Javítás a ház körül - 187. oldal

Ha a motor nem indul, a motor fordulatszáma nem megfelelő, vagy túlzott melegedés tapasztalható, ideje szénkefét cserélni. Minden elektromos készülék javítására igaz: Először áramtalanítsunk! Csak ezután csavarozzuk szét a készülék burkolatát. Forgófejes csiszológép esetében először a fogantyút és a csiszolólapot szereljük le. Jegyezzük meg, vagy jelöljük be a csavarok helyét, mert nem minden csavar egyforma hosszúságú. Ezután óvatosan emeljük le a burkolat jobb oldalát. Húzzuk ki a szénkefét tartó kampókat és emeljük ki a kefét a rugóval együtt. Könnyebben dolgozhatunk, ha először meglazítjuk a csavarokat.

Előfordulhat, hogy a szénkefe nem használódott el, csak a csiszolás közben keletkező finom por miatt nem működik tökéletesen. Ebben az esetben elegendő a szénkefét meglazítani, így megspórolhatjuk az alkatrész cseréjét. Ha azonban a szénkefe fele akkorára kopott, mint az új, azonnal ki kell cserélni. Az új szénkefét tegyük a régi helyére, és toljuk vissza a tartókampókat.

Hüvelykujjunkkal megakadályozhatjuk, hogy a szénkefe elmozduljon. A tartópánt beállításához kicsit húzzuk szét a szénkeféket. Az összeszerelést ugyanúgy végezzük, mint a szétszedést, csak fordított sorrendben. Mielőtt a készüléket ismét üzembe helyezzük – a gyártó utasítása szerint is – ellenőrizzük a szigetelést és a feszültséget. Saját biztonságunk érdekében ezt a munkát végeztessük szakemberrel, vagy szakszervizben.

Lépések:

1. A javítás megkezdése előtt mindig áramtalanítsuk a készülékeket.
2. A csiszolólapot tartó csavart lazítsuk meg.
3. Ezután szedjük ki mind az öt tartócsavart.
4. Húzzuk ki a szénkeféket. A munka megkönnyítése érdekében célszerű a csavarokat meglazítani.
5. Ezután az egész tartót könnyen eltávolíthatjuk a szénkefékkel együtt.
6. A kampókat húzzuk szét, és a szénkefét emeljük ki a rugóval együtt.
7. Tegyük a helyére az új szénkefét, majd toljuk vissza a kampókat.
8. A tartó visszahelyezésekor a szénkeféket kicsit húzzuk szét.

A fúrt lyukak a legkülönbözőbb okok miatt kerülhetnek rossz helyre. Előfordulhat, hogy rosszul mértünk, vagy helytelenül tartottuk a vízmértéket, esetleg a fúró megcsúszott az egyenetlen falfelületen (fugák, domború részek, durva vakolás), máris néhány mm-rel odébb kerül a lyuk, mint ahová terveztük. Ez különösen akkor bosszantó, ha a falba fúrni egyébként is meglehetősen nehéz (beton- vagy terméskő falak). Akkor hát nincs más hátra, mint egy újabb furatot készíteni egy másik helyen: erre azonban nem minden esetben van lehetőség.

Ha egy szekrénykét meghatározott magasságban akarunk feltenni az utolsó szabad falfelületre, nem fúrhatunk máshová, és ezt gyakran a szekrénykén elhelyezett akasztási pontok sem engedik meg. Ha két lyukat kellett fúrni, és a két lyuk nincs pontosan egy magasságban, közvetlenül alá vagy fölé nem is tudunk újabb lyukat készíteni, mert akkor a tipli nem tart. Mielőtt hozzálátnánk a lyuk betapasztásához, várnánk míg megszárad, és mégsem találnánk el a furat helyét, ismerkedjünk meg a javítótiplikkel.

Ezzel a kis segítséggel könnyen megoldhatjuk a problémát. A javítótipli tulajdonképpen kicsi fémrudacska, melynek elejére fém gyűrűt szereltek. Tegyük a tiplit a rossz helyre fúrt lyukba, állítsuk úgy a gyűrűt, hogy az új lyuk helyét pontosan kijelöljük. Ha az új furatot a gyűrűn keresztül készítjük, a fúró nem csúszhat el, mert a régi lyukban ott a javítótipli.

A javítótipli további funkciója, hogy kitölti a rosszul fúrt lyukat

Az új furat elkészítése után törjük le a gyűrűt, a fémtipli a régi lyukban marad, az új furatba pedig toljuk be az új tiplit. A fém javítótipli oldalról gondoskodik a megfelelő tartásról. Az új lyuk most már jó helyen van, így meghúzhatjuk a csavarokat.

Lépések:

1. A fúró megcsúszott a falon. A műanyag tartó akasztója és a furat (balra fent) nincs pontosan egy magasságban. A javítótipli segítségével könnyen segíthetünk a problémán.
2. Határozzuk meg az akasztólyuk és a furat középpontja közti távolságot, ami esetünkben 6 mm.
3. Tegyük a javítótipli gyűrűjét (8/6) a tartóba, és válasszuk ki a megfelelő irányt.
4. Toljuk a javítótiplit a félrefúrt lyukba, majd a gyűrűn keresztül fúrjunk újat.
5. Törjük le a gyűrűt, majd rakjuk be a furatba az új tiplit.
6. Ha a furat a megfelelő helyen van, húzzuk meg a csavarokat.
7. A malőr ellenére a tömlőtartó a megfelelő helyre került fel.

A mosdókagylónak a falon masszívan kell állnia. A vízzel telt mosdókagyló súlya elég tetemes, néha mi magunk is rátámaszkodunk. Ne riadjunk vissza a gondolattól, és erősítsük vagy rögzítsük a lazán álló mosdót. A rögzítéshez csavarokat és tiplit használjunk.

A régi csavart és tiplit távolítsuk el, majd fúrjunk 14-es lyukat. A tartócsavarok egyik végét csavarjuk a tiplibe, a másik végére szereljünk csavaranyát. Toljuk a falból kiálló tartócsavarra a mosdókagylót. A műanyag korongok megakadályozzák, hogy a porcelán közvetlenül érintkezzen a csavarmenettel. Ha a mosdókagyló már elég masszívan áll, húzzuk a csavarra a két fémkarikát, és szorítsuk meg az anyákat. A mosdókagylónak a falhoz pontosan (rés nélkül) kell illeszkednie. Hívhatunk segítséget, hogy emelje meg a mosdót, hogy a nagy nyomás hatására a csavaranya ne törjön szét. Végül szilikonnal tömítsük a réseket.

Lépések:

1. Rossz tartás, ujjnyi vastagságú rések. A mosdókagylót ismét fel kell erősíteni a falra. Ha a csavaranya megszorítása már semmit sem segít – mert a tipli is kilazult – a mosdókagylót újra fel kell szerelni.
2. Hosszú ideig masszív tartást ad a 2 csavarból (10 x 140), 2 műanyag gyűrűből, 2 fémgyűrűből és 2 anyából (10) álló készlet.
3. Ahhoz, hogy az új tiplit be tudjuk illeszteni, a régi lyukat legtöbbször ki kell tágítani.
4. Tegyük a tiplit a falba és enyhe ütésekkel verjük a csempébe.
5. Tekerjük a csavart a tiplibe, míg a csavar sima (nem vágott) része is félig a falba süllyed, majd toljuk a csavarra a mosdókagylót.
6. Húzzuk meg a csavaranyákat, tisztítsuk meg a vízcsöveket, majd szereljük vissza a csaptelepet. Fugázzuk ki a réseket.

A fa élő anyag, melyet fatörzsek kivágásával és feldarabolásával nyerünk, ezért a faanyagokban gyakran találhatunk ághelyeket. Sokan kifejezetten tetszetősnek, szépnek találják az ághelyes fát. Mi a teendő akkor, ha az ághely nem szép és nem egészséges, ha az egészséges ághelyek helyett varas, fekete foltok tarkítják a faanyagot? A szaknyelvben beteg ághelynek nevezett részek nemcsak a faanyag esztétikai értékét csökkentik, de megnehezítik a fa megmunkálását (vágás, felületkezelés) és rontják a statikai biztonságot is.

E három ok miatt orvosolnunk kell ezeket a „sebeket”. Erre létezik egy viszonylag egyszerű és gyors módszer. Speciális fúróval fúrjuk ki az ághelyet. A furatba – melynek átmérője általában 10 mm-rel nagyobb, mint az ághely maga – tegyünk enyvet, majd kalapáccsal üssük be a fakorongot. A pótlás (bütüfa) szinte tökéletes mása egy egészséges ághelynek. Egy kerek fából saját magunk is vághatunk pótlásnak való korongokat.

Lépések:

1. A sok ághely között akadnak csúnya foltok és hibák is. Ezeket az ághelyeket ki kell vágni.
2. Először is fúrjuk ki a hibás ághelyet. A fúrót kb. kétharmad mélységig nyomjuk a deszkába, de semmiképpen ne fúrjunk mélyebbre, mint az ághely vastagsága.
3. Kenjünk a furat aljára és szélére enyvet, majd nyomjuk az enyvbe a megfelelő méretű fakorongot.
4. Egy alátéten keresztül két-három erőteljes kalapácsütéssel üssük be a falapocskát.
5. Ha az enyv megszáradt, a felesleges, kiálló részeket a száliránynak megfelelően gyaluljuk le, majd…
6. …csiszoljuk simára a felületet.
7. Ha pótlásként hosszában erezett fakorongot rakunk be, figyeljünk az erezés irányára.

A tetőgerendák végei különösen akkor korhadnak el gyorsan, ha a gerenda a fallal közvetlenül érintkezik, így idővel magába szívja a falból a nedvességet. Az erkélygerendák szintén veszélyeztetettek, hiszen ki vannak téve esőnek és szélnek, így a nedvességtől idővel korhadni kezdenek. Nem kell minden esetben az egész gerendát kicserélni. Lássuk, hogyan kell a tartógerenda korhadt részét kicserélni, miközben figyelembe vesszük a statikai követelményeket, és munkánkban még egy ács sem találhat kifogást.

A megoldás lényege, hogy a régi gerenda és a pótlás egymással átfedésben van, a kettőt csavar tartja össze. Tegyük szabaddá a gerenda végét, vagyis távolítsuk el a tető- vagy a padlóborítást. A korhadt gerendavéget függőlegesen fűrészeljük le. Ahhoz, hogy a gerenda ismét eredeti hosszúságú legyen, vágjuk ki a gerenda felét kb. 50 cm hosszúságban. A gerenda vége tehát most fele olyan vastag, mint a többi része. Vágjuk a pótlást a hiányzó gerendadarab mintájára, ugyanolyan vastagra és ugyanolyan hosszúságúra.

Ha a két gerendadarabot összeillesztjük (átfedés), a gerenda eredeti vastagságát kell kapnunk. Az összeillesztés előtt nyomjuk a fába a két oldalon fogazott kapcsot, így a két gerendarész egymáson nem tud elmozdulni. Azután húzzuk meg a tartócsavarokon lévő anyát, ekkor a fogak még mélyebben hatolnak be a fába. Fűrészeljük le a tartócsavarok kiálló részét, majd kezeljük rozsdagátlóval. Végül fessük a kívánt színre a gerendát (ha látható helyen van).

Lépések:

1. A balkon egyik tartógerendájának vége korhadásnak indult. Fűrészeljük le a korhadt darabot, csak a teljesen masszív, egészséges részt hagyjuk meg.
2. Vágjuk ki a gerenda felét 50 cm hosszúságban.
3. Vágjunk le szakszerűen tárolt gerendából egy darabot.
4. A pótlásfába a széltől kb. 10 cm-re süllyesszünk két tartócsavart.
5. A pótlást rögzítsük a gerendára, fúrjuk ki a csavarok helyét, majd szorítsuk meg a tartócsavarokat.
6. Az erkély tartógerendája újra strapabíró. Rakjuk vissza a padlóburkolatot, és már csak festeni keli.

A falakon és a plafonon kialakuló foltoknak több oka is lehet. A foltokat gyakran vízszivárgás, egy rosszul szigetelt cső, vagy a mosógép kivezető csöve okozza. Egy idő után a láncdohányosok szobája is csúnya lesz, és a konyhánkban is nyomot hagynak a zsírfoltok, még a páraelszívó készülék alkalmazása mellett is. Hagyományos falfestékek használata esetén a foltok az új festékréteg alól is előtűnnek. A régi folt a frissen festett falon is jól láthatóvá válik. A makacs foltok még a tapétán is áthatolnak. Az a megoldás pedig nem mindenkinek szimpatikus, hogy a folt „egyensárga” színére fesse az egész helyiséget.

A megoldás a megfelelő alapozás, vagyis egy olyan szűrő beépítése, amely a foltok kialakulásáért felelős anyagokat megköti. A szűrőrétegnek tömörnek, strapabírónak és száraznak kell lennie. A nem megfelelően tapadó, illetve az enyves festéket távolítsuk el. A vízfoltokat szárítsuk ki, kefével tisztogassuk meg. A makacsabb zsír- és nikotinfoltok esetében ajánlatos a falat zsíroldó szerrel kevert langyos vízzel lemosni. Ezután alaposan szárítsuk meg.

Kenjük le a falat egy vízbázisú (kevés mennyiségű oldószert tartalmazó) alapozóval. Hátránya, hogy legalább 12 óra száradást igényel (20 °C és 65% páratartalom esetében), és csak ezután dolgozhatunk tovább. Az oldószert tartalmazó festékek esetében elegendő 4-6 óra száradási idő, nedves helyiségekben azonban nem alkalmazható. Az alapozás után kenjük le a falat egyszer vagy kétszer jó minőségű festékkel, esetleg ragasszuk fel a tapétát. Különleges esetekben előfordul, hogy az utolsó réteg felhordása után is jelentkeznek a foltok, ebben az esetben az alapozást ismét el kell végezni.

Lépések:

1. A kifröccsenő zsír a konyhában, a nikotin a szobában, és a víz a fürdőszobában okoz csúnya, barna foltokat, melyeket még az új festékréteg sem tud eltakarni.
2. A szigetelőréteg megköti a foltosodást okozó anyagokat.
3. A vízfoltokat szárazon keféljük le, majd kenjük fel az alapozót.
4. A makacs foltokkal szennyezett falat először mossuk le, csak ezután lássunk hozzá az alapozáshoz.

A fürdőszoba nedves levegője ideális körülményeket teremt a penészgombák szaporodásához, melynek oka többféle lehet. Ha az ablak cseréjekor egyúttal nem végezzük el a megfelelő szigetelést, a levegő nedvességtartalma – amely korábban a régi ablak résein át távozhatott – most összegyűlik a hideg falon. Különösen veszélyeztetett helyek a sarkok és a fal, illetve a plafon találkozási pontjai. Ezeken a helyeken a leggyengébb a légmozgás, illetve alacsonyabb a falfelület hőmérséklete.

Ha pedig a falak egyszer már átnedvesedtek, látványosan romlik a helyiség hőháztartása, és a penészfoltok kialakulásán kívül a penészmentesítés tevékenysége is terhel minket. A lakóknak szellőztetési szokásaik átalakításával kell reagálniuk a megváltozott hőmérsékleti viszonyokra. A korábbi huzatos légmozgást hatékony szellőztetéssel helyettesíthetjük. Az ablakot ne hagyjuk hosszú ideig bukó állásban nyitva, ehelyett inkább többször nyissuk ki teljesen 5-10 percre.

A ház külső szigetelése sokat javíthat a helyzeten, ha elérjük, hogy a falak hőmérséklete ismét az ablakok hőfoka fölé emelkedjen, ezzel csökkenthetjük a penészfoltok kialakulásának esélyét. De hogyan védekezzen az, aki nem tulajdonos, csak bérlő? A valódi okok (magas páratartalom, rossz szigetelés) megszüntetése nélkül tartós sikerre nem számíthatunk, a penészfoltok eltávolítására csak egy „kozmetikai” beavatkozás marad, amelyre egészségügyi okokból mindenképpen szükség van.

A felületet szórjuk be gombaölő szerrel

A kereskedelemben kapható, általában gyorsan ható, de környezetszennyező szereken kívül használhatunk erre a célra 5%-os ecetet, vagy szódalúgot. Ezeket a szereket többször kell használni, hatóidejük hosszadalmasabb. Az érintett területen távolítsuk el a tapétát vagy a falburkolatot. Egy kefével alaposan szedjük le az átitatott penészfoltokat.

Tetszés szerint festhetjük, vagy burkolhatjuk újra a falat. A festéshez jó minőségű fedőfestéket használjunk, melybe keverjünk egy kevés gombaölő szert is. Ha szükséges, a falat először alapozzuk le. A tapétaragasztóhoz is adhatunk gombaölő szert, amely a penészgombák kialakulását megakadályozza.

A pótlólagos beltéri szigeteléssel, vagy sztiropor tapétával emelhetjük a levegő hőmérsékletét, így gyakori szellőztetés mellett a penészfoltok kiújulására gyakorlatilag nem kell számítanunk. A különösen érzékeny helyeken, a sarkokban építsünk be szigetelő éket, mely szükségmegoldásként is alkalmazható.

Lépések:

1. A magas nedvességtartalmú levegő és a hideg falfelület találkozásánál penészgombák telepednek meg.
2. A modern, jól szigetelő ablakok és a régi falak közti minőségi különbségek felborítják a kialakult egyensúlyt. A természetes levegőcsere megszűnik, a nedvesség nem az ablaküvegen, hanem a most már hűvösebb sarkokban csapódik le. Legjobb óvintézkedés az intenzív szellőztetés.
3. Itassuk át, majd keféljük le a penészfoltokat, végül a falat jó minőségű fedőfestékkel hengerezzük le.
4. A pótlólagos szigetelés a sarkokban növeli a falak hőmérsékletét, és csökkenti a penészfoltok kialakulását.

A régi tapétára nem szabad egyszerűen ráragasztani az újat. Már csak higiéniai okok miatt sem, hiszen a tapéta „megköti” a levegő szennyezőanyagait. A régi tapéta eltávolítása azonban gyakran nehéz feladatnak bizonyul, és csak bélyeg nagyságú darabokat tudunk leszakítani. Ennek több oka is lehet. A tapéta, vagy a ragasztó minősége, esetleg a leszedéshez használt szerszám.

A régi tapéta alapos perforációjához a „Tiger” elnevezésű szerszámot használjuk. A vágókorongok behatolásának mélysége automatikusan szabályozott. A hagyományos szerszámokkal ellentétben a „Tiger” használatával kiküszöbölhetjük a tapéta alatti falrétegek károsodását.

A tapéta leszedését a készlet segítségével, kétféle módszerrel végezhetjük. Az oldószert a tapétára feljuttathatjuk szivaccsal, vagy a „Titanic” névre keresztelt gőzölő eszközzel. Az utóbbihoz tartozik egy 3,5 m hosszú, hőszigetelt tömlő, amely akár a plafon gőzölését is lehetővé teszi. Tartsuk a gőzölőt közvetlenül a perforált tapéta fölé. A gyártó szerint a tapéta minőségétől függően a ragasztó feloldásához elég 10-20 mp-ig gőzölni. A készülék normál vezetékes vízzel működik, tankjának űrtartalma kb. 90 perces működésre elegendő. A maradék tapétát cserélhető pengéjű (puha vagy kemény háttérhez) kaparóval szedjük le. A szerszám hátoldalán található görgő gondoskodik arról, hogy a kaparót a megfelelő szögben tartsuk, így a fal nem sérül meg.

Lépések:

1. Az új tapéta felragasztása előtt a régit mindenképpen el kell távolítani. Ez a munka meglehetősen fáradtságos, ám elkerülhetetlen. A megfelelő módszerrel és szerszámokkal megkönnyíthetjük munkánkat, és megkímélhetjük a karcolásoktól a régi tapéta alatti falréteget.
2. Az önélező korongkésekkel felszerelt fej több ezer apró lyukat fúr a tapétába.
3. Egyik kezünkkel lehúzhatunk egy darab tapétát, mialatt a másik kéz a gőzölő készüléket tartja, amely a következő felületrészen oldja a tapétaragasztót.
4. A gőzölő készülékhez tartozik egy 3,5 m hosszúságú gumicső, így a plafon is könnyen elérhető.

Szerszámkészlet: perforációs fej (kicsi és nagy), ragasztóoldó (gőzzel vagy folyadékkal) és a kétélű kaparólapát.*

A tapétázás egy lakás felújítása során legtöbbször nem az utolsó munka. Az utolsó, festékkel végzett munka, vagy a bebútorozás során könnyen megtörténhet a baj. Ha a papírtapéta már meglehetősen régi, és elszíneződött, a kisebb hibákat még ebben az esetben is javíthatjuk.

A mellékelt fotókon bemutatjuk a munkafolyamat lépéseit. Tegyünk egy darabot a maradék tapétából (a hiba felületénél valamivel nagyobbat) a hibás részre. Ügyeljünk a mintára és a tapéta szálirányára is. Egy acélvonalzó mentén mindkét tapétarétegen egyszerre készítsünk négy vágást (két vízszinteset és két függőlegeset). A tapétavágó kést ne nyomjuk túlságosan a tapétára, mert a falba ütközve azonnal kicsorbul. Figyelem! A pótlásnak szánt tapétadarab a vágás közben nem mozdulhat el, mert különben elölről kezdhetjük a munkát, és egy nagyobb darabot kell kivágnunk.

A hibás, körbevágott tapétadarabot a tapétavágó kés segítségével emeljük ki úgy, hogy a kést kívülről befelé toljuk a tapéta alá. A pótlás hátoldalát papírragasztóval kenjük be. Különösen domború mintás tapéta esetében fontos, hogy ne nyomjuk meg a tapétát. Illesszük a pótlást a kivágott „ablak” egyik függőleges oldalához, majd simítsuk a vágásba. Egy tiszta hengert húzzunk át a felületen, vagy puha ronggyal simítsuk át.

Lépések:

1. Tegyünk egy darab tapétát a hibára (azonos mintájú részt keressünk), majd tapétavágó késsel egyszerre vágjunk ki mindkét réteg tapétából egy darabot.
2. A hibás darabot a tapétavágó késsel emeljük ki.
3. Anélkül, hogy megnyomnánk, kenjük be a pótlás hátoldalát papírragasztóval.
4. Illesszük a kivágott „ablak” egyik oldalához a pótlást, majd nyomjuk a falra.
5. Ne nyomkodjuk, egészen óvatosan hengerezzük, vagy simítsuk át.

A függöny egyszer csak leesett, és senki nem tudta, miért. Az okokra azonban hamarosan fény derült. A tomboló gyereksereg ugyanis játék közben búvóhelyet keresett a függöny mögött, és a karnis kiszakadt. Még a falba fúrt csavarok sem bírnak ki mindent. Aggodalomra azonban semmi ok, a hiba könnyedén javítható, méghozzá úgy, hogy az új furatot az eredeti helyén készítjük el.

Ha a karnis egyik oldala leszakadt, szereljük le az egész karnist, vagy madzaggal rögzítsük a kiszakadt végét, nehogy a terhelés miatt a másik oldal is kiszakadjon. Ahhoz, hogy a karnist biztonságosan felfúrhassuk, újra kell vakolni a szakadás helyét. A vakolás megkezdése előtt távolítsunk el minden meglazult tégla- és vakolatdarabot, és a lyukat alaposan portalanítsuk. Egy puha nedves ecsettel a legmélyebb pontokat is megtisztíthatjuk. Ne nedvesítsük túl a falat, mert a lecsorgó, piszkos víz nyomot hagy. A falat a javítás alatt fóliával takarhatjuk le, esetleg le is ragaszthatjuk.

A kiszakadt vakolatdarab pótlására a gyorsan száradó és strapabíró szerelőcement a legjobb. Keverjük össze a cementet egy kis tálban a felhasználási útmutatónak megfelelően, majd nyomkodjuk a lyukba. Ügyeljünk arra, hogy az új cement a régi vakolattal a leghátsóbb részeken is jól tapadjon, és ne keletkezzenek üregek. Ha a falat tapétázni szeretnénk, csiszoljuk le. Ha festünk, mielőtt az utolsó festékréteget felhordjuk, fúrjuk ki a karnistartó csavarok helyét. A csavarok megszorítása után a karnis ismét terhelhető.

Lépések:

1. Szedjük le a vakolat-, tégla- és gipszdarabokat, majd egy ecsettel portalanítsuk a felületet.
2. A hiba helyét alaposan nedvesítsük be, hogy az új vakolat jobban tapadjon.
3. A gyorsan kötő cementet simítókanállal nyomkodjuk a lyukba.
4. Száradás után fúrjuk ki a karnistartó csavarok helyét, majd rakjuk be a tipliket.
5. Ezután következik a friss vakolat felhordása és a simítás.
6. Csavarozzuk fel a karnistartót.
7. Ha a fúrás közben keletkezett port is letörölgettük, csíptessük vissza a függönyt.

A két kartonlap között gipsszel töltött lapok, vagyis a gipszkarton-lapok könnyen megmunkálhatok, és alakíthatók, ezért az építkezés során sokoldalúan alkalmazhatók. Hátrányuk, hogy meglehetősen sérülékenyek, nem eléggé ütésállók.

A kisebb lyukakat, vagy repedéseket gipsszel kitölthetjük, a nagyobb hibák esetében gipszkartonból kell pótlást készítenünk. Először is egy ceruzával és egy háromszög alakú vonalzóval, vagy szögmérővel keretezzük be a hiba helyét, és fűrészeljük ki a jelölés mentén. Figyeljünk arra is, hogy a gipszkarton-lap alatti épületelemek ne sérüljenek. A munka megkezdése előtt győződjünk meg arról is, nem húzódnak-e vezetékek a lyuk, vagy a sérülés mögött.

A kifűrészelt négyzetet használjuk mintának, és vonalzóval rajzoljuk körbe a pótlást. A kivágás és a pótlás szegélyét ferdén vágjuk le, hogy a fugák az összeillesztések után jól kitölthetők legyenek. Csavarozzuk fel a tartóléceket úgy, hogy a pótlás jól feküdjön a lyukban, és rögzíthető legyen. Száradás és csiszolás után újra tapétázhatunk, vagy átfesthetjük a falat.

Lépések:

1. Egy kemény, éles tárgy könnyen kilyukaszthatja a gipszkarton-lapot.
2. Rajzoljunk a lyuk köré egy négyzetet, melyet fűrésszel óvatosan vágjunk körbe.
3. Emeljük ki a négyzetet, melyet mintának fogunk használni.
4. A négyzet szélét ferdén vágjuk le, hogy a pótlás és a gipszkarton-fal közti rés könnyen tapasztható legyen.
5. Süllyesztett fejű csavarokkal szereljünk két rövid tartólécet a gipszkarton hátoldalára.
6. Helyezzük a lyukba a méretre vágott, ferde szélű pótlást, majd csavarozzuk a tartólécekhez.
7. A fugákat tapasszuk be, majd száradás után az egészet csiszoljuk le.

Ha a lakáson belül valamilyen nagyobb kiterjedésű darabot mozgatunk, nemcsak az ajtók és a falak, hanem a falak széle is „veszélyben” van, hiszen nagyon könnyen nekimehetünk, vagy hozzáütközhetünk. Ennek következtében törések, repedések, jobb esetben csak felszíni sérülések és karcolások keletkeznek. Maradjunk most a nagyobb hibáknál, hiszen ezeket mindenképpen javítani keli, míg a kisebb karcolások általában elviselhetők.

A károk kialakulása legtöbbször megelőzhető, mégpedig úgy, hogy a szegélyszalagot beágyazzuk a vakolatba. A szalag üvegszálai masszív tartást adnak, a szalag mégis könnyen formálható. A régi épületek, illetve gipszkarton-falak (válaszfalak, átjárók…) esetében azonban az üvegszálas szegélyszalag gyakran hiányzik.

Mit tegyünk, ha megtörtént a „baleset”?

Fogjuk a javításhoz szükséges kellékeket! A Molto javítókészlete minden szükséges kelléket tartalmaz: speciális töltőanyagot, üvegszállal megerősített szegélyszalagot és egy simítólapátot. Először is simítsuk fel a vakolóanyagot (egy rész víz, két rész szárazanyag keveréke) a falra. Vágjunk le egy megfelelő hosszúságú darabot az üvegszállal megerősített szegélyszalagból, hajlítsuk az üvegszálakkal befelé úgy, hogy egy éles, sarkos szegélyt kapjunk.

A szalagot nyomjuk a vakolóanyagra, és kb. 90 percig hagyjuk rajta. Száradás után még egyszer simítsuk le, hogy a szegélyszalag papírborítását a vakolat tökéletesen eltakarja. Ügyeljünk arra, hogy a régi és az új vakolat közti átmenet folytonos legyen. Ha a javítás megszáradt, csiszoljuk át a felületet. A tapéta, vagy a festés javítása természetesen csak ezután következhet. A tapétát száliránynak megfelelően pótolhatjuk ki. Vakolással tökéletesen eltakarhatjuk a javítás helyét.

Lépések:

1. Törött falszél: ha nem figyelünk eléggé oda, hamar letörhet egy-egy darab, és mivel feltűnő helyen van, természetesen ki kell javítanunk. Először is habarccsal durván formázzuk meg és pótoljuk ki a szegélyt, majd rakjuk fel a szegélyszalagot.
2. A szegélyhez tapasztott szalag tartást ad a vakolatnak, és megkönnyíti a munkát. Még egyszer simítsuk végig a javítás helyét, majd csiszoljuk le.
3. Az üvegszálas szegélyszalag a gipszkarton-falakon keletkezett törések javítására is alkalmas. A komplett javítókészlet lehetővé teszi, hogy a munkát bárki könnyedén elvégezze.