Hasznos - Ártalmas - 246. oldal

Otthonunk hőszigetelésével jelentős összegeket takaríthatunk meg mind télen, mind nyáron. Az utólag beépített szigetelés ára is rendszerint három-öt év alatt megtérül. Egyes szigetelőanyagok azonban ártalmasak lehetnek az egészségre, különösen akkor, ha nem szakszerűen kezelik és építik be őket.

Szigetelőanyag-fajták

Leggyakrabban az üvegszálas szigetelőanyago­kat, azaz az üveggyapotot használják, amely olcsó, könnyen beépíthető, ráadásul tűz- és nedvességálló is. A favázas házak többségét és a padlástereket üveggyapottal szigetelik. A teret lazán kitöltő, üvegszálból, cellulózból (újrahasznosított papírból), kőzetgyapotból vagy lenrostból készült szigetelőanyagokat gyakran csövön keresztül nyomják be a szige­telendő hézagokba.

A szigetelőhabokat, ame­lyek alkalmazása mindenképpen szakembert kíván, nagy nyomású tartályból nyomják a különböző nyílásokba. Az üvegszálakból, polisztirolból vagy poliuretánból (tökéletlen égése során cián keletkezik!) készült merev táblákat a fapadlók alatt, ill. a falak külső szi­getelésére használják.

Szigetelési gondok

Az üvegszálak érintése vagy belélegzése kelle­metlen tüneteket válthat ki: bőr- és szemirri­tációt, orrdugulást, torokkaparást. Bár nincs minden kétséget kizáró bizonyíték, nem va­lószínű, hogy az üveggyapot (és a többi mes­terséges, üveges rost) komoly veszélyt jelent.

Bár a cellulóz népszerű és olcsó szigetelő­anyag, több hátránya van: égésgátló vegy­szerrel – bórsavval – kezelik; a nedvesség, a rovarok és a rágcsálók is károsíthatják; és hajlamos az összetömörödésre. Egyesek érzé­kenyek lehetnek a cellulózban lévő bóraxra, festékekre vagy színezőanyagokra.

A melegvíz-vezetékek, kazánok és bojlerek szigetelésére széles körben használt azbesztről utóbb kiderült, hogy szálai belélegzése légúti megbetegedéseket és tüdőrákot okozhat. A 70-es évek népszerű szigetelőhabja, a karbamid-formaldehid nem megfelelő beépítés esetén formaldehid gázt bocsáthat ki, amely szem- és tüdőirritációt, fejfájást és szédülést okozhat. E két anyagot már nem használják.

Szigeteljünk okosan!

• Szigeteléskor viseljünk részecskeszűrős maszkot! Az üvegszálas anyagokkal vég­zett munkához vegyünk fel az egész testet fedő ruhát, védőkesztyűt és -szemüveget.
• Az ablakok vagy a konnektorok körül alkalmazott üvegszálas szigetelőanyag nem kerülhet az épület belső terébe!
• Ha csak egy szobát szigetelünk, a munká­latok közben zárjuk el a lakás többi részét, új házba pedig addig ne költözzünk be, amíg el nem készül a szigetelés.
• Ha csak lehet, műanyaggal burkolt üveg­szálas szigetelőelemeket használjunk, mi­vel ilyenkor nem kerülünk érintkezésbe az üvegszállal (feltéve, hogy nem kell felvágni a táblákat). A különlegesen csavart üveg­szálakból álló anyagok esetében elvágás­kor sokkal kevesebb szál jut a levegőbe.
• Üveggyapot helyett más anyagokat is használhatunk, pl. parafát (bár ez nagyon drága) vagy formaldehidmentes habot.

Egy nehéz nap végén a jacuzziban vagy más pezsgőfürdőben való üldögélés szinte biztosan elűzi a tagfájdalmakat és a stresszt. De vajon van-e ennek bármilyen veszélye? Igen, de nem az, amire gondolnánk.

Be a forró vízbe

Egy időben az emberek attól tartottak, hogy a közösen használt forró vizes medencékben olyan betegségeket lehet elkapni, mint a her­pesz vagy a nemi szerveken kialakuló sze­mölcs. Ezek a vírusok azonban elpusztulnak a forró vízben és a klórozás következtében. Az AIDS vírusa sem terjed ilyen módon. A forró fürdőkben azonban vígan megélnek a baktériumok, pl. a szőrtüszőgyulladás (visz­kető piros, olykor gennyes kiütések) kóroko­zói.

Egyeseknél hörghurutot, ill. influenza­szerű tüneteket okozhat a vízben tenyésző baktériumokkal szennyezett levegő belélegzé­se. Az is előfordult, hogy a „legionáriusbetegség” (a tüdőgyulladás egyik potenciálisan halálos formája) terjedt tovább ilyen módon.

A baktériumok szaporodásának korláto­zására tartsuk a klór szintet 1-5 ppm között, a pH-szintet pedig 7,5 körül. A fürdő után azonnal vetkőzzünk és zuhanyozzunk le.

Legyünk elővigyázatosak:

Gyermekeket ne engedjünk felügyelet nél­kül a jacuzziba, és a használaton kívüli me­dencére tegyünk zárható tetőt. Még felnőttek is megfulladhatnak a forró fürdőben!

A hosszú hajat tűzzük fel, nehogy a hajunkat be­szívja a lefolyó, és a fejünket a víz alá húzza. A medence lefolyóját ráccsal/fedővel védjük, és rendszeresen ellenőrizzük, hogy az a he­lyén van-e. A régebbi medencék esetén elő­fordult, hogy ha a fürdőző egyik testrészével elzárta a lefolyót, annyira megnövekedett a szívóerő, hogy az illető nem tudott kiszállni.

Az újabb berendezéseknél ez a veszély kisebb, mert minden szivattyúhoz két nyílás tartozik. Mégis tudnunk kell, hol lehet kikapcsolni a szivattyúkat. Végül, tartsuk a víz hőmérsék­letét 40 °C-on vagy az alatt. A túl forró víz­ben elalhatunk és hőgutát kaphatunk.

Alumíniumlábosok, teflonserpenyők, kerámiafazekak – az elmúlt években sokféle edénnyel kapcsolatban merültek fel aggodalmak egészségügyi szempontból. Sze­rencsére ezek közül a legtöbb alaptalannak bizonyult. A modern főzőedények többsége biztonságos, feltéve hogy jól karbantartjuk, és a gyártó előírásai szerint használjuk őket. Némelyik még hasznos is lehet az egészségre.

Öntöttvas edények

Az öntöttvas és rozsdamentes acél edények­ben való főzés útján a szervezet egy létfontos­ságú elemhez, a vashoz jut hozzá igen kis mennyiségben. Az öntöttvas edényből, külö­nösen ha hosszasan olyan savas ételt főzünk benne, mint az alma- vagy paradicsomszósz, kioldódik egy kevés vas. Az öntöttvas serpe­nyőben 25 percig főzött spagettiszósz pl. közel tízszer annyi vasat tartalmaz, mint ha zománcozott lábosban készült volna.

Melyiket hogyan használjuk?

Mindenfajta edény anyagából kerül vala­mennyi az ételbe, de ez csak ritkán ad okot aggodalomra.

• Teflonbevonatú edények. Lehetővé te­szik, hogy kevés zsiradékkal vagy anélkül főzzünk bennük. Használatuk biztonsá­gos, kivéve a mikrohullámú sütőben. Az üres teflonbevonatú edényt soha ne hagyjuk a tűzhelyen, mivel hő hatására a szemet, az orrot és a torkot izgató gőzök szaba­dulhatnak fel. Ha véletlenül mégis ott felejtettük az edényt, és érezzük a kelle­metlen hatást, kapcsoljuk ki a tűzhelyet, nyissunk ablakot, és azonnal hagyjuk el a konyhát.
• Alumínium edény. Az alumínium edényben való főzés, kivéve a mikrohullámú sütőt, nem rejt veszélyeket. Korábban elterjedt nézet volt, hogy az alumínium növeli az Alzheimer-kór veszélyét, de a kutatások ezt nem erősítették meg. Az ételbe kerülő mennyiség elenyésző – több százezerszer kevesebb, mint amit számos savkötő vagy a gyomorkímélő aszpirin tartalmaz.
• Öntöttvas és a rozsdamentes acél. Az öntöttvasból, rozsdamentes acélból készült edényekben való főzés, kivéve a mikrohul­lámú sütőt, biztonságos. Ezek az edények értékes élelmi vasat adnak az éte­lekhez. Ez azonban nem kívánatos a haemochromatosisban (hajlam a vas túlzott mértékű fel­szívására).
• Rézedény. A mikrohullámú sütőt kivéve biztonságos, ha a főzőfelület ón- vagy rozsdamentes acél bevonattal van ellátva. A bevonat nélküli rézlábos vagy -serpenyő azonban elméletileg kibocsáthat olyan mennyiségű rezet, ami rosszullétet okoz, különösen ha nagyon savas ételek hosszú időn át, pl. egész éjszakára benne marad­nak. A megkopott ónbevonatú edényeket ónoztassuk újra. (A bevonat nélküli rézüstben fel lehet verni a tojásfehérjét, de főzni nem biztonságos benne.)
• Üvegedény. Gyakorlatilag semmilyen étellel sem lép reakcióba. Biztonságos benne a főzés, az étel hűtése, és bizonyos esetekben a mikrohullámú sütőben is használható. Az üveg még a magas savtar­talmú ételekkel sem lép reakcióba. Üveg­edényt ne tegyünk ki hirtelen nagymér­tékű hőmérséklet-változásnak, mert elrepedhet. A mikrohullámú sütőben csak az arra alkalmas üvegedényt használjuk. Az egyéb üvegek túlságosan felforrósod­hatnak, és könnyen megégethetjük ma­gunkat velük, vagy el is repedhetnek.
• Zománcozott fémedények. Gyakorlatilag semmivel sem lépnek reakcióba. A mik­rohullámú sütő kivételével használatuk biztonságos, és a hűtőben is tárolhatunk bennük ételeket.
• Műanyag edények. Biztonságosan hasz­nálhatók a mikrohullámú sütőben, de csak akkor, ha a „mikrohullámú sütőbe alkalmas” felirat olvasható rajtuk. A teljes biztonság kedvéért hosszú főzési idő esetén használjunk üveg- vagy kerámia­edényt. A műanyag edényeket csak újra melegítésre használjuk. Soha ne használ­junk más műanyagot, pl. régi margarinos dobozt, mert megolvadhatnak, és anyaguk összekeveredhet az étellel. Befedhetjük az edényt műanyag fóliával, ha nem érint­kezik az étellel, de a műanyag fedő biz­tonságosabb, mert a fólia megereszkedhet és hozzáérhet az ételhez főzés közben.
• Kerámia- és agyagedények. A megfelelő minőségű, ólommentes mázzal készült kerámia- és agyagedények általában biz­tonságosan használhatók a mikrohullámú sütőben. Azonban ha egy edény csorba vagy repedt, ne használjuk. Ha az edény felszínén mosogatás után krétaszerű szürke bevonat marad, akkor nem szabad ételekhez használni. A dísztárgyként vásá­rolt kerámia edényekből veszélyes ólom kerülhet az ételbe, ezért ezekben nem szabad ételt készíteni vagy tárolni. A „hőálló” jelzéssel ellátott kerámiaedényeket csak közepesen forró sütő­ben szabad használni.

A levegőszennyezés szó hallatán valószí­nűleg a szmog vagy az ózonlyuk jut eszünkbe – vagyis olyan dolgok, amelyek a bejárati ajtón kívül vannak. De tisztában vagyunk-e azzal, hogy az otthonunk vagy a munkahelyünk levegője ezeknél is nagyobb veszélyt jelenthet az egészségünkre? A beltéri szennyező anyagok – az egyszerű penész­gombáktól a korszerű anyagokból származó vegyszergőzökig – igen veszedelmesek, mert időnk nagy részét a négy fal között töltjük.

A beltéri légszennyeződés az 1970-es évek óta jelent komoly problémát: a növekvő energiaárak miatt egyre többen szigetelik ott­honaikat és irodáikat, jelentősen csökkentve ezzel a házba szabadon beszivárgó friss, ill. az onnan kijutó elhasznált levegő mennyiségét, így a szennyező anyagok bent rekednek.

A beltéri légszennyezés fő összetevői a benti forrásokból felszabaduló gázok (VOC – káros anyag kipárolgás, amely a legnagyobb felületen a festett felületen tud távozni, így ajánlott VOC mentes beltéri falfestékeket alkamazni) és részecskék. Hatásukat tovább súlyosbíthatja a túl magas vagy túl alacsony páratartalom, ami fokozhatja egyes mérgező anyagok mennyiségét.

A leggyakoribb házi szennyező anyagok a következők:

• Égési melléktermékek. A dohány égése­kor, a hibás fa-, olaj-, gáz-, petróleum-vagy kőszéntüzelésű fűtőberendezésekből, ill. a sérült kéményekből színtelen gázok, pl. szén-monoxid vagy nitrogén-dioxid kerülnek a levegőbe.
• Biológiai szennyező anyagok. Gombák, vírusok, állati szőr és korpa, baktériumok, poratkák, csótányok és virágpor.
• Illékony szerves vegyületek. Építőanya­gokban, bútorokban és háztartási termé­kekben használt, szénalapú vegyületek. A leggyakoribbak a formaldehid (ragasztók, ragasztott bútorok, függönyök és bútor­kárpitok, vasalást nem igényelő ruhane­műk), az alkoholok (szőnyegek, kozmeti­kumok, illatszerek), a benzol (festékek és lakkok), ill. az ammónia (tisztítószerek).
• Rovarirtók. Mérgező vegyszerek, amelye­ket a rovarok és egyéb kártevők elpusztí­tására használnak.
• Radon. Színtelen, szagtalan radioaktív gáz, amely a talajból a földes padlón,a betonpadlók és falak repedésein, a pad-lóösszefolyókon és a csatornaszivattyúkon keresztül juthat be a lakásba.
• Részecskék. A levegőben lebegő parányi szemcsék, pl. azbesztből (régen az épüle­tek tűzvédelmére és szigetelésére használ­ták ezeket), ill. ólomból (festékekből és lágyforraszokból).

Veszélyek

A rossz minőségű beltéri levegő kétféle káro­sodást okozhat: a „beteg épület szindrómát”, amely a nem megfelelő szellőzésű épületek­ben lakóknál vagy dolgozóknál alakul ki, ill. az „épület okozta betegségeket”, amelyek az épületben található méreganyagokkal (pl. az­beszt, ólom) való érintkezés hatására lépnek fel. A szennyező anyagok szerepet játszhat­nak az immunrendszer meggyengülésében, az asztma, az allergiák és eseten­ként más súlyos betegségek kialakulásában.

A beltéri légszennyezés gyakran tüsszögést, krónikus köhögést, hányingert, fejfájást, bőrkiütést, kimerültséget, szédülést, valamint a szem, az orr és a torok irritációját váltja ki. Egyes egészség­károsító hatások súlyosak, sőt akár végzetesek is lehetnek, és néha csak évekkel az adott anyaggal való érintkezés után jelentkeznek.

Szennyező anyagok és az ál­taluk okozott betegségek:

• Dohányfüst: légzési prob­lémák, tüdőrák, szívbetegségek.
• Ólom: a vese és a központi idegrendszer károsodása; mag­zatoknál és kisgyermekeknél jelentkező fejlődési zavarok.
• Radon: tüdőrák.
• Szennyezett fűtő- vagy légkondicionáló-rendszerek: legionáriusbetegség.
• Penész: allergiák, asztma és leukémia.
• Szén-monoxid: kis koncentrációban meghűlésszerű tünetek, nagy koncentrá­cióban halál.
• Formaldehid és azbeszt: rákos daganatok.

A veszély kiküszöbölése

A szennyező anyagokra a legfogékonyabbak a kisgyermekek, az idősek és az allergiás sze­mélyek. A csecsemők különösen veszélyezte­tettek, mivel a tüdejük még fejlődésben van. Szakértők szerint a beltéri szennyező anyagok hozzájárulhatnak a hirtelen csecsemőhalál szindrómához – a dohányfüst vagy azon vegyszerek miatt, amelyek a kicsi szobájában lévő szintetikus anyagokból (új padlósző­nyeg, kiságy, matrac, takaró, játékok, ruhák) származnak. A biztonság kedvéért minden új, szintetikus anyagból készült tárgyat vagy holmit szellőztessünk ki vagy mossunk le és ki, mielőtt a gyerekszobába vinnénk. A gye­rekeket soha ne tegyük ki dohányfüstnek!

Szellőztetés

Ha a levegő szennyeződését nem tudjuk meggátolni, az épület szellő­zésének javításával távolíthatjuk el a leghatékonyabban a káros anyagokat. Amikor csak lehet, tartsuk nyitva az ajtókat és ablakokat. A kültérbe vezető szellőzőjáratok ne legyenek eltömődve. A ventilátorok mozgásban tartják a levegőt. A légkondicionáló berendezés nyitott szellőzővel való használata is segíthet.

Az asztali vagy nagyobb méretű légtisztító berendezések szintén csökkenthetik a levegő szennyezettségét, de nem képesek kiszűrni a gázokat, pl. a szén-monoxidot vagy a radont. A ház minden szintjén szereljünk fel szén-monoxid-érzékelőket – még a pincében és a tetőtérben is. A radonszennyezettség mérését legjobb szakemberre bízni.

A lefolyót eltömíti szappanmaradék, szőr, haj és számtalan egyéb dolog, ami fel­gyűlik a csövekben. Mit tegyünk? Mielőtt a lefolyótisztítóért nyúlnánk, jusson eszünk­be, hogy vannak kevésbé mérgező megoldá­sok, és hogy a dugulás megelőzhető.

Maró hatású lefolyótisztítók

A szupermarketek polcain található lefolyótisztítók többsége valószínűleg tartalmaz va­lamilyen maró vegyszert, pl. lúgot vagy kén­savat, ami szó szerint átégeti a dugulást. Bár ezek a tisztítószerek valamennyire megbízha­tóak, a legveszélyesebb háztartási termékek közé tartoznak, és használatuk különleges gondosságot igényel. Húzzunk gumikesztyűt, vegyünk fel védőszemüveget és hosszú ujjú ruhát. Gondoskodjunk a helyiség megfelelő szellőzéséről.

A lefolyótisztítókat a gyermekek elől el­zárva tároljuk. A vegyszer lenyelése súlyos belső égési sérüléseket okoz.
Tünetei: éles fáj­dalom a szájban, a torokban és a hastájékon, nehéz légzés a megduzzadt torok miatt, hasmenés. Ha véletlen mérgezésre gyanakszunk, itassunk az illetővel tejet vagy vizet, és azon­nal hívjuk a mentőket. Ne akarjuk meghány­tatni a sérültet, mert a vegyszerek kifelé jövet ugyanúgy kárt okoznak, mint befelé menet.

Biztonságos elhárítás

Az alábbi módszerekkel elkerülhetjük a vegyszeres tisztítószerek használatát.

• Gumipumpa. Lefolyó-tisztító alkalmazása után ne használjuk, mert a felfröccsenő vegyszer égési sérülést okozhat.
• Házi készítésű keverék. Keverjünk össze egy csé­sze sütőport egy csésze ecettel (só hozzáadásával még jobb hatás érhető el). A pezsgő keveréket öntsük a lefolyóba, fed­jük le a nyílást, és várjunk 15 percet. Öblítsük le két liter tűzforró vízzel.
• Csőgörény. Kölcsönöz­zünk vagy vásároljunk egy ilyen rugalmas fém­kábelt, ami át tudja vág­ni magát a duguláson.
• Enzimtartalmú tisztító­szerek. Ezek ártalmatlan baktériumokat tartal­maznak, amelyek átrágják magukat a szappanon, zsíron, szőrön és egyéb szerves anyagokon. (Teljes eldugulás esetén nem hatásosak.) E szerekkel többször át kell mosni a lefolyót.
• Kevésbé maró vegyszerek. Mossuk át a lefolyót 0,5 dl 3%-os hidrogén-peroxid­dal. Vigyázzunk, szembe ne kerüljön!

A légkondicionáló berendezés elviselhető­vé teszi a forró, párás napokat. Csök­kenti a hőmérsékletet, és kicsapja a levegőből a vízpárát, amitől hűvösebb és szárazabb lesz a helyiségben a levegő. A kényelem mellett a légkondicionáló megvéd számos, a hőség okozta bajtól, pl. a hőgutától.

A hőguta (ami­kor a szervezet elveszíti hőleadási képességét) életveszélyes állapot, amely néhány perzselően forró, nyirkos nap alatt is kialakulhat. Leáll az izzadás és a testhőmérséklet felszö­kik. A szív- és cukorbetegek, ill. azok, akik antihisztamint, vízhajtót, béta-blokkolót vagy érszűkítő hatású orvosságot szednek, külö­nösen ki vannak téve a hőguta veszélyének. Néhány légkondicionált helyiségben eltöltött óra azonban visszafordíthatja a folyamatot.

Rejtett veszélyek

A rosszul karbantartott légkondicionáló pon­tosan azokat a problémákat okozhatja, ame­lyeket egyébként megelőzni hivatott. Az elha­nyagolt, piszkos szűrő a pollenek, gombák, penészspórák és baktériumok melegágya, amely asztmarohamot okozó allergéneket, a szem, az orr és a torok izgalmát, sőt még influenzaszerű megbetegedéseket is okozó mikroorganizmusok millióit juttatja a szoba légterébe.

Megfelelő karbantartással minimá­lisra csökkenthetjük ezeket a veszélyeket

Ha­vonta egyszer porszívózzuk ki a szűrőt, majd mossuk át szappanos vízzel. Mielőtt vissza­tennénk, győződjünk meg róla, hogy teljesen megszáradt. Fertőtlenítőspray használatával távol tarthatjuk a szűrőről a penészgombá­kat. Ha a légkondicionálóhoz eldobható szű­rőbetét tartozik, akkor ne felejtsük el az aján­lott időközönként kicserélni.

Kórokozó baktériumok

A nagy épületek légkondicionáló berende­zései még komolyabb veszélyt jelenthetnek, mert ezek víztartályaiban elszaporodhatnak a kórokozó baktériumok. Amikor Philadelphiá­ban az Amerikai Légió 1976-os kongresszu­sának résztvevőinél járványos tüdőgyulladás lépett fel, a kutatók kimutatták a halálos kór­okozót a szálloda levegőjében, amelyet a lég­kondicionáló-rendszer keringetett.

Az újon­nan felfedezett kórokozó neve Legionella pneumophila lett. A nagy légkondicionáló berendezésekben szaporodó egyéb mikroor­ganizmusok túlérzékenységen alapuló tüdő­gyulladást (allergiás alveolitist) válthatnak ki. Ez az állapot a mikroszkopikus méretű szer­ves szennyeződések belélegzése révén jön létre, amelyek gyulladást okoznak a tüdő léghólyagocskáiban, és légzési zavarokhoz vezethetnek.

Útközben

Az autók légkondicionálói más problémákat rejtenek. E berendezések belseje meleg, nyir­kos és sötét – ideális táptalaj a gombák és penészspórák szaporodásához. Az allergiások a légkondicionáló bekapcsolása után válasszák inkább a friss levegőt, mint az autó körbeforgatott levegőjét, a szellőző fúvókáit ne az arcuk felé irányítsák, és jó néhány perc­re húzzák le az ablakot, hogy a mikroorganizmusok és az allergének eltávozhassanak. Ha a probléma továbbra is fennáll, érdemes a szervizben fertőtleníttetni a légkondicioná­lót, ami kb. három hónapra csíramentesíti.

A légtisztítók és légszűrők feladata, hogy a levegőből eltávolítsák a különféle szennyező anyagokat – a füstöt, port, polle­neket, gombaspórákat, a háziállatoktól szár­mazó allergéneket, bizonyos vegyi anyagokat és gázokat. A légszűrők ugyan hatékonyak bizonyos típusú szennyező anyagokkal szem­ben, másokkal szemben nem. A sikeres vá­sárlás titka, hogy tudjuk, milyen szennyező anyagot kell kiszűrni, és mennyi pénzt szá­nunk erre a célra. A készülékek jelentősen különböznek nemcsak az ár, de a működte­tési költségek szempontjából is.

A megfelelő berendezés kiválasztása

Ha meg akarjuk szabadítani otthonunk leve­gőjét az egészségtelen gázoktól – különösen azoktól, melyek a formaldehidből, rovarir­tókból, parfümökből és dohányfüstből szár­maznak -, a legjobb választás egy aktív szénszűrős készülék. Azok a légtisztítók, amelyek nem tartalmaznak valamilyen abszorpciós anyagot, mint pl. az aktív szén, nem hatéko­nyak a kis molekulájú gázokkal, pl. a ra­donnal szemben, és nem csökkentik azok egészségkárosító hatásait.

Szagok eltávolítása

Az elektronikus légtisztítók szintén csökkenthetik a ciga­rettafüstöt, de nem szüntetik meg a szagot. A különféle változatok, az ún. elektrosztatikus és az ionizátoros tisztítók ionizálással fogják be a szennyező anyagokat. Ezek a berendezések semlegesítenek bizonyos kellemetlen szagokat, de nem távolítják el a szagtalan gázokat, pl. a szén-monoxidot, és nem csökkentik a macska-, por- vagy pollen-allergének koncentrációját sem.

HEPA-szűrős készülékek

Ha a legfontosabb cél a por-, pollen- vagy penészallergének kiszűrése, akkor olyan mechanikus szűrőrendszert keressünk, amely csapdába ejti a nagyobb részecskéket. Az ún. HEPA-szűrő (nagy hatékonyságú részecske­szűrő) jó megoldás. Ám ezek a berendezések kizáró­lag a levegőben repülő részecskéket szűrik ki míg az allergének többsége gyorsan megte­lepszik a felületeken, ahol a légtisztítók nem érhetik el őket. (Az allergének kiszűréséhez nincs feltétlenül szükség légtisztítóra – a légkondicionáló majdnem ugyanolyan jól ellátja ezt a feladatot.)

Ha a pollen és a por mellett a gázokat és a szagokat is el akarjuk távolítani, kombinált berendezésre van szükség, amely többféle szűrőrendszert tartalmaz. Levegőbefújásos köz­ponti fűtés vagy légkondicionáló esetén egyáltalán nincs szükség légtisztítóra: elektronikus vagy mechanikus szűrőt lehet a rendszerbe szerelni.

Az elektronikus légtisztítók és az ionizátoros berendezések ózont termelhetnek, tüdőirritációt okozva. Az ionizátoros tisztítók működése következ­tében, ha nem rendelkeznek saját gyűjtőrendszerrel, csúnya fekete réteg rakódik le a falakra, bútorokra. A legtöbb, gázok eltávolítására tervezett berendezés idővel visszajuttatja a gázokat a leve­gőbe. Egyes készülékek becsaphatják az embert: kellemes illatot árasztva elfedik a szagokat.

Hideg pontok, meleg pontok

A mikrohullámú sütők néha egyenetlenül főzik meg az ételt, ami szintén egészségügyi problémákat okozhat. Ha az ételnek van olyan része, amely nem melegszik 71 °C fölé (baromfihús esetében 82 °C fölé), akkor ott nem pusztulnak el a kórokozó mikroorganiz­musok. A receptekben azért szerepel a keve­rés és az állni hagyás, hogy az egész termék egyenletesen átmelegedhessen.

Az egyenletes melegedés biztosítása érdekében az ételt kis adagokban, kerek edényekben főzzük, és a főzés megkezdése előtt teljesen olvasszuk ki a fagyasztott összetevőket. Egyes szakértők nem tanácsolják a cumisüvegek mikrohullá­mú sütőben történő melegítését; ha mégis így teszünk, rázzuk össze az üveg tartalmát, és hagyjuk egy kicsit állni, hogy eltün­tessük a forró pon­tokat.

A mobiltelefon a huszadik század utolsó évtizedeinek legnépszerűbb elektronikus találmánya. Igen hasznos vészhelyzetben, pl. ha lerobban az autó vagy sürgős orvosi segít­ségre van szükség, de sokan arra használják, hogy kapcsolatot tartsanak a barátaikkal, kollégáikkal, netán a bébiszitterrel.

Veszélyes-e a mobiltelefon az egészségre?

Bár erre semmilyen bizonyíték nincs, a kuta­tók vizsgálják a kockázatokat, különös tekin­tettel a beépített antennára, amely nagyon közel kerül a fejhez. (Az ún. „vezeték nélküli” telefonok biztonságosságát érdekes módon nem vetették fel.)

Tényleg rákot okozhat?

A bekapcsolt mobiltelefonok elektromágneses mező formájá­ban alacsony szintű energiát sugároznak. Ezért a mobiltele­fonokkal (mint más elektro­mágneses mezőt képző forrásokkal, pl. villamos táv­vezetékekkel, háztartási gé­pekkel) kapcsolatban felme­rült, hogy használatuk nem káros-e az egészségre, nem okoz-e agydaganatot. Jelen pil­lanatban még folynak a kutatá­sok, miközben kifejlesztettek olyan újabb típusú mobiltelefonokat, amelyek jelentős mértékben csökkentik a fejet érő sugárzást.

Potenciálisan káros zavaró hatás

A mobiltelefon zavarhatja a hallókészülékek vagy a beültetett szívritmus-szabályozók mű­ködését. Akinek pacemakeré van, a készülék­től távolabb eső fülére tegye a mobiltelefont, ne tegye bekapcsolva az ingzsebébe vagy a zakója belső zsebébe. A mobiltelefonok zavarhatják a repülőgépek vagy a kórházak elektronikus berendezéseit, ezért ezeken a helyeken gyakran tilos a használatuk.

Vezetés közben

Egy kanadai vizsgálat kimutatta, hogy négy­szer nagyobb az autóbaleset veszélye, ha a vezető telefonál, függetlenül attól, hogy a telefon kézben vagy kihangosítva van. (Ez a baleseti kockázat hasonló ahhoz, mint amikor a vezető véralkoholszintje épp az engedélyezett határértéken van.) A veszély csökkentése érdekében vezetés közben csak röviden telefonáljunk, és korlátozzuk a beszélgetéseket az okvetlenül szükséges dolgok megbeszélésére. Ha hosszabb, vagy érzelmi felindulást okozó beszélgetésre számítunk, inkább álljunk le az út szélén.

Kevés tartósabb vagy praktikusabb anyag van a műanyagoknál, amelyek ma már az élet minden területén megtalálhatók. Műanyag helyettesíti az üveget a törhetetlen szemüveglencse és cumisüveg, vagy a fémet a vízvezetékcsövek és a konyhai keverőtálak esetében. De bármilyen biztonságosak és praktikusak is, a műanyagok veszélyt okozó vegyületeket tartalmaznak.

A PVC nem veszélytelen

A poli(vinil-klorid)-ot (PVC) gyakran hasz­nálják esőkabátok, zuhanyfüggönyök, hitelkártyák, filmek és ragasztók gyártásához. Ám e termékek nem veszélytelenek, mivel a gyár­tásukhoz használt vinil-klorid gőzei bizonyí­tottan rákkeltő hatásúak.

A PVC égése közben sósav­gáz keletkezik, amely annyira mérgező, hogy a NASA semmilyen vinil-kloriddal készült alkatrészt nem enged beépíteni űrjárművei­be. Soha ne égessünk el műanyag tárgyakat!

PVC a lakásban

Még nem egyértelmű, hogy a hétköznapi életben használt PVC-tartalmú műanyag tár­gyak ártalmasak-e. Ezekből az anyagokból hő és nedvesség hatására illékony szerves vegyü­letek szabadulhatnak fel, amelyek belélegzése vagy bőrön át történő felszívódása fejfájást, szem- és torokirritációt, orrmelléküreg-prob­lémákat, kimerültséget, szédülést, émelygést, légszomjat, végtagzsibbadást, egyensúlyvesz­tést és szívritmuszavart okozhat. Hosszabb időn át tartó érintkezés esetén nagy koncent­rációban e gázok tüdő-, vese- és májkároso­dást, esetleg rákot okozhatnak.

Vannak, akik különösen érzékenyek az illékony szerves vegyületekre, s még nem vizsgálták, hogy a kisebb mennyiségekkel hosszabb időn át való érintkezés milyen ma­radandó károsodással járhat. Amerikai hatóságok jelenleg egy sokat vitatott betegséget, a többszörös vegyszerérzékenységet vizsgál­ják, amelyet egyes orvosok szerint a betegek szervezetébe egyszer bekerülő nagy mennyi­ségű illékony szerves vegyület, vagy e vegyü­letek kisebb koncentrációival való huzamo­sabb érintkezés vált ki.

Veszély a konyhában

A polisztirolt a sztirol nevű anyag polimerizációjával (sok molekulá­jának összekapcsolásával) állítják elő. A sztirolt az állat­kísérletekben rákkeltő hatásúnak találták, míg embereknél idegrendszeri károsodást, kimerültséget és emlékezetzavart okozhat. A polisztirollal az élelmiszerek csomagolására használt tálcák, dobozok formájában érintkez­hetünk. Egyes kutatások szerint a műanyagban lévő vegyületek az ételekbe is belekerülhetnek.

Az élelmiszerek tárolására használt műanyagok kevésbé veszélyesek

A háztartási mű­anyag fólia és zacskó ártalmat­lan, kivéve, ha elégetik, ilyenkor mérgező gázok szabadulnak fel. Az ételmaradékok tárolására szol­gáló műanyag edények veszélytelenek, hacsak nem tesznek beléjük olyan forró ételt, hogy megolvadjanak – ezt különösen a mara­dékok mikrobán való felmelegítésekor kell figyelembe venni. Soha ne használjunk olyan műanyag edényt, amelyikre nincs ráírva, hogy mikrohullámú sütőben is használható!

Védekezés

Aki szeretné minimálisra csökkenteni a mű­anyagok melléktermékeivel való érintkezést, az PVC-zuhanyfüggöny helyett használjon természetes alapú textíliából készültet, vagy szereljen fel üvegajtót. (Ha a PVC-függönyt választjuk, használat előtt addig szellőztessük, amíg a műanyagszag eltávozik belőle.)

Az életben gyakran kell kompromisszu­mokat kötni – így van ez a növényvédő szerek, más néven peszticidek esetében is. Szeretnénk, ha a családunk minél több zöld­séget, gyümölcsöt enne, de a peszticidmaradványokból inkább nem kérnénk.

Köztudott, hogy a peszticidek egészségkárosító hatásúak

Na­gyobb koncentrációban, huza­mosabb idő alatt idegrendszeri károsodást és rákot okozhatnak, megzavarhatják az immun- és a hormonrendszert, s gyermekeknél zavart okozhatnak a fejlődésben. Szerencsére a leg­többen a veszélyesnél jóval kisebb mennyisé­gű peszticiddel kerülünk érintkezésbe, s van­nak olyan módszerek is, amelyekkel tovább csökkenthető az ételeinkkel, a vízzel és a le­vegővel a szervezetünkbe jutó káros anyagok mennyisége.

Enni vagy nem enni?

A táplálkozástudományi szakértők ajánlása szerint naponta 5-10 adag zöldséget és gyü­mölcsöt kellene fogyasztanunk. Ugyanakkor más szakértők azt állítják, hogy a zöldség- és gyümölcsfélék több mint fele tartalmaz peszticidmaradványokat, s kb. 40%-ukban rovar­irtó szer maradványai is kimutathatók.

Tehát együnk kevesebb zöldséget és gyümölcsöt?

Dehogy! Tanulmányok százai igazolják, hogy a sok zöldség és gyümölcs fogyasztása igen nagymértékben csökkenti a rákos megbete­gedések kockázatát. Bár az efféle termények­ben valóban lehetnek peszticidmaradványok, azok koncentrációja többnyire jóval kisebb a közegészségügyi hatóságok által megadott biztonsági határértéknél. De mi magunk is sokat tehetünk a káros anyagok kivédésére.

Táplálkozzunk minél változatosabban

Így csökkenthetjük az egyes peszticidekből elfogyasztott mennyiséget. Jó megol­dás az is, ha igazoltan organikus módszerek­kel termesztett bioterményeket vásárolunk, amelyeket természetes növényvédő szerekkel kezeltek. Emellett mindig az idénynek meg­felelő, hazai terményt fogyasszunk, mivel azok általában kevesebb vegyszermaradványt tartalmaznak, mint az importált, idényen kívüli zöldségek és gyümölcsök. A hazai ter­mények közül is feltehetően az őstermelői piacokon kaphatók a biztonságosabbak.

Héjastól vagy hámozva?

Hámozással általában a peszticidek java részétől megszabadulunk. A baj csak az, hogy a zöldségek és a gyümölcsök rost-, vitamin-és ásványianyag-tartalmának java része szintén az ehető héjban és annak közelében található. Ezért ha a héj nincs beviaszozva, inkább hagyjuk a gyümölcsön. (A viaszos héjat mindig távolítsuk el! A viasz ugyan ártalmatlan, viszont nem engedi lemosni a vegyszereket.)

A saláta és a káposzta külső leveleit is dobjuk el, mivel ezek tartalmazzák a legtöbb peszticidet. Az olyan gyümölcsöket, mint a banán, a narancs vagy a dinnye úgyis a héjuk nélkül fogyasztjuk, így ezekkel nem valószínű, hogy sok ártalmas anyagot vinnénk a szervezetünkbe. A zöldségek és

Otthon használt rovarirtó szerek veszélyei

Egyes peszticideket az ételeinkkel fogyasztunk el, másokat mi magunk permetezünk szét az otthonunkban. A rovarirtó spraykből illékony vegyületek szabadulnak fel, amelyek fejfájást, légzési nehézségeket és szemirritá­ciót válthatnak ki azoknál, akik 24 órán belül a lakásba lépnek. Ha a szekrényeinket rovar­irtó szerrel kezeltük, hagyjuk nyitva az ajtókat 24 órán át, és szellőztessük folyamatosan a helyiséget.

A házi rovarirtó szerekben gyakran előforduló klórpirifosz nevű mér­gező hatóanyag megtapadhat a háztartási műanyag fólián és a műanyag játékokon, így ezeket távolítsuk el a bepermetezendő területről. Nagy mennyiségben a szer fejfájást, hányást, homályos látást okozhat. Az irányított permetek kevesebb peszticid-maradványt eredményeznek, mint a „rovar­irtó bombák”, amelyek az egész lakást elárasztják vegyszerekkel.

Kerti permetezők

A kerti permetezőszerek is veszélyesek le­hetnek, ha nem megfelelően használják őket. Mindig gondosan olvassuk el a használati utasítást. Viseljünk védőruhát, és ha túl nagy a szél, ne permetezzünk. A szer száradásáig tartsuk távol a gyerekeket és a háziállatokat a permetezett területtől. Ha a gyepet perme­tezzük gyomirtóval, a gyerekeket és háziálla­tokat csak 24 óra elteltével, ill. a következő locsolás után engedjük oda.

Az eső- és az öntözővízbe kerülő pesztici­dek belekerülhetnek a talajvízbe, s így az ivó­vizet is szennyezhetik. Ha biztosak akarunk lenni ivóvizünk biztonságosságában, kérjünk információt a helyi vízművektől. A vízszol­gáltatók kötelesek megadni a víz tisztaságára vonatkozó információkat.

Az 1970-es években kezdődött meg az ólomtartalmú benzinek fokozatos kivo­nása a forgalomból. Európában 1999 óta nincs a benzinben ólom.

Veszélyes ólom!

Az ólom mérgező hatású fém, amely lenyelve és belélegezve is ártalmas. A szervezetben ugyanazokba a szervekbe rakódik le, mint a kalcium, gátolja az agyi ingerületátvitelt és károsítja a vérsejteket.

Gyermekeknél – fejlődő szervezetük miatt – különösen veszedelmes az ólommal való érintkezés. Már kis mennyiségű ólom is tanulási és viselkedési zavarokat okozhat, ha hosszú ideig vannak kitéve hatásának. Szakemberek becslései szerint a vér dl-enkénti ólomtartalmának 10 µg-os növekedése gyermekeknél 3 pontos IQ-csökkenést okoz­hat.

Ólommentesítés

A veszélyeztetettség csökkentése érdekében ellenőrizzük az alábbi veszélyforrásokat.

• Régi beltéri festékek. A régi, ólomtartal­mú olajfestékkel lefestett felületeket mos­suk le hetente, de soha ne súroljuk vagy kapargassuk, és a festék eltávolításához ne használjunk hőlégfúvót. Ha lehetséges, fedjük be ezeket a festett felületeket tapé­tával, falburkoló lemezekkel vagy különle­ges szigetelőanyagokkal. A festék ólomtar­talmának ellenőrzését, eltávolítását bízzuk szakemberre. Soha ne próbáljuk a festéket magunk lekaparni.
• Ólomcsövek. Régen a vízvezetékrend­szerekben ólomcsöveket, ill. ólomtartal­mú forrasztóanyagot használtak. Ez ólommal szennyezheti a csapvizet, külö­nösen akkor, ha a víz egész éjjel áll a veze­tékben. Ha ilyen csöveink vannak, iváshoz és főzéshez mindig hideg vizet engedjünk, és előbb folyassuk egy percig a csapot.
• Kerámiaedények. A kézművesek által készítettek ólomtartalmú mázzal lehetnek bevonva, így ólom kerülhet az ételbe. Ne tároljunk gyümölcsle­vet, ecetet vagy savas ételeket mázas kerá­miaedényekben. Gye­rekek és a terhes nők ne igyanak ólomkris­tály pohárból, és forró italt csak nagyüzemileg előállított bögréből fogyasszanak. Ne tá­roljunk italokat ólom­kristály üvegekben.
• Minireluxák. Egyes távol-keleti országok­ból, Kínából, Tajvan­ról, Indonéziából, Hongkongból és Me­xikóból importált reluxák ólmot tartal­mazhatnak.
• Talaj. Ne engedjük, hogy gyermekünk autóút közelében a földön játsszon. Ha mégis így tesz, mosson kezet – a talaj ugyanis ólmozott benzinből származó ólomvegyületeket tartalmazhat. A házba való belépés előtt mindig használjuk a lábtörlőt.