• aljzat
• cement
• gipsz

Esztrichek: cement-, magnezit-, gipsz- és öntött aszfalt esztrichek

A betonaljzatok mellett a padlóburkolatok másik jellem­ző aljzattípusát az esztrichek képezik (5.4. ábra).

5.4. ábra. Esztrichréteg elhelyezkedése

Az esztrich közvetlenül szilárd aljzatra vagy technológiai elválasztó réteggel védett egyéb rétegre (pl. hőszigetelés) készített monolit szer­kezet, amely lehet használatra közvetlenül alkal­mas koptatóréteg vagy a padlóburkolat aljzata.

Anyagát tekintve az esztrich tulajdonképpen egy speci­ális habarcs, melynek kötőanyaga legtöbbször cement vagy magnézia. Az esztrichek általában 1-4 cm (max. 5 cm) vas­tagságban készülnek.

Kötőanyaguk alapján a következő tí­pusokat különböztethetjük meg:

• cementesztrich;
• magnezitesztrich;
• anhidrit (gipsz-) esztrich;
• öntött aszfalt esztrich.

Az alattuk lévő szerkezettel való kapcsolat alapján meg­különböztetünk tapadó- (kötött), úsztatott, illetve csúszó-esztricheket.

Az esztrichek finom szemcseméretűek, kis rétegvastagságúak, általában aljzatkiegyenlítőként is funkcionál­nak, ezért nagyon pontosan kell őket kialakítani. A tapadó esztrich csak tiszta, felérdesített aljzatra hordható fel. Az úsztatott és a csúszóesztricheket elválasztó rétegre terítik.

Az esztrichek keverése az építés helyszínén történik gépi keverőkkel (a megfelelő, homogén „habarcs” csak így állít­ható elő). A keverés után a bedolgozást minél előbb meg kell kezdeni. A friss esztrich többnyire híg, folyós konzisztenciá­jú, ennek megfelelően öntve, vagy szivattyú alkalmazásával dolgozzák be (5.5. ábra). Az önterülő esztricheknél kevés simító munkával egyenletes sík felület képezhető.

5.5. ábra. Friss esztrich bedolgozása

Az esztrichréteg szélei mentén a falak és az esztrich közé mindig (rugalmas) elválasztó réteget kell beépíteni. Az alj­zatbetonhoz hasonlóan az esztrichet szintén dilatálni kell. A mozgási hézagokkal tagolt felület legnagyobb mérete az esztrich típusától függ (általában 20-30 m²-ként szükséges).

Cementesztrichek

A cementesztrichek cement, adalékanyag, víz, valamint egyéb kiegészítő szerek keverékéből készülnek. Ez az egyik leggyakrabban alkalmazott esztrich. Az adalékanyag első­sorban homok, homokos kavics, zúzottkő vagy egyéb ter­mészetes kemény kő lehet. A legnagyobb szemcseméret az esztrichréteg vastagságától függ. 40 mm alatti rétegvastag­ság esetén max. 8 mm, 40 mm-nél nagyobb rétegvastagság esetén legfeljebb 16 mm lehet az adalékanyagok szemcse­mérete. A természetes kő (márvány, gránit stb.) adalékanyag felhasználásával készült és a kikeményedés után a felületén megcsiszolt esztrich a terrazzó. Ha a cementesztrich köz­vetlen járófelületet képez, akkor a felületét érdesíteni kell (recés hengerrel).

A friss cementesztrichek nem minden esetben folyósak, előfordul földnedves konzisztencia is. Ezeket nem öntve, hanem – az aljzatbetonokhoz hasonlóan – vezetősávok se­gítségével készítik.

A száradás folyamatát alapvetően meghatározza az eszt­richréteg vastagsága és a környezeti feltételek. A cement­esztrich készítését követően leghamarabb három nap múlva lehet rálépni, jelentősebb terhelés csak 7 nap elteltével érhe­ti. A teljes száradáshoz (kötéshez) általában 4-6 hét szük­séges. Fűtött padlószerkezetként történő beépítés esetén a felfűtést kb. 3 hét elteltével lehet megkezdeni.

Magnezitesztrich

A magnezitesztrich magnézium-oxid (MgO), különbö­ző adalékanyagok és magnézium-klorid (MgCl₂ – vizes sóoldat) keveréke, melyet esetleg különböző adalékszerekkel egészítenek ki. A jellemzően kvarchomokból és falisztből készülő adalékanyagok kiválasztása a várható terhelés­től függ. A friss keverék kémiai reakciójának eredménye a kemény, kőszerű végtermék. A kötési időt a klimatikus jellemzők határozzák meg. Alacsony hőmérsékletű, illetve magas nedvességtartalmú levegő a kiszáradás elhúzódását eredményezi.

A magnezitesztrichek kizárólag belső térben és csak telje­sen száraz felületen alkalmazhatók. Ha a magnezitesztrichre párazáró burkolat kerül, akkor az esztrich alá párazáró ré­teget kell beépíteni. A magnézum-klorid meglehetősen ag­resszív tulajdonságú, ezért fém és vasbeton szerkezetekkel közvetlenül nem érintkezhet.

Anhidrit (gipsz-)esztrichek

Az anhidrit (gipsz-)esztrichek alapvető alkotórésze a kalcium-szulfát kötőanyag, az adalékanyagok és a víz. A kalcium-szulfát kötőanyagok a teljes reakció és száradás után a cementkőhöz hasonló szilárdságot érnek el. A kötő­anyag alapanyagaként felhasználható többféle anhidrittől függően az gipszesztrichek kötési sebessége és felületi tu­lajdonsága különböző lehet (anhidrit=finomra őrölt gipsz).

A gipszesztrichek könnyen terülő (szinte önszintező), folyékony esztrichként viszonylag csekély munkaráfordí­tás mellett sík felületet biztosítanak. A gyors reakciónak köszönhetően általában 24 óra elteltével járhatók. Fűtött padlószerkezetként történő beépítés esetén a felfűtési sza­kasz 7 nap elteltével kezdődhet. A burkolás megkezdéséhez szükséges szilárdság párazáró burkolatok alkalmazása ese­tén legfeljebb 0,5 CM% maradó nedvességtartalom esetén érhető el. A száradási folyamat a környezeti feltételektől és az esztrich vastagságától függ.

A gipszesztrichek nedvességre fokozottan érzékenyek. A száradást követően megnövekedett nedvességtartalom a szilárdság jelentős csökkenését idézheti elő, mivel a már kialakult gipszkristályok a víz hatására részben feloldód­nak. Ennek következtében a gipszesztrichek kizárólag bel­téri, száraz területeken alkalmazhatók. Párazáró burkolat esetén az esztrich alatt párazáró réteget kell beépíteni.

A kötőanyagok az alapanyagtól és a beépítési eljárás­tól függően hajlamosak leülepedésre, azaz a könnyű kötőanyag felgyűlik az esztrich felületén. Ez a felületen tömör, kemény, de sérülékeny (kevésbé szilárd) gyantahéj kialaku­lásához vezethet. A technológia ismert szabályai szerint az ilyen felületet – ha nincs más jellegű gyártói utasítás – csi­szolópapírral kell megcsiszolni.

Öntött aszfalt esztrichek

Az öntött aszfalt esztrichek bitumen, homok és más ás­ványi anyagok (pl. zúzottkő, kőpor) keverékéből készülnek. A kész esztrich bitumentartalma kb. 8-10 tömeg%, az ada­lékanyagok szemcsemérete legfeljebb 5 mm lehet.

Az esztrichmasszát kb. 250 °C hőmérsékleten sűrűn fo­lyós állapotban dolgozzák be. A leterített, még meleg aszfalt felületébe finom kvarchomokot hengerelnek/dörzsölnek. A kvarchomokkal képzett, viszonylag durva felület a ké­sőbbi padlóburkolási munkák során jobb tapadást biztosít. Az aszfaltesztrich környezeti hőmérsékletre történő lehűlé­se után közvetlenül megkezdhető a burkolat fektetése.