Magastetők - 162. oldal

A fa tetőszerkezetek, fedélszékek építé­sére leggyakrabban használt fafajták a következők:

Lucfenyő: hazánkban ritkán, főleg az or­szág nyugati hegyvidékein fordul elő. A kitermelésre érett fa magassága elér­heti akár a 40 m-t is. Kérge világosbarna, idősebb korában pikkelyesen megrepe­dezik. Fája fehér vagy kissé rózsaszínű. Évgyűrűi jól jelzik a fa korát. Bélszerke­zete és csekély gyantatartalma (1,7%) miatt fája nem időtálló, kevéssé tartós. Könnyen megmunkálható és beépíthető, beépítés előtt a részben feldolgozott (fel­fűrészelt) rönköt vagy deszkát gondosan kell tárolni, mert száradás közben könnyen repedeznek és gyorsan vetemed­nek.

Erdei- (borovi-) fenyő: a hazai erdőállo­mány felét teszi ki. Kérge fiatalon róka­vörös, majd folyamatosan sötétedik, megrepedezik és könnyen leválik. Vörö­sesbarna gesztje a törzsátmérő mintegy kétharmada, szijácsa széles, sárgás ­vagy vörösesbarna színű. Nagy gyanta­tartalma (4%) miatt időtálló, hosszú élet­tartamú, így igényes helyekre is beépít­hető. Megmunkálása nehezebb, mint a lucfenyőé, de mivel a forgácsolást jól tűri, könnyen alakítható.

Jegenyefenyő: hazai előfordulása meglehetősen gyakori. A 40-50 m magas példányainak vágási mérete az 50 cm-es átmérőt is elérheti. Kérge világosszürke, idősebb korában pikkelyessé válik. Szí­nes geszt nélküli fafajta, fehér, sárgásfe­hér, esetenként vörösbe hajló árnyalat­tal, évgyűrűi élesek. Gyantatartalma ki­csi (1%), így kevésbé tartós, nedves he­lyen gombafertőzésre hajlamos. Bár­mely eljárással könnyen megmunkálha­tó fafajta, feldolgozott állapotban, szára­dás közben könnyen megrepedezik és vetemedik.

Vörösfenyő: hazai előfordulása nem gyakori. Vastag kérge vöröses színű, majd idővel megrepedezik és szürkévé válik. A vörösesbarna geszt a törzsátmé­rő mintegy háromnegyed része, évgyű­rűi változó szélességűek. Nagy gyanta­tartalma (4-4,5%) miatt fája időjárásál­ló és igen tartós – a fenyőfélék közül a legkeményebb és legnagyobb szilárdsá­gú -, ugyanakkor nagyon rugalmas, ke­véssé zsugorodik, nem vetemedik. A nagy gyanta- és csersavtartalom kö­vetkeztében jól ellenáll a gombáknak és rovaroknak. Jó tulajdonságai miatt alkal­mazása rendkívül széles körű, így talán a legkeresettebb fenyőfajta. A fedélszé­kek bármely elemének készítésére kivá­lóan alkalmas.

Feketefenyő: hazánkban igen ritka, ezért külföldről szerezhető be. Törzse gyakran görcsös. Kérge zöldesbarna, idővel megvastagodik és durván megrepede­zik. Nagyon hasonlít az erdei- (borovi-) fenyőhöz, csak gesztje a törzsátmérő ki­sebb része, mintegy egyharmada, gyan­tatartalma viszont azénál nagyobb. Év­gyűrűinek határai élesek. Időtálló és tar­tós fafajta. Göcsös száliránya miatt finom megmunkálása nagyon nehéz, így első­sorban szerkezeti elemek készítésére al­kalmas.

A felsorolt fenyőfajtákon kívül sok eset­ben alkalmaznak, elsősorban kiegészítő szerkezetek készítésére, nyárfát és a ke­ményfák közül akác-, tölgy-, kőris- és bükkfát is.

Fedélszerkezetek építésére alkalmas fe­nyőfák alkalmazási formái:

A gömb- vagy rúdfenyő a kitermelt fa életének utolsó évtizedeiben fejlődött, az ún. utolsó szakasz terméke. Kérges, gömbölyű fa, elsősorban alárendelt he­lyeken, kiegészítő elemként célszerű al­kalmazni. Sajnos viszonylag olcsó ára és jó beszerzési lehetőségei folytán gyak­ran tetőszerkezetek készítésére is fel­használják, amelyre nem igazán alkal­mas. Ilyenkor a beépítés előtt a kérgét le kell szedni, mert a kártevők a háncs alatt szívesen és könnyen megtelepednek.

A bárdolt fenyőfa a fatörzs rúdfenyő ré­sze és a törzs közepe közötti részből kerül ki. Fejlődési ideje hosszabb, így már tetőszerkezet építésére is alkalmas.

A fenyő fűrészárut a törzs közepe alatti szakaszból készítik, szabályos gerenda, palló, deszka alakúra és méretűre fűré­szelve. Méretei változók, hosszúsága a kereskedelemben általában 4-6,00 m, de ritkán előfordul ennél hosszabb is. A fenyő fűrészáruk élettartama akkor fe­lel meg a fa tetőszerkezetekre vonatkozó követelményeknek, ha szakszerűen ké­szítik el és építik be őket. A tetőszerkeze­tek elemeihez szükséges fák kiválasztá­sakor tudnunk kell, hogy egy fának leg­alább annyi évig kell a tetőszerkezetben megfelelően helytállnia, ahány évig az erdőben élt (ebből is megérthető, hogy a rúdfa miért olyan rövid életű).

Hagyományos fedélszerkezetek

Ebbe a csoportba soroljuk a legrégebbi idők óta épített fa fedélszerkezeteket, amelyeknek már annyira ismertek a szerkesztési elvei, csomóponti megoldá­sai, típusai és építési módjai, hogy a gyakorlott ácsok külön tervek nélkül is meg­felelően elkészítik őket. A főbb típusok – amelyeknek természete­sen különböző alváltozatai is előfordul­nak – a következők:

Üres fedélszerkezet: közbenső alátá­masztás nélküli, alul a vízszintes erők felvételére alkalmas szerkezettel össze­fogott, szarufapárokból álló, hosszirány­ban vihardeszkával merevített fedélszerkezet. Az 5-2. a) ábrán ennek a típusnak olyan változata látható, ahol a vízszintes erőket egy, az épület szerkezeteihez rög­zített talpszelemen veszi fel. Ez takaré­kos megoldás, mert nem szükségesek hozzá kötőgerendák. A szarufák hossza, keresztmetszetüktől függően, max. 3-4 m, a fedett fesztávol­ság pedig 6,00 m.

Torokgerendás fedélszerkezet: torokge­rendával megtámasztott, alul a vízszin­tes erők felvételére alkalmas szerkezet­tel összefogott, szarufapárokból álló, hosszirányban vihardeszkával mereví­tett fedélszerkezet. Az előbbinél na­gyobb statikai merevségű szerkezet sza­rufáinak hossza (toldás nélkül) 5-6,00 m, míg a lefedett fesztáv 8-9,00 m (I. az 5-2. b) ábrát).

Szelemenes fedélszék: olyan fedélszer­kezet, amelynek a szarufáit szelemenek támasztják alá. Mivel ezzel nagyobb fesztávolság fedhető le, torokgerendás fedélszerkezeteknél alkalmazzák (I. az 5-2. c) ábrát).

5-2. ábra. Egyszerű fa fedélszékek a) üres fedélszék; b) torokgerendás fedélszék; c) szelemenes fedélszék; 1 szarufa; 2 talpszelemen; 3 vihardeszka; 4 torokgerenda; 5 szelemen; 6 oszlop; 7 kötőgerenda csonk.

Mivel a szelemeneket alátámasztó szer­kezetek az épület födémjére támaszkod­nak, a szarufák a szelemenek felett told­hatok is. A lefedhető fesztáv (a talpszelemenek távolsága) nagyobb, mint az egyszerű torokgerendás fedélszerkezetek eseté­ben, 9-10,5 m is lehet.

Állószékes fedélszerkezetek: amelyben a szarufákat alátámasztó szelemeneket állószék vagy állószékek támasztják alá. Ez utóbbiak számától függően megkülön­böztetünk egy állószékes (gerinc alatt állószékkel alátámasztott szelemenes), két állószékes (két állószékkel alátá­masztott szelemenes), három állószékes és négy állószékes fedélszerkezetet (5-3. a)…e) ábra).

5-3. ábra. Állószékes fa fedélszékek a) egy, b) kettő, c) három, d) négy állószékes fedélszék; e) négy állószékes fedélszék kötőgerendával.

Több állószékes fedélszerkezetek is ké­szülhetnek, de ezek már nagyon ritkák, mivel a nagyobb fesztávolságokat már korszerűbb fedélszerkezetekkel fedjük le.

A növekvő számú állószékes fedélszerkezetekkel lefedhető fesztávolsá­guk:

• egy állószékes, max. 7,00 m;
• két állószékes, max. 11,0 m;
• három állószékes, max. 14,00 m;
• négy állószékes, max. 16,00-18,00 m.

Az állószékes fedélszerkezetek a szer­kezetileg igényesebb, stabilabb és építé­szetileg gazdagabban formálható fedél­szerkezetek közé tartoznak.

Bakdúcos fedélszerkezet: bakdúccal alá­támasztott szelemenes fedélszerkezet. Abban tér el az állószékes változattól, hogy a szelemeneket alátámasztó szer­kezetek ferdék. Ebből adódóan ezek is lehetnek két és három bakdúcos fedél­szerkezetek, mégsem ezek alapján cso­portosítjuk őket. A bakdúcok számánál jellemzőbb ebben az esetben az, hogy a bakdúcok egy vagy két pontban támaszkodnak a födémszerkezetre és az általuk tartott szelemenek milyen magasságban vannak, ill. milyen típusúak.

Az 5-4. áb­rán látható típusok 10-14,00 m fesztá­volság esetén alkalmazhatók. Ha a fedélszék építéséhez rendelkezésre álló fa­anyag minősége, keresztmetszeti mére­te azt indokolja, a bakdúcokat ferde tá­maszokkal (dúcokkal) is megtámaszthat­juk. Erre láthatunk példákat az 5-5. áb­rán, kétpontos és egypontos alátámasz­tással, két és három bakdúc alkalmazá­sával. Az ilyen típusú fedélszékek maxi­mális fesztávolsága 12-13,00 m. Bakdúcos fedélszerkezeteket elsősorban olyan esetekben célszerű alkalmazni, amikor a fesztávolság közepén van megfelelő alá­támasztási lehetőség (pl. középfőfalas épületek esetében).

5-4. ábra. Bakdúcos fa fedélszékek a) egypontos alátámasztás székszelemenekkel; b) kétpontos alátámasztás székszelemenekkel; c) egypontos alátámasztás szék­es taréjszelemenekkel; 1 szarufa; 2 székszelemen; 3 taréjszelemen; 4 fogópár; 5 talpszelemen; 6 bakdúc; 7 kötőgerenda csonk vagy papucsfa; 8 támaszelem; 9 taréjoszlop; 10 karpánt.

Dőltszékes fedélszerkezet: dőltszékkel alátámasztott szelemenes fedélszerke­zet, amely a bakdúcos fedélszerkezetek­től annyiban tér el, hogy a ferde dőltszé­kek a szélső főfalakhoz közel támaszkod­nak a kötőgerendára vagy kötőgerenda ­csonkra és a fedélszék taréja felé dőlnek. Ezzel szemben a bakdúcok a fesztávol­ság közepéhez közel támaszkodnak a papucsfára és középtől kifelé dőlnek. Ez az 5-6. ábrán bemutatott fedélszéktípus alkalmas süllyesztett fedélszerkezetek kialakítására is.

Félnyeregtetőkhöz, amikor a gerinc mel­letti tűzfalat mentesíteni kell a tetőszer­kezet és a héjalás terhei alól, a dőltszé­kes fedélszerkezet kiválóan alkalmazha­tó (I. az 5-6. b) ábrát). A hagyományos fa fedélszerkezeteknek még további fajtái és kombinációi ismer­tek, és csaknem valamennyinek saját elnevezése is van.

5-5. ábra. Bakdúcos fa fedélszékek a) székszelemenes, b) szék­es taréjszelemenes fedélszék.

5-6. ábra. Dőltszékes fa fedélszékek a), b) nyeregtetős, c) fél nyeregtetős változat; 1 szarufa, 2 dőltszék; 3 székszelemen; 4 talpszelemen; 5 karpánt; 6 mellvéd fogópár; 7 fogópár; 8 csavarozás; 9 csonka kötőgerenda; 10 kötőgerenda; 11 oszlop; 12 ollós dúcok; 13 tűzfal.

Különleges fedélszerkezetek

Az itt tárgyalt fa fedélszerkezetek elemei az eddig ismertetett típusoknál is megta­lálhatók, de ezek különleges kombiná­ciójával szerkezeti működésük és a tető­idom formálása jelentősen eltér a hagyományos fedélszerkezeteknél megismer­tektől. Ez az oka annak is, hogy ezeket számítások alapján kell méretezni és megtervezni. Az említett tulajdonságok folytán könnyen belátható, hogy az ilyen fedélszékeknek számtalan változata kép­zelhető el, amelyek közül csak néhányat mutatunk be.

Függesztőműves fedélszerkezet: kötő­gerendás, a padlásfödémtől független fe­délszerkezet, amelyben a kötőgerendát egy vagy két helyen függesztő oszlopra kötik az alátámasztás helyettesítésére. Kisebb, 6-9,00 m-es fesztávolságú tetők esetében egyszeres, nagyobb, 9-12,00 m-es fesztávolságú tetőknél pedig kettős függesztőműves fedélszerkezeteket al­kalmaznak, kialakításuk az 5-7. a) és b) ábrán látható. A sajátos szerkezeti mű­ködés miatt igen lényegesek az elemek kapcsolatai, ezért a kötési pontokban ál­talában méretezett fémszerelvényeket használnak.

Amennyiben a tetőszerkezet méretei nagyobbak, akkor a támaszokat, ill. kettős függesztőműves fedélszerke­zeteknél a mellszorítókat kihajlás ellen valamely kiegészítő elemmel ki kell tá­masztani. A függesztőműves tetőszerke­zetek előnye, hogy a héjalás és a tető­szerkezet terheit a szerkezet a támaszok közelében adja át az épületnek és a nagy fesztávolságú padlásfödémet (kötőge­renda sort) a főszaruállásokban képes tartani.

Alulfeszített szarufás fedélszerkezet: a szarufák lehajlását alul elhelyezett feszí­tő elem csökkenti az 5-7. c) ábra szerint. Ezeknél a fedélszerkezeteknél minden szarufapár főszaruállást képez és a tel­jes tetőszerkezetet csak két vonal men­tén kell alátámasztani. Arra azonban gondosan ügyelni kell, hogy a talpszele­menek és az épületszerkezetek kapcso­lata megfelelő legyen, mert ezek veszik fel a tetőszerkezet és fedés tömegéből adódó vízszintes erőket. A szerkezettí­pus alkalmazása 8-10,00 m fesztávol­ság között gazdaságos. Kisebb vagy na­gyobb fesztávolságuk esetén a kialakítás költségei aránytalanul magasak.

A különleges fa fedélszerkezetek közé sorolhatjuk a különleges formájú tetők – manzárdtetők (5-7. d) ábra), toronysisa­kok, kupolák – fa vázszerkezeteit is.

5-7. ábra. Különleges fa fedélszerkezetek a) egyszeres, b) kettős függesztőműves, c) alulfeszített szarufás, d) manzárd, függesztőműves tetőszerkezet; 1 függesztő oszlop; 2 támasz; 3 mellszorító; 4 székszelemen; 5 talpszelemen; 6 taréjszelemen; 7 karpánt; 8 szaruzat; 9 székoszlop; 10 fogópár; 11 taréjdeszka; 12 taréjfogópár; 13 feszítőhúr; 14 támaszrúd; 15 kötőgerenda.

Korszerű fedélszerkezetek

A korszerű fa fedélszerkezetek működési elve azonos az eddig megismertekével, de szerkezeti elemeik kialakítása, felépí­tése és kapcsolatai jelentősen eltérnek azokétól. Mivel ezeket gondos mérete­zéssel alakítják ki, mérnöki fedélszerke­zeteknek is nevezik őket. Számos válto­zatuk képzelhető el; három csoportjuk­ból mutatunk be néhány példát.

Az első csoportba tartoznak a különböző kötési kapcsolatokkal kialakított fedél­szerkezetek:

Szegezett kapcsolású fedélszerkezetek: deszka méretű szelvényekből normál hu­zalszeggel szegezett kapcsolatokkal kia­lakított fedélszerkezetek. A szegezett kapcsolatoknak két típusa van: szimmetrikus a kapcsolat, ha a szegezés három elemet fog össze (a szeg kettős nyírásra van igénybe véve), aszimmetrikus, ha csak két elemet köt össze (a szeg egyszeri nyírásra van igénybe véve).

A szegezett kapcsolatok kialakításának alapszabályai:

• egy kötés legalább négy szegből áll­hat;
• erő irányában legfeljebb 15 szegsor alakítható ki;
• külön papucselem esetén átlósan kell szegezni;
• a szegek mindig a nyírásra igénybe vett helyen legyenek elhelyezve;
• a szegeket nem szabad húzásra igény­be venni;
• a szegeket csak a kapcsolt elemek szálirányára merőlegesen szabad be­verni ;
• a szegek hossza legyen közel azonos az egyesített elemek összvastagságával.

Az előregyártott fa fedélszerkezetekkel foglalkozó 5.1.4. pontban található né­hány példa a szegezett kötésekre.

Csavarozott kapcsolású fedélszerkeze­tek: általában rácsos szerkezetű, szim­metrikus kapcsolatú, csavaros kötések­kel összekapcsolt elemekből álló fedél­szerkezetek (5-8. ábra). A csavaros köté­seket minden esetben kétszeres nyílásra kell méretezni. Az alátétek külső átmérő­jének az alkalmazott csavarok átmérőjé­nek (min. 8 mm) az 5-8-szorosának kell lennie mindkét oldalon. Lényegesebb kötésekhez sok esetben a csavaros köté­sen kívül belső, kör alakú, sima vagy fogas tárcsákat is alkalmaznak.

Kapcsolóelemes fedélszerkezetek: álta­lában rácsos szerkezetű, azonos síkban összeépített elemekből álló, a kötési pontokban acélelemekkel összekapcsolt fedélszerkezetek. Az 5-9. ábrán bemuta­tott ún. GANG-NAIL rendszerű szerke­zetben a kapcsolóelem kefeszerűen ki­alakított préselt acéllemez (szöglemez), amit GANG-NAIL papucselemnek is ne­veznek. A katalógus alapján beszerezhe­tő, különböző méretű kapcsolóelemek méretüktől függően különböző igénybe­vételre alkalmasak és egyszerűen he­lyezhetők el az összefűrészelt elemek kapcsolatainak mindkét oldalán. A második csoport elemei különleges ki­alakításúak.

5-8. ábra. Csavaros kötésű fa tetőszerkezet a) nézet; b) metszet; 1 húzott, 2 nyomott tartóelem; 3 csavarozott kötés; 4 rácsozat; 5 kapcsolóelem; 6 szelemen.

5-9. ábra. GANG-NAIL kötőelemes fa tartószerkezet a) nézet; b) metszet; 1 alsó övtartó; 2 fölső szarutartó; 3 rácselemek; 4 GANG-NAIL kapcsolóelemek.

Ezek közül is számos válto­zat ismert a világon, itt csak két példát mutatunk be, amelyek hazánkban is el­terjedőben vannak:

ROSTÁN nyeregtető: kis keresztmetsze­tű fagerendákból csapolással és csavarozott kötésekkel összeépített tartókból álló fedélszerkezet, amelynek mindkét felületén deszkaborítás készül, ami jelentősen növeli a tartók teherbírását. Ez­zel a kialakítással csekély értékű faanya­gok felhasználásával is 10-20,00 m-es fesztávolságuk fedhetők le gazdaságo­san, ugyanis a tartók magassága és vas­tagsága tetszés szerint, ill. a szükséges teherbírásnak megfelelően változtatható (5-10. ábra).

Rétegelt-ragasztott elemű fa fedélszer­kezetek: a szerkezeti elemek deszka ­vagy lécvastagságú faelemekből össze­ragasztva készülnek. A többi fa fedél­szerkezettel ellentétben nemcsak fenyő­fából, hanem egyéb lombosfából is ké­szülhetnek, sőt egy-egy szerkezeti ele­met – a statikai követelmények betartá­sával – többféle, különböző minőségű fá­ból is elkészíthetünk. Az összeragaszt­ható elemek vastagsága elméletileg 1-2 mm is lehet, de célszerűbb, különösen fedélszerkezeti elemekhez, legalább 20-30 mm vastagságú elemeket alkal­mazni.

Az elemek szélessége függ a tar­tók keresztmetszeti méreteitől. A leg­gyakoribb keresztmetszettípusokat és előírt méretrendszerüket az 5-11. ábrán mutatjuk be az alkalmazható elemszé­lességekkel együtt. A toldandó elemek nem lehetnek 0,60 m-nél rövidebbek, a teljes hossz azonos lehet a tartó vagy szerkezeti elem hosszával. Ha az eleme­ket hosszanti irányban toldjuk, akkor a minimális átfedés egyenes tartóknál 0,30 m és hajlított tartóknál 0,50 m lehet.

5-10. ábra. ROSTÁN fa fedélszék a) taréjkötéses; b) középkötéses; c)- e) részletek; 1 szaruállás, nyomott öv; 2 szaruállás, húzott öv; 3 rácsozat, deszkaburkolat; 4 kötőcsavarok; 5 bilincs; 6 takaródeszka; 7 talp; 8 rácselem; 9 támoszlop; 10 taréjösszekötő; 11 középösszekötő.

5-11. ábra. Ragasztott fatartók keresztmetszeti változatai: x = min. 12 cm, de legalább y/4; x₀ = min. 8 cm, de legalább 5/8 a; y₀ = max. y/2; l = 2/3 x, de min. 2 s.

Az átfedés hossza függ az összeragasztani kívánt lemezek, elemek s vastagságától is:

[table id=122 /]

A ragasztott fatartókat általában nagyüzemileg gyártják, de házilagosan, egy­szerű eszközökkel is elkészíthetők. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azokkal a minőségi követelményekkel, amelyeknek alapján a tartók készítéséhez szükséges faanyagot kiválasztjuk.

Ezek:

• kis nedvességtartalmú, legalább lég­száraz legyen;
• kevés göcsöt, csomót tartalmazzon;
• vetemedési hajlama, érzékenysége minimális legyen;
• a ragasztó a faanyaghoz (pl. a csersav-vagy gyantatartalmához stb.) megfele­lő legyen;
• alkalmas legyen a szükséges meg­munkálásra és a várható hajlító-igénybevételre;
• feleljen meg a készítendő tartó alkal­mazási helyéből adódó egyéb igénybe­vételeinek is.

A ragasztott fatartók készítésének leg­egyszerűbb módja látható az 5-12. ábrán egyenes tartók, az 5-13. ábrán íves tartók készítésének esetére. A ragasztási művelet előtt gondosan meg kell vizsgálni az összeragasztandó elemek felületeit.

5-12. ábra. Egyenes vonalú ragasztott fatartók gyártóprése a) szorítópad; b) metszet; 1 deszkák; 2 ragasztóréteg; 3 szorítópapucs; 4 menet; 5 fogantyú; 6 padváz; 7 talp; 8 híd; 9 összekötő.

5-13. ábra. Ívelt vonalú ragasztott fatartók gyártóprése a) szorítópad; b) metszet (jelölések az 5-12. ábra szerint).

A fűrészelt felületű deszkákat párhuzamgyalun átengedve elérjük, hogy két olda­luk gyalult és párhuzamos legyen. A gyalult felület optimálisan vékony ra­gasztóréteg alkalmazását teszi lehetővé, a párhuzamosság pedig a tartók utóla­gos megmunkálását csökkenti. Az utólagos megmunkálást – vagyis a tartók végleges alakjának és méreteinek kialakítását – csak 24 órával a présből való kibontást követően szabad megkez­deni. A felületkezelésre csak ezt követő­en kerülhet sor.

A tartók alakja lényegében bármilyen le­het az egyenestől az ívesig, csak a tartó­nak meg kell felelnie a beépítés utáni statikai követelményeknek (5-14. ábra). A tartók csuklós kapcsolatait acélsaruk­kal és csavarpárokkal kell kialakítani (5-15. ábra).

5-14. ábra. Ragasztott fatartók formaváltozatai: a) egyenes, vízszintes; b) egyenes, ferde; c) íves, ferde; d) íves, egyenes, ferde; e) íves kéttámaszú; f) íves, egyenes kéttámaszú.

5-15. ábra. Ragasztott fatartók kapcsolása a), b) két fél elem összekapcsolása; c), d) négy fél elem összekapcsolása; 1 féltartó; 2 saru; 3 merevítő bordázat; 4 csavaros kötés.

A leírt módon elkészített ragasztott fatar­tókból kialakítható tetőjű épületekre lá­tunk néhány példát az 5-16 – 5-19. ábrán. Ugyanezzel a ragasztási technológiával nagyobb fesztávolságú szerkezetek is készíthetők uszodákhoz, közösségi léte­sítményekhez, tornatermekhez és ipari épületekhez, de ezeket már csak nagy­üzemi technológiákkal lehet elkészíteni.

5-16. ábra. Ragasztott fatartójú, többcsuklós szerkezetű épület metszete (jelölések az 5-19. ábra szerint).

5-17. ábra. Hajlított, kéttámaszú ragasztott fa főtartójú ház tetőzetének metszete (jelölések az 5-19. ábra szerint).

5-18. ábra. Kétíves, féltartós, háromcsuklós, ragasztott fatartójú tetőház a) hosszmetszet és oldalnézet; b) keresztmetszet (jelölések az 5-19. ábra szerint).

5-19. ábra. Ragasztott fatartójú lakóépületek csomópontjai a) – b) 1 ragasztott fatartó (szaruállás); 2 mestergerenda; 3 oszlop; 4 csavaros kötés; 5 csomólemez; 6 szarufa; 7 viharléc; 8 tetőlécezés; 9 hőszigetelés; 10 alsó deszkázat; 11 keresztszelemen; 12 fogófa; 13 ellenléc; 14 deszkázat; 15 fólia; 16 légrés; 17 ereszdeszkázat; 18 heveder; 19 élléc; 20 tetőfedés; 21 talpszelemen; 22 ablak; 23 rugalmas hőszigetelés; 24 zárléc; 25 BETONYP burkolat; 26 főfal; 27 csatornavas; 28 csatorna; 29 vb. támpillér; 30 bádogszegély; 31 bádogfedés; 32 tetőablak.

5-19. ábra. Ragasztott fatartójú lakóépületek csomópontjai c)…g)

5-19. ábra folytatása. Ragasztott fatartójú lakóépületek csomópontjai h)…k)

A harmadik csoportba az olyan fa fedél­szerkezeteket soroljuk, amelyek nem ki­zárólag saját szerkezeti elemeikre tá­maszkodva fedik le az épületet, hanem közbenső, nem fából készült épületszer­kezetekre támaszkodnak.

Az idegen alátámasztású fedélszerkeze­teknek is számtalan változata képzelhető el. Az 5-20. ábrán olyan példát mutatunk be, amikor a fa tetőszerkezethez tartozó derékszelemenek nem állószékre, bak­dúcokra vagy dőltszékekre, hanem az épület szerkezeteihez tartozó vasbeton födémre támaszkodnak.

5-20. ábra. Szék nélküli tetőszerkezet a) kiemelt mellvédfallal, vb. pallófödémmel; b) vb. gerendás födémmel; c), d) részletek; 1 vb. gerenda; 2 vb. födémpanel; 3 tőcsavar; 4 derékszelemen; 5 papucselem; 6 szarufa; 7 födémbéléselem; 8 vasalt beton; 9 csupaszlemez.

Előregyártott fedélszerkezetek

Különösen a fában gazdag országokban régóta foglalkoznak a fa fedélszerkeze­tek előregyártásával, mivel ezekkel je­lentős helyszíni élőmunkát lehet megtakarítani, vagyis a fedélszerkezetek építé­se gyorsabbá tehető. Kezdetben az elő­regyártott szerkezetek nem voltak gaz­daságosak, mert a tényleges terhek, a felhasználási mód és funkció ismereté­nek hiányában túlméretezték őket, így nagy volt a fajlagos anyagfelhasználás.

Az utóbbi időben azonban – különösen a számítógépes méretezés, tervezés terje­désével – a szerkezeteket külön megren­delésre, a felhasználás módjára és körülményeire vonatkozó adatok ismereté­ben méretezik és gyártják. így az előre­gyártott fa fedélszerkezetek egyre gaz­daságosabbá, sőt sok esetben a hagyo­mányos, helyszínen készített fedélszer­kezeteknél olcsóbbakká is válnak.

Hazánkban is több évtizede folyik a fa tetőszerkezeti elemek előregyártása, de a fajlagos faanyag-felhasználás a mai, korszerűbb szerkezetekhez képest1,3-2,0-szeres volt. Többségük gyártá­sát meg is szüntették. A hazai gyártók közül jelentős eredmé­nyeket ért el az előregyártott fa tetőszer­kezetek fejlesztésében az ALBA JUNIOR Építőipari Leányvállalat (Bp. I., Attila út 8.). A vállalat két alaptípust gyárt, ame­lyeken belül 3-3 további típus különböz­tethető meg, de kombinációik is gyártha­tók, ill. alkalmazhatók:

ALBA ZENIT előregyártott fa fedélszer­kezet: a torokgerendás fa fedélszerkeze­tek családjába tartozik. Ennek megfelelő­en abban az esetben lehet alkalmazni, ha az épület a vízszintes erők felvételére alkalmas szilárd födémmel vagy kötőge­rendákat födémgerendákként alkalmazó födémmel rendelkezik. Kialakítása foly­tán alkalmas tetőtér-beépítésre, vagy a padlástér bármilyen hasznosítására. Az AZ jelű típuson belül három változatot különböztethetünk meg (5-21. ábra). A típusból kialakítható szaruállásokat egymástól 0,8-1,0 m távolságra kell el­helyezni.

5-21. ábra. ALBA ZENIT előregyártott fa fedélszerkezet változatai.

Az ilyen szerkezetet a térben vihardeszkák, lécezés, valamint a tető­tér-beépítést határoló burkolóelemek merevítik. A szerkezeti elemek I. és II. szilárdsági kategóriába tartozó fenyő fű­részáruból készülnek, 22-70 mm vas­tagsággal és 70-200 mm magassággal. A csomóponti lemezek és kapcsolóele­mek nagy ellenálló képességű ragasztó­val gyártott rétegelt lemezből vannak, statikai méretezésnek megfelelő méretű­ek és a tartóelemekre szegezéssel van­nak rögzítve. A faanyagok kombinált ha­tású favédő szerekkel (TETOL FB, TETOL RKB) védettek.

A típus 4,50-15,00 m mérethatárok kö­zötti támaszközök esetében alkalmazha­tó, tetősíkjainak hajlásszöge 30-60° lehet. A gyártási mérethatárokat szemlél­teti az 5-22. ábra. E mérethatárok között a fedélszerkezet bármilyen méretben megrendelhető. A gyártó a típusméretek­től eltérő esetben sem számol felárat. A leggyakoribb méretváltozatokat mutat­ja be az 5-1. táblázat.

5-1. táblázat. ALBA tetőszerkezet.

5-22. ábra. ALBA ZENIT előregyártott fa fedélszéktípus gyártási méretei.

5-23. ábra. ALBA ZENIT fa fedélszerkezet kombinációs lehetőségei.

Mivel az egyes szaruállásokat két darab­ból építik össze, a típuson belül számta­lan kombináció képzelhető el; így aszim­metrikus tetők azonos párkánymagas­sággal (5-23. ábra), ill. szimmetrikus vagy aszimmetrikus, de különböző pár­kánymagasságú tetők. Mindezeknél csak egy alapvető szabályt kell betartani: a két fél elem h₀ kapcsolódási magasságának mindig azonosnak kell lennie (5-24. és 5-25. ábra).

5-24. ábra. ALBA ZENIT előregyártott fa tetőszerkezet alkalmazási példája, metszet.

5-25. ábra. ALBA ZENIT előregyártott fa tetőrendszer általános csomópontjai a) – e) 1 szarufa; 2 könyökfa; 3 torokgerenda; 4 oszlop; 5 nyeregfa; 6 csomólemez; 7 kapcsoló csomólemez; 8 talpszelemen; 9 bilincs; 10 csavarozás; 11 alátétlemez; 12 tetőtér-beépítés szerkezetei.

ALBA ZENIT tetőszerkezet

ALBA HELION előregyártott fa fedélszer­kezet: a rácsos tartós fa fedélszerkeze­tek családjába tartozik. Ennek megfelelő­en olyan helyeken lehet alkalmazni, ahol az épület legfelső födémje nem teherhor­dó és a padlástér hasznosítására nincs igény. Természetesen teherhordó legfel­ső födémű épületekhez is alkalmazhat­juk ezt a típust, de mivel a tetőteret hasz­nosításra alkalmatlanná teszi, ez nem célszerű.

Az AH jelű típusnak is három változata van (5-26. ábra). A típusból kialakítható szaruállásokat egymástól 0,8-1,0 m tá­volságra kell elhelyezni. A rácsozat kia­lakítása a támaszok távolságától függ. A szerkezet hosszirányú merevítési le­hetőségei, a szerkezeti elemek és cso­mólemezek anyagai, kialakítása, vala­mint anyagvédelme azonosak az AZ tí­pusnál leírtakkal.

5-26. ábra. ALBA HELION előregyártott fa fedélszerkezet változatai.

A típus gazdaságosan 6,00-18,00 m mé­rethatárok közötti fesztávolságokra és – az előző típushoz hasonlóan – 30-60° hajlásszöggel alkalmazható (5-27. ábra), a gyártótól bármilyen méretben megrendelhető felár nélkül. Mivel ez is két fél elemből összeépítve készül, itt is érvé­nyes az a szabály, hogy csak olyan féltar­tók építhetők össze, amelyeknek csatla­kozási magassága azonos. Ettől függetlenül számos kombinációja képzelhető el, de különböző párkánymagasságú aszimmetrikus tetők nem alakíthatók ki belőle (5-28. ábra).

5-27. ábra. ALBA HELION előregyártott fa fedélszéktípus méretei.

5-28. ábra. ALBE HELION előregyártott fa fedélszerkezet kombinációs lehetőségei.

Az ALBA ZENIT és az ALBA HELION elő­regyártott fa fedélszerkezeteket az épí­tész tervező alkalmazza, de a gyártó mé­retezi és gyártja.

Ezért a megrendelés­nek a következő adatokat kell tartalmaz­nia:

• fesztávolság (támaszok távolsága), L;
• tetősíkok mindkét oldali, kívánt hajlás­szöge, α, fok;
• tetőmagasság az eresztől mérve, h;
• tetőszerkezet belmagassága, h_s és h_a’ h_m;
• szaruállások tengelytávolsága;
• tetőtér-beépítés m²-re jutó fajlagos ter­hei.

A helyszínre leszállított szerkezeti ele­met vízszintes területen össze kell építe­ni, és így kell beemelni a helyére. A sza­ruállásokat mindaddig ideiglenesen meg kell támasztani, amíg a hosszirányú merevítéseket, majd a tetősíkok lécezését vagy szelemenezését el nem készítjük. Beemelés előtt azonban feltétlenül ellen­őrizni kell a fogadószint méreteit és víz-szintességét. Ha a fogadószint nem meg­felelő méretű, vagy az alátámasztási pontok nincsenek azonos, vízszintes sík­ban, akkor a tartóknak olyan igénybevé­teleket kell elszenvedniük, amelyekre nincsenek méretezve, és megrongálód­nak.

Csomóponti kialakítás

A fa fedélszerkezetek szerkezeti elemei­nek kapcsolataival, kötéseivel ebben a cikksorozatban nem foglalkozunk, mert ez egyrészt egy önálló művet igényelne, másrészt pedig célkitűzéseinknek inkább az felel meg, hogy a szoros érte­lemben vett ácsszerkezetek és a hozzá­juk kapcsolódó kiegészítő szerkezeti ele­mek és fedések, hőszigetelések stb. összeépítési lehetőségeit, szabályait mutassuk be. (Megjegyezzük, hogy az MSZ 77-82 részletesen és áttekinthetően tar­talmazza mindazokat a kapcsolatokat és kötéseket, amelyekkel a cikksorozatban – ter­jedelmi okokból – nem foglalkozunk.)

Nem kell bizonyítanunk, hogy a magaste­tők csomóponti részleteit rendkívül sok­féle módon lehet jól megoldani. így itt csak a magastetők néhány jellemző, álta­lánosan előforduló részének kialakítási lehetőségeit mutatjuk be példákon. Ezek közül is inkább azokat a részleteket, amelyeknek helyes kialakítására nagyon kell ügyelnünk annak érdekében, hogy elkerüljük a beázást, a meghibásodást vagy egyéb károsodást.

A tetőfedés kétféle módon fedheti le az oromfalat. Az egyik esetben az utolsó szaruállás az oromfalon belül van, és az oromfal fölé csak a deszkázat vagy léce­zés és a fedés fut ki (5-29. ábra). A másik esetben az utolsó szaruállás az oromfa­lon kívül van (5-30. ábra). A kétféle meg­oldás jelentősen különböző homlokzati hatású.

5-29. ábra. Oromszegély-kialakítások I. 1 tetőfedés; 2 szegélyelem; 3 tetőléc; 4 szarufa; 5 élléc; 6 homlokdeszka; 7 ereszdeszkázat; 8 oromfal; 9 vakolat; 10 fémlemez oromfalszegély; 11 alátétdeszka; 12 szelemen; 13 fólia.

5-30. ábra. Oromszegély-kialakítások II. (jelölések az 5-29. ábra szerint, a méretek cm-ben értendők).

A magastetők egyik legváltozatosabban kialakítható részlete az eresz. Néhány változatát mutatjuk be az 5-31 – 5-35. áb­rán. Jelentősen befolyásolhatjuk az épü­let megjelenését, hangulatát azzal, hogy milyen típusú, formájú ereszkialakítást alkalmazunk.

5-31. ábra. Hagyományos ereszképzés a) falazott; b) nádazott vakolatú, tagozatos; 1 tetőfedés; 2 lécszám; 3 alátétdeszka; 4 szarufa; 5 talpszelemen; 6 sárgerenda; 7 kötőgerenda; 8 csatornavas; 9 ereszszegély; 10 rögzítőszegély; 11 ereszcsatorna; 12 homlokdeszka; 13 nádazott vakolat; 14 kifalazás; 15 tagozat; 16 térdfal.

5-32. ábra. Egyszerű csüngő ereszek a) hagyományos; b) díszes profilú, felső deszkázattal; 1 lécezés; 2 tetődeszkázat; 3 szarufa; 4 talpszelemen; 5 tőcsavar; 6 párnafa; 7 ereszdeszkázat; 8 homlokdeszka; 9 csatornavas; 10 ereszcsatorna; 11 fal; 12 tetőfedés.

5-33. ábra. Csüngő eresz kiképzések szellőztetett tetőkhöz a), b) Jelölések az 5-32. ábra szerint; 13. szellőzőnyílások

5-34. ábra. Ereszképzések alsó deszkázattal a) kötőgerendás, b) – d) csüngő szarufás; jelölések az 5-32. ábra szerint; 1 szellőzőnyílások; 2 kötőgerenda; 3 vízcsendesítő; 4 sárgerenda; 5 takaróléc; 6 gerendadarab; 7 hőszigetelés; 8 vb. kiváltók; 9 ablak; 10 hevederek.

5-35. ábra. Nagy kinyúlású, dobozolt ereszmegoldás 1 héjalás; 2 csupaszlemez; 3 deszkázat; 4 szarufa; 5 ereszszegély; 6 talpszelemen; 7 csavar; 8 támaszfa; 9 párnafa; 10 párkányfa; 11 tőcsavar; 12 ereszdeszkázat.

Szerkezeti és formai okokból az eresz-és az oromkiképzés szorosan összefügg, ezért ezek kialakítását mindig együtt mu­tatjuk be az 5-36 – 5-41. ábrán. Beázás és különösen a szerkezet átszellőzése szempontjából nagyon ügyelnünk kell a félnyeregtetők gerincének a tűzfal fölötti kialakítására (5-42. ábra). A fedél­szék ereszénél a levegőt ritkított deszká­val, szellőzőcseréppel vagy egyéb más módon vezethetjük be. Félnyeregtetők esetében felül célszerű az ábra valamelyik megoldását választani, mivel ezek beázási veszély nélkül szellőztethetők.

5-36. ábra. Külső szarufás eresz- és oromkiképzés a) eresz; b) orom; c) oldalnézet és részletek; 1 héjalás; 2 hófogó cserép; 3 lécezés; 4 élléc; 5 szarufa; 6 alátétdeszka; 7 szelemen; 8 támasz (karpánt); 9 takaróléc; 10 homlokdeszka; 11 ereszdeszkázat; 12 párnafa; 13 befogóbilincs; 14 alátétfólia; 15 bádogszegély; 16 főfal; 17 oromfal; 18 tőcsavar.

5-37. ábra. Eresz- és orom ki képzés zsalus deszkázással a) eresz, sík alsó kialakítással, b) eresz ferde, csüngő ereszdobozzal, c), d) oromzat metszete, oldalnézete és részletei; 1 fedés elemei; 2 lécezés; 3 ellenléc; 4 homlokdeszkázat; 5 ereszdeszka; 6 heveder; 7 lépcsős heveder; 8 párnafa; 9 szarufa; 10 szarufacsonk; 11 függesztő bilincs; 12 kötőelem; 13 ékpár; 14 szelemen; 15 süllyesztett fekvő ereszcsatorna; 16 rögzítőszegély; 17 rögzítő nyelv; 18 lefolyócsatorna; 19 szegőléc; 20 erősítő acélelem (borda); 21 főfal; 22 oromfal; 23 vízorr.

5-38. ábra. Eresz- és orom kiképzés sík és zsalus deszkázattal a), b) eresz metszetei; c), d) oromzat metszete, nézete és részletei (jelölések az 5-37. ábra szerint).

5-39. ábra. Eresz- és orom kiképzés függőleges deszkaburkolattal a) eresz nézete és metszete; b), c) oromzat metszete, nézete és részletei; 1 cserépfedés; 2 tetőléc; 3 deszkabélelés; 4 szarufa; 5 szelemen; 6 heveder; 7 csonka szarufa; 8 homlokdeszka; 9 ereszdeszka; 10 élléc; 11 bádogszegély; 12 süllyesztett fekvő ereszcsatorna; 13 ékpár; 14 bilincs; 15 kapocs; 16 kötőelem; 17 szellőző légrés; 18 főfal.

5-40. ábra. Eresz- és orom ki képzés zsalus dobozzal a) eresz metszete; b), c) oromzat metszete, nézete és részletei; jelölések az 5-39. ábra szerint.

5-41. ábra. BETONYP burkolatú, fekvő ereszcsatornás eresz- és oromkiképzés a) eresz nézete és metszete; b), c) oromzat metszetei; d) e) oromzat nézete és részletei; 1 tetőfedés; 2 lécezés; 3 deszkázat; 4 szarufa; 5 szelemen; 6 heveder; 7 heveder; 8 kötőelem; 9 profilsoroló; 10 fekvő ereszcsatorna; 11 bádogszegély; 12 kapocs; 13 élléc; 14 BETONYP homlokburkolat; 15 BETONYP ereszburkolat.

A magastetők talán legkritikusabb rész­letei az ún. attika- és vápacsatornák, amelyekből egy-egy példát láthatunk az 5-43. ábrán. Ezek a csapadékgyűjtő csa­tornák az épület határain belül helyezkednek el, legtöbbször az épület szilárd szerkezeteihez közel. Ebből adódik, hogy az épület szerkezetein télen ki­áramló hő a csatornákban összegyűlt ha­vat vagy jeget megolvasztja.

Az így keletkezett csapadék azonban nem tud a lefo­lyókon eltávozni, mert azok – mivel má­sok a hőviszonyaik – be vannak fagyva, vagy jégkásával el vannak tömődve. En­nek két következménye lehet: a vissza­torlódott, összegyűlt víz beáztatja a tetőt, vagy ismételt fagyás esetén szétfagynak az esőcsatornák. Ezek ellen egyrészt a lefolyók megfelelő elhelyezésével, kiala­kításával, másrészt pedig az ábrán látha­tó csatornák helyes vezetésével lehet vé­dekezni.

Az eddig bemutatott csomóponti példák­nál nem foglalkoztunk a tetőszerkezetek hőszigetelésével. Azokban az esetekben azonban, ha a magastető alatt beépül a tetőtér, gondoskodni kell megfelelő hő­szigetelésről is. Az 5-44. ábrán idegen alátámasztású, hőszigetelt fedélszéket, az 5-45. ábrán pedig hagyományos kiala­kítású fedélszerkezet két csomópontját mutatjuk be.

5-42. ábra. Fél nyeregtetők oromzatának lezárásai a) túlnyúló fedéssel; b) falsíkkal egybevágó fedéssel; 1 szellőzőcserép; 2 félnyeregtető lezáró cserép; 3 légjárat; 4 fólia; 5 ellenléc: 6 lécezés; 7 záródeszka; 8 homlokdeszkázat; 9 szarufa; 10 szelemen; 11 tűzfal; 12 profilba vágott fémlemez szegély.

5-43. ábra. Belső csapadékcsatornák a) attika csatorna; b) vápacsatorna; 1 cserép; 2 lécezés; 3 ellenléc; 4 deszkabélelés; 5 szarufa; 6 szelemen; 7 talp; 8 alátétfólia; 9 tőcsavar; 10 heveder; 11 korcolás; 12 szegezett horganyzott huzal; 13 lemezcsatorna; 14 födém; 15 attikafal; 16 vakolat.

5-44. ábra. Hőhídmentes vasbeton födém és tetőszerkezet 1 cserép; 2 léc; 3 ellenléc; 4 alátétfólia; 5 szarufa; 6 szelemen; 7 heveder; 8 keresztheveder; 9 párazáró réteg; 10 BETONYP lap; 11 takaróléc; 12 kitöltőanyag; 13 hőszigetelő réteg; 14 tőcsavar; 15 vb. gerenda; 16 monolit vb. gerenda; 17 béléselem.

5-45. ábra. Tetőtér-beépítést határoló hőszigetelések csomópontjai a), b) 1 szarufa; 2 torokgerenda; 3 könyökfa; 4 párnafa; 5 BETONYP lap; 6 hőszigetelés; 7 deszkaborítás; 8 csavar; 9 alátétfólia; 10 párazáró réteg; 11 ellenléc.

Fedélszerkezetek védelme

Minden beépített faanyagot gombák és rovarok elleni védőszerekkel kell kezelni a megfelelő élettartam elérésére, a fa fedélszerkezetek elemeit is. Régen is használtak ilyeneket, vagy leg­alább lemeszelték a fedélszék fafelülete­it. Az utóbbi évtizedekben azonban számos új fafelület védő anyag került forga­lomba. Ezek közül hazánkban a követke­zők szerezhetők be:

[table id=123 /]

A védőszereket különböző technikával lehet felhordani. Rovarok és gombák el­leni védőhatásuk is különböző, anyagon­ként változik. Ezért alkalmazásuk előtt részletesen tájékozódjunk tulajdonsága­ik felől.

A védőszereket csak háncsrétegüktől megfosztott bárdolt vagy fűrészelt fafelü­letekre lehet felhordani. A faanyagot fel­használás, ill. felületkezelés előtt leg­alább fél évig szárítani kell, mert ha en­nél nyersebb a fa, akkor az oldott vegyszer felvevő képessége rosszabb a saját nedvessége miatt. Ideális esetben a fát leszabás előtt áztatóteknőben kell imp­regnálni, más esetben pedig a helyszí­nen gondos permetezéssel vagy ecsete­léssel kell a védőszert felhordani. Szük­ség esetén a fedélszék megépítése után is lehet a felületet kezelni, de tudnunk kell, hogy ilyenkor számos rejtett, eltakart felület védelme megoldatlan marad, pedig ezek a legtöbb esetben a szerkezet szempontjából lényeges helyen vannak.

Fémszerkezetű magastetők

A fa tűzvédelmi szempontból éghető anyagnak minősül és egyes vegyi anya­gok könnyen károsíthatják. Bizonyos idő­szakonként megismételt felületkezelés­sel a károkat csökkenthetjük vagy meg­szüntethetjük. Ahol azonban tűz- vagy vegyi hatás érheti a fedélszerkezetet, fém fedélszerkezetet célszerű vagy kell használni. E fedélszerkezetek további előnye, hogy a fémek statikai tulajdonsá­gai lényegesen kedvezőbbek a fákénál, kapcsolatai nagy szilárdságú hegesztés­sel alakíthatók ki, így a nagy fesztávolsá­gú terek kisebb keresztmetszeti méretű tartókkal fedhetők le.

Acél fedélszerkezetek

Az acélszerkezetű tetőket legtöbbször ipari és mezőgazdasági épületeken al­kalmazzák, nem csak azért, mert viszonylag magas a fajlagos költségük és a faszerkezeteknél nagyobb gyártási, szállítási és beépítési ipari hátteret igé­nyelnek. A faszerkezetek alkalmazását megakadályozó vagy nehezítő környeze­ti hatások, valamint a nagy fesztávolságú lefedést igénylő terek leginkább az ipari és mezőgazdasági épületek esetében fordulnak elő. Ez az oka annak is, hogy az ipari acél tetőszerkezetek tipizáltak és készen megrendelhetők.

A cikksorozatunkban tárgyalt magastetők, amelyek elsősor­ban lakó-, kommunális és közösségi épü­leteken gyakoriak, lényegesen ritkábban készülnek tipizált acélszerkezettel, mivel elsősorban a kisebb fesztávolságuk mi­att ez nem lenne gazdaságos. A követke­zőkben ezért csak néhány tipizált acél fedélszerkezeti rendszert mutatunk be, és nem térünk ki a tipizált ipari és mező­gazdasági acél tetőszerkezetekre.

SRK acél fedélszerkezet: rácsos tartós, üres fedélszék, így csak ott alkalmazha­tó, ahol az épület a vízszintes erőket fel­venni képes szerkezetekkel kapcsolódik a tetőszerkezethez. Ha a szerkezet szi­lárd födémre készül, a padlástér jól hasz­nosítható, mivel nincs torokgerenda és nincs közbenső alátámasztás. A rendszeren belül egy szaruállás két elemből áll, amelyek rácsos szerkezetű­ek, felül egyenes nyomott övvel, alul íves húzott övvel. A teljes szerkezet köracé­lokból épül fel, idomacél kapcsolóele­mekkel (5-46. ábra). A szaruelemeket 1,00-9,00 m mérethatárok között, 0,1 m-es méretlépcsőkben gyártják. Ennek megfelelően a két elemből összeépített szaruállás 2,00-14,50 m közötti fesztá­volságú épületek lefedésére alkalmas.

5-46. ábra. SRK acél fedélszerkezet a) oldalnézet; b) a talp kialakítása; c) a tartó metszete; 1 köracél rácsozat; 2 deszka; 3 taréj; 4 talplemez; 5 tőcsavar; 6 lécezés vagy deszkázat; 7 koszorú.

A tetősíkok lejtése változtatható, és ezál­tal a mérethatárok közé eső bármilyen támaszközű szerkezet lefedhető. A szerkezet alkalmazásával nyereg-, fél­nyereg-, sátor- és kontyolt nyeregtető építhető. Kontyolt tetőnél az élszaru vo­nalában kell egy tartót elhelyezni, majd változó méretű, az élszaruhoz vetületileg 45°-ban csatlakozó tartókkal kell a tetősí­kot kialakítani. A rendszer elemei kombi­nálhatók is: szimmetrikus, a két oldalon egyenlő vagy különböző párkánymagas­ságú, aszimmetrikus, a két oldalán azo­nos vagy különböző párkánymagasságú tetők is építhetők belőle. A tetőhéjazat fogadására a szarugerendák tetején deszkát kell elhelyezni, amelyre a léce­zés vagy a deszkázat szögezéssel rögzít­hető.

A szerkezetet ötévenként ellenőrizni kell, a korrózióvédelem és felületkezelés javítását rövid időn belül el kell végezni, mert a szerkezet elemei viszonylag kis keresztmetszetűek, vékonyak és így aránytalanul nagy a korróziónak kitett felületük.

Előregyártott, hidegen hajlított szelvényű fedélszerkezet (gyártó: FÉMMUNKÁS Vállalat Nyíregyházi Gyára): a szerkezet két típusa közül az egyik az üres, a másik a torokgerendás fedélszékek családjába tartozik (5-47. ábra). Mindkét változat csak olyan épületek lefedésére alkal­mas, amelyek képesek a vízszintes irá­nyú erőket felvenni. Tetőtér-beépítés kia­lakítására rendkívül alkalmas. Egy szaruállás két, ill. ha torokgerendás, akkor három elemből áll. A megfelelő felületkezelés és szerelhetőség végett valamennyi szerkezeti elem 1,8 mm vas­tag acéllemezből hidegen hajlított, 147 mm magas, nyitott kalapprofilból készül (5-48. és 5-49. ábra). A sima típusú szaru­elemre deszkát csavaroznak, erre szegezik a lécezést vagy a deszkázást.

5-47. ábra. Előregyártott, hidegen hajlított szelvényű fedélszerkezet a) kis, b) közepes fesztávra.

5-48. ábra. Szaruállás és tetőléc kapcsolatának változatai a) alátétdeszkával; b) fa tetőléccel; c) profilacél tetőléccel; 1 fa tetőléc; 2 U profilacél; 3 alátétdeszka; 4 csavarozás vagy szegezés; 5 lyukasztásból felhajtott fül; 6 profilacél szarugerenda.

5-49. ábra. Szaruállás fő elemei a) szarugerenda, sima; b) szarugerenda, lyukasztott; c) torokgerenda; d) függesztőrúd.

A lyukasztott típus profiljának felső ré­szén a kivágott lemezt kétfelé hajlítják, és az így keletkező fülekhez rögzítik a lécezést (I. az 5-48. ábrát). A torokgeren­da-elemből csak egyféle készül, külön­böző hosszúságokban. Az ugyancsak kü­lönböző hosszúságú függesztőrudat csak a torokgerendás szaruállásokba építik be. A felsorolt elemeket ún. kötőe­lemek kapcsolják egymáshoz, és az épü­let szerkezeteihez (5-50. és 5-51. ábra). A tetőszerkezetet hosszirányban a fa fe­délszerkezetekhez hasonlóan viharléc merevíti, amely lehet 50x30x2 mm-es hidegen hajlított U profil, de alkalmazha­tó helyette min. 25 mm vastag fenyődesz­ka is (a viharléc nem tartozéka a tető­szerkezetnek!). A leírt kialakítással a szerkezet fajlagos acélfelhasználása a fesztávolságtól füg­gően 10-20 kg/m².

A szaruelemek – a festhetőség miatt – max. 6,00 m hosszúságúak (5-2. táblá­zat). Az ennél hosszabb szaruelemek több darabból készülnek, U alakú heve­deres, M 8 csavarral csavarozott kötés­sel. A tetősík lejtése 41,41°, ami nem vál­toztatható, így pontosan számíthatók az elemhosszak. A szerkezet 6015-12 615 mm mérethatárok közötti fesztávolságuk esetén alkalmazható, és a geometriai méretektől, valamint a terhelésektől füg­gően a szaruállások tengelytávolsága 640-1000 mm.

A szerkezetet cserép- és kettős palafe­dés terheinek hordására méretezték, de elbírja a tetőtér-beépítés esetén szüksé­ges hőszigetelő rétegek és belső burko­latok terheit is. A szerkezet előnye, hogy könnyen szerelhető, fajlagosan kis anyagfelhasználású és a fa fedélszerke­zethez hasonló részletek alakíthatók ki belőle. További előnye, hogy a gyártó nagyüzemi körülmények között beégetett 1 réteg ARDIN alapozóval és 2 réteg ARDIN 120 zománcfestékkel felü­letkezeli, ill. védi korrózió ellen. Helyszí­ni felületkezelés esetén a gyártó a szer­kezeteket 2 réteg szintetikus míniumos alapmázolással látja el, amelyre a hely­színen 3 réteg DUROL zománcfestéket kell az alapmázolás kijavítása után fel­hordani.

A Filigrán (gyártó: Hajdú-Bihar megyei 1. sz. Szövetkezeti Közös Építőipari Közös Vállalat, Polgár) szupervékony falú, tűzi-horganyzott, zárt négyszög szelvényből, zárt popszeges kapcsolattal kialakított, tetszőleges formájú és fesztávolságú acél tetőszerkezet.

5-50. ábra. Szaruállások kötőelemei a) taréjkötő elem; b) szarugerenda-rögzítő elem; c) lehorgonyzó kengyel.

5-51. ábra. Előregyártott, hidegen hajlított szelvényű fedélszerkezet részletei a) – d) 1 szarugerenda; 2 torokgerenda; 3 szarugerenda-rögzítő elem; 4 lehorgonyzó kengyel; 5 taréjkötő elem; 6 függesztőrúd; 7 kötőcsavarok; 8 szél rácsozat; 9 hasíték lécezéshez; 10 alátétdeszka; 11 léc; 12 vb. koszorú.

5-52. ábra. Előregyártott, hidegen hajlított szelvényű fedélszerkezet beépítési csomópontjai a), b) 1 szarugerenda; 2 szarugerenda-rögzítő elem; 3 kötőelem; 4 tőcsavar; 5 cserépfedés; 6 falécezés; 7 profilacél tetőléc; 8 ereszdeszkázat; 9 homlokdeszka; 10 szellőzőnyílás; 11 BETONYP burkolat; 12 csatornavas; 13 esőcsatorna; 14 heveder; 15 alátétdeszka; 16 szélrács; 17 alátétfólia.

Tetőidomnak nevezzük a magastetők geometriailag helyesen megszerkesztett felülnézetét. A tetőidomok szerkesztésé­hez egyértelműen meghatározhatók azok az adatok és geometriai módszerek, amelyekkel a magastetők formája, szerkezete és csomópontjai az igények­nek megfelelően alakítható ki. (A fedél­szerkezetek egyes elemeinek méret ­meghatározásához szükséges szerkesztésekkel nem foglalkozik ez a rész.)

Kiindulási adatok

A tetőidomok szerkesztésének egyik leg­lényegesebb kiindulási adata az a kon­túr, amelyre a magastetőt építjük. Kontúr alatt nem csak az oldalak méreteit kell értenünk, pontosan kell ismernünk az egyes oldalak egymással bezárt szögeit is. Amikor egy épülettető kontúrméreteit meghatározzuk, ügyelnünk kell arra, hogy azokon a helyeken, ahol a tetőszer­kezet ereszkiüléssel csatlakozik az épü­let homlokzati falaihoz, ott az ereszkiülés méretét hozzá kell adni az épület külső síkjának a méreteihez.

Nem elég azonban a pontos kontúrt is­mernünk. Meg kell határoznunk ponto­san, hogy a kontúr egyes élein milyen záródásra van szükség: eresz kialakítá­sára, illetve oromfalas vagy tűzfalas kia­lakításra, mert ezek lényegesen befolyá­solják a tetőidom szerkesztésének mód­ját.

Ugyancsak tudnunk kell, hogy a tetőidom pereme mentén azonos vagy különböző párkánymagasság szükséges, vagy egy­általán megengedhető-e magassági elté­rés. A szerkesztés előtt meg kell határoznunk a tetősíkok fedési anyagától függő haj­lásszöget is, valamint azt is, hogy vala­mennyi tetősíkot azonos vagy különböző hajlásszöggel kell-e kialakítani. Külön­böző hajlásszögeket alkalmazva azt is tudnunk kell, hogy melyek az adott fedési anyagból adódó minimális és maximális hajlásszögek.

Az előbbiek ismeretén túl meg kell hatá­roznunk azokat az építészeti, esztétikai formálási igényeket is, amelyek meg­szabják a magastető formáját. Erre azért van szükség, mert adott esetben a többi kiindulási adatot is befolyásolhatja. Arra is lehet példa, hogy egy eltervezett, szép hatású magastető kialakításával vissza­hat a lefedni kívánt épület kontúrméretei­re, alakjára is.

Szerkesztési módok

Mielőtt konkrét példákon bemutatnánk a tetőidomok szerkesztésének módszereit, rögzítenünk kell az alapszabályokat (képek a cikk alján!).

Ezek:

• Ha a tetőidom kontúr egymással szom­szédos két oldalára azonos lejtésű te­tősíkokat fektetünk, ezek metszésvona­lának (a tető taréjának) képe mindig a két oldal által bezárt szög felezőjébe esik. Ez akkor is igaz, ha két szomszé­dos oldal által bezárt szög 180°-nál nagyobb, csak akkor a szögfelező a tető vápájának síkbeli képe (4-1. ábra). Ez az oka annak is, hogy régebben a tető­idom szerkesztését a „tető közepelé­sének” is nevezték. Ha különböző lejté­sű tetősíkok találkoznak, akkor a metszésvonaluk képét ki kell szerkeszteni az oldalnézetek segítségével. Az így keletkező metszésvonal a szögfelező felől mindig a meredekebb lejtésű tető felé mozdul el (4-2. ábra).
• Ha valamely szerkezeti, funkcionális és építészeti szándék miatt nem dön­tünk másképpen, akkor a magastetőket az épületre mindig szimmetrikusan építsük. Az ilyen tetőidom-szerkesztés alapszabálya, hogy ha a tetőidom egy­mással szembeni oldalai párhuzamo­sak, és azonos lejtésű tetősíkokat fek­tettünk rájuk, akkor a metszésvonaluk (gerinc) síkbeli képe a két határoló ol­dal között középre esik és párhuzamos velük. Ha az ereszek vízszintesek, ak­kor a tetőgerinc (metszésvonal) is víz­szintes lesz. Ha különböző lejtésű tető­síkokat fektetünk az egymással párhu­zamos élekre, akkor is párhuzamos marad a gerinc síkbeli képe az oldalak­kal, de nem középre esik, hanem el­mozdul a meredekebb tetősík felé. Pontos helye oldalnézet vagy metszet szerkesztésével határozható meg (4-3. ábra).
• Ha a tetőidom egymással szemközti határoló oldalai nem párhuzamosak, hanem hegyesszöget zárnak be, akkor a két él meghosszabbításával szer­kesztett metszéspontból kell szögfele­zéssel kijelölnünk a gerinc képének a helyét. Ez a gerinc az említett szög­csúcs felől emelkedik, tehát nem vízszintes, mint ahogy az ábra nézetraj­zán is látható.
• Ha összetett tetőidomot kell szerkesz­tenünk azonos lejtésű tetősíkok figye­lembevételével, akkor a szerkesztést mindig úgy kell kezdenünk, hogy a tető­idom kontúrjai közé be kell rajzolnunk a lehetséges legnagyobb négyszöget. Az eddig ismertetett szerkesztési szabályoknak megfelelően megszerkeszt­jük fölé a tetőidomot, majd ehhez csat­lakoztatjuk a többi tetőfelület idomát (4-4. ábra).
• Ha azonos lejtésű tetősíkokkal kívá­nunk egy trapéz L vagy T kontúros tető­idomot megszerkeszteni, és követel­ményként állítjuk fel, hogy a magastető látható gerincei azonos magasságban legyenek az eltérő szélességi méretek ellenére, akkor a 4-5. ábrán láthatóak szerint kell eljárnunk. A tetőidomokon tónussal jelzett tetőfelületek bádoggal fedett, kis hajlású – tehát az utcáról nem látható – tetőfelületek.
• Ha az épület traktusmélysége az épület egyik szakaszán megnövekszik, akkor kétféle megoldást alkalmazhatunk (4-6. ábra). Az a) esetben változatlan gerinc­magassággal dolgozunk, és a kiszéle­sedő rész fölé „leeresztjük” a tetősíkot. Ez a jobb, egyszerűbb és biztonságo­sabb megoldás, de csak akkor lehet alkalmazni, ha az alacsonyabb eresz funkcionálisan és építészetileg megen­gedhető. Ha erre nincs mód, akkor al­kalmazzuk csak a b) megoldást, mert annak kialakítása, fedése a vápa és a taréj közelsége miatt csak bonyolultan és több beázási veszéllyel oldható meg.
• Foghíjbeépítéseknél gyakori, hogy kü­lönböző traktusmélységű épületszár­nyak L vagy T alakban találkoznak. Ilyenkor az eddig ismertetett szerkesz­tési szabályok felhasználásával a 4-7. ábrán látható megoldásokat alkalmaz­hatjuk.
• Ha a magastetős épület két szárnya 90°-nál nagyobb szöget zár be egymás­sal és azonos traktusmélységűek, ak­kor az eddig megismert tetőidom-szerkesztési szabályok szerint járhatunk el, mert a külső oldali tetősíkok metszés­vonalának (taréj) képe és a belső oldali tetősíkok metszésvonalának (vápa) ké­pe egy egyenesbe esik, amely az olda­lak metszéspontjait köti össze és az általuk bezárt szögeket felezi („köze­pelés”) (4-8. ábra). Ha viszont a két épületszárny traktusmélysége nem azonos, akkor a szerkesztés valamivel bonyolultabb, de ez is az eddig megis­mert szerkesztési szabályok alapján elvégezhető.

Az ismertetett tetőidom-szerkesztési szabályok alapján rendkívül bonyolult, összetett és tagolt tetőidomok is szer­keszthetők. Csak azonos tetősíklejtése­ket feltételező szerkesztések néhány szép példája látható a 4-9. ábrán. Általá­ban, ha megengedjük, hogy a tetősíkok lejtései ne legyenek azonosak, akkor egyszerűbb megoldásokat is találhatunk, de ezekben az esetekben mindig gondo­san ellenőriznünk kell, hogy a különböző lejtésekből adódó formai változások szerkezetileg és építészetileg megfele­lők-e vagy sem.

4-1. ábra. Azonos lejtésű tetősíkok metszésvonalainak síkbeli szerkesztése a) derékszögű, b) tompaszögű, c) 270°-os, d) 180°-nál nagyobb, de 270°-nál kisebb szögű eresztalálkozások esetén.

4-2. ábra. Azonos és különböző lejtésű tetősíkok metszésvonalainak síkbeli képei és eltérő oldalnézete.

4-3. ábra. Taréjgerincre szimmetrikus magastetők gerincvonalainak szerkesztése azonos lejtésű tetősíkok esetén a) párhuzamos oldalak esetén; b) szöget bezáró oldalak esetén.

4-4. ábra. Tagolt tető idomok szerkesztésének lépései azonos lejtésű tetősíkok esetén.

4-5. ábra. Tagolt és trapéz körvonalú tetőidomok szerkesztése azonos lejtésű tetősíkok és azonos gerincmagasság esetén a) trapéz alakú tetőidom; b) változó traktusmélységű tetőidom; 1 kis lejtésű, bádogozott tető; 2 azonos magasságban levő tetőgerincek.

4-6. ábra. Változó traktusmélységű épületek tetőidomainak szerkesztése a) „leeresztéssel”; b) taréjjal és vápával.

4-7. ábra. Különböző traktusmélységű épületszárnyak L és T alakú találkozásainak tetőidom-szerkesztése.

4-8. ábra. Azonos és különböző traktusmélységű épületszárnyak tompaszögű találkozásainak tetőidom-szerkesztése.

4-9. ábra. Azonos lejtésű tetősíkokkal kialakított, összetett, tagolt tetőidomok szerkesztése.

A magastetők szerkezetei, más néven a fedélszerkezetek csaknem minden olyan anyagból felépíthetők, amelyeket szi­lárdsági, teherbírási tulajdonságaik erre alkalmassá tesznek. Ennek ellenére a következő változatokat alkalmazzák a leggyakrabban:

Fa fedélszerkezetek

A hagyományos, ál­talában fenyőfából, fenyőfa gerendákból és pallókból készített fedélszerkezetek általában szerkesztési elveikben térnek el egymástól. Ugyancsak ide tartoznak a korszerű fa fedélszerkezetek, amelyek­nek nemcsak a szerkezeti rendszerük korszerű, hanem ragasztott fatartóik is. Az előregyártott fedélszerkezetek között is van néhány, fából készülő típus (ALBA ZENIT, ALBA HELION stb.).

Fém fedélszerkezetek

A leggyakrabban melegen hengerelt és hidegen hajlított acél- és alumíniumprofilokból készülnek. Léteznek öntöttvas és bronzszerkezetű tetők is, amelyeket különösen reprezen­tatív középületeknél alkalmaznak, általá­ban olyankor, ha a tetőfedés üvegből készül, és az egész fedélszék alulról látha­tó. Az acél és alumínium fedélszerkeze­teknek is vannak egyedi és előregyártott típusváltozatai.

Vasbeton fedélszerkezetek

A vasbeton anyagú fedélszerkezeteknek két alapve­tő típusát ismerjük. A monolit vasbeton fedélszékek általában egyedi építészeti igények, vagy különösen nagy fesztávol­ságú tetők esetében fordulnak elő. Sok­kal gyakoribbak az előregyártott vasbe­ton szerkezetű fedélszékek, amelyek vi­szonylag nagy tömegük és bonyolultabb kapcsolatrendszerük ellenére egy idő­ben eléggé elterjedtek voltak, mert pótolták a fát. Alkalmazásuk másik oka lehet a fa- vagy acélszerkezetekre káros vegyi hatású tetőtéri tevékenység. Az anyagok esetenként vegyesen is elő­fordulhatnak a fedélszerkezetekben (pl. rejtett acéltartókkal megerősített fa fe­délszerkezetek stb.).

Tetőfedési anyagok

A következőkben csak a csoportosításu­kat vázoljuk fel:

• Növényi eredetű fedések: rozsszalmából készülő zsúpfedés; nádfedés; kis faele­mekből készített zsindelyfedés; deszka­fedés.
• Természetes eredetű fedések: réteges kőzetekből fejtett kőlap fedés; természe­tes pala fedés.
• Égetett agyagtermék fedések: felületke­zelés nélküli agyagcserép fedés; vízta­szító anyaggal impregnált agyagcserép fedés; festékkel felületkezelt agyagcse­rép fedés.
• Betonanyagú fedések: natúr betoncse­rép fedés; színezett betoncserép fedés. ETERNIT-fedések (műpala, pala): natúr, sík, kiselemes ETERNIT-lemez fedés; színezett sík kiselemes ETERNIT-lemez fedés; natúr hullámlemez fedés; színe­zett hullámlemez fedés.
• Fémlemez fedések: horganylemez fe­dés; horganyzott acéllemez fedés, sík, ill. profilozott; acéllemez fedés, sík, ill. profilozott; alumíniumlemez fedés, sík, ill. profilozott; elemes acéllemez fedés; elemes alumíniumlemez fedés.
• Műanyag fedések: műanyag síklemez fe­dés; műanyag hullámlemez fedés; mű­anyag elemes fedés.
• Üvegfedések: huzalbetétes üveg fedés; kétrétegű síküveg fedés;  hőszigetelő üveg fedés; egyrétegű síküveg fedés. A leggyakoribb fedési anyagok beépítési lehetőségeivel, módszereivel is a cikksorozat 6. részében foglalkozunk.

Tetőfunkciók

Hasznosítás, funkciók szerint a magaste­tők következő típusait, típuscsoportjait különböztethetjük meg.

Ilyenek:

• Az épületet lefedő, csapadék és napsu­gárzás ellen védő, de egyéb célra nem hasznosított magastetők.
• Városképi előírások vagy egyéb építé­szeti szempontok miatt kialakított, de egyéb célra nem hasznosított magaste­tők.
• Kiegészítő funkciók céljára hasznosí­tott padlásterű magastetők (pl. tárolás, szárítás stb.).
• Gépészeti funkciók (pl. kazánház, kie­gyenlítő-tartály, felvonógépház, szellő­zőgépház, kollektorok és kiegészítő berendezések stb.) céljára hasznosí­tott tetőterű magastetők.
• Fő funkciók (pl. önálló lakás, vagy az alatta levő szinthez kapcsolt lakótér, műterem vagy reprezentatív térkép­zéssel hasznosított stb.) céljára igény­be vett tetőterű magastetők.

A csoportosítás felsorolási sorrendje azt is jelzi, hogyan válik egyre értékesebbé a magastető által körülzárt tér. Az előbbi felsorolás első három típusá­nál általában hőszigeteletlen és vízzáró kivitelű héjalást alkalmaznak, míg az utolsó két típusnál egyértelműen hőszi­getelt és vízzáró, vagy – speciális igény esetén – vízhatlan héjalást.

A magastetők lehetséges szerkezeti rendszerének alaptípusait és ezek szer­kezeti elemeit a 3-2. ábrán mutatjuk be az MSZ 76-82 alapján. Az egyes típusok elnevezését és meghatározását idézzük a szabványból.

3-2. ábra. Magastetők szerkezeti típusai: a) üres fedélszerkezet; b) torokgerendás fedélszerkezet; c) két állószékes, kötőgerendás, gyámolított fedélszerkezet; d) két dőltszékes, kötőgerendás, gyámolított fedélszerkezet; e) vázdúcos, csonka kötőgerendás (papucsfás) fedélszerkezet; f) függesztőműves fedélszerkezet; g) süllyesztett, csonka kötőgerendás (papucsfás) fedélszerkezet; h) alul feszített szarufás fedélszerkezet; i) tömör vagy rácsos tartós szaruzatú fedélszerkezet; j) szelemensoros, tömör vagy rácsos tartós fedélszerkezet; k) térbeli rácsos szaruzatú fedélszerkezet; 1 szarufa; 2 vízcsendesítő; 3 vihardeszka; 4 taréjfogó, taréjfogópár vagy kakasülő; 5 torokgerenda; 6 talpszelemen; 7 középszelemen vagy derékszelemen; 8 taréjszelemen; 9 dőlt szelemen; 10 álló oszlop; 11 dőlt oszlop; 12 függesztő oszlop; 13 mellszorító; 14 dúc vagy támasz; 15 könyökfa vagy karpánt; 16 fogópár vagy cimborapár; 17 bakdúc; 18 kötőgerenda; 19 kötőgerenda csonk vagy papucsfa; 20 fiókváltó gerenda; 21 sárgerenda; 22 csüngő eresz vagy csüngőpárkány; 23 gerendaeresz vagy gerendapárkány.

• Üres fedélszerkezet (3-2. a) ábra): köz­benső alátámasztás nélküli, alul a víz­szintes erők felvételére alkalmas szerke­zettel összefogott, szarufapárokból álló, hosszirányban vihardeszkával mereví­tett fedélszerkezet.
• Torokgerendás fedélszerkezet (3-2. b) ábra): torokgerendával megtámasztott, alul a vízszintes erők felvételére alkal­mas szerkezettel összefogott, szarufapá­rokból álló, hosszirányban vihardeszká­val merevített fedélszerkezet. Szelemenes fedélszerkezet: a fedélszer­kezet szarufáit szelemenek támasztják alá.
• Egy állószékes fedélszerkezet: a gerinc alatt állószékkel alátámasztott szeleme­nes fedélszerkezet.
• Két állószékes fedélszerkezet (3-2. c) áb­ra): két állószékkel alátámasztott szele­menes fedélszerkezet.
• Két dőltszékes fedélszerkezet (3-2. d) áb­ra): két dőltszékkel alátámasztott szele­menes fedélszerkezet.
• Bakdúcos fedélszerkezet (3-2. e) ábra): bakdúccal alátámasztott szelemenes fe­délszerkezet.
• Három állószékes fedélszerkezet: há­rom állószékkel alátámasztott szeleme­nes fedélszerkezet.
• Egyesített, gerendasoros vagy sűrű ge­rendás fedélszék: minden szaruállását kötőgerenda köti össze, a gerendázat egyúttal a födém tartóeleme is lehet (de padlásfödémmel egybeépített tetőszer­kezet).
• Kötőgerendás fedélszerkezet (3-2. c) és d) ábra): a padlásfödémtől független, a főállásban kötőgerendákkal összefogott fedélszerkezet.
• Csonka kötőgerendás vagy papucsfás fe­délszerkezet (3-2. e) és g) ábra): a szi­lárd padlásfödémmel szerkezetileg összeépített fedélszerkezet, amelynél a fö­dém egyben maga a kötőgerenda.
• Gyámolított fedélszerkezet (3-2. c) és d) ábra): kötőgerendás, a padlásfödémtől független fedélszerkezet, amelynél a kö­tőgerendát a két szélső alátámasztási helyen még fölül is alátámasztják.
• Függesztőműves fedélszerkezet (3-2. f) ábra): kötőgerendás, a padlásfödémtől független fedélszerkezet, amelyben a kö­tőgerendát egy vagy két helyen függesztőoszlopra kötik az alátámasztás helyet­tesítésére.
• Süllyesztett fedélszerkezet (3-2. g) ábra): amelynek egyes részei (pl. födém, kötő­gerenda) az eresz szintje alatt helyez­kednek el.
• Alul feszített szarufás fedélszerkezet (3-2. h) ábra): a szarufák lehajlását alul elhelyezett feszítőelem csökkenti.
• Tömör vagy rácsos tartós szaruállású fe­délszerkezet (3-2. i) ábra): üres vagy ta­réjban megtámasztott fedélszerkezet, amelyben valamennyi szaruállás mére­tezett kapcsolatokkal készülő tömör vagy rácsos tartó.
• Szelemensoros, tömör vagy rácsos tartó fedélszerkezet (3-2. j) ábra): a héjazatot hordó szelemenek tömör vagy rácsos tartókra támaszkodnak.
• Térbeli rácsos szaruzatú fedélszerkeze­tek (3-2. k) ábra): a szaruzatot térbeli rácsos tartók alkotják. A bemutatott fő típusok kombinációi is előfordulnak, és ezekből teljesen eltérő szerkezeti kialakítású fedélszerkezetek is szerkeszthetők.

A fedélszerkezetek típusai közül a követ­kező megfontolások alapján választhat­juk ki a legmegfelelőbbet:

• Az épület geometriai méretei, ezen be­lül a fedélszerkezet alátámasztási le­hetőségei alapján az adott esetben mi­lyen fedélszerkezeti rendszerek alkal­mazhatók?
• Mire kívánjuk használni a padlásteret, ill. tetőteret (alátámasztások sűrűsége, típusai stb.)?
• Milyen fedést kívánunk alkalmazni (lej­tések és terhelések)?
• Melyik szerkezeti rendszerrel építhető meg a kívánt formájú magastető a leggazdaságosabban?

A magastetők formai kialakításának alaptípusait az MSZ 76-82 alapján, a 3-1. ábrán mutatjuk be.

3-1. ábra. Magastetők alapvető formai változatai: a) nyeregtető; b) fél nyeregtető; c) kontytető; d) oromzatos kontytető; e) csonka kontytető; f) sátortető; g) toronytető; h) kúptető; i) kupolatető; j) manzárd- vagy franciatető; k) bazilikatető; l) fűrészfog- vagy shed-tető; m) kereszttető.

Az ábrán az egyes formai jegyek egyér­telműek, ezért csak az egyes alaptípu­soknak a szabvány szerinti pontos meg­határozását közöljük:

• Nyeregtető (3-1. a) ábra): két azonos vagy eltérő hajlású, összemetsződő tető­sík és két oromfal (vagy tűzfal) által hatá­rolt derékszögű négyszög (vagy attól kis­sé eltérő) alaprajzú tető.
• Félnyeregtető (3-1. b) ábra): egy tetősík, a tetősíkkal ellentétes oldalon általában tűzfal, a másik két oldalon oromfal vagy tűzfal által határolt derékszögű négyszög (vagy attól kissé eltérő) alaprajzú tető.
• Kontytető (3-1. c) ábra): négy azonos vagy eltérő hajlású, összemetsződő tető­síkkal és gerinccel határolt tető.
• Oromzatos kontytető (3-1. d) ábra): a gerincvonal két végén egy-egy kis oromfal­lal kiképzett kontytető.
• Csonka kontytető (3-1. e) ábra): az orom­falon az ereszvonalnál magasabban kez­dődő kontyú tető.
• Sátortető (3-1. f) ábra): több, általában azonos hajlású tetősíknak tetőcsúcsban való összemetsződésével képzett négy­zet (vagy attól kissé eltérő) alaprajzú tető.
• Toronytető (3-1. g) ábra): általában ma­gas (és többnyire tagolt), sátorszerű tető, amelynek magassága az oldalméretnek többszöröse.
• Kúptető (3-1. h) ábra): kör alaprajzú sá­tortető.
• Kupolatető (3-1. i) ábra): sokszög vagy kör alaprajzú, íves, esetleg tagolt, sátor­szerű tető.
• Manzárd- vagy franciatető (3-1. j) ábra): tört tetősíkokkal vagy tört és íves tetőfe­lületekkel képzett nyereg- vagy konty­tető.
• Bazilikatető (3-1. k) ábra): fallal, ablak­sorral megtört, összetett nyeregtető.
• Fűrészfog- vagy shed-tető (3-1. l) ábra): sík vagy íves tetőfelületekkel képzett fél­nyeregtetők sora.
• Kereszttető (3-1. m) ábra): két, azonos gerincmagasságú nyeregtető egymásra merőleges összemetsződéséből keletke­ző oromfalas, vízszintes gerinctető.

Az ábra alapján könnyen elképzelhetők az alaptípusok kombinációi is: kontyolt félnyeregtető b) + c); manzárd formálású sátortető f)+j); a nagyon gyakori csonka kontyolt manzárdtető e) + j) stb. A 3-1. a), b), e), g), j), k), I) és m) ábrán feltüntetett formatípusokon belül kétféle megoldás képzelhető el. Az egyik esetben a fedés eresszel ül rá a határoló oromfalak tete­jére, a másik esetben pedig a határoló oromfalak vagy tűzfalak magasabbra emelkednek, mint a csatlakozó fedések síkjai. A kétféle megoldás ugyanolyan formájú tető alkalmazása esetén is jelen­tősen eltérő hatást kelt az épületen. Tervezéskor a bemutatott tetőformák kö­zül a megfelelőt a különféle adottságok­tól és igényektől függően választjuk ki.

Ezek közül a leglényegesebbek a követ­kezők:

• Az épület szerkezeti és geometriai adottságai alapján melyik típus alkal­mazása a leggazdaságosabb?
• Hogyan akarjuk a padlásteret, ill. tető­teret hasznosítani?
• Az épület környezetében milyen típusú magastetők dominálnak (környezeti hatások)?
• Milyen éghajlati viszonyok jellemzőek az adott helyen?
• Milyen fedési anyagot kívánunk alkal­mazni?

Az adottságok és igények összehangolá­sa közben mindig a tető és az épület együttes építészeti, esztétikai hatását kell számításba venni.

Amíg csak használaton kívüli tárgyak tar­tására, vagy terménytárolásra használ­ták a padlástereket, addig is figyelembe kellett venni a fedélszerkezetet és fedést érő épületfizikai igénybevételeket: a szélnyomást, a szellőzést, a csapadékok hatását stb. Amióta azonban a padláste­reket állandó emberi tartózkodásra is használják, ezekre fokozott figyelmet kell fordítani, sőt újabb fontos vagy hangsúlyossá vált szempontok is adódtak, mint például a tetőszerkezet és héjalás hőszi­getelő képessége, vízzárósága stb.

Szélállóság és légzárás

A magastető szerkezetének és fedésé­nek is meg kell felelnie a szélállóság követelményének. A tető szerkezetének ellen kell állnia az egyik oldalon keletke­ző szélnyomásnak és a másik oldalon jelentkező szélszívásnak, amelyek – mivel azonos irányban hatnak – a geomet­riai méretarányoktól függően össze­adódnak. Ezt a hatást jól megfigyelhetjük a 2-1. ábrán, amelyen a három különböző magasságú fedélszéknek azonos a szé­lessége (fesztávolsága). A szelet szim­bolizáló vízszintes vonalak sűrűsége, egymástól való távolsága a szél erőssé­gét érzékelteti, így világossá válik, hogy a magassággal együtt növekszik a szél­nyomás és a szélszívás nagysága. Ezek­re a hatásokra méretezni kell a szerke­zeteket.

2-1. ábra. Különböző hajlásszögű tetők szélterhei a) – c) A. a tető szélessége, B. a magassága.

A méretezés során az épület geometriai méretein túl figyelembe kell venni a min­denkori helyi adottságokat is: az uralko­dó szélirány és az épület tetősíkjainak viszonyát, az adott földrajzi hely szélvi­szonyait, az épület helyének és az épü­letnek a szél elleni védettségét, árnyékoltságát, a szélörvények kialakulásának lehetőségeit, hatásait stb. Mindezek mel­lett külön figyelembe kell venni a tetőfelépítmények, a kémények és az anten­nák szél hatására keletkező terhelőhatá­sait is.

A fedésnek külön is szélállónak kell len­nie. A fedés alatti, fedéstől függő deszká­zatnak vagy lécezésnek deformáció nél­kül kell ellenállónak lennie a szélnyo­mással és szélszívással szemben. A fedési elemeket, az anyagok rögzítését és kapcsolatait úgy kell kialakítani, hogy a szél ne tudja feltépni, lesodorni, elmozdí­tani őket.

A magastetők fedését és szerkezeti kap­csolatait nem lehet úgy kialakítani, hogy hézagain keresztül a szélnyomás és a szélszívás hatására a padlástérben lég­mozgás ne jöjjön létre. Ezt a jelenséget kettős térelhatárolással sem lehet telje­sen kiküszöbölni. A legjobb légzárás a fedés alatti rétegző­dések helyes kialakításával, valamint mi­nél nagyobb, összefüggő hőszigetelő elemek és fóliák alkalmazásával stb. ér­hető el.

2.2. Vízállóság és vízzárás

A közép-európai klimatikus viszonyok között számítani kell a tetőfelületet folya­matosan áztató szemerkélő esőre, hirte­len nagy mennyiségű csapadékot okozó záporra, zivatarra, csapóesőre, mecha­nikus hatásokkal is járó jégesőre, a tető­felületeken gyorsan megfagyó ónos eső­re, a tetőszerkezetekre terheket is jelen­tő hóesésre, majd a hó megolvadásával és megfagyásával együtt járó áztató- és feszítőhatásokra. A jól kialakított fedés nem engedheti át a csapadékot (2-2. ábra).

2-2. ábra. Csapadék és a tető: 1 tetőfedő elem; 2 átfedés; 3 a víz útja; 4 tetőlécezés; 5 szaruzat; 6 a víz nem kívánt útja.

Vízhatlan fedés igénye esetén – lapos- és magastetőkön egyaránt – általában ra­gasztott fedési módot alkalmaznak. Mind a tekercsből ragasztott, mind az elemes változatok esetében ügyelni kell arra, hogy rögzítésük és ragasztásuk képes legyen a meredek tetőfelületen nyári hő­ségben is megtartani a fedést. Speciális kapcsolatokkal kialakított fémlemez fe­déssel is készíthető vízhatlan tető, amelynél azonban a lehűlt lemez belső oldalán kicsapódó pára problémát okoz­hat.

Magastetők fedésekor általában vízzáró fedést alkalmaznak. A vízzáró fedés el­lentétes síkján csak annyi nedvesség je­lenhet meg, amennyi természetes mó­don, párolgással maradéktalanul eltá­vozhat és ideiglenes jelenléte nem káros sem az épületszerkezetekre, sem pedig az épületet használók számára. Vízzáró fedések alatt a tetőt ezért feltétlenül szel­lőztetni kell.

A tetőzet szellőztetésének általános sza­bályai:

• Az eresz menti levegő bevezető szabad nyílás keresztmetszete legyen legalább a szellőztetni kívánt tetőfelület 0,2%-a vagy legalább 200 cm²/m,
• A gerinc és az élgerinc menti szellőző­nyílások szabad keresztmetszete le­gyen legalább a levegő bevezető nyílá­sok szabad keresztmetszetének 1/4-e.
• A héjalás és az alátétfólia közötti légjá­rat keresztmetszete legyen legalább 200 cm².

A hidegtető olyan kéthéjú tetőszerkezet, amelyben a belső oldali hőszigetelt héjat a külső oldali, a csapadékvíztől védő héj­tól átszellőztetett légréteg vagy légtér választja el.

A melegtető a belső és a külső teret egy­mástól elválasztó egy, esetleg több ré­tegből álló egyhéjú szerkezet. A magastetők – akár üres, akár beépített padlásterűek, gyakorlatilag mind hideg­tetők (2-3. és 2-4. ábra).

2-3. ábra. Hidegtetők szellőztetése I. a), b) padlástérrel; c) légjárattal és padlástérrel; d) kettős légjárattal.

2-4. ábra. Hidegtetők szellőztetése II. a) egyes, b) kettős légjárattal.

Fedésük általá­ban vízzáró fedés, kialakításukkor ügyel­ni kell a következőkre:

• A tető hajlásszöge olyan legyen, hogy a csapadék ne sokat időzzön a fedés felületén, hanem gyorsan lefusson ró­la.
• A fedés anyagának és kialakításának, elemeinek olyannak kell lenniük, hogy felületén a csapadék akadálymentesen lefusson és a szélnyomás minél kevés­bé nyomja át a csapadékot az elemek hézagain.
• A fedés és kiegészítő szerkezeteinek kapcsolata (bádogos munkák, hófogók, tetőablakok, kémények, antennacsatla­kozások stb.) megfelelően szilárd le­gyen.
• A tetősíkon lefutó csapadék összegyűj­tése és elvezetése akadálymentes, és az elvezetés hossza minél rövidebb le­gyen.

Röviden kitérünk a hó és a hólé hatásai­ra. Mint ahogy a 2-5. ábrán is látható erre néhány példa, a tetőidom geometriai kia­lakításától és környezetétől függően a hó egyes helyeken összegyűlik. Ez nemcsak egyedi, egyenetlen terheket jelent a tető­szerkezeteken, amelyekre azokat külön méretezni kell, hanem számolni kell az összegyűlő hó tetőfelülettel érintkező ré­szének megolvadásából adódó áztatással, majd a megfagyásából adódó me­chanikai, fizikai hatásokkal is.

A nagyobb gondot a beázás, feláztatás okozza. Ezért tanácsos a tetőidomok geometriá­ját úgy kialakítani, hogy ilyen veszélyes zónák lehetőleg ne keletkezzenek, vagy ha ez nem megoldható, akkor arra kell törekedni, hogy a hólé a tető felületén a lehető legrövidebb úton elfusson a csa­padéklevezető szerkezetekhez, és azo­kon át gyorsan elhagyja az épületet.

Ezekre különösen akkor kell ügyelnünk, ha az épület méreteiből vagy a tetőidom alaki tulajdonságaiból adódóan a csapa­dékvizet az épületen belül vezetjük el. Ha semmiképpen sem tudjuk ezt a megol­dást elkerülni, akkor célszerű a belső elvezetés körül akár a fedés alatt a sza­rufákra, akár a lécmagasítás és a léce­zés közé 2,00 m kiterített szélességű bel­ső csatornát is kialakítani. Erre azért van szükség, mert ellenkező esetben a tetőfelületeken összegyűlő nagy mennyisé­gű hó és az épület hőveszteségéből adó­dóan kissé felmelegedő fedés között megolvadó hó nem tud eltávozni a sűrű hókásától eldugult vagy befagyott lefo­lyón.

2-5. ábra. Csapadék, szél és napfény hatása a különböző tetőkre a) attikafal; b) két épület belső csatornával; c) shed-tetős épület; 1 összegyűlt hó; 2 a hólé útja; 3 biztonsági csatornafelület; 4 attikafal.

2-6. ábra. Különböző hőszigetelő képességű hőszigetelt fedések a) megszokott, de rossz; b) ritkán alkalmazott, jó; 1 hőszigetelés; 2 szaruzat; 3 légtér; 4 tetőlécezés; K külső.

2.3. Hőszigetelés, hőszigetelő képesség és hőállóság

Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a magastetők napsugárzással, széllel, esővel és hóval közvetlenül érintkező fe­dése önmagában nem alkalmas arra, hogy a padlásteret megóvja a túlmelegedéstől és a teljes, már károsodásokat okozó lehűléstől. Ezt különösen akkor érezzük egyértelműnek, ha figyelembe vesszük a szél által is csökkentett téli mínusz 20-25 °C-os és a napsugárzás okozta nyári 50-60 °C-os hőmérséklet közti különbséget.

Ebből a lehetséges hőmérsékletkülönbségből a következők adódnak:

• A fedés anyagát mindig úgy kell meg­választani, hogy a hőmérséklet­különbséget károsodás nélkül képes legyen elviselni.
• A fedési elemeknek egymással és a kiegészítő szerkezetekkel úgy kell kap­csolódniuk, hogy a hőmérséklet- különbség által okozott mozgásokat képesek legyenek beázás nélkül elvi­selni.
• A felmelegedésre érzékenyebb fedési anyagok felületi védelméről fényvisszaverő anyagok alkalmazásával kell gondoskodni.
• Amennyiben a fedési anyag sötét szí­nű, ill. erősen felmelegedhet, minden esetben gondoskodni kell a padlástér vagy a fedés hatékony szellőztetésé­ről.
• Ha hasznosítani kívánjuk a padlásteret, beépítve állandó emberi tartózkodásra alkalmas helyiségekkel, akkor azt a már említett hőmérséklet-változások ellen meg kell védenünk, azaz hőszige­telő rétegeket kell a fedés alá beépíte­nünk.
• A hőszigetelő rétegek önmagukban nem elegendőek – különösen a nyári meleg esetében -, a fedés és a hőszi­getelés között kétrétegű szellőzést kell kialakítanunk.
• A belső tér védelmében a szigetelés rétegfelépítését és csomóponti kialakí­tását úgy kell megválasztanunk, hogy: a fedés belső oldalán megjelenő csa­padékot, kicsapódott párát megfelelő­en elvezesse, elpárologtatását előse­gítse; megakadályozza, hogy a belső térben keletkezett pára a szerkezetek­hez jusson; a hőszigetelés kialakítása hőhídmentes legyen.
• A tetőterek hőszigetelésekor mindig vegyük figyelembe, hogy az egyébként jól kialakított hőszigetelt fedés hatása lényegesen romlik, ha nem fordítunk fokozott figyelmet a fedés légzárására és vízzárására is.

Ha a felsorolt fedési és hőszigetelési alapelveket betartjuk, azzal nemcsak a padlástér, ill. beépített tetőtér védettsé­gét, megfelelő minőségét érjük el, ha­nem jelentős mértékben növeljük a fedélszerkezet és a fedés élettartamát is. A legtöbb itt kiemelt szempontra a cikksorozat további részeiben részletesebben visszatérünk. Itt most csak két olyan kérdést vetünk fel, amelyről a magastetők építé­se során legtöbbször elfeledkeznek. A magastetők kialakításakor a szaruállá­sok között gyakran úgy helyezik el a hő­szigetelő táblákat, hogy a szarufa lénye­gében hőhíddá válik (2-6. a) ábra).

Hőhidak és szigetelés

E hőhidak következtében a tetőtérben a sza­ruállások alatti falfelületek, borítások elszíneződnek. Mivel a fa lényegesen job­ban vezeti a hőt, mint a hőszigetelő anya­gok, az említett probléma úgy küszöböl­hető ki, hogy az alkalmazott hőszigetelő anyaggal körülvesszük a szarufákat is (2-6. b) ábra), és ezzel csökkentjük a sza­rufa lehűlő felületét. Ezzel ugyanakkor azt is elérjük, hogy nyári melegben csök­ken a szarufák felmelegedése, így élet­tartamuk is nagyobb lesz. A magastetők helyes kialakításában nagy jelentősége van a szellőztetésnek. Az eddig megszokottnál lényegesen többet kell foglalkoznunk a magastetők megfelelő szellőzési rendszerének kiala­kításával, mert a tetőtér-beépítések so­rán számos olyan hiba fordul elő, amely a nem megfelelő szellőzésre vezethető vissza.

Szellőztetés

Ha üres padlásterű magastetőt építünk, akkor a padlástér szellőzését úgy kell megoldanunk, hogy a levegő az eresznél áramoljék be, és a felmelegedett levegő a gerinc közelében távozzék el. Ezért a hagyományos cserépfedésű tetők gerin­cére nem habarcsba, hanem szárazon rakják fel a kúpcserepeket, így a kialaku­ló hézagokon a levegő eltávozhat. Az eresznél pedig méterenként legalább 200 cm² keresztmetszetű, madárhálóval védett szellőzőnyílást kell képezni, ahol a padlástér levegője pótlódik. Ha ezek kialakításának valamilyen akadálya van, akkor az oromfalak vagy tűzfalak legma­gasabb pontján szellőzőnyílásokon vagy külön tetőfelépítményen át kell a teret szellőztetni.

A korszerű tetőfedő rendszereknek már vannak speciális, szellőzőnyílásokkal el­látott elemei is. Hibás azonban az az elképzelés, hogy a szellőzőelemeket egyenletesen kell elosztani a tetőfelüle­ten. Mindig az a helyes, ha a levegő­ utánpótlás az eresz alatt vagy az eresz felett a második vagy negyedik sorban elhelyezett szellőzőcserepeken, vagy más nyílásokon érkezik, és kizárólag a gerinc közelében elhelyezett szellőző­cserepeken át távozik, amelyeket a tető­felület nagyságától függően egy vagy két sorban helyeznek el (2-7. és 2-8. ábra).

2-7. ábra. Tetőszellőztetési módok I. a) nézetrajz; b) metszet, egyrétegű; c) kettős légjárattal.

2-8. ábra. Tetőszellőztetési módok II. a) nézetrajz; b) metszet, egyrétegű; c) kettős légjárattal.

Ettől eltérő megoldás esetén légörvé­nyek alakulnak ki, kisebb a beáramló és kiáramló levegő közötti hőmérséklet­különbség, és ez jelentősen csökkenti a szellőzés mértékét. Ügyelni kell arra is, hogy a tetőszerkezet hajlásszöge mindig olyan legyen, hogy a felfelé áramlás jól ki tudjon alakulni. Ha erre nincs mód, akkor a levegő bevezetésére és kiveze­tésére kialakított nyílások méreteit kell növelni.

Hangszigetelő képesség és hangszigetelés

A magastetőkre nincsenek külön zajvé­delmi előírások. Az üres padlások eseté­ben erre nincs is szükség. A tetőtér­ beépítések hőszigetelő rétegrendszere egyúttal zajszigetelő is, így külön zajvédelemre nincs szükség. A tetőtér-beépí­téseknél alkalmazott tetősíkban elhelye­zett vagy tetősíkból kiemelt tetőablakok hangszigetelési szempontból azonosak az épületeken elhelyezett más ablakok­kal.

Különösen zajos környezetű épület vala­mennyi határoló felületét, ezen belül a tetősíkokat is zajvédelmileg méretezni kell az erre vonatkozó szabványok alap­ján. Fontos megjegyezni, hogy zajos kör­nyezetben nem célszerű zajhullámokra érzékeny fedési anyagokat használni (fémlemez, hullámpala stb.), mert azok bizonyos meghatározott rezgésszámú hangok esetén jelentősen felerősítik a zajhatást.

Az ún. szerves fedőanyagok növényi ere­detűek. Ősi, nagy hagyományokra visszatekintő fedés a rozsszalmából készü­lő zsúpfedés, a nádfedés, a kis faelemek­ből készített zsindelyfedés, valamint a különböző deszkafedések.

A természetes eredetű anyagból készült fedések lényegesen ritkábban fordulnak elő. Számos fajtájuk ismert, de csak ket­tőt érdemes megemlíteni: a réteges kő­zetekből kitermelt kőlapot és a természe­tes palát. Mindkettő rendkívül szép és rusztikus fedés, de nehezek és bonyolult a beszerzésük, ezért ma még rendkívül ritkán, inkább csak műemléki környezet­ben fordulnak elő Magyarországon.

Az égetett agyagcserép a legelterjed­tebb fedőanyagok egyike. Rendkívül sok­féle égetett agyagcserepet gyártanak szerte a világon, és hazánkban is elég sokféle szerezhető be. Ismertek felület­kezelés nélküli, víztaszító anyaggal imp­regnált és festékkel felületkezelt cserép­fajták. Az impregnálás és a felületkeze­lés jelentősen csökkenti az agyagcsere­pek vízfelvételét, s így jelentősen hozzá­járul fagyállóságukhoz, ami pedig a fedé­sekkel szemben alapkövetelmény.

Az ún. betoncserepek osztályozott és mosott kvarchomokból és cementből ké­szülnek, és színezőanyag hozzákeveré­sével színezhetők. Ezt a cserépfajtát ré­gen is és mostanában is gyakran alkal­mazzák.

Az ETERNIT-lapokból készült elemeket azbesztszálakból és cementből kevert pépből sajtolják vagy hengerlik, sík, hul­lámos vagy egyéb módon formázott felü­letűek lehetnek. A lemezek lehetnek anyagukban színezettek és a látszó felületükön színezettek. (Itt jegyezzük meg, hogy a köznyelv az ETERNIT-fedést hívja palafedésnek, így van hullámpala fedés, síkpala fedés vagy műemléki pala fedés stb. Ez ma már általánossá vált, de tud­nunk kell, hogy a palát, vagy helyeseb­ben a terméspalát réteges kövekből ha­sítják és kb. 5 mm vastag lapocskákra darabolják fel. Ugyanez az oka annak is, hogy ismert az ETERNIT-lapoknak egy olyan elnevezése is, hogy „műpala”.)

A fémlemez fedések csoportjával külön kell foglalkoznunk. Ezek készülhetnek sík fedésként horganylemezből, horganyzott acéllemezből és acél, horganyzott acél és alumínium trapézlemezből is.

Műanyag, ill. üvegelemekből sokkal rit­kábban, általában speciális esetben ké­szítenek fedést.

A későbbi részekben részletesen kité­rünk arra, hogy milyen szoros, soha fi­gyelmen kívül nem hagyható összefüg­gés van a tetőfedő anyagok és a tetőlejté­sek között; itt ezzel külön nem foglalkozunk.

Szerkezeti kialakítás

A magastetők szerkezeti kialakításának és csomóponti megoldásainak ugyano­lyan kötöttségei vannak, mint az egyéb épületszerkezeteknek és épületrészek­nek, és ugyanolyan szigorúak a velük szemben támasztott követelmények is. Nagyon nehéz ezeket a szempontokat valamiféle fontossági sorrendbe állítani, mert sorolásuk, összetételük jelentős mértékben függ a mindenkori feladattól. A magastető formai kialakítása mindig szorosan összefügg a lefedni kívánt épü­let alaprajzi méreteivel, formájával és tömegével. Függ továbbá a tervező épí­tész által elérni kívánt építészeti hatástól és a tetőfedés módjától, mivel ez utóbbi meghatározza a tető lejtését.

Külön ki kell emelnünk, hogy egy magas­tető formai és szerkezeti kialakítását az előzőeken túl az is befolyásolja, hogy mire kívánjuk használni az épület pad­lásfödémjét, padlásterét. Egyszerű táro­lásra elég a kis belmagasságú és a szé­lein közlekedésre alkalmatlan magassá­gú fedélszék, lakás céljára viszont olyan geometriát és szerkezeti rendszert kell választani, hogy a padlás minél nagyobb területe hasznosítható legyen.

A magastetővel lefedni kívánt épület szerkezeti rendszerét össze kell hangol­ni a fedélszék szerkezeti megoldásaival, mert így a tetőszerkezet nemcsak egy­szerűbb lesz, hanem gazdaságosabb is. Elég csak arra gondolnunk, hogy ha egy épület középső főfala a magastető gerin­cével párhuzamos, egészen más tető­szerkezet alkalmazható, mint ha a kö­zépső főfal a tetőgerincre merőleges. Megfelelően összehangolt rendszerek­kel mintegy 15-20%-os megtakarítást lehet elérni. Az igen sokféle fedélszék­rendszer közül mindig kiválasztható a hasznosításnak, az épület geometriájá­nak és a fedési módnak leginkább meg­felelő, vagy ha úgy tetszik: a leginkább gazdaságos megoldás.

A felépítendő épület környezetét minden­kor vegyük figyelembe. Ez meghatároz­hatja a tetőszerkezetének kialakítását, sőt fedési módját is. Ilyen esetekben for­dított gondolatmenetet kell követni. Ha környezetesztétikai okokból nagy pad­lásterű magastetőt kell építenünk, akkor a gazdaságosság érdekében a kialakuló padlásteret kell megfelelően hasznosíta­ni. Ha pedig fordított a helyzet, és ala­csony hajlásszögű tetőt kell építenünk, igyekezzünk az épületet úgy kialakítani – pl. a homlokzati falak feletti megtámasz­tó térdfalakkal megemelve a fedélszer­kezetet – hogy a szükséges padlástér is rendelkezésre álljon, de az épület ará­nyai is jók maradjanak.

Kiegészítő szerkezetek és elemek

Az épületek tetőszerkezetet és fedést be­folyásoló leglényegesebb eleme a ké­mény. A kéményektől függetleníteni kell a teljes fedélszerkezetet. Ha a fedélszer­kezet éghető anyagból készül, gondos­kodni kell a kémény és a tetőszerkezeti elemek közötti hőszigetelésről és a tűz­védelmi előírásokban meghatározott tá­volságról is. A fedést áttörő kémények környezetét mindig nagyon gondosan kell elkészíteni, mivel a megoldásnak nemcsak a beázást kell megakadályoz­nia, hanem a kémények és a tetőszerke­zet közötti mozgáskülönbségeket is sérü­lés nélkül fel kell vennie.

A kéményeknek a körülöttük levő tető­szerkezetekhez viszonyított magasságát a cikksorozat írásakor érvényes szabályzat szerint úgy kell meghatározni, hogy a kémény függőleges tengelyére szerkesz­tett kúp lefelé mutató csúcsának a fél nyílása 60°-os legyen. Ha a kéménynek oldalirányú kitorkollása van, akkor a kúp csúcsát a kitorkollás alsó élére kell állíta­ni. Az így megszerkesztett kúpot nem szabad semmilyen épületszerkezetnek vagy építménynek 0,80 m-nél jobban megközelítenie. Vagyis a kémény nyílá­sának szintjét addig kell emelni, amíg az előbb említett helyzet ki nem alakul. Ez a szabály lapostetőkre és magastetőkre egyaránt érvényes.

Kémények kialakítása

Különbség csak a kémények min. ma­gasságának meghatározásában van: a kéményfej magassága magastető esetén 0,80 m-nél nem lehet kisebb, míg ugyan­ez a magasság lapostetőkre és kis hajlá­sú tetőkre 1,20 m.

Ma már ritka az olyan magastetős ház, amelyre nem kerül antenna. Az egyik elhelyezési mód szerint az antenna tar­tószerkezetét a fedésen átvezetve a fe­délszék szerkezeti elemeihez rögzítik, és a csatlakozását is az áttörési ponton ve­zetik le. A másik esetben az antenna tar­tószerkezetét a fedélszerkezetre állítják és kikötésekkel teszik állékonnyá a szer­kezetet. Ez a megoldás az előzőnél több hiba forrása lehet, mert a tető nemcsak a letámasztási, hanem valamennyi kikö­tési pontnál beázhat. Ez mindkét esetben csak igen gondos munkával kerülhető el. Csaknem azonos a helyzet a villámhárí­tók elhelyezésével is. Az árbocos villám­hárító elhelyezési megoldásai azonosak az antennánál leírtakkal. A vezetékes vil­lámhárítóhoz, amely rendszerint a fedél­szék taréján halad végig, olyan speciális tetőfedő elemeket kell alkalmazni, amelyek beázás mentesen rögzítik a tartószerkezetét.

Hófogók

Hófogókat kell elhelyezni a 25-75°-os hajlásszögű tetősíkokon, ha az eresz él­vonala közlekedési területtel határos, vagy ilyen fölé nyúlik, és az épület hom­lokzatmagassága 7,50 m-nél nagyobb. Ha a tetősík esésvonala 10,00 m-nél hosszabb, vagy más szóval: ha az azo­nos irányban lejtő tetősík lejtőirányú szé­lessége 10,00 m-nél nagyobb, akkor egy­más felett több hófogósort kell elhelyez­ni. Ezen elsősorban hófogó rácsot vagy hófogó horgot értünk, mert a hófogó cse­repek kiálló részei csak felületi fékező­hatást fejtenek ki, a havat nem tudják megtartani. Ezért hófogó cserepeket ná­lunk csak kisebb dőlésszögű tetőkhöz al­kalmaznak. Hóban gazdag nyugati or­szágokban elterjedt, hogy az egész tető­felületen egyenletesen elhelyezett hófo­gó cserepekkel fogják meg a havat, így az nem csúszik le.

Lejtős tetőn a kéményeket a kéménysep­rőjárdán állva tisztítják. A kéményseprő­járdák min. 4, de gyakran többlábúak. Vannak olyan cseréptípusok – ilyen pl. a VÁÉV-BRAMAC alpesi betoncserép is – amelyeknek speciális cserepei alkalma­sak a kéményseprőjárdák lábainak rög­zítésére. Ha ilyen nincs, akkor alátétek­kel és bádogos szerkezetekkel kell megakadályozni a beázást a kéményseprőjárda lábainál.

Tetőkibúvók, mászólétrák és üvegezett tetőablakok

A fedések javítására, a kémények meg­közelítésére, a padlásterek szellőzteté­sére és természetes megvilágítására tetőkibúvókat, mászólétrákat és üvegezett tetőablakokat építenek a fedésbe vagy helyeznek el a fedésen. A tetőkibúvók és az üvegezett tetőkibúvók, azaz a padlás­világító ablakok beépítése sokban ha­sonlít a tetősíkban elhelyezett tetőabla­kokéhoz. A napenergia hőjét hasznosító kollekto­rok még nem terjedtek el széles körben hazánkban. Magastetőn elhelyezhetők a fedés fölött, elemenként általában négy ponton alátámasztva. Az alátámasztáso­kat a fix fedélszerkezethez rögzítik és – a hófogó horgokhoz hasonlóan – beázás­ mentesen vezetik át a rögzítőlábakat.

Másik megoldás szerint a kollektort a fedésbe építik be, a tetőablakokhoz ha­sonlóan. Harmadik esetben a kollektort saját szerkezettel a tetősík alatt helyezik el, és felette légzáró műanyag vagy üvegfedést készítenek, amely megaka­dályozza a kollektor feletti légáramlást. A magastetőkhöz csatlakozó különböző bádogos szerkezetekkel csak az egyes csomóponti megoldások bemutatásához mindenképpen szükséges mértékben foglalkozunk. így itt csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a bádogos szerkezetek, valamint a bádogos munkák és a fedések kapcsolatainak megfelelő kialakítása a jó tetőfedés egyik legalapvetőbb feltétele.

A leggyakrabban előforduló magastetők szerkezeti elemeit – egyelőre csak nevük szerint – vázlatosan és áttekinthetően az 1-1. ábra mutatja, részletes ismerteté­sükre a későbbi részekben kerül sor. Az ugyancsak vázlatos 1-2. ábrán látható a magastetők fő részeinek elnevezése. Ezek megismerésével könnyen eligazod­hatunk a további részek szöveg- és ábraanyagában. Részletesebb meghatározásukra a későbbiekben sincs szük­ség.

1-1. ábra. Magastetők szerkezeti és fedési elemei: 1 tetőfedés; 2 szegély; 3 szellőzőelem; 4 gerincelem; 5 szaruzat; 6 kiegészítő szerkezeti elemek; 7 ellenléc; 8 tetőlécezés; 9 biztonsági védőlemez; 10 ereszcsatorna; 11 falszegély; 12 hajlat vagy vápa; 13 lefolyócső; 14 hófogó rács; 15 páraszellőzők; 16 járólap, ill. kezelőelem; 17 kihorgonyzó talplemez; 18 átvezető elem; 19 villámhárító; 20 szolár berendezés csatlakozásai; 21 légjárat; 22 tetőkibúvó; 23 fekvő tetőablak; 24 álló tetőablak; 25 kémény; 26 ferde tetőfödém; 27 padlásfödém; 28 padlástéri válaszfal; 29 hőszigetelés.

1-2. ábra. Magastető fő részeinek elnevezése: 1 tetősík; 2 héjalás, tetőfedés; 3 gerinc vagy taréj; 4 élgerinc; 5 tetőcsúcs; 6 vápa vagy hajlat; 7 eresz; 8 szegély; 9 oromfal, oromzat.

Szerkezeti anyagok

A magastetőknek alapvetően két része van. Az egyik a tartószerkezet vagy fe­délszék, amelynek feladata a fedés tartása. A fedés anyaga és fajtája ugyan je­lentős mértékben meghatározza a fedélszék tetősíkjainak lejtését, de általában más, funkcionális vagy formai megfonto­lások alapján választjuk ki a fedélszék formáját. Azután ehhez rendelünk olyan fedési módot, amely megfelel az adott lejtési viszonyoknak. így bátran állíthat­juk, hogy a fedélszék, a tartószerkezet az, amelynek szerkezeti rendszere, meg­oldásai meghatározzák a magastető for­máját. Vagy másfelől megközelítve az összefüggéseket: a fedélszerkezet az, amely szerkezeti rendszerével, csomó­ponti kialakításaival az építész formai elképzeléseit szolgálja.

Fedés

A magastetők másik fő része a fedés, amelyet a fedél­szék tetősíkjaira helyeznek, hogy meg­óvja a fedélszék alatti padlásteret és az épület tereit a csapadéktól és a széltől, így ha a magastetők szerkezeti anyagai­ról beszélünk, akkor a fedélszék, a tartó­szerkezet anyagaira gondolunk.

Fa fedélszék

A fa fedélszékek a legősibb, egyben a ma is legelterjedtebb tetőszerkezetek, anya­guk legtöbbször valamilyen fenyőfajta. Az elmúlt évtizedekben azonban sok or­szágban, így hazánkban is komoly mórétekét öltött a fahiány, a szerkezeti fa hiá­nya. Ez az oka annak, hogy elkezdtek más anyagokból is fedélszékeket készí­teni. Ezek általában nem voltak olcsób­bak a fánál, de a hiányát mindenképpen pótolták.

Az egyedi vagy tipizált kialakítású acél­szerkezetű magastetők hidegen hajlított és melegen hengerelt profilokból készül­tek, az éppen rendelkezésre álló anyag­tól függően. A korrózióhatás következté­ben élettartamuk rövidebb a faszerkeze­tű tetőkénél, még akkor is, ha gondosan ügyelünk a megfelelő felületvédelemre. A monolit és előregyártott vasbeton szer­kezetű tetők, fedélszékek a felületvéde­lem költségeinek megtakarítása végett születtek. A monolit szerkezetek munka­igényességük és magas költségük foly­tán nem terjedtek el igazán, csak olyan helyeken alkalmazzák őket, ahol a pad­lástér funkciója indokolja, vagy a tető­idom formája hagyományos szerkezettel csak nehezen vagy egyáltalán nem lenne kialakítható.

Az előregyártott vasbeton anyagú fedél­székek készítése pedig csak akkor kifize­tődő, ha tipizálható, vagyis ha az ugyano­lyan méretű és kialakítású tetőszerkezet­ből nagy mennyiség készül. Nagy tömegük és bonyolult csomópontja­ik miatt széles körben ezek sem terjedtek el, csak a tömeges lakásépítésben és a mezőgazdasági építésben alkalmazzák őket.

Az alumíniumszerkezetű magastetőket ugyancsak a korróziós hatások kiküszö­bölése hozta létre. Elterjedésüket azon­ban az acélnál kisebb szilárdsági tulaj­donságai, a fajlagosan magas alumí­niumárak és a beszerzési nehézségek megakadályozták.

Az acélprofilokénál lényegesen nagyobb alumíniumprofil-választék miatt legin­kább üvegtetőkhöz, napházakhoz és üvegházakhoz alkalmazzák az alumíni­um tetőszerkezeteket. Ma már nem igazán előny, hogy az acél, az alumínium és az előregyártott vasbe­ton szerkezetű tetők elemei előre elké­szíthetők, és a helyszínen csak össze kell szerelni, mert számos faanyagú tipizált kész fedélszerkezeti elem kapható ha­zánkban is. Az előbbieket összefoglalva, nem fa anyagú fedélszerkezeteket általában csak ott alkalmaznak, ahol valamilyen környezetszennyező hatás miatt vagy tűzvédelmi okokból fa nem alkalmaz­ható.

Az elektromos szerelés egészen más problémákkal jár, mint a nyomócsövek vagy csatornavezetékek szerelése, mind a veszélyességük, mind a szerelések különleges kívánalmai miatt.

Veszélyességi szempontból felmerülnek:

• érintésvédelmi kérdések, (pl. fém­anyagú burkolatok és burkolóvá­zak esetén),
• tűzvédelmi problémák (éghető anya­gú burkolatok alatti vezetéknél, főként azok kapcsolási csomópontjainál.

Szerelési szempontból figyelemmel kell lenni a következőkre:

• a burkolat alatti vezetékeket – a vezetékcsere biztosításához – vé­dőcsőben kell szerelni,
• kötési pont nem kerülhet a burkolat alá, azzal letakartan,
• törekedni kell a könnyen átalakít­ható rendszerek kialakítására.

8.77. ábra. Elektromos és híradástech­nikai berendezések vezetékei a belsőépí­tészeti burkolatok és burkolatszegők mö­gött is elhelyezhetők.

8.78. ábra. Falszegők a) él lezáró, b) alsó sorok elektromos sze­reléshez.

8.79. ábra. Falszegőbe szerelhető techno­lógiai és elektronikai vezetékek 1 profilozott falszegő, 2 hornyok, 3 facsavaros kapcsolás, 4 csővezeték, 5 elektromos vezetékek.

8.80. ábra. Faburkolat és elektromos be­rendezések kapcsolata.

8.81. ábra. Burkolatokhoz alkalmazott, al­só és felső szegőrendszer vezetékhor­dozó profillal a) mennyezeti, b) fali alsó hajlítható le­mezkapoccsal, c) fali alsó fix kapcsolatú profillal.

8.82. ábra. Falburkolat és szegő (szerelő) csatorna összeépítése 1 faburkolat, 2 szerelőcsatorna, 3 elektromos aljzatok, 4 burkolat, 5 takaró profil, 6 heveder, 7 légrés, 8 vakolat, 9 főfal.

Nyomócső rendszerek

A burkolatok alá helyezett vízvezetéke­ket – mint nyomás alatt álló rendsze­reket – az épületen belül különös gondossággal kell szerelni, a burkolatok alatt takartan. Egyszerűbb a helyzet sze­relőcsatornás vagy szerelőaknás, gerinc­vezeték-rendszeres kiépítésnél, de az al­rendszer ebben az esetben is falakba és burkolatok alá kerül, tehát ugyanazt a problémát kell megoldani.

A nyomóvezetékek fajtái:

• ólomcsöves vezeték (régi épületeknél),
• horganyzott cső (az elmúlt fél év­században),
• védőcsőbe szerelt műanyagcsöves rendszerek (a nyolcvanas évek vége óta),
• rézcsöves (az igényesebb épüle­teknél, a kilencvenes évek elejétől).

Ólomcsöves alapszerelés esetén a felüle­ti burkolat készítésére nincsenek külön­leges előírások, ill. követelmények. A csöveket a habarcsos ragasztás előtt vé­dőcsővel vagy filccel körültekerve kell védeni a sérülésektől. Ha a körkörös vé­delem nem lehetséges, legalább az érintkező felületet meg kell védeni szalagta­karással a habarcsok kémhatásától, pél­dául a burkolat ragasztása előtt a friss habarcsrétegbe üvegszövetet helyezünk.

Horganyzott cső nyomóvezetékek fölé kerülő burkolatok esetén sem szükséges különleges védelem a vezetékek beépí­tésénél, de be kell tartani a következőket.

Ezek:

• horganyzott csövet és annak kap­csoló idomait gipszes habarccsal falhoz rögzíteni tilos,
• vezetékrendszernél (még hideg víz­nél is) a csöveket felületi pólyával vagy vékony öntapadós szalaggal körkörös védelemmel kell ellátni a habarccsal való takarás előtt,
• a vezetékrendszerek csak a nyomás­próba elvégzése után takarhatok el.

A nyomáspróba után a csövek nyomvo­nalát úgy kell habarccsal eltakarni, hogy a burkolati átfedés tökéletes legyen. Műanyag csöves vízvezeték rendszerek­nél a nyomócsöveket védőcsővel kell szerelni, így a fali elhelyezés egyszerű­södik, és az esetleges csőcsere gond nélkül megoldható. A padozatba helye­zett csöveket (és védőcsöveket) általá­ban a padozat hőszigetelő rétegében vezetik, hogy az aljzat teherhordó ké­pessége ne csökkenjen, illetve, hogy az esetleges padlófűtési vezetékek abban elhelyezhetők legyenek.

8.67. ábra. Rögzített beépítésű műanyag nyomócső burkolati csomópontja 1 csempeburkolat, 2 ragasztó ágyazat, 3 elasztikus kitt, 4 rögzítő talp, 5 csatlakozó perem, 6 műanyag nyomócső, 7 műanyag védőcső.

8.68. ábra. Fürdőszoba műanyag csöves vízellátási rendszere a) metszet, b) alaprajz, 1 műanyag nyomó­cső nyomvonala a padozati rétegben, 2 falba süllyesztett vezetékszakaszok, 3 fo­gyasztási hely (csaptelep).

8.69. ábra. Réz nyomócső szerelése pa­dozati burkolati rétegben 1 padlóburkolat, 2 ragasztó réteg, 3 aljzat­beton, 4 hőszigetelés, 5 réz nyomócső, 6 monolit hőszigetelő kitöltés, 7 védőlemez vagy csupaszlemez sáv, 8 hordozó aljzat vagy padozat alatti szigetelés.

8.70. ábra. Külpontosán extrudált csőszi­getelésbe helyezett padozat alatti réteg­ben szerelt csővezeték 1 padlóburkolat, 2 ragasztó réteg, 3 aljzat­beton, 4 műanyag vagy réz nyomócső, 5 extrudált hosszirányú hőszigetelés, 6 hő­szigetelés, 7 hordozó aljzat vagy padozat alatti szigetelés.

8.71. ábra. Padozati aljzatba szerelt, Climaflex páncél csőhéjjal szigetelt, burko­lattal kapcsolt csővezeték 1 padozati burkolat + 2. ragasztás, 3 alj­zatbeton, 4 rabicháló sáv (20-30 cm), 5 réz vagy műanyag nyomócső, 6 Climaflex páncélcső héj, 7 hőszigetelés, 8 aljzat vagy vízszigetelés.

Csatornarendszerek

A kevésbé igényes helyeken és a laká­sokban a csatornavezetékeket általában a falazatba vagy a padozatba építik be. A 32-60 mm átmérőjű vezetékek köz­vetlenül a falban és mennyezetben, az annál vastagabbak pedig külön csator­nákban vezethetők, ill. kapcsolhatók rendszerbe.

Az acélcsöveket ma már csak ritkán al­kalmazzák, ha azonban mégis, akkor tudnunk kell, hogy a gipszes habarccsal való rögzítés, illetve rabicolás tilos! Eternit csövekkel már csak régi építésű házaknál találkozunk, ezeket csak a tol­dó karima gumigyűrűje körül kell véde­ni, és óvni kell azokat az oldószeres lemosóktól, ill. ilyen anyagoktól. Napja­inkban szinte kizárólag PVC csöveket használnak, illetve különlegesen igé­nyes megoldásokkal méregdrága (im­port) rozsdamentes acél csővezetéket készítenek.

8.72. ábra. Mosdó, burkolat és csatorna csővezeték kapcsolata a) gyűjtő szerelő csatornába, b) alsó szin­ten feltöltésbe szerelt gerincvezetékre gyűjtve.

8.73. ábra. W.C. burkolat és csatornavezeték kapcsolata a) gyűjtő szerelő csatornába, b) alsó szinten feltöltésbe szerelt gerincvezetékre gyűjtve.

8.74. ábra. Csatornatönk és padozati bur­kolat kapcsolata a) normál átfolyású, b) egyirányú, feltöltésbe szerelt, c) homokfogós, térbetonba betonozott.

8.75. ábra. Szerelt vázhoz kapcsolt kon­zolos W.C. csésze, gipszkarton csempe­burkoló aljzattal.

8.76. ábra. Szerelt közmű­szekrény gipszkarton anyagú burko­lati hordozó réteggel.

A burkolatokra nézve igen veszélyesek a belsőépítészeti munkák során kelet­kező mechanikai sérülések, a nem meg­felelő savas anyagok, ragasztók hasz­nálata, valamint a kész burkolatokra esetleg rosszul felfúrt kiegészítő beren­dezések (szappan, törülközőtartó stb.).

A helyiségek belső burkolatát – főként a hagyományos egyedi fűtőkészülékek­nél – tűzrendészeti és épületfizikai szempontok alapján kell, meg­tervezni. A másik szempont a fűtést te­kintve a helyiség hőháztartása, az adott fűtési mód és a burkolat egymásra hatá­sa, azaz egymáshoz való viszonyuk.

Kandallók és burkolatok

A kandallók építését általában nem a fűtési szükséglet, hanem a belsőépíté­szeti igények döntik el. Környezetüket – még időszakos használat esetén is – éghetetlen anyaggal kell ellátni, és be kell tartani a védőtávolságot a körítő fa­laknál is, ami oldalfalnál 1,0 m, pado­zatnál 1,5 m. A kandallók burkolatának anyaga lehet bármely kerámia- vagy kőanyagú bur­kolólap.

Padlófűtések

Alapfogalmak

• Padlófűtés: apadió szerkezetében kiala­kított felületfűtés, ahol a helyiségek pad­lói vagy annak részei fűtőfelületek is.
• Melegvizes padlófűtés: olyan padlófűtés, amelynél a fűtővezeték csőből vagy más üreges testek rendszeréből áll, amin melegvizet áramoltatnak keresztül (a vizet adott esetben adalékokkal keverik, pl. fagyállósító szerekkel).
• Elektromos üzemű padlófűtés: olyan padlófűtés, amelynél az elektromosan szigetelt fűtővezeték elektromos ellen­állásokból áll, amelyet árammal mele­gítenek fel.
• Alacsony hőmérsékletű melegvízzel üze­melő padlófűtések: olyan fűtések, ame­lyeknél a fektetés és az alkalmazott anya­gok miatt a fűtővezetékek felületi hő­mérséklete maximum 55 °C hőmérsék­leten üzemeltethető. Alacsony hőmér­sékleten üzemelő padlófűtésnél a fűtő­vezetékek közvetlenül az esztrich ré­tegbe, vagyis az aljzatba ágyazhatok.
• Fűtési felület: a padlószerkezetnek az a felülete, amelybe beépítették a fűtőveze­téket, beleértve azt a körbefutó, 10 cm széles peremcsíkot is, amelyet a fűtőve­zeték külső szélétől számítva mérnek. Hőt elosztó elemek alkalmazása esetén a peremcsík szélessége maximálisan 20 cm lehet.
• Fűtőfelület: az a fűtési felület, amely­ben be kell tartani a tervezett fűtési tel­jesítményt és a felületi hőmérsékletet.
• Peremövezet: az a fűtési felület, amely­ben – figyelembe véve a maximálisan engedélyezett felületi hőmérsékletet – egy más, magasabb, tervezett fűtéstelje­sítményt és felületi hőmérsékletet engedtek meg, mint a fűtőfelület belsejé­ben. A peremövezetek készülhetnek a külső falak mentén, szélességüket a he­lyiség geometriáját figyelembe véve kell megállapítani, értéke azonban a 20 %-ot nem lépheti túl, és 1 m-nél szé­lesebb sem lehet.
• Felületi hőmérséklet: a padlóburkolat azon felületének a hőmérséklete, amely a helyiség levegőjével érintkezik.
• Padlóburkolat: járó és gördülő igény­bevételek felvételére alkalmas réteg, amely felülről lezárja a padlószerkeze­tet (és azzal szilárdan összekötött). A padlóburkolat felszínéről a hő sugárzással és konvekcióval adódik át a he­lyiség felé.
• Esztrich (aljzat): a padlószerkezetnek azon része, amely a nedvesen fektetett padlófűtéseknél a fűtővezeték aljzata­ként szolgál. Az esztrich réteget hőmozgást lehetővé tevő szegélycsíkokkal kell elválasztani a másik esztrich rétegtől, ill. egyéb épületszerkezettől.
• Elválasztó réteg (technológiai szigete­lés): megakadályozza az esztrich fekte­tésekor a nedvesség bejutását a hőszi­getelő rétegbe, és biztosítja az esztrich réteg hőmérséklet-változások okozta méretváltozásait.
• Felületi fűtővezeték: a mindenkori fűtő­folyadékot átengedő fűtőtest-felületek és elektromos fűtővezetékek, amelyek­nél a csatlakozások között nincsenek meghatározott közök.
• Hőelosztó: feladata a meleg célszerű elvezetésének biztosítása a fűtőveze­tékektől.
• Bekötő vezetékek (melegvízzel működő padlófűtésnél): olyan vezetékek, ame­lyek a fűtőanyagot az elosztótól a fűtő­elemig vezetik.
• Bekötő vezetékek (elektromos árammal üzemelő padlófűtéseknél): olyan veze­tékek, amelyek nem adnak le hőt.
• Nedves fektetés: olyan fektetés, amikor a fűtővezetéket teljesen friss esztrich ré­tegbe ágyazzák.
• Száraz fektetés: olyan fektetés, amikor a fűtővezetéket nem az esztrich rétegbe, hanem pl. a hőszigetelő rétegben kiala­kított csatornákba ágyazzuk be.
• Fűtőaljzat: az a fogadó aljzat (esztrich), amely a hordozó szerepen túl a fűtést adja.

A burkolatok és a padlófűtés kapcsolata

A padlófűtés tervezésénél az épületgé­pész elvégzi a szükséges hőtechnikai számításokat, méretezéseket, és kioszt­ja az áramköröket az osztó-gyűjtőktől. Az áramkörök általában 10 és 40 m2 fe­lületű padlónagyságot foglalnak ma­gukban egy helyiségen belül. Ennél na­gyobb helyiséget több áramkörre oszt­va készítenek el, de itt már dilatációkat kell készíteni.

Előkészületek:

• hőtechnikai méretezés (hőveszteség-számítás),
• burkolattervezés (a hálós kiosz­tás tervét össze kell hangolni a fűtési áramkör tervével),
• az áramkör megtervezése (főként nagy, osztott mezős helyiségnél nagyjelentőségű),
• a dilatáció pontos meghatározá­sa, ± 1-1 cm eltéréssel,
• a fűtési osztó-gyűjtő vezetékek és a gerincvezeték megtervezése.

Kivitelezés:

• a padozat alatti rétegek elkészí­tése (védőbeton, kiegyenlítő ré­teg, vízszigetelés stb.),
• a padozat alatti hőszigetelés el­helyezése,
• a gépészeti vezetékek elhelyezé­se a hőszigetelő rétegben,
• a hőszigetelésben elhelyezett ve­zetékek védőburkolatának (hő­szigetelésének) elkészítése,
• a hőszigetelésben elhelyezett ve­zetékek nyomáspróbája,
• a hőszigetelés feletti védőfólia (ún. hőtükör) beépítése,
• a fali dilatációk kialakítása,
• a meződilatációk kitűzése a terv szerint,
• a padlófűtési csőrendszer hordo­zó vázának (acélháló vagy hor­dozó rács) behelyezése (a dila­tációt nem keresztezheti),
• a padlófűtőcső áramkörönkénti beépítése,
• az osztó-gyűjtők beszerelése,
• az áramkörök bekötése az osztó­gyűjtőbe,
• a nyomáspróba elvégzése (lega­lább 48 órás ellenőrzéssel),
• a meződilatációk elhelyezése vo­nalban,
• a padlófűtő aljzat elkészítése be­tonból vagy esztrichből,
• az aljzat utókezelése (legalább 4-6 nap),
• a fűtőburkolat elkészítése.

8.1. ábra. Épületek belső burkolata és a fűtési mód kapcsolata a) hagyományos radiátoros fűtés, b) padlófűtés, c) sávfűtés.

8.2. ábra. A lakásban lévők hőérzete hagyományos központi fűtés esetén (a burkolatot az átlagos hőmérséklet figyelembe vételével kell megválasztani).

A fűtőrétegek készítésénél a következők­re kell figyelni:

1. A hőszigetelés helye a padlófűtés alatt és külső falaknál (az oldalfal kapcsola­tánál) adott, vastagsága – függetlenül az anyagától – nem lehet 4 cm-nél ke­vesebb.
2. A padlófűtéssel ellátott burkolatok hő­szigeteléseként lépésálló, a terhelés ha­tására max. 5 mm benyomódású hő­szigetelő anyagok használhatók (ás­vány-, üveggyapot, polisztirol hab, po­liuretán hab stb.).
3. Kétrétegű hőszigetelő réteg készítése­kor a hanglágy réteget alsó, a merevebb lemezt felső rétegként kell fektetni. A hőszigetelő réteget polietilén fóliával kell letakarni, ha a kivitelezés során nedvesség érheti (technológiai szigete­lés).
4. Beágyazott fűtőelemekkel (száraz épí­tőelemes fektetés) készülő hő- és hang­szigetelés készítésekor több szigetelő­réteg beépítésekor a fektetést eltolt hé­zagokkal kell megoldani. Elektromos padlófűtésnél az alak- és hőtűrőképességet a szigetelés felső rétegében (a lehetséges hőterhelés 100 °C) kell fi­gyelembe venni.
5. A hőszigetelő réteg beépítése előtt min­den határoló épületszerkezetet, padlón áthaladó épületrészt és szilárdan beépí­tett tárgyat, valamint az ajtóküszöböket és ajtótokokat olyan szegélycsíkokkal kell ellátni, amelyek legalább 5 mm-es elmozdulást lehetővé tesznek. (Célsze­rű vastagsági méretük anyagtól függően 10 mm.)
6. A szegélycsíkok által kijelölt tágulási hézagot a padlófűtést hordozó aljzattól kezdve egészen a burkolatig, folyama­tosan kell átvezetni. A szegélycsíkok burkolaton túlnyúló része csak a padló­burkolat fugázása után vágható el. A hőszigetelő réteget fedő polietilén fóliának a szegélycsíkot is be kell ta­karnia, toldási átfedés min. 8 cm. A fó­liatakarás nem helyettesít sem párafé­kező réteget, sem talajnedvesség elleni szigetelést, kizárólagos célja a hőszi­getelés megvédése az esztrich réteg készítése közben keletkező nedvességtől.

8.3. ábra. Hagyományos nyitott tűzterű kandalló körül betartandó méretek A. az igényektől függően, B. minimum 50 cm, de legalább az A méret 1,2-szerese, C. minimum 80 cm, de legalább az A mé­ret kétszerese.

8.4. ábra. Kerámialap burkolatú kandalló.

8.5. ábra. Kerámialap burkolatú kandalló alaprajzi részlete 1 kerámiaburkolat, 2 téglafal, 3 rézlemez burkolat (tűztér nyíláskeret) acéllemez vázára kapcsoltan, 4 kőzetgyapot kitöltés, 5 tűztér, 6 tűztér vonala, 7 samott anyagú tűztérfal, 8 füstsisak, 9 csappantyú, 10 füstcső, 11 tágulási légrés, 12 kéménybekötés, 13 kémény, 14 téglafalazat.

Az aljzattal (feltöltéssel) szemben tá­masztott követelmények:

• felülete megfelelő szilárdságú, si­ma és száraz legyen. A hőszigete­lő rétegek teljes felületének egyen­letes vastagságban kell felfeküd­niük, ezért az esetleges egyenet­lenségeket ki kell egyenlíteni,
• talajra kerülő padlófűtéses burko­latnál a hőszigetelő réteg csak talaj­nedvesség ellen szigetelt aljzatra fektethető.

A fűtő aljzattal, mint esztrich réteggel szemben támasztott követelmények:

• a betonacél hálóra rögzített fűtőcsövekkel létesített padlófűtések eszt­rich mezői az MSZ-04.803/1. szab­ványtól eltérően, figyelembe véve az acélbetéteket, 40 m²-ig tágulási (dilatációs) hézag nélkül 8 m-nél hosszabb, és az oldalak aránya le­hetőleg ne legyen nagyobb, mint 1:2. Az egyes esztrich mezőket mun­kahézag nélkül kell elkészíteni,
• az esztrich anyag kiválasztásánál figyelembe kell venni a tervezett padlófűtés üzemi hőmérsékletét, és ügyelni kell arra, hogy eltűrje a ki­választott fűtővezeték anyagát.

Az esztrichbe épített fűtővezetékeket teljes felületükön körbe kell zárni eszt­rich réteggel.

Az esztrich réteg minimális vastagsá­gát – amely függ a padlófűtés rend­szerétől és az alatta levő hőszigetelés anyagától -, ha a szigetelő réteg ma­ximális összenyomhatósága 5 mm és vastagsága 30 mm, a következők szerint kell meghatározni.

Ezek:

1. Alacsony hőmérsékletű padlófűtéseknél a csőgerinc esztrich réteggel való takarása min. 45 mm legyen, de az egyedi magassági értéke sehol sem lehet 40 mm alatt. Elektromos padlófűtéseknél, ha azokat hőszigetelő rétegre fektetik, az esztrich közepes vastagsága 50 mm legyen. A legalább 6 N/mm² hajlító szilárdságú esztricheknél a minimális átfedés 35 mm-re csökkenthető.
2. Azoknál a fűtő vezetékeknél, ame­lyeket a szigetelő rétegben, illetve elektromos fűtéseknél, ahol a veze­téket az esztrichbe helyezték el, a közepes vastagság 55 mm-t érjen el, 50 mm-es minimális rétegvas­tagsággal.
3. Azoknál a fűtő vezetékeknél, ame­lyeket kb. az esztrich közepébe és legalább 20 mm-re a technológiai szigetelés felett helyeztek el (a fű­tővezeték középvonala), az esztrich teljes vastagsága legkevesebb 65 mm legyen.
4. Elektromos hőtárolós padlófűté­seknél fűtéstechnikai okokból na­gyobb esztrich és hőszigetelő ré­tegre van szükség.
5. A 40 mm-nél vastagabb hőszigete­lő rétegeknél a szigetelőanyagok összenyomhatóságának függvényé­ben nagyobb esztrich vastagságra lehet szükség. 6. A maximum 1 mm-es összenyomhatóságú szigetelőrétegnél az esztrich vastagsága max. 5 mm-rel csökkent­hető.

A megadott vastagsági méretek 2,0 kN/m² hasznos terhelésre vonatkoz­nak, ennél nagyobb hasznos terhelés esetén az esztrich vastagságát statikai számítással kell meghatározni. Ilyen esetben a fűtővezetékek rögzítését szol­gáló C 15 H minőségű betonacélból ké­szített hálón kívül teherhordó beton­acél-szerelésre is szükség lehet.

Az aljzat készítéséhez a következő összetételű keveréket használjuk (4 N/mm²-es hajlító-húzószilárdsághoz és a 22,5 N/mm²-es nyomószilárdság­hoz), 1 m³ betonra vonatkoztatva: 350-es pernye- vagy kohósalak portlandcement: 370 kg/m³ folyami homokos kavics (max. 8 mm szemnagyságú): 1719 kg/m³ keverővíz: 215 kg/m³. Az összetétel száraz ada­lékanyagra vonatkozik!

8.6. ábra. Acélhálóhoz pattintott padló­fűtési cső

8.7. ábra. Padlófűtés rétegfelépítése hi­degburkolat esetén a) ragasztott kerámiaburkolattal, b) cementhabarcsba ágyazott kerámiaburko­lattal, c) habarcsba rakott kőburkolattal, 1 kerámialap, 2 kőlap, 3 ragasztó réteg (pl. Mapei, Murexin), 4 ágyazó habarcsréteg, 5 fűtőaljzat (minimum C 10 minőségű be­tonból), 6 műanyag padlófűtés cső, 7 fólia, 8 hőszigetelés, x = 6-7 cm.

A padlófűtések kialakulása

A padlófűtések általában melegvizes megoldással készülnek, de előfordul lég- vagy elektromos fűtés is. Hazánk­ban a római időkben épült Aquincumban tártak fel közel másfél ezer éves – természetesen az akkori technikai szint­nek megfelelő – padlófűtési rendszert. A padlófűtés sokak számára előnyös, sokak számára pedig hátrányos, amely hátrányt főleg a levegőben lebegő por jelenti.

8.8. ábra. Padlófűtés rétegfelépítése félmeleg, ül. melegburkolat esetén a) PVC vagy linóleum, b) ragasztott szőnyeg, c) ragasztott parketta, 1 PVC vagy linóleum, 2 vékony szőnyeg, 3 lamellás vagy mozaikparketta, 4 rugalmas ragasztó réteg (pl. Mapei, Murexin), 5 félkemény ragasztó réteg (pl. Mapei, Murexin), 6 nagy szilárdságú cementsimítás – friss betonra ráhúzva, 7 fűtőaljzat (C 10 minőségű betonból), 8 műanyag fűtőcső, 9 fólia, 10 hőszigetelés, x = műanyagnál 4-5 cm, x = szőnyegnél 5-6 cm, x = parkettánál 6-7 cm.

Melegvizes padlófűtések

A padlófűtések a korszerű fűtéstech­nikai rendszerek közé sorolhatók, ide értve a melegvizes – műanyag csöves változatok sokaságát is.

Szakkönyvek egész sora foglalkozik az épületgépészeti megoldásokkal, ennek ellenére a gyakorlatban igen sok rossz megoldás születik, amelyek miatt az utóbbi években bírósági perek is indul­tak. A szakértői vélemények alapján összegezhetők azok a típushibák, ame­lyek kis odafigyeléssel elkerülhetők, és velük együtt szűnnek meg azok a kel­lemetlenségek is, amelyeknek igen ko­moly anyagi vonzatai lehetnek. A tapasztalatok alapján a hibaforrások főbb csoportjai (8.6. ábra):

Építészeti hibák:

• az elemes burkolat és a faltő csatla­kozásánál a vakolat kiszakadozik,
• a habarccsal ragasztott lábazati ele­mek leválnak,
• a helyiséget határoló válaszfal alul­ról kiszakad,
• az elemes burkolat elválik az alj­zatbetonoktól,
• a nagyobb mezőknél (helyiségek­nél) vagy az átfutó küszöböknél az összefüggő burkolatok szétrepedeznek,
• a hőszigetelés rosszul lett beépítve,
• rossz a hőháztartás, vagyis a hőhidak miatt „szökik” a meleg.

Épületgépészeti hibák:

• egyenetlen hőleadás,
• magas üzemi hőfok,
• vegyes fűtések (padlófűtés és radiátoros fűtés) rossz kapcsolása,
• tervezési hiba.

Kivitelezési hibák:

• a padlófűtés csőmennyiségét a terv­től eltérő sűrítéssel építették be,
• a csövek mechanikai védelme rossz,
• a betonozás előtti nyomáspróba el­maradt vagy rosszul végezték,
• a hőleadó réteg a szükségesnél vas­tagabb, esetleg vékonyabb,
• a műanyag csövek a betonréteg alsó felébe kerültek, illetve süllyedtek,
• a hőszigetelés feletti fólia megsé­rült és a beton vize áthatolt, ami a hőszigetelés hatásfokát nagymér­tékben csökkenti,
• a tervezettnél lazább szerkezetű vagy rosszabb hőszigetelést építettek be, esetenként kisebb keresztmetszetet.

Használatból adódó hibák:

• egyenetlen a fűtési intenzitás (fő­ként szilárd tüzelésű kazán esetén),
• az erkélyajtók és a bejárati ajtók huzamos nyitva tartása miatt (pl. szellőztetéskor), a burkolat „pattanva” felválik (főleg télen, nagy hidegben fordul elő),
• a burkolatot szőnyeggel takarják le,
• az átlagostól nagyobb alsó lapfe­lületű bútor (pl. szekrénysor) kerül a helyiségbe.

A következőkben néhány olyan taná­csot adunk, amelyeket betartva az épí­tészeti hibák kiküszöbölhetők.

8.9. ábra. Ritkán alkalmazott padlófűtési megoldás, hőszigetelő elembe pattintott, padlófűtési csőre fektetett hőelosztó vé­kony (fém) lemezzel a) hidegburkolattal, b) szőnyegburkolat­tal, c) ragasztott parkettával, 1 kerámia vagy kő, 2 szőnyeg vagy műanyag (PVC, linóleum), 3 ragasztott parketta, 4 rugal­mas ragasztó (pl. Mapei, Murexin), 5 fél­kemény ragasztó (pl. Murexin, Mapei), 6 ágyazó ill. hordozó réteg, 6)a. földnedves cementhabarcs, 6)b. esztrich aljzat, 6)c. aljzatbeton (minimum C 10 beton), 7 vé­kony fémlemez (alumínium), 8 pattintó saru, 9 padlófűtőcső, 10 hőszigetelés.

8.10. ábra. Hőszigetelésre helyezett pad­lófűtőcső a) hőszigetelés felületén fekvő, b) félig a hőszigetelésbe süllyesztett (a csövek csak a betonnal érintkező felületükön ad­ják le a kívánt hőmennyiséget, emiatt vas­tagabb hőszigetelés szükséges), 1 hor­dozó alj, 2 hőszigetelés, 3 padlófűtőcső, 4 fűtőaljzat, 5 hőtükör (alufóliával kasí­rozott habszivacs – polifoam).

8.11. ábra. Mintás, nyomtatott hálós alá­tétfólia kettős szerepe a burkolati réteg­ben 1 építési víz elleni védelem, 2 a 10/10 cm-es hálómintán egyszerűbb a fűtőcsövek vonalvezetése.

Alapelvek

A helyes rétegfelépítés alapja, hogy a méretezett hőszigetelés mindig a fűtési csövet befogadó betonréteg alá és mö­gé kerüljön. A hőszigetelő réteget és a fűtési aljzatot a talajpára és az üzemi víz elleni szigeteléssel kell védeni (köz­benső födémeknél ez a vízszigetelés nem feltétlenül szükséges). A hőszigetelés fö­lé kerülhet a védőfólia, oldalt 10-15 cm-es felhajtással (8.7.-8.10. ábra).

A védőfólia jelentősége abban van, hogy:

• megvédi a hőszigetelést a betonból származó keverési és utókezelési víztől,
• mintás (nyomtatott) hálós rajzolata megkönnyíti a csövek terv szerinti kitűzését (11. ábra),
• egy esetleges műszaki hiba (pl. csőszakadás) esetén a kifolyó víz a szer­kezeten belül marad.

A védőfólia beépítése során hibák is előadódhatnak: a fólián a toldási átfedé­seknél, illetve a rajta folyó szerelési munkák miatt rések, lyukak és szakadá­sok keletkezhetnek, amelyeken keresz­tül a friss aljzat keverési és utókezelési vize a fólia alá folyik. Az átjutott víz a hőszigetelés hatásfokát 5-70 %-ban is csökkentheti, mert a víz a zárt térből csak szivárgással távozhatna. Ez azon­ban általában – pl. az alsó vízszigete­lés miatt – nem lehetséges, és a párol­gás a zárt térben szinte soha sem tud végbemenni.

Ugyanilyen probléma a használat közben is adódhat, pl. üzemi víz miatt (fürdőhelyiségek). Az általunk javasolt megoldás a követ­kező: védőfóliát csak abban az esetben építsünk be, ha alsó vízzáró szigetelő­réteg nem készült (pl. közbenső födém­nél), és így a betonozásból lecsorgó víz párolgással vagy elfolyással el tudna tá­vozni. Ahol van alsó szigetelés (pl. föld­szinten talajnedvesség ellen), ott sem­miképpen nem tanácsos védőfóliát beé­píteni.

A hőszigetelő anyagokat a következők alapján válasszuk meg:

• védőfólia alatt, ha talajnedvesség és üzemi víz elleni szigetelés is ké­szül, lehetőleg táblásított, poliszti­rol vagy porán lemezeket építtes­sünk be,
• ha védőfólia nem készül, illetve, ha a védőfólia és a hőszigetelés alatti víz szabad elpárolgása vagy elfolyása biztosított, terhelhető és lé­pésálló Therwoolin, Isolyth, perlitpaplan, esetleg valamilyen kemény habanyag (polisztirol, porán) jöhet szóba.
  

A hőszigetelő réteg beépítése

Amint arról már szó volt, a szükséges hőszigetelő réteget a padlófűtő aljzat alá, a csőrendszer szerelése előtt építik be, gondoskodva a faltőben elhelye­zendő dilatációs hézag rugalmas anyag­gal való kitöltéséről. A dilatációs hézag kis keresztmetszete a hőmozgások fe­szültségmentes kiegyenlítéséhez elegen­dő, de a hőszigeteléshez nem.

8.12. ábra. Padlófűtő rendszer hőleadása a) alaprajz, b) metszet, 1 hőleadó felületű burkolat, 2 hő közvetítő aljzat, 3 hőszige­telés, 4 teherhordó aljzat vagy födém, A. egyenletes hőleadás, B. magasabb hőleadás, C. a nagyobb hőveszteségek miatt szükséges hőleadás görbéje (a ?-el jelölt sávban a fűtési hőmérsékleten belül is eltérő felületi hőmérsékletű padozatfe­lület a burkolat-aljzat közötti legfőbb hiba­forrási hely).

A 8.12. ábrán a hőáram útjából látható, hogy a padlófűtés aljzata által leadott hő­mennyiség a határoló falon keresztül el­távozik. A helyzet még sokkal rosszabb, ha a fűtőaljzat tömör tégla vagy beton lábazati falhoz csatlakozik (pl. földszint esetén. Ez a helyzet az esetek 70-80 %-ában, ami annyit is jelent, hogy ugyani­lyen százalékban egy-egy fűtési szezon alatt több ezer forint az utca fűtésére megy el. A jó megoldás a 8.13. ábrán látható.

8.13. ábra. A fal melletti dilatáció kitöltése – külső falaknál -vastagabb hőszigete­léssel (a vastagság lehet akár azonos is a padozat alatti hőszigeteléssel).

A faltő kiképzése

A helyiség vakolata a végleges padozat­szint fölött vakolt faltőnél 3-10 cm-rel, hideg burkolati lábazatnál 8-12 cm-rel legyen lezárva. A faltőhöz a fűtőaljzat betonozása előtt kell beépíteni a dilatációs lemezt, úgy, hogy annak magassága a végleges pa­dozat fölé nyúljon 1-3 cm-rel (8.14./A ábra).

8.14. ábra. Padozati burkolat és faltő-dilatáció előkészítése vakoláshoz vagy lába­zati burkoláshoz A. magasabbra hagyott dilatációs lemez, B. a dilatációs lemez levágása a kész pa­dozati síkhoz, C. műanyag szalaggal való takarás, a vízszintes dilatáció előkészí­téséhez.

Az elkészült burkolat fölött, a padozat síkjával megegyezően, a dilatációs le­mezt le kell vágni (8.14./B ábra), úgy, hogy a vágásfelület a helyiség felé 1-2 mm-rel lejtsen.

Az előkészített faltőben a padlóburko­latra fel kell ragasztani a több cm széles öntapadós ragasztó szalagot (8.14./C ábra). Ennek elmaradása komoly kárókat okozhat, a faltő és a lábazat kisza­kadhat vagy a burkolat felpúposodhat. Ennek az az oka, hogy – a ragasztott kétszeres papírréteg híján – a vakolt faltő, illetve a lábazatburkolat a cemen­tes habarcs mozgását akadályozza, a burkolat felmelegedve felpúposodik, a felületi réteg és az aljzat elválik egy­mástól. A különvált lábazat vagy faltő az aljzat összehúzódásakor, vagyis a fű­tés megszüntetésekor a vakolatot fol­tokban magával ragadja, és a lábazat a teljes falhosszon leválik. A hiba csak bontással, újbóli habarcsolással javít­ható ki.

A vakolt faltő helyes elkészítéséhez a 8.15. ábra ad segítséget. A kész vakolt sáv enyhe szilárdulása után a felesleges műanyag csíkot egy éles vágószerszám­mal el kell távolítani.

8.15. ábra. Padlófűtéses padozat vakolt faltőjének dilatálása bennmaradó vízszin­tes dilatációs lemezzel A. készre vakolás, B. feleslegessé vált lemezszakasz levágása.

Elemes hidegburkolatú lábazat esetén a faltő lábazat a széles műanyag szalag fölé kerül (8.16. ábra). A felesleges mű­anyag szalagrészt a lábazat elkészítése és fugázása után kell levágni az ajtó kü­szöbénél. A padozati burkolatot – mint minden egyéb esetben – a küszöbléc alá kell csúsztatni 5-10 mm-rel. A bur­kolat ágyazó rétegén és a fűtőaljzaton függőleges dilatációs réteget kell kia­lakítani (8.17./A ábra). Erkélyajtóknál a helyzet annyival bo­nyolultabb, hogy a dilatációs rést a tok elé kell helyezni, amit a küszöbhöz sze­gezett rézből vagy alumíniumból ké­szült, „L” alakú lemezcsíkkal kell eltakarni (8.17./B ábra). A hőhíd erkély­ajtó alatti megszakítására a küszöbnél hőszigetelő réteget kell beépíteni.

8.16. ábra. Lábazati burkolat készítése kétirányú dilatációs rés kialakításával A. lábazati burkolás, B. vízszintes dilatá­ciós lemezszél levágása.

8.17. ábra. Nyílászárók küszöbeinek és fűtőaljzat-burkolatainak dilatált ül. hő­szigetelt kapcsolata A. ajtótok és dilatáció, B. erkélyajtó és a hőszigetelt dilatáció.

Belső lépcsőknél a lépcső és a padozat kapcsolatát a faltő burkolatához hason­lóan kell megoldani, műanyag lemez beépítésével és a dilatáció biztosításá­val (8.18./A ábra).

8.18. ábra. Dilatációs mezők kapcsolása összefüggő térben, beépített dilatációval A. lépcsős kapcsolat, B. eltérő burkolat­kapcsolat.

Helyiségek közötti falnyílásoknál vagy küszöb nélküli ajtóknál általában eltérő burkolatok csatlakozását kell megol­dani (8.18./B ábra). A különböző bur­kolatok találkozásánál a fűtőaljzatok közötti dilatáció kiegyenlítéséhez füg­gőleges, rugalmas anyagot kell beépí­teni. Az aljzatmezőket feltétlenül külön fűtési áramkörként kell kialakítani, mert a dilatációs résen átfutó műanyag csö­vek idő előtt tönkremennének, és a fű­tési rendszer használhatatlanná válna. Elemes márvány-, kerámia- stb. burko­latú nagyobb helyiségek esetén a hőszi­getelés fölötti teljes keresztmetszetet dilatálni kell. A fűtőaljzat vasalásával elérhető az, hogy hőtechnikai szem­pontból egy mezőnek minősüljön, ami szőnyegpadló esetében épületgépészeti szempontból jó, de egyáltalán nem ked­vező ragasztott lapok esetén. Ez a megoldás is egyik oka lehet a hidegburkolat aljzattól való elválásának.

Elemes burkolatok esetében a dilatáció tervezésekor a következők szerint kell eljárni:

• márványburkolathoz 25-30 m-en­ként,
• kerámiához 30-40 m²-enként,
• küszöb nélküli ajtókhoz és falnyí­lással csatlakozó helyiségekhez pe­dig minden esetben készítsünk köz­benső dilatációt.

Dilatáció készítése tábla (vagy mező) csatlakozásánál a legegyszerűbb (8.19. ábra). A burkolat készítésénél ideigle­nesen fa- vagy fémidomot kell behe­lyezni, amelyet a padozat beöntése előtt kivesznek, majd a hornyot fémlappal kitisztítják és porszívóval portalanítják. A nyílást rugalmas masszával (pl. siloplast) kell kitölteni, fugázni. A burko­lati dilatáció kialakítható rugalmas fémidommal vagy speciális dilatációs pro­fillal.

A fűtőaljzat közbenső dilatációja helyé­nek meghatározásához ismerni kell a burkolat anyagát és méretét, mert az alj­zat dilatáció helyének egybe kell esnie a burkolati dilatációval, az oldalirányú eltérés legfeljebb burkolat vastagságnyi lehet (max. 1-2 cm). A dilatáció helyes kialakítása tehát óri­ási jelentőségű. Lehetőleg ablakon át szellőztessünk, az ajtókon át való szel­lőztetéskor előforduló burkolat-felpattogzási veszély miatt.

8.19. ábra. Padlóburkolat hagyományos dilatálása – A: üres hézag rugalmas anyag kitöltéssel, B: beépített profi Nemezzel

Ugyanez a jelen­ség előfordulhat bejárati ajtóknál is, ott azonban kisebb a valószínűsége a kár keletkezésének, mert az előszobák ki­sebb alapterülete folytán a feszültség gyorsan felemésztődik az oldalsó dila­tációkban. A szőnyegpadló szintén ér­zéketlenebb a hőmérsékletkülönbségre, mivel felülete rugalmas. Abban az esetben, ha a dilatációs vona­lon vagy a falak dilatációs sávjánál el­kerülhetetlen a padlófűtőcső átvezeté­se, gondoskodni kell a dilatációs moz­gások okozta feszültségek áthidalására. A megoldás a 8.20.-8.21. ábrákon lát­ható.

8.20. ábra. Dilatációs mezőn átvezető fű­tő-, illetve egyéb csövek védelme a dila­tációból adódó nyíró- és húzófeszültsé­gek miatt fellépő káros jelenségektől, ta­karással vagy védőcső ráhúzásával a) dilatációs résen átvezető védelem, b) ajtó alatti védelem, 1 „kemény” padlóbur­kolat, 2 ragasztóréteg, 3 fugázás, 4 dilatá­ció, 5 padlófűtőcső, 6 csődilatáció – vé­dőcsővel, 7 fólia, 8 hőszigetelés, 9 fűtőalj­zat, 10 rugalmas ragasztó, 11 szőnyeg­padló, 12 vaktok, 13 küszöb.

8.21. ábra. Faltő dilatáción átvezető padlófűtőcső védelme 1 padlóburkolat, 2 kerámia falburkolat, 3 ragasztó réteg, 4 alapvakolat, 5 fűtőaljzat, 6 dilatációs rés elasztikus kitöltéssel, 7 dilatáció, 8 padlófűtőcső, 9 csődilatáció – védőcsővel, 10 szekrény, 11 termosz­tát, 12 fogadó fal, 13 automata légtelenítő.

A csövek védelme többféleképpen is megoldható:

• felhasítva rápattintott védőcsővel,
• rugalmas hablemez rátekerve és ra­gasztószalaggal leragasztva,
• hullámpapírral körültekerve és zsi­neggel legalább két helyen rákötve.

A dilatációt keresztező cső védelménél az előbbiek szerint bepólyázott csősza­kasznak a hossza (h) a nagyobbik dilatá­ciós mező méretének legalább 1/10-e le­gyen. Az így betakart csőszakaszok összes hossza egy lakásnál 1-2 métert tesz ki, amit a hőszükséglet számítá­sánál figyelmen kívül hagyhatunk.

Néhány további tanács a padlófűtések készítéséhez

Egyes vélemények szerint a hőszigete­lés és aljzat közé kerülő alufólia, mint hőtükör segíthet a hőleadásban. A gya­korlat azt bizonyítja, hogy nincs olyan kedvező hatása, mint amekkorát várnak tőle, mert hőtükörként csak hősugár­zásnál érvényesülhetne, az aljzaton be­lül viszont hővezetés útján terjed a hő. Az alufólia tulajdonképpen nem hőtü­körként viselkedik, hanem csak néhány %-os hatásfok-növelő stabilizátorként, ami a burkolati rétegen belüli egyenle­tesebb hőelosztást segíti. A hőelosztás egyenletességéhez hozzá­járulnak az U alakú fémprofil csőszere­lő sínek és az aljzatba helyezett acélhálók, amelyet szerelővázként is használ­nak (8.22. ábra).

8.22. ábra. Különleges hőelosztó fém sze­relőváz a) aljzatbetonba fektetve, b) acél hálóval kiegészítve, 1 vékony (PVC és linóleum) padló, 2 rugalmas ragasztó, 3 kerámia­burkolat, 4 kemény ragasztó, 5 aljzatbe­ton, 6 szerelő fémváz, 7 padló fűtőcső, 8 hőszigetelés, 9 fémlemez csík, 10 dilatá­ció, 11 vízszintes dilatáció, 12 vakolt vagy burkolt falfelület.

A következőkben külföldön honos, ná­lunk csak ritkán alkalmazott különleges megoldást mutatunk be. A táblás és felületében bordázott hőszi­getelésre készülő padlófűtés a hazai szakemberek körében részben ismert, de elterjedésüket tervezési előkészítés és a költségbeli problémák akadályoz­zák (8.23.-8.24. ábra).

8.23. ábra. Bordázott – pattintós felületű hőszigetelésre kerülő padlófűtés különböző burkolati, ill. hordozó rétegekkel 1 szőnyeg, 2 kerámia vagy kő, 3 parketta, 4 ön­tött vagy ragasztott padlózat, 5 kiegyenlítő esztrich, 6 aljzatsík, 7 aljzatbeton, 8 dilatá­ció, 9 padlófűtőcső, 10 hőszigetelés, 11 ragasztó-toldó sáv, 12 bordás műanyag lemez.

8.24. ábra. Hőszigetelésre helyezett, padlófűtési rétegnek alkalmazott műanyag bordás­lemez szerelőváz 1 szőnyeg, 2 kerámia vagy kő, 3 parketta, 4 tekercses vagy öntött műanyag burkolat, 5 kiegyenlítő vagy ágyazó réteg, 6 aljzatvonal, 7 fűtőaljzat, 8 dilatáció, 9 műanyag sze­relő lemez, 10 hőszigetelés, 11 toldó sáv, 12 padlófűtőcső.

Kúpos műanyag lemez alkalmazása ese­tén (pattintott technikájú szerelésnél) a lemezt kapcsoló horgokkal horgonyozzák le, majd a hordozó betonnal terhelik le. Az ilyen megoldásokat általában vékony burkolati rétegekhez tervezik (8.25. ábra). Az alacsony hőmérsékletű padlófűtés több fűtőcsővel, vékonyabb szerkezeti rétegbe, kemény hordozóra is készül, amelyekre vékony, kemény lemezeket fektetnek szárazon, majd arra ragasztják a tekercses burkolatokat (8.26.-8.27. ábra). Készíthető kerámiaburkolat közvetlenül a fűtőcsövekre is, úgy, hogy a hőhor­dozó csövekre fémlapokat helyeznek az ágyazó cementhabarcs alá (8.28. ábra).

8.25. ábra. Kúpos műanyag lemezhez kapcsolt padlófűtőcső rendszer – kie­gészítő szerelőcsatornás közművezeték­hez.

8.26. ábra. Kemény hordozó rétegbe süllyesztett fűtőcső rendszer szárnyas fémlemez hőleadókkal.

8.27. ábra. Kemény hőszigetelő rétegbe süllyesztett padlófűtés a) hordozó aljzat, b) kerámiaburkolat, 1 gipszkarton rendszer, 2 kerámia, 3 ágya­zó réteg, 4 fémlemez hőelosztó, 5 padló­fűtőcső, 6 táblás, nyomtatott horonnyal ellátott hordozó-szigetelő lemez, 7 hő­szigetelés.

8.28. ábra. Különleges padlófűtés alacsony hőmérsékletű üzemhez, vékony hordozó és burkoló réteggel.

Középhőmérsékletű, azaz radiátoros fűtés rendszeréhez is kapcsolható szár­nyaslemez hőleadójú padlófűtésnél általában száraz (ragasztás nélküli) réteg­rend készül (8.29. ábra), de természe­tesen kialakítható monolit aljzatra ra­gasztott burkolattal is.

8.29. ábra. Szárnyaslemez hőleadójú padlófűtés szárazon szerelt padlóburkolattal 1 parketta burkolat, 2 hézagos vakpadló, 3 heveder, 4 fűtési csővezeték, 5 szárnyas hőleadók.

Parkettaburkolat esetén csak csaphornyos lécek építhe­tők be, és felületüket kemény lakkal nem szabad lakkozni. Az összefüggő fűtőrétegű padlófűtés speciális technológiájának köszönhetően a felületi hőleadás sokkal egyenletesebb (8.30. ábra). E megoldást rétegfűtésnek is nevezik, az elnevezés abból ered, hogy az összefüggő hőleadó táblák vagy pa­nelek egyenletes hőmérsékleti rétegben találkoznak a felületi hordozó és burkoló réteggel. Rétegfűtés falburkolatok alatt is készíthető (8.31.-8.33. ábra). Ha a fűtőlemezt takaró aljzat és a burkolat együttes vastagsága meghaladja az 5 cm-t, a ráhelyezhető burkolat vonatko­zásában a rétegfűtés már közönséges padlófűtésnek tekinthető.

8.30. ábra. Padlófűtés felületi hőleadásának görbéje A. csöves fűtés vastag hordozó és burkoló réteggel, B. csöves fűtés vékony burkolati réteggel, C. rétegfűtés egyenletes hőleadásssal.

8.31. ábra. Paneles hosszüreges rétegpadlófűtés szerelhető aljzattal és vékony lemezburkolattal (régi burkolatokhoz is alkal­mazható, 50-80 mm rétegtöbblettel).

8.32. ábra. Táblás hőleadójú padlófűtés, amelynél a hordozóréteg akár 5-10 mm-re is csökkenthető (2 mm alumínium lemez + 3-7 mm PVC vagy sző­nyegpadló).

8.33. ábra. Rétegfűtés padozati kereszt­metszete a) vékony hőleadóval, b) monolit hőleadó aljzattal és burkolattal.

8.34. ábra. Kúpos hordozó rétegre terhelt, melegvizes, légfűtő (és hűtő) üzemmódra alkalmazott légfűtő és hűtő aljzat 1 hőleadó burkolat, 2 ragasztó réteg, 3 vasalt aljzatbeton, 4 fémle­mez, 5 légcsatorna (légrés), 6 hőszigetelés, 7 kúpos bakok, 8 előremenő fűtőcső, 9 visszatérő vezeték, 10 elektromos vagy egyéb szerelés, 11 légfűtés vagy hűtés.

8.35. ábra. Régi idők légfűtő padlófűtésének elvi vázlata.

8.36. ábra. Korszerű légfűtő padlófűtés üzemi vázlata A. légfüggöny, B. sugárzó padlófűtés, 1 előreáramló me­leg levegő, 2 légcsatorna, 3 fűtőréteg hordozó szerkeze­te, 4 hőleadó burkolat.

8.37. ábra. Légfűtő és hűtő burkolat légfüggöny kicsatlakozása 1 légjárat, 2 légfüggöny, 3 rácsozat, 4 fűtő (és hűtő) burko­lati réteg, 5 hordozó szerkezet, 6 kúpos bakolás, 7 hőszi­getelés, 8 kiegyenlítő réteg, 9 hordozó födém vagy aljzat.

8.38. ábra. Légfűtő burkolati réteg ragasztott burkolathoz, monolit hordozó réteggel 1 szőnyegpadló, 2 betonaljzat, 3 acélháló, 4 trapézlemez légjárat, 5 légcsatorna, 6 légfűtés, 7 hőszigetelés, 8 vízszigetelés.

8.39. ábra. Légfűtő burkolati réteg hordozó lemezre alkalmazott monolit megoldásban 1 elemes burkolat, 2 ragasztóréteg, 3 fűtőaljzat (C 10 minőségű beton), 4 acélháló, 5 fémlemez takarás, 6 trapézlemez légcsatorna, 7 légjáratok.

8.40. ábra. Szerelt aljzatú légfűtő padló­fűtés működése 1 elemes padlóburkolat, 2 ragasztó réteg, 3 panel, 4 horony, 5 horonysoroló, 6 hul­lámosított hordozó fémcsatorna, 7 fura­tok, 8 légcsatorna, 9 fűtési előremenő le­vegő, 10 fűtési visszatérő levegő, 11 hő­szigetelés, 12 vízszigetelés.

Légfűtő padlófűtés

A légfűtő padlófűtés hőhordozó köze­ge a levegő. A levegő előmelegítés álta­lában központilag történik. Üzemük szerint lehetnek.

Ezek:

• csak padlófűtő,
• padlófűtő és sugárzó légfűtő rend­szerek

Rendszerük szerint lehetnek:

• visszaszívással üzemelő,
• visszaszívás nélküli rendszerek.

Csak padlófűtő üzemben a visszaszí­vással működtethető légfűtő padlófűtés oldható meg, padló- és légfűtésnél a visszaszíváson kívül túlnyomással is keringethető a fűtési levegő.

A rétegtelepítés padozatoknál általában azonos, csak szerkezetükben és a bur­kolat felső rétegeiben térnek el. A pa­dozati réteget alapvetően a hordozó lég­csatorna anyaga határozza meg, minden egyéb változatlan. A burkolatok ragasz­tásához csak a korszerű ragasztóanya­gok használhatók. A beüzemelésnél az aljzat és a burkolat kötési idejét is szem előtt kell tartani, nehogy a friss beton megégjen a ráfütésnél. 14 naposnál fia­talabb betonszerkezetű légfűtő aljzatnál még próbaüzem sem tartható.

Elektromos üzemű padlófűtésnél a szak­mai követelmények ugyanazok, mint a csöves padlófűtésnél, azzal a különb­séggel, hogy a próbaüzemet a rábetonozás előtt mindenképpen meg kell tar­tani, és utána 14 napig – télen is – csak úgy használható, ha a beton utóke­zelése a fűtési üzem közben megold­ható. Ragasztott burkolat esetén a fe­lületi hőmérséklet nem lehet +20 °C-nál magasabb (8.41. ábra).

8.41. ábra. Elektromos fűtőbetét padozati rétegben, közvetlenül a hőszigetelésre helyezve.

8.42. ábra. Betonba, ill. burkolat alá he­lyezett fűtővezeték-rendszer 1 burkolati réteg, 2 aljzatbeton, 3 falléc, 4 dilatáció, 5 hőszigetelés, 6 fólia, 7 tartó vil­lák, 8 acélháló.

8.43. ábra. Padozatba süllyesztett fűtőtest alaprajzi részlete 1 elemes burkolat, 2 előregyártott csatornateknő, 3 rácsozat, 4 kifugázott dilatációs hézag, 5 talplemez, 6 hőszigetelés, 7 fűtőtest, 8 szerelvény, 9 ablak

8.44. ábra. Padozatba süllyesztett fűtőtest és üvegfal kapcsolata 1 rácsozat és fűtőtest, 2 nyíló erkélyajtó.

8.45. ábra. Süllyesztett fűtőcsatorna és padozat kapcsolata 1 fűtőtest, 2 padlóburkolat, 3 ragasztóréteg, 4 aljzatbeton, 5 hőszigetelés, 6 teherhor­dó aljzat vagy födém, 7 dilatáció mint hőszigetelés, 8 fugázás, 9 keresztvilla, 10 csa­tornaelem, 11 rácsozat, 12 fenék hőszigetelés, 13 hőszigetelés mint dilatáció, 14 ablak (erkélyajtó).

A padlórétegekbe süllyesztett fűtő veze­ték és fűtőtest beépítési mód sok évtizede ismert. Az előregyártott fekvőcsa­tornás fűtőtest határoló hőszigetelése megoldható a padozati réteg hőszigetelésével együtt (8.41.-8.45. ábra.)

Padozati szegők és fűtés

A helyiség külső (lehűlő) falfelületébe vagy annak padozati záródásába épített, ún. szegőfűtés egyszerre oldja meg a fűtést és a két sík találkozásánál a bur­kolatok lezárását.

A szegőfűtés burkolata mint belsőépí­tészeti formaelem – nagy mértékben meghatározza a padlóburkolat jellegét és karakterét, valamint a helyiség belső berendezésének kapcsolatát (8.46.-8.53. ábra).

A főfűtőtest és burkolat kapcsolata egy­részt a hőleadás hatásfokát kívánja ja­vítani, másrészt belsőépítészeti igénye­ket teljesít. A burkolat anyaga a fűtő­készülék jellegétől függően lehet éghe­tő anyag (fa, farost stb.) és nem éghető anyag (fémlemez, gipszkarton stb.). He­lyi hőtermelő (pl. elektromos) készü­lékeknél a kitorkolló nyílástól 30 cm-en belül nem tanácsos éghető anyagot beépíteni.

Esztétikailag feltétlenül a faanyagú bur­kolatok a legszebbek. Az egyoldali hőterhelés miatt gondos tervezésre van szükség, hogy a száradásból adódó vetemedés ne okozzon szembetűnő káro­sodást (8.54.-8.57. ábra). A falszegőknél kialakított technológiai csatornák lehetővé teszik a fűtési csövek takart vezetését. A technológiai csator­nák készíthetők műanyagból és fából, az egyszerű hozzáférhetőség, és így az esetleges hibák gyors elhárítása miatt (8.58.-8.64. ábra).

Padlófűtéses padlóburkolatként kizáró­lag olyan burkolatok, ill. burkolati rend­szerek (lap, ágyazó, ragasztó, hézagoló anyag, tartósan rugalmas kitt) felelnek meg, amelyeket a padlófűtés hőterhelése nem károsít.

A felhasználható bur­kolóanyagok – minőségi sorrendben – a következők:

• gránit,
• márvány,
• kerámia P3 tömörségű,
• kerámia P2 tömörségű,
• kerámia P1 tömörségű,
• PVC,
• linóleum,
• öntött műanyag (pl. műgyanta),
• szőnyegpadló,
• parketta (mozaik, lamellás),
• szalagparketta (ez a legrosszabb hatásfokú hőleadó burkolat).

A burkolatok fektetése

Az egyenletes vastagságú kőlapok ágya­zó habarcsba vagy ragasztórétegbe fek­tethetők. Az aljzatra (Mapei vagy Mu­rexin) a ragasztót 5-10 mm-es réteg­ben, fogaslehúzóval kell felhordani. Az aljzatbeton felületében legfeljebb 2-3 mm eltérés lehetséges, ellenkező eset­ben a felületet ki kell egyenlíteni. A habarcsba ágyazás hasonló, mint a ke­rámialapoknál. A hagyományos ágyazó habarcs hőtechnikai szempontból okoz­hat gondokat eltérő sűrűsége és nem tö­kéletes tapadása miatt.

Ritkábban alkalmazott megoldás a ragasztóhabarcsos burkolás, ami nem más, mint 1:1 keverési arányú, hígra kevert cementhabarcs, amelynek felhordása fogaslehúzóval lehetséges. Padlófűtéses kőburkolatot legalább 3 mm-es hézaggal kell rakni, a hézag szélessége nem lehet kevesebb a lapméret 0,7 %-ánál. Hézagoló anyagként nem tanácsos cementet használni, hanem speciális fugázókat, amelyeket a csomagoló tasakon feltüntetett fuga­méretnek megfelelően válasszunk meg.

8.46. ábra. Szegőfűtés padozati szegő­ként beépítve a) falon kívül, b) vakolatba süllyesztve, c) falba süllyesztve, hőszigeteléssel, d) falba süllyesztve burkolati kötényle­mezzel és falfűtéssel.

8.47. ábra. Szegőfűtés burkolata fából a) fal mellett, b) ablak előtt, c) különböző töréspontokkal.

8.48. ábra. Padozat és fűtőtest.

A burkolatok dilatálása

A kerámiaburkolat lerakása azonos a 4.3. részben leírtakkal, kiegészítve a következőkkel:

• a lerakást a dilatációnál kell kez­deni,
• helyiségen belüli szintek esetén – hasonlóan a lépcsőkhöz – az el­térő szintek burkolatát a dilatációs mezőtől függetlenül, önálló mező­ként kell kialakítani, a fűtési áram­körrel együtt,
• fugázáshoz speciális hézagkitöltő anyag használható (pl. Mapei és Murexin),
• a burkolat nem készíthető tömör hézagokkal.

A burkolat számára természetesen oldal­irányban is meg kell teremteni a mozgás lehetőségét azzal, hogy a csatlakozó, az aljzattal szilárdan összekötött épület­szerkezetekhez rugalmas csatlakozóhézagokat helyeznek el, és a burkolat felületét további tágulási hézagokkal osztják meg.

Az ilyen hézagoknak teljes szélessé­gükben át kell menniük a rétegeken, szélességüknek és távolságuknak – a burkolatot és az aljzatot figyelembe vé­ve – igazodniuk kell a várható deformálódáshoz. A méret meghatározás alap­ja az esztrich (cementhabarcs) hőtágulási együtthatója. Ha a tágulási hézagok távolsága pl. 5 m, akkor a tágulási hé­zag: 5 m x 0,4 mm/m = 2 mm.

Ez a 2 mm szélesség akkor lenne ele­gendő, ha a tágulási hézag teljesen nyit­va maradhatna, használati és esztétikai okokból azonban a hézagot rugalmas kittel kell kitölteni, ezek a kittek azon­ban csak a hézagszélesség 10-20 %-a körüli mozgásokat képesek károsodás nélkül felvenni. A hézagnak tehát a ki­számított tágulás 5-10-szeresétkell szé­lességben kitennie, vagyis legalább 10-20 mm-nek kell lennie. A zsugorodás és kúszás hatásait – ame­lyeket a tágulási hézagok méretezésénél szintén figyelembe kell venni -, már nehezebb meghatározni.

Attól az időtől függően, amely az épület szerkezetének felépítése és a burkolat elkészítése között eltelt, az aljzat zsugorodása már többé-kevésbé befejeződhet. Mivel azonban nem csupán az aljzat zsugorodik, ha­nem a burkolat is, így egy bizonyos kompenzációs hatással is számolni kell. A biztonság javára szolgál, ha a kú­szásból és a zsugorodásból eredő moz­gásokat 0,2-0,3 mm/m közötti értéknek vesszük fel.

Padlófűtéses helyiségek burkolatának felületi hőmérsékletei a következők le­gyenek:

• állandó emberi tartózkodásra szol­gáló helyiségek fő fűtőfelületén: 29 °C
• peremövezeteken: 35 °C
• fürdőszobában: 35 °C
• rövid időre használt helyiségekben (előszoba, WC, szélfogó): 27 °C
• állómunkás munkahelyeken és ke­reskedelmi helyiségeknél: 26 °C

A használat és az élettartam szempont­jából a mértékadó felületi hőmérsékletek eltérése legfeljebb 2-4 °C lehet. Ennél nagyobb felületi hőmérsékletváltozások ugyanis a burkolat (és a fűtőaljzat = esztrich) kapcsolatára negatív hatással van­nak. Ha a fűtési hőfokot például éjszakára csökkentik, akkor ez a negatív hatás naponta kétszer jelentkezik, először a le­hűlésnél, másodszor pedig a felmelegedésnél, és a burkolat felületi rétege előbb-utóbb felválik. Szilárd tüzelésű kazán esetén – éppen e hullámzó hőter­melés és hőleadás miatt – még nagyobb a károsodás valószínűsége. Változó felületi hőmérsékletek esetén legcélravezetőbb, ha a nagyobb felüle­teket ragasztott szőnyegpadlóval fedjük le, mert ez a burkolat elviseli a fűtőalj­zat méretváltozásait.

A készre burkolt felület esetén a padló­fűtés üzembe helyezésének időpontja a következő:

• a betonaljzat 28 napos kora,
• 4 napos kötésű esztrich esetén
• ragasztóba rakott burkolatnál 7 na­pos kötésnél,
• cementhabarcs ragasztású burkolat alatt 14 napos kötésnél.

A próbafűtést nem hirtelen felfűtve, ha­nem a hőmérsékletet fokozatosan emel­ve végezzük.

8.49. ábra. Szegőfűtőtest beépítése A. alapváz, B. légterelő, C. burkolat sze­relése.

8.50. ábra. Szegőfűtés kerámiaelemes burkolattal a) nézet, b) beépítési lehetőségek, 1 kerámia szegőelem, 2 süllyesztett szegőprofil, 3 kerámia homloklap burkolat, 4 légcsatorna (A), 5 fűtési légrés (B), 6 láb, 7 pattintott villa, 8 fűtőtest, 9 előremenő fűtőcső, 10 visszatérő vezeték, 11 kapcsoló csavar, 12 tiplizés, 13 ragasztó réteg, 14 hőszigetelés, 15 vakolat, 16 falazat.

8.51. ábra. Szegőfűtés metszete A. általános metszet, B. hőfokszabályozó és burkolat, 1 látszóburkolat, mint kötény, 2 takaró burkolat, 3 hátlap, 4 heveder, 5 csavaros kötés, 6 elasztikus 7 gumicsík, 8 légterelő, 9 tengely, 10 soroló profil, 11 facsavaros kapcsolás (tiplivel), 12 fűtőve­zeték, 13 fűtőborda, 14 csatlakozás a ve­zetékhez, 15 hőfokszabályozó.

8.52. ábra. Falfűtés lábazati szegő mögötti fűtőtesttel.

8.53. ábra. Falfűtés, mint burkolati hőleadó.

8.54. ábra. Padozatról kiemelt parapet fű­tőkészülék burkolási vázlata 1 elektromos üzemű fűtőtest, 2 fűtési nyí­lás, 3 hőszigetelés, 4 könyöklő burkolat, 5 vizes tepsi, 6 nem éghető anyagú bur­kolati takarás (30 cm-ig), 7 szőnyegpadló.

8.55. ábra. Padozatra helyezett parapet (elektromos) fűtőtest 1 fűtőtest, 2 fűtési nyílás, 3 hőszigetelés, 4 könyöklőburkolat, 5 tűzvédő fémlemez, 6 padozati burkolat.

8.56. ábra. Elektromos üzemű fűtőtest burkolata 1 fűtőtest, 2 fűtési nyílás, 3 hőszigetelés, 4 konvekciós légtér, 5 terelő burkolati le­mez, 6 takaró burkolat, 7 könyöklőburko­lat, 8 konvekciós légrés (min. 4 cm), 9 ki­torkolló nyílások, 10 nem éghető anyagú alátétlemez, 11 padozati burkolat.

8.57. ábra. Fűtőtest és ablak parapet burkolatának kapcsolata a) külső konvekciós nyílással, b) felső fűtő nyílással, 1 burkolati homoklemez, 2 konvekciós tér, 3 fűtőtest, 4 konzol, 5 kitorkolló nyílás, 6 ablakkönyöklő burkolata.

8.58. ábra. Fűtési és egyéb gépészeti csövek átvezetése padozati burkolaton a) védőcsőben, b) fóliavédelemmel, c) papírtakarással, 1 átvezetett cső, 2 padozati bur­kolat, 3 ragasztóréteg, 4 fugázás sziloplaszttal, 5 védőcső, 6 dilatációs rés, 7 fólia, 8 takaró korong, 9 hullámpapír dilatáció.

8.59. ábra. Fűtési vezeték elhelyezése faltő szegőben 1 burkolat, 2 takaró műanyag profil, 3 tar­tó villa, 4 fűtéscső.

8.60. ábra. Technológiai falszegő mű­anyag profilokból 1 alj (kapocs) profil, 2 szerelőtér (vezeték részére), 3 lágy műanyag takaró-szegő, 4 látszó takaró lap, 5 lágy takaró-szegő, 6 kapcsolás a falhoz, 7 fal, 8 padozati bur­kolat.

8.61. ábra. Készre szerelt szegőcsatorna 1 aljelem, 2 takaró profil, 3 takarás, 4 sző­nyegpadló csík, 5 tiplis kapcsolás, 6 tartó villa, 7 fűtési vezeték.

8.62. ábra. Technológiai falszegő sarokkiképzés.

8.63. ábra Falszegő csatorna szerelése a) profilok és cső beépítése, b) saroktakaró, c) zug, d) takaró elemekbe épített toldás.

8.64. ábra. Falszegő és a fűtőtest kapcsolatának vonalas rajza 1 látszó takaró profil, 2 fogadó profil, 3 felragasztott szőnyegpadló sáv, 4 csővezeték, 5 csatlakozó idomok, 6 csatlakozó cső, 7 fűtőtest.

8.65. ábra. Műanyag védőcsőben szerelt vízvezetéki nyomócső rendszer központi osztó-gyűjtő szekrényből indítva, a bur­kolati síkok alá süllyesztve a) faliszekrény osztó-gyűjtővel, b) fal és padozat metszete, 1 szekrény, 2 csempe falburkolat, 3 melegvíz osztó, 4 hidegvíz­ osztó, 5 műanyag nyomócső, 6 padozati burkolat, 7 aljzatbeton, 8 fólia, 9 hőszi­getelés, 10 hordozó aljzat vagy födém.

8.66. ábra. Műanyag nyomócső védőcsöves fali csatlakozásának kiépítése a) korongtalp (iker) beépítése és a falhoz való kapcsolása, b) nyomócsövek behúzása, c) fali korongok beállítása, d) csaptelep felszerelése.

Az épületek belső burkolatának terve­zésénél, a megfelelő burkolat kiválasz­tásánál és a kivitelezéskor alapvető szem­pont a funkciónak megfelelő harmoni­kus kapcsolat a burkolat és az azt körül­vevő épületszerkezet között, a követke­zők szerint.

Ezek:

• épületgépészeti berendezések (lásd a következő részt)
• lépcsők és belső terek,
• ablakok és belső falburkolatok,
• ajtók és padozatok,
• belső munkaasztalok burkolatai stb.
• fürdőszobai berendezések,
• belső úszómedencék.

A lépcsők és a belső téri burkolatok kapcsolata

A lépcsők kialakítása egyedi igények függvénye, amelyeknek anyagukban mindenképpen harmonizálni kell a kör­nyezettel, valamint az épület burkola­tával. Márvány anyagú belső burkolatokhoz például jobban illik masszív vas­beton lépcső, valamilyen kőanyagú bur­kolattal, mint egy könnyű favázas lép­cső, szőnyegburkolattal. Faburkolatú helyiségek hajópadlójához vagy parkettájához falépcső illik.

7.1. ábra. Lakáson belüli lépcső kerámialap burkolattal a) egy lap mélységű rovátkolt belépővel, b) kiemelt profilú élszegővel,  c) síkbeli fel­– és belépő profilokkal, d) kiemelt és rovátkolt szegő profillal, lécszerű betételemekkel.

7.2. ábra. Belső vasbeton lépcső kőlap burkolattal 1 vasbeton (nyers) lépcsőszerkezet, 2 vasbeton lemez, 3 épületszerkezet-kiváltás, 4 kőlap belépő fok, 5 kőlap fel­lépő-homloklap.

7.3. ábra. Előregyártott vasbeton lépcsőváz, előregyártott műkő járólappal a) induló, b) érkező lépcső és pihenő kapcsolattal, 1 „L” alakú műkő lépcsőfok, 2 műkő induló lépcsőfok, 3 műkő érkező lépcsőfok, 4 előregyártott lépcsőkar, 5 fogadó kiváltó tartó, 6 induló kiváltó tartó, 7 lépcsőpihenő vasbeton lemezből, 8 vasbeton födém, 9 kibetonozás, 10 lépcsőpihenő burkolata.

7.4. ábra. Előregyártott műkő burkolati elemek a) egyprofilú „Z”, b) egyprofilú „T”, c) egyprofilú „L”, d) két-profilú lapokból, az előkészített és zsaluzott lépcsőkhöz, A. közbenső, B. kezdő, C. záró fokelemek, 1 szemcsézett, 2 teljes rovátkolt, 3 élrovátkolt, 4 fényezett (sima) felülettel.

7.5. ábra. Előregyártott lépcsőburkolatok általános méretjellemzői b = belépés 30-40 cm, h = fellépés 15-20 cm, d = 3-4 cm, Szerkesztési szabály: 2h+b=63-65 cm.

7.6. ábra. Lakáson belüli lépcső és pad­lófűtéshez dilatált táblamező 1 padlóburkolat, 1 lépcső járólap, 3 hom­loklap, 4 ágyazó réteg, 5 dilatáció, 6 elasz­tikus kitöltés, 7 tömb dilatáció, 8 tömbbeton, 9 védőbeton, 10 vízszigetelés, 11 hő­szigetelés, 12 fólia, 13 szigeteléshordó fal, 14 sarokkikenés, 15 hajlatbeton, 16 védőfal, 17 acélháló, 18 padlófűtés cső­rendszere.

7.7. ábra. Összefüggő táblamezőben ké­szülő padló és lépcsőburkolat 1 kő padlóburkolat, 2 kő járólap, 3 hom­loklap, 4 padlófűtés csőrendszere, 5 acél­háló, 6 fűtőaljzat, 7 lépcsőfok tömbbeton­ja, 8 fólia, 9 hőszigetelés, 10 vízszigetelés, 11 védőbeton, 12 ágyazó habarcsréteg.

7.8. ábra. Lakáson belüli lépcső előregyártott járólap hordozó szerkezettel és kerámiaburkolattal.

Hidegburkola­tokhoz, például kerámiához ideális le­het a fémvázas lépcső fa járólapokkal. A vasbeton vagy betonanyagú lépcsők­höz gyakorlatilag bármilyen burkolat jól illeszthető, az előző szempontok fi­gyelembe vételével. A lépcsőkre kerülő kerámialapokat a hagyományos habarcsragasztás helyett célszerű speciális burkolatragasztóval felragasztani, ehhez azonban pontos zsaluzás és kiegyenlítő habarcsréteg szükséges, hogy a lépcsőfokok méretei között legfeljebb 1-2 mm eltérés le­gyen.

7.9. ábra. Belső lépcső előregyártott vas­beton járólapból, kerámiaburkolattal, a járólap alá helyezett rejtett padlóvilágí­tással A.100 %-ban megvilágított padlósík, B. 40-60 %-os szórt fénnyel megvilágított sáv, 1 lámpatest (fénycső), 2 elektromos csatlakozó, 3 elektromos vezeték + védő­cső, 4 előregyártott vasbeton lépcsőlap, 5 ágyazó habarcsréteg, 6 padlóburkolat, 7 kerámiaanyagú lépcsőburkolat, 8 orr­lap, 9 homloklap burkolat, 10 lépcsőfok ágyazása, 11 aljzatbeton, 12 hőszigetelés.

7.11. ábra. Beton- és műkő anyagú lép­csők, ragasztott szőnyeg burkolattal a) járólap, b) élhajlított járólap, c) le- és felhajlított járólap, d) lezárás beépített élvédővel, 1 kész lépcső, 2 beépített élvédő, 3 járólap, 4 járólap élhajlítva, 5 ra­gasztott széles szőnyegsáv.

7.12. ábra. Lépcsőkísérő faltőlábazat ke­rámia lapburkolattal a) egysoros, b) váltó, kétsoros, 1 lépcső­burkolat, 2 vágott lap, 3 külső egész lap, 4 lépcső szerkezete.

7.13. ábra. Lépcsőburkolati szegély- és egyéb profilok beépítése lépcső-, padló-és falburkolatokba – HOMELUX profilok.

7.14. ábra. Lépcsőfokok utólagos borí­tása szőnyeg burkolattal a) lépcsőfok körül, b) lépcsőfok járóoldal felől, c) betonlépcsőn.

7.15. ábra. Kerámiaburkolatú lépcső fém­cső korláttal.

7.16. ábra. Fémkorlát tartó- és mezőosz­lopainak burkolati kapcsolata 1 korlátoszlop, 2 talp, 3 varrat, 4 Menetcsonk, mint tipli szorító, 5 négyzetes, be­fogó profil(vég), 6 fémtipli, 7 burkolat, 8 ágyazó réteg, 9 vasbeton (beton) lépcső­szerkezet.

7.17. ábra. Lépcsőkísérő fogódzó burkolati profillal a) falra szerelve, b) távtartóval, c) konzolra szerelve, 1 fogódzó burkolati profil, 2 hordozó váz, 3 konzol, távtartó, 4 fogadó fal.

7.18. ábra. Belső lépcső kerámiaburkolattal.

A burkolatok általában nyitott hézagok­kal, fentről lefelé haladva készülnek, úgy, hogy a hálóosztás harmonikus ké­pet adjon. Ragasztóként Murexin és Mapei ragasztók használhatók.

A kőburkolatokhoz már nem szükséges ennyire pontos zsaluzás, mert a járóla­pok, ill. homoklapok elhelyezésénél 1-2 cm-t még korrigálni lehet. A ragasz­táshoz, ill. az ágyazáshoz hagyományos cementhabarcsot kell használni. A lép­csőburkolatok megtervezésénél ügyelni kell az induló és a pihenő szint burko­latával való harmóniára, lehetőség sze­rint a burkolatok azonosságára.

A fo­gadó vagy érkező szint burkolata elté­rő is lehet, pl. jól párosítható:

• kő a kővel,
• kő a szőnyeggel.

Kő és fa padlóburkolat csatlakozása igen ritkán hoz jó eredményt.

A műkő, illetve az előregyártott elemes burkolatok csak a lakások külső lépcső­ihez és a lépcsőházak burkolataihoz fo­gadhatók el. Régi beton és műkő lép­csők burkolhatok gumival vagy sző­nyeggel, Mapei és Murexin ragasztók­kal.

Faburkolat betonlépcsőre – a kopogó hang miatt – ma már alig készül, fa- és fémvázas lépcsőknél viszont általában faanyagú járófelületek készülnek.

A faltő burkolatokat kő- vagy kerámia­burkolatoknál a járólappal azonos anyag­ból, színeit és struktúráját kevésbé hang­súlyozottan kell készíteni. Több ameri­kai országban szőnyeggel burkolt lépcsőkhöz 10-100 cm magas, „kísérő” bur­kolat készül, a járólap burkolatával azo­nos anyagból. A lépcső-, illetve falsíkok csatlakozása ragasztással úgy megoldha­tó, hogy szinte észrevehetetlen. A korlátok és a járólap burkolatai köz­oszlopoknál és mezőoszlopoknál tőcsavarral kapcsolhatók, azonban ez na­gyon pontos tervezést és kivitelezést igényel. Készíthetők a korlátoszlopok úgy is, hogy a kész burkolatra, pl. vas­tag kő járólapra készített előfuratba he­lyezzük be a fémtiplis tőcsavarokat, így a lépcső ritmusa határozza meg a csat­lakozó osztó- vagy tartórudak helyét és méretét.

7.19. ábra. Reprezentatív belső lépcső ke­rámia fal- és falszegő burkolata, szőnyeg­borítású lépcsőburkolattal.

Az ablakok és a belső burkolatok kapcsolata

Az ablakok és erkélyajtók másképp kap­csolódnak a padló-, ill. a falburkola­tokhoz, mint a lépcsők vagy az ajtók. Az ablakkávák belső burkolatánál az esztétikus megjelenésen túl, álló és fek­vő tetőablakoknál egyaránt elsődleges a kellő benapozás biztosítása. Az abla­kok alsó részének, a könyöklőknek fel­adata eredetileg az ablak bepárásodásából származó víz falsíkon kívülre ve­zetése volt, ma azonban, mivel a kor­szerű hőtechnikai keresztmetszetű abla­kok nem párásodnak és nincs kondenzvíz kicsapódás, ez már nem kerül annyi­ra előtérbe. Másodlagos funkciójuk bi­zonyos tároló (polc) szerep, például vi­rágok számára.

7.20. ábra. Ablakkáva belső burkolata a) hagyományos megoldás, b) korszerű megoldás, c) ferdén lemetszett kávával.

7.21. ábra. Tetőablak belső keretburkola­ta, a) normál, ferde kávával, b) alsó mun­kaasztallal, c) alsó kiegészítő (rakodó) áll­vánnyal.

7.22. ábra. Kész ablakok belső burkolatai sorolt tetőablakoknál.

7.23. ábra. Ablakkönyöklő, mint burkoló elem.

7.24. ábra. Előregyártott ablakkönyöklők a) normál, b) normál peremes, c) normál nagy peremes, elektromos és egyéb sze­relvények beépítését biztosító megoldás.

7.25. ábra. Ablakkönyöklő és a belső fal­burkolatok a) faburkolattal, b) gipszkarton lemez bur­kolattal, 1 normál könyöklő, 2 peremes szellőzőhézagos könyöklő (lapradiátor fölött ajánlott), 3 heveder, 4 burkolat, 5 hőszigetelés.

Az erkélyajtók és az üvegfalak, valamint a padozat kapcsolatánál a hőtechnikai szempontok az elsődlegesek. Igen lénye­ges, hogy a nyílászáró tengelyvonala egybe essen a padozati és a külső, hőszi­geteléssel kitöltött dilatáció vonalával.

7.26. ábra. Toló erkélyajtó és padlóburkolat kapcsolata 1 tokküszöb, 2 padlóburkolat, 3 erkélyburkolat, 4 ágyazó habarcsréteg, 5 épü­letszerkezet, 6 elasztikus kitt, 7 habosított kitöltő hőszigetelés, 8 dilatáció, 9 padozat alatti hőszigetelés, 10 aljzatbeton.

7.27. ábra. Bejárati vagy belső ajtó lég­záró küszöbkialakítása 1 ajtószárny, 2 légzáró tömítő szerkezet, 3 küszöbprofil, 4 burkolat, 5 elasztikus tö­mítő sáv, 6 tipli, 7 facsavar, 8 esztrich, 9 aljzatbeton.

7.28. ábra. Belső faajtó alsó csúszó tömí­téssel, dilatált burkolat esetén 1 ajtószárny, 2 tömítő profil, 3 műanyag küszöbprofil, 4 ragasztás, 5 burkolat, 6 ágyazó réteg, 7 parketta, 8 ragasztó, 9 aljzatbeton, 10 elasztikus fugázás, 11 di­latáció.

7.29. ábra. Ajtó és padlóburkolat kapcso­lata 1 ajtószárny, 2 gumi küszöbprofil, 3 foga­dó sín, 4 burkolat, 5 ragasztó réteg, 6 alj­zatbeton, 7 dilatáció, 8 sziloplaszt tömí­tés, 9 tipli.

7.30. ábra. Ajtó küszöb nélkül, átfutó bur­kolattal 1 ajtószárny, 2 „seprős” profil, 3 facsavaros kapcsolás, 4 burkolat, 5 fugázás, 6 ragasztó réteg, 7 aljzatbeton.

7.31. ábra. Üvegajtó és a burkolat kapcso­lata a küszöbvonalban 1 edzett üveg, ajtószárny, 2 lábazati pro­fil, 3 „seprű” profil, 4 ragasztás, 5 fém­fólia, 6 kőburkolat, 7 ágyazó habarcsré­teg, 8 aljzatbeton.

7.32. ábra. Korszerű ajtótok és falburkolat kapcsolata 1 falburkolat, 2 heveder, 3 fogadó fal, 4 elasztikus fugázás, 5 tokborító, 6 vaktok, 7 tokkeret, 8 kapcsoló facsavar, 9 ajtó­szárny, 10 tömítő csík.

Az ajtók és a burkolatok kapcsolata

Az ajtók és a falburkolatok kapcsolását a faanyagú falburkolatoknál részben már elemeztük, és a padozatok össze­építésével is már részben foglalkoz­tunk.

Az ajtóküszöbök készítésekor a burko­latkapcsolás viszonylag egyszerű, mi­vel a küszöbbel könnyen takarható. Át­futó küszöbnél vagy a takart profilos küszöbnél a helyzet már nem ilyen egy­szerű, erre ábrákkal mutatunk néhány példát.

7.33. ábra. Bejárati sávos szőnyegburko­lat göngyölíthető elemre ragasztva a) egyprofilú, b) kétprofilú csuklós hordo­zóréteggel, 1 padlóburkolat (kerámia) 2 burkolati ragasztó réteg, 3 alumínium vagy réz keretprofil, 4 műanyag kezdőe­lem, 5 szőnyeg aljprofil, 6 szőnyegburko­lat, 7 gumilemez, 8 csuklós soroló, 9 tá­masztó lágygumi profil, 10 látszó kapocs­profil, 11 rézsűs záróprofil, 12 aljzat.

7.34. ábra. Cipőtisztító szőnyegsáv repre­zentatív épület előterében.

7.35. ábra. Szőnyegsáv elemeinek göngyölítése az aljzat takarításához.

7.36. ábra. Szőnyegpadló záróelem a) egyprofilú, b) kapcsolt profilú, 1 záró gumiprofil, 2 műanyag szegőprofil, 3 két­oldali (dupla) ragasztó, 4 szőnyegpadló hulladékából vágott takarócsík.

7.37. ábra. Kerámiaburkolatú konyhai és munkalapok.

Szőnyegpadló kiegészítők

Nagyobb forgalmú helyeken, de igé­nyesebb lakások előterében is gyakori a süllyesztett lábtörlő szőnyeg elhelyezé­se. A keretbe foglalt és süllyesztett sző­nyegbetét rovátkolt elemei általában a közlekedés irányára merőlegesen futnak, hogy könnyen felgöngyölíthetők és taka­ríthatók (kivehetők) legyenek. A kapcsolt hordozóprofil perforált keresztmetsze­tének köszönhetően a cipőtalp szennye­ződése áthull a lábtörlő alá, a szőnyeg pedig-a zajmentes közlekedésen túl – egyúttal a cipőtalpat is megtisztítja.

Munkaasztalok burkolatai

Igényes konyhák szekrényeinek mun­kalapját – még a közelmúltban is – márványlapokkal fedték, ám ezek nem bizonyultak hosszú életűnek. Ma a konyhai beépített szekrények mun­kafelületét általában igényes kerámia­burkolatokkal látják el, helyszínen ra­gasztva. Az élettartam nagyban függ a burkolástól, amely azonban csak a kö­vetkező feltételek teljesülése mellett lesz megfelelő minőségű:

• a teherhordó szerkezetet adó szek­rénynek stabilnak kell lennie,
• a munkalap aljzatát jelentő szek­rény fedőlapnak a rugalmassága a lehető legkisebb legyen,
• a burkolathoz használt ragasztónak vízre, gőzre és a forró edények által okozott hőre ellenállónak kell lennie,
• a kerámialap anyaga max. félke­ménységű lehet (a változó hőterhe-lések miatt),
• a fugázó anyag lehetőleg műgyanta bázisú legyen.

A burkolás menete azonos az egyéb, nem vakolt felületre való ragasztott el­járással.

7.38. ábra. Munkalap burkolásának me­nete a) kezdősor lerakása az asztalhoz kap­csolt sorléchez, b) burkolás az előre lera­kott szegősorhoz.

7.39. ábra. Munkalap szegősorának törés­pontja a) sarokelem ragasztása, b) belső sarok bevágása és ragasztása.

7.40. ábra. Kerámiaburkolattal ellátott munkalap rétegszerkezete 1 kerámialap, 2 vízmentes ragasztó és fu­gázó, 3 elasztikus fugatömítés, 4 teher­hordó munkalap, 5 mosogató, 6 szegő­profil.

7.41. ábra. Konyhai munkalap burkolatának készítése a) burkolat ragasztása, b) fugák beöntése, c) mobil hézagok kitöltése rugalmas fugázóval.

7.42. ábra. Vízmentesen szigetelt konyhai padozat 1 kerámiaburkolat, 2 lábazati szegősor, 3 kerámia falburkolat, 4 vízmentes fugázás, 5 teherhordó munkalap, 6 aljzat, 7 fólia, 8 hőszigetelés.

Úszómedencék burkolása

Az épületeken belüli úszómedencék burkolása jelentősen eltér a külső téri úszómedencék burkolásától.

Az eltérés okai a következők:

• a beltéri burkolatoknak és a ragasz­tóknak nem kell fagyállónak len­niük,
• a kültéri medence falait érő változó hőmérséklet eróziós hatása nagy, belső feszültséget okoz a felületi burkolat ragasztóanyagában, fugái­ban, sőt, sok esetben a burkolat – egyébként fagyálló – felületében is. Gondoljunk arra, hogy télen a szerkezet belső hőmérséklete éjsza­kára -20 °C alá is csökkenhet, az ezt követő napon pedig a felület akár +10 °C-ra is felmelegedhet, anélkül, hogy a belső rész felmele­gedne. Ugyanez a különbség ter­mészetesen nyáron is létezik, de ezt nem kíséri a kifagyás veszélye.

A beltéri burkolatok ragasztásához cél­szerű műanyag bázisú ragasztót hasz­nálni és nyitott fugákat készíteni. A fu­gák kitöltéséhez csak kisebb felülethez felel meg cementhabarcs, inkább ilyen­kor is használjunk speciális fugázókat és az epoxi gyanta fugázókat.

7.43. ábra. Kerámiaburkolattal készített úszómedence.

7.44. ábra. Úszómedence kerámiaburko­latának kiegészítő elemei 1 négyzetes burkolólap, 2 csempeléc be­tét, 3 domború sarok-belső, 4 domború élléc, 5 domború sarok-külső, 6 homorú sarok-külső, 7 homorú sarok-belső, 8 ho­morú élléc.

7.45. ábra. Kiemelt medence burkolatának sarokrészlete.

7.46. ábra. Úszómedence kiemelt szegő­vel és kerámiaburkolattal 1 vasbeton medencefal, 2 fogódzó-öböl, 3 fogódzó rudazat, 4 záró burkolat, 5 le­gömbölyítés fél és egész elemmel, 6 bel­ső falburkolat, 7 külső falburkolat, 8 bur­kolati dilatáció, 9 sziloplaszt, 10 dilatációs gumibetét, 11 szerkezeti dilatáció, 12 víz­szigetelés.

A medencék burkolatát – még össze­függő vasbeton teknők esetében is – feltétlenül dilatálni kell, legalább 12-16 m²-enként, úgy, hogy a burkolt felü­let dilatáción belüli egybefüggő mérete beltéren 6, kültéren 4 m-nél nagyobb ne legyen. A dilatációs rés a felülettől a vasbeton szerkezetig terjedjen, úgy, hogy a rugalmas fugakitöltővel könnyen síkba hozható legyen. A dilatációs hé­zag szélessége legalább a többi fuga méretével azonos legyen, úgy, hogy a dilatációs mező minden méterére 1 mm tágulási hézag essen, ami annyit jelent, hogy pl. 6 m táblaméret esetén a dilatá­ciós hézag mérete legalább 6 mm.

7.47. ábra. Úszómedence burkolata feszí­tett víztükörhöz, külső túlfolyóval 1 vasbeton medencefal, 2 fogódzó bur­koló profil, 3 kerámia burkolóléc, 4 kerá­mia falburkolat, 5 folyóka burkolat, 6 taposórács, 7 vízmentes tömítés, 8 külső padlóburkolat, 9 rugalmas és vízmentes kitöltésű dilatáció.

7.48. ábra. Úszómedence egypontos víz­gyűjtővel 1 vasbeton fal, 2 fogódzó peremszegő, 3 vízgyűjtő sáv matt burkolattal, 4 belső fal­burkolat, 5 összefolyó, 6 rugalmas kap­csolat, 7 padlóburkolat, 8 dilatáció.

Különös figyelem és pontosság szük­séges a feszített víztükör vízelvezetésé­nek megoldásához, mert akár 1-2 mm-es pontatlanság is elegendő ahhoz, hogy a medence használata során gondokat okozzon, hiszen az alacsonyabb részeken több víz bukik át, ami – főként színes és mázas kerámiáknál – a fo­lyási perem elszíneződését és vízkő ki­rakodását okozza. A medencék padozati burkolatához cél­szerű a kevésbé csúszós burkolólapokat választani.

7.49. ábra. Úszómedence sávos vízgyűjtő­vel 1 vasbeton fal, 2 fogódzóperem, 3 csú­szásmentes szegő, 4 falburkolat, 5 gyűj­tőcsatorna, 6 összefolyó, 7 csúszásmen­tes külső szegő, 8 elasztikus ágyazati ré­teg, 9 dilatáció, 10 dilatációs gumibetét.

7.50. ábra. Úszómedence külső csatornás vízgyűjtővel 1 vasbeton medencefal, 2 kerámia falburkolat, 3 fogódzó perem, 4 csúszásmentes szegő, 5 vízgyűjtő csatorna, 6 csúszás­mentes rács, 7 kerámia padlóburkolat, 8 dilatációs gumiprofil, 9 dilatáció, 10 rugal­mas fugakitöltés.

7.51. ábra. Feszített víztükrű fogódzópere­mes úszómedence 1 vasbeton fal, 2 perem, 3 matt felület, 4 kerámia falburkolat, 5 rácsos fedésű víz­gyűjtő, 6 padlóburkolat, 7 dilatáció.

7.52. ábra. Külső vízgyűjtőperemes úszó­medence extrudált kerámiaprofilos csa­tornával 1 vasbeton medence, 2 fogódzóperem, 3 kerámia falburkolat, 4 folyóka, 5 hosszrá­csozat, 6 vízmentes kapcsolat, 7 dilatá­ciós gumiprofil, 8 dilatáció, 9 kerámia padlóburkolat, 10 vízmentes dilatáció kitöltés.

7.53. ábra. Belső vízgyűjtős úszómedence 1 vasbeton medencefal, 2 falburkolat, 3 túlfolyó, 4 gyűjtővezeték a vízforgató­hoz, 5 gallér, 6 vízszigetelés, 7 vízszint, 8 takarófedés (burkolathoz), 9 epoxi be­vonat, 10 fogódzóperem, 11 műtárgy, 12 padlóburkolat, 13 dilatációs gumipro­fil, 14 dilatáció lezárás, 15 dilatáció.

Fürdőszobai berendezések beépítése és burkolása

A beépített vizes berendezések – a ká­daktól a zuhanyozókig – többnyire hordozó falakkal vannak körülvéve, ezek régebben hagyományos techniká­val, téglából falazva készültek. Ma – az esetek többségében – a berendezést kész köténylemezzel vagy habosított hordozófallal ellátva szállítják a be­építés helyére.

7.54. ábra. Fürdőkád utólagos beépítése speciális tömítő szalaggal A. kád behelyezése „öntapadós” tömítővel, B. tömítés felragasztása beépítés előtt, C. beépítés utáni felső szalagrész eltávolítása, D. vízmentes fugázás, 1 kádperem, 2 csempeburkolat, 3 tömítőszalag, 4 „tépő” szalagsáv, 5 perforáció, 6 szorítóperem, 7 fóliarátét (végig), 8 vízmentes anyagú fugázás.

7.55. ábra Fürdőkád burkolati hőszigetelő és hordozó fala habosított anyagból.

7.56. ábra. Zuhanytál hőszigetelő hable­mez burkoló eleme.

7.57. ábra. Hőszigetelő falpanelek kap­csolása fürdőkádnál és zuhanytálnál.

7.58. ábra. Készre szerelt és hőszigetelt hordozó falba a kád a csempeburkolás után is behelyezhető.

7.59. ábra. Sarokkád speciális burkolati hordozó és határoló fala habosított anyagból (a burkolás a kád beépítésétől függetlenül is készíthető).

A habosított hordozófal két változata:

• a habosítást magára a kádra töltik rá, megfelelő habosító sablonban hazai gyártók,
• külön-külön burkolat készül, ame­lyet összeillesztenek (külföldi gyár­tók).

A szerelt burkolat anyaga műanyag, amelyhez igen jól tapad a habarcs és a csemperagasztó.

A beépítés menete:

• elő kell szerelni a víz és a csatorna ki- és bekötéseit,
• a hőszigetelő elemeket csavaros kötéssel, szintbe állítva el kell he­lyezni,
• be kell építeni a kádat vagy el kell készíteni a burkolatot,
• a kádat be kell kötni és a peremet vízmentesen tömíteni kell.

7.60. ábra. Burkolati síkok kapcsolatai HOMELUX profilokkal.

7.61. ábra. Tagozott külső felületű kád beépítése hőszigetelő hablemezből készülő elemekből 1 fürdőkád, 2 beépített falburkolat, 3 ragasztott tagozati elem, 4 ragasztott záró tagozati profil, 5 beállító csavar.

7.62. ábra. Fürdőkád beépítése fémvázhoz kapcsolt burkoló elemekkel.