Hőszigetelés tudástár - 180. oldal

A mérőszalag világosan mutatja a különbséget: hosszú évekig a 10 cm-es szigetelőréteg vastagsá­gát megfelelőnek találták. A legújabb felismerések szerint jobb, ha kétszer annyi szigetelőanyagot építünk be a tető alatt.

Minél jobban szigete­lünk, annál kevesebb ká­rosító anyag kerül a kör­nyezetbe. Ez az a cél, amilyet az átdolgozott hő védelmi előírás maga elé tűzött. A műszaki fejlődések, a magasabb nyersanyagköltségek és a környezetvé­delmi követelmények emelése maga után vonja a hő védelem állandó aktua­lizálását, amely 1976-ban kezdődött a lakóházak energiatakarékosságának előírásaival. Ebben három fő irány szerepel: a hőszigetelés, a fűtőberen­dezések és a fűtési költségek szabályo­zása, tekintettel a szigetelésre, illetve az energiatakarékosságra. Ez az energia felhasználását és a káros szennyező anyagok levegőbe jutását hivatott csökkenteni.

Az előírásban megszabták a mindenko­ri legmagasabb technikai színvonal al­kalmazását, ami lehetővé teszi a hasz­nálati idő alatti amortizálódást. Ha egy jobb szigetelés megakadályozza, hogy a hő kiszökjön, akkor az energiafel­használás azonos szobahőmérséklet mellett csökken. 1 °C belső hőmér­séklet elszökésének megakadályozása 6%-os fűtési költség-csökkenést ered­ményez!

Németországban 1995 óta tehát a hő­szigetelés került előtérbe. Emiatt az új épületeknél az értékeket újra 30%-kal csökkentették, és további előrelépés várható az ezredfordulóig. Hogy ez mit jelent, azt a következő oldalon is­mertetjük.

Aki a szigetelőanyaggal takarékoskodik, károsítja a környezetet

(Kép fent) Ha a szarufák közötti hely nem elég arra, hogy megfelelő mennyiségű szigetelőanyagot te­gyünk alá, akkor is van megoldás. A rajzon látható, hogy segíthetünk magunkon ilyen esetben.

(Kép fent) A szarufák fölött csak akkor tudunk szigetel­ni, ha a tető még nincs befedve. A speciális anyagok ezt a módszert az új épületeknél különösen gazdaságossá teszik.

Aki a hő védelemért tesz valamit, egy­ben a környezetvédelemért is teszi így lehetne a kül- és belföldi kutatások eredményét összefoglalni. Minden fillér, amit a kiépítésekbe vagy az új épületek szigetelőanyagába fekte­tünk, fűtési energiát takarít meg. Ez tehermentesíti a saját költségvetésün­ket is, mert kevesebb pénzt kell tüzelő­anyagra költeni. Egyben – és ez hosszú távon éppen olyan fontos – tehermen­tesítjük a környezetet azzal, hogy csök­kentjük a kibocsátott káros anyagokat.

Az új épületeknél a törvényhozó meg­hosszabbított karjával, az építési ható­sággal ellenőrizteti, hogy a technika mai állása szerinti szükséges értékeket betar­tották-e. Saját házunk utólagos szigete­lése a mi döntésünktől függ. Rossz ta­nácsot fogadnánk meg akkor, ha éppen a szigetelőanyaggal takarékoskodnánk. Csak az, aki gondosan és az előírások­nak megfelelően szigetel, tud megfelelő mennyiségű energiát megtakarítani.

Ahol ezen (lenti képen) a termográfián sárga vagy vörös kép­elemeket látunk, ott szökik meg a hő. Ebben az öreg épületben a tető­tér a legjobban szigetelt.

Egy speciális fotótechnikai eljárással megmutatható, hogy hol jó és hol nem megfelelő a homlokzat hő­szigetelése. A vörös és sár­ga képrészecskék jelölik a hőszigetelés hiányosságait.

Néhány helyen magunk is érezhetjük vagy észrevehetjük, ahol az energia gyorsan távozik. Egy szigetelés nélküli fedélszék például nem tudja a hőt a házban megtartani. Télen egy túlságo­san vékony fal mellett megérezhetjük ezt, ha a közelébe kerülünk. Azt is azonnal látni lehet, hogy az ablak hő­szigetelő üveggel van-e ellátva vagy sem. Mi viszont megállapíthatjuk, hogy hol lehet a ház hő védelmét javítani. A különleges filmanyagra fényképezett termográfia világosan szemlélteti, hogy hol nem megfelelő a hő védelem. A képeket kutatók analizálják. Ökölszabály: sötét, hideg színtónusok a hőszigetelés jó; világos, meleg tónu­sok – a szigetelésjavításra szorul.

Aki a képen látható homlokzatot a termográfiájával összehasonlítja, felismeri, hogy hol kell a szigeteléssel valamit kezdeni.

A fedélszéktől a pincéig: majdnem mindenhol lehet energiát megtakarítani

Vastag ásványgyapotból készült (kép fent) szigetelőbundát magunk is elhelyezhetünk. Fontos, hogy minden szigetelési hiányt pótoljunk vele, és a szigetelőanyagot egy gőzzáró fóliával alulról takarjuk be.

Ebben a cikksorozatban sze­retnénk közreadni azokat az összefüg­géseket, amelyek segítenek annak fel­ismerésében, hogy új és régi épületek­ben egyaránt mit tehetünk a hőszige­telés javításának érdekében. Egy új épületben az építészek dolga az, hogy az energia-egyensúlyt bizto­sítsák. Az új energiatakarékossági törvény előírja, hogy egy épületkülönböző épületelemeinek milyen hő­szigetelési értékeket kell képviselni, és ezeket kötelező érvénnyel be kell tartani.

Például a fal k-értéke 0,5 legyen, az ablaké 1,7-1,8. A tető volt eddig az az épületrész, ahol a legnagyobb az ener­giaveszteség; ennek mostantól el kell érnie a 0,2 k-értéket. Az előírás élet­belépésével a pincefödém is – 0,4-es k-értékével – a jól szigetelt épület részek közé tartozik. Ezzel az építészek kialakítási lehetőségei nincsenek túlsá­gosan beszűkítve, de megvan annak a lehetősége, hogy azokat a rossz szige­telési értékeket, amelyek az anyagvá­lasztás vagy az egyes épületelemek méretei miatt fennállnak, más épület­részek különlegesen jó értékeivel el­lensúlyozzuk.

Példaként hozhatunk fel egy nagy télikertet, ami speciális üve­gezésű, emiatt a nap melegét össze­gyűjti bent az épületben, anélkül hogy energiát engedne kiáramlani. A régi épületek esetében általában a tulajdonos a felelős azért, hogy ellátja-e utólagos hőszigeteléssel az épületét vagy sem. Egyetlen kivétel van: ha olyan mértékű átalakítást végeznek egy épületen, amelyhez hatósági engedély szükséges, akkor már a legújabb szabá­lyok betartása a kötelező.

(Kép fent) Aki a tető alatt több fényt igényel, többnyire tetőablakot épít be. Itt szükséges a kézügyes­ség, ha meg akarjuk takarítani a szakember költségét.

Tulajdonképpen a ház tulajdonosának tisztában kellene lennie azzal, hogy a hőszigetelés javításával elsősorban ön­magának használ, mert a hőszigetelő anyag költsége a fűtési költségek csök­kenésével pár hónap alatt megtérül. Abban az esetben ez egészen természe­tes, ha a tulajdonos ezt a munkát a ba­rátaival vagy családtagjaival saját rezsi­ben végzi el. Ha valaki arra gondol, hogy valamit nem csinált megfelelően, akkor kérjen tanácsot egy helyi szakembertől.

Korrekt koncepcionális tervezés

Ehhez nem csak megfelelő felkészültség, de több mérnök együttes, összehangolt munkája szükséges. Ha az építész megmásíthatatlan elképzelések elé állítja a társtervezőket (első­sorban a statikust és az épületgépész tervező­ket), akkor nem csak a gazdaságos építésre nincs esély, de a kényszermegoldások óhatat­lanul hibás épületszerkezetek kialakításához vezetnek.

Vajon hogyan lehet pl. kis energiafogyasztású vagy passzívházakat tervezni, ha nem oda-vissza csatolással, kompromisszumok kötésé­vel, a lehető legjobb megoldás kiválasztásával. Ez persze időigényes, nem lehet roham­munkában végezni, nem is beszélve a „folya­matos tervszállítás” kockázatos gyakorlatáról. Szükség lenne a jelentősebb épületek füg­getlen szakértők általi tervellenőrzésére is.

Komplett kiviteli tervek alapján végzett építés

Ha egyáltalán készülnek ilyenek. Ebben a cikksorozatban is szerepel egy 2005-ben átadott 154 la­kásos társasház, amelyben – többek között -jelentős penészkárok keletkeztek. A szakértő szeretett volna hozzájutni az épület kiviteli terveihez, mivel az engedélyezési terv kritikán aluli minőségű volt. Harmadszori megkeresésre a beruházó írásban közölte, hogy kiviteli tervek ugyan nem készültek, de ők (mármint az építésben részt vevők) reggelente minden aktuális feladatot megbeszéltek. A képeket látva máris világos, milyen is az ilyen „ad hoc” építés.

Gondos rétegrendi tervezés

A rétegrendek gondos megtervezése mindig szükséges, de egyes szerkezeteknél néha elképesztő rétegfelépítéseket olvashatunk. Sajnos sokszor a tervező úgy gondolja, ért hozzá, de nem végzi, végezteti el a kényes szerkezet épületfizikai (hő- és páratechni­kai) ellenőrzését, vagy a régmúltban él, és nem a hatályos szabványoknak megfelelően tervez. Ha a tervező úgy gondolja, hogy nem járatos eléggé a korszerű rétegrendek tervezésében, a vázlatterv készítésekor megbízást adhat egy szakembernek, akinek ez a szakterülete. Persze ez pénzbe kerül, de megéri.

Gondos csomóponti tervezés

Az esetek többségében nem készülnek részlet­rajzok, vagy nem kellő számban, és általában a kényesebb részletek, bonyolultabb csomó­pontok hiányoznak.

A szakképzett és gyakorlott kivitelező kiválasztása

Manapság sajnos bárki lehet építőipari kivitelező. Mindenképpen kérjünk ajánlatokat és referenciamunkákat több kivitelezőtől, az ajánlatokat szakemberrel ellenőriztessük még családi ház építésekor is.

Technológiai tervezés és a kivitelezés részletes dokumentálása

Párhuzamos szakmák összehangolt együttmű­ködése szükséges már családi ház megvaló­sításához is, és ha az építészet „megfagyott muzsika”, akkor egyrészt a kiviteli terv a meg­valósítás partitúrája, másrészt a kivitelezést végző szakmák összessége is meghaladja egy kamarazenekar kereteit, s egyre inkább hajaz egy szimfonikus zenekar létszámára, bonyo­lultságára, sokszínűségére (idézet a lektortól).

A kivitelezés biztonságát szolgálják az építő­iparban a ma még alig használt ellenőrző (check-) listák. Reménykedjünk ezek mielőbbi széles körű elterjedésében. Az építkezés folyamatos dokumentálása célszerű és ma már a legegyszerűbb telefonnal is elvégezhető.

Rendszeres, szakszerű és becsületes műszaki vezetés és ellenőrzés

A későbbiekben sok bosszúságtól, többletkölt­ségtől, esetleg évekig húzódó pereskedéstől óvhatjuk meg magunkat, ha a kivitelezést műszakilag felkészült szakemberek irányítják, őket pedig független műszaki ellenőr kontrol­lálja.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár

Jellegzetes hibák és károsodások

A vakolathibák és károsodások leggyakoribb okai:

• statikai eredetű károsodások,
• térfogatváltozás okozta károsodások,
• alapfelület hibáiból származó vakolatkárok,
• nedvesség okozta károk,
• anyaghibák,
• kivitelezési hibák,
• öregedés,
• anyagfáradás.

Vakolathibák javítása?

Vakolathibákat gyorsan és praktikusan javíthatjuk, ismerje meg hogyan >>

Gyakorlati példák

Statikai eredetű károsodások

A tartószerkezetekre kerülő, ill. megnövekedett vagy átrendeződött terhelés okozta alakvál­tozások, födémek, gerendák lehajlásai, kihajlá­sai mind hatással vannak a rajtuk levő vako­latra, a teljes vakolat keresztmetszetben repe­déseket okoznak. A repedés iránya, iránytörése a szerkezet moz­gásáról ad megbízható információt. A vakolatok húzószilárdsága kicsi; a mozgások, szerke­zeti túlterhelések miatt fellépő húzófeszült­ségek vezetnek a repedéshez.

Vakolatrepedés az acéltartó vonalában.

Födémszerkezet dilatációs repedése.

E mozgás során a vakolatban feszültségek ke­letkeznek, amelyek ugyancsak látható repedé­seket okoznak. Ez a jelenség elsősorban az időjárásnak kitett külső vakolatokon jelentkezik, ahol a téli és a nyári hőmérséklet-különbség elérheti a 80-100 °C-ot is. A repedés a tetőfödém alsó síkja (koszorú alsó síkja) és a falazat felső síkja között jelenik meg vízszintes irányban, majd a merőleges homlokzati fal gátlása miatt a sarkok közelében átlósan lefelé halad.

Ez a repedéskép a belső felületen is megjelenhet. A levegő nedvességváltozásának hatására is létrejöhet repedés. A kép a külső térrel kapcsolatban levő, átszellőztetett kazánhelyi­ségben készült, ahol a páratartalom erősen változó volt. A fa nedvesség hatására megduz­zadt és megrepesztette a mészvakolatot.

Az alapfelület hibáiból származó vakolatkárok

A kitöltetlen habarcshézagokkal készült falazat vakolatában repedések keletkeznek. Ezért a vakolás előtt szükséges a falazási hibák kijavítása. A repedéskép a falazat fugáinak vonalát követi, a vakolat leverése után látható a hiányos habarcskitöltés.

Nedvesedés okozta károk

Az épületszerkezetekbe bejutó nedvesség szár­mazhat csapadékból, csőtörésből, csatorna­szivárgásból, technológiai vizesedésből, elég­telen talajnedvesség/talajvíz elleni szigetelésből. Ez a nedvesség különböző sókat tartalmaz. A só kivirágzás során a vakolat és a festékréteg is károsodik, a kicsapódó sók lenyomják a fes­téket és a vakolatot. Az oltódás során létrejövő térfogat­növekedés a felette levő vakolatot lenyomja (mészkukac).

Falba beépített fagerenda térfogatváltozása miatt létrejött repedés.

Kitöltetlen habarcshézag miatt átrepedt vakolat.

A kapillárisokon át felszívódó nedvesség és
sóvándorlás lenyomja az olajfestést.

Hasonló hibát a rosszul égetett téglában ma­radó koromszemcsék is okozhatnak. Itt a fe­lületen fekete foltok maradhatnak.

Kivitelezési hibák

A hagyományos, helyszínen kevert habarcsok általános hibái a nem megfelelő minőségű alap­anyagok alkalmazása és az anyagösszetétel megválasztása:

• az adalékanyag (homok) a megengedettnél nagyobb iszap- és agyagtartalmú, nem megfelelő szemeloszlású, valamint a vakolt felületeken kivirágzást okozó káros sókat tartalmaz;
• a keverővíz szerves anyagokat tartalmaz, valamint kémhatása (pH-értéke) nem sem­leges, vagy semlegeshez közeli;
• ha sovány a habarcs, kevés benne a kötő­anyag, akkor nehezen eldolgozható, felülete porlik; ha kövér a habarcs, sok kötőanyagot tartalmaz, akkor nagy zsugorodása miatt a felületén összerepedezik;
• kivitelezési hiba, ha a vakolat tapadószilárd­sága nem éri el a megkívánt mértéket; a fe­lületről leválik, mert azt nem vagy rosszul készítették elő, vagy ha a felületre nem kellő erővel hordták fel;
• a túl száraz, porózus építőelem a falazáskor hirtelen elszívja a habarcs vizét (a felület nem volt kellően előkészítve).
• a nagy melegben felhordott habarcs túl gyorsan kiszárad, megég; a hideg időben készült vakolat megfagy, felengedés után lemállik, a téli időben túl nagy intenzitással szárított vakolat összerepedezik;
• a porló habarcsfelületet az utókezelés hiánya (nedvesítés, árnyékolás) is okozhat
• a túl vékony vakolatrétegen a falazat habarcs­ hézagának és falazóelemének eltérő nedv­szívó képessége miatt átfoltosodik a tégla­kiosztás mintázata. A vékony vakolatréteg nem tudja kellőképpen a kis mozgásokból (hő, nedvesség, zsugorodás) származó fe­szültséget felvenni, tehát elreped.

Nem kizárólagosan kivitelezési hiba, ha a kü­lönböző anyagszerkezetű, különböző időpon­tokban készült falak (utólagos nyílás befalazá­sok, átépítések) találkozásánál repedések ala­kulnak ki.

Függőleges repedés téglafal és gipszkarton fal között.

Vékonyvakolatoknál (pl. a Dryvit-rendszerben) különösen fontos a színvakolat alatti ragasztó­rétegbe (alapvakolatba) kerülő erősítő üveg­háló „felületfolytonos” beépítése. Ha az üveg­hálót nem ágyazzák be a ragasztórétegbe, ill. a lemezsávokat nem átfedéssel csatlakoztatják, vagy az átfedések szélessége nem elegendő, a vakolat törvényszerűen felreped.

Üveghálók átfedés nélküli csatlakoztatása.

Öregedés

A környezeti hatásoknak állandóan kitett épület­szerkezeti részek természetszerűleg avulnak. A homlokzatokon ennek elsődleges jelei a szennyeződés, a színek tompulása, a mattulás, az eróziós kopások, a repedezettség. Szilikongyanta kötőanyagok, valamint a vakolat­ban, festékben lévő szerves alapú kiegészítők és segédanyagok az ismétlődő klimatikus és más környezeti igénybevételek hatására el­veszítik rugalmasságukat, és egyre ridegeb­bé válik az amúgy sok évig jól alkalmazkodó vakolat.

Öregedés okozta repedésképződés.

Anyagfáradások

Az anyagfáradás normális esetben sok éves, több évtizedes folyamat, de lehet gyorsabb lefolyású is. Pl. vékonyvakolatok kötélről, alpin technikával végzett felújítása során a kb. m2-nyi egységekből, szinte pikkely szerűen készített vakolat egyes „pikkelyei” kedvezőtlen esetben akár egy éven belül lemezesen felválnak. Ennek oka a szakszerűtlen hálóbeágyazásnál az átfedéses toldások nem megfelelő minősége, és az így kialakított sá­vokban a tapadószilárdság rohamos csökke­nése. Az ilyen kivitelezés nem teszi lehetővé egybefüggő, nagy felületek felületfolytonos, szakszerű megerősítését

Teljesen tönkrement homlokzati színvakolat.

A festés hibái és károsodásai

Jellegzetes hibák és károsodások

Nedvesség hatása a festékekre

A kapillárisokban a fal külső felülete felé ván­dorló nedvesség a vakolat és festék határ­felületén feldúsulhat, ha a festék vízálló és nem páraáteresztő. A folyamatos nedvesség-után­pótlás egyre nagyobb nyomást fejt ki a festék alsó felületére, ami a festék leválását okozza.

Hasonló károsodás következik be, ha elned­vesedett, ki nem száradt alapvakolatra vagy a korábbi festésre hordják fel a simítóréteget és az új festékréteget. esetleg nem megfelelő típusú (pl. mészhez nem lúgálló) pigmentek alkalmazása okozta a legtöbb problémát. A készre kevert, eseten­ként csak hígítást igénylő festékek korában erre csak a meglévő, rossz alapfelületek emlé­keztethetnek.

Homlokzatfestés felpúposodása és leválása páranyomás hatására.

A korábbi meszes glettelt felület és mészfestés évekig folyamatosan ázott.
A sárgult foltokat előkészítés nélkül diszperziós festékkel kenték át.

Fürdőszoba mennyezetének beázása:
az átnedvesedett födém „ledobta magáról” a vastag,
az évek során több rétegben felhordott glettréteget.

Gyakorlati példák, képek

Manapság a legtöbb, kifejezetten festési hiba az alapfelület elégtelen előkészítéséből és az adott célra, alapfelületre nem megfelelő festék alkalmazásából származik.

A túl vastagon felhordott glettréteg levált.

Krétásodott alapfelületre alapozás nélkül vitték fel a diszperziós festéket.

A diszperziós festék nem tudott megtapadni a meszes felületen,
vékony, felpuhult réteget képzett, amely idővel levelesedett.

A tapéta hátoldalára a glettréteg megfelelően tapadt,
ugyanakkor a régi festéstől elvált.
A régi krétásodott festést nem kaparták le és le sem alapozták.

Porló alapvakolatra felhordott, majd tönkrement homlokzatfestés.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár

Hőszigetelt homlokzatburkolatok

Vakolt hőszigetelő homlokzatburkolat

Az ún. „dryvit” rendszerben a legtöbb hiba akkor következik be, ha az anyag- vagy rend­szerválasztásban, a kivitelezésében hiányossá­gok fordulnak elő, pl.:

• a hőszigetelést nem megfelelő termékből készítik: a nem pihentetett polisztirolhab táblák utózsugorodása miatt a vékony vako­lat átreped;
• a hőszigetelő táblák ragasztása hibás, ill. a táblákat nem rögzítik dűbellel;
• a dűbeltányérok „átütnek” a felületen: a dűbelekbe kerülő csavarok és beütőszegek hő hidakat képeznek, és ha a dűbeltányér a hőszigetelés külső oldalára kerül, annak beépítési helye a vékony vakolat felületén megjelenik.

A repedéseken átütnek a hőszigetelő táblák csatlakozási vonalai.

Hőszigetelés leszakadása a hibás rögzítés miatt.

A hagyományos homlokzatburkolatokat utánzó, vékony lapokból készített burkolatok, pl. a téglaburkolatnak látszó égetett agyag vagy más anyagú „lapka” burkolatok. Ezek az anyagok látványosak, a kivitelezési techno­lógia egyszerűnek tűnik.

A ragasztott burkolatok azonban gyakran hosszabb-rövidebb idő után leválnak, és két-három évenkénti újra ragasztásuk már nem éppen olcsó mulatság. Ráadásul a leválás oka sem mindig indokolható egyszerűen. Előfor­dul, hogy az épület homlokzatának egyik részén az építést követően hamar leválik a burkolat, míg a vele szomszédos részen hosszú évek múltán is a helyén marad.

A károsodások főbb okai:

• a burkolat és az azt hordó szerkezet külön­böző mértékű alakváltozása. A hőmérséklet­változásnak különböző képpen kitett (közvet­len hőhatás, leárnyékolt homlokzatrészek) épületrészek, a tartószerkezet (anyagtól függő) alakváltozási tulajdonságai, de még a burkolat színe és felületi érdessége (hőelnyelési és hővisszaverési tulajdonsága) is szerepet játszik az alakváltozások alaku­lásában, a károsodások előidézésében;
• a burkolat mögé jutó csapadék a lapok mögötti üregekben visszamaradva átázást, kifagyást okozhat;
• a páradiffúzióval a falszerkezetbe kerülő nedvesség páranyomást fejthet ki a burko­latra, ill. páralecsapódást okozhat annak belső felületén;
• alkalmatlan, nem hordképes (száraz, anya­gában és felületén is szilárd, repedésektől, portól, szennyeződésektől mentes) aljzat képzése;
• alkalmatlan (nem flexibilis, nem hőmérsék­let- és vízálló és elégtelen tapadószilárd­ságú) ragasztó- és fugázóanyagok használata;
• a lapok közötti fugák tömítése hiányos;
• a lapok több helyen befeszültek, felváltak;
• a levált lapok mögött a ragasztó nem folyto­nos, felülete sávos, rovátkol;
• eltérés (folytonosság, vastagság).

Esettanulmány

Épület és homlokzatburkolat a bemutatott épület homlokzati, természetes pala burkolatá­nak egy részét hőszigetelt vasbeton falra, egy részét hőszigetelt, 30 cm vastag blokktégla falra ragasztották. A hőszigetelés mechaniku­san rögzített fagyapot volt. A burkolólapok az átadás után kb. 3 évvel a keleti és a nyu­gati homlokzaton, nagy felületen leváltak. A szomszédos részek ettől eltérően viselkedtek. Leváló és hibátlan felületek csat­lakoztak egymáshoz látszólag teljesen egyező szerkezeti kialakítással.

A károsodott homlokzat.

Befeszült, felrepedt burkolólapok.

Alkalmatlan ragasztás és fugaképzés.

A károsodások okai:

• a burkolat ragasztása, fugázása és dilatálása szakszerűtlen volt;
• a sötét színű lapok fokozottan felmele­gedtek, a szorított fugás beépítés miatt a hőtágulás befeszítette a lapokat, aminek nyomán azok leváltak.

Épített homlokzatburkolatok

Ide elsősorban a falazattal összeépített vagy ahhoz ragasztással (habarccsal) rögzített tégla falburkolatok és lábazatburkolatok tartoznak.

A téglaburkolatok károsodásainak legfőbb okai a következők:

• lábazatburkolatok esetén nem megfelelő vízelvezetés;
• nem fagyálló burkolótéglák beépítése;
• anyaghibás burkolótéglák beépítése (sókivirágzást vagy kipattogzást okoz);
• a téglaburkolat elmaradt vagy hibás dilatálása;
• a téglaburkolat és a homlokzati nyílászáró szerkezetek hibás csatlakoztatása.

Tégla lábazatburkolat felázása.

Téglaburkolat kifagyása.

Tönkrement mészhomoktégla burkolat.

Épületfizikai, páratechnikai szempontból kon­cepcionális hiba a jó hőszigetelő képességű, egyúttal viszonylag kis Sd értékű pórusbeton falazatokat a külső oldalon felragasztott, nagy páradiffúziós ellenállású kő, mészhomok, kerámia vagy műgyanta kötőanyagú lapokkal lezárni.

A jó hőszigetelő képesség miatt a szerkezet­ben a fagyzóna megközelíti azt a határréteget, ahol a természetes páraáramlást a jóval na­gyobb ellenállású külső „kéreg” vagy burkolat megakasztja. Az eredmény általában az, hogy a burkolat a második, harmadik télen (addigra telítődik a szerkezet) minden előzetes jel nélkül lefagy. A példa egy törtfehér színű mészhomoktégla burkolat lepusztulását mutatja be. Sötét színű burkolatoknál további veszélyt jelent a nagy, dilatálatlan mezők jelentős hőtágulása is.

Szerelt homlokzatburkolatok

A szerelt – vázszerkezetre épített – homlokzat­burkolatok beépítési hibái közé tartoznak azok is, amelyek a burkolatok állagát ugyan nem veszélyeztetik, de a mögöttük lévő hőszigetelő réteg károsodását (hőszigetelő képességének leromlását) okozzák, vagy a teljes falszerkezet épületfizikai „működését” (páratechnika, lég­hanggátlás) káros mértékben befolyásolják.

Hibaforrás lehet pl.:

• a nem kielégítő vízzárás: a burkolaton átjutó csapadékvíz elnedvesítheti a hőszigetelést
• szellőztetett levegőréteg hiánya, vagy szel­lőztetésre alkalmatlan vastagságú levegő­réteg kialakítása, és ennek következtében a hőszigetelés elnedvesedése
• a burkolat és a homlokzati nyílászárók csat­lakoztatási hibái
• a burkolattartó vázszerkezet hibás be­építése

Hőszigetelés elnedvesedése a burkolaton átjutó csapadékvíz hatására.

Szellőztetett levegőréteg hiánya.

Szellőztettetésre alkalmatlan vastagságú.

Szerelt burkolat és ablak hibás csatlakoztatása.

A burkolatot tartó vázelem alatti téglaburkolat
megsüllyedése csapadékvíz hatására.

A padlóburkolatok hibái és károsodásai

Kültéri padlóburkolatok

A hibák többsége a tetőteraszok ragasztott lap­burkolatainál jelentkezik, mivel ezek nem függetlenek az aljzattól, annak mozgásait kö­vetniük kell, és a padlóburkolaton átszivárgó csapadékvíz megrekedése (az ágyazóhabarcsban, ragasztórétegben vagy a nem vízát­eresztő aljzatban) is károsíthatja a burkolatot.

Gyakori a kültéri padlóburkolatok károsodása a szakszerűtlenül kiképzett tágulási hézagok repedése gátolt, és a hézag felett átvezetett burko­lat befeszülve felválik, összetörik, átreped, esélyt adva a víz behatolásának, a fagykárnak és egyéb rongálódásoknak.

A károsodások gyakori okai:

• a burkolatsík nem megfelelő lejtéskialakí­tása miatt a víz megáll a felületen, esélyt adva a víz bejutására és a fagykárosodásra;
• nem megfelelő anyagminőség miatt fagy­károk keletkezése;
• a burkolat hibás vagy teljesen elmaradt dilatálása;

Tartós vízmegállás nyomai, burkolólapok felfagyása.

Teraszajtó küszöbének hibás szegélyezése, vízmegállás.

Nem megfelelő szilárdságú, kifagyott térkövek.

Dilatáció nélkül készült, tönkrement teraszburkolat.

Dilatáció nélküli terasz burkolólapjainak felrepedése.

Beltéri padlóburkolatok

A beltéri hideg és meleg padlóburkolatok hibái és károsodásai többek között a következők lehetnek.

Hibák, károsodások:

• károsodások a födémszerkezetek alakválto­zása miatt;
• károsodások a hibás, hanyag kivitelezés miatt;
• a burkolatok kopása;
• a burkolatok mechanikai sérülése, repe­dése, törése;
• burkolatleválások és felválások;
• károsodások a burkolatok tönkrement aljzata miatt;
• korróziós károsodások;
• biológiai károsodások (faanyagú burkola­toknál).

Cikksorozatunkban a felsorolás első két elemével foglalkozunk. Hajlása miatt előfordul a padlóburkolat (fő­ként szorított fugázású lapburkolat) rongáló­dása, ha a tartószerkezet lehajlása, és annak lassú alakváltozási része jelentős, és a bur­kolatokat nem sokkal a tartószerkezet meg­építése után készítették. A beton anyagú födém és a vele összeépített, szorított fugá­val kialakított lapburkolat tulajdonsága alak­változás szempontjából eltérő. A födém lehaj­lása 5-6 m-es támaszköz esetében már kritikussá teszi a lapburkolat összenyomó­dását, így az a fellépő nyomóigénybevétel ha­tására felválik és kigörbül, felpúposodik, fel­pattan. A helyreállítás során a burkolatot át kell építeni, szükség esetén alakváltozást megengedő.

A födémszerkezet lehajlása miatt tönkrement padlóburkolat.

Károsodás hibás, hanyag kivitelezés miatt

Esettanulmány

Épület: Iskola uszodaépülete.

A tervezett burkolat rétegfelépítése:

• csúszásmentes, habalátétes, 2 mm vastag, rugalmas, hegesztett PVC-lemez burkolat, az uszodatérben és a vizeshelyiségekben vízhatlan lemeztoldással. A lábazatot a PVC-lemez burkolat felvezetésével burkolták, 2,5 cm átmérőjű holker kialakításával, 20 cm magasságban. A lábazati felvezetést elasztikus kitt tömítéssel szegélyezték;
• burkolati ragasztóréteg a PVC burkolati rendszer alkalmazási útmutatója szerinti
• födémszerkezet.

Felvált PVC-padlóburkolat

Felvált PVC-padlóburkolat.

PVC-falszegély elválása.

Hézagos PVC-padlóburkolat.

Hibák és károsodások:

• a PVC-burkolat felválásai a padlósíkon;
• a PVC-burkolat hibás csatlakoztatása az épületszerkezetekhez: a falszegélyek felső széleinek elválása a falsíktól, ill. a szegély­lezáró elemtől, illesztések héza­gossága, a keletkezett hézagok kikenése képlékeny kittel. Külön említést érdemel a medencetér előterében lévő zuhanyzófülkék küszöbének burkolása. Itt a PVC szegélyeket három elemből készítet­ték, a függőleges síkú szegélyeket lezáró egészítő szerkezetekhez. A PVC-lemezeket közvetlenül a medencét övező szegélyek­hez csatlakoztatták, de a szegély és a PVC-lemez között esetenként több milliméteres hézag képződött, és a lemez­ szélek felváltak. A PVC-lemezeket a padló-összefolyók, a padlócsatornák és az aknák kereteihez esetenként hézagosan csatlakoztatták.
• a PVC-lemez hiányos volt az úszósávokat elválasztó flexibilis műanyag kötelek lehor­gonyzó kábeleinek tövében, egyes padlóösszefolyók és aknafedlapok körül, valamint a padlócsatornák mentén;
• a második helyszíni szemlét megelőzően a kivitelező „javításokat” végzett az uszoda- kék színű PVC-sávokkal pótolták, hegesztési varratokkal töltötték ki a burko­laton a hibás kivitelezés miatt keletkezett repedéseket.

Zuhanyzófülkék küszöbének szakszerűtlen burkolása.

Padlócsatorna szegélyezése.

PVC-padlóburkolat és medenceszegély hézagos csatlakozása
(az eredeti burkolattól eltérő, kék színű javításokkal).

A károsodások okai:

• Aljzathibák: Az aljzat felülete nem felelt meg a ragasztott PVC-lemez burkolatok aljzatára előírt követelményeknek, ill. a tervdokumen­tációban előírtaknak. A vizsgálatok alapján az aljzat felülete érdes, csiszolatlan és legfeljebb a „durván simított” minőségnek felelt meg;
• Ragasztási hibák: Az uszodatérben, ill. a zu­hanyzó-mosdó helyiségeiben a kivitelező nem a gyártó/forgalmazó által meghatáro­zott (epoxi vagy poliuretán) ragasztó­anyagot, hanem vizes bázisú akrilragasztót használt. A ragasztóréteg nem fedi a teljes felületet, csupán sávos, felülethiányos. Ez arra utal, hogy a PVC-lemezeket a ragasztó­ágyba fektetésük után nem hengerelték le;
• Hegesztési hibák: A hegesztést nem az egy­másra fektetett lemez szélek átvágása és a horonymarás után végezték, hanem a le­mez szélek között 2-3 mm-es hézagot hagy­tak, és a hegesztőzsinórokat ebbe a hézag­ba próbálták bejuttatni. Ez a módszer alkal­matlan, mivel a hegesztőzsinór anyaga így csak a lemez szélek felső részén hoz létre kapcsolatot, a hegesztés nem ad elég nagy felületű kapcsolatot a lemez szélek között. A szakszerűtlen hegesztésnek jelentős része volt a lemezfelválásokban;
• Csatlakoztatási hibák: A legnagyobb káro­sodásokat okozó hibának az tekinthető;
• Szegélyezési hibák: A fal szegélyezések fel­válásánál ugyanazok a hibák okozták a ká­rosodásokat, mint a padlóburkolatoknál (nem megfelelő aljzat, ragasztóanyag és ragasztási technológia). Ezen kívül a hajlat­képzés elmaradása miatt (a PVC-burkolat a padló-fal csatlakozásoknál aljzat nélküli, gyakorlatilag leragasztatlan), mechanikai hatásokra a burkolat tönkremehet, átsza­kadhat.

Javítási hibák: Elfogadhatatlan javítási mód­szernek minősül

• a keletkezett hézagok, sávok pótlása más színű PVC-lemezekkel,
• a burkolathiányok részleges pótlása,
• a repedések javítási módja,
• a felvált lemezszélek összehegesztési módja.

Megállapítások és javaslatok: A használati víznek tartósan kitett PVC-lemez padlóbur­kolatokat (uszodatér, zuhanyzó-mosdó helyi­ségcsoport burkolatai) a PVC-padlóburko­latokra vonatkozó általános előírásoknak (aljzatképzés, hegesztés, ragasztás), a ter­vezett burkolati rendszer alkalmazástechnikai előírásainak megszegésével, kontár módon készítették. A padlóburkolatok az elvégzett szakszerűtlen javítási munkák után sem tekinthetők vízhatlannak, használatra alkal­masnak, és esztétikai szempontból sem el­fogadhatók. A padlóburkolatok nem javítha­tók, csak teljes cseréjük az elfogadható meg­oldás.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár

Gyakran előforduló károsodások

Ismeretesek a födémszerkezetek, kiváltók le­hajlása miatt előforduló válaszfal rongálódá­sok, pl. összerepedezés, kidőlés, kigörbülés, törés stb. A födémre állított, szokásos (rideg) anyagok­ból épített válaszfal alakváltozástűrő képessége viszonylag kicsi: 10 mm körüli. Ez az érték a válaszfal megépítése után bekövetkező alak­változásokra vonatkozik.

A lapos tetős épületek felső szintjének válasz­falaira az ábrán látható sajátos károsodás jellemző. A tetőfödém hőmérséklet-változás okozta alakváltozása a vele összeépített (kiékelt), de a belső tér egyenletesebb hőmér­sékletében levő válaszfalakat alakváltozásra kényszeríti. Ez a kényszer a válaszfal tető­födémhez csatlakozó részén repedéseket okoz, amelyeknek leggyakoribb formája az épület végein a felső válaszfalsarkok lerepedése, a repedéskép befelé, a tetőfödémmel párhuzamosan folytatódik. Az ajtónyílással áttört (gyengített) válaszfalaknál a ferde repe­dés a nyílás felett, többnyire annak sarkából indul ki.

A válaszfal két végén lévő függőleges szerkezetek (teherhordó falak vagy pillérek) alakváltozás-különbsége (pl. egyenlőtlen süllyedése, hosszváltozása) ferde repedést okoz a válaszfalban. A repedés a jobban megsüllyedő fal (pillér) és a válaszfal felső csatla­kozási pontja felé irányul. A födém tűréshatárt meghaladó mértékű alakváltozásánál annak lehajlását követni nem tudó válaszfal középső, alátámasztatlanná váló szakaszán az alsó rész leszakad, a felső sáv pedig boltozatként működve adja át a terhét a falvégekre. A repedéskép is boltozati vonalhoz hasonlít.

Válaszfalak károsodása

A válaszfal károsodás jellemző formája a tartó­szerkezet alakváltozása okozta „leterhelődés”. Ez akkor következik be, ha a válaszfal ki­ékelése miatt alakváltozásában gátolt födém­szerkezet feltámaszkodik az erre nem mére­tezett válaszfalra és azt leterheli, kihajlását, helyi törését okozza. Hasonló a helyzet, ha a válaszfal alatti födém lehajlása kisebb, mint a felette levőé.

Hasonló károsodáshoz vezet a függőleges tartószerkezetek lassú alakváltozása (pl. a beton kúszása) is, a födémek közé mereven beépí­tett, alakváltozást nem végző (más anyagú) válaszfalak befeszülése miatt. A károsodások a magas épületekben számottevőek, mert a függőleges tartószerkezetek hosszváltozása lefelé növekszik. A válaszfalak befeszülése megelőzhető, de a helyes szerkezeti megoldáshoz ismerni kell a tartószerkezet várható alakváltozásának mértékét és időbeni lefolyását.

A válaszfalakra ható alakváltozási kényszerek és az ezek okozta jellegzetes repedések.

A károsodott válaszfalak javítása csak a ki-váltóok (tehát a befeszülés) megszüntetése esetén eredményes. Egy bizonyos rongálódás­fajta többszöri ismétlődése ugyanazon a szer­kezeten a valódi okot nem mérlegelő, szaksze­rűtlen javításoknak tulajdonítható.

Létezik olyan építőanyag-kombináció is, amely­nek eredményeképp a válaszfal „megy ki” a födém alól. Kerámiafalazatú épületben a je­lentős lassú alakváltozású könnyűbeton válasz­falakon a födém alatt idővel repedések jelen­nek meg. Ugyan ezeken a válaszfalakon a zsu­gorodás függőleges repedéseket is okozhat, amelyek főleg az ajtónyílásoknál, a tartószer­kezethez való csatlakozásoknál, a tömör válaszfalakon egymástól 2-3 m távolságban jelent­keznek. A használatot gátló, sőt esetenként a válaszfalak állékonyságát is veszélyeztető hibák az építőanyagra előírt speciális szer­kezeti és csomóponti megoldásokkal előz­hetők meg.

Gyakorlati példák, esettanulmányok

Esettanulmány

Épület és szerkezetek: A többszintes lakó­épület egymás feletti szintjei különböző elren­dezésűek, a földszinti nagy terű helyiség feletti emeleteken hagyományos válaszfalakkal épített

Károsodás: A teherbírásra megfelelő födémle­mez lehajlása a támaszköz belső harmadában akkora volt, hogy azt a merev válaszfalak repedés nélkül nem tudták elviselni. A fal­táblák éleinek elmozdulása és a kiékelés meglazulása miatt a hosszanti válaszfalak befelé dőltek. Az állandó válaszfal terhek alatt a födém elmaradása.

A javítás módja: A meglévő födémek meg­erősítése nehézségekbe ütközik: a válasz­falakat el kell bontani, át kell építeni. Könnyebb, szerelt válaszfalak beépítésével az állandó teher és az alakváltozás csökken.

Válaszfalak károsodása a födém lehajlása miatt.

Esettanulmány

Épületek: Lapostetővel fedett többszintes épü­letek.

Károsodás: A lapostetők vízszintes hosszválto­zásai nem csak az épület külső falain, hanem a belső tartófalakon, válaszfalakon is repedé­seket okoznak. A hagyományos vá­laszfalazásnál szükséges a felső megtámasz­tás, kiékelés, ami összeköti a válaszfalakat a felettük lévő födémszerkezettel, így a falak követhetik a födémek hosszváltozásait.

Válaszfalakon képződött repedés a tetőfödém hőmozgása miatt.

Válaszfalakon képződött repedések

A hom­lokzati falhoz csatlakozó szélső zárófödémrész hossztágulását az elmozdulás irányával párhu­zamos fal sarkának átlós lerepedése és a födém alatti vízszintes repedés jelzi. Ajtónyílással gyengített falon  a repedés a faltest leggyengébb keresztmetszetében, a nyílásnál indul ki és ferdén folytatódik a födém, ill. a homlokzati fal felé. Válaszfalakon a fal sík­jára merőleges födém-hosszváltozás is okoz­hat rongálódást, repedést.

A károsodás okai: A kiékeléssel összeépített lapostető hosszváltozásai. A lapostetők építése a felső szintek szerkezetválasztását is befolyásolja, mivel a tető hőszigetelésének növelése csupán csökkenti, de nem küszöböli ki telje­sen a tetőhöz mereven csatlakozó felső szinti falak repedéseit.

Pórusbeton válaszfalak esettanulmányai

Foglalkozzunk még egy példa erejéig a tartó­szerkezeti alakváltozásokhoz nem illesztett válaszfal csatlakozások kérdésével. Előfordult a gyakorlatban olyan építészterv, amelyben olyan, 10 cm vastag, 40 méter hosszú, 3,65 m magas válaszfal szerepelt, amely több tartó­szerkezeti födémmezőn is áthaladt a pillérek érintése nélkül, „általános” szerkezeti irányban.

Ezen a válaszfalon mindenképpen repedések megjelenése várható, mivel a saját síkjában viszonylag merev válaszfal megfelelő csomó­pontok, merevítés, táblásítás nélkül csak így tudja követni a nagyfesztávú födémmezők rugalmas alakváltozásait.

A tartószerkezeti alakváltozások hatása a válaszfalakra.

Válaszfalban vezetett épületgépészeti csövek

Az a mondás járja az építőiparban, hogy a gépész olyan az épületnek, mint a fának a szú. Az egész épületet behálózzák a gépé­szeti csövek, elhelyezésükhöz gyakran a vé­kony pórusbeton válaszfalakat végig hornyolják, ezzel erőteljesen gyengítve annak mind állékonysági, mind akusztikai tulajdonságait. Megoldás lehet, ha vas­tagabb falat tervezünk, vagy ha a gépészeti csöveket lehetőség szerint álmennyezet taka­rásában, esetleg gépészeti előtétfal mögött vezetjük. Egy vékony, 5 cm-es előtétfal hornyolása mindenképpen megrongálja, megre­peszti a falat.

Válaszfal gyengítése csővezetékkel.

Válaszfal gyengítése csővezetékkel.

Előtétfalak gyengítése gépészeti vezetékekkel.

Amikor a válaszfal alól „elmegy” a primer szerkezet

A tartószerkezeti alakváltozásokhoz nem illesz­tett válaszfal konstrukciók tipikus hibája ez. Itt rengeteg apró épületszerkezeti finomságra kell ügyelni. A hibák részben a gondatlan építé­szeti tervezésből, részben a technológiai ter­vezés hiányából adódnak. A vázkitöltő szer­kezetek, így egyes válaszfalak esetében is a már korábban megépült szerkezetek későbbi – építés közbeni és használati igénybevételek­ből eredő – alakváltozása okozza a repedé­seket.

Vázkitöltő- és válaszfalak repedésképe.

A vázkitöltő- vagy válaszfalakban kiala­kuló repedéskép lehet lépcsős, vagy zegzu­gos, esetleg mindkettő. Alakja főként az alkalmazott falazóhabarcs szilárdságától és a fugák kitöltött, vagy hézagos voltától függ. Meg­felelő technológiai tervezéssel, korszerű szer­kezeti kapcsolatokkal az elsődleges tartó­szerkezet mozgásai részben elkerülhetők, részben károsodás nélkül átvihetők a másod­lagos vázkitöltő szerkezetekbe, amik így ká­rosodás nélkül követik a szerkezet mozgását.

Amikor a tartószerkezet „ráhasal”, „rákönyököl” a válaszfalra

A két gyakorlati kifejezés igen szemléletesen írja le ezeket a viszonylag gyakori hibákat. A „ráhasal” azt jelenti, hogy másodrendű (gyengébb) szerkezetre az elsőrendű tartó­szerkezet nagy felületen olyan erőt fejt ki, amire az nincs méretezve. Kis felületen, pont szerűen átadott teher esetén beszélünk arról, hogy a fő tartószerkezet „rákönyököl” a gyengébb másodrendű szerkezetre.

A tartószerkezeti direkt erőhatások okozta repedések.

A tartószerkezeti direkt erőhatások okozta repedések.

Ezekben az esetekben jellemzően nyomóerő keletkezik. Ezt a pórusbeton szerkezetek jól viselik, de a csekély hajlító- és húzószilárdság miatt nehezen követik a jelentkező kihajlást, így a vízszintes fugák felnyílhatnak. A tervezőnek egyértelmű csomóponti ábrákat kell adni az alsó és felső födémcsatlakozásokról, a ki­vitelezőnek pedig a tervek szerint kell azokat megépítenie.

Jellemző hibák

A homlokzati üvegezett nyílászárók és füg­gönyfalak, valamint az üvegtetők tervezése és gyártása komoly szakértelmet, tapasztalatot és megfelelő körültekintést követel. Hazánkban több olyan cég van, amely megfelelő minőség­ben képes ilyen szerkezetek előállítására és szerelésére, de sajnos nagy számban találko­zunk igénytelen gyártókkal, rosszul kivitelezett megoldásokkal is.

Gyártási hibák

A gyártási hibákat a következő csoportokba sorolhatjuk.

Nem megfelelően választott profilrendszer:

• nem foglalkoznak az építészeti igé­nyekkel,
• nem ismerik a rendszer tulajdonságait, jellemzőét,
• nincs minősítés az adott profilokra,
• nem készítenek statikai, hőtechnikai, akusztikai terveket,
• nem rendelkeznek megfelelő gyártási ismeretekkel és gépekkel, alkalmatlan profilrendszerből dolgoznak;

Igénytelenül, kellő szakértelem nélkül gyár­tott nyílászárók és üvegtetők:

• hibás üvegbeépítés,
• vízkivezetési hibák, a bejutó csapadék a szerkezetben marad,
• tömítési hibák, közvetlen beázás veszély, a légzárás és hanggátlás minőségrom­lása;

Az üvegezés nem megfelelő kiválasztása és kivitelezése:

• nem ismerik az építészeti igényeket,
• nem veszik figyelembe az üvegek műsza­ki jellemzőét,
• nem megfelelő felkészültségű gyártótól szerzik be az üvegeket;

Esztétikai hibák:

• nem megfelelő felületkezelés,
• a szerkezetek felületi károsodása.

Beépítési hibák

• A csatlakozási („elhelyezési”) hézagok hiányos hőszigetelése,
• a csatlakozási hézagok hibás tömítése vagy a tömítés hiánya,
• a vízzáró-légzáró („szélzáró”) fólia hiánya vagy hibás beépítése,profilok, tömítések beépítése,
• vízkivezetési hibák, a bejutó csapadék a szerkezetben marad,
• vízelvezetési hibák.

Az ablak vízkivezető nyílása nem megfelelő helyen van.

Az ablakszárny sarkában hiányzik a tömítőprofil.

Az ablakszárny tömítőprofilja a pánt mellett hiányzik.

Csatlakozási hézag nem megfelelő hőszigetelése,
a vízzáró-légzáró fólia és a tömítés hiánya.

A nem megfelelő anyagú vízzáró légzáró fólia csupán pontonként van rögzítve.

EPDM lemez vízzáró-légzáró fólia hibás beépítése.

A lábazati vízzáró-légzáró csatlakozás nem lehetséges.

A lábazati vízzáró-légzáró csatlakozás nem lehetséges.

„Parapetfal” és ablak kontár csatlakoztatása.

A falburkolat elzárja a vízkivezető nyílásokat.

Gyakorlati példák, esettanulmányok

Esettanulmány

Épület és szerkezet: Egy többszintes, több szárnyas irodaépület, alumínium szerkezetű homlokzati nyílászárókkal és vízszintes beépí­tésű, szerelt alumínium sávburkolattal, kéthéjú, átszellőztetett légréteges parapet falakkal.

Károsodás: A vizsgálat időpontjában az egyik épületszárny homlokzati falai nagyobb esőzé­sek során, ill. röviddel azok után, összesen 25 helyen beáztak.

Esőztetési vizsgálat: A beázott épületszárny esőztetését három, korábban beázott ablaknál végezték el, előidézve a homlokzaton lefolyó csapadékvíz, ill. csapóeső hatását. Az esőztetést először az ablaktalpak és a LUXALON bur­kolat közötti 20-30 mm-es, nyílt hézag leragasztása után végezték.

A homlokzat esőztetése.

A beázás jelzése.

Az esőztetés eredménye.

30 percnyi esőztetés elteltével beázás nem volt észlelhető. A ragasztószalag eltávolítása után megismé­telték a vízpróbát. Az ablakok 22 perc után áztak be, az ablakok szemöldökprofiljából az üvegezés belső síkján csapadéksávok foly­tak le. A beázás az esőztetés megszüntetése után is folytatódott.

Feltárásos vizsgálatok: A vizsgálatokat a hom­lokzatburkolat és az ablakszemöldök kapcso­latának ellenőrzésével végezték, mivel az esőz­tetés során keletkezett beázások arra utaltak, hogy a szerkezetbe jutó víz az ablakok.

Tervezettől való eltérések a következők voltak:

• ragasztás helyett több helyen felső oldali mechanikai rögzítéssel (csavarozással vagy szegezéssel) kötötték le;
• a hézagtömítő gumiprofilok a feltárási helyeken hiányoztak;
• az épületszárny nyugati és déli (végfali) homlokzatának csatlakozásánál, kb. 120 cm hosszúságban, a lábazat feletti falszaka­szon hőszigetelés egyáltalán nem készült;
• a homlokzatburkolat mögé jutó csapadék nagyobb része akadálytalanul a lábazati hő­szigetelésbe jutott, kisebb része pedig le­csurgott a lábazatfelületre.

A károsodás okai: A helyszíni feltárások és ellenőrzések alapján megállapítható volt, hogy a homlokzati beázásokat a kiviteli tervektől eltérő, szakszerűtlen, hanyag kivitelezés okozta. (A másik két épületszárnyon beázás nem volt, ott más vállalkozó végezte a homlokzati munkákat). A szerelt homlokzatburkolat mögé vízlefolyással vagy csapóesővel, ill. az ablak­szemöldökök és a szerelt falburkolat közötti hézagba csapóesőként bejutó víz egyes homlokzatszakaszokon akadálytalanul bejut az ablakok szemöldökprofiljába, majd onnan az üvegezés belső felületén lefolyik az ablak­könyöklőre.

A javítás módja: A szerelt homlokzatburkolat elbontása után a kiviteli tervek szerinti szer­kezeti kapcsolatok, szigetelések és tömítések kialakítása.

Esettanulmány

Épület és szerkezet: Egy, az előző esettanul­mány szerinti többszintes, többszárnyas iroda­épület. Az épületszárnyakat összekötő föld­szintes épületrészek feletti, 147 m² alapterületű üvegtető két oldalról befelé, a tető bejárati falra merőleges tengelye felé lejt, amely mentén vízelvezetéséhez a vápacsatorna felezőjébe GEBERIT összefolyót építettek be, a vizet 50 mm névleges belső átmérőjű, 90°-ban több­ször elhúzott csővezetéken vezették el. Az ejtő-vezetékek nem láthatók, azokat a tartószerkeze­tek (fő tartó és oszlop) üregeiben vezették el.

Károsodás: Nagyobb intenzitású esőzések alkalmával az üvegtető a vápacsatorna sáv­jában beázott.

Vizsgálat: A helyszíni szemlén a tetőösszefolyó nyílását ledugaszolták és a tetőfelületet vízzel árasztották el. Az első beázás során a víz a belső térbe először a tetőösszefolyónál jutott be (169. kép), ekkor a vápacsatorna „vízállása” a csatornaszegélyek alatt 20 mm mélységben volt. Ezt követően a belső térben a vápacsa­torna teljes hosszában megindult az igen erős vízcsepegés, majd kisebb vízfüggöny képző­dött, ill. az üvegtető teljesen beázott.

Az üvegtető képe.

Az első vízsugár.

A vízpróba eredménye.

A károsodás okai: A tetőösszefolyó, ill. a víz­elvezető csővezetékrendszer alulméretezett (19,6 cm² = 0,13 cm²/tetőm², csőátmérő/tető­felület), kapacitása nem alkalmas a csapadék­víz gyors és biztonságos elvezetésére. Amikor a vápacsatornában felgyülemlett víz szintje eléri, ill. kissé meghaladja az EPDM csatorna­szigetelés felső beépítési szintjét, a közlekedő­edények törvényének megfelelően a „felesleges”, a vízelvezető rendszer kapacitását meghaladó víz átbukik a csatorna oldalfalain és a tömítetlen kapcsolati hézagokon jut a belső térbe.

A javítás módja: Mivel a vízelvezető csőrend­szer kapacitását nem lehet növelni, a meg­oldás túlfolyónyílás kialakítása a homlokzati horganylemez takaróelemén, a kifolyónyílás alsó határvonalán. A csapadékvíz levezeté­sére lefolyócsövet kell beépíteni a terepszinti kavicságyig, az acél tartóoszlophoz rögzítve. ez 70 x 120 mm-es csőkeresztmetszettel meg­oldható.

Esettanulmány

Épület és szerkezet: Egy vásárcsarnok egyik épületrészének alacsony hajlású tetője, ame­lyen kéthéjú, EPDM lepel szigetelésű tetősávok csatlakoznak nagyméretű üvegtetőhöz. A tető tervezője részletes tervdokumentációt készí­tett, amely ugyan a kivitelezés során módosult, de ezek a módosítások csupán a szigetelt tetőszakaszok rétegrendjének és a kétféle tető csatlakoztatásának változására terjedtek ki. Az üvegtető terveit, szerkezeti részletrajzait nem módosították.

Nem megfelelő széllezárás.

Nem megfelelő széllezárás 2.

Alkalmatlan leszorítósáv.

Károsodás: A tető átadása után a szeptemberi esőzések miatt a tető több helyen beázott. A beázási helyek és a szigetelt tetőszakaszok vízpróbája kimutatta, hogy minden beázási helyen az üvegtető ereszti át a csapadékvizet.

A károsodás okai: Az üvegtető megépítésével megbízott cégnek nem voltak megfelelő ismeretei ilyen szerkezetek készítéséhez. Rend­szermegoldásoktól eltérő, hiányos és hibás meg­oldásokat alkalmaztak, és a szerelési munkát gondatlanul és felelőtlenül végezték el.

Szakszerűtlen poliuretánhab tömítés.

Nem megfelelő leszorítás.

Tömítőszalag hiánya.

Az üvegtető a javítás után.

A főbb hibák és károsodások a következők:

• a tető alsó és felső szélének lezárása hibás:
• a széllezárás nem a kiviteli terveknek és az előírt rendszermegoldásoknak megfe­lelően készült,
• hiányoznak a véglezáró alumíniumle­mezek,
• az üvegre ragasztott EPDM fólia nem alkalmazható lezárásként,
• az alsó és felső lezárásoknál távtartóként használt OSB léc és a fóliát leszorító (típus tömítőgumi + profil helyett alkalma­zott) alumíniumsáv nem rendszerelem, és alkalmatlan a feladatra,
• a szorítóprofilok felső vége nem zárt,
• a szorítóprofil és takaróprofil közötti poli­uretánhab tömítés szakszerűtlen meg­oldás;
• a lejtésirányú szorítóprofilok elhelyezése nem előírásszerű:
• a különböző hosszúságú és típusú (kereszthornyos, ill. imbusz fejű) csava­rokkal rögzített szorítóprofil nem ad meg­felelően egyenletes leszorítást, kézzel megnyomva is érzékelhető a nem egyen­letes szorítóerő,
• a szorítóprofilok alatt nem volt tömítő butiiszalag.
• keresztirányú tömítéseknél a nem egyen­letes kivitel miatt a hosszanti gumitömítés helyenként nem tud tökéletesen felfeküdni;
• a lejtésirányú lizénák pára- és vízelvezető csatornájába szereléskor nagy mennyi­ségű fűrészpor került, a páracsatornák alsó részénél a víz a szél­lezárás mögé folyik.

A javítás módja: A beázó tető javítható, a szer­kezeti alapanyagok, profilok, gumik, üvegek megtarthatók.

A javításhoz elengedhetetlen:

• megfelelő ismeretekkel rendelkező szakter­vező bevonása;
• a felső és alsó tető- és vápacsatlakozások megtervezése, szakszerű kialakítása (szél­lezárás, takarás, párakivezetés);
• butiiszalagok alkalmazása a lefutóbordák alatt;
• csavar hosszak és csavartípusok meghatá­rozása;
• a szerelést szakképzett munkaerő végezze;
• a páracsatornák kitisztítása.

Megjegyzés: A javítást elvégezték, az üvegtető beázás mentes.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár

A penészgombatelepek megjelenésének és kifejlődésének feltételei (az első három tényező mindig adott).

Ezek az okok:

• fertőzőképes gombaelemek jelenléte;
• oxigén jelenléte;
• kedvező tenyész hőmérséklet;
• táptalaj, a felület kémhatása (műanyag alapú felületképzések);
• nedvesség (közvetlen beázások, kondenzá­ciós eredetű nedvesedés);
• hőszigetelés eredetű okok (hőhidak, hibás vagy hiányos hőszigetelés);
• elégtelen szellőztetés;
• alulfűtés;
• túlzott nedvességterhelés („zárt tér”, nem rendeltetésszerű használat);
• nedves épületszerkezet;
• előnytelen bútorozás.

A penészgombák élettanával kapcsolatos vizs­gálatok szerint a fertőzőképes gombaelemek penésszel nem károsított helyiségekben is mindig jelen vannak. A penészgombának ked­vező létfeltételeknek általában 3-7 napig kell fennállniuk ahhoz, hogy a gombaspórák ki­csírázzanak. A környezet gombaszennyezett­sége és ezen belül az egyes gombafajták gyakorisága függ az évszaktól és a vegetá­ciótól is.

A táptalaj – felületképző anyagjainkban – a leg­több esetben eleve adott. Ebből a szempont­ból különösen a műanyag alapú festések és tapéták előnytelenek. A felület elszennyeződé­sével (porosodás, egyéb szerves szennyező­dések) azonban az önmagukban tápanyagot nem tartalmazó felületképző anyagok is táp­talajként működhetnek. Érdekesség, hogy a lakáspenészedésben szerepet játszó gomba­spórák zömének van belső tápanyagforrása, pl. desztillált vízben is képesek kicsírázni. A lakásokban az oxigén, a megfelelő kémha­tás és a kedvező tenyész hőmérséklet is adott.

Nedvesség a lakásban

A nedvesség jelenléte az egyetlen olyan felté­tel, amelyet nem kell minden esetben adott­ságként kezelni, mert kiküszöbölhető. A ned­vesség korlátozása a legfontosabb eszköz, amellyel befolyásolni lehet a penész meg­jelenését, ill. az ellene való védekezést. A penészgombatelepek megjelenésére és kifejlődésére akkor számíthatunk, ha a helyi­séget határoló (főleg külső) falak, födémek belső felületén tartósan (kb. 3-5 napig) ned­vesség jelenik meg. Ha a nedvesedés oka a külső oldali beázás, akkor a penészedés az ehhez kapcsolódó helyeken alakul ki.

A megtelepedő gomba spórája elsősorban a szerkezet felületéhez közeli rétegéből veszi a vizet az élettani folyamataihoz. A belső felület­képző rétegek kapillár pórusos szerkezetében mindig van a levegőből szorpciósan megkötött víz. Kérdés, hogy ha mindig van víz, miért nincs mindig penész?

Ennek megértéséhez nézzük az anyagok szorpciós izotermáját. A szorpciós izoterma a külön­böző relatív páratartalmú (Rp) terekbe helyezett anyagok szorpciósan felvett egyensúlyi nedvességtartalmát (Nt) fejezi ki, jellegét az ábra mutatja.

A szorpciós izoterma vízszintes tengelyén a relatív páratartalmat, függőleges tengelyén az anyag nedvességtartalmát jelöltük.

A szorp­ciós izoterma három zónára osztható:

• az 1. zónában (az 1. és 2. pont között) az anyag kapillárisainak falán egy molekula vastagságú víz van szorpciósan megkötve;
• a 2. zónában (a 2. és 3. pont között) az anyag kapillárisainak falán több molekula vastagságú víz van szorpciósan megkötve;
• a 3. zónában (a 3. és 4. pont között) az anyag kapillárisaiban kondenzálódik a víz. A szorpciós izoterma ábrájából is látható, hogy ez az ún. kapilláris kondenzáció már akkor kezd kialakulni, amikor a relatív pára­tartalom 75-80 %-os. Ilyen nedvességtar­talomnál a felület még „száraz”, mivel a felü­leti kondenzációhoz a relatív páratartalomnak el kell érnie a 100 %-ot. A spóra a kapilláris­ban lévő vízből veszi fel a nedvességet, mivel a kapilláris falához kötött vizet nem tudja onnan leválasztani. Ezt a kapcsolat látható az alábbi képen, lent.

A kapilláris és felületi kondenzáció kialakulása.

Ha a felületen lévő spórák a kapillárisokban kondenzált vízhez jutnak, akkor megindul a gombaspórák csírázása és kialakulhatnak a penészgombatelepek. A penészgombáknak a kiszáradás ellen megfelelő védelmi mecha­nizmusaik vannak. Ennek oka, hogy a spórák sokkal ellenállóbbak a vegetatív hifáknál (gomba­fonalaknál), és életképesek maradnak olyan esetekben is, amikor a gombatelep elpusztul. Ha a körülmények újra kedvezővé válnak, a spó­rák kicsíráznak, és gombafonalat növesztenek.

Ha egyesesetekben a felületi kondenzáció létre is tudna jönni, biztos, hogy előtte a kapuláris kondenzáció is lejátszódik, tehát e jelen­ség mindenképpen meghatározó. Ez azért is veszélyes, mert a jelenség nem látszik az anyag felületén, mégis jelen van a felületi rétegekben.

Hőhidak az épületben

A hőszigetelési eredetű okokon elsősorban a hőhidakat kell érteni. Hőhídnak nevezzük mindazokat a szerkezeti helyeket, ahol az egy­dimenziós hőáramlás helyett többdimenziós hőáramlás alakul ki. Ide tartoznak a szerkezetek síkváltásainál keletkező, elkerülhetetlen „geometriai” hőhidak (pl. pozitív talsarkok) és az inhomogén szerkezetrészeken jelentkező „anyagváltási” hőhidak (pl. talp-födém csatla­kozások, falazatba épített vasbeton pillérek stb.), amelyek általában együttesen jelentkeznek a különféle épületszerkezetek csatlakozásai­nál. Kedvezőtlen hatásukat növelheti az épület­homlokzatból kiálló szerkezetek (pl. erkély­lemezek, attikafalak stb.) „hűtőbordahatása” is. Hőhídmentes épület vagy épületszerkezet nem létezik.

A hőhidak hatása a hőveszteség növekedését és kis belső felületi hőmérséklet kialakulását okozza. A hőhidas szerkezet­részeken a belső felülettel közvetlenül érint­kező (és azzal azonos hőmérsékletű) levegő­réteg relatív nedvességtartalma nagyobb lesz, mint más, „melegebb” felületrészeken. Minél rosszabb a külső határolószerkezetek hőszige­telése, és minél veszélyesebb hőhidak vannak, annál könnyebben kialakulhat a kapilláris kondenzáció.

A hőhidak hatásán túl a penészkárok keletke­zésének másik alapvető oka a lakások, a helyiségek kiegyenlített, szabályozott szellőz­tetésének megoldatlansága, amit súlyosbít az igen jól záródó műanyag ablakok és erkély­ajtók beépítése. A friss levegő bevezetése, és az elhasznált levegő elvezetése sokszor meg­oldatlan. Ez a hatás különösen a „pozitív” fal­sarkoknál kedvezőtlen, mivel itt a megfelelő levegőáramlás, levegőcsere gátolt, vagyis a levegőben lévő pára feldúsulhat, és az amúgy is hidegebb felületeken (pl. az ablakok és erkélyajtók gyenge hőszigetelő képességű üvegezésén és a hőhidak környékén) lecsa­pódik.

Az alul fűtés igen ritkán (pl. időszakosan használaton kívüli épületben vagy helyiségek­ben) fordul elő. A túlzott nedvességterhelés („zárt tér”, nem rendeltetésszerű használat) az épületek és helyiségek szokványos használata és rend­szeres fűtés esetén általában nem jellemző. Nedves épületszerkezeten a „friss” épületha­tároló szerkezetek nagy nedvességtartalmát kell érteni, de ez a hatás csak az építés után 1-1,5 évig idézhet elő penészkárokat.

Az előnytelen bútorozás egyik fajtája a nem megfelelő helyen (pl. homlokzati falak mentén, falsarkokban) beépített bútor (legtöbbször konyhaszekrény), mivel felette a megfelelő levegőáramlás, levegőcsere, ill. a pára eltávo­zása akadályozott. A másik típus, amikor a be­épített bútor és tartalma (részleges vagy teljes felületű) belső oldali hőszigetelésként műkö­dik, ezért a belső falfelület hőmérséklete idő­szakonként (esetleg a harmatpontnál is) kisebb lesz, mint a beépítetlen falfelületek hőmér­séklete.

Gyakorlati példák, esettanulmányok

Esettanulmány

Épület és határolószerkezetek. Egy, a szakér­tői felülvizsgálat előtt három évvel átadott, 12 lakásos budapesti társasház. Az épület négy lakószintes, alápincézett, monolit vasbe­ton vázas, a vázkitöltő külső falak kétoldalt vakolt, 30 cm vastag vázkerámia falazatok. A lakásokat az alsó szinteken erkélyekkel, a legfelső szinten tetőteraszokkal alakították ki.

Károsodások. A legfelső szinti lakás két lakó­helyiségében erős penészképződés. A kép bal oldalán látható piros karika egy olyan szer­kezetkialakítást jelöl, ahol a sarokablakok acélpillérhez csatlakoznak, e felett a két irány­ban beépített vasbeton kiváltógerenda hőszi­getelt, de a vasbeton előtetők és az attikafalak nincsenek hőszigetelve. A keletkezett penész­károsodás a képen látható.

A társasház utcai homlokzata.

A fenti. képen látható jobb oldali piros karika ugyanebben a lakásban, a gyermekszobában keletkezett penészképződés helyét jelzi.

Itt elsősorban a lapostető hőszigeteletlen attikafalának hő híd hatása („hűtőbordahatás”) mutatkozik meg a kapcsolódó külső falak és a tetőfödém csat­lakozásánál. A falsarokban itt is vasbeton pillért építettek be, de a derékmagasságában keletkezett penészcsík arra utal, hogy annak hőszigetelése nem megfelelő. Ebben az épületben kilenc helyen keletkezett penészkár, valamennyi a legfelső lakószinten.

Penészképződés a kiváltógerendán.

Penészképződés a gyermekszobában, a pozitív falsarokban.

A károsodások okai: A szerkezetkialakítás eleve magában hordozza azt a veszélyt, hogy a „pozitív” falsaroknál, a vasbeton sarokpillér és a homlokzatsíkból kinyúló, hőszigeteletlen vasbeton lemezszerkezetek sávjában idősza­kosan igen kicsi belső felületi hőmérséklet alakuljon ki. Ezt csak igen gondos tervezéssel és kivitelezéssel lehet elkerülni. A kivitelezést csupán olyan engedélyezési terv alapján vé­gezték, amely még az OTÉK szerint előírt két ­irányú metszetrajzokat és a hőtechnikai ellenőrző számításokat sem tartalmazta és egyéb­ként sem adott megfelelő támpontokat az épületszerkezetek hőszigetelésére vonatko­zóan. Márpedig a penészkárok elkerüléséhez egy ilyen épületnél (is) részletes kiviteli terv, minden eltérő szerkezeti csomópont átgondolt kidolgozása és természetesen ugyanilyen gon­dos kivitelezés szükséges.

A javítás módja: Lokális külső oldali hőszigete­lés nem lehetséges. Javasolt a károsodott szerkezetrészeken belső oldali „páragazdál­kodó” hőszigetelés (PromatectMC) beépítése és a helyiségek páraszabályozású szellőzte­tésének megoldása.

Esettanulmány

Épület és határolószerkezetek: Egy 2005 má­jusában elkészült, hagyományos szerkezetű, négyszintes (földszint, két emelet, tetőtér), 26 lakásos társasház. A homlokzati falak monolit vasbeton vázpillérek közötti, 30 cm vastag vázkerámia vázkitöltő falazattal készültek. A monolit vasbeton födémek koszorúgerendáit és a vázpilléreket 5 cm vastag, kétoldalt fa-gyapot lemezzel ellátott expandált polisztirolhab táblákkal hőszigeteltek. A padlásfödém részben ereszpárkányos kialakítású.

Az épület ereszpárkányos részlete.

A padlásfödém alatti penészesedés a kiváltógerendán.

A padlásfödém alatti penészesedés a kiváltógerendán, falsarokban.

Károsodások: Az épület legfelső szintjén több lakás helyiségeiben keletkezett – eltérő mértékű – penészkárosodás, de a legsúlyosabb penész­károk a homlokzati falak és a padlásfödém csat­lakozásánál jelentek meg.

A károsodás okai: A tervek felülvizsgálata során megállapítható volt, hogy a kiviteli terv­dokumentáció, ill. egyes szerkezeti részletraj­zok épületszerkezeti megoldásai, részletképzé­sei állagvédelmi szempontból nem megfele­lőek, azaz a tervezett megoldások nem bizto­sítják a szerkezetek és szerkezeti csatlakozások belső felületeinek olyan (a harmatponti hőmér­sékletnél nagyobb) hőmérsékletét, amely – átü­tési idényben tartósan, vagyis több napon keresztül törvényszerűen jelentkező kis külső levegő-hőmérsékleteken – elegendő a belső felületi páralecsapódás és (esetenként) a pe­nészképződés megakadályozására.

A homlokzati fal és a padlásfödém csatlakozása.

A fenti ábrán látható, hogy az ereszpárkány feletti, 5 cm vastag hőszigetelés, a búvótér feletti, 10 cm vastag hőszigetelés a talpszele­menhez csatlakozik és így annak sávjá­ban a zárófödém gyakorlatilag hőszigete­letlen, névleges hőátbocsátási tényezője, U = 0,92 W/m² K. A képen megfigyel­hető, hogy a penészképződés a padlásfödém és az ablak feletti vasbeton kiváltógerenda csatlakozásánál, a mennyezeten és a kiváltó­gerendán is bekövetkezett. Természetesen a külső „pozitív” falsarkok felett a hőhídhatás (és a károsodás) jóval erősebb mértékű.

A javítás módja: A padlásfödém külső részé­ben (párkánylemez és talpszelemen, valamint a padlásfödém szélső sávja) szórt cellulóz hőszigetelés juttatható (csövön) a szerkezet­be. Ezzel a párkánylemez felső oldali hőszigetelése is javul, de megszűnik a talpszelemen hőhídhatása is. Természetesen a vasbeton párkánylemez hűtőbordahatása ekkor is megmarad, de csökkentett mértékben, ami ele­gendő az állagvédelmi követelmények kielégí­téséhez, vagyis a penészkárok megszünte­téséhez.

Esettanulmány

Épület és határolószerkezetek: Egy 2002-ben épült négyszintes, négylakásos társasház. Az alápincézett épületben két-két földszinti, ill. kétszintes (emelet + tetőtér) lakást alakítot­tak ki. Az épület 30 cm vastag, kétoldalt nor­mál vakolatú, helyenként vasbeton pillérekkel erősített, „nútféderes” vázkerámia falazóelemekből épített külső falakkal és monolit vasbeton födémekkel készült. A homlokzati falakat a tervek szerint a födémek sávjában és a vas­beton pillérek külső felületein 5 cm vastag, faforgács lemezekkel társított expandált polisz­tirolhab lapokkal hőszigeteltek. A pincefalak vakolt lábazati szakaszát 7 cm vastag extrudált polisztirolhab táblákkal hőszigeteltek, de a nagy­részt fűtetlen pince feletti födém terv szerinti hőszigetelése nem készült el.

Károsodások: A földszinti és tetőtéri lakások­ban sok helyen keletkeztek penészkárok, fő­ként az épületsarkoknál, a homlokzati falak és födémek csatlakozási sávjában, a tetőtéri térd­falak és ferde falak csatlakozásainál, de még a földszinti lábazati falakon is. A lakástulajdo­nosok a hideg fal- és padlófelületekre panasz­kodtak.

Vizsgálatok: A felületihőmérséklet-mérések arra utaltak, hogy a homlokzati falak valamennyi lakószinten alul hőszigeteltek: a felületi hőmér­sékletek és a belső levegő-hőmérséklet közötti eltérés viszonylag nagy, 7 °C-os külső levegő­hőmérsékleten az „általános” falszakaszokon is elérte helyenként az 5-6 °C értéket, míg a „kritikus” helyeken („pozitív” falsarkok, vas­beton pillérek, fal-födém csatlakozások) nem volt ritka a 8-10 °C hőmérséklet-különbség sem. A földszinti lakások padlófelületén és a fal tövében mért felületihőmérséklet-mérések hasonló eredményre vezettek: itt a legnagyobb hőmérséklet-különbség elérte a 11 °C-ot.

A mé­réseket kedvező (7 °C-os) külső levegő-hő­mérsékleten végezték, a téli időszakban ennél 10 °C-kal kisebb átlaghőmérsékletek tartósan, több napig is előfordulnak, így nyilvánvaló, hogy az épület állagvédelmi és hőérzeti szem­pontból alkalmatlan. Az összesen 67 hőtérképből néhányat bemutatunk. Az emeleti, kétszintes lakások felső szintjén, a beépített tetőtérben is tapasztalhatók voltak felületi elszíneződések és mérhetők voltak rendkívül kis (a harmat­ponti hőmérséklethez közeli) felületi hőmér­sékletek a függőleges és ferde falak csatlako­zásánál.

A károsodások okai: Az épületsarkon csat­lakozó ablakok közötti vasbeton pillért a terv szerint 5 cm vastag HERATEKTA C3 táblákkal hőszigeteltek, azonban a képen látható elszíneződés (a fertőtlenített penészfoltok helyén) ezt megkérdőjelezte. Már a „kopogtatásos” ellenőrzés, ill. az ennek nyomán végzett feltárások során kiderült, hogy a hőszigetelés hiányos, ill. azt nem fordították rá az ablakok tokszáraira.

Penészfoltok nyoma a sarokpillérnél
oromfalak és ferde falak csatlakozásáról.

A pillér termovíziós vizsgálata (fenti kép) is igazolta ezt a feltételezést, hiszen a nappali-konyha helyiségben állandónak tekinthető ti= 24 °C belső levegő-hőmérséklet és 45-50 % relatív páratartalom esetén a harmatponti hőmérséklet ts = 11 -13 °C, azaz alig kisebb, mint a szinte tavaszias, te = 5 °C külső levegő-hőmérsékleten mért belső felületi hőmérsékleti értékek. Az már más, de ide tartozó kérdés, hogy a terv szerint hőszigetelt vasbeton pillér névleges hőátbocsátási tényezője, U = 0,74 W/m² • K, amely nem elfogadható érték.

Hőtérkép

A 30 cm vastag falszerkezetbe épített 25 x 25 cm-es vasbeton pillér nem hőszigetelhető 5 cm-nél vékonyabb táblákkal, ám ezt a tervezőnek is tudnia kellett volna. A tetőtéri lakásokban mért kis felületi hőmérsékletek kialakulásának okai az alul-hőszigetelt ferde falak és a 30 cm vastag váz­kerámia falazatok csatlakozásainál kialakuló hőhidak.

A javítás módjai: A homlokzati fal kiegészítő helyi hőszigetelése és a földszinti födém alsó hőszigetelése. Egyes helyeken „páragazdál­kodó” belső oldali hőszigetelés beépítése is szükséges.

Esettanulmány

Épület: Egy hagyományos építésű, háromlaká­sos társasház. A földszinten egy lakást, míg az emeleten és a beépített tetőtérben két lakást alakítottak ki. A felső lakások megközelítésére vasbeton szerkezetű külső lépcsőket építettek.

Épületszerkezetek

Külső falak: Az épületsarkokon és a homlok­zati falak felezőjében beépített monolit vasbeton pillérek között 30 cm vastag vázkerámia fala­zat, kívül 4 cm-es, vékonyvakolatos, expandált polisztirolhab hőszigeteléssel.

Pillérek, koszorúgerendák és kiváltók: Monolit vasbeton szerkezetek külső oldali, 5 cm-es, expandált polisztirolhab hőszigeteléssel.

Külső lépcsők: Egykarú, az épületsarokban közbenső pihenővel kialakított monolit vasbe­ton lemezlépcsők. A lépcsőlemezek gyámolítására az épületsarkon két, egymásra merő­leges monolit vasbeton konzolgerenda készült. A vasbeton konzolgerendák a sarokpillérekhez csak a gerendák fő vasbetéteivel kapcsolód­nak, mivel a szerkezetek közötti EPS hőszige­telő táblák a betonkapcsolatot nem teszik lemez, a pihenő és a rövid (5 fokos) lépcsőkar csatlakozásánál konzolos kialakítású rejtett vasbeton gerendával.

Károsodások. Az első állagkárosodások a nappalival és étkezővel egy légterű konyha homlokzati falának belső felületén, az épület­sarok környezetében, a beépített konyha­szekrény feletti falszakaszokon, ill. a konyha­szekrény külső és belső felületein keletkeztek.

Az épület a külső lépcsővel.

Penészképződés a konyhaszekrény felett.

Penészképződés a konyhaszekrényben.

A károsodások okai (tervezési hibák):

• a hőszigeteletlen külső lépcsőszerkezet kialakítása, közvetlen (emeleti pihenő) és közvetett összeépítésük (a konzolgerendák acélbetéteivel) a homlokzati falban lévő vas­beton szerkezetekkel (pillérekkel és koszorú­gerendákkal);
• a lakás helyiségeinek kiegyenlítetlen, szabá­lyozatlan szellőztetése;
• a táptalajnak tekinthető eredeti belső felületképzés (diszperzit festés).

Első javítás, korábbi szakértői vizsgálatok után a következő műszaki intézkedéseket hajtották végre:

• a hőhidas épületsarkok utólagos külső oldali hőszigetelése;
• a földszinti lakás konyhájában a szélső (ere­detileg a falsarokban elhelyezett) kony­haszekrény áthelyezése egy belső falhoz;
• a konyhai falsaroknál az eredeti műanyag alapú festés eltávolítása, festés szervetlen anyagú, páraáteresztő festékkel.
• különleges, „páragazdálkodó” belső oldali hőszigetelés (PromatectMC) beépítése a ká­rosodás helyén;
• a helyiségek kiegyenlített, szabályozott szel­lőztetésének megoldása.

Ezek az intézkedések sikertelennek bizonyul­tak, bár a belső felületi páralecsapódás és a penészkárok mértéke csökkent.

Esettanulmány

Épület és határolószerkezetek: Egy három­szintes (földszint + két emelet), részben alápin­cézett, hagyományos építésű lakóépület, két­oldalt vakolt, 30 cm-es vázkerámia falazatok­kal, monolit vasbeton födémekkel, erkélyekkel és előtetővel. Az egyik épületsarkon fémlemez burkolatú acéloszlophoz csatlakoznak a hom­lokzati üvegfalak.

Károsodások: Az épületben számos helyen volt penészkárosodás, ill. különösen kis belső felületi hőmérséklet. Ezek közül az egyik, ter­vezési hibából származó károsodást mutatjuk be. A képen látható, hogy a határolószer­kezetek (homlokzati üvegfalak, acél sarokosz­lop, vasbeton nyílásáthidaló és erkélylemez) csatlakozásánál, a mennyezeti sarokban erős, befelé csökkenő mértékű penészkárosodás keletkezett.

A károsodás oka

Az összetett hőhídhatásnak tulajdonítható penészesedést befolyásolhatják a következők:

• az épületsarokban csatlakozó üvegfalak, ill. az ezek csatlakozásánál beépített acél­oszlop (amely a külső oldalán, a fémlemez burkolat mögött hőszigetelt és maga az osz­lop is kihabosított, de ez nem csökkenti a hőhídhatást);
• az acéloszlop az 1. emeleten ismétlődik, és mindkét oszlop közvetlen kapcsolatban van a vasbeton erkélylemezzel, ami „átmenő” hőhidat jelent;
• a hőszigeteletlen vasbeton erkélylemez (egyben előtető) hőhídhatása.

Az épületsarokban beépített.

Penészképződés a mennyezeten.

Végül egy tanulságos és kirívó eset, amely a médiában a „Penészvirágok 16 millióért” címmel híresült el.

Esettanulmány

Az események leírása: A történet 2007 már­ciusában kezdődik egy vidéki városban, 2006-ban átadott többszintes lakóparki épület egyik tetőtéri lakásában. A tulajdonos a határoló­szerkezetek hiányos és hibás hőszigeteléséről és páralecsapódásról panaszkodik a beruhá­zónak írt levelében, és közli, hogy a kivitelező korábban csupán látszatintézkedéseket tett. Novemberben már beázások, páralecsapódá­sok, nagy páratartalom, penészkárok bővítik a hibalistát. A hibás hőszigetelést még a be­ruházó szakértője (!) is megállapítja, és jegyzőkönyvben rögzítik a helyreállítási munkák azonnali megkezdését. Intézkedés azonban nem történik, csak a penészkárok terjedése tapasztalható a lakásban.

A tulajdonos decemberben egészséges gyer­meket szül. A gyermekorvos határozottan ellenzi, és egészségre károsnak tartja, hogy az újszülött penészgombával fertőzött lakás­ban éljen. Később az ÁNTSZ ugyanezt írásban is megerősíti. Decemberben a károsodások helyei szaporodnak, mértékük növekszik, intézkedés nem történik. A károsodások a lakás valamennyi helyiségére és valamennyi határolószerkezetre kiterjednek.

A tulajdonos 2008. januárban és februárban újabb levelekkel bombázza a beruházót és kéri a helyreállítási munkák elvégeztetését más kivitelezővel. „Baráti” (aljas) tanácsként tapja lett, majd egy kudarcba fulladt békéltetői eljárás után a Hír TV júniusi Panaszkönyv című műsorában kísérlik meg kideríteni, hogy – az etikátlan lakáseladáson kívül – milyen esélyei vannak egy ilyen lakás tulajdonosának. A műsorba behívott sztárügyvéd kissé tanács­talan, ill. a békéltetés pártján áll. A beruházó cég külföldön tartózkodó vezetője telefonon mindent megígér, hazaérkezése után azonban csak fenyegetőzik, mivel nem tetszett neki a műsor.

A második sikertelen békíttető tárgyalást követően a tulajdonos ügyvédhez fordul és szakértőt bíz meg. A szakértő a javítási költ­ségek összegét 3,65 millió forintban állapítja meg. Ez az ár nem tartalmazza a költözködés­sel járó költségeket és a kártérítéseket, vala­mint az albérlet díját. Közbejön a nyári uborkaszezon, senki nem akar tárgyalni a jövőről. A megállapodás csak szeptemberben várható, ha lesz ilyen. Ha nem, indulhat a beláthatatlan idejű pereskedés. És növekedhet a károsodás mértéke, hiszen az egy folyamat. Addig a tulajdonosok penészölő szerekkel igyekeznek maguknak és csecsemőjüknek megfelelő körülményeket kialakítani.

Probléma, hogy a lakás az osztatlan közös tulajdon része, így a helyreállítást csak az ere­deti kivitelező végezheti. Amelyik a képeken látható károkért felelős. Kecskére a káposztát. Kontárra a szakszerű munkát. A pereskedés 2010-ben is folyamatban van, felújítás, helyreállítás, kártérítés nincs napiren­den.

A képeken csak a teljes képtár töredékei!

Penészképződés, ahol a fal, a födém,
az erkélylemez és az erkélyajtó csatlakozik.

Penészképződés a lábazaton.

Penészképződés a fal és a nyílászáró csatlakozásánál.

Penészképződés a konyhabútor felett.

Az acélgerendás padlásfödém hiányos hőszigetelése.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár

A károsodások okai

A tetőtér-beépítéseket határoló szerkezetek (térdfalak, ferde falak, zárófödémek) legtöbb esetben a következő okok miatt károsodnak.

Károsodások okai:

• páratechnikai szempontból hibás réteg­felépítés;
• hőtechnikai szempontból hibás rétegfelépí­tés („alul hőszigetelés”);
• alkalmatlan hőszigetelő anyagok hasz­nálata;
• alkalmatlan páravédelmi anyagok hasz­nálata;
• a szerkezet nem megfelelő szellőztetése, vagy a kiszellőztetés hiánya;
• a hőhidak erőteljes hatása;
• a filtrációs (a nyílászárók élei mentén fel­lépő) hőveszteséget növelő beépítési mód, Hl. szerkezeti részletek.

Gyakorlati példák, esettanulmányok

A következő esettanulmányokban bemutatott tetőknél az előző fejezetben felsorolt okok közül itt több is szerepel, ezekre az egyes károsodott tetők bemutatásánál hivatkozunk.

Esettanulmány

Épület: A budai Vár egyik utcájában található az a kétszintes társasház, amelynek felső szintjét és magastetőjét mutatja a kép. Az épület középső szakaszán építették be a tető­teret, előzetes szerkezeti és faanyagvédelmi diagnosztika és tervek nélkül. A beépítés során az eredeti (sok helyen már hibás) tetőfedést nem javították, csak tetőablakokkal törték át azt.

Az épület felső szintjei (részlet).

A tetőtér-beépítést hatá­roló ferde falak rétegrendje a kö­vetkező:

• meglévő kettős hódfarkú égetett agyag cserépfedés;
• meglévő tetőlécezés;
• hővisszaverő bevonattal ellátott, szőtt („zsákszövésű”) polipropilén tetőfólia alulról beépítve, a tetőlécezéshez, ill. a szaru­fákhoz szegezés rögzíti;
• 10 cm vastag üveggyapot filc hőszigetelő réteg: a szarufák között, közvetlenül a tető­fóliához csatlakoztatva;
• 4 cm vastag expandált polisztirolhab lemez hőszigetelő réteg a szarufák között, alsó oldalon huzalrögzítéssel;
• alufólia kasírozású párazáró fólia;
• bezárt levegőréteg (kb. 13 cm), a burkolatot tartó, szarufákhoz rögzített, sajtolt alumínium tartóbakokkal;
• sajtolt alumínium rögzítő vázszerkezet;
• gipszkarton burkolat;
• tapétázott felület.

Tetőcserép, lécezés és tetőfólia.

A szerkezet felső rétegei.

A szerkezet felső rétegei.

A párazáró fólia beépítési módja.

Károsodások: A lakástulajdonosok az első téli üzemeltetéskor károsodást még nem tapasztal­tak, de a lakás helyiségei kifűthetetlenek voltak.

A károsodások okai:

• a kialakított rétegrend nem megfelelő, mivel nincs kiszellőztetett levegőréteg, ez rontja a nyári hővédelem (a felmelegedett tetőhéjalás alatti szerkezetek, ill. a belső tér hőmérsékletének csillapítása) hatásfokát, valamint nehezíti a tetőfedésen és tetőfólián (esetleg) átjutó, ill. a belső térből (pára­diffúzió révén) a szerkezetbe jutó nedves­ség eltávolítását;
• a kialakított rétegrend alkalmatlan, mivel a nem vízhatlan tetőfedésen átjutó csapa­dék és (megolvadt) porhó elvezetését a tetőlécezés gátolja, az időlegesen megrekedt nedvesség pedig a léceket hosszú távon károsítja;
• a szarufák közötti hőszigetelés testsűrűsége kicsi, könnyen összenyomható üveggyapot szarufák felső síkjáig, páraáteresztő alátétfólia beépítése, ellenlécezés, lécezés és tetőfedés visszaépítése, be- és kiszellőzőnyílások kialakí­tása, bádogos szerkezetek cseréje.

Esettanulmány

Épület: Egy 2005-ben átadott, 154 lakásos pesterzsébeti társasház 19 db tetőtér-beépítéses lakása, amelyek kifűthetetlenek voltak, sok helyen páralecsapódás és penészképződés keletkezett a határolószerke­zetek belső felületein.

Az épület építése.

Határolószerkezetek: A tetőtér-beépítést hatá­roló ferde falak feltárt rétegrendje (a szerkezet hőátbocsátási tényezője, U = 0,50 W/m² K):

• BRAMAC betoncserép fedés;
• tetőlécezés 1″-os deszkából;
• ellenlécezés 1″-os deszkából;
• alufólia kasírozású tetőfólia (alátéthéjazat) a hőszigetelésre fektetve;
• 10 cm vastag üveggyapot filc hőszigetelő réteg a szarufák között;
• monolit vasbeton lemez ferde fal;
• felületképzés (simítás és tapéta).

A tetőtér-beépítést határoló térdfalak réteg­rendje (a szerkezet hőátbocsátási tényezője, U = 0,87 W/m² K):

• homlokzati vékonyvakolat;
• 4 cm vastag expandált polisztirol hablemez hőszigetelés;
• monolit vasbeton térdfal (26 cm);
• felületképzés (simítás és tapéta)

Az elkészült épület.

A tetőtér-beépítést határoló padlásfödém réteg­rendje (a szerkezet hőátbocsátási tényezője, U= 1,00 W/m2 – K):

• 4,5 cm vastag polifoam apríték lemez hőszi­getelés (az épület átadása után, reklamáció után beépített lemezek);
• monolit vasbeton födémlemez (23 cm);
• felületképzés (simítás és tapéta).

Károsodások: A lakások helyiségei a radiátor­cserét követően sem voltak kifűthetők, a ha­tárolószerkezetek csatlakozásainál erős belső felületi páralecsapódás és penészedés követ­kezett be.

A károsodások okai:

• a könnyen összenyomható, azaz ide nem megfelelő üveggyapot hőszigetelő filceket úgy „nyomták be” a szarufák közé, hogy felettük átszellőztetett levegőréteg kialakítá­sára a legtöbb szarufaközben esély sem volt;
• a BRAMAC rendszerben előírt 30 mm magas tetőléceket és 50 mm magas ellen­léceket mindkét esetben 1″-os (24 mm magas) típuslécekkel helyettesítették, vagyis hatékony szellőztetés az ellenlécek sáv­jában sem alakulhat ki, mivel a beszellőztetés mértéke erősen aggályos, a kiszellőztetés mértéke pedig az előírtnak mind­össze 34 %-a;
• a hőszigetelést egyes szarufaközökben hé­zagosan helyezték el, ill. helyenként a felső 50-100 cm-es szakaszon egyáltalán nincs hőszigetelés. Ez különösen a szarufatoldá­soknál (a szomszédos félszarufák között), valamint az élszaruknál fordul elő;
• a ferde falak és a padlásfödém hőszigete­lése sehol sem csatlakozik egymáshoz, hiszen elválasztja őket a hőszigeteletlen talp­szelemen (Ezeken a tető­sávokon a szerkezet névleges hőátbocsá­tási tényezője, U = 0,93 W/m2 K;

Ferde fal és padlásfödém csatlakozása.

Ferde fal és padlásfödém csatlakozása épületsarkon.

Ferde fal és padlásfödém csatlakozása.

• a tetőfedés alatti, 0,15 mm vastag, erősített alumínium alátétfólia alkalmatlan közvetle­nül a tetőfedés alatt elhelyezve, mivel pára­fékező rétegként működik;
• a több helyen sérült alátétfóliát sehol sem csatlakoztatták az épületszerkezetekhez (pl. a falakhoz, a tetőablakokhoz, a tetőhéjalást áttörő csővezetékekhez), ezek a helyek így potenciális tető beázási helyekké váltak;
• a térdfalak és a padlásfödém lényegében nincs hőszigetelve;
• a hőképernyős (termovíziós) ellenőrzés eredményei szerint a füg­gőleges és ferde falszakaszok csatlakozásánál, valamint a pozitív térdfalsarkoknál megengedhetetlenül kicsik a felületi hőmérsékletek, 23-24 °C belső és 2-3 °C külső levegőhőmérsékletnél. Ezek az értékek a helyszíni vizsgálat során mért 52 %-os belső relatív páratartalomnál kisebbek a harmatponti hőmérsékletnél, vagyis a belső felületi páralecsapódás már ilyen külső hőmérsék­leten is bekövetkezhet. Ez pedig a pené­szedés egyik feltétele. Fagypont alatti külső levegőhőmérsékleten az időszakos párale­csapódás és penészképződés rendszere­sen bekövetkezik és idővel – a szerkezetek folyamatos elnedvesedése miatt – kiterjedése és erőssége növekszik. Egyébként a kis belső felületi hőmérsékletek önmagukban is károsak az egészségre („hidegsugárzás” és hatásai), vagyis a kivitelezett megol­dások épületszerkezeti, állagvédelmi és hő-érzeti szempontból egyaránt rosszak. Meg­jegyezzük, hogy a képeken azért nem látható penészképződés, mivel a fotó­zás előtt 3 héttel a lakástulajdonos újra-tapétáztatta a helyiségeket. (Ezt a beruházó javasolta azzal, hogy így a lakás eladhatóvá válik.

Belső felületi hőmérsékletek.

Belső felületi hőmérsékletek a hálószobában.

A javítás módja: A padlásfödém fokozott hőszigetelése, a károsodott szerkezetrészeken belső oldali „páragazdálkodó” hőszigetelés, PromatectMC (Masterclima) beépítése.

További események: A károsodott lakások tulajdonosai perbe fogták az építésben közre­működőket. A per 4 éve zajlik, ez idő alatt a padlásfödémeket 20 cm vastag ásvány­gyapot hőszigeteléssel látták el, de a hőszige­telő filceket nem vezették át a talpszelemenek felett, azaz nem csatlakoztatták a ferde fal hőszigeteléséhez. A 2010. februárban készített fotókról leolvasható, hogy a penészedés nem szűnt meg.

Penészkárok az utólagos hőszigetelés után.

Penészkárok az utólagos hőszigetelés után 2.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár

A károsodások jellemző okai

A tetőfedések legtöbb esetben a következő okok miatt mennek tönkre:

• a tetőhéjalás aljzatának alkalmatlansága;
• tönkrement a tetőfedő elemek anyaga;
• nem megfelelő tetőfedő anyagok és elemek használata;
• a tetőhéjalás hibás beépítése;
• dilatációs hibák;
• a kiegészítő szerkezetek hibás kialakítása.

Gyakorlati példák, esettanulmányok

A következő esettanulmányokban bemutatott tetőknél az 5.fejezetben felsoroltak közül legalább két ok szerepel, ezért ezekre az egyes károsodott tetők bemutatásánál hivatkozunk.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Egy budapesti, 94 éve épült, ötszintes, a „Nagy Fehér Iskola” néven is ismert műemlék iskolaépület, kötőgerendás, állószékes fedélszékkel.

Károsodások: A tetőszerkezet elemeit meg­lepően jó, csak helyenként cserélendő vagy megerősítendő állapotban találták a szakem­berek, ám az eredeti cserépfedés, a későb­biekben nem odaillő és esetenként szaksze­rűtlenül beépített különféle tetőhéjazat pótlások, valamint a bádogosszerkezetek siralmas állapotban voltak. A tetőhéjalás és a padlás­födém több helyen beázott, a felújítás nem volt tovább halasztható.

A károsodások okai:

• a lécezés erős alakváltozása, lehajlása, ennek következtében a hornyolt cserép­fedés megnyílása, tető beázások;
• helyenként a cserepek kifagyása;
• a horganylemez kiegészítőszerkezetek erősen deformálódtak vagy teljesen tönkre­mentek, az eresz leázott.

Károsodott lécezés és tetőfedés.

Hornyolt cserepek kifagyása.

A javítás módja: Fontos volt, hogy a felújítás során ne csak az eredeti, 2500 m² felületű kettős hódfarkú cserépfedés újuljon meg, de annak részletképzése is hasonló legyen a 94 év előtti állapothoz. Ezért esett a választás a TONDACH rendszerre, amelynek gazdag ter­mékválasztéka lehetővé tette a megfelelő színű és méretű tetőcserepek kiválasztását, és a „gombos” gerinccserepekkel is megköze­líthették az eredeti, cserépdíszes gerincképzést.

Tetőfedés részlete, ereszleázás.

Tetőrészlet felújítás után.

A felújított tető.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Egy budapesti föld­szintes áruház, korcolt bevonatos fémlemez fedésű dongatetővel, polikarbonátlemez-betét felülvilágítókkal. A fedés három szakaszra osztható: síklemez sávfedés a felül­világítók szegélyezésénél, alacsony, ill. mere­dek hajlású korcolt szalagfedések a dongán.

Károsodások:

• a fémlemez fedés bevonata felrepedt, fel­vált, lehámlott;
• a fémlemez fedés a tetősíkon az egymás­ra merőleges korcok csatlakozásánál felrepedt, a korcok kigörbültek, felnyíltak, a fedésen repedés képződött;
• a tető rendszeresen beázott, mert a repe­dések és korccsatlakozások környezeté­ben sikertelenek voltak a kittes javítgatások.

A károsodások okai:

• alkalmatlan lemezbevonat;
• a fedés lejtésirányú hőmozgását gátolta a keresztirányú korc;
• elmaradt a fedés alatti levegőréteg át szellőztetése.

A tető részlete

Lepusztuló lemezbevonat

A javítás módja: A tetőhéjazat átfedése ragasz­tott EPDM lepelszigeteléssel.

A felújítás 2010 szeptemberéig nem kezdődött meg, a repedések átfedésével próbálják meg­előzni a tető beázásokat.

Hossz- és keresztirányú korcolások deformációja.

Felrepedt korckapcsolatok „javítása”.

A tető képe 2010 szeptemberében.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Egy budapesti egész­ségügyi intézmény lapostetőjén található beépített felülvilágító építmények 30°-os hajlás­szögű, hőszigetelés nélküli vasbeton lemez tetőinek fedése. A tetőhéjalás nagy része álló­korcos horganylemez fedés, de a lapostetőhöz való csatlakozásnál forrasztott lemezsávot alakítottak ki.

Károsodások:

• a horganylemez fedés hullámosodása, megcsúszása a tetőgerincnél és alul, az állókorcok és a lemezek erős deformációja;
• a horganylemez fedés felrepedése az álló­korcos és forrasztott lemezszakaszok csat­lakozásánál tetőbeázások.

d

A lemezfedés hullámosodása és megcsúszása.

Kétféle fedésmód együttes alkalmazása.

A lemezfedés felrepedése.

A károsodások okai:

• kétféle lemezfedés együttes alkalmazása;
• nem megfelelő lemezvastagság;
• nem megfelelő rögzítés, helyenként a fedés „átszegezése”.

Felújított tető

A javítás módja: A lemezfedés elbontása, kiegészítő hőszigetelés beépítése, új fedés készítése ragasztott EPDM lepelszigeteléssel.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Egy iskolaépület oktatási szárnya feletti meredek hajlású tető, műpala méhsejtlemez fedéssel, horganylemez kiegészítő szerkezetekkel.

Károsodások:

• az ereszcsatornát takaró falambéria rend­szeres leázása;
• a tetőhéjazaton át a csapadékvíz bejutása a szerkezetbe, ill. a belső térbe;
• a horganylemez vápacsatorna erős defor­mációja, helyenként felrepedése a for­rasztási varratok mentén

A károsodások okai:

• a 10,5 m hosszúságú, dilatálatlan vápa­csatorna gátolt hőmozgása, feszültségek keletkezése a horganylemez szerkezetek csatlakozásainál;
• a vápabádog alatti deszkázat hiánya (csak lécezés készült);
• a vápacsatorna alatti bitumenes csupaszle­mez alátéthéjazatot nem vezették be a vápa­csatornába, ezért a tetőhéjazaton átjutó csapadékvíz a szerkezetbe, ill. a belső térbe került;
• a műpala fedés elégtelen (4-5 cm) taka­rása az oromszegélyen.

A javítás módja: A vápacsatorna elbontása, új csatorna készítése vápadeszkázatra fektetett, fekvőkorcokkal dilatált titáncink lemezből, a műpalafedés kiegészítése.

Vápacsatorna deformációja és felrepedése.

Vápacsatorna tetőléc aljzaton.

Vápacsatorna és oromszegély csatlakozása.

Vápacsatorna és ereszcsatorna csatlakozása.

Felrepedt vápacsatorna.

Felújított tetőfedés képe

A tetőtér-beépítés hibái

Azt gondolom, senki sem azért olvassa ezt a cikket, hogy az épülethibákban gyönyörködjön, hanem tanulni szeretne mások hibájából, ismerni szeretné a buktatókat, hogy azokat elkerül­hesse, mint szakember vagy mint építtető, esetleg már meglévő problémát, épületkárt szeretne beazonosítani.

Természetesen mindenki szeretné tudni, hogyan lehet az adott hibát gyorsan, hatékonyan, gazdaságosan kiküszöbölni. A tetőtér-beépítések hibáinak túlnyomó többsége páratechnikai problémákra vezethető vissza. Általánosságban elmondható, hogy a tető (beépített tetőtér) felújításánál a legkisebb gond a kiselemes fedés cseréje. A páratechnikai problémák, beázások megszüntetése minden esetben nagy ráfordítással jár, viszont hatékonyabban javítják a hőérzetet és csökkentik a fűtési költséget.

A páratechnikai hibák tipikus jelei:

• nedvesedés, vízcsöpögés, ami elsősorban télen, illetve hideg időben jelentkezik, akkor is, ha kint nem is esik az eső;
• a tetőtérben a levegő-hőmérséklet kisebb, mint a földszinten;
• hideg, szeles időben a tetőtér nem, vagy csak nehezen felfűthető.

A probléma két, egymástól merőben eltérő módon oldható meg:

A lakott tér felől egy új zárt réteg létrehozása fóliával, majd annak új álmennyezettel, burkolattal való eltakarása. Ez a megoldás csak akkor ad kielégítő eredményt (fűtésienergia-, esetleg fűtésszámla csökkenés), ha a tetőtér hőszigetelése kellő vastagságú és hibátlan állapotú, valamint a tetőfedés és az alátétfedés 100 %-ban megvédi a hőszigetelést a nedvességtől.

Más a helyzet, ha a tetőfedés és az alátéthéjazat állapota is hagy kívánnivalót maga után, illetve a hőszigetelés vastagsága nem kielégítő, és a beltér felé – pl. a belmagasság csökkenése miatt – nem növelhető a rétegrend, vagy a már lakott teret nem szeretnénk újra építési területté alakítani. Ebben az esetben a belső burkolat meghagyásával, csak a külső oldal felől fektetett változó párael­lenállású légzáró fólia (Delta®-Novaflexx) fektetésével, megfelelő légzáró csatlakozásokkal érhetünk el eredményt. Ezután építsük be a lehető legvastagabb hőszigetelést és az alátéthéjazatot.

Érdemes átgondolni, hogy mekkora feladat az alátéthéjazat cseréje. Az itt esetlegesen megspórolt néhány ezer, tízezer forint később újabb, akár többmilliós kiadást okozhat. Viszont egy jó döntéssel fűtési- és hűtésienergiát is megtakaríthatunk.

Melyek ezek a lehetőségek?

• hőszigetelő réteggel ellátott szélzáró alátéthéjazat (Delta®-Maxx Comfort);
• hővisszaverő bevonattal ellátott szélzáró alátéthéjazat, hőmembrán (Delta®-Maxx Titán);
• szélzáró alátéthéjazat, energiatakarékos membrán (Delta®-Maxx Plusz).

A sor folytatható, és mindenkinek magának kell megtalálnia az optimálisát.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár

A tetőterasz állandó emberi tartózkodásra szol­gáló, burkolattal ellátott, hasznosított lapostető, amely alatt fűtött tér van. Terasz sokféle készül: kicsi, nagy; egyszerű és bonyolult alaprajzú; külső, belső víz elvezetésű; korláttal vagy mell­védfallal kialakított; ragasztott vagy rugalmas ágyazású burkolattal ellátott stb. Mindegyik­ben közös azonban, hogy a terasz rendkívül bonyolult épületszerkezet, és ennek is tulajdo­nítható, hogy teraszaink sajnos sok-sok hibával készülnek.

A „teraszbetegségek” főbb okai a következők:

• hibás rétegfelépítés: alkalmatlan anyagok használata, a szerkezet elnedvesedése,  vízelvezetési hibák;
• a növényzet megtelepedése;
• a teraszburkolatok hibás kialakítása.

Hibás rétegfelépítés

A terasztetők rétegfelépítésére vonatkozó leg­fontosabb követelmények:

• a burkolaton átjutó csapadékvíz elvezetése (pl. felületszivárgóval vagy vízáteresztő, és a víz elvezetésére is alkalmas aljzattal);
• a csapadékvíz elleni szigetelés megfelelő (előírt mértékű) lejtése;
• a szerkezet előírt mértékű hőszigetelése;
• páratechnikai szempontból megfelelő réteg­rend;
• káros mértékű hő híd hatások elkerülése.

A következő esettanulmányban olyan terasz­tetőt mutatunk be, amely a felsorolt követel­mények egyikének sem felel meg.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Egy budapesti társas­ház koporsófödémén létesített, fordított réteg­rendű terasztető.

Károsodás: A fenti ábra bal oldalán látható réteg­felépítésű tető a mellvédfal mentén beázott, ill. a mennyezeten és a ferde falfelületen a pára lecsapódott.

A károsodások okai:

• a csapadékvíz elleni szigetelésre nem készült lejtést adó réteg;
• a terasztető hőszigetelése 5 cm vastag expandált polisztirolhab lemez, a szerkezet hőátbocsátási tényezője, U = 0,83 W/m² • K (előírás: U_max = 0,25 W/m² • K);
• a csapadékvíz elleni szigetelés nem meg­felelő minőségű bitumenes lemezekből, lábazatszigetelés nélkül, a mellvédfal csatlakozásánál nem vízhatlan lemezkapcsola­tokkal készült;
• a szerkezeten belüli vízelvezetés nincs megoldva, nem készült lejtést adó réteg és felületszivárgó a hőszigetelő réteg felett, a szerkezet elnedvesedett, a hőszigetelés víztócsában áll;
• a mellvédfal erős hőhídhatást okoz („hűtő­bordahatás”).

A javítás módja: Valamennyi szerkezeti réteg elbontása a vasbeton födémlemezig, új terasz­szigetelés és burkolat készítése, a terasz kijárati ajtajának cseréje a tetőszerkezet vastag­ságnövekedése miatt.

Feltárás.

4.2.2. A növényzet megtelepedése

Első olvasásra talán meghökkentőnek tűnik a terasztetők burkolatának elgyomosodása, növényzet megtelepedése, a valóságban azon­ban számos példát láthatunk rá. A növényzet megtelepedésének oka legtöbbször a ragasz­tott burkolatok nem megfelelő vízzárósága, ül. a burkolat aljzatának rossz minősége (pl. felülethiányos vagy gyenge szilárdságú, porló ágyazóhabarcs). A burkolat hézagain átjutó, az aljzatban megrekedő víz és szennyeződés kiváló táptalaj a gyomnövények, esetenként bokrok és cserjék megtelepedésé­hez. Az ún. rugalmas ágyazatú (pl. kőzúzalékba fektetett), nyílt hézag­képzésű burkolatoknál a növényzet megtele­pedésének veszélye értelemszerűen foko­zottabb.

Gyom növényzet megtelepedése a ragasztott lapburkolaton.

Esettanulmány

Épület: Egy kétszintes, hagyományos szerke­zetű üdülőépület, ahol a teljes lapostető tető­teraszként lett kialakítva.

Tetőszerkezet: Egyhéjú, egyenes rétegrendű, külső víz elvezetésű, ragasztott lapburko­latú teraszt tömör mellvédfalakkal határolták.

Növényzet megtelepedése a ragasztott lapburkolaton

A teraszburkolat eredeti állapota.

Károsodások: A cementhabarcsba ágyazott nagyméretű mozaiklap teraszburkolat több helyen felvált. Kisebb felületeken már koráb­ban is cseréltek lapokat a burkolaton. Egy helyen, a mellvédfal mentén a lapok össze­törtek, felemelkedtek a tetősíkból és a repedé­sekben növényzet telepedett meg. A tetőszerkezet több helyen beázott.

A károsodások okai: A képeken nem látszik, de korábban az épület gondnoka rendszere­sen irtotta a mellvédfal túloldalán, az eresz­csatorna mentén megtelepedett növényzetet, eltávolítva a kisebb cserjék és egy facsemete tetősík feletti részeit. A nagyobb növények gyökerei azonban ennek ellenére tovább éltek, fejlődtek. A terület feltárása,később, a te­raszburkolat elbontása során megállapítható volt, hogy a burkolat ágyazó rétege cement­szegény, porló, kézzel könnyen bontható, amelyben a gyökérzet fejlődése, terjedése ellenállásba ütközött ugyan, de a növekedő gyökerek feszítő ereje hamarosan megrongálta a burkolatot. A legnagyobb mértékű károso­dás helyén a legvastagabb gyökér maximális átmérője 35 mm volt.

A javítás módja: A felülvizsgálat, a lapburko­lat elbontása során megállapították, hogy a burkolat alatti betonaljzatra készített eredeti bi­tumenes lemez csapadékvíz elleni szigetelés szinte tökéletesen sík, lejtése 1,5 %-os, és a te­tőfelület nagy részén kielégítő az állapota. Ezért a szigetelés felújítására elegendőnek lát­szott egy réteg jó minőségű, 4,5 mm vastag, poliészterfilc hordozórétegű, SBS modifikált bitu­menes lemez beépítése a vízfolyással párhu­zamos átlapolásokkal.

Az új, műkő koptató réteges beton járólapokat a lemez átlapolások közé fektetett, 10 x 2 cm keresztmetszetű extrudált polisztirolhab lemezsávokra fektették, hogy a burkolólapok között átjutó csapadékvíz szabadon lefolyhasson. A felújítás során a tönkrement ereszszegélyeket, ereszcsatorná­kat és lefolyócsöveket is kicserélték titáncink lemezből készített szerkezetekre.

Tönkrement teraszburkolat.

A gyökérzet bejutása a szerkezetbe.

Új burkolat készítése.

A burkolatok hibás kialakítása

Az egyik gyakran előforduló hiba a belső és külső padlóburkolatok szintjének „negatív” eltérése, vagyis a teraszkijáratnál a terasz­burkolat szintje magasabb, mint a belső padlóburkolaté.

Az ok egyszerű: a belső padlószerkezet álta­lában nem vastagabb 12- 16 cm-nél, hiszen itt legtöbbször csak vékony, 2-4 cm úsztató-réteg, valamint a padlóburkolat és 8-12 cm aljzata képezi a teherhordó szerkezet feletti rétegek vastagságát. Ugyanakkor a terasz­födém teherhordó szerkezete feletti rétegek (lejtést adó réteg, hőszigetelés, csapadékvíz elleni szigetelés, teraszburkolat és aljzata) vastagsága a mai hőszigetelési igények miatt akár 28-32 cm-re is adódhat. Ha tehát a belső és külső teherhordó födémlemez vastagsága és beépítési szintje azonos, egy olyan „lépcső”, „negatív vízküszöb” alakul ki a teraszajtónál, amely a csapóeső ellen nem véd megfelelően.

Többféle megoldás van, pl.:

• a belső födém vastagítása (pl. feltöltéssel);
• a teraszfödém teherhordó szerkezetének „lesüllyesztése”;
• a teraszajtó küszöbe mentén folyóka be­építése (ez csak csillapítja a csapóeső hatását).

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár

Az ún. egyhéjú lapostetők szigetelése a leg­kényesebb és legigényesebb feladat, mivel az egymásra épített vagy egymáshoz csatlakozta­tott, eltérő fizikai és épületfizikai jellemzőjű szerkezeti rétegek és kiegészítő szerkezetek a közel vízszintes tetőfelületet érő külső hatá­sok miatt (fokozott hőterhelés és hőmozgás, UV sugárzás, elszennyeződés és a vízmegállás veszélye, fagyveszély stb.) különösen gondos szerkezettervezést és kivitelezést igényelnek. Ennek tulajdonítható, hogy a tervezési és ki­vitelezési hibák gyakrabban bekövetkeznek, mint más épülethatároló szerkezeteknél.

A leg­jellemzőbb hibák okai lehetnek:

• nem megfelelő belső nedvesség elleni védelem;
• alkalmatlan szigetelőanyagok használata;
• tetőszigetelő rétegek kúszása;
• vízelvezetési hibák;
• növényzet megtelepedése;
• rögzítési hibák;
• dilatációs hibák;
• szigetelőanyagok öregedése.

A nem megfelelő belső nedvesség elleni védelem

Az alkalmatlan rétegfelépítés leggyakrabban a csapadékvíz elleni szigetelések nem megfe­lelő belső nedvesség elleni védelmében, ún. páradiffúziós károsodásban nyilvánul meg. Ezek a károsodások elsősorban az egyenes rétegrendű lapostetők külön védelem nélküli csapadékvíz elleni szigeteléseinél fordulnak elő.

Ennek lehetséges okai:

• párazáró réteg hiánya;
• nem megfelelő párazáró réteg beépítése;
• gőznyomást kiegyenlítő réteg hiánya;
• nem megfelelő gőznyomást kiegyenlítő réteg beépítése;
• nem megfelelő páraelvezetés és kiszellőztetés.

A felsorolt hibák közül akár egyetlen is ele­gendő ahhoz, hogy a csapadékvíz elleni szige­telés károsodjon (felválás, felpúposodás, hólyag- és hullámképződés, levegő- és vízzár­ványok keletkezése stb.) vagy teljesen tönkre ­menjen (átlyukadás, átrepedés). A felsorolt károsodások oka, hogy a nyári napsütés hatására a csapadékvíz elleni szigetelés alatt megrekedt nedvesség, víz időszakosan gőz halmazállapotba kerül, és a gőznyomás hatá­sára a szigetelés gyenge pontjai felválnak, amely értelemszerűen a lemezfelület meg­növekedését, ezzel egyidejűleg a szigetelőle­mez elvékonyodását okozza. Ráadásul ez a folyamat ismétlődő, ami a szigetelés korai fáradását, élettartamának csökkenését vonja maga után.

PVC lemezszigetelés felhólyagosodása.

Fényvédőmázas bitumeneslemez szigetelés felhólyagosodása.

Műanyaglemez-szigetelés átlyukadása.

A nem megfelelő belső nedvesség elleni védelem gyakran nem csak a csapadékvíz elleni szigetelést károsítja, hanem a tetőszer­kezeti rétegeket is elnedvesíti. Ha a hőszige­telés nedvességre érzékeny, vízfelvevő képessége jelentős, a szerkezet hőszigetelő képessége csökken.

Esettanulmány

Épület: Egy budapesti óvodaépület.

Károsodás: A csapadékvíz elleni bitumenes­lemez-szigetelés erősen hólyagos, hullámos, ezért a lemez átlapolások helyenként szétvál­tak. A feltárás során kiderült, hogy a szigetelés alatti hőszigetelés 8 cm vastag, erősen nedves, porló perlitbeton.

Csapadékvíz elleni szigetelés károsodása.

Elnedvesedett perlitbeton hőszigetelés.

A károsodás oka: A nem megfelelő belső ned­vesség elleni védelem (gőznyomást kiegyen­lítő réteg és páraszellőzők hiánya) következté­ben a szerkezetbe jutó és ott bezárt nedves­ség a nagy vízfelvevő képességű perlitbeton hőszigetelésben rekedt és annak hőszigetelő képességét lerontotta.

A javítás módja: A csapadékvíz elleni szigete­lés felvágása, perforálása, lépésálló kőzet­gyapot kiegészítő hőszigetelés és új csapadék­víz elleni szigetelés készítése. A nem megfelelő belső nedvesség elleni védelem oka esetenként a hanyag, szaksze­rűtlen kivitelezés is lehet. A csapadékvíz elleni szigetelésen ugyan bejelölték a páraszellőző helyét, de a szige­telést nem perforálták. Ilyen módon a páraszel­lőző nem működik, csupán „tetődísz”.

Páraszelőző hibás beépítése.

Csapadékvíz elleni szigetelés felgyűrődése.

Alkalmatlan szigetelőanyagok használata

Noha a vízszigetelő lemezek termékválasztéka igen gazdag, gyakran előfordul, hogy a vállal­kozók nem az adott tetőszerkezet jellemzőiből, vagy – felújítás esetén – a meglévő csapadék­víz elleni szigetelés károsodási módjából in­dulnak ki. Választásukat kizárólag a szigetelő­termékek ára befolyásolja, és ezt általában akkor tehetik meg, ha nincsenek tervek.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Budapesti oktatási épület földszintes épületszárnya, bitumenes lemez csapadékvíz elleni szigetelésű, belső víz elvezetésű, nem járható lapostető.

Károsodás: A csapadékvíz elleni szigetelés fel­újításakor beépített új szigetelés a tetőfelületen feltorlódott, felgyűrődött, az attikafal koronáján átrepedt.

Tönkrement attikafal lefedés.

A károsodás okai: Az új szigetelést a célra alkalmatlan minőségű oxidált bitumenes záró­lemezekből készítették egy rétegben, perem­rögzítés nélkül. A szigetelési terv nélkül dol­gozó kivitelező nem vette figyelembe az ere­deti tetőszigetelő rétegek mozgását, elkúszását, ennek következménye volt a szigetelés károso­dása, helyi tönkremenése.

A javítás módja: Kavics leterhelésű EPDM lepelszigetelés beépítése peremrögzítéssel.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Budapesti többlaká­sos lakóépület, bitumenes lemez csapadékvíz elleni szigetelésű, belső víz elvezetésű, nem járható lapostető.

Károsodás: A csapadékvíz elleni szigetelés felújításakor beépített új szigetelés a tetőfelüle­ten sok helyen átrepedt. A repedések „javí­tása” bitumenes kitt kenéssel nem volt ered­ményes, és rendre újabb repedések keletkez­tek.

A károsodás okai: Az új szigetelést alkalmatlan minőségű, 3 mm vastag oxidált bitumenes zárólemezekből készítették, egy rétegben. A kivitelező nem vette figyelembe az eredeti csapadékvíz elleni szigetelés károsodási okait: a tetőszigetelő rétegek mozgását, elkúszását, elnedvesedését,a szigetelés alatti expan­dált polisztirolhab hőszigetelő lemezek zsugo­rodását. A zsugorodás és kúszás hatására megnyílt hézagok tágassága helyenként elérte a 40-50 mm-t is.

Szigetelőlepel kiterítése.

A felújított tető képe.

Csapadékvíz elleni szigetelés szakszerűtlenül javított repedései.

Hézagképződés a hőszigetelő táblák csatlakozásánál
a vízszigetelés repedéseinek kereszteződésében.

A javítás módja: Filcalátétes, sávos ragasztás­sal rögzített EPDM lepelszigetelés beépítése peremrögzítéssel, páraszellőzőkkel. A ragasz­tásos rögzítést az indokolja, hogy a födém­szerkezet teherbírási tartaléka nem ismert, leterheléses rögzítés nem tervezhető.

Évtizedekkel ezelőtt divatossá vált a szórt poliuretánhabból készített „egyesített hő- és víz­szigetelés”. Sajnálatos módon bizonyos vállal­kozók manapság is ezt tartják a csapadékvíz elleni szigetelések hatékony felújítási módjá­nak és mindent megtesznek a módszer elter­jedéséért.

Az eljárás lényege, hogy a PUR habot három­négy rétegben, rétegenként kb. 1,5 cm vastag­ságban hordják fel az aljzatra úgy, hogy a ré­tegek testsűrűsége (egyben nyomó- és nyíró­szilárdsága) alulról felfelé növekszik. Végül az elkészült 4-6 cm vastagságú habréteg felületére fényvédő mázat hordanak fel.

A szigetelési eljárásnak számos esetenként nehezen teljesíthető – feltétele van: pl. a tökéle­tesen tiszta és repedésmentes, minimális alak-változású (lehajlású) vasbeton födémaljzat, a komponensek pontos keverési aránya, az aljzat- és levegő-hőmérséklet szúk határértékei, szélcsend, egyenletes rétegvastagság, az egyes rétegek felhordásának pontos időzítése, a fényvédő máz felújítása két-három évenként. Utóbbi követelmény teljesítése általában elmarad, mivel ez – karbantartási szerződés hiányában – az épület üzemeltetőjétől függ.

Ha a csekély szilárdságú szigetelőhabot alkal­matlan aljzatra hordjuk fel, a szerkezet alakvál­tozásait nem tudja követni, és felválik, átreped. Ha pedig elmarad a védőmáz felújítása, hamarosan bekövetkezik a felső habréteg kor­róziója, pusztulása. Mindkét hatásról tanúskodik: a szigetelést rugalmas alumínium trapézlemezre hordták fel (a felületen leolvas­hatók a trapézhullámok nyomvonalai) és a fény­védő máz felújítása is elmaradt.

Esettanulmány

Épület: Egy budapesti óvodaépület.

Károsodás: A PUR-hab hőszigetelés (mint az első felújításkor felhordott csapadékvíz-szige­telés és kiegészítő hőszigetelés) a tetőfelületen sok helyen felpúposodott, kisebb, nagyjából korong alakú felületeken felvált. A nagyobb fel-púposodásokon esetenként a felső hab­réteg átrepedt. Ugyanez a jelenség sokkal erőteljesebben következett be az attikafalak mentén, ill. az attikafalak belső felületére fel­hordott habrétegeknél, valamint a tetősarkok­ban, a víznyelők környezetében.

Az attika­falakon általánosan tapasztalható a habrétegek megcsúszása, redőképződése, esetenként átrepedése. Általában tapasztalható, hogy a felpúposodás a felső habrétegben következett be, de a feltárás során tapasztal­ható volt az is, hogy az egyes habrétegek ta­padása egymáshoz, a bitumenes lemezhez nem megfelelő, a rétegek könnyen elválaszt­hatók egymástól. Később BITULAX szórt szige­teléssel kísérelték meg a PUR-hab réteg „megerősítését”, amely azonban a tetőfelület egy ré­szén tönkrement. Az épület több helyen beázott.

Tönkrement szórt poliuretánhab egyesített hő- és csapadékvíz-szigetelés.

A károsodás oka: Alkalmatlan aljzatra (az ere­deti, károsodott NEOACID szigetelésre) nem megfelelő technológiával felhordott, a függő­leges felületeken megfolyt, szórt habréteg rész­legesen tönkrement.

Alkalmatlan bevonatszigetelés

A bevonatszigetelések (kent vagy szórt szige­telőbevonatok) alkalmazása akkor jöhet szóba, ha az adott szigetelési feladat lemezszigetelés­sel nem teljesíthető. Nehezen hozzáférhető, bonyolult keresztmetszetű felépítmények vagy azok tartóoszlopai, esetenként a tetőszerkeze­ten átvezetett rudak, csövek ebbe a kategóriá­ba tartozhatnak, és számos vegyi anyag alkal­mas ilyen – kiegészítő – szigetelés készítésére.

Más a helyzet, ha a teljes tetőfelület szige­teléséről van szó. Ilyen estekben ugyanis csak olyan szigetelőbevonat jöhet szóba, amely képes követni aljzatának mozgását, alkalmas a várható repedések vagy dilatációs hézagok áthidalására és a síkváltozások feszültség­mentes követésére. Maga a szigetelés különö­sen gondos munkát igényel, ezért a hibalehe­tőségek száma jóval nagyobb, mint a lemez­szigeteléseknél.

Különösen nagy a kockázat, ha a szigetelő­bevonat a tetőszerkezet legfelső rétege, hiszen ilyenkor a külső hatások (hőterhelés, UV sugár­zás, fagyveszély, elszennyeződés stb.) közvet­lenül érik a szigetelést. Ezt példázza a követ­kező esettanulmány.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Bevásárlóközpont többszintes, monolit vasbeton vázszerkezetű, nyitott parkolóházának bevonatszigetelésű zárófödéme.

Károsodás: A szigetelés tervezői több hibát is elkövettek. Egyrészt a monolit vasbeton záró­födém közbenső dilatációs szakaszát 66 m-ben határozták meg, másrészt az elvileg víz­záró vasbeton födémlemez kiegészítő víz szige­teléseként csak egy vékony, rideg, repedésát­hidalásra nem alkalmas műgyanta alapú bel­téri bevonatszigetelést terveztek. A károsodás szinte azonnal jelentkezett, a vasbeton födém­szerkezet gátolt hőmozgása következtében a dilatációk közötti szakaszon a födémlemezek átrepedtek.

Szórt poliuretánhab megcsúszása és átrepedése.

Vasbeton födém átrepedése és beázása.

A károsodás okai: Az átmenő repedéseket a bevonatszigetelés nem tudta áthidalni, és számos helyen beázott a tető, ezért a felső parkolószintet hónapokra lezárták. Később próbálkoztak a repedések átfedésével, majd egy újabb bevonatsáv felhordásával, de ez sikertelennek bizonyult; a repedések ezeken a helyeken újra megjelentek.

A repedések sikertelen átfedése.

Repedések átfedése csak a szélein leragasztott bitumenes lemezsávokkal.

Aszfaltburkolat készítése az új csapadékvíz elleni szigetelés felett.

A javítás módja: A felújítás során a repedések fölé egy harmadik, csak a szélein leragasztott bitumenes lemezsáv került majd egy aszfaltburkolattal ellátott, kétrétegű, SBS-modifikált bitumeneslemez-szigetelés készült.

Csapadékvíz elleni acéllemez-szigetelés

Az elmúlt évtizedek során kísérletek folytak a „hagyományos” szigetelési módok és anyagok felváltására. A gyártók nyilván a korábbinál jobb minőségű, tartósabb, hosszabb élettartamú tetőszigetelést kívántak létrehozni, ám e kísér­letek gyakran sikertelenek voltak. Ezek közé tartozik a következő esettanulmányban bemu­tatott különleges szigetelés is.

Épületek: Egy budapesti iskola és lakótelepi közösségi ház.

Tetőszerkezetek: Könnyűszerkezetes, acél rá­csostartó teherhordó szerkezetű kéthéjú tető, csapadékvíz elleni acéllemez-szigeteléssel és kiegészítő szerkezetekkel. Az acél rácsos­tartók felső övét változó magasságú acéllemez burkolattal takarták le.

Acéllemez-szigetelés (iskolaépület).

Károsodás: Az iskolaépület tetőjének 1,5 mm vastagságú acéllemez-szigetelése helyenként erősen lehajlott, a hegesztési varratok egy része tönkrement. A keletkezett vízmegállások­nál a tetőszerkezet több helyen be­ázott. Egy közösségi ház hasonló módon és mértékben károsodott tetőszigete­lése látható.

A károsodás oka: Az eredeti típusmegoldás (PVC-szigetelés deszkaaljzaton) módosítása során nem számoltak az alulméretezett acélle­mez-szigetelés esetleges károsodásával és karbantartási követelményeivel.

A javítás módja: A tetőfelület kiegyenlítése po­lisztirolhab lemezekkel, a kéthéjú tető szellőzésének részleges lefojtása, mechanikai rögzítésű PVC-lemezes szigetelés beépítése.

Acéllemez-szigetelés károsodása.

Acéllemez-szigetelés károsodása (közösségi ház).

Felületkiegyenlítés EPS-lemezekkel (iskolaépület).

PVC-lemezek mechanikai rögzítése (iskolaépület).

Tetőszigetelő rétegek kúszása

Korábban, amikor az egyenes rétegrendű lapostetők hő- és vízszigetelő rétegeit forró bitumennel ragasztották az aljzathoz és egymás­hoz, bekövetkezett a károsodás, azaz a viszony­lag nagy szigetelőértékű műanyaghab vagy szilikátszálas hőszigetelésen fekvő vízszigetelő réteg az attikafalaktól, felépítményektől és egyéb, a tetőbe szilárdan beépített szerkezetektől elhúzódott, majd idővel megrepedt. Az el­húzódás mértékét kedvezőtlenül befolyásolta a vízszigetelés anyagának hőmozgási tulaj­donsága, valamint a tetőszigetelés rétegeinek szélszívás elleni rögzítésére használt ragasztó­bitumen lágyuláspontja és a ragasztórétegek száma is.

Hőszigetelés elhúzódása az attikafaltól.

A tetőszigetelések elhúzódását a vízszigetelő réteg hőmozgása okozza, mert a bitumenes ragasztott rétegrendben készített és elemekből álló, nagy hőszigetelő értékű rétegre ragasztott vízszigetelés lehűléskor (éjszakai lehűlés, hideg eső, téli hideg) összehúzódik. Lehűléskor ugyanis a vízszigetelés – a vízszigetelő réteget a hőszigetelésre mereven leragasztó megder­medt bitumenréteg nagy nyíró-tapadó szilárd­sága révén – a táblákból álló hőszigetelő réte­get a magasabb hőmérsékletű alsó bitumen­ragasztás síkjában a tető peremétől alkalman­ként néhány tizedmilliméterrel – elhúzza. Az alsó bitumenréteg nagyobb hőmérséklete annak tulajdonítható, hogy helye lehűléstől védett, és a fűtött belső terek melegítik. Az elhúzódás mértéke – a tető nagyságától is függően – leg­többször 5-10 cm, de tetősarkokban (ahol a két irányú húzóerők mintegy összeadódnak) mértek már 14-15 cm-es hézagot is.

Felmelegedéskor azonban (hideg éjszakát követő meleg nappal, záporeső utáni tűző nap­sütés stb.) a ragasztó bitumenrétegek képlékeny­sége szempontjából a helyzet fordított, mert a hőszigetelés feletti bitumenragasztás a hő hatására lágyabb állapotba kerül, mint a hő­szigetelés alatti bitumenréteg. A meglágyult ragasztórétegen fekvő, síkbeli merevséggel nem rendelkező vízszigetelés lineáris hőtágulása a viszonylag nagy merevségű hőszigetelő lemezeket, Hl. táblákat nem képes „visszatolni”. A hajlékony vízszigetelő réteg hőtágulása azonban „helyet kér magának”, ezért a leg­gyengébben leragasztott vagy ragasztó­hiányos helyeken felfelé kitér, és redők formá­jában jelenik meg a tetőfelületen.

Ez volt a múlt, de a jelenség (a károsodott tetőszigetelések felújítása híján) ma is sok helyen megfigyelhető. A helyzet ugyan javult (hiszen ezeknél a tetőknél a hőszigetelő rétegeket ma már legtöbbször nem bitumen­nel, hanem műanyag alapú ragasztókkal rögzítik, és a modifikált bitumenes lemezek lágyuláspontja is nagyobb), de kisebb mérték­ben fennáll a kúszás veszélye. Ezért előírás, hogy a nem ragasztással rögzített csapadékvíz elleni szigeteléseket (új és felújítandó tetőknél egyaránt) a vízszintes irányú erőhatások felvételére a tető szélekhez, falakhoz, tetőfel­építményekhez – a szigetelés síkjában – sáv­szerűén (a függőleges szerkezetekhez) vagy vonal mentén (az aljzathoz) mechanikailag rögzíteni kell.

Vízelvezetési hibák

A hibás lejtésképzés egyik „eredménye” a csapadékvíz tartós megmaradása, megál­lása a tetőfelületen, ami különböző károsodá­sokhoz vezethet.

Nyári napsütésben a víztócsákkal borított és a szárazon maradt szigetelés-felületek hőigény-bevétele jelentősen eltérő lehet, és ez feszült­ségeket okoz a szigetelőlemezekben az eltérő mértékben igénybe vett tetőszakaszok határ­vonalán. Mivel ez a hatás ciklikusan ismétlődik, bekövetkezik a szigetelőlemezek „fáradása”, élettartamuk csökkenése, esetleg repedés­képződésük is.

A víz tartósan megállhat hibás tervezés vagy hanyag kivitelezés miatt olyan esetekben is, amikor az előírásszerű lejtéskialakításnak nincs semmi akadálya. A tartós és jelentős mértékű vízmegállás különösen jellemző bizonyos építésű tető­szerkezetekre és vízelvezetésekre. A vázas épületek nagy fesztávolságú tetőin növeli a víz­megállás esélyét a teherhordó szerkezet statikai szempontból megengedett, de víz­elvezetési szempontból túlzott mértékű alak- változása, másrészt az, hogy a víznyelőket általában valamelyik tartópillér mellett építik be, így azok a tető magas pontjaira kerülnek.

Vízmegállás paneles lakóépület tetőfelületén.

Tetőfelület elszennyeződése.

Vízmegállás a tetőfelület nagy részén.

Vízmegállás tetőcsatornában.

Szennyezett tetősáv.

Lejtéskorrekció lejtésbe szabott hőszigetelő táblákkal.

Ugyancsak ezekre az épületekre, tetők­re jellemző, hogy a tetőfelületekről hosszú folyókákban vagy tetőcsatornákban vezetik el a csapadékvizet, de ezek megfelelő lejté­sét (helyhiány miatt) nem tudják kialakítani.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Egy budapesti egész­ségügyi épület földszintes épületszárnya, káro­sodott csapadékvíz elleni műanyag lemez szigetelésű, alul hőszigetelt, belső víz elvezetésű, nem járható tető.

Károsodás: Az eredeti tetőszigetelés az attika­falak és tetőösszefolyók közötti 3 m-es tető­sávban lejtésmentes, „kontralejtéses” volt, ezért a tetőfelület erősen szennyeződött, eső­zés után a víz megállt rajta, az épületrész több helyen beázott.

A károsodás oka: Az attikafalak mentén elma­radt a lejtéskorrekció.

A javítás módja: Az alul hőszigetelt tetőszer­kezet felújítása 2 x 5 cm vastag expandált po­lisztirolhab-lemez kiegészítő hőszigeteléssel készült. A lejtéshibás tetősávban az alsó hő­szigetelő réteg 1-5 cm vastag, lejtésbe szabott hőszigetelő tábláival lehetett megfelelő lejtést kialakítani.

Növényzet megtelepedése lapos tetőkön

A vízmegállási helyeken a tetőfelület elszennyeződik, ami elősegíti a különféle kedvezőtlen vegyi és biológiai hatások létrejöttét, amelyek a szigetelőlemezek élettartamát csökkenthetik. Ezek közé tartozik a gyomnövényzet megtele­pedése, amelynek nyomán általában a tető­felület elmohosodik, de előfordul, hogy gaznövények, bokrok, sőt cserjék is kifejlőd­nek a tetőkön.

Elmohosodott tetőfelület.

Attikacsatornából eltávolított növényzet.

4.1.6. Rögzítési hibák

A nem hasznosított (nem járható) lapos tetőkön a csapadékvíz elleni szigetelések és kiegészítő szerkezetek szélhatások elleni biztonságos védelme, rögzítése alapvető követelmény.

A szélhatás fajtája és mértéke számos ténye­zőtől függ: pl. az építés helye, védettsége, tájolása, az épület magassága, a tető alakja, magassága és méretei. A szélhatás lapostetők­nél legtöbbször szélszívásként és örvényha­tásként jelentkezik. Elsősorban a szélszívás jelent veszélyes igénybevételt, főként azért, mert eloszlása nem egyenletes. A tető széleken, tetősarkokon és a közbenső tetőszakaszokon jelentkező szívóhatás többszöröse lehet a mér­tékadó teher, a csapadékvíz elleni szigetelések és kiegészítő szerkezetek rögzítését vagy leter­helését ennek figyelembe vételével kell meg­tervezni és kivitelezni. Emellett természetesen számolni kell a szélnyomás hatásával is, külö­nösen a csapadékvíz elleni szigetelés és a tetőt szegélyező szerkezetek, tetőfelépítmények csatlakozásánál.

A csapadékvíz elleni szigetelések rögzítését – a ragasztásos, leterheléses és mechanikai rögzítésnél egyaránt – szabályok határozzák meg, és ugyancsak részletes előírások tartal­mazzák a szigeteléseket kiegészítő szerkezetek rögzítési módját is. Ennek ellenére gyakran találkozhatunk hibás rögzítésekkel, amelyek sok esetben részlegesen vagy teljesen tönkre­teszik a szigeteléseket és a kiegészítő szerke­zeteket, és gyakran a tetőszerkezet beázásá­hoz vezetnek.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Egy budapesti hét­szintes szakorvosi rendelő, kaviccsal leterhelt PVC-lemez csapadékvíz elleni szigetelésű, belső víz elvezetésű, nem járható lapostető.

Károsodás: A csapadékvíz elleni szigetelést leterhelő kavics részleges lepusztulása (a szi­getelés felválása, túlzott igénybevétele, amely később tönkreteszi a szigetelést).

A károsodások okai: Az épület összesen négy eltérő szinten beépített tetőin a lágy PVC-lemez csapadékvíz elleni szigetelést kaviccsal ter­helték le. Valamennyi tető magassága megha­ladja a terepszinttől számított 20 m-t, ugyan­akkor mindenhol 5-6 cm vastag (fajlagos tömegük 90-108 kg/m²) leterhelő kavicsréteg készült. Ez a VI. emelet feletti tetőkön (+24,5 m) már szabálytalan leterhelési mód, de a magas attikafalak miatt nem okozott problémát. Ugyanakkor az ennél is magasabb (pl. lép­csőház, gépház feletti) tetőkön jól látszik a szél­szívás hatása a tetőszéleken és a tető sarkokon, ahonnan a kavicsréteg lepusztult. A képeken látható, hogy az alacsony szegélyező falak teteje a szigetelés síkja felett mindössze 12- 13 cm-re van, vagyis a leterhelő kavicsréteg felett mindössze 6-7 cm-re. Ez azt jelenti, hogy ezek a tetők gya­korlatilag az „attika nélküli” tetők kategóriájába sorolhatók, vagyis kavicsréteg egyáltalán nem alkalmazható leterhelő rétegként.

A javítás módja: A csapadékvíz elleni szigete­lés – más okokból szükséges – felújítása során az előírásoknak megfelelő betonlapleterhelés készítése.

A leterhelő kavicsréteg részleges lepusztulása.

A leterhelő kavicsréteg részleges lepusztulása.

Esettanulmány

Épület: Egy budapesti hétszintes szakorvosi rendelő (az előző esettanulmányban ismer­tetett épület).

Károsodás: A csapadékvíz ellen szigetelő HUNGISOL márkanevű lágy PVC-lemez az attika­falak és a falak mentén gyakorlatilag tönkre­ment. „Enyhébb” esetekben a szigetelés ferde gyűrődések formájában deformálódott, súlyo­sabb esetekben azonban a szigetelés az attika­fal szegélyezéssel együtt több deciméterre elhúzódott az attikafalaktól, helyen­ként pedig felszakadt. Az egyik fal ­szegélyezésnél már olyan mértékű deformáció keletkezett, amelynek hatására a csapadékvíz elleni szigetelés „kibújt” az ETERNIT falburko­lat alól és ezzel szabaddá tette a falburkolaton lefolyó csapadékvíz bejutását a szerkezetbe.

A károsodás okai: Alapvető kivitelezési (eset­leg tervezési és kivitelezési) hibának minősít­hető a képeken bemutatott eset. A kivitelező súlyos hibát követett el: megszegte a PVC-lemezes csapadékvíz elleni szigetelésekre elő­írt, és alkalmazástechnikai útmutatókban pon­tosan rögzített szakmai szabályokat. A leterhelt PVC-lemezes csapadékvíz elleni szigetelése­ken (a PVC-lemezmembránokon) ugyanis – a hő­mérséklet-változásból eredően – jelentős sík­beli méretváltozások és így viszonylag nagy sajátfeszültségek keletkeznek.

Ezért ezeket a tető széleken és a nagyobb méretű felépítmé­nyek mentén mechanikailag rögzíteni kell, mégpedig a csatlakozó szerkezetekbe (pl. fal­szerkezetekbe) lehorgonyzott L keresztmet­szetű fóliabádog (PVC bevonatú acéllemez) profilokkal. Ez az adott tetőszigetelésnél el­maradt, ill. helyette a kivitelező a saját szak­szerűtlen megoldását alkalmazta. A felső hő­szigetelő rétegre visszahajlított HUNGISOL D párafékező réteget egy keskeny horganyzott acéllemez szalaggal rögzítették, majd ehhez ragasztották pontonként a csapadékvíz-szige­telő PVC-lemezeket. A PVC-lemez membránban ébredő vízszintes erőhatások, feszültségek hatására a szigetelés helyenként, hosszabb szakaszokon felszakadt a rögzítő­szalagról, a ragasztások tönkrementek.

PVC-lemezes szigetelés elhúzódása az attikafaltól.

PVC-lemezes szigetelés elhúzódása és átszakadása az attikafalból kinyúló pillércsonk körül.

PVC-lemezes csapadékvíz elleni szigetelés hibás rögzítése falszegély mentén.

Esettanulmány

Épület: Egy budapesti többlakásos lakóépület. Károsodás: A képen is látható, hogy a szél­kár először a tetősarokban az attikafal-lefedést tette tönkre: felszakította a bitumenes fallefe­dés rögzítőprofilját. Ezt követően a szélszívás az attikafalat lefedő és szegélyező bitume­neslemez-szigetelést, majd a tetősíkban be­épített szigetelést is felszakította.

A károsodás oka: Az attikafal-lefedés és a csa­padékvíz elleni szigetelés hibás rögzítése. Ez azért okozta a szigetelés felválását, mert az olvasztásos leragasztás során a megolvadt forró bitumen csak a szigetelés alatti gőz­nyomást kiegyenlítő, kavicsolt bitumenes lemez perforációinak egy részén hatolt át. A felépítmények akadályozták meg, hogy a szigetelés teljesen tönkre menjen. A javítás módja: A csapadékvíz elleni szige­telés teljes felújítása az új szigetelés leterheléses vagy mechanikai rögzítésével.

Tönkrement csapadékvíz elleni szigetelés (szélkár).

TAURUS W EPDM lemezszigetelés tönkrement szegélyezése (eredeti szigetelés).

Tönkrement bitumenes zárólemezes attikafal szegélyezés
(felújítás során beépített szigetelés).

A rögzítési hibák gyakran a csapadékvíz elleni szigetelést kiegészítő szerkezeteknél is meg­figyelhetők. A képeken lényegében olyan, azonos kivitelezési hibákat szemléltet, ame­lyek főként csapadékvíz elleni szigetelések szakszerűtlen felújítására jellemzőek, de előfordul(hat)nak új tetőszigetelések beépítése­kor is.

Ilyen esetekben – ha az attikafalak lefedése (még) kielégítő állapotban van, és így nem kell cserélni – a szegélylemezeket értelemszerűen nem vezethetik fel a falkoronára, ám gyak­ran elmulasztják azokat rögzíteni a meglévő fallefedés belső, a falsíkon túlnyúló széle alatt. Ha a tetősíkban lévő csapadékvíz elleni szige­telés valamilyen okból (pl. vízszintes erőhatá­sok következtében) a tető belseje felé elhúzó­dik, a szegélylemezt is „magával viszi”, és ezzel meg is szűnik a szigetelés vízhatlansága.

A csapadékvíz elleni szigetelés elhúzódását (kúszását) gyakran (elsősorban akkor, ha alatta eredetileg alacsony lágyuláspontú bitumennel leragasztott polisztirolhab lemezeket és víz­szigetelést építettek be) az okozza, hogy sem az eredeti tetőszigetelés készítője, sem a fel­újítás kivitelezője nem rögzítette a szigetelést a szegély mentén. Az eredeti kivitelező nem okolható ezért, hi­szen a kúszás jelensége akkor még nem volt ismert. A felújító kivitelező azonban már ismer­hette ezt a jelenséget, mégsem rögzítette a csapadékvíz elleni szigetelést a szegély mentén.

Esettanulmány

Épület: Egy budapesti VÁZPANEL építési rend­szerű, 16 tantermes iskolaépület.

Károsodás: A felújítás során beépített bitume­neslemez szigetelés szegélyezése kézzel bont­ható. A kis kiülésű fémlemez attika­fal-lefedés nem alkalmas a csapóeső elveze­tésére, így az bejuthat a helyenként rögzítetlen szegély mögé. A tetők több helyen beáztak. (A ferde szegély ez esetben nem a tetőszige­telés elkúszására utal, az attikafalak mentén betonból alakították ki a 45°-os hajlásszögű aljzatot.)

A károsodás okai: A szegélyt mechanikusan nem rögzítették a ragasztás pedig hiányos.

Bitumeneslemez-szigetelés nem megfelelő szegélyezése
(felújítás során beépített szigetelés).

Bitumeneslemez-szigetelés tönkrement szegélyezése
(felújítás során beépített szigetelés, a kép bal oldalán a feltárási hely látható).

A javítás módja: A szegélylemezeket utólag kell leragasztani a fallefedés alatt, vonal men­tén, megfelelő profilú, a fallefedéshez kapcsolt, alumíniumlemezből hajlított szegélyrögzítővel kell rögzíteni.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Egy budapesti nyomda­üzem csarnoképületének belső víz elvezetésű, nem járható lapostetője, ragasztott bitumenes­lemez-szigeteléssel.

Károsodás: A képen egy hatalmas, össze­sen 11 600 m2-es lapostető felújításának egyik nem kívánatos „eredménye” látható, vagyis az, hogy az attikafalak szegélyei hullámosak, a lemez átlapolások elváltak, a szegélyek kézzel is könnyedén felszedhetők.

A károsodás okai: A felújítás 1998-ban történt, amikor már régen ismert volt a mindkét oldalán bitumenes csupaszlemezzel kasírozott EPS hablemez („NIKEPANEL”) anyagú hő­szigetelés feletti csapadékvíz elleni szigetelé­sek szegély menti rögzítése, de erről a kivitelező bizonyára nem értesült, vagy ha mégis, nem tartotta fontosnak. Az ebből eredő hibákat még azzal is megtoldotta, hogy a nem megfelelő minőségű alsó szigetelő lemez­réteget (a vállalásában beígért módon és sűrűséggel) a tetősíkokban sem rögzítette, és a felső szigetelő zárólemezek olvasztásos rögzítése sem volt mindenhol hibátlan. A tető évekig rendszeresen, minden esőzéskor be­ázott.

A javítás módja: A teljes csapadékvíz elleni szigetelés felújítása EPDM lepelszigeteléssel.

Tetőfelújítások esetén a cserére nem szoruló felülvilágító kupolák szegélyezésénél az elő­zőekhez némiképpen hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a kivitelező ez esetben még inkább elmarasztalható.

A kupolák le- és visszaszerelése, valamint a fogadóperemek cseréje ugyanis nem bo­nyolult feladat, és arra is jó alkalom, hogy a kupolák korrodált, vagy eleve alkalmatlan rögzítőcsavarjait kicseréljük. Ha viszont az új csapadékvíz elleni szigetelés szegélyét nem vezetjük rá a kupolalábazatok felső, vízszintes peremére, bekövetkezhetnek a képeken látható szegélyelválások – annál is inkább, mert a kupolalábazatok korábbi változatai általában vékony üvegszálvázas poliészter­gyanta (ÜP) kéreglemezekkel készültek, így a mechanikai rögzítés nem jöhet szóba. Mivel a régi felülvilágító kupolák igen alacsony lábazattal készültek, a hibás rögzítés miatt a tető beázhat, főként a lábazathoz kerülő, a szél által felhalmozott hó olvadása idején.

ÜP felülvilágító kupola elvált lábazati szegélye.

Plexiüveg felülvilágító kupola elvált lábazati szegélye.

Dilatációs hibák

A lapostetők (esetenként „kontakt” módon egymáshoz csatlakozó) rétegeinek, ill. kiegé­szítő elemeinek, anyagainak lineáris méretvál­tozása sokszor nagyságrendileg eltérő. A való­ság pedig még ennél is lényegesen bonyo­lultabb.

A térbeli kiterjedés és méretváltozás, vagy pl. az árnyékos és napsütötte helyek váltako­zásából eredő egyenlőtlen hőeloszlás ugyanis minden esetben többirányú, térbeli alaktorzulást okoz, s igen jelentős lehet a napi hőin­gadozás befolyása is: ezek a vékony szerkezeti rétegek gyakorlatilag szüntelenül mozgásban vannak. A lapostetőkben kialakítandó mozgási héza­gokra a következő esetekben van szükség:

• ha az épület két vagy több önálló, de egy­máshoz csatlakozó épületrészből áll, és ezeket valamennyi szerkezeten (többek között a zárófödémen is) „átmenő” hézag­gal kell elválasztanunk a függőleges és vízszintes irányú méretváltozások feszült­ségmentes kiegyenlítésére és levezetésére; ha csak a lapostető egyes rétegeinek (pl. csapadékvíz elleni szigetelés, szigete­lés aljzata) dilatálására van szükség, első­sorban a méretváltozások korlátozásához. (Ez a megoldás napjainkban a korszerű szi­getelőanyagok és beépítési és rögzítési tech­nológiák miatt már ritkaságszámba megy);
• ha a csapadékvíz elleni szigetelést kiegé­szítő, hosszabb „vonalas” szerkezetek meg­szakítására van szükség, jelentős mértékű, ill. a csapadékvíz elleni szigetelésétől eltérő méretváltozási képességük miatt. Ide tartoz­nak elsősorban a fémlemez, ül. műanyag kiegészítő szerkezetek.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Egy budapesti iskola­épület, ragasztott bitumeneslemez csapadék­víz elleni szigetelésű, külső víz elvezetésű, nem járható lapostető.

Károsodás: A tetőszerkezet dilatációját meg­szakították, az egyik tető beázás a dilatáció sávjában következett be.

A károsodás oka: Az iskolaépület bővítése során toldalék épületrészt csatoltak az eredeti épülethez. Az új lapostetőszakasz rétegfelépí­tése és felső síkja az eredetiével azonosra sike­rült, de a tető vízelvezetését nem módosították: a mozgási hézag a korábbi ereszcsatorna helyére került. így viszont a régi tetősíkon össze­gyűlt csapadékvizet csak a horganylemez anyagú dilatációs elem megszakításával lehe­tett átvezetni az új tetőszakaszra. Ezzel természetesen a dilatáció működéskép­telenné vált.

A javítás módja: A csapadékvíz elleni szige­telés felújítása során az új szigetelés dilatálását a VM ZINC dilatációs szalagjával oldották meg, amelyet a fémlemez tetőfedéseknél és azok kiegészítő szerkezeteinél használnak a bádo­gosok. Ez egy 39 cm széles szalag, amely a két szélső titáncink lemezsávra vulkanizált, közbenső, hosszirányban bordás neoprén sávból áll és lehetővé teszi a csapadékvíz át­vezetését, valamint az épületrészek mozgás­különbségeit is kiegyenlíti.

Egy hosszú, szerkezetileg dilatált paneles lakó­épület csapadékvíz elleni szigetelésének rész­letét szemlélteti a kép. A szigetelést egy réteg palazúzalékos modifikált-bitumenes záró­lemezzel felújították, ám ennek szakszerűtlen­ségéről a lehegesztett lemez szélek állapota árulkodik. Ennél súlyosabb hiba, hogy az új csapadékvíz elleni szigetelést egyszerűen átvezették a mozgási hézag felett, majd egy félszélességű zárólemezzel védték azt. A felvé­tel időpontjában (nem sokkal a felújítás után) ezen a tetőszakaszon még nem ázott be a tető, ám nem kétséges, hogy ez előbb vagy utóbb, a lemezek felrepedését követően be­következik.

Megszakított dilatáció

Megszüntetett dilatáció

Csapadékvíz elleni szigetelések kiegészítő szerkezeteinek hibás kialakítása

A tetősíkokat szegélyező, általában 10 °C levegő­hőmérséklet fölött szerelt, nem, vagy nem megfelelően dilatált horganylemez vagy ötvözött horganylemez szerkezetek síkjában nyáron a hőmérséklet-emelkedés a nyomóerők, a téli lehűléskor a húzóerők miatt deformációk, horpadások, alaktorzulások,szakadások, repe­dések keletkezhetnek. (Pl. egy 10 m hosszú, megfelelően kialakított mozgási hézaggal meg nem szakított horganylemez fallefedés – a téli­nyári hőmérséklet-különbséget 100 K-nek fel­tételezve – évente periodikusan 30 mm-rel vál­toztatja meg a hosszát.)

Összehúzódáskor a repedések mindig a húzó­erőnek legkevésbé ellenálló helyeken, pl. lemez átlapolások (általában) gyenge minőségű for­rasztásainál, forrasz repedésekként jelennek meg.

Ha a méretváltozás gátolt (vagyis a szer­kezet egyáltalán nem, vagy nem szakszerűen dilatált), táguláskor először:

• a lemezszerkezet minden esetben de formálódik;
• az ismétlődő téli-nyári mozgások miatt az anyag kifárad és átreped;
• a gyengébb forrasztási varratok felreped­nek.

A torzulások ráadásul nem egyenletesen oszlanak el, a hibák koncentráltan, általában az előbbi helyeken jelentkeznek.

A lemez átlapolásoknál ugyanakkor kisebb mértékű deformáció esetén is előfordulhat, hogy ezek a szerkezetek felrepednek a szak­szerűtlen forrasztási munka miatt. Ebben az esetben a repedésképződés oka az is lehet, hogy a sósavas, folyasztószer maradékot a for­rasztás után nedves ronggyal nem törlik le és így az korrozív tulajdonsága miatt a forrasztási varrat mentén a horganylemezt meggyengíti.

A különálló mozgási egységekre nem osztott horganylemez szerkezetek forrasztási varratai hosszabb szakaszokon gyakran szinte „szabály­szerűen”, egymástól közel azonos távolság­ban, ritmusosan felrepednek. A legnagyobb mértékű károsodás általában az épületszer­kezet „pozitív” sarkain tapasztalható, ahol a korábban többször is említett „térbeliség” nyilvánvaló, s a két irányú hőmozgás összeadó­dik.

Dilatációs fal dilatálatlan falszegélyének erős deformációja és
felrepedése a forrasztási varrat mentén.

Attikafal dilatálatlan falszegélyének deformációja
és kiakadása a fallefedés visszahajtásából.

Egy teljesen tönkrement dilatálatlan attikafal-lefedés.

Súlyos hiba, és hasonló jelenséget okoz az épületbádogos szerkezetek merev, közvetlen, pontszerű rögzítése (szegezése, csavarozása) is, mivel a károsodást ekkor is a gátolt hőmozgás okozza.

Dilatálatlan, deformálódott falszegély forraszrepedése.

Dilatálatlan, deformálódott falszegély 2-4 m-enkénti forraszrepedése.

Jellegzetes sarokrepedés a „pozitív” épületsarok fölötti attikafal-lefedésen.

Az attikafal-lefedések erős deformációja a forrasztási varratot teljesen tönkretette.

A kép bal oldalán látható a fallefedés forrasszal takart szegezése,
középen pedig a tönkrement lemezkapcsolat sikertelen „javítása”.

Az attikafal-lefedés dilatációs tagozata már felrepedt,
a „javítás” sikertelennek bizonyult.

Az attikafal-lefedést nem dilatálták,
ezért a falszegély dilatációs tagozata elvált, tönkrement.

A hibásan összeépített, tönkrement csatlakozó fallefedés.

Általában nehéz szakszerűen kivitelezni a szer­kezeti dilatációk kapcsolatát a három (folytató­lagosan) csatlakozó síkban (tetősík, attikafal szegélye és lefedése), mivel a líra tagozatos hézagtakaró elemek összeépítése igen gon­dos bádogosmunkát igényel.

Különösen kontár bádogosmunkára utal a kép. Itt az attikafalhoz csatlakozó dilatá­ciós fal líra tagozatos mozgásihézag-takaró elemét mereven ráforrasztották az ugyancsak hibásan kivitelezett fallefedés mindkét csat­lakozó lemezére, ezért mindkét elemnél a for­rasztási varratok felrepedtek. A károsodások keletkezésében szerepe volt annak is, hogy a 12 m hosszú líra tagozatos fallefedést hossz­irányban nem osztották fel különálló mozgási szakaszokra, így e helyen jelentős erők kon­centrálódtak.

Mozgásihézag-takaró elem lepusztulása a síkbeli
dilatációs tagozat hibás kialakítása miatt.

Mozgásihézag-takaró elem lepusztulása a síkbeli
dilatációs tagozat hibás kialakítása miatt.

Gyakran láthatók olyan megoldások, ahol a dilatációs elemek valójában csak „tető­díszek”, mivel kialakításuk nem alkalmas a szer­kezeti- és hőmozgások követésére, kiegyenlí­tésére, nem teszi lehetővé a feszültségmentes hőmozgásokat. Ilyenkor a lemezszerkezetek a dilatációs hézagtakaró elemek közelében repednek át, vagy éppen ezek az elemek men­nek tönkre. Más esetben a csatlakozó szer­kezetek között meghagyják a megfelelő hézagot, de hibás kialakításuk miatt mégis károsodnak, tönkre mennek.

Kiegészítő szerkezetek dilatációinak javítása

Laikusok és „szakemberek” egyaránt próbál­koznak olyan „javítási” megoldásokkal, ame­lyek az esetek többségében nem vezetnek, nem is vezethetnek eredményre. Az ilyen mód­szerek közé tartozik pl. a keletkezett repe­dések „forrasztása”, vagy horganylemezzel való „foltozása”, továbbá a repedések átfedése a legkülönbözőbb „kenhető” anyagok­kal.

Valamennyi módszerre jellemző, hogy a méret­változások feszültségmentes kiegyenlítésére tartósan nem alkalmasak, a szerkezetek a leg­több esetben ismételten átrepednek.

Horganylemez attikafal-lefedés repedésének sikertelen javítása forrasztással.

Horganylemez attikafal-lefedés repedésének sikertelen javítása
elridegedett, átrepedt, alkalmatlan tömítőanyaggal.

Horganylemez attikafal-lefedés repedésének sikertelen javítása
üvegszövet erősítésű masszával.

Károsodott horganylemez attikafal-lefedés utólagos dilatálása.

Védelem nélküli, elöregedett bitumeneslemez-szigetelés.

A tönkrement helyekre beépített, fokozottan vízzáró, a fallefedés anyagából készített fém­lemez szerkezet lehet csak alkalmas a javítá­sokra. Ilyen látható a képen, ahol a falle­fedés lemezeire forrasztott rögzítősávokkal és azokhoz egyszeres fekvőkorccal csatlakoz­tatott takaróelemmel alakították ki a mozgó­hézagot.

A szigetelőanyagok öregedése

Öregedésnek azokat a változásokat nevezzük, amelyek különböző, az anyagban adott idő alatt, nem teher jellegű hatásokra jönnek létre. Ide soroljuk a hőmérséklet, a víz, a fény hatá­sát, valamint a klimatikus hatásokat. Az időjárás­állóság összetett fogalom, amely magába foglalja az ultraibolya sugárzás, a szél, az eső hatását, valamint az ezek által közvetített mechanikai és kémiai hatásokat.

A szabadban lévő bitumenben egyre gyorsuló öregedési folyamatok játszódnak le (ridegedik, törékennyé válik). A levegő oxigénje vízképző­déssel hidrogént von el a bitumenből, ezt a folyamatot gyorsítja a napfény, a nagyobb hőmérséklet, ezért a bitumen és a bitumenes anyagok felülete védelemre szorul. Ez lehet gyárilag felvitt palaőrlemény vagy vastag védő­réteg. Ezek a szigetelést nem csak az UV su­gárzástól védik, hanem a felületi hőmérsékletet is csökkentik. Ezen kívül az öregedési folya­matot lassítja a töltőanyag, amely a bitumen nagy olajtartalmát kezdetben megköti, majd visszaadja. Védelem híján az anyag elörege­dett, „kiszáradt” állapotba kerül.

A ma már általánosan használt modifikált bitu­menes lemezek kevésbé érzékenyek az örege­désre. A modifikálás során a desztillációs alap­bitument műanyaggal keverik. A módosított anyag rugalmasabb, hőállósága, hideg hajlíthatósága jobb, öregedésállósága kedvezőbb, de utólagos védelemre mégis szükség van. A műanyagok öregedése során megindul a polimerek bomlása, kémiai szerkezetük átala­kul, és megváltoznak az anyag tulajdonságai.

Az öregedés során végbemenő változások szerint megkülönböztetünk:

• depolimerizációt, amikor a polimer mono­merekre bomlik (PMMA, PIB);
• degradálódást, amely során csökken a polimenzádé foka (pl. hő hatására a PP és PE polimerláncában bárhol szakadás következ­het be);
• eliminációs bomlást, amely során a polimer­ről kis móltömegű anyag (pl. PVAc bomlása­kor víz, PVC bomlásakor HC1) hasad le.

Elöregedett, tönkrement műanyaglemez csapadékvíz elleni szigetelés.

Hőöregedés során a műanyagok oxidatív lebomlása megy végbe. A hőöregedés legha­marabb az anyagok külső megjelenésén észlelhető (elszíneződés), amely a szilárdság­csökkenést jóval megelőzi, így a túlzott hőigénybevételre figyelmeztetnek. Ezzel egyidejű­leg felületi repedések keletkeznek.

Korábban gyakori károkat okoztak az elkészült szigetelésre felhordott „fényvédő” mázbevona­tok. Mivel a mázak fizikai tulajdonságai (rugal­masság, nyúlóképesség) eltértek a műanyag lemezekétől, idővel átrepedtek. A hajszálrepedések élfeszültségeket keltettek a szigetelő­lemezben, amelyek hatására a műanyag lemezben is bekövetkezett a repedésképző­dés, esetenként a vékony műanyag lemez tel­jesen átrepedt. A kedvezőtlen tapasztalatok miatt később a fényvédő mázak használata megszűnt.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár