Épületek külső burkolatai - 178. oldal

A hőhatások közé sorolhatók a hideg, a meleg, a fagy hatása, a nap sugárzása, valamint ezek összetett hatásai. A hő­mérséklet-változás egyes felületképző anyagokban, burkolatokban, sőt magában a határoló teherhordó szerkezetben is jelentős belső feszültségeket okoz, amely gyakran von maga után károsodásokat. A határoló felületeken fellépő hőmér­sékletet és az ebből adódó hatásokat az épületet burkoló és borító anyagok szí­nei is befolyásolják (3.1. ábra).

Napsugárzás okozta hatások

A fényhatásokon túl az erős felmelege­dés és lehűlés felületi eróziós folyama­tokat indíthat meg, amelyek fizikai le­bomlásban, porladásban, anyagában színezett és natúrburkolatok esetén a felület színének megváltozásában nyil­vánulnak meg.

Csapadékhatások

Ide tartoznak az eső, a hó, porhó, a csa­póeső, ónos eső, a havas lé, valamint a csapadék orkán erejű széllel párosuló hatásai (3.2. ábra).

3.1. ábra. Hőmérséklet-változás különféle színű burkolatfelületeknél (július hónapban vizsgálva) E fekete; D szürke, barna, zöld, mélyvörös; C világos; B fehér színek esetén; A: külső lég­hőmérséklet.

3.2. ábra. A csapadék negatív hatása elleni védelmet a természet már évmilliókkal ez­előtt megoldotta, amire jó példa a fenyőto­boz. Épületek burkolt homlokzatánál a ter­mészet által alkototthoz hasonlóan épített felület jól véd a felületet érő csapadékhatá­soktól.

Vízhatások

Ezeken elsősorban az épület belsejéből kifelé ható páradiffúziós vízmozgá­sokat értjük, de idesorolhatók a kívül­ről befelé igyekvő vizek, pl. a csőtöré­sek, a talajnedvesség, talajvíz hatásai is (3.3.-3.4. ábra).

Szélhatások

Az erősebb, akár viharos erejű szél nyo­mó hatása kevésbé veszélyes, mint az épület másik oldalán fellépő szívó ha­tás, amely képes a burkolati réteget a teljes hőszigeteléssel együtt valósággal „leszívni” az épületről.

Vihar okozta hatások

Erősebb és nagy elektromos töltésű vi­harok esetén az épület homlokzatát nagymértékben veszélyeztetik a vil­lámcsapások, tehát megfelelő védelmet kell kialakítani. A fémvázas épületeket vagy az épületek fémváz burkolatú, fémes burkolati felületeit külön védő-földeléssel kell ellátni. Ha az épületen villámvédelmi rendszer és berendezés készül, akkor azt a burkolati védőföldelési rendszertől függetlenül kell leve­zetni.

Mechanikai sérülések

Az ember, az állatok, a növények és a járművek folyamatos mozgása által érin­tett felületek még a puha, súrlódássze­rű érintésekből adódóan is komoly ká­rosodásokat szenvedhetnek. A homlokzatra például nagyon veszé­lyes a lombos fák szél okozta dörzs-hatása, amely teljesen átalakítja a felü­let struktúráját, az egyéb, ütésszerű ha­tások pedig felületi sérüléseket okoz­hatnak.

Szennyeződések

A burkolatok, valamint a felületi színe­zőanyagok általában negatív elektro­mos töltésűek, a levegőben lebegő por pedig többnyire pozitív töltésű. Ez az­zal jár, hogy a burkolt felületek vonz­zák és lekötik a port, szennyeződéseket, így a felületek szennyezettségét a pó­kok bábozódási fészkének hálós csomói még ki is hangsúlyozzák (3.5. ábra).

3.3. ábra. Az épülethomlokzatot érő ne­gatív fizikai hatások jó tervezéssel és szakszerű kivitellel pozitívvá is tehetők a) a szél hatás konvenciós légárama nyáron nagymértékben hozzájárul az épület napsugárzástól átforrósodó felületének hűtéséhez; b) a csapóeső elleni védelem tisztán tartja a homlokzatot; c) a burkolati fal és a konvenciós légáram óvja a határoló falak és az ablakok felületét a nap sugárzóerejétől.

3.4. ábra. Burkolt falú épület utcaképe: az ablakok, mellvédek, pillérek jó összhang­ban vannak.

3.5. ábra. Homlokzati burkolatot érő ha­tások: a határoló szerkezetnek kintről be­felé és bentről kifelé egyaránt meg kell felelnie az alapvető követelményeknek.

A homlokzatburkolatokat érő kémiai hatások

Még manapság sem érzékeljük eléggé azt a veszélyt, amely egyre több épület­homlokzat rongálódását okozza úgy, hogy eleinte észre sem vesszük, hogy valami megkezdődött.

A folyamat kialakulásában a következő tényezők ját­szanak közre:

• a szennyezett levegő, a savas eső és a kibocsátott gázok vegyi illóanya­gai,
• a párás sós levegő (tengeri környe­zetben),
• az anyagokban jelen lévő bomlékony részek kémiai reakciói (az anyag kémiai rácsszerkezetének megbomlását okozhatják),
• a fémszerkezetek és elemek kap­csolásánál fellépő elektrokémiai jelenségek (erre tanácsos nagyon figyelni főként a réz-, bronz- és egyéb, pl. alumínium-, de a hor­gany- és horganyzott elemek és kapcsolók párosításakor egyaránt, mert a megkezdődött elektroké­miai folyamat ellen már nem sokat tehetünk).

Egyetlen megoldás tehát a védekezés, a megfelelő (párosítható) anyagok és szerkezetek kiválasztása. Az elektrokémiai jelenségek optimalizálásában az esetenként egyébként is szükségszerű homlokzati védőföldelési rendszer is segítségünkre lehet.

Az épület burkolataival szemben támasztott követelmények

Az épületek határoló falainak külső és belső felületeivel szemben támasztott követelmények között – a külső meg­jelenésen túl – a legfontosabbak a kö­vetkezők.

Ezek a szempontok:

• ellenállás a hőmérséklet-ingadozás okozta hatásokkal szemben (hő- és fagyállóság),
• ellenállás a csapadékhatásokkal szemben,
• ellenállás a külső-belső vízmoz­gással és a párahatásokkal szem­ben,
• színállóság,
• ellenállás a szennyező hatásokkal szemben,
• tűzbiztonság (a tűz tovaterjedésé­nek késleltetése),
• könnyű karbantarthatóság és tisz­títhatóság,
• tartósság (időátállóság),
• gazdaságosság,
• egyszerű kivitelezhetőség.

Az épületek határoló falai – funkció­jukból eredően – úgy kell ellenállja­nak a fellépő igénybevételeknek, hogy fő feladatukat megfelelően lássák el, vagyis biztosítsák az általuk lezárt térben (helyiségben) tartózkodók kelle­mes komfortérzetét. Másodlagos funk­ciójuk esztétikai jellegű, hiszen nem mindegy, milyen külsőt mutat egy adott épület és annak burkolata (2.37. ábra). A tervező építész szempontjából a lát­ható felületek hordozzák azt a külön­leges művészi mondanivalót, hangulatot, melyet az építész át szeretne adni a szemlélőnek.

2.37. ábra. Vakolt homlokzatfelület nyerstégla burkolatú kandalló-, ill. kéménytesttel.

A határoló falak hőszigetelése

Századunk első nyolc évtizedének épü­letei 90-95%-ban hagyományos, tömör téglafalakkal készültek, és hőtechnikai szempontból legfeljebb a felét teljesítik a ma kívánatos értékeknek. Maga az égetett agyag ugyan viszonylag jó hő­szigetelő képességű, de a tömör tég­lából készült fal (nagy testsűrűsége mi­att) a hagyományos falazati rendszerek között a legjobb hővezető – eltekintve a terméskőtől. A jó hővezető anyagok általában rossz hőszigetelő képessé­gűek, a rossz hővezető anyagok pedig jó hőszigetelők mind kültéri, mind beltéri hőszigetelést illetően. (2.38. ábra).

Az utóbbi néhány évtizedben a tégla­gyárak javarészben átálltak az üreges falazóelemek gyártására. Az üreges falazóelemeknek több előnyük is van. Például azonos térfogatú falszerkezet­hez jóval kevesebb falazóelem szüksé­ges, mint tömör tégla esetén, a kisebb fajlagos térfogat miatt az elemek kiégetéséhez kevesebb energia kell, hőszige­telő képességük pedig legalább másfél­szerese a hagyományos téglák hőszi­getelő képességének, annak ellenére, hogy a nagyobb üregek kevésbé jó hő­szigetelők, mint az apró pórusok.

A be­kevert szerves és szervetlen adalékok (fűrészpor vagy polisztirolgyöngy) ége­téskor kiégnek, így a falazóelem pórusosabb lesz, ami hőtechnikai szem­pontból további előnyöket hordoz ma­gában (2.39.-2.40. ábra). A porózus, üreges falazóelemekből leg­feljebb 2-3 szintes épületek építhetők, ennél nagyobb épülethez már csak teherhordó vázas épületek kitöltő falaza­taként használhatók Az utóbbi másfél évtized fejlesztési eredményeinek köszönhetően megje­lentek a hőszigetelő lemezbetétekkel ellátott, különböző márkanevek alatt forgalmazott, nagyjából azonos hőtech­nikai és szilárdsági tulajdonságokat mu­tató kerámiaanyagú falazóelemek. Az egy- vagy kétsorosán elhelyezett polisztirolgyöngy lemezbetét jelentősen megnöveli a fal hőszigetelő képes­ségét.

2.38. ábra. Épületlábazatok kialakítása a) homlokzatvakolat előre gyártott lábazattal; b) burkolt homlokzat, monolit lábazatburkolattal, c) kéthéjú homlokzati fallal mint burkolattal.

2.39. ábra. Homlokzatburkolat nyerstégla fallal a) főfal falazásával egy időben készülő tömör tégla bur­kolattal; b) együtt falazott kettős méretű üreges tégla belső fallal; c) kéthéjú, belső üreges tégla fallal; d) kéthéjú, fal kiegészítő hőszigeteléssel.

2.40. ábra. Nyerstégla lábazat vakolt YTONG téglafal alatt YTONG téglafal; 2 homlokzati vakolat; 3 bélésfal; 4 kiegészítő hőszigetelő betét; 5 vízszigetelés; 6 vízorr bádog; 7 téglafal; 8 nyerstégla burkolat; 9 koszorú; 10 alap; 11 hátfal; 12 járda.

A falazat természetesen hőszige­telő betét nélkül is megépíthető, azon­ban hőszigetelő képessége is kisebb lesz. A falazatok hőtechnikai jellemzői a szerkezet külső vagy belső oldalán el­helyezett pótlólagos hőszigetelő vakolattal még kedvezőbbé tehetők, de a szám­talan megoldás közül csak a páratech­nikai követelményeket is kielégítő rétegfelépítések jöhetnek szóba. A legtö­kéletesebb megoldás a kéthéjú fal hő­szigeteléssel, elterjedését azonban gátolja magas költsége: ára jelenleg kb. másfélszerese az egyhéjú, külső hőszigeteléssel ellátott falszerkezetnek (2.41-2.43. ábra).

Amennyiben a külső oldali hőszige­telés elkészítése bármilyen ok miatt nem lehetséges (pl. kész- vagy védett megjelenésű homlokzat, túlzott állvány­költség stb.) szóba kerülhet a belső oldali hőszigetelés. Ez azonban nem iga­zán ad jó eredményt, hiszen téli fűtés­nél a belső hőszigetelés megakadályoz­za a határoló fal hőtároló képességének kihasználását. Ez azt jelenti, hogy a fűtés leállásakor azonnal hűlni kezd a belső tér is, nyáron viszont a nap sugár­zási energiáját a külső fal betárolja, és az éjszaka folyamán – a belső hőszi­getelésnek köszönhetően ugyan kissé tompítva – ontja a meleget befelé. A kétoldali hőszigetelés elvileg ideális lehetne, de a viszonylag bonyolult szer­kezet az esetleges pontatlan kivitelezés miatt a valóságban sok bosszúságot okozhat, ezért készítése nem célszerű (2.44. ábra).

A következő fejezetekben ismertetett hőszigeteléseket a szakirodalomban és a terveken többféleképpen jelölik, de a hőszigetelés típusára nem utalnak a jelölések. Ezért a rétegek elnevezései­nek felsorolásából vagy a mellékelt mű­szaki leírásból kell tisztázni a hőszige­telés anyagát, illetve fajtáját.

A hőszigetelések legfontosabb jellem­zői a következők:

• halmazállapot és testsűrűség (kg/m³),
• járható vagy nem járható,
• táblás vagy paplanszerű,
• páratartalomra, nedvességre, vízre való reagálás,
• nedvességtartalom,
• hővezetési tényező,
• kémiai ellenálló képesség (pl. poli­sztirollemez esetleg nem alkalmaz­ható),
• tűzállósági (éghetőségi) besorolás,
• felületi tapadó szilárdság (ragasztás és rögzítés miatt),
• rétegelválási szilárdság (szálas anya­goknál),
• bedolgozhatóság,
• várható zsugorodás, alakváltozás,
• vághatóság, alakíthatóság, hajlít­hatóság,
• hangelnyelő és hangszigetelő ké­pesség,
• csomagolási és szállítási jellemzők,
• gyártási és pihentetési idő (időpont),
• tárolási követelmények,
• bedolgozási (alkalmazási) leírás, munkavédelmi követelmények,
• van-e esetleg utóbomlása és azzal kapcsolatos tennivalók.

Az itt felsoroltak egy részét a termék­gyártók ugyan feltüntetik a termékis­mertetőkben, előfordulhat azonban – tartva a kedvezőtlen gazdasági követ­kezményektől -, hogy a kevésbé elő­nyös anyagjellemzőket az ismertetőből egyszerűen „kifelejtik”.

2.41. ábra. Burkolt határoló téglafalak hő­szigetelése értéksorrend szerint a) üreges téglafal tömören kapcsolt külső tég­laburkolattal; b) üreges téglafal belső hőszige­teléssel; c) üreges téglafal polisztirol elembe­téttel, külső homlokzatvakolattal; d) külső táb­lákban ragasztott hőszigeteléssel és homlokzati vékony vakolattal; e) kéthéjú fal teherhordó fal és homlokzati burkolat közé szorosan helye­zett hőszigeteléssel; f) szellőztetett, kéthéjú homlokzati burkolati fal kívül nyerstégla bur­kolattal; 1 üreges anyagú téglafal; 2 belső vakolat; 3 nyerstégla fal mint burkolati fal; 4 normál hom­lokzati vakolat; 5 belső hőszigetelés; 6 polisztirol­betét; 7 vékony homlokzati vakolat üvegszövet betéttel; 8 táblás polisztirol betét; 9 ragasztó­réteg; 10 tömör zárású szálas vagy mikro-cellás hőszigetelő; 11 szálas hőszigetelés; 12 szellőztetett légrés.

2.42. ábra. Kéthéjú hőszigetelt falszerke­zetek vízszintes metszetei a) főfal/fél tégla fal; b) főfal/kőlap burkolat; c) főfal/szerelt lemezburkolat; 1 főfal; 2 hőszigetelés; 3 légrés; 4 belső vakolat; 5 nyerstégla burkolati fal; 6 kőlap; 7 táblás lemez; horogelem; 9 cseppkorong; 10 beépítő horog; 11 kőcsap; 12 dübel; 13 kapcsoló fémheveder.

2.43. ábra. Kéthéjú hőszigetelt falszerkezet favázas burkolati hordozóval a) váz közötti hőszigeteléssel; b) váz alatti hőszigetelővel; c) váz alatti és közötti hőszige­teléssel; 7 főfal; 2 vakolat; 3 hőszigetelő réteg; 4 kiegé­szítő hőszigetelés; 5 légrés; 6 szerelőheveder; 7 tartóváz; 8 burkolat.

2.44. ábra. Hőszigetelő anyagok jelölése általános terveken a) szálas anyagú; b) mikro cellás (pl. poliszti­rolhab); c) cement- vagy műanyag kötésű fa-réteg közé sajtolt mikro cellás (polisztirol-) hab: HERATEKTA; d) szálas cementkötésű fafor­gács lapok: HERAKLITH; e) helyszínen vakolatszerűen felhordott hőszigetelő réteg (perlit; polisztirolgyöngy; fűrészpor stb.).

A határoló falak mint hőszigetelők

A határoló falak között legrosszabb hő­technikai jellemzői az egyrétegű, beton­ból és hagyományos tömör téglából épü­lő, nem kellő vastagságú falszerkeze­teknek vannak, amelyeknél az egy- vagy kétoldali vakolat némileg javít ugyan a helyzeten, de csak elenyésző mérték­ben. Szerencsére ilyen falazatokkal ma már egészen ritkán épülnek házak, leg­feljebb időszakos tartózkodásra szolgá­ló, fűtetlen épületek (2.45.-2.51. ábra).

A kétrétegű falak jóval kedvezőbbek az előzőeknél. A kettőzött (egyhéjú) fal­szerkezetek a teherhordó határoló fal külső felületének burkolásával készül­nek. Az üreges falazótéglából épülő teherhordó falak már önmagukban is jobb hőszigetelő képességűek, amit a külső burkolati fal, valamint a belső fal és a burkolat közé helyezett hőszigetelő réteg még tovább fokozhat (2.52.-2.56. ábra).

Rideghabok közbeiktatása nem célszerű, mert akadályozzák a páradiffúziót, és emiatt a falszerkezet átnedvesedhet. A falszerkezetben lejátszódó párakicsa­pódás, azaz a nedvesség a szálas anyagot azonban gyorsan tönkreteheti, a folyamat vége a szervetlen szálas anyagok leépü­lése (elporladása), a szervesek gombásodása, korhadása. Jól megtervezett ré­tegfelépítésnél kifelé haladva egyre ki­sebb a rétegek páravezetési ellenállása. Segít a problémán, ha a fal helyiség felé eső oldalán párazáró vagy méretezett párafékező bevonatot vagy réteget (szin­tetikus festék, műanyag tapéta stb.) vagy rétegkiszellőztetést alkalmazunk.

2.45. ábra. Teherhordó fal tömör téglából, együtt falazott külső nyerstégla burko­lattal, ahol mind statikai, mind hőtechnikai szempontból a teljes falkeresztmetszet vehető figyelembe 1 nyers felületi falazás, mélyen hézagolva; 2 kötő nyers falazat; 3 normál falazati rész.

2.46. ábra. Teherhordó fal üreges falazó-téglából, ahol a fél tégla burkolati fal utólag és kívülről falazható fel. Statikai terhelésre az üreges főfal, hőtechnikai szempontból a teljes keresztmetszet vehető figyelembe 1 burkolati fél tégla fal mélyen fugázott felülettel; 2 kapocs; 3 ragasztóhabarcs réteg; 4 határoló főfal.

2.47. ábra. Burkolótéglákkal együtt fala­zott, közepes biotechnikai minősítésű határoló fal 1 negyedes tégla; 2 feles burkolati tégla; 3 ra­gasztóhabarcs; 4 határoló főfal; 5 tömör vagy üreges kisméretű téglasor (a bekötőhorony miatt).

2.48. ábra. Határoló falszerkezet ragasztott téglaburkolattal 1 nyolcados burkolótégla; 2 negyedes (kötő) burkolati tégla; 3 ragasztóhabarcs réteg; 4 üreges téglafal; 5 a horonyképzés miatt szük­séges visszaugratás.

2.49. ábra. Üreges téglafal ragasztott rusz­tikus ciklop kőlemez burkolattal.

2.50. ábra. Üreges határoló fal ragasztott csiszolt ciklop kőlemez burkolattal.

2.51. ábra. Határoló fal ragasztott kváderes kőlemez burkolattal.

2.52. ábra. Kettőzött (egyhéjú) falszer­kezet szorosan közbeiktatott hőszigete­lő réteggel 1 nyerstégla homlokzati burkolat; 2 kapocs; 3 szorítótárcsa; 4 hőszigetelő réteg; 5 tég­lafal.

2.53. ábra. Északi népek stílusát idéző homlokzat 1 fa keretváz; 2 fa sarokoszlop; 3 fa rácsozat; 4 fél tégla kitöltő fal (német példa).

2.54. ábra. Téglafalas épület határoló falá­nak faház jellegű faburkolata (finn példa).

2.55. ábra. Favázas épület határoló falának „rönkfa” burkolata, ahol a statikai és hő-technikai igénybevételek szempontjából a teljes keresztmetszetet kell figyelembe venni 1 belső burkolat; 2 falváz; 3 „kemény” hőszi­getelés; 4 szálas hőszigetelés; 5 rönkfal; 6 so­roló- és légzáró horony (svéd példa).

2.56. ábra. Rönkfalas faház, ahol a bur­kolati fal azonos a határoló tartószerke­zettel 1 rönkfal mint látszó falszerkezet; 2 belső fal­váz; 3 hőszigetelés (szálas, szerves vagy szer­vetlen; 4 belső burkolat (norvég; hegyi építési mód).

Természetesen készülnek olyan réteg­rendű szerkezetek, ahol a pára vagy be sem kerülhet a szálas anyagú hőszige­telő rétegbe, vagy átszellőztetik a hő­szigetelő réteget. A lényeg az, hogy olyan megoldást kell választani, amely­nél a bejutott nedvesség eltávozhat a szerkezetből. A bonyolultabb megol­dások azonban könnyen elronthatok a kivitelezéskor, nagy szakmai pontos­ságot követelnek, emellett meglehe­tősen sokba kerülnek. Falnedvesedést és penészedést okozhat az általános vagy helyi hőszigetelési elégtelenség, a hő hidasság, amikor a fal­felület egésze vagy egy része a harmatponti hőmérséklet alá hűl, ami +20 °C szobahőmérséklet esetén 13-14 °C fal­felületi hőmérsékletnél következik be. Ilyenkor szinte csurog a víz a falról, födémről, padlóról, és tetemes átnedve­sedést okoz.

A szerkezeti és épületfizikai szempon­tokat, valamint költségüket és kivitelez­hetőségüket tekintve a leggazdaságo­sabban az egyhéjúak kategóriájába tar­tozó külső, utólagosan is felhordható hőszigetelések készíthetők el (2.57-2.59. ábra). Az utólagos hőszigetelés készítése alatt az épület általában za­vartalanul lakható.

Akár helyszínen felhordott (monolit) kész hőszigetelő alapvakolattal, akár perlites, rabicolt rétegekkel, akár táblás lemezekből ragasztva készül a hőszige­telés, nagyon fontos a fedő- és záró réteg megfelelő lezárása, hogy a csapadék ne juthasson be a szerkezet belse­jébe. E témával cikksorozatunk har­madik kötetében már szó volt ugyan, de a rendszer teljes áttekintése miatt itt is meg kell említenünk.

2.57. ábra. Határoló falak fokozott hővédelme külső hőszigetelés beépítésével és jól lélegző homlokzati vékony vakolattal, acél szegőprofillal.

2.58. ábra. Korszerű, speciális szálas hom­lokzati hőszigetelés vékony vakolat alá (ritkán alkalmazott megoldás).

2.59. ábra. Ragasztott hőszigetelő homlokzatburkolati rendszer csomópontja, ablakkal 1 főfal; 2 polisztirol- vagy speciál szálas hőszigetelés; 3 kávabélés, -hőszigetelés; 4 ablak; 5 tokszélesítés; 6 él védő fémprofil; 7 záró fémprofil; felületi vakolat; 9 ragasztó; 10 üvegszövet; 11 tapasztó glett; 12 vékony nemes vakolat; 13 ablakbádog; 14 ablakkönyöklő.

A homlokzatburkolatok tervezésekor, ül. építésekor elengedhetetlen egy egy­séges „kiviteli szótár” használata, hogy elkerüljük a többféle értelmezést. Pél­daként említjük, hogy a hőszigetelő ré­tegek hazánkban alkalmazott jelölése nem azonos a külföldön elfogadott je­lölési módokkal. Mivel igen sok kül­földi cég rendelkezik képviselettel hazánkban, és termékismertetőiket álta­lában magyar nyelvű kiegészítéssel lát­ják el, ezért a tervezőnek nemcsak rajzi anyagjelöléssel, hanem felirattal is kö­zölnie kell elképzeléseit.

Alapfogalmak

Cikkünk „szótára” a tulajdonképpeni alapfogalmak szakmai és funkcionális meghatározása miatt szükséges, az épü­letek homlokzati szerkezeteinek mind elméleti, mind felületképzési részét tekintve, mind pedig kiegészítőik vonatkozásában. A közismert kifejezé­seket, mint például ablak, ajtó, tető, portál (kirakat) természetesen nem definiáljuk, csak a kevésbé ismertekkel foglalkozunk.

Ablakkeret: az ablaknyílást legalább három oldalról keretbe foglaló, vako­latból vagy téglából (esetleg kőből) készülő keretsáv, keretezés (2.1. ábra).

Ablakkönyöklő vagy ablakpárkány: az ablak homlokzatsíkból kiemelkedő, tagozattal vagy külső párkánnyal való alsó vízszintes határolása (gyakran a körülfutó ablakkeret része). A csapadék homlokzatra való lecsorgását vízorr ki­alakításával akadályozzák meg (2.2. ábra).

Ablakszemöldök: az ablaknyílás fölött haladó, sík vagy tagozott kidolgozású díszítőelem – keretpárkány, szemöl­dökpárkány (2.3. ábra).

Ajtókeret: az ajtónyílás régen kőből, ma inkább vakolatból készülő sík, sza­lagozott vagy profilozottan hangsúlyos keretezése (2.4. ábra). Attika: az épület főpárkánya feletti tö­mör vagy áttört kialakítású, mellvéd­szerű fal, amely általában szerkezeti vagy díszítő céllal készül a tető taka­rására vagy a homlokzat magasítására.

Baluszter (korlátláb): alacsony, közé­pen erőteljesen kiszélesedő, gazdagon tagozott kő-, műkő-, beton-, gipsz-(vagy habarcs-) anyagú egész vagy fél profilú díszítőelem. Általában fedő- és talpelemek között, szabályos távolsá­gokba sorolva, mint ismétlődő épí­tészeti elem, homlokzati díszként vagy mellvédek korlátjaként fordul elő.

Edikula: oszloppal, párkánnyal kere­tezett falfülke ablakkal vagy anélkül.

Ereszpárkány (koronázó párkány, főpárkány, koszorúpárkány): az épít­mények homlokzati falsíkjának felső, díszes lezáró párkánya, amely az épületet felül mintegy koszorúként övezi, a falsíkokat elhatárolja a tetőzettől, és megakadályozza a tetőről lefolyó víz homlokzatra jutását.

A koronázó párkány három fő része a következő:

• gerenda (architráv),
• képszék (fríz),
• koronázó rész (geizon).
• Fogazat:a koronázó párkány koronázó része (geizon) alatt váltakozóan ki­be ugró négyzetes alakú apróbb díszítő­elemek sora.

2.1. ábra. Ablakkeret kőből, nyerstégla fal­felületben.

2.2. ábra. Ablakkönyöklő és körbefutó ab­lakkeret kőből, nyerstégla falazatban.

2.3. ábra. Tagozatos terméskő ablakkerete­zés nyerstégla burkolatú falban.

2.4. ábra. Vakolt tagozatos ajtókeret nyers homlokzati kőburkolattal.

Fuga (hézag): a falazat kő- vagy tég­laelemei közötti, többnyire kötőanyag­gal kitöltött rés. A fugák rajzolata lehet szabályos vagy szabálytalan, lehetnek egyforma vagy változó szélességűek (2.5.-2.6. ábra).

Füzérdísz (girland): összefont virágok­ból, levelekből, gyakran szalaggal át­kötött, egyik vagy mindkét végén fel­függesztett füzért ábrázoló díszítmény, amely általában öntött gipszformákból, külső és belső terek falainak és mennye­zeteinek díszítésére készül.

Gyámköves párkányok: nagyobb kiülésű gyámkövekkel, konzolkövekkel erősített párkányok. A gyámkő több­nyire figurális elem, amely a konzolt takarja, illetve díszíti.

Gyémántkváder: a gyémántmetszés­hez hasonlóan faragott kváderes tömb­kő, esetleg gúlaszerűen kialakított, ha­barcsból készített felületi díszítőelem, amelyet gyakran festéssel utánoznak, Ívnyílás: a nyílás vízszintesen mért távolsága (2.7. ábra).

Káva: a falnyílásban elhelyezett nyí­lászárók tokszerkezetét fogadó fala­zati tagozat.

Kima: a kiugró párkányt és a falsíkot összekötő domború profilú elem. A for­dított profilú elem neve szima.

Konzol: a falból előreugró kő-, fém-, fa- vagy vasbetonanyagú teherhordó szerkezet. Nem teherhordó elemként, hanem csak díszítési céllal (saját ter­hére méretezve, kisebb keresztmetszet­tel) is készülhet, főleg gipszből.

Kosárív: három vagy több középpon­tú, különböző sugarú körívdarabokból szerkesztett ív, amely a félkörívnél mindig laposabb (lásd a 2.7. ábrát). Kettős boltozat: elsősorban nyerstégla homlokzati burkolatoknál fordul elő, az esztétikai szempontokon túl szerkezeti jelentősége is igen nagy (2.8. ábra).

Ciklop: szabálytalan alakú terméskő­ből készült falazat.

Kváder: szabályos alakúra faragott kö­vet utánzó homlokzati vakolt felület­minta (vagy kőburkolat: kváderkő).

2.5. ábra. Mélyen hézagolt fuga nyerstég­la falnál.

2.6. ábra. Telibe hézagolt fuga mészhomok téglaanyagú nyers homlokzatburkolatnál.

2.7. ábra. Kosárív szerkesztés boltozatok­hoz különböző sugarú körívdarabokból a) három középpontos; b) öt középpontos meg­oldással.

2.8. ábra. Falnyílás kiváltása kettős nyers­tégla boltövvel, fél téglaelem nagyságban a) félköríves; b) ívelt záradékkal.

Lábazat: az épület homlokfalainak te­rep- vagy járdaszint feletti, nedvesség­nek, rongálódásnak erősen kitett alsó szakasza, amit emiatt ellenálló anyag­ból kell készíteni (2.9. ábra). Lábazati párkány: a lábazatot felülről lezáró párkány.

Lizéna (falsáv): a falsíkból kissé ki­emelkedő, fejezet és lábazat nélküli fal­pillér, az épület, illetve a homlokzat ta­goló eleme.

Lodzsa: az épülethomlokzat síkjához képest befelé kialakított fedett erkély. Nyíláskeret: falnyílások, ablakok, aj­tók falnyílásait keretező falsáv, falkeret (2.10. ábra).

Párkány, párkányzat: az épület falfe­lületének főleg vízszintes, egyes esetek­ben ferde, a homlokzati síkból kiülő tagoló eleme. Szerepe a csapadék távol tartása, valamint az építészeti tagoza­tok összefogása.

Pilaszter, falpillér: a falsíkból kiemel­kedő pillérsáv, amely belső oldalával a falhoz simul.

Pilaszter dísz: a pilaszter törzs homlok­oldalán mélyített, keretezett tükörben alkalmazott díszítőelem. Jellegzetes motívuma a függőleges tengelyre szim­metrikusan elrendezett növényi díszek (levelek, virágok) sora.

Rizalit: az épülethomlokzat síkjából – rendszerint a teljes épületmagasság mentén – kiemelkedő falszakasz, a homlokzatok tagolásának, a fény- és árnyékhatás kihangsúlyozásának fontos eleme. Fajtái a közép-, a sarok-, a ket­tős és a lépcsős rizalit.

2.9. ábra. Előre gyártott épületlábazati burkolatok a) sima táblás; b) fogazott táblás; c) felső lábazati párkánnyal; d) alsó-felső lábazati párkánnyal.

2.10. ábra. Falnyílás falkerettel vagy nyílás­kerettel lezárva; csúcsíves záradékú nyí­lás szerkesztése.

2.11. ábra. Szemöldök kialakítási lehető­ségei nyers homlokzati kőburkolatoknál a) szemöldökgerendával; b) szemöldök boltövvel.

Stukkó: elemekből öntött vagy a hely­színen, szabad kézzel formázott, illetve felhordott, többnyire textilbetétes gipsz­díszítés (párkány, tagozat). Szalagdísz: szalagszerű elemekből for­mált, egymást keresztezve, összefonódva, különböző ismétlődő mintákat összefogó díszítés.

Szemöldök: ablak- vagy ajtókeret fel­ső, vízszintes lezáró eleme (2.11. ábra).

Szemöldökpárkány: ajtó- és ablaknyí­lás felett készülő, több tagozatból álló párkány (2.13. ábra). Tagozat: az építészeti felületképzés síkból kiálló elemeinek organikus szem­léletet tükröző gyűjtőneve. Feltételezi, hogy a részletek úgy függenek össze az egésszel, ahogyan a test tagjai is szer­ves egység részei (2.14.-2.16. ábra).

Timpanon: elsősorban nyeregtetős épü­letek párkánnyal keretezett háromszög­letű oromzati mezője, amely készülhet íves záródással is. Ablak- és ajtónyílá­sok felett, keretezés részeként is gyak­ran előfordul.

Vakablak: gyakran alkalmazott hom­lokzati tagolás nagyobb sík felületek kitöltésére. Stílusa és motívuma megegyezik a homlokzati ablakokéval, il­letve azok keretezésével. Választópárkány (övpárkány, osztó­párkány): az emeletek vagy a hom­lokzat eltérő kiképzésű részeinek egy­mástól való elválasztására készül, rend­szerint a homlokzat teljes szélességé­ben.

Vízorr (alámetszés): a kiülő homlok­zati tagozatok, párkányok, fedőkövek alsó felületén kialakított horony, amely a párkányon és az afölött összegyűlő (felületi) esővizet lecsepegteti a hom­lokzat síkja előtt, így a víz nem folyik végig a homlokzaton.

Elméleti fogalmak

A következőkben olyan fogalmakat is­mertetünk, amelyek nem szerkezeti ré­szeket jelölnek, hanem elméleti fogal­mak, elnevezések, illetve arányok meg­nevezései.

Aranymetszés: négyszög alakú ido­mok klasszikus aránya, ahol a kisebbik méret úgy aránylik a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik a kettő összegéhez. Homlokzatok esetén mind az egészre nézve, mind a tagoltságra alkalmazva különösen harmonikus megjelenést ka­punk.

Főhomlokzat: az épület legfontosabb, általában a főbejárat felőli homlokzata, amely többnyire (de nem feltétlenül) a közterület felé néz. Átriumos épületnél belső homlokzat is lehet főhomlokzat (2.17. ábra).

Homlokzat: az épületek külső, sza­badon álló, takaratlan, többnyire függő­leges felülete, amelyet szerkezeti és funkcionális, valamint díszítőelemek tagolnak.

2.14. ábra. Tagozati kiképzés speciális tég­laelemekből, nyerstégla burkolatnál.

2.15. ábra. Tagozati téglából készülő záró­ sor, visszaugratott nyerstégla burkolat, felül vakolt felülettel.

2.16. ábra. Nyerstégla homlokzati burkolat tagozati kiültetése speciál tagozati téglákból.

2.17. ábra. Épület bejárati homlokzata nyerstégla és faburkolattal.

2.18. ábra. Nyers homlokzati betonfelület esztétikus deszkanyomattal.

2.19. ábra. Nyerstégla falazatú homlokzati felület.

2.20.ábra. Nyers kőburkolat fűrészelt tömbökből.

2.21. ábra. Natúr homlokzati faburkolat.

Homlokzattagolás: az épületek külső, általában sík felületeinek változatossá tétele részben szerkezeti elemekkel, részben díszítő vagy díszített szerkezeti elemekkel (lásd a 2.14-2.16. ábrákat).

Natúrkidolgozás: anyagok, szerkezetek természetes formában hagyott fe­lülettel (2.18.-2.21. ábra).

Nút (horonybemélyedés): általában frissen vakolt (vagy kő-) felületbe spe­ciális szerszámmal vágják, majd vágás után simítják.

Ornamentika: ősi díszítési mód, az épületrészek felületi díszítőelemeinek együttese, amely állhat geometrikus, növényi és állati figurákból.

Rusztikus felület: durván megdolgo­zott falfelület, általában köveknél, de egyéb, pl. hasított fa, vakolat felületé­nél is előfordul (2.22. ábra).

Struktúra: szó szerint szerkezet, a homlokzati felületképzések szempont­jából a burkolati falfelület kiképzési módja (2.23.-2.24. ábra). A falakra ragasztott burkolatok fajtái­val, kapcsolásaikkal, valamint felületi lezárásaikkal önálló fejezetben foglal­kozunk.

„Friss a frissre” felhordási módszer: az egyes rétegek felhordása között nem várják meg, amíg az előbbi megköt, ha­nem a homogenitás érdekében friss ál­lapotban hordják egymásra a rétegeket.

Ágyazó habarcs: a burkolólapok alat­ti, legalább 25 mm vastagon terített vagy kent, a lapot rögzítő cementha­barcs réteg, amely alkalmas az aljzat és falfelület kismértékű kiegyenlítésére is.

Alapvakolat: a vakolatrendszer alsó rétege.

Alátéttámaszok: nagyméretű (lega­lább 40 cm oldalhosszúságú) lapok sar­kai alá helyezett, szilárd anyagból készített idomok, amelyek biztosítják a burkolólapok szabályos elhelyezhetősé­gét, a víz elvezetését és az alsó légréteg kiszellőzését (2.29. ábra).

Állásidő: két munkafolyamat közötti várakozási idő.

Előkezelés: szilárd és tartós kapcsolat kialakítását elősegítő anyag a burkolat és a falazat között.

Fektetési hézag (fuga): a kerámiala­pok közötti, legalább 2 mm széles, hézagoló anyaggal tömören kitöltött (zárt) vagy üresen hagyott (nyitott) sáv. El­rendezése (hézagrajza) lehet egymást metsző egyenes (hálósán rakott), a falazóelemek rajzát utánzó (kötésben ra­kott) vagy a burkolólap alakjától függő – egyéb, előre megtervezett minta sze­rinti.

Felület-előkészítés: a falazat felületé­nek szabványos előkészítése.

Gúzolás: az alapfelület befröcskölése híg habarccsal a burkolóhabarcs és az alapfelület közötti kapcsolat javításához, hogy a száraz falazat ne szívjon el túl sok nedvességet a felhordott ha­barcsrétegből.

Hézagoló anyagok: a hézagokat kitöltő masszák alapanyagai, amelyek fekte­tési hézagoknál lehetnek: cement-, ce­ment- és műgyanta-, valamint műgyanta-kötőanyagúak, helyszínen kevertek vagy gyári késztermékek, mozgási hé­zagokhoz tartósan rugalmas, szilikon vagy műkaucsuk-alapanyagú gyártmányok (2.28. ábra).

2.22. ábra. Rusztikus falburkolat hasított fából (fazsindely).

2.23. ábra. Nyerstégla burkolat rusztikus, kézi formázású téglából, mélyített, dör­zsölt fugákkal.

2.24. ábra. Természetes pala homlokzat­burkolat rusztikus felülete, pikkelyes fe­déssel.

2.25. ábra. Vékony ragasztóhabarcs fel­kenése ragasztott kerámiához.

2.26. ábra. Az épületszakaszoló mozgási hézagnak és a homlokzatburkolat dilatá­ciós hézagának azonos helyre kell kerülnie.

2.27. ábra. Épületszerkezeti falhoz szere­léssel, ún. hidegkapcsolással rögzített homlokzatburkolás.

2.28. ábra. Nyerstégla homlokzatburkolat „rusztikus” hézagolása gyári fugázó ha­barccsal.

2.29. ábra. Az alátéttámasz biztosítja a te­raszok és erkélyek alsó csapadékvíz-el­vezetését a burkolatok közbenső szabad rétegében.

2.30. ábra. Szárazkötéssel kapcsolt, extrudált profilú homlokzati téglaburkolat.

2.31. ábra. Fém csavarcsappal falhoz kap­csolt szerelési heveder- vagy homlokzat­burkolati váz a) a kapcsolás metszetrajza; b) a kapocs be-feszülésének erővonalai.

Hidegkapcsolás: a burkolati elemek vázhoz vagy a hordozófalhoz kapcso­lása oldható kötéssel. Ilyenek a csava­ros, facsavaros vagy a szegeit, esetleg lemezkapocs kötések (2.27. ábra). Hőszigetelő vakolat: 0,06 – 0,29 W/m-K hővezetési tényezőjű vakolat. Kapcsos kötés: egy-egy elem a felület megbontása nélkül is cserélhető (2.31. ábra).

Kapocsfeszültség: a kötőelem építés közbeni vagy utólagos elhelyezésénél a fogadófalban vagy vázszerkezetben a szorítókapocs (pl. dübel, tipli, hor­gonyvas) palástjának felületén fellépő, a húzó-, a nyíró- vagy a hajlító erőből (amelyek a burkolat állandó és mete­orológiai terheiből adódnak) származó feszültség (2.32.-2.33. ábra). Kerámia burkolólapok: nedvesen vagy szárazon formázott, égetéssel elő­állított mázas vagy máz nélküli termé­kek.

Lapburkolatok: négy- vagy sokszög­letű, nedvesen vagy szárazon formá­zott, égetéssel vagy kötőanyaggal szi­lárdított (és stabilizált) kis-, közép- és nagyelemek, amelyeket ágyazó- vagy ragasztóréteg közbeiktatásával fektetnek a hordozófelületre. Lezárás: a falazat fugáinak habarccsal való kitöltése.

Mozgási (dilatációs) hézag: két szer­kezeti részt vagy építményrészt elvá­lasztó, előre megtervezett hézag, amely lehetővé teszi a részegységek mozgását több irányban, illetve nem akadályozza azt (2.26. ábra).

Nyitott fugák: a szerelt kerámia-, kő-, betonelemeknél alkalmazhatók, ahol a csapadékvíz hátsó elvezetése a burko­lati rétegeken belül megoldható (lásd a 2.31. ábrát).

Ragasztóhabarcs: a burkolólapok alat­ti, legfeljebb 20 mm vastag, fogas ke­nőlappal a fogadófalra kent, a lapokat rögzítő ragasztóréteg, amely általában műanyag-adalékokkal modifikált, hid­raulikusan kötő anyag vagy többkom­ponensű műgyanta (2.25. ábra).

Rétegszám: az ugyanabból az anyag­ból egy vagy több munkafolyamatban felhordott rétegek száma. Szárazkötés: az a kapcsolás, amikor a burkolati anyagokat a burkolandó fal­ra véglegesen felrakjuk. Főként kerámiaanyagú elemeknél alkalmazható (2.30. ábra).

Szerelt kötés: a burkolatot fogadó kap­csolóelemeket a határoló falba vagy vázszerkezetbe építése alatt vagy utólag helyezik be (2.32.-2.36. ábra). Tapadást segítő anyagok: tapadó ha­barcsok és tapadó hidak, amelyek elő­segítik a burkolat és az alap közötti megfelelő kapcsolatot. Vakolat mint rétegelem: a burkolatok alatti vakolatréteg, amely felületlezá­rási vagy – vékony burkolatok esetén -a felületi kéreg hordozása céljából készül.

Vakolatalap: az építmény vakolandó felülete.

Vakolaterősítés (burkolati alapréteg ­erősítés): bizonyos anyagok (drót, üveg­háló) beágyazása a vakolatba, ill. bur­kolati alaprétegbe, hogy a repedési haj­lam csökkenjen.

Vakolat felépítmény: a falra felhordott vakolatrétegek összessége a felület elő­készítő és gúzoló rétegek kivételével. Az egy- vagy többrétegű vakolatrendszer részét képezi a vakolat vasalat és/vagy a vakolaterősítés is.

Vakolatrendszer: a vakolatrétegek összessége, amely együttesen, a falazattal és az előkezelő anyaggal kölcsönhatás­ban teljesíti az előírt feltételeket.

2.32. ábra. Kerámialapok rögzítése fém­vázhoz akasztó kapoccsal. A lapok pontos szintbeállítását csavarok biztosítják.

2.33. ábra. A falba beépített fém horony­sínek segítik a burkolat kötőelemeinek gyors szerelését és pontos beállítását.

2.34. ábra. Sávos fémlemez burkolóelem egyik oldali sajtolt peremprofilozása a csa­varlyukakkal.

2.35. ábra. Teherhordó falba, ill. vázba be­építhető horonysínek szerelt kötéshez.

2.36. ábra. Falazott homlokzati burkolat konzolos tartóelemei a hátfalakhoz csavarcsapos vagy horonysínhez csavarozott rögzítéssel.

A hőtechnikai tervezés

Szigorú hőtechnikai tervezés alapján kell meghatározni minden 1986. január elseje után épített és engedélyezett, fo­lyamatos tartózkodásra szolgáló lakó-és egyéb épület határoló szerkezeteinek rétegrendszerét. A hőtechnikai szab­vány jelenlegi előírásai (MSZ 04-140-2/91) szerint az épületet egyetlen ener­getikai egységnek kell tekinteni, a tér­elhatároló szerkezetek állagvédelmén, az épületben tartózkodó emberek egész­ségvédelmén, valamint az épület nővé­delmi teljesítményének vizsgálatán túl az épület egészére nézve kell megha­tározni az energetikai követelménye­ket.

A korábbi előírások a különböző ha­tároló szerkezetek megengedett hő vesz­teségét korlátozták a szerkezetek hőátbocsátási tényezőjének behatárolásá­val. Most az épület többi térelhatároló szerkezete (ablak, ajtó, födém, padló stb.) hőátbocsátási tényezőjének isme­retében határozható meg a falszerkezet szükséges eredő hőátbocsátási ténye­zője, illetve a falszerkezet jellemzőinek ismeretében számítható ki, hogy milyen egyéb térelhatárolás szükséges.

1.11 ábra. A természetes anyagok minél nagyobb felületi megjelenítésével épülete­inket barátságosabbá tehetjük. A hasított fazsindelyanyagú homlokzatburkolat és tetőfedés nyugalmat, melegséget sugároz.

1.12. ábra. Kistáblás elemekkel burkolt épü­lethomlokzat tökéletes hőszigetelésének alapja a helyes rétegfelépítés, amellyel el­kerülhető a párakicsapódás és a hőszi­getelés minőségének ebből adódó rom­lása, ugyanakkor ez alapfeltétele az épü­letkárosodások megelőzésének.

1.13. ábra. A kiselemes szegezett burkolótáblák átfedési rései előnyösen befolyásolják a hőszigetelt falfelület téli és nyári klí­majavító hatását, valamint esztétikai megjelenését.

Az 1986. január előtt épült házak fal­szerkezeteinek hőtechnikai jellemzői jó, ha a felét elérik a mai szabvány által megkívánt értékeknek. A második vi­lágháborút követő nagy lakásépítési program „másfél téglás” (38 cm) vas­tagságú, kisméretű tömör téglából ké­szült körítő falai pedig a jelenleg meg­követelt értékeknek a felét sem érik el. Kissé kedvezőbb a helyzet az 1945 előtt épült 45 és 60 cm falvastagságú épüle­teknél, amelyek inkább csak koruk és elhasználódásuk miatt kifogásolhatók.

A nagy lakásprogram paneljei pedig, rétegrendszerük folytán, akár megfele­lőek is lehettek volna hőtechnikai szem­pontból, ám a kivitelezés hibái és – nem utolsósorban – a természetes át-szellőzés hiánya miatt (a túl jól záró ablakokat is okolva) összességükben igen rossz adatokat mutatnak, hőtech­nikai szempontból alatta maradnak még a 38 cm vastag falaknak is. A lakások­ban élők ezt abból érzékelhetik legin­kább, hogy egy hagyományos építésű, 38 cm vastagságú külső falakkal ké­szült épülethez képest egy panellakás hőmérséklete nyáron gyakran akár 5-15°C-kal is magasabb.

Az említett há­rom fő korszakban és az azokra jel­lemző technológiával épült lakóházak a mai lakásállomány 60-70%-át teszik ki, és ezek felújítása, korszerűsítése hovatovább elkerülhetetlen. Az ideális megoldás kiválasztását bízzuk építész és épületgépész szakemberekre. Érdekességként megemlítjük, hogy az építészmérnök-képzés utóbbi négy év­tizedén belül az épületfizikai méretezés csak az utolsó másfél évtizedben lett külön tantárgy, az épületgépész-kép­zésben viszont már jóval régebben kö­vetelmény volt az ilyen irányú tudás­szint elérése (1.12.-1.13. ábra).

Az előbbiekből látható, hogy a hőtech­nikai és épületfizikai előírásoknak meg­felelő épület tervezésére csak nagy gya­korlatú, képzett szakember képes, aki a szükséges hőtechnikai értékek és a vá­lasztott szerkezet ismeretében kiválasztja a gazdaságossági szempontokat is figye­lembe vevő legjobb megoldásokat. Nem árulunk el titkot azzal, hogy az újabb és újabb rendszereket még a legrutinosabb hozzáértők is vonakodva tervezik be, mert mindenki szereti ugyan az újat, de egyúttal tartózkodik is tőle, amíg meg nem ismeri. Az egyre erősödő piaci ver­seny azonban szemléletváltásra kénysze­ríti az építtetőket és a tervezőket egyaránt.

1.14 ábra. Harmonikus kialakítású lakásbejárat és falburkolat.

1.15. ábra. Ablakok burkolt falmezőben, téglaanyagú nyíláskeretezéssel a) osztott üvegmezős; b) nagytáblás; c) csúcs­íves ablakkerettel.

1.16. ábra. Egyenes záradékú falnyílás tég­laburkolatú falmezőben.

Az esztétikai tervezés

Az épület külső megjelenésének meg­tervezése az építész feladata, aki a be­ruházó vagy a megbízó igényeit is fi­gyelembe véve készíti el a homlokzati terveket.

A falvakban és városokban sajnos egy­aránt gyakoriak az olyan utcák, ahol az utcaképet nem az építész, hanem a mes­terek vagy az építtetők egymást túllici­táló, kivagyiságra törő megjelenítési szándéka alakította és formálta. Szeren­csére ma már ez a törekvés kevésbé jel­lemző, és az ily módon beépült utcák­ban is számos olyan épület tűnik fel, amelyet valóban építészek terveztek az épületfunkciót és a harmonikus meg­jelenést tartva szem előtt. A jó példákat az elmúlt néhány év során számosan követték, és a mindentudó kisvárosi ezermesterek ma már elismerik az építész alkotómunkájának fontosságát, nem érzik az építészt a hatóság által nyakukba akasztott koloncnak.

A házilagosan kivitelezett, de a mes­terekre bízott épületek kivitelezésekor igen gyakori, hogy az építés 1:100 lép­tékű műszaki tervek, ún. engedélyezési tervek alapján, 1:50 léptékű kiviteli tervek nélkül folyik. Az engedélyezési terv természetesen tartalmazza a hom­lokzatterveket is olyan részletességgel, hogy az építtetőnek nem kell a kőmű­vesmester tanácsaira hagyatkoznia. Ki­emelkedő fontosságú a homlokzati ará­nyok, formák, tagozatok és – nem utolsósorban – a színek pontosítása, hogy az épülettömegek, a nyílászárók, az erkélyek, a korlátok stb. megfelelő egyensúlyban legyenek. A tagozatok és a sávokkal elhatárolt színosztások alapvetően befolyásolják az épület esztétikai megjelenését. Épület felújításoknál és foghíjbeépítéseknél pedig különös gondossággal kell a tagozatokat és burkolt felületeteket meg­tervezni és kivitelezni (1.14.-1.17. ábra).

A burkolatok kiválasztásában nem el­sősorban az építész vagy az építtető elképzelései, inkább a kialakult szo­kások a meghatározóak. Gondoljunk csak az északi országok népeire, ahol a kő ugyanúgy megtalálható, mint a fa, mégis inkább a fát alkalmazzák. Délen ugyan kevesebb a fa, de jelentős a kerá­miagyártás, mégis a természetes kő a kedveltebb  ez egyébként az egyik oka annak, hogy Európában az elmúlt három évtizedben végbement kerámia­ipari fejlődés túlkínálatot vont maga után (1.18.-1.20. ábra). Az építtetők ma már számtalan bur­kolati anyag közül válogathatnak, a ter­mészetes kövek azonban – magas áruk miatt – sokak számára elérhetetlenek. Nagymértékben csökkent a fa- vagy a faalapanyagú burkolatok iránti érdek­lődés is, miután hazánk fából szinte teljes mértékben behozatalra szorul.

1.17. ábra. Különböző boltöv kiképzések nyers téglafalnál, félköríves záradékkal.

1.18. ábra. Homlokzati kőburkolat és falnyílás tervezése szegmensíves záradékkal, ill. zárókővel.

1.19. ábra. Homlokzati kőburkolat félköríves nyílászáradékkal.

1.20. ábra. Burkolati záradékkő szerkesztése a burkolati rétegkövekhez, fogas lépcsőzéssel.

A szerkezeti tervezés

A hőtechnikai és esztétikai tervezéssel több tankönyv is foglalkozik, cikkünkben a különféle szerkezetek és rendszerek összefüggéseit mutatjuk be, szerelési és alkalmazási útmutatással kiegészítve.

Az épületek külső burkolatának terve­zése előtt tisztázni kell a következőket:

• a burkolat a határoló fallal együtt épül-e (pl. nyerskő vagy téglafal),
• a burkolatot közvetlenül a határoló ­falhoz ragasztják vagy kapcsolják-e (pl. ragasztott kerámia, üveglap stb.),
• a burkolat kéthéjú homlokzatként, kettős falazatú határolókkal készül-e,
• a külső burkolat elemeiben kap­csolva vagy szerelve kerül-e a vég­leges helyére (cserép, pala, fém­lemez stb.).
• Az előbbiek ismerete elengedhetetlen a szerkezeti tervezéshez, hiszen az erő­tani tervezést alapvetően befolyásolja, hogy együtt dolgozó szerkezetről vagy utólag szerelt burkolatokról van-e szó. Ezek a szempontok igen összetett fel­adatot képeznek, olyannyira, hogy időnként még az alkalmazó szakem­bernek is kétségei támadnak. Ha pél­dául fellapozunk egy-két szakkönyvet a homlokzatok táblás kőburkolatairól, azt találjuk, hogy a kőtáblák falhoz való kötésénél a kapocselemek és a falburkolat között a stabilitás elérésére gipszes habarcsot javasolnak. Ezen burkolási mód élettartama legfeljebb 30-40 év, ezt meghaladóan leválik a burkolat, ill. a balesetveszély miatt le kell azt fejteni. Ennek oka kettős:
• a gipszes habarcs a változó pára­tartalom és a felületi hőmérséklet miatt elveszíti a kötési képességét,
• gipszes habarcs esetén a normál kötővasak és – huzalok néhány év alatt teljesen oxidálódnak, azaz el­veszítik kapcsolóerejüket.

A szerkezeti tervezés tulajdonképpen egy részletes alkalmazástechnika meg­adása az adott homlokzathoz, ahol az építési és a szerelési módon kívül meg­határozzák a külső burkolati felületet, a szellőztető légrést, a hőszigetelést, va­lamint a rögzítési módot is. Természe­tesen a tervezés része az elemek gyár­tási méretkonszignációjának és a kü­lönböző elemek megrendelésének össze­állítása is. Egy hibás szerkezeti terve­zés szakszerű kivitelezési technológia mellett is rossz és drága megoldást von maga után (1.21.-1.22. ábra).

1.21. ábra. Kettős falú, légréteg nélküli hom­lokzati falnál a külső, ún. borítóburkolat akár vakolt felülettel is készíthető.

1.22. ábra. Kéthéjú falszerkezet szellőzte­tett burkolati fallal.

Homlokzati anyagok

A megfelelő anyagok kiválasztása – figyelembe véve a kivitelezés lehetősé­geit és korlátait is – a tervező feladata. Döntő jelentőségű a rendelkezésünkre álló technológia, valamint a kiegészítő- és kapcsolóanyagok fellelhetősége a hazai piacon. Az esztétikai szempontokon túl gondolni kell a meteorológiai terhekkel szembeni ellenállásra és a jó karbantarthatóságra is.

Engedélyezési eljárás, homlokzat­burkolatok kivitelezésének előkészítése

Az engedélyezési eljárás

Új épületek építési engedélyeztetésének – amint azt már említettük – része a homlokzatok engedélyeztetése is, de a meglévő épület külső felújítási munkáit is engedélyeztetni kell. Az építési en­gedély iránti kérelem benyújtásakor mel­lékelni kell bizonyos szakhatóságok nyi­latkozatait, illetve hozzájárulásait a ter­vezett építkezéshez. Műemlék vagy mű­emlék jellegű épület, esetleg műemléki környezet esetén szükség lehet a Mű­emlékvédelmi Felügyelet véleményének beszerzésére is.

Amennyiben az épít­kezés vezetéket (távközlési, gáz, elekt­romos hálózat, tv-kábel stb.) érint, be kell szerezni az érintett szervektől az úgyne­vezett „közműnyilatkozatokat”, azaz a hatósági állásfoglalásokat az építéssel kapcsolatban. A szükséges előzményira­tokkal felszerelt engedélyezési tervet a helyi önkormányzat építési ügyekkel fog­lalkozó csoportjához kell benyújtani.

A dokumentációnak tartalmaznia kell:

• a homlokzati terveket,
• a homlokzati színvázlatokat (eset­leg variációkat),
• a hőtechnikai számítást,
• a szakhatósági nyilatkozatokat,
• a tervezői nyilatkozatot.

Az épület felújításoknál az engedélyez­tetési kötelezettség általában az épület utcai, közterületről látható homlokza­taira vonatkozik, műemlék épületeknél azonban még a kisebb változtatásokat is engedélyeztetni kell. Az utóbbi idő­ben igen gyakori földszinti üzletbeépí­téseknél külön gondot kell fordítani az utcakép formálására.

A munkaterület

A terv és az építési engedély birtokában a következő feladat a munkaterület előké­szítése. Ha a homlokzati munkák végzé­sének idejére közterületet veszünk igény­be, közterület-foglalási engedélyt kell kérni, ugyanez mondható el a közterületen tárolt anyagokkal kapcsolatban is. Utcán vagy járdán végzett munkáknál, ahol az áll­vány, esetleg a védőtető miatt forgalmi korlátozás is szükséges (pl. a sebesség csökkentése külön közlekedésforgalmi terv birtokában), engedélyt kell kérni a helyi közlekedésért felelős szervtől. Van, ahol külön közlekedési csoport, máshol az önkormányzati (építésügyi) előadó foglal­kozik ezekkel az engedélyekkel, esetleg a rendőrség közlekedésrendészete adja ki. Közterület igénybevételekor a kiegészítő közvilágításról minden esetben az épülő ház tulajdonosának vagy kivitelezőjének kell gondoskodnia.

Szabadon álló épületek belső és oldal­kerti homlokzat felújítási munkáit elvileg nem kell engedélyeztetni. Jó, ha tudjuk, hogy telekhatárra épült házaknál a szom­széd külön térítés nélkül köteles engedé­lyezni az oldalhatáron álló homlokzat elkészítéséhez kapcsolódó munkákat és az időszakos karbantartást egyaránt. A kitaposott növények és a letört ágak miatt természetesen kártalanítás jár, ami növel­heti az építési költségeket.

Homlokzat­burkolatok kivitelezésének előkészítése

Az előkészítő munkák tervezési, ill. műszaki jellegűek.

A burkolatok mint felületi rétegek két fő csoportba sorol­hatók:

• határoló fallal együtt, annak része­ként készülő „nyers” külső felüle­tek,
• utólagosan készülő felületek.

A falazattal együtt készülő, nyersen maradó burkolat igényes munkát kí­ván. Az ilyen burkolattal épülő fala­zatok külső állványról építhetők, szemben a normál falakkal, ahol a falazást szintenként, belülről végzik.

A kéthéjú homlokzati falakat mint bur­kolatokat a technológiai sorrend szi­gorú betartásával kell elkészíteni:

• a burkolat kivitelezésének megter­vezése,
• az építési állványok megépítése,
• a homlokzati nyílászárók beépí­tése,
• az épületgépészeti vezetékek be­építése (burkolatok alatt stb.),
• a burkolati hordozóváz és a kap­csolóelemek szerelése,
• a hőszigetelés behelyezése és rög­zítése,
• a burkolat elkészítése,
• a felületi fugázások, a hézag- és a csatlakozási tömítések elkészítése,
• a felület tisztítása.

Lakó- és egyéb épületek tervezése során, sőt gyakran a szerkezeti megvalósításkor sincs még véglegesen eldöntve az épület külső megjelenése, a homlokzat. A házak homlokzatai a műszaki tervek szintjén általában csak karakterükben különböznek, síkban ábrázolva szinte egyformák. A kiviteli tervek elkészítésekor, illetve a kivitelezés megkezdéséig azonban már tudni kell, hogy a szóban forgó épületet színezéshez, nemes vakolathoz vakoljuk, vagy a teljes felület, esetleg annak egy része burkolatot kap.

Egy épület külső megjelenését az esetek nagy részében a szerkezeti rendszer, az igényesség és – nem utolsósorban – a költségek határozzák meg. Szerkezeti rendszerét tekintve az épület lehet hagyományos falazatú, előre gyártott vázas vagy monolit vázas, valamint szerelt vázas. Hagyományos rendszerrel épül a lakóházak 95-98%-a, vázas építési móddal a lakások néhány %-a és a középületek egy része. A tetemes költségvonzatú szerelt vázakkal főleg igényes középületek készülnek.

Az országosan egyre lassuló lakásépí­tési ütem mellett az épületek külső meg-jelenése azonban igen gyakran egyre értékesebb és látványosabb…

Amit jól érzékeltet a következő rövid időrendi áttekintés:

• a 60-as években a házak 50-60%-a meszelt külső felületekkel készült;
• a 70-es években a lakóházak 80%-a igényesebb kőporos vakolatot ka­pott;
• a 80-as években a sima vakolt fe­lületeket – az akkor kiváló minő­ségűnek hitt – színezőkkel vonták be;
• a 90-es évekre – a szinte teljesen eltűnt meszelt külső és műanyag­bázisú színezők helyett – elterjedtek a középszintű és magas mi­nőségű nemes vakolatok, a korsze­rű homlokzati hőszigetelő rendsze­rek, valamint a burkolt és kettős falú homlokzatok.

A szakirodalom a 80-as évekig csupán néhány fajta külső burkolási technoló­giával foglalkozott, de szinte nem is lé­tezett ennél több. Talán sokak számára ismert, hogy az extrudált profilú mű­anyag falburkolat megjelenésekor kü­lön kormányprogram foglalkozott az alkalmazással – többet költöttek az elméletére, mint gyakorlati megvalósí­tására. Ugyanakkor napjainkra, a ki­lencvenes évek közepére ez a burko­latfajta már a múlté, mert nem telje­sítette a hozzá fűzött reményeket.

Az említett időszakot követő fejlődés során azonban a nyugat-európai szakiroda­lomban fellelhető – e cikksorozat későbbi fejezeteiben bemutatott – közel hat­van alaprendszer szinte majdnem mind­egyike meghonosodott már, vagy jelen­leg vezetik be hazánkban. A bemutatott bőséges választékkal szeretnénk segíteni a döntések meghoza­talában, természetesen nem tervezési­ segédlet-szinten. A lehetséges megol­dások áttekintése alkalmas azonban el­méleti és gazdasági döntések megalapozására úgy az építtetők, mint terve­zési és beruházási szakemberek szá­mára. Az azonban mindenképpen kije­lenthető, hogy a látványosabb, maga­sabb minőségi és esztétikai értéket kép­viselő homlokzatra fordított többlet­költségek a lakóépület élettartama alatt többszörösen megtérülnek egy silá­nyabb burkolattal ellátott épülethez ké­pest.

Az épülethomlokzat megtervezése lega­lább akkora jelentőségű, mint az épület funkcionális és szerkezeti megoldásai­nak kialakítása, hiszen nem utolsósor­ban ezen is múlik, hogy a ház, ame­lyet megalkottunk, mennyire tetszetős és figyelemre méltó. A végső felület­kialakításkor kerülni kell a túlzott és erőltetett megoldásokat.

1.1. ábra. Épülethomlokzat burkolata ége­tett agyagtéglából Mezopotámiában az 1450 körüli évekből (részlet).

1.2. ábra. A kőburkolat a természetközel­ség és az igényesség szép példája.

1.3. ábra. „Rétegelt” kéthéjú homlokzat falatozz téglaburkolattal.

1.4. ábra. Kéthéjú fal készítése hagyományos technikával.

1.5.ábra. Régi épület utólagos burkolásánál a meglévő ablakok mélyebbre kerülnek azáltal, hogy a meglévő kávakiülés a burkolat és a mögöttes rétegek vastagságával növekszik.

1.6. ábra. A kettős (kéthéjú) téglafal több­szintes házaknál is tökéletes hőtechnikai megoldást nyújt.

1.8. ábra. Nagyobb, összefüggő burkolt falfelületen a téglakötések rajzolata, a tégla textúrája és a fogazott sarokkötés jellegzetes megjelenést eredményez.

1.9. ábra. A homlokzatburkolat és a természet közvetlen kapcsolata emberibb léptékűvé teszi a sűrű beépítésű városok falait és házait is.

Ha a légcsere a kifogás­talan tömítésekkel meg­szűnt mesterségesen kell előidézni. Erre több lehetőség van. Legkésőbb akkor, amikor penész­gomba keletkezik a tapétán a falsa­rokban, világossá válik, hogy a mo­dern házakban nem megfelelő a klí­ma. Ahol azelőtt a légcsere észrevét­lenül (de hatásosan) a tömítetlen ab­lak- és ajtónyílásokon keresztül lebo­nyolódott, oda manapság a levegő rendszerint be van zárva. A drágán előállított meleg kívánság szerint bent marad a házban, mert minden le van szigetelve. A friss levegő beáram­lásának útját lezártuk. Ezzel együtt a nedvesség elszállítása sem működik úgy, ahogy kellene. Aki ezt a hibát ki akarja javítani azzal, hogy kinyitja az ablakot, megint elen­gedi a költséges energiát.

Hővisszzanyerés

A legelegán­sabb, de legköltségesebb megoldás a hő visszanyerés. Ez sok, különlegesen jól szigetelt házban, Skandináviában régóta alkalmazott megoldás. A mű­ködési elvet gyorsan elmondjuk. Mindenhol, ahol gyakran kell szel­lőztetni, a konyhában, fürdőszobá­ban és más nedves helyiségekben, egy ventilátor elszívja az elhasznált meleg levegőt. Hőcserélő segítségé­vel a rossz levegő lehűl.

A friss leve­gőt kívülről beszívják, a hőszivattyú­val felmelegítik, és a lakószobába vagy hálószobába fújják. A helyiség levegője teljesen megújul, de az egy­szer már megtermelt hő visszakerül az energia háztartásba. Elektronikus vezérléssel elérhető, hogy minden súrlódásmentesen fusson. A légcseré­ről levegőszelepek gondoskodnak, amiket a szoba mennyezetébe építe­nek be. És aki nyáron finom hűvöset szeretne, azt egy kiegészítő berende­zéssel elérheti. A légcsere egyszerű eszközökkel is megoldható, például a beépített szellőzőrácsok segítségével vagy másfajta kényszerszellőzéssel.

(Kép fent) A visszanyert hő hasznosítása: Skandináviá­ban sok házban alkalmazzák. Az elhasznált szobalevegőből a hőt kivonják, friss levegőt kevernek hozzá, és újra befújják a helyiségbe.

(Kép fent) Más rendszerben a visszanyert energiát a vízmelegítőbe vezetik. A friss levegőt a pad­lástérből szívják.

Szellőzőlemezek és szellőztetők: kis segítségek a jobb szellőzéshez

(Képek fent) Minden szellőzési feladatra található speciá­lis tartozék szellőzőlemezekből lapos csa­tornákból vagy csatlakozókból.

Képen lévő eszközök:

1. Szellőzőrács műanyagból formázott csőcsatlakozókkal.
2.Szabvány szerinti ajtórács kb. 154 cm2 légáteresztéssel.
3.Lapos lemez alumíniumból, beépíthető.
4. Bútorszellőztető műanyagból, 220 x 60 mm.
5. Szellőzőtolólap, 7 mm-es lyukakkal.
6. Alu-szellőzőlemez, kagyló alakú, kinyo­mott résekkel.
7. Alumínium szellőzőrács, 400 x 80 mm.
8. Bronzszínű rács 10 mm-es kerek lyukak­kal. Alumínium. 300 x 100 mm.
9. Alumíniumlemez négyzetes 7 mm-es lyukakkal, nagysága 250 x 80 mm.
10. Nemesacél szellőzőrács, rozsdamentes.
11. Felerősítő anyag szellőzőrácsokhoz.
12. Szellőzőlemez, alumínium, 360 x 135 mm.
13. Lezáró fedél zsinórhúzóval.
14. Elektroventilátor 130 m3/óra szállítással.
15. Bútorszellőző 55 mm átmérővel.
16. Szellőzőlemez, oldalirányú kieresztő.
17. Műanyag rozetták bútorhoz, 43 mm átm.
18. Fedél rés alakú lyukakkal, nemesacél.
19. Kerek lemez, kagyló alakú nyílások.
20. Rézlemez, 150 mm átm.
21. Rozettalemez fedéllel, nemesacél.
22. Szellőzőfedél nemesacél.

Mit használ a legjobb hőszigetelés, ha meg­semmisíti a tömítetlen ajtóléc?

Nem vicc: akárhány liter drága fűtő­ olajat nem kellene megfizetni, ha a házkapun vagy a lakás bejárati ajtaján nem lennének hiányosságok, ahol a hő megszökik. Akár a padlón lévő szé­les rés vagy megkeményedett szigetelőcsíkok az ajtó kávájában. Minden­hol, ahol a meleg levegő eltávozhat, és a hideg behatolhat, energia vész el. Emellett sokkal egyszerűbb ezeket a hézagokat megszüntetni, mint a megnövekedett fűtési költségeket tu­domásul venni. Sokszor elég, ha a meglévő tömítéseket kicseréljük, amik az évek során megöregedtek vagy el­koptak. Vagy egyszerűen az ajtórésbe ragasztott habanyagú csíkokkal segí­tünk magunkon. Itt megmutatjuk, hogy ezen kívül még milyen lehetősé­gek vannak.

(Kép fent) Mindjárt első pillantásra látható, hogy ez az ajtó nem zár rendesen, és a hideg külső le­vegő behatolhat.

A tömítetlenség okai: a fa, ami dolgozik, vagy az anyag, ami megöregszik

(Kép fent) A tömítő profil az ajtón és ablakon műanyag­ból készül. Addig működik jól, amíg lágy ma­rad. Ha meg keményszik, ki kell cserélni.

(Kép fent) A különböző feladatokra különféle tömíté­seket lehet kapni. Ajánlatos egy mintadara­bot elvinni a vásárláshoz.

Így vizsgáljuk meg, hogy hol húz

Néha teljesen nyilvánvaló, hogy a hu­zat hol kerül be a házba. Például ha az ajtókeret és falszerkezet között jelen­tős rés tátong, mert a fa nyáron túlsá­gosan kiszáradt. Ha nem lehet azon­nal felismerni, honnan keveredik a huzat, segíthetünk magunkon úgy, hogy az ajtónyílásban egy égő gyertyá­val ellenőrizzük: ahol a láng imbo­lyogni kezd, ott az ok! Ha a hiba csak egy, az évek során megöregedett tömítésben van, gyorsan kijavítható. El kell a régi tömítést tá­volítani, és odaillő újat kell elhelyezni. Ha az ajtó már nagyon régi, és nem kapni hozzá való tömítést, öntapadós habanyagú tömítő zsinór segíthet, amit körben beragasztunk az ajtórésbe.

Saj­nos ezt minden új fűtési idényben meg kell ismételni, mert ezeknek nem túl nagy az élettartama. Eredményesebb, még ha fárasztóbb is, ha a résbe rugal­mas szilikon tömítő masszát nyomunk. Ehhez az szükséges, hogy tiszta, tapadó képes legyen az alap, amire a masszát felhordjuk. Választófólia a nedves tömítő masszába nyomva meg­akadályozza, hogy csukódáskor az aj­tóra ragadjon az anyag. A kikeményedés után az éleket le lehet vágni. Na­gyon hatásos az öreg ajtót szigetelő­léccel ellátni, amibe új, flexibilis tömí­tést helyezünk el.

(Kép fent) Az ablakkeret és falszerkezet közötti csatlakozófugák időről időre tömítetlenekké válnak. A szélesebb hézagokat tömítő zsinórral lehet lezárni.

(Kép fent) Akrilbázisú tömítőanyaggal a zsinór felületét be kell kenni. Nedves ujjunkkal le lehet simítani.

(Kép fent) A segédlécek horonnyal vannak ellátva, hogy tömítő profilt lehessen beléjük húzni.
Sokszor ez az egyetlen megoldás a huzat ellen. Az ajtó színére lakkozhatok.

(Kép fent) Ha a tömítő profil a léc mögött van, néhány csavarral az ajtókerethez kell erősíteni. A lécet előfúrni, a csavarfejet besüllyeszteni, kikenni, utána lakkozni.

A leggyakoribb segítség a huzat ellen: a habanyagból és műanyagból készült tömítés

(Kép fent) Szintetikus kefék tömítő profilba befog­va szél ellen védenek az ajtó alsó élén.

(Kép fent) Öntapadó szigetelő csíkok az ajtórésbe ru­galmas habanyagból vagy üreges profillal kiképezve.

Tömítő profiIokkaI a huzat ellen

Majdnem mindenki ismeri azt a kelle­metlen érzést, amit a hideg lábak okoznak. Gyakran keresendő az ok a huzatban, ami a tömítetlen ház- és la­kásajtón keresztül jut be. Ez ellen igazán nem nehéz segítséget hozni: habanyagú tömítő csíkok, kefés tö­mítések és üreges profilok for­májában. Minden nagyobb áruházban kaphatók – és elhelye­zésük valóban gyerekjáték. Általában ezeknek hátoldala öntapadós, ami egy védő­csíkkal van ellátva. Az ajtó szélességét meg kell mérni, a tömítést leszabni, és utána a letisztított felületre ragasztani. Ez minden!

(Kép fent) Egyszerűen a résbe ragaszthatók a tömítő- csíkok a keret felső és záródó oldalán. A pántoknál oldalt kell az ajtókeretre ragasztani.

(Kép fent) Kefés tömítés az üvegajtókhoz is készül, Ezek nemcsak ragasztószalaggal vannak ellátva, de átlátszóak is.

(Kép fent) A huzatot ki lehet zárni kefés tömítéssel, aminek öntapadós a hátoldala. A védőcsíkot    le kell húzni, és a tömítést az ajtó alsó élére kell tapasztani.

(Kép fent) Teljesen súrlódásmentesen csúsznak a kefetömítések a padlócsempén, sima műanyag padlón vagy előre gyártott parkettán. Elviselik a padló kisebb egyenetlenségeit is.

További gondoskodás az energiatakarékossághoz az, ha szigeteljük a padlásfeljárót, ezt a munkát minden laikus elvégez­heti. Ha alig több mint egy négyzetméter a felület, akkor is szigetelni kell.

(Kép fent) Egy doboz alakú fedél a szigetelés külső kereten lehet. Csappal és enyvvel erősítjük össze a léce

(Kép fent) Oldószer nélküli ragasztóval két réteg keményhabot eltolt illesztéssel a fafedélre erősítünk.

Ha a betolható padlásfeljáró létra egy kicsit öregebb modell, mint az ifjabb testvérei, akkor nincs szigetelve. A hi­degnek az általában nem szigetelt fel­ső padlástérből csak egy vékony lécnyi hely szükséges az átjutásra, és már kel­lemetlenné válik a felső szintünk. Ha a betolható létra kétszer összehajtha­tó, tehát három részből áll, aminek nem kell nagy tér, könnyen elhelyez­hetjük felülről a hideg elleni szigete­lést. Az egyik segítség, amikor speciá­lis szigetelőlemezt helyezünk a felület­re, a másik az, ha jól szigetelt fedelet készítünk a vékony lezáró lemez he­lyett.

Hogy az ilyesmi hogy nézhet ki, az ábrán szemléltetjük. A szigetelőtest lécből készült doboz, aminek a falát kemény hablemezzel szigeteltük. Olyan méretűnek kell lennie, hogy a betolt, összehajtott létrát befedje. A belső tér felől is el kell látni vékony forgácsle­mezzel, hogy a szigetelőanyag ne ká­rosodjon. Az egyik keskeny oldalon a fedelet két pánttal rögzítjük. Egy hú­zókötél, amin ellensúly lóg, könnyíti meg a fedél nyitását.

(Kép fent) 1.3 mm vastag forgácslemezzel burkoljuk a kemény hablemezt belülről. A kapaszkodólé­cet enyvvel és csavarral rögzítjük.

(Kép fent) Csiga egy vékony drótkötéllel és ellensúllyal a másik oldalon megkönnyíti a tető kezelését.

(Kép fent) Elég hely van a háromrészes betolható létrá­nak a fedél belső terében. Alulról és felülről is nyitható.

A habanyagú köpeny megállítja az energiaveszteséget

A hő nem csekély része már a kazántól a fűtőtestig vezető úton elvész. A csővezeték szigetelésével ez megelőzhető.

(Kép fent) Minél gyorsabban illesztjük a habanyagú köpenyt a csővezetékre, annál kevesebb költséges energia vész el a felhasználási helyig.

(Kép fent) Méretsablon a használatos csőátmérők pontos kivágására, a megfelelő csőhéj kiválasztását könnyíti meg.

(Kép fent) A csőkönyökök pontos hajlási sugarát megmérjük, és a csőhéjat pontosan leszabjuk.

Az, hogy a kazánház rettenetesen me­leg, bár a kazánt már a gyártója meg­felelően leszigetelte, valószínűleg nem mindenkinek tűnik fel. Ebben a helyi­ségben télen a mosott ruha is nagyon kényelmesen szárítható – és ez előny­nek is számít. Kisebb előny ezzel szemben, ha például a nem használt pincehelyiségek csak az ott elhelyezett földszinti fűtőtestek csöveitől fűtőd­nek fel. Ha viszont a kazánnak na­gyobb teljesítményt kell leadnia, mert különben a szobák nem elég melegek, az derül ki, hogy túl sok energia vész el a kazántól a felhasználóig vezető úton. Ez ellen lehet valamit tenni. A csöveket ugyanis, amik a meleget ve­zetik – még mielőtt a fűtési hőről vagy melegvíz-vezetékről beszélnénk -, szi­getelni lehet.

A kereskedésekben kapható csőhéja­kat különféle csőkeresztmetszetekre szabták. Ezek a csőhéjak egyik oldalu­kon fel vannak hasítva. Kevés kézi erővel kinyithatók, és a csőre pattint­hatok. Végül arról is gondoskodni kell, hogy a záró felületek rendesen csukódjanak. így jó szigetelőhatásról gondoskodtunk.

(Kép fent) 5 cm sugárig megnedvesített késsel vágjunk két 45 fokos darabot.

(Kép fent) Ha 5 cm-nél nagyobb sugarú csövet akarunk szigetelni, akkor a könyök hajtásához három ék alakú vágást készítünk.

(Kép fent) A felerősítésnél a nagyon szűk cső haj latok igénylik a legkisebb munkát. Itt 90 fokos vá­gás szükséges.

A szigetelés a vakolat mögötti csöveken is szükséges

(Kép fent) T elágazáshoz a késsel először egy lyukat kell a leágazó cső átmérőjével a csövön vágni.

(Kép fent) Egy vágás, ami ettől a lyuktól a záró illesztésig tart, lehetővé teszi, hogy a csőhéjat a leágazás fölött tisztán lezárjuk.

A segédeszközök megkönnyí­tik a munkát.

A polietilén csőhéjak, amelyeket ma­napság a legtöbb esetben csőszigetelés­re használnak, hála zárt pórusú szer­kezetüknek, kitűnő hőszigetelő hatá­súak. Mivel ezek a héjak vízzáróak és – 40 °C-tól +110 °C-ig hő- és alaktartóak, a fal előtt, a vakolat vagy a pad­lóburkolat alatt is alkalmazhatók. A méretsablon és műanyag szabóállvány megkönnyítik a gyakorlatlanoknak is a szakszerű és tiszta szabást. A meleg vízvezetékek vakolat alatti beszereléséhez a szakemberek szívesen használnak filccsíkot, amit hézagmen­tesen, csigavonalban csavarnak a cső köré, de úgy, hogy a cső azért hozzá­férhető legyen. Ezek a filcek is jó szi­getelőtulajdonságokkal rendelkeznek, és kiküszöbölik a kellemetlen folyási zajokat is.

(Kép fent) A vakolat alatt elhelyezett csővezetékeket filccsíkkal kell becsavarni. Ez szigetel, és csökkenti a zajokat.

(Kép fent) Csak akkor szabad a falhornyot lezárni, ha a teljes csőrendszert a szakember belenyomta a falba.

A tömítőanyagok éppen olyan fontos feladatot látnak el az építés kez­deti szakaszában, mint a ház végső kialakításá­ban. Itt látható, hogy melyik mire használható.

Tömítőanyagok:

1. Habanyag tömítés (fehér) és PVC-tömítés ajtók és ablakok léceihez.
2. A fakáva ajtótömítő profilt be kell az ajtókávába tolni. Acélkávához is használható.
3. Kerek fugaprofil habanyagból az épület mélyebb fugáihoz.
4. Szerelőhab az ajtó- és ablakkávák­hoz tömítésként.
5. Tapadó primer és elválasztó fólia a szilikon tömítő massza számára.
6. Lenolaj gitt, a klasszikus tömítő­anyag egyszerű üvegezéshez.
7. Profiltömítés, 3 mm vastag, ablak-és ajtólécekhez.
8. Ablakszigetelő fólia, a szimpla üve­gezésből duplát csinál.
9. Üreges profiltömítés 2 és 5 mm szélességben ajtó- és ablaklécekhez.
10. Pisztolyból nyomható tömítő­ massza átlátszó és más színekben. Vég­fugákhoz, amikben csak kismértékű mozgás jön létre, megfelelő az olcsó akriltömítő massza. Tartósan rugalmas fugákhoz szilikon tömítés szükséges.
11. Ajtósíntömítés kefével széles ajtó­nyíláshoz.
12. Polipropilén kiegyenlítő tömítés V alakú, bukó- és tolóajtókhoz.
13. Ajtó- és padlótömítés habanyag­ tekercsből.
14. Levélbedobó-tömítés két kefesor­ral, amik a hideget és huzatot kizárják.

Ragad, mint a kátrány, és nagy hézagokat is kitölt: gyorsan táguló szerelőhab

(Kép fent) Sokféle szerelőhab van: univerzális, gyorsan keményedő egykomponenses és kétkomponenses hab.

(Kép fent) A hab kinyomásához segédeszközök: ragasz­tószalag, amivel az éleket le lehet takarni, lo­csolóflakon a felület előnedvesítésére, tisztí­tószer a szerszám és a kéz tisztításához.

Kitöltik a hézagokat és összekötik

A szerelőhabok elsősorban a nyers építkezésen és a belső épületrészekhez alkalmazhatók. Ablakkeretek rögzítése például az ablaknyílásban az egyik fel­adat, amit szívesen oldanak meg sze­relőhabbal. De az ajtónyílások bélései­nek felcsavarozásakor a falszerkezet és fakeret közötti tér kitöltésére is jó, ez­zel a gyorsan táguló és keményre szi­lárduló habanyaggal hézagmentesen lehet a teret lezárni.

De természetesen sok más, az épülettesten nemkívánatos nyíláshoz is alkalmas. A bedolgozása egyszerű, persze csak ha megfogadunk egy alapszabályt. Például azt, hogy az anyagból ne túl sokat nyomjunk a nyí­lásba, mert a táguláskor erős nyomás keletkezik, amit a körülvevő anyag fog fel. Semmi esetre sem szabad a még nedves habmaradványokat meg­érinteni! A kikeményedett habot éles késsel lehet vágni.

(Kép fent) Példaként bemutatunk egy ajtóbélést, ahogy a szerelőhabot ott eldolgozzuk. Mindkét érintkező felületet vízzel jól be kell nedvesíteni.

(Kép fent) Feszítőelemmel vagy a keret szélességének megfelelő távolságtartó léccel belülről kitá­masztjuk a nyílást. A tokot faékekkel a fal­nyílásba rögzítjük.

(Kép fent) A betöltő tubuson van egy vékony cső­darab, a doboz felrázása után ezt a csövet a fal nyílásába helyezzük, és a habot így ada­goljuk.

(Kép fent) A hab tágulásakor a fölösleges anyag kinyo­módik. A kikeményedés után le kell vágni és bevakolni.

Minden fugához más anyag: tömítő szerek patronból

(Kép fent) Finom repedések – amik könnyen keletkez­nek ott, ahol különböző anyagok találkoz­nak – kitölthetők akriltömítő masszával vagy szilikonnal.

(Kép fent) Az ablaknál a huzatot zárjuk ki: ez is a massza egyik feladata. A széleket jól ragasszuk le, a tömítő szert pontosan adagoljuk.

(Kép fent) Otthon is jól használhatók a tömítő masszák. Itt az új munkalap elhelyezése utáni rést tö­mítik.

(Kép fent) Festőgéz és öblítő szer biztosítja a szép hajla­tot. A szélességet ragasztószalaggal behatá­rolni, a nedves tömítő szert az öblítő szerrel megnedvesített ujjheggyel simítani.

(Kép fent) A patronok nagysága 50-130 ml. A mű­anyag fej a legmodernebb, mert kör­nyezetbarát.

A tulajdonságok: alkalmazkodó készség, lágy, vízálló

Ha a házban vagy a házon valamit tö­míteni kell, érvényes az, hogy a leg­több probléma gyakorlatilag a nyomó­patronnal orvosolható. A hézag vagy kitöltendő rés nagysága szerint találjuk meg a megfelelő pat­ronnagyságot és a megfelelő anyagot és máris dolgozhatunk. Az ablak- és ajtóbélések repedéseit, te­hát azokat, ahol a falszerkezet a fával érintkezik, olyan tömítő szerrel kell ki­tölteni, ami mázolható. Általában ez akrilbázisú. Másik általános probléma például a fürdőkád, zuhanyozó vagy a konyhában lévő rések, ehhez szilikon tartalmú tömítőanyagot ajánla­nak. Ezek gyakran készülnek gomba­ölő szerrel.

(Kép fent) A kinyomó fej megfelelő levágása a bedol­gozandó anyag méretétől függ. így minden feladathoz meghatározható, hogy milyen vastag hurka szükséges.

Ha a tetőtér szigetelése­kor nem takarékoskod­tunk is az anyaggal: ameddig az oromfal szigeteletlen marad, drága fűtési energia szökik meg. Gyakrabban előfordul, mint ahogy gondoljuk: a fedélszék szigetelésekor vagy a költség, vagy a fáradság megta­karítása miatt, de az oromfalra, ami csak egy téglasorból áll, senki nem gondol. Nem csoda, ha később min­den jónak gondolt szigetelés ellenére körben a hideg sugárzik! Aki ezt a tényt tudja, nem követi el ezt a hibát, és megfelelő szigetelést tervez ide is. A legegyszerűbb szigetelési mód, ha egy hátlapján szigetelőréteggel ellátott gipszkarton lemezt használunk. A bedolgozás hihetetlenül egyszerű. Tessék csak megnézni.

(Kép fent) Csak kevés egyesített gipszkarton- és ke­mény hablemez szükséges ahhoz, hogy egy oromfalat szakszerűen szigeteljünk.

Szigetelés és falsík egy munkamenetben: az egyesített lemezek előnye

(Kép fent) 20 mm polisztirolhabbal vannak a 90 x 125 cm nagyságú egyesített lemezek rétegelve. Ez a tömör falak utólagos szigetelőrétege.

(Kép fent) Ferdén kell levágni a lemezeket, amik közvet­lenül a léceken a szarufákhoz csatlakoznak.

A falak egyenetlenségei nem okoznak problémát

Egy csapással két legyet üthetünk, ha az oromfal szigeteléséhez egyesített le­mezt használunk. Ez az anyag a hobbi kézművesnek sem okoz gondot. Másrészt egy munkamenetben kapunk hőszigetelt és sima, egyenletes falfelü­letet. Gyorsabban és gazdaságosabban nem is mehet!

90 x 125 cm nagyságban készülnek a Knauf egyesített elemek, amivel itt dolgozunk, jól kezelhetőek, és a padláslépcsőn könnyen felvihetők. Más­részt ezzel a lemeznagysággal nagyon gyorsan szigetelhetjük az egész oromfalat. Mielőtt megkezdenénk a mun­kát, a lemezeket tisztán és rendben egy léc alátétre kell az egyenletes pad­lón elhelyezni. így hosszabb idő alatt sem vetemedik meg az anyag.

A szabást szúrófűrésszel végezhetjük, amit egy hosszú acélsínen vezetünk, hogy egyenes vágási vonalat kapjunk. Ha vannak egyenetlenségek, meggya­lulhatjuk, hogy simább legyen, vagy jobb alakot kapjon. A felragasztó ha­barcs, amivel a lemezeket a falra erő­sítjük, kitűnő tapadó képességgel ren­delkezik. Vastagon felhordva a fal egyenetlenségeit is áthidalja. A leváló vakolatdarabokat vagy egyenetlensé­geket előre meg kell szüntetni, hogy a habarcs jól tartson. Ha a felület ké­szen van, a fugák ki vannak kenve és megszáradtak, már lehet is tapétázni.

(Kép fent) Krémesre kell keverni a Perlfix elhelyező habarcsot, amit a lemezek hátlapján csíkokban, a közepén kupacokban kell elhelyezni. Ne takarékoskodjunk az anyaggal!

(Kép fent) Vízmértékkel és kalapáló fával kell a lemezt simán az oromfalra igazítani. Állandóan ügyeljünk arra, hogy a lemezek csatlakozásait egymáshoz képest toljuk el.

(Kép fent) Az ablakmélyedést is megfelelő méretre vágott lemezcsíkkal burkoljuk. így körben jól lesz szigetelve.

(Kép fent) A lemez fugáit kenőmasszával átdolgozzuk, ha a ragasztóhabarcs kikeményedett. A kenőmasszát a keverés után 30 percig hagyjuk pihenni.

Aki a tetőtérben kelle­mesen akarja érezni ma­gát, faprofil falburkola­tot válasszon. Mindegy, hogy kezeletlen vagy lakkozott, sok évig örö­met okoz.

(Kép fent) Világos, barátságos és időtlen időkig elegánsan hat a beépített tetőtér, nem utolsósorban a matt fehér fapro­filok miatt.

Nem is olyan régen sok saját kezűleg építőnek csak egy megoldás állt ren­delkezésére, ha a frissen szigetelt tető­felületet burkolni akarta: fenyőfa pro­filok, minél olcsóbb, annál jobb! Nos, az ízlés megváltozott, és a minőségi igények megnövekedtek. Aki ma ma­gának és a családjának utólag a pad­lástérben lakószobát készít, az a tető­felület burkolására több gonddal vá­laszt anyagot. Az olcsó anyag ideje le­járt, a fadobozban való lakás már nem kívánatos.

Az ipar széles választékot kínál kezeletlen, de akár iparilag töké­letesen felületkezelt faprofilokból vagy falpanelekből is, a megváltozott felhasználói ízlés kielégítésére. A vá­lasztás nehéz, de végül is mindenki megelégedésére sikerül a saját elkép­zelésünket megvalósítani. A faprofil burkolat szerelése és bedol­gozása nem nagyon nehéz ugyan, de egypár alapszabályt figyelembe kell venni, hogy a saját fáradozásunkat ki­fogástalan eredmény jutalmazza. A következő oldalak fotói ismertetik, hogy mire kell a tetőfelület burkolása­kor figyelni, és milyen szerszámokat kell készenlétben tartani, hogy a mun­ka úgy sikerüljön, hogy büszkék lehes­sünk rá.

Az alsó szerkezet: lécek és deszkák, amiknek nagyon pontosan egy síkban kell lenniük

(Kép fent) Gyalult tetőléceket és nyomással impregnált deszkákat használunk. A magasságot olyan­ra válasszuk, hogy teljes profildeszkákat tudjunk beépíteni.

(Kép fent) A szarufák szintkülönbségeit és egyenetlen­ségeit alácsavarozott segédlécekkel vagy ékekkel tudjuk kiegyenlíteni.

A széles deszkák elmozdíthatók

Aki rossz helyen takarékoskodik, a végén könnyen ráfizethet, ezt bizto­san tapasztalták már valahol. Most először az anyagról beszélünk, amit a faprofil burkolat alatti szerkezethez használnunk kell. Ehhez a 2 cm vas­tag és 8-10 cm széles deszkák jól be­váltak, mert ezekre sokkal könnyebb egy anyagtoldást rögzíteni, mint kes­keny deszkákra. Ha a fedélszék szaru­fái nagyon egyenletesek és pontosan egy síkba esnek egymással, elmarad­hat az utólagos alácsavarozott lécezés.

Ha nem ez a helyzet – és általában ez az esetek többsége -, segítünk magun­kon az ilyen deszkákkal. Egy egész deszkát kiegyenlítő ékekkel meghatá­rozott szintre hozni könnyebb, mint ezt az egyes faprofilokkal megkísérel­ni. A faprofilok kiválasztására is érvé­nyes, hogy nem szabad a hamis olda­lon takarékoskodni. Mert akinek fon­tos egy pontos, teljesen kezelt fafelü­let lefektetése, olyan anyagot választ, amit gyárilag kezeltek. Ha a saját munka- és anyagszükségletünkre gon­dolunk, amit a mázolás igényel, mindjárt könnyebben elszenvedjük a magasabb árakat. A megfelelő elektromos szerszámokat is időben be kell szerezni, hogy a munka jól sikerüljön.

(Kép fent) Egy igazítóléccel időről időre ellenőrizzük, hogy az alsó lécezés pontosan síkban legyen. Csak így lesz később a burkolat teljesen egyenletes.

(Kép fent) A bütüző fűrész az ideális szerszám a profil lécek gyors, megfelelő szögű vágásához. Ha a vágott éleket nem takarjuk el lécekkel, egy kicsit meg kell csiszolni.

(Kép fent) A csapot alulra, a hornyot felülre: így kell az első léceket a vízmértékkel kiigazítani és összeállítani. Minden toldási fugának egy deszkán kell feküdnie.

(Kép fent) Szép átmenet a térd falból a ferde tetősíkba, ahol a profildeszka csapját körfűrésszel egy kicsit keskenyebbre vágjuk.

(Kép fent) Az ablaknyílásokat balra és jobbra megoszt­va kell burkolni. Közben hosszú léccel meg­nézni, hogy a távolságok minden oldalon egyforma magasak-e.

(Kép fent) A beépített dugaljak vagy villanykapcsolók lyukfűrésszel az egyik profilléc közepén he­lyezhetők el. Csak akkor helyezzük el, ha minden a helyén van.

A burkolat anyaga: nemes profilok lakkozott fából

Nélkülözhetetlen: az elektro­mos tűzőgép

A fej feletti munkák nehezek, különö­sen ott, ahol tiszta eredményt kell el­érni. Ezért kiesnek az egyébként alkalmazott szerszámok. A leggyorsabb, legegyszerűbb, legtisztább megoldás a profillécek rögzítésére az elektromos tűzőgép. A csőrét mindenképpen úgy kell elhelyezni, hogy a profil hornyába beérjen, és a kapcsokat a horony hátsó falába tudja lőni. A legtöbb gépnél a kapcsok hosszához és a használt anyaghoz igazodik az ütőerő.

(Kép fent) Sok elemet kell egyenletes magasságra hoz­ni, így a közbenső födém gerendáit is. Ott is van hely az elektromos vezetékek számára.

(Kép fent) Az ilyen átmeneti helyeket pontosan kell il­leszteni ahhoz, amihez csatlakoznak. A szükséges kivágásokat pontfűrésszel kell ki­szedni.

(Kép fent) Tökéletes csatlakozás: itt a vízszintes profil­deszka burkolat az oromfal alatt harmoniku­san csatlakozik a falburkolat profiljaihoz.

(Kép fent) Könnyű gyakorlat a tetőre erősíteni a profilokat, a csapokat és hornyokat össze kell tolni, a kapcsokat a felső horonyszélbe lőni, és kész!

(Kép fent) Egyenletes fugaszélességet géppel lehet a sarokba marni. A vágási mélység megfelel a profilléc vastagságának.