tehát megfelelő hőszige­telésükről gondoskodni kell.

78. ábra: Légudvarok a) alaprajz; b) metszet; 1 folyosó; 2 elő­szoba; 3 konyha; 4 kamra; 5 légudvar; 6 szoba.

A helyiségek kisebb mérvű természetes megvilágítása is megoldható a légudvaron keresztül, ha a helyiség felé eső teljes oldalfalát üvegfelülettel látjuk el. Hangulatos lakásbelső alakítható így ki, különböző színű áttetsző vagy átlátszó üvegek (síküveg, mintás üveg, üvegtégla) alkal­mazásával.

Légakna

Légaknákat ma már nem építenek, de a meglevők hasz­nálatát a tetőtéri helyiségek szellőztetésére megengedik a szabályok. Azonos jellegű helyiségek szellőztetésére alkalmazhatók, az egymás feletti helyiségek (csak W. C-helyiségek vagy fürdőszobák) használt levegőjét vezetik ide. A légaknák lehetnek ún. kevert vagy elválasztott rend­szerűek. Az előbbiben a tiszta és a szennyezett levegő keveredik, az utóbbiban az elhasznált és a friss levegőt külön kürtő vezeti el.

Szellőzők

Az épület mellékhelyiségeinek szellőztetése szellőző­kürtővel vagy szellőzőcsatornával is megoldható. A szel­lőzőkürtő függőleges, a szellőzőcsatorna vízszintes hely­zetű szerkezet, épített vagy szerelt kialakítással. A szellőzőkürtő keresztmetszete a helyiség alapterületé­től függően változik. A homlokzatra kivezetett szellőző­csatorna max. 2,0 m lehet, de ugyanilyen hosszúsággal becsatlakoztatható a szellőzőkürtőbe is.

Az épített szellőzők közé tartozik a falazott szellőzőkürtő, amely kisméretű égetett agyagtéglából készül, 12 cm fal­vastagsággal. Az ilyen szellőzőkürtőbe legfeljebb kettő, azonos szinten levő és azonos jellegű helyiség köthető be. A falazott kémény kürtőjétől a falazott szellőzőt 25 cm vastag téglafallal vagy ezzel megegyező tömörségű és tűzállósági határértékű szerkezettel kell elválasztani.

Az épített kürtők másik fajtája a beton kézi falazóelemekből készült, két- vagy négycsatornás szellőző (79. ábra). Előnyösen alkalmazható, mivel kis helyigényű és gyors, egyszerű szerelési munkával elkészíthető. A betonkürtőt a helyiségekben falazzuk körül, mert így felületi egyenet­lenségei eltüntethetők.

79. ábra: Szellőzőkürtők a) kétcsatornás kézi beton falazóelem és bekötési lehetőségei; b) négycsatornás kézi beton falazóelem és bekötési lehető­ségei.

A szerelt kürtők és csatornák anyaga az azbeszcement. Műanyag alkalmazását a tűzrendészeti előírások szellőzési célra nem engedélyezik. A tokos azbeszcement csővezeték — a csatornavezetékekkel megegyező módon — a falhoz bilincselve helyezhető el. Előnye a kis építési költség és az egyszerű szerelés.

A szellőző tetőn kívüli kialakítása megegyezik a kémé­nyekével. A tetőn kívüli szakaszukat tehát körülfalazzák vagy egyéb módon hőszigetelik, a megfelelő huzathatás biztosítása érdekében. A kémény, ill. a szellőző építése elmaradhat, ha a padlás­térben használaton kívüli járat található. Erről a fővárosban a Kéményseprő Vállalat, vidéken az illetékes Városgazdál­kodási Vállalat ad tájékoztatást a kéményvizsgálat után, amelyet az építtető vagy az általa megbízott tervező is kérhet.

A tetőtéri helyiségek a közüzemű vezetékhálózatra a tetőtér alatti szinten meglevő gépészeti vezetékek segítségével csatlakoztathatók. Az új lakás közmű­ellátottsága a villany-, víz-, csatorna- és gázvezeték épületen belüli meglétének a függvénye. Ritkán fordul elő, hogy az épületben, ill. annak telkén kívül adottak a közmű­hálózatra való csatlakozási lehetőségek, de a bekötés még nem történt meg. Nem elég azonban a közművek épület­ben való jelenléte ahhoz, hogy használhatók legyenek. Előfordulhat ugyanis, hogy egy vezeték annyira túl­terhelt, hogy az új létesítmény csatlakoztatása csak na­gyobbra való cserélésével vagy új vezeték készítésével valósítható meg. Márpedig bővítése az építés költségét jelentősen növelheti.

A meglevő vezetékek helyét és méretét a felmérési ter­ven fel kell tüntetni. Ha az alsóbb szintek lakásait elkerülő új vezeték építése kedvezőbb helyiségkialakítást tesz lehe­tővé, akkor a többletköltség vállalását is mérlegelni kell.

Teljes közművesítés (villamos energia, vezetékes víz­ellátás, csatornahálózat, gázellátás) nagyobb községek, városok területén található, a részleges közművesítés (villamos energia, közkút, utcai közkifolyó) a kisebb falvak jellemzője. A tetőtér-beépítés során kialakított helyiségnek vagy helyiségeknek a hálózathoz való csatlakoztatása is ennek megfelelően oldható meg.

Teljes közművesítés

Teljes közművesítés esetén, ha a tetőtér-beépítés nem jár az adott épületben létszámnövekedéssel — azaz csak lakásbővítés történik —, az a meglevő vezetékekben sem okoz többletterhelést. Ha azonban önálló tetőtéri lakás vagy lakások készülnek, akkor a közműveket üzemeltető szer­vek (Áramszolgáltató Vállalat, Vízművek, Csatornázási Művek, Gázművek) hozzájárulása is szükséges a beépí­téshez.

Részleges közművesítés

Részleges közművesítés esetén saját helyi vízellátása, esetleg saját csatornázása van az épületnek. A helyi víz­forrás lehet a telken ásott vagy fúrt kút, esetleg saját víz­vezeték-hálózat (pl. hidrofor berendezéssel). Helyi szenny­vízkezelés esetében a szennyvíz — megfelelő tisztítás után — az erre alkalmas talajban elszivároghat, vagy zárt tárolóból később elszállítják. Ezeknek a melléképítményeknek (kutak, szikkasztó, ülepítő) egymástól és a huzamos emberi tartózkodásra szolgáló épületektől mért távolságát az OÉSZ, I. Város- és Községrendezési előírások c. része szabályozza.

Csoportházas beépítéseknél — közművesítés hiányá­ban — a korszerű szennyvízkezelés is alkalmazható. Jelenleg ezzel kapcsolatban kísérletek folynak, és azok igen biztatóak (pl. a totáloxidációs szennyvíztisztítás).

A jelenleg érvényben levő gázfelhasználást szabályozó törvény értelmében gázzal csak a gázszolgáltató vállalat láthat el lakóépületet, mégpedig csak olyan vezetéken, amelyet megfelelőnek tart. Ettől eltérő (pl. pébégáz) gáz­ellátás csak külön hatósági engedéllyel készülhet.

A tetőtér beépítésekor az alsó szint vezetékeire való csatlakozás nem minden esetben egyszerű. Például a szennyvíz elvezetése nagyobb távolságra (minden esetben a vezeték megfelelő lejtésével) a födémben vagy a födém fölött is megoldható. Az utóbbi megoldás gerendás födém esetében készülhet, olyankor, amikor a gépészeti vezetékek a gerendákra merőlegesek. Ez a megoldás lényegesen növeli a födém vastagságát. Egy korábbi részleges födém­csere vagy megerősítés egy-egy magasabban fekvő kiváltó gerendája is oka lehet a vezeték födém fölötti elhelye­zésének. Az így adódó padlószint-különbség a helyiség kialakítását lényegesen.

Vízellátás és csatornázás

Végezetül felhívjuk a figyelmet arra, hogy a helyi víz­ellátás és csatornázás, ill. a közművekre való csatlakozás vezetékeinek szerelési és berendezési tárgyak elhelyezési tervét minden esetben szakember készítse. Jóváhagyás céljából ezeket a terveket az engedélyező hatóságokhoz (az illetékes tanács építésügyi szakigazgatási szerve, ill. a közműhatóság) be kell nyújtani.

Az utólagos tetőtér-beépítéskor szükség lehet a meglevő padlásfödém javítására vagy részleges, ill. teljes cseréjére.

A beépítetlen tetőtereket többnyire raktározásra, táro­lásra használják. Egyes többlakásos épületekben közös használatú helyiségek is készültek itt (pl. mosókonyha). Födémük teherhordó szerkezete adott teherbírású, ami a tetőtér-beépítésből származó többletterhek viselését — és ezzel együtt a biztonságos használatot — nem min­dig teszi lehetővé. Ilyen esetben szükség lehet a födémek átalakítására vagy cseréjére. Az átalakítás általában jóval rövidebb ideig tart, és nem is olyan költséges, mint a födém­csere.

Fafödém megerősítése

A fafödémek megerősíthetők a fagerendák közeibe helyezett pallókkal. Az új padozat ezekre és teherelosztó alátétekre támaszkodik. Ugyanez a megoldás más anyagú gerendás födémeknél is alkalmazható.

Gerendák tehermentesítése

A gerendák tehermentesítése megoldható ún. önhordó padlószerkezet készítésével, amely a meglevő födémet teherhordás szempontjából helyettesíti, kiváltja. Az új padlószerkezet alatt keletkező légtér szellőztetéséről azon­ban megfelelő módon gondoskodni kell.

Az acél- és a vasbeton gerendás födémeknél gyakran nyílik lehetőség arra, hogy a padlásburkolat és a kitöltő­anyag, vagyis a feltöltés egy részét vagy egészét eltávolít­sák. Ez átlagosan 100-150 kg/m² súlycsökkenést ered­ményez. A salak-, ill. a homokfeltöltést könnyű kitöltő anyaggal pótolni lehet (pl. perlit), de helye kitöltetlen is maradhat.

A tetőtér beépítése során szükség lehet a födém egy részének elbontására, ill., kisebb-nagyobb födémáttörések készítésére, pl. a lépcsők vagy kémények, szellőzők miatt. A födém bonthatósága nagymértékben függ szerkezeti kialakításától. A gerendákból és kitöltő elemekből álló födé­mek nyilván könnyebben bonthatók, mint a nagyobb ele­mek egymás mellé sorolásából készültek, nem is beszélve a monolit födémekről. A gerendák, bordák irányával pár­huzamosan a bontás egyszerűbben megoldható, mint azokra merőlegesen. Ellenkező esetben új kiváltógerenda vagy új födémszakasz készítésére kerülhet sor. Erre gon­doljunk az említett szerkezetek elhelyezésénél!

Részleges födémcsere

A használati víz által veszélyeztetett helyiségek alatt ajánlatos a fafödémet kicserélni szilárd födémre, vagyis részleges födémcserét végrehajtani, még akkor is, ha a födém teherbírása és állaga ezt egyébként nem kívánja meg.

A jó állapotban levő, megfelelő teherbírású fafödémet nem kell elbontani, mert az érvényben levő tűzrendészeti előírások ezt nem követelik meg. Ha viszont födémcserére kerül sor, az új födém már feleljen meg az ide vonatkozó követelményeknek. Ilyenkor előregyártott E gerendás vagy monolit vasbeton szerkezetek, ill. FERT födém készítése javasolható, a már említett előnyök miatt. A G, M jelű geren­dák és a födémpallók nehezen mozgathatók (csak emelő­szerkezettel); ez költséges és nem is mindig van rá lehető­ség (pl. zárt sorú beépítés esetén).

Födém terhének csökkentése

Ha a fedélszerkezet átalakításával párhuzamosan vé­gezzük a födémcserét, akkor a födémet szükség szerint a fedélszerkezetből átadódó teherre is méretezni kell. A födém terhe csökkenthető, ha a tetőszerkezetet vagy csak a héjazatot könnyebbre cseréljük.

A beépíthető padlástér nagysága növelhető, ha az új födém nem a régi födém helyére, hanem annak korábbi szintje alatt helyezhető el (pl. a padlástér alatti, nagy bel­magasságú helyiségeknél ez megoldható).

Abban az esetben, ha az új födém a (megmaradó) pad­lásfödém fölé kerül, ez utóbbi érintetlenül a helyén marad­hat, lehetővé téve a tetőtér alatti szint használhatóságát az építkezés idejére. Ez igen sok esetben fontos szempont a szerkezet kialakításakor.

A padlásfödém — a tetőtér-beépítést megelőző — bár­milyen utólagos megerősítésére vagy cseréjére utaló szer­kezetek (pl. kiváltó gerendák) megléte esetén a tervező­mérnök feladata, hogy a korábbi átalakítás tervdokumen­tációját felkutassa, mert ebből hasznos ismeretek szerez­hetők. A mindenkor szükséges részletes födémvizsgálatot önmagában azonban ez a dokumentáció nem helyettesíti.

Az ide vonatkozó szabványok a következők:

• Építmények teherhordó szerkezeteinek erőtani ter­vezése, Általános előírások, MSZ 15 020;
• Magasépítési szerkezetek terhei és különleges köve­telményei, MSZ 15 021;
• Faszerkezetek, MSZ 15 025;
• Vasbeton szerkezetek, MSZ 15 023/1;
• Építmények tűzvédelme, Épületszerkezetek tűzálló­sági követelményei, MSZ 595/3-79;
• Építmények tűzvédelme, Középmagas és magas épületek, MSZ 595/4-79 és
• Építmények tűzvédelme, Tűzszakaszok, MSZ 595/ 5-S0;
• Épületek és épülethatároló szerkezetek hőtechnikai számításai, MSZ 04-140/1 -4;
• Épületen belüli hanggátlási előírások, MSZ 04-601.

A fafödém cseréjét rovar- vagy gombafertőzés is szük­ségessé teheti.

FERT vázkerámia födém

A családi házak építésekor egyre gyakrabban alkalmazott födémszerkezet, mivel könnyen kezelhető, kis súlyú és jól vakolható (kerámia alsó felületű) elemekből áll. A vázkerámia papucsidomos gerendák közé kerülnek az ugyan­csak vázkerámia béléstetek, 50 vagy 60 cm tengelytávol­ságra. A gerendák és a betéttestek együttdolgozását az elemek közének kibetonozása és a felső betonréteg, az ún. felbeton biztosítja (75. ábra). A gerenda hossza 20 cm-enként változik, mindkét béléstest 19 cm magas, a felbeton pedig 4 cm.

75. ábra: Vázkerámia födém: FERT-födém 1 FERT gerenda; 2 F 50/19 jelű vázkerámia béléstest; 3 F 60/19 jelű vázkerámia bélés­test; 4 helyszíni kibetonozás és felbeton; 5 párafékező vagy párazáró réteg; 6 hő­szigetelés; 7 bitumenes lemez; 8 homok­terítés; 9 padlásburkoló tégla habarcs­kiöntéssel; 10 vakolat.

Födémmel egyesített tető

A teherhordó szerkezet — mint már említettük — födém-szerűen van kialakítva, és készítésére monolit vasbeton födém, E gerendás födém vagy FERT födém javasolható. Tetőhéjazatként a szokásos fedési anyagok alkalmazha­tók, hiszen a vasbeton felület ferde síkja e tekintetben nem mutat eltérést a szarufák ferde síkjától. A léc- vagy deszka­aljzatot azonban más módon erősítik le, mint a fafelületek esetében: a betonba előre elhelyezett fabetétekhez erősí­tik, vagy a betonfelülethez szögbelövéssel rögzítik az alj­zatot.

A válaszfalak elhelyezhetősége nagymértékben függ a födém szerkezeti kialakításától. A kis súlyú, szerelhető válaszfalak az összes födémfajtánál előnyösen alkalmaz­hatók, de főként fafödém esetében indokolt ilyen szerke­zetet készíteni, mert nagyobb súlyú válaszfalat már esetleg — megfelelően méretezett — tartógerendára kell helyezni. A gerendás födémek fölötti válaszfalakat a gerendákra helyezzük, ha azokkal párhuzamosak. A gerendákra merő­leges válaszfalak a kitöltőelemek közé készített vasbeton bordákra támaszkodhatnak.

A födémpallókra állított válasz­falakat csak akkor szükséges helyszínen készülő vasbeton bordára helyezni, ha súlya nagyobb, mint a 12 cm vastag, kisméretű téglából készült falé. Az E és az M gerendás födémeket, valamint a FERT födémet a gerendamező közepén helyes terhelni, mert így a válaszfal terhe két gerendára osztódik.

Padlóburkolatok

A padlásfödémek padlóburkolata egyszerűbb esetben agyagtapasztás. Később erre a célra padlásburkoló téglát használtak és használnak ma is, homokra fektetve.

A tetőtér beépítésekor — attól függően, hogy milyen helyiségben készül — a padlóburkolat lehet ún. hidegpadló (mozaik, ill., mettlachi lapburkolat, egyéb mázas vagy mázatlan kerámiaburkolat), melegpadló (parketta, szőnyeg­padló) vagy félmeleg padló (PVC padlóburkolat). Ezeken a leggyakoribb burkolatokon kívül lehetőség van egyéb padló készítésére is.

Helyszínen készült (monolit) vasbeton födémek

A század elején terjedtek el és váltak általánossá a lakó- és középületek építésében. Ma is számtalan esetben ilyen födémszerkezettel épülnek pl. a családi házak.

A felülbordás (69. ábra) födém egyirányú vagy kétirányú bordázattal egyaránt készülhetett.

69. ábra: Monolit vadbeton födém: felülbordás födém 1 vasbeton lemez; 2 salakfeltöltés; 3 homokterítés; 4 padlásburkoló tégla habarcs­kiöntéssel; 5 vakolat.

Ha az alátámasztó falak, ill. gerendák távolsága meg­engedi, borda nélküli, sík lemezfödém (70. ábra) is kiala­kítható.

70. ábra: Monolit vasbeton födém: alul-felül sík födém 1 vasbeton lemez; 2 cementsimítás; 3 párafékező vagy párazáró réteg; 4 hő­szigetelés; 5 bitumenes lemez; 6 homok­terítés; 7 padlásburkoló tégla habarcs­kiöntéssel; 8 vakolat.

A monolit vasbeton födémek a függőleges teherhordó szerkezet vonalvezetéséhez könnyen igazodnak, ezért a régi épületek egymásra sokszor nem merőleges falai fölött célszerű ilyen szerkezetet készíteni — pl. födémcsere esetén.

A két világháború közötti években jelentős számban épültek lakó- és középületek egyaránt bauxitbetonból, amely bauxitcement kötőanyag felhasználásával készült. Ennek a betonnak az volt az előnye, hogy szilárdulása korábban következett be, mint a portlandcementtel készülő kavicsbetoné. Az utóbbi évek kutatásai szerint — a korábbi nézetekkel ellentétben — az idők folyamán a bauxitbeton nem veszíti el teljesen szilárdságát, hanem az egy mínium-értékhez tart. Ez azonban még jelentős, sokszor kielégítő érték, és a beton vizsgálatával biztonságosan megbecsül­hető.

A szilárdságcsökkenés napjainkban már nagyobb rész­ben lezajlott, de a bauxitbeton szerkezeteket a továbbiak­ban is különleges felügyelet alatt kell tartani. Éppen ezért, ha a tetőtér-beépítésre kiszemelt épületnél felmerülhet a gyanú, hogy az bauxitbeton felhasználásával készült, erről még a tervezés előtt meg kell győződni. Az ingatlankezelő szervek tájékoztatást adnak erről, és arról is, hogy végezhető-e a legutóbbi szerkezeti vizsgálatok alapján tetőtér-­beépítés.

Idomtestes födémek

A különféle betéttestek közeit vasbeton bordák töltik ki. Leggyakrabban talán az ún. BOHN födém készült, amelyet könnyű megismerni a betonfelületek elszíneződött vakolat-sávjairól (71. ábra).

71. ábra: Idomtestes födém: BOHN-födém 1 BOHN-téglák; 2 vasbeton borda: 3 sa­lakfeltöltés; 4 homokterítés; 5 padlás­burkoló tégla habarcskiöntéssel; 6 vakolat.

Előregyártott vasbeton födémek

A II. világháború után váltak általánossá; egyszerűen, gyor­san készíthetők.

A vasbeton gerendás födém gerendája kezdetben (az acélgerenda előképét követve) I szelvénnyel készült. A mai előregyártott vasbeton gerendák — az ún. ÉTI gerendák — alakja egyszerűbb, és G, Ff és Gm jelűek (72. ábra). Az E és az M jelűek feszített vasbeton gerendák (73. ábra).

72. ábra: Előregyártott vasbeton födém: gerendás födém 1 G jelű gerenda; 2 Ff jelű gerenda; 3 Gm jelű gerenda; 4 B 60 jelű béléstest; 5 B100 jelű béléstest; 6 helyszíni kibetonozás; 7 salakfeltöltés; 8 simított beton; 9 vakolat.

73. ábra: Előregyártott vasbeton födém: feszített gerendás födém 1 E jelű feszített födémgerenda; 2 EB 30/19 jelű béléstest; 3 EB 60/19 jelű béléstest; 4 EB 60/24 jelű béléstest; 5 helyszíni ki­betonozás; 6 cementsimítás; 7 párafékező vagy párazáró réteg; 8 hőszigetelés: 9 bitumenes lemez; 10 homokterítés: 11 padlásburkoló tégla habarcskiöntéssel: 12 vakolat.

A vasbeton szerkezetek készítéséhez egyre gyakrabban alkalmaznak olyan eljárást, ami nagy szilárdságú beton és acél felhasználásával karcsú, kisebb keresztmetszetű — tehát könnyebb — elemek gyártását teszi lehetővé: ez a feszítés. Egy feszített és egy nem feszített gerendát összehasonlítva — ugyanakkora terhelés hatására — az előbbi alakváltozása, lehajlása kisebb. Ezenkívül kisebb az elemek alsó felületén keletkező repedések tágassága is, ami csökkenti a vasbetétek korróziójának veszélyét. Ez ugyanis a vasbeton szerkezet teherbírásának nemkívánatos csökkenését vonhatja maga után.

A feszített szerkezetek tehát előnyösebbek, mint a ha­gyományos eljárással készülők, hiszen kis súlyuk miatt könnyebben mozgathatók, kis magasságuk pedig véko­nyabb födémszerkezet készítését teszi lehetővé.

A nem feszített vasbeton gerendák közötti födémmező kitöltőelemei a BH tálcák, amelyek 100 cm és a B jelű bélés­testek, amelyek 60 vagy 100 cm tengelytávolságra készül­nek (72. ábra). A feszített gerendák közti kitöltőelemek pedig az EB béléstestek: a 19 cm magasak 30 vagy 60, a 24 cm magasak 60 cm tengelytávolsághoz (73. ábra) használhatók.

Az előregyártott vasbeton pallók szintén feszítettek, de üreges szerkezetűek (pl. a PK, PS, UF jelű feszített beton födémpallók). Szélességük 60, ill. 120 cm (74. ábra). Nagy súlyuk miatt csak emelőszerkezettel mozgathatók.

74. ábra: Előregyártott vasbeton födém: pallófödém 1 PK vagy PS jelű feszített födémpalló; 2 helyszíni kibetonozás; 3 cementsimítás; 4 párafékező vagy párazáró réteg: 5 hő­szigetelés; 6 bitumenes lemez; 7 simított beton; 8 vakolat.

Padlásfödémek, padlóburkolatok

Az egymás fölötti tereket falakra, pillérekre támaszkodó szerkezetek, födémek választják el egymástól. A közbenső födémek használati szintet használati szinttől, a padlás­födémek használati szintet padlástértől választanak el. Igen gyakori eset, hogy az utólagos tetőtér-beépítések során a meglevő födémek nem tarthatók meg. Ennek okaival és a kialakítási lehetőségekkel a későbbiekben részletesen megismerkedünk, de már most felhívjuk a figyelmet arra, hogy a födém teherhordó szerkezet, tehát minden esetben csak a tervező által készített, ún. statikai terv alapján építhető. Ez éppúgy vonatkozik a födém meg­erősítésre, mint a részleges vagy a teljes födémcserére, kiváltásokra.

A padlástéri födém minden esetben

• a teherhordást és -átadást biztosító szerkezetből,
• a felületén való közlekedést lehetővé tevő padló­szerkezetből és
• hőszigetelésből áll.

Mivel a padlásfödém fűtött és fűtetlen tereket választ el egymástól, már a régi épületek födéméire salakfeltöltés készült, amely az akkor szükséges hőszigetelési igényt kielégítette. Az új (hőszigetelt) padlásfödém az érvényben levő hőtechnikai előírásoknak kell, hogy megfeleljen. Ezért a szükséges mértékben ki kell egészíteni ún. párafékező vagy párazáró réteggel, a szerkezeten belüli párakicsapódás elkerülése miatt. A lakóépületek padlásfödémeire a hőátbocsátási tényező követelményértéke 0,4 W/(m² K).

A födémeket leggyakrabban a teherhordó szerkezet anyaga és kialakítása szerint csoportosítják. Ez a cikksorozat is ezt a felosztást követi. A födémek ismertetése során kitérünk a leggyakrabban használt és az adott födémre leginkább jellemző padlóburkolatok kialakítására és a válaszfalak elhelyezhetőségére is.

Falfödémek

A falusi és a városi épületekben egyaránt megtalálhatók, közbenső vagy padlásfödémek formájában. A tetőszer­kezettel egybeépült vagy attól független kialakításúak lehetnek, mint azt a fedélszerkezeteknél már részleteztük. A csapos gerendafödém (65. ábra) szorosan egymás mellé helyezett bárdolt gerendáit ún. köldökcsapok kap­csolják egymáshoz.

65. ábra: Falfödém: csapos gerendafödém 1 fagerenda; 2 homokfeltöltés; 3 padlásburkoló tégla habarcskiöntéssel; 4 kétszeri nádazás; 5 vakolat.

A borított gerendafödém (66. ábra) gerendáit alul-felül deszka borítja, ezáltal mindkét oldala sík felületű.

66. ábra: Fafödém: borított gerendafödém.

A fafödémek gerendáit a teherhordó falakba ún. falkötő vasakkal horgonyozták le, a megfelelő teherátadás és az ún. együttdolgozás miatt. Bontásuk során erre számítsunk!

Acélgerendás födémek

A többszintes városi épületekkel szembeni szigorúbb köve­telményeket (nagyobb teherbírás, megfelelő tűzállóság) ezek a födémek kielégítették. Így a XIX. sz. végén és a XX. sz. elején főként ilyen födémek készültek. A kezdeti időszakban a közbenső födém vasgerendás, a padlás­födém pedig csapos fagerendás volt.

Az acélgerendák közötti téglaboltozat — más néven poroszsüveg-boltozat — gerendaközeit téglaboltozat tölti ki, általában 3 cm ívmagassággal (67. ábra). A födém alsó felületét síkra vakolták.

67. ábra: Acélgerendás födém: acélgerendák kö­zötti téglaboltozat (poroszsüveg-boltozat) 1 acélgerenda; 2 téglaboltozat; 3 ún. orr­tégla; 4 salakfeltöltés; 5 homokterítés; 6 padlásburkoló tégla habarcskiöntéssel; 7 vakolat.

Az acélgerendák közötti téglatálcás födém — közismert néven HORCSIK födém — gerendák közötti szakaszát vasbeton bordák közé ágyazott téglabetétek töltik ki (68. ábra). A födém önsúlyának csökkentésére különböző anyagú és kialakítású födémtéglák készültek.

68. ábra: Acélgerendás födém: téglatálcás födém 1 acélgerenda; 2 téglatálca; 3 salak­feltöltés; 4 homokterítés; 5 padlásburkoló tégla habarcskitöltéssel; 6 vakolat.

A vasgerendákat itt is falkötő vasakkal kapcsolták a teherhordó falhoz, vagy — ha volt ilyen — a koszorúba kötötték be. A zárt udvarokra jellemző függőfolyosók szer­kezetét a belső födémmel megegyezően vagy attól eltérő módon készíthették. Ilyen más megoldás volt a kőkonzolra vagy vasgerendára fektetett kőlap.

Utólagos tetőtér-beépítés esetén a tervezést mindig előzze meg a tetőtér alatt levő szint elrendezését bemutató, ún. felmérési terv készítése. Ezt az építésztervező végezze el, még a műszaki tervek elkészítése előtt. Azonkívül, hogy ez a terv az építési engedélyezési eljárás során, a tervdoku­mentáció része, sok mindent elárul a tervező, az építtető és a kivitelező számára. Ezeknek a vezetékeknek a helyét rögzíti a felmérési terv.

Az ejtővezetékek helyére általában következtetni lehet a padlástérben megjelenő, a szellőztetésükre szolgáló ún. strang-szellőzők helyéből is, de a padlástérben látható szellőzőcsövek ismerete nem elég, nem helyettesítheti a felmérési tervet, hiszen nem tudni, hogy az ejtővezetékek milyen berendezés szennyvizét vezetik el. A cső átmérőjé­ből sem következtethetünk erre, mert nem minden esetben az ejtővezeték keresztmetszetének megfelelő méretű csövet vezetnek a padlástérben.

Új felszállóvezeték készítését pedig csak indokolt eset­ben érdemes vállalni: pl. kedvezőbb alaprajzi kialakítás vagy az alsó szintek területén kívüli szerelés esetén.

Vizes helyiségek

Célszerű, ha a használati víz által veszélyeztetett helyi­ség ugyanilyen jellegű helyiség fölé kerül. Az érvényben levő hatósági előírásokkal nem ellenkezik azonban, ha a tetőtéri lakás konyhája vagy fürdőszobája lakóhelyiség fölé kerül, de ez esetben vízszigetelést kell készíteni az ún. vizes helyiség teljes alapterülete alatt.

Az egymás fölötti, eltérő jellegű helyiségek kialakítása akkor megfelelő, ha nincsenek a biztonságos használatot akadályozó körülmények. Így például a tetőtéri teraszok alatti helyiségek hő- és vízszigetelését kifogástalanul kell megoldani, az érvényben levő előírásoknak megfelelően, az egyidejű és az utólagos tetőtér-beépítéseknél egyaránt.

Tetőtér alatti szint vizsgálata

Azokat a tetőtérben megjelenő szerkezeteket, amelyek­nek rendeltetéséről a padlástérben nem tudunk meggyő­ződni, megismerhetjük a tetőtér alatti szint alapos átvizs­gálásával (pl. eltömött szellőzőcsövek, felfalazott pillér­csonkok). Feltétlenül érdemes meggyőződni arról, hogy az alsó szint használatához továbbra is szükségesek-e vagy esetleg elbonthatok, ill. eltávolíthatók, hiszen ez a helyiségek kialakítását befolyásolhatja.

Ablakszintek kiosztása

A tetőtér alatti szintek ablakainak kiosztása befolyásol­hatja a tetőablakok elhelyezését, esetleg típusának kivá­lasztását. E téren elsősorban a külső építészeti környezet jelleg? éreztetheti hatását (pl. műemléki környezet). Nem mindig függetleníthetjük tehát a tetőtér ablakainak elhelyezését az alsó szintek ablakosztásától. Ennek azonban akadálya lehet a tetőszerkezet főállásainak a helyzete. Sok olyan — elsősorban zárt sorú — épület található ugyanis a fővárosban és vidéken is, amelyek tetőszerkezete a II. világháborúban megsérült, majd részben vagy teljes egészében újjáépült. Többségükre a főállások és az abla­kok tengelyének azonos alaprajzi helyzete a jellemző. Kétségtelen azonban, hogy az „ablak csak ablak fölé kerül­het” elv bizonyos épületeknél egyáltalán nem helyénvaló.

A tájolástól (vagyis hogy melyik helyiség milyen égtáj felé nézzen) függ, hogy egy-egy helyiség mikor mennyi fényt kap, milyen lesz a megvilágítása és mennyire lesz védett a kedvezőtlen széltől.

Az emberi tartózkodásra szolgáló helyiségek elhelye­zésének fontos szempontja, hogy elegendő fényt kapjanak. A helyiségeknek a kedvező égtáj felőli megvilágítása több feltételtől is függ, mint azt a következőkben látni fogjuk. A helyiségek funkciója dönti el, hogy adott esetben mi a kedvező, és mi a kedvezőtlen. Például egy rajzos munka­hely megvilágításához a vakításmentességet lehetővé tevő ablakelhelyezés szükséges.

Beépítési módok, tájolás

A beépítési módtól függően igen eltérő tájolásúak lehet­nek a megvilágítás miatt megnyitott tetőfelületek. Ebből a szempontból a több oldalra tájolható tetőtéri lakás min­denképpen előnyösebb. Általánosságban elmondható, hogy a szabadon álló épületek e téren kedvezőbb adottságúak, mint pl., a zárt sorú beépítés épületei. Egy lakás két ellentétes irányú oldalra tájolva, vagyis „átszellőztethetően” például egészségesebb lakótereket nyújt.

Az egymás melletti épületek ereszmagasságai külön­bözők lehetnek. A tetőfelületek árnyékoltsága ettől függően más és más lehet. A környezetéből kiemelkedő tetőtérben nyilván jobbak a fényviszonyok, mint az alacsonyabbak­ban. Ez a magassági eltérés főként a zárt sorú beépítés épületeinél okozhat gondot. Csábító gondolat lehet ilyenkor a nagy, összefüggő tűzfalak megnyitása. Kerüljük azonban ezt az ablakelhelyezést, mert a szomszédos alacsonyabb épület későbbi emeletráépítése esetén megszűnik a bevilágító felület.

Tető alakja

A tető alakja, formája is befolyásolja a homlokzati nyílások helyét. Mindenképpen célszerűbb pl. nyeregtető eseté­ben az oromfalakban elhelyezni az ablakokat, ajtókat, üvegfalakat, mint a ferde tetőfelületen. Ez ellen csak az szól néha, hogy az oromfalak nem mindig az épület ked­vezőbb tájoltságú oldalai. A megvilágíthatóság szempont­jából jobb adottságú kontyolt tetőfelületre többnyire csak bonyolultabb ácsmunkával járó, ún. álló tetőablakot lehet elhelyezni. Az ilyen, tetőfelületre „ültetett” ablakok viszont nagyon barátságossá, derűssé tehetik az épületeket (64. ábra).

64. ábra: Kontytetőre helyezett álló tetőablakok.

A tetőtérbe vezető lépcső elhelyezési lehetőségeit az előzőkben már ismertettük. A bevilágító felületek elhelye­zése szempontjából előnytelenebbek azok a zárt sorú épületek, amelyekben a lépcső (vagy a közlekedőfolyosó) az épület jobb tájoltságú oldalán helyezkedik el. Így például előfordulhat, hogy az épület kelet-nyugati hossztengelyű, és a lépcső a déli oldalon van.

Az ajtók és ablakok helyének megfelelő kiválasztásával a környezet kedvezőtlen hatásai is csökkenthetők. Nagy forgalmú út mellett álló épület ablakait célszerűbb az úttal ellentétes oldalon elhelyezni. így a kellemetlen zajok, a szennyező por káros hatásai csökkenthetők. Abban az esetben, amikor a lépcsőház éppen az úttal ellentétes olda­lon van, mindez nem oldható meg maradéktalanul.

Különleges esetben, pl. műemléki környezetben elő­fordulhat, hogy nem kerülhetnek tetőablakok a jobb adott­ságú utcai oldalra. Ebben az esetben mérlegelni kell: érdemes-e vállalni a kedvezőtlenebb ablakelhelyezést.

Összegzés

Összegzésként tehát elmondható, hogy a megfelelő tájolás sajnos nem biztosítható minden esetben. Így, ha elkerülhetetlen, mód nyílik északi tájolású nappali vagy hálószoba kialakítására is.

A lakások lakóhelyiségeinek tájolására javasolható ég­tájak:

• hálóhelyiségek: ÉK, K, DK;
• nappali: DK, D, DNy;
• gyermekszoba: DK.

A délutáni perzselő nap sugarai ellen a nyugati fekvésű háló-, ill. nappali szobákat célszerű megfelelő árnyékolás­sal védeni a túlzott felmelegedéstől (pl. loggiával, előtető­vel, zsalutáblával, esetleg speciális fényvédő üveg alkal­mazásával). A különböző színű, az időjárás viszontag­ságainak ellenálló, vászonból készített és helyhez kötött vagy esetleg mozgatható árnyékolószerkezetek például — természetesen megfelelő megjelenéssel, vagyis terve­zéssel — az üdülőterületek tetőteraszainak vidámságát fokozhatják. Ugyanez mondható el a növényekkel befutta­tott ún. pergolákról is, amelyeket adott szerkezeti kialakítás esetében a tetőszerkezet szarufáinak segítségével készít­hetünk.

Az ablak-, ill. az ajtószerkezetek nemcsak a helyiségek megvilágításra, hanem a használat során keletkezett légszennyeződések eltávolítására is szolgálnak. Általuk biztosítható a lakások lakóhelyiségeinek és konyhájának természetes szellőzése. A mellékhelyiségek szellőztetése megoldható az említett szellőzőkürtőkkel vagy szellőzőcsatornákkal is.

A megvilágításon és a szellőzésen kívül az ablakok és ajtók biztosítják a kapcsolatot a külvilággal. A tetőablakok kialakítása és megjelenése — a külső és a belső térben egyaránt — igen különböző lehet Kiválasztásukkor feltétlenül vegyük figyelembe a tető alakját, tagozottságát, de ne feledjük, hogy a tetőablakkal is alakíthatjuk azt.

A fémlemezeket többnyire a — már említett — tetőfelépít­mények, kémények, szellőzők csatlakozási felületének fedésére használják. Szerkezetileg indokolt esetben azon­ban készülhet fémlemezfedés nagyobb összefüggő tetőfelület-szakaszon is.

Az alkalmazott fedési anyag függvényében alakítják ki az elemek közötti kapcsolatot: a horganylemezeket korcolják, ill. forrasztják, a horganyzott acéllemezeket, a vörös­réz és alumíniumlemezeket (ez utóbbiakat többnyire ritkán használják) korcolják. A korcolás a csatlakozó lemezek éleinek egymásba akasztásával és egymásra hajtásával létesített, vízzáró kapcsolat. A fémlemez fedésű tetők legkisebb hajlásszöge 6 % lehet forrasztott és 10% korcolt kötésű fedésnél.

A héjazat javítása, ill. cseréje

A tetőtér beépítésekor a nem megfelelő állagú, repedezett, törött héjazati elemeket el kell távolítani, majd pótolni. Különös gonddal kell kialakítani az új kémények, szellőzők, tetőfelépítmények és a héjazat csatlakozásait, a későbbi beázások elkerülése miatt. Célravezető lehet a héjazat teljes cseréje, önsúlyának csökkentése (pl. a cserépfedés palafedésre cserélésével kb. 30-50 kg/m² súlycsökkenés érhető el).

A héjazat cseréjének idejére védelem nélkül marad a padlásfödém, ami esetleg a tetőtér alatti helyiségek be­ázását okozhatja. Biztonsági okokból ekkor ideiglenes (fólia) védelemről kell gondoskodni. A műemléki vagy műemlék jellegű környezetben álló épületek tetőtér-beépítésekor szükség lehet a tetőn talál­ható különböző fedések (pl. hódfarkú és hornyolt cserépfedés) azonos jellegűre való átalakítására (pl. hódfarkú cserépfedésre).

Az ide vonatkozó tűzrendészeti előírás, az Építmények tűzvédelme, Épületszerkezetek tűzállósági követelményei, MSZ 595/3-79 azt mondja: „tetőtéri beépítés esetén — az V. tűzállósági fokozatú, egyszintes épületek kivételé­vel — a fedélhéjazat csak nem éghető lehet”.

Mesterséges (azbeszcement) palalemezből készülnek, egyszeres vagy kettős kivitelben. Ez a fedés a cserép­fedéssel szemben előnyösebb, kis súlya és a fedés elemei­nek jobb illeszkedése miatt. A palafedésű tetők javasolható hajlásszöge 35-40°. A tetőtér-beépítés felépítményeinél ez esetben is megengedett a 20°-os hajlásszög. A palákat darabonként 2-2 db ún. palaszeggel erősítik az aljzathoz, és viharnak kitett helyen vagy nagyobb palaméret esetén még egy-egy viharkapoccsal is rögzítik őket. A fedés aljzata a palák méretének és a fedés jellegének megfelelő távolsá­gokra helyezett lécváz vagy deszkázat.

A szabvány (vagy francia) palafedés a leggyakrabban készített egyszeres fedés, ahol a négyzet alakú elemeket átlósan fektetik az eresszel párhuzamos lécekre (61. ábra).

61. ábra: Szabványos palafedés taréjgerinc kialakítása.

A vízszintes rombusz (vagy magyar) palafedés egyszerűen és gyorsan készíthető egyszeres fedés. A rombusz alakú elemeket párhuzamosan fektetik az eresszel ugyan­csak párhuzamos lécekre; bontásoknál találkozhatunk vele.

A kettős (vagy angol) palafedés az egyszeres fedésnél biztonságosabb, de jóval drágább. A négyzet alakú eleme­ket a vízszintes rombusz palafedés elemeivel megegyező módon helyezik az aljzatra (62. ábra).

62. ábra: Szabványos kettős palafedés taréjgerinc ­kialakítása.

Az utóbbi években hazánkban gyakran készül téglalap alakú (20×40 cm befoglaló méretű) palalemezes fedés. Az elemek rajzolata szép, ugyanakkor a fedés súlya kicsi és viszonylag olcsó. Több fajtáját aszerint különböztetik meg, hogy milyen kialakítású a palalemez tetőfelületen látszó része. Közös jellemzőjük, hogy az aljzat lécei az eresszel párhuzamosak, ezekre helyezik a fedés elemeit úgy, hogy hosszoldaluk a lécekre merőleges legyen. Külön is felhívjuk a figyelmet a különböző színű palalemezek választékára! A bordó, barna, piros színben kapható lemezek megszüntetik a szürke tetők egyhangúságát.

A palafedésű tető egyes szakaszain — a cserépfedés­hez hasonlóan — a fedés horgany- vagy horganyzott lemezből készül. A hajlatok és gerincek fedése készíthető összefaragott palalemezekkel is.

Az azbeszcement hullámlemezfedést (63. ábra) egyre gyakrabban használják Magyarországon is családi házak fedésére (külföldön szép példái ismertek). A kis hullám­magasságú, rövidebb lemezek jobban kezelhetők és szebb a fedés felülete is, főként akkor, ha az azbesztcement anyagában színezett. Kedvező ez a fedés a csapadék elleni védelem szempontjából is. Csapadék ellen jobban szigetel, ha az átfedési sávokba műanyag tömítőcsíkot vagy zsinórt helyeznek. Az elemek, az aljzat anyagától függően, külön­böző módon rögzíthetők (facsavar, horog, csuklós hullám­kapocs).

63. ábra: Azbeszcement hullámlemezfedés taréjgerinc kialakítása.

A tető egyes, kényes szakaszainak fedése — a horgany- ­vagy horganyzott lemezeken kívül — speciális idomelemek segítségével is megoldható.

Századok óta használatos fedés: különböző alakú és mé­retű cserepekből készül, egyszeres és kettős kivitelben. Az ilyen fedésű tetők hajlásszöge célszerűen 35-40°. A tetőtér-beépítés felépítményeinek (pl. tetőablakok) a hajlásszöge kisebb is lehet: megengedett a 20°.

A cserepeket az aljzatra fektetik, és egymáshoz szorosan csatlakoztatják. A 45°-nál meredekebb tetőn szegezéssel vagy viharkapcsokkal is rögzítik a cserepeket az aljzathoz. A héjazatot és a télen rárakódó hó súlyát a cserepek méretének és a fedés jellegének megfelelő távolságra elhelyezett lécváz tartja.

A hornyolt cserép fedés elemei horonnyal és az abba illeszkedő eresztékkel csatlakoznak egymáshoz. A csere­pek kétféle gyártástechnológiával készülnek: a szalagsajtón gyártott cserép sima, az excentersajtón gyártott cse­rép tagozott.

A hornyolt szalagcserép fedés (57. ábra) a legegysze­rűbb kivitelű, de egyben a legcsekélyebb építészeti értékű cserépfedés.

57. ábra: Hornyolt szalagcserép fedés taréjgerinc ­kialakítása.

A tetőtér-beépítés szempontjából kedvezőbb a kettős hornyolású cserépfedés. Az ikerfüles hornyolt cserépnek a hosszoldala, a békéscsabai és a bátaszéki cserépnek pedig a hosszabb és a rövidebb oldala egyaránt hornyolt (58. ábra). A csere­pek pontosabban illeszkednek egymáshoz, ezért a fedés vízzárósága jobb, mint az előző fedésé. Ugyanakkor a cserepek felülete tagozott, ezért megjelenése is szebb. A békéscsabai és a bátaszéki cserepek mázas vagy natúr felülettel készülnek.

58. ábra: Kettős hornyolású (békéscsabai) cserépfedés taréjgerinc kialakítása.

A hódfarkú cserépfedés (59. ábra) igen régi eredetű, de előnyös megjelenésű tetőfelületet ad: rajza tetszetős és kedvező építészeti hatású. Lehet egyszeres és kétszeres kialakítású. Ez utóbbi csapadékzárása a tetőtér-beépítés szempontjából kedvezőbb. A cserepek egymáshoz szoro­san csatlakoznak, oldalsó takarás nélkül.

59. ábra: Kettős hódfarkú cserépfedés taréjgerinc ­kialakítása.

A lovag- (korona-) fedés hódfarkú cserepekből készített kétszeres fedés (60. ábra). Alkalmazására ritkán kerül sor, mert egyrészt a fedés nem eléggé viharbiztos, másrészt súlya miatt nagyobb keresztmetszetű faelemekből kell készíteni az alépítményt.

60. ábra: Lovag- (korona-) fedés taréjgerinc kialakítása.

A kolostor- (barát-apáca) fedés plasztikus felületű, szép megjelenésű fedés. Hazánkban hozzávaló cserepet nem gyártanak, ezért csak külföldről vásárolt, TÜZÉP-ek által esetenként forgalomba hozott termék felhasználására van mód.

A cserépfedésű tető egyes szakaszain, így az eresz, a tetőfelépítmények, a tűzfalak, a taréj- és élgerincek és a hajlatok fedéseinek csatlakoztatása horgany- vagy hor­ganyzott lemezből készül. Cserepekből is kialakítható a fedés pl., a hajlatban, ha a fedéssel megfelelő módon köve­tik a tetőfelület formáját.