Tapétázás - 220. oldal

Ha vlies (geotextília) hordozórétegű falburkola­tokkal tapétázunk, a nyomtatott és strukturált felületek számtalan kreatív kialakítást tesznek lehetővé. A vliesanyagok mérettartók, könnyen felragaszthatók, a repedéseket áthidalják, fel­újításkor pedig szárazon lehúzhatok.

A vlies hordozórétegek speciális cellulóz- és poli­észterrostokból állnak, amelyeket polimer kötő­anyagok kötnek össze. Sem PVC-t és formalde­hidet, sem oldószert, sem nehézfém vegyüle­teket nem tartalmaznak.

Két változatuk ismert:

• kész vlies falburkolatok,
• átfestendő vlies falburkolatok.

Strukturált vliestapéták

A strukturált vlies falburkolatok a más anya­goknál, pl. az üvegszöveteknél is meglévő elő­nyöket az egyszerű, biztonságos és költség­takarékos feldolgozás előnyeivel társítják. A különböző gyártók sokféle díszítőelemmel és mintázattal forgalomba hozott termékei kü­lönböző méretekben vagy dombornyomott ki­vitelben kaphatók.

A vliestapéták alkalmazhatósága és tulajdonságai

A vliestapéták fokozzák a kényes alapok (pl. alátéttapéta, ütésre érzékeny vakolatok vagy lágy farostlemezek) nyomás- és ütésállóságát. Alkalmas bevonatképző anyagokkal (pl. disz­perziós, latex- és akrilfestékek) való átfestés után a vlies falburkolatok nagyon strapabírók. A kisebb hajszál- és hálós repedések, valamint a panelek mentén keletkező vakolási, ill. illesztési hézagok vliestapétával elegánsan át­hidalhatók.

Alapok és ragasztóanyagok

Az alappal szem­ben támasztott követelmények: legyen tiszta, száraz és teherbíró – azaz a régi tapétákat ma­radéktalanul távolítsuk el, az enyves festést mossuk le, a laza festékrétegeket pedig kapar­juk le. Az erősen szívó, kissé krétásodó vagy homokolódó alapokat vízzel hígítható alapozó­val erősítsük meg. Az állandóan nedves ala­pokra ragasztani nem lehet.

A világos alapszínű, kész vlies falburkolatok­hoz egységesen világos színű alapra van szük­ség, amit pigmentált tapétaalapozóval vagy tekercsmakulatúrával lehet elérni. A ragasztás­hoz általában 1 : 20 keverési arányú speciális ragasztó ajánlott. Nem vagy csak gyengén szívó alapok esetén ehhez kb. 10-20 % disz­perziós ragasztót is adagoljunk.

A tapétázás módja

A méretre vágott sávokat folyamatosan, nem „buktatva”, ragasztjuk fel. A ragasztót a faira hordjuk fel, de a tapéta hátoldalának bekenését is választhatjuk, ebben az esetben tapétázógépet célszerű használni. Ügyeljünk arra, hogy a vliestapéta hátoldala másképpen – többnyire erősebben – szív, mint egy papír hátoldal. A tapétát a beragasztózás után puhulási idő nélkül, azonnal fel lehet ra­gasztani.

Ha a fal beragasztózását választjuk, akkor a ragasztót kefével vagy festőhengerrel, sávon­ként hordjuk fel az alapra. Az 5- 10 cm rá­hagyással levágott sávokat színoldalukkal kifelé tekerjük fel, a sávokat tegyük bele a friss ragasztóágyba és függőlegesen letekerve ragasszuk fel, közben a szivacsos gumihen­gerrel nyomjuk le. A következő sávot ütköztet­ve ragasztjuk fel.

A belső és külső sarkokat kb. 8-10 cm szélességben ragasszuk körül, majd a következő sávot kb. 4-6 cm átlapolás­sal helyezzük mellé és csúszótalpas késsel kialakított kettős varrattal csatlakoztassuk. A levágott csíkok lehúzása után a sávok széleit esetleg kissé újra ragasztózzuk be. A mennye­zet, szegélylécek és ablakok mentén keletkező túlnyúló részeket spatula mentén vezetett tapé­tavágó késsel pontosan vágjuk le. Az átfest­hető anyagokra a ragasztó megszáradása után, egy vagy két rétegben, hengerrel hordhatjuk fel a festékbevonatot.

A vlies falburkolatokat felújításkor maradékta­lanul le lehet húzni a falról. A sáv alsó vagy felső szélét válasszuk el az alaptól. Ezután egyenletes húzással az egész sáv eltávolítható. Az alap nem sérül meg és közvetlenül alkal­mas a következő tapétázáshoz.

A fűrészporos tapéta a legrégebbi, utólagos át­festésre alkalmas strukturált falburkolat. Az anya­got, mint „ingrain” papírt, 130 évvel ezelőtt találták fel. Ebből fejlődött ki a korszerű fűrész­poros tapéta, amelyre a papírba beépült, legkülönbözőbb alakú, nagyságú és szórási sűrű­ségű farostok a jellemzők.

A jellemző tulajdonságok

Összetétele alapján a fűrészporos tapéta elis­merten környezetbarát és épületbiológiai szem­pontból veszélytelen építőanyagnak minősül. A fedőréteg megakadályozza a farostok kiesését. A tapéta felragasztása a többrétegű felépítés­nek köszönhetően könnyű. A fedőrétegre a fel­ragasztás után egyszerűen felhordhatok és azon eloszlathatok a különböző festékek és lakkok.

Alkalmazás

A fűrészporos tapétákat minden, az építészet­ben szokásos, szakszerűen előkészített és te­herbíró alapra gond nélkül fel lehet ragasztani. A ragasztáshoz általában 1 : 20 arányban meg­kevert metil-cellulóz ragasztót használunk. Tapétázógépekhez gépi ragasztót célszerű alkalmazni. A puhulási idő 10-15 perc legyen. A fűrészporos tapétát ezután ütköztetve ragasztjuk, a mintaosztásra értelemszerűen nem kell ügyelni.

A lenyomáshoz tapétázókefét, tapétázóhengert és varratgörgőt használhatunk. A sarkokban szükségessé váló levágásokat előzetes beje­lölés után tapétázóollóval végezzük. Számításba jöhet a spatula mentén való leszakítás is, azonban a könnyen kirojtosodó szé­leket különösen jól le kell nyomni. A ragasztó száradása után tetszőleges színűre lehet fes­teni a tapétát.

Az oldalirányban egymás mellé kerülő sávok­nál a szövet mintaosztását úgy állítsuk be, hogy szemmagasságban eltolódásokat ne le­hessen észlelni. A sávok rányomására tapétázó­henger és műanyag spatula alkalmas, a varra­tok környékét külön is hengerezzük meg. A beágyazóragasztó száradása után az üveg­szövet teljes felületét hígított ragasztóval, egyen­letesen még egyszer hengerezzük végig. Előnyös, ha a szövetre egy pigmentált réteget már rávittek, mert így legtöbbször elhagyható a második fedőbevonat.

A felület a bevonat anyagától (pl. diszperziós festék, diszperziós lakk, kétkomponensű epoxigyanta festék, poliuretán lakkfesték) függően lehet szennyezéstaszító, súrolható, sőt akár dekontaminálható (sugármentesítő) is. Dekoratív lazúrozótechnikák is alkalmazhatók.

Az üvegszövettel tapétázott falak ellenállnak a mechanikai igénybevételnek és nedvességtűrők. A fal szokásos páraáteresztő képessége túlnyomórészt megmarad. Az üvegszövettel változatos és hatásos kialakítások készíthetők, pl. az anyagok és minták keverésével, lazúrozó- és rongyolásos technikákkal

További tanácsok dombormintás és fűrészporos tapéta alkalmazásához>>

Az üvegszövetek textilszerű felületet adnak. A beágyazást biztosító ragasztóval és a színes festékbevonattal együtt változatosan alkalmaz­ható, strapabíró falburkoló rendszert alkotnak.

Az üvegszövettel olyan, átlagon felüli tartós­ságul, időt állóan tetszetős falburkolatot kapunk, amely a magánlakásokban és minden egyéb létesítményben egyaránt alkalmazható. Az üveg­szövetek korrózióálló ásványi üvegből készül­nek. Ezeket az 1400 °C-ra hevített, folyékony üvegolvadékból finom szálakká húzzák. A szá­lakból fonalat fonnak, abból pedig különböző mintájú szövetet szőnek.

Alkalmazási terület

Felragasztáskor az üvegszövetet diszperziós alapú, speciális ragasztóba ágyazzuk bele, ennek eredményeképpen erősen szilárd, strapa­bíró felületet kapunk. Az alkalmazásra az építő­iparban minden számításba jövő alap meg­felel, pl. vakolat, beton, gipsz építőlapok, farost­lemezek vagy egyéb falemezek, ha azokat szakszerűen előkészítették.

Az üvegszövet áthidalja a gipszkarton lapok­nál, valamint a hőszigetelő alátétanyagoknál előforduló repedéseket és illesztési hézagokat. A papír hordozóréteg nélküli üvegszövet ne­hezen gyulladó. Alkalmazási területe a külön­böző közösségi létesítményektől (pl. kórházak, iskolák, hivatalok, bankok) egészen a privát helyiségekig terjed.

Az üvegszövet tapéta felragasztása

Az üvegszövet sávokat először vágjuk le a szük­séges méretre, belmagasság plusz 10 cm rá­hagyás az egyenetlenségek kiegyenlítésére. Ügyeljünk arra, hogy minden sáv azonos irány­ban kerüljön a falra, azaz nem buktatva és nem megfordítva. Minden esetben a gyártó által megadott ragasztót használjuk. A ragasztót a sáv szélességének megfelelően, dúsan hordjuk fel az előkészített felületre. Egyes szövettípusok a tapétázógépen való áthúzásra is alkalmasak.

Környezetünkben egyre több olyan készülék van, amely elektromágneses teret hoz létre ma­ga körül. Ez ma már a teljes népesség 15 %-ánál egészségi problémákat okoz. Az ilyen terek gyak­ran más technikai berendezések működési za­varait is előidézik. Ilyen zavart okozó eszközök a mobiltelefonok és a rádióadók, amelyek akár számítógépes rendszerek összeomlásáért is felelősek lehetnek. Különösen végzetes lehet az orvosi diagnosztikai berendezésekre gyako­rolt hatásuk. Az elektromágneses zavaró ténye­zők ellen speciális falburkolatokkal és a rend­szer megfelelő kiegészítésével hatékonyan fel lehet venni a küzdelmet.

Van azonban a dolognak egy másik vetülete is. Amikor pl. a lehallgatás veszélyeit taglaljuk, nem csak a klasszikus, ún. poloskákat alkalmazó módszerekre kell figyelmet fordítanunk, hanem a csúcstechnikai lehetőségekre is. Ki gondol­ná pl., hogy a digitális berendezéseket, pl. a szá­mítógépeket, sugárzásuk révén könnyen meg lehet csapolni.

Ez a veszély, amelyet a követ­ségek és a katonai létesítmények környékén már régóta felismertek, egyre jobban fenyegeti a közönséges vállalatokat is, tágabb értelemben, az iparban, a hatóságoknál és a privát szférában alkalmazott összes számítástechni­kai berendezést. Német főiskolák kimutatták, hogy a személyi számítógép által feldolgozott adatokat csekély technikai ráfordítással le le­het hallgatni. Az érintett helyiségek leárnyékol­hatok, ami biztonságos megoldást jelent.

Ezeknek az árnyékoló falburkoló rendszerek­nek két, Németországban ismert változata:

• EMV falburkolatok: falon, mennyezeten és padlón alkalmazható speciális termékek, kü­lönleges technikai funkciókkal és felületel­lenőrző rendszerekkel (marburgi tapétagyár);
• Wave Protect: jó minőségű üvegszövet, a hát­oldalán hajlékony rézbevonattal (Vitrulan Textilglas GmbH).

Az EMV tapéta (marburgi tapétagyár) az elektro­mágneses sugárzások ellen kifejlesztett spe­ciális termék. (Az „Elektromagnetische Ver­tráglichkeit”, röviden EMV = elektromágneses kompatibilitás.) A tapéta elhelyezését festő- és burkolóvállalatok elektrotechnikai szakcégek­kel együttműködve végzik. A szabályszerű földe­lésért felelős elektrotechnikust kezdettől fogva minden tervezési munkába be kell vonni, hogy a tapéta problémamentes felszerelését és biz­tos működését garantálni lehessen. A felszere­lést olyan szakvállalatok végzik, amelyek részt vettek a gyártó alkalmazástechnikai oktatásán.

Az EMV burkolat működési elve

A tapétában elhelyezett, a teljes felületre kiter­jedő, elektromosan vezető réteg széles frek­venciatartományban – pl. az energiaellátás, a nagyfrekvenciás és a mikrohullámú technika szokásos frekvenciáin – leárnyékolja az elektro­mágneses mezőket. Bizonyítottan jó a csilla­pítás mértéke a 0,1-1000 MHz frekvenciatar­tományban.

A leárnyékolást a konkrét alkalmazási esettől függően minden oldalról zárt Faraday-kalitka formájában vagy csak részleges árnyékolás­ként kell megvalósítani. A rendeltetésszerű mű­ködéshez a vezetőréteget elektromosan földel­ni kell. A padlón a tapétát ugyanúgy helyezik el, mint a falon vagy a mennyezeten, majd a kívánt felső padlóburkolattal – pl. szőnyeggel vagy laminált parkettával – fedik le. Az ajtókat egy speciális ajtótömítővel lehet leárnyékolni. Az ablakok leárnyékolására rolók és speciális műanyag fóliák állnak rendelkezésre.

Biztosítani kell, hogy az összes sáv hatékonyan rá legyen kötve a földpotenciálra. A sarkoknál a levágott sávok érintkező csíkjait rézszalaggal kössük össze. Az árnyékolórendszert csak arra feljogosított szakemberek köthetik rá valami­lyen földelt létesítményre, pl. az elektromos háló­zat védőföldelésére.

A Wave Protect rendszert olyan üvegszövet al­kotja, amelynek a hátoldalán hajlékony rézbe­vonat (450 g/m²) van. Ennek felülete érdes, és leárnyékolja az elektromágneses sugárzást. A fémborítás páraáteresztő és speciális kikészí­tése a korrózió ellen is megvédi. A rendszerhez speciális réz ragasztószalag és vezetőképes ragasztó is tartozik. A szövet felragasztásához és festéséhez a szokásos diszperziós ragasztó­kat és diszperziós festékeket lehet használni.

A helyiségek mennyezete összefüggő, jól lát­ható felület. Alkalmas tapétával ezt a felületet is be lehet vonni a helyiség összképének kiala­kításába. Az előkészítés és a ragasztás során azonban néhány fontos részletre ügyelnünk kell. A mennyezeti tapétákat színben és struktúrá­ban össze kell hangolni a fali tapétával. Azt is vegyük figyelembe, hogy a mennyezeten a ta­péták másként hatnak, mint a függőleges falon.

A tapéták kiválasztása

A mennyezeti tapéták erősen befolyásolják a helyiség összhatását. A tapéta színárnyalata megváltoztatja a terem magasságáról kialakult érzetünket. Sötét, meleg színek (barna, na­rancs, vörös) hatására a helyiség alacsonyabb­nak tűnik. A hidegebb, világos színű tapéták a teret magasabbnak mutatják.

Speciálisan mennyezeti tapéták nincsenek, a cél­nak a következő változatok felelnek meg:

• apró mintás tapéták, grafikai rajzok, struktu­rált felületű vinil-, textil- és természetes anya­gú tapéták, tapaszolást utánozó mintázatok, fűrészporos tapéták. Texitiltapétáknál ügyel­ni kell a lánc- és vetülékfonalak irányára;
• a kazettás felületosztások és bordűrös sze­gélyezések tetszetős megoldásokat tesznek lehetővé;
• a fémtapéták a mennyezeten elegánsak és reprezentatív hatást keltenek.

Épületfizikai hatások

A mennyezetre ható terhelések mások, mint amilyenek a falakat érik. Közvetlen érintésből származó szennyeződések és porlerakódások ritkán fordulnak elő. Észrevehető hatása van viszont a felszálló vízgőznek, a dohányfüstnek, a gyertyakoromnak és a zsírpárának. Ezek a felületet elsötétítik, megsárgítják és a tapéta színárnyalatát megváltoztatják.

A mennyezeti tapétának a nagy terhelést tulaj­donképpen a saját tömege jelenti, és pl. a hőtorlódás, vízpára és a hőmérséklet ingadozá­sok jelenlétében a tömegterhelést a ragasztó­nak kell felvennie.

Ügyeljünk a ragasztó megfelelő keverési arányára: minél nehezebb a tapéta, annál sűrűbb legyen a ragasztó. Itt általában spe­ciális ragasztót (1 : 20 keverési arányban) hasz­nálunk. Nagyon nehéz tapétákhoz ajánlatos 10 % diszperziós ragasztót is hozzákeverni.

A megfelelő alapok

Jellemzően mészhabarcs- és gipszvakolat alapokkal van dolgunk. A tapétázható vagy lát­szóbeton felületeken nem lehetnek zsaluzó­olaj- vagy elválasztószer maradványok. A látszó­beton esetleges nagyon sima felülete a mennyezet tapétázásánál tapadási problémákat okozhat. Az ilyen felületeket speciális alapozó­festékkel (pl. a Henkel Dextra PT pigmentált tapéta alapozója) a tapétázáshoz fogósabbá lehet tenni. A gipszkarton lapokat alapozni kell. Minden bevonatnak szilárdnak, teherbírónak és enyhén szívóképesnek kell lennie, hogy a száradási feszültségeket és a tapéta tömegét el tudja viselni.

A régi tapétákat és a víz hatására duzzadó régi bevonatokat (pl. enyves festékeket vagy vegyes kötőanyagokat) el kell távolítani. A felületet ezután tisztítani és alapozni kell.

A tapétázás menete

Jó tanácsok

Grafikus mintázatnál az a legjobb, ha a tapétázást a mennyezet csapózsinórral kitűzött középvonalánál kezdjük, és onnan haladunk egyenletesen a két oldal felé. Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy amennyiben az elsőnek felragasztott sáv iránya nem volt pontos, ezt a hibás irányt az összes többi sáv is át fogja venni. Ezt a hibát utólag már nem lehet kor­rigálni.

Mindenekelőtt mérjük meg a mennyezetet. Állapítsuk meg, hogy a falak merőlegesek-e egy­másra. Ha a mennyezet és a fal nem egyenes vonal­ban találkozik, akkor ott az első sávot ne tegyük fel közvetlenül a fal mellé. Ha a sávszé­lesség 53 cm, akkor a saroktól kb. 50 cm-re a fal mindkét végén jelöljünk meg egy pontot.

Ezeket a pontokat csapózsinórral kössük össze, azzal tűzzünk ki egy egyenes vonalat és az első sávot ezt az egyenest követve ragasszuk fel. A mennyezeti tapéta kb. 3 cm széles csíkját a sarkon át, a falra lehúzva ragasszuk fel. Ha viszont ez az első sáv az egyenes iránytól elhajlik, akkor az üt­köztetve illesztett összes többi sáv is szükség­képpen el fog térni. Ez csúnya ragasztást és többletmunkát okoz (lenti képen).

Ha a tapétasávok széle a fal vonalától túlsá­gosan eltér, akkor inkább egy csíkot hagyjunk szabadon és azt fűrészporos tapétával vagy valamilyen semleges felületű tapétával borít­suk be, vagy egyszerűen fessük be, pl. a tapé­ta alapszínének megfelelő színűre.

Általános szabály, hogy a mennyezetre kerülő sávokat lehetőleg a beeső fény irányának megfelelően ragasszuk fel. Strukturált tapéták­nál a sávok kezdete mindig ugyanarra az oldalra kerüljön. A váltakozó irányban, „buktatva” ragasztott tapétáknál a színárnyalatban el­térések jelentkezhetnek.

További fontos sza­bályok:

• A tapéták mennyezetre ragasztását, különö­sen hosszú sávok esetén, két személy végezze. Ha a (harmonikaszerűen összehaj­togatott) tapétasávokat egy tartón valaki feladja, akkor elkerülhető a sávok megnyú­lása, ami elcsúszásokat okozhat. Jó szolgá­latot tesz a speciális mennyezeti tapéta­tartó is, ezzel akár egyedül is tapétázhatunk.
• Ha azt a gyártó kifejezetten elő nem írja, a mennyezeti tapétákat „buktatva” nem szabad ragasztani.
• A sarkon át a falra is rásimuló csíkokat a falon lévő strukturált vagy textiltapétával nem nagyon lehet átragasztani, mert a mennyezet sarkában ez az átlapolás nagyon lát­szik és nem is ragad megfelelően. Az ilyen tapétákat a mennyezet sarkában, szükség esetén már a fal tapétázásakor diszperziós ragasztóval ragasszuk oda. A falra lehajló csíkot később levágjuk. Várjuk meg, amíg ez a ragasztás megszárad, majd a tapétát acélsín mentén vezetett tapétavágó késsel a sarokban pontosan vágjuk le. Szétválaszt­ható, strukturált, habosított tapéták és textil­ tapéták esetén a csík felső rétegét le is húz­hatjuk. Ezzel a bevágással a födém eredeti­leg nem egyenes sarka kiegyenesíthető.
• A varratok mentén kinyomódó ragasztót gondosan távolítsuk el, mert különben ezek a helyek száradás után súrolófényben fény­lenek. Tapétázás után normális módon fűtsünk a helyiségben, amíg a tapéta meg nem szárad. Ha a száradás ideje alatt a fűtés túl erős, a mennyezeten a hő össze­torlódik, ami a tapétavarratok szétnyílását okozza.
• Ha a kazettás mintákat épen hagyjuk, az „paszpartu”-val kiegészítve tiszta megol­dást ad.

A falak lábazatra és a fal felső részére osztásá­nak elsősorban gyakorlati okai vannak. Ha a lábazathoz a fokozott igénybevételeknek job­ban ellenálló anyagot alkalmazunk, a fal alsó részét is jobban megóvjuk. A fal ilyen felosztásával lépcsőházakban és fo­lyosókon, ügyfélforgalmat lebonyolító irodákban, várószobákban, éttermekben és kávéházakban találkozunk. Elegáns megjelenésük miatt lakó­helyiségekben is kedvelik a lábazati tapétákat.

Alkalmas anyagok

Fontos, hogy a lábazathoz és a fal felső részé­hez a megfelelő, színben és struktúrában össze­illő és kombinálható anyagokat alkalmazzuk. Lábazatra az alaktartó domborított tapéták, a strukturált viniltapéták, a fémes tapéták, vala­mint az utólag akril fedőréteggel bevont struk­turált üvegszövetek alkalmasak. Lábazatra kü­lönösen megfelelnek a kifejezetten erre a célra gyártott tapéták.

Linkruszta lábazati bevonatok

A linkruszta a domborított mintázattal struk­turált falbevonatok egyik jól bevált, hagyomá­nyos anyaga, amely különösen lábazatokhoz és szegélyekhez alkalmas. Ezt a falbevonatot több mint 130 évvel ezelőtt az angol F. Walton találta fel és azt 1877 óta gyártják. A linkruszta természetes anyagokból: lenolajból, fenyő­gyantából, parafinból, falisztből és krétából áll. A mélynyomott mintázatú felület rendkívül ellenálló, és idővel még erősödik is. A válasz­tékban időtlenül szép mintázatok, dekoratív márványozások, erezetek és szatinálások is megtalálhatók, ez pedig lehetővé teszi a helyi­ség stílusához és berendezéséhez legjobban illő megoldások kiválasztását.

A linkruszta vágatlan szélekkel kerül forgalom­ba, azt ezért ragasztás előtt acélsín mentén a tapétavágó késsel végig kell vágni. Alap­nak minden sima és sík vakolt fal, gipszkarton lap, gipsz építőlap és tapaszolt látszóbeton felület alkalmas. Az alap legyen teherbíró, eny­hén szívóképes és száraz. A régi tapétát tá­volítsuk el, az egyenetlenségeket gipsz töltő­tapasszal tapaszoljuk át. Az erősebben szívó alapokat, oldószert nem tartalmazó alapozó­szerrel alapozni kell. Optimális, a legkénye­sebb igényeket is kielégítő alapot kapunk, ha szétválasztható tekercsmakulatúrát ragasztunk fel (1 : 20 arányban megkevert speciális ragasztó plusz 20 % diszperziós ragasztó).

A linkrusztasávokat diszperziós ragasztóval kell ragasztani. Az egyes sávokat előzetesen me­leg vízzel és szivaccsal nedvesítsük be, hajto­gassuk össze és 30 percig puhítsuk, majd kendővel itassuk föl a fölösleges vizet. A ra­gasztót a hátoldalra fogazott spatulával vigyük föl. Az ütköztetve elhelyezett sávokat tapétázó­hengerrel nyomjuk oda.

Sarkok ragasztásánál vegyük figyelembe, hogy a linkrusztát külső sarkokon körülhajtva nem szabad ragasz­tani. Ilyen esetben megfelelő sarokprofillécek (pl. DLW 2218 sarokprofilléc) ajánlhatók, ezeket szerelőragasztóval még a tapétázás előtt fel kell erősíteni a sarokra. Belső sar­koknál a sávokat a sarok mentén ferde éllel (gérvágással) könnyen le lehet vágni, így már könnyen összeilleszthetők.

A bordűrök alkalmazása hagyományos díszí­tési eljárás, amely napjainkban ismét népszerű­ségnek örvend. Alkalmazásával meg lehet vál­toztatni egy tapétázott helyiség összképét.

A bordűrök különböző, kb. 3-26 cm-es széles­ségű és változó hosszúságú tekercsekben kap­ható csíkok. Léteznek papír-, sima vinil-, strukturált profilos vagy textilbordűrök. A bordűr elnevezés helyett a szegély vagy szegélydísz elnevezés is előfordul.

Formaelemek

Sok tapétakínálatban megtalálhatók a választékhoz illő bordűrük is. A bordűröket a tapéták kiegészítéseként lehet használni. tagolják a falakat, vagy segítik az ablakok, ajtók és lábazatok elválasztását vagy bekeretezését. Bordűrökkel a ferde tetősíkok alatti mennyezetek lezárha­tók, a helyiség építészeti kialakításának hibái optikailag korrigálhatók. A bordűrökön alkal­mazott díszítőelemek köre széles, a virág­mintáktól a különböző grafikai megoldásokig minden elképzelhető.

Gyakran alkalmaznak bordűröket frízként a fal lezárására, közvetlenül a mennyezet alatt, vagy attól bizonyos távolságra. A közvetlenül a mennyezethez csak akkor célszerű felragasztani, ha az előbbi vonala egyenes. Ferde vagy hul­lámos mennyezeteknél ezt a hibát a bordűr még ki is hangsúlyozza.

Ragasztóanyagok

A ragasztóanyag megválasztása a bordűr fajtájától és az alaptól függ. A papír- és vlies-bordűröket sima papírtapétára és szívóképes alapokra speciális ragasztóval lehet ragasz­tani. Kevésbé erősen vagy egyáltalán nem szívó alapokra a papír- és vliesbordűröket bordűrragasztóval ragasszuk. A sima vinil-, struk­turált profilos és textilbordűröket az alap jel­legétől függetlenül, mindig bordűrragasztóval kell ragasztani.

Gérvágások

Az ablak derékszögű körbeszegélyezésénél 45°-os illesztővágásokra van szükség. A bor­dűrök mindkét rétegét akár közvetlenül a falon átvághatjuk a spatula mentén vezetett tapéta­vágó késsel, de a vágást a ragasztó felhordása előtt a acélsínre téve a tapétázóasztalon is elvégezhetjük. A falra kerülő tapétát csak ezt követően ragasztjuk fel, azok sávjait az acélsín alsó, ill. felső széle mentén vágjuk le simára.

Az anyagok és minták külön-külön vagy ke­verve alkalmazhatók, a díszprofilokkal is kom­binálható tapéták és bordűrök sokféle kialakí­tást tesznek lehetővé. Erre mutatunk a követ­kezőkben néhány példát.

Ajtó szegélyezése

A terasz- és erkélyajtók világos, szabad hatást kölcsönöznek a helyiségeknek. Ezeknek, mint téralkotó elemeknek hangsúlyosabb szerepet lehet adni bordűrös díszítéssel (4.11. ábra).

A tapéta felragasztása előtt jelöljük ki a falon a bordűrök majdani helyét, felső szélén húzzunk egy vonalat vízmérték mellett ceruzával vagy a csapózsinórral  (4.12. ábra- 4.17. ábra, a lenti képeken folytatódik!)

A fal alsó lábazatát egy sötétebb, zöld színű tapétával alakítjuk ki. A zöldmintás sárga tapéta pontos méretre vágása itt különösen fontos, nehogy átfedésbe kerüljenek, mert az a bordű­rön kirajzolódna.

Kazettás kialakítás

A kazettásán bekeretezett mintás tapéta a fal többi részét borító egyszínű tapétával hatásos ellentétet alkot. A keret dekoratív díszprofilok­ból készül a hozzá illő bordűrrel. A profilok a fal és a padló, ill. a mennyezet találkozásánál meg­ismétlődnek.

Mindenekelőtt a díszprofilok gérbe vágását készítjük el. (4.18. ábra) A gérbe vágott és az összes illeszkedő felület ragasztásához szerkezeti ragasztót használunk. (4.19. ábra) A pro­filok hátoldalára kígyóvonalban visszük, fel a ra­gasztót majd felragasztjuk azokat a falra, ill. a megfelelő sarkokba. A kazettánál először a külső keretet erősítjük fel. Ezután a bordűr szélességének megfele­lően megállapítjuk a belső szegélylécek helyét és ezeket is felragasztjuk. A profilokat tapétázás előtt a kívánt színűre mázolhatjuk vagy lakkoz­hatjuk. (4.20. és 4.21. ábra)

Amikor a szegélyléc ragasztása megszáradt, a fal kazettán kívüli részét vonjuk be a külső (egyszínű) tapétával. Különösen a rövid tapétadaraboknál fontos, hogy a sávot a tapétázóhengerrel egészen a sarkokig jól rányomjuk a falra. A mennyezet szélén lévő szegélyléchez a tapéta felső széle csatlakozik, ezt a spatula mentén vezetett tapétavágó kés­sel tisztán le lehet vágni (4.22. ábra).

A kazetta belső felületéhez mintás tapétát vá­lasztunk. A sávok beragasztózásakor ügyeljünk arra, hogy a ragasztó a sávok széleit is jól átnedvesítse. A sávokat úgy tegyük fel, hogy azok kb. 2 cm-es darabja ráfeküdjön a profilos lécre, jól nyomjuk rá a falra, majd a mennyezet szélén alkalmazott megoldáshoz hasonlóan tisztán vágjuk méretre a sávok széleit.

A szegélylécek alkotta keretbe kerülő bordű­röket vágjuk méretre. Ehhez derék­szögben átlapolva tegyünk egymásra két bor­dűrcsíkot – amelyek néhány cm-rel hosszabbak a szegélylécek közti téglalap hosszabb oldalá­nál (4.23. ábra).

Az így kialakuló sarkot belülről kifelé vág­juk át. Ragasztás előtt nedvesítsük meg a bordűr hátoldalát, majd a puhulási idő eltel­tével hordjuk fel a bordűrragasztót. Ezután a csíkokat pontosan illesszük be a belső és külső szegélyléc közé (4.24 – 4.25 ábra).

A plasztikus és dekoratív díszítőelemek segítik a fal és a mennyezet átmenetének harmonikus kialakítását. Erre a célra gipsz és műanyag díszprofilok és egyéb belső díszítőelemek széles választéka áll rendelkezésünkre. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy a tapétát a mennyezetnél egyszerűen sima vágott széllel fejezzék be. Ide stukkó díszlécet vagy profilos falécet, egyszerűbb esetben legalább egy zsinórt vagy papírbordűrt helyeztek el.

A belső díszítőelemek – profilok, párkányok, rozetták – ma ismét divatosak. Határvonalak kialakítására, a felület egyes részeinek kieme­lésére és a figyelem felkeltésére egyaránt jól használhatók. A belső terek egyedi kialakításá­nak lehetőségeit a díszítőelemek színes festé­sével még tovább lehet fokozni. Alkalmazásuk ízlést, jó arányérzéket, felszerelésük pedig kéz­műves jártasságot kíván.

Stukkóelemek

Díszprofilok és rozetták készítésére a jó minő­ségű alabástromgipsz (CaS0₄ + 2 H₂0) a legal­kalmasabb. A környezetbarát anyag semleges kémhatású, nyomásálló, éghetetlen és az oldó­szereknek ellenáll. A stukkóelemeket a hátol­dalukon elhelyezett rostokkal erősítik, ettől azok kellő törőszilárdságot kapnak.

Régebben a gipszszobrász a kiválasztott hely­re közvetlenül felhordta a gipszhabarcsot és ott alakította ki a fantáziadús díszítményeket. Ma a kész elemek bőséges választékából min­den célra ki tudjuk választani az oda illő darabot.

Díszprofilok

A műanyagból készített díszprofilok és rozetták hatása megegyezik a valódi stukkóéval. Fel­szerelés után a különbség szinte észrevehe­tetlen.

Különbséget kell tennünk az ívelt keresztmet­szetű, hosszirányban azonban simára húzott profilok és a stíl díszprofilok között, amelyeket további plasztikus díszítmények gazdagítanak. Ezeken az antik formák mellett a barokk és rokokó, a klasszicizmus és a szecesszió stílus­jegyei is megtalálhatók. Ezek a formák jól kombinálhatók a stílushű tapétákkal, függöny­anyagokkal és bútorokkal. A díszprofilok kíná­latában a frízlécek, pálcák, lépcsős idomok, hevederek, negyedívek és különböző sugarú szegmensek találhatók. Az ablakokhoz karnis­takarók, redőnytakaró profilok kaphatók. A kí­nálatot az összes szokásos méretben kapható rozetták teszik teljessé.

Díszprofilokat minden szilárd, tiszta és por­mentes alapra el lehet helyezni. Belső vakola­tokra, gipszkarton lapokra, nem rugózó forgács­lapokra és bútorlapokra gond nélkül felrak­hatok. A tapétát és kétes festékbevonatokat (pl. mész- és enyves festékeket) azonban el kell távolítani. A díszprofilokat célszerű az új tapétázással együtt szerelni.

A felerősítés módja

A díszprofilokat milliméteres pontossággal kell megmunkálni. A pontatlanul gérbe vágott felületek, a szétnyíló fugák, a frízlécek és a pro­filos lécek nem párhuzamos elhelyezkedése bosszúságot okozhat. Nagyon fontos, hogy legyen egy elhelyezési vázlatunk, mert nem csak a sarokprofilokat kell előkészíteni, hanem a mennyezeteket és falak felületeit kell felosz­tani vagy tagolni. A helyiséget határoló felületek kiterített képe, amelyre mérethelyesen rárajzoljuk a profilok helyzetét, megmutatja a helyiség várható képét és még korrekciókra is lehetőséget ad. A díszprofilok pontos hely­zetét a valóságos felületen célszerű csapózsi­nórral vagy felméréssel kitűzni.

Plasztikus mintázatú díszprofilok és rozetták

Képaláírás: A sarokillesztés fűrészelése: a fűrészt lassan, csak enyhe nyomással, a díszprofil látható felülete felől befelé haladva vezessük

• A kiálló összekötő csapokra nyomjunk ragasztót
• Minden fugát töltsünk ki szerelőragasztóval

Jó tanács

A következő szempontokat vegyük figye­lembe a díszprofilok alkalmazásánál:

• biztosítsuk, hogy a helyiség száraz és normális klímájú legyen (a levegő ned­vességtartalma 45-70 %, a hőmérsék­let 10-45 °C);
• a díszprofilokat célszerűen egy nappal korábban, száraz állapotban szállítsuk a helyszínre és ott tároljuk;
• csak a gyártó által ajánlott szerelő­ragasztót és szerszámokat használjuk;
• a munkát a gyártó utasításai szerint végezzük.

Ma már nemcsak közintézményekben, de magánlakásokban is kedvelik a rozettás díszí­tést. (Kép lent.)

A tapéták a helyiségek sokoldalúan variálható térformáló eszközei. A színek, minták és struk­túrák nagy választékban állnak rendelkezé­sünkre. A kollekciók megújításával a lakbe­rendezés legújabb divatirányzatait is követni tudjuk.

Lakberendezési stílusok

A tapéta kiválasztásánál figyelembe kell venni a lakás berendezésének stílusát. Azokban a helyiségekben, amelyekben tipikus stílusje­gyeket nem lehet felfedezni, kortalan meg­jelenésű tapéta alkalmazható. Ahol sok bútor, használati tárgy és kép takarja el a fala­kat, ott nyugodt, semleges színű tapéta java­solható. Elképzelhetők azonban ecsettel vagy spatulával készített különleges festett minták, valamint utólag befestett strukturált falburkola­tok is. A szabad, takarás nélküli falfelületekhez, nagymintás tapéta illik.

Néhány példa a merész színek és minták alkalmazására

Modern irodaház folyosója

Merész meg­oldás a fal széles, ül. az ajtó keskeny csíkjainak ellentéte, továbbá a fal csíkjainak le-, ill. fölhajlítása a padlóra és a mennyezetre. A hatást még tovább erősíti a kék és az ezüstszínek kontrasztja, valamint a csíkok fényes-matt fe­lülete.

Kivitelezés

Tekintettel arra, hogy itt nagyon értékes tapétáról van szó, az alapot előzetesen teljesen be kellett ragasztani makulatúrapapír­ral. Ezután a két, eltérő színű, dombornyomott tapétából egyenlő szélességű csíkokat vágtak és azokat ütköztetve ragasztották fel. A mennyezetet strukturált profilos tapétával, a padlót velúrszőnyeggel borították. A fal csíkjai fogazat­ként a padlón és a mennyezeten is folytatód­nak. Az ajtót szórófülkében kétkomponensű akrilgyantával lakkozták, a csíkokat fóliázták, lefújták, majd színtelen lakkal bevonták.

Minták és színek

A tapéták mintázata, színe és struktúrája befolyásolja a helyiségről – annak magas­ságáról, szélességéről, hosszúságáról és hőmérsékletéről – kapott szubjektív érze­teinket.

A tapétával optikailag meg tudjuk változtatni a helyiség hangulatát és arányait:

• A nagy, erős színű – különösen vörös, na­rancs és barna – minták a helyiség kisebb­nek mutatják.
• A sötét mennyezet a helyiséget alacso­nyabbnak mutatja, a világos mennyezet viszont magasabbnak.
• A kis minták és a visszafogott színek na­gyobb távolságot és nyugalmat sugá­roznak.
• A függőleges csíkok a helyiséget optikai­lag magasabbnak, a vízszintes csíkok szé­lesebbnek mutatják.

Egy óvoda folyosója (esettanulmány)

Négy különböző tapé­tából eltérő szélességű csíkokat vágtak és azo­kat szabályos sorrendben, függőlegesen egy­más mellé ragasztották. A semleges szürke köz­benső tapéta mellé pasztell és telt színárnyala­tok kerültek. Az ajtón és a padlón a kék és a zöld kissé világosabb árnyalatát használták.

Kivitelezés. Az előre felragasztott makulatúra­papírra többféle, szitanyomott, kézzel vágott tapétacsíkot ragasztottak Az ajtót akrilgyanta lakkal vonták be. A padló burkolata linóleum.

A kontrasztot a téglalap szigorú formájá­val való játék hozza létre. A felragasztott fém­tapéta téglalap alakú, keskeny csíkjai a reliefe­ket függőlegesen álló sokszögekre tagolják. A szín megválasztásánál nemes hatású, a mo­dern színházhoz is illő hangulat létrehozása volt a cél. A háttérhez és a mennyezethez vilá­gosszürke árnyalatot választottak. Ezzel alkot ellentétet a reliefek sötétkék színe, amely a padlón is folytatódik. Ez a két szín mintegy „kapcsolódik” egymásba a falfelületen. A ne­mes karaktert még fokozzák a keskeny, arany­színű fémtapéta csíkok.

Egy színház előcsarnoka

• Az alapgondolat: a téglalapok váltakozásával kialakított min­tázat. A díszítés ajtótól jobbra és balra elhe­lyezett, domborműszerűen kiemelkedő tégla­lapokban folytatódik, és egyenként vagy egymásra csúsztatott, keskeny téglalapokkal végződik.
• Kivitelezés. A munka a fal és mennyezet tapa­szolásával és csiszolásával kezdődött, ezt követte a makulatúrapapír felragasztása és átcsiszolása, majd az alaptapéta felragasztása ütköztetett illesztéssel.

A domborműszerűen kiemelkedő felületek 8 mm vastag forgácslapból készültek, ezeket a falfelülethez hasonló előkezelés után szili­kon ragasztóval ragasztották fel és csavarok­kal is biztosították, erre kerültek aztán a meg­felelően méretre vágott, bordűrragasztóval rögzített fémtapéta csíkok.

Magyarországon a tetőtér beépítése engedély­köteles. Az építési engedélyhez megfelelő jo­gosultsággal rendelkező tervezővel tervdoku­mentációt kell készíttetni. A terveket az enge­délykérelemhez négy példányban szükséges csatolni. A tervdokumentációnak tartalmaznia kell a meglévő állapotot rögzítő és a tervezett beépítésről készült rajzokat, a műszaki leírást, az építésihulladék-tervlapot és az energetikai tervet.

Csatolni kell még a tervezői jogosultsá­got igazoló dokumentumot és a tervezői nyi­latkozatot, amellyel a tervező a tervek hatályos jogszabályoknak való megfelelését igazolja. Az eljáráshoz be kell szereznünk a tulajdoni lapot és a hozzá tartozó helyszínrajzot. A doku­mentumok nem lehetnek 60 napnál régebbiek.

Ha az ingatlannak más a haszonélvezője, mint a tulajdonosa, akkor a tulajdonosnak írásban kell hozzájárulnia a változtatásokhoz.

A közműszolgáltatókat akkor kell megkeresni, ha az építkezés olyan mértékű bővítéssel jár, ami az előírt határértéknél nagyobb mérték­ben növeli a víz-, gáz- vagy áramfogyasztást. Ha a kéményeken is lesz változtatás, vagy újabb kémény épül, akkor a kéményseprőkkel is felül kell vizsgáltatni a tervet. A tervek két példányából az egyiket – a kéményseprők által jóváhagyva – mellékelnünk kell az építési­engedély-kérelem benyújtásához. Az önkor­mányzatnak 60 napja van, hogy elbírálja a ké­relmet. A hivatal az iktatástól számított 8 napon belül kérhet hiánypótlást, ha valamelyik do­kumentum hiányzik vagy nem megfelelő.

Az önkormányzat által kibocsátott határozat ellen az építtető, a haszonélvező vagy a köz­vetlen szomszéd fellebbezhet. Lehetőség van arra is, hogy az építtető előre beszerezze a szom­szédok hozzájáruló nyilatkozatát. Ez esetben az érintetteknek szignálniuk kell a tervdoku­mentáció egy példányának valamennyi olda­lát. Ilyenkor az önkormányzat egyszerűsített határozatot hoz, amely ellen a korábban hozzá­járulok már nem fellebbezhetnek.

A jogerős építési engedély birtokában még ki kell tölteni egy építkezést bejelentő nyomtat­ványt, amelyen meg kell nevezni az építkezés felelős műszaki vezetőjét. A bejelentés után 8 nappal megkezdődhet az építkezés.

Az építési engedélyt minden esetben szerez­zük be, mert engedély nélküli építkezés esetén a beruházás költségének függvényében jelen­tős bírságot is kiszabhat az önkormányzat. A jogerős építési engedély két évig érvényes. Az építkezés megkezdését két éven belül be kell jelenteni vagy kérni kell az építési engedély meghosszabbítását. Az építkezés megkezdésé­től számított 5 éven belül használatbavételi engedélyt kell kérni.

Mikor kell a munkába szakembereket bevonnunk?

Egy épület közműellátása bonyolult és összetett dolog. A gáz-, víz-, villanyszerelést csak szakem­ber végezheti. A szigorú szabályozásnak pedig jó oka van, ha meggondoljuk, milyen következ­ményei lehetnek a szakszerűtlen munkának. Már az épület egyszerű elázása is jelentős károk­kal jár, de egy gázrobbanás vagy áramütés már emberéletet is követelhet.

Általánosságban kijelenthető, hogy a tetőtér beépítése szakértői irányítás vagy részvétel nélkül nem mehet problémamentesen. Hosszú­távon a feketemunka sem feltétlenül kifizetődő, mivel a szerződés nélkül dolgozó szomszéd vagy barát nem vonható felelősségre a később keletkező károkért, esetleg szakértelme sem feltétlenül megfelelő.

A valóban szakszerű tanács viszont mindig jól jön, mert segít már a tervezésnél kiküszöbölni jó néhány hibát. A szakmai kamarák és szövet­ségek is adhatnak eligazítást abban, hogy mely munkafolyamatokat lehet és érdemes házi­lagosan kivitelezni, és mely munkákat végeztes­sünk inkább szakemberrel. Néhány haladóbb gondolkodású cég hajlandó önerős kivitelezők­kel is együttműködni. Egy szakcég közreműkö­dése jól jöhet akkor is, ha speciális anyagokat akarunk beépíteni, amelyeknek már a beszer­zése is nehézkes, mert csak szakkereskedések­ben forgalmazzák őket.

A mozgásában gátolt (nyugvó), bezárt levegő jó hőszigetelő. A legtöbb építőanyag több­- kevesebb levegőt, ill. egyéb gázokat eleve rejt magában. Egyes gázok a levegőnél akár két­szer kedvezőbb hőszigetelő hatásúak, így ma már az is elképzelhető, hogy a nyugvó levegő­nél jobb hőszigetelési tulajdonságú terméke­ket építsünk be épületeinkbe. Ez a mennyiség a kő esetén csekély, de a fában már lényege­sen több, így sokkal jobb hőszigetelő is. Egy szigeteletlen kőfal csak úgy sugározza télen a hideget, sugárzással hőt von el és gyorsan átvezeti azt a külső térbe.

A korszerű hőszigetelő anyagok térfogatának jelentős hányadát a levegő (gázok) teszi ki, amelyet az adott anyag szerkezete mozgásában gátol, és így jól szigetel. Fontos az anyag szerke­zete, hiszen zártcellás sejtszerkezet esetén a jó hőszigetelő gázoknak nincs lehetőségük eltá­vozni, ill. a levegővel átjárt beépítési helyeknél nem tudnak nyugvóból mozgó állapotba váltani.

Zártcellás termékek: extrudált polisztirol és poli­uretán keményhabok. A legyakrabban használt szigetelőanyagok között a polisztirol és poliuretán keményhabok, az ásványgyapotok és a perlit említhető. Ezen hő- és hangszigetelő anyagok piaci részesedése jóval meghaladja a természe­tes szigetelőanyagokét.

A szigetelőanyagok között nagy a változatos­ság: különböző jellegű és méretű anyagok vannak forgalomban. A felhasználás célja (tető, csővezetékek szigetelése vagy a padló lépéshang elleni szigetelése stb.) nagyban meghatározza, hogy milyen anyagot kell alkal­maznunk.

1. Táblás szigetelőanyagok a legkülönbözőbb szélességben, hosszúságban és vastagság­ban, nagy választékban kaphatók. A járatos táblaméret 125 x 60 cm-es . A vastagság álta­lában 20 mm-től 10 mm-es méretugrásokkal növekszik. A felhasználás célja szerint többek között létezik homlokzat-, tető-, aljzat-, födém-és hangszigetelő lemez. Az alkalmazott anyag kiválasztásánál alaposan egyeztessünk a ke­reskedővel, mert a rossz anyagválasztás problé­mát okozhat a beépítésnél, és később épület­károkat is okozhat.

2. A polisztirol keményhab szigetelőlapok kap­hatók tompa és lépcsős ütközésű változatban is. Beszerezhetünk külön az adott formára habosított elemeket is (ilyen a redőnyszekrény-­szigetelés, a fürdőkádak és a zuhanytálcák szigetelőelemei és a padlószigetelés speciális fektetőlemeze). A formára habosított idomok előnye, hogy jó hőszigetelők, kis tömegük elle­nére erősek, könnyű velük bánni és gazdasá­gosak.

A nedvességfelvétel szempontjából is a zárt­cellás sejtszerkezetű anyagok a kedvezőek, hiszen nem vagy csak elenyésző mennyisé­gű nedvességet vesznek fel. Azon épület­részeken, ahol jelentős nedvességhatások érhetik a hőszigetelő anyagokat (lábazati- és pincefalak, alapok és egyéb mélyépítési műtár­gyak területe), csak nedvességnek ellenálló anyagok (extrudált polisztirol, formahabosított polisztirol, poliuretán) építhetők be hőszigete­lésként.

Kis vízfelvételű műanyag keményhab szigetelő­lemezek kaphatók szivárgóréteg készítésé­hez is. Az ilyen, ún. extrudált polisztirolhab le­mezek nyomószilárdsága és párafékező ké­pessége igen nagy.

3. A tekercselt formában kapható, hosszú hő­szigetelő paplanok elsősorban a szarufák és párnafák közeinek kitöltésére alkalmasak. A paplanok több különböző szélességi, hosszúsági és vastagsági méretben kaphatók.

4-5. Az alumíniumfóliára kasírozott hőszigetelő ásványgyapot paplanokat elsősorban tetőtér szigetelésére, a szarufák között alkalmazzák. A felületüket borító, nehezen szakadó alumíni­umfólia alkalmas arra, hogy a szigetelést kézi tűzőgéppel a fólia szélein a szarufákhoz rögzít­sük. Az alumíniumkasírozás előnye, hogy a szigetelést a szélek megfelelő csatlakoztatása esetén nem kell külön belső párafékező réteg­gel ellátni. Léteznek olyan termékek, amelyek már gyárilag kétoldali alufóliakasírozással ké­szülnek (pl. egyes poliuretán keményhabok).

A többrétegű (kéreggel ellátott) hő- és hang­szigetelő lemezek általában egy hőszigetelő (polisztirol vagy ásványgyapot) és egy kemény borítórétegből (gipszrost vagy fa építőlemez) állnak. Az ilyen többrétegű lemezeket élükön általában horonyeresztékes toldásokkal készí­tik, hogy könnyű és hézagmentes legyen a be­építésük. A toldásoknál előálló kisebb héza­gokat szerelés után glettelni kell.

Többrétegű hőszigetelés előnyei

A többrétegű hőszigetelő lemezek nagy előnye, hogy a toldási hézagok glettelése után rögtön festhe­tünk, tapétázhatunk vagy burkolhatunk rájuk. Ezen termékek a fedőrétegnek köszönhetően nagy szilárdságúak, nem éghetők és akusz­tikai szempontból is előnyösek. Nem véletlen, hogy ilyen termékekkel számtalan irodaház, be­vásárlóközpont, társasház parkolójának mennyezeti hőszigetelésénél találkozhatunk.

A zsákos kiszerelésű ásványgyapot szigetelést elsősorban üregek kitöltésére használjuk, azokon a helyeken, ahol a szigetelőlemezek és -paplanok beépítése nem lehetséges vagy gazdaságtalan. Az ömlesztett ásványgyapot jól alkalmazható a fürdőkádak alatti üregek, kisebb-nagyobb rések és fugák kitöltésére.