Építkezés - 230. oldal

Az egyes berendezések, pl. televíziók, kávéfőzőgépek, videolejátszók, faxgépek, nyomtatók stb készenléte, tehát üzemkész állapotban tartása – még alacsony készenléti teljesítmény esetén is – a hosszú idő alatt jelentős összegekké adódhat össze.

Minden 10 W készenléti teljesítmény 70 kWh/év áramfogyasztással jár, amely mintegy 10 €-t húz ki a pénztárcánkból. Jobb tehát, ha minden alkalommal manuálisan vagy egy „power safer” segítségével kikapcsoljuk a televíziót. A videolejátszókkal jobb vigyázni: ezeket gyakran csak úgy kapcsolhatjuk ki, ha beletörődünk, hogy egyúttal a programozásukat is „elfelejtik”.

Az újabb számítógépek rendelkeznek egy ún. „powermanagement”-funkcióval, amelynek aktiválása esetén a beállított idő eltelte után a gép készenléti üzemmódra áll át, amennyiben nem használjuk a klaviatúrát. Ezek sokkal kevesebb áramot fogyasztanak, mint a régebbi típusú, vagy a nem aktivált gépek.

Monitor

Egy 17″-képernyő 75 W-os teljesítményével mintegy a dupláját használja fel annak az energiának, amelyet maga a számítógép, a berendezés szíve igényel. Ha az ön számítógépéből hiányzik a „powermanagement”-funkció, érdemes kisebb munkaközi szünetek idejére is kikapcsolni a monitort.

A képernyő élettartamára vonatkozó aggodalmak a gyakoribb ki- és bekapcsolás vonatkozásában teljesen alaptalanok. Napi 5 kikapcsolás esetén az élettartam még mindig 30 év körüli. A képernyőkímélők az áramfogyasztást csak alig csökkentik. Sokkal inkább azt hivatottak megakadályozni, hogy a képernyőn megjelenő rajzolat beleégjen a képernyő felszínébe. Vannak extern „power-safer”-ek is, ezek a monitor és a komputer közé köthetők be. Ezeket 25 €-től szerezhetjük be.

Periférikus eszközök

A további periférikus eszközök, mint pl. a nyomtató, a szkenner vagy a hangszóró részben több áramot fogyasztanak, mint maga a számítógép. Célszerű ezeket is csak akkor bekapcsolni, ha szükségünk van rájuk, más esetben ezeket is összeköthetjük egy „power-safer”-rel.

Kapcsolóval ellátott hosszabbítók

Ezért célszerű a PC és az elektromos hálózat közé kapcsolóval ellátott hosszabbítót beiktatni, így a fogyasztás valóban nullára csökken. Még a hálózati kapcsolót nélkülöző berendezések esetében is (pl. a rádiók egyes villamoshálózati elemei, halogénlámpa-trafók), ill. az olyan berendezéseknél, amelyeknek egyáltalán nincs ki- és bekapcsoló gombjuk, folyamatosan folyik el az áram a hálózati csatlakozáson keresztül (ezt felmelegedésként érzékelhetjük is): ezekben az esetekben egyszerűen kihúzhatjuk a dugót az aljzatból, vagy itt is egy kapcsolóval ellátott hosszabbítóval orvosolhatjuk a problémát.

Takarékos háztartási eszközök

A mosó- és mosogatógépek, a hűtő- és fagyasztógépek csakúgy mint a szárítógép sok évre szóló szerzemények. A jó teljesítmény mellett elsősorban megbízhatóságot és hosszú élettartamot várunk tőlük. Mindezen túl persze legyenek takarékosak is.

Takarékos eszközök beszerzése

Az alacsony áram- vagy vízfogyasztás nemcsak a környezet tehermentesítését jelenti, hanem alacsonyabb üzemeltetési költséget is. Sok berendezés esetében az élettartam alatt elfogyasztott energia drágább, mint maga a berendezés. A különösen takarékos berendezések ezzel szemben az évek során sokkal többet takarítanak meg az áram- és a vízszámlán, mint amennyivel többe kerültek beszerzésükkor.

Minden egyes csoportban maximum 1% a különösen takarékos modellek aránya. 50%-uk áram- és vízfogyasztása a közepes-magas, 49%-uké pedig a magas-nagyon magas kategóriába tartozik. A besorolások viszonylagosak, a fogyasztásban mutatkozó különbségek gyakran a tizedesvesszőt követő tartományban helyezkednek el.

De ne hagyja magát megtéveszteni: pl. a legenergiatakarékosabb hűtőszekrény fogyasztása (amelynek jelölése) a legtöbb áramot fogyasztó modellhez képest 15 év alatt (ez kb. a hűtőszekrény élettartama) összesen mintegy 600 € különbséget jelent. Így a takarékosabb modell még a 180 € körüli magasabb beszerzési költség mellett is rentábilis beruházásnak tűnik.

EURO-címke

A fogyasztóknak olyan egyszerű segédletre van szükségük, amelyről egy csapásra fel tudják ismerni a takarékos berendezéseket. Ennek céljából vezették be az EURO-címkét, ami egy az A – G között elhelyezkedő egyetlen betűből áll. Az A jelű berendezéseknek meglehetősen takarékosaknak, míg a G jelűeknek borzasztóan pazarlóaknak kell lenniük, az összes többi pedig B-től F-ig a kettő között helyezkedik el.

Ez az osztályozás az első lépés, azonban a legtakarékosabb berendezések tekintetében még mindig nem kellően meggyőző:,,A” betűjellel villoghat ugyanis bárki, aki az 1992-ben valamennyi azonos felépítésű európai berendezés alapulvételével meghatározott átlagos érték 55%-ától kevesebbet fogyaszt. Ez még mindig a készülékek túlságosan is széles körét foglalja magában, ami arra kényszerít, hogy az ,,A” jelzésű készülékek között tovább keressük a legjobb berendezéseket.

Hűtő- és fagyasztó-berendezések

Ezek a berendezések az év 365 napján megszakítás nélkül üzemelnek, így a legnagyobb áramfogyasztók háztartási gépeink sorában. A rengeteg márka és típus fogyasztása között 100-300%-os eltérések is lehetnek.

Először is: a hűtőberendezések áramfogyasztása annál kisebb, minél kisebb környezetük hőmérséklete. Célszerű ezért a hűtőt hűvösebb helyre állítani (de legalábbis ne a tűzhely vagy egy fűtőtest mellé, vagy kitéve a nap sugarainak).

Ha új hűtőt szerzünk be, tartsuk szem előtt, hogy az áramtakarékos berendezés mindig gazdaságosabb, mint egy átlagos fogyasztású darab. A 0,1 kWh-os különbségből, amennyivel a takarékosabb készülék naponta kevesebbet fogyaszt, a vásárlásnál vállalt többletköltség mintegy 70 € erejéig megtérül.

A régi készülék azonnali cseréje mindenképpen gazdaságos, ha a régi és az új készülék napi fogyasztása közötti különbség nagyobb, mint 0,6 kWh/nap.

Az elmondottak változatlanul érvényesek a fagyasztóberendezések vonatkozásában is. Egyébként: a fagyasztóládák azonos térfogat esetében kevesebb áramot fogyasztanak, mint a hűtőszekrények, mivel kedvezőbb a felépítésük, és többnyire a szigetelésük is jobb. A nyaralás alatt például ki is válthatják a hűtőszekrényt, míg a fagyasztószekrény zavartalanul tovább üzemelhet.

Mosógép

Ha újat szerzünk be, mindenképpen megéri a leginkább áram- és víztakarékos berendezést választani. A mosógépek az áram legnagyobb részét a víz felmelegítésére használják fel. Ha a készülék külön csatlakoztatható a meleg vízhez, áramot takaríthatunk meg, már amennyiben a mosógép rendelkezik hőmérsékletvezérelt előkeverő berendezéssel, és a melegvíz-tárolóval illetve a cirkulációs melegvíz-vezetékkel összekötő vezeték nem hosszabb 5 m-nél, valamint a meleg víz megnyitásakor nem folyik ki több mint 2 liter hideg víz, mielőtt a meleg vízre kerülne a sor.

A meleg vízhez való csatlakoztatásnak természetesen nincs értelme, ha a meleg vizet egyébként is árammal állítjuk elő. Különösen előnyösnek ígérkezik azonban a meleg vízhez való csatlakoztatás, ha a meleg vizet napkollektor segítségével állítjuk elő.

Megtakarítás

A meleg vízhez történő csatalakoztatással az egyébként szükséges áram 30-50%-át megtakaríthatjuk. Ha a vizet nem napenergia segítségével melegítjük, a primerenergia-megtakarítás mindössze 10-20%-ot tesz ki, mivel ilyenkor áram helyett tüzelőanyagokat (fűtőolaj, földgáz) használunk fel.

Amennyiben a készülék nem rendelkezik saját melegvíz-csatlakozóval, egy mosógép–előtétkapcsoló segítségével csatlakoztatható a meleg vízhez. Ezek a digitális eszközök 30 és 95 °C közötti extern idő- és hőmérsékletbeállításokkal üzemelnek. Be kell tehát állítani, hogy mennyi időn át kapjon a mosógép meleg vizet a mosáshoz, és mikortól kapjon már csak hideg vizet az öblítési folyamatokhoz. Az előtétkapcsoló 220 és 275 € közötti áron szerezhető be, amelyben a melegvíz-vezeték még nem foglaltatik benne. Heti nyolc program futtatása esetén azonban már megéri egy ilyen készülék beszerzése, már amennyiben a fenti feltételek fennállnak.

A főzőmosás a 60 °C-on történő mosással szemben mintegy 50%-kal több energiát fogyaszt. Esetenként kell eldöntenünk, nem elegendő-e a 60 °C-os program. A ruha higiéniai minősége ugyanis kevésbé függ a víz hőmérsékletétől, sokkal nagyobb szerepet játszik benne az öblítővíz minősége, a mosószer és a textíliák típusa. Észak-Amerikában pl. a ruha nagy részét hagyományosan langymeleg vízben mossák.

Szárító

Egy szárító áramfogyasztása annál kisebb, minél magasabb a mosógép centrifugateljesítménye. Ha a ruhát 1.600 helyett percenként csak 1.000 fordulattal centrifugázzuk, a szárító áramfelhasználása mintegy negyedével növekszik. Ezért a mosógépvásárlásnál ügyelnünk kell a magas centrifugateljesítményre.

Ha a mosógép 1.000 fordulatnál is lassabban centrifugál, érdemes külön centrifuga beszerzését fontolóra venni (80-200 €). Mind a szárítókat, mind a mosógépeket csak teljes töltettel szabad üzemeltetni, mivel az 1 kg ruhára eső energiaköltségek féltöltet esetében nyilvánvalóan magasabbak.

A légkivezetéses szárítók mintegy 50%-kal kevesebb áramot fogyasztanak, mint a kondenzációs szárítók. Utóbbi ellen szól a nagyobb vízfelhasználás is, továbbá az is, hogy a hőszivattyús berendezések hűtőanyagként FKW R 134a gázt is tartalmaznak. A gázüzemű légkivezetéses szárítók fogyasztják a legkevesebb áramot, ugyanakkor szárításonként mintegy 4 kWh-nak megfelelő gázt fogyasztanak.

A hideg levegős szárítók igénylik a legkevesebb energiát, ugyanakkor a szárítási idő jelentősen megnő (mintegy 5-7 óra).

Mosogatógép

A mosogatógépek a mosógépekhez hasonlóan a felhasznált energia legnagyobb részét a víz felmelegítésére fordítják. Ha a berendezést nem árammal hajtott hálózati meleg vízhez csatlakoztatjuk, kedvező feltételek mellett az áramfogyasztás akár 60%-át is megtakaríthatjuk. A meleg vízhez való csatlakoztatás akkor ajánlható, ha az épület melegvíz-ellátó rendszerében van cirkulációs vezeték, vagy ha a meleg víz megnyitását követően kevesebb mint 1 liter hideg víz folyik el a meleg víz megérkezéséig, valamint a mosogatógépet legalább heti három alkalommal használjuk.

Melegen ajánlott a meleg vízhez való csatlakoztatás, amennyiben a ház melegvíz-ellátásáról a nap energiája gondoskodik. A meleg víz ne legyen melegebb 60 °C-nál. A legtöbb modern berendezés közvetlenül csatlakoztatható a melegvíz-vezetékhez. Hogy az ön készüléke ezek közé tartozik-e, az a használati útmutatóból derül ki.

A fűtés keringető szivattyúja

Amennyiben nem fordulatszám-vezérlésű szivattyút alkalmazunk, a keringető szivattyúk több teljesítményfokozatra is beállíthatók.

Gyakran a szivattyúkat túlságosan nagy teljesítményre állítják be. Ha az ön keringető szivattyúja éppen nem a legkisebb teljesítményfokozaton üzemel, próbaképpen át kellene erre állítania. Ha a lakás a kisebb fokozaton nem melegszik megfelelőképpen, tekerjen eggyel magasabb fokozatra.

Szivattyú teljesítménye

Ha a szivattyú teljesítménye nem állítható, becsléssel próbálhatjuk megállapítani, hogy megfelelően méretezett szivattyúval rendelkezünk-e: a szivattyú teljesítménye = a kazánteljesítmény 0,2%-a (ha pl. a kazán teljesítménye a gépkönyv alapján 20 kW, a számítás szerint: 20 kW x 0,002 = 0,04 kW illetve 40 W, tehát helyes méretezés esetén 40 W-os szivattyúteljesítménnyel rendelkezünk).

Ha szivattyúnk teljesítménye az így kapott értéket több mint 50%-kal meghaladja, mindenképpen megéri kisebb teljesítményűre cserélni. Egy 10 W-tal kisebb teljesítményű szivattyú évente 8,50 €-t takarít meg az áramszámlából.

Melegvíz-cirkulációs szivattyú

Az EnEV szabvány 12. § (4) bekezdésének értelmében a cirkulációs szivattyúk „önműködő szerkezettel rendelkeznek a ki- és bekapcsoláshoz.” Különösen éjszaka érdemes a szivattyút egy időkapcsoló segítségével leállítani. Az általános megszakítási idő általában napi 10 óra. Amennyiben nem tudjuk, vagy akarjuk nélkülözni a melegvíz cirkulációs szivattyút, ellenőrizzük, hogy az éjszakai lekapcsolást szolgáló, kötelezően előírt időkapcsolóval a berendezés rendelkezik-e (előfordulhat az is, hogy a fűtés vezérlésébe építették be).

Meg kell vizsgálnunk azt is, hogy a beállított kikapcsolási idő éjszakára meghosszabítható-e a kényelem sérelme nélkül, és emellett napközben is kikapcsolható-e a készülék. Ha pl. egy 20 W-os szivattyút napi 14 órán át kikapcsolva tartunk, mintegy 100 kWh évi megtakarításra tehetünk szert. Ehhez további megtakarítást jelent a vezeték csekélyebb hőveszteségeiből adódó fűtőenergia-megtakarítás. Egy időkapcsoló vételára kb. 15-30 €.

Energiatakarékos világítás

Az árammal megéri takarékoskodni. Az áram-megtakarítás útján befektetett tőkénket olyan mértékben kamatoztathatjuk, amelyre sehol máshol nem találunk példát. A következő egyszerűsített példa ezt egy teljesen hétköznapi eseten mutatja be: egy gyerekszoba mennyezeti megvilágításában a 60 W-os hagyományos izzót azonos fényerejű, integrált átalakítóval rendelkező 11 W-os energiatakarékos izzóra cseréljük.

A 6,60 € többletköltséggel járó beruházás 66,7%-os kamatot hoz! Akkora összeg tekintetében, mint a 6,6 €, egyébként csak olyan „befektetési” formák léteznek, amelyekkel maximum 1%-os kamat gazdálkodható ki.

Minél több ideig használunk egy izzót évente (pl. a konyhában, a nappaliban és a folyosón még energiatakarékos szemlélet mellett is gyakori a napi 3 órás, illetve évi 1.000 órás használat), annál magasabbra jön ki a kamat, és annál nagyobb az energiatakarékos izzó gazdaságossága.

[table id=45 /]

Energiatakarékos izzó néven azokat a (kompakt) hajlított fénycsöves izzókat nevezzük, amelyeknél a működésükhöz szükséges átalakító közvetlenül az izzó foglalatába van beépítve.

Átalakítók

Megkülönböztetünk hagyományos (HA), kis veszteségű (KVA) és elektronikus (EA) átalakítókat. A hagyományos és a kis veszteségű átalakítókat tartalmazó energiatakarékos izzók előállítása sokkal egyszerűbb, ezek azonban nagyobbak és nehezebbek, több áramot fogyasztanak és nem viselik el a folytonos fel- és lekapcsolást. Ezért aztán hamarabb „kilehelik a lelküket”.

A hagyományos izzók felváltására ezért inkább a beépített elektronikus átalakítóval rendelkező energiatakarékos izzók ajánlhatók: a tartóssági tesztek kimutatták, hogy ezeknél az 500.000 fel- és lekapcsolás minden károsodás nélkül lehetséges, amennyiben két kapcsolás között legalább 1,5 perces nyugalmi időszak eltelik.

[table id=47 /]

Ezeknek az izzóknak a külső méretei mára olyan mértékben csökkentek, hogy a normál E27 foglalatú izzók közel minden esetben kicserélhetőek. Léteznek kisebb, E14 foglalatú energiatakarékos izzók is, amelyekkel a kisebb izzókat is helyettesíthetjük.

Az elektronikus energiatakarékos izzók (elektronikus átalakítóval) tehát azonos fényerő kibocsátásához a hagyományos izzók teljesítményének csak mintegy 1/5-ét használják. Egy energiatakarékos izzó élettartama sokkal hosszabb, mint egy hagyományos izzóé. Az „olcsó” hagyományos izzót egy energiatakarékos izzó élettartama alatt 5-10 alkalommal kell kicserélni:

[table id=49 /]

Bár az energiatakarékos izzók előállítása és beszerzése jóval drágább, a többletköltség a kisebb áramfogyasztás révén 2-3 év alatt megtérül, amennyiben az egyes izzókat olyan helyiségekben használjuk, ahol naponta több mint 2 órán át használjuk őket.

Fényerő és fényszín

Elégedettségünkhöz az is fontos, hogy az energiatakarékos izzó azonos világosságot (fényerőt) adjon, mint a helyettesítendő hagyományos izzó. Ezért vásárláskor mindenképp figyeljünk a fényerősségre (lumenre) és a fény színét jelző számra.

Így pl. egy 60 W-os izzónak mintegy 720 lumen erősségű fénye van. Ezzel szemben egy 11 W-os energiatakarékos izzó fényereje esetleg csak 620 lumen. Ebben az esetben a 11 W-os helyett szerezzen be egy 13 W-os, 700 lumen fényerősségű izzót. A legjobb, ha megkérdezi a szakkereskedőt.

A fény színének vonatkozásában ügyeljen arra, hogy a csomagoláson a 827-es vagy a 830-as szám szerepeljen. Csak ezek a számok garantálnak meleg árnyalatot, és a hagyományos izzókéra emlékeztető fényszínt. A magasabb számok (pl. 840, 860) olyan (éles) fényt jelölnek (semleges vagy napvilágszerűen fehér fény), amelyek nem lakókörnyezetünkbe valók. A vásárlásnál tehát figyeljen a hasonló erősségű fényre és a fény melegen fehér színére (827). Csak így tölthet el bennünket megelégedéssel az energiatakarékos izzó teljesítménye.

Az áramfogyasztás csökkentése

Kinek ne lenne ismerős a mondat: „Az áram egészen egyszerűen a dugaszoló aljzatból jön!”. Sokak számára az elektromosság (vagy közkeletű kifejezéssel élve: az áram) témája ezzel el is van intézve. Az áram a legdrágább és a CCV kibocsátás (660 g/kWh) szempontjából legártalmasabb energiahordozónk.

A legtöbb esetben a viták az áram-szállítási szerződések optimalizálására koncentrálnak a költségmegtakarítások érdekében, anélkül azonban, hogy áramot takarítanának meg. Ez azt jelenti, hogy nem a költségek és a fogyasztás csökkentése vannak előtérben, bár a megtakarítás, illetve az áram más energiahordozóval való helyettesítése is költségcsökkentőleg hat.

A helyettesítés egyszerű példája a kényelem minimum azonos szinten tartása mellett, ha az elektromos árammal működő átfolyó rendszerű vízmelegítőt termikus szolárberendezéssel vagy legalábbis gáz vagy olajkazánnal váltjuk fel. De ki vágna vajat motoros fűrészel? Vagyis miért is akarnánk az 50 °C-os meleg vizet árammal, a legnemesebb energiafajtával előállítani?

A fogyasztás csökkentésének egyszerű példája – változatlan kényelem mellett – az izzók kicserélése kompakt fénycsöves izzóra (energiatakarékos izzóra). Azonos fényerősség mellett a kompakt fénycsöves izzók a hagyományos izzókhoz viszonyítva mindössze ötödannyi teljesítménnyel üzemelnek, tehát azonos üzemidő alatt az áramnak is csak az 1/5-ét fogyasztják.

Szoláris melegvíz-tároló – energiatakarékosság

Még a legjobb kollektor sem használható ki teljességében, ha méretében és teljesítőképességében nem hozzá illő tárolót és hőcserélőt alkalmazunk.

A gyakorlatban elterjedtek a kazán mellé szerelt, 400 litert meghaladó kapacitású tárolók, amelyekhez minimum két hőcserélő (HCS) csatlakoztatható: egy alsó hőcserélő (HCS 1) számára, amely a kollektor-keringésbe bekapcsolva a víz felmelegítéséért felelős, valamint egy felső hőcserélő számára (HCS 2), amely lehetővé teszi – mindenekelőtt télen – a víz kazán általi utánmelegítését.

Az ilyen tárolókat bivalens (két főforrásból táplálkozó) tárolóknak nevezzük. Ezeket az ivóvízhálózat normál nyomásához tervezik. A szoláris berendezésekhez gyártott tárolókra specializálódott előállítók mellett rendelkezésre áll még a hagyományos gyártók egész sora, akik szintén kínálnak bivalens tárolókat. Hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, a figyelemre érdemes sajátosságok egész sora rendelkezésünkre áll.

Jó tárolók tulajdonságai:

• Minél keskenyebb és magasabb a tároló, annál jobb a víz rétegződése. A hideg víz bevezetése mindig alulról történik. Ha meleg vizet csapolunk, a kiengedett víz helyére hideg víz áramlik, amely így nem keveredik össze a már meleg vízzel. A jó vízrétegződésű tárolókban a lenti hideg és a fenti meleg víz közötti hőmérséklet különbség akár a 80 °C-ot is elérheti. A hidegebb alsó zóna ugyanakkor biztosítja, hogy a szoláris berendezés gyérebb napsugárzás esetében is nagyobb hatásfokkal tud dolgozni. Ezért az alsó hőcsérélőt indokolt mélyen, a tartály aljánál felszerelni. Egyébként: minél karcsúbb a tároló, annál könnyebben fér át az ajtónyíláson (amennyiben utólag építik be).
• Általánosan elterjedt megoldás a hidegvíz-bemenetnél (HV) egy ruganyos lemez (RL) felszerelése, amely megakadályozza, hogy a beáramló hideg víz a felsőbb rétegekben elhelyezkedő meleg víz közé keveredjen, és megtörje a víz rétegződését.
• A tároló szabályozás szempontjából fontos hőmérséklet-érzékelőjét (HÉ) a tároló alsó egy-hatod részénél helyezzük el, hogy kevesebb napsugárzás esetében is lehetővé tegye, hogy a kollektor energiát juttasson a tároló hidegebb részébe. Fontos még a tároló felső részében egy további hőmérséklet-érzékelő elhelyezése, hogy csökkentsük a szükséges utánfűtési hőmérsékletet.
• A hagyományos tárolóknál a melegvíz-szükségletet a felső rétegből vesszük el, ahonnan a víz fölfelé halad. Ha leállítjuk a melegvíz-vételt (pl. abbahagyjuk a zuhanyozást), a vezetékben maradó meleg víz idővel kihűl. A csőből a hideg víz visszaesik a tároló meleg vízzel telt rétegébe, ami tönkreteszi a víz kialakult rétegződését, és akár a tároló egészét jellemző összes hőveszteség 15%-át is elérő hőveszteséget okoz. Az optimális megoldást úgy érhetjük el, ha a tárolón belül a melegvíz kivétel fentről lefelé történik a tároló alján elhelyezett csőperemen keresztül. Ezzel a módszerrel azt a hőveszteséget is kiküszöböltük, amely az egyébként a tároló legforróbb részén elhelyezett csőperem miatt következne be.
• Ugyanez érvényes a két hőcserélő-betét bemeneteire. Optimális esetben a hőcserélőket is a tárolótartály alján (a hidegvizes zónán) keresztül vezetik be, mivel így ezek csatlakoztatásának helyein is elkerülhetjük a hőveszteséget. A két hőcserélőnek egymáshoz képest a lehető legmesszebb kell elhelyezkednie. Ezzel garantálható, hogy télen a kazán utánfűtése csak a tároló felső rétegeiben található vizet hozza a megfelelő hőmérsékletre anélkül, hogy a kollektor keringésétől megvonná a lehetőséget, hogy a csekély napenergia-mennyiséget hatékonyan eltárolhassa a tároló hidegebb rétegeiben. Nyáron ezzel szemben, amikor a kollektor-berendezés játssza a főszerepet, elkerülhető, hogy a kazán utánfűtése idejekorán aktivizálódjon.

Ezek a szempontok is vékony és magas kiépítésű tárolókat feltételeznek. A tárolókat jól, résmentesen kell szigetelni. A tárolók egyik jellemző adata az összevont k-érték (W/K), amelynek meghatározásánál a tároló felületének nagyságát veszik alapul. Az összehasonlításba csak azonos térfogatú tárolókat vonhatunk be. A k-érték maradjon 2 W/K alatt.

Jó szigetelési értékeket szorosan a tárolóhoz tapadó, minimum 10 cm-es vastagságú szigeteléssel, és a szerelvények bemeneteinél fenyegető hőveszteségek kiküszöbölésével érhetünk el. Egy nagyon jó, 1,5 W/K k-értékű tároló egy normál, 3 W/K k-értékű tárolóval összehasonlítva 35 K-es hőmérséklet különbségnél évente mintegy 450 kWh energiát (és költséget) takarít meg, ami kollektorfelületre átszámítva 1,5 m²-nek felel meg. Megéri tehát valamivel több pénzt invesztálni egy jó szigetelésű tároló beszerzésébe.

A tároló anyaga

A műanyag tárolók mellett kínálnak zománcozott, illetve nemesacél tárolókat is (V2A vagy V4A). Ez utóbbiak könnyebbek és nem kell őket karbantartani, azonban drágábbak és a nagyobb klórtartalmú vizek esetében fennáll a kilyukadás (korrózió) veszélye. A V2A acél esetében 50 mg/l, a V4A-acél esetében pedig 125 mg/l a tolerált mennyiség. A zománcozott tárolókat vagy (karbantartást igénylő) magnézium-, vagy ún. idegenáram-anóddal védik.

Legionella baktériumok

1976-ban az USA-ban 4.000 légionárius találkozott. Közülük 180-an megbetegedtek, 34-en pedig meghaltak. A megbetegedések kiváltójaként felfedezték a „Legionella pneumophila elnevezésű baktériumot. A betegséget ettől kezdve légionárius betegség néven ismerik. A Legionella baktérium az édesvizek megszokott lakója, amely azonban 35-42 °C közötti hőmérsékleten gyorsan szaporodik, 55 °C fölött azonban elhal.

A víz lenyelése esetén a baktérium ártalmatlan, ha azonban légzés útján kerül szervezetünkbe, tüdőgyulladást okozhat, amelybe a baktériumok magas koncentrációja esetén (> 1000/1) az idős és a gyenge immunrendszerű emberek kezelés hiányában bele is halhatnak. A betegséget semmiképp sem szabad félvállról vennünk.

Nem veszélyesebb, mint a hagyományos rendszer

Helytelen azonban, hogy a szolártechnikát csak emiatt veszélyesnek nyilvánítsuk, mivel a szoláris és a hagyományos melegvíz-előállító berendezésekben a fertőzés kockázatának tekintetében semmiféle különbség nincs.

Szolárberendezés – több mint kollektor

A szolárberendezés többi eleme éppolyan fontos, mint maga a kollektor: a kollektormező, a keringető szivattyú, a szolárszabályozó, a tárolótartály és a ráfut és.

Megfelelő méretezés

A szolárberendezés gazdaságos működésének feltétele a kollektor és a tároló összehangolt méretezése. Ehhez meg kell határoznunk a pontos melegvíz-igényt. Új épületek esetében ez nem könnyű, ilyenkor kénytelenek vagyunk a tapasztalataink szerinti értékekre hagyatkozni. A már használatban lévő épületek esetében azonban a tényleges fogyasztás könnyedén meghatározható, ha a meglévő tároló hidegvíz-bemeneténél egy vízórát szerelünk fel.

A becsült adatok sajnos nem elegendőek. A fogyasztás ugyanis az egyéni szokások és a háztartásban található gépek függvényében nagyon különböző lehet.

Hozzávetőleges számadatok az előzetes tervezéshez:

• Síkkollektorok esetében személyenként mintegy 1,5 m², csőkollektorok esetében 1 m² abszorberfelülettel számoljunk. A tárolónak a napi melegvíz-szükséglet 1,5-2-szeresét kell tudnia befogadni, tehát minimum 400 litert. Hogy a nap ingadozó energiakínálatát kiegyenlítsük, a napenergia segítségével felmelegített vizet egy meghatározott időn keresztül tárolnunk kellene, hogy nyáron melegvíz-szükségletünk (MV) 100%-át napenergiával fedezhessük.
• Nyáron a háztartás energiaszükségletének mintegy 90%-a, télen azonban mindössze csak a 10%-a fedezhető napenergiával. Éves átlagként 60%-ot meghaladó arányt tűzhetünk ki célul. Egy átlagos négyszemélyes háztartásban így mintegy 100-300 liter fűtőolajat takaríthatunk meg évente.

Kollektor: a termikus szolár berendezések magja

Minden termikus szolárberendezés magja a kollektor. Ennek feladata, hogy a napfényt befogja, majd az így nyert energiát használható formában leadja. A kollektor nagy vonalakban az abszorberből (szelektív fekete bevonattal ellátott hővezető lemez) és a házból áll, amely az abszorbert magában foglalja.

A kollektorok felépítése nagyon különböző lehet. Elsősorban a hőveszteségek csökkentése érdekében alkalmazott technika különbözteti meg őket, amely külsőleg a ház alakjában nyilvánul meg.

A tárolókollektorok, medence abszorberek és a koncentráló kollektoros rendszerek mellett a legfontosabbak:

• síkkollektor
• vákuumos síkkollektor
• vákuumcsöves napkollektor

Optimális tervezés esetén mindhárom kollektortípus kiválóan alkalmas feladatára (megfelelő, a tényleges melegvíz-igényhez szabott méretezés, nyáron árnyékmentes déli tájolás, hibátlan szerelés).

Minden kollektornak van egy egyéni jelleggörbéje, amely a klíma és az üzemeltetés feltételeinek változásától függően mutatja a készülék hatásfokát. A kollektor hatásfoka úgy definiálható, mint a beeső napsugárzás és a kollektor által leadott hasznosítható energia viszonya. A vákuumkollektorok nagyobb hatásfokkal működnek, mint a síkkollektorok.

A kollektor optimális üzemelési feltételeinek érdekében a jelleggörbéből meg kell határoznunk a kollektor hatásfokát, amit megszorzunk a napsugárzással. Ebből megkapjuk a kollektor 1 m²-ére eső hőteljesítményét. Amennyiben az 1 m²-re jutó költségeket elosztjuk ezzel az értékkel, megkapjuk a felszerelt kollektor teljesítményének 1 kW-jára jutó árat. A különböző kollektorok így meghatározott ár-teljesítmény aránya természetesen csak azonos időjárási viszonyok és üzemelési feltételek mellett képeznek összehasonlítási alapot.

Pl. 800 W/m²-es napsugárzás, 10 °C-os külső hőmérséklet, 60 °C-os abszorber hőmérséklet esetén. Ebben a példában a 2. kollektor a legkedvezőbb variáció a költségek szempontjából. A gyakorlat a valóságban azt mutatja, hogy a melegvíz-előállításra nyáron a síkkollektorok a legalkalmasabbak.

Síkkollektor (síktetőn felállványozva)

Megközelítőleg 150 féle különböző kollektortípusból válogathatunk.

• Előny:az árak csökkentek, jelenleg mintegy 180-450 € között mozognak a kollektorfelület 1 m²-re számítva
• Hátrány: nehezebb a választás. Ebben azonban segítségünkre vannak a piacáttekintések, amelyekhez többek között az interneten vagy az Aruteszt Alapítványnál férhetünk hozzá.

A kollektor nap felé történő tájolásával az összeg optimalizálható. A déli iránytól való elfordulásnak nincs nagy jelentősége: a kollektor keleti vagy nyugati irányú elfordítása maximum 30°-ig elfogadható, ami éves átlagban mintegy 10% veszteséget jelent a begyűjtött napenergia szempontjából. Sokkal fontosabb ennél a kollektor megfelelő dőlésszöge – távol a vízszintes síktól. A nyári időszakban, amikor a nap magasan jár az égbolton, 20-30°-os dőléssel érhető el a legnagyobb energianyereség. Tavasszal és ősszel a nap alacsonyabb állása miatt kedvezőbb a 45-60°-os dőlésszög.

A dőlést célszerű tehát 30 és 45° között beállítani. Az év legnaposabb időszakában ugyanis ez garantálja a legnagyobb energiahozamot. A dőlésszög és a déli tájolás kisebb hiányosságait nagyobb kollektorfelülettel kompenzálhatjuk.

Termikus szolár berendezések

Ma már minden épületben használunk napenergiát, még akkor is, ha a lakóknak/ használóknak erről nincs tudomása: az ablakokon keresztül beeső napfény hozzájárul az épület fűtéséhez, csökkenti tehát a lakás téli fűtési energiaszükségletét. A napfény nyújtja a ház ingyenes megvilágítását is. A napenergia hasznosítása alatt azonban aktív rendszerek alkalmazását értjük.

Ezen a területen két, alapjaiban különböző technikát különböztetünk meg:

• fotovoltaikus berendezés: áramfejlesztés napelemek segítségével
• kollektor-berendezés: melegvíz-előállítás termikus szolár berendezések segítségével

Az utóbbit ritkábban – mivel nem éppen kifizetődő – a fűtési rendszer támogatására, azaz a helyiségek fűtésére is alkalmazzák.

A globális sugárzás és annak kihasználása

A napfényből rendelkezésünkre álló kínálat természetesen az évszaknak és az éppen uralkodó időjárásnak megfelelően ingadozik.

A globális sugárzás két komponensből tevődik össze:

• direkt sugárzás: tiszta, felhőkkel nem takart égbolt esetén a sugárzás jelentős része közvetlenül, irányváltoztatás nélkül éri el Földünket;
• diffúz sugárzás: ez a közvetlen napfény szóródásából keletkezik, amelyet a felhők és az atmoszférában található részecskék okoznak. A diffúz sugárzás minden égtájból éri a földfelszínt.

Míg a diffúz sugárzás nyáron a globális sugárzás mintegy 50%-át teszi ki (havi átlagban), télen ez az arány jelentősen nagyobb.

[table id=50 /]

Ennek alapján Közép-Európában a napenergia felhasználásának csak olyan technológiák segítségével van értelme, amelyek a diffúz sugárzást is jól tudják hasznosítani.

Gondolatok a melegvíz-előállításról

Az ivóvíz különféle célokat szolgál. Ha a melegített részéről van szó, általában használati vízről, használati meleg vízről, illetve meleg vízről beszélünk. Ennek mindig ivóvízminősége van, ezért nem tévesztendő össze az oxigénmentes, „élettelen” fűtővízzel.

Melegvíz igények

A háztartásokban a melegvíz-előállítás a fűtést és a személygépkocsi üzemeltetését követően a harmadik legnagyobb energiafogyasztást jelenti. Egy ember átlagosan 40-60 liter meleg vizet fogyaszt naponta. Ez 0,8-2,2 kWh/nap hasznos energia-fogyasztást jelent, illetve 280-770 kWh fogyasztást személyenként és évenként. Amennyiben a melegvíz-ellátás tekintetében 65%-os kazánhatásfokot veszünk alapul, végleges energiafelhasználásként mintegy 430-1.184 kWh/év jön ki, ami pl. fűtőolajra lefordítva évi 43-118 litert jelent fejenként.

Míg a melegvíz-felhasználás méreteiben az utóbbi 40 évben alig történt változás, az épületek fűtésére felhasznált energia csökkenése miatt az épület teljes energiafogyasztásához képest a melegvíz-előállításra fordított energia aránya relatíve megnövekedett. Régi épületekben az arány 8%-ról 27 %-ra növekedett, az alacsony energiafelhasználású házak esetében még drasztikusabb a változás.

A vízmelegítés típusai

A víz felmelegítésének két különböző módját ismerjük, egyrészt az átfolyó, másrészt a tároló rendszereket. Az átfolyó elvnél a beáramló hideg vizet a felhasználás pillanatában melegítjük a kívánt hőmérsékletűre. Ez ugyan gazdaságos, mivel nem lépnek fel a készenlétből eredő veszteségek, azonban a kényelmi szempontok kielégítéséhez magas teljesítményt igényel. Ha pl. egy 160 literes fürdőkádat 10 perc alatt kívánunk megtölteni meleg vízzel, ehhez 32 kW-os fűtőteljesítményre van szükségünk, ami ma már a többszörösét jelenti egy alacsony energiafelhasználású ház fűtéséhez szükséges teljesítménynek.

A kazánnak ezen ésszerűtlen túlméretezése mellett az átfolyó vízmelegítő rendszerek hátránya, hogy kisebb kényelmi fokot nyújtanak, mivel a vízcsapoknál gyakran kellemetlen nyomásingadozás tapasztalható.

Központi vagy egyedi

Az egyedi, vagyis az egyes csapokhoz kötött vízmelegítés csak akkor tekinthető ésszerűnek, ha az épület egymástól messze eső pontjain, de egy-egy helyen csak kis mennyiségű meleg vízre van szükségünk – amit azonban jó tervezéssel eleve elkerülhetünk.

Általánosnak a központi ellátás tekinthető. Beváltak e körben azok a rendszerek, amelyekben a kazán egy melegvíz-tárolót melegít, amely mindig készenlétben tart egy bizonyos mennyiségű meleg vizet. A víz mennyisége a háztartásban élők számától függ. A tároló mérete általában 80-200 liter. A víz kihűléséből származó veszteségek megelőzése érdekében a melegvíz-tároló szigetelése legyen megfelelően vastag (> 10 cm), simuljon szorosan a tárolóhoz, és különösen a csövek csatlakoztatásának helyén és a szerelvényeknél ügyeljünk arra, hogy a szigetelés folytonossága ne sérüljön.

Belépő hideg víz normál nyomás alatt

Egyébként a tárolóban lévő víz hőmérsékletét lehetőleg tartsuk alacsonyan (45 °C). A 60 °C fölötti hőmérsékletet mindenképp kerüljük: ilyenkor ugyanis nemcsak a hősugárzásból adódnak nagyobb veszteségek, de mész is kicsapódik, ami károsítja a hőcserélőt, és lassanként felhalmozódik a tároló alján. 55 °C alatt azonban felszaporodhatnak a tárolóban a Legionella baktériumok.

A helyiségek hőellátása és a melegvíz-előállítás sohasem egyidőben történik. Az úgynevezett előnykapcsoló a fűtési időszakban a kazán a helyiségek melegen tartásának érdekében üzemel. Amint azonban meleg vízre van szükségünk, a kazán átvált a vízmelegítésre. Addig a helyiségek hőellátása szünetel. Amint azonban a tároló „feltöltődik”, nyugodtan folyhat tovább a fűtőtestek melegítése. Minél jobb az épület szigetelése, annál kevésbé okoz problémát a fűtés 15-120 perces kiesése.

A modern KH- és kondenzációs kazánok nyáron is – amikor nem kell a helyiségeket fűteniük – viszonylag magas hatásfokkal tudják előállítani a szükséges hőt. A központi melegvíz-előállításhoz alkalmazható rendszerek tehát mind energetikai, mind gazdasági szempontból kedvezőbbek, mint a decentrális szerkezetek (pl. elektromos átfolyó rendszerű vízmelegítők).

Elosztó rendszer

Hogy a tárolótól a fogyasztási helyekig, az egyes vízcsapokig lehetőleg rövid vezetékek fussanak, mindenekelőtt a helyiségek elrendezésének jó megtervezésére van szükség. A tapasztalatok szerint 15 m hosszúságig nincs szükség ún. cirkulációs vezetékre. Az ezt meghaladó hosszúságok esetében azonban általában cirkulációs vezetéket alkalmaznak.

Ez megakadályozza a víz lehűlését a csőben, mivel a szivattyú folyamatosan meleg vizet pumpál keresztül az előremenő és a visszatérő vezetéken. Előnyei: mivel a csapnál folyamatosan meleg víz áll rendelkezésre, nem kell a meleg vízre várakoznunk, így kevesebb vizet fogyasztunk.

Hátrányok: többlet beruházási költséget jelent a szivattyú és a visszatérő vezeték szükségessége, a keringető szivattyú áramot fogyaszt, a megduplázott vízvezetékeken keresztül pedig bizonyos mértékben hőveszteségekre számíthatunk. Ezért ésszerű megoldás lehet, ha a keringető szivattyút időkapcsolóval látjuk el, amely leállítja a cirkulációt.

Ajánlatos ezen kívül:

• a fűtetlen helyiségeken átfutó vezetékeket alaposan szigetelni
• a tárolót belülről rendszeresen kitisztítani
• a védő anódot rendszeresen megvizsgálni

Modern csaptelepek és berendezések

A modern csaptelepek és egyéb alkatrészek alkalmazása anélkül csökkenti melegvíz-fogyasztásunkat, hogy kényelmünkből engednünk kellene. Ezzel energiát és pénzt takarítunk meg.

A betegség valamely allergén, ismétlődő behatására alakul ki, s túlérzékenységet okoz. Miután a bőr, jelentős védekező szerepet játszik a testbe behatolni akaró fehérjékkel szemben, az allergiás kontakt bőrgyulladás leggyakoribb okai a bőrbe behatoló kémiai anyagok és fémek, me­lyek hozzákapcsolódnak a test saját pro­teinjeihez, és immunreakciót váltanak ki.

A tünetek általában késleltetettek, rend­szerint húszon négy-negyven nyolc órával a behatás után jelentkeznek – tehát nem beszélhetünk akut reakcióról. A kémiai anyagok és fémek széles skálájával való kapcsolat okozhat allergiás kontakt bőrgyulladást, bár ezek jelentős részével ál­talában csak munkahelyi környezetben találkozhatunk. Az otthoni allergénekkel való kapcsolat általában a kezeket, az ar­cot és a nyakat érinti.

Jellemző tünetek:

• pír
• duzzadás
• intenzív viszketés
• apró dudorok, melyek felhólyago­sodhatnak és váladékozhat
• a bőr berepedezése, pikkelyesedése, illetve megvastagodása ismétlődő be­hatásra.

Az allergiás kontakt bőrgyulladás lehet­séges kiváltó okainak listája igen hosszú, a leggyakoribbak azonban az alábbi ter­mékekben és növényekben található fé­mek, illatanyagok és kémiai anyagok,

Íme:

• kozmetikumok és arckrémek
• parfümök
• samponok
• körömlakkok
• hajfestékek, dauervizek és rögzítők
• nikkeltartalmú ékszerek
• óraszíjak, illetve gombok
• mérges szömörce (Rhus radicans és Rhus toxicodendron v. R. Diversilo-ba).

Nikkeltartalmú fülbevalók folyamatos vi­selése esetén jelentkezhet érzékenység a fülcimpákon. Egyes ruhafestékek ható­anyagai szintén kellemetlen tüneteket okozhatnak. A zoknikban és bőrcipők­ben található anyagok a lábfejet és az al­só lábszárat támadják meg.

Gyakran alakul ki irritációs bőrgyulladás a kézen az alábbi anyagok hatására:

• szappanok
• bioaktív tisztítószerek
• oldószerek
• olaj
• lúgok, például fehérítők

Bár nehéz elkülöníteni az allergiás és az irritációs bőrgyulladást, mindkettőnél ugyanazt az alapszabályt kell követni: a probléma felismerése után meg kell ta­lálni az okát, s a jövőben kerülni kell a ki­váltó anyagot.

A kontakt bőrgyulladást kiváltható kémiai anyagokat tartalmazó növények közé tartoznak a kankalinfélék (primu­lák). Az e növényekben – különösen a Primula obconicában, kisebb mértékben a P. Malacoidesben – megtalálható primin könnyen válthat ki túlérzé­kenységet, s okozhat tüneteket a kézen és a karon, sőt bárhol, ahova érintésünk­kel továbbvisszük a szennyezést.

Három további növény, a mérges szömörce (Rhus radicans), a Rhus toxico-dendron v. R. diversiloba és a R. vernix gyantája urushiolt tartalmaz, ami szintén érzékenységet okozhat. Mindhárom nö­vény a Toxicodendronok nemzetségébe tartozik. Aki a fenti növényekre érzé­keny, hasonlóan reagálhat az ugyanabba a családba (Anacardiaccae) tartozó kasura vagy kesura, a mangóra, a páfrányfenyőre (Gingko biloba) és a firniszszömörcére.

Csalánkiütés

A csalánkiütés vagy kontakt urticaria először bőrpírt és viszketést okoz, majd megjelennek a kidudorodó duzzanatok, a csalánkiütések, amelyek kezdetben pi­rosak, de később elhalványulhatnak.

Nevét onnan nyerte, hogy a reakció a csalán csípésére hasonlít. A tünetek változóak, az egészen enyhétől (mind­össze egy égő, enyhe viszketéstől) a sú­lyosig (szétterjedt viszkető kiütések az egész testen) előfordulhatnak. Általában azonban a reakciók enyhék, néhány perccel az érintés után megjelennek, s pár óra múltán meg is szűnnek.

A csalánkiütés többnyire nem aller­giás reakció, kiváltói olyan irritáns anya­gok, mint a tartósítószerek (benzoésav, szorbitsav, fahéjsav), illatok, bőrön át al­kalmazott gyógyszerek, állati és növényi (például csalán és tengeri moszatok) eredetű termékek. Allergiás (immuno­lógiai) csalánkiütés csak akkor jelentke­zik, ha sérült bőrre, például egy karco­lásra vagy vágásba, kerül egy olyan protein, amelyre érzékenyek vagyunk.

Ilyenkor a protein olyan reakciót válthat ki, melyet rendszerint az ételallergiáknál tapasztalhatunk, tojás, tej, olajos mag­vak, gyümölcsök, tengeri hal- és rákéte­lek, valamint zöldségfélék esetében. Előfordul allergiás reakció tartósítósze­rek, illatok és növényi eredetű termé­kek esetében is. Legsúlyosabb a latex-vagy kaucsuktej-allergia, amely kiterjedt és súlyos allergiás reakciót válthat ki.

A valódi ételallergia okozhat helyi tüne­teket a gyomorban és a bélben, de ál­talánosabb reakciót is. Az allergiát kivál­tó étellel való találkozás általában az ajkak és a nyelv bizsergésével jár, amit az ajak duzzadása követ (orális aller­giaszindróma). Gyomorgörcs, puffadás és hasmenés is előfordulhat. Súlyosabb esetekben azonban az alábbi tünetek jellemzők:

• nyelv- és torokduzzadás
• arcpír és – dagadás (angioedema)
• beszéd és légzési nehézségek
• vérnyomáscsökkenés következtében fellépő szédülés és bizonytalanságér­zet (anaphylaxia)

Az ételallergiák kiválthatnak olyan tüne­teket is, amelyekkel látszólag nincsenek összefüggésben. Ilyenek a nátha (jellem­zői: tüsszögés, orrfolyás, vértolulás az orrban), az asztma (nehézlégzés, szorító érzés a mellkasban, zihálás), a csalánki­ütés (viszkető kiütések), az ekcéma exacerbáció (viszkető bőrkiütések) és ízületi fájdalom (arthralgia).

Étel-összeférhetetlenség

Nem allergiás étel-összeférhetetlenség léphet fel az étel kémiai tulajdonságai miatt, illetve toxikus reakció következ­tében. Egyes halak, mint a makréla és a tonhal hisztaminszintje megnő, amikor romlásnak indul, s ez arcpírt, alacsony vérnyomást és kiütést okozhat, amit Scombroid-mérgezésnek hívunk. A vö­rösbor és egyes sajtok tirozinja fejfájást okozhat. Monosodium glutamát fo­gyasztása is válthat ki fejfájást, valamint arcpirosodást és gasztrointesztinális (gyomor-bél csatornával kapcsolatos) tüneteket.

Csecsemőknél a tej okozhat hasi fájdalmat és hasmenést Ennek oka egy enzim, a laktóz hiánya a csecsemő beleiben, ami a tejcukor, a laktóz meg­emésztéséhez szükséges. Ez a hiány, fer­tőző gyomor-bélhurut következtében léphet fel.

Az élelmiszer-adalékok és ételszí­nezékek csalánkiütést okozhatnak, illet­ve erősen súlyosbíthatják az asztma és a nátha tüneteit. Ilyen reakciókat okoz­hatnak a benzoátok, a szalicilátok, a szulfátok és a tartrazin. Ha a tünetek olyan étel fogyasztása után jelentkez­nek, amely tartósítóanyagot vagy színe­zéket tartalmaz, mint egyes sajtok, hús-pástétomok, szalámik, tartósított húsok, szárított gyümölcsök, illetve konzervek, valószínű, hogy a fenti anyagok valame­lyikét tartalmazta.

Orális allergiaszindróma

Akkor fordul elő pollenérzékeny embe­reknél, amikor olyan ételt fogyasztanak, amely részben olyan fehérjeszerkezetet tartalmaz, amely a virágporra jellemző. A test az ételt összetéveszti a pollennel, és allergiás reakciót indít be. A reakciók általában enyhék, az ajkakra és a torok elülső részére korlátozódnak, és rend­szerint viszonylag hamar elmúlnak.

A parlagfűre érzékenyek (Ambrosia) dinnye vagy banán fogyasztását követően tapasztalhatnak orális tüneteket, a nyír virágporára érzékenyeknél pedig nyers krumpli, répa, zeller, alma, mogyoró, il­letve kivi válthat ki reakciót.

Atópiás ekcéma

Az atópiás ekcéma, vagy más néven az atópiás bőrgyulladás, a leggyakoribb al­lergiás megbetegedés csecsemőknél. Okozója általában valamilyen tejtermék (tej) vagy tojás (általában tojásfehérje) által kiváltott allergia. Jellemző tünetei:

• pirosodás apró dudorokkal (papuiák)
• váladékozó hólyagok
• pikkelyes bőr

Csecsemőknél az ekcéma gyakran az egész testet érinti. A gyermek növeke­désével aztán, ahogy elkezd totyogni, az eloszlás megváltozik, és a könyök­hajlatra, térdhajlatra, illetve a csukló belső részére korlátozódik. A legsúlyosabb eseteknél az ekcéma a test bár­mely részét megtámadhatja, fájdalmas, égő gyulladást okozva. A betegség okozta bőrelváltozás kevésbé ellenál­lóvá teszi a gyermeket más allergénekkel, például a házi poratkákkal szem­ben.

A gyermekek kétharmada öt-hat éves korára kinövi ételallergiáját. Ételallergiában szenvedő gyermekeknél azonban nagyobb valószínűséggel alakul ki asztma vagy nátha (rhinitis).

Bélbetegség

A betegség inkább a glutin érzékenység eredménye, mint allergia. A glutin egy gabonafélékben, búzában, árpában, zab­ban és rozsban található fehérje. Az erre érzékeny embereknél a glutin olyan tü­neteket válthat ki, mint:

• kényelmetlen puffadtság
• szelek és hasmenés
• maiabszorpció (az ételek helytelen felszívódása)

Az ebben a betegségben szenvedő gyermekek nem fejlődnek úgy, mint kor­társaik, felnőtt korban pedig súlyvesz­téssel jár. Miután a glutin tartalmú ételek jelentős szerepet játszanak mindennapi étrendünkben, szigorú programot kell kidolgozni a krónikus állapot elkerülésé­re. Glutinmentes étrend alkalmazása azonban az összes tünet megszűnését hozza.

Anaphylaxia

Az anaphylaxia tüneteit kiválthatja bizo­nyos ételek fogyasztása; rovarcsípés, pél­dául méh- vagy darázscsípés, illetve allergénnel való kapcsolat (latexallergia).

Az arra érzékeny személyeknél az anaphylaxia egy sor tünettel jelentkezik, bár nem feltétlenül lép fel valamennyi az alábbiak közül:

• rossz előérzet, félelem, aggodalom
• arcpirosodás, ajak-, száj-, szem- és nyelvduzzadás
• általános viszketés, csalánkiütések megjelenése
• szorító érzés a szájban, mellkasban és torokban
• Ü légzési és nyelési nehézségek, ami nyálcsorgással, zihálással, fuldoklással és köhögéssel jár
• orrfolyás
• hányás, hányinger, hasmenés, hasfá­jás
• szédülés, bizonytalanság, hirtelen fá­radtság, gyors szívverés, hidegrázás
• sápadtság, eszméletvesztés, kóma, halál

A legsúlyosabb allergiás reakciók az éte­lekre, például halakra, fán termő dió- és mogyorófélékre, rákfélékre és földimo­gyoróra, valamint a latex-tartalmú termékekre jelentkeznek. Míg ezen ételek nagy része könnyen elkerül­hető, addig más a helyzet az amerikai vagy földimogyoróval (Arachia hypogea), melyet meglepően sokféle módon dolgoznak fel. A földimogyoró a Leguminosae családba tartozik, ahova a babfé­lék, a szójabab, a veteménybab, a borsó és a farkasbab is tartozik.

Földimogyoró ­allergia

A hétköznapi ételek közül a földimogyo­ró-allergia okoz a legtöbb gondot, s az általuk kiváltott reakciók gyakran súlyo­sak és gyors lefolyásúak; esetenként vég­zetesek is lehetnek. A földimogyoró-al­lergia a leggyakoribb ételallergiát és anaphylaxiát kiváltó ok. A föld egyes te­rületein évente körülbelül öt kilogramm földimogyorót fogyasztanak az emberek, átlagosan, mogyoróvaj, édességek, pék­sütemények és mogyoró formájában. Ezeken a területeken a gyermekek nyolcvan százaléka már egyéves kora előtt fogyaszt valamilyen földimogyoró ­származékot, kétéves korukra pedig mindegyikük.

Mivel a földimogyoró rendkívül sokféle feldolgozásban kerül forgalomba, az allergiás reakciót az első darab tulajdonképpeni mogyorószem is kiválthatja, jelezve, hogy már korábban megtörtént a szenzibilizáció, esetleg anélkül, hogy az illető észrevette volna. Korábban néhány tápszer is tartalmazott földimogyoró-származékot, mi több, a földimogyoró-allergének az anyatejben is kiválasztódnak. A szenzibilizáció úgy is kialakulhat a csecsemőknél, hogy édes­anyjuk a terhesség idején földimogyoró­ származékot fogyasztott.

Olajos magvak

A földimogyoró és más dió- és mo­gyorófélék bármilyen ételben előfordul­hatnak – reggeli gabonapelyhekben, szárított gyümölcs és mogyoró-, dióke­verékekben, chilli- és spagetti szószok­ban, húsmártásokban, keleti ételekben, süteményekben, tésztafélékben, fagylal­tokban, édességekben és köretekben. A látható mogyoródarabkák eltávolítása nem jelenti azt, hogy megszabadultunk az összes veszélyes proteintől.

Ráadásnak, még egy korábban a föl­dimogyoróhoz használt eszköz érintése is átviheti a „szennyeződést” egy másik ételre. Gondot okoz a főzésnél földimo­gyoróból készült olajak proteinszennye­zettsége is, amelyeket gyakran csak „nö­vényi olaj”-ként árulnak.

A finomított földimogyoró-olaj nem tartalmaz földimogyoró-proteint (azt az összetevőt, ami kiváltja az érzékenységet), ám ha földimogyoró-tartalmú ételt sütnek benne, majd újra felhasználják, a benne készült étel szennyezett lesz. A növényolajak újrafelhasználása elterjedt szokás mind az otthonokban, mind gyorsbüfékben és más éttermekben is.

Egy átlagos háztartásban leggyakrabban előforduló allergének hordozói a házi poratkák, a csótányok és a házi kedven­cek. Bár a virágpor és penészallergének általában véve jelentős problémát jelentenek, az otthonunkra jellemző allergén-mennyiségnek viszonylag kis összetevői. Ennek oka, hogy ezekkel az allergénekkel több­nyire a házon kívül találkozunk.

Penészgomba spórák, pollenek és allergének

A gombák – vagy pontosabban az álta­luk termelt spórák – jelen­tős gondot okozhatnak az állandóan nedves otthonokban, gondolva itt nem csak az általa kiváltott esetleges allergiás reakcióra, hanem a penész mentesítésének terhére. A ned­vesedésnek számos oka lehet egy lakás­ban, például túlfolyó esővíz a falakon folyik le; rosszul összeillesztett vagy sérült levezető csa­tornák, vízköpők, illetve rosszul záródó vagy nem megfelelően karbantartott ab­lakok. A fenti okokon túl szellőzési prob­lémák is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megnő a pára, ami leg­inkább a külső falak belső felületein csa­pódik le.

Ugyanúgy, ahogy a penészgomba ­spórák termelése, a lakás nedvessége is összefüggésben áll a házi poratkák és a csótányok elszaporodásával. Ezek az allergének mind kapcsolatban vannak az asztma, a nátha, a kötőhártya-gyulladás és – kisebb mértékben – az ekcéma, ki­alakulásával és makacsságával.

Egyes otthonokban a pollen is való­di gondot okoz az allergiás betegeknek. Az akut allergiában szenvedőknek egyetlen váza vágott virág megadhatja a lökést az allergiás reakció beindulásához.  A világ egyes ré­szein divat téli kertek kialakítása a lakás mellett, melyeket megtöltenék egzotikus növényfajokkal. Ez jelentősen megnövel­heti otthonunk pollen szintjét különösen, ha a külső fal eltávolításával a téli kert szerves részévé válik a nappalinak, ebédlőnek vagy konyhának.

Ablakos helyiség

Ugyanilyen gondot okozhat a virá­gokkal teli napfényszobás, beüvegezett balkonos vagy verandás lakás, ha a fent említett helyiségek a ház szerves részeit képezik, vagy az összekötő ajtók nincse­nek rendszeresen zárva tartva.

Az allergia kézben tartása

Otthonunkon belül az allergének kézben tartása azon múlik, hogy felismerjük-e azoknak az allergéntermelő anyagoknak a forrását és természetét, melyek befo­lyásolják betegségünket. Más otthoni tényezők is játszhatnak szerepet tünete­ink kialakulásában, így például az ételek, tisztítószerek, kozmetikumok és az égési melléktermékek; ám ezek inkább irritánsokként és nem allergénekként viselked­nek.

Bár ezek az irritánsok allergiás reak­ciót nem váltanak ki, határozottan súlyosbító szerepük van allergiás beteg­ségünk tüneteinek fokozásában.

Az allergiás hajlam rendszerint öröklődik a családban, és ha egyik vagy mindkét szülő allergiában szenved, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a betegség a gyermeknél is kialakul. Ha mindkét szülő allergiás, hetvenöt százalék az esélye, hogy a gyermek is az lesz; ha csak egyik, akkor a kockázat ötven százalék. Átlago­san a népesség tíz-húsz százaléka szen­ved allergiában, bár bizonyos korcso­portokban, ez, az arány magasabb.

Az allergiák, mint az asztma, a szénanátha, a nátha és az ekcéma, gyakran öröklődnek a családban. Eszerint, sajnos, nem is egy család­tag lehet érintett, aminek oka az egyre növekvő számú al­lergiás problémák kialakulása a gyerme­kek körében. A kutatások azt bizonyítják, hogy a szülők allergiájának típusa befo­lyásolja a gyermekeknél kialakuló allergia típusát. Ez annak a következménye, hogy az allergénre adott válasz és a test aller­giás reakciójának természete öröklőd­het.

Kora gyermekkori fertőzés

Az immunrendszer az élet korai szaka­szában még kialakulóban van, s így az im­munrendszer stimulálása fertőzésekkel, például légzőszervi vagy bélrendszeri fertőzéssel – elvonhatja az immunmemória figyelmét a környezeti allergénekre való reagálástól. Ezáltal korlátozhatja, vagy akár meg is akadályozhatja az allergia ki­alakulását.

Azok az enyhébb fertőzések, ame­lyek gyakoriak a gyermekkorban, nem mindig elegendőek, ám már folynak a kutatások olyan oltóanyagok meghatáro­zására, amelyek esetleg a fertőzéssel szemben folytatott küzdelem felé terel­nék az immunreakciót, s ezzel utat nyit­nának a jövőben a megelőzés felé.

Eltérés a nemek között

Gyermekkorban a fiúknál gyakoribbak az allergiás gondok, mint a kislányoknál. A tizenhárom éves gyermekekről folytatott tanulmányok azt mutatják, hogy a fiúk esetében nagyobb a valószínűsége a fo­kozott érzékenységnek házi poratka és macska allergénekre, mint a lányoknál. Felnőtt korban ez a különbség kevésbé jelentős, mivel a fiúk hajlamosak „kinőni” az allergiájukat.

A testedzés előnyei

Néhány újabb tanulmány szerint a test­edzés hiánya növeli az asztma fellépésé­nek valószínűségét. Nem világos, hogy ez a gyakorlatok jó hatása, avagy hiányuk éppen azt jelenti, hogy az illető több időt tölt a lakásban, s így hosszabb ideig is van kitéve a házi allergének hatásának. Úgy tűnik azonban, hogy a testnevelésnek és a vele összefüggésben levő nagyobb tüdőtérfogatnak vannak előnyei.

Életvitel

Ahogy a földrajzi különbségek hatással vannak arra, hogy milyen és mennyi allergénnek vagyunk kitéve, úgy a területi és kulturális különbségek is hatással vannak az allergiás betegségek kialakulására. Alacsonyabb például az allergiás megbete­gedések száma azokban a közösségekben, ahol sok természetes és friss ételt fogyasz­tanak, azokkal a közösségekkel szemben, melyek – bár gyakran jobb módúak – in­kább feldolgozott ételekkel táplálkoznak. Valószínűleg szerepet játszik ebben a ter­mészetes, friss ételek, például zöldségek és gyümölcsök magas antioxidánsszintje, va­lamint a feldolgozott ételekben található sok tartósítószer és adalékanyag.

Allergia kialakulása

Kétségtelen, hogy a jobb módú társa­dalmakban egyre nagyobb problémát je­lent az allergia. Afrikában a törzsből származó személyek esetében (akiknek tehát a genetikai háttere azonos) gyakoribb az asztmás előfordulás a városi, mint a naturális környezetben, s azon belül is inkább a magasabb, mint az alacso­nyabb társadalmi osztályokban. Más tanulmányok szerint, alacsonyabb élet­színvonalú országból jobb módú társada­lomba bevándorlók fogékonyabbakká vál­nak az asztmára.

Több tanulmány is folyik azoknak a tényezőknek a tanulmányozására, me­lyek a kapcsolatot jelentik a jómód, vala­mint az asztma és allergia fokozott terje­dése között, a hangsúlyt azonban az étrendre és életvitelre helyezik.

Az emberek nagy része ideje hetvenöt százalékát a négy fal között tölti, s így in­kább a benti, mint a kinti levegő, szennye­ző anyagainak összetétele befolyásolja állapotát. A levegő minősége épületen­ként nagyon eltérő lehet, a különbsége­ket számos tényező befolyásolja, mint például a fűtőberendezések által kibo­csátott vegyi anyagok és gázok, a belső burkolatok, valamint a szerkezeti ele­mek. A másik fontos tényező a benti légszennyezettség kialakításában az eltávolí­tás aránya, azaz hogy milyen jól szellőzik a lakás.

A főbb szennyező anyagok általában irritánsként viselkednek, de a belső allergének által kiváltott allergiás reakciót is fokozhatják, és súlyosbíthatják a tüne­teket. E szennyező anyagok forrásai kö­zött szerepelnek a gáztűzhelyek, hordoz­ható gázfűtőtestek és fafűtésű kandallók, melyek mind nitrogén-dioxidot termelnek.

A kén-dioxid – egy másik problé­mát okozó beltéri gáz – széntüzelésű kandallókban, olaj- és petróleumkályhák­ban termelődik. Végül a tipikus otthoni környezet velejárói az illékony szerves vegyületek (ilyen a formaldehid), ame­lyek légzési problémákat (orrfolyás-, dugulás, köhögés, zihálás) és bőrvisz­ketést okozhatnak.

Illékony szerves vegyületek

Ezek a vegyületek olyan kémiai anyagok, amelyek a szénatomra épülnek (szerve­sek) és könnyen elpárolognak (illéko­nyak). Rengeteg olyan kemikália van, ami az illékony szerves vegyület kategó­riájába esik, s ezek általában irritánsok, annak ellenére, hogy az allergiások kis százaléka egyfajta speciális immunreakci­ót fejleszt ki az illékony szerves vegyüle­tekkel, különösen a formaldehiddel szemben. Egyes illékony szerves vegyü­letek természetes eredetűek, például akkor keletkezik, amikor felvágunk egy narancsot, míg mások szintetikusak és gyárilag előállított termékekben találhatók.

Az alábbiakban néhány hétköznapi példát sorolunk fel:

• ragasztók és oldószerek
• bútorlapok
• tisztítószerek
• szigetelőanyagok
• új szőnyegek és egyes padlóburko­lók
• aeroszolos termékek
• légfrissítők
• vegytisztított ruhák
• egyes szintetikus anyagok
• faápoló szerek
• festékek – különösen egyes magas fényű fajták

Passzív dohányzás

Kisgyermekek számára a passzív dohány­zás, azaz mások dohányfüstjének belé­legzése azért káros, mert növeli mind a légúti fertőzésekre, mind az allergiára va­ló hajlamot, továbbá nagyban fokozza az asztma kialakulásának veszélyét is.

Ráadásnak a levegőben lévő do­hányfüst szennyező anyagai, mint irritánsok, súlyosbítják a már kialakult allergiás betegségeket. A füstös környezet tehát a kötőhártya-gyulladásos személyeknél szemfájdalmat és könnyezést, a náthá­ban szenvedőknél az orrdugulás rosszabbodását, asztmásoknál pedig zihálást és köhögést, illetve mellkasi szorítást okozhat,

Így a dohányos szülők gyermekeinek allergiáját a levegőben állandóan fellel­hető dohányszennyeződések súlyosbít­ják, legyen az asztma, nátha vagy kötőhártya-gyulladás, s így számukra erősebb szinten tartó kezelés szükséges, mint a nem dohányzó családban élők számára.

Külső légszennyezés hatása az allergiásokra

A fontosabb külső légszennyező anya­gok, amelyekkel az allergiában szenve­dőknek meg kell vívniuk, a szénhidrogén­ származékok égéstermékei – főként a kén-dioxid (S0₂), a szemcsés anyagok, a nitrogén-dioxid (N0₂), a szén-monoxid (CO), az aeroszolsavak és az ózon (0₂). Az ózon másodlagos szennyező anyag: akkor jön létre, ha a napfény szénhidro­gének jelenlétében lép reakcióba a jár­művek kipufogógázaival (N0₂).

Az ózon tehát fotokémiai szennyező anyag

A szabad levegőn a légszennyezett­ség szint számos tényezőtől függ, például a helyi termeléstől, a napfénytől, az ural­kodó széljárástól. A magasnyomású időjárási rendszer, amit a meleg idő, tisz­ta égbolt és gyenge szél vagy szélhiány jellemez, fokozza valószínűségét a szen­nyező anyagokkal teli köd, azaz szmog kialakulásának.

Külső szennyező anyagok és allergiák

Az allergiában szenvedők számának állandó növekedése óhatatlanul is felveti a gyanút, hogy a szennyezés lehet a be­tegségek hátterében. Bár az allergiások száma nő, a légszennyezés – különösen a kéntartalmú szénhidrogén-származé­kok – csökken.

Egy, a német egyesítést követően végzett tanulmány szerint magasabb volt a kén-dioxid, nitrogén-dioxid és szem­csés anyag légszennyezettség szint. Lip­csében (volt NDK), mint Münchenben (volt NSZK). Ezzel szemben a magasabb számú atópiás és allergiás meg­betegedések Münchenben azt sejtetik, hogy ezek a külső szennyező anyagok nem növelik az allergiás veszélyeztetett­séget.

A légzőszervi fertőzések és hörghurutos megbetegedések viszont egyértelműen növekedtek a fenti szennyező anyagok magas előfordulási arányának hatására. Mind a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és az ózon kimutatható­an súlyosbította az asztmát, a náthát, és hozzájárult a kötőhártya-gyulladás kiala­kulásához.

Az allergének és a légszennyezés kölcsönhatása

Az asztma több okból is súlyosbodhat külső szennyező anyagok hatására. Pél­dául sok szennyező anyag, irritáló hatású, így a kén-dioxid és nitrogén-dioxid hatá­sa a légutak akut összeszűkülését válthat­ja ki, ami légzési nehézséget okoz. Az ózon, köhögési ingert vált ki, valamint akadályozza a mély lélegzetvételt, ami megint csak kapkodó légzéshez vezet.

Az orron át való belélegzés során egy abszorpciós folyamat kiszűri a kén­dioxidot, s ezzel védelmet nyújt az alsó légutaknak. Az allergiás náthában (rhinitis) szenvedőknél azonban, aminek az egyik tünete az orrdugulás, ez a létfon­tosságú védelem kiesik, s a szájon át va­ló légzésnél a kén-dioxid egyenesen az alsó légutakba áramlik, ahol az asztmás állapot súlyosbodását idézi elő.

A mindennapos külső szennyező anyagok a már kialakult légúti gyulladá­sokat is súlyosbítják, ami közvetlenül az asztma elhúzódó súlyosbodásához és erősebb rohamokhoz vezet. Ez a hatás az ózon esetében a legnyilvánva­lóbb, aminek során huszonnégy órás késleltetett reakció van a legerősebb hatás és a háttérállapot súlyosbodása között.

Pollen hatása az asztmára

Sokak számára a tavaszi, a nyári vagy őszi hónapok kész nyomorúságot jelen­tenek, amikor arra vannak kárhoztatva, hogy szorosra zárt ajtókkal és ablakok­kal bezárkózzanak otthonukba.

Bár gyakran úgy gondolják, hogy a színpom­pás kerti virágok a főbűnösök a virág­portermelésben, ám e virágok és virágos bokrok pollenje túl nagy ahhoz, hogy a szél terjessze, s így nemigen okoznak gondot, hacsak nem megyünk túl közel hozzájuk. Valójában az asztmá­val, náthával és kötőhártya-gyulladással leggyakrabban összefüggésbe hozott főbb pollenforrások a fák, füvek és gyo­mok.

A fák virágpora

A fák az év első pollentermelői, s a késő téltől és kora tavasztól egészen a nyár elejéig hintik aranyló virágporukat. Euró­pában és az USA-ban – az egyedek elterjedésétől függően – az alábbi fák okozhatnak virágpor-allergiát:

• cédrus (Cédrus )
• ciprusfa (Cupressus)
• dió (Juglans)
• éger (Alnus) fűzfa (Salix)
• gesztenye (Castanea)
• hegyi juhar v. platán (Acer)
• hikorifa (Carya) £ juhar (Acer)
• kőrisfa (Froxinus)
• kőrislevelű juhar (Acer) 0 mogyoróbokor (Corylus)
• nyárfa (Populus)
• nyír (Betula)
• olajfa (0leo)
• szilfa (Ulmus)
• tölgyfa (Quercus)

A fák beporzása a környezeti hőmérsék­lettől és a napsütéses órák számától függ, s miután ezek a tényezők évről év­re változnak, az általuk termelt virágpor mennyisége is változik. Jellemzően azon­ban egy-egy fafajta pollenidénye három­négy hétig tart.

A füvek virágpora

A füvek által termelt virágpor általában elterjedtebb a fák által termeltnél, és a füvek által okozott pollenosis (szénanát­ha) több embert érint, mint a fák okoz­ta allergia. A fűfélék családja igen kiter- jedt, több mint 10 000 fajtájuk ismert vi­lágszerte. Ezek közül mintegy ezerféle terjedt el az Amerikai Egyesült Államok területén, és mindössze négyszáz Euró­pában. Az alföldi mezők több pollent termelnek, mint a rosszabb minőségű ta­lajok. Mivel a füvek virágpora túl nagy ah­hoz, hogy bejusson az alsóbb légutakba, inkább szem- és orrproblémákat okoz, semmint asztmát. A leggyakrabban szé­nanáthát okozó füvek az alábbiak:

• angol perje (Lolium)
• borjú pázsit (Anthoxanthum)
• csenkesz (Festuca)
• réti ecsetpázsit (Alopecurus)
• réti komócsin (Phleum)
• réti perje (Poo)
• taréjos cincor (Comus)
• zabfű/francia perje (Arrhenatherum)

A füvek pollenje egész nagy magasság­ban megtalálható a légkörben, és a ten­gerparttól több kilométerre is a nyílt tenger felett, azaz nagyon szétszóródva. Emiatt eléggé hiábavalóak az egy helyre koncentráló erőfeszítések a pollenszint korlátozására. A szénanátha a városok­ban is előfordul, pedig ott jóval kisebb a füves területek kiterjedése, mint a mezőgazdasági területeken.

A városokban – a széljárás és a föld­rajzi elhelyezkedés függvényében – a szénanátha tetőzése általában egy-két nappal, azután következik be, hogy vidé­ken megindult a beporzás. Érdekes mó­don a városok által kibocsátott hő fenn­tartja a levegőben a virágport, így a föld felszínén mért pollenértékek alacsonyab­bak, mint vidéken. Ez azonban mégsem egyértelműen jó hír, mivel a pollen és a városi szennyeződés együtthatása már viszonylag alacsony allergénszinten is ki­váltja a tüneteket.

A gyomok virágpora

Amikor végre azt gondolhatnánk, hogy biztonságban vagyunk és kinyithatjuk ablakainkat, mert túl vagyunk a fák és füvek beporzási időszakán; a különböző gyom­növények kezdik el a levegőbe szórni vi­rágporukat, amit belélegzünk.

A leghosszabb beporzási idejű nö­vény a közönséges lósóska (Rumex). Ez az évelő gyom a nyár közepén kezdi beporzását és be sem fejezi az ősz közepé­ig. A legtöbb problémát okozó növé­nyek a következők:

• csalán (Parieteria)
• falgyom (Parieteria)
• fekete üröm (Artemesia)
• lósóska (Rumex)
• parlagfű (Ambrosia)
• sóska (Rumex) útifű (Plantago)

A parlagfű (Ambrosia) bőségesen ontja a pollent, s a beporzási időszaka az északi féltekén augusztustól novembe­rig tart (avagy az első fagyokig, ha az ha­marabb következik be), legtöbb helyen körülbelül szeptember közepén te­tőzve. Minden egyes növény nagyjából egymilliárd virágpor magvat termel egy szezonban, amelyeket a parttól hatszáz kilométerre is kimutattak a tenger felett. A tanulmányok szerint a parlagfű pollenje nagyon erősen allergénhatású, más allergéneknél kevesebb virágpor is kiváltja a szénanáthát. Egy másik fontos növény a falgyom, amely szintén nagy mennyiségű, erősen allergén pollent termel.

Viharasztma

A világ minden táján komoly asztmaro­hamokról számolnak be a szénanátha szezonjában lezajló viharok következté­ben. Ezek a rohamok olyan egyéneknél jelentkeznek, akik szénanáthában szen­vednek, de rendszerint nem tapasztal­ják az asztma tüneteit. Kimutatták, hogy a füvek virágpora szétreped a vihart megelőző magas párában, nagyszámú, allergéntartalmú keményítőszemcsét bocsátva útjára a levegőben.

Míg a pol­lenek túl nagyok, hogy belélegezzük a légutakba, ezek a keményítőszemcsék, akár önmagukban, akár a levegőben ta­lálható részecskékhez (például a dízel kipufogógáz szénrészecskéihez) kö­tődve – könnyedén belélegezhetek, és asztmát kiváltó allergiás reakciót indít­hatnak el.

Amikor a „viharasztma” esetek elő­fordultak, a pollenszint magas volt, és a magas páratartalom megnövelte az allergéntartalmú keményítőszemcsék számát a levegőben. A szénanáthában szenvedőknek oda kell figyelniük, s ha az időjárás-előrejelzés rossz időt jósol, nem szabad kimozdulniuk.

A napsütéses nyári napokon a pollen­szint magas, mert meleg időben élénk a beporzás. Bár a csúcsidők a kora reggel és a késő este, a pollenszint egész nap magas lehet. A magas értékek érthetőbbek a mezőgazdasági területe­ken, mint a városias környezetben, ám a szélnek köszönhetően a virágporok a zöldterületben, szegény városokban is jelen vannak.

Esős napszakok

A pollenszint esős napokon általában alacsonyabb, mivel az eső kimossa a virágport a levegőből. Ismert azonban, hogy a vihart követően a zsúfolt nagyváro­sokban megnő a száma azoknak a széna­náthában szenvedőknek, akik asztma miatt kérnek orvosi segítséget. Ennek oka, hogy a vihart gyakran megelőző magas páratarta­lom szétrobbantja a pollenszemeket, s ezzel több száz keményítőszemcsét repít szét a levegőben. Ezek a szemcsék, amelyek a füvek legerősebb allergénjének egy darabkáját hordozzák, hozzá­kapcsolódnak a légszennyezés szén-dí­zel részecskéihez. Ez az együttes könnyen belélegezhető mélyen a tüdőbe, ahol a szénanáthában szenve­dőknél asztmarohamot idézhet elő.

Az állandóan lesben álló, mikroszkóp nélkül láthatatlan, apró házi poratka otthonunk természetes szem ételtakarí­tója.

Miért jelentenek gondot a poratkák?

A házi poratkák az arachnid család tagjai – ebbe a családba tartoznak a pókok, bolhák, kullancsok is. A pókokhoz ha­sonlóan az atkáknak is nyolc lábuk van, ám ők maguk teljesen vakok és ártalmat­lanok, mivel nem csípnek vagy szúrnak, és nem hordoznak semmiféle betegsé­get sem. Természetes tápanyaguk az elhullott emberi bőrpikkely, növényi ros­tok, házi por, gomba spórák, virágporsze­mek és rovarpikkelyek.

Hatalmas atkapopuláció él ottho­nunkban, különösen az ágyak, szőnyegek és bútorkárpitok rostjai kö­zött. Hogy valami képet kapjunk arról, hogy milyen apró is ez a lény: egyetlen gramm porban ezer poratkát lehet ta­lálni. Egy ágyban több mint tízezer atka található, s talán még kétmilliónál is több ürülékgalacsin. Ezek a galacsinok általában az orr, a szem és a tüdő lég­útjainak nyálkahártyáján keresztül jut­nak be testünkbe.

Olyan aprócskák, hogy ha felkavarjuk őket egy egészen hétköznapi eseménnyel, például azzal, hogy leülünk egy ágyra vagy kárpitozott székre, heverőre vagy díványra, még legalább harminc percig lebegnek a le­vegőben, mielőtt újra leülepednének. Máshol is megtelepszenek, függönyök, kárpitok, szőnyegek rostjai közt. Így a földön játszó gyermekek különösen nagy kockázatnak vannak kitéve a szőnyeggel borított lakásokban.

A házi poratka biológiája

Az, hogy hány poratka van az ottho­nunkban, nem annyira a takarítás és törölgetés alaposságától függ, hanem inkább a lakás levegőjének páratartal­mától és hőmérsékletétől. A házi por­atkák nem isznak, hogy csillapítsák szomjukat; ehelyett közvetlenül a le­vegőből szívják fel a vizet a bőrükön ta­lálható speciális mirigyeken keresztül. Legjobban hetvenöt-nyolcvan százalé­kos relatív páratartalom mellett fejlőd­nek.

A relatív páratartalom a levegő maximális lehetséges vízpáramennyisé­gének százaléka – más szóval telítettség – ami viszont a környezeti hőmér­séklettől függ. A hőmérséklet azért fontos, mert a melegebb levegő több nedvességet képes megtartani, mint a hideg levegő. Ha a páratartalom le­csökken, az atkák egyszerűen nem ké­pesek gyarapodni és szaporodni.

Visszaszorításuk

A házi poratkák visszaszorításának egyik lehetséges módja a páratartalom szabályozása. Ez önmagában nem je­lent teljes megoldást, mert az atkák védekező mechanizmusa a lecsökkent páratartalomban is megóvja őket a ki­száradástól. A végzett tanulmányok azt mutatják, hogy 15°C-on körülbelül negyvenöt százalékos relatív páratarta­lom mellett képesek a házi poratkák vízegyensúlyuk fenntartására és a túl­élésre; 25 °C -on ötvenöt, 30 °C -on pe­dig hatvanöt százalék mellett.

A páratartalom mellett a másik fő tényező a lakásunkban élő poratkák számának korlátozására a környezeti hőmérséklet. Az atkák nem képesek reszketni vagy izzadni testhőmérsék­letük szabályozása érdekében, s így túlélésük teljesen az őket körülvevő le­vegő hőmérsékletétől függ. Az atkák számára az ideális hőmérséklet 25 °C körül mozog. Ha tehát a lakás hőmér­sékletét ez alatt tartjuk, korlátozzuk a számukat. A házi poratkák testhőmér­séklete szabályozza az anyagcsere-működésük gyorsaságát.

Eszerint ala­csony hőmérsékleten mind peterakási készségük, mind várható élettartamuk alacsonyabb lesz, ami a poratkák szá­mának csökkenéséhez vezet. Ezért hozhat megkönnyebbülést a hegyvidéki környezet azoknak az asztmásoknak, akik a poratkára érzékenyek, mert nagy magasságban mind a páratartalom, mind a környezeti hőmérséklet túl ala­csony az atkák számára.

Egyes országokban a csótányok vagy svábbogarak a házi poratkák után csak a második helyet foglalják el az allergia okozóinak listáján. Bár a csótányokat ál­talában a világ, forró, páradús helyeivel kötjük össze, olyan mérsékeltebb éghaj­latú országokban is elterjedtek, ahol köz­ponti fűtés segítségével a hideg téli hó­napok alatt is melegen tartják az otthonokat.

A csótányinvázió és az allergia szá­mos országban gyakori probléma, példá­ul az Amerikai Egyesült Államokban, Tajvanban, Japánban, Thaiföldön és Szin­gapúrban, csak úgy, mint egész Dél-Ame­rikában, Dél-Afrikában és Ausztráliában.

Hol találkozhatunk a csótá­nyokkal?

Rengetegféle csótány létezik, összesen mintegy ötvenfajta. Nagyságuk kettő és öt centiméter között mozog. Néhány faj a szabadban él, s csak a szaporodáskor és élelemszerzéshez merészkedik be otthonunkba.

A csótányok általában a mosogatók és lefolyók környékén találhatók, a kony­haszekrények alatt, illetve azok repedé­seiben, bent a szekrényekben (főleg a felső sarkokban), a fiókok mögött, csö­vek körül (közvetlenül a fal mentén és át a falon), ajtó- és ablakkeretek mögött, laza szegélylécek és párkányok alatt, asztalok és székek lapjának az alsó felén, va­lamint a fürdőszobákban. Néha előfor­dulnak élő példányok a televíziók és rádiók hátlapja mögött.

Az igen elterjedt német csótány leg­gyakrabban a konyhákban és fürdő­szobákban fordul elő, annak ellenére, hogy ezzel a fajtával szinte mindenhol találkozhatunk, míg a többi rendszerint jobban kedveli a sötét környezetet, le­gyen az a garázs, a pince vagy a padlás.

A csótányok gyakran telepednek meg a csatornákban is, és nagyobb esőzések után gyakran tapasztalhatjuk, hogy megszaporodnak a pincehelyisé­gekben. Csótányok általában mindenütt elő­fordulhatnak, ahol találnak élelmet, akár élelmiszertároló helyeken, akár a szeme­tesek környékén. Fontos, hogy ismerjük előfordulási helyeiket, ha korlátozni akar­juk a mozgásterüket otthonunkban.

A csótányok biológiája

A víz a legfontosabb elem a csótányok túléléséhez. A német csótány negyven­két napig is kibírja csak vízen, de víz nél­kül csak tizenkét napig, még akkor is, ha rengeteg ételt talál. Ez az oka annak is, hogy hosszan tar­tó szárazság idején több csótánnyal talál­kozhatunk a lakásban, mivel ilyenkor húzódnak be a rovarok a megbízható víz­lelőhelyre.

Az egyik legfontosabb lépés a csó­tányinvázió megakadályozására tehát az, hogy sehol se hagyjunk kint könnyen elérhető vizet. Még a jelentéktelennek tűnő vízmennyiség is életmentő lehet a csótányoknak, így ne felejtsük el teljesen szárazra törölni a szárítót is mosogatás után, és a mosdó környékét fogmosás után.

A panellakásokban és sorházakban azonban nehézséget jelent minden le­hetséges csótányfészek kiiktatása, mert mindig ott a veszélye egy újabb invázió­nak valamelyik szomszédos lakásból

A csótányok kifejlődésének három szakasza van: pete, lárva és kifejlett csó­tány. A bőrszerű burokba lerakott peté­ket általában egy eldugott repedésbe rejtik el. A csótányok barna, fekete és rozsda­barna, fényes testű repülő rovarok. Kellemetlen szagú olajos váladékot vá­lasztanak ki az ételekre és a lakás különböző felületeire. Ürülékük, mely galacsin formájú vagy tintaszerű folya­dék, szintén fokozza ezt az émelyítő szagot. A csótányok napközben sötét, védett helyeken rejtőznek, és általában csak éjszaka bújnak elő táplálkozni.

Miért jelentenek problémát a csótányok?

A csótányallergia forrása kevésbé jól kö­rülhatárolható, mint a házi poratkáé, de valószínű, hogy az ürülékrészecskékben megtalálható emésztőenzimek játszanak fontos szerepet kialakulásában.

Annak ellenére, hogy a csótány ürü­ ürü­lékének darabkái jóval nagyobbak és ne­hezebbek, mint a poratkáé, kisebb darabjai szintén be tudnak kerülni a leve­gőbe, s így belélegezhetővé válnak az or­ron vagy szájon át, illetve bejuthatnak a testbe a szemen keresztül. Az is lehetsé­ges, hogy a rovarok allergénjei be tudják vonni a porszemeket, és a belélegzett porral kerülnek be a szervezetbe. Egyes kutatások szerint nem annyira a csótány ürüléke, hanem inkább a nemi feromon-megkötő proteinjei a forrásai a termelt allergéneknek.

Betegségek hordozói

A szociálisan elmaradott belvárosi területek szegénynegyedeiben a csó­tányallergia az egyik leggyakoribb kiváltó ok a kórházak ügyeletét súlyos asztmával felkeresők között. A csótányallergiát bőrpróbával lehet megállapítani. A csótányok betegségeket is hor­dozhatnak. Bebizonyosodott, hogy ké­pesek emberi fertőzések és az ételmér­gezés baktériumainak közvetítésére.

Állatbarátként sokan tartunk otthon kutyát vagy macskát, és gyakran nem is gondoljuk, hogy allergiás tüneteink mögött éppen a kis kedvenc áll. Nem ritka, hogy a lakásban tartott állatok okozzák az asztmát, a visszatérő náthát, vagy a rendkívül kellemetlen kötőhártya-gyulladást. Azonban nem csak a leginkább népszerű háziállatokkal kapcsolatban merülhet fel ez a probléma, hanem a madarak, patkányok, nyulak, hörcsögök vagy az akár háziállatként is tartott egerek szintén felelőssé tehetőek a panaszokért. Bár az allergiás megbetegedésekért a legtöbbször a négy fal közötti tényezők okolhatóak, de a szabadban tartott lovak, csirkék, kacsák és libák szőrére, tollára is lehetünk érzékenyek.

S hogy mégis mi okozza a tüneteket? A tapasztalatok szerint a hámpikkelyben, a nyálban, a vizeletben, és a szőrben megtalálható allergének bizonyulnak bűnösnek. Ezek könnyedén hozzátapadnak a ruházathoz, s így bekerülhetnek a lakás olyan helyiségeibe is, ahová egyébként az állat nem bejáratos. Sokan ismerjük azt a jelenséget, amikor az allergiás vendég akkor is érzékennyé válik az állat jelenlétére, ha a kis kedvencet a vendégség idejére kifejezetten máshol tartjuk.

Macskaallergia

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az asztmások körülbelül negyven százaléka érzékeny a macskaszőrre. Egyértelműen állítható tehát, hogy a doromboló négylábú a leggyakrabban allergiát okozó háziállat. Az allergének a bársonytalpú kedvenc nyálában, könny- és faggyúmirigyeiben találhatóak meg. Ahogyan mosakszik, úgy az allergének szőrére kerülnek, majd onnan száradás után a levegőbe. Mivel a szintén gyakran allergiát okozó poratkánál kisebb és könnyebb a macska által terjesztett allergén, így rendkívül könnyen terjed a lakásban, és súlyánál fogva sokáig a levegőben is marad.

Macska a szobában

Míg a szabadba kijáró macskák csak időnként tartózkodnak a négy fal között, addig a szobacicák életük egészét a lakásban élik. Nem véletlen, hogy esetükben az allergének száma ötször több lehet. A könnyen belélegezhető részecskék már szinte pár perccel a macskával való kapcsolatba lépés után éreztetik a tüneteket. Nem ritka az sem, hogy ha macskával osztjuk meg otthonunkat, az erre érzékenyek akkor is tüneteket produkálnak, ha csak olyan helyiségbe lépnek, ahol cica szokta mindennapjait tölteni.

Sajnos tény, hogy a macska bundájáról a levegőbe kerülő allergének megtapadnak a falakon, a bútorok, a szőnyegen és a lakástextíliákban, s onnan rendkívül nehéz letakarítani azokat. Ha a cica már nincs a lakásban, még utána hónapokkal is kimutathatóak az allergének. Éppen ezért fontos, hogy ha lakást vásárol, vagy albérletet vált, költözés előtt minden esetben törölje át a falakat, valamint mosson ki minden textíliát. Rendszeres, alapos takarítással csökkenthető a lakásban jelen levő allergének száma.

Kutyaallergia

Bár a kutyaallergia ritkábban fordul elő, mint a macskák okozta probléma, de így is tény, hogy a kutyát tartó háztartások negyven százalékában jelen van a levegőben az allergén. Főként a nyállal, vizelettel és hámpikkelyekkel kerül oda, és okoz allergiás megbetegedést.

Vendégségbe érkezve hiába barátságos a kutya, ha tudjuk magunkról, hogy allergiásak vagyunk, akkor ne engedjük a nyelvét a közelünkbe. Vannak olyan betegek, akik arról számolnak be, hogy csak bizonyos kutyafajták esetében tapasztalják a tüneteket. Előfordulhat tehát, hogy az egyes fajták más és más jellegű allergéneket bocsátanak ki, s ettől függően alakul ki rájuk érzékenység.

Allergia más állatokra

Főként a nyálra és a vizeletre érdemes figyelni a hörcsögök, tengerimalacok, patkányok, egerek és nyulak esetében. Mivel a rágcsálók vizeletében protein van, az megszáradva a levegőbe kerül, és allergiát okozhat. A szőr és a lehulló bőrdarabkák szintén kockázati tényezőnek számítanak.

A madarak is veszélyesek lehetnek!

Hasonlóan a kutyáéhoz, a tehén és a ló hámpikkelye is veszélyeket hordoz magában. Nincs ez másként a madarak esetében sem, melyeknek tollai atkákkal, virágporral és penésszel szennyezettek. Fontos információ, hogy a törpepapagáj proteint tartalmazó ürüléke a levegőbe kerülve fulladást és intenzív köhögést okozhat. Bár a tünetek enyhén kezdődnek, de súlyos végkifejlet is lehet belőle.

Allergia haleledelre

A bundás, tollas állatok allergénjeire érzékenyek úgy gondolhatják, hogy a halak biztosan nem hordoznak semmilyen veszélyt magukban. Ez azonban nem így van! Létezik az úgynevezett hangyatojás allergia, mely tulajdonképpen a haleledelre való allergiával azonos. Az akváriumok környéke ráadásul nedvességgel telített terület, ahol melegágy képződhet a penészgombáknak. A szürkés foltokból a levegőbe kerülő spórák szintén allergiás megbetegedést válthatnak ki.

Ha allergiás megbetegedésekről van szó, akkor a kiváltó okok sok esetben a négy fal között keresendőek. Különösen gyakran okoznak problémát a penészgombák, amelyek kifejezetten a nedves, meleg, rosszul szellőző és korábban helytelenül penészmentesített helyeken vannak jelen.

Milyen környezet kedvez a penészgombának?

A penészgombának elsősorban vízre van szüksége, így gyakran előfordul az olyan helyeken, ahol a pára lecsapódott a hideg falfelületeken. Az ingatlanban a beázások, a magas páratartalom és a szivárgó csövek környéke különösen kedveznek a szürkés-feketés foltok megjelenésének. Tipikusan ilyen helyiségek a fürdőszoba és a konyha, ahol rendszerint magasabb a levegő páratartalma a normálisnál. A főzéssel, fürdéssel, mosással és teregetéssel rengeteg nedvesség kerül a levegőbe, melytől mindenképpen érdemes megszabadulni.

Naponta többször ajánlott kereszthuzattal szellőztetni, de a megfelelő hőszigetelés is nagyon fontos. Előfordulhat, hogy nem csak a falak érintettek, hanem a penész már megjelenik használati tárgyainkon, lakástextíliáinkon és az élelmiszereken is.

Milyen fajtáit ismerjük a penészgombának?

Ha a levegő relatív páratartalma meghaladja a hetven százalékot, akkor kiváló feltételek teremtődnek az Aspergillus és a Penicillium gombák szaporodásához. Főként a nedves falak és a sarkok lakója az Aspergillus. Ez a gombafajta festékkel, tapétával, porral táplálkozik.

A Penicillium elsősorban a „kék” sajtok gyártásának kapcsán vált ismertté, de a tartósított ételekben, a sajtokban és a kenyerekben is előfordul. Bár a név azonos, de e gombák semmilyen téren nem kapcsolódnak a penicillin gyógyszerallergiához.

A penészfoltokból a levegőbe került spórák egy ideig lebegnek, majd a szőnyegekben lerakódnak. Takarítás, közlekedés vagy porszívózás során felkavarodnak, és ismételten a légutakba kerülnek. Ha allergiás megbetegedésben szenvedünk, akkor a takarítást célszerű családtagjainkra bízni, hiszen a spórák koncentrációjának megemelkedése rossz hatással van az állapotra.

Segít vagy ront a helyzeten a légkondicionálás?

A nyári hónapok tikkasztó forrósága sok esetben elviselhetetlen légkondicionálás nélkül. A készülék nem csak lehűti a levegőt, de csökkenti annak páratartalmát, s a gombaspórák is kiszűrhetőek használatával.

Fontos azonban tudni, hogy csak megfelelő karbantartás mellett bizonyul hasznosnak a klíma használata. A rendszerben megrekedt víz penészesedéshez vezethet, s ha a penész egyszer bekerült  a rendszerbe, akkor folyamatosan tüneteket produkál az érintetteknél. Annak érdekében tehát, hogy a légkondi egészségünket szolgálja, a rendszeres tisztítás és karbantartás nélkülözhetetlen.

Penészgomba-allergén veszélye a szabadban

A szabadban is allergiás megbetegedést okozhat a penész!

A penészgomba spórák nem csak az ingatlanon belül, de azon kívül is megtalálhatóak. A koncentráció évszaktól függ, így késő nyáron és kora ősszel a legmagasabb az.

Főként rothadó vegetációkon fordulnak elő a Clodasporium és az Altemaria fajok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek ritkábban vezetnek allergiás megbetegedéshez, mint a füvek és fák pollenje. A legjellemzőbb tünetek a tüsszögés, az orrfolyás, a szemviszketés, az orrdugulás és a könnyezés.

Hogyan csökkenthető a penészgombák spóráinak száma?

Egy allergiás betegség diagnózisát orvos­nak kell megállapítani a kórtörténet gon­dos felvételével, s esetleg szakorvosi ki­vizsgálással. Minden tünetről részletesen be kell számolni, mielőtt az orvos el­döntheti, hogy valóban allergiás meg­betegedésről van-e szó, illetve mielőtt kiválasztja a megfelelő kezelést.

Kiváltó tényezők

Minden olyan körülményt, ami sú­lyosbítja a tüneteket, továbbá a kiváltó tényezőket, valamint a tünetek gyakori­ságát és hosszúságát, figyelembe kell venni. Nem minden esetben beszélhe­tünk allergiáról, még akkor sem, ha be­tegségünk nagyon hasonlít az allergének által kiváltott betegségekre.

Több, az alábbi kérdésre adott igen­lő válasz a házi poratkaallergiára való hajlamot – mely az egyik leggyakoribb al­lergiás megbetegedés – valószínűsíti kis­gyermekeknél:

• Tüsszög-e csecsemője, amikor reggel az ágyra fekteti?
• Gyakran van gyermekének kötőhártya-gyulladása vagy ekcémája?
• Tapasztalt-e „megfázást” és köhö­gést, amikor kisgyermekét átköltöz­tették a ,,nagy” ágyba, s szipog-e az­óta is?
• Hajlamosnak tűnnek-e gyermekei a „megfázásra”, amikor rokonoknál vagy barátoknál alszanak?
• Mutatott-e ki pozitív eredményt a bőrpróba atkákra?

Felnőttek és nagyobb gyermekek eseté­ben a kérdések az alábbiak:

• Tüsszög-e, viszket-e a keze vagy ar­ca, esetleg kapkodva szedi-e a levegőt ágyazáskor és takarításkor, por­szívózáskor?
• Tüsszög-e vagy érez-e szorító érzést mellkasában reggel vagy este lefek­véskor?
• Felébred-e éjszaka viszkető ekcéma vagy orrdugulás, illetve orrfolyás mi­att, s előfordul, hogy emiatt nem tud elaludni?
• Van-e éjszakai asztmája?
• Jobban érzi magát a szabadban?
• Megszűnnek-e tünetei meleg, száraz éghajlatú nyaraláskor, csak hogy viszzaérkezését követően hamarosan újra jelentkezzenek?
• Súlyosbodnak-e tünetei ősszel?

A családban előforduló allergiás megbe­tegedések az allergiás hajlamot való­színűsítik, s ez megerősíthető egy vizsgá­lattal, melynek során az immunoglobin E-szint (IgE) emelkedését mérik.

Prick-féle bőrteszt

A leggyakrabban használt allergiateszt a Prick-féle bőrteszt. Alapja, hogy az IgE speciális sejtekhez kötődik a bőrben, és amikor az allergének és az IgE kapcsolatba kerül egymással, ezek a sejtek olyan kémiai anyagokat választanak ki, melyek viszkető bőrpírt okoznak, középen duz­zanattal. A duzzanat nagysága mutatja a reakció hevességét. Több tesztet is le le­het egyszerre folytatni különböző allergénekre. Az eredmények körülbelül tizenöt percen belül megvannak.

Vérvizsgálat

Vérmintával is lehet IgE-vizsgálatot vé­gezni. A laboratórium ellenőrzi mind az egyes, mind a többszörös allergéneket. A vérvizsgálat előnyei, hogy gyógyszeres kezelés nem befolyásolja, illetve hogy ki­terjedt bőrbetegségben szenvedőkön is el lehet végezni. A hátránya a Prick-féle bőrteszttel szemben, hogy drágább, ke­vésbé érzékeny, valamint az eredmé­nyek nem azonnaliak.

Patch-teszt

A kontakt-allergiák diagnózisának felállí­tásában igen elterjedt módszer a Patch-teszt, azaz tapaszos bőrpróba. Többféle standard kontakt allergénsorozat van forgalomban. Ezt a bőrre helyezik, gyakran a háton, oda tapasztják és negyvennyolc-hetvenkét órára a bőrön hagyják, mielőtt elle­nőriznék. Ezeket a teszteket csak szak­ember végezheti el, mert fontos, hogy elkülönítsük az allergiás reakciót az irritációtól.

Kezelés

Az allergia diagnózisának megállapítását követően három főbb kezelési mód le­hetséges, amelyek kiegészítik egymást, ám viszonylagos előnyeik és fontosságuk az egyéni körülményektől függnek. Ez a három megközelítési mód az allergén kerülése, a gyógyszeres kezelés, illetve az immunterápia.

Az allergén kerülése

Minden allergiás kezelés alapja az allergén kerülése, amennyiben lehetsé­ges; ez remélhetőleg javulást eredmé­nyez, bármi legyen is a kiváltó ok. A sze­zonális szénanáthánál ez nyilvánvaló, minthogy a pollenidény végével a tüne­tek is megszűnnek. Hasonlóképp, a ma­gasan fekvő klinikákon, ahol a körülmé­nyek nem kedveznek a házi poratkának, egyértelmű javulást tapasztaltak azoknál a gyermekeknél és felnőtteknél, akiknél az atkák váltották ki a betegséget.

A munkahelyi asztma esetében, amennyiben időben sikerül felismerni a betegséget, javulást hoz, ha a betegség­ben szenvedőt eltávolítjuk az allergén környezetből. Továbbá az allergiás bőr­betegségek, mint például a kontakt dermatitis is enyhül, ha sikerül azonosítani és elkerülni az allergia okát.

Tehát az allergén elkerülésének kul­csa a pontos kórmeghatározás és a kivál­tó allergén azonosítása. Az Allergiamen­tes otthon című rész, aprólékosan tárgyalja a lakás helyiségei­nek különböző allergénjeit, és bemutat­ja, hogyan csökkenthetjük számukat vagy kerülhetjük el őket otthoni környeze­tünkben.

Gyógyszeres kezelés

Számos gyógyszeres terápia – ami csök­kenti az allergén okozta tüneteket vagy gyulladást – alkalmazható a különböző betegségek, így az asztma, a nátha, a kötőhártya-gyulladás, a csalánkiütés és az ekcéma kezelésére. Azonban mindet meg kell beszélni orvosunkkal, aki eset­leg szakorvoshoz küld. Ezek a kezelések nem gyógyítanak ki az allergiából, és gyakran előfordul, hogy a gyógyszeres terápia befejeztével a betegség visszatér. Azok számára azonban, akiknek tünetei mindennaposak, hatékony segítségnek bizonyulnak.

Az antihisztaminok

Ez a gyógy­szercsoport használható a szemre (csep­pek), az orra (spray), bevehető szájon át (tabletta vagy folyadék formájában), és az egyik első lépés enyhe szénanátha, az egész éven át tartó nátha és kötőhártya-gyulladás kezelésében, valamint a legfon­tosabb terápiája a csalánkiütésnek és az egyszerű angioedemának.

Az antihisztaminok, mint nevük is mutatja, a testben található hisztamin ha­tását ellensúlyozzák. A hisztamin az egyik legfontosabb kémiai anyag, amely az al­lergiás reakció során termelődik, s a ta­pasztalható tünetek kialakulásának egyik fő okozója.

Sokféleképpen léphet reakcióba a hisztamin

Allergia esetén a -antihisztaminokat használják kezelésre. Ez csökkenti a viszketést, a váladékkép­ződést (könnyezést vagy orrfolyást) és a tüsszögést, de kevésbé hatásos az obstrukciós tünetekre, mint például az orr­dugulás. Az asztmás megbetegedéseknél hasonló a helyzet. Asztma esetében álta­lában nem használnak hisztaminokat.

Sokféle antihisztamin van forgalom­ban, egyesek nyugtató hatásúak is, má­sok nem. Mivel a nyugtató antihisztaminok mellékhatása kedvezőtlenül befolyásolhatja társas érintkezésünket, a vezetési képességet, valamint a munkára, tanulásra való koncentrálást, napközben a nem nyugtató antihisztaminok szedése javasolt tabletta formájában.

Leukotrén-anatgonisták

Egy másik gyógyszercsoport, amely az allergi­ás tünetek ellen folytatott harcban használható a leukotrén-anatagonisták. A leukotrének fontos kémiai anyagok, me­lyeket a test allergiás és más gyulladásos reakciók során választ ki. A leukotrén-anatagonisták használata kitágítja a légutakat és enyhíti az asztma tüneteit.

Le­hetséges, hogy ezek a gyógyszerek a hát­térben meghúzódó légúti gyulladás bizo­nyos jellemzőit is befolyásolják, de ez még vizsgálat alatt áll. Mivel a leukot­rének kiválasztása az allergiás reakciónak csak részei, kísérletek folynak arra, hogy a leukotrén-anatagonisták és más gyógy­szerek, például a -antihisztaminok kombinált terápiája jobb eredményt hozhatna-e.

Gyulladáscsökkentő terápia

Az allergiás gyulladás kialakulása az alapvető oka az asztmának, a náthának, a kötőhártya-gyulladásnak és az ekcé­mának. Azok a gyógyszerek enyhítik leginkább a tüneteket, melyek ezt a gyulladást csökkentik. A legfőbb gyul­ladáscsökkentő szerek a kortikoszteroidok, bár a kromoglikátok is használa­tosak. A kortikoszteroidok az orron, légutakon, szemen és bőrön át is bead­hatók spray formájában, belélegezhető aeroszolként, cseppekben, krém, illetve kenőcsként a nátha, az asztma, a kötőhártya-gyulladás, valamint az ekcé­ma kezelésére.

A tünetek súlyosságától függően a szteroidok szájon át is beszedhetők a fenti betegségek és a csalánkiütés kezelésére. Szívesebben ja­vasolják azonban a külső/inhalált alkal­mazás, mert így kisebb dózisok is ele­gendőek, és hosszú távú használat esetén kisebb a valószínűsége valami­lyen esetleges mellékhatás előfordulásá­nak.

Ezt a fajta, kezelést naponta kell alkal­mazni a gyulladás csökkentésére, és pre­ventív vagy proflaktikus terápiaként tart­ják számon. A tünetek akut enyhítéséhez másfajta kezelés szükséges.

Enyhítő kezelés

Általában azt a faj­ta, gyógyszerezést hívjuk enyhítő terápiá­nak, amit az asztmában szenvedők szed­nek légzési nehézségeik csökkentésére, azoknak a légutak körüli izmoknak az el-ernyesztéséhez, amelyek a gyulladás ha­tására összehúzódtak. Ebbe a kategóriá­ba rendszerint a gyorsabb hatás érdekében belélegezhető gyógyszerek tartoznak, nem pedig szá­jon át szedhetők.

A rövid ideig ható faj­tákat az asztmások akkor használhatják, amikor csak légzési nehézségeik vannak. A hosszú távú hatással rendelkező variá­ciókat, melyek tizenkét órán át hatnak, rendszeresen kell szedni, naponta két­szer vagy lefekvéskor, a légutak össze­szűkülésének megakadályozására, s így a tünetek csökkentésére. Ezeket a gyógy­szereket valamilyen gyulladáscsökken­tővel együtt kell szedni.

A theophyllin terápia is hörgőtágítóként és légzéskönnyítésre alkalmaz­ható. A gyógyszerek szájon át szedendők, naponta, fenntartó kezelésként a tünetek minimalizálására. A theophyllint általában a megelőző kezelések kiegészítéseként használják az asztmában szenvedőknél. Toxicitási arányához ké­pest terápiás hatása nagyon szűk, orvosi felügyelet nélkül nem szedhető.

Immunterápia

Az immunterápia során a beteg abból az allergénből kap egyre növekvő dózisú in­jekciókat, amelyre érzékeny. A cél az im­munrendszer reakciójának megváltozta­tása az adott allergénre, és az allergén vagy allergének által kiváltott válaszreak­ció csökkentése. Ez a fajta, kezelés hosszú ideig tart, az injekciókat kezdetben hetente vagy kéthetente kell beadni, s a terápia három-öt évig tart.

Mivel az in­jekciók súlyos reakciókat válthatnak ki, a kezelést szakembernek kell végezni. Azonban ha sikerrel jár, ez a fajta, kezelés az egyetlen (az allergén elkerülésén túl), amely alapvető változást hozhat az allergiás reakcióban. Legnagyobb sikere­ket a pollenallergiában szenvedőknél értek el vele, de másfajta allergiáknál korlátozott és változó eredmények mu­tatkoztak.

Az anaphylaxia olyan rendkívül kóros ál­lapot, amely esetében az egyetlen hasz­nálható kezelési mód a kiváltó allergén azonosítása és a lehető legszigorúbb ke­rülése. Olyannyira akut állapot, hogy ha – bármi okból kifolyólag – a teljes elke­rülés nem lehetséges, vagy előfordulhat véletlen találkozás az allergénnel, minden anaphylaxiában szenvedőt fel kell szerel­ni egy előkészített, önkezelésre alkalmas adrenalininjekcióval, és tájékoztatni kell annak használatáról.

Kezelés

Az anaphylaxia kezelésében az adre­nalinnak van a legfontosabb szerepe. A betegeknek állandóan maguknál kell tar­taniuk, hiszen az adrenalin gyors haszná­lata életmentő lehet.