Épületkárok - 181. oldal

A károsodások jellemző okai

A legtöbb tervezési és kivitelezési hiba a víz­záró beton-tömegszigetelések körében fordul elő. A belső terek rendszeresen nedvesednek, vízbetörések, jelentős szerkezeti károk kelet­keznek. A munkában résztvevők jellemzően úgy tekintik ezt a technológiát, mint a szigete­lési probléma egyszerűsítését. A vízzáró beton készítését gyakran összekeverik a hagyomá­nyos betonozási munkával, így rengeteg hiba keletkezik, amelyeket csak nehezen lehet javí­tani, és a javított szerkezet sokszor már nem egyenértékű, nem azonos élettartamú a ter­vezettel.

A hibák bekövetkezésének egy sajátos oka, amikor a felelőtlen használat miatt következ­nek be károsodások. Ezen esetekben a tulaj­donosok/üzemeltetők nem tartják be az épület­re vonatkozó „használati utasításokat” (sok esetben azért, mert nincs is tudomásuk róla), tehát nem a rendeltetésnek megfelelően hasz­nálják azt. Ilyen esetek elsősorban funkció­váltásoknál (új tulajdonos, új elképzelések) vagy az épületbe vetett túlzottan nagy „biza­lom” esetén fordulnak elő.

A megváltozott funkció új, és fokozottabb terheléseknek teszi ki a szerkezeteket (belülről), valamint nem szá­mol a szerkezeteket érő (külső) hatásokkal. Az eredmény, hogy a szerkezetek tönkremen­nek, a használat lehetetlenné (netán egészségkárosítóvá, balesetveszélyessé) válik. Tipikus eset, hogy az eddig pinceszinti raktárak vagy garázsterek vendéglátóipari, sport-, vagy egyéb fokozott igényszintű funkciókat kapnak (más szárazsági követelmények, ezáltal más szige­telési, gépészeti és egyéb igények).

A belülről jövő károsítok gyengítik a szerke­zetet, így annak külső hatásokkal szembeni ellenállása (jelen esetben vízzáró képessége) is jelentősen csökken. A betonvédelem elmaradásának következtében a károsítok hatása megnő, a csapadék- és csurgalékvíz, olaj, különböző sók, gázok (CO, CO₂, SO₂, NO₂), savak (gázok és nedvesség együtt) kerülnek a betonba, rontva annak szilárdságát, vegyi ellenállását, csökkentve lúgosságát, növelve korrózióját, valamint a szerkezetek repedéseinek számát, amelyen keresztül még több káros anyag jut a szerkezet belsejébe.

Esettanulmányok – alépítményi tömegszigetelések

Esettanulmány

Épület: Egy budapesti, a Duna közelében épült szálloda három pinceszinten beépített parkolója.

Károsodás: A pincefalak beázása, vízbeáram­lás a legalsó pinceszinten.

A károsodás okai: Az épület pinceszintjeit ned­vesség ellen csupán vízzáró résfalak védik. A készítéskor nem épült sem szivárgó, sem bélésfal. A résfalkészítés technológiájából adódóan azonban függőleges irányú munka­hézagok keletkeztek, és ezeken keresztül nagy mennyiségű nedvesség áramlott a pinceszin­tekre, elsősorban a legalsó szintre.

Tovább növelte a beázásokat a födémszerkezetek falakba történő bemetsződése; ez elvékonyítva a vízzáró szerkezetet, átázásokat okozott. A falfelületeken körben sok helyen sókiülés látszik. Az alaplemezen keletkezett repedéseken, réseken a legalsó pinceszintre a vízbeáramlás folyamatos. Itt esetenként 6-7 cm egybefüggő vízfelület alakult ki az alsó parkolószint hasz­nálatát lehetetlenné téve, elsősorban magas Duna-vízálláskor.

Vízbetörés a „vízzáró” falon.

Sókiülés a vízzáró falon.

Az alaplemez repedése.

Vízmegállás az alaplemezen.

A víztelenítést az is nehezí­tette, hogy a parkoló padlóján csupán pont­szerű vízelvezetések és lejtésmentes felületek készültek.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár

A károsodások jellemző okai

A szigetelési hibák egyik jellemző előfordulási helye a pincefalak és épületlábazatok szige­telése. A szakértői gyakorlat alapján megálla­pítható, hogy a szigetelési hibák eredetének egyik meghatározó oka a lábazati szigetelések tervezésének és beépítésének hiánya. Az épületlábazatok szigetelését ráadásul nem csak a talajból felszivárgó nedvesség, de a csapóeső is veszélyezteti. Ezek a szigetelé­sek sokszor hosszabb ideig ki vannak téve az építkezés mechanikai hatásainak, ha a szigete­lést védő fal vagy a lábazatképzés nem készül el azonnal a szigetelés után.

A károsodás súlyát növeli, hogy a hibahelyeket nehéz megtalálni, hiszen a szigetelések talaj­jal, burkolattal takartak. Gyakran előfordul, hogy csak már meglévő szerkezetek (lábazat­burkolatok, térburkolatok) nagyobb mértékű elbontásával lehet meghatározni a nedvesség, a víz szerkezetbe jutásának helyeit, majd – a hiba kijavítása után – ezek visszaépítése, pótlása is feladat. A költséges burkolatok és beépített rétegek bontása és helyreállítása jelentős többletköltséggel jár.

A szigetelési hibák okozója a tervező vagy a kivitelező is lehet. Tervezési hibának tekint­hető, ha az épület kiviteli tervek, szigetelési részletrajzok nélkül készül, vagy a tervező rosszul ítéli meg a tervezett alépítményi szer­kezetek nedvesség elleni védelmét. Sok eset tanúskodik arról, hogy a nem kellően képzett kivitelező silány anyagokból vagy hanyag munkával készíti el az alépítményi szigetelést. A kivitelezőt ezek a tervezési hibák nem mentesítik a felelősség alól, ahogy a felelős műszaki vezetőt és a műszaki ellenőrt sem!

Esettanulmányok alépítmények szigetelési hibákra

Esettanulmány

Épület: Alápincézett lakóépület.

Károsodás: Hibás pincefal-szigetelés, a pince­fal beázott, elnedvesedett.

Pincefal felázása.

A károsodás okai:

• a szigetelés aljzata nem megfelelő, mert a szigeteléstartó falon nem készült habarcs­simítás (felületkiegyenlítő réteg);
• a teherhordó fal és a szigetelés között nem készült beszorítóhabarcs, így a szigetelést tartó falat a földnyomás rányomja a falazat­ból kitüremkedő falazóhabarcs sávokra (a szigetelés sávokban felrepedhet);
• szigetelésként olyan anyagot használtak, amely nem alkalmas függőleges falszi­getelésnek (pl. egy réteg 3 mm vastag üvegfátyol betétes – GV3 – oxidbitumenes lemez).

Hibásan kivitelezett pincefal-szigetelés.

Hibás pincefal- ill. lábazatszigetelés.

Esettanulmány

Épület: Alápincézett lakóépület.

Károsodás: A homlokzati fal felázása.

A károsodás okai: A lábazatszigetelés hiánya. A függőleges falszigetelést a kőlapokból készült járda felső síkjáig hajtották fel, lábazat­szigetelés nem készült.

Esettanulmány

Épület: Alápincézetlen lakóépület.

Károsodás: A homlokzati fal felázása.

A károsodás okai: A lábazatszigetelés hiánya. A függőleges falszigetelést a térburkolat felső síkjáig hajtották fel, lábazatszigetelés nem készült. A tervező (téves) véleménye szerint a sprengelt (tört-) kő lábazat esetén nem szükséges lábazatszigetelést készíteni.

A lábazatszigetelés hiánya.

A szigetelések hibáinak szerteágazó okai lehetnek. Sajnos a szakemberek ritkán jutnak el a legegyszerűbb ok feltárásáig, a német DIN 18195-ös szabvány pedig igen leegyszerűsíti a dolgot. Két terhelési esetet különböztet meg, és azt is megadja, hogy melyik milyen körülmények között fordulhat elő:

Talajnedvesség: csak akkor tételezhető fel, ha megoldott az épület melletti talajból a gyors (nyomásmentes) vízelvezetés.

Talajvíznyomás: minden más esetben.

Érdemes ezen egyszerű felosztás mentén átgondolni, hogy mi is történhetett az éppen károsodott épülettel. Az esetek túlnyomó többségében az építés, felújítás során az 1. esetet feltételezik és a 2. eset áll fenn. Mi lehet ennek az oka?

Az építés során gyakran elhangzó mondatok:

• száraz az építési gödör, itt soha nem lesz víz;
• nagyon mélyen van a talajvízszint, itt elég a talajnedvesség elleni szigetelés;
• végül a minden kételyt eloszlató mondat: „Mi mindig így szoktuk csinálni, és ebből még soha nem volt baj.

Pedig már a kiindulásnál félresiklott a dolog. A már idézett szabvány nem beszél sem talajvízszintről, sem az építési gödör állapotáról. Beszél viszont az épület melletti talajból való víz elvezetéséről. Ha ez a feladat nincs gyorsan és biztonságosan megoldva, akkor víznyomás ellen kell szigetelni, ugyanúgy, mintha az épületrész talajvízszint alatt épülne.

Tehát új építésnél vagy felújításnál, ha a talajvíz nem veszélyezteti az épületet és a termett talaj tiszta homokos kavics (sóder), akkor elegendő a talajnedvesség elleni szigetelés. Ha a termett talaj nem kellően jó vízáteresztő képességű, akkor nekünk kell a vízelvezetésről gondoskodni, drénezni vagy víznyomás elleni szigetelést kell készíteni.

Természetesen a víznyomás elleni szigetelés teljesen más ráfordítást, odafigyelést, szaktudást igényel. Ezért amennyiben megoldható, tehát nem éri el az épületet (pincét) a mértékadó talajvízszint, célszerű szabályos drén rendszert készíteni, szűrőréteggel gyárilag társított dombornyomott műanyag lemezből álló felületszivárgóval, megfelelő szivárgócsővel és vízelvezetéssel. Ilyen rendszereket gyárt a németországi Dörken cég mintegy 30 éve és forgalmazza a Dörken Kft. 1993 óta Magyarországon.

• A homlokzati fal felázása.
• A lábazatszigetelés hiánya.
• Felvált szigetelőlemez.
• A javítás módja.

Esettanulmány

Épület: Balaton-parti alápincézetlen üdülő­épület.

Károsodás: A homlokzati fal felázása (kép fent).

A károsodás oka: A lábazatszigetelés hiánya. A terasz vízszintes szigetelését a homlokzati falig vezették, lábazatszigetelés nem készült. Kiviteli terv nem készült (Kép lent).

Esettanulmány

Épület: Alápincézett épület.

Károsodás: A felső szigetelőlemezek az alsó réteg lemez átlapolásai felett (általában 15-20 cm széles függőleges sávokban) egyáltalán nem, vagy nem megfelelően tapadnak az alsó szigetelőlemezekhez.

A károsodás okai: A pincefal talajvíznyomás elleni hibás szigetelése (kép fent).

Ezek a következők lehetnek:

• elvileg műszakilag alkalmas, de függőleges felületen nehezen hegeszthető szigetelő­lemezek használata;
• a szigetelést érő időjárási hatások („hősokk”), amelyek következtében bekövet­kezhetett a szigetelőlemezek hordozóréte­gének túlzott mértékű zsugorodása, és az ennek nyomán keletkezett feszültségek a szigetelőrétegek között annak „gyenge” pontjain (az alsó réteg lemez átlapolásai sávjában) lemezelválást okozhattak;
• nem megfelelő szigetelőmunka: ezt igazolja a felső szigetelőlemezből vett minta, ame­lyen jól látható, hogy a bitumenréteg a szi­getelőmunka során nem olvadt meg.

A javítás módja: A szigetelés védelme a felvált felső szigetelőlemez-sávok felett fél lemez­szélességű (50 cm széles) polimerbitumenes szigetelőlemezek teljes felületen való láng olvasztásos ragasztásával a szigetelés teljes magasságában.

A megoldás nyomán ezeken a felületeken háromrétegű szigetelés jön létre, amelynek felső két réteg előírás ­szerűen együtt dolgozik. A vértezőlemezek 50 cm-es szélességét az indokolja, hogy így a felválások két oldalán a vértezőlemez kb. 15-15 cm szélességben túlnyúlik. Ezzel a megoldással a meglévő szigetelés felső réte­gének felválása nem szüntethető meg, de a tel­jes szigetelt felületen megvalósul a két réteg szigetelőlemez előírásszerű együtt dolgozása.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár

A Kárpát-medence mindenkori gazdag faállo­mányának köszönhetően épített kulturális örökségünk jelentős része fából készült. Alig­ha tudunk olyan műemléket megnevezni, ahol a fa ne szerepelne, de az esetek többségében a magastetős épületek fedélszerkezetei is fából készültek és készülnek ma is. A II. Világ­háború előtt a lakó- és középületek nagy részét faszerkezetű padlásfödémmel építették.

A fa a feldolgozást követően is érzékenyen reagál a környezeti változásokra, folyamatosan egyensúlyi állapotra törekszik. Azaz, ha szára­zabb, vizet fesz fel, ha nedvesebb, vizet ad le a környezetének. Az ingadozás állandó moz­gást okoz a fában, fizikai, mechanikai változá­sokat, károsodásokat létrehozva. A biológiai kártevők (elsősorban gombák és rovarok) is sokat árthatnak a fa anyagának. Szerves fel­építésének köszönhetően alkotóelemeit (lignin, cellulóz) megtámadják, és azok lebontásával állítják elő maguknak a tápanyagot. A fertőzés kialakulását a faanyag nagy nedvességtartal­ma is elősegíti.

Az épület faszerkezeteinek jellemző károsodá­sai, azok okai és következményei:

Mechanikai, fizikai hatások okozta sérü­lések: A fa a száliránytól függően eltérően viselkedik a terhelésekkel és a mechanikai igénybevételekkel szemben: a sérülések, törések oka lehet a faszerkezetek szaksze­rűtlen terhelése, alátámasztása, amely súlyos károsodást okozhat, és az egész szerkezetet tönkre teheti.

Biológiai károsodások: Elszíneződés, penész­foltok, gombafertőzés, korhadás, aktív rovar­fertőzés. A héjazat vagy a vízelvezető rend­szer meghibásodása miatt az épületbe kerülő csapadékvíz áztatja, nedvesíti a fa szerkezeteket. A faszerkezetek meggyen­gülnek, súlyos mértékű károsodás esetén tönkre mennek.

Biológiai eredetű károk

A leggyakoribb biológiai eredetű károk a gom­básodások, a különféle rovarok kártevései és a nagyobb, gerinces rágcsálók kártételei.

Korhadás, gombásodás

A korhadás a farontó gombák sejtfalakat bontó tevékenysége. A károsítás alaptípusai: a barna-, a lágy-, valamint a fehérkorhadás.

A barna- (vörös-, reves-) korhadás minden fafaj­nál előfordul (a gesztben és szijácsban egy­aránt), de gyakoribb a fenyőkben. Jellemzője, hogy elsősorban a cellulóz bomlik le. Kezdeti stádiumban vörös vagy kávébarna csíkokként, foltokként jelentkezik. Később az anyag meg­barnul, majd kocka alakú darabokra esik szét (a barna színt a visszamaradó lignin adja).

A lágy- (nedves) korhadás az erősen nedves faanyagoknál jelentkezik. Valójában a barna-korhadás egyik sajátos válfajának tekinthető, mivel itt is megfigyelhető a faanyag bámulása. Sokáig észrevehetetlen, később a fatest fel­színének meglágyulása érzékelhető.

A fehér- (maró-, korróziós) korhadás során a gombák először a sejtfalak lignin anyagát bontják el. így az átmenetileg megmaradó cel­lulózváz miatt a fatest szürkés- vagy sárgás­fehér lesz. Később a cellulózok és a hemicellulózok is lebomlanak és a fatest tömegét veszítve laza, vattaszerű, szétmorzsolható lesz. A barnakorhadástól fehéres színe és üreges, málló jellege különbözteti meg.

Farontó gombák

A beépített és nedvességnek kitett fák leg­gyakoribb károsítói az ún. farontó gombák. Ezek olyan parazita élőlények, amelyek a fák szerkezetének anyagával táplálkoznak, ezzel elpusztítva azt. A gombák spórákkal szaporod­nak, amelyekből elsőként fonalak, fonalszerű képződmények (hifák) keletkeznek. A fehérje tartalmú fonalak összességét micéliumnak nevezzük. A micélium a fa belsejében és felüle­tén egyaránt megjelenhet, ez utóbbi jelleg­zetes képet ad az egyes gombafajtáknak. A gombák termőtestei is fajtaspecifikusak, meg­jelenésük már erős terjeszkedést, károsodást jelez.

A farontó gombák legtöbbször a fa lignintar­talmát vagy cellulóztartalmát támadják meg. Az elsőt onnan lehet felismerni, hogy az ilyen gombák hatására a fa fertőzött felülete elfe­héredik, míg a cellulóz károsodását a fa barnás elszíneződése mutatja. A farontó gombák szá­mos fajtája ismert. Ezek egy része csak a fa külső megjelenését rontja, közülük azonban több is a teljes megsemmisülését okozza. Minden ilyen gombafaj különös tulajdonsága, hogy száraz körülmények között akár évekig is visszahúzódik, nedves és meleg körülmények között azonban aktív lesz, életre kel.

Ezek közül a legnagyobb károkat okozó és legveszélyesebb gomba az ún. könnyező házi­gomba. Spórái nem csak évekig vege­tálnak, de kis méretüknél fogva a legkisebb résen, nyíláson is átjutnak, és helyrehozhatat­lan kárt okoznak. Hifáik az építési anyagok hajszálerességét is ki tudják használni, azaz szá­mukra ideális esetben akár a falakon keresztül is el tudnak terjedni. A fertőzés felismerhető jellegzetes fehér, később szürkéssé váló, vattás, tömegszerű micéliumáról. Igen gyorsan terjed, amit elősegít az a – többi gombától eltérő – tulaj­donsága, hogy vizet termel saját növekedése során. A micéliumon cseppekben megjelenő víz jól felismerhetővé teszi, nevét is („könnyező”) e tulajdonságáról kapta.

A könnyező házigomba okozta károsodás.

A másik igen veszélyes farontó gombafaj a pincegomba. Ez főképp a fenyő- féléket károsítja. Kezdetben fehér micéliuma megbarnul, megsötétedik. A vizsgálatok szerint a fa anyagát savas kémhatásúvá teszi, még kedvezőbb környezetet kialakítva a szapo­rodásához.

Pincegomba okozta károsodás.

Taplógomba okozta károsodás.

A taplógomba sebparazita, a fa repedésein keresztül támadva belülről korhasztja el a fát, termőtesteivel ritkán lehet találkozni. A károsodás előre haladtával a belül teljesen elkorhadt (gomba által „feldolgozott”) faanyag a folyamat végére teljesen szétesik. A tapló­gomba igen gyakran előforduló, vörös korhasztó gomba. A gomba a faanyag cellulózát bontja le, a vöröses színű lignin keletkezése miatt a korhadási termék színe vörös. A tapló­gomba vízigénye nagy, előfordulási helyei a tipikus beázási zónák (ereszkörnyék, vápák, tetőáttörések stb.).

Rovarkárok

Ennek a betegségnek a fa korhadásával és gombásodásával szemben kisebb a jelen­tősége ugyan, de ez is nagymértékben csökkenti az építőfa értékét, használhatóságát és tartósságát.

Bizonyos rovarok, amelyek a fa nedvéből, ill. a benne levő keményítőből élnek, táplálékot keresve a fát megfúrják és lisztté őrlik. Ezen rovarok részben olyanok, amelyek csak az élőfában találhatók s ennél fogva rágásukkal főképp az erdőgazdaságokban kártékonyak, de az épületszerkezetekbe is átmehetnek, vagy olyanok, amelyek a régi, száraz fát támad­ják meg és ezért a beépített faszerkezetekre, bútorokra, szerszámokra stb. veszedelmesek. A régi épületek faanyagainak igen veszélyes károsítói a farontó rovarok. Több fajtájuk is ismert, régi épületekben általában a cincérek és a kopogóbogarak (elterjedt, ám téves meg­nevezésük szerint szúk) fordulnak elő.

A tetőtérben található faanyagok károsodásá­nak több mint 60 %-át a házicincérek okozzák. E rovarok a száraz, azaz a jó átszellőzés miatt a kis nedvesség tartalmú faanyagot kedvelik. Ezzel szemben a szúnak is nevezett kopogóbogár (legelterjedtebb fajtája a dacos kopogóbogár) a lakószobák, belső helyiségek faanyagaiban szeret tanyát ütni.

Mind a cincéreknek, mind a kopogóbogarak­nak elsősorban a lárvái pusztítják a faanyagot, de a kifejlett bogár is jó élőhelyet talál bennük. A nagy kopogóbogár kifejezetten a tölgyfát kedveli, így főleg a födémgerendákat károsítja. A cincérek lárváinak jelenléte a viszonylag nagy átmérőjű, rendszerint ferde nyílású lyukak utal­nak. A kopogóbogarak – és azok lárváinak -járatai 1 -2 mm-esek, az alattuk összegyűlő fapor mutatja, hogy élő állat tevékenykedik a fában. Régebbi fertőzés esetén a járatok olyan sűrűk lehetnek, hogy a teljes faanyag lisztessé válik, porhanyós lesz, ezzel teherbíró képessége le­csökken. Az ilyen fát ki kell cserélnünk.

Károsodások a karbantartás elmulasztása miatt

A biológiai, kémiai és fizikai károsodások mel­lett talán a legsúlyosabb az ember okozta kár: a rongálás vagy a karbantartás elmulasztása. Ide tartozik a védelem nélkül vagy nem kellő védelemmel beépített szerkezeti elemek káro­sodása is. A sok esetben jó szándékú, de szakszerűtlen beavatkozás, a gondatlanság, a funk­ció megváltozása vagy megszűnése okozzák a legsúlyosabb károsodásokat. Ezek következ­tében az elnedvesedett fa szerkezeti elemek gomba- és rovarkárosodása, korhadása bizo­nyosan bekövetkezik.

Faszerkezetek elnedvesedése a beázó padlástérben.

A fedélszék teljesen tönkrement tartószerkezete.

Teljesen tönkrement tetőszerkezeti elemek.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár

Zsugorodás és kúszás okozta repedések

A beton lassú alakváltozási tulajdonságai közül a szilárdulást kísérő, terheléstől függet­len zsugorodás régóta ismert jelenség, ami hosszváltozásként fogható fel és a szerkezetek többségén nem játszódhat le akadálymente­sen. A gátolt hosszváltozás okozta húzó igény­bevétel a szilárdulás kezdeti szakaszában lép fel, ezért egyidejűen működő nyomó igény­bevételek (pl. feszítés, külső erő) vagy kellő erősségű vasalás hiányában a repedések megnyílása nem kerülhető el.

A jelenséggel a gyakorlatban hosszú ideig nem foglalkoz­tak, mert a zsugorodási repedések a tartó­szerkezet állékonyságát nem veszélyeztetik, és a folyamat lejátszódása után többnyire eltüntethetők. Kivételek elsősorban az időjárásnak erő­sen kitett szerkezetrészek, amelyeken a zsu­gorodási repedés nem tervezett tágulási hézag­ként működve megnyílik, átterjed a csatlakozó szerkezetekre és a repedések mentén korrózió lép fel.

A kedvezőtlen zsugorodási tulajdonságú öntött beton, de még inkább a könnyűbeton elterje­dése megnövelte a zsugorodási repedések jelentőségét. A zsugorodási repedések egy része „összeragasztással”, azaz injektálással javítható a folya­mat lejátszódása után. A külső igénybevételek miatt „működő” repedéseknél egyedileg ter­vezett megerősítés (pl. összefogó vasalás) szükséges.

A zsugorodással esetenként még ma is össze­vontan kezelt kúszás szintén időben lejátszódó hosszváltozás, ami azonban nem a szilárdulási folyamathoz kapcsolódik, hanem igénybevétel­től függő, képlékeny folyamat. Magán a tartószerkezeten kúszás okozta ká­rosodás ritkán fordul elő. Különböző vizsgála­tok alapján az is megállapítható, hogy a kúszás a tartószerkezet biztonsága szempontjából nem egyértelműen káros jelenség, mert elő­segíti a feszültségcsúcsok leépülését a legjob­ban igénybe vett szerkezetrészeken és ezál­tal képlékeny átrendeződést tesz lehetővé. A kúszás építi le a beton szilárdulásakor kelet­kező sajátfeszültségek nagy részét is.

Káros a kúszás a különböző (eltérő tulajdon­ságú) anyagokból épült tartószerkezeteknél, mert a nagyobb mértékben alakváltozó szer­kezetrészben az igénybevételek csökkennek, a teherviselési arány megváltozása a másik szer­kezetrész túlterhelését, esetleg rongálódását okozza. Ez a helyzet pl. a normál és a könnyű­beton kombinációjánál, a beton- és téglaszer­kezetek, beton- és acélszerkezetek együtt dolgoztatásánál. A kúszás okozta tartószerkezeti hibák előrelátó tervezéssel, a jelenség ismeretével és követ­kezményeinek mérlegelésével megelőzhetők. A már bekövetkezett károk a folyamat leját­szódása után javíthatók.

Esettanulmány

Épület: Öntött kohósalakbeton tartófalú közép­magas lakóház dobozszerű, zárt alaprajzú teherhordó falelrendezéssel. Az alsó szint monolit vasbetonból épült. A könnyűbeton teherhordó falak az építés idején kielégítet­ték a hőtechnikai és akusztikai követel­ményeket. A lakóházat típusterv alapján kivite­lezték.

Károsodás: A könnyűbeton falak zsugorodása és elhúzódó kúszása repedéseket okozott, ame­lyek a homlokzaton váltak feltűnővé az idő­járási hőmérséklet-változások miatt. A kúszás a hagyományos szerkezetű (tégla) válaszfalak összenyomódását okozta, ami kü­lönösen az alsó szinteken összegződve vakolat­leválást, hirtelen törést okozott. Előfordult a merev burkolatok (csempe) táblás leválása is.

A károsodás okai: A könnyűbeton lassú alak­változása, a felső szinteken a hőtágulással sú­lyosbítva. A válaszfalak hibás megválasztása, várható alakváltozásokat figyelmen kívül hagyó építése (kiékelés).

Kohósalakbeton homlokzati fal repedésképződése.

Gátolt alakváltozás okozta repedések

A szabadon lejátszódó alakváltozás többnyire nem befolyásolja a tartószerkezet erőjátékát. Helyileg – pl. előre gyártott elemek feltámasz­kodásának környezetében – még a szabadnak tekinthető alakváltozás is okozhat csúcsigénybe­vételt. Pl. a támaszerő áthelyeződése a tartó­vég elfordulása következtében a felfekvési hossz rövidülését, az elemek erőátvételre ke­vésbé alkalmas széleinek, sarkainak túlterhelé­sét, lehasadását okozza, ami elég gyakori eset és veszélyessé is válhat.

A károsodások fő forrásának a gátolt alakvál­tozás következtében fellépő kényszer-igény­bevételek tekinthetők. A veszélyt a méretezés­hez alapul vett statikai modell egyszerűsítése hozza magával: az összeépítés miatt ugyanis a magasépítésben előforduló valamennyi szer­kezet gyakorlatilag statikailag határozatlan. Ennek mértéke változó, a szokásos modell-egyszerűsítés nem minden esetben jogos. Az előre nem látott, számításba nem vett alakvál­tozási kényszerek különösen a beton anyagú szerkezetekben okoznak károsodást a repedé­sek megnyílása következtében.

Esettanulmány

Épület: Többszintes lakóépületek homlokzatát oldó lodzsák (oldalfalakkal, fedett kialakítással, elől mellvéddel ellátott erkélyek).

Károsodás: A szokásos megoldás a födém­szerkezet kivezetése az erkély, ill. lodzsa magasságában. Az átvezetés helyén az alátá­masztásul is szolgáló körítő külső falak gátolják a konzolosan kinyúló födémszerkezet alakváltozását, főleg a sarkokban. A középső „szabad” konzol és a befogott sarokrészek között jelentős alakváltozás-különbség keletke­zik, ami repedést okoz a szerkezetben és eset­leg a burkolatokon is.

A támaszvonal elmozdulása az alátámasztó szerkezet széle felé – a sarok lerepedése.

Vasbeton lodzsalemez repedésképződése.

A károsodás oka: A vasbeton lemez gátolt alak­változása az összeépítés miatt befogott sar­kokban.

Hőmozgás okozta károsodások

A gátolt alakváltozások okozta károknak talán legnagyobb csoportjába a hőmérséklet-vál­tozással kapcsolatos esetek tartoznak. A kör­nyezet hőmérsékletének változása a szerkeze­tekben periodikusan ismétlődő hosszváltozást okoz, amelynek szabad lefolyását az össze­építés általában gátolja.

A tágulási hézagok elhagyása vagy működés­re alkalmatlan kiképzése (mindkettő igen gyakori hiba) hőmérséklet-változás hatására jelentős, a (sokszor el sem végzett) közelítő számításnál alábecsült, változó igénybevételeket okoz a szer­kezetben, amelyek károsodáshoz vezetnek.

Jellegzetes hiba a hőtágulás számításnál figye­lembe vett épülethossz helytelen meghatáro­zása. A tágulási hézagok szerkesztési szabály­ként előírt távolságának szakszerű kiképzé­sével az összeépítésből adódó kényszerek korlátozhatók és az esetek túlnyomó többsé­gében elkerülhető a károsodás. A hőmérséklet-változásoknak különböző mér­tékben kitett szerkezetrészek – a hőszigetelt épülettömeg szerkezetei és az épületből kiálló, időjárásnak erősen kitett szerkezeti elemek kö­zötti – alakváltozás-különbség a gátolt alakvál­tozás alapesete.

Esettanulmány

Épület: Többszintes épületek homlokzatán elő­renyúló, a belső szerkezetekkel összeépített monolit vasbeton szerkezetű erkély- és függő­folyosó lemezek.

Károsodás: Az épület belső szerkezeteivel összeépített, kiálló vasbeton lemezeken a pere­mükön kiinduló, a belső fal irányában záródó repedések láthatók. A repedések egymástól kb. 3-4 m távolságban jelent­keztek, rongálják a csatlakozó szerkezeteket (korlát, szegélygerenda).

A károsodás okai: A belső fűtött és a külső, időjárás-változásnak erősen kitett szerkezetek hosszváltozásainak különbsége. A repedések helyét a hanyag utókezelés következtében a beton kezdeti zsugorodása jelölte ki. A re­pedések a továbbiakban tágulási hézagként működnek.

Esettanulmány: A „lapostető-betegség”

Épületek: Egyhéjú lapostetővel fedett, külön­böző magasságú és rendeltetésű épületek, közöttük típusterv alapján kivitelezett szerke­zetek, megoldások.

Vasbeton konzollemez repedése.

Károsodás: „Lapostető-betegség”, a zárófödém vonalát követő vízszintes repedés, amely a sarkok közelében ferde sarokrepedésben folytatódik. Kísérőjelenségek: külső burkolat leválása, beázások, attikafal-repedések.

A károsodás oka: Az időjárásnak kitett lapos­tetők hőmérséklet-ingadozás miatt fellépő hossz­változásai, a mozgások halmozódása. Az előre gyártott elemekből álló épületek rongálódása gyorsabb, feltűnőbb, de a monolit szerkezete­ken is megjelenik az ez „betegség”.

A kohósalakbeton nagyblokkos lakó­épületek kétféle – blokkos, ill. falazott – attika­fal-kialakítása látható. A tetőfödémtől teljesen vagy részben független attikafalak és a födém csatlakozásánál csaknem minden esetben repedés észlelhető. Az attikafalak mozgását ezekben az esetekben nemcsak saját hossz­változásuk okozza, hanem a tető csapadékvíz­ szigetelése alatti, nagy felmelegedésnek kitett aljzatbetonjának hőtágulásából adódó vízszintes erő is hozzájárul ehhez.

Az aljzatbeton akadálytalan mozgását az attikafal mellett ugyanis többnyire nem teszik lehetővé. Elő­fordult az is, hogy az erre a célra kialakított hézag építés közben eltömődik. Ilyenkor a hosszváltozásában gátolt aljzatbeton neki­feszül az épületet koronázó, födémtől független attikafalnak és széttolja azt. Az attikafal a csúszófelület hiánya miatt lehűléskor sem tud visszahúzódni, ezért az elmozdulás idővel fokozódik. A külső falak és attikafalak utólagos hőszigetelésével javí­tani lehet a helyzeten.

Tönkrement attikafal („lapostető-betegség”).

Attikafalak elmozdulása hőmozgás és gátolt alakváltozás miatt.

Túlzott igénybevételek és alakváltozás okozta repedések

A hajlított vasbeton tartószerkezeteknél a túl­zott terheléssel, igénybevételekkel általában együtt jár a túlzott alakváltozás is.

Egy bizonyos húzási igénybevétel felett a hajlí­tott vasbeton tartók húzott övén repedések jelennek meg. A repedések tehát gyakorlatilag elkerülhetetlenek a vasbeton szerkezeteknél, csak egymástól való távolságukat és tágas­ságukat tudjuk csökkenteni, pl. bordázott felü­letű, kedvező tapadású betonacélok haszná­latával, a kengyelek és a hegesztett hálók keresztvasainak sűrítésével.

Esettanulmány

Épület és szerkezetek: Egytraktusos, körítő téglafalas földszintes üzemi épület, előre gyár­tott feszített vasbeton gerendák közötti bélés­testes teherhordó szerkezetű, salakfeltöltéses lapostetővel lefedve. A tető vízelvezetése kis kiülésű párkányos koszorúval megoldott. A födémgerendák végei a körbefutó vasbeton koszorúba vannak befogva. A födémszerkezet­re salakfeltöltés, kifelé lejtő aljzatbeton és ragasztott szigetelés került.

Károsodás: Az aránylag nagy saját tömeggel terhelt tetőfödém lehajlott, majd a lassú alak­változás miatt lefelé görbült. A tetőszigetelés javítgatása újabb rétegekkel növelte a kárt okozó terheket. Az alakváltozás során a födémgerendák befelé fordították a vasbeton koszo­rút, annak alsó vonalában a homlokzaton víz­szintes repedés jelent meg. A külső nedvesség a repedés mentén bejutott a falazat­ba, ott átázást, kifagyást okozott.

Túlzott terhelés és alakváltozás okozta repedésképződés.

A károsodás okai: A tartósan megfelelő vízel­vezetéshez a kis lejtésű tervezett lapostető nem volt megfelelő. A javítgatások ártottak a szerke­zetnek.

Esettanulmány

Épület: Többszintes bérház Budapest belvá­rosában, a földszinten üzlethelyiségek és bemutatóterem van. Az utca felé a födémek az első emelet magasságától konzolosan előre- nyúlnak. A földszinti emeletmagas kirakat­üveget a konzol alá építették be olyan módon, hogy előtte a nézelődőknek fedett sáv kelet­kezzen.

Károsodás: A konzolos szerkezet lehajlását alábecsülték, és nem számoltak az elhúzódó lassú alakváltozással sem. Az összenyomható betétek hibás kialakítása (kis mérete) miatt az üveg nyomott szerkezetté alakult és eltört. Az üveget az ok alapos vizsgálata nélkül kicse­rélték, de az újra eltört. A jelentőssé növekedett károk miatt a szerkezetet felülvizs­gálták, ami kimutatta a hiba valódi okát.

A károsodás okai: Lehajlás, síkjában nyomott üvegszerkezet.

Repedésképződés túlzott alakváltozás miatt.

Hibás vasalás okozta repedések

A statikailag határozott kéttámaszú tartóként méretezett vasbeton szerkezetek feltámaszko­dásánál nem ritka a befogási nyomatékra (kényszerre) utaló repedés. A méretezési elő­írások szerint a szabadon felfekvő szerkezetként számított vasbeton tartók végeit a legnagyobb mezőnyomaték 0,2-szeresének megfelelő be­fogásra kell méretezni. Ezt a szabályt – a gyár­tási, szerelési érdekekre, esetleg gazdaságos­ságra hivatkozva – nem egyszer figyelmen kívül hagyják.

Befogott vasbeton tartó repedésképződése.

A tartóvég nem várt mértékű befogásának gyakori okai:

• ideiglenes (szerelési) állapotban való rögzítés,
• merev bebetonozás monolit vasbeton falba vagy kiváltóba.

Az ilyen összeépítés csaknem merev befogást hozhat létre, ami az erre nem méretezett tartó­végen repedést okoz. A repedés meg­nyílása esetenként a nyírási teherbírást is ká­rosan befolyásolja (pl. nyírási vasalás nélküli tartónál).

Hibás vasalásnak tekinthető, ha:

• a vasbeton pillérfejeken nem készítenek erősített kengyelezést a födémek, gerendák felfekvése alatt;
• nem készítenek sűrített kengyelezést a pillér­vasalás toldási szakaszain;
• nem számolnak a helyi túlterheléssel;
• többtámaszú lemezszerkezeteknél és kon­zolos lemezeknél építés közben letapossák a felső vasalást a hiányzó vagy gyenge, esetleg túl ritkán elhelyezett zsámolyvasak miatt. Ilyenkor a támaszponti keresztmetszet igénybevehetősége csökken.

Esettanulmány

Épület: A többszintes monolit vasbeton szer­kezetű épületek keresztirányú vasbeton falain a nyílások felső sarkának környezetéből kiin­duló repedések észlelhetők. A re­pedések röviddel a betonozás után, a zsugoro­dási időszakban keletkeznek, és az időszakos javítgatások során újra láthatóvá válnak. Hő­mérsékleti hatásoknak erősen kitett helyeken idővel növekednek.

Károsodás: A repedések a teherbírást általá­ban nem befolyásolják, de esztétikai, haszná­lati szempontból kifogásolhatók.

A károsodás okai: Alapvetően a beton zsugo­rodása, a nyílások körüli pótvasalás hiánya. A repedések kialakulását befolyásolja a beton összetétele, bedolgozása, utókezelése is.

Belső teherhordó fal repedésképződése.

Megelőzés: A repedések megnyílását gátló, át­fogó vasalás beépítése, amelynek keresztmet­szete korlátozhatja a repedés megnyílását.

Előre gyártott elemekből épített szerkezetek repedései

Az előre gyártott betonelemek – korlátozott mé­retük miatt – általában zsugorodási repedések­től mentesek. Kivéve, ha a bonyolult elempro­filok miatt a betonban túl sok a víz és kicsi a húzószilárdsága, vagy sok benne a cement (> 400 kg/m3). A kis falvastagságú elemeket csak homokdús adalékanyaggal és több cementtel (> 300 kg/m3) lehet gyártani, ami szintén repedésképződéshez vezethet.

Az előre gyártott vasbeton vagy előfeszített vasbeton födémgerendák közé béléstesteket helyeznek el. A különböző tulajdonságú ele­mek között eleve hézagok vannak, és ezek a terhelés, ill. a gerendák lehajlása miatt re­pedésként jelentkeznek a mennyezeten. Hasonló a helyzet a nagyméretű födémpa­nelok, körüreges födémpallók csatlakozási vonalában is, ahol az együtt dolgozáshoz helyszíni betonnal töltik ki az elemek közét. A helyszíni beton utózsugorodása következ­tében a csatlakozási vonalak mentén repe­dések jelennek meg, amelyek tágassága javítgatással mérsékelhető, de teljesen nem szüntethetők meg.

A szerkezeti elemek közötti kapcsolat lehet „erőközvetítő” az elemek keresztirányú együtt dolgozásának elősegítésére, de feladata lehet a szerkezet monolit jellegű viselkedésének biz­tosítása is, ha a kapcsolat a húzó, nyomó és hajlító igénybevételek közvetítésére is alkal­mas. Ugyanakkor az előre gyártott elemek általában C30, vagy ennél is jobb minőségű betonból készülnek, míg az elemkapcsola­toknál legfeljebb C16, vagy (bonyolult profil vagy kisméretű kapcsolati hézag) ennél is kisebb nyomószilárdságú, C10 minőségű helyszíni beton készítése szükséges megfelelő képlékenységű és finom, homokdús szem­szerkezetű adalékanyaggal. Az ilyen betonnak nem csak a szilárdsága kicsi, de jelentős a zsugorodása és a kúszása, azaz már kisebb igénybevétel hatására is viszonylag nagy az alakváltozása.

Ezért a statikai modell is megváltozhat: pl. a számítottnál kisebb mértékű befogás jöhet létre, és a zsugorodási hézagok miatt a csatlakozó elemek közötti erőátadás is korlátozott. Az elemkapcsolatok kibetonozása­kor az időjárási hatások és az „emberi ténye­zők” miatt a beton tömörítése sem mindenkor megfelelő, sőt esetenként a friss beton jobb bedolgoz hatóságához az anyagot „vizezik”. A felsorolt hatások és körülmények miatt a mo­nolitikus működés figyelembe vételével számí­tott nyomatékok csökkenhetnek, és a mező­nyomatékok jelentősen megnövekedhetnek.

Esettanulmány

Épületek: Lakóházak előre gyártott vasbeton elemekből készült födéméi.

Károsodások: Repedések az alakváltozásuk­ban gátolt szélső elemek, vagy vá­laszfallal megtámasztott elemek és a szomszé­dos elemek csatlakozásánál, vakolat­leválás a repedés környezetében, a támasztó válaszfalak nyomási igénybevétele, kigörbülése, burkolatsérülései, repedései.

A károsodások okai: Egyes elemek gátolt alak­változása, alakváltozás-különbségek a szom­szédos elemek között.

Repedésképződés vasbeton padlók csatlakozásánál.

Repedésképződés válaszfalak környezetében.

Korróziós károsodások

A korrózió a fémek vagy a beton szerkezeti leépülése, amely kémiai vagy elektrokémiai reakció révén következik be (időjárás, ned­vesség, környezetben lévő vegyi anyagok vagy más közeg hatása). Mind a fémeket (elsősor­ban az acélt), mind a betont széleskörűen használják építési célokra. A beton korrózióját vagy roncsolását a betonban lévő mész savval történő reakciója okozza, vagy ha erős lúgok támadják meg az ásványi alkotórészeket. A fémek korróziója bonyolultabb, de ismerete kiemelkedően fontos.

A vasbeton szerkezetek acél betéteinek korró­ziója a legtöbb esetben a kémiai korrózió, amikoris a levegő oxigénje reakcióba lép az anyag külső felületével. Ha az acél felületét oxigén és víz éri, rozsda keletkezik. Mivel a rozsdaréteg porózus, a korrózió az acél belseje felé terjed. A korrodáló acél térfogata 2,5-szeresére nő. A nagyobb térfogat következtében fellépő nyomás olyan nagy lehet, hogy az acélbetétek betontakarása lepattogzik. A keletkező korrózió­termék az acél esetében tovább fokozza a korrózió ütemét.

Az acélbetétek korrózióját előidéző tényezők:

• a levegő CO₂ tartalma következtében létre­jövő karbonátosodás, ami megbontja az acélbetétek (a cement lúgossága miatt létrejövő) passzív védőrétegét;
• a levegő oxigéntartalma, ami keresztüljut a betontakarás mikró repedésein;
• a nedvesség, ami csökkenti a beton elekt­romos ellenállását;
• a kloridok, amelyek a még nem karbonátosodott környezetben is tönkre tehetik a passzív védőréteget.

Esettanulmány

Épület és szerkezetek: Ötszintes, mintegy 100 éves, hagyományos szerkezetű lakóház utcai „főépülettel” és a körülépített udvari szár­nyakra nyíló belső körfolyosókkal. A függő­folyosó szerkezete a belső főfalba befogott acélgerendák közötti, salakba kevert tégla­törmelék adalékú vasbeton lemez.

Károsodások: A függőfolyosók burkolata nem vízzáró, helyenként hibás. A beton az átned­vesedés, a beázások miatt nem védte az acél­betéteket, azok korrodáltak. A sarkokban a gátolt alakváltozás és a szabálytalan vasalás miatt a függőfolyosók szerkezete átrepedt, beázott. Az átázást az egyik sarokban az esővíz-csatorna hibája is súlyosbította. Ezt a sarkot a veszélyessége miatt alá kellett dúcolni.

A károsodások okai: A salakbeton a nedves­ség hatására az acélbetétre agresszívvá válik, annak korrózióját okozza. A védelem helyett az acélgerendák korrozív közegbe kerülnek.

Intézkedés: A lehetséges javítás az erősen kor­rodált acélgerenda-kapcsolatok megerősítése, a szegélytartó rögzítésének helyreállítása.

A függőfolyosó lemezének korróziós károsodása.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár

Repedésképződés eltérő igénybevételek és alakváltozás miatt

A teherhordó szerkezetek között különleges helyet foglal el a téglafal. A kisméretű tömör, kevéslyukú és régi soklyukú („ikersejt”) téglá­ból falazott szerkezetben lévő 15-25 %-nyi falazóhabarcs (mészhabarcs, ill. javított mész­habarcs) nagy légpórus-tartalma és lassú szilárdulása révén a szerkezet rugalmas viselke­désű. Ennek következtében a szerkezet az igény­bevételi csúcsokat és lassú lefolyású alakvál­tozásokat jól tűri, kiegyenlíti. E tulajdonságok alapfeltétele a helyes téglakötés és a függőle­ges hézagok kitöltése habarccsal.

Egészen másképpen viselkednek a nagy üregtérfogatú falazóelemekből épített szerke­zetek. A falazóelemek üregelrendezése és vi­szonylag nagy méretpontossága miatt itt véko­nyabb habarcsrétegbe fektetik az elemeket. A vékony habarcsréteg (és így a falszerkezet) már csak kis alakváltozást tud elviselni repedés nélkül, így az igénybevételi csúcsok repedés­képződést okozhatnak és a vékony habarcs­rétegben a hőmozgások sem tudnak nyírási alakváltozásként, kis mikró repedések formá­jában kiegyenlítődni.

A nagyméretű, nagy üregtérfogatú falazóelemek magassága általában 24 vagy 29 cm, ezért az ezekből készített falazatokban az igénybevételek eloszlása is nagyobb hosszúságban megy végbe és a repedések is hosszabbak. A nagyméretű falazóelemek miatt a fal vagy pil­lér merevebb, nem olyan rugalmas, mint a kis­méretű tömör téglából falazott szerkezet, és ezért bizonyos hatásokból (pl. alakváltozás) adódó igénybevételeket repedés nélkül nem képes elviselni. Mivel a magas falazóelemek közötti hézag teljes kitöltése alig lehetséges, nem egyenletes terhelés esetén repedések képződhetnek a falazóelemek nem megfelelő együtt dolgozása miatt is.

Meg kell említeni a zsalukőnek is nevezett üreges betonblokkokat, ill. az ezek kiöntésével és vasalásával készített falazatokat. Az üregek csak homokban dús, kis szemcseméretű adalékanyagú, viszonylag nagy cement adagolású és – a betonelemek vízfelszívó hatása miatt – nagy víztartalmú (víz/cement tényező) betonnal tölthetők ki. Ennek következtében a beton zsugorodása lényegesen nagyobb, mint a „normál” betoné, ezért gyakori a zsugorodási repedések képződése. Ezen felül a ki­töltő beton légpórus-tartalma nagy, nem elég­gé fagyálló és csekély szilárdságú, ami nem teszi lehetővé az acélbetétek megfelelő tapa­dását, tehát ezek a falazatok vasbeton szerke­zetként való működése nem valósul meg. Szigeteletlen alapfalban szétfagyhatnak.

Vázkerámia falazat repedeződése.

A falazatokban a hőmozgásokból keletkező re­pedések nehezen észlelhetők, hiszen kis moz­gási egységekről van szó, és a kis méretvál­tozásokat a habarcsréteg károsodás nélkül elviseli.

Falazott pillérek egyenlőtlen, külpontos terhe­lésénél a repedésképződést követheti a pillér­sarkokon elváló, kis keresztmetszetű szerkezet­részek kigörbülése, kihajlása, amely már súlyos veszélyhelyzetet jelez. Ilyen esetben azonnali védődúcolás szükséges a további kigörbülés megakadályozására. A károsodott pillért tehermentesíteni és cserélni kell.

Hosszú ideig repedésmentes falszerkezetek­ben repedés keletkezhet emeletráépítés vagy a megváltozott környezeti terhelések hatására.

Esettanulmány

Épület és tartószerkezetek: Falazott szerkezetű lakóház, erkélyes homlokzattal. Az erkélyajtó melletti keskenyebb falrész tömör téglából ké­szült, a fal többi szakasza gázbeton falazó-elemekből. A nyílások feletti kiváltókoszorú méretezésekor a téglapillért közbenső alátá­masztásnak tekintették, az összenyomódás ­különbségek figyelembe vétele nélkül.

2. ábra. Falazott pillér repedeződése.

3. ábra. Repedésképződés eltérő igénybevétel és alakváltozás miatt.

Károsodás: A téglapilléren kitöredezések, re­pedések jelentkeztek. A pillérhez csatlakozó nyílászárók működtetése akadályozott volt, be­szorultak és üvegtörés keletkezett.

A károsodás oka: a gázbeton (hazánkban 1999-ig gyártott, erőművi pernye alapanyagú, adalék nélküli könnyűbetonfajta) és a kis­méretű tömör tégla eltérő alakváltozása miatt az erőjáték a tervezettől eltérően alakult. A különböző összenyomódás miatt a gázbeton és a tégla csatlakozása át­repedt.

Repedésképződés egyenlőtlen épületsüllyedés miatt

Teher átrendeződésből származó repedések forrása lehet a régi épület mellett épített új épület(rész) alapozása, vagy a pincetömb kiemelése, továbbá a közműhálózat átépíté­sénél kiásott gödrök és árkok miatt bekövet­kező épületsüllyedések.

4. ábra. Repedésképződés épületvég süllyedésének hatására.

5. ábra. A falazatban kialakuló teherhárító boltozati hatás.

Ilyen esetekben a falszerkezetekben létrejövő teher átrendeződés különösen a pillérek ter­helését növelheti, és ez károsíthatja, esetleg túl­terhelheti a szerkezeteket.

Esettanulmány

Épület: Hadtörténeti Múzeum Budapesten. Ez a középület (egykori laktanya) igen nagy fal­vastagsággal épült. Ennek elsődleges oka az, hogy a földszint feletti födém téglaboltozatos. Az épület merevítetlen, vasbeton koszorúk nem találhatók benne.

Károsodás: A Tóth Árpád sétányra néző homlok­zat teljes magasságán végig futó repedések.

A károsodás okai: A repedésképek elsősor­ban nem az épület merevítésének hiányára, hanem alapozási hibára, káros mértékű süllyedéskülönbségre utalnak: a nagyméretű ablakok alkotta függőleges tengelytől (axis) balra eső falszakasz megsüllyedt. A parapet falakból és kőkeretes ablakokból álló falmező – nyilvánvalóan a kisebb szerkezeti vastagság miatt – nem tudott ellenállni ennek az igény­bevételnek, és a képeken látható repedéskép alakult ki az épület homlokzatán. Az látható, hogy a függőleges irányú repedések a homlokzati fal „gyenge” részein, azaz a felső ablak feletti falsávon és a parapet falon kelet­keztek.

1. kép. Repedésképződés süllyedéskülönbség hatására.

2.1.3. Repedésképződés hibás épületdilatáció miatt

Az építőanyagokban végbemenő kémiai reak­ciók, a terhelés, a környező levegő nedvesség­tartalmának és hőmérsékletének hatására mozgások következnek be, amelyek akadályo­zása repedést okoz.

Ezek a mozgások a követ­kezők lehetnek:

• egyenlőtlen süllyedések és elfordulások (létrejöhetnek egyenlőtlen talajrétegződés, egyenlőtlen terhelés, különböző alapozási mód, feszültségek egymásra halmozása, az épület egyensúlyi állapotának megbontása miatt);
• hőingadozás, hőmozgás miatt;
• időben végbemenő alakváltozások miatt (pl. zsugorodás, lassú alakváltozás).

A repedések megelőzésére a szerkezetekben dilatációs hézagokat képezünk ki. Ezeket a tá­gulási hézagokat a szakirodalom gyakran nevezi tágulási, mozgó-, osztó-vagy munkahézagnak. Az épületek dilatálása csak úgy lehet hatásos, ha a dilatációs hézag valamennyi érintett tartó-és épületszerkezetet megszakítja. A dilatációs hézagok távolsága az adott építési módtól, ill. a teherhordó szerkezet fajtájától is függ.

Esettanulmány

Épület: Kétszintes, hagyományos szerkezetek­kel épült, részben alápincézett irodaház. A hosszú épületen középtájon tágulási hézagot alakítottak ki, de azt szakszerűtlenül készítet­ték és egyes szerkezeteken, pl. a homlokzati falon nem vezették át.

2. kép. Repedésképződés hibás tágulási hézagok miatt.

Károsodás: A zegzugos vonalú, szerkezetekkel megszakított tágulási hézag szabálytalan alakú repedések ismétlődő megnyílását okozta. A tetőzeten beázások, a közbenső födémen az előre gyártott elemek veszélyes mértékű felfekvés-csökkenése lett a halmo­zódó elmozdulások következménye.

A károsodás oka: a tágulási hézaggal gyengí­tett keresztmetszetek mentén létrejött át re­pedést a tágulási hézag szakszerűtlen, meg­fontolások nélkül kialakított vezetése okozta.

Pórusbeton falazatok hibái

Túl vékony „fal”: a pengepillér burkolata Pef 5-ből készült

Ebben az esetben az építészeti és tartó­szerkezeti igényeket nem kellően hangolták össze.

A képről világosan kitűnik, mi is a tévedés lényege. A pengepillérek közötti 25-30 cm-es vastagságú falszakaszra a vázkitöltő falakra vonatkozó általános szabályok vonatkoznak. A pengepillért takaró, az építészeti sík meg­tartását célzó egy- vagy kétoldali mellé falazás viszont nem más, mint burkolat. Már pusztán épületszerkezetileg is elképzelhetetlen, hogy egy másodlagos épületszerkezet felületfolytonosan és repedésmentesen átváltáson harmadlagosba, majd aztán újra vissza. Ezt a téves koncepciót tovább súlyosbítják az elkerülhe­tetlen méretpontatlanságok.

Egy kis szögelfor­dulás, egy kis élgörbeség, egy kis kitérés az elvi függőlegesből (ráadásul akár még az elsődleges szerkezetekre előírt méretelté­rési korlátokon belül) is károsodáshoz vezet­het. Ahol a pengepillér a tervezett síktól eltávolodóban van, ott a vasbeton és a pórusbeton burkolat között rés keletkezik, ahol a vasbeton belemetsz az alakzatba, ott az egyébként is vékony burkolatot a kivitelező – jó szabhatósága miatt – 3 cm-esre vágja. Tudnunk kell, hogy egy ilyen vékony kérget a pillértől pillérig futó „ren­des” vázkitöltő fallal feles, negyedes kötésben nem lehet összefalazni.

6. ábra. Pengepillér körül falazása.

Az ilyen szerkezetbe behornyolt gépészet ga­rantáltan roncsolódást okoz.

Vázkitöltő falaknál ajtó, ablak mellett a pillérig tartó pótlás 5-20 cm-es fallal

A probléma olyan triviális, hogy ha nem rajzol­juk le, esetleg meg sem értjük elsőre, hogyan is keletkezik. Az alaphelyzet: a többszintes vasbeton váz és a vázkitöltő falazat átgondolatlan geometriai illesztése. Ez a hiba is – mint sok más, amit itt bemutatunk – nem a pórusbeton szerkezetek hibája.

A jó statikus takarékos, vagyis a tartószerkezet nyomott elemeinek méretét a növekvő terhekhez igazítva fentről lefelé egyre növeli. A figyel­metlen építész a legfelső szint alaprajzát egyszerűen megismételi 2-3-4 szinten keresz­tül lefelé.

3. kép. Pengepillér melletti kifalazás.

7. ábra. Vasbeton vázpillér és falnyílások közötti méretváltozás.

Jól látható, ahogy a nyílások melletti (fent még szakszerű méretű) vázkitöltő faltestet elvéko­nyítja a tartószerkezet, és így az alsóbb szinte­ken 20, 15, 10, 5 cm-esre zsugorodik a penge­pillér melletti „kifalazás”. Ez nem lehet állékony, nem fogadhatja még a pusztán saját tömegé­vel terhelő áthidalót sem, és alkalmatlan a nyí­lászárók korrekt rögzítésére is. Az ablakok és ajtók csupán födémszélhez való rögzítése nem megfelelő a födémperemek rugalmas lehajlása miatt. Ez a lehajlás (kb. I/250 x 0,4, ami 6 m-en 0,96 cm) speciális rögzítőelem kitalálása nélkül már akadályozza az ablak működését.

A vázkitöltő falazat minimálisan célszerű mé­rete nyílászáró és pillér, ül. bármilyen elsődle­ges tartószerkezet (merevítőfal stb.) mellett a falvastagsággal egyenlő, de inkább a fal­vastagság másfélszerese, vagyis 25-60 cm. Az érték lehet nulla is. Ez viszont már átvezet az áthidalások tervezésének hibáihoz.

Áthidalások

Teherhordó falban ritkábban fordul elő ez a hiba, jellemző viszont vázkitöltések esetén, ahol legtöbbször megint az építész és a statikus kerül konfliktusba egymással. Ha a tartószerkezettel nincs egyeztetve az épület többi része (architektúra), akkor az épület nem lesz működőképes. A homlokzat alaprajzi és magassági méretrendjének illesz­kednie kell a tartószerkezethez – ha váz közötti falazott homlokzatról beszélünk.

Két dolgot kell tisztán látni: egyik, hogy mi tart mit, vagyis mi az elsődleges (primer) tartó­szerkezet és mi a másodlagos (szekunder) épületszerkezet. Ez azonnal választ ad a nyílá­sok áthidalásának lehetséges módjaira. A másik kérdés, hogy mihez akarjuk rögzíteni a nem egyszer jelentős szélnyomással terhelt erkélyajtókat, ablakokat.

Ha az építész nem hagyott elég helyet a födém­perem és a nyílászáró között a vázkitöltő falban elhelyezendő áthidalónak (a minimális méret kb. 15 cm), akkor legalább a statikus lógasson le egy peremgerendát kiváltóként az ablakok fölé. Ennek a méretkoordinációnak a hiánya számos épületen okozott már utólag repedé­seket. A megoldás másik lehetséges módja itt is a „nulla távolság” alkalmazása, ami egy elvi elhelyezési és alakváltozást követni tudó illesztési hézagot jelent. Ennek ajánlott mérete a födém vagy peremgerenda rugalmas alakváltozásának értéke, azaz 1,5 cm. Ennek jelentős hatásai vannak az épületgépészetre

Nyílásáthidalás hibás és megfelelő megoldása.

Az előbbi szakaszban tárgyalt elsődleges tartó­szerkezet melletti kifalazásról szóljunk kicsit bővebben. Mérete ugyanis nulla vagy kevés ahhoz, hogy egy áthidalót megtartson. Ilyenkor is van megoldás. Ez lehet a feladatra alkalmas tartókonzol beépítése (pl. horganyzott acél L idom az elsődleges tartószerkezetre rögzítve). Itt már csak a tartószerkezet és a vázkitöltés eltérő alakváltozásait kell kézben tartani, hogy ne a hol ehhez, hol ahhoz rögzített nyílászáró­nak kelljen felvennie ezeket a kis mozgásokat.

Hibásan megadott testsűrűségi és szilárdsági osztályok

Bár a pórusbeton-eladások jelentős részét a P2-0,5 osztályú termékek teszik ki, helyen­ként indokolt lehet a nagyobb testsűrűségű és kétszeres kiinduló falazati határfeszültségű P4-0,6-os termékek betervezése is. Térszín alatti alkalmazáskor pl. csak ezt szabad használni (I. az ÉMI ÉME vonatkozó előírásait). A tartószerkezeti méretezés minden esetben előzze meg a megfelelő anyag kiválasztását és ez határozza meg az alkalmazandó falazási technológiát is. Az ötletszerű vagy főként rutin­ból történő anyagkiírás káros a szerkezetre. Az eltérő testsűrűségi és szilárdsági osztályok átgondolatlan keverése követhetetlen erőjáték­hoz, véletlenszerű alakváltozásokhoz, és ezek összegződése esetén akár a tartószerkezet összeomlásához is vezethet.

Helytelenül megválasztott falazási technológia

Az alkalmazandó falazási technológiát – bár­mennyire is szokatlan ez a hazai tervezési gyakorlatban – már a tervezéskor célszerű el­dönteni. A pórusbeton építési rendszernek három falazási technológiája ismert. Az első – a rendszerhez legkevésbé illeszke­dő, de még sok helyen alkalmazott eljárás -a 10 mm-es fugavastagsággal készített, hagyományos mész-cement falazóhabarcsok hasz­nálata. Ez a járatos falazóelemsornál (szinten­kénti 13-14 sor) összesen 12-13 cm.

A második a leginkább elterjedt, 5 mm-es hőszigetelő falazóhabarccsal készített falazat. Itt a fugák összege szintenként 6-6,5 cm. Terjedőben van a különösen gondos falazást igénylő, ún. vékonyágyazatú habarccsal készí­tett falazási technológia. Ennek járatos fuga­vastagsága 2,5 mm. így az összeadódó fuga­vastagság a szokásos szintmagasságnál mintegy 3-3,5 cm.

Ez a nagy különbség a három eljárás között már építészetileg sem mindegy. A választott falazási technológia – pusztán építészeti szem­pontból – kiválóan alkalmas a kívánt szerkezeti magasságok (falegyen, áthidalóváll, mellvéd) beállítására, érdemes kihasználni. Egy faltesten belül azonban tilos a falazási technológiákat keverni. Ez alól egyedül az indító- („anlég-„) sor alatti habarcsréteg kivétel, mert az a fogadó­szerkezet egyenetlenségeit is hivatott kiegyen­líteni, ezért anyag a legtöbbször jó minőségű, sűrűre kevert cement- vagy jobb esetben hőszigetelő falazóhabarcs. Lehetséges vastag­sága max. 25-30 mm. Ha ennél nagyobb a fogadószerkezet pontatlansága, akkor már különleges eljárások szükségesek.

A pórusbeton építési rendszer falazási technikái.

A választott falazási technológia a fentieken kívül kihatással van a falazat lassú alakvál­tozására, teher alatti „kúszására” is. Ennek figyelmen kívül hagyása sokszor felelős a látszólag indokolatlanul megjelenő hajszálrepedésekért. Ez persze nem csak a fugavas­tagság miatt van így. A három falazási eljárás­ban jellemzően az alkalmazott habarcsok szi­lárdsága is eltérő. A pórusbeton szerkezetek­ben használható hagyományos falazóhabarcs szilárdsága általában Hf 10-25. A hőszigetelő falazóhabarcs jellemző szilárdsága HÍ25-35, a vékonyágyazatúé pedig Hf50. Ezt a tervezés során feltétlenül figyelembe kell venni.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár

A „belső” jelző ebben az értelmezésben ter­mészetesen nem csak a belső légtérben kelet­kező hatásokra (pl. a mikroklíma-jellemzőkre) vonatkozik, hanem a beépített épületszerke­zetek és építőanyagok fizikai és kémiai jellemzőiből adódó hatásokra is.

Erőtani hatások

A károsodások szempontjából a terhelések hatására bekövetkező túlzott mértékű igénybe­vételek (pl. a húzószilárdság kimerülése) vagy alakváltozások (lehajlás, kihajlás, szögelfordu­lás stb.), a tartós igénybevételek hatására fel­lépő alakváltozások (pl. kúszás), a zsugorodás és duzzadás, valamint a hőtágulás hatása meg­határozó; főleg ezek okozzák a tartószerkeze­tek, ill. az ezekhez csatlakozó épületszerkeze­tek vagy szerkezeti rétegek károsodásait.

Túlzott mértékű igénybevételek

A szerkezeti anyagokban főként a húzószilárd­ság „kimerülése”, azaz a húzó határfeszült­ségnél nagyobb igénybevételek okozhatnak károsodást, elsősorban repedésképződést. Ez akkor is igaz, amikor a rendeltetés szerinti igénybevétel nyomás. Az anyagok ugyanis nyomás hatására a nyomóerővel párhuzamos irányban összenyomódnak, arra merőleges irányban kitágulnak. Ha a tágulás során a ke­letkező fajlagos húzóerő meghaladja az anyag húzószilárdságát, az anyag megreped, azaz tönkremegy. Ilyen – a nyomóerővel párhuza­mos – repedés keletkezik a túlterhelt tégla vagy betonpilléren. Természetesen keletkezhet másfajta repedés is, pl. amikor a külponto­sán nyomott szerkezet húzottá vált élén a ter­helés irányára merőleges, azaz vízszintes repe­dés jelenik meg a húzószilárdság kimerülése miatt.

Túlzott mértékű alakváltozások

A szerkezetek élettartamuk alatt alakváltozáso­kat végeznek, ami gyakran a károsodás forrása.

Az alakváltozások okozói:

• a terhek (állandó, esetleges),
• a környezet (pl. hőmérséklet-változás),
• az anyagi tulajdonságok (pl. zsugorodás, kúszás, ernyedés).

Az alakváltozások fő fajtái:

• pillanatnyi alakváltozás (az igénybevétel hatására azonnal, ill. rövid időn belül mutat­kozó), ez a terhelés jellegétől függően egy­szeri vagy ismétlődő folyamat,
• lassú alakváltozás (a tartósan működő igénybevétel hatására növekvő, ill. időben változó), ami általában egyszeri. Esetenként hosszú idő alatt lejátszódó folyamat.
• A károk kialakulása szempontjából különösen az ismétlődő alakváltozások kedvezőtlenek, mert idővel egyre nagyobb rongálódást okoz­hatnak (ennek alappéldája a hőtágulás káro­sító hatása).
• A lassú (képlékeny) alakváltozás károsító hatása az időbeni elhúzódás miatt szintén jelentős lehet (nem védhető ki pl. az építés üte­mezésével). Mivel azonban többnyire egyszeri folyamatról (pl. zsugorodásról) van szó, a károk megszüntetésére több esély van, mint az is­métlődő alakváltozások esetében.
• A túlzott mértékű alakváltozás okozta repedés elvileg bármilyen teherhordó szerkezetnél elő­fordulhat, mégis gyakoribbak a vízszintes helyzetű szerkezeteknél, azaz a födémeknél és a födémek síkjában beépített konzolos szerke­zeteknél a túlzott mértékű lehajlás miatt.

Zsugorodás és duzzadás

A különböző építőanyagoknál a zsugorodást, ill. duzzadást előidéző okok eltérőek. A zsugo­rodás „önmagában” is okozhat repedést, de a többrétegű épületszerkezetekben más hatás­sal is számolni kell, mivel a különféle építő­anyagok zsugorodás vagy duzzadás okozta méretváltozásának mértéke jelentősen eltérő. Ez azért érdemel figyelmet, mivel a szerkezeti rétegek „kontakt” kapcsolatai, az egymáshoz vagy egymásra ragasztott rétegek eltérő mértékű zsugorodása is repedést okozhat. Az 1. táblázatban néhány anyag nedvesség okozta hosszváltozását tüntettük fel a nulla nedvességtartalom és a telítettség közötti tar­tományban.

1. táblázat. Építőanyagok duzzadása és zsugorodása:

[table id=82 /]

Kúszás

A kúszás az állandó hőmérsékleten, tartós (idő­ben változatlan) terhelőerő hatására fellépő, időben változó alakváltozás, amely kezdetben gyorsabban, később lassabban nő. Ha pl. a betonok kúszását az idő függvényében vizs­gáljuk, tapasztalhatjuk, hogy ha a megterhelt betont bizonyos idő után tehermentesítjük, akkor nem nyeri vissza eredeti alakját, mert a tartós alakváltozás egy része maradó alakváltozás, amely a zsugorodásból, a terhelés okozta pil­lanatnyi alakváltozás maradó részéből és a kú­szás maradó alakváltozásából tevődik össze.

A kúszás olyan folyamatnak tekinthető, amely a rugalmassági modulust csökkenti, pl. a hajlí­tott tartók lehajlását növeli. Ha ezt nem vesszük figyelembe, a túlzott mértékű alakváltozás repedést okozhat. A különböző szilárdságú betonok kúszási tényezőjét a 2. táblázat tartalmazza.

2. táblázat. Betonok kúszási tényezői:

[table id=86 /]

A beton kúszását befolyásolja:

• a betonszerkezet keresztmetszetének alakja,
• a terhelés kezdetének időpontja,
• a környezet relatív páratartalma,
• a friss beton konzisztenciája,
• a beton szilárdsága.

A kúszás – az egyébként is ajánlott – szilárdság­növelő intézkedésekkel csökkenthető: nagyobb szilárdságú cement, jó minőségű adalékanyag és kevés keverővíz használata, gondos bedol­gozás és utókezelés, késői kizsaluzás.

Hőmozgás

Hőmérséklet-változás hatására minden anyag változtatja méreteit. Ennek mértéke függ a szilárd test méreteitől, az anyag hőmozgási tulajdon­ságaitól és a hőmérséklet-változás mértékétől. A méretváltozás mértékét a következő összefüg­géssel számítjuk:

3. táblázat. Építőanyagok és termékek fajlagos hőmozgása:

[table id=87 /]

A táblázatból leolvasható, hogy fajlagos hőmozgás szempontjából az egyes építőanyagokon belül is igen jelentős (Esetenként nagyság­rendi) az eltérés. A hőmérséklet csökkenésé­vel a hőmozgási együttható értéke exponen­ciálisan nő, vagyis a valóságos eltérések még nagyobbak.

Ebből két dolog következik:

• Bizonyos anyagokból készített szerkezetek „önmagukban” is jelentős hőmozgásra képesek. Ide tartoznak pl. egyes műanyag és fémszerkezetek, pl. a bádogosszerkeze­tek, fém és műanyag homlokzatburkolatok stb. Ha nem tesszük lehetővé ezek „szabad” hőmozgását (dilatációval, megfelelő szerke­zeti kapcsolatokkal), vagy „merev” rögzíté­seket alkalmazunk a lefogásukra, akkor először a szerkezetek deformációjára, majd pedig repedésére számíthatunk.
• A „kontakt” módon egymásra ragasztott, eltérő hőtágulású anyagokból készített szer­kezeti rétegek alkalmazásakor jelentős fe­szültségek léphetnek fel a réteghatáron. A feszültségek hatására a kisebb hőmozgású anyagból készített (azaz ilyen szempontból „gyengébb”) réteg repedésképződése, vagy a nagyobb hőmozgású anyagból készült réteg deformációja, felgyűrődése, és – az anyag egyéb fizikai tulajdonságaiból adó­dóan – felrepedése jöhet létre.

Vegyi hatások, korrózió, anyagok összeférhetősége

A vegyi hatások egy része korrózióként jelent­kezik. A külső levegő szennyezettségének mértéké­ben az épületszerkezetek gáznemű és – a pára­lecsapódás következtében – folyékony anyagok agresszív hatásának vannak kitéve. Nedves­séghatás a szerkezet belsőjéből is származhat, ez az „építési nedvesség”, vagy a szerkeze­teken átdiffundáló pára. A korrózió kémiai vagy elektrokémiai folyamat lehet, amelyek gyakran együtt jelentkeznek.

A kémiai korrózió oxidációs folyamat, amikor a levegő oxigénje reakcióba lép az anyag külső felületével. A keletkező korróziótermék egyes anyagokon (pl. az alumínium) védőréte­get képez, másokon viszont (pl. a vas, acél) nem, sőt tovább fokozza a korrózió ütemét.

Az elektrokémiai korrózió nedvesség és elektro­litok jelenlétében alakulhat ki, amikor elektron­áramlás lép fel két eltérő potenciálú anyag között (galvánelem-hatás). Ilyen hatás jöhet létre eltérő potenciálú fémek érintkezésekor („kontaktkorrózió”), sőt még azonos fémszer­kezet különböző feszültségű részei között is. A feszültségkülönbség hatására, nedvesség jelenlétében elektromos áram keletkezik, hid­rogén fejlődik, miközben a kevésbé „nemes” fém feloldódik.

Hasonló jelenség a friss beton vagy habarcs és egyes fémek érintkezésekor keletkező kor­rózió is, amikor a cement szabad mésztartal­ma a vízzel lúgos oldatot alkot és megtámadja a fémszerkezetet. A fémszerkezetekre lecsapódó pára önmagá­ban is előidézheti az ún. légköri (atmosz­férikus) korróziót. Ennek hatását városi vagy ipari környezetben még fokozhatja a gáz- és olajfűtésből, a közlekedésből, az ipari üzemek működéséből származó sokféle vegyi anyag (pl. szén-monoxid, kén-hidrogén, klór, ammó­nia, szulfátok, kloridok stb.).

Vegyi hatás az épületszerkezetekben beépített, egymással érintkező, nem összeférhető anya­gok egymásra gyakorolt kedvezőtlen hatása is. Ilyen pl. a lágyított és lágyítatlan anyagok (pl. tetőszigeteléseknél a kemény, rideg mű­anyaghabok és a lágyított műagyag lemez csapadékvíz-szigetelések és páravédelmi réte­gek) közvetlen kapcsolata, amikor lágyítóván­dorlás jöhet létre, amely nyomán a lágyított anyag fokozatosan elridegedik. Hasonlóan teheti tönkre a szerkezetet a bitumen és a PVC közvetlen kapcsolata is. Az anyagok pusztán vegyi hatásokra is tönkre mehetnek (pl. felrepedés), de a veszély fokozott, ha egyéb hatások (pl. hőmozgás, zsugoro­dás stb.) is közrejátszanak az idő előtti károso­dásban, tönkremenetelben.

Öregedés

Az építőanyagok öregedését fizikai és/vagy kémiai folyamatok okozhatják.

Az anyagok alkotóelemei között bizonyos fizikai vagy kémiai folyamatok – az anyag korától függően – lejátszódhatnak. Különösen a különféle külső bevonatok (pl. festékek, védőmázak) veszélyeztetettek. Főként a hagyo­mányos, természetes alkotóelemekből össze­állított anyagok jellemzője az alkotórészek egymásra hatása miatti idő előtti öregedés.

Ezek a folyamatok az ún. korszerű anyagoknál ritkábbak, mint a hagyományosaknál, de szá­molni kell velük, annál is inkább, mert a szi­gorodó környezetvédelmi előírások kénysze­rítő hatására ismét előtérbe kerül a termé­szetes anyagok felhasználása. A legáltalánosabb külső fizikai hatás az egyre erősödő szennyeződés, amit a szerkezetek fe­lületére lerakódó por és korom okoz. A fizikai behatások közül a levegő nedvességtartalma, a napfény hőhatása, a hőmérséklet-változások és főként a fagy, elsősorban a mész, cement és szilikát kötőanyagú anyagokat károsítják, mivel ezek kapillaritása, páraátbocsátó képessége nagy, ugyanakkor kismértékben képesek tágulni, ridegek.

Az öregedés és pusztulás egyik fő okozója a nedvesség, legyen az a levegő vagy a falazat nedvességtartalma, vagy az épület meghibáso­dásából eredő nedvesedés. Természetes öre­gedés a már elkészült bevonatokat érő nedves­ség okozta károsodás, a duzzadás, a kötő­anyag lebomlása miatti gyengülés, a lemosó-dás, az oldódás, a kifagyás, a hólyagosodás, a ridegedés, a repedezés, a gombásodás és a penészképződés is.

Külső kémiai hatások

A külső kémiai hatások okozta károsodásokat elsősorban a bevonatokkal érintkező levegő vegyianyag-tartalma okozza, amit a nedvesség jelenléte még elő is segít. Ezen anyagok és a bevonat alkotóelemei között a bevonatot lényegesen befolyásoló kémiai folyamatok ját­szódnak le. A savas levegőszennyeződések, a kén-dioxid és a kén-trioxid a nedves levegő­vel kénessavat vagy kénsavat alkotnak, és a mész tartalmú anyagokat vízoldható és fagyra érzékeny kalcium-szulfáttá, gipsszé alakítják.

A diszperziós és műgyanta kötésű bevonato­kon jelentős feszültségkülönbségek alakulhat­nak ki, a tapadás bizonytalanná válhat, repe­dések és leveles leválások mutatkozhatnak. Ezek a bevonatok mérsékelik, kedvezőtlen eset­ben megszüntetik a falszerkezet páraátbo­csátó képességét. A nedvesség a bevonat és az alapfelület határán koncentrálódik, de mivel a bevonaton áthatolni nem tud, hólyagosodást, repedezettséget, leválást, lefagyást okoz.

Csapadékhatás

A csapadékhatás a hazai klimatikus viszonyok között meglehetősen változatos: eső, csapóeső, jégeső, hó, jég formájában is jelentkezhet.

A hó hatása értelemszerűen a tetők teher­hordó szerkezeteiben okozhat károsodást. A látszólag „egyszerű” terhelésnek, igénybe­vételnek tűnő hóteher igen sok esetben nem egyenletesen megoszló: a terhelés mértéke a tető formája, hajlásszöge, tájolása és részle­teinek kialakítása szerint változhat. Meredek hajlású tetőknél pl. a tartószerkezetekre ked­vezőtlen, „féloldalas” hófehérrel is számolni kell, összetett fedélidomú tetők hajlataiban, lapos­tetők felépítményeinek környezetében pedig „hózugok” alakulhatnak ki, ahol a hó felhal­mozódása igen jelentős lehet.

Szélhatás

A szélhatás fajtája és mértéke számos ténye­zőtől függ, ilyenek pl. az építés helye, az épület védettsége, a tájolás, az épületmagasság. Tető­szerkezeteknél ezeken kívül a tető alakja, ma­gassága, hajlásszöge is befolyásolja a szél­hatás mértékét. Hatása szélnyomás, szélszívás és örvényhatás formájában jelentkezhet. A szél­hatás valamennyi – függőleges, vízszintes és ferde helyzetű – külső térelhatároló szerkezetet érinti.

Épülethomlokzatoknál elsősorban az ún. sze­relt homlokzatburkolatokat és a homlokzati nyílászáró szerkezeteket veszélyezteti a szél­hatás. A szél torlónyomása az épület magas­ságával (nem lineárisan) nő, ezért a magasabb épületek veszélyeztetettebbek. Meredek hajlású tetőknél egy időben különböző „előjelű” szélhatásokkal (szívás, ill. nyomás), valamint örvényhatásokkal is számolni kell.

Lapostetőknél elsősorban a szélszívás jelent veszélyes igénybevételt főként azért, mert nem egyenletes eloszlású. A tető széleken és tető­sarkokban a közbenső tetőszakaszokon jelent­kező szívóhatás többszöröse lehet a mérték­adó. Természetesen itt is számolni kell a szél­nyomással és az örvényhatással, különösen a tetőt szegélyező szerkezetek tervezésekor.

Hőhatás

A hőhatás különböző jelentkezési módja és időben (is) változó mértéke megnehezíti az ellene való védekezést. A hőhatás szempont­jából az épülethatároló szerkezetek külső és belső felületeinek hőmérséklet-különbsége, ill. a felületi hőmérsékletek szélsőértékei a mér­tékadók.

A belső felületek téli-nyári hőingadozása vi­szonylag csekély mértékű. Az állandó emberi tartózkodásra alkalmas épületekben a „kelle­mes hőérzet” általában a 18-24 °C-os levegő­hőmérséklet: ezt kell helyes szerkezettervezés­sel, fűtéssel és szellőztetéssel fenntartani. Jól hőszigetelt épületszerkezetek épülethatároló szerkezeteinek belső felületi hőmérséklete télen és nyáron csupán néhány °C-kal tér el ezektől az értékektől.

A külső felületek hőmérsékletének csúcs­értékei sem télen, sem nyáron nem azono­síthatók a levegőhőmérséklet szélsőértékeivel. Télen a szél hűtőhatása és az emisszió követ­keztében a levegő-hőmérsékletnél 5- 10 °C-kal kisebb (azaz a hazai klimatikus viszonyok között akár -25 °C-os) felületi hőmérséklet is előfordulhat. Nyáron a napsütés hatására, szél­csendes időben az épülethatároló szerkezetek külső felülete 50-80 °C-ra is felmelegedhet – beépítési helyzetüktől (vízszintes, függőleges, vagy ferde), ül. a legkülső réteg anyagától, felületi érdességétől és színétől függően.

A napsugárzás hatása

A hőhatáson (infra sugárzás) kívül a napsugár­zás más veszélyeket is rejt magában. Első­sorban az ibolyántúli (közismert rövidítéssel UV) sugárzás hatása főként a bitumenre és a mű­anyagokra kedvezőtlen.

A sugárzás hatása nem önmagában érvé­nyesül: hullámhossza, intenzitása ugyan meg­határozó, de egyéb időjárási hatások (pl. le­vegő vagy más gáz jelenléte, hőmérsékleti és nedvességviszonyok), valamint a „megtámadott” anyag saját tulajdonságai is befolyásolják a károsodás mértékét és lejátszódásának idő­tartamát.

A károsodás fajtája is többféle lehet: a mű­anyagoknál pl. a szilárdság és nyúlóképesség csökkenése, az anyag színének megváltozása, a lágyítóadalékok „elvándorlása” („ridegedés”) lehet jellemző az anyag öregedésére, kifáradására és ezek nyomán a repedésképződésre.

Az UV sugárzás elleni védekezés módja sok­szor azonos a közvetlen hőhatások elleni védelemmel, azaz vagy az alapanyagba kevert védőanyagokkal, vagy védőrétegek felhor­dásával lehet UV-állóvá tenni az ibolyántúli sugárzásnak kitett építőanyagokat. Műanyagok esetében sugárzást elnyelő, fényvédő, fény­stabilizáló anyagok, ill. színezőanyagok (pl. korom, titán-dioxid stb.) adagolásával lehet eredményesen védekezni.

Fagyhatás

A fagyhatás – eredetét tekintve – a nedvesség (csapadék, pára) vagy a hőhatások közé is besorolható, ám a keletkezett károsodások jel­lege ezekétől eltérő.

A vízszintes helyzetű vagy ilyen kiegészítő szerkezetekkel készülő épületszerkezetek, azaz a tetők, teraszok külső felületén a fagy­hatás a felületen megmaradó csapadék (víz, hó) eljegesedéseként jelentkezik. Következ­ménye többféle lehet: a jég feszítő ereje a tető­fedést, a csapadékvíz-szigetelést és a tető­felépítményeket elnyírhatja.

Mechanikai hatások

A túlzott, nem kívánatos mértékű mechanikai hatások már az épületszerkezetek kivitelezése közben is jelentkezhetnek a gondatlan vagy szakszerűtlen munka következtében.

Gyakoribbak az üzemeltetés során keletkezett károsodások, amelyek nagy részét a nem ren­deltetésszerű használatból származó igénybe­vételek okozzák. Ilyen szempontból különösen veszélyeztetettek a nem járható lapostetők, mivel az érzékeny, lágy csapadékvíz-szigetelés jelentéktelennek tűnő hatásokra is könnyen megsérül. Különösen a kis felületen ható nyomóigénybevételek, a tetőfelületeken képző­dött hó és jég lekaparása és a nem járható tetőszakaszokon való közlekedés okozhatja a szigetelés átszúródását, felrepedését.

Az állványszerkezeteket az építési munkák során széles körben alkal­mazhatják:

• mélyépítési munkáknál;
• a szerkezetépítési munkáknál és
• épületek befejezési és felületkép­zési munkáinál egyaránt.

Cikksorozatunk jellegének megfelelően az utóbbi munkáknál alkalmazott könnyű, de egyáltalán nem az egyszerű állványokat mutatjuk be.

Hagyományos kisállványok

A bakállványok az építőipar legegy­szerűbb állványszerkezetei, amelyek egyszerű fabakra szerelhető, és kü­lönböző vasbakokra fektetve készül­nek. Szerelt fabakot különböző nye­reg- és lábméretben gyártják, ácsolt jelleggel, 1,00-2,00 m magasságig szerelhetően (8.1. ábra). Az állítható vasbak különböző nyeregméretekkel a belső és a szerelési munkáknál igen elterjedt (8.2. ábra). Korszerű változataik univerzális al­kalmazásukat teszik lehetővé (8.3. ábra).

A talpas létraállvány elsősorban va­kolási munkáknál készül. Terhelhető­sége 1,50 kN/m². 4 m magas munka­zintig alkalmazható. Felállításakor a talpak vízszintes felfekvéséről gon­doskodni kell, és az állványt biztonságosan a falhoz kell kapcsolni. Ha az állvány nem köthető a falszerkezet­hez, két irányban ki kell horgonyoz­ni.

Hagyományos homlokzati állványok

A homlokzati létraállványok készít­hetők fából és fémből. A fa létraáll­ványok merevítő elemmel összekap­csolt állványlétrákból kialakított szer­kezetek, amelyeket 2,0 kN/m² egyen­letesen megoszló terhelésnél alkal­mazzák. Elsősorban homlokzatok va­kolásánál és felújításánál használha­tók. A biztonságos munka érdekében az állványt az épület minden szintjé­nél be kell kötni, a nyílások kávájába nyúló kikötőkarokkal és a kávában elhelyezett kikötőszorítókkal, ill. a falszerkezetekben elhelyezett kikötő­karokkal.

Nagyobb épületmagasságok esetén a létrákat toldani kell (8.4.-8.7. ábra). A létraszáraknak 1,5-2,5 m hosszon kell egymást átfedniük. A toldásokat emeletsoronként, minden második mezőben, sakktáblaszerűen ki kell merevíteni.

A pallókból kialakított munkaszintek hossza 2,0 vagy 2,25 m. A munka­szint szélessége növelhető a belső ol­dal felé konzolvasakra helyezett palló­val. A létraállványok külső oldalán minden munkaszinten lábdeszkával ellátott védőkorlátot kell felszerelni. A 7 m-nél magasabb létraállványok­hoz a talajszinttől induló és a legfelső munkaszinten kialakított pihenőre érkező létrafeljárót kell készíteni. A létraállványokat – lakott területen végzett munka esetén – teljes felületűkön védőhálóval kell ellátni, hogy megakadályozzuk az építési törmelé­kek és szerszámok szétszóródását. Védőtetőt kell készíteni a járdától számított 3,5 m magasságban olyan helyeken, ahol az állványzat alatt közlekednek. A védőtető szakszerű kialakítására szigorú előírások van­nak.

Az úgynevezett gördülő létraállvá­nyok hosszú falszakaszok, födémek építéséhez és külső-belső vakolás­hoz, valamint homlokzatképzésekhez használatosak. A homlokzati fém csőállványok a nagytömegű, a sok fát és a nagy mun­kát igénylő faállványok helyett egyre inkább előtérbe kerülnek, segítségük­kel számos olyan állványozási feladat oldható meg, amelyek egyébként ko­moly problémát jelentenének. A csőállványok speciális anyagú és minőségű állványelemekből készül­nek. Egyszerű építőipari feladatok­hoz és különleges munkákhoz egy­aránt betervezhetők és kivitelezhetők (8.8.-8.10. ábra).

Az építési munkához használatos csőállványok leggyakoribb formái:

• kétlábas cső állvány;
• kétlábas konzolos csőállvány;
• háromlábas csőállvány.

Kétlábas csőállvány

A legtöbbször alkalmazott csőállvány szerkezet a kétlábas csőállvány, amit főleg tatarozásoknál és vakolásoknál használnak. Szerkezeti kialakítása folytán két palló szélességűre készül. A legegyszerűbb és legkevésbé igé­nyes szerkezet. Jellemzője, hogy fok­csövei változó hosszúságúak.

Kétlábas konzolos csőállvány

Szerkezeti felépítése lényegében azonos a kétlábas csőállványéval. Al­kalmazása ott indokolt, ahol az épü­let homlokzata ezt megkívánja. A konzolos csőállvány készülhet alá nem támasztott konzolos és alátá­masztott konzolos változatban.

Az alá nem támasztott konzolú csőáll­vány 1,00 m hosszúságú fokcsővel készül, és így 3 palló helyezhető el rajta, kettő a két felmenő láb között, a harmadik a konzolon, amely legfel­jebb 30-35 cm lehet (tehát legfeljebb egy palló szélességű). Az alátámasztott konzolú csőállvány 1,62 m hosszúságú fokcsővel készül, 2,16 m hosszúságú csővel alátámaszt­va. Ezen az állványszerkezeten négy palló helyezhető el, kettő a két fel­menő láb között, kettő pedig a kon­zolon. A konzolos csőállványok sze­relése különös figyelmet igényel, a számottevő külpontos terhelés miatt.

Háromlábas csőállvány

A háromlábas csőállvány építése több szempontból lehet szükséges, pl. az anyagtárolás miatt, esetleg az áll­ványról végzendő többfajta munka­nem vagy gyakoribb közlekedés és nagyobb terhelés miatt. A háromlá­bas csőállvány fokcsövének hosszú­sága 1,60 m, a lábak között négy palló szélességű munkaszintek alakíthatók ki.

Abban az esetben, ha a háromlábas csőállvány nem azért készül, hogy a munkaszint négypallós szélességű le­gyen, ha statikai számítások alapján ez az állvány felel csak meg a na­gyobb igénybevételnek, akkor csak a falsík felé eső mező kap pallóterítést, a külső mezőt pedig rácsozni, ül. me­revíteni kell. A védőkorlátot termé­szetesen a középső lábsorra kell fel­szerelni.

8.1. ábra. Eltérő nyereg és lábmagasságú könnyű fabak 1 nyeregfa; 2 láb (bak); 3 átkö­tő; 4 csavaros kötés; 5 korlátfa.

8.2. ábra. Állítható vasbak; 1 nyereg; 2 láb; 3 rács; 4 furatlépcsős oszlop; 5 szeg.

8.3. ábra. Gráf állványzat.

8.4. ábra. Homlokzati fa létraállvány a) metszet; b) nézet 1 falétra (állványlétra); 2 talp (palló); 3 lábdeszka; 4 keresztmerevítő (andráskereszt); 5 függesztő toldó rúd „S” horgonykampóval; 6 kötélkötés; 7 bekötő ho­rog; 8 kettős kötőrúd kampóval; 9 csavaros kötés.

8.5. ábra. Fa létraállvány építési részlete; a) kezdő; b) toldás 1 létraállvány; 2 létrafok (munkaszint); 3 merevítő rúd; 4 toldó furatok; 5 soroló rúd; 6 kapocselem; 7 bilincses kötés (vagy); 8 kenderkötés; 9 talp (palló).

8.6. ábra. Fa létraállvány munkaszintjének szélesítése, fali horgonybekötéssel 1 állvány­létra; 2 létrafok; 3 horgony; 4 horgonycsavar; 5 állítható hosszfurat; 6 fal, horog; 7 állvány­palló; 8 lábdeszka; 9 csavaros kötés; 10 kon­zol.

8.7. ábra. Homlokzati fa létraállvány bekö­tése falnyílásba 1 fogadó fal; 2 keresztrúd; 3 faék (pár); 4 horgony; 5 csavar + bilincs; 6 kereszttartó; 7 horgonycsavar; 8 állványlét­ra; 9 létrafok; 10 munkaszint; 11 furatok; 12 állványpalló.

8.8. ábra. Kétlábas homlokzati csőállvány a) nézet; b) metszet 1 oszlop; 2 hosszmereví­tő; 3 keresztrúd (fok); 4 korlát; 5 keresztme­revítő (szélrács); 6 toldó bilincs; 7 talp (pal­ló); 8 állványpalló; 9 lábdeszka; 10 falbekö­tés.

8.9. ábra. Homlokzati csőállvány kötőelemei a) keresztkötés (fix); b) csuklós kereszt kötés; c)…d) hossztoldó.

8.10. ábra. Homlokzati csőállvány elemei a) fél bilincs; b) fix toldó; c) talp; d) lábdeszka ­kötő kampó; e) korlátkapocs; f) kombinált kapcsolás; g) „akasztott” kikötés; h) gördülő létraállvány gördülő kereke.

Korszerű homlokzati fémállványok

Hazánkban több fémszerkezet gyártó cég forgalmaz különböző méretben és rendszerben előregyártott szerel­hető állványzatokat. Ezek közül a ma egyik legkorszerűbbnek számító homlokzati keretes csőállványt mutat­juk be, amelynek gyártója és forgal­mazója a GRÁF állványzat Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 3400 Mezőkövesd, Dohány u. 5.

A csőállvány ø 48 mm-es acélcső anyagú, „U” alakú állványelemének sokoldalú alkalmazását, variációs le­hetőségét a 2,00 m-es és 1,00 m-es egységek kombinálása teszi lehetővé. A keretes csőállvány 65 cm-es létra­tengely mérete 60 cm-es szabad mé­retű normális munkaszintet biztosít (8.11.-8.18. ábra).

A felhasználási lehetőségeket és az állvány tulajdonságait figyelembe véve, a faállványokkal összehasonlítva a homlokzati keretes csőállvány elő­nyei:

• rövid idejű szerelhetőség;
• kisebb mennyiségű és tömegű anyagot kell mozgatni, így csök­kennek a szállítási, a rakodási és tárolási költségek, valamint a szer­vezési gondok;
• anyaga több százszor is felhasznál­ható, ellentétben a faanyag 2-6-szoros felhasználhatóságával;
• adott idő alatt is anyagminősége ál­landó, az acélcsövek teherbírása nem függ az anyag állapotától (nedves-e, csomós-e stb.), az időjá­rástól, a levegő páratartalmának változásától, a nedvességtől, a kifa­gyástól, a gombabetegségektől stb.;
• az állványcsövek kisebb kereszt­metszete miatt a szél által terhelt felület kisebb, így az állványnak kevesebb szélnyomásból adódó ter­het kell elviselnie;
• nem tűzveszélyes (bár a járófelüle­tek itt is faanyagból készülnek);
• a faállványnál lényegesen biztonsá­gosabb balesetvédelmi szempont­ból, mivel az anyagminőség állandó;
• az egyes elemek súlyvonalai egy pontban találkoznak, ami sokkal előnyösebb, mint a külpontos fa és csőállványok esetén;
• kiegészítő elemeivel teljes rend­szert alkot;
• azonos munkaszinteknél a munka­végzés biztonsága és hatékonysága nagyobb, ellentétben az egyéb lét­raállványokkal, ahol a takaró palló­végek zavarják a munkavégzést;
• lejtős terepen és tetők felett is egy­szerűen alkalmazható, a változó kerethossznak és az állítható áll­ványkeretnek köszönhetően;
• megépítéséhez nem szükséges spe­ciális szaktudás.

Hátrányai:

• öt-tíz év után rozsdásodik (festék­réteggel kell kezelni);
• elektromos áramütésre veszélyes, ezért külön feladatot jelent az áll­ványzat földelése, magas állványnál villámhárító is szükséges lehet.

8.11. ábra. Homlokzati állvány építése ke­retes létraállványból 1 talp (palló); 2 kikötés; 3 támasztó és horgonyzó oszlop; G10 és G15 keretállvány; G20 korlátoszlop; G29 oszlop­talp; G30 és G32 korlátrács; G40 és G42 áll­ványpalló; G50 állványpalló ajtóval; G47 fel­járólétra; G60 állítható keret; G65 végkorlát; G70 lábösszekötő; G75 és G76 rögzítő rúd; G80 állítható magasságú menetes láb; G90 konzol; G105 csuklós konzol emelőcsiga ré­szére; G115 állítható láb.

8.13. ábra. Keretes homlokzati csőállvány elemei G10 és G15 keretállvány; G20 korlát­oszlop; G29 oszloptalp; G30 és G32 korlát­rács; G40 és G42 állványpalló; G50 állvány­palló ajtóval; G47 feljárólétra; G60 állítható keret; G65 végkorlát; G70 lábösszekötő; G75 és G76 rögzítő rúd; G80 állítható magasságú menetes láb; G90 konzol; G105 csuklós kon­zol emelőcsiga részére; G115 állítható láb 1 lábdeszka tartó; 2 korlátkapocs; 3 támasz; 4 ø 20 tüske; 5 ø15 furatok; 6 ø 57-es toldó-cső persely; 7 kapcsoló furat; 8 palló furat; 9 fémperem; 10 pallódeszka; 11 profilacél erősítés; 12 pánt; 13 ajtó; 14 horony a létra­kampóhoz; 15 teleszkóp; 16 teleszkópfurat; 17 100/100 talp; 18 kampó; 19 kapocs; 20 me­netes talp; 21 furattal biztosított menetes emelő; 22 emelő persely; 23 horog.

8.14. ábra. Keretes létraállvány falbeköté­se; G75 és G76 rögzítő rúd; 910 ø 12-es rög­zítő csavar; 912 ø 16 mm műanyag tipli.

8.15. ábra. Keretes csőállvány alkalmazási lehetőségei a) egy munkaszintes, csigaho­roggal; b) kiegészítő munkaszinttel G10 ke­retállvány; G20 korlátoszlop; G32 korlátrács; G42 állványpalló; G75 rögzítő rúd; G90 kon­zol; G105 csuklós konzol emelőcsiga része.

8.16. ábra. Állványkeret toldása 1 oszlop; 2 keresztrúd, állványszint; 3 merevítő; 4 per­sely; 5 rögzítő kampó; 6 lábdeszka horog; 7 korlátrögzítő; 8 szegfurat; 9 rugós szeg.

A csőállvány főeleme a G. 10 és G. 15 keretállvány, amelyek száraz ø 57 x 2,3 hosszvarratos acélcsőből készül­nek, és végfuratai a perselycsonkon keresztül, egymásba tolva ø 12 rugós csapokkal vagy biztosítócsappal rög­zíthetők. A keretállványok egymástól 1,25 és 2,5 m távolságban állíthatók fel. A keretállvány összekötő ø 48 x 2,0 csö­vein 20-as tüskék találhatók, ame­lyekbe a G.40, G.42, G.50 állványpallók behelyezhetők. Az állványke­retek G.10 és G. 15-ös fél állvány keret­ből is összeépíthetők. Az állványkeret oldalaira felhegesztett biztosítóle­mezes csapok a G.30 és G.32 védő­korlátok biztonságos rögzítését segí­tik.

Az indulószinten az oszloptalpak (G. 25) az állványkeretek végeibe illesz­kednek, 100 x100 x5-ös talpakon tá­maszkodnak a talajhoz, és ø 8-as fu­ratokon keresztül rögzítendők. A G.80-as menetes lábak, kisebb talaj­szint-egyenetlenségek esetén alkal­mazhatók.

8.17. ábra. Keretes csőállvány építése a) ki­tűzés; b) első állványsor; c) első munkaszint; d) két munkaszint; e) három munkaszint + záró korlát.

8.18. ábra. Acélszerkezetű segédállvány a) párkány zsalukonzol; b) homlokzati szerelő állvány 1 rögzítő ék; 2 horgonycsavar; 3 kor­láthorog; 4 függesztő horog.

8.19. ábra. 2,5×0,65 m-es vetületi méretű Gráf gördülő szerelőállvány.

8.20. ábra. Gráf zsaluzó állvány.

A munkaszintekre kerülő állványpal­lókat vasalással látják el, egyrészt a szilárdság növelésére, másrészt a sé­rülékenység elkerülésére. A feltűző furatok szintén csőszegeccsel erősí­tettek, a ø 20 acélcsapokra (tüskék­re) való illeszkedés miatt.

A terep szintkülönbségeitől függően az állványzat egy szintre hozásához G.60 állítható állvány keretet kell használni. Az állítható állványkeret lábai 2,00 m-es, ø 48×2 hegesztett, ø 13 mm-es furatú, 100 mm-es osz­tású acélcsövek, amelyeken a tartó­keret elcsúsztatható, és ø 12 rögzítő­ csappal a kívánt szinten rögzíthető. A tartókeret ø 57 x 3,2 csövei 40 mm-es osztású ø15 furattal, és a G. 10 állványkeret-összekötőhöz hasonló ø 20 tüskékkel, továbbá az állványkeret csatlakoztatásához ø 48×2 csatla­kozó csővel készülnek, a fölé épülő keretes csőállvány fogadásához.

A G.30 és G.32 korlátrácsok ø 27×2 hegesztett acélcsőből készülnek, vé­geinél lesajtolva és lyukasztva, kör­acél rácsozással. A végfuratok csatla­koznak az állványkeret lemezes biztosítócsapjaihoz. A lemezeket min­den szerelésnél le kell fordítani. Min­den mezőbe egy korlátrács kerüljön! A szinteknél a G.50 átjáró ajtós áll­ványpallók biztosítják a feljutást a G.47 feljáró létrán keresztül. A létra végein köracélból hajlított horgok csatlakoznak az állványpallóba, és a felhegesztett  ékes rögzítő bilinccsel rögzítendők az állványhoz. A homlokzati állvány végoldalnál el­helyezett homlokvédő G.65 elemet 5093 hegesztett fél bilinccsel rögzíteni kell az állvány kerethez.

Változó épülettömegek esetén a G.90 konzol 65-össel a vízszintes irányú tö­réseket kell kiküszöbölni, vagy a pal­lószintet lehet megduplázni (szélesí­teni), szükség szerint. A konzol acél­csőből (48×2) és  zártszelvényből (50x30x2) készül, 2 db hegesztett 5093 fél bilinccsel, amely az állvány­kerethez való rögzítést teszi lehetővé.

A keretállványt 910 jelű fali rögzítő csavarzathoz vagy betonozott köracél hurokhoz kell kihorgonyozni, ø16 köracél ø 22 szemfurattal. A kihorgonyzást G.75-0,5 m vagy G.76-1,0 m-es rögzítő rudakkal kell végezni. Amennyiben falnyíláshoz kerülnek, szabványos feszítő rudakhoz kell rög­zíteni. Feszítőrúdként ø 48×3,2 he­gesztett cső megfelelő.

A rögzítő rudak (horgony rudak) egyik vége ø 15-150 mm-es, ez a fali szemes csavarhoz csatlakozik,  és a megfelelő hossznál, 5090 vagy 5091-es csőbilinccsel az állványkerethez kell rögzíteni. Általában 10-20 m²­-enként szükséges 1-1 kikötés. A horgony rudak húzó- és nyomóerő­ket vesznek fel, ezért párosan for­gatva kell beépíteni (fordított be-akasztással), hogy az egyik húzás, a másik nyomás ellen biztosítson.

A kikötő rögzítéseket a szélteherre és az állványkeretben fellépő maximális nyomóerő 50-ed részére kell méretez­ni. A kikötések függőleges távolsága (egy oszlop mentén) közbenső kere­teknél a 6 m-t, a szélső kereteknél pedig a 4 m-t nem haladhatja meg. Ha rögzítő rúd nem alkalmazható, akkor G.110 támasztócsövet (3-6 m) kell használni a kitámasztáshoz. A ø57 x 2,6 külső cső az 5091 forgóékes rögzí­tésű bilinccsel az állványkerethez erő­síthető, a ø 48 x 3,2 belső cső csuklós (ø 12 csap) talppal a talajhoz rögzít­hető. A két cső M 16-os hegesztett anyával és M 16 x 25-ös csavarral meg­felelő méretre beállítva rögzítendő.

Nagy szintkülönbségű terep esetén használható a G.115 állítható láb, amelynek állítási lehetősége 50 cm és 1,3 m között van. A felső szinten a külső keretvégekre kerülnek a védőkorlát tartók (G.20), amelyekre rögzíthetők a korlát és a homlokzati végoldalaknál a homlok­védő (G.65). A ø 48×2 védőkorlát tartót és a 0 57×2,3, végén lyukasztott 1 m-es csö­vet 0 12 rögzítő csappal kell az áll­ványkerethez rögzíteni, majd a meg­felelő elemekkel hozzá kell illeszteni a lábdeszkákat és a korlátelemeket.

A fali kikötéseket, a „horgonyzásokat” az előírások szerint kell elkészí­teni. A 2,5 m kiosztásban felállított állványkeretekből legfeljebb 30 m ma­gas állvány építhető. Magasabb áll­vány csak részletes statikai számítások alapján készített tervek szerint építhető, és használatba vétel előtt az állványt minősíttetni kell. 2,5 m-es kerettávolság esetén az állványról fa­lazás is végezhető, mivel az állvány 3,0 kN/m² hasznos terheléshez is megfelel. Egy nyílásban is egymás fö­lötti egyidejű munkaszintekből csak egy terhelhető max. 3,00 kN/m² hasz­nos teherrel! A 3,0 m kerettávolság­gal készített állványzatról csak vakoló és festő munka végezhető 1,5 kN/m² hasznos teherrel. Ilyenkor egyedi pallózást kell készíteni, és szélrács­ mezőről kell gondoskodni.

Az állvány szerelési sorrendje (8.17. ábra):

• A talpakat 2,5 m távolságra, páro­sával fel kell állítani egymástól 0,65 m tengelytávolságra.
• Az állvány kereteket a talpakra kell helyezni, és a legalsó szinten minden mezőbe egy korlátrácsot kell behelyezni és rögzíteni.
• A pallókat az erre kiképzett csa­pokra kell helyezni. (Egyenetlen terepen az állványzatot be kell szintezni).
• Az állvány keretet a következő szinthez az alatta levő keretre kell illeszteni, ezen belül:
• biztosító csappal rögzíteni kell;
• egy védőkorlát rácsot minden mezőbe fel kell helyezni;
• a homlokzati oldalnál egy hom­lokvédőt kell behelyezni;
• a lábvédő deszkát az erre kikép­zett hajlított kampóba kell ten­ni.
• A további szinteknél a 3) és 4) pontokban foglaltakat kell megis­mételni.
• A legfelső szinten a külső keretvé­gekre a védőkorlát tartókat kell felhelyezni, rögzíteni, majd kor­látrácsot felrakni és rögzíteni.
• A homlokzati végoldalaknál egy homlokvédőt kell felhelyezni.

Az induló 2,2 m-től 5×2,00 m-es lép­csőkben 4,2; 6,2; 8,2; 10,2 m-es ma­gassággal szerelhetők azonos elemek­ből. A stabilitást a teleszkópos talp­rögzítés és a sávos támaszok biztosít­ják. A gördíthetőséget az állványosz­lopok alatt a terhelés vonala mentén beépített gördülő kerekek teszik le­hetővé (8.19. ábra).

8.21. ábra. Homlokzati keretes csőállvány.

A gipszkarton rendszerek bemuta­tása előtt vessünk egy pillantást „mo­dern” néven emlegetett építészetünk elmúlt három évtizedére. Hazánkban a 60-as években kezdődik meg a  tetőtér beépítéses házak építé­se. Ezeknek a tetőtér beépítéseknek a szerkezeti rendszere nem követte az alapépület rendszerét (fesztáv, főfal/ főfal stb.). Az első időkben alkalma­zott anyagok, a favázra szegezett deszka, esetleg hornyolt deszka nyá­ron túlzott felmelegedéshez, télen gyors lehűléshez vezetett.

Nyáron szenvedés volt az indokolatlan hőség, télen, főként szeles időben az épüle­tet érő szél a padlástérből valósággal kiszorította (ill. kiszívta) a fűtési hőt. Az elmúlt két évtizedben a lakótéren belül újabb anyagok kerültek előtér­be, a pozdorja és a faforgácslap. Ezek a táblás lemezek már valamivel jobbak voltak, hiszen a táblák réseit kellett már csak védeni az indokolat­lan légjárattól, van azonban egy je­lentős probléma, amivel eleinte nem törődött senki, mégpedig a formalde­hid.

A műanyag kötésű faforgácslapok hatalmas mennyiségű formaldehidet tartalmaznak. A formaldehid jelen­léte – párolgás és gőzök útján – a la­kók közérzetét, hangulatát és – nem utolsó sorban – egészségét nagyban befolyásolják. A kellemetlen, szúrós szag elsőbb csak fejfájást, később migrént, idegfeszültséget, fáradé­konyságot és sok (kinek-kinek az egyéni érzékenysége szerint) egyéb bajt okozhat. Hazánkban a szabvá­nyok ez idáig erről nem rendelkez­nek, talán mert a bútoripar és a fafeldolgozó üzemek több mint 50%-a munka nélkül maradt volna. Maradt tehát a formaldehid, és újabb kísér­leti időszak kezdődött. Megindult a cementkötésű faforgácslapok gyár­tása (amelyek már nem tartalmaznak formaldehidet) és ugyanúgy alkal­mazhatók is, egyéb okok miatt azon­ban (vághatóság, alakíthatóság, töré­kenység stb.) kevésbé terjedtek el a gyakorlatban.

Amerikában már fél évszázada honos és Európában is már régóta használt gipszkarton lemezek, és alkalmazási rendszerek óriási sikert arattak az építőanyag piacon, és az építészek kedvenc anyagává váltak. A gipszkarton lemezes építési tech­nológia várhatóan fokozatosan kiszo­rítja majd a hagyományos techniká­val készülő, téglából épített válaszfa­lakat, a hagyományos vakolatokat, a tető- és zárófödémek hagyományos típusait, sőt a padlástereknél ezelőtt alkalmazott bonyolult és nem is jó megoldásokat.

A gipsz, mint építőanyag előnyös tu­lajdonságai, valamint a gipszkarton lemez egyszerű, tiszta és gyors be­építhetősége igen gyorsan meggyőz­ték az építtetőket arról, hogy az a csekély többletköltség, ami az árában megjelenik, rövid idő alatt – már az épület építése során – megtérül.

Előnyös tulajdonságai közül csak né­hány:

• környezetbarát, szagtalan, nem tartalmaz egészségkárosító anya­gokat;
• klimatizáló hatásának köszönhe­tően a magasabb nedvességtar­talmú levegőből a nedvességet fel­veszi, és később, szárazabb levegő esetén visszapárologtatja;
• nem éghető, körülbelül 20%-nyi kötött kristályvize tűz esetén „be­épített tűzoltóvízként” működik, így különösen alkalmas tűz gátló szerkezetek építésére;
• csekély hővezető képessége folytán a helyiségben tartózkodók számára jó közérzetet biztosít.

A gipszkarton építési rendszer elő­nyei a következők:

• a vakolat azonnal felületi bevonat­tal látható el, nem szükséges szára­dási idő;
• a táblák közötti rések tökéletes lég­zárásával a nem kívánt légmozgá­sok megszüntethetők:
• a „lélegző” falak jól viselik a pára­diffúziós terhelést;
• költség- és időtakarékos, mivel a könnyű szerkezet nem terheli je­lentősen az épület teherhordó szer­kezeteit, az üregekben megoldható az épületgépészeti és az elektromos vezetékek elhelyezése, a rövid épí­tési idő lehetővé teszi az épület gyors használatba vételét;
• egyszerűen szerelhető, költséges szerszámok és gépek használata
• nélkül;
• jó hangszigetelő, mivel a gipszkar­ton szerkezet akusztikai szempont­ból lágy felület, amely a hangener­giát együttrezgéssel csökkenti;
• megfelelő rögzítő elemekkel kellő biztonsággal rögzíthetők a falszer­kezetre nehezebb tárgyak is.

A gipszkartonról általában

Az összes gipszlemez rendszer alap­anyaga a gipsz. A keveréssel egyenle­tes gipszkása halmazállapotúra előké­szített stukkógipsz az elosztókon át a formázóasztalon előkészített homlokkartonra kerül. A különböző gyártó egységek sebességét (szállító­szalagsor, szárító stb.) számítógép hangolja össze.

A még puha gipszkarton lapot az ollóval darabokra vágják. A gipszkar­ton darabok ezután rögtön a szárítóba kerülnek, ahol eltávolítják a felesle­ges vizet. Az építőlemezek szegélye­zetten, zárj éllel ellátva és ellenőrzöt­ten kerülnek a kereskedelmi hálózat­ba. Európában legalább fél tucat cég gyárt gipszkartont, alapvetően azo­nos gyártástechnológiával, könyvünk­ben a KNAUF termékein keresztül mutatjuk be a gipszkarton sokoldalú­ságát.

KNAUF gipszkarton rendszerek

A KNAUF gipszkarton rendszerek gyártója a KNAUF Ges.m.bH Weissenbachb. Liezen és magyarországi képviselete, a KNAUF Kft. Budapest 1124 Budapest, Lejtő u. 5.

A KNAUF építő és tűzvédelmi lapok egy rétegben, 12,5; 15 és 18 mm vastagsággal, az impregnált lapok 12,5 és 15,0 mm vastagsággal készülnek, a következő típusjelölésekkel:

• GKB KNAUF építőlemez;
• GKF KNAUF tűzvédelmi lemez;
• BKB-I KNAUF építőlemez, imp­regnált;
• GKF-I KNAUF tűzvédelmi lemez, impregnált.

A felsorolt termékek 125 cm széles­ségben készülnek (7.3. táblázat). A KNAUF 12,5 mm vastag építőle­mezek (GKB) tovább feldolgozva, KNAUF thermo lemez márkanéven kerülnek forgalomba:

• PS 15 SE, polisztirol hőszigetelő le­mezzel;
• MF ásványi (szálas) hőszigetelő ré­teggel. Szélességi méretük 120 cm (7.4. táblázat). A termékek külön­böző peremkialakításokkal, vas­tagságban és minőségben készül­nek:
• Fél gömbölyű, hosszanti él: HRK jelű
• Ferde homlokéi: SKF jelű
• Egyenes homlokéi: SK jelű (7.28. ábra).

7.3. táblázat KNAUF gipszkarton lapok

7.4. táblázat KNAUF thermo lemezek (120 cm széles).

7.28. ábra. Különböző homlok éllel készülő KNAUF gipszkarton lemezek; a) HRK; b) SKF; c) SK: 1 KNAUF gipszkarton; 2 KNAUF gyors­építő csavar; (d= 12,5; 15; 18 mm).

7.29. ábra. Szárazvakolat néven is ismert, téglafalra ragasztott gipszkarton lemez a) na­túr vékonylemez gipszes habarccsal a falhoz ragasztva; b) ragasztóhabarcs elterítése a thermo lemezen.

Falburkolatok

A kevésbé igénybevett helyeken a KNAUF gipszkarton lemezek a kész falra ragaszthatók (7.29. ábra). A le­mezek felragasztásánál vagy a felső mennyezeti vonalat, vagy a mennye­zeti burkolatot, ill. álmennyezetet kell figyelembe venni (7.30. ábra). Szárazvakolat – mint gipszkarton bur­kolat – csak falszerkezeteknél alkal­mazható. Az aljzatnak biztosítania kell a ragasztógipsz kifogástalan tapa­dását; azaz száraznak, zsugorodás­mentesnek, átnedvesedéstől védett­nek, és elegendő szilárdságúnak kell lennie. A laza vakolatot, a régi fes­tékrétegeket és a szennyeződéseket a lapok felragasztása előtt el kell távo­lítani.

A különösen sima betonfelületeket minden esetben tapadást segítő kellősítéssel kell ellátni (AdG BETO-KONTAKT). Az erősen nedvszívó aljzatot (gázbeton, égetett tégla stb.) elő kell nedvesíteni, és alkalmas anyaggal (Knauf alapozó) kell bevon­ni.

A fal egyenetlenségei (kb. 20 mm-ig) a lapok felragasztásakor a ragasztó­gipsszel kiegyenlíthetők. Nagyobb egyenetlenségek gipszkarton csíkok­kal tüntethetők el. A ragasztógipsz a lapok hátoldalára és az aljzatra egyaránt felhordható. Minden lapillesztést folyamatos sáv­val, a felületeket, az alsó és a felső széleket ragasztógipszből formált fol­tokkal kell összekötni az aljzattal. A foltsorok középtávolsága ne legyen több 40 cm-nél; 12,5 mm és ennél nagyobb lapvastagságnál pedig 60 cm-nél.

Ajtócsatlakozásoknál és ablakoknál, valamint szabad nyílásoknál a lapo­kat teljes felületükön kell felragaszta­ni. Füstgáz- és levegőelvezető szerke­zetekre – legalább 15 mm vastag ra­gasztógipsz réteg alkalmazásával – szintén teljes felületükön kell a lapo­kat felragasztani. A bekötőcsövek környezetében úgy kell a lapokat ki­vágni, hogy szélük legalább 10 mm távolságban legyen a bekötőcsőtől, és ezt a kivágást majd tömören be kell vakolni a lap felszínéig. A kiigazításokat addig kell elvégezni, amíg a ra­gasztógipsz puha.

A hőszigetelő falburkolatok nem kel­lően hőszigetelt határoló falaknál készülnek. A fal és a KNAUF thermo lemezek hő technikai jellemzői a szabványban előírtaknak együtt kell, hogy megfeleljenek. Felragasztásuk hasonló a normál lapok foltszerű habarcsos ragasztásához. Ha a burko­landó fal egyenetlen síkú vagy pára­diffúziós tulajdonságai nem megfelelőek, a lapokra – peremüknél és középen – távtartó papucslemezeket ra­gasztanak, hogy a légrés vastagsága megnövekedjen (7.31.-7.32. ábra).

7.30. ábra. Ragasztott KNAUF gipszkarton falburkolat és mennyezeti burkolat csomó­pontjai; a) normál ütköztetésű burkolat; b) ragasztott, ütköző peremes; c) szellőztetett mennyezeti burkolattal 1 KNAUF gipszkarton lemezek; 2 elválasztó csík; 3 ragasztó ha­barcs; (gipszes); 4 horgonycsavar (facsavar tiplivel); 5 alsó (vezér) heveder; kb. 1,0 m-en­ként; 6 szerelő heveder 62,5 cm-enként; 7 fa­csavar; 8 ütköző perem; 9 mennyezet; 10 szellőző furatok; 11 szellőztetett légrés.

7.31. ábra. KNAUF thermo lemez felragasz­tása téglafalra vakolt mennyezetnél a) tábla elhelyezése ékeléssel; b) sarokrészlet; 1 thermo lemez (gipszkarton); 2 thermo lemez (hőszigetelő réteg); 3 ragasztó ágyazó ha­barcs; 4 dilatációs rés (rugalmas kitöltés­sel); 5 légrés; 6 tömítő szalag; 7 mennyezet­vakolat; 8 ideiglenes alátámasztás; 9 kiéke­lés.

7.32. ábra. KNAUF thermo lemez falburkolat szellőztetett légréssel, alátét papucselemek­kel a) beépített falburkolat KNAUF padozati réteggel csatlakoztatva; b) sarok részlet 1 thermo lemez (gipszkarton); 2 thermo lemez (hőszigetelő réteg); 3 ragasztó habarcs; 4 távtartó; 5 légrés; 6 alsó rugalmas kitöltés; 7 dilatáció; 8 porán hab kitöltés; 9 él védő.

Vázas falburkolatok

A vázas falburkolatok készülhetnek fa- vagy fémvázzal, amely az aljzattól függően csavarozással, dübelezéssel, csapszeggel vagy szegezéssel rögzíthető. A gipszkarton lap sávokat ragasztó­gipsszel kell felragasztani. A tartószer­kezet rögzítési pontjainak távolsága (általában) ne haladja meg a 80 cm-t. A tartószerkezetet egyenes vonalban ki kell igazítani (pl. kiékeléssel), majd a váz közötti részt szigetelő anyaggal ki kell tölteni; amit elcsúszás ellen rögzíteni kell.

A hőhidak kialakulásá­nak elkerülése érdekében a hőszigete­lés elemeit jól be kell szorítani, és a tartószerkezet fémprofiljaihoz szigetelőanyagból készített alátétet kell hasz­nálni. Fa tartószerkezet esetén cél­szerű tartó- és szerelőlécekből felépí­tett szerkezetet használni. A gipszkarton lapokat csavarozással, szegezéssel vagy kapcsozással szere­lik fel a tartószerkezetre (7.33. ábra).

A gipszkarton lapok felszerelése

A gipszkarton lapok hossz- és/vagy keresztirányban rögzíthetők. Kereszt­irányú rögzítésnél a vágott éleket, hosszirányú rögzítésnél a lapok hossz­ éleit kell toldani a szerelőprofilokon. Rögzítő elemként faszerkezeten gyors­építő-csavarok , gipszkarton lap szegek vagy tűzőkapcsok, lemezprofilok ese­tén gyorsépítő-csavarok használhatók. Faszerkezeteknél a becsavarási mély­ség legalább 20 mm, a szeghossz pedig a lapvastagság legalább 2,5-szerese le­gyen; acéllemez profilok esetén a csa­varhossz a teljes lapvastagságnál mini­mum 10 mm-rel legyen hosszabb. Fém állóvázas építési mód esetében a lapok csak a függőlegesen álló C-vázprofilokhoz – és semmiképpen sem a vízszintes U-csatlakozó profilokhoz – rögzíthetők.

A rögzítést úgy kell elkészíteni, hogy a lapokban ne keletkezzenek emiatt feszültségek. Ehhez középről indulva a szélek irányába, vagy a lap egyik szélétől az átellenes szél felé haladva kell a rögzítést elkészíteni (7.34. ábra). A rögzítés során a lapokat szilárdan a tartószerkezethez kell nyomni. A lapoknak mindenütt teljesen fel kell feküdniük a tartószerkezetre, a rögzí­tő elemek pedig biztosan legyenek le­horgonyozva a tartószerkezetbe.

A rögzítő elemeket a lap felületére merőlegesen kell behajtani olyan mé­lyen   süllyesztve,   hogy   hézagoló anyaggal eltakarhatok legyenek. Vi­gyázni kell, hogy a rögzítő elem feje ne üsse át a kartont! A tűzőkapcsokat lehetőleg a karton szálirányára merő­legesen kell elhelyezni. A rosszul vagy mélyen ülő rögzítő elemeket el kell távolítani, és kb. 50 mm távol­ságra újakat kell elhelyezni. Többrétegű gipszkarton lemezek az egyrétegűekhez hasonlóan szerelhe­tők a vázra. A rétegeknek kötésben eltoltan takarniuk kell egymást. A többrétegű lemezeket falburkolatnál ritkábban, inkább válaszfalaknál al­kalmazzák. Az alsó réteget a felületi rögzítő elem mennyiségének 1/3-ával lehorgonyozzuk, majd a takaróréte­get – a szükséges távolságokban és megfelelő mennyiségű kapcsolóelem­mel – kell rögzíteni a vázszerkezet függőleges tartóihoz (7.35. ábra).

Többrétegű lemezburkolatok ragasz­tással is készíthetők, úgy, hogy az első réteget ugyanúgy szereljük fel, mint ahogyan az egyrétegű elemeket rögzítjük. A második lapréteget az elsővel a ragasztógipsszel vagy ragasztó hézagoló gipsszel kötjük össze. A gipszet „vékony ágyazatos” eljárás­sal, fogas simítóval, 100 mm széles, függőleges sávokban kell felhordani. A ragasztó gipszsávok egymástól mért távolsága nem lehet nagyobb, mint a csavaros rögzítésnél előírt távolság. Tűz gátló szerkezeteknél minden tűzgátlási szempontból hatékony lapréte­get csavarozással vagy szegezéssel kell a tartószerkezethez kötni.  Minden egyes réteg hézagzárását hézagoló-vagy ragasztó-simítógipsszel biztosí­tani kell. A ragasztásos eljárással rög­zített lapréteg tűzgátlás szempontjá­ból nem vehető számításba hatékony rétegként! Az utolsó réteg ragasztásos felerősítése kissé rontja a falszerkezet léghang védő képességét.

7.33. ábra. KNAUF gipszkarton lemez kap­csolása a vázszerkezethez a) favázra; b) fém­vázra 1 gipszkarton lemez 2 KNAUF gyors­építő csavar; 3 faheveder; 4 „C” szelvényű fémprofil (CW).

7.34. ábra. Rögzítési irányok a) sarokról két oldalra; b) középről két irányba.

7.35. ábra. Gipszkarton burkolat kettőzött rétegben fémvázra szerelve 1 szerelő keret­váz (UW); 2 tartóheveder „CW” profil; 3 KNAUF gipszkarton lemez, alsó teríték; 4 ta­karó burkolat; 5 szegező (csavar) sor; 6 tapaszoló horony; 7 tapasz (fugakitöltő); 8 üveg­szövet hézagtakaró csík.

Fémvázas előtétfal

Az előtétfal tulajdonképpen vázra szerelt burkolat. Tömör és könnyű­szerkezetes falakhoz egyaránt hang-és hőszigetelés javítására készül. A 12,5 vagy 15,0 mm vastag KNAUF GKB vagy BKB-I lapok és a falfelü­let között ásványgyapot réteget kell elhelyezni. Hangszigeteléshez a fém­alépítmény elülső éle és a meglévő fal között legalább 50 mm távolság szük­séges. A CD állványprofilok távol­sága legalább 50 cm legyen. Hőszige­telő burkolat készítésekor a távolság a szigetelőanyag vastagságától függ (a páralecsapódásra ügyelni kell). A 60/27-es CD profilokat 30/30-as UD profilokban, a padlón és a födémen kell vízszintesen vezetni.

A füg­gőleges 60/27-es CD profilokat 62,5 cm-enként, fél falmagasságban (vagy max. 150 cm magasságban) akuszti­kai lengőkengyellel, közvetlen függesztővel vagy acéllemez szögvassal meg kell erősíteni. Az akusztikai kengyel alá felragasztott tömítő szalag megakadályozza a felületi érintke­zést. A szerelvények beépítése és az ásványgyapot csúszásmentes elhelye­zése után a KNAUF GKB lapokat T 25-ös lemezcsavarokkal, max. 25 cm-enként kell a vázszerkezethez csava­rozni (7.36.-7.37. ábra). A 30/30-as UD profilokat a szükséges távolságokban, vízszintes és függőle­ges iránytartással, tiplikkel kell a fal­hoz erősíteni. A rögzítések távolsága legalább 80 cm legyen.

7.36. ábra. Előtétfal  fémvázzal, gipszkarton lemez burkolattal.

7.37. ábra. Előtétfal szerelési csomópontjai „1″ padozati; „2″ bekötési; „3/A” vakolt mennyezethez; „3/B” burkolt mennyezethez; „3/C” álmennyezethez való kapcsolás; „4″ sarok összedolgozás; „5″ függőleges soro­lás: hőszigetelt és szigeteletlen 1 KNAUF gipszkarton lap; 2 UD profil; 3 CD profil 60/ 27; 4 akusztikai támasz (tömítő szalag); 5 hő­szigetelés; 6 kengyel; 7 gyorsépítő csavar; 8 tipli; 9 főfal; 10 vakolat; 11 mennyezet; 12 fa heveder; 13 rugalmas dilatáció; 14 gyorsfüg­gesztő; 15 CD profil; 16 keresztösszekötő; 17 elasztikus kitöltő; 18 KNAUF padlólap; 19 alj­zat; 20 elválasztó csík; 21 hézagkitöltő; 22 tömítő szalag.

Szerelt válaszfalak

A gipszkarton KNAUF válaszfalak nem teherhordók, belső válaszfalak­ként, egy vagy két rétegben az építkezés helyszínén szerelhetők össze. A statikai és fizikai funkcióit az acél­lemezből készült alapkonstrukció, a gipszkartonból készített lapok és esetenként a kettő közötti üreget kitöltő szigetelőanyag határozza meg. Képe­sek kisebb súlyú fali tárgyakat hor­dozni: pld. mosdó; kézmosó stb.

KNAUF válaszfalak általában belső terekben készülnek. Nem alkalmaz­hatók ipari vizes helyiségekben, sza­badban, istállókban és olyan helye­ken, ahol igen magas a hőmérséklet (állandóan 50 °C feletti), vagy ahol magas páratartalommal (80% felett) kell számolni (7.38.-7.49. ábra). A szerelés a beméréssel és előrajzolással kezdődik, a faltengelyek, a hord állványok, az ajtók és az egyéb nyílások helyének kijelölésével a nyers padlózaton, majd a jelölések falakra és mennyezetre való felvitelé­vel. Ezt követi a profilok alaphoz rögzítése; a nyers padlón és a födé­men UW profilt, az oldalsó falcsatla­kozásoknál CW profilt kell felszerel­ni. A profilokat még szerelés előtt öntapadó tömítő szalaggal vagy más megfelelő tömítőanyaggal látjuk el. Egyenetlen alapokat szerelés előtt ki kell egyenlíteni.

Be kell állítani a függőleges CW stender profilokat a peremprofilokba. – A stender profilok legalább 15 mm-nyire nyúljanak bele a felső UW pro­filba, úgy, hogy a felső végeknél kb. 1 cm játékuk legyen. Ezután követ­kezik a gipszkarton lapok felszerelé­se, az egyik falvégtől kezdve. Az első lapot könnyedén a stenderhez nyom­juk, majd vízmértékkel pontosan be­igazítjuk, és lemezcsavarokkal feszültségmentesen az alaphoz rögzít­jük. A következő lapokat ugyanígy szereljük, az illesztő lapnál (passzító-lapnál) a fal végén a stendertáv nem lehet 62,5 cm-nél több, hangszigete­lési célú szerkezet esetén pedig nem lehet kevesebb sem 50 cm-nél. Ha tűz- vagy hangszigetelési követel­mények esetén kettőzni kell a burko­latot, az első lapsor illesztéseit el kell glettelni. A födémillesztéseknél vi­szont a felső UW profilhoz nem sza­bad a lapokat hozzácsavarozni (a fö­démhaj lás miatt).

Épületfizikai szempontból szálas ás­ványi anyagú szigetelést a teljes felü­letre kiterjedően, tömören kell a fal­üregben elhelyezni, és lecsúszás ellen biztosítani kell. A szigetelőanyag névleges vastagsága nem lehet több, mint a falüreg vastagsága, de véko­nyabb sem lehet a megengedettnél. Ezután helyezzük el a második falsí­kot, a lapokat a túloldali lapokhoz vi­szonyítva eltoltan. 0,8 mm-nél vasta­gabb fémlemez profilok esetén fúró­csúccsal ellátott csavarokat kell hasz­nálni.

Az úgynevezett repülőcsatlakozá­sokat profilok beépítésével kell meg­oldani. Ajtó- és ablaktokoknál vagy hasonló nyílások esetén a nyílások mindkét oldalán további profilokat kell beépíteni, amelyek erőssége részben a falszerkezet kialakításá­tól, a fal magasságától és nagyságá­tól, valamint az ajtólapból (nyílászá­róból) adódó terheléstől függ. A tel­jes falmagasságú ajtóprofilokat a felső és az alsó peremprofilhoz kell erősíteni.

2,80 m belmagasság esetén a CW pro­filok 25 kg könnyű ajtólapot bírnak el. Ennél nehezebb ajtó, ill. maga­sabb fal esetén legalább 2 mm-es UA merevítő profil szükséges. A gipszkarton lapok glettelése akkor végezhető, ha a falszerkezet már fe­szültségmentes (a feszültségek a ned­vességtartalom vagy hőhatás miatt keletkeznek). A munka min. +5 °C hőmérséklet esetén végezhető. A glettelés alatti magas páratartalom (a későbbi használati viszonyokhoz ké­pest), valamint a hirtelen szárítás vagy a szárító fűtés repedésképződés­hez vezethet.

Papír vagy üvegszövet fedőcsík használata esetén a glettelés KNAUF-fugakitöltővel (Fugenfüller) és KNAUF-Füllfixszel végezhető. Ha a glettelt felületet csiszolni is kell, ügyeljünk arra, hogy közben a kar­tont ne durvítsuk el! Más épületrészekhez való csatlakozá­soknál elválasztó csíkokat, ill. profi­lokat kell beépíteni. Az alapon levő tágulási hézagokat a fal alatt teljesen át kell vezetni. A felülettel szemben támasztott rendkívüli követelmények esetén (pl. magas fényezésű lakko­zásnál vagy súroló fényeknél) az egész felületet glettelni kell.

7.38. ábra. Válaszfal szerelése KNAUF ele­mekből, a „vázkészültségtől” a teljes befeje­zésig.

7.43. ábra. Fémvázra szerelt kettős borítású gipszkarton lemez válaszfal KNAUF elemekből.

A tetőtérben kialakítandó lakó- vagy huzamosabb tartózkodásra szánt te­rek kialakításánál már a tervezés idő­szakában gondolni kell bizonyos problémák megoldására, pl. a tető­szerkezet székoszlopain át a födémre adódó terhekre, a szarufák helyzeté­re, az oszlopokra, a kéményekre, a tetőborításra, a víz-, a villany- és a csatornahálózat kialakítására. Ter­mészetesen figyelembe kell venni az építési hatóságok előírásait is. (7.51.-7.53. ábra).

A megfelelő hőszigetelés érdekében a szarufák közé, ill. eléjük hőszige­telő réteget kell beépíteni. A hordo­zórendszer rácsszerkezetének mére­teit és távolságait, valamint (ennek megfelelően) a KNAUF lapok elhe­lyezésének irányát a hőszigetelés faj­tája, vastagsága és szélessége függvé­nyében kell meghatározni. A tervezett párazáró réteget a lehető legszorosabban kell beépíteni a KNAUF tűzvédelmi lapok mögé. Erre a célra legjobb a gyárilag alufó­liával borított tűzvédelmi lap vagy a PE fólia beépítése, amely 0,2 mm vastag, és a szerelési lécszerkezet- re erősíthető fel egy kapcsológéppel. Használható alumínium kasírozással ellátott ásványi szigetelőanyag is. A síkba igazított alszerkezetre a KNAUF- féle tűzvédelmi lapok gyors­építő-csavarokkal (lemezcsavarok­kal) erősíthetők fel. A tűzvédelmi la­pok vastagsága általában 15,0 mm. Nedves,a párás helyiségekben (für­dőkben, zuhanyozókban GKF-I jelű impregnált KNAUF tűzvédelmi lapo­kat kell beépíteni.

A felerősítési helyeket, csavarfejeket és illesztéseket el kell glettelni (pl. HRK él kiképző és KNAUF Uniflott anyagokkal). Amennyiben várható a tetőfelület na­gyobb mozgása, és nagyobb felüle­tekről van szó, 10 m-enként tágulási hézagot kell kialakítani (7.54.-7.65. ábra).

7.52. ábra. KNAUF gipszkarton lemezből készülő tetőtér beépítés fekvő lapokkal, álló hevederezéssel.

7.53. ábra. KNAUF gipszkarton lemezből készülő ferde tetőtér beépítés álló lapokkal, és fekvő hevederezéssel.

7.54. ábra. Tetőtér beépítés függőleges fal­szakasza KNAUF gipszkarton lemezekből, fa­vázra szerelve 1 gipszkarton lemez; 2 pára­záró fólia; 3 lécezés (50/30); 4 tapaszolás; 5 facsavar; 6 lengőkengyel; 7 hosszheveder; 8 ásványi hőszigetelés; 9 álló stafli közötti ás­ványi (szálas) hőszigetelés; 10 talp; 11 tiplis rögzítés; 12 támasztó lécezés (30-40 cm-en­ként); 13 szarufa; 14 légjárat; 15 tetőfólia;

7.55. ábra. Tetőtér beépítés kereszt- és hosszhevederes keresztmetszete KNAUF gipszkarton lemezből; a) szarufával párhuza­mos; b) szarufára merőleges irányú hevede­rezéssel; 1 gipszkarton lap; 2 párazáró fólia; 3 álló heveder; 4 légrés; 5 kereszt (hossz) heveder; 6 kengyel; 7 alsó keresztirányú hőszigetelés; 8 szarufaköz (ásványi) hőszigete­lése; 9 légjárat; 10 tetőfólia; 11 gyorsszerelő csavarozás.

7.56. ábra. Tetőtér beépítés fahevederezéssel, szarufára merőleges metszettel, KNAUF gipszkarton burkolattal a) szarufával párhu­zamos; b) szarufára merőleges irányú heve­derezéssel; 1 gipszkarton lap; 2 párazáró fó­lia; 3 álló heveder; 4 légrés; 5 kereszt (hossz) heveder; 6 kengyel; 7 alsó keresztirányú hőszigetelés; 8 szarufaköz (ásványi) hőszigete­lése; 9 légjárat; 10 tetőfólia; 11 gyorsszerelő csavarozás.

7.57. ábra. Tetőtér beépítés favázalj hevede­rére merőleges profil-acélváz, mint hordozó heveder, kengyeles kapcsolással, KNAUF gipszkarton lemez burkolattal a) szarufával párhuzamos; b) szarufára merőleges irányú szerelő hevederezéssel 1 KNAUF gipszkarton lemez; 2 párazáró réteg; 3 CD profil; 4 ken­gyel; 5 légrés; 6 szarufához kapcsolt hordozó faheveder; 7 hőszigetelés (kitömés); 8 átfedő hőszigetelés; 9 ásványi hőszigetelés (szaru­fák között); 10 légjárat; 11 tetőfólia.

7.58. ábra. Tetőtér beépítés fémprofil tartó­hevederezéssel, szarufára merőleges met­szet; a) szarufával párhuzamos; b) szarufára merőleges CD profil tartóhevederezéssel, KNAUF gipszkarton alsó burkolattal 1 KNAUF gipszkarton lemez; 2 párazáró réteg; 3 CD profil; 4 kengyel; 5 légrés; 6 szarufához kap­csolt hordozó faheveder; 7 hőszigetelés (ki-tömés); 8 átfedő hőszigetelés; 9 ásványi hő­szigetelés (szarufák között); 10 légjárat; 11 tetőfólia.

7.59. ábra. Tetőtér beépítés mennyezetének csatlakozása főfalhoz a) KNAUF thermo fal­burkolattal; b) normál vakolatú oromzattal. 1 KNAUF gipszkarton lemez; 2 légrés; 3 sze­relő heveder; 4 kengyel; 5 tartóheveder; 6 alsó átfutó hőszigetelés; 7 gerendaköz hőszi­getelése; 8 légrés; 9 takaró heveder; 10 járó­burkolat; 11 fagerenda (fogófa); 12 főfal; 13 vakolat; 14,15 thermo lemez; 16 ütköző profil; 17 élvédő.

7.60. ábra. Tetőtér beépítés teljes (alsó-fel­ső) burkolata és alsó síkbani szerelt válasz­falkapcsolása 1 KNAUF gipszkarton lemez; 2 UW profil; 3 szerelő heveder; 4 légrés; 5 tar­tóheveder; 6 hőszigetelés; 7 csavaros kap­csolás, KNAUF rögzítővel; 8 KNAUF gyors­építő csavar; 9 fagerenda; 10 ásványi hőszi­getelés; 11 teherelosztó heveder; 12 KNAUF padlóelem; 13 fogazott ütköző perem.

7.61. ábra. Tetőtér beépítés zárófödémje és akusztikai válaszfal kapcsolata 1 KNAUF gipszkarton lemez; 2 gipszkarton lemez pa­pucstámasz; 3 ásványi hő- és hangszigetelő lemez; 4 ásványi hőszigetelés; 5 szerelő he­veder; 6 kengyel; 7 keresztheveder (hőszige­telő réteggel); 8 UW profil; 9 gyorsépítő csa­var; 10 fagerenda; 11 tömítő szalag; 12 teher­elosztó heveder; 13 KNAUF padlóelem.

7.62. ábra. Padlástér beépítés és válaszfal szerelése KNAUF gipszkarton elemekből.

7.63. ábra. Gipszkarton „Panel” elemek toldása ferde mennyezeten.

7.64. ábra. A gipszkarton „Panel” elemek csavaros kapcsolása előfúrással.

7.65. ábra. KNAUF gipszkarton lemezek üt­közőperemeinek és a csavar süllyesztékeinek kikenése KNAUF hézagkitöltő masszával.

7.66. ábra. Álmennyezet és határoló fal kapcsolata függesztett szerelvényekkel a) KNAUF gipszkarton falburkolattal; b) sima falhoz ütköztetve 1 KNAUF gipszkarton lap; 2 CD 60-as szerelőprofil; 3 gyorsépítő csavar; 4 hordozó profil; 5 ankerfix gyors felfüggesz­tő; 6 szerelő (ütköző) perem falhoz ragasztva; 7 ragasztó réteg; 8 választó csík; 9 él védő; 10 ragasztó habarcs.

Hőszigetelés

Az alulméretezett hőszigetelés nem­csak nagy fűtési költséget jelent té­len, hanem a nyári hónapokban túl­melegedett tetőhéj miatt elviselhetet­len hőséget is.

A gyakorlatban a 16 cm vastag szál­anyagból készült hőszigetelések váltak be a legjobban (pl. 10 + 6 cm). A megfelelő hőszigetelés beépítésén túl a szerkezet felépítésére is figyelni kell. A párazáró réteg a meleg olda­lon (ez közvetlenül a gipszkarton lap mögött van) megvédi a hőszigetelést a lecsapódó nedvességtől. A szigete­lőanyag hátoldalán egy legalább 2 cm vastag légrés szükséges a tetőfedés alatt az esetleg kicsapódó felületi nedvesség elvezetéséhez. Ha nincs alsó fólia és aláfeszített ve­zetés, akkor a tetőlécek és a hőszige­telés hátoldala között egy kb. 5 cm méretű hátsó szellőzésről kell gondoskodni, ez azonban télen, a befúvódó hó miatt vagy az olvadás során keletkező vizek miatt gondokat okoz­hat.

Padlástéri mennyezet

Favázas padlástéri mennyezet általá­ban a tetőtér beépítéseknél a fedél­szék torokgerendáira vagy fogópár­jaira készül. Hagyományos fafödé­mek inkább időszakos épületeknél és helyiségeknél fordulnak elő. A pad­lástéri mennyezeteknél a tűzvédelmi lapok minősége kiemelt fontosságú. A KNAUF tűzvédelmi lapokat födé­mek és ferdetető lehatárolások ese­tén mindig keresztirányban kell fel­erősíteni. A szigetelőanyag és a hor­dozó rácsszerkezet szerint megkülön­böztetünk „fekvő” (lásd a 7.52. ábrát) és „álló” (lásd a 7.53. ábrát) szerelési módot.

Az elhelyezési irány megter­vezésével elkerülhető a gazdaságta­lan munka, és az anyagtakarékos ki­szabás is egyszerűbb. A légzőnyílásokat úgy kell kiképezni, hogy tetőáttöréseknél (pl. tetőtér ab­lakok, kémények vagy hasonlók) is akadálytalanul működjenek. A szigetelőanyagok tömör beépítése érdekében az első réteg szélessége (a szarufák között) kb. 2 cm-rel széle­sebb legyen, mint a szarufák távolsá­ga. Minden további közt ugyanúgy meg kell „tömni”. A hátsó szellőzés­hez a szigetelőanyag és az alsó tetősík között 2 cm hézagot kell hagynunk. Amennyiben nincs alátét fólia külön légjárattal, akkor 5 cm-es hézag szükséges a tetőlécek és a szigetelőanyag között.

A KNAUF tűzvédelmi lapokat min­dig merőlegesen szereljük a hordozó szerkezet (fa- vagy fémanyagú) pro­filjaihoz. A lapok homlokzati éleinek mindig fel kell feküdniük a hord szerkezeten, a hosszanti éleket pedig tompán kell illeszteni. Kétrétegű bo­rítás esetén mindkét irányban átfedé­ses illesztést kell készíteni. A lapokat KNAUF- féle gyorsépítő­ csavarokkal kell rögzíteni. A rögzítő­ elem (lemezcsavar) és a kartonnal megerősített hosszirányú éle között legalább 10 mm távolság legyen, a le­vágott (fűrészelt) élnél ugyanez lega­lább 15 mm legyen.

A rögzítések egymás közötti távolsága 170 mm (fala­kon 250 mm). A csavarokat merőle­gesen kell behajtani, mert különben a csavarfej megsértené a kartont, ami így hordképességéből veszítene. Min­den átmenetet – ferde tető és födém között; vagy ferdetető és térdfal kö­zött; vagy tető és orom között (ha GK lapokból álló borítás van) -KNAUF papír fugafedő csíkkal kell burkolni, védeni. A fedélszék erősebb mozgásának lehetősége esetén a belső sarkokba dilatációs szerkezetet kell beépíteni.

Álmennyezetek

E fejezetrészben a kötet terjedelmi korlátai miatt csak ízelítőt adunk e témából, de sorozatunk következő könyvében részletesen foglalkozunk az álmennyezetekkel. Néhány példán át mutatjuk be a gipszkarton sokoldalú alkalmazásának lehetőségét (7.66.-7.67. ábra).

Födémek alsó burkolásához és na­gyobb belmagasságú terek arányai­nak kedvezőbbé tételéhez jól hasz­nálhatók:

• a KNAUF GKB lapok;
• a KNAUF GKF tűzvédelmi lapok;
• a KNAUF GK lyukacsos vagy slic­ceit lapok
• valamint az impregnált KNAUF- féle építő vagy tűzvédő lapok GKB-I, GKF-I típusjellel.

A lapokat fémvázas keretre (szintben levő rácsra) kell rácsavarozni.

7.67. ábra. Gipszkarton válaszfal és álmennyezet kapcsolt szerelése 1 KNAUF gipszkar­ton lap; 2 szerelő fémváz; 3 hőszigetelés; 4 levágandó (csík); 5 elválasztó csík; 6 csava­ros kapcsolás; 7 szerelőprofil (CD 60); 8 füg­gesztő elem.

7.68. ábra. Csavaros kapcsolások KNAUF gipszkarton lemezhez a) elasztikus tiplivel; b) orsós és tárcsás tiplivel; c) tartóhorog be­helyezése és rögzítése csavarozással.

7.69. ábra. Fényforrások beépítése gipsz­karton falba vagy mennyezetbe.

7.70. ábra. Védőcső behelyezése fűtési és vízvezeték-rendszerhez.

Általános követelmények

A gipszkarton lapokat általában a szokásos módon, zárt felületet képez­ve, megerősített és kötött hézagokkal építjük, előfordulhat azonban látszó hézagos megoldás is. Zárt hézagkép­zés esetén a gipszkarton lapok szoro­san illesztve vagy max. 5 mm hézag­gal építhetők össze. A kartonnal bur­kolt hossz élekkel kiképezett gipsz­karton lapokat erősítőcsík behelye­zésével kell kihézagolni. A kartonburkolat nélküli éleket a bandázs el­helyezése előtt, a karton széleinél le kell tompítani. Ezeket a hézagokat is el kell látni erősítőcsíkkal, és a hézagolást 50 cm-es szakaszokban folya­matosan el kell végezni.

A hézago­kon kívül a rögzítő elemek süllyesz­tett részeit is úgy kell kiképezni, hogy sík felület jöjjön létre. Hézagoló-anyagként simítógipsz (hézagkitöltő ­gipsz) vagy kifejezetten a gipszkarton lapok hézagolásához alkalmas enyv-cellulóz bázisú hézagoló anyag hasz­nálható. Az enyvcellulóz bázisú hézagoló anyagra  azonban nem szabad gipszbázisú anyaggal rádolgozni, nem használható nedves helyiségekben. A hézagok kézi vagy gépi úton tölthetők ki. Erősen igénybe vett éleknél ajánlatos hézagerősítő csík helyett korrózióvédelemmel ellátott derékszögű él védő profil vagy fémmel erősített papírcsík alkalmazása. A hézagkitöltést több lépésben kell elkészíteni. Először a hézagokat teljesen ki kell tölteni, és el kell helyezni a papír vagy üvegszövet anyagú hé­zagerősítő csíkot. A következő lépésben kialakítjuk a sima átme­netet a lapok felületéhez.

Az egyes munkák csak az előző hézagoló réteg megkeményedése után végezhetők. A csiszolásnál a csatlakozó kartonfelületet nem szabad felérdesíteni. Az épületszerkezet tágulási hézagai környezetében a gipszkarton lap felü­leténél és annak tartószerkezeténél is tágulási hézagot kell kiképezni. Nagyobb mennyezetfelületek esetén kb. 10 m-enként tágulási hézagot kell hagyni, úgy, hogy a csatlakozó épü­letrészekkel vagy a körbefutó szegé­lyekkel való kapcsolatot is eltolással alakítjuk ki. Gipszkartonnal burkolt hosszú válasz- és közfalakat (pl. fo­lyosóknál) 15-20 m-enként szintén mozgási hézagokkal kell megszakí­tani.

Ha nagyobb födémlehajlásra számít­hatunk, csúszó födémkapcsolatot kell kialakítani. Gipszkarton falburkolat­ból válasz- vagy közfalba való, színelő átmenet esetén is célszerű tágu­lási hézagot kiképezni. A burkolat alatt könnyen szerelhetők épületgépészeti szerelvények, pél­dául a víz, villany, csatorna hálózat­hoz. Az egyéb rögzítések, függesztékek csavaros kötéssel kapcsolhatók a felületi gipszkarton lemezekhez (7.68.-7.70. ábra). Szerelt falba gáz­vezetéket beépíteni tilos, a gázveze­ték a falat csak keresztezheti, védő-csövön keresztül vezetve.

Szerelt fémvázak

A gipszkarton lapok belső „térépítészet”-i elemként is igen sokoldalúan használhatók, az előzőkben felsorolt előnyökből adódóan. Térépítészeti elemként a gipszkartont valamilyen hordozó szerkezetre kell felerősíteni. Hordozó vázszerkezet­ről már eddig is beszéltünk a rendszer részeként, most magáról a vázról ej­tünk néhány szót.

7.71. ábra. Válaszfal fémváz keret PROTEK­TOR profilokból; 1 UM profil fogadó keret; 2 CW profil szerelőváz Bm = belmagasság.

7.72. ábra. Szerelt válaszfal, ajtóval a) PRO­TEKTOR fémváz; b) KNAUF gipszkarton bur­kolat; 1 CW szerelő váz; 2 csonka váz; 3 UW talp; 4 UW szemöldökkeret; 5 UW kereszt­borda; 6 tokmerevítő; 7 gipszkarton burkolat; 8 furat/csavaros rögzítés; 9 ajtótok.

7.73. ábra. Ajtótok fogadására alkalmas normál CW profil elem beépítése 1 UW mennyezeti fogadó keret; 2 padlószinti UW heveder; 3 álló szerelőborda GW szelvény­ből; 4 csonk; 5 popszegecs vagy nittelés; 6 ajtótok; 7 ajtótok csavaros kapcsolása.

7.74. ábra. Fém ajtótok és szerelt gipszkar­ton válaszfal összeépítése egymásba csúsz­tatott 2 db CW profil elemmel 1 CW szerelő és fogadó profil; 2 légrés; 3 gipszkarton bur­kolat; 4 hő- és hangszigetelés; 5 szerelt ajtó­tok; 6 egymásba csúsztatott CW profilok.

Szerelt fém vázszerkezetek

Az eddig bemutatott termékekhez hasonlóan, a vázszerkezetekkel is számos fémprofil-gyártó cég foglal­kozik és jelen van az európai piacon. A termékek között kiemelkedőek a gipszkarton lemezek alkalmazását megkönnyítő PROTEKTOR termé­kek. A következő példákat a PROTEKTORWERK Hungária Kft. 1106 Budapest X., Jászberényi út 38-72. termék és alkalmazási listája alapján mutatjuk be.

A felsorolt megoldásoknál a gipszkarton a KNAUF cég gyártmánya, a fémváz pedig a PROTEKTOR cég terméke. A válaszfalaknál, a vázas falburkola­toknál, a padlástér beépítések szerelő hevederezésénél és az álmennyeze­teknél a legsokoldalúbban használt profilok az UW és CW profilok. (A jel első betűje a profil keresztmet­szeti formájára utal.) A szelvények anyaga – hasonlóan az egyéb fém építőelemekhez – hor­ganyzott acéllemez. A lemezvastag­ság 0,60 mm, fix hosszúságú CW-bordáknál pedig 0,75 mm.

7.76. ábra. Lengővázas falváz fal bekötés­sel és falbekötés nélkül 1 alsó fogadó profil UW 50-06; 2 UW 75-06; 3 szerelő profil UW 50-06; 4 CW 75-06; 5 lengő kengyel; 6 egy oldalon öntapadós filcszalag; 7 hőszige­telés; 8 lábazati takaró profil; 9 gipszkarton burkolat.

7.77. ábra. Ragasztott hevederes gipszkar­ton burkolat 1 PROTEKTOR GK profil; 2 KNAUF gipszkarton lemez; 3 fogadó fal; 4 he­vederezés a nyíláskeret körülburkolásához.

7.78. ábra. PROTEKTOR álmennyezet-rend­szerek a) K 400 H rendszer; b) K 400 D rend­szer; 1 CD noniusz függesztő; 2 normál füg­gesztek; 3 CD mennyezetprofil; 4 CD kap­csoló elem; CD függesztő profil; 6 U fali fo­gadó profil; 7 U fali szerelő profil; 8 noniusz horgony; 9 födémfüggesztő; 10 gipszkarton lap.

7.79. ábra. Válaszfal szerelés PROTEKTOR profilokból.

A 0,60 mm vastagságú szelvények CW-50/55 szelvénynél: 2,75; 3,00; 3,50, CW-50/75 szelvénynél: 2,50; 2,60; 2,75; 3,00; 3,50; 4,00, CW 50/100 szelvénynél: 2,75; 3,00; 3,50; 4,00 m hosszban készülnek.

Az UW-50; UW-75 és UW-100 szelvé­nyek mindig 4,00 m hosszúságúak. Az első szám a szelvény magassági, második a talp szélességi mérete mm-ben, pl. CW 100 első betűje a „C” szelvényt jelöli, a második betű a rendszer jele „W”; a 100 a 98,8 mm talpszélességet, az 50 mm az 50 mm szelvénymagasságot jelenti. A kétféle profil, valamint az ugyan­azon méretrendszeren belüli változó talpszélességnek köszönhetően a pro­filok végei egymásba illeszthetők. Az illesztő profil talpszélességi mérete adja a készre szerelt váz vastagságát.

Válaszfalak vázainál az alsó és fölső, talp- és mennyezeti befogásokhoz az UW elemek használhatók:

• UW 50-06; UW 50-075;
• UW 75-06; UW 50-075;
• UW 100-06; UW 50-075.

A váz függőleges elemei CW szelvé­nyekből készülnek, amelyeket UW profilba fixen, a felső UW profilhoz pedig mozgási hézaggal kell csatla­koztatni. A gipszkarton lemezek mé­reteinek megfelelően a tengelykiosz­tás 600 vagy 625 mm lehet. A tábla lehet 120, ül. 125 cm széles is, egy táblába három borda esik.

A függőleges vázelemekhez:

• CW 50-06; CW 50-075;
• CW 75-06; CW 75-075;
• UW 100-06; UW 100-075 bordák használhatók.

Az utolsó számjegy határozza meg a profil vastagságát: 06 = 0,6 mm-es szelvényt jelent (7.71.-7.72. ábra). Nagyobb belmagasságú válaszfalak­nál és ajtóknál merevítő profilokat kell beépíteni, a stabilitás fokozása és a tok tökéletes szerelhetősége érde­kében. Az ajtótoknál a függőleges CW profilt – ellentétben a többi füg­gőleges borda „lengő” beépítésével – fölső végénél is csavaros kötéssel kell rögzíteni a mennyezeti hevederhez. Az ajtótok felett keresztmerevítést kell beépíteni, amihez vagy a külön ehhez készített speciális csavaros csonkelem használható, vagy két da­rab C-elemet kell teleszkóp-szerűén egymásba csúsztatni (7.73.-7.74. ábra).

A PROTEKTOR cég által mérete­zett szerelt gipszkarton válaszfalak különböző  szelvénykonstrukciókkal és felületi burkolattal készíthetők (7.75. ábra; 7.3. táblázat). A külön­böző válaszfal vastagságoknál a „V” érték a teljes szerkezeti vastagság, amelynél a táblázati „kódjel:” betű­jelénél az első szám a váz, a második a teljes konstrukciós vastagságot je­lenti (mm-ben).

Falburkolatok ún. lengőfalaként a vá­laszfalak építéséhez is használt ki­sebb méretű szelvényekből készíthe­tők a falra szerelve (középen kengye­les kikötéssel). Maga a szerelés ha­sonló, de nem azonos a válaszfalak szerelésével. A gipszkarton burkola­tot (7.76. ábra) a külső fal belső olda­lára kell szerelni. A gipszkarton le­mez falhoz ragasztását már bemutat­tuk. Létezik még ragasztott hevede­res szerelési megoldás is, ahol a 70/ 15,5 mm-es szelvényű GK jelű fém­profilokat ragasztóhabarccsal felra­gasztják a falra. A „vonalba” állított profilokra a gipszkarton lemezek 2-3 nap kötési idő után, süllyesztett csa­varos kötéssel szerelhetők fel (7.77. ábra). Álmennyezetek esetén a gipszkarton lemezek CD és U profilok, valamint kapcsoló elemeik segítségével szerel­hetők fel (7.78. ábra).

A cementkötésű hőszigetelő lemez hazai gyártója és forgalmazója a HERAKLITH-Hungária Kft. 8901 Zalaegerszeg, Nagykapornak, Ipartelep.

A HERAKLITH-Hungária Kft. 1990 óta gyárt Magyarországon hő- és hangszigetelő lapokat HERAKLITH és HERATEKTA márkanéven. Ter­mékeik az ország építőanyag telepein nagy választékban beszerezhetőek, kiegészítő tartozékaikkal együtt. A HERAKLITH termékeknek az építkezés kezdetétől a végéig megvan a helyük az építési folyamatban. A termék fagyapotból, 50 cm hosszú fa­rostokból, speciális gyalukon gya­lulva készül, gyártáskor a fagyapotot cement kötőanyaggal keverik, majd formába préselik. A porózus felületű építőlap a hosszú rostok miatt szilárd, a nagy üregtarta­lom miatt viszont könnyű.

HERAKLITH

A HERAKLITH cementkötésű fa-gyapot építőlap (7.1. táblázat, 7.1. áb­ra) kedvező tulajdonságai:

• építésbiológiailag kifogástalan, nem tartalmaz egészségre káros anya­gokat;
• jó hő- és hangszigetelő;
• páraáteresztő;
• nem korhadó;
• nehezen éghető;
• növényi és állati kártevőkkel szem­ben ellenálló;
• a kis táblaméreteinél fogva könnyen kezelhető;
• megmunkálása kéziszerszámokkal egyszerű;
• beépítése gyors;
• jól vakolható, felületéhez kiválóan tapadnak a különféle vakolatok;
• alkalmazkodva a beépítési módok­hoz, a lemezek 25, 35, 50, 75 mm vastagságban készülnek.

Felhasználhatók teherhordó szerke­zeti falak, kiváltók, pillérek, magas-és lapos tetők hőszigeteléseként és vá­laszfalak bent maradó zsaluzataként, vagy önmagukban, fa-, acél- és vas­beton szerkezetekkel kombinálva.

HERATEKTA

A több rétegű hőszigetelő lap polisz­tirolhab betéttel, két oldalon elhelye­zett 5-5 mm, ill. 7,5-7,5 mm vastag fagyapot réteggel készül. Kiváló hő­szigetelő, könnyű, jól alakítható. Fe­dőrétegéhez egyaránt jól tapadnak a hagyományos mész-, cement- és a gyári vakolatok. Jellemzőik azonosak a HERAKLITH (72. táblázat; 7.2. ábra) jellemzőivel.

7.1. táblázat HERAKLITH lemezek.

7.2. táblázat HERATEKTA lemezek.

7.3. ábra. HERAKUTH lemezek kézi és gépi szabása, méretre vágása.

7.4. ábra. HERAKUTH anyagok beépítésé­nél használt tartozékok és kiegészítők A) rögzítő elemek a falhoz és mennyezethez kap­csoláshoz; B) tűzi horganyzott rabicháló a va­kolat repedésmentes kivitelezéséhez; C) gyorsragasztó a HERAKUTH és a HERATEKTA lemezek szilárd falhoz ragasztásához, vala­mint a válaszfal és padlástéri falak ütközőpe­remeinek kitöltő anyagaként való alkalmazá­sához.

7.5. ábra. HERAKUTH és HERATEKTA alkal­mazása a) fal külső oldalán, táblás hőszige­telésként; b)…c) vasbeton szerkezeteknél zsaluzóelemes hőszigetelésként; d) kiegé­szítő belső hőszigetelésként; e) teljes falfe­lületen, belső hőszigetelésként; f) koszorúk, gerendák és áthidalók hőszigeteléseként.

Felhasználhatók külső falak, födé­mek, koszorúk, pillérek, áthidalók, tetőszerkezetek hőszigeteléseként, de maradhatnak burkolatlanul látszó felületként is. Bent maradó zsaluzat­ként alkalmazva a műanyag rögzítő ­elemek fokozzák a tapadás biztonsá­gát. Alapanyaguk fa és cement, illetve hő-és hangszigetelő anyag (polisztirol­hab).

A gyártás rendkívül egyszerű és „kör­nyezetbarát”, a vékony szálakká gya­lult fát vízzel és cementtel keverik, formákba préselik, majd 1 napos ce­mentkötés után kizsaluzva méretre vágják. A különféle vastagsággal készülő ter­mékek lapmérete 2,0 x 0,5 m. A hosszúszálas szerkezet miatt a lapok megfelelően merevek, kéziszerszá­mokkal könnyen vághatok (7.3. ábra) formálhatók, hornyok, lyukak egy­szerűen kialakíthatók. Beépíthető önállóan vagy szerkezet­hez rögzítve, nagyfejű szeggel, dübellel, csavarral + alátéttel, ragasz­tással stb.

Szálas szerkezete miatt fe­lületéhez a vakolat jól tapad, így ki­tűnően használható válaszfalként, te­tőtér beépítéseknél, utólagos homlok­zati hőszigeteléseknél, bent maradó hőszigetelő zsaluzatként, födémek hőszigeteléseként stb. (7.4. ábra). Építésbiológiai szempontból kifogás­talan, környezetbarát, nehezen ég­hető (vakolva, a vastagságtól függően 0,5-1,5 órán át tűzálló). Növényi és állati kártevőkre nem ér­zékeny, egyéb anyagokkal, fémekkel szemben semleges (7.5. ábra). A beépítéshez szükséges tartozéko­kat, segédanyagokat a gyártó bizto­sítja.

A HERAKUTH és a HERATEKTA felhasználási területei

A HERAKLITH és HERATEKTA termékek lakó- és egyéb épületeknél széles körben, a falaktól a tetőkig használhatók.

Hőhidak megszüntetése

A HERAKLITH helyszíni beton­szerkezetek készítésénél (koszorúk, áthidalók, pillérek stb.), bent maradó hőszigetelő zsaluzataként rendkívül előnyösen használható. Beépítésével megszűnnek a hőhidak belső oldalán a falak, mennyezetek találkozásánál gyakori penészedések. A zsaluzás anyagtakarékos, mert a HERAKLITH lapokat csak hézago­san kell megtámasztani. Előregyár­tott szerkezeteknél utólagos, ragasz­tott és dübeles kapcsolással is beépít­hetők.

A javasolt beépítési vastagság hom­lokzati síkon 5 cm, befordításoknál (káváknál stb.) 5 cm, ül. 3,5 cm (7.6.-7.8. ábra).

Homlokzatok hőszigetelése

A kiváló hőszigetelő tulajdonságú HERATEKTA lapokkal az épületek utólagos hőszigetelése, vagy új léte­sítmények kiegészítő hőszigetelése gyorsan, egyszerűen elkészíthető (7.9.-7.10. ábra). A szerelés hideg időben végezhető. Miután az elemek egyszerűen vághatok, tagolt homlok­zatok kialakításához is alkalmasak. Igen előnyös, hogy a meglévő vakola­tot nem kell leverni, mivel az építőla­pok 5 cm fej nagyságú dübelekkel rögzíthetők a falazathoz. A kötésben felrakott lapokat rabichálóval erősí­tett,   cementhabarcs fröcsköléssel készítik elő a vakoláshoz. Hagyomá­nyos és gyári vakolatokkal egyaránt vakolható (7.11. ábra)

Hagyományos vakolás esetén a munka menete:

• a felületi elemek felragasztása;
• egy nap pihentetés után a rabicháló kifeszítése (legalább 5 cm átfedés­sel) és rögzítése;
• az elemek dübeles kapcsolása a há­lón a toldásokon keresztül, a po­lisztirol lemez dübel szükségletéhez képest 1,3-1,4-szeres dübel/m² rög­zítéssel. Az alsó 3,0 m-es sávban legalább 4 db dübel szükséges m²-enként (lásd: 5.63.-5.64. ábrák);
• a gúzoló réteg elkészítése;
• az alapvakolat felhordása legalább 2 napos és utókezelt gúzra;
• a felületi réteg elkészítése a lega­lább egy hetes alapvakolatra:
• sima vakolatként
• nemes vakolatként.

Korszerű homlokzati vakolat esetén a munka menete:

• a felületi elemek felragasztása;
• egynapos korban a felület sarokcsi­szolóval való kiegyengetése;
• az elemek dübeles rögzítése a po­lisztirol lemezes hőszigeteléshez képest 1,2-1,3-szoros dübel mennyiséggel, az alsó 3,0 m-es sávban a táblákat m²-enként legalább 4 ponton kell a fogadó falhoz erősí­teni;
• a beágyazó habarcsréteg fel glettelése;
• az üvegszövet elhelyezése (fentről lefelé) és be glettelése;
• a kiegészítő habarcsréteg rá glettelése;
• 8-12 napos pihentetés és permet­szerű utókezelés után a felületi ne­mes vakolat felhordása.

Belső hőszigetelés HERAKUTH és HERATEKTA lemezzel

E megoldás általában ott jön szóba, ahol külső hőszigetelést vagy nem le­het készíteni, vagy a költsége nem áll arányban a várható előnnyel. A feldolgozási technológia azonos a külső vakolatoknál elmondottakkal, azzal az eltéréssel, hogy a dübeles rögzítés a felére csökkenthető, telje­sen száraz helyen pedig akár el is hagyható (7.12.-7.13. ábra).

7.6. ábra. Hőhíd megszakító HERATEKTA le­mezből, egyenes és íves vonalban.

7.7. ábra. Vasbeton koszorú és monolit vas­beton kiváltó HERAKLITH lemez zsaluzata 1 koszorúzsaluzás; 2 áthidaló hővédelme HE­RAKLITH lemezzel; 3 alsó hőhíd megszakító; 4 belső takarás; 5 kapcsoló horog vagy dübel; 6 koszorú; 7 főfal.

7.8. ábra. HERAKLITH lemezzel hőszigetelt vasbeton homlokzati tartószerkezetek 1 zsaluzóelemként elhelyezett lemez; 2 utólagos kávabélés; 3 koszorú hővédelme; 4 rögzítő, kapcsolóelemek; 5 előregyártott vasbeton áthidalók, 6 vasbeton koszorúk.

7.9. ábra. HERATEKTA lemezzel burkolt épület homlokzata 1 lábazati fémprofil; 2 HE­RATEKTA lapok; 3 ragasztás; 4 főfal; 5 áthi­daló; 6 könyöklő hővédelme; 7 káva burko­lása kötésben; 8 szemöldök ragasztása és kapcsolása; 9 dübeles horgonyzás.

7.10. ábra. Hőszigetelő lemezek dübeles rögzítése

7.11. ábra. Korszerű nemes vakolati rend­szerrel burkolt homlokzati HERATEKTA hő­szigetelés 1 HERATEKTA falfelület; 2 dübeles kapcsolás; 3 él védő fémprofil; 4 könyöklő; 5 gúzolt tapadó felület; 6 ragasztótapasz; 7 sa­rokerősítés üvegszövet csíkkal; 8 lábazati fémprofil; 9 üvegszövet; 10 kiegyenlítő ha­barcsréteg; 11 vékony nemes vakolat.

7.13. ábra. Vakolási műveletek belső felüle­ten, dilatációs résvágás és erősítő üvegszö­vet be glettelése.

Tetőtér beépítések

A tetőterek beépítésénél – főleg, ha azok utólagosan készülnek – igen sok szempontot kell figyelembe venni, az alaprajzi elrendezést, a teherhordó és térelválasztó szerkezeteket, valamint a tető héjalást, a tetőtér alatti épület­rész adottságait, valamint a gazdasá­gosságot. A tetőtér beépítésnél alkal­mazott szerkezetekkel szemben tá­masztott követelmények közül a kis tömeg, a hőszigetelés, a hanggátlás, a légzárás, a gyors és könnyű beépít­hetőség a HERAKLITH és HERA­TEKTA termékek alkalmazásával egyszerűen teljesíthető. A HERAKLITH cementkötésű fagyapot lemezek 25-75 mm vastagságban készülnek, tömegük 12-29 kg/m², hővezetési tényezőjük 0,09.. .0,079 W/(mK). A HERATEKTA háromrétegű lapok – kétoldalt 5-5 mm vas­tag HERAKLITH között polisztirol­habbal – 35, 50, 75 és 100 mm vastag­ságúak, tömegük 7,5-12,0 kg/m², hővezetési tényezőjük 0,056-0,046

A HERAKLITH és HERATEKTA lemezek faipari szerszámokkal egy­szerűen megmunkálhatok, kézi vagy gépi fűrésszel vághatok. A tetőszer­kezet faanyagához nagyfejű szeggel vagy facsavarral; téglához vagy be­tonhoz műanyag dübellel rögzíthe­tők, egymáshoz pedig HERAKLITH gyorsragasztóval köthetők (7.14.-7.15. ábra). A HERAKLITH leme­zek laza szerkezetük miatt jó hangel­nyelők, hagyományos vakolatokkal jól vakolhatok.

Laza szerkezetük ellenére viszonylag nagy szilárdságúak és jó páraáteresz­tők. A lemezek nehezen éghetők, a 25 mm-es vakolt HERAKLITH le­mez tűzállósági határértéke 0,5 óra, a 35 mm-esé 0,75 óra az 50-esé 1,0 óra. Ezen tulajdonságok miatt hasz­nálhatók a HERAKLITH és HERA­TEKTA lemezek különösen jól a te­tőtér beépítéseknél.

7.15. ábra. Lemezek felszerelése kézi erő­vel.

7.16. ábra. Padlástér beépítés HERAKLITH fagyapot hőszigetelő anyaggal 1 HERAKLITH; 2 burkolólap; 3 HERAKLITH stabilizáló réteg; 4 fólia; 5 padozati fólia; 6 tető alátétfólia; 7 korszerű vékonyvakolat; 8 hosszheveder; 9 szarufa; 10 fogófa; 11 10 cm vastag üveggya­pot hőszigetelés; 12 légrés; 13 héjazati szel­lőzőrés; 14 tetőlécezés; 15 padozat.

7.17. ábra. Határoló fal, mint hőszigetelő ré­teg 1 HERATEKTA; 2 vékony HERATEKTA le­mez; 3 HERAKLITH; 4 üveggyapot hőszigete­lés; 5 vakolat; 6 rabicháló; 7 padlásburkolat; 8 réskitöltés; 9 hosszheveder; 10 talp; 11 füg­gőleges heveder szaruállásnál; 12 szarufa; 13 fogófa; 14 csavaros kötés; 15 légrés; 16 tetődeszkázat; 17 csupaszlemez; 18 födém.

Tetőtéri határoló szerkezetek

A tetőtéri hőszigetelések átszellőztetéséről az eresznél, illetve a gerincnél kialakított szellőzőnyílásokon ke­resztül feltétlenül gondoskodni kell. A 7.16. ábrán látható megoldás ese­tén a szarufák – hazai gyakorlatnak megfelelő – átlagos távolságát figye­lembe véve (80-100 cm) 35 mm vas­tag vakolt HERAKLITH lemezek adják a burkolatot, a 25 mm vastag lemezekhez 60-67 cm-enkénti rögzí­tés kellene. A lemezeket a 100 cm-en-ként elhelyezett faloszlopokhoz hé­zagcserével soronként kell elhelyez­ni, és támaszonként, ill. laponként 3-3 db korrózióálló, széles fejű szeggel kell rögzíteni. A szarufákhoz és a (max. 100 cm-es távolságú) gerendák­hoz, illetve a fogópárokhoz korrózió­álló, 20 mm-es alátéttárcsás csavarral kell a lemezeket felerősíteni.

A lemezek jobb együttdolgozása ér­dekében az éleket HERAKLITH gyorsragasztóval egymáshoz kell ra­gasztani. A kész szerkezet ezáltal me­rev tárcsaként működik, és a függőle­ges felületeken elmaradhat a vakolat alatti rabicháló. Gipszes belső vako­latnál a ferde felületeken sem kell ra­bicháló. A beépítés előtt a HERAK­LITH táblákat lehetőleg fedett, szel­lős helyen laponként levegőztetni kell, hogy az esetleges nedvesség még beépítés előtt eltávozhasson.

A padlástér beépítéseknél szükséges párafékező fóliát még a HERAK-LITH burkolat készítése előtt el kell helyezni. A 10 cm vastag szálas hőszi­getelést a burkolattal egyidejűleg, szakaszosan kell beépíteni. A szerke­zet ferde szakaszainál ügyelni kell ar­ra, hogy az átszellőztető légréteg vas­tagsága legalább 40 mm legyen. A HERAKLITH burkolat vakolásánál – hagyományos mész-cement vakola­tok esetén – először gúzolni kell, majd ennek kiszáradása után el kell készíteni az alap és a fedővakolatot. A 7.17. ábrán látható esetben a HE­RATEKTA lemezeket hőszigetelő burkolatként alkalmazzák.

A függő leges szakaszokon a 100 mm vastag HERATEKTA táblákat a faloszlo­pokra merőlegesen, kötésben, szoros ütköztetéssel fektetik és korrózióálló csavarokkal rögzítik. A ferde, illetve vízszintes felületeknél a szarufák és a fogópárok belső oldalára 50 cm-en-ként 60/40 mm keresztmetszetű lécet kell felerősíteni, majd a 75 mm vas­tag HERATEKTA lemezeket ele­menként és támaszonként, 3-3 db csavarral kell ezekhez rögzíteni. Erre kerül a külső oldalon a 40 mm vastag üveg- vagy kőzetgyapot kiegészítő hőszigetelés, a szarufák és fogópárok közé beszabva, a tartólécezésre fek­tetve (7.18.-7.21 ábra).

A HERATEKTA tetőtéri alkalmazá­sánál ügyelni kell arra, hogy a kö­zépső polisztirolhab réteg sehol ne maradjon burkolat nélkül. Hagyományos vakolásnál rabicháló – a vako­latrepedések elkerülése érdekében – mindig szükséges.

A HERAKLIT vagy a HERA­TEKTA természetesen más rétegfel­építésben is beépíthető, a szerkezeti jellemzőket és egyéb tulajdonságait azonban mindig figyelembe kell ven­ni, a szükséges hő- és páratechnikai számításokat el kell végezni. A HE­RAKLITH alkalmazható téglából fa­lazott függőleges térelhatároló falak­nál is a belső oldalra erősített hőszi­getelés előtti burkolatként.

7.18. ábra. Padlástér beépítés belső kiegé­szítő burkolattal a) könyökfallal; b) szerelt fallal és gipszkarton belső szárazvakolattal 1 HERAKUTH lemez; 2 kitöltő bélés; 3 pára­záró fólia; 4 szálas hőszigetelés; 5 KNAUF gipszkarton; 6 profil ózott faburkolat; 7 lég­rés/heveder; 8 hosszheveder; 9 légjárat; 10 aládeszkázás; 11 tetőfólia; 12 ellenlécezés; 13 mellvéd fal; 14 födém.

7.19. ábra. Padlástér beépítés mennyezeti rétegei a) fogófa, mint mennyezeti gerenda, járófelülettel; b) mennyezet és oromzat csat­lakozása 1 átfutó HERAKUTH lemezburkolat; 2 HERAKUTH, mint keresztheveder-szélrács; 3 párazáró fólia; 4 szálas hőszigetelés; 5 KNAUF gipszkarton; 6 hevederdeszka; 7 lég­rés; 8 gerenda/fogófa; 9 papucsfa; 10 desz­kateríték (hézagos); 11 teherelosztó heveder; 12 fólia; 13 padlástér járódeszka; 14 vakolat.

7.20. ábra. Mennyezeti és függőleges pad­lástér elhatároló faváz, szálas hőszigetelés­sel és kétoldali HERAKUTH burkolattal.

7.21. ábra. Padlástér beépítés HERAKUTH burkolattal, szálas hőszigeteléssel és burkolt falfelülettel; a) ferde tető/mennyezet; b) mennyezet/válaszfal (gerendára merőleges); c) mennyezetgerendával párhuzamos, szerelt válaszfallal 1 alsó HERAKUTH lemez; 2 ki­töltő HERAKUTH bélés; 3 párazáró fólia; 4 járható HERAKUTH burkolat; 5 szálas hőszi­getelő réteg; .6 gipszkarton lemez; 7 faburko­lat; 8 légrés; 9 keresztheveder; 10 szerelő heveder; 11 távtartó, válaszfal heveder; 12 fogófa/gerenda; 13 szarufa; 14 légjárat; 15 alátét, deszkázat; 16 tetőfólia; 17 tetőszellőz­tető rés; 18 hosszmerevítés.

7.22. ábra. Egyrétegű, 75 mm-es HERAK­LITH válaszfal, ajtóvaktok behelyezésével 1 HERAKLITH lap; 2 ragasztóhabarcs réteg; 3 vaktok; 4 ideiglenes iránydeszka; 5 ideigle­nes támaszdeszka; 6 támasz, papucs; 7 ék; 8 horgonyszeg és feszítőhuzal.

7.23. ábra. Kétrétegű, jó hangszigetelő ké­pességű válaszfal 1 HERAKLITH vastag lap; 2 HERAKLITH vékony lap; 3 ragasztó habarcs (fuga); 4 bennmaradó heveder; 5 horgony; 6 szegezés; 7 ideiglenes fali iránydeszka.

7.24. ábra. Válaszfal építésének folyamata.

7.25. ábra. HERAKLITH köpenyfal sarok ki­alakítása 1 HERAKLITH vagy HERATEKTA le­mezek; 2 távtartó (soroló); 3 sarokkötés; 4 távtartó (kezdő).

7.26. ábra. HERAKLITH köpenyfal merőle­ges csatlakoztatása 1 HERAKLITH vagy HE­RATEKTA lemez; 2 soroló távtartó; 3 kezdő távtartó; 4 kibetonozás.

7.27. ábra. HERAKLITH köpenyfal sorkiosz­tása födémmel a) teljes belmagassággal; b) ablaknyílással; 1 HERAKLITH, mint zsalu­elem; 2 távtartó elem; 3 kezdő távtartó; 4 ki­betonozás; 5 áthidaló (vasalt); 6 vízszigete­lés; 7 lábazati fal; 8 koszorú; 9 födém.

HERAKLITH lemez válaszfalak

Tetőtér beépítéseknél – különösen utólagos beépítés esetén – lényeges követelmény, hogy a válaszfalak ne legyenek túl nehezek és megfelelően hang gátlók legyenek. A 75 mm vas­tag HERAKLITH lemezekből vá­laszfalak gyorsan, könnyen elkészít­hetők, az ajtók, a boltíves nyílások egyszerűen kiképezhetők. A 75 mm vastag egyrétegű, vakolt HERAK­LITH válaszfal súlyozott léghang gátlási száma 38 db, több rétegű HE­RAKLITH válaszfalakkal pedig en­nél is jobb hanggátlás érhető el (7.22.-7.24. ábra).

A válaszfalak építésének megkezdése előtt fából vagy fémből ideiglenes tá­maszokat (segédszerkezetet) kell fel­állítani, egymástól kb. 100-200 cm-re. A kötésben elhelyezett HERAKLITH lemezeket HERAKLITH gyorsra­gasztóval kell egymáshoz ragasztani. Merevítés nélkül maximum 4 m ma­gas és 6 m hosszú falak készíthetők. A segédszerkezet a válaszfal teljes el­készülte után bontható el. Ezután kö­vetkezik a vakolás: cementfröcskölés + alap- és fedővakolat vagy gipszes belső vakolat. A fal és a mennyezet csatlakoztatásának vonala mentén a vakolat átvágásával dilatációs héza­got kell kialakítani. A HERAKLITH falak jól csempézhetők vagy a csem­pék a cementhabarcsba ágyazásával, vagy durva vakolatra csemperagasz­tóval ragasztva.

HERAKLITH köpenybeton

A HERAKLITH köpenybeton épí­tési rendszer különösen alacsony élő­munka igénye és anyagfelhasználása miatt igen gazdaságos. A HERAK­LITH felület kiváló vakolási alapot ad, külső falak esetén külön zsaluzat nélkül készíthető a jól hőszigetelt te­herhordó szerkezet. A beton C 8 és C 10, többszintes há­zaknál pedig C 12 minőségű, kissé képlékeny konzisztenciájú legyen. A köpenyfalak között a betont tű vibrátorral vagy kézi döngölővel rétegen­ként, 50 cm-es soronként tömöríteni kell (7.25.-7.27. ábra).

A zsaluzó elemek szerelésekor a közbenső és kezdő kapcsolóelemekkel állítható be a megfelelő falvastagság. HERAKLITH köpenybeton főfalak fesztávolságait – az előregyártott vas­beton   áthidalók   és  födémelemek megválasztásakor – a betonmag sík­jáig kell figyelembe venni, ami annyit jelent, hogy 5 cm-es zsaluzóelemek esetén a 4,80 m fesztávolságuk mel­lett a helyiség mérete 4,70 m lesz.

A hazai hőszigetelő anyag gyártásban számos cég gyárt egy-egy speciális anyagot (példának okán a hőszigetelő vakolatok is ide sorolhatóak), ezen belül azonban a követ­kezőkben felsorolt polisztirol lemeze­ket már kevesebben készítik.

AUSTROTHERM táblás hőszigetelő lemezek

Igazodva a hazai lehetőségekhez is, de eleget téve a szigorú EURO-SZABVÁNY előírásainak, a habosított polisztirol termékeket gyártó AUSTROTHERM Hőszigetelő anyag Gyártó Kft. 9028 Győr, Fehérvári út 75. cég termékei ideálisan használha­tók az épületek hőszigeteléséhez. Az AUSTROTHERM expandált po­lisztirol keményhab lemezek az osz­trák NOWOTNY GmbH korszerű gyártástechnológiájával, az Ausztriá­ban használt anyaggal azonos minő­ségű alapanyagból készülő hőszige­telő termékek. Az anyag magas mi­nőségi színvonala, kiváló műszaki jellemzői széles körű építőipari fel­használást tesznek lehetővé.

Az AUSTRO­THERM AT-H (Homlokzati hő­szigetelő lemez) A homlokzati bevonatrend­szerek hőszigetelő anyaga

Az AUSTRO­THERM AT-N (Normál hőszi­getelő lemez) Átszellőztetett homlokzatok, kétrétegű falaza­tok, lapos ma­gas tetők, vala­mint az ún. zöld­tetők hőszigetelő anyaga.

Az AUSTRO­THERM AT-L (Lépéshangszi­getelő lemez) A födémek lé­péshang- és hő­szigetelésének javítására alkal­mazható termék.

Az AUSTROTHERM szigetelő­anyagok alapanyaga az expandálható polisztirol, amely a gyártás során ere­deti térfogatának mintegy negyven­szeresére habosodik fel, miközben a pórusokat nagy mennyiségű levegő tölti ki (98%-ig).

A gyártás közbeni rövid tárolás után az előhabosított polisztirolt egy speci­álisan kialakított berendezéssel tömbösítik, majd ezt követően meghatá­rozott ideig tárolják. A tárolási idő után a tömböket automatikusan vezé­relt vágógépen lemezekre vágják, majd a fóliázó géppel szállítás biztosan csomagolják.

Az expandált polisztirol több, mint 30 éve bebizonyította kiválóságát, la­kóházakban, irodaépületekben, korházakban, ipari csarnokokban, sport­létesítményekben, raktárakban és hű­tőházakban – tetőknél, falaknál, pad­lóknál és födémeknél egyaránt. Egy köbméter expandált polisztirol hőszigetelő anyagban 3.. .6 millió zárt cella van, amelyeket levegő tölt ki, a lehető legjobb természetes szi­getelőanyag. Az expandált polisztirol hőszigetelő anyagok élettani szem­pontból veszélytelenek, öregedésállóak, a nedvességgel szemben nem érzékenyek és az építkezésen előforduló egyéb anyagokkal jól összefér­nek. Nem ellenálló azonban a szerves ol­dószerekkel, illetve az ezeket tartal­mazó ragasztókkal szemben (6.8.-6.9. táblázat).

6.17. ábra. Ívelt falfelület burkolása AUST­ROTHERM hőszigetelő lemezekkel

6.8 táblázat AUSTROTHERM hőszigetelő lemezek.

AUSTROTHERM AT-H homlokzati hőszigetelő lemez

Az AUSTROTHERM AT-H2 hom­lokzati hőszigetelő lemez expandált polisztirol keményhab termék, amely a külső falak hőszigetelő bevonat­rendszereiben, új és régi épületeknél egyaránt alkalmazható. Ez a hőszige­telő rendszer az épületek teljes hő-védelmét biztosítja. Újra feldolgozott habanyagot nem tartalmaz, nagy méretpontosságú, legalább 3 hónapig pi­hentetett termék.

Az épületek térelhatároló falainak külső felületén elhelyezett homlok­zati hőszigetelő lemez lényegesen ja­vítja az épületszerkezetek hőszige­telő képességét.

Az AUSTROTHERM AT-H2 hom­lokzati hőszigetelő lemezt speciális ragasztóanyaggal kell felerősíteni a falra, a ragasztóanyagot a lemez pe­reme mentén, illetve a felületén pon­tokban elhelyezve. A végleges felü­letképzést az üvegszövettel erősített ragasztórétegre kerülő nemes vakolat adja.

AUSTROTHERM AT-N normál hőszigetelő lemezek

Az AUSTROTHERM normál hőszi­getelő lemezek expandált polisztirol keményhab termékek, amelyek át­szellőztetett homlokzatburkolatok, kétrétegű falazatok, meleg- és két-héjú hidegtető, hűtőterek és padlók hőszigetelésére alkalmazhatók. Az AUSTROTHERM AT-N lemezek felhasználhatók bennmaradó zsalu­zatként az előregyártásban, ipari és szabadidő létesítmények építésénél, továbbá földmunkáknál, alapozásnál és az útépítésben. AT-N2

Az AUSTROTHERM AT-N2 hőszi­getelő lemez felhasználható átszellőz­tetett homlokzatburkolatok, csomó­pontok hőszigetelésére; belső oldali hőszigetelések elkészítésére; benn­maradó zsaluzatként, továbbá minde­nütt, ahol különleges nyomószilárd­sági követelmény nincs. AT-N3

Az AUSTROTHERM AT-N3 terhel­hető hőszigetelő lemez padlók, födé­mek, lapos tetők és mélyhűtő terek hőszigetelésére használható. A fö­dém megfelelő lépéshangszigetelés­hez AT-L polisztirol lemezzel együtt is beépíthető. AT-N4

Az AUSTROTHERM AT-N4 nagy terhelések esetén használható hőszi­getelő lemez, így alkalmazható pad­lófűtések alatti hőszigetelésként, jár­ható és járműközlekedéssel terhelt épületszerkezetekben, valamint ma­gas tetős szerkezetek terhelésnek ki­tett rétegeként. AT-N5

Az AUSTROTHERM AT-N5 hőszi­getelő lemezek különlegesen nagy terheléseket is elviselnek, felhasznál­hatók gyalogos és járműforgalomnak kitett szerkezetekben, zöldtetőknél és alaplemezek alatti hőszigetelés­ként is. Az expandált polisztirol hő­szigetelő anyagokat a lapos tetőknél a nedvességtől védeni kell, vízszigete­lés feletti rétegként nem helyezhetők el.

AUSTROTHERM AT-L

Az AUSTROTHERM AT-L lépés­hangszigetelő lemez speciális eljárás­sal rugalmassá tett expandált poliszti­rolhab termék. Az anyag dinamikus merevsége csekély, így egyidejűleg javítja a födémszerkezetek hő- és lé­péshangszigetelését. A lemezek 5 kü­lönböző vastagságban kerülnek forgalomba.

A lépéshang-szigetelő AUSTRO­THERM AT-L lemezt úsztatott padló szerkezetekbe kell beépíteni. Ha a lépéshangszigeteléshez egy kisebb vastagságú lemez beépítése is elegendő, hőszigetelési szempontból viszont ez kevés, a lépéshangszigetelő lemez AT-N3 lemezzel együtt is elhelyezhető. Ez esetben a hézagmentesen lerakott AT-L3 lemezre kerül a kemény AT-N3 hőszigetelés. Az „úszóréteg”
elkészítése előtt a szigetelőréteget fóliaterítéssel kell védeni. Az „úszóréteg” vastagsága az összenyomott állapotú hangszigetelés vastagságának függvényében változik. Ha ez 20 mm
vagy kisebb, az „úszóréteg” vastagsága minimum 40 mm, 20-30 mm szigetelőanyag vastagság mellett minimum 50 mm, 30 felett pedig minimum 55 mm.

Műszaki jellemzők:

• Hővezetési tényező 0,044 W/(m-K)
  Tűzállóság: B 1 nehezen éghető, TR1 nem csepegő
• Páradiffúziós ellen­állási szám: 20-50
• Húzószilárdság: 0,02 N/mm²
• Alaktartósság: 80°C-ig (tartós terhelés mellett)

AUSTROTHERM polisztirol leme­zeket íves falfelületek burkolásához is gyártják, ahol a legkisebb belső pa­lástsugár 5 cm. (6.17. ábra). A meg­rendelésnél meg kell adni a típust (tí­pusjel szerint): a vastagságot (mm-ben) ; a belső palástsugarat (mm-ben) és a szükséges mennyiséget (m²-ben).

Baumit táblás hőszigetelő lemezek

Főbb jellemzőik általánosságban azonosak az előző termékeknél el­mondottakkal. Típusjelük EPS-E

Üvegszövetek

Az üvegszál anyagokat a sűrűség és a szálak vastagságától függően

• üvegszál selyem (üvegselyem);
• üvegszál szövet (üvegszövet) és
• többszörösen erősített (2; 3; 4-szer) szövet formájában, tekercsesen hozzák forgalomba, 50, ül. 25 m-es „hengerekben”.

A szövettekercsek szélessége minden esetben 1,0 m. Az üvegszövet fény-, sav- és lúgálló, ellenáll a cement, a mész és egyéb ásványi, valamint mű­anyag bázisú habarcsok, nemes vako­latok kémiai hatásainak. Az üvegszö­vet dryvit, „szárazon tartó” hatása a szövetanyag 3-5 mm szabad rácsozata miatt szabadon érvényesül. Elvi­seli a mechanikai igénybevételeken túl stabilan és rugalmasan a pára és a nedvesség vándorlását, továbbá nem akadályozza a falak lélegzését.

Az üvegszövetet általában egy réteg­ben kell felragasztani a hőszigetelő rendszereknél és a javító vakolatok­nál, kivéve:

• toldásoknál, ahol az átfedésnek legalább 10 cm-nek kell lennie;
• erősített lábazatoknál a külső élt kettőzik, 10-15 cm átfedéssel;
• nagyobb igénybevételű helyeken, pl. a közlekedési vonal magasságá­ban kettőzéssel készül;
• alapvakolatoknál (falrepedések felett) két réteggel készül.

Kiválóan ellenáll a nagy mechanikai igénybevételnek az ISPO SL vastag, négyszeres szálerősítésű üvegszövet. Az üvegszövetet rekeszben, függőle­gesen vagy fektetve (polcon) max. 3 sorban egymás fölött kell tárolni. Fer­de, döntött tárolás esetén az él szegély eldeformálódhat és ragasztásnál az anyag a masszából kiszakadhat vagy kipördülhet, ezért az ilyen táro­lást kerüljük!

A nemes vakolatot több mint három évtizede csúcsminőségben gyártó ISPO cég az európai építőanyag pia­con az elsők között áll termékeivel, amelyek mára több tízmillió négyzet­méternyi házfelületet változtattak meg és „öltöztettek” fel. Az ISPO cég elsősorban a fokozott hő védelmet szem előtt tartó termékeinek köszön­hetően került az elsők közé a hasonló termékeket gyártó cégek sorában. Termékeik sora – a termékcsoportok tekintetében – bizonyos értelemben szűkebb skálát ölel fel.

A szűkebb termékskálán belül azonban óriási a vakolat-, ül. színező fajták, valamint a kiegészítő rendszertermékek vá­lasztéka. A nemes vakolatoknak mint felületi rétegtermékeknek és/vagy a színezőknek egy-egy fajtájához to­vábbi 2001 szín választható. A teljes színválaszték félszázezren felül van. A számokból látható óriási választék­ból való kiszolgálás elképzelhetetlen a számítógépek kiegészítő munkája nélkül.

Az ISPO cég képviseleteként Ma­gyarországon az ISPO – Dekorputz Kft 1991 óta működik. A rendelkezésre álló termékrendsze­rek:

• homlokzati nemes vakolatok;
• teljes hőszigetelő rendszerek;
• könnyű vakolatok (színes);
• felületi (vékony) bevonatok;
• felületi tapaszok;
• falkonzerválók;
• hidrofóbizálók;
• színezők;
• homlokzati tisztítószerek.

Itt említjük meg – nem utolsósorban – a homlokzati számítógépes színter­vezést, mint szolgáltatást.

Ragasztók

E ragasztók a teljes homlokzati hőszi­getelő rendszerekhez tartozó termék­ként egyéb helyeken (pl. belső hőszi­geteléseknél) csak ragasztóként hasz­nálhatók.

ISPO-01 ragasztó

A homlokzati hőszigetelés ragasztó­jaként és felületi kötőhabarcsként al­kalmazott anyag több tízmillió m²-en való felhasználása tanúsítja a kiváló minőséget, ahol:

• a durvább és a finomabb szemcsék megfelelő aránya gondoskodik a tökéletes együttdolgozásról;
• az optimális szemcseeloszlásnak köszönhetően a zsugorodás rendkí­vül csekély (csak 0,8 mm/m), így a szilárdulás repedésmentes;
• a különleges könnyű adalékok ha­tékonyságot és kitűnő feldolgozást tesznek lehetővé;
• felületi hordozórétegként az érdes felület többletbiztonságot nyújt a fedővakolatnak a hőmérsékletvál­tozás okozta alakváltozásokkal szemben.

A portlandcement, mészhidrát, tiszta ásványi adalékok és egyéb speciális anyagok keverékéből készülő ISPO-01 homlokzati ragasztó mint száraz­habarcs alkalmas:

• homlokzati szigetelőanyagok felra­gasztására, a fogadó fal felületének kiegyenlítésére;
• a háló beágyazására, és a glettelt felületi réteg terheinek hordására, és mechanikai rétegként az épület, ill. a hőszigetelés külső határoló és páraáteresztő védelmére;
• hibás falhézagok és repedések javí­tására, spatulázására.

Az ISPO-01 ragasztó szárazhabarcs előkészítésekor:

• egy zsák (25 kg) kötőhabarcshoz kb. 6 liter vizet kell adagolni;
• keverhető kézzel, ládában; fúró­szárral, kis edényben; esetleg kis teljesítményű habarcskeverő gép­pel;
• a felhasználásra kész ragasztóha­barcs konzisztenciája megfelelő mennyiségű víz adagolásával állít­ható be.

Feldolgozás előtt a ragasztási felüle­tet mint fogadó alapot (tégla, beton, könnyűbeton, sejtbeton, kő- vagy ve­gyes fal) ellenőrizni kell, hogy a felü­leti síkja megegyezik-e a homlokzati rendszerrel;

• a felület megfelelően nedvszívó-e;
• a felület pormentes-e.

Az erősen nedvszívó felületeket elő-nedvesítéssel jól elő kell készíteni. A ragasztás előtt gúzolás nem szüksé­ges. A hőszigetelő lemezek ragasztási felülete legalább 60%-ban ragasztó­val fedett legyen.

A háló beágyazásához a habarcsot kézzel vagy géppel kell felhordani, legalább 3 mm-es vastagságban úgy, hogy a hálót teljesen be lehessen ágyazni a ragasztórétegbe. Anyagszükséglet: ragasztáshoz 3 kg/m², háló beágyazásához 3-4 kg/m²

Burkolati vakolatok

A homlokzati hőszigetelő rendszer burkolati vakolata a hőszigetelés fe­letti köpenyrétegként, teherviselő­ként működik, és jól ellenáll a me­chanikai igénybevételeknek is. E ter­mékcsoportba tartozik a ragasztóként már ismertetett ISPO-01 és az SL 540 burkolati vakolat, amelynek funkció­ja azonos a beágyazó masszaként (is) ismertetett anyagokéval.

ISPO SL 540 könnyűvakolat

A tiszta ásványi alapanyagokból ké­szülő cement-mész kötőanyagú alap-vakolati szárazvakolat számos terüle­ten igen hatékonyan alkalmazható:

• hőszigetelő rendszerek burkolati és beágyazó vakolataként;
• régi vakolatok felújításához;
• vékony vakolatként;
• egyenlőtlen felületek előkészíté­sére és javítására.

A megszilárdult vakolat testsűrűsége 1,2 kg/dm³; a tapadó szilárdsága 1,2 N/ mm², a nyomószilárdsága 2,5 N/mm². Az ISPO SL 540 rétegvakolat csak jól tapadó és pormentes, stabil felületen időtálló. Használható mindenfajta ás­ványi, megfelelően nedvszívó és tar­tós alapra, pl. tégla-, beton-, vagy egyéb mész-cement kötőanyagú va­kolatra, kőporos és régi nemes vako­latra stb. Az erősen nedvszívó alapo­kat vagy elő kell nedvesíteni, vagy ISPO GRUNDIX-szal kell alapozni, ül. előkezelni.

Ez utóbbi főként régi vakolatok repedéseinek ékszerű javí­tásánál használható igen előnyösen. A diszperziós felületek alá, valamint műgyanta kötésű vakolatoknál a ta­padás elősegítésére ISPO vakolat­alappal kell a felületet ellátni. Keverésnél egy 20 kg-os zsák tartal­mához 6-7 liter vizet adagolva állít­ják be a bedolgozáshoz megfelelő konzisztenciát. A keveréket 4 órán belül be kell dolgozni. Felhordható bármilyen vakológéppel vagy kézi fo­gas felhúzóval.

Az ISPO SL 54-es szárazhabarcs fel­hordásánál teljes hőszigetelő rend­szer esetén 5.. .10 mm-es vastagságot kell kialakítani, a 6-8 mm az opti­mális vastagság. Vékonyvakolatként, mint alapvakolatot, legalább 5 mm vastagságban kell felhordani. 15 mm feletti vastagság esetén a habarcsot legalább két rétegben kell felhordani. A felület eldolgozását a fedővakolat­tal szemben támasztott igény hatá­rozza meg.

Nemes vakolatok

Az ISPO által kevert ásványi alap­anyagú nemes vakolatok kötőanyagai eltérőek, adalékuk közel azonos, színválasztékuk 2001, amelyekből színkártya alapján lehet választani.

ISPO nemesvakolat-plusz

A kiváló, ásványi kötőanyagú, kézi feldolgozásra alkalmas szárazhabarcs megnövelt ellenálló képessége miatt agresszív környezeti hatások esetén is jól beválik, készíthetők szórt vagy dörzsölt felülettel. Klasszikus hom­lokzatalakításhoz, valamint belsőépí­tészeti felületi bevonatként is alkalmazzák.

Az ISPO ásványi kötőanyagú nemes­ vakolat kötőanyaga fehér portlandcement és mész, adaléka osztályozott kvarcbázisú zúzalék és egyéb, speciá­lis anyagok keveréke. 30 kg-os zsá­kokban csomagolva kerül forgalom­ba. Szakszerű bedolgozás esetén a megfelelő kötőanyag és az osztályo­zott szemszerkezet kiváló felületi struktúrát eredményezhet.

A bedolgozástól függően az ISPO nemesvakolat-plusz:

• megfelelő gépi vagy segédeszköz­zel rusztikus, szórt;
• kézi feldolgozás esetén dörzsölt fe­lület kialakítására alkalmas.

A felhordott és kiszáradt nemes vakolati réteg jól ellenáll az időjárásnak és páraáteresztő képessége is kiváló. Jól használható minden olyan szilárd és tartós alapra, alapvakolatra, amelynek felülete hidrofóbizáló felülettel ellátott, és megfelelően előké­szített a nemes vakolat fogadására.

A felület előkészítése:

• az alapvakolat tapadóképességét ellenőrizni kell, hogy van-e elegen­dő és jó minőségű felület a nemes­vakolat hordására. A felületen IS-POTEX ST mélyalapozóval tapa-dóhidat kell készíteni:
• betonfelületek esetén a kiálló vagy a felületen látható acélbetéteket korrózió elleni védelemmel kell el­látni, az esetlegesen fennmaradó zsaluzó olajat el kell távolítani. A hullámosságokat, hiányokat ISPO-TON beton spatula habarccsal ki kell javítani, végül az egész felüle­tet ISPOTEX ST mélyalapozóval át kell kenni;
• régi, vakolt felületek repedéseit és hiányosságait ISPO spatula habarccsal át kell javítani, az utólagos vakolatokat ISPO fluáttal át kell kenni. Egy nappal a nemes vakolati munka megkezdése előtt az egész felületet mélyalapozóval kell kezel­ni.

Feldolgozáskor egy 30 kg-os száraz­vakolathoz 5,5-6 liter vizet kell ke­verni kézzel, ládában, vagy géppel. A felhordás egyenletesen, kenéssel vagy szórással végezhető olyan sűrű­ségűre kevert anyagból, amelyen a felületi struktúra megfelelően kiala­kítható.

A háromféle, 2 mm-es finomszem­csés, 3 mm-es középszemcsés, valamint 5 mm-es nagyszemcsés szerkezetű anyag a legnagyobb szemcsenagyság­nak megfelelő vastagságban hordható fel. A finomszemcsés anyag szórt és dörzsölt, a középszemcsés dörzsölt, a nagyszemcsés pedig dörzsölt és kapart felületek kialakításához használható.

Anyagszükséglet:

• mm-es vastagsághoz: 3-3.5 kg/m²
• mm-es vastagsághoz: 4-4.5 kg/m² 5 mm-es vastagsághoz: 6-6.5 kg/m²

ISPO műgyanta kötésű dörzsölt nemes vakolat

A műgyanta kötőanyagú dörzsölt ne­mes vakolat előre keverten, 25 kg-os műanyag vödrökben kerül forgalom­ba. Elsősorban a fokozottan ellenálló hőszigetelési rendszerek fedő bevo­nataként használják.

A készre kevert nemes vakolat kötő­anyaga akrilgyanta, adaléka osztályo­zott kvarcbázisú zúzalék, valamint egyéb speciális anyagok, amelyek megadják az eredeti fehér színt. Ez az Eurocolor 2001 rendszerből vá­lasztott színűre a gyári csomagolás­kor, a megrendelő igénye szerint át-színeztethető.

Az ISPO nemes vakolat épületek külső és belső felületeinek dörzsölt fedőrétegeként, 3…3,5 mm-es vas­tagságban készíthető. A felület előkészítése azonos az ISPO ásványi szárazhabarcs ismerte­tésekor elmondottakkal, azzal a kie­gészítéssel, hogy a fogadó felületen ISPOTEX ST mélyalapozóval tapadó hidat kell felhordani. A műanyag bázisú dörzsvakolat elő­nye az, hogy B 1 tűzveszélyességi besorolásának köszönhetően széleskö­rűen alkalmazható. Az előre csomagolt és kevert nemes vakolat rövid helyszíni keverés után feldolgozható. Ha a legalább egy na­pos pihentetésű ISPOTEX ST mély­alapozóval kezelt felületre való fel­hordáskor a kenéshez, ill. a dörzsö­léshez a konzisztencia nem megfele­lő, az anyag 10 (térfogat) %-ig vízzel hígítható.

A 2 mm-es finomszemcsés, a 3 mm-es középszemcsés és az 5 mm-es nagy­szemcsés anyagból a szemcseméret­nek megfelelő vastagságú rétegek hordhatók fel. A dörzsölt felület készítésekor (a szemszerkezet „gör­dülő” szemcséi miatt) a réteg vastag­ságának azonosnak kell lennie a leg­nagyobb szemnagysággal. Az előke­vert anyag szemszerkezete olyan, hogy a felületen hajszálrepedések ne jelenhessenek meg, és dörzsöléskor megfelelő minta alakuljon ki.

Anyagszükséglet:

• 2,0 mm rétegvastagsághoz 2,4-2,6 kg/m²
• 3,0 mm rétegvastagsághoz 3,5-3,8 kg/m²
• 5,0 mm rétegvastagsághoz 6,0-6.6 kg/m²

ISPO Pietrolit

A kiváló műgyanta kötésű dörzsva­kolat épületek külső és belső felüle­teire egyaránt ideális. Kiváló időjá­rás állósága mellett stabilan ellenálló, valamint a vakolatokkal szemben tá­masztott páradiffúziós követelménye­ket is kielégíti.

Az akrilgyanta kötőanyagú nemes va­kolat osztályozott nemeskő zúzalékkal és egyéb speciális adalékokkal készül, 25 kg-os műanyag vödörbe előre csomagolva, igény szerinti szín­ben keverten, feldolgozásra kész álla­potban. Tűzveszélyességi besorolása folytán B 1 besorolású épületeknél használható.

A finom szerkezetű ISPO Pietrolit nemes vakolat 1,5-2 és 3 mm-es szem­szerkezettel kerül forgalomba. A fi­nom szemszerkezet és a vékony réteg tökéletes eldolgozhatósága miatt igen gondosan kell előkészíteni a fogadó alapot, a nemes vakolat felhordása előtt legalább egy nappal ISPOTEX ST mély alapozóval kell előkezelni, hogy a tapadó híd kialakuljon. Az ISPO Pietrolit rövid átkeverés után felhasználható, a kívánt felületi struktúrához megfelelő rozsdamentes szerszámmal, glett szerűen hordható fel, ill. dolgozható el. Ha a gyárilag beállított konzisztencia nem megfele­lő, az anyag max. 10 (térfogat) % víz hozzáadásával hígítható a megfelelő képlékenységre.

Anyagszükséglet:

1,5 mm rétegvastagsághoz 2,5 kg/m²; 2,0 mm rétegvastagsághoz 3,5 kg/m²; 3,0 mm rétegvastagsághoz 4,0 kg/m²

ISP0LIT

A műgyanta kötésű nemes vakolati rendszer épületek külső és belső fe­lületeinek igényes kialakítására, a megkívánt színben dörzsölt felület kialakítására alkalmas. Az akrilgyanta kötőanyagból és az előosztályozott nemes kőzúzalékból készült nemes vakolat a fehér (natúr) színtől kezdve 2001 színárnyalat bár­melyikében megrendelhető. Az ISPOLIT nemes vakolat változó szemszerkezeti rendszerének köszön­hetően alkalmas az 1,5-2,5-3-5 mm-es rétegvastagságokkal, dörzsbarázdákkal kialakított felületekhez és simított dörzsmentes felületekhez egyaránt.

A rugalmasan feldolgozható nemes ­vakolat simított változata 0,5.. .1 mm-el vastagabb, mint a dörzsölt, páraáteresztő   képessége azonban ugyanolyan marad, az időjárási vi­szontagságokat pedig jobban bírja. Az ISPOLIT nemes vakolatot – ha­sonlóan az előző műgyanta kötésű nemes vakolati rendszerekhez – első­sorban teljes hőszigetelő rendszerek nemes vakolataként alkalmazzák. Egyéb, megfelelően előkészített – az ISPO ásványi kötőanyagú nemes va­kolatoknál leírt – felületen is elkészíthető, úgy, hogy egy kötés stabilizáló alapozóréteget hordunk fel, és azt legalább egy napig pihentetjük, és erre visszük fel az ISPOLIT nemes va­kolatot.

Egy összefüggő homlokzathoz ele­gendő mennyiséget ajánlatos egy­szerre a megfelelő vízadagolással kí­vánt sűrűségűre megkeverni. A kie­gészítő keverővíz legfeljebb 10%-nyi lehet. Nyári melegben a gyors párol­gás miatt szükséges több víz miatt a vakolatot igen nehéz bedolgozni. Pá­rás, esetleg esős időben viszont még a „gyári” keverési konzisztencia is hígnak bizonyulhat, ezért ilyen idő­ben a bedolgozást lehetőleg kerülni kell.

Anyagszükséglet:

• 1,5 mm rétegvastagsághoz 2,3-2,5 kg/m²;
• 2,5 mm rétegvastagsághoz 3,3-3,5 kg/m²;
• 3.0    mm  rétegvastagsághoz  4,0-4.1 kg/m²;
• 5,0 mm rétegvastagsághoz 7,5-8,0 kg/m².

ISPO szilikon nemes vakolatok

A kiváló minőségű, szilikonnal kö­tött, reprezentatív felületi díszvako­latok dörzsölt és dekoratív, kaparthoz hasonló struktúrák kialakítására al­kalmasak:

• ISPO Silkorill, dörzsölt felülettel;
• ISPO Silkolit, kapart felülettel.

A nagy teherbírású szilikon vakola­tok az időjárás szélsőséges hatásait a nagy hidegtől a nyári forróságig, vala­mint az erős csapadékhatást, anélkül képesek elviselni, hogy a felületi ré­teg a fogadó habarcsalaptól elválna vagy fellazulna. Jó páraáteresztő ké­pességüknek köszönhetően igényes épületek határoló falainak takaróré­tegeként is megfelel, úgy, hogy a kör­nyezet agresszív hatásainak és a savas esőknek is jól ellenáll. A kész felület öntisztuló és portaszító, így hosszú évtizedekig tiszta és újszerű marad. Ezekből következően igen előnyös poros és forgalmas utak mentén, és ipari környezetben. A felsorolt jó tulajdonságok a szili­kon emulziós kötőanyagnak, a nemes zúzaléknak és a plasztifikáló anya­goknak köszönhetők.

A 25 kg-os mű­anyag vödörbe csomagolt anyag a na­túr (fehér) színtől kezdve a 2001 szín­árnyalat bármelyikéig beszerezhető, az ISPO megrendelésre az építkezés helyszínére szállítást is vállalja. A fogadó alapot az előző nemes vako­latokéhoz hasonlóan kell előkészíte­ni, azzal a kikötéssel, hogy a fogadó felületen az új alapvakolatnak vagy vakolatjavításnak legalább 14 nappal korábban készen kell lennie, hogy biztosíthassa a kellő tapadási felüle­tet a szilikonos nemes vakolat számá­ra. Új, vékony – speciális ISPO bur­kolati – réteg esetén a tapadó híd sze­repét betöltő ISPOTEX ST mélyala­pozó felhordása elmaradhat, egyéb felületeket azonban a szilikonos dísz­vakolatok felhordása előtt legalább egy nappal el kell készíteni.

Szemszerkezet, anyagszükséglet:

• Silkorill 2,0 mm-es, finomszemcsés 2,4-2,6 kg/m²;
• Silkorill 3,0 mm-es, középszemcsés 3,5-4,0 kg/m²;
• Silkolit 1,5 mm-es, finomszemcsés 2,4-2,5 kg/m²;
• Silkolit 2,5 mm-es, középszemcsés 3,6-3,8 kg/m²;
• Silkolit 3,0 mm-es, középszemcsés 3,6-3,8 kg/m².

Az előre kevert szilikon vakolatokat legfeljebb 10% víz hozzáadásával kell a megfelelő felhordási és bedolgozási sűrűségűre keverni, ezután a szem­szerkezetéhez igazodó vastagságban fel kell hordani, majd ki kell alakítani a dörzsölt vagy kapart felületet. Az ISPO Silkorill dörzsölt vakolat felhordása azonos az előzőekben is­mertetett dörzsvakolatokéval. Az ISPO Silkolit nemes vakolat kézi hajtású fröcskölővel vagy sűrített le­vegővel működő, 6.. .8 mm szórófej-méretű tölcsérpisztollyal, nagy és jól körültakart felületeknél pedig kis tel­jesítményű vakológéppel is felhord­ható. Ez utóbbihoz pontos előkészí­tés és nagy gyakorlat szükséges.

Könnyű nemes vakolatok

Az ISPO könnyűvakolati szárazha­barcs dörzsölt, kapart és fröcskölt struktúrához, 30 kg-os zsákokba cso­magolva, az igényeknek megfelelő szemszerkezetben és színben kerül forgalomba. Az ISPO könnyűvakolatok ásványi kötőanyagokkal (fehér cement és mészhidrát) és fehér, előosztályozott márványszemcsékből keverten, egyéb speciális adalékok hozzáadásával készülnek.

Főbb jellemzői:

• feszültségképződési hajlama cse­kély;
• víz- és esőálló;
• páraáteresztő;
• éghetetlen (AI. osztályú);
• az igénybevételeket jól bírja;
• dekoratív;
• könnyen bedolgozható.

Készülhet hőszigetelő rendszerek fe­lületi rétegeként, hőszigetelő alap- és könnyűvakolatokra egyaránt.

Felhordható:

• ISPO-01 és ISPO SL 540 burkoló könnyűvakolatokra;
• betonra, régi ásványi vakolatokra, régi simított vagy dörzsölt kőporos/ nemes vakolatokra;
• belső felületeknél gipsz- és mészha­barcs vakolatokra.

A fogadó alap szilárd, tiszta, száraz és tartós legyen. Az ISPO könnyűva­kolat csak légszáraz alapvakolatokra hordható fel. A kisebb vakolathibá­kat ISPO spatula habarccsal kell kijavítani, majd a felületet ISPOTEX ST mélyalapozóval kell alapozni, még a felületi réteg felhordása előtt. Száraz, szeles időben, száraz fogadó alap esetén az alapozót vízzel hígítva kell felhordani.

A 30 kg-os zsákokba csomagolt szá­razvakolat kézi vagy gépi úton kever­hető egyszerre több zsákkal, lehető­leg egy homlokzati oldalhoz elegendő mennyiségben egyszerre. A keverési vízigény 6.. .6,5.. .71 víz zsákonként. ISPO R könnyűvakolat Az ISPO R könnyűvakolat dörzsölt felülethez, 2-3-4 mm-es szemszerke­zettel szerezhető be, és a szemszerke­zetnek megfelelő rétegvastagsággal dolgozható be.

Anyagszükséglet:

• 2 mm-es, finomszemcséshez 2,0-2.4 kg/m²;
• 3 mm-es, középszemcséshez 2,5-2.6 kg/m²;
• 4 mm-es, középszemcséshez 3,2-3.7 kg/m²;

A feldolgozás menete:

• a teljes homlokzati felület anyagát be kell keverni, amit max. 3 órán belül fel kell dolgozni;
• a szemszerkezetnek megfelelő ré­tegvastagságban, munkahézag nél­kül, éltől élig, fel kell hordani rozs­damentes simítóval;
• dörzsöléssel ki kell alakítani az igény szerinti felületet:
• a natúr színű nemes vakolat nyolc nap után ISPOTIL szilikon gyanta festékkel átfesthető.

ISPO K könnyűvakolat

Az ISPO K könnyűvakolatból kapart felülethez hasonló felületi struktúra alakítható ki. A dörzs vakolat 2-3-4 mm-es szemszerkezettel szerezhető be.

Anyagszükséglet:

• 2  mm-es, finomszemcséshez 2,4-2.8 kg/m²;
• 3  mm-es, középszemcséshez 3,0-3.5 kg/m²;
• 4  mm-es, középszemcséshez 4,0-4,5 kg/m²

Fontos tudni, hogy az ISPO nemes ­és könnyűvakolatoknál a „kapart” jellegű struktúra nem a felület kapa­rásával alakítható ki, maga a kész fe­lület olyan, mint a kapart nemes va­kolat felülete.

A feldolgozás menete:

• az egy összefüggő homlokzati felü­lethez szükséges, és 3 órán belül bedolgozható mennyiségű könnyű nemes vakolatot keverjük be egy­szerre, és készítsük elő egy ha­barcsládába;
• az ISPO K könnyűvakolatot rozs­damentes simítóval feldolgozzuk a falra, és még képlékeny állapotban a teljes felületet műanyag simítóval áthúzzuk.

Fontos, hogy a rétegvastagság lega­lább fél mm-rel nagyobb legyen, mint a max. szemnagyság, hogy a simító­val való húzásnál a szemek legalább félig megfordulva (gurulva), a köztük levő finom elasztikus anyaggal együtt a kapart felülethez hasonló struktúrát hozzanak létre. A száradás alatt a fe­lületet kaparó szerszámmal megka­parni tilos, mivel a megkapart felület a teljes kiszáradás után mélyebb szí­nűvé válna.

ISPO SP2 könnyűvakolat

Az ISPO SP2 könnyű szórt nemes va­kolat felülete – hasonlóan az előző két alaptípushoz – nyers, összefüggő felületet ad. E vakolattípus „szórt” felülete a sima dörzsfelülettől abban különbözik, hogy a szórt felület sely­mes és egyenletes lesz, leginkább a fröcskölt falakhoz hasonlítható. Legnagyobb szemnagysága 1,2 mm, amelynek köszönhetően az anyag jól szórható a sima és egyenletes felület­re, kézi és gépi szóró berendezéssel egyaránt.

A felhordási sűrűség a kí­vánt képlékenységhez adagolt vízzel állítható be. A gépi szórófejes felhor­dáshoz egészen más képlékenységű anyag kell, mint a kézi szóróséhoz. Egy 20 kg-os zsák tartalmát általában 8 liter vízzel keverjük be a teljes fal­felülethez méretezett mennyiségben. A feldolgozást – hasonlóan az egyéb nemes vakolatokéhoz – minimálisan 2 (de inkább 3) munkamenetben egyen­letes szórással, a falfelületet egyenle­tesen takarva kell végezni. Az anyag­szükséglet erősen függ a felhordási réteg vastagságától, ill. a felhordási rétegek számától, de általában 3… 6 kg/m².

Felületi kiegészítők

ISP0T0N betonhabarcs

A betonhabarcs a magasépítésben, a színezendő betonfelületek felületi ré­tegének foltokbani javító habarcsa­ként használható. Kötőanyaga portlandcement, többi alkotója kvarcho­mok és speciális adalékok. A 15 kg-os műanyag vödörben forgal­mazott száraz habarcsot hígítatlan IS-POTON emulzió rögzítő folyadékkal kell bekeverni a felhasználáshoz meg­felelő sűrűségűre, olyan mennyiség­ben, hogy 20 percen belül be lehessen dolgozni. Felhordás előtt a teljes vagy a színezendő felületet homokfú­vással kell előkészíteni, és az esetleg kiálló acélbetéteket is le kell tisztíta­ni. A letisztított acélfelületeket IS-POTON korrózióvédővel be kell von­ni.

A sérült részeket tiszta vízzel meg kell nedvesíteni, és ISPOTOX beton­habarcs, valamint hígított ISPOTON emulzió keverékeként összeállított szuszpenzióval a felületet elő kell fes­teni. A felületet ezután habarcs képlékenységű ISPOTOX masszával spatulával el kell glettelni.

ISPOTECH beton spatula

Az ISPOTECH beton spatula kötő­anyaga portlandcement, egyéb össze­tevői osztályozott kvarchomok és adalékok. A beton spatula gyors fel­dolgozhatósága garantálja a tökéletes rögzítést és felületet. Az ISPOTECH beton spatula jó víz­taszító képességű, 5 mm-es rétegvas­tagságig repedésmentes felületet ad a beton és előregyártott elemek közötti rések és repedések kitöltésekor. A 25 kg-os zsákokban előcsomagolt szárazhabarcsból annyit kell egy­szerre vízzel bekeverni, amennyi fél órán belül bedolgozható. A 0,2 mm max. szemnagyságú szárazhabarccsal akár 1 mm-es glett szerű réteg is felhordható az előnedvesített betonfelü­letre 2 kg/m² anyag felhasználásával.

ISPOTEX ST mélyalapozó

Az oldószert tartalmazó speciális, magas behatolási képességű mélyala­pozó színtelenül szárad meg a felhor­dott felületen.

Alkalmas laza vakolatok, vakolatfe­lületek, régi mész- és ásványi festé­kek fennmaradó részeinek, beton, nyerstégla, gipsz, gipszkarton és az­besztlemezek alapozására, felületi tapadó híd képzésére, külső és belső fe­lületeken egyaránt. Az ISPOTEX ST mélyalapozó felü­leti bevonati rendszer garantálja a fal és a vakolat páraáteresztő képességét 90-95% mértékben. Felhordható ecsettel vagy szórással, egyenletesen egy-két rétegben. Az ISPOTEX hígítóval max. 20%-ban hígított mélyalapozó anyagot ke­vésbé nedvszívó felületre egy, erőseb­ben nedvszívó felületre pedig két me­netben kell felhordani, a felületi ta­karóréteg felhordása előtt legalább egy nappal.

Anyagszükséglet: 0,15-0,30 l/m².

ISPO hidrofóbizáló LF

Az ISPO hidrofóbizáló, oldószer­mentes homlokzati impregnáló szilikon mikro emulzió vízzel keverve hordható fel a falfelületre. A felhordott anyag főbb tulajdonsá­gai:

• hidrofób hatású;
• pára- és széndioxid-áteresztő;
• lúgellenálló;
• szerves oldószertől mentes;
• jó felületi beivódású;
• nedves felületen is kiváló hatású;
• vízzel hígítható.

A hidrofóbizáló LF megakadályozza a falak átnedvesedését, és így a szer­kezet hőszigetelő képessége nem romlik. Kiváló behatoló képességé­nek köszönhetően feszültségmente­sen és tapadásmentesen szárad meg, megakadályozza az alap kivirágzását és színének megváltozását. A portól és repedésektől mentes, gőz­zel letisztított falra ecsettel hordható fel. A sűrítményt feldolgozás előtt 1:9 arányban kell vízzel keverni (1 térfogat hidrofóbizáló: 9 térfogat víz), és a kész anyagot egy napon belül fel kell használni. Szórásos felhordás ese­tén a felület egyenletesebben impreg­nálható.

Anyagszükséglet:

• vakolatokhoz 0,7 l/m² impregnáló-szer;
• nyers téglafalakhoz 0,2 l/m² impregnálószer;
• mészhez és homokkőhöz 0,3 l/m² impregnálószer.

ISPO Fungan

ISPO Fungan gomba- és baktérium­ölő anyag penészgombával és mohá­val fertőzött külső és belső falfelüle­tek felületi bevonatának elkészítése előtt felhordandó kezelő és fertőtle­nítő anyag. A Fungant 1:10 arányban kell vízzel hígítani, és két-három rétegben ecsettel kell felhordani a letisztított felületre.

Lábazati vakolatok

Az ISPO Gemalit kavicsvakolat na­túrkőből és dekor kvarcitból készül, diszperziós alapú, műgyanta kötésű díszvakolat, amely mosható felületi bevonatként készíthető:

• épületek lábazatainál (külső felüle­tekre) ;
• belső falfelületek dekoratív és elegáns kialakításánál, ahol az igénybevétel nagy (pl. folyosók és lépcsőházak), és ahol a kopás- és dörzsállóság alapvető követelmény.

Az ISPO Gemalit kavicsvakolat erős és strapabíró, jó páraáteresztő, rugal­mas és a légkör hatásaival szemben öregedésálló. Felhordása és elsimí­tása egyszerű.

A megrendeléskor jelölni kell, hogy belső vagy külső felülethez kívánjuk használni, mivel az összetevők mások a külső, és a belső falaknál. A vakolat stabilitását az akrilát kötő­anyag és az osztályozott szemcsemé­ret biztosítja. Felhordásnál a szem­csenagysággal közel azonos rétegvas­tagság érhető el.

Anyagszükséglet:

• 0,7-1,2 mm szemcseméretnél 2.0-2,5 kg/m²
• 1,5-2,5 mm szemcseméretnél 4,5-6,0 kg/m².

A fogadófelületet alapvetően a ne­mes vakolatoknál már leírtakkal azo­nosan kell előkészíteni.

Homlokzati színezők

A homlokzatok védelmére kiválóan használhatók a szilikon festékek, ame­lyek védenek a káros és agresszív anyagoktól, víztaszítóak, és páraáte­resztő képességük megfelel a falak páradiffúziós igényeinek. Az ISPO 2001 színe közül bármelyik színben kiválasztható a színkártya szerint.

ISPOSAN-perfekt

Az ISPOSAN-perfekt tiszta szilikon alapú homlokzatfesték. Mikroporó­zus filmrétegével elegáns külsőt ad a fogadó falnak és nem csökkenti a széndioxid diffúziót. Feszültségmen­tes száradása nagy biztonságú taka­rást jelent új és régi felületek diszper­ziós bázisú felületeinél.

Kedvező tulajdonságai:

• jó fedőképesség;
• feszültségmentes száradás;
• nagy mechanikai terhelhetőség;
• meszesedéssel szemben ellenálló, foltképződés- és lerakódásmentes.

Bármilyen száraz, pormentes és nagy tapadó szilárdságú falfelületre felhord­ható teddy beer hengerrel vagy nem pneumatikus szórógéppel, a réseknél pedig ecsettel. Az anyagszükséglet rétegenként 0,25-0,45 l/m² elő- és utófestéshez.

ISP0SIL

Az ISPOSIL tiszta szilikonos hom­lokzatfesték, kiválóan alkalmazható ásványi alapokra jó víztaszító és páraáteresztő képessége miatt. Egyéb tulajdonságai megegyeznek az ISPO-SAN tulajdonságaival.

ISPO neosil

Az ISPO neosil szilikon-diszperziós festék hidrofób, de páraáteresztő fe­lületi bevonatot ad, amelynek pára­diffúziós tényezője nagyobb a normál diszperziós homlokzatfestékénél, így a homlokzati fal vakolata tartósan száraz marad. Jól használható egye­netlenül száradt ásványi és szilikátva­kolatok átfestéséhez is.

Előnyös tulajdonságai:

• könnyű feldolgozhatóság;
• jó és hatékony fedőképesség;
• matt felület;
• légköri hatásokkal szembeni időt­állóság;
• UV ellenállóság.

A szilikon és műgyanta diszperzió kötőanyag bázisú anyag alapozó fes­téshez max. 5%-ban hígítható vízzel, a fedő réteget azonban hígítás nélkül kell felhordani. A felhordás normál alapvakolatoknál a vakolat elkészülte után két héttel, impregnáló-alapozó után pedig legalább egy nappal, hen­gerrel és szórófejjel, valamint ecset­tel végezhető.

Anyagszükséglet: 0,20-0,45 l/m², elő- és utófestési rétegekhez egy­aránt.

ISPO univerzális homlokzatfesték

Az ISPO univerzális homlokzatfesték jól tömítő diszperziós festék, amely megfelelően páraáteresztő, idő- és csapadékálló. Jó minősége az akril-gyanta kötőanyagbázisnak köszönhe­tő.

Az alapfelülettel szemben támasztott követelmények azonosak az ISPO nemes vakolatoknál elmondottakkal. A homlokzati színező sima fedővako­latra vagy régi nemes-, vagy kőporos vakolatra is felhordható. Felhordás előtt fel kell keverni, és kevés vízzel hígítva feldolgozható állapotúra kell beállítani. Az alapozóréteghez max. 10% víz adagolható, a fedőréteget nem feltétlenül kell hígítani. Anyagszükséglet: 0,20.. .0,45 l/m², elő- és utófestésnél egyaránt.

ISPO szilikátfesték

Az egykomponensű szilikátfesték el­sősorban ásványi alapú homlokzat­festéshez használható. Régi és új mész-, mész-cement kötőanyag bázisú fedővakolatokra, valamint régi mész-, és ásványi színezőkre, alapozó és fe­dőrétegként alkalmazható. Kiváló kötőerejét a káliumüveg szerves sta­bilizátorral való kötése biztosítja. Felhordható festőhengerrel és ecset­tel minden tiszta, száraz, por- és repedésmentes vakolat ISPO szilikátala­pozóval előkészített felületeire, két rétegben, az alap beszáradása után és a rétegek között min. 12 órás szára­dási időt tartva.

Anyagszükséglet: 0,25-0,40 l/m², kétrétegű fedőrétegenként.

ISPO szilikátalapozó

A szilikátfesték alapozójának tulaj­donságai és a vele szemben támasz­tott követelményei azonosak a szili­kátfestékeknél elmondottakkal. Al­kalmazható a szilikátfesték hígítója­ként is.

Legalább kéthetes fedővakolatokra, egy nappal a szilikátfestés megkez­dése előtt, ecsettel és festőhengerrel hordható fel. Az alapfelület szívóké­pességétől függően max. 1:1 arány­ban vízzel hígítható. Anyagszükséglet: 0,24-0,34 l/m², két rétegben.

IST0P0N metac-color

Az ISTOPON metac-color színes metakrilát festékrendszer épületek külső színezésére alkalmas. Az ISTOPON metac-color vízálló és dekoratív fe­lületképzésű homlokzatokon kívül; beton; nyers téglafal; alumínium; horganyzott acél; azbeszt felületekre is használható.

Az UV-ellenálló, színtartó, szennye­ződésre nem érzékeny, feszültségsze­gény, alkáli-ellenálló és a páradiffú­ziós nyomást jól tűrő falszínező to­vábbi előnye a jó fedőképesség. Az alapfelület tiszta, pormentes, szá­raz és teherbíró legyen. Frissen va­kolt felületeket kétszer, régi falakat a színezés felhordása előtt legalább egy nappal ISPO mélyalapozóval egyszer át kell kenni. Egyéb nyers falakat vagy fémes felületeket sűrített leve­gővel (esetleg forró gőzzel is) le kell tisztítani. A felhordás ecsettel, hengerrel vagy szórófejjel végezhető. Anyagszükséglet: 0,15 l/m² rétegen­ként.

ISTOPON elasztikus betonfesték és alapozó

Az ISTOPON betonfesték jó elaszti­kus képességű festék, amely repedés­veszélyes és repedezett betonon, va­lamint könnyűbetonon, az ISTOPON betonfelújító rendszer részeként al­kalmazható. A fogadó felület tiszta, olaj- és zsír­mentes legyen. A felületet betonja­vító habarccsal vagy glett anyaggal a festék felhordása előtt át kell javí­tani.

Az ISTOPON elasztikus betonfesté­ket és alapozót a tökéletesen előké­szített alapra hígítatlanul kell festő­hengerrel felhordani.

A munka menete:

• az alapozó felhordása egy réteg­ben, 0,20.. .0,25 kg/m² mennyiség­ben;
• egynapos száradás után az első fes­tékréteg hasonló felhordása, 0,30… 0,35 kg/m² mennyiségben;
• a második fedőréteg felhordása az időjárás függvényében, félnapos száradás után, 0,35…0,40 kg/m² mennyiségben.

A felhasználható alapozók:

• ISTOPON finom szuszpenzió A.
• ISTOPON finom szuszpenzió EL.
• ISTOPECH 646 EL-KF.

IST0PAN elasztikus festék

Az ISTOPAN szilikonos homlokzat­festék elsősorban homlokzatvakola­tok repedéseinek áthidalására hasz­nálható. Kitűnő fedőképessége elasztikusságának köszönhető.

További előnyös tulajdonságai:

• kitűnő páradiffúziós képesség;
• víztaszítóság;
• repedésáthidaló képesség;
• optimális nedves tapadás;
• vízzel hígítható és környezetkí­mélő;
• egyszerű feldolgozhatóság;
• UV-állóság.

Rossz minőségű fogadó falfelület ese­tén is alkalmazható, hajszálrepede­zett vakolatok és régi homlokzatfelü­letek új színező és átszínező anyaga­ként egyaránt kiváló. Használható régi diszperziós színezésű falakon vagy szilikon bevonatú vakolatokon is. Előnyösen feldolgozható hőszige­telő rendszerek fedővakolatának fel­újításakor, ISPO szilikonos impregnálóval végzett alapozással.

Az alapfelület pormentes és szilárd legyen, a rosszul tapadó régi festékré­teget el kell távolítani. Az optimális páradiffúzió érdekében a régi festék­réteget ISPO LF oldószermentes fes­tékeltávolítóval le kell szedni. Az alapozáshoz ISPO LF szilikonos impregnáló használható.

A feldolgo­zás menete:

• alapozás felhordása egy rétegben
• színezés ISPOSAN elasztikus homlokzatszínezővel, max. 3% vízzel hígítva, 0,3 l/m² mennyiségben első rétegként;
• a második réteg mint fedőszínező felhordása az első réteg után lega­lább egy napra, max. 1,5% vízzel hígítva, hasonló mennyiségben, mint az előző réteg.

A felhordása festőhengerrel és ecset­tel végezhető.

ISPO LF szilikonos impregnáló

Az ISPO LF szilikonos impregnáló színtelen, oldószermentes, szilikon mikro emulzió bázisú alapozó kiváló szilárdító és jó hidrofóbizáló tulaj­donságokkal rendelkezik.

További előnyei:

• szerves oldószert nem tartalmaz;
• jó páradiffúziós tulajdonságú;
• lúgokkal szemben ellenálló;
• nagy behatolási mélységű;
• megszilárdítja a homokos anyagú építőanyagokat;
• javítja a festéktapadást;
• nagy hatékonyságú;
• vízzel hígítható.

A vízzel hígított ISPO LF szilikonos impregnáló nedvszívó alapra fel­hordva megszilárdítja és erősen hidrofóbizálja az alapot, ezáltal erősen növeli a fedő takaróréteg élettartal­mát és javítja minőségét. A felhordás csak tiszta és megfele­lően előkészített, pormentes felületre végezhető. A feldolgozás előtt 9 liter vízhez 1 liter ISPO LF szilikonos impregnálót kell hozzáadni, és egyen­letes felkeverés után, lehetőleg szó­rással kell a falfelületre felhordani.

ISPO szilikon impregnáló

Az oldószertartalmú színtelen alapo­zó szer szilikon vakolatokhoz és szili­kon festékekhez használható. Kiváló páraáteresztő, víztaszító, fagyálló ké­pességű anyag.

Az ISPO szilikon impregnáló stabili­zálja és víztaszítóvá teszi az alapfelü­letet. Hajszálrepedéses alapoknál a szer megakadályozza a vízben oldódó sók felületen való át jutását. Az impregnálót hígítatlanul, egyenle­tesen, ecsettel vagy szórófejjel, az alap telítettségéig kell felhordani. Erős nedvszívó alapra két rétegben kell az anyagot felvinni, de kerülni kell a túltelített, zsírosan csillogó felületet. A jó impregnáló hatást a poli­merizált szilikon gyanta biztosítja. Anyagszükséglet: 0,20-0,40 l/m², az alaptól függően.