Többlakásos házak - 172. oldal

Vannak, akik családi házukat ma­gas telekre, de ha lehet, legalábbis jó magasra akarják építeni, s olyanok is, akik sokemeletes épületben, vagyis mások fölött szeretnének lakni, illet­ve élni. Az ember természeténél fog­va felfelé törekszik; ha teheti, ottho­nát minél inkább kiemelkedő helyre telepíti, a többiek fölé, a város fölé, a táj fölé. Ezt a törekvését valósította meg már több ezer évvel ezelőtt, mi­óta emeletes, vagyis többszintes há­zat épít magának, családjának, a kö­zösségnek.

A többszintes lakóépületek általában egynél több lakást foglalnak maguk­ban, legyenek akár kétgenerációs, osz­tott szintes, iker- vagy sorházak stb.

4.1. ábra Kétgenerációs lakóház közös lépcsőházzal a) kerti kép; bejárati; c) véghomlokzati; d) földszinti; e) tetőtéri alaprajz.

Az ember lakással szemben támasztott igényeinek kielégítése érdekében álta­lában felülmúlja önmagát, hogy minél szebb, kényelmesebb házban és kör­nyezetben lakhasson, élhesse le életét. Természetesen ezeknek az elvárásoknak, a nyugalomnak, meghittségnek legin­kább az önálló telken elhelyezett családi ház képes megfelelni, ám ez nem jelenti azt, hogy ne biztosíthatnánk magunk­nak kellemes körülményeket egy több­lakásos vagy kétgenerációs épületben.

Kétgenerációs családi ház

A kétgenerációs családi házak külsőleg semmiben sem térnek el egy szimpla magánháztól, ám kialakításuk folytán két korosztály, a szülők (vagyis a nagy­szülők) és a fiatalok együttélését teszik lehetővé. Közös bejárattal és rendsze­rint közös előszobával rendelkeznek. A közös helyiségből (előszobából, szél­fogóból vagy a belső lépcső teréből) nyílik két irányba az egyébként egyet­len lakásként is használható két lak­rész. Általában mindkét lakrész önálló konyhával és fürdőszobával (valamint WC-vel) rendelkezik.

Kétgenerációs lakások egy-, két­ vagy háromszintes házakban egyaránt megvalósíthatók. Utóbbi esetben az egyik szinten a kisebb létszámú, a funk­cionálisan kapcsolt másik kettőn a né­pesebb generáció nyer elhelyezést. Ha a ház magassága vagy a terepviszonyok lehetővé teszik, mindkét család részére közvetlen kertkapcsolat teremthető; a földszinti lakrészből az épület minden oldaláról, az emelet(ek)ről külső lépcső­vel, a teraszon vagy erkélyen keresztül. Cikkünk ezen oldalán példaként egy olyan földszint+tetőteres kétgenerációs lakást is bemutatunk, amelynek két, egy­más melletti bejárata van. Ennek alapján ugyan akár kétlakásos épületnek is mi­nősíthetnénk, ám valójában mégsem az, mert a lakrészek belső kapcsolatban áll­nak egymással, így egyetlen család számára is alkalmas lakóhelyül szolgálhat.

4.2. ábra Kétszer egylakásos lakóház két végbejárattal a) földszinti; b) tetőtéri; c) pincealaprajz; d) kerti kép.

Alacsony, intenzív beépítési módok

A hazai szakmai és épület elhelyezési terminus technikusok között e kategó­riának nincs összefoglaló elnevezése. A tárgyalt épületfajtáknak (egy- vagy többszintes sorházak, láncházak, átrium­ házak stb.) az a jellegzetességük, hogy a kertes családi házak lakóértékét igyekeznek biztosítani a sűrű beépítés gazdasági előnyei mellett. Jellemző­jük, hogy valamennyi lakásegységnek közvetlen kertkapcsolata és – ha bár­mily kicsiny is – saját használatú kert­je van.

4.4. ábra A kétszer három lakásos lakóház e megoldása gazdasági szempontból a „mérsékelt” kategóriába tartozik, megjelenésének köszönhetően azonban könnyen kapcsolható a kerthez, a természethez.

Gazdasági kérdések és összefüggések

Az előző fejezetben szó esett a köz­művesítésről és arról a problémáról, hogy a magas közművesítettségi szint költségei a telekárban jelennek meg: minél jobb egy terület infrastrukturális ellátása, annál nagyobb a terület-elő­készítés fajlagos költsége. A jól ellátott városi lakótelkek piaci ára a nagy ke­reslet miatt még ennél is magasabb, így a zöldövezeti nagy telkes városi csalá­di házak – „villák” – építését csak a nagyon tehetős építtetői rétegek enged­hetik meg maguknak. Az ennél alacso­nyabb jövedelmű lakosságnak tehát látszólag két választása van: vagy többszintes, többlakásos épületbe – la­kótelepre – költözik, vagy olyan, távoli és rosszul ellátott helyen épít családi házat, ahol a telekár még elérhető szá­mára. Ekkor azonban nélkülözni kény­szerül a városias lakókörnyezet szolgáltatásait, és a csatornázatlan területek beépítésével tovább nyílik a „közmű­olló” is, súlyos környezeti veszély­helyzetet teremtve.

Kisebb telkek esetén a szeparáltabb lakás- és kerthasználat, rendezett tele­püléskörnyezet minőségileg más beépí­tési móddal és épületfajtával biztosít­ható (pl. zárt sorú beépítéssel), de ennek hagyományos formája még mindig la­kásonkénti magas telekárat jelenthet a jól ellátott, frekventált területeken. Ennél is nagyobb lakássűrűség (lakásegység- re vetített kisebb telekterület) csak speciális épületformákkal érhető el. Ezeknek lakásegységei azonban olyan közelségbe kerülnek egymáshoz, hogy csupán építési szabályokkal és építés­rendészeti eszközökkel az egymást za­varó hatásokat nem lehetne elhárítani.

Az alacsony, intenzív beépítési mó­dot tehát az is megkülönbözteti a ha­gyományos zárt sorú beépítéstől, hogy itt a lakásberuházás csakis egységesen kezdeményezhető. A lakásokat együtte­sen kell megtervezni, és a térben össze­függő épületeket egyszerre kell meg­építeni (nem lehet ideiglenes „foghíjat” hagyni, mint a külön-külön, eltérő idő­ben épülő zárt sorú épületeknél), viszont igen magas (akár 50-60 lakás/ha) sű­rűség is elérhető, vagyis a lakásegy­ségre vetített telekhányad – és annak ára – a szabadon álló családi házas be­építésnél megkívánt érték 18-20%-ára is csökkenhet.

Az intenzív beépítés mód természe­tesen teljes közművesítést feltételez, csatornaközmű nélkül ugyanis a talaj­ba juttatott szennyvíz környezeti kataszt­rófát okozna. Ugyanúgy a teljes körű városi közszolgáltatások is nélkülöz­hetetlenek: pl. a korszerű, gyakori sze­métbegyűjtés, mert itt a kicsiny kertek nem alkalmasak a szerves hulladék komposztálására; vagy a környezetkí­mélő fűtés, mivel a szilárd tüzelőanyag elviselhetetlen légszennyezést idézne elő a sűrűn beépített területen stb.

Te­hát az ilyen beépítés mód nem a rosszul ellátott falusias lakóterület sűrűbb vál­tozata, hanem a magas fokon közmű­vesített, intenzív beépítésű városias la­kóterület alacsony házakat tartalmazó formája. A „falusi sorház” – ha a falu­sias jelleget a konyhakertészet és az állattartás igényével azonosítjuk – értelmetlen kategória. Lehet kisebb tele­püléseken is intenzív beépítési módot alkalmazni, de csak ott, ahol ennek köz­műfeltételei adottak, és a lakók nem akarnak háztáji gazdálkodással foglal­kozni. Az alacsony, intenzív beépítés­ mód felfogható a hagyományos városi családiház-építés területtakarékosabb – gazdaságosabb – alternatívájaként.

A többszintes, intenzív beépítésű la­kástelepítéseknél is a sűrűség csökke­nése tapasztalható az utóbbi időben. Kiderült, hogy a magas lakótömböket a lakók nem kedvelik, és valójában a ma­gas lakóépület gazdaságilag sem igazolható. A fejlett országokban lakásonként 1,5-1,8 gépkocsi számára kell parkolót biztosítani (45-50 m² területigény), és szigorú előírások vannak a kertterület minimumára is (nálunk ma 14 m²/szoba). Mindez azt jelenti, hogy egy há­romszobás, kb. 90 m²-es bruttó alapte­rületű lakáshoz csaknem ugyanannyi szabad területnek kell tartoznia. Egy bruttó 120 m²-nyi kétszintes sorház elfér egy kb. 6×24 m méretű telekterületen, vagyis a fajla­gos szintterületi mutatója 0,8. Ez a sű­rűség már gazdaságilag is reális alter­natívája a többszintes, többlakásos épületekkel elérhető értéknek.

Manapság a nyugat-európai orszá­gokban a városkörnyéki területeken megvalósuló telepszerű lakásépítésben egyre inkább a tömbtelkes, alacsony intenzív beépítési mód a jellemző. (A hagyományos többszintes épületek inkább a városi belső területekre húzód­nak vissza.) A tárgyalt beépítés módot tekinthetjük tehát a lakótelep-építés al­ternatívájának is. Kialakultak olyan épületformák is, amelyek többlakásos épü­letek jellemzőivel bírnak, de a kertes életmód lakóértékét nyújtják.

4.5. ábra Tömbtelek beépítése kapcsolt sorházakkal, utcai garázzsal és gépkocsi ­parkolóval, belső gyalogosúttal.

4.6. ábra Tömbtelek beépítése kétsoros sorházzal, utcai garázzsal és gépkocsi­ parkolóval, belső átjáró gyalogosúttal.

4.7. ábra Tömbtelek beépítése kétsoros sorházzal, utcai garázzsal és gépkocsi ­parkolóval, belső vegyes (autó/személy) forgalmú áthajtó úttal.

4.8. ábra Tömbtelek beépítése négyszer három lakóegységes sorházzal (épületbeni garázselhelyezéssel), belső térburkolatú vegyes forgalommal.

4.9. ábra Tömbtelek-beépítés középen át­haladó belső gyalogosúttal, épületben el­helyezett személygépkocsi-tárolóval.

4.10 ábra Tömbtelek külső utcai kapcso­lata személy- és gépkocsiforgalomhoz.

4.11. ábra Tömbtelken elhelyezendő, több egységből álló kétlakásos lakóház oldalsó bejárattal.

Átrium házak

Az átrium ház nagy laksűrűség mellett meglehetősen magas lakóértéket biz­tosító épülettípus. A csoportosan meg- valósított épületek közül a lakóknak a legnagyobb intimitást nyújtják. Álta­lában tömbtelken épülnek; egy egység magában foglalja a lakást és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó udvart. így egy lakásegység telepítéséhez már 50 m²-nyi telekrész elegendő. Nem szabad megfeledkezni azonban az OTÉK ál­tal előírt, lakószobánként (két kisszobánként) legalább 14 m²-es, növényta­karóval borított kert biztosításáról mint a tömbtelken való telepítés egyik felté­teléről.

Az átrium házak tömbtelken belüli megközelítése leggyakrabban gyalo­gosan, lakó utakon történik. A lakóút min. 4,50 m szélességű, megerősített burkolatú, amelyen az egységek men­tővel, szállító járművel esetenként el­érhetőek. A gépkocsikat általában kö­zös tárolóban, központilag helyezik el, gazdasági, illetve környezetvédelmi okokból. Alacsonyabb intenzitású tele­pülésnél kapcsolódhatnak a gépkocsi­ tárolók a lakóegységekhez, de elhelyezésüknél számolni kell azzal, hogy a zártabb terekben 1,0 m magasságban megülő kipufogógázok és egyéb szennyeződések csökkentik az átriumok és a fél privát terek használati értékét. Az egységek mindegyike közterületről megközelíthető, befelé forduló, meg­lehetősen zárt az utca és a szomszédok felől.

Az átrium házak jellemzője, hogy a lakások az udvar köré szerveződnek, erre nyílik a lakóhelyiségek legnagyobb része. Az udvar a természet közelségét nyújtja, zártsága miatt puffer zónaként működik a lakás és a környezet között. Mivel mikroklímája kiegyenlítettebb, mint a külső környezeté, az őszi és a tavaszi szabadban tartózkodás lehető­sége meghosszabbodik, nyáron az ud­var „zöld szobaként” használható.

Jó vizuális kapcsolatot biztosíthat az épületszárnyak és az udvar között, így a család tagjait nem szeparálja úgy el egymástól, mint a többi alacsony, intenzív beépítés lakása. Az egységek sorolása közepes lak­sűrűség mellett kellemesen laza telepí­tést ad, így az udvarok felől kapcsolá­si lehetőség biztosítható a privát és a fél privát területek között, ugyanakkor az utca felőli zártságukkal a terek városiasabban karakteresebbé tehetők. A differenciáltan kialakított terek kü­lönböző kommunikatív, közösségi és szabadidős funkciókat láthatnak el.

A sorolásból adódó monotonitás a tö­megek és a térfalak benapozást figye­lembe vevő magassági tagozódásával, az eltérő alapterületű egységek variá­lásával oldható. A tetők kedvező hajlásszögének és héjalásának megválasztásával, a tetősí­kok szép, szerkezetileg szerves, az eső­vizet a megfelelő irányban elvezető összemetsződéseivel, valamint az előtetőkkel formailag gazdag környezet hozható létre. Az átriumok szabadba nyíló falának megtervezésével, amely a belátást gátolja, de az udvarban tar­tózkodóban nem kelti a bezártság érze­tét, és nem utolsósorban a növényzet helyes telepítésével a sűrűbb beépítés lazítható, humánusabbá tehető.

4.12. ábra Átrium jellegű, ún. belső udva­ros, egy- és kétszobás lakásokat magá­ban foglaló épületegyüttes alaprajzi képe.

4.13. ábra Átrium belső úszómedencével és pihenőkerttel.

Mikroklíma

Amilyen fontos az átrium házaknál a helyiségek és az udvar benapozása, olyan lényeges, különösen sűrű beépí­tés esetén, az udvar ideális klímájának biztosítása. Az udvarok mikroklímája, zártsá­guktól függően, jelentősen különbözik a külső környezetétől. Az udvarokat be­látástól, átlátástól, zajtól és egyéb za­varó környezeti hatásoktól épületszár­nyakkal és falakkal védjük, de ennek következtében az átszellőzés hiánya miatt fennáll a túlmelegedés veszélye. A napsütötte felületek, az udvar és a falak, tartalékolják a meleget.

Mivel ennél az épülettípusnál az ud­var és a köré telepített helyiségek in­tenzív kapcsolata a cél, a helyiségeket általában nagy, megnyitható üvegfelü­letekkel tervezik, ezért padozatuk nem megfelelő árnyékolás hiányában a kívánatosnál jobban tárolhatja a meleget. Az átrium házak viszonylagos zártsága miatt az éjszakai kiegyenlítődés nehe­zebben tud létrejönni. Az átriumra nyí­ló lakószobák, különösen a hálószo­bák, kellemetlenül felmelegedhetnek.

A túlmelegedés megakadályozható a napos és az árnyékolt felületek he­lyes arányának megválasztásával, de nemcsak a falak, hanem az udvar ár­nyékolására is gondolni kell. A túlnyúló előtetők a leárnyékolás szempontjából nem egyértelműen ked­vezőek, mivel alattuk a meleg levegő megreked; ezért erre a célra jobban megfelelnek a mozgatható vagy áttört árnyékolók.

Lényeges a burkolóanyagok helyes megválasztása, törekedni kell a mele­get kevésbé elnyelő burkolatok hasz­nálatára. Fontos a növényzet fajtájának és telepítési helyének gondos kijelölése, ami az árnyékolást részben megold­hatja. Az udvar kialakításakor gondolni kell a csapadékvíz elvezetésére vagy gyors elszivárogtatására; előnyös az udvar bizonyos részét füvesíteni, mivel a fű nem tartalékolja a meleget.

Az átriumokban, különösen az épü­let közelében, száraz meleg van ezért kedvező kisebb vízfelület elhelyezése, esetleg a permetezés megoldása, ami a porkamraként működő udvar levegő­jét tisztítja és párásítja. A túl zárt, sűrűn telepített, nem kel­lően átszellőztetett átriumos egységek­nél kerülni kell a közvetlenül kapcso­lódó gépkocsi tárolást, mert ezekben az udvarokban a füstgázok fokozott mértékben megülhetnek, és ez az átri­umok használatát kedvezőtlenül befo­lyásolja.

Átrium ház típusok

Az átrium ház udvart körülölelő alap­rajzi szervezéséből adódóan nagyobb alapterületű lakás tervezésére ad lehetőséget, többgyermekes családoknak biztosít ideális lakásformát. Az alaprajzi kialakítás viszonylag kötött a tájolási feltételek, a megnyit­ható homlokzati felületek és a csatlako­zó egységek miatt. A rejtett közlekedő, pl. étkező, szerepe megnő, a többszo­bás, feltételezhetően fekhelymentes nap­palival rendelkező lakásoknál a háló­szoba vagy hálószobák kapcsolása a nappalin keresztül is megengedhető.

Idegen teraszra, átrium udvarra még mellékhelyiségek magas parapetű nyí­lászárója, illetve tetőtéri ablaka sem nézhet. A túl mélyen fekvő vagy ter­mészetes fénnyel nem megvilágítható helyiségeket és közlekedőket felülvi­lágítóval kell ellátni. Az átrium ház nagysága, tájolási vi­szonyai, településszerkezetben elfoglalt helye szerint különböző alaprajzi konfigurációkban jelenhet meg. Más ala­csony intenzív beépítési formákban kü­lönböző átmeneti típusként is létrejöhet.

• A földszintes sorházhoz alaprajzilag hasonló egység
• egysoros telepítés esetén akuszti­kai, átlátási megoldatlanságokat hor­doz. A gazdaságossági megfontolások korlátozzák szélességét, ennek követ­keztében a lakás nagyságát is.
• telepíthető kétsorosán is, egymás­tól elcsúsztatva, az átriumok szellőzé­sét biztosítva. A külső belátás fallal, műhellyel, illetve tároló építménnyel megakadályozható. Ilyen sorolás ese­tén ugyancsak viszonylag kisebb lakás tervezhető, mert a szabadon megnyit­ható homlokzati felület nagysága kor­látozott.
• Leggyakoribb az udvart két épü­letszárnnyal körülfogó típus, ahol a szár­nyak eltérő hosszúságúak lehetnek, kedvező arányú udvart fogva közre. Tapasztalati adatok szerint nálunk a min. 6,0×6,0 m-es udvar javasolt, amely­nek légtéraránya kedvező: a körítő fa­lak között a homlokzatmagasság két­szeresét tudja – szűken – biztosítani.
• A nagy mélységű, kis szélességű egység több kisebb udvarral tagolva átmeneti kategóriát jelent, amelyet pációs sorháznak neveznek. Itt az udva­rok funkciója a körülöttük elhelyezkedő helyiségek megvilágítása és szellőzte­tése, a természetkapcsolat csak látvány­szinten valósul meg. Az előírt benapo­zás biztosítására különösen ügyelni kell, a kétszintes megoldás kerülendő.

Átrium ház külső képe, ahol a benapozás a süllyesztett szint (garázstető) fölött biz­tosítható.

Telepítési viszonyok

Az alacsony intenzív együtteseknél, eze­ken belül a tömbtelkes kivitel esetében az egységek sorolásával, bizonyos fel­tételek szerinti csoportosításával jön létre a telepítés. Ezekből az együttesekből nagyobb struktúrák is létrehoz­hatók, és más beépítési módokkal ke­verten is építhetők.

A telepítésnél figyelembe kell venni az egységek feltárási lehetőségét, nagy­ságukat, az egységenkénti 1 db gépko­csi telken belüli elhelyezését, a saját és a közös használatú terek viszonyát, az egységek és az együttes építészeti­leg harmonikus megjelenését.

A sorolt egységekből tervezett épü­letek közötti átnyitások, átvezetések szélességi méretének vagy az épület­magasságot kell kitennie, vagy tűzrendészetileg egy egységnek számítva az épületeket, kis tetővel vagy pergolával szükséges őket összeépíteni.

Kétszintes sorházak

Az alacsony, intenzív beépítés módhoz leggyakrabban használt épülettípus a két vagy ritkábban három lakószinttel rendelkező sorház. Meglehetősen ked­velt, mert a lehető leggazdaságosabb módját adja a telek kihasználásának, egyszerű eszközökkel elérhető a saját ház birtoklásának érzete, minden egy­ség közvetlen közterület-kapcsolata könnyen biztosítható mind a lakásbe­járat, mind a gépkocsi tároló vonatkozá­sában. A saját használatú kertkapcsolat rendszerint a házbejárattal ellentétes oldalon van; a kertek a telekfelhaszná­lás függvényében lehetnek nagyobb vagy kisebb alapterületűek. Közös jel­lemzőjük, hogy beépített földszinti alap­területük kisebb, mint a földszintes sor­házaké, ezért nagyobb kertterületet hagynak szabadon.

Nagy előnyük, hogy ütemezve is épít­hetők, továbbá földszintjükön teljes ér­tékű lakást lehet biztosítani két vagy három személy részére, ami a tetőtér vagy az emelet beépítésével nagy csa­ládnak nyújt megfelelő otthont.

Előnyös a fenntartásuk, a csak két oldalról megnyitott épület kevés lehű­lő felülettel rendelkezik, a homlokzat ­felújítási munkák is egyszerűbben és olcsóbban végezhetők el. Hátrányuk, hogy az emeleti szobák­ból, teraszokról átlátás, belátás nyílik a szomszéd kertekre, emiatt azok inti­mitását csak különböző építészeti ele­mek felhasználásával védhetjük meg.

Építészetileg külön problematikát jelent a monotonitás veszélye, amely azonban megoldható jó arányú hom­lokzati tagolással, a végek, a sarokát­fordítások pedig további lehetőséget biztosítanak mind a lakáshasználati ér­tékek fokozására, mind a mikrokörnye­zet építészeti értékének növelésére.

4.14. ábra Kétszin­tes sorház tetőtér­ hasznosítással.

4.15. ábra Sarokház közbenső lakásegy­sége.

Sorházak funkciója

A sorház egységekben népes családok élhetnek, ezért az egyéni használatú szo­bák az emeleten, a közös használatú terek a földszinten helyezkednek el. A földszint kezdetben lakásként is funkcionálhat, ezért a végleges méretű közös használatú terek (nappali, kony­ha, étkező) mellett célszerű elhelyezni egy hálószobát zuhanyozóval vagy kis fürdőszobával.

A szintek méretezési szempontjai az alábbiak:

• Ha a földszint és az emelet alap­területe megegyezik, tehát a hálószin­tek területe fedi a földszint területét, szerkezetileg és térbelileg a megoldás nem jelent különösebb problémát. Az emelet zárófödémmel kialakítva lehet lapos tetős, illetve enyhe hajlásszögű tetővel fedett.
• Ha az emelet alapterülete na­gyobb, mint a földszinté – bár ez rit­kán fordul elő (esetleg tájolási okból a nappali is az emeletre kerül) -, a szer­kezeti rendszer megválasztására ügyel­ni kell a túlnyúló második szint konzolosítása miatt. Erősen lejtős terepen az alsó szint alapterülete kisebb is lehet, ha pedig a lakásbejárat (lépcsős) kapcsolata köze­lebb van a felső szinthez, akkor a nap­pali funkció főhelyiségét mindenkép­pen oda ajánlatos helyezni.
• Ha az emelet alapterülete kisebb, mint a földszinté, mert a beruházói igény szerint kevesebb hálószobára van szük­ség, az alapterületi egyenetlenség ga­léria kialakításával kiegyenlíthető, így szép térbeli kapcsolásra nyílik lehető­ség, ami az amúgy is elszigetelt két szint között vizuális kontaktust hoz létre. Fi­gyelembe veendő azonban, hogy ez tetemes fűtési energia felhasználást és akusztikai zavarást okoz. Fokozottan ügyelni kell az arányos térképzésre, lapos tetős tömeg estén ugyanis a két-szintnyi légtér nyomasztó lehet.
  Nagyobb terasz kialakításával szin­tén áthidalható a két szint közötti alap­területi különbség, ami a használati értéket növeli, azonban a járható, hő­szigetelt tetőként megoldott födém­szakasz meglehetősen költséges.
• Ha a környezet és a rendezési terv lehetővé teszi, a földszint tetőteres ki­alakítását, az emeleti kisebb alapterület térbeni elhelyezése leggazdaságosab­ban zárófödém nélkül, a tetőtér beépí­tésével oldható meg.

4.16. ábra Sorház épületben elhelyezett gépkocsi tárolóval a) földszinti; b) emeleti; c) pincealaprajz.

Szerkezeti rendszerek

Napjainkban a sorházaknál a harántfa­las szerkezet a leggyakoribb. A telepí­tés struktúrájából adódóan a sorház- egységek lineárisan sorolódnak, s az őket egymástól elhatároló falak egyben szerkezeti falak is lehetnek. Mivel a telepítésnél a kisebb traktusszélességű egység a gazdaságosabb, annak elvá­lasztó falai egyben teherhordó falak­ként is funkcionálhatnak. Ügyelni kell azonban arra, hogy a keskeny épület­szélesség ne menjen a használhatóság rovására. A teherhordó lakáselválasztó falak megoldják az egységek tűzvé­delmét és léghang gátlását.

Az épületben elhelyezett gépkocsi tá­roló kialakítása és lehető legegyszerűbb közterület-kapcsolata szempontjából a szerkezeti falak (főként a közbensők) meghatározó jelentőségűek. A helyzet még bonyolultabb, ha a garázs – lejtős lehajtóval – a ház alá kerül.

4.17. ábra Sorház közbenső lakásegysége a) földszinti; b) emeleti; c) pincealaprajz; d) kerti kép.

4.18. ábra Sorház lakóegységei fogas épület elhelyezéssel a) tömbtelken; b) egyedi telken.

Egy építkezés lebonyolítása a már elő­zőekben említett házilagos vállalkozói és fővállalkozói kivitelezés esetében természetesen más és más, a szerződé­sekből vagy a megállapodásokból adó­dó kötöttségek miatt. Házilagos kivitelezés esetén elsőd­leges cél az olcsó, de tökéletes munka.

Kivitelezők – vállalkozók

A vállalkozó munkahelyi képviselője az építésvezető; ő hozza létre és irá­nyítja a kivitelezői egységet a munka teljes időtartama alatt.

Az építésvezető feladatai:

• az építkezéshez szükséges erőfor­rások (munkaerő, gép, anyagok, szál­lítóeszközök) felmérése, igénylése, a hiányzó erőforrások felkutatása;
• a munkakezdés feltételeinek meg­teremtése: a munkaterület átvétele, a kitűzési munkák átvétele az építtetőtől, illetve ezek ellenőrzése;
• a létesítmény műszaki megvaló­sítása, a szükséges építéstechnológiai folyamatok elvégzésének irányítása az előírt minőségi jellemzők szerint a vég­zett munka folyamatos ellenőrzésével, a minőség folyamatos dokumentálá­sával;
• az alvállalkozók munkájának összehangolása és ellenőrzése;
• a folyamatos anyagellátás és an­nak ellenőrzése;
• a folyamatos szállítás és annak el­lenőrzése;
• a szükséges gépek és berendezé­sek üzemeltetése, ill. karbantartása;
• a dolgozók ellátásának megszer­vezése és ellenőrzése;
• a kivitelezéssel kapcsolatos esemé­nyek folyamatos leírása az építési napló­ban, a tervtől való eltérések és költséget befolyásoló körülmények folyamatos rögzítése és rendezése az építtetővel;
• a végzett teljesítmények folyama­tos felmérése és rögzítése – az építte­tővel való elszámolás végett – a fel­mérési naplóban (tételes elszámolás esetében);
• a dolgozók teljesítményeinek el­számolása, a szállítások és gépteljesít­mények igazolása;
• a munkák minőségének bizonyla­tolása eltakarás előtt;
• az esedékes időközi számlák összeállítása és igazoltatása;
• az alvállalkozók építési alapbi­zonylatainak, munkáinak eltakarás előtti folyamatos ellenőrzése;
• az építési költségek, az erőforrá­sok felhasználásának (anyag, gép, mun­kaerő) és az ütemterv betartásának fo­lyamatos ellenőrzése, annak szükség szerinti aktualizálása.

Az építési napló vezetése hatósági előírás. A napló a munkahely legfonto­sabb okmánya, amelyben rögzítik, hogy ki jogosult a beruházó és a kivitelező részéről nyilatkozatok tételére – ez el­sősorban az építésvezető, a tervező, valamint a beruházó műszaki ellenőre. A napló bevezető része tartalmazza az építési munka és a szerződés főbb ada­tait, a generálkivitelező, az építésvezető, építtető (beruházó), a műszaki ellenőr, a generáltervező, a felelős tervező, va­lamint az alvállalkozók adatait és címét.

Az építésvezetőnek a naplóban min­dennap be kell jegyeznie, és aláírá­sával kell igazolnia az építkezés főbb adatait és eseményeit:

• a napi jelentést (időjárás, hőmérséklet, csapadék, szél stb.);
• a munkáslétszám alakulását;
• a vég­zett munkák helyét, fajtáját;
• a tervtől való eltérést és egyéb váratlan körül­ményeket;
• az előzetes értesítéseket a befejezett munkák eltakarásáról;
• az anyagok és gépek érkezését;
• a terve­zettől eltérő gépesítést;
• a beruházó cél­szerűtlen utasítása esetén az erre való figyelmeztetést – általában minden, az építést és elszámolást befolyásoló té­nyezőt.

A naplóban egyszerűen, de hivata­losan érintkeznek egymással az épít­kezésben érdekeltek. A bejegyzések rö­videk és világosak legyenek. A naplót az „építésvezetőségen”, munkaidő alatt hozzáférhető helyen kell őrizni.

Az építési naplóban minden körül­ményt olyan részletességgel kell leírni – esetleg lerajzolni -, hogy vita esetén az esetleges szakértő megalapozott döntést hozhasson. Az építtető és a ki­vitelező kölcsönösen jogosultak – és kötelesek – az építési naplóba a szük­séges intézkedéseket beírni, a tervekben nem kielégítő részletezettséggel meg­oldott problémákat megmagyarázni és a kivitelezés során felmerülő műszaki kérdésekben állást foglalni. Az építési naplót a megrendelő (vagy megbízottja) köteles a szerződésben meg­határozott időközökben – de legalább 15 naponként – külön felhívás nélkül ellenőrizni.

3.28. ábra Emeletes ház Budán, az eme­leten három, a tetőtérben két lakással, a földszinten üzlettel a) emeleti alaprajz; b) utcakép.

3.29. ábra Függőleges szintosztású két­lakásos lakóépület a) földszinti; b) emeleti; c) pincealaprajz; d) kerti kép.

A megrendelő a vállalkozó bejegy­zésére az ellenőrzési időközökön be­lül, a vállalkozó pedig a megrendelő bejegyzésére 3 napon belül észrevételt tehet. A felek egymás bejegyzését azon­ban észrevétel (ellenészrevétel) hiányá­ban is kötelesek aláírni, ennek elmulasz­tása a bejegyzés tudomásulvételének minősül.

Amennyiben az építkezés költsége­inek elszámolása teljesítményarányos, az elszámolás alapdokumentuma a felmérési napló. Ez az építési napló melléklete, amelyben – a költségvetés felépítésének megfelelően – rendsze­resen rögzíteni kell az elvégzett mun­kák mennyiségét. A beruházó műszaki ellenőre aláírásával ismeri el a munka elvégzését.

Műszaki ellenőrzés

Az építtető megbízottja mind műszaki, mind gazdasági szempontból is döntő szerephez jut a beruházó képviseleté­ben. A kivitelezőtől független műszaki ellenőr jogosult a beruházó nevében intézkedni. Kisebb építkezés műszaki ellenőre az építési szerződésben rögzí­tett időközönként – általában legalább 8 naponként – köteles az építkezést el­lenőrizni. A műszaki ellenőri tevé­kenység a huzamosan tartó munkák­nál nélkülözhetetlen, és elsősorban az építési-szerelési, technológiai-gépfelszerelési, ill. a berendezés szerelési mun­kákra irányul, amelyek sok közbenső intézkedést.

A műszaki ellenőr minden észrevé­telét az építési naplóban rögzíti. A be­ruházó és a kivitelező kölcsönös együtt­működésének feltétele, hogy minden olyan körülményről tájékoztassák egy­mást, amely a szerződés teljesítését elősegíti vagy akadályozza. A műszaki ellenőr köteles koordinálni a vállalko­zókat a szerződésben meghatározott cél elősegítésére. Észrevételeznie kell minden olyan technológiai, szervezési vagy veszélyes tevékenységet, amely a szerződés teljesítését zavarhatja. A vál­lalkozónak lehetővé kell tennie a be­épített anyagok és a munkavégzés folyamatának bármikori ellenőrzését, s köteles közölni az esetleg észrevett hibákat.

Építési műszaki ellenőri tevékeny­séget az gyakorolhat, aki az építési mű­szaki ellenőri névjegyzékben szerepel. A névjegyzékbe való felvétel feltéte­lei: szakirányú felsőfokú, ill. közép­fokú képesítés, megfelelő gyakorlati idő, szakvizsga, büntetlen előélet. Szakirányú végzettséget az egyes műszaki szakterületeknek megfelelő képzettség jelent.

A műszaki ellenőr feladatai közé tar­tozik:

• a kitűzési alappontok jegyzéké­nek átadása, ellenőrzése, a hatósági en­gedélyek beszerzése;
• a határidők és a minőségi előírá­sok betartásának ellenőrzése;
• az építési napló és egyéb jegyző­könyvek ellenjegyzése vagy észrevé­telezése;
• a mennyiségi felmérések közös elvégzése a kivitelezővel;
• a számla helyességének ellenőr­zése;
• az eltakarásra kerülő munkák mennyiségi és minőségi felülvizsgálata;
• részvétel az átadás-átvételi mun­kában és annak rögzítése az építési nap­lóban;
• a tervváltoztatások helyességének, szükségességének elbírálása, az ezzel kapcsolatos intézkedések megtétele.

Tervezői művezetés

A tervező, többnyire az építtető megbí­zásából, időszakonként megtekinti az általa – ritkább esetben más által – ter­vezett építkezést. A tervezői műveze­tés során a helyszínen egyezteti a ter­ven meg nem oldott részletekkel, eltérő anyagokkal vagy szerkezetekkel kap­csolatos változásokat.

A tervezői művezetés a tervezés munkahelyi folytatása művezetéssel. Jogi jelentősége, hogy bármilyen mó­dosítást – az eredeti tervekhez képest – csak a létesítmény tervezője tehet. Más által készített terveknél a művezetést ellátó személy csak az eredeti tervező felhatalmazásával vagy ellenjegyzésével teheti meg módosításait és kiegészítéseit. Ez alól az eredeti ter­vező huzamosabb külföldi tartózkodá­sa vagy elhalálozása mentesít.

A tervezői művezetésre való jogo­sultság feltételei az 57/1997. (IX. 26) sz. kormányrendelet alapján azonosak az épület engedélyezési és kiviteli ter­vét készítőre vonatkozókkal:

Önálló építészeti-műszaki tervezési tevékenységet az a magyar állampol­gár (vagy tartózkodási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár) végezhet, aki tagja a Magyar Mérnöki Kamarának, ill. a Magyar Építész Kamarának, és őt kérelmére az építésze­ti-műszaki tervezők hivatalos névjegyzékébe bejegyezték. Csak olyan tervezői tevékenységet lehet folytatni, amelyre a névjegyzéki besorolás vonatkozik.

A tervezőnek az általa készített mű­szaki terveket, iratokat és számításokat alá kell írnia, és egyidejűleg fel kell tüntetnie szakképesítését, értesítési cí­mét, tervezői névjegyzékben szereplő nyilvántartási számát.

Nem végezhet építészeti-műszaki ter­vezést az engedélyezési eljárást lefoly­tató vagy abban közreműködő építés­ügyi hatóság, szakhatóság illetékességi területén annak vezetője és ügyintézője.

3.30. ábra Kétszintes, kétla­kásos kertvárosi lakóház, közterülethez kapcsolt elő­kertes épület elhelyezéssel a) földszinti; b) emeleti alaprajz; c) utcakép.

Felelős műszaki vezetés

Azokat a kivitelezéseket, ahol a mun­kát teljesen vagy túlnyomórészt az épít­tetők és azok családja végzi, házilagos kivitelezésnek nevezik. Házilagos ki­vitelezésekhez a rendeletek értelmé­ben felelős műszaki vezető bevonása szükséges. Ez alól csak akkor van ki­vétel, ha a munkálatok nem érintik az épület teherhordó szerkezetét.

A felelős műszaki vezetőt az épít­tetőnek kell bejelentenie a kezdési engedélyhez, ill. az építési engedély formanyomtatványán. Utóbbi esetben a jogerős építési engedély alapján már megkezdődhet az építkezés, míg a kez­dési engedélykérelmen való bejelentéskor a kezdési idő eltolódik. Rész­munkáknál, ha az építtető megegyezett azzal a szakemberrel vagy vállalkozó­val, aki az engedélyezett terv alapján vállalja a feladatot, egypéldányos – akár kézzel írott – levélben kell bejelenteni az építési hatóságnál a felelős műszaki vezető adatait és a szóban for­gó épület kész vázlatos leírását (pl. épü­let alapozása vagy tetőzete stb.). Célsze­rű a bejelentést a műszaki vezetőnek is aláírnia, így nem kerülhet a bejelen­tésbe hibás adat (pl. képesítés vagy gya­korlati idő vonatkozásában).

A felelős műszaki vezető szerepét elláthatja egyrészt olyan szervezet, amely építéstervezési, illetve kivitele­zési jogosultsággal rendelkezik, más­részt olyan személy, aki a rendelet szerinti végzettséggel bír. Építész- és szerkezetépítő mérnökök, illetve üzemmérnökök 3 év gyakorlat­tal, technikusok 5 év gyakorlattal vál­lalhatnak felelős műszaki vezetést. Kő­művesmesterek, házilagos kivitelezés esetén, az iparengedélyükben megha­tározott méretű épület kivitelezésének műszaki vezetését végezhetik.

El kell oszlatnunk azt a tévhitet, hogy a más irányú mérnöki végzettségű épít­tető vállalhatja saját háza felépítésének műszaki vezetését! A 2000. év szeptemberétől érvény­ben lévő rendelet szerint: felelős műsza­ki vezető csak az lehet, aki a szakmai feltételeken túl regisztráltatta magát, és megfelelő (számú) nyilvántartási szám­mal rendelkezik.

Általában az a legjobb, ha a tervező vállalja el a felelős műszaki vezetést, mert így oldhatók meg leggyorsabban a felmerülő műszaki problémák. Az építtetőnek még akkor is célszerű egy olyan szakembert felkérnie a kivi­telezők ellenőrzésére, aki nem érde­kelt a hibák eltussolásában, ha olyan kivitelező szervezet vagy vállalkozó építi a házát, amely vállalná a felelős műszaki vezetést is.

A felelős műszaki vezető feladata az építési munka egészére kiterjedően az építési engedélynek megfelelő kivi­telezés műszaki irányítása, vezetése és ennek során.

Ezek:

• a kitűzés helyességének, a talaj­mechanikai és egyéb vizsgálatok meg­történtének ellenőrzése;
• az építőipari kivitelezési, a minőségi, a hőtechnikai, a munkavédelmi és a tűzvédelmi előírások betartása, il­letve azok betartásának folyamatos el­lenőrzése;
• a szükséges minőségi vizsgálatok és mintavételek elvégeztetése, illetve elvégzése;
• a tervezővel és a tervezői műve­zetést ellátó személlyel való együtt­működés;
• az építtető és az esetleges vállal­kozó által végzett részmunkák össze­hangolása, és ennek során a vállalkozó által végzett munkákkal kapcsolatos kifogások, észrevételek megtétele;
• a munkanapló vezetése, s abban a szükséges bejegyzések megtétele;
• a műszaki tervtől eltérő kivitele­zés feltüntetése a terveken;
• a használatbavételi engedélyhez szükséges kivitelezői nyilatkozat megtétele és a szükséges tájékoztatá­sok megadása az engedélyezési eljá­ráshoz.

Ezenkívül segíthet az építtetőnek a vállalkozók által végzett részmunkák felmérésében, számláik felülvizsgála­tában. Az előzőkből következik, hogy nagyon gyakran kell a felelős műszaki vezetőnek az épületet meglátogatnia. Sajnos sok építtető fölösleges bürok­ratikus előírásnak érzi e tisztség ható­ságilag elrendelt betöltését, ezért nem is igényli, hogy a megnevezett sze­mély az ellenőrzéseket elvégezze. Ez egyrészt abból ered, hogy – szakmájá­tól függetlenül – szinte mindenki bízik saját (és segítői) építési szaktudásában, másrészt úgy gondolja, hogy a gyako­ri ellenőrzés drágítja az építkezést.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a műszaki vezető minden egyes épületlá­togatás alkalmával észrevesz olyan hi­bát, amely még kijavítható, és ezzel el­hárítható az építtetők közvetlen anyagi kára vagy az épület használati értéké­nek csökkenése miatti kár. A szerkezeti hibákon kívül figyelnie kell a munkavédelmi előírásokra is, mert az esetle­ges balesetekért szintén ő a felelős. Az építtetőnek is kötelessége, hogy folyamatosan tartsa a műszaki vezető­vel a kapcsolatot, és a felmerülő kér­déseket ne próbálja nélküle megoldani. Inkább többször „zaklassa”, mint hogy távolléte miatt egy hiba becsússzon. A rendelet előírja, hogy a felelős műszaki vezető akadályoztatás esetén köteles a helyettesítést megoldani.

Házilagos kivitelezés

A lakó-, ill. üdülő-, valamint a gazdasá­gi épületek építése egyértelműen gazda­ságos házilagos kivitelezéssel. Az utób­biaknál ez kétszeresen is igaz, ugyanis a vállalkozó által felszámított áfa ilyen épületeknél nem kerül felszámolásra.

Házilagos kivitelezés esetén is van­nak azonban olyan épületrészek vagy munkafázisok, amelyeket vállalkozó­nak adnak ki. Ha a vállalkozás tárgya a szerkezetépítés, a házilagosan végzett munkákért is a vállalkozó építésveze­tője felel műszaki és munkavédelmi szempontból. Ha a szerkezet maga is házilagosan készül, a felelős műszaki vezető személy szerint felelős az épít­kezés teljességéért.

A házilagos kivitelezésnek is több változata létezik. Ezek a következők:

• vállalkozó iparosok vagy kivitele­zők bejelentett emberei, akik a munkáról (vagy annak egy részéről) számlát adnak;
• iparengedéllyel vagy működési engedéllyel rendelkező szakemberek, illetve alkalmazottaik, akik nem adnak számlát a munkáról;
• ismerősök, engedéllyel nem rendel­kezők pénzért dolgoznak az építkezésen, de számlát természetesen nem adnak;
• családtagok segítenek pénz, ellen­szolgáltatás nélkül, hasonló segítség reményében.

Most nem részletezzük, hogy az el­ső forma kivételével a többinél milyen adózási és társadalombiztosítási sza­bályokat sértenek meg mind az építte­tők, mind a munkát végzők – hiszen ezt mindenki tudja vagy sejti.

Fontosnak tartjuk viszont felhívni a figyelmet egy ötödik lehetőségre, amely nem eléggé közismert. Minden ház épít­tetője felvehet a saját épületéhez főál­lású dolgozókat! A tulajdonos építtető bármilyen foglalkozású lehet, bárhol dolgozhat, az építkezés idejére munka­adó lesz, és gyakorolja a munkáltatói jogokat, kötelezettségeket.

Ma még kevesen használják ki ezt a lehetőséget, hiszen a feketemunkát nem igazán ellenőrzik az adó- és társada­lombiztosítási ellenőrök – aki azonban nyugodt akar lenni, annak érdemes ezt a megoldást választania.

Foglaljuk össze, mi a teendőnk, ha felcsapunk alkalmi munkáltatónak!

1. A tb-igazgatóságon (), az építési engedélyt mellékelve, be kell jelenteni, hogy építkezésünkre szeretnénk embe­reket felvenni. Kapunk egy törzsszámot és csekkeket (kérjünk a törzsszámról hivatalos igazolást, mert később a ható­ság esetleg kéri a bemutatást). Célszerű azonnal egy tucat „bejelentőjegyzéket” is beszerezni, amelyen az iparosok ha­vonta bejelentik alkalmazottaikat.
2. Minden hónapban jegyzéket kell kitölteni az alkalmazottakról. A lap jobb felső sarkában fel kell tüntetni az építkezés törzsszámát. A foglalkozás rovatba nem az építtető tényleges foglalkozását
   kell írni, hanem azt, hogy „házépítő”. A telephely az épülő ház címe, a lakcím rovatba a tulajdonos lakcíme kerül.
3. Az alkalmazott munkába lépésének ideje a nálunk töltött első nap dátuma. Fel kell sorolni azt, hogy mely napo­kon nem dolgozott emberünk, és miért nem. A leggyakoribb ok a fizetés nél­küli szabadság, amely lehetőleg ne ha­ladja meg a 10 napot. A heti munkaidőből számítható ki a dolgozónak kifizetett munkabér és a TB- járulékok.
4. A felvett dolgozó jogosult családi pótlékra; ezt is a helyi tb-igazgatóságon kell intézni.
5. A munkabér után a dolgozó adó­zik. Hívjuk fel az alkalmazott figyelmét erre, segítsük őt az adóelőleg kiszámításában és év elején az adóbevallás el­készítésében. Év végén mindenképpen, év közben pedig a munkaviszony meg­szűnésekor igazolást kell adni a dolgo­zónak a felvett bérről.

Az építtetők nem szokták vissza­számolni a teljesítményben kifizetett összegeket órabérre, pedig akkor ki­derülne, hogy egy szerényebb órabér még a rengeteg közteherrel sem több, mint a határ nélküli vállalkozói ár. Az is meggondolandó, hogy az egyre fokozódó adó- és tb-ellenőrzések mind nagyobb veszélyt jelentenek a „feke­temunkásokat” foglalkoztatókra. Az esetleges baleset is kellemetlen hely­zetbe hozhatja a dolgozót és a ház tu­lajdonosát is.

Munka-és egészségvédelem

A munka- és egészségvédelem a mun­kahelyi vezetők alapvető kötelessége. A szervezett munkavédelem fontos eszköze az általános munkavédelmi oktatás. Munkába állása előtt minden dolgozót ki kell oktatni tevékenysége balesetveszélyes vonat­kozásairól és a védekezés módjáról, amit az érintettek az építési naplóban vagy külön jegy­zőkönyvben aláírásukkal ismernek el. A dol­gozó csak olyan munkát végezhet, amelyről baleset-elhárítási oktatást kapott. A különösen veszélyes munkáknál helyes, ha a vezető a napi munkakezdés előtt a munkavezetőkkel a munkahelyet végigjárja, és csak ha a baleset­mentes munkakörülményekről meggyőződik, ad engedélyt a munka megkezdésére.

Az építésvezető köteles ellenőrizni, hogy a munkahely fel van-e szerelve a szükséges munkavédelmi eszközökkel. Nagyobb munka­helyeken az elektromos biztonsági előírások betartása érdekében külön szerelőket jelölnek ki, akik a gépeket szerelik, és a figyelmeztető táblák elhelyezését ellenőrzik. Az esetleges balesetről azonnal értesíteni kell az orvost, és részletes jegyzőkönyvet kell felvenni. Minden három napon túl gyógyuló balesetnél fegyel­mi vizsgálatot kell lefolytatni, amelynek során meg kell jelölni a balesetért felelős személye­ket. A baleset okozásáért minden építőipari vezetőnek teljes büntetőjogi és anyagi felelős­séget kell vállalnia.

3.33. ábra Lakóépület Zürichben. Érde­kessége a belső szervezés, mely erősen eltér a többlakásos házaknál megszo­kottól. A többszintes épületben 70, 140, és 180 m²-es lakásokat alakítottak ki, melyeknek impozáns belsőjéről a ház külső megjelenése keveset sejtet.

3.34. ábra Többlakásos lakóépület középlépcsőházzal a) magas tetős változat; b) lapos tetős eset; c) közbenső szint alaprajza; d) alternatívák; e) emeleti alaprajzváltozat.

Az építési munkahely

Az építési munka előkészítése szűkebb érte­lemben közvetlenül a munkahelyre, azaz az épületre vonatkozik. Az előkészítési tevékeny­ségek közé tartozik a szervezés (organizáció) és az ütemezés.

Az építésszervezés előmunkálatainak kez­dete egybeesik a kivitelezési tervdokumentá­ció elkészítésének kezdetével. A tervezőnek a kivitelezési tervdokumentáció készítése során érdemes együttműködnie a leendő kivitelező­vel. Ez az együttműködés a garanciája a kivite­lezői adottságokkal számoló jó terveknek. Az együttműködés nélkül kidolgozott terv­dokumentációk nagyon gyakran csak időrabló észrevételezések, egyezteté­sek, esetleg áttervezések után kerül­nek kölcsönösen elfogadásra. Az ilyen utólagos megállapodások rendszerint az építkezés megkezdésének eltolódá­sát – nemegyszer építés közbeni aka­dályoztatását – okozzák.

A tervezés időszakában a tervező és a kivitelező együttműködésének köszön­hetően a kivitelező alapos tájékozott­ságra tehet szert az építési helyszínről, az építmény tervezett elhelyezéséről és a felhasználni kívánt anyagokról, továbbá az alkalmazandó technológiák­ról.

A kivitelező ismeretei, adottságai és tapasztalatai – a tervezői elképzelé­seket vezérfonalnak tekintve – reális képet adnak:

• a kívánt mennyiségű és minőségű építési anyagok beszerezhetőségéről;
• az üzemi vagy segédüzemi előre-gyártás lehetőségeiről;
• az építés gépesíthetőségéről;
• a szakipari munkákhoz tartozó anyagok, szerkezetek és szerelvények beszerzési lehetőségeiről;
• a felhasználni szándékozott anya­gok és szerkezetek tartósságáról;
• az alkalmas technológiákról stb.

Az építési-szerelési munkák költ­ségvetésének elkészítéséhez, a vázolt tájékoztatáson kívül, a végleges adatok felvétele és rögzítése érdekében hely­színi bejárást kell tartani. A helyszíni bejárást a tervező készíti elő, és átadja a kivitelezőnek az építési terület hely­színrajzát, az építmény anyaglistáját, esetleg az építkezés organizációs váz­latát. A tervező a helyszíni bejáráson rögzített adatok alapján készíti el a komplett tervdokumentációt. A hely­színi bejáráson mind a beruházó, mind a tervező és a kivitelező részéről állás­foglalásra jogosult szakembereknek kell részt venniük.

Az építésszervezés minden munka­helyen nagyjelentőségű, de legfőképpen a fővállalkozásban épülő többlakásos épületeknél fontos, ahol az épület kivite­lezését műszaki és gazdasági szempont­ból is befolyásoló szervezésnek minden részletkérdését meg kell oldani. A rész­letek összehangolása, valamint a szigo­rú térbeli és időbeli rend betartása az építési üzem jó működésének kulcsa.

Az építésszervezés részfeladataiként el kell készíteni:

• a kivitelezendő épületen végzen­dő munkák mennyiségi és minőségi alapadatainak (anyagok, munkaidő­ szükségletek, gépek) kimutatását;
• az építési anyagok, szerkezetek, termékek szállítási tervét;
• az építési anyagok, szerkezetek és termékek építéshelyi tárolásának, raktározásának, valamint mozgatásá­nak tervét;
• az építés gépesítésének (földmun­ka, anyag átalakítás, vízszintes és füg­gőleges anyagmozgatás stb.) tervét;
• az építési hely berendezéseire vo­natkozó elrendezési terveket;
• az építés ütemezésének terveit (munkamenet, technológiai folyamatok, munkaerő, szakma és létszám, gép, pénzügyi lebonyolítás).

Az építésszervezés előmunkálatai­nak ismertetésében eljutottunk a hely­színi bejárásig. Ebben a szakaszban a kivitelező a terveket illetően már tá­jékozott, de pontos mennyiségi és minőségi adatokhoz csak a bejárás eredményeit is tartalmazó befejezett tervdokumentációból jut.

Az építkezés megszervezése

Az építkezések menetének tervezése a helyszínrajz és az organizációs vázlat készítésével kezdődik, amelyeket a ter­vező vagy majd a kivitelező készít el. Az organizációs vázlat nem ad részletes megoldást az épület vagy épületek kivi­telezésének módjára, csupán vázlatosan ismerteti az elképzeléseket. A helyszíni bejáráson rögzített adatok alapján a terv­dokumentációból kidolgozott alapada­tok felhasználásával készül a részletes organizációs elrendezési terv.

A részletes organizációs terv olyan részletességű, hogy arról a felvonulási épületek, építéshelyi utak, depóniák, gépek, közművek pontosan kitűzhetők. Szűkebb telkeken, forgalmas utak mellett, esetleg zárt sorú beépítéseknél mind házilagos kivitelezéssel, mind vál­lalkozásban készülő épületeknél nagy jelentőségű az organizációs terv. A la­ikusoknak talán ijesztő az „organizá­ciós” szó, de gondoljanak arra, hogy bennük merülnek fel legelőször a kö­vetkező kérdések: vajon hol helyezhe­tő el a temérdek anyag a telken, hová köthető be az ideiglenes áram és víz?

Éppen ezeket a kérdéseket kell meg­válaszolnia az organizációs tervnek ne­vezett tárolási és felvonulási helyszín­rajznak.

Ha az anyagi lehetőségek megen­gedik a telken való anyagtárolást, mér­legeljük a következő szempontokat:

• A tervezett épület kitűzése előtt szállíttassuk be a telekre az olyan anya­gok zömét, melyeket nem kell daruzni a beépítésre.
• A habarcs- és betonkeverés terü­lete a tervezett épületen belül legyen.
• A megmaradó téglalap alakú terü­let hasznosítható a betonacél tárolásá­ra és előszerelésére. Célszerű e helyet úgy megválasztani, hogy a betonvas­ telepként használt terület elegendő le­gyen majd a tető zsinórpadjához is.
• A nagyelemes, azaz a daruval moz­gatható anyagokat mindig az épület és az út közötti, esetleg oldalkerti vona­lon helyezzük el, a daruval való meg­közelítés és gyors beépítés érdekében.

3.35. ábra Organizációs helyszínrajz ol­dalhatáron álló lakóépülethez 1 épülő épület; 2 telek; 3 közterületi felvo­nulási terület; 4 konténer; 5 cementraktár; 6 homokdepónia; 7 oltott mész; 8 oltóhely; 9 habarcskeverő gép; 10 habarcsláda; 11 kavicsdepónia; 12 betonkeverő gép; 13 tégla­rakás; 14 vasbeton gerenda; 15 vasbeton kiselemek; 16 felvonulási út; 17 szomszédos telek felvonulási területe; 18 autódaru; 19 daru gémkinyúlása; 20 fenyő fűrészáru; 21 zsaluzófólia; 22 betonacél; 23 zsaluzat- és be­tonacél-előkészítő; 24 cserép, béléselem (a 20-24 lesz a majdani tetőszerkezet-előkészítő terület); 25 ideiglenes kerítés; 26 víz­mérő; 27 vízvezeték; 28 vízvételi hely; 29 elektromos légvezeték; 30 elektromos gu­mikábel-csatlakozás; 31 mérőcsatlakozás; 32 járda; 33 ideiglenes járda; 34 szomszéd épület.

Építési tervvel és építési engedéllyel a kezünkben elméletben már megkez­dődhet az építkezés, de a gyakorlatban még számos akadály áll előttünk. Kisvárosi telektulajdonosok gyakran már a terveztetés előtt vagy közben anyagokat vásárolnak.

Mi azonban azt tanácsoljuk, hogy hagyják ezt arra az időre, amikor:

• jóváhagyott építési terv;
• jogerős építési engedély;
• építési anyagjegyzék

van a kezükben.

Igen lényeges a pontos anyagszük­séglet, amely az építési terv alapján készült, feltéve, hogy azt nem kellett a hatósági eljárás miatt módosítani. Elő­fordulhat ugyanis, hogy egy ablak be-világítás miatt szükséges méretválto­zása módosítja az anyagjegyzéket is (pl.: ablak és áthidaló).

Az anyagszükséglet meghatározásá­hoz ismerni kell a kivitelezés, vagyis a megvalósítás módját. Más anyagokra van szükség házilagos kivitelezéshez, ahol helyszíni habarcs- és betonkeve­rés van, mint ha az építkezést kiadjuk vállalkozónak, aki kész betont és kész habarcsot épít be. A különbség természetesen az árak alakulásában is meg­jelenik.

Egy építkezés házilagos kivitelezés­sel a legolcsóbb, vállalkozónak kiadva közepes, fővállalkozásba adva pedig igen magas költségű. Utóbbinál az árak nemcsak hogy magasabbak, hanem a ház gyakran nem is a nekünk tetsző anyagokból épül – legyenek azok akár nyílászárók, akár burkolatok vagy ép­pen a tető.

Az előbbiek illusztrálásához nézzünk meg egy számpéldát (az alap a 100% költségérték):

[table id=112 /]

Az előbbi értékarányok szerkezet­kész állapotra vonatkoznak. Az eltéré­sek okai a következők.

A vállalkozót több tényező terheli:

• nyereség, vagyis kockázati alap;
• társadalombiztosítási költségek;
• vállalkozói adók;
• eszközök beszerzése és fenntartása;
• egyéb költségek (szervezeti hoz­zájárulás stb.).

A fővállalkozó többletterhei:

• nagyobb nyereségi kulcs az anya­gok és eszközök esetleges áremelke­dései miatt;
• az anyagok beszerzési rezsikölt­sége;
• általános építésvezetői költségek
• és az összes előzőek.

A tapasztalatlan építtető ezek isme­retében talán még tanácstalanabb, pe­dig most már könnyebb számára a döntés, amelyben természetesen első-rendűek a költségek. A falazatok, a födémek és a tetőzet anyagát többféle változatban gyűjtes­sük ki a tervezővel – soha ne a vállal­kozóval! Ennek az a magyarázata, hogy a vállalkozó fő szempontja az egysze­rű és gyors beépítés, nem pedig az ár. Falazatok esetében a tégla szállítási költségében is akár 5-15% költségeltérés lehetséges, de igaz ez a betonáru­ra, a födémbélésre, sőt még a tetőfedő anyagokra is.

Az anyagjegyzék birtokában és an­nak kivitelezővel való egyeztetése után már nyugodtan kezdhetünk anyagokat vásárolni, természetesen a beépítés tech­nológiai sorrendjében. Gondolni kell az anyagok tárolására is, hogy azok ne zavarják a munkát! Az anyagszámlá­kat összegyűjtve időszakonként is visszaigényelhetjük az áfát.

Az áfa visszaigénylésének feltétele a jogerős építési engedély és az építési anyagjegyzék, esetleg a költségvetés; átalakítással vagy bővítéssel épülő la­kásnál ez utóbbi mindenképpen szük­séges. A visszaigénylés erősen korlátozott, és nagymértékben függ a lakás nagyságától. Az áfa intézkedések szinte havonta változnak, emiatt tanácsos a ter­vezési fázisban az NAV-al egyeztetni.

Építési és bankkölcsön jogerős épí­tési engedély birtokában igényelhető a pénzintézeteknél. Az építési kölcsönfeltételek igen szigorúak, aminek oka érthető. Kölcsön csakis annak nyújtha­tó, aki tulajdonosa az épülő lakóépü­letnek, illetve teleknek, valamint ren­delkezik a szükséges építtetői tőkével. Nem elhanyagolható szempont, hogy képes legyen a kölcsön egyenletes visszafizetésére is (többéves munkavi­szony, kezességvállalás stb.)

Szerződések

Egy beruházás megvalósításában részt vevő vállalkozók feladataikat és egy­mással szembeni kötelezettségeiket szerződésekben rögzítik. Többféle szerződés létezik: vállalkozói, adásvételi, szállítási, megbízási, munkavégzési stb.

Minden szerződésről elmondhatók a következők:

• A szerződés a felek kétoldalú meg­állapodása annak érdekében, hogy gazdasági érdekeiknek megfelelően, egymást kölcsönösen igénybe véve, gazdasági céljaikat elérjék.
• A szerződésben rögzített alapkér­dések: mit, mikorra, mennyiért.
• A szerződés megsértése jogkövet­kezményt von maga után.
• A szerződésből eredő viták bírósági úton rendezhetők: a szolgáltatás nem­ vagy nem megfelelő teljesítése esetén a szerződésszegőt vagyoni hátrány éri.
• A szerződés alapozza meg a felek együttműködését.

A vállalkozói szerződésnek, amely az építtető és a vállalkozó között jön létre – a mindenkori jogszabályok sze­rint -, részletesen meghatározott for­mai és tartalmi követelményeket kell kielégítenie. A különféle vállalkozási szerződések között nagyjelentőségű az építési, a tervezési és a szerelési szer­ződés. Ezek keretében a vállalkozó az építési, a műszaki-gazdasági tervezői, illetve a technológiai szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és a díj megfizetésére vállal kötelezettséget.

A vállalkozói szerződések megköté­sének van néhány sajátos – más szer­ződésfajtától eltérő – szabálya, amelyek a következők:

• A megrendelésre válaszolva a vál­lalkozó részletes szerződéstervezetben közli ajánlatát, amelyet a megrendelő aláírásával – esetleg véleményeltérés­sel – fogad vagy utasít el, ill. vitás ese­tekben egyeztető tárgyalás során tisz­tázzák az álláspontokat.
• Ha a felek anyagok szállítására és felszerelésére is szerződést kívánnak kötni, akkor a vállalkozási szerződést is így kell megkötni.
• A vállalkozó a munkát saját költ­ségén végzi el; alvállalkozó igénybe­vételére jogosult, de annak munkájá­ért ugyanolyan felelősséggel tartozik, mintha a munkát maga végezte volna.
• A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni, azonban az utasí­tás nem terjedhet ki a munka megszerve­zésére, és azt nem teheti terhesebbé.
• A vállalkozó köteles a megrende­lőt minden olyan körülményről hala­déktalanul értesíteni, amelyek a vál­lalkozás eredményességét vagy kellő időre való elvégzését veszélyeztetik vagy gátolják, felelős továbbá az érte­sítés elmulasztásából eredő károkért.
• Ha a megrendelő alkalmatlan anya­got vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozónak figyelmeztetnie
• kell őt; az ennek elmulasztásából ere­dő kárért a vállalkozó a felelős: nem végezhető el a megrendelő által adott anyaggal vagy utasítás szerint a mun­ka, ha ez jogszabályt vagy hatósági ren­delkezést sért, továbbá ha élet- és va­gyonbiztonságot veszélyeztet.
• A megrendelő köteles a munkahe­lyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani, a vállalkozó pedig a munka megkezdését mindad­dig megtagadhatja, amíg a megrende­lő e kötelezettségét nem teljesíti.
• A vállalkozói szerződés fő feladata a szolgáltatásnak, azaz a szerződés tárgyának és a teljesítés idejének meg­határozása. Magát a szolgáltatást olyan pontossággal kell leírni, hogy abból a vállalkozó kötelezettségei egyértelmű­en megállapíthatók legyenek. A szer­ződésben a felek utalhatnak a műszaki tervekre és a költségvetésre, ezért az építési és a szerelési szerződések alap­ja a műszaki tervdokumentáció. A szol­gáltatást a szerződéshez csatolt terv és költségvetés kiírás határozza meg részletesen.
• A vállalkozói szerződésen kívül fon­tos szerződésfajták a következők:
• A szállítási szerződés & vállalkozók között kötött, a vételi szerződés speci­ális, elsősorban termékek eladására és szolgáltatások végzésére vonatkozó formája.

3.20. ábra Kétlakásos emeletes lakóház közös lépcsőházzal. A szabadon álló épí­tési mód és a telek szélessége lehetővé teszi a gépkocsi tárolók oldalsó, külön-külön való elhelyezését a) földszinti; b) emeleti alaprajz; c) kerti kép.

A megbízási szerződés alapján a meg­bízott arra vállal kötelezettséget, hogy a rábízott ügyet a megbízó utasítása szerint, az ő érdekeinek megfelelően ellátja. Ilyen szerződést gyakran köt­nek építési beruházásokkal kapcsolat­ban is. A beruházások előkészítése és megvalósítása során előfordul, hogy a fővállalkozó – a szükséges szakembe­rek híján – alvállalkozót von be az építkezés szakszerűségének biztosítá­sa céljából.

Versenytárgyalások

Hasonlóan a fejlett országokhoz, ná­lunk is kezd elterjedni az egyes épüle­tek vagy épületrészek megépítésére vo­natkozó ún. „versenyeztetés”, amelynek lényege a lehető legkedvezőbb kivite­lező vagy vállalkozó kiválasztása.

A megrendelőnek a versenykiírás­ban közölnie kell, hogy több vállalko­zótól kér ajánlatot az építmény vagy építményrész megvalósítására, és meg kell jelölnie az ajánlatok elbírálásának időpontját is. A versenytárgyalás lehet egy- vagy kétfordulós, nyílt vagy zárt­körű. Zártkörű versenytárgyalást kell tartani, ha a teljesítésre csak meghatá­rozott vállalkozók jöhetnek szóba – erről azonban az érdekelt vállalkozó­kat közvetlenül kell tájékoztatni.

A versenytárgyalásra vonatkozó fel­hívásnak tartalmaznia kell a szolgálta­tás meghatározását, a teljesítés határ­idejét, az ellenszolgáltatás kikötéseit és feltételeit, továbbá az ajánlatok be­nyújtására, felbontásuk helyére és ide­jére, valamint az elbírálásukra vonatko­zó időpontokat. A részvétel bánatpénz letétbe helyezéséhez köthető (ez az ajánlatok komolyságának dokumentá­lására letétbe helyezett összeg). A bá­natpénz csak abban az esetben nem jár vissza, ha az ajánlatot elfogadják, de attól az ajánlattevő vissza kíván lépni.

Gyakorlati tapasztalatok bizonyít­ják, hogy a jelentkező kivitelezők ál­tal megjelölt referenciamunkáknak érdemes utánanézni, mert sajnos elő­fordul, hogy egy jól sikerült épületnél épp csak egy részfeladatot végzett a jelentkező. A versenyeztetés lényege a gazdasági tényezők mérlegelése, azaz hogy ki vagy mely cég végzi el olcsóbban a munkát.

Kivitelezési tervdokumentáció

Teljesen új szabályozás, hogy az épí­tési tevékenység végzésekor külön kivitelezési tervdokumentációt is kell ké­szíteni nagyobb építési munka esetén, és ennek meglétét a kivitelezés meg­kezdése előtt be kell jelenteni az épí­tésügyi hatóságnál.

A kivitelezési tervdokumentációnak 1:50 méretarányú tartószerkezeti tervet kell tartalmaznia, amely meghatározza:

• a szerkezetek alakját, méretét és térbeli elhelyezkedését;
• előre gyártott elemek esetén az ele­mek tengelyét és megnevezését;
• monolit szerkezet esetén a szerke­zet vasalási módját és minőségét;
• tartószerkezeti részleteit, csomó­pontjait (méretarány legalább 1:20).

A közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó, valamint nagyméretű építmény kivitelezése esetén a fentieket az aláb­biakkal kell kiegészíteni:

• helyszínrajz (méretarány legalább 1:500);
• alaprajzok;
• metszetek;
• homlokzatok;
• tartószerkezeti tervek (méretarány legalább 1:50, 1:20);
• épületgépészeti (víz-, gáz-, csator­na-) tervek (méretarány legalább 1:50);
• elektromos tervek (méretarány leg­alább 1:50);
• üzemelés technológiai tervek (mé­retarány legalább 1:50);
• méretkimutatások, konszignációk;
• műszaki leírások szakáganként;
• talajmechanikai vizsgálatot tanú­sító dokumentum és szakvélemény.

Talajmechanikai vizsgálat

Az előzőekből kiderül tehát, hogy a törvény jóvoltából bizonyos esetek­ben a talajmechanikai vizsgálat köte­lező. Ám mi a követendő eljárás akkor, ha ez a kötelezettség nem áll fenn?

Minden lakó ház leendő tulajdono­sának és a vállalkozó kivitelezőnek be kell látnia: az épület stabilitása, funk­cionális biztonsága és tartóssága dön­tő mértékben az alapozás minőségétől függ. Vitathatatlan tény továbbá az is, hogy amíg az épület kiviteli költségeinek csak töredékét (mintegy 2-10%-át) képezik az alapozási költségek, addig az utólagos alap megerősítések vagy a helytelen alapozásból származó károk helyreállítási költségei már ennek több­szörösét teszik ki.

Meg kell értenünk továbbá azt is, hogy a talaj természetes, szinte „élő” képződmény, amelynek – keletkezési körülményeiből adódóan – méterről méterre változó az összetétele és a tulajdonságai. Ebből következően az alaptest döntő fontosságú mérnöki szerkezet, amely az épület egzakt mó­don tervezhető és építhető fel szerkezetét az altalaj változó összetételéhez és tulaj­donságaihoz igazítja. Az ilyen – időben és térben – változó követelményeknek egyaránt jól megfelelő alapokat azon­ban csak a konkrét helyszíni vizsgálatok és talaj feltárások eredményeire támasz­kodó geo technikai szakvélemény alap­ján lehet tervezni és kivitelezni.

Mindezekből belátható tehát, hogy bizony nem érdemes megspórolni a talajmechanikai vizsgálatok költségeit. Már csak azért sem, mert a szakvéle­mény sok más kérdéskörben (pl. terep­rendezés, földmunkák, víztelenítés, út-és burkolatépítés, közműépítés, az épü­let víz elleni szigetelése és szerkezeti kialakítása, környezetvédelem stb.) is hasznos információkat és javaslatokat tartalmaz.

Kétségtelen, hogy a talajmechani­kai, geotechnikai vizsgálatoknak – el­ső látásra legalábbis úgy tűnik – borsos az ára, de ez minden esetben bizonyít­hatóan többszörösen megtérül. A geo technikai vizsgálatokat rosszul értel­mezett költségtakarékosságra való hivatkozással nem igénylő építtetők és tervezők ugyanis megfeledkeznek egy lényeges dologról. Nevezetesen arról, hogy talajvizsgálatok nélkül vagy túl­méretezett, vagy alulméretezett alapok, vízszigetelések stb. készülnek. Végső soron tehát így vagy úgy – akár az épületkárok, akár a felesleges többlet­kiadások miatt – mindenképp a szükségesnél drágább ház épül, legfeljebb ez (pl. a túlméretezés esetében) soha nem derül ki. Épületkárok ezrei bizo­nyítják, hogy a megfelelő tervezés és előkészítés hiányában, gyorsan és látszólag olcsón elvégzett munkával – vég­eredményét tekintve – általában drága vagy rossz minőségű ház épül.

A gyakorlat azt igazolja, hogy nincs két teljesen egyforma épület a domborzati viszonyok, a talaj adottságok, a kör­nyezeti hatások, a funkcionális sajá­tosságok összességét illetően. Ennek megfelelően egy épületnek fennállása során sok, néha egymással ellentétes vagy éppen egy időben jelentkező ter­mészetes és mesterséges hatásnak kell jól megfelelnie. Ezek számtalan olyan veszélyforrást jelentenek, amelyeket csak a hatások ismeretében, a konkrét talaj adottságok és épületadatok figye­lembevételével, körültekintő tervezés­sel lehet kiküszöbölni. Kijelenthetjük tehát, hogy a jó épület több mérnök – és idetartozik a geo technikus is! – összehangolt, hozzáértő és lelkiismeretes munkájának eredménye.

A tervdokumentáció felülvizsgálata

Ha az építési szerződést a megrendelő által biztosított kivitelezési vagy meg- valósítási tervek alapján kötik meg, ak­kor a kivitelező fontos feladata a terv­dokumentáció részletes átvizsgálása, és hibák, hiányosságok esetén azok észre­vételezése.

A vizsgálat során gondosan felül kell vizsgálni, hogy a vállalkozó felszere­lésével, gépeivel a munka gazdaságo­san elvégezhető-e, nincsenek-e olyan szerkezeti, statikai hiányosságok, ame­lyek a kivitelezést, a szerkezet bizton­ságos megépítését veszélyeztetik, illetve a tervezett anyagok beszerezhetők-e. Ha a vállalkozási összeg összefügg a tervező által szolgáltatott költségvetés ­kiírással, akkor különös gonddal kell vizsgálni annak teljességét, részletes­ségét és egyértelműségét. Minden hiá­nyosságot, hibát a lehető legrészlete­sebben kell észrevételezni, mert ennek elmulasztása a kivitelezés során zava­rokat, fennakadásokat és a kivitelező­nek anyagi hátrányt okozhat. A terve­zőnek az észrevételekre válaszolnia kell és a hibákat ki kell javítania, a vitás pon­tokat pedig konzultációkon kell tisz­tázni. Az építési szerződés csak átvizs­gált és kijavított tervekre támaszkodhat.

Ha az építési engedélyezési terv birtokában a megvalósítási terveket a házat építő vállalkozó készíti, az épít­tetőnek ellenőriztetnie kell, hogy azok megfelelnek-e a megrendelt terveknek. A kivitelezés során pedig az építtető műszaki ellenőrének kell figyelemmel kísérnie, hogy a megvalósítás összhangban van-e az előbbiekkel. Ha az építtető számára hátrányos eltéréseket tapasz­tal, azokat az építési naplóban azonnal jeleznie, és a hibajavítását kérnie kell.

A következő feladat az építési mun­katerület átadása. Az építési szerződés megkötése után kerül sor az építési te­rület átadás-átvételére, amelyre az épít­tető vagy a munkát lebonyolító vállal­kozó hívja meg a kivitelezőt és a többi érdekeltet. Ennek során a jelenlévők bejárják a területet, amelyet a kivitelező, a rajta lévő összes létesítménnyel együtt, jegyzőkönyvben vesz át. A munkate­rület átvételekor a kivitelezőnek ismét gondosan meg kell vizsgálnia a terüle­tet, hogy az megfelel-e a tervekben kö­zölt kiindulási adatoknak. A munkate­rület átvétele után a kivitelező már teljes felelősséget visel az ott történte­kért (gazdasági, műszaki állapot, bal­esetek stb.) A munkaterület átvétele után a vál­lalkozó megkezdi a munkahelyre tele­pülést, azaz a felvonulást.

3.21. ábra Kétlakásos vagy kétgenerációs kétszintes lakóház a) földszinti lakás; b) tetőtéri lakás; c) utcakép.

3.22. ábra Kétlakásos lakóház homlokzatformálása tervezés közben és megvalósult állapotban a) oldalhomlokzati részlet; b) véghomlokzat szerkesztett és valós képei.

3.23. ábra A bemutatott ház a budai hegyoldal egy csendes utcájában épült, az ezredforduló utolsó évében. A terepbe „vájt” garázsok kívülről szinte nem is látszanak, míg a lakásokat magában foglaló 3 szint jól példázza az építész gondos munkáját, akinek egy alkalommal az alábbi kérdést tették fel: „A változások mellett a folyamatos­ság is jellemző rád. Anyagaid nem változtak, talán csak finomodott, differenciálódott az anyaghasználat, s az egyszínű, vörös tég­la helyét mind többször váltotta föl világosabb, szürkés, bézs színű változat. Miért?” Ez a ház minden választ megad, a kilincstől a tetőn elhelyezett antennáig.

3.26. ábra A drezdai lakópark B₂ jelű épülete sorházas metszete és épületrészlet fotója.

3.27. ábra A kölni Beethoven lakópark egyik háza a) belső utcai kép; b) földszinti; c) emeleti alaprajz; d) metszet (melyen jól látható a park alatti teremgarázs-kapcsolat.

Immár hazánkban is elterjedőben vannak a néhány házból álló lakóparkok, amelyeket üres vagy szanálással fel­szabadított telkek összekapcsolásával létesítenek. Ezek a mai gyakorlatban op­timális esetben 15-20 lakóegységet tar­talmaznak; ennél kevesebb megépítése esetén azonban a projekt gazdaságos­sága csökken, a túlméretezett telepnek pedig a későbbi „működése” kétséges.

A lakóparkok lényege abban van, hogy az egyesített telken több, akár többszin­tes ház épül fel közel egy időben közös szervezéssel, majd az egész területet parkosítják, és közös kerítéssel határol­ják el a közterülettől, illetve a szomszé­dos telkektől. Üzemeltetési szempont­ból előnyös sajátosságuk, hogy csak egy közös kapujuk van, és területükre idegen csak valamelyik lakótárs enge­délyével juthat be. Intimitásuk, bizton­ságosságuk, családias környezetük ja­vítja a bentlakók közösségi morálját.

Tervezés előkészítése

A tulajdonképpeni lakóháztervezés a megvalósuló házzal kapcsolatos mun­kák leglényegesebb fázisa; sok esetben éppen ezen áll vagy bukik az elképzelt lakóház „sorsa”.

A nem kellően előkészített tervezés miatt konfliktusok adódhatnak a ter­vezővel, a hatósági engedélyezéskor, a lakóház építésekor és – nem utolsó­sorban – a használat során is.

Hogy ezeket elkerülhessük, válasszuk a következő sorrendet mint leendő építte­tők és az építési telek tulajdonosai:

1. az igények fölmérése;
2. anyagi helyzetünk és lehetősége­ink tisztázása;
3. tervezési jogosultsággal rendelke­ző tervező kiválasztása;
4. közös hatósági egyeztetések (épít­tető, tervező, szakhatóság);
5. a tervezési program kialakítása;
6. vázlattervek készítése az építési övezet előírásai szerint;
7. vázlattervek építtetői egyeztetése;
8. konzultációk az építtető és a ter­vező között;
9. a tervezés előkészítésének záró ­tárgyalása (építtető, tervező).

Ezekkel a szakkönyvek többnyire nem foglalkoznak, ugyanis azok általá­ban (a kezdő vagy) gyakorló szakem­berekhez szólnak. Megfogalmazásuk olyan, hogy a sok szakkifejezéssel ép­pen a leendő építtetőt vezetnék tévútra. A következőkben igyekszünk úgy köz­readni a szükséges ismereteket, hogy azt érezhessék, hogy a lakóházat szinte Önök tervezték, annak ellenére, hogy tulajdonképpen csak az igényeiket hatá­rozták meg. Nagyon jó, ha a tervezővel majdhogynem baráti kapcsolatba kerül­nek, ellenkező esetben ugyanis a készí­tett terv csak egy tervező által nyújtott „szolgáltatás” lesz.

Törekedjenek ennél többre, mert a tervezővel szembeni „fél­tékenység” vagy „zárkózottság” nem hozza felszínre több éve tarsolyukban gyűlő esztétikai élményeiket és tulaj­donképpeni személyiségünket. A leendő hajlék szempontjából alapvetően fontos, hogy a tervező se csak az ügyfelet lás­sa Önökben. Vannak olyan külföldi pél­dák, amikor a tervező több hónapra az építtetőkhöz költözik, hogy a jobban megismert család számára tervezendő házat a maga teljességében „átélhesse”, hogy minden többletet „beleadhasson” a tervezésbe. Ez persze a hazai viszo­nyok között nem is kerül szóba, mert vagy nincs ilyen tervező, vagy ha len­ne, nem tudnák őt megfizetni.

Ne feledjük, hogy a szerény ember előbb lakhat a saját házában, mint aki gazdagnak képzeli magát!

Az építtetői igények fölmérése

A tervezés előkészítésének egyik leg­lényegesebb és legfontosabb szakasza az igényfölmérés, azaz hogy mire futja, milyen házat szeretnénk, milyen külön­leges elvárásaink vannak. Mindezt ter­mészetesen a tervező tudomására kell hozni, ami nemcsak vázlatokat jelent, hanem tájékoztatni kell őt sok minden­ről, ami távolabbi életünket érinti és befolyásolja.

Ilyenek például a követ­kezők:

• családunk jelenlegi és várható lét­száma;
• a későbbiekben szándékozunk-e nagyszülőt a lakásunkba hozni;
• gyerekeinknek az elkövetkező években vagy évtizedekben akarunk-e a telkünkön lakásbővítési lehetőséget nyújtani (toldalék- vagy emeletráépí­tés stb.).

Beszélgessünk arról, hogy az utazá­saink során látott épületeknél mi az, ami tetszik, és mi zavar bennünket. Ezeket esetleg a helyszínen megmutathatjuk, vagy fotóval is alátámaszthatjuk. Vigyázzunk azonban a külföldi példákkal, mert ugyan egyes országokban nagyon sok szép ház van, de nem mind illeszt­hető a hazai építészeti lehetőségekhez (anyagaik, technológiáik, a szabványok és – nem utolsósorban – az áruk miatt).

A hazai vagy külföldi szaklapok is segíthetnek abban, hogy a tervező jobban lássa és érezze az építtetők igényeit, felmérhesse esztétikai érzéküket. Fel kell mérni, hogy a helyi építési lehetőségek figyelembevételével a lakó­ház „ütemezett megvalósítása” műsza­kilag hogyan lehetséges. Ez ugyanis a tervezés idején még olyan megoldásokat is lehetővé tesz, amelyek építés köz­ben már csak igen körülményesen és költségtöbblettel jöhetnek szóba.

Vannak-e különleges igényeink az épületszerkezet anyagait illetően, és ha igen, azokat is elemeznünk kell. Az anyagok kiválasztása itt természetesen nem a belső burkolatokat és tapétákat jelenti, mivel ezek később, az építkezés alatt is változhatnak. Ezért ezeket sem­mi esetre se vásároljuk meg előre, mert mire szükségesek lennének, addigra egy tucat szebbet találhatunk, és csak bosszankodni fogunk.

Tisztázni kell viszont minden esetben az építtetői színigényeket és a környe­zeti kötöttségeket. Ilyenek a tetőfedés anyaga és színe, a homlokzatburkola­tok és színük, valamint a homlokzati felületképzések. A színek eldöntéséhez jó, ha ismerjük az épületet majd körül­vevő növények fajtáit (pl. ezüstfenyő, piros szilva stb.). Tudnunk kell, aka­runk-e később az utcáról is látható ke­rítést vagy építményt elhelyezni a tel­ken, és ha igen, milyen anyagú legyen. Nagyon lényeges szempont a kerítés, mert lábazatának illeszkednie kell az épületéhez, míg elemei az erkély vagy a terasz korlátjával kell, hogy harmo­nizáljanak.

Az előzőek áttekintése után tisztáz­ni kell az építtetők elképzeléseit a kö­vetkezőkről:

• a helyiségek nagysága (m²);
• a belső lépcső az előszobából vagy a nappaliból legyen megközelíthető, í használható;
• osztott vagy nyitott terű lakások tetszenek-e inkább (pl. galériára való helyiségkapcsolatok);
• a garázs az épületben vagy attól külön legyen-e (ha mód van rá, jobb, ha az épületben van);
• a garázs és a lakás rendelkezzék-e belső (közlekedős) kapcsolattal;
• a lakásbejárat helye;
• a fűtési igények: radiátoros vagy padlófűtés, esetleg kandalló;
• a vendégszoba külső megközelí­téssel vagy lakáskapcsolattal rendel­kezzen-e;
• a konyha jellege (lakókonyha; főző étkezővel; főző; ételbár jellegű; tea­konyha stb.);
• élelmiszer-tároló (kamra, külön helyiség a hűtőládának stb.);
• a mosás helye;
• különleges igények (klíma; kon­dicionáló-, sport-, szabadidő-, szauna-, szolárium-, barkács-, fotó-, stúdió-, ren­delő-, ügyfélváró, dolgozóhelyiség stb.);

A következő tanácsot a tervezőknek szánjuk. Az igényfölmérést az építtető család minden felnőtt tagjával és több alkalommal végezzük el (mert közben biztosan eszébe jut valakinek valami fontos, utólag pedig nem biztos, hogy ez megoldható).

Vázlatterv nélkül ne vállaljuk a tervezést. Mindenképpen kikötésként kell rögzíteni azt, hogy a tervezés fo­lyamata mindkét fél részéről bármi­kor megszüntethető. Ez nem pszicho­lógiai tanács, hanem a könnyebb kapcsolatfelvétel és a bizalom miatt célszerű.

A tervezési díjat „tól-ig” jelleggel adjuk meg, mert ez is segít a jobb em­beri kapcsolatok megteremtésében, nem okoz feszültséget, ha pl. már a harma­dik vázlattervet kell készíteni, vagy az ügyintézésből adódóan hatósági több­letmunkák adódnak. A nemkívánatos feszültségek ugyanis visszahatnak a minőségi tervezésre is, természetesen negatív értelemben. A kiviteli terveket csak az engedélyezési tervek után, az építési engedély birtokában érdemes elkészíteni.

Gazdasági számítások

Az igényfölméréssel párhuzamosan a gazdasági számításokat is el kell végez­ni, mégpedig két szempontból.

Elő számítás

Fel kell mérni a rendelkezésünkre álló teljes keretet:

• készpénz;
• takarékkönyv és értékpapír;
• meglévő anyagok értéke;
• hitelek:
• bankhitel;
• munkáltatói támogatás stb.;
• állami juttatások:
• támogatás stb.;
• szociálpolitikai támogatások;
• gyermekek számától függő;
• eltartott szülőre vagy szellemi fogyatékos családtagra vonat­kozó;
• az építtető által elvégezhető mun­kák értékének összesítése (pl. anyag, beszerzés, segédmunka részaránya, va­lamely szakmunka stb.).

Mindezek összege adja a rendelke­zésünkre álló anyagi fedezetet, amely­nek ismeretében megtervezhetjük a le­endő épület nagyságát.

A tervező

Az épület tervezésével megfelelő jogo­sultsággal rendelkező tervező vagy cso­port bízható meg. Már álló referencia­épületek segíthetnek az ideális tervező megválasztásában.

Kik tervezhetnek, ki lehet tervező?

Az építéstervezési jogosultság személyi és szakmai feltételei egységesen vo­natkoznak valamennyi tervezést végző személyre, függetlenül attól, hogy az építéstervezési tevékenységet milyen szervezeti jogi keretek között, ill. vál­lalkozásszerűen vagy társadalmi mun­kában végzik-e.

A személyi és szakmai feltételek a következők:

• megfelelő szakképesítés;
• a jogszabályokban előírt szakmai gyakorlati idő;
• a tervezési tevékenység alapján, meghatározott körben szerzett szemé­lyi minősítés.

Az előzőek alapján jogosultsági szempontból „tervezői” és „vezetőter­vezői” jogosultság különböztethető meg.

Az építéstervezés feltételei

Különbség van az ún. tervező szerve­zetek (vállalat, szövetkezet, kft. stb.) és a magánszemélyek építéstervezési jogosultságának feltételei között.

Tervező szervezetnek azok a gaz­dálkodó, költségvetési és szakcsopor­tok minősülnek, amelyek működésüket a területileg illetékes építéstervezési nyilvántartást vezető építési szakigaz­gatási szervezetnél bejelentették. Magánszemélyek és társaságaik épí­téstervezési jogosultságának legfonto­sabb működési feltétele a tervezői névjegyzékbe való felvétel és a kama­rai tagság, amelynek szakmai feltételei a következők:

• a személyi jogosultság igazolása szakmai képesítéssel;
• hatósági erkölcsi bizonyítvány + illeték;
• mellékfoglalkozásban végzett ter­vezői tevékenység esetén a munkálta­tónál való bejelentés igazolása.

Magántervezés fő- és mellékfoglal­kozásban egyaránt folytatható. Azon személyek, akik megfelelő szakmai képesítéssel és igazolható gyakorlati idővel rendelkeznek, a ter­vezői névjegyzékbe való felvétel nél­kül tervezhetnek;

• saját maguknak;
• közeli hozzátartozójuk részére;
• lakás-, garázs-, üdülőszövetkezet tagjaiként a szövetkezet részére.

A tervező a tervrajzok minden pél­dányát alá kell írja, és tervezői jogo­sultságának számát fel kell tüntesse.

3.2. ábra Üröm, Péterhegyi lakópark egyik többlakásos házának terve

Ezenkívül a dokumentációhoz „terve­zői nyilatkozat”-ot kell mellékelnie. Az építtetőnek nem kell ellenőriznie a tervező jogosultságát és képesítését, erről büntetőjogi felelőssége tudatá­ban a tervező nyilatkozik a tervezői nyilatkozatban).

Hatósági egyeztetések

A telek, a tömbtelek beépítésével kap­csolatos egyik leglényegesebb fázis a hatóságokkal való egyeztetés. Minden­képpen meg kell győződni a beépítés, beépíthetőség feltételeiről, valamint a közműcsatlakozás lehetőségeiről, ill. kötelezettségeiről.

3.4. ábra Lakóház egy kölni lakóparkban. A lakások – főként a sarki kétszintes la­kás – déli tájolásuknak köszönhetően reg­geltől estig fényárban úszhatnak a) látványkép; b) földszinti; c) emeleti alap­rajz; d) metszet.

A hatósági egyeztetéseken a követ­kezőkről kell tájékozódni:

• a helyi építési szakigazgatási szerv­nél a beépítési tervről (rendezési terv) és a helyi rendeletben foglaltakról;
• a földhivatalnál, hogy nincs-e be­jegyezve az ingatlan-nyilvántartási (tu­lajdoni) lapon a beépítési lehetőségre nézve terhelő vagy kötelező teljesítés;
• a helyi önkormányzatnál, hogy kör­nyezet- vagy tájvédelmi szempontból van-e előírt kötelezettség vagy vé­dettség.

Nem árt, ha az építtető is jelen van az egyeztetésen, mert így elkerülhetők a későbbi konfliktusok, és nem terve­zői csökönyösségnek tűnnek bizonyos kötöttségek. Műemléki környezet ese­tében a külön szakhatósági (műemléki felügyelőségi) egyeztetés is szükséges.

Elengedhetetlenek a közműegyez­tetések (az utcai meglévő vagy közel­jövőben épülő közművek legközeleb­bi csatlakoztatására):

• utcai ivóvízvezeték-hálózat nyom­vonala, keresztmetszete és lecsatlako­zásának pontosítása;
• villamos légvezeték vagy földká­bel helye és a csatlakozás feltételei (pl. légvezetékről, de földkábellel stb.);
• gázvezeték helye (nyomási foko­zata) és keresztmetszete, kapcsolási ponttal;
• szennyvíz- és csapadékcsatorna nyomvonala jellege (zárt, nyitott, nyo­más alatti stb.) és folyásiránya (a csat­lakoztatás miatt);
• telefonhálózat (csak kötelező tűz­védelmi riasztás esetén szükséges);
• egyéb nyomvonal jellegű építmé­nyek, melyek ugyan nem a telek, vagyis a rajta épülő épület ellátását biztosít­ják, de valamilyen módon, pl. védőtá­volságok vonatkozásában érintik azt (pl. országos lég-, gáz-, kábelvezeték stb.);
• környezeti tűzvédelmi egyeztető vizsgálat (van-e a közelben magasabb tűzveszélyességi osztályba tartozó léte­sítmény). Ez csak a szabványos hely­színrajz elkészítéséhez szükséges.

Minden olyan szervezet, amely ha­tósági jogkörrel is rendelkezik (tűzren­dészet, ÁKJF, posta, víz- és csatorná­zási művek, áramszolgáltató, vízügyi szervek, gázszolgáltató, rendőrség, mű­emléki felügyelőség, közlekedési fel­ügyelet stb.), felkeresés esetén köteles válaszolni az építtető vagy a tervező írásos kérdéseire a telek beépítésével, ill. az épület elhelyezésével kapcsolat­ban. Ha valami tisztázatlan marad, azt mindenképpen dokumentálni kell. Ezek a nyilatkozatok egy évig, ill. visszavonásig érvényesek. Magánszemély épít­tető esetén a szakhatóságok véleményét (és nem a közművekét) az elsőfokú építésügyi hatóság szerzi meg! (Álta­lában pl. a tűzvédelmi szakhatóság a magántervező vagy építtető részére nem is ad szakvéleményt.)

A tervezési program

A véglegesnek tekinthető tervezési prog­ram az eddig ismertetett szempontok és kérdések tisztázása alapján alakít­ható ki. Az építtető részéről az erede­tileg megfogalmazott igények közül általában sok minden változik az elő­készítés ideje alatt a különféle, ezalatt kiderülő kötöttségek miatt. Például nagy változtatásokat okozhat egy olyan ha­tósági kikötés, hogy a tetőgerinc az ut­cára merőleges legyen. Az építtetői tervezési programot ne csak a jó előre lerajzolt – és már véglegesnek tekin­tett – ház jelentse, hanem az előkészí­tés során fölmerült problémákat is ad­juk meg letisztázva a tervezőnek.

A tervezési programban fel kell tár­ni minden olyan igényt, amelyről úgy érezzük, a tervezőnek tudnia kell, old­va az eddig titokként őrzött „családi intimitásokat”. (Például a bidé elhe­lyezése a fürdőszobában, fürdőszoba és háló közvetlen kapcsolata stb.).

A programot elég jegyzetszerű felso­rolásban meghatározni. Ha többlakásos lakóházról vagy többszemélyes tervező­gárdáról van szó, tanácsos ezt írott doku­mentumként kezelni, mert előfordulhat, hogy valamelyik félnek szüksége lesz rá a tervezés vagy a megvalósítás során.

Vázlattervek

A vázlatterv az első lényeges dokumen­tumnak tekinthető rajzbeli elképzelés, melyet minden esetben a tervező ké­szít az előkészítés és a tervezési prog­ram alapján. Ez a vázlat már alapvetően meghatározó úgy funkcionálisan, mint a szerkezeti rendszerek és a forma te­kintetében.

Nagyon jó, ha a vázlatot – ha az idő és a díj engedi – több változatban készíti el a tervező. Sőt ha egy építtető tervezőgárdával dolgoztat, akkor érde­mes több személyt felkérni vázlatterv készítésére. Természetesen a végleges tervet csak egy személlyel dolgoztas­suk ki.

A vázlatterv foglalkozzon minden olyan lényeges kérdéssel, problémával, amelyeket a laikus építtetők is fölvet­hetnek, és a hatósági egyeztetéseken is fölmerülhetnek.

A vázlatterv a követ­kező minimumot tartalmazza:

• a beépített bruttó (falakkal együtt számított) terület/költségszámítás;
• az épület elhelyezése helyszínraj­zon kidolgozva;
• a tetőidom (a környezet miatt);
• vázlatos utcakép (léptékhelyes);
• alaprajzok, az egyes helyiségek hasznos (és teljes) területét is megha­tározva;
• metszet;
• legalább az utcai homlokzat nézete.

A jó vázlatban nincs sok műszaki adat, hanem a kívánt lakás fő sajátos­ságait tartalmazva teljes képet ad a le­endő tulajdonosnak és használónak. Már az alaprajz meghatározza a ház alakját, befoglaló méretét, főfalainak helyét, a födémgerendázás irányát stb.

A vázlattervet a méretek ellenőriz­hetősége érdekében léptékhelyesen (pl. 1:200; 1:100 stb.) kell megrajzolni. A vázlatterv készítés olyan fázisában, amikor a vázlat már megfelel az épít­tetőnek, mindenképpen ajánlatos épü­letgépész, esetleg statikus véleményét is kikérni (pl. a kémények helye, az egyedi áthidaló tartószerkezetek vo­natkozásában stb.).

Az elkészült vázlatok vagy vázlat­tervek alkalmasak:

• elvi építési engedélyezés iránti ké­relem benyújtásához;
• kivitelezői szerkezetegyezteté­sekhez;
• építtetői zsűrizésre (függetlenül azok kidolgozottsági szintjétől).

Az elvi engedély ugyan építési enge­délyt nem jelent, de segíti a pontosabb tájékozódást, tisztázza a beépítéssel és az épület elhelyezésével kapcsolatos kérdé­seket még a végleges terv készítése előtt.

Mindenképpen tanácsos a kivitele­zői szerkezetegyeztetés, főként a fal- és födémszerkezet megválasztása miatt. Ha a kivitelező a tervezés fázisában még ismeretlen, akkor sem árt konzul­tálni kivitelezési szakemberrel zárt sorú vagy egyéb összeépítések alapozásáról, annak technológiájáról és egyéb lénye­ges problémákról. Ez az egyeztetés nem feltétlenül nélkülözhetetlen, de ellen­kező esetben a leendő kivitelező kész tények elé kerül.

Az építtetői „zsűrizés” a tervezte­tésben igen fontos szakasz. Szükséges a már elkészült vázlatot vagy vázlato­kat az építtető társaknak és laikus ba­rátoknak, ismerősöknek megmutatni, mert ha már kész tervek és engedélyek birtokában kapunk érdemleges szem­pontokat, az nagyon bosszantó lehet.

A vázlattervvel kapcsolatosan még érdemes a következőket megemlíteni:

• Az építtetőnek átadott vázlat leg­alább 2-3 hét „átgondolás” után kerül-jön vissza a tervezőhöz az építtető ész­revételeinek felsorolásával.
• A rajzolvasáshoz kevésbé értő la­ikus építtetők – ha a vázlatot elfogad­ták – „tanulják meg” annak funkcióel­rendezését, és tervezői számonkérésben pontosítsák azt. Képzeletben a lakás bejáratától kalauzolva vezessék végig a tervezőt mint vendéget, és mutassák be lakásukat.

Ha ez mind megtörtént, akkor biztos­ra vehető, hogy mindkét fél tisztában van azzal, amit csinál, ill. csináltat, és a lakás valószínűleg hosszú távon is megfelel leendő használójának. (Mind­ez azért is fontos, mert az építkezés nem olcsó „játék”, és évtizedekre meg­szabja az otthoni életkereteket, sőt je­lentősen befolyásolja a felépült ház és kert forgalmi értékét is. Ugyanakkora anyagi ráfordítás árán jó és rossz épü­let is létrehozható, a magunk előnyére vagy kárára!) Ezek birtokában már meg­kezdődhet a véglegesnek mondható en­gedélyezési terveztetés.

3.5. ábra Egy másik lakóház a kölni Beethoven parki lakótelepről. A lakópark értékei közül legfontosabb a park alatti, több épület előtt húzódó teremgarázs, mely minden épület lépcsőházából megközelíthető. A ház szintenkénti két, illetve négy lakása 75, illetve 150 m² alapterületű a) park felőli kép; b) földszinti; c) emeleti; d) tetőtéri alaprajz; e) metszet; f) bejárati homlokzat.

A tervezés

A lakóépület tervezésekor a már említett tervezés-előkészítési munkákon túl

• a szerkezet (anyag);
• a forma (megjelenés) és
• a használati funkció (rendeltetés) hármasa a mértékadó.

A szerkezettervezéssel e sorozaton belül külön cikkek foglalkoznak. A forma mint téma is egy külön sorozatot kívánna, de inkább a szakmai közönség részére. Az építtetők – mint nem szakemberek a témában – legfel­jebb csak a saját otthonukkal kapcso­latban csöppennek bele a formák te­remtette világba, így nem valószínű, hogy az emberléptékű megvalósítás mértani alakzatainak elméleti szempont­jai jelentős érdeklődésre tarthatnának számot.

A forma hatásdinamizmusa és mértani tömegaránya messzemenően meghatározzák:

• az épület karakterét és
• a környezettel való kapcsolatát.

Egy épületet természetesen saját igények alapján, de mindig egy adott vagy alakuló (tervezett) környezethez kell formálni úgy, hogy annak megje­lenése ne legyen sem hivalkodó, sem pedig túlzottan jelentéktelen az utca­képben. A tervezett épülettömeg a funk­cióbeli és szerkezeti rendszer teljes megtartásával, csak a részletmegoldá­sok kismérvű változtatásával más és más külsővel jelenhet meg. Példánk­ban az adott épület lakóterülete (szo­baszáma, tetőalakja és mérete, sőt még a főhomlokzat is) alig változik. Néz­zük meg, hogy kisebb változtatások milyen megjelenést eredményeznek.

A példák jól mutatják a változatlan karakter változtatható elemét. További kiegészítő elemek a terasz és annak határoló szerkezetei vagy éppen az ár­nyékvetők, köztük a természetes nö­vényzet is.

Az épületek vertikális és horizontá­lis méretrendszerét

• előre gyártott épületeknél a mo­dul-koordinátarendszer 3 vagy 6M-es méretrendjében célszerű felvenni (a 30 és 60 cm többszörösében);
• a hagyományos rendszereknél is szebb ugyan az előző méretkoordiná­tában való forma meghatározás, de ritkán adódik rá lehetőség a változó utcakép,
• tömeg, tetőidom és természetesen az építtetői igények miatt is.
• Megszokott és gyakori dolog, ami­kor a szűk telek teljes kihasználása az előzőektől eltérő méretekre ösztönöz.
• Szerencsére már az összes hazai ablaktípus a 3M méretrendben készül, vagyis a 60 cm-es oldalmérettől kezdve 30 cm-es méretlépcsőben (2,40 m-ig).

Az ablakok adta méretháló kapaszko­dót jelent a homlokzati kép egyedi rendszerének alakításához. Az ablakok mérethálótól való elté­réséből is adódhat a homlokzatok egye­disége és különlegessége, amit mindig az adott forma és funkció összehango­lása határoz meg. (Fontos tudni azt, hogy az egyedi méretre, alakra terve­zett ablak ára a készen kaphatóénak sokszorosa!)

Az előre gyártott elemes lakóházak homlokzata is lehet egyedi a tulajdo­nos igényei szerint és saját kötött mé­retrendjén belül. Az előregyártás nem zárja ki a kötelező és szigorú hő-technikai követelmények kielégítését; a 12-20 cm vastag falakkal és az át­lagnál nagyobb méretű üvegfelületek mellett is betartható az előírt érték alig változó költséggel, sőt előfordulhat költ­ségcsökkenés is.

Nemcsak az előre gyártott falelemek, hanem a tartó-, ill. tetőszerkezeti ele­mek is segíthetik a szebb és szabadabb építészeti megfogalmazás teljesebb kibontakoztatását.

3.6. ábra Berlini két lakóház szabadon álló épület elhelyezéssel és kapcsolt terem­garázzsal. A ház lakásai kétszintesek, de lépcsőházkapcsolatuk miatt mindegyi­ket lehet kétgenerációsként használni a) utcakép; b) földszinti; c) emeleti alap­rajz; d) metszet.

A belső téri tervezéskor sem szabad soha szem elől téveszteni a funkció és a forma egységét, legyen az akár csak egy ablakdeszka vagy éppen kandalló.

A lakásbelsők és bútoraik stílus- és formamegválasztása természetesen összhangban kell, hogy legyen az épü­lettel és azon belül egymással is. Az épületforma meghatározásában nagyjelentőségű – a már említetteken túl – az épülettömeg és a tető arányának, a tetősík hajlásszögének megállapítá­sa. A tető hajlásszöge, ill. a fedés lejté­se befolyásolja a belső teret is, vagyis hat az épületen belüli funkciókra is.

Egy alacsonyabb lejtésű tető pad­lástere legfeljebb gazdasági célra, a kö­zépmagas vagy magasabb padlásterek (szakmailag mindet magas tetőnek neve­zik) az alattuk lévő szinthez kapcsolva vagy „tetőház”-ként is hasznosíthatók.

Az épület formája a tetőhajlásszög kismértékű változtatásával is nagymér­tékben módosul. A négyzet alaprajzútól eltérő, hosszabb épületnél nem mind­egy, hogy annak tetőgerince milyen irányú. Az épülettömeg hosszával pár­huzamos gerincű padlástér térfogata jóval kisebb, mint az arra merőleges gerincű tetőtéré.

3.7. ábra A „weinheimi lakó-udvar”, ahogy lakói nevezik házukat. A parkszerű telken el­helyezett épületegyüttes kü­lönlegessége, hogy a benne élők szerint ha bent vannak, kint érzik magukat, ha pedig kint – mármint a kertben (az ud­varban) bensőséges hangu­latot varázsol az életükbe.

A nagyobb padlásterek célszerűb­ben beépíthetők. Ha a tető magassága – a párkány és a gerinc közötti távol­ság – a 6,00 m-t meghaladja, vagy a tetőfelületen sok álló ablak készül, az épület homlokzatmagassági mértéke nő, ami az övezeti előírások alapján a ter­vezett megoldás engedélyezését esetleg kizárhatja! Összegezve az előzőeket megállapíthatjuk, hogy a jó tervezés alapja nem más, mint az előrelátás.

Az építészeti tervezés is előrelátás. Előrelátása az építtető igényeinek, elő­relátása az igények fejlődésének. Az igényeket meg kell fogalmazni, majd belőlük épületet kell formálni. Az épü­let az életünket körülvevő fizikai keret, mindennapjaink kísérője. Az épület vé­delmet nyújt az időjárás viszontagságai ellen, pihenésünk és a nyugodt családi légkör meghitt tere. Az építészet térbeli művészet, mely­nek három dimenziója alkotja házun­kat, lakásunkat.A lakások, lakóházak, lakóparkok ter­vezésére vonatkozóan kialakult és jól begyakorolt – tapasztalatokon és sza­bályzatokon alapuló – irányzatok és irányelvek léteznek, ezek ismertetése azonban nem e sorozat célja. A konkrét épülettervezéssel és annak alapvető követelményeivel a követke­ző fejezetben foglalkozunk.

3.8. ábra Háromlakásos társasház függő­leges térkapcsolással. A bemutatott épü­let a szintekre osztott lakásfunkciók szép példája.

Az építési munkák előkészítése

Egy többlakásos lakóház építésének elő­készítése a telekvásárlással és terve­zéssel már elindult ugyan, ám ez kevés ahhoz, hogy az építkezést megkezd­hessük. Igen lényeges a következetesen végiggondolt megvalósítási ütem úgy jogi, mint gazdasági és műszaki vonat­kozásban, de nem kevésbé fontos a kezdési évszak jó megválasztása is.

Ha sík terepen építkezünk, tudnunk kell, hogy mikor van legmagasabban a mértékadó talajvízszint, mert akkor nem érdemes alapozni, ugyanis a költségek akár meg is duplázódhatnak. Ne hagy­juk befolyásolni magunkat a mester által, csakis a gazdasági és műszaki megfontolásokat tartsuk szem előtt.

A hatósági engedélyeket még az épít­kezés megkezdése előtt be kell szerez­ni, és az abban foglaltak szerint kell az építkezést levezetni. Ne feledkezzünk meg a közterület-foglalási engedélyek megszerzéséről, ha anyagtárolás miatt erre szükségünk lenne!

Hatósági engedélyeztetések

Idetartoznak az épülettel, közterület igénybevételével, ideiglenes és végle­ges közműellátással kapcsolatos, vala­mint az épület használatához szüksé­ges, közterületen létesítendő egyéb létesítmények, pl. bejárók vagy „pri­vát” autóparkolók építésével kapcso­latos engedélyeztetések.

A tervdokumentációk tartalmi előírásai

Az épített környezet alakításáról és vé­delméről szóló új építési törvény fel­hatalmazása alapján külön jogszabály, a 45/1997 (XII. 29.) KTM sz. rendelet határozza meg az építésügyi hatósági eljárás során benyújtandó tervdokumentáció kötelező tartalmi elemeit. Külön és egymástól némiképp eltérő szabályok vonatkoznak a különböző engedélyezési dokumentációtípusokra.

Általános előírás, hogy az építmény dokumentációját magyar nyelven kell összeállítani, tartalmát tartalomjegy­zékben kell rögzíteni. A jelöléseknél a hatályos nemzeti szabványt, ennek hi­ányában egyedileg meghatározott egyértelmű jelkulcsot kell alkalmazni.

A kü­lönálló tervlapokon fel kell tüntetni:

• az építmény megnevezését;
• az ingatlan címét, helyrajzi számát;
• az adott tervrajz megnevezését, mé­retarányát ábránként;
• a tervező(k) nevét, eredeti aláírá­sát, szakképesítését, tervezői névjegy­zékben szereplő nyilvántartási számát;
• a tervezés dátumát;
• a kérelmező nevét és eredeti alá­írását.

Elvi építési engedélyezés

Elvi építési engedélyt a felhasználni kívánt telek beépítése előtt vagy egyéb kockázati tényező(ke)t tartalmazó ese­tekben szokás kérni a területileg illeté­kes önkormányzattól, illetve akkor, ha a hatóság azt kötelezően előírta. A meg­felelően dokumentált kérelem alapján hozott határozat tulajdonképpen nem más, mint tájékoztató jellegű ügyirat. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az elvi építési engedély birtokában sem­miféle építési munka nem végezhető!

Építési engedélyezési dokumentáció

Az építési engedélyezési tervdokumen­táció kötelező tartalmi előírásai sze­rint a következőket kell csatolni a ké­relemhez:

• a földhivatal által hitelesített in­gatlan-nyilvántartási térkép másolatát;
• helyszínrajzot (1:500 vagy 1:1000 méretarányban);
• tereprendezési tervet (1:500 mé­retarányban) az eredeti és a végleges terep szintmagasságainak ábrázolásá­val a telek természetes terepszintjének olyan megváltoztatása esetén, amely a rendelet értelmében építési engedély­hez kötött;
• alaprajzokat a tervezett építmény valamennyi szintjéről (1:100 méret­arányban);
• metszeteket (1:100 méretarány­ban) a megértéshez szükséges számú, de legalább két, egymással szöget be­záró módon felvéve;
• homlokzatrajzokat (1:100 méret­arányban) az építmény minden néze­téről;
• üzemelés technológiai tervet a kör­nyezet-, természet-, tűz és egészség­védelmi követelmények szempontjá­ból meghatározó, valamint az előzetes egyeztetések során az érintett szakha­tóságok által – a vonatkozó szakmai jogszabályok alapján – jelzett esetek­ben és részletezettséggel;
• kertépítészeti terveket (1:200 mé­retarányban) a külön jogszabályban vagy a helyi önkormányzat által ren­deletben meghatározott esetekben;
• az építési engedélyhez kötött tám­falak, terepbiztosítási építmények és ke­rítések terveit (alaprajzokat legalább 1:100, nézeteket és metszeteket leg­alább 1:50 méretarányban);
• műszaki leírást, amely tartalmazza az építményre vonatkozó, a tervlapo­kat kiegészítő információkat;
• tűzvédelmi dokumentációt az OTSZ-jogszabályban rögzített esetek­ben;
• talajmechanikai szakvéleményt négy beépített szintnél magasabb vagy 7 m-nél nagyobb fesztávú tartószerke­zetet tartalmazó előre gyártott vagy vázas tartószerkezetű épületeknél, geo technikai dokumentációt csúszás-, omlás- vagy barlangveszélyes, illetve alábányászott területen, valamint 5 m-nél nagyobb szabad magasságú, földet megtámasztó építményekhez;
• igazoló műszaki számításokat:
• a fűtött vagy hűtött épületeknél épületfizikai, energetikai,
• minden, két beépített szintnél ma­gasabb vagy 5,40 m-nél nagyobb födém fesztávú épület esetében – az előre gyártott elemek beazono­sítását is biztosító – tartószerkezeti,
• a zajforrást tartalmazó, illetve a ha­tárérték feletti környezeti zajjal ter­helt építményeknél az akusztikai és
• indokolt esetben a benapozásra vonatkozó megoldásokról;
• szakértői véleményeket a külön jog­szabályban elrendelt esetekben;
• a rendelet mellékletében szereplő kitöltött statisztikai adatlapot.

A meglévő építmény átalakítására, bővítésére vonatkozó külön szabályok közel azonosak az építési engedélye­zési tervdokumentációra vonatkozókkal, szükség szerinti részletezéssel. A műemléki vagy helyi védelem alatt lévő építmény esetében, ill. műemléki jelentőségű területen való építkezés esetén a fent felsoroltakon túl a meg­lévő állapotot ábrázoló fotódokumen­táció és színezett tervek csatolása is szükséges.

3.9. ábra A mozgalmas utcai kép kialakí­tásának eleme lehet maga a garázs, a ga­rázsépület előreugratása. Ezáltal a lakó­épületet érő utcai zajhatás a nagyobb távolság miatt csökkenhet a) utcakép; b) helyszínrajzi részlet.

3.10. ábra A több épületet magában foglaló tömbtelek kialakítása nagy mértékben meghatározza az utcai képet és magát az épületkaraktert is.

3.11. ábra Ikresített sorolású épület elhe­lyezés tömbtelken E: telekszélesség; F: lakás/teleksáv; a) utcakép; b) helyszín rajzrészlet.

Az építési engedély

Az előző sorozatban a tervezéssel és az építési engedélyezési eljárással kapcso­latos tudnivalók ismertetésében addig jutottunk, hogy a terveket a szükséges iratokkal kiegészítve benyújtjuk az eljárást lefolytató építési hatósághoz.

Az építési engedélyezési eljárás idő­tartama alatt a szakhatóság a benyúj­tott terveknél felülvizsgálja a létesít­mény engedélyezési feltételeit, hogy az épület, a környezeti és területi kö­vetelményeken túl a vonatkozó építési előírásoknak (OTÉK, MSZ) megfelel-e. A felülvizsgálat nem terjedhet ki pl. a statikai megoldásokra, ugyanis azok a kiviteli terv részeit képezik.

Nagyon lényeges, hogy az egyéb szempontok szerint megfelelő épület külső határoló szerkezetei hőtechnikailag megfelelőek legyenek. Megje­gyezzük, hogy a hazánknál gazdasági­lag jóval fejlettebb országok sokkal szigorúbbak e területen, ami egyúttal jóval nagyobb takarékosságot is jelent. A huzamos tartózkodásra szolgáló épü­letekhez kötelezően mellékelt „hőtechnikai számítás” előírásai szerinti anya­gokat természetesen be is kell építeni az épületbe!

Az építési engedély tartalmazza:

• az építtető és a haszonélvező ne­vét, címét;
• az építtető felhatalmazott ügyin­tézője nevét, címét;
• az épület helyét (pontos leírását);
• a tervező(k) nevét és címét;
• a bejelentett kivitelező nevét és címét, a jogosultsági kör behatárolásá­val (ezt a személyt esetenként elegen­dő csak az építés megkezdésekor beje­lenteni);
• az épület vagy a telek tulajdono­sának adatait;
• az épület rendeltetését röviden, de jellemzően (szobaszám, szintszám, épületméret stb.);
• az építmény állandó vagy ideigle­nes jellegét;
• az épület egyedi vagy típusterv alapján készül-e.

A hatóság előírhatja:

• az épületre vagy környezetére vo­natkozó eseti követelményeket;
• egyes munkarészek megkezdésé­nek bejelentési kötelezettségét (a munkafázisok, pl. az eltakarásra kerü­lő szerkezetek vagy a hőszigetelő ré­tegek – beleértve a vakolatokat is) ha­tósági ellenőrizhetőségük biztosítása érdekében;
• a közterületi fakivágás feltételeit;
• bontással való átalakítás feltételeit;
• az épület kitűzésének és kiindulá­si alapmagasságának meghatározását;
• a kezdési és használatbavételi en­gedély megkérésére vonatkozó kötele­zettséget

A határozatban foglaltak betartása a kérelmezőre mint építtetőre kötele­ző, kivéve, ha fellebbezés nyomán módosulnak az egyébként előírtak.

Az építési engedélyezési eljárás idő­tartama egyedi terv esetén általában 60 nap, ez azonban az előbb felsoroltak többszöröse is lehet, ha a tervdokumen­táció felülvizsgálatakor megállapítható, hogy:

• az adott terv nem megfelelően il­leszkedik be a környezetbe;
• az építtetőtől még be kell kérni valamilyen iratot (hiánypótlási kötele­zettség);
• az építés valamely jogszabályban előírt feltételnek nem felel meg, és ez ügyben külön kell tájékozódni;
• egyéb szakhatósági engedélyek is szükségesek (pl. tűzrendészeti, kör­nyezetvédelmi, közegészségügyi en­gedélyek vagy közműnyilatkozatok.)

Ha azonban vagyonkárosodási vagy életveszély áll fönn, azonnali intézke­dés szükséges. Az építési munkát jogerős építési engedély birtokában lehet törvényesen megkezdeni. Ehhez az kell, hogy az épí­tésről határozattal értesítettek (szakha­tóság, tervező, szomszédok stb.) a tudomásulvételt követő két hét alatt ne emeljenek kifogást. A határozattal ér­tesítettek nyilatkozattal lemondhatnak fellebbezési jogukról, így a két hét lé­nyegesen lerövidíthető.

A határozat elleni fellebbezés okai természetesen eltérőek lehetnek, akár maga az építtető vagy a tervező is fel­lebbezhet. A fellebbezési jog megillet mindenkit, akit a határozatban értesí­tettek. A fellebbezést – elutasított ké­relem esetén is – mindig a határozatot kiadó építésügyi hatósághoz kell elő­terjeszteni, de a II. fokú hatósághoz címezve, figyelve annak szabálysze­rűségére, mert ezen is sok múlhat – vagy éppen bukhat. Lényeges a hatá­rozat kézhezvételétől számított, abban előírt határidő betartása. Hátráltatja az ügyintézést, ha a feltüntetett illetéket nem, vagy kisebb összegben rótták le.

A fellebbezés melléklete lehet bár­milyen hivatalos bizonyíték (vagy annak hiteles másolata), amely segít mérlegelni az észrevételeket. A hatá­rozat bármely pontja – vagy éppen puszta ténye – ellen lehet fellebbezési joggal élni, természetesen az ellenve­téseket jól át kell gondolni. A határozat­tal értesítettek a fellebbezés benyújtá­sa előtt a szakhatóságnál betekinthetnek a tervdokumentációba, természetesen a jogerőre emelkedés időpontjáig. Hi­vatalos értesítést kapnak a szomszé­dok vagy a megjelölt kivitelező és a szakhatóságok.

A fellebbezés átfutási ideje egysze­rű esetben 30 nap, de kivizsgálást igény­lő beadványnál, ahol esetleg külső ál­lásfoglalás is szükséges, ez hosszabb is lehet. A fellebbezés elutasítása esetén ke­resettel élhetünk az illetékes bíróságnál, felülvizsgálati kérelem benyújtásával.

Az ilyen ügyekben járatlan építte­tők gyakran azt hiszik, hogy az építke­zést nyugodtan folytathatják, miközben a törvény emberei „hegyezik a ceruzá­jukat”. Az ügy jogerős lezárásáig azon­ban semmiképpen nem kezdhető meg az építkezés, és a hatóság részéről sem adható ki hivatalos engedély semmi­lyen munkálatra.

Összegezve tehát:

A legsimább és leg­egyszerűbb eljáráshoz is kellhet legalább 1,5 hónap, de ha problémák adódnak, akár a többszöröse is szükséges lehet ennek.

3.13. ábra Kétlakásos (ikerjellegű) családi ház, a lakóépület tömegén belüli garázzsal a) földszinti; b) tetőtéri; c) pincealaprajz; d) nézetrajz.

A jogerőre emelkedett építési enge­dély és tervdokumentáció kézhezvé­telével megindulhat az előkészítési munka következő fázisa. Ennek a „két-pecsétes” határozatnak a birtokában folyamodhatunk pénzintézethez hitelért, de majd az áfa visszaigényléséhez is erre lesz szükségünk.

Az építési engedély érvényességi ideje – ha azt a határozatban másképp nem rögzítették – a jogerőre emelke­déstől számítva két év. Eltérő érvé­nyességi idő az építtető kérelmére is megállapítható, de a hatóság is meg­szabhat más időtartamot. Ha ezen időn belül a szabályszerűen elkezdett épít­kezést folyamatosan végzik, akkor az engedély két év után sem veszíti el ha­tályát. A még meg nem kezdett építke­zés esetében a határozat érvényességi ideje, annak lejárta előtt, az építtető (vagy megbízottja) kérelmére további 1 évvel meghosszabbítható, ami indo­kolt esetben újból megismételhető. Három év elteltével a tervezőnek az eredeti tervdokumentációt korszerűsé­gi vizsgálat alá kell vetnie, és szükség esetén módosítania vagy kiegészítenie. Erről minden esetben tervezői nyilat­kozatban kell nyilatkoznia.

Törvényes jogutód vagy új tulajdo­nos esetén az építési engedély érvé­nyességének további feltétele – az ér­vényességi időn belül – a tulajdonos-, illetve névváltozás hatóságnál való be­jelentése, illetve kérelmezése. Természetesen ez esetben a tulajdonjogot te­lekkönyvi szemleívvel újból igazolni kell, és esetleg az eredeti telektulajdonos hozzájáruló nyilatkozata is szükséges. Az érvényességi idő meghosszab­bítását a hatóság megtagadhatja, ha idő­közben a szabályok és a területi előírá­sok megváltoztak, illetve ha az építkezés sértheti a szomszédok közben szerzett jogait.

3.14. ábra Ikerház osztott telken kerti par­kolóhellyel a) a ház külső kert felőli képe; b) tetőtéri; c) földszinti alaprajz.

A kezdési engedély

Jogerős építési engedély alapján akkor kezdhető meg a kivitelezés, ha azt az építési munka megkezdése előtt leg­alább nyolc nappal az engedélyező ha­tóságnál bejelentették. Ha 8 napon be­lül a határozatot kibocsátó nem küld egyéb értesítést, a munka megkezdhető. Ez az időtartam rövidíthető, ha a kez­dési időpont írásos bejelentésére az épí­tésügyi hatóság azonnal írásban enge­délyezi a kezdést a másodpéldányon.

A kezdés bejelentésekor közölni kell az építési engedély számát, az építtető nevét (címét), a kivitelezőt (képesítés; engedélyszám stb.), a felelős műszaki vezető nevét, valamint a kezdés időpontját. Bizonyos esetekben az építési hatóság kitűzést dokumentáló helyszín­rajzi vázlatot is kérhet (torz vagy erő­sen lejtő teleknél).

3.15. ábra Kétlakásos, tetőtér-beépítésű lakóház a) vég-; b) bejárati homlokzat; c) földszinti; d) tetőtéri alaprajz.

A közterület használatbavétele

Az építkezés alatt – még nagyobb telek esetében is – időnként elkerülhetetlen a közterület – részbeni vagy teljes – felvonulási területként való igénybe­vétele. Közterületnek csak a belterületi ingatlanok előtti rész számít!

A közterület igénybevételéhez a területileg illetékes önkormányzatnál használatbavételi engedélyt kell kérni. A kérelmet az építtető, a telektulajdo­nos vagy ezek megbízottja nyújthatja be, és abban fel kell tüntetni:

• a kérelmező nevét, címét;
• a használatbavétel célját;
• az igénybevétel vázlat szerinti, de főbb méretekkel megadott meghatáro­zását;
• a tervezett időtartamot (mettől-meddig).

Az igénybe venni kívánt terület át­nyúlhat a szomszédos telekingatlanok elé, de úgy, hogy az adott ingatlan tu­lajdonosának jogait, ill. testi épségét ne sértse.

terület eltérhet a kérelemben rögzí­tettektől, és mindig ez a mértékadó. Az engedély lejárta előtt az engedély a használatbavétel engedélyezőjéhez be­nyújtott kérelemmel meghosszabbít­ható. Közterület időszakos igénybevé­teléért a legtöbb településen hivatalosan megszabott díjat kell fizetni. A közterületet igénybe vevőnek több feladata is lehet, ilyen pl. az esetleges elkerítés, a járda vagy közlekedési sáv áthelyezése, ezek megvilágítása, köz­lekedésrendészeti táblák kihelyezése, csapadékvíz elvezetése stb.

Közterület-használatbavételi enge­dély szükséges az épülő vagy már meg­lévő lakóépület előtti közterület fölé 10 cm-nél mélyebbre benyúló épület­szerkezet, reklámtábla, kirakaternyő stb. esetében is, azonban nem idősza­kos jelleggel, mint az építési területnél. Ezt új épületeknél érdemes az építési engedély dokumentációjával egyide­jűleg benyújtani, mert különben utó­lag kell intézni.

A közművek bekötéséhez szükséges közterület igénybevételét külön kell kérelmezni minden egyes közműcsat- lakozás miatti útbontás (pl. víz-, gáz-, elektromos vezeték, csatorna, postaká­bel stb.) esetén. Ez az engedély nem helyettesíti az illető szolgáltató cég köz­műbekötési engedélyét, amelyet min­den esetben külön kell kérelmezni. Lehetővé kell tenni a járművek és gya­logosok közlekedését, még ha csökken­tett keresztmetszetben is.

A felbontott közterületet – mint munkaárkot – jól látható védőkorláttal és közlekedést biztosító provizóriummal kell bizton­ságossá tenni, és annak éjszakai meg­világításáról (vagy csak jelzőfényről) gondoskodni kell. A közműbekötés után a szilárd burkolatot a kérelmezőnek a lehető legrövidebb időn belül hely­re kell állíttatnia a saját költségén. Ha a közműcsatlakozások társulási jogviszony keretében épülnek, akkor egy közös eljárás is elegendő. Ugyancsak engedélyköteles a nyílt szelvényű utcai csatorna vagy szikkasz­tóárok feletti átjáró építése is.

Közműbekötések és engedélyeztetésük

Az épülő lakóépület ideiglenes és vég­leges közműcsatlakozásainak engedé­lyeztetését célszerű egyidejűleg intézni, és a vonalas létesítményeket a telken belülre megépíteni. Az elektromos csatlakozás kiépítése a munkahelyi gépek üzemeltetése miatt mindenképpen szük­séges ideiglenes közműként, de a víz­ellátáshoz már a végleges megoldást javasoljuk.

Az ideiglenes elektromos ellátáshoz megfelelő a légkábeles csatlakozás egy fogadóoszlopon, egy ideiglenes mérő­hely kialakításával. Az ideiglenes mé­rőhelynek (mérőszekrény) zárhatónak és vízmentesnek kell lennie. A mérő­szekrényben a főkapcsoló és a biztosí­tótábla helyezhető el, a csapadéktól és az építkezési víztől védett csatlakozó­kat külön kell kiépíteni, szabvány sze­rinti védőföldeléssel és bekötéssel. En­nek szükségességét az előírtakon túl a munkahelyi gépek kezelőinek bizton­sága indokolja. Ideiglenes elektromos csatlakozáshoz csak akkor kell közte­rület-használati engedély, ha a közte­rületet bontani kell, ill. ha a közterület felett légvezetéket (a megfelelő közlekedési űrszelvény fölött) kell átvezetni, feszítő-, illetve teherhordó vezetékre függesztve.

Az építkezés vízellátásához a telek vízbekötő vezetékét a végleges mérő­helyig mindenképpen érdemes kiépí­teni, és legalább egy ideiglenes vízvé­teli helyet ki kell alakítani. Az elektromos ellátáshoz a kérel­met az áramszolgáltatóhoz, a vízcsat­lakoztatásét pedig a vízművekhez kell benyújtani, szabályszerű vonalas tervek­kel vagy szerelési vázlattal kiegészítve. A vízbekötéssel egyidejűleg – az egy­szerűsített ügyintézés miatt – a csatorna­bekötés is kérelmezhető, feltéve, hogy az a közterületen már kiépített.

A gázvezeték bekötését a fogyasz­tói igény pontos meghatározásával kell kérelmezni külön helyszínrajz és vo­nalas tervek alapján a gázműveknél. Magát a csatlakozást viszont az épület szerkezetkész állapota előtt nem ja­vasoljuk megépíteni a csatlakozó ve­zetékszakasz (csonk) veszélyessége miatt.

Ha az elektromos hálózathoz a bel­ső hálózat földkábellel csatlakozik, ak­kor a végleges kiépítést – hasonlóan a gázvezetékhez – egyszerre végeztes­sük el. Az ideiglenes mérőt érdemes mielőbb áthelyezni a végleges helyére, mivel a kétfajta díjtétel különbsége akár egy helyiség belső burkolatára is ele­gendő lehet. A közművek bekötésénél a szint alat­ti vonalas létesítményekről (a nyilván­tartás miatt) felmérési (állapot felvételi) helyszínrajzot kell készíteni, és azt az eltakarás előtt a szolgáltató céghez be kell nyújtani.

Eltérés a tervtől

A műszaki tervtől való eltérés megen­gedhető mértékéről több változat is is­mert a köztudatban, érdemes tehát ezt is pontosítani.

Eltérés egyáltalán nem lehetséges:

• az épület befoglaló méretében;
• a közterületről látható homlokza­tok nyílászáróinál;
• a szerkezeti fal méretében;
• a tető nagyságában és idomában;
• a homlokzatmagasságban;
• a belső funkcionális kialakításban.

Eltérés lehetséges – de azt írásban közölni kell a szakhatósággal – a kö­vetkező esetekben:

• más tetőfedő anyag használatakor;
• változó homlokzati rendszer és szí­nezés esetén;
• a belső válaszfalakban elhelyezen­dő ajtók helyének megváltoztatásakor (ha a belső kapcsolatrendszer ugyanaz marad);
• a belső burkolatok megváltozta­tásakor;
• a belső lépcső anyagának és szer­kezeti rendszerének módosításakor;
• a szerkezeti falak anyagának vál­tozásakor (pl. HB 38-as tégla helyett YTONG blokkfal). Ilyenkor mellékel­ni kell a hőtechnikai számítást is.

Hatósági ellenőrzések

Az építési munkák megkezdésének be­jelentése után kötelesek vagyunk lehe­tővé tenni a munkaterület ellenőrzését az önkormányzat építésügyi hatósági jogkörrel felruházott képviselője számára. Az ellenőrzés célja a terveknek meg­felelő munkafolyamatok betartatása. Ellenőrzik a közterület igénybevételét és a közterület biztonságát is.

Ellenőrzéskor kérésre be kell mu­tatni a jogerős építési engedélyt, a fe­lülbélyegzett engedélyezési tervet és az építési naplót, amelybe az ellenőr­zést végző személy – pl. életveszély esetében – bejegyezhet, sőt akár fel is függesztheti a munkálatokat. A munka leállítására hatósági okirattal azonnali hatállyal is sor kerülhet, de határozat­tal is elrendelhető.

Az építési hatósági ellenőrzések fo­lyamán külön szakértői szakvéleményt vagy műbizonylatot kérhetnek bizonyos szerkezetekről vagy anyagokról, ame­lyek beépítését már megkezdték. Szemrevételezéssel is megállapíthatóan minőséghibás anyag, ill. kifogásolható munkavégzés is maga után vonhatja a szakértő felkérését.

Az ellenőrzés feladata az építtető ér­dekeinek, illetve az épület megfelelő minőségű kivitelezésének biztosítása, így ne tekintsük az ellenőrt holmi „aka­dékoskodó közegnek”. A hatóság kér­het ÉMI- (Építőipari Minőségvizsgáló Intézet) szakértői véleményt is. A ha­tóság szakembere utasításait köteles írás­ban megadni.

3.16. ábra Kétlakásos lakóház szabadon álló épület elhelyezéssel, kertes övezetben a) földszinti; b) tetőtéri; c) pincealaprajz; d) homlokzati kép.

A használatbavételi engedély

Minden olyan épületet, amelynek léte­sítése építési engedélyhez kötött, csak a használatbavételi engedély megadása után lehet használatba venni. Vannak azonban kivételek, feltéve, hogy nem lakó- vagy műhelyépülettel együtt épül­nek.

Az engedélyköteles épületek a kö­vetkezők:

• jármű- (gépkocsi-, motor-, kerék­pár-, csónak-, munkagép- stb.) tároló építése és bővítése;
• üzlethomlokzat (portál) kialakí­tása épület közterületről látható hom­lokzatán, tetőzetén, ill. kerítésen vagy támfalon; kirakatszekrény, védőtető (előtető), árnyékoló ernyő, hirdető beren­dezés, fényreklám, 1 m²-nél nagyobb cég- vagy címtábla létesítése, átalakí­tása stb.;
• 5 m³-nél nagyobb fürdő- vagy egyéb medence építése;
• építési telken, illetve építési terü­leten a terep szintjének a szomszédos ingatlanok használatát korlátozó vagy azok állékonyságát veszélyeztető meg­változtatása;
• építési telek, építési terület hom­lokvonalán kerítés, továbbá annak ha­tárvonalától számított 3 m-en belül 1 m-nél, azon túl pedig 1,5 m-nél magasabb támfal építése;
• felvonulási épület építése, bővítése.

A használatbavételi engedély akkor adható meg, ha:

• az építésügyi hatóság a helyszí­nen meggyőződött arról, hogy az épí­tés az építési engedélynek, a hozzá tartozó helyszínrajznak és műszaki terveknek, valamint az esetleg engedé­lyezett eltérésnek megfelel, az építmény a rendeltetésének megfelel, és biztonsá­gos használatra alkalmas állapotban van;
• az engedély megadásához az ér­dekelt szakhatóságok és közművek ki­kötésekkel – vagy azok nélkül – hoz­zájárultak;
• munkavégzésre szolgáló építmény vagy építményrész esetében az egész­séges és biztonságos munkavégzés fel­tételeinek meglétét igazoló üzemeltetői engedélyt is csatolták.

Ha azonos rendeltetésű összefüggő területen (földrészleten vagy építmé­nyen) egyidejűleg több építményt építet­tek, illetőleg többfajta építési munkát végeztek, ezekre elegendő egy használatbavételi engedélyt kérni. Ha az el­sőfokú építésügyi hatóság eljárása so­rán hibákat vagy hiányosságokat észlel, ezek jellegétől függően az egész épít­ményre vagy annak egy részére – a hi­bák és hiányosságok megszüntetéséig – megtagadhatja a használatbavételi engedélyt, és megtilthatja a használat­bavételt.

Ha az építkezést még nem fejezték be teljesen, de az építménynek már vannak olyan részei (pl. az épületben lévő lakás, üzlethelyiség), amelyek ren­deltetésszerű és biztonságos használatra önállóan is alkalmasak, ezekre ideig­lenes használatbavételi engedély adha­tó. Végleges jelleggel azonban csak az építmény teljes elkészülte után szabad megadni a használatbavételi engedélyt.

A használatbavételi engedélyezési eljárás

A használatbavételi engedélyt az épít­tetőnek az építésügyi hatóságtól az épít­mény rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmassá válásakor – a használatbavétel előtt – kell kérnie. Az építésügyi hatóság az előző be­kezdésben előírt kötelezettség teljesí­tésének elmulasztása esetén az építte­tőt a használatbavételi engedély iránti kérelem és mellékleteinek benyújtásá­ra kötelezheti.

Egy telken egyidejűleg megvalósí­tott több építményre, illetőleg egy építményen belül elvégzett többfajta építési munkára a használatbavételi engedélyt együttesen kell kérni. Több megvalósulási szakaszra bontott épít- kezes esetében az egyes szakaszokban megépített építményekre, illetőleg ren­deltetésszerű és biztonságos haszná­latra önmagukban alkalmas építmény­részekre szakaszonként külön-külön is lehet használatbavételi engedélyt kérni.

Az építésügyi hatóság az építmény engedély nélküli használatát köteles megtiltani.

A használatbavételi engedély iránti kérelemhez mellékelni kell

• a felelős műszaki vezető nyilat­kozatát 1 példányban arról, hogy az épí­tési munkát a jogerős és végrehajtható építési engedélynek és a jóváhagyott építészeti-műszaki tervdokumentáció­nak, valamint a külön jogszabály sze­rint rendelkezésre álló kivitelezési (megvalósítási) terveknek megfelelően, az építési tevékenységre vonatkozó szakmai, minőségi és biztonsági elő­írások megtartásával szakszerűen vé­gezték, és az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas;
• a felelős műszaki vezető eltérést ismertető nyilatkozatát 1 példányban, valamint szükség szerint az ezt ábrá­zoló állapottervet 4 példányban abban az esetben, ha az építési munkát a jog­erős és végrehajtható építési engedély­től, valamint a jóváhagyott építészeti­ műszaki tervdokumentációtól eltérően végezték, de az eltérés a rendeletek előírásai szerint nem minősül építési engedélyhez kötött építési munkának;
• az érintett közművek és a kémény­seprő nyilatkozatát 1-1 példányban;
• az építmény rendeltetésszerű hasz­nálatra való alkalmasságát és biztonsá­gos használhatóságát bizonyító szak­véleményt 1-1 példányban szükség szerint.
• A használatbavételi engedély iránti kérelem elbírálása során az építésügyi hatóság – az e rendelet szerint érde­kelt, a hatósági előírások megtartásá­nak ellenőrzésére az adott esetben jo­gosult szakhatóságok és közművek, továbbá a kéményseprő írásbeli nyi­latkozata alapján – a helyszínen köte­les meggyőződni arról, hogy
• az építési munkát az építési en­gedélynek, az ahhoz tartozó építészeti ­műszaki tervdokumentációnak, továb­bá az esetleg engedélyezett eltérésnek megfelelően végezték-e el, valamint
• az építmény az építési engedély­ben megjelölt rendeltetésének megfe­lelő és biztonságos használatra alkal­mas állapotban van-e.

A használatbavételi engedély csak akkor adható meg, ha

• az építmény a szakmai követel­ményeknek megfelel, és
• az engedély megadásához a ha­tósági előírások megtartásának ellenőr­zésére az adott esetben jogosult szakha­tóságok, a közművek és a kéményseprő – kikötésekkel vagy azok nélkül – hozzájárultak.

A használatbavételi engedély meg­adásáról, illetőleg megtagadásáról szóló határozatnak tartalmaznia kell

• az építtető, továbbá – ha nem azo­nosak)az építtetővel – az ingatlannal rendelkezni jogosult(ak) nevét és címét;
• az építési engedély számát és keltét;
• az építési munkával érintett in­gatlan címét és helyrajzi számát;
• az építési munka rövid leírását, az építmény rendeltetését, állandó vagy ideiglenes jellegét;
• az ügyben érintett szakhatóságok esetleges kikötéseit;
• figyelmeztetést arra, hogy a hasz­nálatbavételi engedély kézhezvétele után az építtető köteles – ingatlan-nyilván­tartási átvezetés céljából – a megvaló­sult állapotról változási vázrajzot az illetékes földhivatalhoz benyújtani.

Az építésügyi hatóság a használat­bavételi engedély megadását az észlelt hibák és hiányosságok megszüntetésé­ig – az egész építményre vagy annak egy részére – a hiányosságok jellegé­től függően megtagadhatja, és az épít­mény használatbavételét megtilthatja.

A még befejezetlen építmény ren­deltetésszerű és biztonságos haszná­latra önállóan alkalmas részére (pl. az épületben levő lakásokra, üzlethelyi­ségekre) ideiglenes jellegű használat­bavételi engedély adható. Ilyen esetben a használatbavételi engedélyt végleges jelleggel csak az építmény teljes befejezése után szabad megadni.

A használatbavételi engedélyt meg­adó, illetőleg megtagadó határozatot kézbesítés útján kell közölni

• az építtetővel és – ha nem azo­nosak)az építtetővel – az ingatlannal rendelkezni jogosulttal, illetve jogo­sultakkal;
• az építési munka felelős műsza­ki vezetőjével;
• a közvetlenül szomszédos – a ha­tározattal érintett ingatlannal közös határvonalú (telekhatárú) – építési tel­kekkel (ingatlanokkal) rendelkezni jo­gosulttal, illetve jogosultakkal.

3.17. ábra Kétszer négyszobás ház szabadon álló épület elhelyezési formában közös lépcsőházon keresztüli megközelíthetőséggel a) kerti kép; b) földszint; c) emeleti alaprajz.

Engedély nélküli építkezések

A szabálytalan, engedély nélküli vagy engedélytől eltérő építkezésekkel kap­csolatosan jó tudni a következőket:

• Bárminemű építési munka csak­is engedélyek birtokában végezhető.
• Ha a tervtől való eltérés mértéke meghaladja a megengedettet, a tervet módosítani kell, erről meg kell kérni a módosítást engedélyező határozatot.

Ha az építményt szabálytalanul épí­tették és az, az építésekor érvényben lévő rendezési terveknek, illetve épí­tésügyi szabályoknak nem felel meg, az építésügyi hatóság az építmény át­alakítását, ha pedig ez – az említett terveknek és szabályoknak megfelelő­en – nem lehetséges, lebontását ren­delheti el. Ezekre az intézkedésekre a szabálytalan építkezésnek a hatóság tudomására jutásától számított egy éven belül, és legkésőbb az építmény hasz­nálatbavételétől számított tíz éven be­lül kerülhet sor. E határidők lejárta után az építésügyi hatóság – építési enge­dély nélküli, illetőleg az engedélytől eltérő építkezés címén – már nem ren­delheti el az építmény átalakítását vagy lebontását, tehát az a törvény erejénél fogva fennmaradhat. Ilyenkor az épí­tésügyi hatóság fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására sem kötelezheti az építtetőt. Ha az építtető önként mégis előterjeszt ilyen kérel­met, azzal foglalkozni kell, s a fenn­maradási engedély megadásáról hatá­rozatot kell hozni.

Az építésügyről szóló törvény – és azzal természetesen összhangban az építési és a használatbavételi engedé­lyezési eljárásról szóló rendelet is – tehát az eljáró építésügyi hatóság mér­legelési jogkörévé teszi a fennmaradási engedély megadását. Ez alól azonban kivétel, ha az építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően megépí­tett építmény közvetlenül veszélyezte­ti az egészséget, az élet-, a vagyon- és a közbiztonságot, illetve állékonysága nem felel meg a műszaki követelmé­nyeknek, és veszélyessége megfelelő átalakítással sem szüntethető meg. Ilyen esetekben az építmény lebontása is el­rendelhető, függetlenül az említett egy-, illetve tízéves határidőtől.

A fennmaradási engedély iránti ké­relem benyújtásának kötelezettsége az építtetőt, a tulajdonost vagy az arra kötelezettet terheli, annak összes vele­járójával együtt (építésrendészeti bír­ság + illeték stb.)

Ha az építtető az építési engedély­hez kötött építési munkát engedély nél­kül vagy az engedélytől jelentősen el­térő módon (eltérési engedély nélkül) végezte el, az építményre használatba­vételi engedélyt nem kaphat. Köteles viszont – ha az így megépített épít­mény lebontását nem rendelték el – arra az építésügyi hatóságtól fennma­radási engedélyt kérni. A kérelemhez az építési engedély iránti kérelemhez szükséges helyszínrajzot és műszaki terveket kell csatolni, megfelelően áb­rázolva azokon a tényleges, befejezet­len építmény esetében pedig a terve­zett további állapotot is.

Az építési jogosultságot igazoló ok­iratokat a fennmaradási engedély kére­lemhez nem kell csatolni, ugyanis az épület fennmaradásának engedélyezhetősége szempontjából a szabályszerű, illetve az építésügyi hatóság által el-tűrhetőnek minősített állapot a döntő, nem pedig az, hogy az ingatlan kinek a tulajdonában van.

Ha az építtető nem nyújtja be önként a fennmaradási engedély iránti kérelmet és a mellékleteket, erre az építésügyi hatóság – határidő kitűzésével, és nem teljesítés esetére bírság kilátásba helyezésével – kötelezheti, vagy az eljárást hivatalból is lefolytathatja. Ez utóbbi esetben a szükséges mellékletek be­szerzéséről és elkészítéséről – az épít­tető költségére – az építésügyi hatóság gondoskodik.

A fennmaradási engedély lehet:

• végleges;
• visszavonásig érvényes vagy
• határozott időre szóló.

Azt, hogy adott esetben melyik fenn­maradási engedély megadása indokolt, az eljáró építésügyi hatóság dönti el.

A fennmaradási engedély – mégpe­dig annak bármelyik fajtája – utólag megadott építési engedélynek felel meg azzal a különbséggel, hogy egyidejűleg magában foglalja a használatbavételi engedélyt is. A kérelem elbírálásakor ugyanis már meg lehet, sőt meg kell állapítani azt is, hogy az építmény alkalmas-e a rendeltetésszerű és bizton­ságos használatra.

Éppen ezért az építésügyi hatóságnak a fennmaradási engedély iránti kérelem elbírálásához is figyelembe kell vennie az építési munkával érintett földrész­lettel szomszédos ingatlanok tulajdonosainak jogos érdekeit, s ha az építési engedély megadásához valamely szak­hatóság hozzájárulását is be kellett vol­na szerezni, e szakhatóság közreműkö­désével kell elbírálni a fennmaradási engedély iránti kérelmet is.

Végleges fennmaradási engedélyt ar­ra az építményre indokolt adni, amely – átalakítással vagy anélkül – nem gá­tolja a területrendezési terv végrehaj­tását, a tervszerű terület felhasználást, területfejlesztést, illetőleg fennmara­dása nem ellentétes a terület rendelte­tésével, és megfelel a kötelező hatósá­gi előírásoknak. Az átalakítást – ha ez szükséges – a végleges fennmaradási engedély megadásáról szóló határozat­ban kell elrendelni.

Visszavonásig, illetve meghatározott időre szóló fennmaradási engedélyt ak­kor adnak ki, ha az építmény csak a te­rület jövőbeni tervezett rendeltetéssze­rű felhasználásig marad fenn. Ha csak egy-két éves időtartamra szóló fennma­radás engedélyezhető, és emiatt nem célszerű jelentős átalakítást elrendel­ni, az építésügyi hatóság a fennmaradás engedélyezése helyett mérlegelheti – méltányosan megállapított, két év­nél nem hosszabb határidő kitűzésé­vel – a bontás elrendelését.

A visszavonásig, illetőleg a megha­tározott időre szóló fennmaradási enge­dély mindenképpen magában hordja azt a jelentős bizonytalansági tényezőt, hogy az építményt az építtetőnek előbb-utóbb le kell bontania, mégpedig saját költségén, kártalanítás nélkül.

3.18. ábra Kétlakásos lakóépület külön-külön lakásbejárattal a) földszinti; b) tetőtéri alaprajz; c) látványkép.

Az épület használata

Lakó- vagy egyéb épület a használat­bavételi vagy a fennmaradási enge­délyben rögzítettek szerint, funkciójá­nak megfelelően használható, hiszen eltérő használat károsíthatja az épüle­tet és környezetét, sőt még a használó egészségét és biztonságát is veszé­lyeztetheti.

Bárminemű funkcióváltozás esetén tehát a változásokat tervezővel meg kell terveztetni. Az eljárás és a tervek mellékletei azonosak a már leírtakkal. A további szakhatósági engedélyeket az építési hatósági eljárás előtt általá­ban a tervező szerzi be, de sok esetben az építési hatóság feladata azok meg­szerzése.

Fennmaradási engedélyezési eljárás

Ha csak építési engedély alapján vé­gezhető építési tevékenységet építési engedély nélkül vagy az engedélytől el­térően, illetőleg az építési engedélyhez nem kötött építési munkát a meghatá­rozott előírásoktól eltérően (a további­akban együtt: szabálytalanul) végezték el, az így megépített befejezett vagy befejezetlen építményre, építési tevékenységre az építtetőnek fennmaradási engedélyt kell kérnie. A fennmaradási engedély iránti kérelmet az építtető jogutódja is előterjesztheti.

A fennmaradási engedély iránti ké­relemhez mindazokat a mellékleteket csatolni kell, amelyek az építési enge­dély iránti kérelemhez szükségesek let­tek volna, továbbá az építkezés felelős műszaki vezetőjének – ennek hiányá­ban építésügyi műszaki szakértő – szak­véleményét arról, hogy az építményt a vonatkozó szakmai, minőségi előírá­sok megtartásával, szakszerűen építet­ték meg, és az a rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas.

Építési jogosultság igazolásának hiá­nyában a fennmaradási (továbbépítési) engedélykérelmet el kell utasítani, és az építmény bontását el kell rendelni. Ha a szabálytalan építményre, illetve építési tevékenységre egyébként a fenn­maradási engedély megadható lenne, és az építtető az építésügyi hatóságnál igazolja, hogy a tulajdonjog rendezé­séért vagy a jognyilatkozat pótlásáért iránt pert indított, úgy az építésügyi ha­tósági eljárás kérelemre – a polgári per jogerős lezárultáig – felfüggeszthető.

Szakhatósági engedélyezések

Az építési, használatbavételi és fenn­maradási engedéllyel kapcsolatos eljá­rás alapjában véve hatósági feladat, de nem árt tisztában lenni annak meneté­vel. Ha ugyanis egy-egy eljárási sza­kaszban akadály (esetleg kisebb prob­léma) merül fel, a szükséges lépéseket mindig a megfelelő személynek kell megtennie. Ha például a telek tulaj­donjogára vonatkozó vagy bejegyzési hiányosság áll fenn, akkor az építtető­nek (vagy az ügyvédjének), míg a terv­lapok hiányosságai esetén a tervező­nek kell eljárnia, még akkor is, ha csak az egyik felet szólították fel a hiány pót­lására.

A lakás használatához kapcsolódó energetikai kérdések

Cikksorozatunk első részében kitértünk a hibás tervezésre és kivitelezésre visszavezethető okokra, a későbbiekben pe­dig a helyes energiatudatos gondolkozásra, illetve -szemléletre próbáltuk rávezetni az olvasókat. Sajnos, a probléma meglehető­sen bonyolult, a lakás, a ház használatából eredő energiapazarlás tára kifogyhatatlan.

A használatból eredő hibák

E részben a kondenzációval és az ezzel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozunk. A kondenzációt jelen­tősen befolyásolja, hogy hogyan fűtünk, szellőztetünk, és hogyan szigeteljük az épületek külső határoló szerkezeteit. Korábban, de még a közelmúltban sem volt a hőszigetelésnek a külső határoló szerkezetek épületszerkezeti tervezésénél döntő szerepe. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a fűtési költség a háztartási kiadásokban nem jelentett jelentős összeget. Mára megváltoztak az emberek igényei is, mindenki magasabb komfort­szintet vár el, mindenki szereti, ha a teljes lakás fűtött, de természetesen mindezt – az emelkedő energiaárak mellett is-mi­nimális költséggel szeretnék elérni. Az épületszerkezetek hőtechnikai visel­kedésének vizsgálatánál alapvető szem­pont a kondenzációs tényezők tisztázása.

A levegő mindig tartalmaz valami­lyen mennyiségű vízgőzt. Ez ritkán látható és általában nem is érzékeljük. A meleg levegő több vízgőzt tud magában tartani, mint a hideg, és ha a meleg le­vegő hidegebb levegővel vagy hideg felülettel érintkezik, a meleg levegő lehűl. Ha eredeti állapotában nagy volt a nedvességtartalma – mivel a lehűlése a hőmérsékletét olyan szintre csökkenti, ahol már nem tudja magában tartani az összes vízgőzt -, a vízgőz egy része kondenzáció útján kiválik belőle, és sok apró vízcsepp formájában, vagy a leve­gőben oszlik el – ködöt képezve – vagy a hideg felületeken páralecsapódásként jelentkezik.

Ezt példázza, hogy belső térben, szimpla ablaküvegen, de még hagyományos hőszigetelő üvegezésen is gyakran nedvesség jelenik meg. Mivel e szerkezetek hőátbocsátási tényezőjének értéke viszonylag nagy, belső felületük hőmérséklete jelentősen csökken, ezál­tal az üveghez közel lévő légréteg is lehűl, és a levegő nedvességtartalmá­nak egy része az üvegen kicsapódik (kondenzálódik).

Az épületbe bejutó levegő nedvességtartalma és hőmérséklete

A külső levegő télen rendszerint annyira hideg, hogy a bejutó levegő ned­vességtartalma szinte elhanyagolhatóan csekély, még viszonylag nagy relatív nedvességtartalom mellett is csak na­gyon kis mennyiségű vízgőzt tartalmaz. Hideg időben ezt a tényezőt figyelmen kívül is hagyhatjuk. Nyáron azonban, amikor a hőmérséklet hirtelen a hűvös­ről meleg párásra változik, van egy rövid időszak, amikor a lehűlt szerkezetek felületein kondenzáció léphet fel, egészen addig, amíg azok is fel nem melegsze­nek. Ilyen a hajnali harmatképződés is.

Ezt a jelenséget meleg időszaki konden­zációnak nevezzük, és rendszerint csak nagy hőkapacitású szerkezeteknél jelentke­zik, amelyek felmelegedése lassú. A jelen­ség általában rövid ideig tart, és nem okoz tartós károsodást az épületszerkezetben és annak felületén, gondolni kell azonban rá, mert a télen átnedvesedett falazatok nyári száradási folyamatát befolyásolhatja. Ikres jellegű, kétlakásos családi ház, melynél a külső falak hővesztesége 1/4-del csökken az egymáshoz kapcsolt lakásoknál.

Az épület belsejében lévő levegő nedvességtartalma és hőmérséklete

A külső levegő nedvességtartalma – mint láttuk – csupán kis hatással van a belső téri kondenzációs veszélyre, sokkal jelentősebb tényező azonban a belső nedvességtartalom. Egy átlagos lakás belső légterébe – a lakók tevékeny­ségéből adódóan – jelentős mennyiségű vízgőz kerül. Egy lakás 4 lakója fél nap alatt, kizárólag a légzésével közel 2,5 kg vízgőzt bocsát ki a belső levegőbe. Egy átlagos, ülő munkával elfoglalt ember 24 óra alatt több, mint 1 liter vízgőzt lehel ki, intenzívebb tevékenység esetén ez a mennyiség négyszerese is lehet. Egy átlagos család élete – maga a légzés, főzés, mosás, ruhaszárítás stb. – naponta 12 liter vízgőzt „termel”. Mindezek mellett meg kell jegyezni, hogy a füstgázelvezetés nélküli fűtőberendezések, amelyek égés útján termelnek hőt – pl. gáztűzhelyek, gázmelegítők – különösen bőségesen hoznak létre vízgőzt, minden m³ földgáz elégetése 1,5 kg vízgőzt termel.

Fontos szempont az épület fűtöttsége is, mivel a meleg levegő több nedvességet tud magában tartani, mint a hideg. Meleg épületben a vízzel telített levegő szel­lőztetéssel eltávolítható. A helyesen kialakított, folyamatosan üzemelő fűtés felmelegíti és melegen tartja a belső felületeket. Sok lakóépület fűtése azon­ban részleges és időszakos jellegű, a lakóházaknak azon részei, amelyek nincsenek fűtve, vagy nem kielégítően fűtöttek, fokozottan veszélyesek a konden­záció szempontjából.

A gyors működésű fűtési rendszerek – pl. a meleg levegő befúvása – a lakók számára gyorsan előál­lítják a kellemes komfortérzetnek megfe­lelő hőmérsékletet, de nem elég hatásosak abban, hogy a felületeket a megfelelő hőmérsékletre emeljék. Ez különösen ak­kor igaz, ha a szerkezet nagy hőtároló kapacitású, mert ebben az esetben a kon­denzáció szinte elkerülhetetlen, és a pá­ravíz, amit a fal már nem tud felszívni, szabályos patakokban folyik a falról.

A szellőzés mértéke

Hazánk éghajlatán a külső levegő ál­talában kisebb nedvességtartalmú, mint a belső. Elméletileg ez lehetővé teszi, hogy megfelelő szellőztetéssel teljesen elkerüljük a kondenzációt. Néhány évvel ezelőtt az ablakok és az ajtók hézagai sokkal kevésbé záródtak, mint a maiak, és kevés olyan ház volt, amelynek legalább 2 kéménye ne lett volna. Akár tetszett a lakóknak, akár nem, ezekben az épületekben olyan mértékű természetes szellőzés jött létre, amelynek szintje elérte az óránként kb. négyszeres légcserét.

Manapság már ritka, hogy egy lakásban óránként egyszeres a légcsere. Itt ellent­mondás látszik: egyrészt az energiaárak mára felülmúlják az egyéb megélhetési költségeket, másrészt kényelmi igényeink folyamatosan emelkednek. Mindenki tudja, hogy nagyobb szellőzés mellett több hő kell ahhoz, hogy a szellőzéssel elveszett hőt pótoljuk, emiatt a legtöbb háztartásban gondosan tömítik a nyílás­zárókat. Teszik ezt abban a hitben, hogy nemcsak pénzükkel takarékoskodnak, hanem az energiatakarékosság szem­pontjait is figyelembe véve, helyesen cselekszenek.

Huzatmentessé teszik az ablakokat és az ajtókat, elzárják a használaton kívüli kéménykürtőket vagy lezárják a ventilátorokat. Ha mindez szegényes fűtéssel párosul, kialakulnak a kondenzáció, a szerkezetek leromlásá­nak klasszikus feltételei. Nem hagyható figyelmen kívül az a másik elv sem, amely szerint a szellőzés csak akkor hatásos, ha a belső légtér minden részé­ben kielégítő. Ha az általános szellőzés mértéke megfelelő is, helyi kondenzáció még felléphet az olyan helyeken, ahol ún. holtterek alakulnak ki. Ha a felületi kondenzáció veszélye fennáll, ezt első­sorban a penészfoltok árulják el. Ám a helyiségben nem csupán a szellőzés, hanem a fűtés is forgatja a levegőt, ily módon fűtve-szárítva a felületeket.

A helyiségek felületeinek hőmérséklete

Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a meg­felelő mértékű és egyenletes hőszigetelés minimálisra csökkentheti a kondenzáció veszélyét, mivel a belső felületi hőmér­sékletet a kellő szinten tartja. Mégsem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy nem létezik olyan vastagságú hőszigetelés, ami egy fűtetlen helyiséget melegen tar­tania. A hőszigetelés helyének és mérté­kének mindig összhangban kell lennie a fűtési rendszerrel – feltéve, hogy azt ha­tásosan szeretnénk működtetni.

A fal pórusossága és hőmérséklete

Mivel a hő-a falszerkezeten keresztül­haladva – különböző ellenállásokkal talál­kozik, a falban létrejövő hőmérsékletesés képe nagyban függ attól, hogy hol helyez­zük el a hőszigetelést. A szerkezeteket képező építőanyagok és burkolatok általában pórusosak, a vízgőzt többé-kevésbé jól átengedik, a nedvesség keresztülhatol a falakon, mert a belső levegő nedvességtartalma és magasabb hőmérséklete nyomáskülönbséget hoz létre a belső és külső oldal között.

A szerkezetekbe bejutó nedvesség mennyisége attól függ, hogy milyen ellenál­lást tanúsít a falazat a folyamattal szem­ben, ez pedig a szerkezet anyagainak ellenálló képességétől függ. Ha a belső oldalon a vízgőznek teljesen ellenálló gátat tudnánk elhelyezni, akkor elvileg megakadályozható lenne, hogy a vízgőz a szerkezetbe behatoljon. Ekkor csak a felületi kondenzáció jelentene prob­lémát, és ha a felületi hőmérsékletet megfelelő szinten tartanánk, a konden­záció veszélyét teljesen kizárnánk. Ilyen szerkezetképzési törekvések vannak, ám a gyakorlatban tökéletesen megvaló­sítani szinte lehetetlen.

Itt említünk meg a kondenzációs problémák közül két fontos javaslatot:

• A belső oldalon – akár utólagosan – elhelyezett hőszigetelés – mivel a szerke­zetben kialakuló hőmérséklet-eloszlást döntően befolyásolja (és megváltoztatja), és a belső oldali tökéletes párazárás szinte lehetetlen – nagyban növeli a kon­denzáció veszélyét. Ilyen megoldást csak elkerülhetetlen esetben és akkor is csak pozitív eredményű előzetes számítások és folyamatos ellenőrzés mellett alkalmazzunk.
• A falak légzését gátló festékeket és tapétákat csak akkor szabad a belső vakolatra felhordani, ha a nedvesség döntő része már távozott a szerkezetből. Azt szokták ajánlani, hogy új épületekben az első két évben ne tapétázzanak, és ne alkalmazzanak párazáró festékeket, csak olyan bevonatot, ami a szerkezetek szá­radását lehetővé teszi. A mai világban ezt a követelményt nehéz teljesíteni, mert szinte mindenki azonnal be szeretne költözni vagy be kell költöznie az új, teljesen elkészült lakásába.

A kondenzációs problémák elsősorban a lakóépületekkel kapcsolatban jelent­keznek. Természetesen más épületeknél is vannak ilyen jelenségek, de ezek általában valamilyen különlegesen nagy nedvességet okozó tevékenységhez kap­csolódnak, és legtöbbször ezt figyelembe veszik a tervezésnél. A lakóépületeknél kialakuló kondenzáció és a hatására keletkezett esetleges penészedés esetén a tervezők és kivitelezők gyakran men­tegetik magukat, mondván, hogy a nem rendeltetésszerű használat volt a problé­ma okozója, és nem a tervek vagy a kivitelezés minősége.

Amit mindenképpen figyelembe kell venni: az épület van az emberekért, és nem fordítva. Miután az embereknek az utóbbi néhány évtizedben jelentősen megváltoztak az életviteli és lakáshasz­nálati szokásai, meg kell találni azokat az eljárásokat az épülettervezésben és ki­vitelezésben, amelyek ezekhez alkalmaz­kodnak, illetve nem szabad az ezekre fordítandó költségeken takarékoskodni.

Ötven-hetven évvel ezelőtt teljesen természetes volt, hogy csak azokat a helyiségeket fűtötték, ahol a család tartózkodott, és azokat is csak a tartózkodás időtartama alatt. Ez tulajdonképpen rendkívül takarékos megoldás, ma már azonban nem találnánk megfelelőnek az általa kínált komfortérzetet, a szerke­zetek pedig elnedvesednének. A jellemző fűtőberendezések, a kemence, a kályha, a kandalló önmagukban nem voltak elégségesek az egyenletes hőeloszláshoz, a benn tartózkodás elviselhetővé tételéhez. Egyéb praktikák is kellettek, hogy hatásuk érvényesüljön: pl. a többrétegű öltözkö­dés, a falak szőnyeggel való borítása, a vastag takarók, a speciális reuma­megelőző karosszékek szinte az épület­gépészeti rendszer „részei” voltak.

A központi fűtéses lakásokban, csalá­di házakban az időszakos és helyi fűtés, a csökkentett fűtés ma ugyanúgy meg­valósítható, mint annak idején, ráadásul sokkal hatékonyabban. Nem kell más, csak szabályozó automatika vagy nagyobb odafigyelés. A kereskedelemben már hozzáférhetők olyan külső hőmérsék­leten és/vagy belső hőmérsékleten ala­puló szabályozó automatikák, amelyek több fűtési programot képesek tárolni. A normál fűtési program mellett lehetőség van csökkentett fűtési menetrend prog­ramozására (az igényesebb automatikák erre többféle programot is kínálnak).

Megadható éjszakai, nappali és hétvégi, szabadság idejére szóló program is. Ahogyan néhány hétre megtervezzük programunkat, ugyanúgy megtervezhet­jük fűtésünket is előre. Jogos a kérdés: nem kerül-e ez sokba? A legtöbb fűtési rendszernél majdnem ugyanolyan jó megtakarítás érhető el némi odafigye­léssel és előrelátással, legfeljebb tized­annyi ráfordítással. A kulcsprobléma mindkét esetben azonos: hogyan tervez­zük meg a programot, amelyet vagy az automatika hajt végre, vagy mi magunk. Ha nem kellő gondossággal járunk el, elérhetjük, hogy a fűtés nem lesz olcsóbb, és mi sem érezzük jól magunkat otthon. Ennek elkerülése érdekében néhány kérdést közelebbről megvizsgálunk.

A fűtéscsökkentés energetikai viszonyai

A 7.24 ábra egy feltételezett éjszakai fűtéscsökkentési programot mutat be, a fűtési teljesítményigény és a belső hő­mérséklet változásával. A normál fűtési programot követően délután 5 órakor fű­téscsökkentést kezdünk. A belső hőmér­sékletet 20 °C-ról 15 °C-ra csökkentjük, ezáltal a 20 kW teljesítmény az ábra szerinti 15 kW-ra csökken. A folytonos vonal azt a teljesítményt mutatja, amit a kazánba ténylegesen be kell táplálni, a szaggatott pedig azt, amelyre nagyon lassú hűlési és felfűtési folyamat esetén lenne szükség, ha a falakat nem vennénk figyelembe.

7.24 ábra. Fűtési hőmérséklet-szabályo­zás: A, B, C kapcsolási, illetve működési időzóna.

Ha programozható szabályozónk van, akkor az előzőek alapján beállíthatók a kívánt értékek. Arra azonban ne számít­sunk, hogy elsőre megtaláljuk a ideális beállítást. Ha szobatermosztátunk van, akkor számolni kell azzal, hogy haza­érkezésünket követően egy ideig kissé hűvös van. Ha belső falon van a ter­mosztát, akkor érdemes a szokásosnál magasabb hőmérsékletet beállítani, és amikor először lekapcsol, akkor állít­suk be a normálértéket. Így gyorsabban melegszenek fel a határoló falak. Ha csak a kazánból kilépő víz hőmér­sékletét tudjuk szabályozni, akkor azt kell csökkenteni, a felfűtés pedig a szokásosnál magasabb hőmérséklet kezdeti beállításával gyorsítható.

Helyi hőmérséklet­szabályozás

Központi fűtés esetén az egész lakás együtt fűtött, ezért ha valamelyik helyi­ségben alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékletet akarunk a normálisnál, arról külön gondoskodnunk kell. Ez köz­vetlenül vagy a radiátorszelepekkel érhető el, vagy termosztatikus szerepeket kell beépíteni, esetleg kézzel kell állítani a szelepeket. A hagyományos központi fűtési rendszereknél – amilyennel a laká­sok és intézmények kilencven százaléka rendelkezik – ez nem mindig egyszerű.

A termosztatikus szelepek alkalmazása tűnik a legegyszerűbbnek, ám ezeket nem szerelhetjük fel mindenhová. Váratlan nappali felmelegedés esetén ugyanis elő­fordulhat, hogy valamennyi szelep egy­szerre lezár, és tönkremegy a szivattyú. Ezért vagy nyomáshatárolót kell a szivattyú­hoz beépíteni vagy csak a leggyakrabban szabályozandó hőmérsékletű helyiségekbe szabad a szelepet felszerelni.

A hagyományos szelepek esetén ha­sonló a helyzet, nem szabad valamennyit elzárni – ez persze nem is jut senkinek az eszébe. Az viszont problémát okozhat, hogy nem tudjuk, milyen mértékben csökkentettük le az áramlást. A rendszer túlzott lefojtása a szivattyú idő előtti meghibásodásához vezethet. A fűtés üzembe helyezésekor általában az összes szelep nyitott állapotban van, ezért kezdet­ben csak egy irányban szabályozható. Ilyenkor mindegyik szelepen zárni kell egy keveset, és így kell beállítani a hőmérsékletet. Ezután már lehet dif­ferenciálni a helyiségek között.

Akár hagyományos, akár termo­sztatikus radiátorszelepeink vannak, nem szabad elfeledkezni arról, hogy ha egy radiátornál beavatkozunk, akkor az a töb­bire is visszahat, ellentétes irányban. Célszerű szem előtt tartani, hogy a nor­mális fűtési állapotot a helyiségek több­ségére vonatkozóan alakítsuk ki, így a visszahatás kevésbé érvényesül – ha lehet, eleve kalkuláljuk ezt be. Cél­szerű először fixen úgy beállítani a helyiségek hőmérsékletét, ahogyan azok majd aránylanak egymáshoz. Ez megtehető például az alsó szelepek segítségével. A további szabályozás már ehhez az állapothoz képest jelent majd eltérést, sokkalta kisebbet, mintha nem végeztünk volna előbeállítást.

Az energetikai berendezések között a fűtési az, amely előállítja azt a hőmennyiséget, amennyi az adott tér, a lakás igényéhez szükséges. Energiatakarékos­sági szempontból a fűtési rendszer egyik fő eleme a jó és „egészséges” kémény. A kémény minősége a méretei – kürtőát­mérője, magassága stb. – megfelelőségén múlik, emellett állékonynak, kellően hő­szigetelőnek és időtállónak kell lennie. A szilárd tüzelőanyagú fűtéshez hasz­nált kéményállomány 90-95%-a egyhéjú, szilárd tüzelésre használt kémény. Gázfű­tésnél a helyzet más, a kémények 5-10%-a hagyományos, a maradék kéthéjú kémény, azaz a kéménytesten belül valamilyen bélés, béléselem vagy elemes korszerű (pl. Schiedel) kémény helyezkedik el.

Az egyhéjú kémények téglafalazatú, normálhabarcsba rakott kémények, kür­tőik általában téglalap, ritkábban kör keresztmetszetűek. A kéthéjú kémény­kürtőkben a belső, égéstermék-elvezető csőrendszer hermetikus zárásával csat­lakozik a fűtőtesthez.

A béléscsövek anyaga lehet:

• eternit;
• Westernform; alumínium és inoxid acéllemezek;
• samott tűzálló cső és kürtőbetét;
• kerámia.

Az enernit csövet régebben csak gázké­ményhez használták, azonban ma már tilos beépíteni. Alkalmazásuk a kéntartalmú fű­tőanyagok okozta gyors elöregedés miatt állt le. A repedezett és kihullott azbeszt­cement anyag megszüntette a kémény kötelező tulajdonságát, a gáztömörséget.

A Westernform csövek már jobb mi­nőségűek, el tudják viselni az alacsony hőmérsékletű – csakis gáz – üzemű tü­zelőberendezések égéstermék hőjét. Az alumínium spirálcsövekkel csak egy nagy baj van – a több évtizedes tapaszta­latot leszűrve -, hogy a füstgáz kéntar­talma és a hiányos toldások vagy beépítési módok hibás működést ered­ményeztek. Hibás beépítésnek számít a bélés és a kéményfal közötti „hőszige­telő” kitöltések elhagyása vagy ehe­lyett szilárd anyaggal való kitöltése (pl. habarcs vagy soványbeton), amelyek az alumíniumanyagot megtámadták.

A samott béléscsövek alkalmazása az ezredfordulón csúcstechnikának számít az építészetben. Erre megoldást az euró­pai gyártók közül a Schiedel-rendszer hazánkban is működő gyára adja meg.

A Schiedel–rendszer samott béléscsö­ves, szilárd, cseppfolyós és gáz fűtőkö­zeggel egyaránt használható kémény az építészetben szinte bárhol biztonsággal alkalmazható. A béléscsövön, illetve a kiegyenlítőkön kívül ún. köpenyele­meket is gyártanak, egytől háromkürtős és szellőzős mellékcsatornás változatban. Ez a kéménycsalád hőszigetelt, könnyen megépíthető kialakításának köszönhetően a legkedveltebb kategóriába tartozik.

A kerámia anyagú béléscsövek Euró­pában mostanában terjednek el, egyelőre azonban inkább kísérleti jelleggel-néhány évtized szükséges ahhoz, hogy eldőljön, hogyan válik be majd a hosszabb távú használatban. A kémény mellékjáratai a kályhák üzemeléséhez szükséges égési levegőt is biztosítják.

Az üvegszál erősítésű műgyanta ké­mény béléscső csak alacsony hőmérsékletű (gáz) füstgáz elvezetésre alkalmazható. Ez utóbbi régi falazott kéménytestek korszerűsítésére, mint „behúzott” béléscső jöhet számításba.

7.13 ábra. Külső falba épített kémények minőségi besorolása a) ez a mód tilos; b) a kürtő és szabad tér között legalább 25 cm téglafal legyen; c) a legjobb, ha a kürtő és a szabad tér között független (zártterű) légrés van; d) külső hőszigetelő réteggel a kémény belső párakicsapódása megszűnik, és las­súbb a lehűlés, ezáltal intenzívebb a műkö­dés; e) legjobb megoldás az elemes és béléscsöves (Schiedel) kémény beépítése.

7.14 ábra. Falazott köpenyfalú, elemes samott kürtős (Schiedel) béléscső 1 béléscső elem; 2 hőszigetelés; 3 falazott köpenyfal; 4 kültéri köpenyfal; 5 fedkő; 6 vízorr; 7 záró (dilatációs) elem; 8 kémény­tisztító ajtó; 9 koromzsák ajtó; 10 korom­zsák; 11 füstcső; 12 csappantyú.

7.15 ábra. Schiedel kémény beépített állapotban: 1 tüzelőberendezés; 2 csappantyú; 3 füst­cső; 4 csőcsonk; 5 kürtő; 6 tisztítóajtó; 7 koromzsák; 8 alsó tisztítóidom; 9 samott béléscső; 10 hőszigetelés; 11 külső elemes köpenyfal; 12 esetleges körülfalazás; 13 burkolati lemez; 14 fedkő; 15 lefedés; 16 tetőfödém; 17 födém; 18 tetőzet.

7.16 ábra. YTONG fal és falazott kémény kapcsolata; a) belül körülfalazással; b) főfalban, válasz­falelem elé falazassál; c) csökkentett főfal keresztmetszettel; 1 falazott kémény; 2 YTONG 37,5-ös; 3 YTONG 30-as; 4 YTONG 15-ös; 5 YTONG 10-es elem; 6 horony; 7 dilatációs rés.

7.17 ábra. Schiedel kémény hőszigetelése tető feletti körülfalazással; A, B födémkiváltási megoldások; 1 samott kéménykürtő elem; 2 köpenyelem; 3 kémény­bélés hőszigetelés; 4 dilatációs elem; 5 fedkő; 6 kiváltás; 7 légrés;  8 téglafal; 9 vízorr bádog; 10 zárószegő; 11 faltő bádog; 12 dilatációs hőszigetelés; 13 rugalmas (támasz) réteg; 14 födém; 15 födém-hőszigetelés.

7.18 ábra. Schiedel kémény- és hőszige­telése, szerelt tető feletti burkolattal; 1 samott kéménybélés elem; 2 köpeny­elem; 3 kapcsolt hőszigetelés; 4 dilatációs elem; 5 fedkő; 6 támaszkiváltás; 7 légrés; 8 pikkelyes palafedés vagy bádog; 9 (álló) deszkázat; 10 keretváz; 11 vízorr bádog; 12 faltő bádog; 13 tetőfedés; 14 lejtbeton; 15 hőszigetelés; 16 dilatációs hőszigetelés; 17 rugalmas támasz; 18 födém.

7.19 ábra. Huzatnövelő kéményfej előre­gyártott elemekből (az időjárás minden agresszivitásának ellenáll).

Energetikai szempontok

A kémények építésekor minden olyan tényező, ami a minőséget befolyásolja és a szükséges paraméterek hiányát jelenti, energiatakarékosság vonatkozásá­ban igen jelentős.

Ebből a szempontból az előforduló hibák tárából a következőket említjük meg:

• A külső kémények nem megfelelő hőszigetelése, illetve a hőszigetelés hiánya zavarja a működést, csökken a kazán (az égés) hatásfoka.
• A külső kémény hőszigeteletlensége miatt a kéménytesten és kapcsolódó fal­ban a pára kicsapódik, a fal elszíneződik, majd telítődik vízzel, miáltal csökken a hőszigetelési képesség, néhány tél elmúl­tával pedig szétfagy a külső szerkezet.
• Béléscsöves kéményeknél a kürtő eleme és kéménytest közötti részt nem hőszigetelővel, hanem monolitikus, hőhidas anyaggal, betonnal vagy habarccsal töltik ki. Ez esetben, ha jól is zár a béléscső, a külső tér páratartalma le­csapódik a kéményszerkezeten belül, ami csökkenti a működési hatásfokot és nő a nem kívánatos hőveszteség.
• A béléscső helytelen toldása és a kondenzvíz hibás alsó elvezetése is okozhat minőségi hibát. Alapelv, hogy kémény­bélést ugyanúgy kell építeni, mintha az csatorna lenne.
• A kéményfejek is mint kitorkoló nyílások befolyásolják a fűtőkészülék működését, és ennek következtében a hatásfokot is.

A szellőzők és az energia­takarékosság

A szellőztetés, a levegő cseréje minden épületben és helyiségben természetes és szükséges követelmény. Azokon a helyeken, ahol ez az ablak nyílószár­nyaival, illetve az ezekhez kapcsolt résszellőzővel megoldható, nincs különös gond. Szellőzőcsatornák és kürtők az olyan épülethomlokzatok mögötti helyiségekhez szükségesek, ahol ablakok nem helyezhetők el.

A szellőzőkürtő energetikai szem­pontból igen lényeges, mert a primer-és a szekunder levegő be-, illetve kivezetése óriási mértékű fűtési energiát visz magá­val a szabadba, ha ez ellen nem teszünk valamit. Egy-két szintes épületeknél ez ritkán fordul elő, magasabbaknál azonban – az egész tömegre vetítve – az energiapazarlás tetemes lehet egy nem megfelelő módon megépített szel­lőzés esetén. Hagyományos falazatú, nem gépi üze­melésű szellőzők szintenként indulnak, mint a kémények. Előnyük az egyszerű építés, hátrányuk a nagy (épített) térfo­gatigény, továbbá a nehezen szabályozható működés, hatékonyság.

A csőrendszerű szellőzőkürtők már a kör keresztmetszetű járat miatt is prakti­kusabbak és könnyebben működtethetők és szabályozhatók. A gyűjtő rendszerű, ún. mellékaknás szellőzők amiatt célsze­rűek, mert kevesebb a helyigényük. Igen lényeges, hogy a szellőzőkürtők, illetve ezek csoportja – éppúgy, mint kémé­nyeknél – fűtetlen térben és tető felett hőszigeteltek legyenek, hogy ezáltal a működésük és hatékonyságuk javuljon. A friss levegő bevezetéséről minden esetben gondoskodni kell.

A kürtőre kapcsolt terek szellőztetése és az energiatakarékosság szempont­jából figyelni kell a következőkre:

• a helyiségek kürtőkapcsolatának keresztmetszete szabályozható legyen, az igénynek megfelelően (ha nincs sza­bályozó, a kiszellőztetett „meleg” igencsak megnöveli a fűtési számlát);
• a fűtetlen helyiség friss levegő után­pótlását ne fűtött, hanem semleges tér felől vagy kívülről oldjuk meg (pl. kamránál);
• fűtött helyiségben (kürtőre kapcsolás esetén) legjobb megoldás a mágnes sze­leppel párosított ventilátor beépítése (amit a világítás áramkörére kapcsol). Ez egy lakás fürdőszobájánál és WC-jénél egy év alatt megtakarít annyi árú energiát, mint amibe a ventilátor kerül.

7.20 ábra. Elemes szellőzőkémény a) szintenkénti kürtővel; b) mellékaknás gyűjtőkürtővel.

7.21 ábra. Szerelt mellékcsatornás gyűjtőkürtős szellőző, tető feletti hőszigeteléssel; 1 kürtő; 2 mellékcsatorna; 3 csatlakozó­nyílás; 4 hőszigetelés; 5 ellenőrző nyílás; 6 tetőbádog; 7 dilatációs perem; 8 szellő­zőcső; 9 rovarhálós szellőző.

7.22 ábra. Szerelt, kör keresztmetszetű szellőző gyűjtőkürtő, elkülönített funkció­val, külön a konyha és külön WC helyi­ség kapcsolattal 1 állítható zsalus szellőzőcsatlakozás; 2 törésponti ívelem; 3 kapcsolódó „T” elem; 4 szellőzőcső.

7.23 ábra. Szerelt mellékcsatornás szellő­zőkémény tető feletti csomópontja 1 szellőzőkürtő; 2 mellékcsatorna; 3 csat­lakozó (állítható) szellőzőrács; 4 toldó idom; 5 fejelem; 6 szellőzőrács; 7 vízmentes takarás; 8 hőszigetelés; 9 kürtőátvezetés dilatációs hőszigetelése; 10 körülfalazás.

Energetikai és páratechnikai szem­pontból igen jelentős, hogy az épületek határolói egymáshoz kapcsolásakor milyen réskitöltőt alkalmazunk.

Fontos és lényeges, hogy a csatlakozó határoló szerkezetek, pl. ablak-fal, fal-panelek, illetve minden olyan épület­szerkezet, ami hőtágulás hatására mo­zog, réseinek vagy fugáinak kitöltése rugalmas és légzáró anyaggal történjék. A rések kitöltése meggátolja a nem kívánt légmozgást, párakicsapódást és – nem utolsósorban – esztétikai értéke is fontos tényező. Ide sorolhatók a bádo­gos szerkezetek, illetve az ahhoz kap­csolódó falak is, amelyek – csapadékzáró réskitöltés hiányában-néhány év múlva a nem kívánt elvizesedés miatt nagy­mértékben gátolják a szerkezetek hőszi­getelő képességét.

A tömítőanyagoknál figyelembe kell venni a kül- vagy a beltéri alkalmazást és a festhetőséget. A rugalmas fugázók vagy tömítők a kapcsolt szerkezetek minden színárnyalatában kaphatók, a bel­ső festett felületeknél inkább az „akril” anyagokat kell előnyben részesíteni. A tömítőanyag kiválasztásánál figye­lembe kell venni, hogy a napsugárzásnak kitett lemezrészek rendkívül nagy hő­mérsékletingadozásnak vannak kitéve.

[table id=111 /]

A fugák kiképzésekor és kitöltésekor a következőkre kell figyelemmel lenni:

• A fugázáshoz használt anyag nem lehet képlékeny, alakítható, hanem rugal­masnak kell lennie. A rugalmas anyag ugyanis az alakítás után ismét felveszi eredeti állapotát, a képlékeny szerkezeti anyag ezzel szemben megmarad az új állapotában. Minél rugalmasabb a tömítőanyag, annál inkább követi az épület­részek mozgásait.
• A tömítőanyag kültéren legyen hőálló, mert a lemezzel való érintkezés miatt nyári napokon igen jelentős hő­mérséklet-ingadozásnak van kitéve. A szilikon, poliszulfid vagy poliuretán alapú tömítőanyagok általában kielégítően hőállóak, fémmel együtt feldolgozhatók. Akrilátokban keményedés és ridegedés fordulhat elő, aminek következtében megrepedezhetnek.
• A tömítőanyagoknak és a szerkezeti alapanyagnak egymással összeférhetőnek kell lennie, az alapanyagnak nem szabad a tömítőanyagot megtámadnia és fordítva.
• A tömítőanyag alapra tapadásának tartósnak kell lenni, ennek érdekében szükséges lehet az egyik szerkezeti alap­anyagot tapadásközvetítő alapozóval bekenni. Erre vonatkozóan célszerű a gyártótól felvilágosítást kérni. A vizet felvevő anyagok és poros, hazai felületű anyagok általában elveszítik a tapadóké­pességüket (fa, kő, beton stb.).

7.12 ábra. Légzáró tömítések a) betonpanel; b) fémlemezpanel; c) beton/ fémlemez; d-e) szerelőpanelek és -lapok; 1 elasztikus fugázó tömítés; 2 kitöltő-tömítő zsinór;  3 tömítendő elem és fal; 4 segédprofil.

A fugák (rések) kitöltése

A társított elem felrakása után a fugát meg kell tisztítani és ki kell szárítani, hogy a tömítőanyaggal együtt intenzív és tömören záró kötés jöjjön létre.

A fuga szélessége négyszer akkora legyen, mint a lehetséges legnagyobb hosszúságváltozás. A fugakitöltés vas­tagsága a fuga szélességéhez igazodik, ügyelni kell azonban arra, hogy a tömí­tőanyag szabadon mozogjon, tehát csak két oldalon tapadjon az alapra – három­szögű fugaalak esetében például nem nyúlhat le a fuga aljára. Ilyenkor habszi­vacs zsinórt vagy ragasztóanyag mentes műanyag csíkot kell alkalmazni a tömítés háttámaszaként. A fugaanyagokat mindig a fogadó felület struktúrája, anyag neme határozza meg (7.12 ábra). A tömítés háttámasza szabályozza a tömítőanyag gazdaságos felhasználását.

A házak ablakai és ajtói energetikai szempontból a határolás leggyengébb pontjai, de ha arra még belső árnyékolót is teszünk, nagy a kockázata annak, hogy – helytelen alkalmazás miatt – télen-nyáron lerontjuk az épület energiamérlegét. Amíg a helyiségek fűtési módjai és a fűtőelemek helyzete igen sokféle, addig a függönyök helyzete kötöttebb, mindig az ablaknyílások közelében helyezkednek el. A fűtési hőelőadók és a függönyök igen nagy befolyással vannak egymásra, a hatékonyság és az energiatakarékosság szempontjából egyaránt.

Elsőrendű gazdaságossági kérdés, hogy a megtermelt fűtési energiát a lehető legnagyobb mértékben a lakótéren belüli hőleadásal hasznosítsuk. A hőleadó ra­diátorok ablakok alatti elhelyezése igen előnyös a hőleadás és a leadott hőmérsék­let helyiségben tartása szempontjából (7.1-7.8 ábrák, lent).

7.1 ábra. Belső spaletta előnyei: nyitottan nem akadályoz a kilátásban és benapozásban; zártan csökkenti a helyiség hőveszteséget; zártan az alatta elhelyezett fűtőtest könnyebben és nagyobb hatásfokkal tudja leadni a szükséges hőmennyiséget

7.2 ábra. Árnyékoló és parapet fűtőtest (radiátor vagy konvektor) egymásra hatása nagymértékben meghatározza az ablak – kifelé irányuló – fűtési hő-veszteségét; a) energetikai szempontból a legjobb megoldás az ablakkávába helyezett füg­göny; b) az üvegrétegek közötti reluxa csak az ablak transzmissziós hőveszteséget javítja; c) legrosszabb megoldás, mert az ablak és a függönyök közötti fűtőtest miatt magasabb hőmérsékletű (túlnyomás) intenzív hőleadásra kényszeríti az ablakot.

7.3 ábra. Ablakfüggönyözés és fűtőtest: az ablakkávába helyezett árnyékoló meg­oldás a leghatékonyabb energetikai szem­pontból, belsőépítészeti látványértéke viszonyt alacsony; a) nézet; b) alaprajzi részlet.

7.4 ábra. A fűtőtest fölé helyezett függöny a hőleadó működési hatásfokát „ketté” metszi, ezáltal a leadott hő egy része a függöny mögötti „zárt” térben nagyobb hőveszteséget jelent a) nézet; b) alaprajzi részlet.

7.5 ábra. Függönnyel körülvett fűtőtest hatásfoka akár 30-50%-ban is csökken­het, a függönyanyag szövetsűrűsége és a szabadon maradó oldalrészek nagysága függvényében a) nézet; b) alaprajzi részlet.

7.6 ábra. Függöny és padlófűtés a) a függönytartó rúd használata kedve­zőtlen, mert a légáram gyorsítja a hőenergia leadását (az ablakon keresztül, kifelé); b) a zárt, dobozszerű függönytartó kedve­zőbb, mert a légáramlás a függönyön kívül megy végbe, a függöny és az ablak között létrejövő mikroklíma hűtő hatása egyen­értékű lehet a határolófal hűtő hatásával.

7.7 ábra. Parapet fűtőtest %-os haté­konysága; a) ablakfüggönyözés nélkül; b) falnyílásban elhelyezve; c) fűtőtest felett egy függönyré­teggel; d) fűtőtest felett két függönyréteggel; e) takart fűtőtest; f) két réteg függönnyel takartan (a hőleadás a legrosszabb).

7.8 ábra. Parapet fűtőtest hatékonysága szalagfüggöny alkalmazása esetén a) falnyílásban elhelyezett szalagfüggöny; b) fűtőtest feletti elrendezés; c) fűtőtest és függöny közötti konvekciós terelő; d) fűtőtest előtti elhelyezésnél a hőleadás hatékony­sága erősen korlátozott (a fölső %-sor a lamellák zárt állapota, az alsó %-sor a lamellák nyitott állapota mellett értendő)

Az ábrákból egyértelműen látható viszont, hogy a függöny rendkívül ked­vezőtlen szerepet játszhat a helyiség fűtésében, a különféleképpen alkalma­zott függönyök eltérő eredményeket jelentenek a hőleadás és a hő helyiségen belül tartása szempontjából. Fontos tudni, hogy az ablakos fal és a függönnyel (oldalt) takart radiátorok feletti „zárt” légtér hőmérséklete a benti 18-20 °C hőmérséklet az ablakon és annak résein keresztül gyors, kifelé irányuló hő vesztést indít meg.

A probléma jól érzékelhető az ábrákon látható hatékonysági sorból. Az értékek természetesen átlagok, ami­ből az következik, hogy tökéletesebb zárásnál és vastagabb függönynél ezek a számok negatív irányban növekedhet­nek, gyengébb keretzárás mellett és a vé­kony függöny esetén a pozitív értékek irányába mozdulnak el.

A fűtőtestek és a függöny szerepéről az egészséges levegő biztosítása szem­pontjából is szólni kell. Közismert, hogy a függönyök- az egyéb lakáskárpitokhoz képest-jóval gyorsabban szennyeződnek, mivel erős légmozgás útjában vannak. Az olyan függönyöknél, amelyek alatt vagy mögött még fűtőtest is van, a szennyeződés még aktívabb. Ezen gyakran bosszankodunk, pedig ennek örülni kellene, hiszen az ábrasorokon jól látható fűtési áramkör meleg levegője magával ragadja a szálló porszemeket, amit a füg­gönyök felfognak, tehát mintegy szűrőként működnek a környezetben.

Egy-egy nagyobb függöny – radiátorral mögötte vagy alatta-a lakás levegőjének szennye­zettségét akár 30-60%-kal is csökkentheti. Padlófűtés esetén ez még érdekesebben alakul, mert ilyen fűtési módnál – a felü­leti felhajtóerő következtében-az egész padozati pormennyiség lebeg, amit a függöny „leköt”, azaz kiszűr. Ebből természetesen az következik, hogy a függönyöket rendszeresen, lehetőleg évenként kétszer, tél közepén és tavasszal tisztítani kell. Az ablak és radiátor kapcsolata tehát nagymértékben meghatározza a hatás­fokot és magában az épület, a helyiség hőveszteséget is (7.9-7.11 ábrák).

7.9 ábra. Ablak és fűtőtest geometriai kapcsolata és minőségi rangsora „A” fűtőtest és ablak; „B” fűtőtest és mell­védfal rétegrajza; „C” kapcsolt hőszigetelés és a fal hőtechnikai metszete; a) legrosszabb megoldás, de (régen) alkalmazták, mert ahol a leghatékonyabb a fűtés, ott legvékonyabb a fal; b) szokványos; c) minőség-javított; d) esetleg utólagosan is kap­csolható hőszigeteléssel; e) szerkezeti falba helyezhető kiegészítő hőszigeteléssel megakadályozza az intenzívebb „hővándorlást” a fűtőtest felől; f) a legjobb megoldás a külső hőszigetelő rétegű épületfal, akár fűtőtestre, akár az egész házra egyaránt.

7.10 ábra. Külső falak fűtése, ahol a su­gárzó és konvekciós hőleadó a belső falfelület, a hőszigetelés a főfal külső felében foglalja el geometriai helyét a) határoló fal speciális téglaelemekből; b) határoló fal beton zsaluelemekből; c) szegő fűtőtest elé helyezett (vázhoz kap­csolt) gipszkarton lemez (energetikai érté­kük közel azonos a csöves falfűtésével).

7.11 ábra. Ferde síkú ablaknál, a nagyobb intenzitású és hőveszteségű üvegfelület előtt légterelővel vezetett fűtési áramkör, jól beszabályozott esetben, javítja a fűtési hatékonyságot, és leszárítja az üvegen lecsapódó páravizet.

Ablakok és ajtók

Energetikai szempontból az épületek külső határolói nem mások, mint a falak, és ezekre fordítjuk a legnagyobb gondot. Pedig az ajtók, ablakok éppúgy határoló szerkezetek, amelyekre szintén oda kell figyelni, mint az energiatakarékosság fontos eszközeire (6.1-6.2 ábrák).

6.1 ábra. Az épületet, az ablakot érő szél­hatás (légnyomáskülönbség), (vizsgá­landó); a) épület; b) ablak esetén; 1 tok és fal között; 2 nyílókeret és tokkeret között; 3 üveg és fogadókeret között; 4 üveget érő dinamikus terhelés.

6.2 ábra. Az ablakszerkezetet érő filtrációs hatások ellen megfelelő szerkezeti kialakítással és beépítéssel védekezni lehet. Filtrációs irányok és helyeik: A fal/tok; B tokkeret/szárnykeret; C üveg/ befogadókeret; 1 tokkeret; 2 szárnykeret; 3 üvegezés; 4 rugalmas réskitöltő hőszi­getelés; 5 külső lég- és vízzáró takarópro­fil; 6 beépített légzáró (gumi) profil(ok); 7 plasztikus lég- és vízzáró tömítés (szalag); 8 tisztíthatóságot biztosító (rugal­mas) fugatömítés.

Energiamérleg

Az üvegezett (transzparens) nyílászárók energiamérlege igen sok tényező függ­vénye.

Az energiamérleg összetevői a következők:

• transzmissziós hőveszteség;
• a sugárzási nyereség és veszteség;
• légcsere a működési és beépítési hézagokon át;
• a hőérzetre gyakorolt közvetlen ha­tások, illetve az ezek ellentételezéséhez szükséges energiaáramok;
• a természetes megvilágítás.

Az ablakok transzmissziós veszteségei

A transzmissziós veszteségek három összetevő eredőjeként foghatók fel: az üvegezés, a keret és a beépítés veszte­ségeinek összegeként.

Az üvegezést illetően alapvető kérdés a rétegek száma. Miután magának az üvegtáblának a hővezetési ellenállása igen kicsi, a hőátbocsátási tényező első­sorban az üvegtáblák közötti légréteg vastagságától, annak függőleges mére­tétől, valamint a hőátadási tényezőktől függ. Az üvegezés rétegszámának növelé­se – akár a meglévő ablakok kiegészítése háromrétegűvé – a hőszigetelés javításá­nak hagyományos módja. Ugyancsak javítja a hőszigetelő képességet a légréteg helyett különleges gázok alkalmazása és az üvegek speciális bevonatozása.

A „hőátadás” – azaz a felület és a kör­nyezet közötti hőcsere – valójában két folyamatból tevődik össze: a tényleges hőátadásból, ami a felület és a levegő közötti hőcserét jelenti, valamint a sugárzásos hőcseréből, ami a felület és más felületek (talaj, épület, felhőzet, a leve­gőben lévő vízgőz) között játszódik le. E két dolgot a számítások egyszerűsítése végett a tervezési gyakorlatban együtt kezeljük, egy megfelelő értékű látszóla­gos hőátadási tényezőt alkalmazva, de ha az energiamegtakarítás lehetőségeit keressük, akkor az egyes tényezőket külön-külön kell vizsgálni.

A külső felületeken a hőátadás – a szél hatása miatt – nagyobb arányú, a belső felületeken pedig a hőátadás és a sugár­zás nagyjából azonos arányú. A hom­lokzati ablakoknál és az üvegezéseknél alkalmazott energiatakarékossági meg­oldásokban legnagyobb számban a dupla vagy háromrétegű üvegezést alkalmazzák (6.3- 6.9 ábrák).

6.3 ábra. Homlokzati bejárati ajtót mint járható ablakot érő hatások 1 tokkeret; 2 ajtószárny; 3 lábazati rész; 4 tömítő és légzáró körkörös szalag; 5 cseppentő vízorr; 6 vízmentes felület; 7 fagyhatár elméleti vonala; 8 hőszigetelés; 9 belső pára kondenzáció által veszélyez­tetett felület; 10 rugalmas hőszigetelő kap­csolat; 11 hőhídmegszakító hőszigetelés az épületszerkezetben; 12 áthidaló; 13 épületet érő csapadék útja; 14 fagypont feletti állandó hőmérsékletű épületszerkezet.

6.4 ábra. Szekcionált, hőszigetelt garázs­kapu szerkezeti és hőtechnikai kereszt­metszete, beépített állapotban; 1 hőszigetelt kapuelem; 2 tényelem (kapuval azonos hőtechnikai keresztmet­szettel); 3 légzáró tömítő profil; 4 alsó lég­záró gumicsík; 5 elméleti fagyhatár vonala; 6 épületet érő csapadék vonala (amely ellen védekezni kell); 7 kávafal; 8 padozat.

6.5 ábra. Faablak ideális fal kapcsolata, ahol a hőtechnikailag fontos (elméleti) fagyhatárvonal egy síkba esik; a) egyhéjú főfal esetén; b) kéthéjú, közbenső hőszigetelésű fogadófalnál.

6.6 ábra. Hagyományos épületszerkezetű határolóba beépített hőhíd megszakításos fémablak kapcsolata az épület külső, kiegészítő hőszigetelő rétegével

6.7 ábra. Homlokzati ablak (és ajtó) össze­tevő elemei együttesen adják a (l0/h0) transzmissziós hőveszteséget. A fontosabb hazai gyártók termékeiből kiemelt jó példák a) faablak; b) műanyag ablak; c) alumíni­umablak, hőhídmegszakítóval; 1 tokkeret; 2 szárnykeret; 3 hőszigetelő üvegezés; 4 fogadó épületszerkezet és nyílászáró közötti rugalmas és hőszigetelő kitöltés; Transzmissziós veszteség megállapítása: a) üvegezés Üf; b) szárny- és tokkeret Tf; c) beépítési rugalmas kapcsolat r. E három rész együttesen (Üf + Tf + r) adja meg a hőtechnikai névleges méretű ablak I0/h0 transzmissziós értékét, a teljes ablakra vetítve.

6.8 ábra. Tetőablak kiemelkedő keretének beépítési csomópontja. Ahol a keret és tetőfödém csatlakozik, ott a kávabélés belső felületi hőmérséklete nem eshet alá a kondenzációs határnak, mert ellen­kező esetben a pára kicsapódik.

6.9 ábra. Típus ablakrendszerek alsó lég­- és csapadékzáró szárnykapcsolata egy, illetve kettős légzáróval és kiegészítő biztonsági üvegréteggel, amely néhány %-kal javítja az üveg transzmissziós értékét. A többszörös légzáró tömítéssel a keretrés transzmissziós hőátbocsátási értéke (általában) kétszeresére javul.

Az üvegezések anyagát hozzáértő szakember véleménye és számítása alapján kell kiválasztani, mert a hőtechnikai, vagyis transzmissziós veszteségük nagy­mértékben eltérnek egymástól.

Ezek té­nyezői közül meghatározó fontosságúak:

• az üvegrétegek száma;
• az üvegrétegek közötti légrés: vastagsága; töltete (normál vagy gáz);
• a tábla mérete;
• az üvegréteg vastagsága;
• a kapcsoló egyesítő rendszer típusa, illetve fajtája;
• az alkalmazott bevonati rendszerek (pl. fóliák).

A belsőtéri fűtési hőveszteség csök­kenthető, ha a kifelé irányuló sugárzásos hőleadást, azaz az emissziós tényezőt csökkentjük. Ennek hatása főleg olyan szerkezetek esetében jelentős, ame­lyeknek a hővezetési ellenállása kicsiny, ezért kis emissziós tényezőjű felület bevonatolást elsősorban üvegezéseken és mozgatható, éjszakai hőszigetelést szolgáló társított szerkezeteken-az üveg­táblák közötti vékony fóliákon-alkalmaz­nak. A látható fény tartományában ezen fóliák átbocsátási tényezője jó, a termé­szetes világítást nem zavarják.

A rövid infratartományban az átbocsátási tényező alacsony, ez a téli napsugárzási hőnyereséget némileg csökkenti, de egyúttal a nyári hőterhelést is mérsékli. 3 μ m feletti hullámhosszaknál a visszaverési tényező ~0,8, az áteresztés 0, az abszorp­ciós = emissziós tényező ~ 0,2, azaz igen kicsiny lesz a felület sugárzásos hőleadása. Ennek következtében a hőátbo­csátási tényező is csökken.

Külön hangsúlyozandó, hogy a kis emissziós tényezőjű felület bevonatolás az üvegezés által a hosszú hullámú infra­vörös tartományban kisugárzott energiaáram, azaz a hőveszteség csökkentését célozza. Nem tévesztendő össze azokkal a „hővédő” bevonatokkal és egyéb tech­nikákkal, amelyek az üvegezésen át a helyiségbe bejutó sugárzás, azaz a nyári hőterhelés csökkentésére szolgálnak.

Nemesgáztöltésű üvegezések

A nemesgázok közül az argon vi­szonylag könnyebben nyerhető ki a le­vegőből. Egy és két légrétegű üvegezés hőátbocsátási tényezője kis emissziós tényezőjű felületbevonattal és 15 mm vastag gázréteggel, argonfeltöltés esetén k = 1,5 W/(m²K), kripton feltöltéssel k = 1,1 W/(m²K). Háromrétegű üvege­zéssel, két kis emissziós tényezőjű felületbevonattal és argonfeltöltéssel k = 0,9 W/(m²K), kriptonfeltöltéssel a szenzációsan kedvező k = 0,7 W/(m²K) hőátbocsátási tényező érhető el, míg a látható fény tartományában az át­eresztési tényező mindössze 0,57-0,67. Hasonló eredmény érhető el olyan mó­don is, hogy csak két üvegtáblát alkal­maznak, de azok közé még egy vagy két kis emissziós tényezőjű felület bevonatolással ellátott fóliát feszítenek.

Keretelemek és tokok

A homlokzati nyílászárók tok- és szárny-kereteinek anyaga, illesztése tökéletes szerkezeti csomópontjaik révén – még ha többszörös ütközésre is terveztük – hőtechnikai szempontból nem, vagy csak ritkán érik el az üvegezés értékét. A tok- és szárnyszerkezetek geometriai formálásuk és anyaguk okán egyaránt „hőhídkockázatot” jelentenek. A fakeretek és a különböző megszakító betétes, „hőhídmentes” fa-fém és műanyag-fém kombinációk előnyös tulajdonságai jól ismertek.

Különösen nagy az a vonal menti hő­veszteség, amely az üvegtáblák közötti fém távtartó lécek miatt alakul ki. Ez a vesz­teség habüveg távtartók alkalmazásával vagy az üvegezés keretbe való mélyebb besüllyesztésével jelentősen mérsékel­hető (6.10-6.18 ábrák).

6.10 ábra. Típus bejárati- és erkélyajtók összetevő elemei eleget tesznek a hő­technikai követelményeknek, azaz a tők­és szárnykeretek, valamint a betétrészek; a) hőszigetelő üvegezés; b) tömbösített rétegszelvényű fa; c) fa, közbenső hőszi­getelő réteggel (DUFA típus).

6.11 ábra. Egyedi bejárati ajtók magasabb hőtechnikai (és esztétikai) igényekhez; a) hármas hőszigetelő üvegezéssel; b) be­tétbe vastagított hőszigetelő réteggel; c) tömör fa- és fémbetéttel, hőszigetelési és vagyonvédelmi szempontból egyaránt kiváló.

6.13 ábra. Homlokzati nyílászárók tők­és szárnykeretének légzáró kapcsolata a) kettős, szárnyhoz kapcsolt; b) kettős, tok­hoz kapcsolt; c) kettős, tokhoz és szárnyhoz kapcsolt; d) egyes tokhoz és szárnyhoz kapcsolt légzáró tömítővel.

6.14 ábra. Szekcionált kapuelemek tömítő profiljai; a) nyitott, üzemi állapot; b) zárt állapot.

6.15 ábra. Fakapuk és ajtók alsó (küszöb) légzárása a) nyílószárnyak peremréssel és ütköző peremmel; b) emelkedő szárnyak, alsó kapcsolt gumihengeres; c) kettős légcellás gumiprofilos tömítéssel.

6.16 ábra. Fémkapuk és ajtók alsó (küszöb) légzárai a) peremréssel és ütköző peremmel; b) alsó kapcsolt gumihengeres; c) kettős légcellás gumirudazatú tömítéssel.

6.17 ábra. Eltérő belső hőmérsékletű terek közötti nyíló ajtószárnyak alsó légzárása; a) egyes csúszó; b) kettős gumicellás pro­filok beépítésével.

6.18 ábra. Ablakok külső könyöklő burko­latának helyes kapcsolata különböző beépítési módban, tökéletes hőszigete­lési, illetve víz- és légzárási kialakítással a-b) normál ablak tok/fal; c-e) redőnysín vezető profil kapcsolattal; e) vaktokkal szélesített kávabélés.

A beépítésnél, a kávák, párkányok, kiváltók mentén kialakuló hőhidakat megállapodás szerint, a befoglaló fal­szerkezetek méretezése során vesszük figyelembe.

Beépítések

A homlokzati nyílászárók gyártása üvegezéssel együtt napjainkban csak­nem 90-95%-ban nagyüzemileg folyik, a minőségi ellenőrzés – a verseny miatt – a gyártó érdeke és kötelezettsége. Fontos a betervezés és a kiválasztás, majd a beépítés.

A beépítés minősége a fogadófal, illetve határoló keretelem kapcsolására szűkül. Egy rosszul beépített ablak vagy bejárati ajtó hőtechnikai szempontból nem csak a rosszul alkalmazott tömítő hőszigetelésen múlik, hanem a pontos záródáson. A tokszár függőlegestől eltérő falkapcsolata révén a nyílószárny egyenletes – vonal menti – légzárása óriásit romlik.

Az ablakok beépítése régen a falazással egyidejűleg történt, száraz kapcsolással, bevakolt hézaggal, téglasoronkénti be-szegezéssel. Ez a megoldás már a múlté, hőtechnikai szempontból és minőségének megtartása érdekében az ablakokat csak szerkezeti épületbe lehet beépíteni. Beépítési méreteként elegendő a nyílászá­ró névleges és tényleges mérete közötti 1-1 cm-es munkahézag. A beépítés horgonylemezes rögzítéssel, majd a tok­keret körkörös légzáró hőszigetelésével a legegyszerűbb és egyben a legjobb is. A beépítés stabilitását biztosító hor­gonylapocskák lehetőleg az ablakoktól befelé nyúljanak, így kevésbé alakulnak ki a „mini” hőhíd(ak).

A beállított nyílászárók tok körüli légtömörségét – amely hőszigetelés szempontjából igen lényeges -, legjobban a helyszíni habosítású (PUR) anyagok tartósítják, de használható ásvány gya­pot vagy bituráncsík is. A PUR-habos kitöltés további előnye, hogy a felületi tapadás akkora, hogy az már önmagában megtartja a nyílászárót, ráadásul a PUR-hab – a belső feszültségéből adódó rugalmassága révén – hűen követi a fa-vagy fémablak száradásából, illetve hőtágulásából adódó alakváltozásokat.

Utólagos energia­takarékossági módszerek

Az épületek elöregedésével párhuza­mosan még inkább elhasználódnak a homlokzati nyílászárók. Ennek oka ket­tős: egyrészt készítésükkor egészen mások voltak a hőtechnikai követelmények, másrészt a fa száradása, méret- és alakvál­tozása szintén jelentős romláshoz vezet.

Az ablakok nyílószárnya és tokszerke­zete közötti tömítő (záró) profil beépítése, a tok és fal közötti vékony nyílások elasztikus anyaggal való kitöltése, az üvegezések rétegszámának növelése, az ablak mellvédfalának és az ablakdesz­kázatnak, fűtőtest felőli oldalának kiegé­szítő hőszigeteléssel való ellátása – mind hasznos takarékossági intézkedés, de egyikkel sem érhető el az, ami egy új ház és új ablak esetén lehetséges.

6.19 ábra. Az erkélyajtó és ablak vagy egybekapcsolva készül, vagy sorolóléccel utólag kapcsolható össze; nézetrajz, csomóponti A-B-C-D jelekkel.

6.20 ábra. Az egymáshoz kapcsolt ablak és erkélyajtó sorolóléces  A jelű csomó­pontja; a) egyszerű, tömítetlen összeépítés; b) tö­mített összeépítés; c) tömített takaróléces összeépítés: 1 ablak; 2 soroló profil; 3 szilikonos csík; 4 ragasztott felületi légzárás­sal; 5 takaró profilléc.

6.21 ábra. Ablakbeépítés B jelű falkap­csolata; a) közvetlen ütköztetésű; b) kávás falba tokszélesítéssel; 1 ablak-tokkeret; 2 tokszé­lesítés profilozott léccel; 3 belső takaróléc; 4 helyszíni habosítású rugalmas kapcsolás; 5 kapocselem; 6 tipli + facsavar; 7 szálas vagy habszivacs réskitöltés; 8 rugalmas fugázás; 9 fogadó főfal.

6.22 ábra. Erkélyajtó C jelű, alsó kapcso­lata talajon fekvő padló esetén; 1 erkélyajtó; 2 hőszigetelés (hablemez); 3 tokmagasító támaszelem; 4 felhajtott vízszigetelés; 5 elasztikus fugakitöltés; 6 alul perforált „L” aluprofil küszöbhöz szegezve; 7 aljzat; 8 erkélyburkolat; 9 dilatá­ciós hőszigetelés; 10 szegőléc; 11 vízszige­telés; 12 padozati hőszigetelés; 13 techno­lógiai fóliateríték (csak szükséges esetben); 14 aljzatbeton; 15 padozati burkolat.

6.23 ábra. Erkélyajtó C jelű, alsó csomó­ponti változata; 1 erkélyajtó tokküszöbe; 2 hablemez hőszigetelés; 3 sarokléc; 4 vízszigetelés; 5 padozati hőszigetelés; 6 aljzatbeton; 7 burkolat; 8 ragasztó (ágyazó) réteg; 9 elasztikus fugazárás; 10 vízszigetelés ki­egészítő gallér; 11 lejtéskiképzett aljzatbeton; 12 (flex) ragasztóréteg; 13 erkélyburkolat.

6.24 ábra. Ablak alsó, D jelű parapet fali kapcsolata, tokmagasító nélkül; 1 ablak; 2 vízmentes ragasztás; 3 szegezés; 4 főfal; 5 lejtést képező anyag; 6 könyöklő bádogozás; 7 alsó tokrögzítés; 8 helyszíni habosítású hőszigetelés; 9 ablakdeszka­ vendégprofil; 10 dübel/facsavar; 11 (filc vagy) perlithabarcs-alátét kivakolása; 12 ablakdeszka.

6.25 ábra. Ablak alsó, D jelű csomópontja tokszélesítéssel és előregyártott könyök­lővel; 1 ablak; 2 elasztikus – vízmentes réskitöltés; 3 mozgási rés; 4 ágyazó habarcsréteg; 5 kő (műkő) ablakkönyöklő; 6 tokszélesítés; 7 rugalmas tok/fal kapcsolata; 8 rugalmas fugakitöltés; 9 kapcsolóelem; 10 hőszigetelő habarcskitöltés; 11 kerámia parapetburkolat.

6.26 ábra. Ablak és homlokzati kiegészítő hőszigetelés kapcsolata, kávacsomópont 1 ablak; 2 fogadófal; 3 tipli + facsavar; 4 tokrögzítő pánt; 5 szegezés; 6 réskitöltés hőszigetelővel; 7 fuga elasztikus külső­-belső lezárása; 8 utólagos vakolat-ki­egészítés; 9 takaróléc; 10 parapetdeszka; 11 méretezett hőszigetelés; 12 légrés nélküli falazott homlokzati téglaburkolat.

6.27 ábra. Ablakok alsó víz- és légzáró kapcsolata a fogadófalhoz, külső fém ablakkönyöklővel; a) egyszerű lehorgonyzott bádogszegővel; b) kapocsszegővel; c) deszka hordozóvázú könyöklőre; d) extrudált profilú alumínium profilszelvénnyel; 1 fogadófal; 2 ablak; 3 helyszíni habosítású hőszigetelés; 4 ék; 5 normál ablakbádog; 6 típus extrudált aluprofil; 7 vízorr; 8 lehorgonyzó huzal; 9 szegezés (fugába); 10 rögzítő szegélybádog; 11 tiplizés; 12 rögzítő szalaglemez; 13 deszkaaljzat; 14 szálas hőszigetelés; 15 lejtős habarcskikenés.

6.28 ábra. Tetőablak és tetőfödém kap­csolata (kereszt- és hosszmetszet); 1 VELUX tetőablak; 2 ólomlemez gallér; 3 keretbádog; 4 hátbádog; 5 támasz; 6 kondenzvízzel terelő profil; 7 szivacs sávlemez; 8 rátét szalag; 9 tetőfólia keretbélés; 10 te­tőfólia; 11 tetőfedés; 12 légrés; 13 káva hőszigetelés; 14 szarufa; 15 tetőléc.

6.29 ábra. Ablak tokkeret-falkapcsolat réseinek kitöltése helyszíni habosítású (pur) hőszigetelővel.

6.30 ábra. Ablak és falkapcsolat ásvány­gyapot hőszigetelő csíkkal.

6.31 ábra. Ablak és fal­kapcsolat rugalmas kitöltése a) kör keresztmetszetű habszivacs tömítő csík­kal; b) majd rugalmas fuga lezárással.

Az ezredforduló ablakainak energetikai jellemzői

Az építéstechnikában soha ekkora fejlődés nem volt, mint évezredünk utolsó évtizedében. Ebből is mindent megelőz az ablakok fejlesztése – számszerűségi és energetikai vonatkozásában egyaránt. Nem az alapelv változik, csak a tech­nikai és konstrukciós kialakítások cél­szerűbbek (6.35-6.36 ábrák).

A következőkben az európai tech­nikai újdonságok között mutatunk be néhányat. Egy nyugat-európai cég fejlesztette ki a 0,5 „k” tényezőjű ablakot, amelyben az újdonság az, hogy az ablakszárnyak hőszigetelő profilja kívülről fenyőfa, belül pedig hőszigetelő poliuretán mű­anyaghab. Az ablakszárny k-értéke kb. 0,5 W/(m²K). Hármas üvegezéssel szerelve k = 0,4, kettősnél 0,7 W/(m²K)! Ez lehetővé teszi, hogy ez az épületelem passzív, alacsony energiás vagy nullaenergiás házakban beépítésre kerülve, az ablak hőszigetelése a faléval legyen egyenértékű.

A megfelelő ablak belső felületének hőmérséklete kedvezőtlen időjárási vi­szonyok esetén is 15 °C felett található, vagyis a páralecsapódási küszöbérték felett. A hősugárzás mértéke az ablak közelében jelentősen csökken, és elke­rülhető, hogy a belső térben konvekció (visszaáramlás) keletkezzen.

Egy svájci cég fűtött ablakokat tervez, illetve gyárt, amelyeknek az a legfőbb jellemzőjük, hogy villamos fűtéssel ren­delkeznek, oly módon, hogy a fűtőtest közvetlenül az ablakkeretbe került elhelyezésre. A fűtőelemek folyóméterenként kb. 12-18 Watt energiát vesznek fel. A hővezetés útján a hőszigetelő üveg­táblákba jut, majd onnan a belső térbe kisugárzik. Előfeltétele ennek a mód­szernek a nagy hőszigetelő képességű ablakok és külső épületszerkezeti elemek alkalmazása, amelyek esetén a Moduline-ablakrendszer igen jól bevált. Az egész évi fűtési igényt három fűtési időszakon keresztül, 12,2 kWh/m² értéken sikerült tartani. Az ablak előtti térben ülve a helyiségben tartózkodónak az az érzése, mintha egy nagy kiterjedésű, átlátszó cserépkályha mellett tartózkodna.

Ez a Moduline-faablakrendszer „ab­lakfűtési és szabályozási technikával” került felszerelésre. A túlfűtést megaka­dályozandó a reluxa zsalulemezei auto­matikusan bezáródnak. A huzatmentes légcserét beépített szellőzőrendszer teszi lehetővé.

Kísérletek folynak olyan üvegezések­kel, amelyekben a két üvegtábla között vákuum van. A megoldandó feladatot a tömörséget és kellő mechanikai ellen­állást biztosító szegély, az üvegek közötti távtartók és az ezek miatti hőhídhatás problémája jelenti.

6.32 ábra. Ablakokkal kapcsolatos utóla­gos energiatakarékossági intézkedések, lehetőségek; a) tokkeret és nyílószárny közötti rugalmas szalag behelyezése; b) tok/fal közötti rések szilikonos kitöltése; c) fűtőtest ablak felőli rész kiegészítő hőszigetelés behelyezése; d) további üvegréteg beépítése.

6.33 ábra. Tömítőprofil változatok.

6.34 ábra. Eltérő hőmérsékleti igényű he­lyiségek közötti ajtók, illetve bejárati ajtók utólagos légzáró szalagjainak beépítése; a) tokkerethez; b) küszöbrészhez; 1 ajtó­szárny; 2 tok; 3 záróprofilhoz hordozó borda; 4 öntapadó szalag; 5 kapcsolt csőprofil; 6 kapcsolt szárnyprofil.

6.35 ábra. Harmadik üvegréteg utólagos beépítése hagyományos kapcsoltszár­nyú ablakban.

6.36 ábra. Kapcsolt gerébtokos ablak mintájára készült hármas (2+1) üvege­zésű ablak (főként épületfelújításnál és műemléki környezetű házaknál).

Árnyékolók és energetikai hatásuk

Az árnyékoló szerkezetről sokaknak csak a nyári nap elleni védelem jut eszébe, pedig ezek szerepe télen is lehet hasonlóan pozitív hatású. Természetesen a rosszul alkalmazott vagy beépített árnyékoló – főként télen-negatív hatást is kifejthet az épületre és a fűtött térre nézve egyaránt.

Az árnyékolók lehetnek:

• fix építésű,
• mozgatható és
• kiegészítő rétegelemek, amelyek az épületek ablak-, illetve üvegfelületén kívül, belül vagy az üvegek közé építve fejtik ki hatásukat.

A mozgatható árnyékoló szerkezet nemcsak a naptényezőt, hanem a hő­átbocsátási tényezőt, a hőszigetelést is módosítja. Részben maga az ár­nyékoló szerkezet, részben pedig az ár­nyékoló szerkezet és az üvegezés közötti légréteg fejt ki szigetelő hatást, ami egyes esetekben igen jelentős is lehet. A légrés jobban szigetel, ha zárt – ez a társított szerkezet éleinek meg­vezetésével lehetséges.

A mozgatható árnyékoló szerkezetek értelmes használatával energetikai elő­nyökhöz juthatunk. Télen, nappal az ár­nyékoló szerkezet „nyitott” állapotban van, nem mérsékli a helyiségbe jutó sugárzási energiát. Télen, éjszaka, „csukott” állapotban viszont csökkenti a hőátbocsátási tényezőt, és ezzel a vesz­teséget, nyáron pedig a helyiség túlzott felmelegedése ellen véd.

Számításainkban ezt a körülményt úgy vehetjük figyelembe, hogy az üvegezett szerkezet eredeti hőátbocsátási tényezője helyett a „nyitott” árnyéko­lóval kombinált szerkezet „éjszakai” hőátbocsátási tényezőinek számtani középértékét vesszük figyelembe. Az árnyékoló szerkezetek vizsgálatá­val párhuzamosan a gyakorlatiasság, a gyakorlati megvalósítás legalább annyira fontos, mint a kiválasztás, hogy a döntés közelebb kerüljön az adott helyzetben lehetséges legjobbhoz. A legelső vizsgálati kérdés maga az ab­lak és az üvegfelület, hogy önmagában mennyire terheli hővel a belső teret nyáron, és mekkora a hőveszteség té­len, bentről kifelé (6.37 ábra).

6.37 ábra. Az ablakot érő nyári sugárzási hőterhelési érték csökkentésének mód­szerei; a) árnyékolatlan ablak a kiindulási alapérték; b) redőnnyel; c) zsalutáblával; d) nyitható vagy fix kagylós árnyékoló; e) épület síkja elé tolt táblás; f) a kilátást biztosító, de a nap­sugárzástól védő épülethomlokzati lég­áramlással hűtött táblás megoldásban (%-os érték ± 5%-ban eltérő lehet).

Az épület homlokzati síkjához kapcsolt árnyékolók igen jelentős mértékben, akár 1/3-ára is csökkenthetik a Nap sugár­zását, illetve hőterhelését a belső tér felé. A legelterjedtebb reluxáktól nem várhatunk annyit, mint remélnénk, mert tulajdonképpeni hatásukat csak az épü­leten kívüli elhelyezéssel fejthetik ki. Ez a megoldás viszont kissé körülményes, kívülre már csak a merev laplamellás, ún. „zsaluzia” szerelhető fel, aminek költ­sége viszont többszörös (6.38 ábra).

6.38 ábra. Árnyékoló reluxák és zsaluziák ablakhoz viszonyított helye a) helyiségen belül; padozattól mennyeze­tig; b) ablaknyílásba, belülről; c) két üveg­réteg közé; d) ablaknyílásba kívülről; e) homlokzati sík elé kapcsoltan.

Az ősi árnyékoló szerkezet, a zsalu­tábla mindmáig megőrizte helyét az építészetben, árnyékoló és építészeti formaelemként egyaránt. Nyári és téli hatásuk energetikai szempontból szá­mottevő (6.39-6.40 ábrák).

6.39 ábra. Kiváló védelmet biztosít az ab­lakra szerelt táblás zsalugáter: nyári sugárzásterhelés; téli gyors lehűlés ellen, valamint vagyonvédelmi szempontból; a) tömör, táblás; b) fixlamellás változatokban.

6.40 ábra. Hőszigetelt redőnyszekrény beépítése; a) vakolt homlokzat esetén; b) fokozott hővédelemmel ellátott épületnél; c) burkolótég­lával készülő homlokzatnál; 1 SCHWENK-DW; 2 SCHWENK-ST; 3 SCHWENK-KL hőszi­getelő redőnyszekrény; 4 vakolathordozó élprofil; 5 burkolati élprofil; 6 fenolgyanta kötésű faforgács lemez, mint „hordozó” borda; 7 vakolattartó köpenylemez; 8 gör­dülő redőnytengely; 9 göngyölítő tárcsa; 10 redőnypáncél; 11 vezető profilléc; 12 ablak; 13 magasító-soroló profil; 14 szorító szalag­lemez; 15 kapcsoló „Z” profil; 16 betonozó horony; 17 kiegészítő hőszigetelés; 18 ajtó látszó lemeze; 19 hőszigetelt szerelő­ajtó; 20 gurtni (heveder); 21 ragasztóréteg; 22 „Protektor” vakolóprofil; 23 ágyazó-habarcs; 24 téglaburkolat; 25 vasbeton koszorú; 26 polisztirollemez-hőszigetelés; 27 Heratekta; 28 ragasztóhabarcs; 29 üveg­szövet; 30 vakolat; 31 felületi nemesvakolat; 32 vezető bak; 33 filctömítés; 34 facsavar­kapcsolás.

Ugyanúgy elterjedten használtak a re­dőnyök, mint árnyékolók. Tulajdonképpen ez az árnyékolási forma a legkényesebb, mert a rosszul beépített redőnyszekrény hővesztesége sokszorosa lehet a redőny­mező által produkált értéknek – legalábbis téli időszakban. A redőnyöknek tehát az a hátrányuk, hogy – a jó nyári árnyékoló (és szabályozható) hatásuk mellett – a rosszul megválasztott redőny­szekrény télen negatív hatású az éves energiamérlegre nézve. Lényeges szem­pont, hogy redőnyt és a redőnyszek­rényét úgy kapcsoljuk az ablakhoz és a homlokzati falhoz, hogy azon filtrációs rés és hőhíd csak a minimálisabb mértékben jöhessen létre.

6.41 ábra. Emelkedő és felnyitható táblás ablakzsalu univerzális használata hatékony védelmet biztosít nyáron és télen egya­ránt; bentről kifelé és kintről befelé is.

6.42 ábra. Hagyományos, fogyatékos hő­szigetelésű redőnyszekrény hőszigete­lés-kiegészítéssel.

6.43 ábra. Redőnyszekrényes ablak alkalmazása üreges beton falazati rendszerhez; 1 falazati elem; 2 vékony falazóhabarcs; 3 vasalt redőnyszekrény – áthidaló zsalu­elemként; 4 kiegészítő hőszigetelő réteg; 5 vékonyvakolat; 6 üvegszövet (10-10 cm) túlnyúlással; 7 homlokzati vakolat; 8 kávabé­lés; 9 redőny, gördülő henger; 10 redőny­páncél; 11 levehető hőszigetelt kagylóelem

6.44 ábra. Ablakszemöldök kőlap burko­lata és korszerű hőszigetelésű redőny­szekrény-kapcsolata 1 kőlap burkolat; 2 fúrt csap; 3 rugalmas füg­gesztő; 4 tartókapocs; 5 rugalmas nyakelem; 6 függesztőrúd; 7 teleszkópelem; 8 horgony­csavar; 9 szintbeállító; 10 dübel; 11 hőszigete­lés (pl. THERWOOLIN); 12 hőszigetelt redőny­szekrény; 13 légrés; 14 takaróprofil; 15 redőny; 16 ablak; 17 vésett fészek; 18 főfal; 19 koszorú.

6.45 ábra. Télikertre kapcsolt rollszerű, külső árnyékoló csökkenti a belső teret érő (nyári) nagyfokú hőterhelést.

6.46 ábra. Teraszok és mö­götte lévő helyiség árnyéko­lása „feszített” árnyékolóval.

6.47 ábra. A télikert önmagában energia­takarékossági eszköz, mert: ősztől tavaszig temperálja a mögötte lévő teret, helyiségeket; árnyékoló használata mellett szabályoz­ható lesz a nyári hőterhelés.

6.48 ábra. Terasz és épülethelyiség ár­nyékolása fix rácso­zató árnyékolóval.

Az árkádfödémek közé tartoznak a fűtetlen kapualjak, átjárók, a nyitott (légterű) garázsok, a zárt erkélyek. Az ezek fölött elhelyezkedő fűtött légtér alulról (a padozat felől) érintkezik a külvilággal, a szabad térrel, vagyis alulról felfelé hűl. Az árkádfödémek hőszigetelésével kapcsolatban az energetikai követelmé­nyek mellett sajátos hőérzeti szempon­tokat is mérlegelni kell.

A padló felületi hőmérséklete nem­csak a sugárzási hőmérséklet értékét befolyásolja igen számottevően, hanem az emberek lába és a padló közötti közvetlen vezetéses kapcsolat révén is befolyásolja a hőérzetet. A jó hőérzet biztosítása végett ezért magas padló­felületi hőmérsékletre kell törekedni: ez R > 5 m²K/W ellenállású hőszigetelő réteg beépítését teszi szükségessé. Más előírás szerint a padló felületi hőmérsék­lete legfeljebb 2,5 °C-szal lehet hide­gebb a fűtött tér léghőmérsékleténél.

5.242 ábra. Árkádok födémbeli hőszige­telések helye a) padozati rétegben; b) födém alsó síkjában (a legtökéletesebb); c) padozati rétegben és a szerkezet alatt.

5.243 ábra. Árkádfödém csomóponti rész­lete fokozott hővédelemmel ellátott épületnél a homlokzati hőszigetelés folytonosságában; 1 külső hőszigetelés; 2 ragasztóréteg; 3 alapréteg + üvegszövet; 4 felületi vékony­vakolat; 5 vízorrprofil; 6 főfal; 7 födém; 8 padozati hőszigetelés; 9 dilatációs hőszi­getelés; 10 takaróléc; 11 aljzat; 12 burkolat; 13 belső vakolat.

Ha a teherhordó szerkezetről „függesz­tett” álmennyezet készítése az igény, a hőszigetelés a két szerkezeti réteg közé kerülhet. Jellemző, kevéssé jó megoldás az, hogy a hőszigetelő táblákat vagy paplanokat az álmennyezetre fektetik, de hő- és nedvességtechnikai szempontból előnyösebb megoldás, ha a hőszigetelést a födém alsó síkján rögzítik, mert így nem keletkezik kellemetlen légrés.

Ha nem álmennyezet, hanem alsó oldali építőlemez burkolat készül, a hő­szigetelés vastagságának megfelelő ma­gassági méretű, a teherhordó födémhez rögzített tartóbordákat kell a burkolat fogadására beépíteni. A hőhídhatás kizá­rása miatt fabordák beépítése célszerűbb.

A hőszigetelő réteg rögzíthető ragasz­tással, a felületképzés lehet vakolás is.

5.244 ábra. Álmennyezetek egyszerűsített  változatai; a) közvetlenül mennyezetre ültetve, heveder közötti hőszigeteléssel, takaró lécprofilú burkolattal; b) mint másik, csak kereszt­irányú hevederes hőszigetelés felszorítással; c) mennyezethez függesztve, nagyobb függesztési távolsággal, burkolatra helyezett hőszigeteléssel.

5.245 ábra. Belmagasságot csökkentő álmennyezet szerelése burkolatra „ül­tetett” hőszigetelő paplannal 1 függesztett hevederezés; 2 hevederek közé hőszigetelés-behelyezés; 3 gipszkar­ton táblák felhelyezése; 4 burkolati lemez csavaros kapcsolása.

5.246 ábra. Hőszigetelt, alul-felül rétegelt álmennyezeti elem szerelése, teleszkópos függesztésű I szelemenhez a) keresztmetszet; b) hosszmetszet; 1 álmennyezeti elemek; 2 födém; 3 „zárt” légtér; 4 tömör illesztés; 5 kengyel; 6 látszó felület (strukturált); 7 teleszkóp; 8 biztosító szegecs; 9 függesztő elem dübeles mennyezetkapcsolása; 10 tartósín (heveder); 11 síntoldó papucselem.

5.247 ábra. Ékelt kapcsolású hőszigetelt álmennyezeti elem; a) beépítési fázis; b) szerelt állapot.

5.248 ábra. Ékelt kapcsolású hőszigetelő panel beépítési fázisai – hőszigetelő álmennyezeti burkolatként.

5.249 ábra. Gipszkarton álmennyezet kiegészítő – ásványgyapot – hőszigete­léssel, függesztett hevederváz síkjában.

Álmennyezetek

Az álmennyezetek tulajdonképpen olyan hőszigeteletlen vékonyburkolatok, amelyek a belső terek magasságát csök­kentik látvány szempontjából, vagyis belsőépítészeti igényeket szolgálnak. Szerepük elsősorban az épület túlzott belmagasságának csökkentése vagy az épület technológiai berendezéseinek és szállító vezetékeinek takarása. Külön­leges álmennyezet az, amikor a födémre háruló hőszigetelési, akusztikai és tűz­védelmi feladatot az álmennyezet anyagá­val, rétegezésével oldják meg.

Az álmennyezetbe épített vagy elhe­lyezett (többlet) hőszigetelés rétegfel­építése annyira egyszerű, hogy nem szükséges párazáró réteg. A hőszigetelést általában a burkolati váz közé vagy magára az álmennyezeti rétegre helye­zik – sőt magának az álmennyezetnek eleme is hőszigetelés. Álmennyezetbe csak szálas hőszigetelő anyagok beépítése javasolt, a páradiffúziós és tűzrendészeti alapkövetelmények miatt.

Padozatok és hőszigetelésük

Épületek zárt tereiben – főként ott, ahol a helyiségeket fűtik – a padozatot hőszigetelni szükséges, ha alatta fű­tetlen helyiség van. E témáról az épü­letek lábazatainak hőszigetelésénél már szóltunk. A padozat alatti hőszigetelések anya­ga lehet polisztirol, porán és – ritkábban – szálas szigetelők, alkalmas a perlit, perlitbeton, parafa stb. Anyagukat első­sorban a terhelés, a beépítés módja és a funkcióból eredő negatív jelenségek vizsgálata alapján kell megválasztani. Szilárd beton- vagy elemes aljzatra a műanyag habok minden vizsgálat nélkül beépíthetők.

Fontos és lényeges kérdés a padozati rétegbe épített, hőszigetelést takaró PE fólia szerepe és léte. Mint az előzőekben említettük, szakmai körökben – főként Nyugat-Európában – vitatottá vált, hogy kell-e, szabad-e, hogy egyáltalán foglal­kozzunk velük? A gyakorlat azt iga­zolja, hogy a rugalmas (főként szálas) szigetelő rétegre terített fóliát toldani kell, továbbá a betonozásnál elkerül­hetetlen a fólia kilyukadása. Ha a fólia­terítéken rés vagy átvezető nyílás van, akkor a friss beton vízadaléka még a bedolgozás fázisában átfolyik rajta. Az átjutott víz nem mindig tud elpáro­logni, illetve eltávozni a hőszigetelés rétegéből. További gond, hogy alulról hűlő padlók és födémek páradiffúzióját a fentiek szerint beépített fólia akadá­lyozza, ami szintén a födém átnedvese­dését okozza. Ez a nedvesedés főleg a szálas hőszigeteléseknél veszélyes.

A hazai szakirodalom egyértelműen szükségesnek tartja a fólia szerepét, de csupán az akusztikai úsztatóréteg védelme szempontjából. Amennyiben a födém porózus szerkezetű; pl. kerámia­béléses, a fólia és a szálas hőszigetelés tervezői megfontolás mellett építhető be. A monolit és vasbeton pallós födémek, valamint az alulról pára vagy víz elleni szigetelésű padlók esetében (pl. lábazati feltöltés felett) kérdésessé válik a fólia és a szálas vagy szerves anyagú hőszigetelők együttes alkalma­zása. Lefelé hűlő födémeknél a padló­burkolat alá terített párazáró fóliaréteg terítése igen ajánlott.

Padozati hőszigetelés a gyakorlatban

Padozati hőszigetelésként csak szag­mentes és gázképződés mentes anyag alkalmazható, a szerves adaléktartalmú hőszigetelés pedig csak teljesen víz­mentes helyen építhető be padló alá. Régi házaknál az emeletközi födémek salakfeltöltése töltötte be a hőszigetelés szerepét, ez azonban mára többé-kevés­bé a múlté, mert bebizonyosodott, hogy a fél, egy évet pihentetett salak utógázosodása óriási. A salak használata miatt a lakások rossz levegőjűek, az ott élők állandó hányingerre panaszkodnak, a terhes nők émelyegnek stb. A szerves hőszigetelő anyagok: a nád, a faforgács, a parafa használata nagy körültekintést igényel, mert még fürdőszoba melletti helyiségnél is károkat okozhat, belülről és bentről kifelé egyaránt.

5.250 ábra. Padozati réteg alsó és oldalsó hőszigetelése, aljzatbeton teherelosztó réteggel.

5.251 ábra. Padlófűtés és hőszigetelés csomópontja; 1 fűtőolajzat; 2 acél háló; 3 fűtőcső; 4 dilatá­ciós hőszigetelés; 5 PE fólia; 6 polisztirolle­mez-hőszigetelés; 7 talajnedvesség elleni szigetelés; 8 védőbeton; 9 padozati burkolat; 10 feltöltés.

5.252 ábra. Két hőszigetelő rétegű pado­zat párnafával; 1 födém (vagy védőbeton talajnedvesség elleni szigeteléssel); 2 alsó átmenő hőszi­getelés; 3 dilatációs hőszigetelés; 4 párna­fa; 5 közbenső keményhab-hőszigetelés; 6 ékelő (záró) hőszigetelés; 7 hajópadló burkolat.

5.253 ábra. Padozati réteg; szerelt száraz aljzattal, közvetlenül hőszigetelő téglákra fektetve; 1 szőnyegpadló; 2 ragasztás; 3 szerelt aljzat; 4 kapcsoló horony; 5 hőszigetelés (kemény hablemez); 6 hő- és hangszigetelő réteg (födém esetén); 7 vízszigetelés – tala­jon fekvő padló esetében; 8 vendégprofil, aljzatelemek kapcsolásához; 9 alsó hor­dozó aljzat vagy födém.

5.254 ábra. Kettős hőszigetelő rétegű padozat, szegezett aljzatú burkolathoz 1 födém; 2 kiegyenlítő réteg; 3 párazáró fólia; 4 hang- és hőszigetelés; 5 takarófólia (elmaradhat); 6 heveder közötti hőszigetelés; 7 heveder; 8 dilatációs hőszigetelés; 9 vakpadló; 10 parketta; 11 szegőléc.

5.255 ábra. Szerelt építőlemez-aljzatú padozati réteg, hevederzár-kapcsolással; 1 szerelt (szegezett) aljzatlemez eleme; 2 horony a táblafeszültség oldására; 3 heveder; 4 heveder közötti hőszigetelés; 5 átmenő hőszigetelő réteg; 6 vízszigetelés; 7 hordozó szerkezet (pl. védőbeton); 8 te­kercselt anyagú burkolat.

5.256 ábra. Monolit aljzat készítése táblás hőszigetelésű padozat esetén a) hőszigetelés behelyezése; b) aljzat­betonozás.

5.257 ábra. Hőszigetelésre szerelt, nútfé­deres száraz aljzat készítésének fázisai; 1 esetleges párazáró rétegbehelyezés; 2 hőszigetelő lemez behelyezése; 3 aljzatle­mezek beszabása; 4 nútféderek illesztése és ragasztóanyag kitöltése – végleges elhe­lyezés előtt.

5.258 ábra. Hőszigetelt, hevederekre sze­relt padozati szárazaljzat munkafázisai: 1 esetleges alátétfólia elhelyezése; 2 heveder elhelyezése; 3 hőszigetelő lemezek behe­lyezése szabással; 4 keresztirányú aljzat­lapok kapcsolása a hevederhez.

5.259 ábra. Kapcsoltrétegű aljzattal készülő padozati réteg: 1 ömlesztett hőszigetelő anyag (pl. perlit) vagy táblás hőszigetelés behelyezése végleges magassági szintbeállítással; 2 alj­zatelemek behelyezése, kötésben rakva; 3 kész aljzat azonnal járható; 4 padozati burkolat (pl. szőnyegpadló) terítése.

5.260 ábra. Réteges aljzatelem elhelye­zése (régi burkolatra is).

5.261 ábra. Szerelt fafödém, gerendák közötti hőszigeteléssel.

5.262 ábra. Fűtött padlók födém/falkap­csolatának hőhídmentes kialakítása, hőhídmegszakító koszorúval; a) normál, fali dilatációs hőszigeteléssel; b) süllyesztett faltő-hőszigeteléssel; 1 YTONG falelem; 2 YTONG falelem (50-75 mm kisebb a felmenő falénál); 3 födém és ko­szorú; 4 YTONG hőpáncél; 5 kapcsolt hő­szigetelés; 6 vakolat; 7 padozati aljzatréteg (pl. fűtőaljzat); 8 védőfólia; 9 méretezett hő­szigetelés; 10 fóliagallér; 11 dilatációs hő­szigetelés; 12 intenzív hőhídmegszakító hőszigetelés; 13 üvegszövet a vakolatba; 14 faltő léc.

5.263 ábra. Fafödém duzzasztott és öm­lesztett agyagkavics hőszigetelése (LIAPOR).

A felső szint és a padlástér közös ha­tároló szerkezetét, geometriai helyzetük miatt gyakran padlásfödémnek is nevezik. A padlásfödémek hőszigetelése vi­szonylag egyszerűen elkészíthető, az igé­nyeknek megfelelő hővezetési ellenállás R > 4,0 m²K/W. A padlás egy nagyméretű átszellőzött légrésnek tekinthető, amely­ben télen a hőmérséklet valamivel ma­gasabb, mint a külső környezetben.

A padlásfödém nincs közvetlenül kitéve szélsőséges időjárási hatásoknak, ezért a szálas hőszigetelő táblákat felülről, külön rögzítés nélkül lehet beépíteni, ami egyszerű elhelyezést, fektetést jelent. A kis rétegszám abból is adódik, hogy páravédelmi rétegekre nincs szük­ség, hiszen a padlástér átszellőztetett. A hőszigetelő réteg vastagságával ezért nem célszerű takarékoskodni. Ajánlott a hőszigetelő táblák két rétegben való fektetése, rétegenként kötésben és soron­ként eltolt lemezcsatlakozási hézagokkal.

Padlásfödém és terheltsége

Ha a padlásfödém terhelése, igénybe­vétele számottevő mértékű és a meglévő tetőfedés nem fokozottan vízzáró, a hő­szigetelés felett nem párazáró jellegű, laza burkolat, polisztirol esetén pedig betonburkolat készítése lehet megbízható megoldás. A betonburkolat a tetőhéjaláson keresztül bejutó csapadék és porhó átme­neti „megtartására” szolgál a nedvesség elpárolgásáig. A technológiai fóliaszi­getelés nem ajánlott, mert elősegíti a hőszigetelés elnedvesedését, és akadá­lyozza a szerkezet kiszáradását. Az igazi csapadék védelmet a tető biztonsági alátét szigetelése képezi.

Ha a járóréteget külön nem támasztjuk alá, akkor „terhelhető” minőségű hőszige­telő anyagot, illetve terméket kell beépíteni, az építőlemez járóréteg pedig csak nagy­táblás kialakítású lehet (pl. cementkötésű forgácslap, esetleg – az igénybevétel mód-jától és mértékétől függően – fagyapot vagy pozdorjalemez). Ha a padlásfödém terhelése, igénybevétele ezt megengedi, továbbá, ha a meglévő tetőfedés fokozot­tan vízzáró, padlásfödém-burkolatként elegendő lehet építőlemez járóréteg elhe­lyezése a hőszigetelés felett.

Ha a járóréteg megtámasztására külön bordázatot építünk be (célszerűen impreg­nált fenyőfa zárlécekből vagy pallókból), olcsóbb, kisebb nyomószilárdságú (az ás­ványgyapot kategóriában jellemzően „nem terhelhető” minőségű) hőszigetelő anyagok, illetve termékek is alkalmazha­tók. Az építőlemez járóréteg ez esetben – a bordák távolságától függően – szegezett fenyőfa deszkázat vagy pallóterítés is lehet.

A padlásfödémek hőszigetelésének van még egy gyakorlati következménye

A padlás hőmérséklete annál alacso­nyabb, minél jobb a padlásfödém hőszige­telése. Ha a padlás hidegebb (lásd: hi­degtető), kisebb az esélye annak, hogy a tetőhéjalás síkjában a hó idő előtt meg­olvad és megcsúszik vagy visszafagy.

Faanyagú padlásfödémek tipikus hő­szigetelése a szálas, kevéssé párazáró hőszigetelő anyagok közül bármi lehet. Zártcellás műanyag hablemezek csak be­tonfödémen alkalmazhatók. Felső padlástér beépítés nem járható terénél célszerű a ferde tetőfödém hőszigetelő anyagát továbbfuttatni. Teljes belmagasságú padlá­soknál a födém hőszigetelése általában közvetlenül a felső járóréteg alá kerül, ezért „lépésálló” minőségűnek kell lennie. Hő­szigetelésként természetes anyagok is szá­mításba jöhetnek, pl. a nád vagy a zsúp. A kilencvenes években azonban a legelter­jedtebbek a polisztirol és ásvány gyapot lemezek, de alkalmazható a perlitek és a habbetonok bármely változata is.

5.239 ábra. Vasbetonfödém fölső padlás­téri hőszigetelése táblás hőszigetelő anyaggal 1 födém; 2 lazább szerkezetű hőszigetelés; 3 keménytáblás hőszigetelés burkolat alatti rétege.

5.240 ábra. Fa vázszerke­zetű zárófödém tetőzettel együtt építve, koszorúval készült „falegyenhez” hor­gonyozva; 1 YTONG falelem; 2 YTONG koszorúelem; 3 vasbeton koszorú; 4 horgonycsa­var; 5 vakolat; 6 zárléc; 7 gipszkarton; 8 légrés; 9 párazáró fólia; 10 heve­der; 11 hőszigetelés (nem lépésálló is); 12 fageren­da; 13 járható burkolati felület; 14 tető; 15 eresz.

5.241 ábra. Padlás/födém felső hőszi­getelésének készítése járható táblás burkolattal; 1 „szintbehozás”, felület kiegyenlítése; 2 hevederfa elhelyezése; 3 hőszigetelő lemez behelyezése; 4 járható horony­ereszték-táblák behelyezése.