Vízvezeték szerelés - 237. oldal

Könnyen beköthető lefolyó

Ha a mosó- vagy mosogatógép mögött fut a lefolyócső, akkor a gépet ön metsző műanyag csatlakozóval is rákötheti a szennyvízlefolyóra -nézzen utána a gépkönyvben, hogy ez szabályos-e. A visszacsapó szelepes csatlakozót úgy kell felszerelni, mint a vízvezetékre az önmetsző T idomot. Az ürítőcsövet bilinccsel rögzítse a csonkhoz, nehogy ledobja a víznyomás.

Bekötés az ejtőcsőbe

Egy új lefolyócsővel, közvetlenül az ejtővezetékbe kösse be a gépet, ha az a közelben található.

Lyukfűrésszel vágja ki az ejtővezeték falát, majd PVC-ragasztóval és tartóbilinccsel rögzítse a bevezetőcsonkot, végül csatlakoztassa az új lefolyócsövet. Egy 75 mm mély bűzelzáró szifont közbeiktatva kösse rá a lefolyóra a gép ürítőcsövét.

Visszafolyás ellen

Ha a gép ürítőcsövét egyenesen a mosogató lefolyójába köti be, akkor visszafolyásgátló hurkot kell kialakítani az ürítőcsövön – különben a mosogató­ból lefolyó víz eláraszthatja a gépet. A hurkot úgy akassza fel a mosogató alá, hogy legfelső pontja magasabban legyen a szifon kivezetésénél (a képen látható elrendezés csak minta; a valóságban ennél valamivel magasabbra is kerülhet a hurok).

Csőtoldás

Ha a gép ürítőtömlője nem ér el odáig, ahol kényelmesen beköthető lenne a lefolyóba, toldja meg nyugodtan a csövet. Nézzen utána a gépkönyvben, hogy milyen hosszú lehet a kivezetőcső. A tömlőt csőbilincsekkel rögzítse a toldathoz és a lefolyócsonkhoz.

Zárja le a nyitott ejtőcsövet!

A mosó- vagy mosogatógép könnyen „kiönthet” az ejtőcső nyomáskiegyenlítő nyílásán keresztül, ha eldugul valahol a lefolyó. Szereljen légbeeresztő szeleppel ellátott könyökdarabot az ejtőcső felső nyitott végére, az ürítőcsövet pedig tömlőcsatlakoztató csonkkal kösse be. A tömlőt csőbilinccsel rögzítse.

Régi és jól bevált

A gázbojler olcsó és megbízható – lehetőleg olyat válasszon, amelynek masszív, esetleg öntöttvas hőcserélője van. Vásárolhat külön vízmelegítőt, de kéménybe köthető, lakásfűtő készülékkel egybeépített „cirkó” is kapható. A kombikészülék olcsóbb, ám valamivel rosszabb hatásfokú.

Meleg víz – igény szerint

Ha nincs szükség tárolt meleg vízre, átfolyó rendszerű villanybojlert válasszon. Ez ugyanúgy melegíti a vizet, mint a hagyományos cirkó vagy gázbojler, de csak akkor, ha megnyitják a csapot. A javítása és üzemeltetése drágább ugyan, de egy garzonlakásban, ahol csekély a vízfogyasztás, jól kihasználható.

Takarékosabb megoldás

Ha maradéktalanul hasznosítani akarja az energiát, olyan vízmelegítőt vegyen, melyet az égéstermékek „hulladékhője” fűt. Ezzel a pillanatnyi szükségletnek megfelelően, vagy tárolás céljára egyaránt melegíthet vizet, és kevésbé bonyolult – így megbízhatóbb -, mint a cirkó használata.

Kémény nélkül

A falon kívülre kivezetett (nem kémény­be kötött) bojler felszerelése hatóságilag szabályozva van. A szabályok meg­határozzák, hogy milyen távol lehet a füstgázkivezetés az épület sarkától, a szemközti falaktól, ablaknyílásoktól és a fölötte elhelyezkedő eresztől.

Olajtüzelésű bojlerek

Gázvezeték hiányában az olajfűtésű bojler jöhet szóba. Hagyományos és cirkóval kombinált, kéménybe köthető és külső kivezetésű változatban egyaránt kapható. Olcsóbb, mint a gázbojler, de az üzemeltetése drága, ezenkívül külön biztonságos tároló is szükséges a fűtőolaj számára.

Vízkőlerakódás ellen

A kemény vízből vízkő rakódik le a bojler hőcserélőjére, csökkentve annak hatásfokát.

Ezen egy önadagolóval lehet segíteni, amely foszfátos vízkőgátlót juttat a tágulási tartály és a bojler közti csővezetékbe. A patront nagyjából évente kell cserélni.

Ellenőrizze az őrlángot!

Ha nem lobban be a bojler, ellenőrizze, ég-e a gyújtóláng, illetve ad-e szikrát a gyújtószerkezet. A szikra gyújtó­hoz a bojler előlapját felnyitva férhet hozzá. Mindig kövesse a használati utasítást: nyomja be a gázszelep szabályzógombját, majd a gyújtógombot megnyomva próbálja begyújtani a lángot. Ilyenkor látszania kell a szikrának a kémlelőnyílásban.

Rendben van a vezeték?

Ha a gyújtógomb megnyomására sem pattan ki a szikra, ellenőrizze, vajon nem zárlatos-e a szikragyújtó és az elektród közti vezeték. A vezeték és a bojlertest közt a legparányibb „áthúzás” is meghiúsíthatja a gyújtást. Rendezze el úgy a vezetéket, hogy minél távolabb legyen a burkolattól vagy húzzon rá hőálló védőhüvelyt – ez villanyszerelési szaküzletekben kapható, a zárt világítótestek kábeleit szigetelik vele.

Fő a biztonság!

Az előírások szerint gázkészüléket és -vezetéket csak szakember bonthat meg. Ez azt jelenti, hogy a legegyszerűbb karbantartási feladatok kivételé­vel az ipartestületi névjegyzékben szereplő gázszerelőt kell hívni.

A fúvókát ne piszkálja!

Ha van szikra és mégse gyullad meg a gyújtóláng, akkor a fúvóka dugulhatott el. A javításhoz hívjon szerelőt. Ne piszkálja tűvel a fúvókát, mert kitágulhat a nyílás és kormozni fog a láng. Ha a láng meggyullad, de később újra elalszik, akkor a hőérzékélő égésbiztosító okozhatja a galibát – ez a biztonsági szerkezet zárja el a gázt, ha kialszik a gyújtóláng.

A láng beállítása

Némelyik bojleren egyértelműen jelzett, könnyen kezelhető szabályzócsavarral állítható az őrláng erőssége.

Akkorára állítsa a lángot, hogy éppen elérje a hőérzékélő elem csúcsát. A gyújtólángot nem szabad olyan erősre állítani, hogy elváljon a fúvóka nyílásától.

Univerzális termoelem

Amennyiben a szikragyújtó gombjának elengedése után kialszik a gyújtóláng, hőérzékelőt kell cserélni. Pótalkatrész sok helyütt kapható és a bojlerek többségéhez megfelel. A beszerelése se ördöngös dolog. Csavarja ki a régi hőérzékélő rögzítőanyáját (lenti  képek), majd húzza ki a foglalatból a termoelemet és tegye be helyére az újat.

Beragadt kapcsoló

A segédventilátoros bojlerek begyújtását bonyolult elektronikus vezérlőrendszer szabályozza. Ha a ventilátor elindul, és mégsem gyulladna be a bojler, akkor beragadhatott a nyomáskapcsoló, így a készülék nem érzékeli, hogy elindul a ventilátor. A kapcsolót ki kell cserélni, de átmenetileg az is segíthet, ha párszor ki-be kapcsolja a bojlert, hátha sikerül „elkapni” a begyújtást.

Termosztáttrükk

Ha folyvást ki-be kapcsol a cirkó, de van hozzá szobai termosztát és a melegvíz­tároló is hőszabályozós, akkor tekerje fel teljesen a készülék termosztátját, és a helyiség, illetve a meleg víz hőmérsék­letét a két másik termosztáttal szabá­lyozza. Ha ekkor sem szűnik meg a ki­be kapcsolgatás, kérjen hőtechnikai szaktanácsot, hogy miként lehet beál­lítani a készülék szabályzórendszerét.

A teljes biztonság záloga

Figyelje a nyomást!

Fontos! Zárt meleg vizes vagy fűtési rendszereknél rendszeresen ellenőrizze, hogy a víznyomás megfelel-e az ajánlott értéknek. A nyomásmérőnek általában 1 bar körüli értéket kell mutatnia, ha hideg a rendszer, és legfeljebb 3 bart (ezt piros vonal jelzi), amikor forró. Ha túl kicsi a víznyomás, a feltöl­tőcsapon keresztül engedjen vizet a rendszerbe.

Újraindítás

Sok vízmelegítő rendelkezik túlhevülés ellen védő kapcsolóval is – a túlhevülés úgy következhet be, ha egy zárt rendszerben hirtelen csökken a nyomás, vagy ha leáll a keringtető szivattyú. A hiba elhárítása (például a víz pótlása) után a kézi indítógombbal helyezheti újra üzembe a készüléket. Ez a gomb egyértelműen felismerhető – például piros színű, kereszt alakú jelről. Ha nem sikerült elhárítani a hibát, hívjon szerelőt.

Töltse fel levegővel!

Ha egy zárt fűtési rendszer biztonsági szelepén víz szivárog, pumpáljon némi levegőt a tágulási tartályba. Ez a – rendszerint vörösre festett, gömb alakú – tartály a kazán mögött található.

Keresse meg a légszelepet (olyan, mint az autógumiké), majd bicikli­ vagy autós lábpumpával töltsön levegőt a tartályba. A légnyomást autógumihoz való nyomásmérővel vagy a lábpumpa manométerével ellenőrizheti. A nyomás kissé haladja meg a kazán hideg nyomását -de a „forró értéket” ne érje el. A rendszer felfűtése során kitáguló vizet így a tartály veszi fel.

Ha beszorult a szelep…

A termosztatikus radiátorszelepek (TRSZ) beszorulhatnak, főleg akkor, ha hosszabb ideig zárva voltak. A szerkezet kiszabadításához egy fakalapáccsal kopogtassa meg minél óvatosabban a szeleptestet (de ne az érzékelőfejet).

Ha továbbra is szorul a szelep, vegye le az érzékelőt. így már fogóval hozzáférhet a szelepműködtető tűhöz – finoman mozgassa meg ki- és befelé. Oldalvást ne feszegesse, mert könnyen elgörbülhet vagy eltörhet.

Be van kapcsolva?

Ha csak egyetlen radiátor hideg, nézze meg, nincs-e elzárva a kézi elzárócsapja. Nyissa ki teljesen ezt a szelepet. Ha TRSZ van a fűtőtesten, állítsa maga­sabb hőfokra, hogy kinyisson a szelep.

Nem kell szétszedni, ha szivárog

Szivárog a szelepcsonk vagy a radiátor csavarmenete mentén a víz? Ez a hiba gyakran némi szilikonos tömítőszerrel is orvosolható. Forrósítsa fel a fűtőtestet, hogy kiszáradjon a lék, majd vigye fel a tömítőszert. A kiszivárgó víz hatására a massza azonnal megköt, de a tökéletes tömítéshez magas hőfokra van szükség, ezért ennek érdekében csak 2 óra múlva kapcsolja le a fűtést.

Tömítse újra!

A radiátorszelepek, főleg az olcsóbb fajták, a tengelyük mentén csöpögésre hajlamosak. A szelep kicserélése előtt érdemes a tömszelence javításával próbálkozni – mert ettől van esély, hogy megszűnik a hiba.

Először zárja el a csapot, vegye le a műanyag elzárókereket és a tengely tövénél található kicsiny záróanyát. Nézze meg, hogy javítható-e, ha nem, akkor cserélje újra a tömszelencét. Kenjen egy kis szilikonzsírt a tengelyre, majd tegye vissza a helyére a záróanyát és az elzárókereket.

Szelepjavítás – vízleeresztés nélkül

Léteznek olyan (Belmont típusú) szelepek, amelyek szivárgása a rendszer víztelenítése nélkül is megszüntethető. Vegye le az elzárókereket, majd az óramutató járásával egyező irányba forgassa a tömszelence záróanyáját -ez ugyanis bal menetes.

Ha elég gyorsan távolítja el az anyát, akkor a szelep bel­sejében található rugós tüske kiugrik és elzárja a vizet. Ekkor már kiveheti a ten­gelyt és az O gyűrűket. Ezek a szelep típusától függően zöld vagy piros színűek – mindig azonos színűre cserélje őket. Szerelje össze a szelepet.

Válassza le!

A beszorult légtelenítőszelep vagy a fűtőtest egyéb javítása előtt a radiátort le kell választani a fűtési rendszerről, nehogy elfolyjon a víz. Az elzárókart az óramutató járása szerint forgatva zárja el a radiátor kimenő szelepét. Vegye le a szabályzószelep műanyag borítását, majd kis fogóval forgassa az óramutató járásával egyező irányba a tengelyt, amennyire csak engedi. Pontosan jegyezze meg, hányat fordult a tengely – a javítás végeztével ugyanennyi fordulatszámmal nyissa meg, nehogy az egész fűtési rendszer beszabályozása megváltozzon.

A felül hideg, alul meleg fűtőtest arra utal, hogy a rendszert légteleníteni kell. Mivel a levegő felfelé száll, az emeleti radiátorokkal gyakrabban lehet baj, mint a földszintiekkel. Tartson a szerszámosládában egy légtelenítőkulcsot – a rézből készült erősebb, mint az alumínium -, amellyel könnyűszerrel megnyithatja a fűtőtestek felső sarkánál található légtelenítő szelepet. Némelyik modern radiátorhoz már nem szükséges kulcs – egy csavarhúzó éppúgy megteszi.

Ha csak némelyik hideg…

Az emeleti radiátorok hidegek, és a földszintiek is csak langyo­sak? Ellenőrizze a tágulási tartály vízszintjét – ha meleg a rendszer, a harmadáig kell feltöltve lennie. Ha az emeleti vagy a földszinti fűtőtestek hidegek, és a rendszer szakaszolt fűtésű, akkor az elosztószelepet nézze meg.

Iszaplerakódások

Az alul hideg, de felül meleg fűtőtestben a víz valószínűleg eliszaposodott. Az iszaposodást a rendszer korróziója okozza – ennek korróziógátló adalékkal lehet elejét venni. A dugulás megszüntetéséhez vegye le a radiátort, vigye ki a szabadba és öntözőcsővel alaposan mossa át, majd szárítsa meg.

Tönkrement szivattyú

Ha a földszinti radiátorok hidegek, az emeletiek langyosak, de a csapokból meleg víz folyik, akkor a keringtető szivattyú a bűnös. Amennyiben a meleg vizes csapokból is hideg víz folyik, ellenőrizze a program kapcsoló időzítőjét, és győződjön meg róla, vajon ég-e a gyújtóláng.

Óvatos légtelenítés

Legfeljebb félfordulatnyit nyisson – az óramutató járásával ellentétesen – a fűtőtest légtelenítőszelepén. Ha tovább lazítja, kiesik a szelepet lezáró kis tű és elvész. A kifutó vizet a szelep alá tartott ronggyal foghatja fel, vagy használja a kis edénnyel kombinált légtelenítő szerszámot. Amint megindult a víz, azonnal zárja el a szelepet.

Ha nem jön a víz…

Ha a megnyitott légtelenítőszelepből nem folyik víz, akkor vagy a szelep nyílása dugult el, vagy nincs elegendő víz a rendszerben. Próbáljon egy másik fűtőtestet is légteleníteni ugyanazon a szinten, s ha abból folyik a víz, akkor a szeleppel van a baj. Ha a másik radiátorban sincs víz, akkor ellenőrizze a tágulási tartályt, és ha kiürült, pótolja benne a vizet.

Szeleptisztítás

A légtelenítőnyílás tisztításához zárja el a radiátort. Ezután nyissa meg a légtelenítő kulccsal a szelepet; vegye ki az apró zárótűt és tegye félre valahová egy biztonságos helyre. Vékony, de merev dróttal nagyon óvatosan tisztítsa ki a szeleptestben a lyukat. Tegye vissza a tűt, majd nyissa meg a radiátor csapjait. Most már folynia kell a víznek a légtelenítőszelepen. Ha nem sikerül a művelet, csak a fűtésszerelő szakértelme segíthet a bajon.

Lépésről-lépésre

A radiátor levétele

1. Zárja el a fűtőtest csapjait. Tegyen a bekötőanyák alá rongyot és lapos edényt, hogy felfogják a kicsorgó vizet.
2. Rögzítse a szeleptestet nehogy elgörbüljön a bevezető cső. Csavarja le a bekötőanyát és engedje le a fűtőtestből a vizet.
3. Nyissa meg a légtelenítő­szelepet – így gyorsabban kifolyik a víz. Miután kiürült a radiátor, tekerje ie teljesen mindkét bekötőanyát.
4. Emelje le a radiátort a fali tartókról, öntse ki a maradék vizet és törölje szárazra.

A víz lezárása

A radiátorok és a központi fűtés csőhálózatának javítása előtt a fűtési rendszert vízteleníteni kell. Nyitott rendszernél először is kapcsolja ki a vízmelegítőt. Ezután a tágulási tartály töltőszelepét teljesen elzárva szüntesse meg a fűtőrendszer vízellátását. Ha nincs elzárócsap, akkor a tartály tetején keresztbe fektetett léchez kösse fel a töltőszelep karját, hogy ne folyhasson ki a víz.

Alulról töltse fel újra!

A rendszer feltöltéséhez zárja el a vízleeresztőt és a lég­telenítőcsapokat. Ezután engedjen vizet a tágulási tartályba, hogy onnan töltődjön fel a csőhálózat. Légtelenítse a rendszert – először a legalsó légtelenítőt nyissa meg, mígnem víz folyik belőle, majd felfelé haladva vegye sorra a radiátorokat. A fűtéscsövek alapos átmosásához két-háromszor is ki kell üríteni és fel kell tölteni a rendszert.

Az utolsó feltöltés után kapcsolja be a kazánt, és a keringtetőszivattyúval indítsa meg a meleg víz áramlását a rendszerben. Pár nap elteltével légtelenítse a radiátorokat, hogy a meleg vízből felszabadult légbuborékok eltávozhassanak.

A csövek átmosása

A csőhálózat és a fűtőtestek belső falairól különleges mosó­adalékkal távolíthatók el a lerakódások. Zárja el a tágulási tartálynál a vizet. Ezután a csőhálózat legalsó pontján lévő vízleeresztő csapra húzott tömlővel engedjen le mintegy 20 liter vizet. Keverje bele a tisztítószert (általában egy egész üveggel), majd töltse fel a keverékkel a tágulási tartályt. Körülbelül egy hétig a mosóvízzel működtesse a fűtést, ezután eressze le teljesen, és töltse fel tiszta vízzel a rendszert.

Elzárószelep­ csere – Azonosra cserélje!

Az acéllemez radiátorokat többnyire azért kell cserélni, mert belülről kifelé átrágta őket a rozsda. Pótlásként lehetőleg ugyanolyan méretű és típusú fűtőtestet vásároljon, mert ez nagyobb fáradság és átalakítás nélkül is felszerelhető a meglévő falitartókra és az eredeti csőcsonkokra. Mérje le a régi fűtőtestet – ügyelve a tartók helyére és távolságára is -, majd e méretek alapján vásárolja meg a cseredarabot.

Mégis más méretű?

Ha a kicserélt radiátor mégis rövidebb az eredetinél, akkor nincs más hátra: meg kell toldani a szelepbekötéseket.

A rést áthidaló közdarabokat az új fűtőtest bekötőcsonkjaira szerelje – így nem kell megbontani a meglévő csőhálózatot.

Növelje meg a hőleadást!

Ha azonos méretű, de hátul hőleadó bordákkal ellátott fűtőtestre cseréli a régi, egyszerű lemezradiátort, azzal szinte megduplázhatja a leadott hőt.

A bordák valósággal vonzzák a port és a szöszöket, továbbá elég nehezen tisztíthatók. Egy kiegyenesített drót végére erősített mosogatószivacsból vagy ócska rongyból készítsen portalanító eszközt.

Az új szelep

Megvan minden alkatrész?

Az új elzárószelep tartozékai a bekötő­csonk, a kúpos (kompressziós) tömítés és a hollandi anya. A régi bekötőcsonk eltávolításához és az új csonk fel­szereléséhez speciális csőfogóra is szükség lehet.

Vigyen mintát!

Ha már végképp nem javítható a hibás elzáró- vagy szabályzószelep, ki kell cserélni. A leszerelt régi szelepet vigye magával mintának a vásárláshoz. így olyat választhat, amely pontosan illik mind a bejövő csőhöz, mind pedig a radiátor csonkjához.

A tömítő eltávolítása

A régi szelep levétele után a fűtéscsőre rászorult kúpos tömítést kis fémfűrésszel vághatja le. De lassan a testtel: nehogy megroppantsa a csövet, mert szivárogni fog az új szelep! Ez a hiba már csak a sérült csődarab kivágásával, pótlásával orvosolható. Ami pedig nem kis munka.

Rejtett bekötés

Egy régi tömítéssel úgy is „elbánhat”, ha a padlószint fölött átvágja a csövet, majd egy csődarabbal megtoldva köti be az új szelepet. Ha forrasztott karmantyút használ, a toldás alig fog látszani. Előtte a forrasztólámpa lángjával jól szárítsa ki a megkurtított csövet.

Melyik a bemenő ág?

A termosztatikus radiátorszelepet (TRSZ) a radiátor beömlőcsövéhez kell csatlakoztatni. Mielőtt víztelenítené a rendszert a szereléshez, kapcsolja be a fűtést, és tapogassa meg a radiátorhoz vezető csöveket; az a bemenő ág, amelyik előbb felmelegszik.

Automatikus szabályozó

A TRSZ testét pontosan úgy kell felszerelni, mint egy sima elzáró- vagy szabályzócsapot (lásd – lépésről lépésre). Ezután tegye fel a szeleptestre az érzékelőt. Az új szelep majd önműködően szabályozza a fűtőtestbe áramló vizet, így fölöslegessé válik a kivezetőcsonknál található szabályzócsap. Ha a fenti művelettel végzett, nyissa ki teljesen a szabályzócsapot.

A régi szelep levétele

A régi radiátorszelep eltávolítása előtt engedje le a rendszerből a vizet. Tegyen nedvszívó rongyot, ócska törülközőt a fűtőtest alá, hogy felitassa a kicsöpögő vizet.

Lazítsa meg a csapot rögzítő hollandi anyákat – előbb a radiátornál, aztán a csőnél -, majd vegye le a szelepet. Az új szelep felszerelése előtt csőfogóval vagy imbuszkulccsal távolítsa el a radiátor régi bekötőcsonkját. Olykor a régi kúpos tömítést is le kell szedni a csőről.

Lépésről-lépsére

Új szelep felszerelése

1. Tekerje a szükséges teflon­szalagot a szelepcsonk köré. Kézzel csavarja be, majd húz­zon rajta még 1,5 fordulatot.
2. Tolja rá a bejövő csőre az új tömítőkúpot, majd a szelep­testet. Kézzel húzza meg a radiátor bekötőcsonkja és a szelep közti hollandi anyát.
3. Húzza meg teljesen az anyát. Egy másik fogóval fogja meg a szelepet, nehogy elgörbüljön a cső.
4. Tolja rá a tömítőkúpot a sze­lep bevezetésére. Kapassa rá a menetre a hollandi anyát. Fogóval húzza meg.

Ha úgy tűnik, hogy szorul az elosztószelep, kapcsolja ki az áramot, és vegye le a vezérlőt. Fogóval próbálja meg elforgatni a szelep tengelyét. Ha tényleg szorul, akkor tisztítani vagy cserélni kell.

Eressze le a fűtési rendszert, bontsa meg a szelep bekötéseit és vegye le a szelepet. A mosogató fölött öblítse át vízzel, mosson ki belőle gondosan minden szennyeződést, majd kösse vissza a helyére. Ha továbbra is szorul az elosztószelep, nincs más megoldás – újat kell venni.

Nehogy kimerüljön az elem

A modern programvezérlőkben külön elem gondoskodik arról, hogy a szerkezet áramszünet esetén se „felejtse el” a beállításait. Az elemet azonban évente cserélni kell, mert különben kimerül.

Megfelelő méretűt!

Az elosztószelepek többféle méretben kaphatók, attól függően, hogy a fűtéscsövek milyen átmérőjűek. Mérje meg pontosan a szelep hosszát is, és lehetőleg ugyanolyan méretű cseredarabot vásároljon a szaküzletben, hogy ne kelljen átalakítani a csövek bekötéseit.

Vezérlőcsere

Ha netán elromlik az elosztószelep vezérlőmotorja, még nem kell az egész szelepet kicserélni. Némelyik típusnál a vezérlő – a szelep felső része -egyben cserélhető, más típusoknál a motor külön is kivehető. Kapcsolja le az áramot a vezérlőről, majd tekerje ki a tartócsavarjait. Kösse át a vezetékeket az új vezérlő vagy motor csatlakozósaruira, végül szerelje vissza a vezérlőt a szelepre.

Az automatika hibái

Nézze meg a biztosítékot!

Ha leáll a fűtés, először is az áramellátá­sát ellenőrizze.

Biztosítékhibára utal, ha nem látszik semmi a digitális programo­zóegység kijelzőjén, és a termosztátok átállítása után sem történik semmi. Vegye ki a hibás biztosítékot a táblából, és cserélje ki egy ugyanolyan értékűre (vagy csapja föl a kart. ha a biztosíték kismegszakítós).

Kapcsolja le az áramot!

Egyes fűtési rendszereknél egy állandó tápvezeték hidalja át a vezérlőegysé­get – így azt külön kikapcsolni nem lehet. Ilyenkor a biztosítéktáblánál vagy a konnektornál kell megsza­kítania a vezérlő áramellátását.

Cserélje ki!

Ha van áram, de a vezérlőegység mégsem működik, szereljen be helyette egy másikat (lásd – lépésről lépésre). Az újabb fajta vezérlők már egységes alaplemezzel készülnek, így a régi egység doboza anélkül is cserélhető, hogy bonyolult módon – netán szakemberre bízva – át kellene kötni a vezetékeket.

Hidalja át, ha hibás!

Az elromlott vezérlőegység miatt nem kell leállítani a fűtést, mert a rendszer egy ideig enélkül is működtethető. Kapcsolja ki az áramot, vegye le a vezérlő dobozát, és hidalja át a meleg víz és a központi fűtés kapcsolóinak érintkezőit. A rendszer ettől fogva folyamatosan működik. Csak abban az esetben vállalkozzon erre a csöppet sem könnyű „bütyköl és re”, ha biztosan meg tudja csinálni – ha nem, akkor hívjon villanyszerelőt.

Termosztátok ellenőrzése

Ne törődjön a hőmérővel!

A szobai termosztáton beállított hőfok nem pontosan ugyanaz, amit egy másutt elhelyezett hőmérő mutat, mert a termosztát a közelében lévő levegő hőmérsékletét méri. Szabályozza be úgy, hogy kellemes legyen a szoba hőmérséklete, majd pedig jegyezze fel a termosztáton beállított hőfokot.

Valóban működik?

A szobai termosztát működését azzal ellenőrizheti, ha pár másodpercre odatart alá egy bekapcsolt asztali lámpát. Az izzó hőjétől felmelegedő termosztátnak ekkor ki kell kapcsolnia, majd miután lehűlt, újra működnie kell.

Módosítsa a határokat!

A szobai termosztátokat általában 10 és 30 °C közötti hőmérsékletre kalibrálják, a határok azonban módosíthatók.

Az fent látható típusnál például a szabályzógomb levétele után két drótütközőt kell áthelyezni a gomb hátoldalán található számozott hornyokban; az egyik a kikapcsolási, a másik pedig a bekapcsolási hőfokot határolja.

Szakadás?

Ha túl forró vagy egyáltalán nem meleg a víz, ellenőrizze a tároló termosztátját. Kapcsolja ki az áramot, utána vegye le a termosztát burkolatát. Szakadásmérővel nézze meg, hogy a közös érintkező és az első kapocs közt ép-e az áram­kör.

Ezután tekerje maximumig a gombot, és a második érint­kezőt is vizsgálja meg. Hiba esetén cserélje ki a termosztátot.

Optimális elhelyezés

A melegvíz-tároló termosztátját szilárdan, nagyjából a henger harmadának magasságában kell a tartályhoz rögzíteni. Csak akkor működik kifogástalanul, ha közvetlenül a fémmel érintkezik. Ha túl magasan van, fejtse le a tartályról a szigetelőhabot, és tegye lejjebb. A burkolatot úgy rakja vissza, hogy kilátsszon a termosztát.

Szelepcsere

A sima elzárócsapok helyére szerelhető termosztatikus radiátorszelep (TRSZ) pontosabban szabályozza az egyes helyiségek hőmérsékletét, mint a szobai termosztát. Ahhoz, hogy a csőben akkor is keringhessen a víz, ha az összes TRSZ lezár, legalább az egyik radiátoron hagyja meg a kézi elzárószelepet.

Lépésről-lépésre

Vezérlőcsere

1. Kapcsolja ki az áramot. Távolítsa el a vezérlőegység fedelének csavarjait és vegye le a falról a dobozt.
2. Állítsa be – a kezelési utasítást követve – az új vezérlő hátoldalán található mikrokapcsolókat.
3. Ha az új egység nem szerelhető fel a régi alaplemezre, szerelje le a régi tartólemezt.
4. Szerelje fel az új tartót. Kösse be a vezetékeket, tegye vissza a fedelét, és kapcsolja rá az áramot.

Csökkentse a vízlökést!

A hideg vizes csap és a mosógépszelep zárásakor hallható csattanó zaj úgy mérsékelhető, ha felszálló vezeték elzárócsapjával kissé lejjebb veszi a víznyomás! A csap vagy a szelep zárása hirtelen megállítja a vízáramlást, így lökéshullám indul el a csőhálózatban – ez okozza a csattanó, meglehetősen kellemetlen, robajszerű hangot.

Rezgésmentesítés

A csöveket rögzíteni kell, nehogy rezgésbe jöjjenek. A 15 mm-es rézcsöveket alátétlécekkel vagy bilinccsel fogassa a falhoz vagy a födémhez – a vízszintesen futókat nagyjából 120, a függőlegeseket 180 cm-enként. A 22 mm-es csöveknél 180, illetve 240 cm lehet a távköz.

Ha bugyog a lefolyó…

A gurgulázó hanggal ürülő kád vagy mosogató hibáját a lefolyócső okozza: vagy túl hosszú, vagy nincs kellő esése. A lefolyócső ilyenkor megtelik, majd ha már üres a medence, levegőt szippant be – ez okozza a bugyogást. Ha túl hosszú a cső, nagyobb átmé­rőjűre kell cserélni. Ha az esése túl kicsi, akkor egy kisebb magasságú szifon beszerelése is segíthet: ennél valamivel magasabbról indul a lefolyó.

Köpködés ellen

A konyhai mosogató meleg vizes csap­jának „köpködése” annak jele, hogy levegő került a csap és a melegvíz-tá­roló tartály közti csőbe. Kösse össze egy rövid tömlővel a hideg és meleg vizes csapot. Nyissa meg a meleg vizet, majd a hideget. így a nagyobb nyomá­sú hideg víz – amely egyenesen a há­lózati csőből jön – a meleg vizes csö­vön keresztül visszanyomja a tartályba a levegőt, és megszűnik a „köpködés”.

Párnázza körül!

A padló alatti meleg vizes és fűtéscsöveket gyakran a párnafák hornyaiban vezetik.

Ha túl szoros az illesztés, akkor a tágulás hatására nyikorog a cső, a padló alatti üreg pedig fölerősíti a zajt. Szedje fel a padlódeszkát a gyanús helyeken, majd éles vésővel tágítsa ki a hornyot a cső körül. Ezután párnázza körül maradék hőszigetelő paplannal a csöveket.

Vízlökések ellen

Ha a nyomás lejjebb vétele sem szüntette meg a csövek csattanó zajait, szereljen lökésgátlót a vezetékbe. Ennek levegővel töltött harangja vagy hengere elnyeli a kellemetlen csattanást kiváltó lökéshullámokat.

Csodatevő műanyag

A rézcsövek mentén terjedő zajok nagyban csökkenthetők, ha kivágja a cső egy darabját, majd egymásba tolható műanyag csatlakozókkal egybetoldja a csövet.

Ha ennek ellenére sem szűnik meg a zavaró zaj, cserélje ki rugalmas műanyag csőre a rézcső galibát okozó szakaszát.

A tartály hibái

Használjon nagyobb úszót! Vízvétel után a tárolótartályban lengésbe jöhet a töltőszelep elzárókarja, amint pótvíz áramlik be a tartályba.

Ennek hatására a szelep gyorsan elzár és újra kinyit, ami kattogó hangot kelt a csőhálózatban. Ebben az esetben próbálja meg egy nagyobb úszó felszerelésével orvosolni a bajt.

Tompítsa az ütődést!

Az úszós töltőszelep megszelídítésének másik módja, hogy „lengéscsillapítót” szerel rá. Ez lehet egy merev dróttal rögzített kisebb műanyag cserép vagy a karra pattintható fékezőtányér. A víz alá merülő cserép vagy korong jól lefékezi az úszókar lengéseit.

Zajos szelepek ellen

A régi kopott réz töltőszelep visító hangot adhat, amelyet aztán messzire elvisznek a csövek. Cserélje modern műanyagra a régi szelepet. Olyat vegyen, amelynek beömlőnyílása nem egyetlen vastag sugárban engedi be a vizet – így jóval halkabban csobog majd az újratöltődő tartály.

Titkos fogás

Cserélje ki szinte teljesen zajmentes, műanyagból készült szelepre a vécétartály régimódi hangoskodó réz töltőszelepét. Ugyanekkor szereljen egy elzárócsapot a fővezeték és a tartály közé. így később bármikor lezárhatja a vizet, ha javítani kell a töltőszelepet vagy pedig az öblítőszivornyát. Ha ez nem segít, ki kell cserélni a tartályt.

Merevítse a tartályfalat!

Tegyen a tartályfalra – a töltőszelep menetes bekötőcsonkja köré -merevítőlemezt. A lemez meggátolja^ hogy elhajoljon a tartály fala és ezáltal rezgésbe jöjjön a cső, amikor kinyit & és bezár a szelep. Műanyag tartályokra mindig fel kellene szerelni ezt a (szerelvényboltban kapható) lemezt, gyakran mégis elhagyják.

Hangoskodó fűtővezetékek

Termosztát-ellenőrzés

Túlhevülés is okozhatja a csövek pattogó zaját. A hibakeresést a vízmelegítő termosztátjánál kezdje. Kapcsolja ki a bojlert, de a szivattyút hagyja működni, hogy minél hamarabb lehűljön a rendszer. Ezután kapcsolja vissza a bojlert, majd csavarja föl a termosztátot. Ha ekkor nem hallatszik egy kattanás, állítsa le a berendezést, és sürgősen hívjon fűtésszerelőt.

Pótolja a vizet!

A fűtés túlmelegedésének, a csövekből eredő zajoknak egyik gyakori otea a vízhiány – a tágulási tartály nem pótolja a rendszerből elpárolgó vizet. Ellenőrizze a tartályt. Ha kiürült, az úszós szelepet megnyitva töltse föl nagyjából a harmadáig. A nehezen nyíló töltőszelepet javítsa meg vagy cserélje ki, hogy zavartalanul feltöltődjön a tartály.

Búgó hang a csövekben

Ha búgó hang hallatszik a csőrend­szerben, az attól lehet, hogy a keringető szivattyú túl magas sebességfokozatra van állítva.

Próbálja meg egy fokozattal lejjebb csavarni a gombját. Ha a kellemetlen hang továbbra is hallható, és a radiátorok túl lassan melegszenek fel, akkor szakembert kell hívnia. A fűtéstechnikai szakértő esetleg módosításokat tervez a rendszeren, és azt is javasolhatja, hogy helyezze át a keringető szivattyút.

Kazánok vízkőmentesítése

Ha forrásra emlékeztető zubogás hallatszik a kazánból, az annak a jele, hogy kemény a víz, és vízkő rakódott le a hőcserélőben. Töltsön vízkőoldó vegyszert a rendszer tágulási tartályába. Kapcsolja be egy időre a fűtést, hogy mindenhová eljusson a szer, majd tiszta vízzel öblítse át a csöveket. Engedje le még egyszer a vizet, végül némi korróziógátlót is hozzáadagolva töltse fel a rendszert.

Levegős a rendszer

Vízfolyás hangja hallatszik a csőhálózat­ból, amikor bekapcsol a szivattyú? Ilyenkor légtelenítse a radiátorokat. A csobogás ugyanis annak a jele, hogy levegő vagy más gáz került a csövekbe. A rosszul megkonstruált rendszer többnyire a nyitott légtelenítőn keresztül szippantja be a levegőt – ennek javításához már szakember kell. A korrózió miatti hidrogénképződésnek a tágulási tartályba adagolt korróziógátló szerrel lehet elejét venni.

Mit ír elő a szabvány?

Ha a padlástérben a hőszigetelő paplan vastagsága nem éri el a 100 mm-t, tegyen fölé még egy réteget. Az építési előírások szerint új épületeknél legalább 200 mm vastagon kell szige­telni a padlásteret, így a régit 100-150 mm vastag paplannal átfedve a hőszigetelés már a mai szabványnak is megfelel.

Az üvegszál bőrbántalmakat okozhat, vásároljon tehát vékony műanyag fóliával burkolt paplant, mivel jóval veszélytelenebb dolgozni vele.

Még egy réteget

A padlásfödém fölött futó csővezetékeket külön szigetelje, majd hőszigetelő paplannal fedje be. Az elektromos kábeleket lehetőleg a szigetelés fölött vezesse, nehogy túlhevüljenek.

Ki ne hagyja a nyílást!

A padlásfeljáró csapóajtaját is fedje be felülről hőszigetelő pap­lannal, a pereme mentén pedig öntapadó habszivacs-csíkkal zárja el a léghuzat útját. így a padlásfeljárón keresztül sem fog elszökni a tetőtérbe a meleg. Ez a megoldás nemcsak gazdasá­gos, hanem egyenletes meleget is biztosít az egész lakásban.

Hagyjon szellőzőrést!

A szigetelőpaplant a tetőgerendák közé illesztett műanyag szellőztetővályúval válassza el az eresztől.

Ha az eresz alatt nem járhat szabadon a levegő, akkor az épületből felszálló meleg pára kicsapódik a hűvös tetőtérben és átnedvesíti a tetőgerendákat. A kicsapódó víz elkorhaszthatja a fát, átitathatja a szigetelést, beázást okozhat az emeleti helyiségek mennyezetén.

Elfújja a szél

Egy jól szellőző padláson a huzat szinte óhatatlanul halmok­ba hordja a szigetelés gyanánt elterített perlitszemcséket. Ezt úgy lehet megakadályozni, hogy csak a gerendák tetejé­ig tölti fel a födémet, majd a gerendákra tűzött szigetelőpa­pírral lefedi a perlitet. Polietilénfóliát ne alkalmazzon: meg­szorul és kicsapódik alatta a pára.

Tartálymelegítési tipp

A víztároló tartály alatt ne szigetelje a padlásfödémet; így ugyanis az alulról felszálló meleg levegő megelőzheti a tartály befagyását a nagy hidegben.

Gondosan szigetelje inkább körbe a tartály lábazatát – a hő így megreked a tartály alatt és nem szökik fel a padlástérbe.

Granulátummal gyorsabb…

Ha nem egyenletes a födémgerendák térköze (ami régebbi házaknál gyakran előfordul) vagy szabálytalan alakú a padlás, akkor nehéz pontosan illesz­teni a szigetelőpaplant. Használjon helyette valamilyen laza, szemcsés töltőanyagot. Perlitet például vagy pehely alakú kőzetgyapotot, amely egy seprűnyéllel a padlás nehezen elérhető zugaiba is betömködhető. A műanyag szellőzővályú megakadályozza, hogy a szemcsék lehulljanak az üreges falszerkezet felül nyitott réseibe.

Melegebb padlást!

Ha azt szeretné, hogy ne hűljön le a tetőtér (vagy később be akarja építeni), akkor a tetősíkot is szigetelni kell. Közvetlenül a tetőhéjalás alatt át­szellőztető rést kell hagyni, különben kicsapódik a pára. A vékonyabb, 50 mm vastag szigetelőpaplant épp ezért nem szabad teljesen rányomni a pala vagy cserép hátoldalára.

A kőzetgyapottáblák elég merevek ahhoz, hogy tartólécek nélkül is ki lehessen ékelni őket a szaru­fák közé. A tekercses, 50 mm-es szige­telőpaplant a szarufák oldalába vert szö­gekre kötött zsinegekkel lehet rögzíteni. A tetősík belső burkolásához farostlemezt vagy gipszkartont használhat – ez elrejti a szigetelést, jól glettelhető, tapétázható és festhető.

Tekerje körül filccel!

Ahol nehezen illeszthető rá a csőre a habszivacs szigetelőhéj (például az elzárócsapoknál), ott tekerje körül a vezetéket szigetelő nemezcsíkkal – a vízvezeték-szerelési boltokban kapható. Ha a csík szélességének felével fedi át az egyes meneteket, dupla vastagságú lesz a szigetelés.

Ne tekerje azonban túl szorosra a nemezcsíkot, mert kinyomja belőle a levegőt, s így kevésbé szigetel. A tekercs levágott, könnyen kibomló végeit dróttal vagy zsineggel rögzítse. A szigetelést ha lehet, többször is ellenőrizze.

Vastagabb burkolatot

A kényes helyen futó csövek régi bur­kát cserélje habszivacs szigetelőhéjra. Ezek vastagabb anyagból készülnek, így jobban óvják a csövet a befagyás­tól és ezáltal a csőrepedéstől.

Takaros illesztés

A habszivacs szigetelőhéj végeit ollóval vagy éles, kenyérvágó késsel 45°-os szögben vágva szép pontosan illesztheti egymáshoz a csőhéj darabjait a könyököknél és a T idomoknál.

Szigetelőszalaggal tekerje körül szorosan az illesztést – így nem fagy el a cső.

Méretre szabva

Az enyhe ívben hajló csövek vonalához úgy illesztheti hozzá a szigetelőhéjat, ha ék alakban több helyütt bevagdossa. A szigetelőhab így szépen besimul a görbületbe. Itt is tekerje körül szigetelőszalaggal az illesztéseket.

Habbal kitöltve

Aeroszolos palackban kapható purhabbal remekül szigetelhetők a falakon átmenő vagy elérhetetlen helyen futó csövek. Nyomjon habot a résbe, majd várja meg, míg kiterjed és megszilárdul, végül éles késsel faragja le a fölösleget. Jól használható a hab kültéri csövekhez és kerti csapokhoz is, mert kitűnően tapad a fémhez. így nem jut be esővíz a szigetelés alá, és nem fagy el a cső. Készítsen vízálló lemezből védődobozt a csap és a cső köré, majd töltse ki a habbal. Késsel kaparja le a csap elzárókerekéről a fölösleges habot, végül fedje be egy falappal a dobozt.

Hibajavítás vagy az elektromos vezeték­hálózaton elvégzett bármi nemű változ­tatás előtt, tudnia kell, hogy hol található a fő elosztótábla, hogy ez a tábla milyen áramköröket lát el, hogy az egyes lám­pák vagy elektromos készülékek, melyik áramkörről működnek és hogy milyen elektromos védelemmel rendelkeznek a rendszerek.

Hasznos: villanyszerelés azonnal, 06705004214

Röviden összefoglalva: ismerje meg a teljes rendszert! Minden, amit kiderít, óriási hasznára lesz a ké­sőbbiekben, amikor a vezetékhálózaton kell majd dolgoznia, hiszen a villany­szerelés veszélyes lehet. A legfontosabb, hogy megtalálja, hol lehet ki- és bekap­csolni a ház elektromos hálózatát.

Váltson biztosítódobozról fogyasztói egységre!

Az 1960-as évektől épített házakban egyetlen biztosítódoboz található, amely magában foglalja a rendszer főkapcsolóját, és az összes különálló áramkör olva­dóbiztosítóját egymás mellett. Ez lehet faliszekrényben, falra erősített vagy falba süllyesztett dobozban, illetve falon kívüli szerelvénydobozban.

A modernebb típusú biztosítódoboz neve elosztótábla vagy biztosítéktábla, amely egy sor kis­megszakítót (angol nevének rövidítése: MCB) foglal magában az olvadóbiztosí­tók helyett. A kismegszakítók használata biztonságosabb és kényelmesebb, mint az olvadóbiztosítóké, ezért ha ön ez utóbbival rendelkezik, nagyon ajánlatos elgondolkodnia azon, hogy lecseréltes­se-e modernebb elosztótáblára.

Szabaduljon meg a régitől!

A biztosítéktáblát elhelyezhetjük a be­járati folyosón, az előszobában vagy családi ház esetében az épület külső falán is. Régebbi házaknál, ahol nem újították fel a villamosvezeték-hálóza­tot, az elosztótáblán áramkörönként olvadóbiztosítékokat találhatunk, ame­lyek külön-külön áramkörökhöz tartoz­nak. Az ilyen rendszer idejétmúlt, és a használata valószínűleg veszélyes. Ha az ön otthonában is ilyen korsze­rűtlen a rendszer van, az olvadó­betéteket szakképzett villanyszerelővel azonnal cseréltesse le úgynevezett kisautomatákra.

Áramkörök számon tartása

A modern otthonokban általában két vagy három világítási áramkör található, megközelítőleg hasonló számú konnek­tor, amelyekhez a hordozható háztartási készülékeket csatlakoztatjuk. Külön áramkörei vannak azoknak a háztartási készülékeknek – például az elektromos sütőnek, a gyorsforralónak, az elektro­mos vízmelegítőnek -, amelyeknek áramfelvétele viszonylag nagy.

A biztosí­tótáblán mindegyik áramkörhöz külön biztosíték vagy kismegszakító tartozik. Ellenőrizze a táblát, hogy tudja, hány áramköre van, és ragasszon címkéket a fedél alá, hogy azonnal lássa, melyik biz­tosíték vagy megszakító, melyik áram­körhöz tartozik.

Áramütés és tűz megelőzése

A modern elosztótáblákon egy különálló áram megszakító is van, az úgynevezett érintésvédelmi relé. Ez a berendezés felis­meri a rendszerbe belépő és visszafolyó áram közötti egyen­lőtlenséget, amely olyankor lép fel, ha valaki megérint egy áram alatt lévő vezetőt, és az áram az ember testén át kezd el a föld felé áramlani. Ilyenkor a kapcsoló a másodperc törtrésze alatt megszakítja az áramkört, így megakadályozza, hogy az áramütés szívleállást okozzon.

Az olyan áramszökést is észleli, amely például szigetelési hibából ered, és elektromos tüzet okozhat. Ilyen esetekben is kikapcsolja az áramot. Néha ellen­őrizze a gombot (általában sárga színű), hogy lássa kiold-e.

Süllyesztés a biztonság kedvéért

Ha a rendszerében olvadóbiztosítók vannak, kapcsolja ki a főáram köri kap­csolót, mielőtt munkához lát. Majd vegye ki annak az áramkörnek a bizto­sítékát, amelyen dolgozni akar. Tartsa a zsebében, nehogy valaki más vissza­helyezze, mialatt ön dolgozik.

Kikapcsolás

Mielőtt bármilyen munkához hozzálátna, győződjön meg arról, hogy a rendszert áramtalanította. Ha a rendszerben kis­megszakítók vannak, s ön csupán az egyik áramkörön kíván dolgozni, akkor elegendő a megfelelő megszakítót ki­kapcsolni. Ha szüksége van fényre vagy árammal működő szerszámot kell működtetnie, használjon hosszabbítót, amelyet egy másik áramkörről vezet oda.

Biztonságban a szabadban is!

Az árammal működő kerti kisgépeket, például a fű-, illetve sövénynyírót, még akkor is speciális konnektorba, vagy nagy érzékenységű hibaáram-kapcsoló­val rendelkező adapterbe (jobbra) dug­ja, ha a hálózata rendelkezik hibaáram-kapcsolóval, így ha véletlenül átvág egy hosszabbító vezetéket vagy ha a beren­dezés zárlatos lesz, nem kell tartania az esetleges áramütéstől.

Ne terhelje túl az áramkört!

A biztosítékoknak az a szerepe, hogy megvédjék az áramkört a túláramtól. Ha több áramot próbál nyerni egy áram­körről, mint amekkorára azt tervezték, a vezeték túlmelegedhet, és tüzet okozhat. Az olvadóbiztosíték az áramkör „gyenge láncszeme”, amelynek feladata, hogy túl­terhelés esetén megszakítsa az áramot. A fűtőelemeket tartalmazó készülékek a legnagyobb áramfogyasztók. A modern szerelésekben az olvadó­biztosíték feladatát egy kismegszakító látja el. Ez kikapcsolja az áramot, ha túl­terhelést érzékel, s mindaddig nem kap­csolható vissza, amíg a hibát okozó vala­mennyi készüléket ki nem kapcsolta, vagy ki nem húzta a csatlakozóaljzatból.

A dugvilla épségének ellenőrzése

Dugvilláinknak a bal, nem pedig a jobb oldali képen láthatóhoz kell hasonlítania. Évente egyszer szánjon néhány órát ar­ra, hogy az összes elektromos eszközén röviden ellenőrzi a dugaszok épségét. Nyissa szét mindegyiket, és ellenőriz­ze, hogy a vezetékek végét rögzítő csa­varok elég szorosak-e, és szilárdan rögzí­tik-e a csatlakozóvezetéket anélkül, hogy azok szabadon lógnának.

Fogja meg a dugaszt, húzza meg a kábelt, hogy lássa, jól tart-e a vezetékbilincs. Cseréljen ki minden olyan dugvillát, amelynek meg­repedt vagy megsérült a háza, illetve külső burkolata.

Melyik lámpa, melyik áramkör?

A 6 amperes olvadóbiztosítókat a lámpaáramkör védelmére használják. Ha egynél több ilyen áramköre van, jó, ha tudja, hogy melyik áramkör, melyik szobának a világítását látja el. Az áramkörök vagy olvadóbiztosítókkal vagy kismegszakítókkal vannak ellátva. Első esetben kapcsolja ki a főkapcsolót, majd csavarja ki valamelyik biztosítékot, a másodikban egyszerűen kapcsolja le az egyik kismegszakítót. Végül kapcsolja fel az összes mennyezeti és falilámpát, és jegyezze fel, hogy melyek világítanak, és melyek nem. így megtudhatja, hogy mely lámpák, mely biztosítékhoz vagy kismegszakítóhoz tartoznak.

Ellenőrizze a dugaszolóaljzat elosztását!

Ha azt szeretné megtudni, hogy az egyes dugaszolóaljzatok melyik áramkörhöz tartoznak, ugyanúgy kell eljárnia, mint aho­gyan a lámpák esetében, csak ilyenkor a 16-20 amperes olva­dóbiztosítékokat, illetve a 16-20 amperes kismegszakítókat kell vizsgálnia. Nem biztos, hogy egy szoba összes dugaszolóaljzata ugyanazon az áramkörön van.

A villanyszerelők azokat az aljza­tokat, amelyek távol esnek egy áramkörtől – pl. egy nagy helyi­ség túlsó végében vannak – gyakran egy szomszédos áramkör­ről elágaztatva kötik be. Ne kezdjen el szerelni, amíg meg nem bizonyosodott, arról, hogy jó helyen áramtalanított.

Tartson otthon tartalék biztosítékot!

Ha az elosztótáblájában olvadóbiztosítékok vannak, vásároljon egy pár – 6 és 16 amperes – tartalék olvadóbetétet, és tartsa őket a biztosítéktábla mellett. Ily módon a hiba bekövetkezte után azonnal ki tudja cserélni a biztosítékot.

A legvalószínűbb, hogy kiégett az izzó, ezért cserélje ki típusban és teljesít­ményben megfelelőre. Ha a hálózatról működtetett lámpa még ekkor sem világít, ellenőrizze a fő elosztóegységet, hogy nem olvadt-e ki az érintett biztosíték, vagy nem kapcsolódott-e le az áramkör kismegszakítója. Bedugható lámpák esetén először ellenőrizze, hogy a konnektor biztosítéka nem ment-e ki. Egyéb esetekben ellen­őrizze a dugvillát és a csatlakozóvezeté­ket, nincsenek-e bennük meglazult vagy megszakadt érintkezések.

Nincs áram?

Húzza ki az adott készülék csatlakozóját a konnektorból, és dugjon be egy másik eszközt. Ha ez működik, akkor az első készülékkel van a gond. Ha nem, akkor valószínűleg hiba lépett fel az áramkör­ben. Ha a meghibásodott készülék melegszik vagy füstöl, javíttassa meg szakemberrel.

Túlérzékeny megszakítók

Bizonyos áramkörök kismegszakítói le­kapcsolhatnak, valahányszor egy vil­lanykörte meghibásodik. A gondot a leváló vezetékdarabkák okozzák, ame­lyek rövidzárlatot idéznek elő az izzón belül. A megoldás, vagy az, hogy egy villanyszerelővel kevésbé érzékeny kis­megszakítót szereltet be a világítási áramkörbe, vagy olyan izzót vásárol, amelynek belsejében biztosítószál van, amely kiég, ha az izzó meghibásodik.

Hiba az áramkörben?

Ha nem indul újra az áramkör, kapcsolja le a lámpákat, húzza ki az adott áram­körre csatlakozó készülékeket. Cserélje ki a biztosítékot, illetve kapcsolja vissza a kismegszakítót. Ha a biztosíték azonnal kiég, vagy a kismegszakító azonnal újból lecsapódik, hiba van a vezetékrendszer­ben, és villanyszerelőt kell hívnia a hiba felderítésére.

Ha azonban a biztosíték cseréje, illetve a megszakító visszakap­csolása után minden rendben, kapcsolja vissza a lámpákat, illetve dugja vissza a készülékek csatlakozóját, hogy megál­lapítsa, melyik okozza a problémát.

Névleges áramerősség

A világítási áramköröket 6 amperes biz­tosítékokkal vagy kismegszakítókkal vé­dik, a dugalj áramköröket 16 amperes, és egyéb nagyobb fogyasztású készülé­keket (pl. villanytűzhely) a fogyasztásnak megfelelő értékű biztosítékokkal védik (25 amper). A névleges áramfelvétel a készülékek adattábláján vagy a műszaki dokumentációban találhatók. Lámpák esetén ezt az értéket az izzón találja.

Teljes áramkiesés

Ha a ház egészében nincs áram, járjon utána, nincs-e a környéken áramkimara­dás. Ha igen, jelentse be az áramszol­gáltatójának. Ha kizárólag az ön házában nincs áram, és a hálózata rendelkezik érintésvédelmi relével (RCD) az elosztó­táblán, akkor lehet, hogy ez csapódott le.

Győződjön meg arról is, hogy az elektromos mérőóra, (villanyóra) mellett található főbiztosíték nem kapcsolódott-e le. Próbálja visszakapcsolni. Ha nem tudja, és a hiba még mindig fennáll, akkor ellenőrizze a készülékeket és az áramköröket, vagy hívjon szakképzett villanyszerelőt.

Keresse a fényt!

A folytonosságvizsgálóval megnézheti, nincs-e szakadás a csatlakozóvezeték­ben és a kábelérben. Érintse a szondát a kábelér egyik végéhez, a csíptetőt pedig a másikhoz. Ha a kábelér szaka­dásmentes, jelzőfény gyullad ki, illetve hangjelzés hallható a vizsgálóeszközön.

Ha rendelkezik multiméterrel, használ­ja ellenállás mérésére (Ohm-mérésre), hogy lássa, mekkora az áramkör vagy a kábelér ellenállása (az alacsony érték jelzi, ha folytonos benne az áram).

Dugja be és ellenőrizze!

Ma már létezik olyan ellenőrző detektor, amely megmutatja, helyesen kötötték-e be a dugaszolóaljzatot. Dugja be a detektort a konnektorba, kapcsolja rá az áramot, és figyelje, milyen kombiná­cióban gyullad ki a három jelzőfény.

Áram alatt lévő részek keresése

A teszter vagy fáziskereső elárulja, hogy egy kábelben, vagy elektromos szerelvényben a lámpakapcsoló vagy dugaszolóalj­zat áram alatt van-e. Érintsük a szondát a csupasz vezető két végéhez vagy az áram alatt lévő csatlakozó két kivezetéséhez. Ha van hálózati feszültség, a műszer fény- vagy hangjelet ad.

Nélkülözhetetlen darab

A folytonosságvizsgáló egyetlen amatőr villanyszerelő eszköztárából sem hiányozhat. Segítségével bármilyen elektromos áramkörben megtalálja  a szakadást és ellenőrizhet olyan elemeket, mint a kapcsoló, a biztosító vagy izzólámpa.