Vakolat

Hőszigetelő vakolatok: felhordás, száradás, rugalmasság, víztaszítás, fakulás

Az eredeti német Hővédelmi Rendelet célkitűzései alapján, miszerint a külső falak hőszigetelő képes­ségét javítani kell, már a 60-as évek közepén, végén olyan vakolatokat fejlesztettek, amelyek megfe­lelnek ezeknek az új követelményeknek. Ennek elérése érdekében nagyon könnyű adalékanyagokat használtak, például polisztirolgyöngyöt, így a hő­szigetelő vakolatok száraz testsűrűsége mindössze 300-600 kg/m3.

A DIN 18 550 szabvány 3. részének megfelelő, ill. építésfelügyeleti forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező hőszigetelő alapvakolatok ásványi kötőanyagot (mész és cement), szerves és/ vagy ásványi könnyűadalék-szereket tartalmaznak. Annak ellenére, hogy ásványi vakolatok esetében kevésbé jellemző, a hőszigetelő vakolatokat nem kilogrammban, hanem literben mérve hozzák for­galomba.

Energetikai követelmények

A hőszigetelő vakolatok, ill. hőszigetelő vako­latrendszerek kifejlesztésével új utakat találtak a homlokzatok rétegfelépítésének összeállítására és formai kialakítására, így lehetővé vált, hogy ásványi vakolatok is megfeleljenek a szinergetikus hatásoknak és energetikai követelményeknek. Amikor néhány évtizeddel ezelőtt elkezdődött a hőszigetelő vakolatok fejlesztése, a hőszigetelést és energiatakarékosságot még másképpen ítélték meg, és a környezetvédelem sem volt olyan fejlett, mint manapság.

Műemlékvédelemben is előtérbe kerültek

Az ilyen hőszigetelő vakolatrendszerek fejlődésével és az egyesített hőszigetelő (dryvit-) vakolatrendsze­rekkel összehasonlítva sikerült olyan fugák nélküli hőszigetelő réteget előállítani, amely az alapfelület miden egyenetlenségéhez kiválóan tud alkalmaz­kodni és ezzel a tulajdonságával természetesen a történeti épületek felújításánál és műemlékvédelmi munkálatoknál került igazán előtérbe. Ezen túlme­nően a hőszigetelő vakolatok kiválóan alkalmasak nagy hőszigetelő képességű tégla falazóblokkokból készült falazatok vakolására.

Hőszigetelő vakolat fejlődése

Az első hőszigetelő vakolatok fejlesztése és kialakítása során előbb szerezték meg a szükséges engedélyeket, és csak később szabályozták a va­kolatrendszerek tulajdonságait a DIN 18 550 szab­vány 3. részében. A hőszigetelő vakolatrendszerek egymáshoz igazított rendszerkomponensekből állnak – hőszigetelő alapvakolat, amely a tényleges hőszigetelés, valamint a fal és vakolatréteg közötti feszültségek levezetésének feladatait látja el, és a rendszerbe illeszkedő víztaszító záró vakolat, amely biztosítja az időjárás hatásaival szembeni védelmet és meghatározza a homlokzat megjelenését vako­latstruktúra és szín terén.

A hőszigetelő vakolathoz készült habarcs test­sűrűsége legalább 0,20 kg/dm3, nyomószilárdsága legalább 0,40 N/mm2. A víztaszító alapvakolat kapilláris-vízfelszívási tényezője 0,2 kg/ (m2h0,5) alatt legyen. Az alapvakolatot min. 20 mm, ill. max. 100 mm vastagságban kell felhordani. 50 mm-es ré­tegvastagság felett megfelelő vakolathordozót kell alkalmazni, hogy a hőszigetelő vakolat és az alap­felület között kellően erős tapadás alakuljon ki.

Hőszigetelő alapvakolatok

A hőszigetelő alapvakolat régi és új építmények falazatainak alapvakola­ta, amely egyben a hőszigetelés fel­adatát is ellátja. Felhordható minden olyan falfelületre (tégla, beton, gáz­beton stb.), amely a hagyományos alapvakolatot jól megtartja, de a fe­lületet gúzolni és legalább 1 napig pihentetni kell.

Régi épületekről a nem megfelelően szilárd előző vakolatréteget el kell tá­volítani, a falazat fugáit ki kell kapar­ni. Az esetleges kivirágzásokat le kell seperni, majd a kivirágzás jellegének, kémiai összetételének megfelelő anyaggal a felületet közömbösíteni kell, végül tiszta vízzel alaposan le kell mosni.

A habarcsot kézi erővel, 5-10 per­cen át, vagy géppel, kényszerkeverőben, min. 3-5 percen át kell kever­ni, a mennyiségtől függően. A szük­séges vízmennyiséget, ill. a habarcs képlékenységét több tényező (időjá­rás, a falazat nedvszívó képessége, a vakolandó felület minősége stb.) be­folyásolja, ezért a megfelelő vízmennyiség meghatározására, a munka megkezdése előtt felhordási kísérle­tet kell végezni. A képlékenység be­állítása igen fontos, mert ha több vi­zet tartalmaz, mint amennyit az alap képes elszívni, a habarcs lefolyik a falról.

Ha viszont a víztartalom kicsi, illetve a nem eléggé előnedvesített falazat vízelszívó hatása túl erős, a frissen felhordott vakolat vagy elválik az alapfelülettől, vagy megég. A hőszigetelő vakolat nagy előnye, hogy hagyományos vakolatként betölti az alapvakolat és a hőszigetelés funkcióját is. A hőszigetelő alapva­kolat hagyományos módon (kőmű­veskanál vagy serpenyő) hordható fel, jól felcsapva, hogy a vakolat alatt ne maradjon levegő. Egy réteg vas­tagsága oldalfalon 3 cm, mennyeze­ten 1 cm lehet. Ha a hőtechnikai szá­mítások szerint ennél nagyobb vas­tagságú hőszigetelő vakolat szüksé­ges, akkor a következő réteget csak az előző vakolatréteg meghúzása után (erről ujj nyomáspróbával kell meggyőződni) lehet felhordani.

Határoló falazatok belső oldalán hő­szigetelő vakolat csak a páradiffúzió számításának elvégzése után, annak eredményét figyelembe véve készít­hető. Ha a számítások szerint a hőszi­getelő vakolat felhordható, a festés és tapétázás alá belső simító habarcs szükséges. Határoló falaknál vagy csak belülre, vagy csak kívülre készít­hető a hőszigetelő vakolat. Hőszigetelő vakolatot gyártó cégek a Terranova, a Lasselsberger és a Baumit.

Vakolat felhasználása, felhordása

A hőszigetelő vakolatokat manuálisan, kézzel vagy a piacon kapható általános vakológépekkel kell feldolgozni, de ezeket a szigetelővakolatokhoz kell átállítani. Hőszigetelő vakolatokhoz készített speciális habarcskeverőre és egyéb eszközökre is szükség lehet. Egy kivételtől eltekintve a hőszige­telő vakolatokat még akkor sem árulják kimérve, ha feldolgozásuk gépesített. A magas polisztirolhányad miatt (akár 75%!) a silóban, ill. a szállítás közben nagy a szétkeveredés veszélye.

Az alapfelület megfelelő előnedvesítése után következik a teljes felületű gúzolás. Legalább 24 órás várakozás után fel lehet fröcskölni a hőszigete­lő vakolatot a kívánt vastagságban. A frissen felvitt hőszigetelő vakolatréteg utolsó harmadában kell az esetlegesen szükséges erősítő dróthálót bedolgozni és további vakolattal fedni.

A frissen felvitt hőszi­getelő vakolatot simítófával, enyhe nyomással síkra egyengetik, de ezt követően a felületet nem kell filces simítóval vagy egyéb eszközzel ledörzsölni. Legalább 48 órás várakozási idő után a hőszigetelő vakolat felületét ellenőrizni kell, hogy kellően sík legyen a következő záróbevonat számára. Adott esetben a záróbevonat számára még egyszer le kell simítani a felületet. Amennyiben a záróbevonatot nem visszük fel rögtön, a hőszigetelő vakolat felü­letét az időjárás hatásaitól védeni kell.

Minimális várakozási idő vakoláskor

Egy munkalépésen belül 50-60 mm vastagságú réteget lehet felvinni, az ennél vastagabb rétegeket több lépésben kell kialakítani. Más ásványi vakola­tokkal összehasonlítva a hőszigetelő vakolatoknál eltérő várakozási időkkel kell számolni. Tehát a minimális várakozási idő nem 1 nap az adott réteg 1 mm-ére, hanem 1 nap a réteg 1 cm-ére. Az alábbi táblázat némi támpontot ad a minimális várakozási időket illetően.

Vakolat száradási idő

A gyakorlatban általában minden ásványi vako­latnak minimum 1 nap várakozási időt javasolnak a vakolatréteg minden mm-ére. Eközben gyakran elfelejtik, hogy a hőszigetelő vakolatoknál ez a vakolatréteg 1 cm-ére számított 1 nap, más ásványi vakolatok pedig néha határozottan több, mint 1 napig szilárdulnak 1 mm-re vonatkoztatva, tehát legalább ennyi száradási időt kell biztosítani a számukra.

Azt is gyakran elfelejtik, hogy ez mini­mális száradási idő, ami adott körülmények között jelentősen hosszabb is lehet. Továbbá a technikai feltételek mellett mindig figyelembe kell venni, hogy ez a szabály a vakolástechnika terén messzemenően elismert, így a szakértők, ellenőrök, ill. bírók is figyelembe veszik, amennyiben épü­letkárok keletkeznek.

A P. II. habarcscsoportba tar­tózó vakolóhabarcsok többsége hidraulikusan köt. Ilyenkor a kötés megfelelő körülmények között már rövid idő alatt nagymértékben előrehaladhat. A teljes kötésig fennmaradó folyamatok viszont meglehetősen lassan zajlanak le, ennek során kö­vetkezik be fizikailag meghatározott zsugorodás, ami bekövetkező göröngy képződés, kagylósodás a záróvakolat és alapfelület közötti tapadás csök­kenéséhez vagy megszűnéséhez vezet. Átfogó vizsgálatok igazolták, hogy ez a károsodás csak kb. 3 hét elteltével lép fel.

Minimális száradási idő

Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a javasolt minimális száradási idő mindig azon a feltétele­zésen alapszik, hogy az alapfelület, az időjárási viszonyok és a felhasznált vakolóhabarcs megfe­lelnek az átlagos követelményeknek. Ugyanakkor a manapság jellemző építéshelyi körülmények, feszített munkatempó és a munkások gyakran hi­ányos szakmai tudása mellett aligha indulhatunk ki az átlagos körülményekből. Ezenkívül a felület struktúrája is fontos tényező. A gyakorlatban bevált módszer, hogy a minimális száradási időt annál inkább meg kell hosszabbítani, minél finomabb a záró vakolat felületének struktúrája.

Ennek isme­retében az egyes német tartományokban kedvelt finom, simított és egyéb felületű vakolatok ebből a szempontból meggondolandó döntésnek bizo­nyulhatnak. Ráadásul részben a szakmai szabályok és normák ismeretének teljes hiányában készítik ezeket a nagyon finom struktúrájú felületeket, csak egy rétegben viszik fel az anyagot és utána „saját levében” simára dörzsölik.

Záróvakolatként elsősorban a DIN 18 550 szab­ványban meghatározott ásványi vakolatok váltak be, amelyeket kis vagy nagy rétegvastagságban, egy vagy több rétegben egyaránt fel lehet hordani. Egy olyan nagy rétegvastagságú záróvakolat esetében, mint például a kapart nemesvakolat, a záróvakolatot közvetlenül felcsapják az előkészített hőszigetelő vakolatra, és folytatják a szükséges munkákat. Ha a záróvakolatot vékony rétegben húzzák vagy csapják fel, a hőszigetelő vakolatra előbb egy köztes erősítőhálót vagy kiegyenlítővakolatot kell felvinni, hogy az a záróvakolat számára kellően sík felületet biztosítson.

Rugalmasság

A hőszigetelő vakolatok összetételéből kifo­lyólag igen kedvező rugalmassági modulussal rendelkeznek, így valamely épületrész hőszigetelő képességének javítása mellett arra is alkalmasak, hogy kritikus/nehéz alapfelületet bevakoljanak velük akkor is, ha azok már nem alkalmasak az általános alapvakolatokkal történő bevakolásra, vagy esetleg repedésképződésre hajlamosak. En­nek oka a záróvakolat és a falazat kapcsolatának megszüntetése, így a hőszigetelő vakolatok egyér­telműen csökkentik a repedésképződés kockázatát.

Mivel saját tömegük nagyon kicsi, a hőszigetelő vakolatokat nagy rétegvastagsággal is fel lehet vinni erősen málló vagy kevéssé teherhordó falazatokra. A hőszigetelő vakolatok emiatt különösen alkalma­sak a történeti épületek felújítására, például kevert vagy terméskő falazatok vagy fachwerk-szerkezetű épületek vakolt mezőinek felújításakor, ill. műem­léki védettséget élvező épületek belső hőszigetelési munkálatainak kivitelezésekor. A málladozó vagy szabálytalan, nagyon egyenetlen falazatok a hő­szigetelő vakolatok ideális felhasználási területei, hiszen piacra kerülésük óta a könnyűvakolatok legkönnyebb fajtái.

A történeti épületek felújítása és a műemlékvédelem mellett a hőszigetelő va­kolatokat új épületeken is alkalmaznak bármilyen hagyományos falazaton (mészhomokkő, duzzasz­tott agyagkavicsot tartalmazó falazóblokkok, tufa, pórusbeton, porózus tégla falazóblokkok, beton és hasonlók). Ennek során figyelni kell arra, hogy a hőszigetelő vakolatok kis tömegüknél fogva könnyűvakolatoknak számítanak, de nem lehet minden könnyűvakolatot hőszigetelő vakolatnak minősíte­ni. Időnként nedvességkárosodott, sókivirágzásos falakra is felvisznek hőszigetelő vakolatokat, nagy porozitásuk miatt, de természetesen tulajdonságaik funkciójukban és minőségükben sem közelítik meg a WTA-szabályok szerinti javítóvakolatok tulajdonságait.

A hőszigetelő vakolatrendszerek kivitelezéséhez és részletmegoldásainak kialakításához megfelelő sínrendszer áll rendelkezésre. Találhatunk megfelelő profilt épületsarkok, ablakkávák, redőnyszekrények, redőnyszekrény-csatlakozások, lábazati lezárások, átszellőztetett vagy átszellőztetés nélküli tetők csat­lakozásai, ablakcsatlakozások, mozgási hézagok és fallefedések részleteinek megoldásához.

Lábazat és hőszigetelő vakolat

A mechanikailag vagy nedvesség által nagy igénybevételnek kitett területeken, mint például a lábazat, nem célszerű hőszigetelő vakolatrendszert alkalmazni. Abban az esetben, ha a lábazati szakaszt valamilyen kiegészítő megoldással, például egy széles, a lábazat mellett futó kavicsággyal óvják a felcsapódó nedvesség túlzott károsító hatásától, lehet hőszigetelő vakolatrendszert alkalmazni, de előtte ki kell kérni a gyártó véleményét is.

Alapesetben a hőszigetelő vakolatrétegbe nem szükséges erősítőhálót helyezni. Ugyanakkor különleges szakaszokon, mint például épületsar­koknál vagy falnyílásoknál, szükségessé válhat a megerősítés. Az alapfelület adottságai miatt teljes felületű erősítőháló alkalmazása is indokolt lehet. Ilyenkor többi között azt is figyelembe kell venni, hogy a felhelyezett hálórendszer lúgálló legyen, emellett ne legyen túl apró szemű (a hossz-, ill. keresztirányú szálak között legyen meg a szüksé­ges távolság), hogy a hőszigetelő vakolat áthatol­hasson a háló szemein, és az erősítés ne váljon a vakolaton belüli elválasztóréteggé, hiszen akkor az erősítőháló éppen eredeti céljával ellentétesen működne.

Az erősítőhálót a hőszigetelő vakolat­rendszer felső harmadában kell elhelyezni, hogy felvegye az ott fellépő feszültségeket és átadja a vakolatréteg/vakolatfelület teljes egészének. Két rétegű záróvakolat esetén, amiben köztes erősítő­háló és kiegyenlítővakolat is van, az erősítőhálót a kiegyenlítőrétegbe kell helyezni.

Az egy- vagy többrétegű záróvakolat közepes rétegvastagsága a DIN 18 550 3. részében leírtaknak megfelelően legalább 8 mm, átlagosan 10 mm és max. 15 mm legyen. Többrétegű záró vakolatok esetén a szükséges köztes megerősített réteg, ill. kiegyenlítővakolat legalább 6 mm vastag legyen. Dokumentált és nyilvánosságra hozott káresetek bizonyítják, hogy a záró vakolat vastagsága lehe­tőség szerint jobb, ha nem haladja meg a 10 mm-t. A záróvakolatok nyomószilárdsága a DIN 18 550 szabvány 3. része szerint 0,8 N/mm2 és 3,0 N/mm2 között legyen.

Természetesen a záróvakolatoknak is víztaszítónak kell lenniük

Az ásványi, vékony rétegben felhordott záróvakolatokban az összeté­tel következtében létrejöhetnek színárnyalatbeli egyenetlenségek, amelyek szükségessé tehetnek egy kiegyenlítő festést. A már említett ásványi vakolatok mellett szilikongyanta vakolatokat is lehet záró vakolatként használni. A szilikátos vagy műgyanta vakolatok a hőszigetelő vakolatokra nem hordhatók fel záróbevonatként.

A sötét színű homlokzatok a napsütés hatására jelentősen jobban felmelegszenek, mint a világos felületűek, és ennek következtében határozottan na­gyobb hőmérsékleti feszültségeknek vannak kitéve. Hogy ezeket a létrejövő feszültségeket elkerüljük, a záró vakolatot, akárcsak más hőszigetelő felületek esetében, csak világos, pasztell színárnyalatokban alakítsuk ki. Mint minden ásványi vakolatrend­szerre, a hőszigetelő vakolatokra is a cementkötésű építőanyagokra vonatkozó szabályok érvényesek, tehát a vakolatot ebben az esetben is óvni kell a túl gyors kiszáradástól.

A hőszigetelő vakolatok, jó tartóképességüknek köszönhetően, akár több centiméter vastagságban is felhordhatóak

Homlokzati hőszigetelő vakolatok felhordása, ábrákkal

A homlokzati hőszigetelő vakolat tu­lajdonképpen homlokzati alapvako­lat, amelyhez ugyanolyan felület elő­készítés (gúzolás, vakolóprofilozás) szükséges, mint a homlokzatvakola­tokhoz. A hőszigetelő alapvakolat a kész szárazhabarcsból, 2-8 cm vastagságú rétegek felhordásával készíthető. A vastagságot előre meg kell tervezni, és ennek megfelelően kell felszerelni a fém vakolóprofilokat, de csak a felület határoló vonalai mentén, a lábazatnál, az éleknél, a káváknál és szemöldöknél. A köztes részeken hagyományos technikával, vakolósávokon lehúzva kell eldol­gozni az anyagot (5.30.-5.37. ábra).

A szárazhabarcs keverhető géppel és kézi erővel, habarcsládában, a kívánt képlékenységűre. A zsákolt vagy öm­lesztett száraz alapvakolat vakológép-rendszerben közvetlenül is felhasználható gépi vakoláshoz, így sok­kal hatékonyabb és tökéletesebb fe­lület alakítható ki, mint kézi felhor­dás esetén (5.38. ábra). Hőszigetelő vakolat 4-5 cm-es vas­tagságig hordozó réteg nélkül készít­hető, e felett azonban külön háló fe­szítésével kell stabilizálni, ill. a falhoz kapcsolni (5.39.-5.40. ábra). A hőszigetelő vakolatok készítésekor a munkafázisok között 1-2 nap pihentetési idő szükséges, ez alatt az el­készült felületet permetezni kell. Szí­nezett homlokzat és vékony fröcskölésű nemes vakolat esetén a kész alap­rétegre külön simító réteget kell fel­hordani. 2 mm-nél vastagabb dörzsölt vagy   egyéb   nemes vakolat   esetén elegendő a finomra lehúzott vagy ro­vátkolt felületű hőszigetelő alapvako­lat (5.41. ábra).

A leggyakrabban alkalmazott rend­szerek a következők:

  • Terranova: Terralit és Extra hőszi­getelő;
  • Lasselsberger: LB-KNAUF perlit alapú hőszigetelő;
  • Baumit: BAUMIT thermo vakolatok bármelyike.

Az utókezelés azonos a homlokzati vakolatok utókezelésével.

Kétszárnyú PROTEKTOR élprofil

5.32. ábra. Kétszárnyú PROTEKTOR élprofil, „terpesztett” lemez tapadó felülettel 1 1073-as szelvény (40-70 mm-es alapvakolati vas­tagsághoz); 2 él; 3 hőszigetelő alapvakolat; 4 vékony vakolóréteg; 5 nemes vakolat.

Lábazati „függesztett" lezárás

5.33. ábra. Lábazati „függesztett” lezárás PROTEKTOR profillal, homlokzati hőszigetelő alap- és fedővakolathoz.

Függőleges véglezárás homlok­zati hőszigetelő vakolatnál, PROTEKTOR pro­fillal.

5.35. ábra. Függőleges véglezárás homlok­zati hőszigetelő vakolatnál, PROTEKTOR pro­fillal.

Függőleges dilatáció-képzés homlokzati hőszigetelő vakolatrendszernél

5.36. ábra. Függőleges dilatáció-képzés homlokzati hőszigetelő vakolatrendszernél 1 PROTEKTOR (1284; 1285; 1286; típus), méret az 5.35. ábránál; 2 PVC él profil; 3 sziloplaszt kifugázás; 4 porán hab vagy biturán csík; 5 hőszigetelő alapvakolat; 6 nemes vakolat; 7 dilatáció.

Homlokzati hőszigetelő vakolat­rendszer szellőztetett ereszalj lezárása PRO­TEKTOR profillal.

5.37. ábra. Homlokzati hőszigetelő vakolat­rendszer szellőztetett ereszalj lezárása PRO­TEKTOR profillal.

Hőszigetelő homlokzati vakolat­réteg megerősítése tartóhálóval.

5.39. ábra. Hőszigetelő homlokzati vakolat­réteg megerősítése tartóhálóval.

Tartóháló falhoz kapcsolása speciális műanyag tiplivel.

5.40. ábra. Tartóháló falhoz kapcsolása speciális műanyag tiplivel.