Ház - 186. oldal

Egy építkezés lebonyolítása a már elő­zőekben említett házilagos vállalkozói és fővállalkozói kivitelezés esetében természetesen más és más, a szerződé­sekből vagy a megállapodásokból adó­dó kötöttségek miatt. Házilagos kivitelezés esetén elsődle­ges cél az olcsó, de tökéletes munka.

Kivitelezők-vállalkozók

A vállalkozó munkahelyi képviselője az építésvezető, ő hozza létre és irányítja a kivitelezői egységet a munka teljes idő­tartama alatt.

Az építésvezető feladatai:

• az építkezéshez szükséges erőforrá­sok (munkaerő, gép, anyagok, szállí­tóeszközök) felmérése, igénylése, a hiányzó erőforrások felkutatása;
• a munkakezdés feltételeinek megte­remtése: a munkaterület átvétele, a kitűzési munkák átvétele az építtetőtől, ezek ellenőrzése;
• a létesítmény műszaki megvalósítá­sa, a szükséges építéstechnológiai folyamatok elvégzésének irányítása
• az előírt minőségi jellemzők szerint, a végzett munka folyamatos ellenőr­zésével, a minőség folyamatos doku­mentálásával;
• az alvállalkozók munkájának össze­hangolása és ellenőrzése;
• a folyamatos anyagellátás és annak ellenőrzése;
• a folyamatos szállítás és annak ellen­őrzése;
• a szükséges gépek és berendezések üzemeltetése, ill. karbantartása;
• a dolgozók ellátásának megszervezé­se és ellenőrzése;
• a kivitelezéssel kapcsolatos esemé­nyek folyamatos leírása az építési naplóban, a tervtől való eltérések és költséget befolyásoló körülmények folyamatos rögzítése és rendezése az építtetővel;
• A végzett teljesítmények folyamatos felmérése és rögzítése – az építtető­vel való elszámolás végett – a felmé­rési naplóban (tételes elszámolás ese­tében);
• a dolgozók teljesítményeinek elszá­molása, a szállítások és gépteljesít­mények igazolása;
• a munkák minőségének bizonylato­lása eltakarás előtt;
• az esedékes időközi számlák összeál­lítása és igazoltatása;
• az alvállalkozók építési alapbizony­latainak, munkáinak eltakarás előtti folyamatos ellenőrzése;
• az építési költségek, az erőforrások felhasználásának (anyag, gép, mun­kaerő) és az ütemterv betartásának folyamatos ellenőrzés, annak szük­ség szerinti aktualizálása.

Az építési napló vezetése – más or­szágokhoz hasonlóan – hazánkban is hatósági előírás. A napló a munkahely legfontosabb okmánya, amelyben rög­zítik, hogy ki jogosult a beruházó és a kivitelező részéről nyilatkozatok tételé­re – ez elsősorban az építésvezető, a ter­vező, valamint a beruházó műszaki el­lenőre. A napló bevezető része tartal­mazza az építési munka és a szerződés főbb adatait, a generálkivitelező, az építésvezető, építtető (beruházó), a mű­szaki ellenőr, a generáltervező, a felelős tervező, valamint az alvállalkozók ada­tait és címeiket.

Az építésvezetőnek a naplóban min­den nap be kell jegyeznie és aláírásával kell igazolnia az építkezés főbb adatait és eseményeit: a napi jelentést (időjárás, hőmérséklet, csapadék, szél stb.); a munkáslétszám alakulását; a végzett munkák helyét, fajtáját; a tervtől való eltérést és egyéb váratlan körülménye­ket; az előzetes értesítéseket a befejezett munkák eltakarásáról; az anyagok és gépek érkezését; a tervezettől eltérő gépesítést; a beruházó célszerűtlen uta­sítása esetén az erre való figyelmezte­tést – általában minden, az építést és el­számolást befolyásoló tényezőt.

Az építési naplóba minden körül­ményt olyan részletességgel kell leírni, – esetleg lerajzolni -, hogy vita esetén az esetleges szakértő megalapozott dön­tést hozhasson. Az építtető és a kivite­lező kölcsönösen jogosultak – és köte­lesek – az építési naplóba a szükséges intézkedéseket beírni, a tervekben nem kielégítő részletezettséggel megoldott problémákat megmagyarázni, és a kivi­telezés során felmerülő műszaki kérdé­sekben állást foglalni. Az építési naplót a megrendelő (vagy megbízottja) köte­les a szerződésben meghatározott idő­közökben – de legalább 15 naponként – külön felhívás nélkül ellenőrizni.

A megrendelő a vállalkozó bejegyzé­sére az ellenőrzési időközökön belül, a vállalkozó pedig a megrendelő bejegy­zésére 3 napon belül észrevételt tehet. A felek egymás bejegyzését azonban észrevétel (ellenészrevétel) hiányában is kötelesek aláírni, ennek elmulasztása a bejegyzés tudomásulvételének minősül.

Amennyiben az építkezés költségei­nek elszámolása teljesítményarányos, az elszámolás alapdokumentuma a fel­mérési napló. Ez az építési napló mel­léklete, amelyben – a költségvetés felépítésének megfelelően – rendszeresen rögzíteni kell az elvégzett munkák mennyiségeit. A beruházó műszaki elle­nőre aláírásával ismeri el a munka el­végzését.

Tetőtér beépítéses lakóház egyrétegű téglafallal a) földszint; b) tetőtér

Műszaki ellenőrzés

Az építtető megbízottja mind műszaki, mind gazdasági szempontból is döntő szerephez jut a beruházó képviseleté­ben. A kivitelezőtől független műszaki ellenőr jogosult a beruházó nevében intézkedni. Kisebb építkezés műszaki ellenőre az építési szerződésben rögzí­tett időközönként – általában legalább 8 naponként – köteles az építkezést ellen­őrizni. A műszaki ellenőri tevékenység a huzamosan tartó munkáknál nélkülöz­hetetlen, és elsősorban az építés-szere­lési, technológiai-gépfelszerelési, ill. a berendezés-szerelési munkákra irányul, amelyek sok közbenső intézkedést igényelnek.

A műszaki ellenőr minden észrevéte­lét az építési naplóban rögzíti. A beru­házó és a kivitelező kölcsönös együtt­működésének feltétele, hogy minden olyan körülményről tájékoztassák egy­mást, amely a szerződés teljesítését elő­segíti vagy akadályozza. A műszaki el­lenőr köteles koordinálni a vállalkozókat a szerződésben meghatározott cél elősegítésére. Észrevételeznie kell min­den olyan technológiai, szervezési vagy veszélyes tevékenységet, amelyek a szerződés teljesítését zavarhatják. A vállalkozónak lehetővé kell tennie a munkavégzés folyamatának és a beépí­tett anyagoknak bármikori ellenőrzését, az esetlegesen észrevett hibákat köteles közölni.

A műszaki ellenőr feladatai közé tar­tozik:

• a kitűzési alappontok jegyzékének átadása, ellenőrzése, a hatósági enge­délyek beszerzése;
• a határidők és a minőségi előírások betartásának ellenőrzése;
• az építési napló és egyéb jegyző­könyvek ellenjegyzése vagy észrevé­telezése;
• a mennyiségi felmérések közös el­végzése a kivitelezővel;
• a számla helyességének ellenőrzése; az eltakarásra kerülő munkák mennyiségi és minőségi felülvizs­gálata;
• részvétel az átadás-átvételi munká­ban, és annak rögzítése az építési naplóban;
• a tervváltoztatások helyességének, szükségességének elbírálása, az ez­zel kapcsolatos intézkedések megté­tele.

Kétgenerációs lakóháznál a két szint lakóteréhez jól kapcsolódik a terasz és erkély, mint egy-egy lakótér „kikapcsolódási” tere

Tervezői művezetés

A tervező, többnyire az építtető megbí­zásából, időszakonként megtekinti az általa – ritkább esetben más által – ter­vezett építkezést. A tervezői művezetés során a helyszínen egyezteti a terven meg nem oldott részletekkel, eltérő anyagokkal vagy szerkezetekkel kap­csolatos változásokat.

A tervezői művezetés a tervezés munkahelyi folytatása művezetéssel. Jogi jelentősége, hogy bármilyen módo­sítást – az eredeti tervekhez képest – csak a létesítmény tervezője tehet. Más által készített terveknél a művezetést el­látó személy csak az eredeti tervező fel­hatalmazásával vagy ellenjegyzésével teheti meg módosításait és kiegészítése­it. Ez alól az eredeti tervező huzamo­sabb külföldi tartózkodása vagy elhalá­lozása mentesít.

Felelős műszaki vezetés

Azokat a kivitelezéseket, ahol a munkát teljesen vagy túlnyomórészt az építtető és családja végzi, házilagos kivitelezés­nek nevezik. Házilagos kivitelezések­hez a rendeletek értelmében felelős mű­szaki vezető bevonása szükséges. Ez alól csak akkor van kivétel, ha a mun­kálatok nem érintik az épület teherhor­dó szerkezetét.

A felelős műszaki vezetőt az építtető­nek kell bejelenteni a kezdési engedély­hez, ill. az építési engedély formanyom­tatványán. Utóbbi esetben a jogerős építési engedély alapján már megkezdődhet az építkezés, míg a kezdési en­gedély kérelmen való bejelentéskor a kezdési idő eltolódik. Részmunkáknál, ha az építtető megegyezett azzal a szak­emberrel vagy vállalkozóval, aki az en­gedélyezett terv alapján vállalja a fel­adatot, egypéldányos – akár kézzel írott – levélben kell bejelenteni az építési ha­tóságnál a felelős műszaki vezető adata­it és a szóban forgó épületrész vázlatos leírását (pl. épület alapozása vagy tető­zete stb.). Célszerű a bejelentést a mű­szaki vezetőnek is aláírnia, így nem ke­rülhet a bejelentésbe hibás adat (pl. ké­pesítés vagy gyakorlati idő vonatkozásában).

A felelős műszaki vezető szerepét el­láthatja egyrészt olyan szervezet, amely építéstervezési, illetve kivitelezési jogo­sultsággal rendelkezik, másrészt olyan személy, aki a rendelet szerinti végzett­séggel bír. Építész- és szerkezetépítő mérnö­kök, illetve üzemmérnökök 3 év gya­korlattal, technikusok 5 év gyakorlattal vállalhatnak felelős műszaki vezetést. Kőművesmesterek, házilagos kivitele­zés esetén, az iparengedélyükben meg­határozott méretű épület műszaki veze­tését végezhetik.

Kétszintes lakóépület kettőzött határoló fallal a) földszint; b) tetőtér; c) tetőtéri változat

El kell oszlatnunk azt a tévhitet, hogy a más irányú mérnöki végzettségű épít­tető vállalhatja saját háza műszaki veze­tését! Általában az a legjobb, ha a tervező vállalja el a felelős műszaki vezetést, mert így oldhatók meg leggyorsabban a felmerülő műszaki problémák.

Az építtetőnek még akkor is célszerű egy olyan szakembert felkérnie a kivi­telezők ellenőrzésére, aki nem érdekelt a hibák eltussolásában, ha olyan kivite­lező szervezet vagy vállalkozó építi a házát, amely vállalná a felelős műszaki vezetést is.

A felelős műszaki vezető feladata – az építési munka egészére kiterjedően – az építési engedélynek megfelelő kivi­telezés műszaki irányítása, vezetése, és ennek során:

• a kitűzés helyességének, a talajme­chanikai és egyéb vizsgálatok meg­történtének ellenőrzése;
• az építőipari kivitelezési, a minőségi, a hő technikai, a munkavédelmi és a tűzvédelmi előírások betartása, illet­ve azok betartásának folyamatos el­lenőrzése;
• a szükséges minőségi vizsgálatok és
• mintavételek elvégeztetése, illetve elvégzése;
• a tervezővel való együttműködés;
• az építtető és az esetleges vállalkozó által végzett részmunkák összehan­golása, és ennek során a vállalkozó által végzett munkákkal kapcsolatos kifogások, észrevételek megtétele;
• a munkanapló vezetése, s abban a szükséges bejegyzések megtétele;
• a műszaki tervtől eltérő kivitelezés feltüntetése a terveken;
• a használatbavételi engedélyhez szükséges kivitelezői nyilatkozat megtétele és a szükséges tájékoztatá­sok megadása az engedélyezési eljá­ráshoz.

Ezenkívül segíthet az építtetőnek a vállalkozók által végzett részmunkák felmérésében, számláik ellenőrzésében. Az előzőkből következik, hogy nagyon gyakran kellene a felelős műszaki veze­tőnek az épületet meglátogatnia. Sajnos, sok építtető fölösleges bürokratikus elő­írásnak érzi e tisztség hatóságilag elren­delt betöltését, ezért nem is igényli a megnevezett személy ellenőrzését. Ez egyrészt abból ered, hogy – szakmájától függetlenül – szinte mindenki bízik saját (és segítői) építési szaktudásában, másrészt úgy gondolja, hogy a gyakori ellenőrzés drágítja az építkezést.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a műszaki vezető minden egyes épületlá­togatás alkalmával észrevesz olyan hi­bát, amely még kijavítható, és ezzel el­háríthatok az építtetők anyagi kárai vagy az épület használati értékének csökkenése miatti károk. A szerkezeti hibákon kívül figyelnie kell a munkavédelmi előírásokra is, mert az esetleges balesetekért szintén ő a felelős. Az építtetőnek is kötelessége, hogy folyamatosan tartsa a műszaki vezető­vel a kapcsolatot és a felmerülő kérdé­seket ne próbálják nélküle megoldani. Inkább többször „zaklassák”, minthogy távolléte miatt egy hiba becsússzon. A rendelet előírja, hogy a felelős műszaki vezető akadályoztatás esetén köteles a helyettesítést megoldani.

Házilagos kivitelezés

A lakó-, ill. üdülő-, valamint a gazdasá­gi épületek építése egyértelműen gazda­ságos házilagos kivitelezéssel. Az utób­biaknál ez kétszeresen is igaz, ugyanis a vállalkozó által felszámított ÁFA ilyen épületeknél nem igényelhető vissza (ez természetesen az anyagokra is vonatkozik). Házilagos kivitelezés esetén is vannak azonban olyan épületrészek vagy munkafázisok, amelyet vállalkozónak adnak ki. Ha a vállalkozás tárgya a szerkezetépítés, a házilagosan végzett munkákért is a vállalkozó építésvezető­je felel műszaki és munkavédelmi szempontból. Ha a szerkezet maga is házilagosan készül, a felelős műszaki vezető személy szerint felelős az építke­zés teljességéért.

A házilagos kivitelezésnek is több változata létezik. Ezek a következők:

• vállalkozó iparosok vagy kivitele­zők bejelentett emberei, akik a mun­káról (vagy annak egy részéről) számlát adnak;
• iparengedéllyel vagy működési en­gedéllyel rendelkező szakemberek, illetve alkalmazottaik, akik nem ad­nak számlát a munkáról;
• ismerősök, engedéllyel nem rendelkezők pénzéit dolgoznak az építke­zésen, de számlát természetesen nem adnak;
• családtagok segítenek, pénz, ellen­szolgáltatás nélkül, hasonló segítség reményében.

Most nem részletezzük, hogy az első forma kivételével a többinél milyen adózási és társadalombiztosítási szabályokat sértenek meg, mind az építtetők, mind a munkát végzők – hiszen ezt mindenki tudja vagy sejti.

Munka- és egészségvédelem

A munka- és egészségvédelem a mun­kahelyi vezetők alapvető kötelessége. A szervezett munkavédelem fontos eszkö­ze az általános munkavédelmi oktatás. Munkába állása előtt minden dolgozót ki kell oktatni tevékenysége balesetve­szélyes vonatkozásairól és a védekezés módjáról, amit az érintettek az építési naplóban vagy külön jegyzőkönyvben, aláírásukkal ismernek el. A dolgozó csak olyan munkát végezhet, amelyről balesetelhárítási oktatást kapott. A külö­nösen veszélyes munkáknál helyes, ha a vezető a napi munkakezdés előtt a munkavezetőkkel a munkahelyet végigjárja, és ha a balesetmentes munkakörülmé­nyekről meggyőződik, ad engedélyt a munka megkezdésére.

Az építésvezető köteles ellenőrizni, hogy a munkahely fel van-e szerelve a szükséges munkavédelmi eszközökkel. Nagyobb munkahelyeken az elektro­mos biztonsági előírások betartása érde­kében külön szerelőket jelölnek ki, akik a gépeket szerelik és a figyelmeztető táblák elhelyezését ellenőrzik. Az eset­leges balesetről azonnal értesíteni kell az orvost, és részletes jegyzőkönyvet kell felvenni. Minden három napon túl gyógyuló balesetnél fegyelmi vizsgála­tot kell lefolytatni, amelynek során meg kell jelölni a balesetért felelős szemé­lyeket. A baleset okozásáért minden építőipari vezetőnek teljes büntetőjogi és anyagi felelősséget kell vállalnia.

Építési tervvel és építési engedéllyel a kezünkben elméletben már kezdődhet az építkezés, de a gyakorlatban még számos akadály áll előttünk. Falusi és kisvárosi telektulajdono­sok gyakran már a terveztetés előtt vagy közben anyagokat vásárolnak.

Mi azon­ban azt tanácsoljuk, hogy hagyják ezt arra az időre, amikor:

• jóváhagyott építési terv
• jogerős építési engedély;
• építési anyagjegyzék van a kezükben.

Igen lényeges a pontos anyagszük­séglet, amely az építési terv alapján készült, feltéve, ha azt nem kellett a ha­tósági eljárás miatt módosítani. Elő­fordulhat ugyanis, hogy egy ablak bevilágítás miatt szükséges méretváltozása módosítja az anyagjegyzéket is (pl.: ablak és áthidaló).

Az anyagvásárláskor tartsuk szem előtt, hogy az ÁFA visszaigénylésekor a számla félévesnél régebbi nem lehet. Előfordulhat tehát, hogy elnyúló terve­zés és hatósági engedélyek miatt nem­csak hogy később jutunk a visszaigé­nyelt összegünkhöz, hanem a fél évvel előttiekről már le is kell mondanunk.

Az anyagszükséglet meghatározásá­hoz ismerni kell a kivitelezés, vagyis a megvalósítás módját. Más anyagokra van szükség házilagos kivitelezéshez, ahol helyszíni habarcs-, valamint beton­keverés van, mint ha az építkezést kiad­juk vállalkozónak, aki kész betont és kész habarcsot épít be. A különbség ter­mészetesen az árak alakulásában is megjelenik.

Egy építkezés házilagos kivitelezés­sel a legolcsóbb, vállalkozónak kiadva közepes, fővállalkozásba adva pedig igen magas költségű. Utóbbinál az árak nemcsak hogy magasabbak, hanem az gyakran nem is a nekünk tetsző anya­gokból épül – legyenek azok akár nyí­lászárók, akár burkolatok vagy éppen a tető anyaga.

Az előbbiek illusztrálásához nézzünk meg egy számpéldát (az alap a 100% költségérték).

1. házilagos kivitelezés:

• helyi beton-és habarcskeveréssel: 100%;
• kész (transzport) betonnal és habarccsal: 105%.

2. vállalkozói kivitelezés (házi anyagbeszerzéssel):

• helyi beton- és habarcskeveréssel: 125%;
• kész betonnal és habarccsal: 128%.

3. fővállalkozói kivitelezés (anyaggal együtt): 150%.

Az előbbi értékarányok szerkezetkész állapotra vonatkoznak.

Az eltérések okai a következők:

• a vállalkozót több tényező terheli:
• nyereség, vagyis kockázati alap;
• társadalombiztosítási költségek;
• vállalkozói adók;
• eszközök beszerzése és fenntartása;
• egyéb költségek (szervezeti hozzá­járulás stb.).
• a fővállalkozó többletterhei:
• nagyobb nyereségi kulcs, az anya­gok és eszközök esetleges emelke­dései miatt;
• anyagok beszerzési rezsiköltsége;
• általános építésvezetői költségek;
• és az összes előzőek.

A tapasztalatlan építtető ezek ismere­tében talán még tanácstalanabb, pedig most már könnyebb számára a döntés, amelyben természetesen elsőrendűek a költségek.

A falazatok, a födémek és a tetőzet anyagát többféle változatban gyűjtessük ki a tervezővel – soha ne a vállalkozó­val! Ennek az a magyarázata, hogy a vállalkozó fő szempontja az egyszerű és gyors beépítés, nem pedig az ár. Falaza­tok esetében (pl. HB 38) a tégla szállí­tási költségében is akár 5-15% költség­eltérés lehetséges, de igaz ez a beton­árura, a födémbélésre, de még a tetőfe­dő anyagokra is.

Az anyagjegyzék birtokában és an­nak kivitelezővel való egyeztetése után már nyugodtan kezdhetünk anyagokat vásárolni, természetesen a beépítés technológiai sorrendjében. Gondolni kell az anyagok tárolására is, úgy, hogy azok ne zavarják a munkát! Az anyagszámlákat összegyűjtve, idősza­konként is visszaigényelhetjük az ÁFÁ-t.

ÁFA visszaigénylése

Az ÁFA visszaigénylésének feltétele a jogerős építési engedély és az építési anyagjegyzék, esetleg a költségvetés, átalakítással vagy bővítéssel épülő la­kásnál ez utóbbi mindenképpen szüksé­ges. (Ez a jegyzék vagy a költségvetés az anyagmennyiség ellenőrzése miatt fontos. Az ÁFA a visszaigénylési nyom­tatvány kitöltésével, a területileg illeté­kes NAV hivatalánál, a számlák bemu­tatásával igényelhető vissza, az építtető vagy megbízottja által.

Nem minden anyagra igényelhető azonban vissza az általános forgalmi adó. Például a tető­zethez vagy a zsaluzat alátámasztásához használt kör keresztmetszetű, ún. állványfa árába beépített ÁFA nem jár vissza, és az ilyen összegek több tízezer Ft-ot is kitehetnek. Érdemes tájékozód­ni a visszaigényelhető termékek ITJ számairól (Ipari Termék Jegyzék), és ennek megfelelően vásárolni, és ezen belül is különösen a vegyi- és festéka­nyagoknál kell gondosan figyelni.

Szerződések

Egy beruházás megvalósításában részt vevő vállalkozók feladataikat és egy­mással szembeni kötelezettségeiket szerződésekben rögzítik. Többféle szer­ződés létezik: vállalkozói, adásvételi, szállítási, megbízási, munkavégzési stb.

Minden szerződésről elmondhatók a következők:

• a szerződés a felek kétoldalú megál­lapodása, annak érdekében, hogy gazdasági érdekeiknek megfelelően, egymást kölcsönösen igénybe véve, gazdasági céljaikat elérjék;
• a szerződésben rögzített alapkérdé­sek: mit, mikorra, mennyiért…;
• a szerződés megsértése jogkövetkez­ményt von maga után;
• a szerződésből eredő viták bírósági úton rendezhetők: a szolgáltatás nem vagy nem megfelelő teljesítése ese­tén a szerződésszegőt vagyoni hát­rány éri;
• a szerződés alapozza meg a felek együttműködését.

A vállalkozói szerződésnek, amely az építtető és a vállalkozó között jön létre – a mindenkori jogszabályok sze­rint – részletesen meghatározott formai és tartalmi követelményeket kell kielégítenie. A különféle vállalkozási szer­ződések között nagy jelentőségű az épí­tési, a tervezési és a szerelési szerződés. Ezek keretében a vállalkozó az építési, a műszaki-gazdasági tervező, illetve a technológiai szerelési munka elvégzésé­re, a megrendelő pedig annak átvételé­re és a díj megfizetésére vállal kötele­zettséget.

A vállalkozói szerződések megköté­sének van néhány sajátos – más szerző­désfajtától eltérő – szabálya, amelyek a következők:

• a megrendelésre válaszolva, a vállal­kozó részletes szerződéstervezetben közli ajánlatát, amelyet a megrende­lő aláírásával – esetleg véleményelté­réssel – fogad vagy utasít el -, ül. vi­tás esetekben egyeztető tárgyalás so­rán tisztázzák az álláspontokat;
• ha a felek anyagok szállítására és fel­szerelésére is szerződést kívánnak kötni, akkor a vállalkozási szerződést is így kell megkötni;
• a vállalkozó a munkát saját költségén végzi el; alvállalkozó igénybevételé­re jogosult, de annak munkájáért ugyanolyan felelősséggel tartozik, mintha a munkát maga végezte volna;
• a vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni, azonban az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, és azt nem teheti terhesebbé;
• a vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről hala­déktalanul értesíteni, amelyek a vál­lalkozás eredményességét vagy kel­lő időre való elvégzését veszélyeztetik vagy gátolják, felelős továbbá az értesítés elmulasztásából eredő káro­kért;
• ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozónak figyelmeztetnie kell őt; az ennek elmulasztásából eredőkárért a vállalkozó a felelős: nem végezhető el a megrendelő által adott anyaggal vagy utasítás szerint a munka, ha ez jogszabályt vagy ható­sági rendelkezést sért, továbbá, ha élet- és vagyonbiztonságot veszé­lyeztet;
• a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó ren­delkezésére bocsátani; a vállalkozó pedig a munka megkezdését mindad­dig megtagadhatja, amíg a megren­delő e kötelezettségét nem teljesíti. A vállalkozói szerződés fő feladata a szolgáltatásnak, azaz a szerződés tár­gyának és a teljesítés idejének meghatá­rozása. Magát a szolgáltatást olyan pon­tossággal kell leírni, hogy abból a vál­lalkozó kötelezettségei egyértelműen megállapíthatók legyenek. A szerződésben a felek utalhatnak a műszaki ter­vekre és a költségvetésre, ezért az épí­tési és a szerelési szerződések alapja a műszaki tervdokumentáció. A szolgál­tatást a szerződéshez csatolt terv és költségvetés-kiírás határozza meg rész­letesen.

A vállalkozói szerződésen kívül fon­tos szerződésfajták a következők:

A szállítási szerződés a vállalkozók között kötött, a vételi szerződés speciá­lis, elsősorban termékek eladására és szolgáltatások végzésére vonatkozó for­mája.

A megbízási szerződés alapján a megbízott arra vállal kötelezettséget, hogy a rábízott ügyet, a megbízó utasí­tása szerint, érdekeinek megfelelően ellátja. Ilyen szerződést gyakran kötnek építési beruházásokkal kapcsolatban is. A beruházások előkészítése és megva­lósítása során előfordul, hogy a fővál­lalkozó – a szükséges szakemberek hí­ján – alvállalkozót von be, az építkezés szakszerűsége végett.

Versenytárgyalások

Hasonlóan a fejlett országokhoz, nálunk is kezd elterjedni az egyes épületek vagy épületrészek megépítésére vonat­kozó ún. „versenyeztetés”, amelynek lényege a lehető legkedvezőbb kivite­lező vagy vállalkozó kiválasztása.

A megrendelőnek a versenykiírásban közölnie kell, hogy több vállalkozótól kér ajánlatot az építmény vagy épít­ményrész megvalósítására, és meg kell jelölnie az ajánlatok elbírálásának idő­pontját is. A versenytárgyalás lehet egy-vagy kétfordulós, nyílt- vagy zártkörű. Zártkörű versenytárgyalást kell tartani, ha a teljesítésre csak meghatározott vál­lalkozók jöhetnek szóba – erről azon­ban az érdekelt vállalkozókat közvetle­nül kell tájékoztatni.

A versenytárgyalásra vonatkozó fel­hívásnak tartalmaznia kell a szolgáltatás meghatározását, a teljesítés határide­jét, az ellenszolgáltatás kikötéseit és feltételeit, továbbá az ajánlatok benyúj­tására, felbontásuk helyére és idejére,valamint az elbírálásukra vonatkozó időpontokat. A részvétel bánatpénz le­tétbe helyezéséhez köthető (ez az aján­latok komolyságának dokumentálására letétbe helyezett összeg). A bánatpénz csak abban az esetben nem jár vissza, ha az ajánlatot elfogadják, de attól az ajánlattevő vissza kíván lépni.

Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a jelentkező kivitelezők által meg­jelölt referenciamunkáknak érdemes utána nézni, mert sajnos előfordul, hogy egy jól sikerült épületnél épp csak egy részfeladatot végzett a jelentkező. A versenyeztetés lényege a gazdasági tényezők mérlegelése, azaz, hogy ki vagy mely cég végzi el olcsóbban a munkát.

A tervdokumentáció felülvizsgálata

Ha az építési szerződést a megrendelő által biztosított kivitelezési vagy meg­valósítási tervek alapján kötik meg, ak­kor a kivitelező fontos feladata a terv­dokumentáció részletes átvizsgálása, és hibák, hiányosságok esetén azok észre­vételezése.

A vizsgálat során gondosan felül kell vizsgálni, hogy a vállalkozó fel­szerelésével, gépeivel a munka gazda­ságosan elvégezhető-e, nincsenek-e olyan szerkezeti, statikai hiányossá­gok, amelyek a kivitelezést, a szerke­zet biztonságos megépítését veszélyez­teti, a tervezett anyagok beszerezhe­tők-e. Ha a vállalkozási összeg össze­függ a tervező által szolgáltatott költ­ségvetés-kiírással, akkor különös gonddal kell vizsgálni annak teljessé­gét, részletességét és egyértelműségét. Minden hiányosságot, hibát a lehető legrészletesebben kell észrevételezni, mert ennek elmulasztása a kivitelezés során zavarokat, fennakadásokat, és a kivitelezőnek anyagi hátrányt okoz­hat. A tervezőnek az észrevételekre vá­laszolnia kell és a hibákat ki kell javí­tani, a vitás pontokat konzultációkon kell tisztázni. Az építési szerződés csak átvizsgált és kijavított tervekre támaszkodhat.

Ha az építési engedélyezési terv bir­tokában a megvalósítási terveket a vál­lalkozó készíti, az építtetőnek ellen­őriznie kell, hogy az megfelel-e a meg­rendelt terveknek. A kivitelezés során pedig az építtető műszaki ellenőrének kell figyelemmel kísérnie, hogy a meg­valósítás összhangban van-e az előbbi­ekkel. Ha az építtető számára hátrányos eltéréseket tapasztal, azokat az építési naplóban azonnal jeleznie, és a hiba ja­vítását kérnie kell.

A következő feladat az építési mun­katerület átadása

Az építési szerződés megkötése után kerül sor az építési terü­let átadás-átvételére, amelyre az építte­tő hívja meg a kivitelezőt és a többi ér­dekeltet. Ennek során a jelenlévők bejár­ják a területet, amit a kivitelező, a rajta lévő összes létesítménnyel együtt, jegy­zőkönyvben vesz át. A munkaterület átvételekor a vállalkozónak ismét gon­dosan meg kell vizsgálnia a területet, hogy az megfelel-e a tervekben közölt kiinduló adatoknak. A munkaterület át­vétele után a kivitelező már teljes fele­lősséget visel az ott történtekért (gazda­sági, műszaki állapot, balesetek stb.) A munkaterület átvétele után a vállal­kozó megkezdi a munkahelyre telepü­lést, azaz a felvonulást.

Ide tartoznak az épülettel, közterület igénybevételével, ideiglenes és végleges közműellátással kapcsolatos, valamint az épület használatához szükséges, közterületen létesítendő egyéb létesítmények, pl. bejárók vagy „privát” autóparkolók építésével kapcsolatos engedélyeztetések.

Az építési engedély

Az előző sorozatban foglakoztunk a tervezéssel és az építési engedélyezési eljárással, addig, hogy a terveket a szükséges iratokkal kiegészítve benyújtjuk az eljárást lefolytató építési hatósághoz.

Az építési engedélyezési eljárás időtartama alatt a szakhatóság a benyújtott terveknél felülvizsgálja a létesítmény engedélyezési feltételeit, hogy az épület, a környezeti és területi követelményeken túl, a vonatkozó építési előírásoknak (OÉSZ, MSZ) megfelel-e. A felülvizsgálat nem terjedhet ki pl. a statikai megoldásokra, ugyanis azok a kiviteli terv részeit képezik. 6,6 m-nél nagyobb fesztávolságú monolit vasbeton szerkezetek, ill. 6,5 m-nél nagyobb homlokzatmagasságú épületekhez viszont már az engedélyezéshez be kell adni a statikai számítást is.

Nagyon lényeges, hogy az egyéb szempontok szerint megfelelő épület külső határoló szerkezetei hő technikailag megfelelőek legyenek. Megjegyezzük, hogy a hazánknál gazdaságilag jóval fejlettebb országok sokkal szigorúbbak e területen, ami egyúttal jóval nagyobb takarékosságot is jelent. A huzamos tartózkodásra szolgáló épületekhez kötelezően mellékelt „hő technikai számítás” előírásai szerinti anyagokat természetesen be is kell építeni az épületbe!

Az építési engedély tartalmazza:

• az építtető és a haszonélvező nevét, címét;
• az építtető felhatalmazott ügyintézője nevét, címét;
• az épület helyét (pontos leírását);
• a tervező(k) nevét és címét;
• a bejelentett kivitelező nevét és címét, jogosultsági kör lehatárolásával (ezt a személyt esetenként elegendő csak az építés kezdésekor bejelenteni); az épület vagy a telek tulajdonosának adatait;
• az épület rendeltetését röviden, de jellemzően (szobaszám, szintszám, épületméret stb.);
• az építmény állandó vagy ideiglenes jellegét;
• az épület egyedi vagy típusterv alapján készül-e?

A határozat előírhatja:

• az épületre vagy környezetére vonatkozó eseti előírásokat;
• egyes munkarészek megkezdésének bejelentési kötelezettségét (a munkafázisonkénti hatósági ellenőrzés biztosítása érdekében, pl. az eltakarásra kerülő szerkezetek vagy a hőszigetelő rétegek ellenőrzésére – beleértve a vakolatokat is);
• a közterületi fakivágás feltételeit;
• bontással való átalakítás feltételeit;
• épület kitűzésének és kiindulási alapmagasságának meghatározását;
• a kezdési és használatbavételi engedély megkérésére vonatkozó kötelezettségét.

A határozatban foglaltak betartása a kérelmezőre mint építtetőre kötelező, kivéve, ha fellebbezés nyomán módosulnak az egyébként előírtak.

Az építési engedélyezési eljárás időtartama általában:

• normál esetben, egyedi terv esetén 30 nap;
• típusterv esetén 15 nap;
• ha vagyonkárosodási és életveszély áll fönn, azonnali intézkedés szükséges.
• Ez azonban lehet az előbb felsoroltak többszöröse is, ha a tervdokumentáció felülvizsgálatakor megállapítható, hogy:
• az adott terv nem megfelelően illeszkedik be a környezetbe;
• az építtetőtől még be kell kérni valamilyen iratot (hiánypótlási kötelezettség);
• az építés valamely jogszabályban előírt feltételnek nem felel meg, és ez ügyben külön kell tájékozódni;
• egyéb szakhatósági engedélyek is szükségesek (pl. tűzrendészen, környezetvédelmi, közegészségügyi engedélyek vagy közműnyilatkozatok.)

Tetőtér beépítésű lakóház osztott bordázatú homlokzati nyílászáróval. E megoldás a 90-es években Európában kezd elterjedni. Az építési munkát jogerős építési engedély birtokában lehet törvényesen megkezdeni. Ehhez az kell, hogy az építésről határozattal értesítettek (szakhatóság, tervező, szomszédok stb.) a tudomásulvételt követő két hét alatt ne emeljenek kifogást. A határozattal értesítettek nyilatkozattal lemondhatnak a fellebbezési jogukról, így a két hét lényegesen rövidíthető.

Határozat elleni fellebbezés

A határozat elleni fellebbezés okai természetesen eltérőek lehetnek, akár maga az építtető vagy éppen a tervező is fellebbezhet. A fellebbezési jog megillet mindenkit, akit a határozatban értesítettek. A fellebbezést – elutasított kérelem esetén is – mindig a határozatot kiadó építésügyi hatósághoz kell előterjeszteni, de II. fokú hatósághoz címezve, figyelve annak szabályszerűségére, mert ezen is sok múlhat – vagy éppen bukhat. Lényeges a határozat kézhezvételétől számított, abban előírt határidő betartása. Hátráltatja az ügyintézést, ha a feltüntetett illetéket nem vagy kisebb összegben rótták le.

A fellebbezés melléklete lehet bármilyen hivatalos bizonyíték (vagy annak hiteles másolata), amely segít mérlegelni az észrevételeket. A határozat bármely pontja – vagy éppen puszta ténye – ellen lehet fellebbezési joggal élni, természetesen az ellenvetéseket jól át kell gondolni. A határozattal értesítettek a fellebbezés benyújtása előtt a szakhatóságnál betekinthetnek a tervdokumentációba, természetesen a jogerőre emelkedés határidejének időpontjáig. Hivatalos értesítést kapnak a szomszédok vagy a megjelölt kivitelező és a szakhatóságok.

A fellebbezés átfutási ideje, egyszerű esetben ugyancsak 30 nap, de kivizsgálást igénylő beadványnál, ahol esetleg külső állásfoglalás is szükséges, ez hosszabb is lehet. A fellebbezés elutasítása esetén keresettel élhetünk az illetékes bíróságnál, felülvizsgálati kérelem benyújtásával.

Az ilyen ügyekben járatlan építtetők gyakran azt hiszik, hogy az építkezést e közben nyugodtan folytathatják, amíg a törvény emberei „hegyezik ceruzájukat”. Az ügy jogerős lezárásáig azonban semmiképpen nem kezdhető meg az építkezés, és a hatóság részéről sem adható ki hivatalos engedély semmilyen munkálatra. Összegezve tehát: a legsimább és legegyszerűbb eljáráshoz is kellhet legalább 1,5 hónap, de ha problémák adódnak, akár többszöröse is szükséges lehet ennek. A jogerőre emelkedett építési engedély és tervdokumentáció kézhezvételével megindulhat az előkészítési munka következő fázisa. Ennek a „kétpecsétes” határozatnak a birtokában folyamodhatunk pénzintézethez hitelért, de majd az ÁFA visszaigényléséhez is erre lesz szükségünk.

Az építési engedély érvényességi ideje – ha azt a határozatban másképp nem rögzítették – a jogerőtől számítva két év. Eltérő érvényességi idő az építtető kérelmére is megállapítható, de a hatóság is megszabhat más időtartamot. Ha ezen időn belül a szabályszerűen elkezdett építkezést végzik, akkor az engedély két év után sem veszíti el hatályát. A még meg nem kezdett építkezés esetében a határozat érvényességi ideje, annak lejárta előtt, az építtető (vagy megbízottja) kérelmére további 1 évvel meghosszabbítható, ami indokolt esetben újból megismételhető. Három év elteltével a tervezőnek az eredeti tervdokumentációt korszerűségi vizsgálat alá kell vetni, és szükség esetén módosítania vagy kiegészítenie. Erről minden esetben „tervező nyilatkozatiban kell nyilatkoznia.

Építési engedély további érvényességi feltételei lehetnek – az érvényességi időn belül – a törvényes jogutód vagy az új tulajdonos személye esetén – ha azt a hatóságnál bejelentettük, illetve a névváltozást kérelmeztük. Természetesen ez esetben a tulajdonjogot újból kell igazolni telekkönyvi szemleívvel, és esetleg az eredeti telektulajdonos hozzájáruló nyilatkozata is szükséges. Az érvényességi idő meghosszabbítását a hatóság megtagadhatja, ha időközben a szabályok és a területi előírások megváltoztak, illetve az építkezés sértheti a szomszédok közben szerzett jogait.

A kezdési engedély

Jogerős építési engedély alapján akkor kezdhető meg a kivitelezés, ha azt az építési munka megkezdése előtt legalább nyolc nappal az engedélyező hatóságnál bejelentettük. Ha 8 napon belül a határozatot kibocsájtó nem küld egyéb értesítést, a munka megkezdhető. Ez az időtartam rövidíthető, ha a kezdési időpont írásos bejelentésére az építésügyi hatóság azonnal, írásban engedélyezi a kezdést a másodpéldányon.

A kezdés bejelentésekor közölni kell az építési engedély számát, az építtető nevét (címét), a kivitelezőt (képesítés; eng. szám stb.), a felelős műszaki vezető nevét, valamint a kezdés időpontját. Bizonyos esetekben az építési hatóság kitűzést dokumentáló helyszínrajzi váz­latot is kérhet (torz vagy erősen lejtő teleknél).

A közterület használatba vétele

Az építkezés alatt – még nagyobb telek esetében is – időnként elkerülhetetlen a közterület – részbeni vagy teljes – fel­vonulási területként való igénybevétele. Közterületnek csak a belterületi ingatla­nok előtti rész számít!

A közterület igénybevételéhez a terü­letileg illetékes önkormányzatnál hasz­nálatbavételi engedélyt kell kérni. A kérelmet az építtető, a telektulajdonos vagy ezek megbízottja nyújthatja be, és abban fel kell tüntetni:

• a kérelmező nevét, címét,
• a használatbavétel célját,
• az igénybevétel vázlat szerinti, de főbb méretekkel megadott meghatá­rozását,
• a tervezett időtartamot (mettől-meddig).

Az igénybe venni kívánt terület át­nyúlhat a szomszédos telekingatlanok elé, de úgy, hogy az adott ingatlan tulaj­donosának jogait, ill. testi épségét ne sértse. A határozatban megjelölt időpont és terület eltérhet a kérelemben rögzítet­tektől, és mindig ez a mértékadó. Az engedély lejárta előtt az engedély a használatba vétel engedélyezőjéhez benyújtott kérelemmel meghosszabbítha­tó. Közterület időszakos igénybevételé­ért a legtöbb településen hivatalosan megszabott díjat kell fizetni.

A közterületet igénybevevőnek több feladata is lehet, ilyen pl. az esetleges elkerítés, a járda vagy közlekedési sáv áthelyezése, azok megvilágítása, közle­kedésrendészeti táblák kihelyezése, csapadékvíz elvezetése stb.

Közterület használatbavételi enge­dély szükséges az épülő vagy már meg­lévő lakóépület előtti közterület fölé 10 cm-nél mélyebbre benyúló épületszer­kezet, reklámtábla, kirakaternyő stb. esetében is, azonban nem időszakos jelleggel, mint az építési területnél. Ezt új épületeknél érdemes az építési enge­dély dokumentációjával egyidejűleg be­nyújtani, mert különben utólag kell in­tézni.

A közművek bekötéséhez szükséges közterület igénybevételét külön kell ké­relmezni, minden egyes közműcsatlakozás miatti útbontás (pl. víz, csatorna, gáz, elektromos vezeték, postakábel stb.) esetén. Kétszintes lakóház télikerttel. A télikert ma annyira fontos a korszerű építészetben, mint maga a jól hőszigetelő határoló szerkezet.

Ez az engedély nem helyettesíti az illető szolgáltató cég közműbekötési engedélyét, amit minden esetben külön kell kérelmezni. Lehetővé kell tenni a járművek és gyalogosok közle­kedését, még ha csökkentett kereszt­metszetben is. A felbontott közterületet – mint munkaárkot – jól látható védőkorláttal és közlekedést biztosító provizóriummal kell biztonságossá tenni, és annak éjszakai megvilágításáról (vagy csak jelzőfényről) gondoskodni kell. A közműbekötés után a szilárd burkolatot a kérelmezőnek a lehető legrövidebb időn belül helyre kell állítatni, a saját költségén. Ha a közműcsatlakozások társulásként épülnek, akkor egy közös eljárás is elegendő. Ugyancsak engedélyköteles a nyílt szelvényű utcai csatorna vagy szikkasz­tóárok feletti átjáró építése is.

Közműbekötések engedélyeztetése

Az épülő lakóépület ideiglenes és vég­leges közműcsatlakozásainak engedé­lyeztetését célszerű egyidejűleg intézni, és a vonalas létesítményeket a telken belülre megépíteni. Az elektromos csatlakozás kiépítése a munkahelyi gépek üzeme miatt mindenképpen szükséges ideiglenes közműként, de a vízellátás­hoz már a végleges megoldást javasol­juk.

Az ideiglenes elektromos ellátáshoz megfelelő a légkábeles csatlakozás, egy fogadóoszlopon, egy ideiglenes mérő­hely kialakításával. Az ideiglenes mérő­helynek (mérőszekrény) zárhatónak és vízmentesnek kell lennie. A mérőszek­rényben a főkapcsoló és biztosítótábla helyezhető el, a csapadéktól és az épít­kezési víztől védett csatlakozókat külön kell kiépíteni, szabvány szerinti védőföldeléssel és bekötéssel. Szükségessé­gét az előírtakon túl a munkahelyi gé­pek kezelőinek biztonsága indokolja. Ideiglenes elektromos csatlakozáshoz csak akkor kell közterület használati engedély, ha a közterületet bontani kell, ill. ha a közterület felett légvezetéket (a megfelelő közlekedési űrszelvény fö­lött) kell átvezetni, feszítő-, illetve te­herhordó vezetékhez függesztve.

Vízellátás

Az építkezés vízellátásához a telek vízbekötő vezetékét a végleges mérőhe­lyig mindenképpen érdemes kiépíteni, és legalább egy ideiglenes vízvételi he­lyet ki kell alakítani.

Elektromos hálózat

Az elektromos ellátáshoz a kérelmet az áramszolgáltatóhoz, a vízcsatlakoz­tatásét pedig a vízművekhez kell be­nyújtani, szabályszerű vonalas tervek­kel vagy szerelési vázlattal kiegészítve. A vízbekötéssel egyidejűleg – az egy­szerűsített ügyintézés miatt – a csator­nabekötés is kérelmezhető, feltéve, ha az a közterületen már kiépített.

Gáz

Gázvezeték bekötését a fogyasztói igény pontos meghatározásával kell ké­relmezni, külön helyszínrajz és vonalas tervek alapján, a gázműveknél. Magát a csatlakozást viszont az épület szerkezet­kész állapota előtt nem javasoljuk meg­építeni, a csatlakozó vezetékszakasz (csonk) veszélyessége miatt.

Ha az elektromos hálózathoz a belső hálózat földkábellal csatlakozik, akkor a végleges kiépítést – hasonlóan a gáz­vezetékhez – egyszerre végeztessük el. Az ideiglenes mérőt érdemes mielőbb áthelyezni végleges helyére, mivel a kétfajta díjtétel különbsége akár egy he­lyiség belső burkolatára is elegendő le­het.

A közművek bekötésénél a szint alat­ti vonalas létesítményekről (nyilván­tartás miatt) felmérési (állapot felvételi) helyszínrajzot kell készíttetni, és azt az eltakarás előtt a szolgáltató céghez be kell nyújtani.

Eltérés a tervtől

A műszaki tervtől való eltérés megen­gedhető mértékéről több változat is is­mert a köztudatban, érdemes tehát ezt is pontosítani.

Eltérés egyáltalán nem le­hetséges:

• az épület befoglaló méretében;
• a közterületről látható homlokzatok nyílászáróinál;
• a szerkezeti fal méretében;
• a tető nagyságában és idomában;
• a homlokzatmagasságban;
• a belső funkcionális kialakításban.

Eltérés lehetséges, – de azt írásban kö­zölni kell a szakhatósággal – a követke­ző esetekben:

• más tetőfedő anyag használatakor;
• változó homlokzati rendszer és szí­nezés esetén;
• a belső válaszfalakban elhelyezendő ajtók helyének megváltoztatásakor; (ha a belső kapcsolatrendszer ugyan­az marad);
• a belső burkolatok megváltoztatása­kor;
• a belső lépcső anyagának és szerke­zeti rendszerének módosításakor;
• a szerkezeti falak anyagának változá­sakor (pl. HB 38-as tégla helyett YTONG blokkfal). Ilyenkor mellé­kelni kell a hő technikai számítást is.

Hatósági ellenőrzések

Az építési munkák megkezdésének be­jelentése után a munkaterületre kötele­sek vagyunk beengedni és biztosítani az ellenőrzést az önkormányzat építésügyi hatósági jogkörrel felruházott képvise­lője számára.

Az ellenőrzés célja a terveknek meg­felelő munkafolyamatok betartatása. El­lenőrzik a közterület igénybevételét és a közterület biztonságát is. Ellenőrzéskor kérésre be kell mutat­ni a jogerős építési engedélyt, a felülbé­lyegzett engedélyezési tervet, és az épí­tési naplót, amelybe az ellenőrzést vég­ző személy – pl. életveszély esetében – bejegyezhet, sőt, akár fel is függeszthe­ti a munkálatokat. A munka leállítása hatósági okirattal vagy határozattal ren­delhető el.

Az építési hatósági ellenőrzések fo­lyamán külön szakértői szakvéleményt vagy műbizonylatot kérhetnek bizo­nyos szerkezetekről vagy anyagokról, amelynek beépítését már megkezdték. Szemrevételezéssel is megállapíthatóan minőséghibás anyag, ül. kifogásolható munkavégzés is maga után vonhatja a szakértő felkérését.

Az ellenőrzés feladata az építtető ér­dekeinek, illetve az épület megfelelő minőségű kivitelezésének biztosítása, így ne tekintsük az ellenőrt holmi „aka­dékoskodó közegnek”. A hatóság kér­het ÉMI (Építőipari Minőségvizsgáló Intézet) szakértői véleményt is. A ható­ság szakembere az utasítását köteles írásban megadni.

A használatbavételi engedély

Minden olyan épületet, amelynek léte­sítése építési engedélyhez kötött, csak a használatbavételi engedély megadása után lehet használatba venni. Vannak azonban kivételek, feltéve, ha nem la­kó- vagy műhelyépülettel együtt épül­nek.

Az engedélyköteles épületek a kö­vetkezők:

• járműtároló (gépkocsi, motor, ke­rékpár, csónak, munkagép stb.) építése és bővítése;
• épület közterületről látható homlok­zatán, tetőzetén, kerítésen vagy tám­falon üzlethomlokzat (portál) kiala­kítása, kirakatszekrény, védőtető (előtető), árnyékoló ernyő, hirdető berendezés, fényreklám, 1 m²-nél nagyobb cég- vagy címtábla létesíté­se, átalakítása stb.;
• 5 m³-nél nagyobb fürdő- vagy egyéb medence építése;
• építési telken, illetve építési területen a terep szintjének a szomszédos in­gatlanok használatát korlátozó vagy azok állékonyságát veszélyeztető megváltoztatása;
• építési telek, építési terület homlok­vonalán kerítés, továbbá annak határ­vonalaitól számított 3 m-en belül 1 m-nél, azon túl pedig 1,5 m-nél ma­gasabb támfal építése;
• felvonulási épület építése, bővítése.

A használatbavételi engedély akkor ad­ható meg, ha:

• az építésügyi hatóság a helyszínen meggyőződött arról, hogy az építés az építési engedélynek, az ahhoz tar­tozó helyszínrajznak és műszaki terveknek, valamint az esetleg engedé­lyezett eltérésnek megfelel, az épít­mény rendeltetésének megfelel, és biztonságos használatra alkalmas ál­lapotban van;
• az engedély megadásához az érde­kelt szakhatóságok és közművek – kikötésekkel vagy anélkül – hozzájá­rultak;
• munkavégzésre szolgáló építmény vagy építményrész esetében az egészséges és biztonságos munka­végzés feltételeinek meglétét igazo­ló üzemeltetői engedélyt is csatolták. Ha azonos rendeltetésű összefüggő területen (földrészleten vagy építmé­nyen) egyidejűleg több építményt épí­tettek, illetőleg többfajta építési munkát végeztek, ezekre elegendő egy haszná­latbavételi engedélyt kérni. Amennyi­ben az első fokú építésügyi hatóság el­járása során hibákat vagy hiányosságo­kat észlel, ezek jellegétől függően, az egész építményre vagy annak egy ré­szére – a hibák és hiányosságok meg­szüntetéséig – megtagadhatja a haszná­latbavételi engedélyt és megtilthatja a használatbavételt.

Ha az építkezést még nem fejezték be teljesen, de az építménynek már vannak olyan részei (pl. az épületben lé­vő lakás, üzlethelyiség), amelyek ren­deltetésszerű és biztonságos használat­ra önállóan is alkalmasak, ezekre ideig­lenes használatbavételi engedély adha­tó. Végleges jelleggel azonban csak az építmény teljes elkészülte után szabad megadni a használatbavételi engedélyt.

Engedély nélküli építkezések

A szabálytalan, engedély nélküli vagy engedélytől eltérő építkezésekkel kap­csolatosan jó tudni a következőket:

• Bárminemű építési munka csakis en­gedélyek birtokában végezhető.
• Ha a tervtől való eltérés mértéke meghaladja a megengedetteket, a ter­vet módosítani kell, erről meg kell kérni a módosítást engedélyező hatá­rozatot.

Ha az építményt szabálytalanul épí­tették, és az, az építésekor érvényben lé­vő rendezési terveknek, illetve építésü­gyi szabályoknak nem felel meg, az építésügyi hatóság az építmény átalakí­tását, ha pedig ez az említett tervek­nek és szabályoknak megfelelően nem lehetséges, lebontását rendelheti el. Ezeket az intézkedéseket a hatóság a szabálytalan építkezés tudomására jutá­sától számított egy éven belül, és legké­sőbb az építmény használatbavételétől számított tíz éven belül teheti meg.

E határidők lejárta után az építésügyi ha­tóság – építési engedély nélküli, illető­leg az engedélytől eltérő építkezés cí­mén – már nem rendelheti el az épít­mény átalakítását vagy lebontását, tehát az a törvény erejénél fogva fennmarad­hat. Ilyenkor az építésügyi hatóság fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására sem kötelezheti az építte­tőt. Ha az építtető önként mégis előter­jeszt ilyen kérelmet, azzal foglalkozni kell, s a fennmaradási engedély meg­adásáról határozatot kell hozni.

Az építésügyről szóló törvény – és azzal természetesen összhangban az építési és a használatbavételi engedé­lyezési eljárásról szóló rendelet is – te­hát az eljáró építésügyi hatóság mérlegelési jogkörévé teszi a fennmaradási engedély megadását. Ez alól azonban kivétel, ha az építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően megépített építmény közvetlenül veszélyezteti az egészséget, az élet-, a vagyon- és a közbiztonságot, illetve állékonysága nem felel meg a műszaki követelmé­nyeknek, és veszélyessége megfelelő átalakítással sem szüntethető meg. Ilyen esetekben az építmény lebontása is el­rendelhető, függetlenül az említett egy, illetve tíz év határidőtől.

Ha az építtető az építési engedélyhez kötött építési munkát engedély nélkül vagy az engedélytől jelentősen eltérő módon (eltérési engedély nélkül) vé­gezte el, az építményre használatbavé­teli engedélyt nem kaphat. Köteles vi­szont – ha az így megépített építmény lebontását nem rendelték el – arra az építésügyi hatóságtól fennmaradási engedélyt kérni. A kérelemhez az építési engedély iránti kérelemhez szükséges helyszínrajzot és műszaki terveket kell csatolni, megfelelően ábrázolva azo­kon a tényleges, befejezetlen építmény esetében pedig a tervezett további álla­potot is.

Az építési jogosultságot igazoló oki­ratokat a fennmaradási engedély kére­lemhez nem kell csatolni, ugyanis az épület fennmaradásának engedélyezhetősége szempontjából a szabályszerű, il­letve az építésügyi hatóság által eltűrhetőnek minősített állapot a döntő, s nem pedig az, hogy az ingatlan kinek a tulaj­donában van.

Ha az építtető nem nyújtja be önként a fennmaradási engedély iránti kérelmet és mellékleteket, erre az építésügyi ható­ság – határidő kitűzésével, és nem telje­sítés esetére bírság kilátásba helyezésével kötelezheti vagy az eljárást hivatal­ból is lefolytathatja. Ez utóbbi esetben a szükséges mellékletek beszerzéséről és elkészítéséről – az építtető költségére – az építésügyi hatóság gondoskodik.

A fennmaradási engedély lehet:

• végleges;
• visszavonásig érvényes vagy
• határozott időre szóló.

Átlagostól eltérő tetőmagasságú lakóházak már nem ritkák Európában, sem hazánkban. Azt, hogy adott esetben melyik fennma­radási engedély megadása indokolt, az eljáró építésügyi hatóság dönti el. A fennmaradási engedély – mégpe­dig annak bármelyik fajtája – utólag megadott építési engedélynek felel meg, azzal a különbséggel, hogy egy­idejűleg magába foglalja a használatba­vételi engedélyt is. A kérelem elbírálá­sakor ugyanis már meg lehet, sőt meg kell állapítani azt is, hogy az építmény alkalmas-e a rendeltetésszerű és bizton­ságos használatra.

Éppen ezért az építésügyi hatóságnak a fennmaradási engedély iránti kérelem elbírálásához is figyelembe kell vennie az építési munkával érintett földrészlet­tel szomszédos ingatlanok tulajdonosa­inak jogos érdekeit, s ha az építési enge­dély megadásához valamely szakható­ság hozzájárulását is be kellett volna szerezni, e szakhatóság közreműködé­sével kell elbírálni a fennmaradási en­gedély iránti kérelmet is.

Végleges fennmaradási engedélyt ar­ra az építményre indokolt adni, amely – átalakítással vagy anélkül – nem gátol­ja a területrendezési terv végrehajtását, a tervszerű terület felhasználást, területfejlesztést, illetőleg fennmaradása nem ellentétes a terület rendeltetésével és megfelel a kötelező hatósági előírá­soknak. Az átalakítást – ha ez szüksé­ges – a végleges fennmaradási engedély megadásáról szóló határozatban kell elrendelni.

Visszavonásig, illetve meghatározott időre szóló fennmaradási engedélyt ak­kor adnak ki, ha az építmény csak a te­rület jövőbeni tervezett rendeltetéssze­rű felhasználásig marad fenn. Ha csak egy-két éves időtartamra szóló fennma­radás engedélyezhető, és emiatt nem célszerű jelentős átalakítást elrendelni, az építésügyi hatóság a fennmaradás engedélyezése helyett mérlegelheti – méltányosan megállapított, két évnél nem hosszabb határidő kitűzésével – a bontás elrendelését.

A visszavonásig, illetőleg a meghatá­rozott időre szóló fennmaradási enge­dély mindenképpen magában hordja azt a jelentős bizonytalansági tényezőt, hogy az építményt az építtetőnek előbb-utóbb le kell bontania, mégpedig saját költségén, kártalanítás nélkül.

Az épület használata

Lakó- vagy egyéb épület a használatba­vételi vagy a fennmaradási engedélyben rögzítettek szerint, funkciójának megfe­lelően használható, hiszen eltérő hasz­nálat károsíthatja az épületet és környezetét, sőt, még a használó egészségét és biztonságát is veszélyeztetheti.

Bárminemű funkcióváltozás esetén tehát, a változásokat tervezővel meg kell terveztetni. Az eljárás és a tervek mellékletei azonosak a már leírtakkal. A további szakhatósági engedélyeket az építési hatósági eljárás előtt általában a tervező szerzi be, de sok esetben az épí­tési hatóság feladata azok megszerzése.

A véső esetében kemény szerszámmal munkálunk meg egy puha anyagot. A véső hegyének tehát keményebbnek kell lennie mint a fal, a feje azonban puhább anyagból készül mint a kalapács, amellyel ütéseket mérünk rá.

A véső hegyét tehát kemény anyagból készítik, az erőátvitel azonban rendkívül kis felületen történik, így a véső hegye gyorsan eltompul. A hagyományos, régebbi gyártású vésők fejét nem látták el védőborítással, így a kalapácsütések által okozott vibráció miatt a véső feje megsérülhet. Ez mindenképpen deformációhoz, a véső fején repedések kialakulásához vezet, amely munka közben súlyos sérüléseket is okozhat. A véső felső vége dombomra kopik, így a kalapács könnyen lecsúszhat róla.

A vésőt tehát egy csiszolókorong segítségével időről időre „fel kell újítani”. Legalkalmasabb a két különböző finomságú korongból álló csiszológép. Ne feledjük: csiszolás közben a védőszemüveg használata kötelező! Először is távolítsuk el a véső fején a repedések kiálló részeit, majd a vésőt mind a négy oldalon csiszoljuk le. Ezután a finomabb koronggal csiszoljuk át. Csiszolópapírral a „szálkákat” távolíthatjuk el.

Formáljuk meg a véső hegyét: csiszoljuk le a véső elülső oldalát, majd a szerszámot mindkét oldalról élezzük meg (csiszolás közben a vésőt 70°-os szögben tartsuk). Ha a vésőt csiszolás közben erősen nyomjuk a korongra, a fém meglágyulhat. Ezért a vésőt csak lazán nyomjuk a csiszolókorong lapos szélére, és időnként vízbe merítve hűtsük le. A hőhatás miatt a fém kék színű lesz, ezeket a részeket le kell csiszolni. Végül csiszolópapírral dörzsöljük le a szálkákat.

Lépések:

1. Minden kezdő ezermester megtanulja, hogy a repedt, kiszálkásodott véső, balesetveszélyes. Csiszolás közben mindig viseljünk védőszemüveget!
2. Először szedjük le a kiálló részeket, a szálkákat, majd a vésőt…
3. …mind a négy oldalról csiszoljuk simára.
4. Törjük le az éleket, és csiszolópapírral végezzük el az utolsó simításokat.
5. Csiszoljuk le a véső elülső oldalát, majd gyengén nyomjuk a csiszolókorongra, és élesítsük meg.
6. Munka közben többször merítsük hideg vízbe a vésőt, nehogy túlságosan felmelegedjen.
7. A szálkákat eltávolítottuk, a véső újra éles. Most már gyorsabban és biztonságosabban dolgozhatunk vele.

A gyalu késének élezéséhez használjunk szorítóvassal felszerelt csiszológépet, amely megkönnyíti a megfelelő csiszolási szög betartását. A gyalu kését kb. 25°-os szögben tartva dolgozzunk. Ez a szög egy kb. 6,5-7 mm széles élező szalaghoz, és egy 3 mm vastag gyalukéshez felel meg. Ügyeljünk arra, hogy ne csiszoljuk a pengét homorúra vagy dombomra. A homorúra csiszolt kés a gyalulás közben eltörhet, míg a domború rontja a gyalulás minőségét, szélsőséges esetben akár lehetetlenné is teheti a munkát.

Legjobb, ha a gyalu kését puha csiszolókorongon élezzük, figyeljünk arra, hogy a súrlódás közben a kés ne melegedjen fel túlságosan, és semmiképpen se égjen meg (kékes elszíneződés a gyalukésen). Csiszolás közben ne dolgozzunk erőteljes nyomással és használjunk hűtőfolyadékot.

Végül húzzuk le az élezés során keletkező egyenetlenségeket. Erre többféle lehetőség kínálkozik. A klasszikus megoldás a lehúzókő használata. Korszerűbb megoldás azonban a csiszolókorongra szerelt gumi- vagy bőrszalag (lásd: a képeken). Fontos, hogy lehúzás közben állandóan forgassuk a gyalu kését. A kés hátoldalát simán tartsuk a bőrszalagon, illetve mozgassuk jobbra-balra. A kés másik odalát hegyesebb szögben nyomjuk a szalagra, így még egy, szinte láthatatlan él alakul ki. A gyártók ajánlása szerint az ideális penge 45-48°-os.

A két oldal lehúzását addig folytassuk, míg mindkét oldal tökéletesen sima felületű lesz. Ezután a pengét tegyük vissza a helyére. Az éket tegyük vissza, és kalapáccsal üssük szorosra. Kis kalapácsütésekkel nyomjuk előre a pengét, közben többször nézzük meg, hogy a penge a gyalu talpával egy szintben van-e. Ha a penge túl mélyen helyezkedik el, néhány ütéssel toljuk beljebb. Végül az ékre mért kalapácsütéssel szorítsuk be a pengét.

Lépések:

1. Ha a gyalu nem forgácsol egyenletesen és megakad, a kése nem elég éles, esetleg rosszul van beállítva.
2. A tartóéket nyomjuk oldalra, így a pengét kiemelhetjük.
3. Dupla penge esetében távolítsuk el a csavart.
4. Az állítható csiszológéppel 25°-os szögben élezzük a pengét.
5. A lehúzást először a penge hátoldalán végezzük, majd…
6. …a másik oldalon hegyesebb szögben tartva. Lehúzás közben a pengét többször fogassuk meg.
7. A pengét 25°-os szögben élezzük, a hegyét pedig 45-48°-os szögben húzzuk le.
8. Az éket tegyük vissza, és a pengét kis kalapácsütésekkel üssük a helyére.
9. A munkát a gyalu hátlapján található fémgombra mért ütésekkel fejezzük be.

A láncfűrész a felbőgő motorjával és az éles fűrészfogakkal sokak számára félelmetes látvány. Ezekkel az éles fogakkal azonban sokféle munkát elvégezhetünk. Nemcsak favágáshoz, hanem ácsmunkákhoz és tűzifa fűrészeléshez is használható. Egyszer azonban a láncfűrész fogai is „elfáradnak”, vagyis életlenek lesznek. És akkor már nem olyan kiváló a fűrész teljesítménye. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy a fűrészfogak mindig elég élesek legyenek.

Egy kis segítséggel az élezést saját magunk is elvégezhetjük

A mellékelt képeken bemutatjuk a munkafolyamat lépéseit. Először azonban lássunk néhány hasznos tanácsot a láncfűrész élezéséhez. A lánc minden egyes elemét egyformára kell reszelni, a mintát a legjobban elhasználódott fog adja. Mérjük le a legtompább láncszem tetejét. A láncszem teteje és a foghomlokzat felülete által bezárt szöget (a láncfűrész „futásával” megegyező irányban mérve) az élezés során ne változtassuk meg. A csiszológépen a szöget állítsuk 90°-ra, és ezt tartsuk folyamatosan a munka közben, ellenkező esetben az élezés hatástalan marad.

Mivel csiszolás közben a fog homlokfelülete egyre inkább oldalra tolódik, a fogtő tehát egyre szélesebb lesz, ügyeljünk arra, hogy a fogtő vízszintes maradjon. A fogtő szélessége a fűrészelés hatékonyságát nem befolyásolja.

Minden láncszemhez tartozik egy mélységszabályozó, amely megakadályozza, hogy munka közben a fűrész túl mélyen marjon a fába. A fűrészfog teteje és a mélységszabályozó között egy új láncfűrész esetében típustól függően 0,5-1,2 mm rés van. Ezt a távolságot nem szabad megváltoztatni. A fogakat és a mélységszabályozót éppen ezért egyetlen munkafolyamatban, ugyanazzal a szerszámmal élezzük meg. A mélységszabályozó eredeti lekerekítettségét meg kell őrizni, ezért minden harmadik fog élezése után csiszoljuk formára, hogy a fűrésszel egyenletes munkát tudjunk majd végezni.

Mielőtt reszelőt vásárolunk, jegyezzük fel a fűrész pontos típusát, és a lánc fogazásának méretét, hiszen minden fűrész más-más reszelőt igényel. A leggyakrabban előforduló méretek a következők: 1/4″, 0,325″, 3/8″, 0,404″. Csak a megfelelő méretű reszelővel tudjuk a láncfűrészt optimálisan élezni.

Lépések:

1. Rögzítsük a fűrészt, majd a reszelőt kétszer-háromszor húzzuk át a láncszemeken.
2. Először a jobbra mutató fogakat élezzük meg, majd fordítsuk meg a csiszolás irányát, és a balra mutató fogakat élezzük.
3. Így élezzük a jobbra mutató fogakat. Csak a láncfűrész egyenes szakaszát élezzük meg.
4. A reszelőt mindig tartsuk a fűrészlapra merőlegesen.
5. A reszelő és a fűrész által bezárt szög 55°-os legyen. A reszelőt két kézzel fogjuk.
6. A kerek reszelő a fogakat élezi, a széles, lapos pedig a mélységszabályozót.

A keményfémből készült fűrésszel ellentétben a krómvanádium-acél fűrészfogakat kézi reszelővel is megélezhetjük. Ez természetesen csak egy kényszermegoldás, de még mindig jobb, mint ha túlterheljük vagy tönkretesszük a szerszámot, esetleg kényszerpihenőt kell tartanunk.

Gyakran elegendő a fűrészfogak hátoldalán a kézi reszelővel néhány húzást végezni. Fontos, hogy minden fűrészfognál ugyanannyiszor húzzuk végig a reszelőt, hogy a fűrész egyenletesen éles legyen. Az élezést 6,8 x 4,8 mm-es reszelővel, 40°-os szögben végezzük. Dolgozhatunk körfűrész-csiszolóval (háromszög keresztmetszetű, 17 mm széles, 11 mm magas) is, így a fűrészfog mindkét oldalát egyszerre munkálhatjuk meg. A hagyományos, hármas élű csiszoló (60°-os), a fűrészfogak eldeformálódását okozná. A farkasfogas fűrészt egy félkör keresztmetszetű reszelő sima oldalával élesíthetjük meg.

Fogak kiigazítása élezés előtt

Durva fogazatú, és puhább fémből készült fűrész esetében az élezés előtt igazítsuk ki a fogakat. A fűrészfogakat felváltva hajlítsuk egy kissé balra illetve jobbra, az eredeti állásnak megfelelően. Kaphatók speciális hajlító- és szorítószerszámok is, de szükség esetén az üvegvágó is megteszi. Lyukfűrészhez (és kézi fűrészhez) használjunk egy egyszerű, 5 mm-es csavarhúzót. Fontos, hogy a megmunkálás során a fűrészlapot erősen, a fűrészfogakhoz minél közelebb szorítsuk be satuba, illetve a masszív lécek közé. A munka megkezdése előtt ne felejtsük el a fűrészt áramtalanítani!

Ha reszelőszekrénybe szorítjuk a fűrészlapot, könnyebben dolgozhatunk. A reszelőszekrény egy 15 mm vastag, több rétegű préselt falemezből készült szekrény. Az enyvvel ragasztott léceket 1 mm-rel visszavágjuk, hogy egymáshoz szorosan illeszkedjenek. A fűrészlapot csavarral rögzített korong tartja. Még jobb, ha a körfűrészhez használt reszelőszekrény felső széle íves kialakítású, így több fogat élezhetünk meg anélkül, hogy a szekrényt ki kellene lazítani, és a fűrészlapot el kellene forgatni.

Lépések:

1. Tompa fűrésszel nem tudunk minőségi munkát végezni. Az élezéshez szorítsuk a fűrészt a reszelőszekrénybe, melyet alul egy zsanér tart össze.
2. Ha nincs reszelőszekrényünk, szorítsuk a fűrészlapot két deszka közé.
3. Ha lehetséges, csiszolás előtt igazítsuk ki a fűrészfogakat. A munkához használhatunk üvegvágót is.
4. A durva farkasfogas fűrészlapnál csak a fűrészfogak hátát munkáljuk meg. Félkör keresztmetszetű kézireszelővel dolgozzunk.
5. A lyukfűrészt formára igazítva szorítsuk egy satuba.

A homokkővel végzett fárasztó élezés már a múlté. Napjainkban szalagos csiszológépet, illetve mesterséges anyagból készül csiszolókorongot (pl. korund) használunk. A szerszám minőségének illetve a felhasználás céljának megfelelően változtatható a csiszolás szöge. Ha a szög hegyesebb, könnyebben dolgozhatunk, a szerszám élettartama azonban csökken. Általában a 25°-os szögű élezés ajánlott.

Ha az élező gép szabályozható, a munka megkezdése előtt állítsuk be a kívánt szöget. Szorítsuk be, és egyenletes nyomás mellett élezzük meg a pengét. Körkörösen mozgassuk a pengét a kövön. Közben fordítsuk meg, és a véső lapos hátoldalát nyomjuk a csiszolókoronghoz. Ezután fordítsuk meg, ezt az oldalát is csiszoljuk, és addig folytassuk, míg a kiálló részeket eltávolítjuk.

A csiszolóbakba szorított, bőrrel vagy gumival borított csiszolókoronggal könnyebben dolgozhatunk. Ebben az esetben is ugyanígy haladjunk, a véső éléről, majd a hátlapkáról is csiszoljuk le a kiálló részeket. Ha a véső éle sima, és csillogó, ismét könnyedén dolgozhatunk a szerszámmal. A sérülések elkerülése érdekében, amikor a véső használaton kívül van, húzzunk rá védősapkát.

Lépések:

1. Ha a véső éle a képen látható szerszáméhoz hasonlóan kopott, ideje megélezni.
2. A pontos élezéshez szorítsuk a szerszámot a két fémpofa közé.
3. Élezés közben a szerszámot kissé nyomjuk a csiszolókorongra, közben oldalsó irányban mozgassuk.
4. A szerszám végén képződő egyenetlen élt le kell húzni.
5. Nyomjuk a véső végét egy forgó gumigyűrűre.
6. A véső hátlapját fektessük a gumigyűrűre, és a kiálló részeket erről az oldalról is csiszoljuk le.

Először is szedjük le a szerszámról a régi, műanyag borítást, illetve azt, ami még maradt belőle. Ha nem tudjuk lehúzni, egy késsel faragjuk le. Az összes maradványt távolítsuk el. Ehhez a művelethez használhatjuk a fémszálas csiszolópárnát, amely egyúttal a rozsdától is megszabadítja a nyelet (ha szükséges először csiszoljuk át finom csiszolópapírral). A por- olaj- és zsírszennyeződéseket egy zsíroldó szerrel átitatott ruhával törölgethetjük le. Ezután már ne fogjuk meg a nyelet. A kereskedelemben kaphatók speciális lakkok, melyek oldószert nem tartalmaznak, vízzel hígíthatók, és alkalmasak az új védőréteg kialakítására.

Lakk felhordása

A lakk felhordását kétféle módszerrel végezhetjük: merítéssel és festéssel. A merítés esetében a bevonat egyenletesebb lesz. Ha a bevonandó nyél hosszabb, töltsük a lakkot egy keskeny, magas edénybe. Néhány esetben, például egy talicska nyelének burkolásakor a merítés módszere meglehetősen körülményes lenne. Ilyenkor az alaposan felkevert, sűrű lakkot a nyélre ecsettel kenjük fel. A szerszámot úgy tartsuk, hogy a lakk eloszlása egyenletes legyen, de ne foltosodjon. Ha a lakk egy kicsit megszikkadt, akasszuk fel a szerszámot.

A merítést vagy a festést többször ismételjük meg, hogy a védőréteg kellően vastag legyen. A különböző rétegek között hagyjunk időt a száradásra. Az utolsó réteg száradásához bőven hagyjunk időt, várjunk legalább két napot, és csak ezután használjuk teljes intenzitással a szerszámot. A védőréteg egyrészt jobb fogást tesz lehetővé, másrészt szigetelő hatása is van. További előnye, hogy a színes lakkréteggel borított szerszámot könnyebben megtaláljuk, ha az építkezés során vagy a kertben elkeveredik.

Lépések:

1. Még a legjobb minőségű szerszámok esetében is előfordul, hogy az évek során tönkremegy a nyél védőburkolata. A meleg, a hideg, a zsírok és olajok, az erőteljes igénybevétel mind-mind hozzájárul ehhez.
2. Először is egy késsel szedjük le a műanyag borítás maradványait.
3. Távolítsuk el a maradék műanyagot, illetve a ragasztó és rozsdafoltokat.
4. A nyélről törölgessük le a port, a zsírt és az olajat, és a tisztítás után már ne fogjuk meg.
5. Hordjuk fel a lakkot a felületre.
6. Felakasztva szárítsuk meg a védőréteget. Száradás után következhet az újabb lakkréteg felhordása.
7. Merítés esetén a lakkot töltsük egy keskeny, magas edénybe.

Lapos véső nyelének cseréje

Az intenzíven használt kéziszerszámok, mint például a reszelő vagy a véső esetében, nem csak a szerszám lapja és éle, hanem a nyele (ezzel tartjuk a kezünkben a szerszámot) is elhasználódik. A ráspoly esetében, amelynél gyakran előfordul, hogy kalapáccsal ütünk a nyélre, a nyél gyorsabban kopik el, mint a fémlap. A szerszám nyelét azonban csak akkor érdemes kicserélni, ha a pengéje még tökéletes, és egyébként is az egyik kedvenc szerszámunkról van szó.

A szaküzletekben különböző méretű szerszámnyelek közül választhatunk. Bár egyre inkább elterjedtek a műanyagból készült nyelek, a véső esetében még mindig a bükkből készült nyél a leggyakrabban használatos. A fából készült nyél tartós, használata kényelmes (különösen, ha a tenyerünk erősen izzad). Az acélgyűrű gondoskodik a még hosszabb élettartamról.

A régi nyél lehúzásához szorítsuk satuba a szerszámot. A régi nyelet legkönnyebben vésővel és kalapáccsal szedhetjük le. A másik megoldás, hogy a fémlapot a kezünkben tartva (vigyázzunk, mert könnyen megsérülhetünk!) körben, kis kalapácsütéseket mérünk a fémgyűrűre, míg a nyél kicsúszik.

Az új nyél legtöbbször ki van fúrva. Előfordulhat azonban, hogy a furat mérete nem megfelelő, ilyenkor tágítsuk a szükséges nagyságúra. Olyan fúróval dolgozzunk, amely a fémlap szárával pontosan megegyező formájúra képezi ki a lyukat. Természetesen különböző méretű fafúrókkal, lépésenként, fokozatosan is dolgozhatunk. Ebben az esetben egymás után többször, különböző méretű fúrókkal tágítsuk a lyukat. Ezután üssük a nyelet a szerszámra. Fontos, hogy a nyél valóban elég szoros legyen, mert a munka közben kicsúszó szerszám súlyos sérüléseket okozhat.

Lépések:

1. Ha a szerszám nyele lekopott, vagy a fémgyűrű hiányzik, a nyelet ki kell cserélni.
2. Szorítsuk a satuba a szerszámot. Ezután kalapáccsal és vésővel könnyedén kiütögethetjük a nyelet.
3. A szerszámlap méretének megfelelően válasszuk ki az új nyelet.
4. Előfordulhat, hogy a nyélen lévő lyukba a szár nem illeszthető be.
5. A furatot különböző méretű fúróval fokozatosan kitágíthatjuk, míg elérjük a megfelelő méretet.
6. Ezután a nyelet gumi- vagy fakalapáccsal üssük a szerszámra.
7. Figyeljünk arra, hogy a rátét pontosan illeszkedjen, különben a nyél idővel megrepedhet.
8. A nyélnek elég szorosnak kell lennie, nehogy munka közben kicsússzon.

Általában igaz az a mondás, hogy a keményfém-borítású szerszámokat köszörültessük meg, a tompa élűeket pedig cseréljük ki. A kézi köszörülés azonban általában nem mindig pontos.

Egy-egy hétvégi munka során azonban mindnyájunkat értek már meglepetések. A szerszám eltörik, nincs pótalkatrészünk, a szaküzletek már zárva vannak, így abba kell hagynunk a munkát, hacsak nem találunk valami átmeneti megoldást. A köszörülés közben keletkező forró szikrák károsíthatják a szerszámot. Ha a munkát óvatosan és egyenletesen végezzük, és a szerszámot többször lehűtjük (vízben), semmi nem mehet tönkre.

A keményfémből készült pengéket csak korongcsiszolóval, vagy szilíciumkarbiddal bevont köszörűkövön szabad élezni. A gyorsacél köszörülésére csak a vörös színű korund (zsugorított kerámia anyag) alkalmas. Kézi köszörűvel csak a gyorsacélból készült rövid pengék élezését végezzük. Kivételt képez a kőfúró keményfémből készült csúcsa, mely egyenetlen csúcskiképzés mellett is működőképes, ún. „negatív” éle van.

A többi, keményfémből készült szerszámélet azonban csak köszörűkövön szabad élezni, nehogy eldeformálódjon. A petróleum használata megkönnyíti a szerszám vezetését. Hosszabb pengék, például a kézigyalu pengéjének élezésekor használjunk vezetősínt. A fafúrók és az értékes felületmarók esetében egyoldalú, kúpos kialakítású köszörűt használjunk. A kisebb pengéket felfogó tüskén tartva, köszörűkövön alakíthatjuk megfelelő formájúra. A fúró centírozó hegyének alakját nem szabad megváltoztatni.

A hajlított pengék élezésére használjunk köszörülő stiftet, melyet egy kis elektromos szerkezet működtet. Még jobb, ha a felületmaró tengelyére erősítjük, mert a kis átmérőjű köszörülő stifttel csak nagy fordulatszám mellett lehet pontosan dolgozni. A szikrák ellen mindenképpen használjunk műanyag védőpajzsot, illetve védőszemüveget és -kesztyűt. A szerszámot mindig szorosan fogassuk be a satuba. Ha biztosítani tudjuk a hajtómotor blokkolását, a kést a szerszámból nem kell kiszerelni.

Lépések:

1. A köszörűgépnek legalább egy támasztólappal és egy szikra elleni védőlappal kell rendelkeznie. Kőfúró esetében először az alapélet köszörüljük meg, a vágóéi szélét csak ezután alakítsuk ki 90°-os szögben.
2. A csiszolókorongot egy csiszolókő segítségével utólag is formára igazíthatjuk.
3. A fafúró centírozott hegyű vágóélét egyoldalú, kúpos kialakítású köszörűkővel élezhetjük meg.
4. Az erdészeti fúrót nem tudjuk tökéletesre csiszolni, szükség esetén köszörülő stifttel tehetjük használhatóvá.
5. A felületmaró kését köszörűvel élezhetjük a megfelelő formájúra.

Az elektromos készülékek javítása a biztonsági előírások betartása érdekében különös figyelmet és gondosságot igényel. Csak a készülék gyártójától vásárolt, eredeti alkatrészekkel dolgozzunk. A burkolat szétszedésekor fordítsunk figyelmet a rögzítőcsavarok vastagságára és hosszára, hogy később se keveredjenek össze. A képen látható fúrógépen az előző tulajdonos már végzett némi átalakítást. A vezetékek végére utólag szerelték fel a védőhüvelyeket. A korábban alkalmazott ónozás napjainkban már nem ajánlott, mert az ón idővel megolvadhat.

A vezeték végére a védőhüvelyt jól húzzuk fel, nehogy lecsússzon. Később csavarral is rögzítsük. Ajánlatos a rögzítőcsavarok menetére biztosító lakkot kenni. Figyeljünk a kábelek helyes vezetésére, különben a burkolatot nem tudjuk visszahelyezni, illetve a vezeték becsípődhet. A biztonság kedvéért a javítás befejezése után szakemberrel vizsgáltassuk be a készüléket, hogy a feszültséggel és a szigeteléssel kapcsolatos előírásoknak megfelel-e.

Lépések:

1. A burkolat szétszedésekor jelöljük meg az egyes csavarok helvét.
2. Óvatosan emeljük le a burkolat egyik felét.
3. Mielőtt a kábeleket a kapcsolóról kicsavaroznánk, jegyezzük fel a bekötések helyét.
4. Ezt a csatlakozást egyszer már átalakították, a védőhüvelyeket utólag építették be.
5. Fogóval csípjünk le a vezeték végéből.
6. Ezután csúsztassuk a kábeleket az új kapcsolóba, majd szorítsuk meg a csavarokat.
7. A vezetékek végét csíptessük a tartóba.
8. Óvatosan tegyük vissza a burkolatot, előtte a kábelt igazítsuk be a helyére.
9. A javítás befejezése után szakemberrel vizsgáltassuk be a készüléket, hogy a feszültséggel és a szigeteléssel kapcsolatos előírásoknak megfelel-e.

Először is áramtalanítsuk a készüléket, és szereljük le az alapról. A burkolat szétszedésekor figyeljünk a csavarok hosszúságára, és jelöljük meg a helyüket. A burkolat lecsavarozását óvatosan végezzük. Szereljük le a vezetékeket a kapcsolóról. Szükség esetén használjunk zsírt vagy olajat. Az új vezetékeket vezessük a kapcsolóhoz és kössük be.

A vezetékeket egy fadarab vagy egy tompa csavarhúzó segítségével dugjuk a kábelbe. A burkolat összeszerelésénél figyeljünk oda, hogy a kábelt ne csípjük be. Ha a burkolat összeillesztése nehézségekbe ütközik, valamit elrontottunk a szerelés során. Erőszakkal ne próbáljuk összerakni. A csavarok visszarakásakor ügyeljünk arra is, hogy a különböző hosszúságú csavarok a megfelelő lyukba kerüljenek. A munka befejeztével ellenőrizzük a magasfeszültséget és a szigetelést. Az ellenőrzést szakszervizben végeztessük el. A sérült szigetelés akár életveszélyes lehet.

Lépések:

1. A burkolat szétszedésekor figyeljünk a csavarok hosszúságára.
2. A burkolatot óvatosan emeljük le.
3. A kábeleket a kapcsolóról csavarozzuk le.
4. Az új kábeleket csatlakoztassuk a kapcsolóhoz, ónozni nem kell.
5. A vezetékeket nyomuk a kábelbe.
6. A kábelt a burkolat szélétől kb. 1 cm-re, egy bilinccsel rögzítsük.
7. Rakjuk össze a két fél burkolatot, ügyeljünk, hogy a kábelt ne csípjük be.
8. Szereljük vissza a fúrólapot, a csavarokat szorítsuk meg.
9. Szakemberrel vizsgáltassuk be a készüléket (feszültség, szigetelés).

Fúrófej cseréje

Bár a feladat egyszerűnek tűnik, gyakran nehezen kivitelezhető, mégpedig azért, mert a fúrófej nem csavarható le. A jobbra-balra tekerő fúrógépek esetében blokkoló szerkezetet építenek be, hogy a fúrófej önmagától ne tudjon lecsavarodni. A magasabb forgatónyomaték miatt előfordul, hogy a tengelyre csavarozzák, gyakrabban alkalmazzák azonban azt a megoldást, hogy egyetlen csavarral rögzítik. A csavar meglazításához először szét kell nyitni a fúrófejet, majd egy csavarhúzóval lazítsuk meg a csavart az óramutató járásával megegyező irányban (balmenetes csavar).

Ha a csavar beszorult, üssünk rá egy kalapáccsal, és húzzuk meg a fúrófejet. Az asztalba nyomott fúrókulccsal rögzítve, vagy a fúrófejet satuba szorítva (réz- vagy műanyag borítású pofák közé) megakadályozhatjuk, hogy csavarás közben a fúrófej tengelye elmozduljon. Ha a csavart kilazítottuk, lecsavarhatjuk, és újra cserélhetjük a fúrófejet. Már csak a rögzítő csavart kell megszorítani. A kulccsal tartsuk meg a fúrófejet, hogy ne forduljon el, majd balra húzzuk meg a rögzítő csavart.

Lépések:

1. A fúrófejet tartó biztonsági csavar balmenetes, tehát jobbra csavarva lazítható ki.
2. Ha a csavar beszorult, egy kalapácsütéssel lazíthatjuk meg.
3. A fúrókulccsal…
4. …vagy a satuval megakadályozhatjuk, hogy a fúrófej a csavar lazítása közben elforogjon.
5. Ezután a rögzítő csavart már könnyedén meglazíthatjuk és eltávolíthatjuk.
6. Villáskulccsal tekerjük le a fúrófejet.
7. Tekerjük a tengelyre az új fúrófejet, majd a csavarkulccsal húzzuk meg.
8. Végül tegyük vissza, és húzzuk meg (balra) a rögzítő csavart.