Tetőtér beépítés - 222. oldal

A tetőterekben általában nincs lépéshang elleni szigetelés, mivel régebben nem számol­tak a tetőterek későbbi beépítésével. Ebben a helyzetben lépéshang-szigetelő lapokkal és szárazaljzattal (pl. faforgácslapok) oldhatjuk meg legegyszerűbben a feladatot.

1. lépés

A lépéshangok körítőfalakra történő átterje­dését a falak tövében végigvezetett szigetelő­anyag-sávval előzhetjük meg.

Ezután lefektethetjük a lépéshang-szigetelő la­pokat. A műveletnél ügyeljünk arra, hogy ke­resztfugák ne keletkezzenek a toldásoknál. A szigetelőlapok lerakásánál az első sor végén valószínűleg vágni kell majd őket. A következő sort a megmaradó darabbal kezdve biztosít­hatjuk, hogy a lapok kötésben legyenek lefek­tetve. A lapokat jól egymáshoz szorítva burkol­juk be a teljes felületet. Ha a lépéshang-szige­telés mellett a hőszigetelés is szempont, akkor a lépéshang-szigetelésre további hőszigetelő réteget is elhelyezhetünk.

Az aljzat alá beépítendő lépésálló szigetelések a terhelés hatására kevésbé nyomódnak össze, mint a normál hőszigetelések.

2. lépés

A faforgácslapból (általában 22 mm vastag táblák) készült szárazaljzatok szakszerű lera­kásánál a következő dolgokra kell odafigyelni:

• A lapokat a szigetelés lerakásánál leírt mó­don, a keresztfugák kerülésével kell fektetni.
• A lapok megfelelően erősen kapcsolódnak egymáshoz, ha az eresztékeket a hornyok­ba beragasztjuk. Ahhoz, hogy a lépéshan­gok átjutását valóban gátoljuk, nem szabad a lapokat az eredeti padozathoz hozzácsa­varozni.
• A lapok közötti fugákat a gyártó által aján­lott tömítőanyaggal gletteljük ki.
• Vizes helyiségek burkolására nem használ­hatunk egyszerű faforgácslapokat. Az anya­gok beszerzésekor ügyeljünk arra, hogy ezekbe a helyiségekbe megfelelően vízálló szárazaljzatot és ragasztót válasszunk.

A régebbi épületek tetőterének beépítésekor gyakorlatilag mindig fel kell újítani az aljzatot. Ha a födém kellően teherbíró és elegendő a hely arra, hogy a járószintet kissé megemeljük, akkor alkalmazhatunk ömlesztett szigetelésbe fektetett gipszrost szárazaljzatot is.

Az ömlesztett szigetelések 1-6 mm-es szem­csékből (duzzasztott agyagkavics, perlit stb.) állnak. Az anyag zsákos kiszerelésben kap­ható, amely a kis térfogattömeg miatt könnyen feljuttatható a tetőtérbe. Ügyelni kell arra, hogy az ömlesztett szigetelés beépítéskor teljesen száraz legyen, tehát előzőleg megfelelően szá­raz helyen kell tárolni.

A felhasznált szigetelőanyag legyen kellően terhelhető, szagtalan és egészségügyi szem­pontból kifogástalan, valamint legyen kicsi a hővezetési képessége. Sokszor előfordul, hogy bár a régi födém kel­lően teherbíró, mégis meglehetősen nagy a le­hajlása. Az ömlesztett szigetelés előnye, hogy vele a födém kisebb vagy akár nagyobb egyenetlenségeit is orvosolhatjuk. Az ömlesz­tett hőszigetelésben megfelelően szigetelt csöveket és vezetékeket is vezethetünk.

Lépéshang elleni szigeteléssel együtt alkal­mazva nagyon kedvező hangtechnikai hatást érhetünk el az ömlesztett szigetelőanyagokkal. A gipszrost aljzatot úsztatottan helyezzük el az ömlesztett szigetelésen. Az elemeket egymáshoz ragasztva és csavarozva nagy, egybefüg­gő aljzat jön létre, amelyre bármilyen burkolóanyagot fektethetünk. Kellően sík fapadozatokra természetesen öm­lesztett szigetelés nélkül is fektethetünk gipsz­rost aljzatot.

1. lépés

A falak mentén polisztirolhab szigetelőcsí­kokkal akadályozhatjuk meg a lépéshangok átterjedését. A táblákat kötésben fektetjük, úgy hogy a sorokat az előző sorba rakott szigetelés leeső darabjával kezdjük.

2. lépés

Ragasztáskor, a ragasztó felhordása után mi­hamarabb illesszük össze a darabokat. Mindig jól szorítsuk össze a fugákat.

A következő sort az előző sor végén leeső da­rabbal kezdve elkerülhetjük, hogy keresztfu­gák keletkezzenek és a leeső hulladék is mini­málisra csökken. A legutolsó sor tábláit általá­ban hosszában is vágni kell. Amikor elkészül­tünk a fektetéssel, csavarral is rögzítsük egymáshoz az egyes táblákat, majd gletteljük ki a fugákat.

3. lépés

Ha egészen vékony réteg ömlesztett szige­telésre fektetjük a gipszrost táblákat, akkor ügyeljünk arra, hogy a régi faaljzatból ne áll­janak ki szögek vagy csavarok. Az esetlegesen kiálló csomókat le kell gyalulni.

4. lépés

Betonfödémek esetén az ömlesztett szigete­lés alá párazáró fóliát is be kell építenünk. A célra használjunk legalább 0,2 mm vastag PE-fóliát. A toldást legalább 30 cm-es átfedéssel végezzük. A falak mentén olyan magasságban vágjuk le a fóliát, hogy az biztossággal a majdani burko­lat fölé érjen. A burkolat elkészülte után, késsel vághatjuk le a fölösleges részeket. Ha fapadozatra kerül az ömlesztett szigetelés, és a deszkák között nagy rések vannak, akkor páraáteresztő kartoncsíkokkal ragasszuk le azokat, hogy a szigetelés szemcséi ne pereg­hessenek le.

Az ömlesztett szigetelést vízmértékkel ellátott lehúzóléccel vagy deszkával és vízmérték használata mellett egyengethetjük el. Nagyobb helyiségeknél jelöljük fel a falra az 1 m-es szin­tet, majd ehhez képest mérjük vissza a szige­telés tervezett magasságát legalább 2 m-en­ként, és a jeleket kössük össze.

A falon futó vonalhoz igazodva tudjuk majd ki­alakítani a szigetelés felső síkját. Miután kiszórtuk és durván elegyengettük a szigetelést a felületen, tömörítenünk kell a réteget. Erre nem feltétlenül van szükség, ha csupán vékony rétegről van szó. A tömörítést egy faforgácslap-darabbal és gumikalapáccsal végezhetjük. Ezután lehúzóléccel síkra igazít­juk a felületet. A lehúzásnál használhatunk a szigetelőanyagba ágyazott, szintezett vezető­léceket is, amelyeket, ha bent maradnak, úgy helyezzünk el, hogy ne képezzenek hanghidat, azaz ne érjenek a régi aljzathoz és a falakhoz. Amennyiben ez nem lehetséges, a léceket le­húzás után távolítsuk el, és helyüket töltsük ki szigetelőanyaggal.

5. lépés

A gipszrost lapokat az 1 és 2 képnél leírtak szerint helyezzük el. A táblákat csavarral is egymáshoz kell erő­síteni, de ügyelnünk kell arra, hogy nem csava­rozhatjuk hozzá őket a régi aljzathoz.

6. lépés

Végső munkafázisként ki kell glettelnünk a fugákat és csavarhelyeket. A munkához hasz­náljunk a szárazaljzat gyártója által ajánlott glettanyagot. A glettelés száradása közben ne menjünk a felületre. Miután megkötött a glet­telés, durván csiszoljuk át, portalanítsuk, majd kezdhetjük a burkolást.

Fektetési technikák

A szőnyegpadlókat kétféleképpen fektethetjük:

• csak a széleken ragasztjuk kétoldalas sző­nyegragasztó-szalaggal;
• a teljes felületen leragasztjuk ragasztófátyol­lal vagy kent ragasztóval.

1. lépés

Az aljzat legyen sima, egyenletes, repedés­mentes és tiszta. A repedéseket, fészkeket elő­zetesen ki kell glettelni. A nagyfelületű egyenet­lenségeket önterülő aljzatkiegyenlítővel javít­hatjuk, alkalmazásakor feltétlenül be kell tarta­ni az előírt száradási időt. Ha hajópadlóra aka­runk szőnyegpadlót fektetni, akkor úgy kell elő­készítenünk az aljzatot, mint a csempézéshez. Mindkét fektetési módnál először kiterítjük a szőnyeget a helyiségben.

A padló­szőnyegeknek általában van egy ún. fektetési irányuk, mivel mintázatuk máshogy mutathat különböző irányokból nézve. A fektetési irányt nyilakkal szokták jelezni a szőnyegek fonákján. A szőnyegsávokat a ragasztás előtt fektessük a helyiség fő irányába majdani helyükön, és kb. 10 cm-es ráhagyással vágjuk méretre.

Szőnyegpadló rögzítése kétoldalas ragasztószalaggal

2. lépés

Ha kétoldalas ragasztószalaggal kívánjuk lerakni a szőnyegpadlót, akkor a helyreigazítás után vissza kell hajtanunk a széleket, hogy a fal mentén le lehessen ragasztani a szalagot. Na­gyobb helyiségek esetén a helyiségben ke­resztirányban, is érdemes egy-egy ragasztó-sávot elhelyezni.

3-4. lépés

Ha leragasztottuk a széleken a kétoldalas ragasztószalagot, lehúzhatjuk róla a tapadás­gátló papírt. Ezután egy széles műanyagda­rabbal alaposan simítsuk rá a szőnyeget a ra­gasztó felületére. A leragasztás után már pon­tosan méretre vághatjuk a széleket.

5-6. lépés

A toldásoknál, a két réteg átvágása után kissé hajlítsuk vissza mindkét szőnyegdarabot, majd alaposan ragasszuk le őket az előbb leírt módon, nehogy felváljanak. Az ajtóknál kü­szöbsínnel rögzíthetjük a szőnyegpadló szélét, hogy biztosan ne váljon fel, és rojtozódjon ki.

Fektetés ragasztófátyollal és folyékony ragasztóval

A ragasztófátylas vagy -hálós fektetés lehetővé teszi, hogy kényes felületeken is újrafelszedhe­tő módon rögzítsünk szőnyegpadlót. A ragasz­tóanyag széles sávjait előbb szorosan illesztve leragasztjuk a teljes padozatra, majd széles műanyagsimítóval gyűrődésmentesen rásimít­juk. Ezután elhelyezzük a helyiségben a szőnyegsávokat és nagyjából méretre vágjuk.

A helyükre igazított szőnyegdarabokat fél felületükig összegörgetjük vagy visszahajtjuk, a felszabaduló felületen lehúzzuk a ragasztóról a védőfóliát, majd visszagörgetjük a szőnyeget úgy, hogy ne szoruljon alá levegő. Jól simítsuk bele a szőnyeget a ragasztóba, majd végezzük el a műveletet a másik felén is. A szélek alapos lesimítása után a széleket pontosan levág­hatjuk.

Folyékony ragasztó használatakor az elrendez­getett szőnyegsávokat az előzőhöz hasonlóan egyenként félig visszahajlítjuk, majd a szabad­dá váló felületre fogas spatulával vagy henger­rel felhordjuk a ragasztót. A felhordás után va­lamennyit szellőznie kell a ragasztónak, majd az előzőekben leírt módon visszagörgethetjük és lesimíthatjuk a szőnyeget. A szomszédos szőnyegsávok elhelyezésénél ügyeljünk a pon­tos illeszkedésre. Végezetül vágjuk le a széle­ket és helyezzük el a szegélylécet.

A készparkettákat könnyű akár meglévő bur­kolaton, akár megfelelően előkészített aljzaton elhelyezni. A fektetés aljzata lehet úsztatott be­tonaljzat, forgácslap, szőnyegpadló vagy PVC padló is. Az aljzatra elsőként egy vékony köztes réteg kerül, amely készülhet filcből, pa­rafából, kartonpapírból és műanyaghabból is. Ez a réteg lépéshang-szigetelésként és teher­elosztó rétegként is funkcionál. A készparket­tát erre a rétegre fektetjük anélkül, hogy az aljzathoz rögzítenénk.

1-2. lépés

A parkettapanel hornyát ragasztózzuk be, egy fadarabon át kalapáccsal ütögessük a helyére (illesszük a szomszédos panelhez), majd a kinyomódott ragasztóanyagot töröljük le nedves ronggyal.

3. lépés

A négyzetes elemekkel kezdjük úgy a munkát, hogy két szomszédos fal mentén egy-egy sort végigfektetünk. A falak tövében tartsunk kb. 15 mm távolságot, amit faékekkel rögzítsünk is.

4. lépés

Ezután ne egy teljes második sort rakjunk le, hanem piramis alakban haladjunk. A szélső elemek méretre vágása egyszerű feladat, de ügyeljünk a faltól mért 15 mm-es távolság meg­tartására.

5. lépés

A ragasztó megkötése után távolítsuk el az ékeket és rögzítsük a szegélyléceket. A sze­gélylécek beszabásához használjunk gérládát vagy gérvágó fűrészt, hogy pontos legyen a szögbe vágás. Az ajtónál kisebb tágulási héza­got hagyjunk, de az legyen nagyon pontos, mert azt nem fedjük szegélyléccel. A rést szín­ben illő, tartósan rugalmas kittel tömíthetjük. A célra alkalmas anyag a sokféle színben kap­ható szilikon tömítőpaszta. A szegélyléceket ne a parkettához, hanem a falhoz rögzítsük. A rög­zítést végezhetjük szegeléssel, tiplis csavarozással, ragasztással és bizonyos szegélypro­filokhoz kapható falra csavarozható rögzítőelem­mel is, amelyre aztán rápattintható a szegélyléc.

Ha padlófűtésen szeretnénk készparketta burkolatot készíteni, kérjük szakember segít­ségét a parketta kiválasztásához, és akkor a következőket tartsuk szem előtt.

Íme:

• betonaljzatra ragaszthatjuk és úsztatva is fektethetjük a készparkettát. Minden eset­ben tartsuk be a gyártó útmutatásait;
• padlófűtésnél a parketta és a beton közé ne tegyünk fóliát vagy szigetelőfilcet;
• az előremenő fűtési hőmérséklet ne legyen 50 °C-nál nagyobb;
• a csőkígyó közei max. 15 cm-esek legye­nek, hogy a parkettát egyenletesen melegít­se, és ne keletkezhessenek repedések a tá­gulási különbségek miatt; a helyiség relatív páratartalmát ne engedjük 50 % alá csökkenni;
• fontos, hogy a felhasznált parketta megfele­lően száraz legyen (max. 7-8 %-os ned­vességtartalom), hogy később ne száradjon össze.

Ha a tetőtér beépítésekor meg akarjuk növelni a tetőtér hasznos alapterületét, akkor az ablako­kat érdemes a tetőfelépítményben (az ún. kutya­ólban) elhelyeznünk. Ezzel sokat javíthatunk a tetőtér használhatóságán. Az ilyen munka mindig engedélyköteles és a tetőszerkezet meg­bontásával, átalakításával jár.

Léteznek különleges, előre gyártott felépítmé­nyek, amelyek anyaga általában üvegszál erő­sítésű műanyag. Ezek az egy darabból álló, szendvicsszerkezetű elemek nagyjából 110 cm magasak és 1,5 – 2 m szélesek. A felépítmény kiválasztásánál a tető hajlásszögére kell első­sorban figyelnünk.

A kisebb előre gyártott tetőfelépítményeket kézben is felvihetjük a tetőtérbe. Ha alacso­nyabb házról van szó, akkor létrával megve­zetve kötélen húzhatjuk fel. Többszintes ház és nagyobb elem esetén meg kell győződnünk róla, hogy azokat egyáltalán fel lehet-e juttatni a lépcsőházon keresztül.

1. lépés

A beépítési magasságot úgy válasszuk meg, hogy kényelmesen elférjünk a felépítmény alatt. Miután a héjalást megfelelően eltávolítot­tuk, gerendákból alul és felül elkészítjük a ki­eső szarufa/szarufák kiváltását. Az oldalsó fel­fekvéshez a szarufákhoz rögzítve vagy azokkal párhuzamosan a kiváltások közé rögzítve to­vábbi gerendákat építünk be. Ügyeljünk arra, hogy minden szükséges helyre kerüljön hő­szigetelés.

2. lépés

A nagyméretű tetőfelépítményt felülről, daru­val emelhetjük csak be. Az elemet pontosan irányítsuk a helyére és szükség esetén ékeljük alá, hogy megfelelően álljon.

3. lépés

Az elem rögzítőfüleit csavarokkal erősíthet­jük a kiváltógerendákhoz és szarufákhoz.

4. lépés

Ezután helyezzük el a felépítményre a vízel­vezető bádogozást. A bádogozásnak a csere­pek síkja alá kell kerülnie, így itt ki kell vágnunk a cserépléceket. A léceket alulról egy másik cserépléc felerősítésével válthatjuk ki.

Tetőfelépítmény építésének lépései

5. lépés

Végezetül visszakerülhet a tetőhéjalás, amely­hez lemezkalapáccsal hozzáalakítjuk a tetőfel­építmény „bádogszoknyáját”, hogy a víz sehol se tudjon behatolni a szerkezetbe. Ezután visszaakaszthatjuk az ablakszárnyakat.

6. lépés

Így nézhet majd ki a tetőfelépítmény belül­ről. A tér jelentősen megnő, és egészen az ablakig bejárható a ferde tetősík alatti rész. A felépítmény belső burkolása már ízlés dolga. Ügyeljünk arra, hogy a külső határolófelületi részek mindig kellően szigeteltek legyenek és a tetőfelépítmény ne váljon egy nagy hőhíddá.

A tetőtéri ablakok minden típusú tetőfedő anyaghoz beépíthetők, a különböző tetőfedő anyagokhoz különböző kialakítású burkoló­kereteket kell alkalmazni. A burkolókeret bizto­sítja a vízzárást a tetőfedő anyag és a tetőtéri ablak között, így mindenképpen szükséges a beépítéshez.

A magyarországi kínálat egyre szélesebb, a tető­téri ablak kiválasztásánál néhány alapvető szempontot érdemes figyelembe venni. Elsősorban azt kell eldönteni, hogy faszerkezetű vagy műanyag ablakot szeretnénk. A tetőtér jel­legéből adódóan általában a faszerkezet job­ban illeszkedik a környezetbe. A leggyakoribb ok a műanyag ablak választására az épület normál nyílászáróihoz való alkalmazkodás. Amennyiben a tetőtérben csak tetősíkablak van, a különbözőség esztétikailag nem zavaró, kívülről pedig a tetőtéri ablaknak csak a bur­kolókerete látszik, ami független a szerkezettől.

Sokkal lényegesebb szempont a helyiség jel­lege

A nagy belső páratartalmú helyiségekbe (fürdőszoba, mosókonyha stb.) érdemes a ned­vességnek fokozottan ellenálló műanyag be­vonatú vagy műanyag szerkezetű típust válasz­tani.

Bizonyos szerkezeti elemeknél nem érdemes kompromisszumokat kötni, ilyen a vasalat, a faszerkezet, a záródás módja. A korszerű vasalat megengedi, hogy az ablakszárnyat 180°-ban átfordítsuk és a külső üvegfelületet könnyen megtisztíthassuk. Faszerkezetnél a for­matartást a rétegragasztott eljárással készült elemek garantálják. Tökéletes záródást az ún. falcos záródás ad.

A legtöbb tetőtéri ablak üvegezésének hőátbocsátási tényezője 0,4 – 0,8 W/m² – K, az ennél nagyobb értékkel rendelkező típusok hőszige­telése ma már gyengének számít. A vásárlásnál sokszor nem hívják fel a vevő figyelmét a felületkezelésre, vannak olyan ablaktípusok, amelyeket beépítés után felület­kezelni kell. Tökéletes megoldást a gyárilag felületkezelt ablakok jelentenek (vákuumos gombaölő, kétszeres lakkréteg).

A tetősíkablakok fokozottan ki vannak téve az időjárás hatásainak. Változó klímánk miatt egyre gyakoribb jelenség a tetőtéri ablakokat próbá­ra tevő jégeső. Bizonyos típusokba edzett külső üveget szerelnek a gyártók a felhasználók biz­tonsága érdekében. Az edzett üveg speciális eljárással készül, aminek eredményeként az üveg fokozottan ellenáll a mechanikai hatá­soknak.

A tetőtéri ablakok típusai:

• billenő tetőtéri ablak;
• megemelt forgástengelypontú tetőtéri ablak;
• billenő-felnyíló tetőtéri ablak;
• megemelt forgástengelypontú ablak alsó bevilágítóval;
• oldalra nyíló tetőtéri ablak;
• térdfal ablak;
• panoráma vagy vészkijárati ablak;
• különleges tetőtéri ablakok: tetőerkély-ablak, tetőterasz-kijárat, hő- és füstelvezető ablak, háromszög ill. félkörív fix felülvilágító ablakok, íves tetőtéri ablak.

Automata szellőztetőrendszer tetőtéri ablakokba

Manapság a nyílászárók a gyártási technoló­gia fejlődésével egyre tökéletesebben zárnak, legyen szó akár fa, akár műanyag változatról.

A Fakro figyelemreméltó újdonsága a tokszer­kezetbe épített automata szellőztető. A V40P-es elnevezésű rendszer mérettől függően akár 40 m³/h kapacitásra is képes. A beépített auto­matika a külső levegőnyomás változásának megfelelően szabályozza a szellőztető kereszt­metszetét. Ennek köszönhetően a beáramló levegő mennyisége állandó, független az idő­járási körülményektől.

A tetősíkablak beépítésének lépései

1. Távolítsuk el a cserepezést a tető megfelelő részéről. A tetőablak majdani helyén vágjuk ki a cserépléceket. A tetőablak alsó és felső élé­nél rögzítsünk a szarufák közé egy erősebb zár­lécet (stafnifát). Ha keskeny a tetőablak, akkor szükséges lehet oldalt, a szarufákkal párhuza­mosan is zárlécet beépíteni, amelyhez oldalt rögzíthetjük az ablakot. Ezután helyezzük el a hőszigetelést az ablak körül.
2. Az ablak tetőtérbe juttatásához nem árt, ha van segítségünk. Az ablakot behelyezésnél lecsúszás ellen rögzítsük kötéllel, majd az ablakot ültessük rá a szarufákra, ill. zárlécekre, és állítsuk be pontosan.
3. Ezután a gyári rögzítőelemeket mind a négy oldalon csavarozzuk a tartószerkezethez.
4. A rögzítés után következhet a beépítési szetthez tartozó bádogozás és szigetelőgal­lérok felerősítése. Szánjunk időt a gondos munkára, nehogy később beázzon az új ablak.

Fenti lépések képekben:

Vásárlásnál ügyeljünk arra, hogy az ablak bádogozásán a vízlevezető korcokon kívül legyenek műanyaghab profilok is, amelyek a cserepezés aljához simulnak majd, és meg­akadályozzák a rovarok bejutását.

1. lépés

Először a szigetelést és burkolatot tartó szerkezetet kell teljesen elkészíteni. Ha térd­falat szeretnénk, akkor a függőleges oszlopok anyagául válasszunk nagyobb szelvénymére­tet. Mérjük le a kívánt helyen a padozat és a szarufák távolságát, majd vágjuk méretre a kis oszlopokat. Az oszlopok alját a padozathoz vagy az azon végigfutó szelemenhez, a tetejét a szarufákhoz csavarozhatjuk. Ezután mérjük meg a szarufák közét, és kifek­tetve vágjuk méretre a szigetelést.

2. lépés

A szigetelőpaplan rögzítését a mennyezetnél kezdjük. Tűzzük fel a fóliát mindkét oldalon néhány kapoccsal, majd haladjunk a ferde síkon lefelé. A szomszédos szigetelősávok fóliáinak átlapolását ragasszuk le a hozzá tartozó alumíniumfólia-ragasztószalaggal.

3. lépés

A szigetelt felületen készítsünk keresztirányú lécezést. A legalább 30 x 50 mm keresztmet­szetű léceket a szarufákhoz és a lábazati fal oszlopaihoz csavarozhatjuk. A lécezés kiosz­tását igazítsuk a fél táblamérethez. A csavarozáshoz 4 mm átmérőjű süllyesztett fejű facsa­varokat használjunk. A lécezésre ezután fel­kerülhet a táblás burkolat.

Gipszkarton lapokkal gyorsan megy a bur­kolás

A lemezeket vonalzó mentén tapéta­vágó késsel méretre vághatjuk. A jelöléshez illesztett vonalzó mentén átvágjuk az egyik oldal kartonpapírját, majd a bevágás alá lécet helyezve a gipszréteg ezen vonal mentén törik. A lógó darabot visszahajtva a késsel átvág­hatjuk a másik kartonréteget úgy, mint a boríté­kot a levélnyitó késsel. Miután elkészültünk a burkolással, minden illesz­tést és csavarhelyet alaposan gletteljünk ki.

A hőszigetelési igények fokozódásával egyre kedvezőbb hőszigetelő képességű termékek kerültek át az iparból (hűtéstechnika) az építő­iparba. A poliuretán (PIR) is ezt az utat járta be. A poliuretán zártcellás szerkezetű keményhab, amelynek testsűrűsége 30 – 33 kg/m³. Habosí­tásához semleges gázokat használnak (FCKW-mentes technológia), amely nem károsítja az ózonréteget. A poliuretánt az élet számos területén használják kedvező tulajdonságai miatt (hűtőszekrények hőszigetelése, autók kormánya és ülése, sportcipők talpa, térd- és könyökvédők stb.).

A felsorolt termékekre is igaz, hogy semmilyen káros hatással nincse­nek az emberi környezetre, hiszen egy bioló­giailag és fiziológiailag semleges anyagról van szó, amelynek érintése nem okoz irritációt. A PIR keményhab a hagyományos hőszige­telő anyagoknál akár 40 %-kal kedvezőbb hőszigetelési értékű, sőt még a nyugvó levegő­nél is jobban szigetei. Hővezetési tényezője 0,023 W/m * K.

A poliuretán lapokat többek között alufólia kasírozással (társított réteg) látják el, amely az egyébként is kiemelkedő hőszigetelő képes­séget tovább javítja. A táblák élei lépcsős vagy nútféderes (csaphornyos) kialakítással készül­nek, így az elemek kapcsolódásánál sem kell hőhidak kialakításával számolnunk. A hőhidaknál nem csak nagy mennyiségű hő távozik, de itt a nedvesség lecsapódásával, penészesedéssel, vagyis épületkárok kialakulásával is számolnunk kell. A poliuretán zártcellás sejt­szerkezete megakadályozza a nedvesség be­jutását a táblákba, a fenti élkialakítások pedig hőhídmentes beépítést tesznek lehetővé.

A PIR-lapok kimagasló szilárdsági jellemzőjük­nek köszönhetően a pincétől a padlásig szinte mindenhol alkalmazhatók hőszigetelésre. Padlóknál, födémeknél vékony rétegben fektet­hető, könnyen lerakható és „szabható”, vala­mint terhelhető (járható) megoldást kínálnak a poliuretán táblák. Nem kell lécvázat, pallókat beépíteni, mert merev, kemény anyagról van szó. Az alufóliakasírozás különösen padlófűtéses épületeknél előnyös, mert az épület bel­sejébe, a lakótér felé tereli a meleget.

Lapos tetőknél alkalmazva a termékeket stabil, összenyomódás-mentes, gyors, a nedvességnek ellenálló, évtizedeken át kiváló hőszigetelés érhető el. A kasírozásnak köszönhetően elválasztóréteget nem kell alkalmazni. Egy réteg­ben építhető be. A nagyméretű tábláknak (2,5 171 * 1,25 m) köszönhetően gyorsan szerelhető.

Magas tetőknél akár a hagyományos módon a szarufák (fa tartószerkezet) közé is beszab­hatok a lapok, de léteznek többrétegű, spe­ciális kasírozású elemek, amelyek az imént ismertetett kiváló tulajdonságoknak köszön­hetően lehetővé teszik a szarufák feletti elhe­lyezést is, amely vékony rétegben is optimális hőszigetelés ad.

A szarufák feletti poliuretán táblás hőszigetelésnél a látszó faszerkezetek évtizedeken át tartó, természetes, egyedi látványa a hőhídmentes, kimagasló műszaki és hőszigetelési tulajdonságokkal társul. A hő­szigetelő táblákat a szarufákra fektetett desz­kázatra, ill. akár közvetlenül a szarufákra is fek­tethetjük. A hőszigetelő elemek megszakítás nélküli, összefüggő szigetelősávot hoznak létre, amely hőburokként veszi körül a tetőt.

Az elemek többrétegű kasírozással készülnek (pl. alufólia vagy páraáteresztő üvegfátyol réteg), így mindig a tető egyedi adottságaihoz leginkább megfelelő elem választható a kíná­latból. Minden magas tetőhöz használatos táblát ellátnak fóliaborítással, amellyel az a felső alátétfólia szerepét is betölti. A fóliák átlapolásai, ill. az azok mentén lévő öntapadó csíkok garantálják a biztos vízelvezetést.

A táblák rögzítéséhez speciális csavarokat használunk, amelyek a táblák felső oldalára helyezett ellenlécen áthatolva a szarufába fúródva akadályozzák meg az elemek elmoz­dulását. A poliuretán (PIR) tábláknak kimagasló az élettartama, így évtizedekre megold­hatjuk vele a tető hőszigetelését. A PIR táblák családi házak építéséhez és fel­újításához egyaránt használhatók, de csarno­kok, ipari létesítmények egyszerű, gyors és meg­felelő hővédelmű hőszigetelése is megvaló­sítható velük.

A különböző formátumú pórusbeton elemek­ből a kívánalmaknak megfelelő, a helység méreteihez pontosan illeszkedő falazat készül­het. A pórusbeton nagyon pontosan illeszthető és könnyen megmunkálható anyag.

Az építőanyag-gyártók pórusbetonból minden­féle elemet készítenek, és a megmunkálás speciális eszközeit is könnyen beszerezhetjük. A pórusbeton elemválasztékában található vá­laszfallap, pincefalazó-blokk, falazóblokk, áthi­daló, födémpalló, ragasztóhabarcs, szigetelő­habarcs, készvakolat, vakolatvezető sín és szá­mos más termék.

Előkészületek

A rendelkezésre álló tér felosztásához először készítsünk pontos alaprajzot. Az alaprajz és a belmagasságok alapján számítsuk ki, hány négyzetméter falazat készül majd. A falazóelemek vásárlásánál vegyük azt is figyelembe, hogy a ferde részek kialakításánál olyan hul­ladék is keletkezik, amelyet már nem lehet beépíteni.

Mindig inkább egy kicsit több falazó-anyagot vásároljunk, nehogy kevés legyen a mennyiség. Sok építőanyag-kereskedés vissza is veszi a sértetlen csomagolású, meg­maradt anyagot. Számoljuk össze a nyílások­hoz szükséges áthidalóelemeket is. Rajzoljuk fel a falak helyét a padozatra és a tetőnél ellenőrizzük a pontos hajlásszöget.

LÉPÉSEK:

1. lépés

Keverjük be a ragasztóhabarcsot és habarcs­terítő kanállal hordjuk fel vékony rétegben. A falazólapokat vízmérték és gumikalapács hasz­nálatával mindig pontosan illesszük a he­lyükre. A falsarkok között feszítsünk ki kitűző-zsinórt, amely mentén elemről elemre építsük fel a falat. Ragasztóhabarcsot mind az álló, mind a fekvő helyzetű fugáknál használjunk.

2. lépés

Ügyeljünk arra, hogy az egymás feletti sorok állófugái legalább 10 cm-es eltolásban helyez­kedjenek el. Bizonyos magasság felett ajánla­tos valamilyen emelvényről dolgozni. Az ajtók feletti áthidalóelemet ugyanúgy kell beépíteni, mint a válaszfallapokat, de mindkét oldalon megfelelő felfekvést kell hagyni. Vakolatnak speciális, pórusbetonhoz alkalmas vékony­vakolatot használjunk.

Ha nem akarunk falazni, készíthetünk könnyű­szerkezetes falat is. A válaszfalak ezen típusa ugyan nem olyan masszív, de a célnak meg­felel.

Számoljuk ki a bordázat, a gipszrostlapok, a deszkázat és a rögzítőanyagok szükséges mennyiségét. Legyünk kicsit nagyvonalúbbak a számításnál, nehogy munka közben fogyjunk ki az anyagból. Az oszlopok/gerendák (lehet­nek zárléc vagy palló méretűek is) vásárlása­kor ügyeljünk arra, hogy egyenes darabokat válasszunk.

1. lépés

Vágjuk méretre a lábazatnál végigfutó geren­dát, a küszöbfát úgy, hogy pontosan illeszked­jen a rendelkezésre álló helyre. Fúrjunk a hasz­nálni kívánt beütőtipli méretének megfelelő lyukakat a gerenda két végénél, nagyjából 80 cm-es kiosztásban. Vágjunk le egy csíkot a hőszigetelésből, amely olyan hosszú, mint a lábazati gerenda és olyan széles, mint a ter­vezett falvastagság. Fektessük a fal majdani helyére a levágott szigeteléscsíkot, helyezzük rá a küszöbfát, igazítsuk pontosan a helyére, és megfelelő fúróval, a küszöbfa furatain át fúr­juk ki a padozatban a tiplik helyét.

Miután kifúrtuk és megtisztítottuk a furatot, beütőtiplikkel rögzítsük a küszöbfát a helyére. Ezután következhet a mennyezet alatt végig­futó gerenda. Vágjuk méretre a gerendát. Függőón mellett jelöljük át a küszöbfa pontos helyét a zárófödémre. Szegeljünk vagy ragasszunk fel a mennyezetre az előzőhöz hasonló szigeteléscsíkot, és két farúddal ideiglenesen szorítsuk fel a mennyezet alatt futó gerendát a majdani helyére. A küszöbfa rögzítéséhez hasonlóan fúrjunk meg­felelő lyukakat, és rögzítsük a felső gerendát is.

2. lépés

Vágjuk méretre a két szélső függőleges bor­dát úgy, hogy kissé befeszüljenek a gerendák közé. A szigetelőcsík elhelyezése után, a ge­rendákkal azonos síkban rögzítsük a bordákat a falhoz. A gerendákból és oldalsó bordákból létrejövő keret a szigetelésből készült alátétek­nek köszönhetően rugalmasan csatlakozik a többi épületszerkezethez, ami jól gátolja a testhangok terjedését.

3. lépés

Jelöljük ki a küszöbfán a függőleges bordák helyét. Hagyjunk egyenletes közöket, lehetőleg a rendelkezésre álló hőszigetelés 2 cm-rel csök­kentett szélességi méretének megfelelően. Mérjük le egyenként a bordák magasságát, és vágjuk úgy méretre őket, hogy kissé befeszül­jenek az alsó és felső gerenda közé. A szabad belmagasság mérésénél a szakemberek azt a hasznos kis trükköt alkalmazzák, hogy egy pontosan 150 vagy 200 cm hosszúságúra vá­gott lécet állítanak fel a mérendő helyen, és annak tetejétől mérik le a fennmaradó távol­ságot. A méretre vágás után vízmérték használatával igazítsuk a bordákat végleges helyükre.

4. lépés

A bordákat mindkét oldalról ferdén a geren­dákba vert szögekkel rögzíthetjük. Ügyeljünk arra, hogy a szögelés alatt ne mozduljon el a borda. Az elcsúszást a lábazatnál megakadá­lyozhatjuk úgy, hogy a lábunkat a másik olda­lon a gerenda mögé helyezzük, a mennye­zetnél pedig úgy, hogy egy nehezebb fejű kalapáccsal ellentartunk.

Amennyiben a könnyűszerkezetes falra később polcot szeretnénk rögzíteni, mindenképpen előre tervezzük meg annak pontos helyét, hogy a falban megfelelő teherbírású vízszintes geren­dákat helyezhessünk el a kívánt magasságba.

Ha elkészültünk a fal vázával, rögzíthetjük a gipszrost lapokat. Ezek mérete változatos: az egyik jól kezelhető táblaméret 1 x 1,5 m nagysá­gú, de válasszunk olyan formátumot, ami job­ban illeszkedik a fal méretéhez. Érdemes a lapok méretét, a hőszigetelés szélességét és a bor­dák kiosztását egymáshoz hangolni, de gon­doljunk arra is, hogy fel tudjuk vinni a táblákat a tetőtérbe. A lapok függőleges toldásának mindig borda felett kell készülnie, ez garantál­ja az erős toldást és a fal stabilitását.

A gipszrost lapokat úgy vágjuk, hogy egy léc mellett mélyen megkarcoljuk, majd egy egye­nes élre felfektetve eltörjük a karcolt vonalnál.

A lapok rögzítését végezhetjük szegeléssel (lehet csavarozni is, de nem érdemes). A lapok között hagyjunk 5 mm hézagot, hogy később jól ki lehessen fugázni a toldásokat. A legegy­szerűbben úgy érhetjük el a hézag meglétét, hogy munka közben egy hosszabb rétegeit­lemez csíkot szorítunk a lapok közé. Szegelés előtt illesszük a lapokat a bordákhoz, és jelöljük át a lap külső oldalára a bordák pontos helyét. A vonal mentén biztonságosan végigszegelhetjük a lemezt. Ha szegeléskor nagyon remeg a fal, akkor kérjünk meg valakit, hogy tartson ellent a másik oldalon.

5. lépés

Amikor készen vagyunk a gipszrost lapok rögzítésével, nekikezdhetünk a fugázásnak. Használjunk a gipszrost lapokhoz jól kötő glett­anyagot. Előbb rakjunk a résre nagyobb adag glettanyagot, majd húzzuk le simítóval. A hő­szigetelés berakása előtt helyezzük el az eset­leg szükséges elektromos vezetékeket a falba. A későbbi, másik oldali burkolás közbeni sé­rülésektől úgy óvhatjuk meg vezetékeket, hogy azokat a már elkészült gipszrost burkolathoz közel vezetjük.

Szükség esetén a bordákon fúr­junk megfelelő méretű lyukakat a vezetéknek. A későbbiekben, a helyiség berendezésekor vigyázzunk a fal fúrásánál, nehogy vezetéket találjunk el. A vezetékek helyének felderítésére kaphatók vezetékkereső készülékek, de az is megfelelő megoldás, ha a falban futó vezeté­keket lefényképezzük, mielőtt rátesszük a végső borítóréteget. A falon elhelyezett lámpákhoz szükséges vezetékek kiállásait már ilyenkor el­készíthetjük.

6-7. lépés

Jöhet a szigetelőlemezek beépítése. A táb­lákat egyszerűen feszítsük be a bordák közé. Ha vágni kell az anyagból, mindig vágjuk 2 cm-rel nagyobbra, mint a rendelkezésre álló hely. A válaszfalakba nem kell párafékező fóliát beépítenünk, hiszen nem külső falról van szó.

8. lépés

A dugaszolóaljzatoknak fúrógépbe fogható koronafúróval vághatunk lyukat. Vigyázzunk, hogy csak olyan mélyre fúrjunk, hogy ne sért­sük meg a hőszigetelést és a falban futó vezetékeket.

A kifúrt lyukba speciális szerelődobozt rak­junk, amelybe hátul húzzuk be a vezetékeket. Hagyjuk őket kellően hosszan kiállni, hogy később könnyen menjen majd a szerelés.

9. lépés

A válaszfal készen áll arra, hogy rákerüljön a deszkázat. Mielőtt azonban nekifognánk a munkának, gondoljuk át, hogyan akarjuk a széleket kialakítani. Ha nyitott árnyékfugával kívánjuk a felületet határolni, akkor a fal tartóvázát a majdan kilátszó részeken pácoljuk sötétre, vagy fessük lazúrfestékkel a kívánt színűre. 60 mm-es vázprofilnál nagyjából 20…30 mm szélességű fugát tudunk meghagyni. Ha inkább szegélyléccel akarjuk letakarni a széleket, akkor az előbb említett munkafázist elhagyhatjuk.

Készítsük elő a burkolat deszkáit (lambériát, hajópadlót). Az anyag legyen egyenletesen meg­csiszolva. Esetleg előre elkészíthetjük a felületkezelést (lakkozást, lazúrozást vagy viaszolást) is. Víz­szintes deszkázat készítésénél az első deszkát az eresztékével lefelé ütköztessük a padlóhoz. Ha árnyékfugát kívánunk létrehozni, akkor a megfelelő magasságban két, félig beütött szegre ültethetjük a deszkát. Függőleges deszkázathoz először vízszintes tartólécezést kell készítenünk, nagyjából 50 cm-es tengely­távolsággal.

A lécezés anyagául megfelel a sima cserépléc is. A deszkázat elhelyezését kezdjük úgy, hogy az első darabot az eresz­tékével a bal oldali falhoz illesztjük (balkezesek kezdjék a jobb oldalon). Ha a deszkázat anyagában nagy színkülönbségek vannak, akkor előre rendezgessük el a darabokat.

Különböző profilokból kirakott mintákhoz ké­szítsünk burkolási tervet. Egyes mintákhoz szük­ség lehet arra, hogy a mintának megfelelő tartólécezést készítsünk. Ezek szükséges el­rendezését a burkolási tervről olvashatjuk le.

A mutatós halszálkamintához nem kell különleges tartólécezés, de ehhez nagyon pontosan kell végeznünk a gérvágást (szögbe vágást). Ha még nem csináltunk ilyet, akkor gyakorol­junk inkább néhány hulladékdarabon. A munká­hoz keretes gérvágófűrészt is vásárolhatunk vagy bérelhetünk.

A halszálkaminta készítését kezdjük alul. A fer­dén álló legalsó deszkák alsó oldalát a küszöb­fára rögzíthetjük. Először készítsünk el egy tel­jes függőleges mezőt. A mező szabad oldalá­nak egyenesen tartásában segítséget nyújthat egy pontosan függőbe állított léc, amelyet a szélső bordára erősítünk. Munka közben gyakran ellenőrizzük, hogy a deszkák megfe­lelő szögben állnak-e.

Ha elkészült a burkolat, felerősíthetjük a szegély­léceket. Ezeket lehetőség szerint az téglafalak­hoz és födémekhez rögzítsük, mert a válaszfal­hoz rögzített szegélylécek a burkolat mozgását követnék. A másik oldalon festés előtt ne feled­kezzünk meg a gipszrost alapozásáról.

Az ajtó térelhatároló szerepe

Mindegy mekkora területű is a beépítendő tetőtér, ajtóra mindenképpen szükség lesz az egyes helyiségek hő- és hangtechnikai elvá­lasztásához. Még az egyszobás lakásokban is szükség van bejárati vagy fürdőszobaajtóra. Vázas, szerelt falakhoz speciális ajtótokok is kaphatók. Az ajtólapok megválasztása első­sorban ízlés dolga, de gondoljunk a megfelelő anyagválasztásra is. Az, hogy milyen ajtót vá­lasztunk, függ attól is, hogy mely helyiségek közé kerül.

Fém beltéri ajtók

A fémajtók megjelenése változatos, kiváló mérettartásuk miatt hosszú évek után is pon­tosan záródnak, különösen jó hangszigetelők és rendkívül ellenállók. Utóbbi tulajdonságuk­nak köszönhetően betörés esetén késleltetik a behatolást, így bejárati ajtónak is kiválóak.

Szerelt falakhoz gyártott tokok

Vannak olyan ajtótokok, amelyeket kifejezetten szerelt falakhoz gyártanak. A gipszkarton burkolatot általában az ajtókeret pereme alá kell becsúsztatni, így kivitele függ attól, hogy egy vagy két réteg gipszkartonból (10 – 12,5 vagy 20 – 25 mm) készül a fal burkolata. Van olyan ajtókeret is, amely kifejezetten kettős gipszkartonozáshoz való, és míg az első réteg mereven a perem alá csúsztatandó, addig a második réteg árnyékfugával kapcsolódik.

1. lépés

A szerelt falakhoz gyártott fémtokok beépí­tése igen egyszerű, de a fal rétegfelépítésével együtt kell megválasztanunk a szerkezetet.

A vázszerkezet beborítása és a szigetelés elhe­lyezése előtt a tokot a függőleges bordák és a felső keresztborda által határolt nyílásba állítjuk be.

2. lépés

Ahhoz, hogy a váz jó helyre kerüljön, és a tok pereme és a tartóváz külső síkja közötti megfelelő távolságot pontosan megtartsuk, szegezzünk vagy csavarozzunk néhány kisebb gipszkarton hulladékdarabot a vázszerkezetre, a gipszkarton burkolat későbbi helyére.

3. lépés

Csavarozzuk a tokot a gyárilag felhegesztett rögzítőfülekkel a vázszerkezethez.

4. lépés

A tokot átmenő csavarokkal is rögzíthetjük. A csavarozás alatt erősítsünk a tok és a tartó­váz közé pontosan illeszkedő vastagságú táv­tartókat, és rögzítsük a tokot megfelelően hosszú csavarokkal a távtartón keresztül magá­hoz a vázhoz.

5. lépés

Ha rögzítettük a tok pántos oldalát, akkor akasszuk rá az ajtólapot és erősítsük a tartóvázhoz a zár felőli oldalt is. Fontos, hogy az ajtólap a helyén legyen, mert így láthatjuk, hogy a rögzítés nem húzta-e el a tokot, és pontosan záródik-e a szárny a keretbe.

6. lépés

Miután beépítettük az ajtót, következhet a gipszkarton borítás és a szigetelés elhelye­zése. Távolítsuk el azokat a gipszkartondarabo­kat, amelyekkel a burkolat vastagságához állí­tottuk a tokot, majd rögzítsük a lapokat.

7. lépés

A szerelés végeztével az ajtó már használ­ható is.

Ha tartós, szép és nedvességálló burkolatot szeretnénk, akkor kerámia padlólapot válasszunk. A vizeshelyiségeken kívül az előtérben és a közlekedőkben is praktikus dolog jól tisztítható kerámiaburkolatot fektetni. Van rá lehetőség, hogy régi, fából készült padlóburko­latra kerámiaburkolatot fektessünk.

Burkolás előtt feltétlenül készítsünk burkolási tervet, így könnyebben kiszámíthatjuk a meg­vásárolandó burkolólap mennyiségét. Általá­ban a diagonálban (átlósan) lerakott burkolat tágítja a teret, valamint kevésbé látszik, ha a falak nem merőlegesek egymásra. Diagonál kiosztásnál viszont több a vágott padlólap és több a hulladék is.

A régi padozat meglazult deszkáit szegezzük vagy csavarozzuk stabilan vissza.

1. lépés

Tisztítsuk meg a felületet a zsíros szennyező­désektől valamilyen lúgos tisztítószerrel, majd hagyjuk teljesen felszáradni. Először vonjuk be a felületet tapadást segítő anyaggal (ún. tapadó­híddal). Az egyenletes felhordáshoz célszerű mennyezetkefét vagy festőhengert használni.

2. lépés

Ha már megszáradt a tapadóhíd, akkor a szo­kásos módon felhordhatjuk a ragasztóhabarcsot.

3. lépés

Fogas simítóval fésüljük át a felületet, majd fektessük rá a lépéshang-szigetelő táblákat.

4. lépés

Amint megkötött a ragasztóhabarcs, fedjük le a szigetelés csatlakozásait kb. 20 mm széles ragasztószalaggal.

5. lépés

Ezután felhordhatjuk (szintén fogas simító­val) a lépéshang-szigetelő táblákra a csempe­ragasztót.

6. lépés

A burkolólapokat a csemperagasztóba fek­tetjük, majd tartósan rugalmas fugázóhabarccsal fugázzuk.

A tetőtér-beépítések egyik problémás feladata a fürdőszoba megfelelő kialakítása. Átgondolt, ügyes tervezéssel azonban egy oromfal mellé eső 3,5 x 1 m nagyságú területen is kialakítha­tunk fürdőszobát, amelyben van mosdó, zu­hanyzó és WC is.

Az oromfal előtti előtétfal mögé készíttessük el a vezetékezést, amelyhez később csatlakoz­tathatjuk a szerelvényeket.

A 100 x 100 cm alapterületű zuhanyzó a na­gyobb belmagasságú oldalra kerüljön, hogy kényelmesen lehessen használni. A zuhanyzó mellé, 30 cm távolságban jöhet a mosdó, amellyel szemben legyen az ajtónyílás. A kifelé nyíló ajtó béllete kicsit még hozzá is tesz a használható térhez. A mosdó mellé 30 cm-rel jöhet a falra szerelt WC. A ferde részen a tetőablak mélyedése segíthet, hogy meglegyen a felál­láshoz szükséges belmagasság. Az ablak emellett természetesen lehetővé teszi a meg­felelő bevilágítást és szellőzést is.

1. lépés

A fürdő kialakításánál különösen fontos, hogy szakszerűen és gondosan építsük be a szigetelést és a párazáró réteget. A képeken 10 cm vastag kőzetgyapot ékekből készült a szigetelés. A keményebb szigetelőanyagok ékeit a ferde vágás mentén csúsztatva feszít­hetjük be a szarufák közé. Alaposan nyomjuk egymáshoz a darabokat, hogy ne maradjanak rések, és így ne keletkezzenek hőhidak sem. Ezután építsük meg a válaszfal tartóvázát. Ezt azért kell már ilyenkor felépíteni, hogy később a ferde rész rétegeinek (elsősorban a pára­zárás és gipszkarton) csatlakozása hibát­lan átmenettel készülhessen.

2. lépés

Ezután elkezdhetjük a ferde tetősíkra fel­erősíteni a párazáró réteget. Használjunk erős és tartós alumíniumfóliát. A rögzítést végez­hetjük tűzőgéppel.

3. lépés

A toldásokat készítsük kb. 10 cm-es átlapolásokkal, majd ragasszuk is le kellően széles, öntapadó alumíniumszalaggal. Ha gondosan járunk el, akkor a vízgőz nem juthat majd a hőszigetelésbe, és a hidegben újra lecsapód­va nem áztathatja át azt.

4. lépés

A szarufákon készítsünk 3×5 cm-es fekvő lécezést 42 cm-es tengelytávval. Jelöljük be a fólián a szarufák pontos helyét, nehogy vélet­lenül melléjük csavarozzunk.

5. lépés

A lécezésre merőlegesen felszerelhetjük a gipszkarton lapokat. A csővezetékeket is ezek mögé rejthetjük. Az előtétfal a szerelt válaszfalakhoz hasonlóan készül, de csupán egyoldalas borítással. Az előtétfal pontos vastagságát a csövezés és rejtett szerelvények által igényelt hely adja majd. A beépíthető WC-hez speciális tartószerkezetet kell készí­teni, vagy úgy kel! kiosztani az előtétfal bordázatát, hogy a bordákon keresztülcsavarozva az oromfalhoz lehessen erősíteni a csészét.

A rendelkezésre álló 1 m-es helyiségszélesség teljes kihasználására ültessük a 90 x 90 cm-es zuhanytálcát U alakban felépített pórusbeton lábazatba. A létrejövő 100 x 100 cm-es zuhany­fülke kellő helyet hagy majd a kényelmes hasz­nálathoz.

A falak csempézése

A vizeshelyiségek legmegfelelőbb és legelterjed­tebb burkolata a csempe, bár napjainkban kaphatók speciális festékek is fürdőszobákhoz.

6. lépés

A korszerű csemperagasztókkal a kevésbé gyakorlottaknak is könnyen kivitelezhetővé tették a csempézés műveletét. A tervszerű és pontos munka azonban fontos előfeltétele annak, hogy a drága csempelapokból szép burkolat születhessen.

A fürdő építéséhez tanácsos impregnált gipsz­karton lapokat használni, de a kritikus helye­ken hordjunk fel epoxigyanta alapú kenhető vízszigetelést is. Kritikus helynek a zuhanyzó­fülke, a kád és a mosdó melletti falfelület és a padló számít. A padló kent szigetelését az egyéb falfelületeken is kb. 20 cm magasságig érdemes felhozni. Az éleket gondosan tömít­sünk szilikonnal, vagy ágyazzunk sarokerősítő szalagot a szigetelésbe.

A ragasztóanyag bekeverésénél pontosan tart­suk be a használati útmutató előírásait. A vizet mindig előre öntsük a keverőedénybe, és aztán keverjük hozzá a port. Az alapos keve­réstől az anyag pasztaszerűvé válik (felhor­dáskor jól tapad és egyáltalán nem folyik meg a falon). 5…10 perc pihentetés után még egy­szer jól keverjük át.

Ezután fogas simítóval egyenletesen hordjuk fel a falra a ragasztót, és alaposan fésüljük át. Egyszerre mindig csak akkora felületet készít­sünk elő, amelyen 15 percen belül el tudjuk helyezni a csempéket.

7-8. lépés

A csempéket valamelyik falsarokban kezd­jük felragasztani. Tegyünk fel néhány csempét az első oszlopban, aztán két csempét a má­sodik, majd egyet a harmadik oszlopban. Igazgassuk el a fugaméreteket (használhatunk műanyag fugakereszteket is), majd rakjuk végig az első oszlopot, majd az első sort. Vízmértékkel ellenőrizzük a sorok és oszlopok helyzetét, majd rakjuk ki a közöttük lévő teljes felületet.

A padló csempézése

A padlót a falakhoz hasonlóan csempézhetjük. Ügyeljünk arra, hogy a padlóra megfelelően kopásálló csempét válasszunk.

9. lépés

Fogas simítóval hordjuk fel a gyártói előírás szerint megkevert ragasztóanyagot a tiszta padlófelületre. Kezdjük a csempék lerakását az egyik sarokban. Ha mintát készítünk, akkor rakjuk ki a minta egy egységét.

10. lépés

Mérjük le a mintaegység szélességét a már kirakott részen, és mérjük át a következő felü­letre. Jelölésként helyezzünk el egy csempét a távol eső oldalon is, majd feszítsünk ki az ideiglenesen elhelyezett csempe és a már kirakott rész között egy vezetőzsinórt, ez sokat segíthet a minta rakása közben.

11. lépés

Akkor lesz a legerősebb a ragasztás, ha a csempét elhelyezzük, beigazítjuk, majd gumikalapáccsal belekocogtatjuk a ragasztó­ba. Fektetésnél ügyeljünk arra, hogy egyenletes maradjon a fugaszélesség és egy síkban legyenek a csempék. A fugázáshoz használ­junk vízzáró fugázóanyagot.

A csempe fugázása

A fugázást a ragasztó teljes megkötése után kezdhetjük. Tartsuk be a gyártó által előírt vára­kozási időt. A falon gyorsan lefolyik a víz, ezért gyakorlati­lag bármelyik fugázóanyag megfelelő lehet, padlónál azonban használjunk vízzáró anyagot. Ne felejtsük el, hogy a szomszédos szer­kezetek (szomszédos falak és padló) közötti fugákat tartósan elasztikus anyaggal kell kitöl­tenünk.

12. lépés

A fugázóanyagot a gyártó utasításai szerint adagoljuk a vízhez. Addig keverjük az anyagot, amíg az csomómentes lesz.

13. lépés

Hordjuk fel a fugázóanyagot a csempe fe­lületére a fugázógumival. Az anyag résekbe dol­gozását végezzük a fugákkal 45°-os szögben.

14. lépés

Ha a fugákban lévő anyagban már nem csillog a víz, szivaccsal tisztítsuk meg a csem­pék felületét.

15. lépés

Végül töröljük át a csempéket egy száraz ronggyal.