Az aljzat tulajdonképpen szilárd, sík padlóréteg, amelyen közvetlenül is lehet járni, de padlólapok vagy szőnyegpadló alapja is lehet. A következőkben egy betonaljzat készítését mutatjuk be.
1. lépés
Az úsztatás nélküli aljzatot közvetlenül a födémre készítjük. Az úsztatott aljzat olyan szerkezet, amely szigetelőrétegre kerül, sem a födémmel, sem a fallal nem érintkezik. Az elválasztó rétegen fekvő aljzat nedvesség elleni szigetelőrétegen nyugszik. A lejtős aljzatot a víz elvezetéséhez enyhe (1 m-enként kb. 1-2 cm) lejtéssel alakítjuk ki.
Az aljzatbeton összetétele 1 térfogatrész cement, 3 térfogatrész 0-8 mm szemcseméretű homokos kavics. Ha magunk keverjük, tehetünk bele adalékokat, amelyek növelik a kopásállóságot vagy javítják a feldolgozhatóságot. Aljzatbeton száraz keverékben (esztrich) vagy készre keverten is kapható.
2. lépés
Az aljzatbetonhoz való keverék annyira száraz, hogy megmaradnak benne a vakolókanállal készített vágások. Ezért a keverőgépben, kisebb mennyiségeknél a keverőszárral intenzív módon és sokáig kell keverni, hogy eltűnjenek a homokfészkek. Ha a keverék túl nedves, a lehúzáskor kis víztócsák keletkeznek, amelyek nemcsak a további munkát nehezítik meg, de a felületet is puhább lesz.
Ha azt akarjuk, hogy az aljzat felülete szép sima legyen, megfelelő lécekből minden nagyobb felülethez készítsünk sablont, amelyet leteszünk az aljzatra és vízszintesre állítunk be. Esetleg a falon is jelöljük meg az aljzat magasságát. A magasság és a vízszintes sík beállításához rakjunk a lécek alá kis faékeket. így osszuk be a teljes területet elkészítési fázisokra. Csak rövid (pl. 1,5-2 m-es) léceket alkalmazzunk, amelyeket később szakaszonként ki tudunk venni.
A megkötött aljzatréteg közvetlenül a nyers betonlemezen fekszik és legalább 5 cm vastag legyen. Közvetlenül a sablonok lerakása előtt hordjunk fel a tapadás javításához folyékony vízcement iszapot vagy kész tapadó-hidat. Ezután töltsük be a keveréket a sablonok közti terekbe, és a vakolókanállal tömörítsük azt. Egyszerre csak kisebb, 1-3 m2-es szakaszokat vegyünk munkába.
3-4. lépés
A keveréket a sablonoknál kissé magasabban hordjuk fel, majd a felesleges mennyiséget egyenes deszkával vagy vakoló-léccel, cikcakkos mozdulatokkal húzzuk le. A hiányos részeket töltsük ki, majd ismételjük meg a lehúzást.
Óvatosan vegyük ki a léceket és az ékeket, és húzzuk le a felületet egy rövid deszkával.
5. lépés
Vegyünk egy nagyobb simító-deszkát, fektessük fel teljes felületén és enyhe nyomással, körkörös, egyenletes mozdulatokkal simítsuk le az aljzatbeton felületét. Ha eközben kisebb bemélyedések keletkeznének, azokat töltsük ki.
6. lépés
Ha különösen erős és sima felületet szeretnénk készíteni, a nedves felületet kézzel vagy egy szitából cementtel szórhatjuk be, amelyet simítólappal belesimítunk az aljzatbeton felületébe. Különösen ellenállónak szánt felületeknél m2-enként akár 1 kg cementet is bedolgozhatunk ily módon a felületbe, így nagyon finom és kemény felületet kapunk. Ha a felület túl szárazzá válik, ujjainkkal fröcsköljünk rá néhány csepp vizet.
Az elválasztó rétegen fekvő aljzat alapját nedvességzáró réteg alkotja, amely lehet egy erős műanyag fólia vagy valamilyen bitumenes szigetelőlemez. A sávokat az illesztéseknél 10-15 cm átfedéssel fektessük le. A sávokat oldalt, a terület szélein az aljzat felületéig hajtsuk fel, így később pontosan le lehet vágni a túlnyúló részeket. Az ilyen aljzat földdel érintkező, enyhén nyirkos, burkolat nélküli padlószerkezetekhez alkalmas. Ha alulról nedvességre kell számítani, a szigetelősávokat össze kell hegeszteni. Az aljzatbeton vastagsága feltétlenül legalább 5 cm legyen.
7. lépés
Az úsztatott aljzatok az erre a célra kifejezetten alkalmas és kellőképpen terhelhető, ásványgyapot, műanyag vagy természetes szigetelőanyagból készült lépés-hanggátló vagy hőszigetelő rétegen fekszenek. A szigetelőanyagot hézagmentesen fektessük le, széleit speciális szegélyszigetelő csíkkal alakítsuk ki. A szigetelőanyagra terítsünk műanyag fóliát, nehogy átnedvesítse a habarcsban lévő víz. A szigetelőanyag nem bír el nagy pontszerű terheléseket, ezért csak a rárakott pallókra lépjünk rá. A munkafolyamat hasonló a tapadóhíd készítéséhez.
Ebben az esetben az aljzat itt is legalább 5 cm vastag legyen. Ha nagyobb terhelésekre kell számítani, a magasság kb. felében betonacél hálót helyezhetünk el, amelyeket az illesztéseknél kb. 10 cm-nyire lapoljunk át. Az aljzatbetont óvjuk a közvetlen napsugárzástól és a huzattól, a szabadban az esőtől és fagytól is. A teljes szilárdulás akár négy hétig is eltarthat!
8. lépés
A kereskedelemben olyan, gyorsan kötő kész keverékeket is lehet kapni, amelyek már órák alatt megkeményednek. Ha készterméket használunk, mindig tartsuk be a gyártó előírásait.
9. lépés
A nagyobb felületek készítéséhez bizonyos gyakorlatra van szükség, legalábbis akkor, ha a felület egysíkúságával szemben nagy igényeket támasztunk. Sokszor megoldást jelenthet az úgynevezett szárazesztrichek alkalmazása is. Ezek gipsz vagy farostalapú termékek, amelyeket csaphornyos illesztésük mentén megfelelő ragasztóval összeragasztva fektetünk le. Az aljzatot dilatálni kell: hosszban legfeljebb 3-3,3 m-enként, és legfeljebb 9 m2-enként.
Számos olyan betonmunka van, amelyet egy laikus építkező maga is elvégezhet, ilyen pl. a gyalogutak vagy teraszok betonlapjai, egyszerű alaplemezek és sávalapok elkészítése. A szabadon hordó épületelemeket, pl. betonfödémeket, valamint a nagyobb épületek alapozását azonban feltétlenül bízzuk szakemberre!
1. lépés
A beton lemezek sík aljzatot képeznek pl. teraszokhoz, de falazat alapjai is lehetnek. A nagyobb és kisebb lemezek készítésének alapelve azonos: a földet pontosan vízszintesen kiemeljük, a széleket bezsaluzzuk. Ha a lemeznek (pl. teraszoknál) lejtést kívánunk adni, akkor a lejtést (1 m-enként kb. 1-2 cm) a beton változó vastagságával hozzuk létre, az aljzat itt is pontosan vízszintes. A zsaluzatot lehetőleg úgy készítsük el, hogy a zsaluzat felső éle mentén le lehessen húzni a betonfelületet.
A betonlemezek vastagsága általában 15-20 cm. Ha a betonlemezt alapnak kívánjuk használni (pl. egy garázsban), fontoljuk meg, nem kell-e azt fagybiztos sávalapra állítani, ugyanis a talajban összegyűlhet és megfagyhat a víz.
2. lépés
Ha elkészítettük a zsaluzatot, betölthetjük a betont. Ezt a lemez méretétől függően végezhetjük lapáttal, talicskával vagy a szállítójárművel. A betont lapáttal terítjük el és tömörítjük. A tömörítéshez használjunk kézi döngölőt vagy lécet.
3. lépés
A zsaluzatot annyira töltsük meg, hogy kissé kiálljon belőle a beton.
Vegyünk egy egyenes deszkát vagy egy vakolólécet, és cikcakkmozgással húzzuk le a betonfelületet. Simítsuk le a felületet, annak méretétől függően simítódeszkával, vakolóléccel vagy nyeles deszkával. Kisebb felületeknél a zsaluzatra fektetett pallóról még jobban megmunkálhatjuk a betonfelületet.
4. lépés
Nagyobb felületeknél lehúzóléc helyett nyeles deszkát is használhatunk a simításhoz.
Ilyen deszkát magunk is készíthetünk: az legyen kb. 1 m hosszú és 20 cm széles, hosszanti éleit törjük le és csiszoljuk meg. A nyelet mozgathatóan erősítsük fel. Képlékeny betonnál a felületen kisebb víztócsák képződhetnek, ezeket azonban a betonfelület a kötés folyamán felszívja.
5. lépés
Bizonyos esetekben ajánlatos a beton lemezt vasalással megerősíteni, elsősorban akkor, ha a lemezt alapnak kívánjuk használni, vagy ha az aljzat (pl. tereplépcsők kialakításakor) nem elég stabil.
Ebből a célból tegyünk a betonba vasbetéthálót, mégpedig a lemez vastagságának harmadában. Az illesztéseknél a hálókat 20 cm átlapolással helyezzük el. Ebben az esetben tehát a lemez vastagságának kb. feléig töltsük be a betont, tegyük be a hálót, majd folytassuk a beton betöltését. Távtartókat is alkalmazhatunk.
6. lépés
Sávalapokat általában falak alá készítünk. Egyszerű sávalapokat házilag is el lehet készíteni. A legegyszerűbb sávalap a földre állított egyetlen fal alapozásához készül. Ez az alap nagyjából 50 %-kal szélesebb, mint a tervbe vett fal, azonban legalább 20 cm széles és kb. 30 cm mély legyen. Rossz altalaj esetén a stabilitáshoz az alap magasságának harmadában betonvasakat tehetünk be, amelyeket az illesztéseknél kb. 20 cm-rel átlapolunk.
A kültérre szánt, pl. kertfalak alá készülő sávalapoknak a fagymentes mélységig (fagyhatár) le kell érniük – ez az éghajlati viszonyoktól függően a talajfelszín alatt 80-120 cm-t jelent -, nehogy a megfagyó vízcseppek szétfeszítsék vagy megemeljék az alapot. A sávalapokat a föld felszíne fölött is folytatni lehet és ott látható betonlábazatot vagy akár támfalakat alkothatnak.
A talajba nyúló sávalapokat általában nem kell teljesen bezsaluzni, ez nagyon költséges lenne. Ha a föld nem omlik be az alapárok kiemelése során, alkalmazhatjuk a következő eljárást: Ásóval óvatosan emeljük ki az alapárkot (egy minikotró sokszor nagyon megkönnyítheti ezt a munkát). Ha kézzel emeljük ki a földet, olyan széles árkot kell ásni, hogy elég helyünk legyen és elférjünk munka közben. Az árok oldalai pontosan függőlegesek legyenek, semmiképpen nem szabad megengedni, hogy az árok lefelé ék alakban keskenyedjen. Ha az altalaj nem megfelelő, az alap alsó részét készítsük szélesebbre. Jó altalajnál elegendő a fal szélességének megfelelő alap. Az alsó rész betonozása és a beton megkötése után készítsük el a felső rész zsaluzatát.
7-8. lépés
A zsaluzat lehetőleg olyan legyen, hogy a betont annak felső éle mentén le lehessen húzni. A betont léccel való szurkálással (lágy beton esetén) vagy kézi döngöléssel tömörítjük. A látható felületeket simítódeszkával és simítólapáttal gondosan simítsuk le.
9. lépés
Magas sávalapoknál függőlegesen helyezzünk vasbetéthálóból levágott csíkokat a betonba, az illesztéseknél 20 cm-es átlapolással.
10. lépés
Kb. 1 m-rel a talajszint fölé nyúló, 20 cm vastag, kész lábazat. Gyakori eset, hogy a kerítés lábazatát alkotó alapot betonoszlopokkal kombináljuk. A betonoszlopokat az alap megszilárdulása után zsaluzzuk be és betonozzuk. Az oszlopok vasalása egyszerű: a sávalap betonozásakor legalább 20 cm mélyen horgonyozzunk abba négy betonacél rudat, a rudakat kengyelekkel fogjuk össze és elhajlás ellen védjük.
A betont ezután néhány napig hagyjuk benne a zsaluzatban, műanyag fóliával teljes felületén takarjuk le vagy rendszeresen öntözzük tömlővel, öntözőkannával, hogy nedvesen tartsuk. Ezzel megakadályozható, hogy kiszáradjon a beton, mielőtt elérte volna végleges szilárdságát. A betont, az időjárástól függően, kb. 2-3 nap elteltével lehet kizsaluzni, amikor körömmel már nem lehet megkarcolni.
Járólapokat vagy szegélylapokat kis szemcseméretű (0-8 mm) homokos kavicsból készítsünk. A beton legyen aránylag kemény, tömörítsük, a simítódeszkával húzzuk le, simítólapáttal simítsuk, esetleg megkeményedés előtt seprűvel vagy recés hengerrel strukturáljuk a felületet.
A szabadban lévő fagerendákat és faszerkezeteket – hogy a korhadás ellen megvédjük azokat – nem betonozzuk be közvetlenül, hanem alájuk pontalapokat készítünk, és azokra szereljük őket. Az ilyen kis alapokhoz általában elég a 20 cm oldalhossz és a 30 cm mélység.
A vasalatlan sávalapokban kb. 5 m-ként tágulási hézagokat kell hagyni, pl. úgy, hogy egy farostlemez csíkot helyezünk el és a zsaluzatot a két oldal felől óvatosan kitöltjük. A betonlemezeket a szilárd épületrészektől is tágulási hézaggal (pl. bitumenes lemez csíkkal) kell elválasztani. Szabadon álló lemezeket legfeljebb 6 x 6 m méretig készítsünk tágulási hézag nélkül.
A betont azért alkalmazzuk, hogy abból alapokat, padló- és födémlemezeket és más olyan épületelemeket készítsünk, amelyeknél fontos a szilárdság és az alaktartás. A beton cementből, vízből és homokos kavicsból (adalékanyag) készül, a könnyűbetonhoz adalékul habanyagot vagy duzzasztott agyagot is használnak. A betonszerkezet teherbírásának biztosítására betonacél-szerelést helyeznek el. A betonacélok alkalmazását vasalásnak hívjuk, az így készült betont vasbetonnak nevezzük.
A betont az építkezés helyszínén is el lehet készíteni, de transzportbetonként betongyárakból is meg lehet rendelni. A beton helyszíni keverése csak kisebb mennyiségeknél célszerű, ha a minőséggel és szilárdsággal szemben támasztott követelmények nem magasak. Teherhordó épületelemekhez (pl. födémek) a transzportbetont válasszuk, amelynek összetétele jobban ellenőrizhető.
Az ilyen, statikailag igénybe vett épületelemekhez a gyártáskor az alkalmazott betonból próbatesteket öntenek, amelyek szilárdságát 28 nap elteltével laboratóriumban kell megvizsgálni. A vizsgálat eredményét tartalmazó bizonylatot állami megrendelő esetén be kell mutatni az építésügyi hatóságnak, amikor az átveszi az épületet. A beton bedolgozhatósága annak cement- és víztartalmától függ: minél több cementtel és vízzel végezzük a keverést, annál hígabb a beton. Az építőipari szakember a beton állagának (konzisztenciájának), azaz keménységének négy tartományát különbözteti meg.
A kemény beton, amely a bedolgozásnál földnedves és morzsálódik, az FN (földnedves) képlékenységi tartományba tartozik. Döngölővel való tömörítéskor felszíne simává és nedvesen fénylővé válik és összezáródik. A KK (kissé képlékeny) képlékenységi tartományba tartozó beton anyaga a bedolgozás során összefüggőbb és lágyabb. Léccel csömöszölve vagy döngöléssel jól tömöríthető. A K (képlékeny) képlékenységi tartományba eső beton a zsaluzat kopogtatásával vagy csömöszöléssel jól tömöríthető. A K a helyszíni öntéshez általánosan alkalmazott képlékenység. Képlékenyítő adalékok hozzáadásával a beton folyékonyságát javítani lehet. A különösen hígfolyós betont az F (folyós) rövidítéssel jelöljük.
[table id=159 /]
A gyártással és a felügyelettel szemben támasztott követelmények alapján a betont szilárdsági csoportokba lehet sorolni. Ezeket házilagos kivitelezésnél is ismernünk kell. Az új szabvány szerinti jelöléseket a táblázat tartalmazza.
[table id=160 /]
A teherhordó épületelemek statikai számítása során meghatározzák, hogy milyen szilárdsági osztályúnak kell lennie az alkalmazott betonnak. Előírt szilárdsági osztályú betont transzportbetonként rendeljünk meg.
A beton keverése
Kézi keverés
Kisebb mennyiségű, C 4 és C 6 szilárdsági osztályú beton elkészítéséhez engedélyezett a kézi keverés. Ehhez tiszta keverőlapra van szükség, jól megfelel pl. egy lemezlap. A homokos kavicsot és cementet legalább kétszer, az egyenletes szürke szín eléréséig keverjük meg. Állandó további keverés mellett locsolókannával adjuk hozzá a vizet és még kétszer keverjük meg, míg egyenletes betonkeveréket kapunk.
Keverés géppel
A géppel való keverés előnyösebb, mert az alkotórészek jobban elkeverednek egymással és így javul a beton minősége. A keverési idő legalább egy perc legyen. A homokos kavicsot, cementet és vizet közvetlenül egymás után adagoljuk be a keverőgépbe, száraz előkeverésre nincs szükség. Egy 250 L-es keverőgép nagyjából 1/6 m3 kész betont tud megkeverni. 1 m3 kész betonhoz hozzávetőleg 1,3 m3, mintegy 2 t homokos kavics szükséges.
Keverési arányok
Ha a beton szilárdsági tulajdonságait el akarjuk érni, pontosan be kell tartanunk az egyes szilárdsági osztályokhoz tartozó keverési arányokat. A cementet és homokos kavicsot tömegük szerint kell mérni. Ezek tájékoztató adatok, a mennyiségek még erősen függenek a kavics szemcseméretétől is.
A C 12 és C 16 minőségű betont már inkább készbetonként kell beszerezni. Egy kisebb építkezésen roppant nehéz a tömeg szerinti kimérés, ezért a gyakorlatban a beton alkotórészeit lapáttal, tehát a szokásos térfogatrészek szerint mérjük. A táblázatban foglalt értékek kedvező összetételű (szemeloszlású) adalékanyag (homokos kavics) esetén érvényes tájékoztató értékek.
Finomabb szemcseméretű adalékanyagnál 10-20 %-kal több cementet kell venni. Különleges igénybevétel nélküli alapok, lábazatok és egyéb épületelemek betonozásakor egyszerűsíthetjük a mérést, ha az egyes részeket térfogat szerint, száraz vödörrel mérjük. 1 vödör cementhez 5 vödör homokos kavicsot veszünk. Az összes többi célra 1 vödör cementhez 4 vödör kavicsot számítsunk.
A betonkészítéshez szükséges víz vezetékes víz vagy esővíz lehet. A felszíni vizek nem alkalmasak erre a célra, mivel gyakran tartalmaznak szerves alkotókat. Szükség esetén a vízhez különböző betonadalékot, pl. folyósítószert, pórusképzőt és hasonlókat lehet hozzáadni.
[table id=161 /]
Tömörítés
A frissen beöntött betonban üregek és levegőbuborékok vannak, amelyek megkötés után csökkentik a szilárdságot. A betont tömöríteni kell, hogy egyenletes szerkezetű legyen.
A földnedves betont (FN) döngöléssel tömörítjük. Erre döngölő, vagy (kisebb mennyiségeknél) léc használható. A betont legfeljebb 15 cm-es rétegekben helyezzük el, túl vastag rétegekhez nem elegendő a döngölőhatás. A döngölést addig végezzük, míg a beton felszíne nedves és zárt felületet alkot. Különösen gondosan döngöljük a zsaluzat mentén és a sarokban.
A betont annyira kell tömöríteni; hogy óvatosan rátett lábunk alig hagyjon nyomot. A kissé képlékeny betont (KK) motoros vibrátorral, vibrálással lehet tömöríteni; ha vibrátor nem áll rendelkezésünkre, döngölővel is dolgozhatunk. A képlékeny betont (K) léccel lehet csömöszölni, hogy a benne lévő levegő felfelé el tudjon távozni, vagy a zsaluzat kopogtatásával lehet tömöríteni. Ez utóbbit ne vibráljuk. A folyósítószerrel kezelt folyékony betont tömörítés nélkül lehet beönteni.
Az alap tömörítése döngöléssel.
Feldolgozási idő
A helyszíni betont a megkeverés, a transzportbetont a megérkezés után azonnal be kell dolgozni. Tömörítését el kell végezni, mielőtt kötni kezdene.
Védelem kiszáradás ellen
Azért, hogy a beton kötésekor elérje a végleges szilárdságot, védeni kell a kiszáradás ellen. A túl gyors száradás csökkenti a szilárdságot, rontja a felület minőségét és repedéseket okozhat. Különösen meleg időben kell a betont nedvesen tartani. Erős napsugárzás esetén azt még takarjuk is le. A friss betont akár 7 napig is nedvesen kell tartani.
Kizsaluzás
Ha teherhordó elemekhez zsaluzatot építettünk, ezt csak akkor szabad eltávolítani, ha megkötött a beton. A teljes kötési idő kb. 30 nap. Egyéb nem teherviselő betonszerkezeteket már 2-3 nap múlva ki lehet zsaluzni, ha a sérüléstől vagy roncsolódástól (pl. önsúly hatására) nem kell tartani. A kizsaluzott részeket azonban itt is csak a kötés után szabad teljesen terhelni. Ha a beton kötése közben fagy áll be, a várakozási időt meg kell növelni a fagyos időszak hosszával. Számos esetben ajánlatos megerősíteni a betont betonacél rudakkal vagy hálókkal.
A betonnak nagy a nyomószilárdsága, azaz nagy nyomóterheléseknek lehet kitenni. Húzófeszültségeket viszont csak nagyon kis mértékben tud felvenni. Mivel egy betontartóban vagy egy födémben mindig fellépnek húzófeszültségek, a húzó igénybevétel felvételére betonacélt építünk be.
Az acél helyzetét, méretét és szükséges átmérőjét a statikai terv határozza meg, amely a kivitelezési terv dokumentációjának része. Tilos a becslés! Betonacél számítás nélküli beszerelése csak alárendelt helyeken megengedett. Ilyen pl. egy kerti grillsütő. A betonacél nem korrózióálló. Ez azért nem lényeges, mert beépített állapotban a beton teljesen körülveszi azt, ami megakadályozza a korróziót.
A betonacél kereskedelmi méretei:
- Betonacél 6-32 mm átmérővel, 6-12 m hosszakban. A szálak bordázott felületűek, hogy jobban beágyazódhassanak a betonba.
- Betonacél hálók, amelyek 4-12 mm átmérőjű szálai keresztben össze vannak hegesztve egymással. A szálak távolsága 100, 150, 200 vagy 250 mm.
- Betonacél huzalok 4-12 mm átmérővel, amelyek sima vagy profilozott felülettel, tekercsekben kaphatók.
A betonacél különféle szilárdsági csoportokban kapható. Annak méretét, szükséges átmérőjét és anyagminőségét minden esetben a statikus tervező határozza meg!
Profilos betonacél.
Vasalási munkák
A betonacélok helyzetét, alakját és elhelyezésük módját a statikai számítás és a hozzá tartozó vasalási rajz adja meg. Ezenkívül munka közben is be kell tartani néhány szabályt. A betonacélt mindig ott kell egy épületelemben elhelyezni, ahol húzófeszültségek keletkeznek. Ez – a terhelés módjától függően – általában a terhelt mező alsó részén van, mint pl. egy ablakáthidalónál. Ott az ablak fölötti falazat terhelése középen felülről hat.
Ez az áthidaló felső részében nyomóterhelést, alsó részében húzó terhelést okoz. Egy erkélylemez vázlatosan bemutatott konzoljánál a húzófeszültség a betonlap felső részében lép fel. Beépítéskor ezért gondosan ügyeljünk a betonacél helyzetére és azt kötöződróttal és távtartókkal rögzítsük a felső oldalra. Ha a betonozás közben lenyomódnak a felső acélok, akkor nincs biztosítva a statikai számítás szerinti teherbírás. Konzollemez vasbetonszerelését bízzuk szakemberre!
Az ábrák néhány példát mutatnak be. Távtartók különböző kivitelben, műanyagból vagy acélból készülnek.
A távtartók közötti távolság az acélhuzal átmérőjétől függően 50-100 cm. A távtartókat a vasalás és a zsaluzat közé tesszük. Ezek gondoskodnak arról, hogy a beton a minimálisan szükséges mértékben befedje az acélt, valamint, hogy az acélszálak és -hálók egymástól megfelelő távolságban maradjanak.
Betonacél hálók, egy és két szálból.
Ablakáthidalónál a húzófeszültség alul lép fel, itt kell a betonacélt beépíteni.
Távtartók betonacélhoz:
1 Műanyag távtartó különböző átmérőkhöz; 2 Betontuskó fekvő vasaláshoz;
3 Acél távtartó; 4 Műanyag távtartó.
Munkavégzési szabályok:
- A betonnak kellő vastagságban fednie kell a betonacélt, hogy azt megvédje a korróziótól. A vasalás acélelemeit felhasználás előtt tisztítsuk meg a rozsdától, piszoktól és zsírtól, hogy azok szilárdan kössenek a betonhoz.
- Az acélrudakat, acélhálókat és távtartókat olyan szorosan össze kell kötni egymással, hogy azok betonozás közben semmiképpen ne mozdulhassanak el.
- A vasalás betonacél szálait dróttal egymáshoz kötözzük.
- A kötöződrótot kötözőfogóval rakjuk fel, de annak hiányában egy közönséges csípőfogó is megteszi.
- A kötözési helyeket körülvesszük egy vagy két dróthurokkal, majd a fogóval szorosan meghúzzuk a huzalt, hogy szoros kötést kapjunk.
- Az összes láthatóan maradó betonfelülethez úgynevezett „erős keveréket”, a talajszint alatti alapokhoz „alapokhoz való keveréket”, az összes többi munkához „univerzális keveréket” használjunk. A képlékeny (K) vagy kissé képlékeny (KK) beton a legtöbb célra megfelel.
- A földbe kerülő beton alá terítsünk egy kb. 5 cm vastag kavicsréteget, nehogy a beöntött beton összekeveredjen a földdel.
A beton csak akkor képes egy meghatározott alakot felvenni, ha zsaluzatba öntjük.
Egyszerűbb zsaluzatok
Az egyszerűbb zsaluzatokat (pl. betonlemezek, sávalapok vagy kisebb lépcsők zsaluzatát) egy laikus építkező maga is el tudja készíteni. A zsaluzat típusának kiválasztását az altalaj adottságai, valamint a rögzítési és alátámasztási lehetőségek is befolyásolják. A magasságot meghatározhatjuk tömlős vízmértékkel, vagy karókon jelölhetjük ki a jelzőpontokat.
Hosszabb egyenes szakaszok kijelölésére használjuk a kitűző zsinórt. A beton óriási nyomást képes kifejteni a zsaluzatra, ezért ennek nagyon stabilnak kell lennie. A látszóbeton felületek zsaluzatát nagyon gondosan készítsük el.
A talaj mint zsaluzat
A legegyszerűbb zsaluzat a talajban kiásott gödör fala. Ilyenkor a földet ásóval, nagyobb mélységeknél pedig mini kotróval pontosan merőlegesen kell kiemelni. A kiásott árok szélére fektessünk pallót, nehogy a gödör fala beomoljon.
Ha nagyon szépen akarjuk lezárni a betontömböt, az utolsó lágy betonrétegnek rakjunk a zsaluzat szélére léceket, állítsuk be azokat és a betont a lécek mentén húzzuk le.
Ha a talaj nem elég állékony vagy a betonból készítendő épületelem a talaj felszíne fölött van, fából készült zsaluzatot alkalmazhatunk.
Ahol csak lehet, használjunk kölcsönözhető kész zsalutáblákat (méretük általában 150 x 50 cm). Ezek kerete fémből készült, alakjukat ezért megtartják, emellett tiszta betonfelületet adnak. A keretben kis lyukak vannak, amelyekbe a rögzítőszegeket lehet bedugni.
Tetszőleges alakú és méretű zsalutáblákat magunk is készíthetünk. Ehhez párhuzamosan leszélezett, kb. 20 mm vastag deszkákra, lécekre és szegre (pl. 22 x 50 mm-es bognárszegre) van szükség. A táblákat a lécek tartják össze; a szegeket teljesen átütjük azokon és a hátoldalon visszahajlítjuk.
Az egyszerű zsaluzatokat csak egy cövekkel rögzítjük. Ha nem alkalmazható cövek, vagy az nem elegendő, a zsaluzatok megtámasztásának számos egyéb lehetősége is van. A rögzítési pontok stabilitási okokból ne legyenek 50 cm-nél távolabb egymástól. Ha fennáll annak veszélye, hogy a fal zsaluzata szétnyomódik, vagy a betonfalat nagyon szabályosra akarjuk készíteni, akkor célszerű kitámasztókat alkalmazni, amelyeket a feltöltés előrehaladtával sorban kiveszünk, ill. szükség van a zsaluzatot összefogó csavar, huzal vagy szorító elhelyezésére is.
Pillérzsaluzat
A pillérzsaluzat négy zsalutáblából áll, amelyeket deszkakoszorú tart össze. A deszkakoszorút némi ráhagyással szegeljük össze és a helyszínen faékekkel rögzítsük. A talajban kiásott és deszkából készített zsaluzatokat kombinálhatjuk is: pl. egy beton műtárgy talajszint alatti mélyebb részét kiontjuk betonnal, majd annak megkötése után elhelyezzük a deszkazsaluzatot. Ez a módszer olyan sávalapok készítésére alkalmas, amelyek egyúttal a talajszint fölé nyúló lábazatot is alkotnak.
Lépcsőzsaluzat
Egyszerűbb lépcsőzsaluzatokat is el lehet készíteni házilag. Ha követelmény, hogy a lépcső pontosan a helyén maradjon, akkor külső lépcsők alá fagybiztos sávalapot kell készíteni. A kizsaluzott betonelemek széle nagyon éles, amelyről könnyen letörhetnek kisebb darabok. A burkolat nélkül maradó betonelemeknél ezért érdemes leélezni a széleket, amit a zsaluzatra erősített, háromszög keresztmetszetű léccel készíthetünk el. A zsaluzatot kenjük be zsaluolajjal, hogy jól elváljon a betontól, de legalábbis használat előtt alaposan nedvesítsük be a fát.
Így környezetbarát
A hornyok és aknák elektromos, fűtési, víz- és lefolyóvezetékek elhelyezésére valók. A tervezéskor gondoljunk arra, hogy a melegvíz csöveket jó hőszigeteléssel, a lefolyócsöveket esetleg hangszigeteléssel kell ellátni.
1. lépés
Új épületeknél a nagyobb függőleges hornyokat célszerű már a falazáskor kialakítani. A megengedett értékek a következők (d = falvastagság, b = a horony szélessége, m = maximális mélység; nyílásoktól, pl. ablakoktól való távolság legalább a horony szélességének kétszerese, ill. 38 cm, két horony közti távolság legalább a horony szélességével egyenlő, az adatok cm-ben):
d = 12: nem megengedett;
d = 20: b = 25, m = 6;
d = 25/30/38:
b = 38, m = 13.
2. lépés
A hornyok utólagos elkészítése egyszerű. Puha építőanyagoknál (pl. pórusbetonnál) a horonykaparót, egyébként pedig horonymarókat lehet használni, amelyek fúrógépre szerelhető feltét formájában és porszívóval ellátva is léteznek, és amelyeket kölcsönözni is lehet. A hornyok vésését lehetőleg kerüljük, mert az a falat még jobban meggyengíti.
Utólag elhelyezett vízszintes és ferde hornyokat csak a födém alatt és fölött max. 40 cm magasságban, csak a fal egyik oldalán és a következő mélységekkel (cm-ben megadva, d = falvastagság) szabad készíteni:
d = 12: 0;
d = 20: 1;
d = 25: 2,5;
d = 30/38: 3 cm.
Az utólag készített függőleges hornyok megengedett méretei a következők (d = falvastagság, b = a horony szélessége, m = = mélység; sz = a 2 m falhosszra eső hornyok össz-szélessége; a nyílásoktól való távolság mindig 12 cm, adatok cm-ben):
d = 12: b = 10, m = 1;
d = 20: b = 10,
m = 3, sz = 26;
d = 25: b = 15,
m = 3, sz = 38;
d = 30/38:
b = 20, m = 3, sz = 38.
Nagyobb munkáknál forduljunk tanácsért szakemberhez vagy tanulmányozzuk a gyártó útmutatásait, mert előfordulhat, hogy bizonyos építőanyagokra a felsoroltaktól eltérő értékek vonatkoznak.
3. lépés
A hornyok különböző módszerekkel zárhatók le. A kisebb hornyokat egyszerűen habarccsal töltjük ki. A nagyobb hornyokhoz speciális, könnyű töltőhabarcsot használhatunk, a kitöltésnél a zsaluzat szerepét a simítódeszka tölti be. A hagyományos, normál habarccsal végzett elvakolásnál be kell nedvesíteni a horony oldalfalait és a habarcsot általában több rétegben kell felhordani, a kitöltésbe esetleg kisebb tégladarabokat is be lehet dolgozni. A nagyon széles hornyokat könnyű faforgács építőlapokkal lehet lezárni.
4. lépés
Régi épületekben vagy vékony falaknál a közművezetékek utólagos elhelyezésére általában célszerű külön aknát felfalazni. Az aknának nemcsak teherbíró aljzatra van szüksége, hanem azt – a válaszfalakhoz hasonlóan – fogazattal be kell kötni a meglévő falakba.
Lehetőleg erre a célra is könnyű építőanyagot, pl. pórusbetont alkalmazzunk, amelynek az az előnye is megvan, hogy vékonyabb szerkezetek készítését teszi lehetővé.
Az ablakok és ajtók méretei szintén meghatározott méretlépcsőket követnek. Ha tehát kész termékeket kívánunk alkalmazni, tartsuk magunkat a szabványos méretekhez és azokat a fal építésekor vagy a faláttörés elkészítésekor is vegyük figyelembe. Az ablakokat speciális dübelekkel, kötőlemezekkel vagy szerelőhabbal lehet a bélésfalban rögzíteni.
1. lépés
A bélésfal megfelelő magasságát sokszor kisméretű téglákkal alakítjuk ki. A keret és a bélésfal közé hőszigetelő réteg kerül. A belső ablakpárkány legtöbbször terméskőből vagy deszkából készül, a külső párkányra lemezborítás kerül.
2. lépés
A belső ablakpárkány gyakran közvetlenül a falon fekszik fel, mélyebb ablakfülkékben esetleg konzolokon is, és oldalirányban általában 3-5 cm mélyen benyúlik a falba. Az ablakpárkányhoz oldalirányban véssük ki a falat és az így kialakított nyílásba szárazon illesszük bele a párkányt. Ha szükséges, egy nappal korábban cementhabarccsal vagy gyorsan kötő cementtel erősítsük be a tartóvasakat.
A nagyobb egyenetlenségéket egy-két órával korábban egyenlítsük ki. A kivésett horonyba tegyünk nem túl híg mészcement habarcsot, tegyük bele a párkányt a habarcságyba, és vízmértékkel állítsuk be. A belső ablakpárkányt vízszintesen vagy a helyiség belseje felé enyhe lejtéssel helyezzük el. Kis faékekkel akadályozzuk meg, hogy a habarcs túlságosan kinyomódjon. Végül a habarcshiányokat a fugázó lapáttal töltsük ki.
3. lépés
A külső ablakpárkány igen gyakran a szélén felhajlított lemezből készül, amelynek felhajlított része a falba kapcsolódik. A csepegőéi legalább 5 cm-rel ugorjon ki a fal síkjából. Az ablakpárkányt úgy kell megtervezni és felerősíteni, hogy a keret felé ne keletkezzen hézag, amelybe a víz be tudna hatolni. A nagyobb magassági eltéréseket habarccsal egyenlítsük ki, a lemezt erősítsük az ablakhoz, majd fugázó lapáttal töltsük ki a még megmaradt réseket.
4. lépés
Az ablak- és ajtónyílások befalazása egy barkácsolónak is egyszerű feladat. Ehhez mészcement habarcsot lehet használni. Távolítsuk el a vakolatot az ablak bélésfaláról, és habarccsal készítsünk sík aljzatot. Lakott helyiségekben jó hőszigetelő falazóelemeket alkalmazzunk. Ha a falazást a hagyományos, normál habarccsal végezzük, alkalmasabbak a kisebb méretű téglák, mert így kevesebbet kell vágni.
Az új fal legyen a régivel egy síkban, hogy a vakolatot is egyenletesen lehessen felhordani. A meglévő áthidalót hagyjuk meg, a meglévő falba fogazattal való bekötést többnyire nem lehet megvalósítani. A felül megmaradó hézagba fugázó lapáttal nyomkodjunk be habarcsot.
Jó tanács
A kertfalak rendeltetése az elkerítés, a zaj és a belátás elleni védekezés is, míg a támfalaké a tereplépcsők kialakítása.
1. lépés
A habarccsal készített kertfalaknak nagyon stabilnak kell lenniük, ezért azok minden esetben a fagymentes mélységig (fagyhatárig) lenyúló sávalapra kerülnek. Víz nem hatolhat be a falba, nehogy ott megfagyva károkat okozzon. Szabadon álló falakat csak meghatározott magasságig szabad építeni. Ajánlatos ezért legalább 24 cm falvastagságot és nehezebb építőanyagokat választani A magasabb falak stabilitásáról külön is gondoskodni kell, pl. falpillérekbe való bekötéssel.
A hosszabb falak megrepedését csak úgy lehet csaknem biztosan megakadályozni, hogy kb. 5 m-enként az alapon és a falon is végigfutó tágulási hézagokat iktatunk be, amelyeket speciális profilokkal zárhatunk le.
2. lépés
A vakolt fal rendszerint normál falazóelemekből és vízzáró lefedésből áll. Ebben az esetben a falazáshoz elegendő a mészcement habarcs.
A betonalap kiemelkedhet a talaj felszíne fölé. Nedvességre érzékeny falazóelemeknél az alap és a fal közé szigetelésként a habarcsba bitumenes lemezt teríthetünk. Vakolóhabarcsnak megfelel a mészcement habarcs, a lábazat közvetlen környezetében (50 cm magasságig) alkalmazzunk cementhabarcsot. A kertfalakat természetesen megfelelő falazóelemekből, pl. égetett agyag vagy mészhomok téglából, vakolatlan kivitelben is elkészíthetjük. A vakolatlan fal is betonlábazaton áll, de legalább szivárgó kavicsréteggel kell megóvni a talajjal való közvetlen érintkezéstől.
3. lépés
A lefedések megakadályozzák, hogy a habarccsal épített falakban károkat okozzon az eső és a fagy. Fontos, hogy legalább enyhén lejtsenek, és a csepegőéi legalább 5 cm-re ugorjon előre a faltól.
A falak lefedésére sokféle lehetőség kínálkozik: bádoglemez, terméskő, tégla vagy betonlap, különböző tetőcserepek vagy hullámlemezek. Ha erősebb lejtést akarunk kialakítani, célszerű kifalazni a fal lejtős részét kisebb méretű téglákkal. Az összes említett lefedő elemet bőséges habarcságyba fektetjük, a nedvszívó termékeket előzőleg jól nedvesítsük be. A hullámlemezeket és a bádoglefedést erre való speciális csavarokkal is rögzítsük.
4. lépés
A habarccsal falazott terméskő falak alá is megfelelő sávalapot kell készíteni. Terméskövet durva fejtett kő formájában vagy különböző mértékben megmunkálva vásárolhatunk. A terméskövet kalapáccsal, vésővel és speciális szerszámokkal lehet megmunkálni, a munka nehézsége és időszükséglete az anyagtól és a kívánt végeredménytől függ. Mindezekről tájékozódjunk vásárláskor.
A nagyon pontosan megmunkált terméskővel a falazóelemekhez hasonlóan lehet dolgozni. A szabálytalan fejtett kőből épült falazatnál tartsuk be a következő alapszabályokat: Az állóhézagokat eltolva helyezzük el, egyetlen állóhézag sem húzódhat kettőnél több soron át. A falazáshoz olyan kemény habarcsot használjunk, hogy azt a nagyobb, nehezebb kövek se nyomják ki a fugákból. Az ilyen köveket faékekkel is rögzítsük, ezeket később el kell távolítani. A hézagok vastagsága az anyagtól függ. A falazáshoz cementhabarcsot használjunk. A fal szélessége fejtett kőből épült falnál legalább 40 cm legyen.
Először a sarokköveket, majd a jól egymáshoz illesztett tömbökből álló első sort rakjuk le egy legalább 2,5 cm vastag habarcságyba. A kőtömböket lehetőleg úgy rakjuk le, hogy sík oldaluk legyen felfelé és enyhén lejtsenek a fal középvonala irányában. Szabályos távolságokban helyezzünk el a fal egész szélességén átmenő átkötő köveket. A fal magját hézagmentesen töltsük ki kis kődarabokkal és habarccsal. A fal felületén mutatkozó kisebb hézagokba kalapáccsal verjünk be kisebb kődarabokat vagy kőékeket. A fugákat a falazással párhuzamosan töltsük ki és nedves ecsettel simítsuk el.
5. lépés
A szárazon rakott falak a talajon, vagy – a jobb vízelvezetéshez -15 cm magas homokrétegen állnak. Ezeket aránylag szélesre kell készíteni, pl. 1 m magassághoz 50 cm vastagság szükséges. A legalsó sor nagyméretű kövekből áll. Egy új sorban először mindig a külső elemeket rakjuk helyre, majd töltsük ki a fal magját.
A kődarabokat a fal középvonala felé lejtéssel helyezzük el, így a fal felfelé vékonyodik, azaz 1 m-enként kb. 5-10 cm-rel karcsúbbá válik. Az állóhézagokat minél sűrűbben toljuk el egymástól. A hézagokba kalapáccsal verjünk be kőékeket és kődarabokat, a nagyméretű kőtömbök mindig jól feküdjenek fel és ne billegjenek. A falat lehetőleg szabályos külsejű kődarabokkal fedjük le.
6. lépés
Az alacsonyabb támfalakat alap nélkül is falazhatjuk vagy akár szárazon rakott falként is elkészíthetjük. A támfalak külső oldala enyhén lejtsen kifelé. A magasabb tereplépcsőket azonban vasbeton falakkal kell kialakítani. A csak egyik oldalukon földdel feltöltött támfalaknál meg kell oldani, hogy a nedvesség el tudjon szivárogni, pl. a fal mögötti rész kavicsos feltöltésével vagy szivárgónyílások készítésével.
Az egyszerű válaszfalak nem teherhordó, belső falak, amelyek feladata a térelválasztás. Válaszfalakra a tetőtér beépítésekor is szükség van.
A válaszfalakhoz teherbíró aljzatra van szükség. Az aljzat teherbíró képességéhez ismernünk kell a várható járulékos terhelést, amelyet a falazóelemek tömegének és a fal térfogatának (hosszúság x vastagság x magasság) szorzatából lehet kiszámítani. A terhelés csökkentéséhez általában érdemes a viszonylag könnyű építőanyagokat, így pórusbetont vagy könnyűbetont használni, amelyek ráadásul vékony elemek formájában is kaphatók. Egy 4 m hosszú, 2,50 m magas és 10 cm vastag elemekből felépített fal tömege azonban még így is eléri a 600-800 kg-ot!
Jó teherbírású aljzatok a talajjal érintkező lemezalapok. A betonfödém is jó aljzat lehet, különösen akkor, ha a válaszfal alatt, annak közvetlen közelében is fal található. Fagerendás tartószerkezetre általában nem lehet falat építeni. Arra viszont van lehetőség, hogy a födémbe egy megfelelő szélességű acéltartót építsünk be (a födém síkjában vagy afölé). Az építendő fal alatti falazat lehet teherbíró, de elsősorban vékony falak és falnyílások fölé betett áthidalókhoz a fal teherbírása gyakran nem elegendő.
Általában rossz aljzatnak tekintendők az úsztatott esztrichek. Ilyenkor az esztrichet ki kell vésni, az úsztatóréteget el kell távolítani és a falat a szilárd aljzatra – ez rendszerint a betonfödém – kell építeni. Ezzel egyúttal azt is megakadályozzuk, hogy a lépéshang átterjedjen a fal egyik oldaláról a másikra. A legkisebb kétely esetén ellenőriztessük szakemberrel a szerkezetek teherbírását!
A válaszfal tervezésekor különösen fontoljuk meg a következőket
A vékonyabb falaknak alig van hangszigetelő képességük. Ha a hangszigetelésre nagy súlyt helyezünk, akkor nehéz építőanyagokat, pl. mészhomok téglát kell választanunk, vagy kettős héjazatú, gipszkarton burkolólapok közé helyezett szigetelőanyagból álló, könnyű válaszfalat kell készítenünk.
Az itt közölt leírás azt mutatja meg, hogyan kell megépíteni egy tetőtér-beépítésnél szükségessé vált válaszfalat. A válaszfal 10 cm vastag pórusbeton falazóelemekből készült, a falat vékonyágyazatú habarccsal építjük fel – ez az eljárás utólag beépítendő válaszfalaknál nagyon elterjedt. Az aljzat teherbírásáról itt az alatta húzódó fal gondoskodik.
Terítsük el a habarcsot, majd rakjuk le a sarokelemeket
Tisztítsuk meg, majd nedvesítsük be az aljzatot. A legalsó sor falazóelemet mészcement habarcsba fektetjük, hogy kiegyenlítsük az aljzat egyenetlenségeit. Terítsük el a habarcsot, majd rakjuk le a sarokelemeket.
Első sor elem elhelyezése
Feszítsük ki a kitűző zsinórt. A zsinór mentén rakjuk a habarcságyba az első sor elemet, majd vízmérték és gumikalapács segítségével állítsuk pontosan vízszintesre azokat.
Állóhézag kialakítása
Az állóhézag mentén a falazó-elem oldalára a fogazott kenőlappal hordjunk fel vékonyágyazatú habarcsot és rakjuk le a következő elemet. Gumikalapáccsal ütögessük hozzá a már lerakott elemhez, hogy a habarcs kellően tudjon kötni.
Falhoz való kötés
A példa szerinti esetben a meglévő falhoz való kötéshez is a vékonyágyazatú habarcs a legmegfelelőbb, mert a fal ezen a helyen sík és tapadóképes.
Habarcs felhordása, vízmértékkel való ellenőrzés
Hordjuk fel a habarcsot a fogazott kenőlappal, majd ütögessük helyére a falazóelemet. Vízmértékkel rendszeresen ellenőrizzük a fal állását, és munka közben használjuk a kitűző zsinórt.
6. lépés
Ha szükséges, a födém alá kerülő utolsó elemeket fűrészeljük le a megfelelő magasságúra. Az utolsó sorban a habarcsot a lerakandó elemekre hordjuk fel. A még megmaradó rés lezárására a legegyszerűbb a szerelőhabbal való kitöltés, ez egyúttal a kellő stabilitást is megadja a falnak. Természetesen közönséges habarccsal is kitölthetjük a rést, amelyet fugázó lapáttal lehet a helyére nyomkodni.
Fal stabilitása, utolsó lépés
A fal kellő stabilitását csak a már meglévő falakhoz való csatlakozás adja meg. Ha ezek a falak nem egyenletesek vagy tapadásuk nem kielégítő, a bekötéshez más módszereket kell alkalmazni. Az egyik lehetőség egy legalább 5 cm mély horony kivésése, amelybe belekapcsolódik a válaszfal, ez azonban munkaigényes és nem is mindig megvalósítható módszer.
Egyes gyártók azt ajánlják, hogy verjünk be a meglévő falba egy köracél rudat, a falazóelembe pedig vájjunk egy hornyot, amelybe ez a rúd beleillik. Szögidommal is elvégezhetjük a szerelést, ennek egyik szára szintén a falazóelemben készített horonyba kerül. Erre a célra léteznek olyan fémsínek is, amelyeket a falra kell szerelni és a falhorgonyokba lehet beakasztani.
A csatlakozás arra alkalmas szerelőhabbal is megvalósítható. A bekötés mindegyik fajtájára érvényes, hogy kialakítása előtt távolítsuk el a régi tapétát, a hézagokat pedig köröskörül töltsük ki hagyományos, normál habarccsal. Ez egyúttal a hangszigetelést is javítja.
A vakolatlan falazat burkolótéglából, klinkertéglából vagy mészhomok téglából készül, és egyenletes fugaszélességgel kell rakni. Falazás közben ügyeljünk arra, hogy a fal felületét ne szennyezze be pl. a kinyomódó habarcs, vigyázzunk a habarcs egyenletes felhordására és arra, hogy a habarcsban ne legyenek üregek, különösen a kifelé eső részeken. A falazáshoz esetleg használjunk habarcskeretet. A friss fugázóhabarcsot óvjuk a nagy melegtől.
Kültéri alkalmazásra használjunk 1 térfogatrész cementből és 2-3 térfogatrész homokból összeállított cementhabarcsot. Beltéri használatra 1 térfogatrész meszet, 1 térfogatrész cementet és 3 térfogatrész homokot tartalmazó mészcement habarcs a megfelelő.
A homok szemcsézete ne legyen túl durva (szemcseméret max. 4 mm). Fugázóhabarcsot készhabarcs formájában is lehet kapni. A fugázóhabarcs színét szürke vagy fehér cement alkalmazásával vagy színezéssel lehet változtatni.
A fenti ábrán megfelelően kialakított fugákat láthatunk. A szabadban a fugázóhabarcs a fal csapadék elleni védelméhez legfeljebb 1 mm-rel legyen beljebb a fal síkjánál. Arra is ügyeljünk, hogy vastagsága mindenhol egyenletes legyen.
Fugák kialakítása
A habarcs megkötése után keményfa léccel kb. 1,5-2 cm mélyen kaparjuk ki a habarcshézagokat és a meglazult habarcsot távolítsuk el.
Fugázás
A száraz falazatot nedvesítsük be. Fugázáshoz aránylag száraz, de még jól alakítható habarcsot használjunk. Tegyünk a simító-lapátra vagy simítódeszkára némi habarcsot és a fugázó lapáttal szorosan tömjük be a hézagba, kültéri fugáknál olyan tömören, hogy a víz ne tudjon behatolni a hézagba és ott károkat okozni. Az egyes barkácsáruházakban esetleg kapható fugázólemez elsősorban a függőleges fugák kitöltését könnyíti meg.
Fugák alakjának kialakítása
Amikor a habarcs már elég kemény, de még alakítható, a fugázó lapáttal adjuk meg a fugák alakját vagy egy gumicsődarabbal formáljuk ívesre azokat, mégpedig először az álló-, azután a fekvőhézagokban. Vigyázzunk, nehogy utólag beszennyezzük a falat, és a habarcsból frissen készült fugákat óvjuk az esőtől. A fugázóhabarcs megkeményedése után vízzel mossuk le az összes habarcsfoltot. A cementfátyolt a megkötés után speciális, savtartalmú szerekkel (cementfátyol-eltávolító) lehet eltüntetni.
A falazás közbeni fugázás (amikor a fal hézagait még a falazó-habarcs nedves állapotában, falazás közben kitöltjük fugázóhabarccsal) egy laikus építkezőt nehéz feladat elé állít, mert kétféle technikát kell egyidejűleg és biztosan alkalmaznia.
Régi fugák javítása
Régi fugák javításakor mindenekelőtt távolítsuk el az összes laza fugázóhabarcsot, a fugát tisztítsuk meg a homoktól és piszoktól. Nedvesítsük be a javítandó részt. A habarcsot ugyanúgy visszük fel, mint új fugák esetén. A habarcsot a fugázó lapáttal erősen nyomjuk be a fugákba és adjuk meg azoknak a meglévő fugákhoz hasonlító, végleges alakját.
Falazat építése és javítása
A falnak teherbíró aljzatra (pl. lemez- vagy sávalap, vagy betonfödém) van szüksége. A falazásra vonatkozó leírás az előző részben ismertetett mindenfajta falra érvényes.
Ugyanígy általános érvényűek a következő alapszabályok is:
- a friss habarcsnak nem szabad megfagynia, mert akkor nem tapad;
- a friss falazatot az eső elleni védelemhez le kell takarni;
- a habarcs kötési ideje a habarcstól és az időjárástól függően 1-3 nap;
- a habarcs felhordása előtt az alapról távolítsunk el minden laza részt és szennyeződést.
A munka kezdete előtt számítsuk ki, hogyan tudunk a leggyorsabban célhoz jutni úgy, hogy a legkevesebb darabolt elemre legyen szükség.
Fal építésekor a következőképpen járjunk el:
A falazást megelőző napon habarccsal vagy kiegyenlítő masszával küszöböljük ki az alapon lévő nagyobb (2 cm-t meghaladó) egyenetlenségeket.
Hordjunk fel az alapra kb. 2 cm vastag, egyenletes habarcsréteget, a száraz alapot előzőleg kissé nedvesítsük be. Tegyük helyükre a sarokelemeket, majd kitűző zsinór mellett rakjuk a habarcságyba az első sor falazóelemet. Az elemeket vízszintesen és függőlegesen állítsuk be. Ha szigetelésre van szükség, fektessünk a habarcsrétegbe pl. bitumenes vastaglemezt, majd arra terítsünk újabb habarcsréteget. Lemezalapnál a fal a lemez fél vastagságának megfelelő távolságban legyen a lemez szélétől.
Ezután falazzuk fel a sarkokat
Kisebb formátumoknál 6-8 sornak, nagyobbaknál 4-6 sornak megfelelő magasságig. Vízmérték és szintezőléc segítségével állítsuk be függőlegesre ezeket a sarkokat. Most már kitűző zsinór mellett kifalazhatjuk a közbenső részeket.
Falak kötése, hézagolása
A falakat kötésben készítjük, azaz az állóhézagokat soronként el kell tolnunk egymáshoz képest. A hézageltolás a falazóelem magasságának legalább 0,4-szerese, de (kis formátumoknál) feltétlenül több mint 5,5 cm legyen. 23,8 cm magas elemeknél tehát az eltolás kb. 10 cm, 14 cm és annál kisebb magasságnál viszont legalább 5,5 cm.
A gyakorlatban azonban gyakran ennél nagyobb hézageltolást alkalmazunk. Kis formátumú (14 cm-nél kisebb magasságú) tégláknál a hézageltolás többnyire a tégla hosszának vagy szélességének fele, azaz 12 cm. így lehet a sarokkötéseket is elkészíteni. Nagyobb elemeknél az elemek átfedése hozzávetőleg az elemhossz harmada vagy az elem szélességének fele (kb. 12 cm). Nyerstégla burkolatú falaknál a falazóelemek tudatos elrendezésével sokféle mintázatot lehet kialakítani.
Vízmértékkel ellenőrzés
A sarkok felfalazásakor vízmértékkel és szintezőléccel rendszeresen ellenőrizzük, hogy a falak függőlegesen és vízszintesen egyaránt pontosan állnak-e. A habarcs hagyományos alkalmazása esetén sormérő léccel (ez olyan szintezőléc, amelyen meg vannak jelölve a habarcshézagok) lehet elérni, hogy a fal mindenhol egyenletesen növekedjen.
Egyenes fal (zsinór használata)
A fal egyenességéről a két felfalazott sarok közé kihúzott kitűző-zsinór gondoskodik, amelyet jól meg kell feszíteni, és vigyázni kell, hogy sehol ne feküdjön fel. A zsinór végeit szögekre vagy nehéz kővel leszorított fatuskókra lehet erősíteni.
Ha a zsinór egyik végére egy kis gumigyűrűt teszünk, könnyebben meg lehet feszíteni. Ha a falazóelemeket pontosan a kitűző zsinór mentén helyezzük el, a pontosan derékszögűre felfalazott sarkok egyben az egész fal merőlegességét is garantálják.
A hagyományos, normál habarcs alkalmazásakor a hézagok szélességének megváltoztatásával még lehetőség van kismértékű korrekcióra, ez azonban egy-egy hézagra számítva csak néhány mm-nyi lehet.
Fugák kialakítása
Vakolatlan falaknál különösen fontos a fugák egyenletes kialakítása. A fekvőhézagok egyenletes vastagságát habarcskerettel lehet biztosítani; ezt magunk is összeállíthatjuk (a hézag magasságát némi ráhagyással számítva) kb. 1,5 cm vastag lécekből és sarokmerevítőkből.
A főfalból leágazó falakat előbbibe fogazattal kell bekötni
A falat a főfalba bekötő fogazat mélysége legalább 12 cm legyen.
A fal felhúzásakor a későbbi kitöltésre számítva ki lehet hagyni a fogazat helyét, de a falból kiálló csorbázat is készíthető, amelybe a keresztfal fogazattal csatlakozni fog. Az olyan falazóelemeknél, amelyekre azt kifejezetten megengedik, a tompa illesztés is alkalmazható: itt a habarcshézagba speciális falhorgonyokat teszünk, amelyek azután tartani fogják a csatlakozó falat.
Ezt az eljárást eltérő alapanyagú falazóelemeknél is alkalmazni lehet. A sérülések elkerülésére a falhorgonyokat a válaszfalak felfalazásáig hajlítsuk fel. Eltérő alakú falazóelemekből készült falak fogazattal való csatlakoztatásakor ügyeljünk arra, hogy a habarcshézagok lehetőleg folytonos átmenettel csatlakozzanak.
Javítóhabarcsok
A falak javítására kisebb kiszerelésben kapható falazó- és javítóhabarcsot használhatunk. Ha egy falazóelemet ki kell cserélni, először óvatosan távolítsuk el a régi elemet és a hézagot kitöltő habarcsot.
Ezután köröskörül hordjuk fel az új habarcsot, majd tegyük helyére a falazóelemet. Ahová még szükséges, fugázó lapáttal nyomjunk be habarcsot. A régi, vakolatlan téglaburkolatok javítására homokolt és strukturált burkolótéglák alkalmasak, mert ezek jobban illenek a régi téglákhoz.
Szokásos habarcsos eljárás
A szokásos habarcsos eljárásnál a hagyományos, normál habarcs köti össze a falazóelemeket. A habarcsréteg kiegyenlíti a falazóelemek kisebb méreteltéréseit; így a fal a nyomást egyenletesen adja át az altalajnak. A habarcshézagok vastagságára vonatkozó alapszabály: A fekvőhézag kb. 1,2 cm, az állóhézag kb. 1 cm széles legyen. Bizonyos falazóelemekkel állóhézag nélkül is lehet falazni. A habarcscsoportot az építmény rendeltetése és a várható terhelés szerint kell kiválasztani. Fűtött épületeknél célszerű szigetelőhabarcsot használni.
A hagyományos normál habarccsal való falazáshoz normál falazóelemekre van szükség; bármilyen anyagból készüljenek is azok, az elemek méretpontossága szempontjából semmilyen különleges követelményt nem kell betartani. Alapszabályként jegyezzük meg: a falazóelemet a habarcságyba fektetjük, a lerakás időpontjában annak még a „habarcságyban úsznia” kell. A habarcsnak ezért nem szabad túl száraznak lennie.
Az erősen nedvszívó hatású falazóelemeket, mint az égetett agyag téglát, a mészhomok téglát vagy a pórusbetont kellőképpen elő kell nedvesíteni, nehogy azok idő előtt elvonják a habarcsból a vizet. Száraz és meleg időben bőséges előnedvesítést kell alkalmazni – mindig csak néhány falazóelemre előre. A falazóelemek felülete a habarcs felhordásakor még feltétlenül legyen nedves tapintású.
A habarcs konzisztenciáját bizonyos mértékig hozzá kell igazítani az alkalmazott falazóelemekhez. A habarcs ne legyen túl híg, mert akkor belefolyik a lyukas falazóelemek üregeibe vagy a nehéz falazóelemek kiszorítják a hézagokból. Adjunk a habarcshoz szárító adalékokat vagy vizet, és a vakolókanállal erősen keverjük meg. A ládában lévő habarcsot a vakolókanállal rendszeresen keverjük meg, ha az a veszély fenyeget, hogy az alkotók szétválnak benne.
Festőkefe, pumpás permetezőgép
Mielőtt lefektetnénk egy falazóelemet, feltétlenül nedvesítsük be az alatta lévő elemsort és magát a lerakandó elemet is. Erre a célra festőkefe, pumpás permetezőgép vagy víztömlő használható.
Habarcs felhordása
A habarcsot vakolókanállal egyenletesen hordjuk fel, a leterített habarcsréteg kellően, akár 1 cm-rel is legyen vastagabb, hogy az elem lerakása és helyreütögetése után kb. 1,2 cm széles habarcshézag keletkezzen. Eleinte csak néhány falazóelem alá terítsük el a habarcsréteget, míg elegendő gyakorlatot szerzünk és munkánk gyorsabbá válik.
Falazóelem behelyezése a habarcsba
A falazóelemet tegyük bele a habarcságyba és igazítsuk a helyére. A kisméretű téglákat kézzel és a vakolókanál nyelével lehet a megfelelő helyzetbe nyomni. Nagyobb méretű falazóelemeknél használjuk a kőműveskalapácsot vagy a gumikalapácsot. A kinyomódó habarcsot a vakolókanállal azonnal szedjük le és dobjuk vissza a keverőládába.
Állóhézagok kitöltése
Az állóhézagokat úgy lehet habarccsal kitölteni, hogy a hézagot néhány elem lerakása után „megszurkáljuk” a vakolókanállal. Hosszanti hézagok (pl. egy tégla vastag falban a futótéglák között) és nagyobb elemek esetén gyakorlatilag ez az egyetlen használható módszer.
Állóhézag kitöltése kisebb méretnél…
Kisebb méreteknél habarcscsomót rakunk a tégla homlokoldalára, majd a téglát belenyomjuk a habarcságyba.
A nagy falazóelemek ma már többnyire habarcsüreggel készülnek
Ebben az esetben az elemeket szorosan, ahogyan azt a szakemberek mondják, „csikorogva” illesztjük egymáshoz. Az egyik vagy mindkét oldalon lévő habarcsüregeket kiontjuk kissé hígabb habarccsal. Az ilyen falazóelemek szokásos, habarccsal kitöltött állóhézaggal való fektetésének csak kivételes esetekben van értelme.
Speciális, profilos falazóelemek
Speciális, profilos falazóelemeknél a függőleges habarcshézagot teljesen mellőzni is lehet. Az ilyen falazással sok munkát és habarcsot lehet megtakarítani. A falazóelemeket általában úgy helyezzük el a falban, hogy a lyukak, ill. üregek függőlegesen álljanak. Nem átmenő üregek esetén (pl. mészhomok, könnyűbeton vagy üreges beton falazóblokkok) a kamrák mindig lefelé néznek.
Habarcsterítő szán
Ha nagyobb mennyiségű falazóelemet kell elhelyeznünk, habarcsterítő szánt bérelhetünk: ezzel a habarcsot gyorsan és egyenletesen lehet felhordani.
Falazás vékonyágyazatú habarccsal
A különlegesen méretpontos falazóelemeket – síktéglákat és sík falazóblokkokat – vékonyágyazatú habarccsal falazzuk, amely erősen emlékeztet a csemperagasztóra. Ennél a habarcshézag csak kb. 1 mm. Ez az eljárás különösen alkalmas a házilagos kivitelezésre, mert technikáját könnyen meg lehet tanulni. Ezt a technikát részletesen a pórusbeton építőanyag példáján mutatjuk be. Az eljárás azonban más anyagú síktégláknál is ugyanígy alkalmazható.
Speciális szerszámok
A pórusbeton elemekkel való építés megkönnyítésére a gyártó cégek speciális szerszámokat kínálnak: különböző szélességű terítőlapátokat a habarcs felhúzására, kézifűrészt az elemek vágására, csiszolódeszkát, amellyel az elemsorok felületét egy síkba lehet munkálni. Kisebb munkákhoz azonban nagyon jól használhatók a szokásos szerszámok is.
Habarcs kikeverése
A gyártó előírásait követve keverjük meg a vékonyágyazatú habarcsot. A habarcs konzisztenciája akkor megfelelő, ha felhordás után a fogazott spatula által húzott barázdák tisztán megmaradnak.
Első elemsor elhelyezése
Tegyük bele az első elemsort a habarcságyba, amely pl. mészcement habarcsból készülhet. Az aljzatot a habarcs felhordása előtt jól nedvesítsük be. Erre különösen meleg és száraz időben van nagy szükség, mert különben a habarcs és az elemek között nem alakul ki a megfelelő kötés.
Megfelelő terítőlapáttal hordjunk fel vékonyágyazatú habarcsot az elem homlokoldalára. Ha csak néhány elem falazását szándékozunk elvégezni, a terítőlapát helyett fogazott spatulát (4 mm-es fogazattal) is használhatunk. Ha csaphornyos síktéglákat használunk, az állóhézagot nem kell habarccsal kitölteni. Habarcsot csak a vízszintes hézagokba kell felhordani.
Pórusbeton a habarcságyban
Helyezzük a pórusbeton falazóelemet a habarcságyba, majd gumikalapács és vízmérték segítségével állítsuk be pontosan vízszintesre. A habarcsnak még „ragadnia” kell. A már túlzottan megszáradt habarcsot távolítsuk el és vigyünk fel helyette frisset. Az elem helyreütögetéséhez használjunk gumikalapácsot.
Síkba csiszolás
A csiszolódeszkával – szükség esetén simítódeszkára tett durva csiszolópapírral – könnyen síkba csiszolhatjuk a kissé kiálló elemeket és utána gond nélkül folytathatjuk a falazást.
Habarcsozás
A vékonyágyazatú eljárást égetett agyagból, mészhomokból vagy könnyűbetonból készült síktéglákhoz is alkalmazhatjuk. A habarcsot fogazott kenőlappal, habarcsterítő szánnal vagy akár bemártással hordhatjuk fel. Az összes említett anyagnál nagyon fontos, hogy az első sor elemet különösen gondosan rakjuk le, mert különben nagyon nehéz a falhibák kiegyenlítése.
A habarcs és beton sokszor erősen rátapad a szerszámokra és munkaeszközökre. Csak szakszerű tisztítással és ápolással maradnak eszközeink hosszú ideig használható állapotban.
Kéziszerszámok tisztítása
Az összes kéziszerszámot, tehát a lapátokat, serpenyőket és simítódeszkákat munka után – és hosszabb munkaszünetek esetén is – először spatulával tisztítsuk meg a rájuk tapadt habarcstól, majd vízzel és kefével tisztogassuk meg. A korrózió veszélyének kitett szerszámokat ronggyal vékonyan olajozzuk be.
Szivacsos lapátok
Különösen gondos tisztítást igényelnek a nemezes és szivacsos simítólapok. Ezeket mártsuk vízbe, ezután kézzel alaposan nyomkodjuk ki a habarcs maradékát, majd újra mossuk ki a szerszámokat.
Keverőgép tisztítása
A keverőgépekbe minden kiürítés után rögtön töltsünk újra vizet és egy darabig járassuk azokat, hogy a lerakódások ne tudjanak megkötni. Ha a gépet több órán át nem használjuk, célszerű közben még egyszer kitisztítani, különösen a cementet. Ha a dob falán már lerakódások vannak, a tapadás erősségétől függően tegyünk homokot, durva vagy éles szélű köveket és vizet a dobba, majd egy ideig járassuk a gépet. Ha már nagyobb mennyiségű habarcs ragadt rá a dob falára, akkor már csak a dob külső falának (gumi-) kalapáccsal való ütögetése segít, de vigyázzunk: a leváló massza erősen fröcskölheti a dobban a vizet.
Ahol még ezután is rátapadt habarcsmaradványokat találunk, azt mind kívül, mind belül kanállal, spatulával és vízzel kell letisztítani. Végezetül bőséges vízsugárral mossuk le és ki a gépet. A kötőanyagot tartalmazó mosóvizet öntsük némi homokkal vagy kaviccsal kibélelt mélyedésbe, vagy az elszállítandó törmelékre.