Építési ismeretek - 45. oldal

A födémvastagsággal megegyező méretű koszorút (172. ábra) készítenek: a koszo­rúba 4 db, 8 mm átmérőjű az MSZ 339 számú szabvány szerinti B 60.40 jelű bordás betonacélt szerelnek.

172. Ábra: Koszorú kialakítása.

A gerendákra merőleges koszorúknál a mesterfödém gerendái kengyelként mű­ködnek. A gerendákkal párhuzamos ko­szorúszakaszokon az MSZ 1502-2 számú szabvány szerint kengyelt is készítenek.

Koszorú zsaluzóelem

Koszorú zsaluzóelem a hőhíd elkerülése érdekében csak kellő hőszigetelő ké­pességű termék lehet. A helyszíni betonozáshoz az MSZ 4719 számú szabvány szerinti, legalább C 16-16/K szilárdsági osztály követelményeit kielégítő transzportbetont, vagy helyszínen kevert betont alkalmaznak. A mesterfödém elemeinek előállí­tása és a helyszíni betonozás során csak olyan adalékszert lehet alkal­mazni, amelyek a betonacélt nem károsítják.

Erőtani méretezés

Az MSZ 15 021/1 számú szab­vány előírásának figyelembevételé­vel meg kell határozni az állandó, valamint az esetleges terhelések biz­tonsági tényezővel növelt értékeit, és azok összegét kN-ban kell kife­jezni.

A mesterfödém gerendák súlyát – a számításoknál – folyóméterenként – 15 kg-al kell figyelembe venni, a béléstesteket a gyártó által az erőtani méretezéshez meghatározott súllyal. A 19+4 cm vastagságú födém szerkezet összsúlya felbetonnal együtt általában 350 kg.

A kiválasztott gerendákról kimutatást kell készíteni, amely a gerenda darabszámát, hossz­méretét és a húzott öv betonacél keresztmetszeteit tartalmazza. A kimutatás folytatásaként a béléstestek közül kiválasztott típus termékjelét és darabszámát kell beírni, továbbá hozzá kell írni a mesterfödém keresztvasalásához, a bekötővasaláshoz, a koszorúhoz és a kengyel­hez szükséges betonacélok folyóméterét és keresztmetszetét, valamint a minőségi jelét.

A béléstestek falra felfekvésének mértéke mindkét irányban max. 3 cm. Be kell írni a fel­használásra kerülő beton szilárdsági osztályának jelét, valamint azt, hogy az alátámasztástól és a betonozástól számított hány nap múlva bontható el.

Technológiai alátámasztás terve

Technológiailag az építés során szükséges alátámasztási megoldás meghatározása a mére­tezéshez tartozó fontos feladat. Az alátámasztások helyét és számát a 20. Táblázatból hatá­rozhatjuk meg.

20. Táblázat:

[table id=330 /]

Ezen túlmenően ki kell választani az alátámasztó oszlopokat, amelyek lehetőleg fém anya­gúak és csavarható beállítóval ellátottak legyenek. Fenyőfa oszlop esetéri annak keresztmet­szeti mérete legalább 10*12 cm legyen. Az oszlop hossza a teljes emeletmagassággal legyen egyenlő. Az oszlopokat kimozdulás ellen meg kell támasztani.

Közvetlen a födém alá kerülő alátámasztást szolgáló fenyőfa gerendák legalább 10*10 cm keresztmetszetűek legyenek. Élére állított palló nem felel meg, mert az könnyen kifordulhat.

A gerendák elhelyezése

A gerendákat a vízszintesen elhelyezett és letisztított falra kézi erővel kell beemelni és szét­hordani. A gerendák közötti távolságot a gerendák végénél egy-egy sor béléstest elhelyezé­sével lehet beállítani. A gerendákat az egyenletes felfekvés biztosítása érdekében 1 cm habarcságyazatba kell elhelyezni. A minimum 10 cm-es felfekvés követelményére ügyelni kell. Az utolsó övi hegesztési csomópontoknak a falsíktól legalább 5 cm-re a koszorúban kell lenniük. A betonacél gerendarács felső övének is be kell nyúlnia a koszorúba.

Az alátámasztás elkészítése

A béléstestek elhelyezése előtt az alátámasztást kell elkészíteni. Az alátámasztó oszlopok alatt szilárd teherhordásra alkalmas felület legyen! Feltöltés, vagy fagyott talaj nem alkalmas erre a célra. Az oszlopok teljes magasságban egy darabból legyenek és elmozdulás ellen ezeket biztosítani kell.

A béléstestek elhelyezése

A további béléstesteket a gerendára merőleges sorokban kell elhelyezni úgy, hogy a geren­dák egyoldalú terhelést ne kapjanak.

Építéshelyi betonozás

A födém helyszíni betonozásához az MSZ 4719 számú szabvány szerint C 16-12/KK mi­nőségű betonra van szükség. A bordákat és a felbetont egy ütemben kell elkészíteni. A beton tömörítése alapvető követelmény. A béléstest közötti bordák kibetonozáshoz 15 liter betonra van szükség. A betont talicskával csak pallón lehet tolni.

Az érkező transzportbetonnal nem szabad a födémet egy helyen túlterhelni, hanem a betont egyenletesen elterítve a födémre kell engedni. A betonozást az egész födémfelületen, egy ütemben ajánlatos készíteni. A munka­hézag kialakításának esetleges helyét a tervező, vagy a műszaki vezető határozza meg. A friss betont az első nap esőtől, fagytól, erős napsütéstől védeni kell. A beton felületét leg­alább az első héten nedvesen kell tartani.

Az alátámasztás elbontása

A beton kellő megszilárdulása után a tervező, vagy a felelős műszaki vezető által meghatá­rozott nap múlva az alátámasztás részlegesen, vagy teljesen elbontható. Általában ez az idő a betonozás utáni 21. nap.

Az elemek megmunkálása

Általános érvényességgel kijelenthető, hogy az elemek falazás közbeni megmunkálása egy­szerű. Vágásuk a gyárilag kialakított törőélek mentén történhet. A beépítés utáni – épületgépészeti szerelvények elhelyezéséhez szükséges – megmunkálás, horonyvágás szintén könnyedén megoldható az alábbi szempontok figyelembevételével.

Ezen szempontok:

• Vízvezetékhez, elektromos vezetékhez szükséges vízszintes hornyot a vízszintes fugák feletti szakaszon (az elemek alján) kell kialakítani, itt ugyanis az elemek könnyebben véshetők, mint máshol.
• Függőleges irányú horony kialakítása az elemekben bárhol történhet. Ez az oldalfal első üregsorig történő kivésésével megoldható.
• Ferdén történő horony kialakítást – sok szempont miatt – célszerű elkerülni.

A megmunkálás eszközei a legegyszerűbb kéziszerszámok: kőműveskalapács, véső, normál kalapács. Lehetőség esetén célszérű ütvefúrógéppel kombinált horonyvésőt alkalmazni. A falak keresztirányú átvésése, átfúrása szintén könnyedén megoldható az elemek üregeltsége miatt, mert csak a vékony bordákat kell áttörni.

A fentiekben leírtak zsalukövekből készült falazatokra nem vonatkoznak. Ezeknél a ho­ronyvésés csak úgy oldható meg, mint egyéb tömör beton anyagú falaknál. Célszerűbb eb­ben az esetben a szerelvények falon kívüli elvezetése, ekkor csak a rögzítő bilincsek elhelyezéséről kell gondoskodni. Keresztirányú áttörések helyét célszerű már a falazat készí­tése során kizsaluzással biztosítani.

Vakolatok

Az ismertetett elemekből készült falazatokat általában külső-belső vakolattal kell ellátni. Az elemek nagy méretpontossága miatt a hagyományos falszerkezetekhez képest jelentős mennyiségű vakolóhabarcs megtakarítással lehet számolni.

Belső vakolatok

A falazatot vakolás előtt a laza részektől, rárakódásoktól és egyéb szennyeződésektől meg kell tisztítani. Az esetleges nagyobb sérüléseket – erősebb cementhabarccsal, ill. tégladarabok pótlásával – ki kell javítani. Vakolás előtt a falat meg kell nedvesíteni. Kellősítésképpen ce­menttejjel itassuk át a felületet. Az így megtörtént előkészítést követően a továbbiakban a választott vakolatfajtának megfelelő technológiát alkalmazzuk!

Általános tanácsként javasolható, hogy:

• a vakolatot legalább két rétegben (alap, simító) hordjuk fel;
• a kivésett hornyok környezetében ajánlatos repedésáthidalókat alkalmazni a vakolat bel­sejében, erre legcélszerűbb anyag az üvegszövet;
• az így készült vakolat minősége elégítse ki az MSZ 16000 előírásait!

Kész, előre bekevert vakolatok esetén már a felület-előkészítés során a gyártó előírásait figyelembe kell venni.

Külső vakolatok

A külső vakolatok felület előkészítése során is az előzőekben leírtak szerint kell eljárni.

A vakolat-készítés szabályai is hasonlóak az előzőekben leírtakhoz, a következő kiegészítések­kel:

• A vakolatfajta megválasztása során figyelembe kell venni a fal átszellőzésének bizto­sítását, ezért csak a fedővakolat tartalmazzon víztaszító anyagokat, ill. homlokzatfesték alkalmazása esetén a festék is páraáteresztő legyen.
• Nem szabad vakolási munkát végezni, ha a külső hőmérséklet + 5°C alatt van, ill. ha éjszakai fagyok várhatók.
• Hőszigetelő alapvakolat készítése esetén a választott alapvakolatra vonatkozó technoló­giai előírásokat be kell tartani.

Az alábbiakban ismertetésre kerülő áthidalók felhasználását a gyártó elsősorban lakóépületek­nél javasolja, de alkalmazható minden olyan helyen, ahol ezt a műszaki paraméterek lehetővé teszik.

A nyílásáthidalók kialakítása

A nyílásáthidalók kialakítása a hazai gyakorlatban eddig meg­szokottaktól eltérő. Könnyűbe­ton anyagú, 25 cm hosszú, 2,5 cm falvastagságú „U” kereszt­metszetű elemek egymás mellé helyezésével és – üzembe egy­szerre történő – kibetonozásával készül. Kibetonozás előtt kerül­nek elhelyezésre az áthidalóba szükséges acélbetétek is. Válasz­falba történő beépítésére mutat példát a 165. ábra.

165. Ábra: Áthidaló beépítése válaszfalba.

Az alapelem hosszából következik, hogy az áthidalók hossza a 25 cm többszöröse. Az ilyen módon kialakított áthidalók legfeljebb 210 cm-es nyílás áthidalására alkalmasak. Alapkövetelmény, hogy mindkét oldalon az áthidalók felfekvése legalább 12,5 cm legyen. Külső főfalba történő beépítésére mutat példát a 166. ábra.

166. Ábra: Főfal, áthidaló, födém, koszorú és tető kialakítása.

Az áthidalók paraméterei és beépítési szabályai:

1. A fentiekben közölt határnyomatékoknál nagyobb igénybevételek esetén az áthidaló fe­lett elhelyezkedő vasbeton koszorút kell áthidalóként méretezni, amely tervező feladata.
2. A megerősítés megtervezésén kívül is ajánlatos – a biztonság javára – az alábbi pótvasak elhelyezése az áthidaló feletti koszorúban:
   60-150 cm nyílás esetéri: 2 db ᴓ12 (B 60.40.);
   150-210 cm nyílás esetén: 2 db ᴓ14 (B 60.40.). (Ez a vasmennyi­ség általában elegendő a megerősí­téshez. A megtervezés tulajdonkép­pen az ilyen kialakítás statikai ellen­őrzésével történhet.)
3. Az áthidalók legkisebb felfekvési hossza mindkét oldalon legalább 12,5-12,5 cm.
4. 120 cm-nél nagyobb nyílásszéles­ség esetén az áthidalókat középen alá kell támasztani, a koszorú megszilárdu­lásáig (21 nap).
5. Beépítéskor az áthidalókat H 25 jelű habarcsba kell fektetni az alátámasz­tások helyén.

Külső – 30 cm vastagságú – főfalakba történő beépítés esetén a két áthidaló közötti 6 cm-es résbe polisztirol habtábla hőszigetelést kell elhelyezni, melynek takarásába kell a nyílászárót utólag beépíteni. A belső falazatnál a beépítés helyét ki kell betonozni, amely­be 1 db ᴓ14-es betonacélt kell elhe­lyezni az alsó szakaszon.

Ablak és ajtó nyí­láskeretének kialakítá­sa

Az ablakok nyíláskeretének kialakításánál (167. ábra) az ablak mindkét oldalán a falazást falvégszerűen kell lezárni, természetesen a nyílászáró szélességi méretének megfelelően. A szokásos 90 cm-es parapet magasság 4 sor felfalazása (4*23,5=94 cm) után képezhető, egy sor párhuzamos futó helyzetű kisméretű tégla ráfalazásával, és 10 cm vastag padlószerkezet figyelembevételével. A kisméretű tégla két párhuza­mosan futó sora közé hőszigetelő réteget kell készíteni. A nyíláskeret feletti áthidalás kialakításánál szintén szükség van a kisméretű tégla alkalmazására a felfekvés kialakításá­nál és az áthidalás feletti kiegyenlítésnél.

167. Ábra: Ablak nyíláskeretének kialakítása. 1 Általános falazóelem. 2 Sarokképző elem végeleme. 3 Kiegészítő elem rövid felező eleme. 4 2 db 150/12/15 cm áthidaló közötte hőszig. 5 Kisméretű tégla aláfalazáshoz. 6 Kisméretű tégla közötte hőszigetelés.

Az alkalmazható áthidaló a válaszfallaphoz hasonlóan szintén Leier termék, magassága 15 cm, hosszúsági mérete 1,20-3,30 m közötti lehet. Az „A” és „AD” jelű áthidalók a 25 ill. 29 cm-es magassággal alkalmazhatók, de a kisméretű tégla kiegyenlítő szerepére itt is szük­ség van.

A leírt szerkezeti megoldások pontos és szakszerű megvalósítást igényelnek. Az ajtók nyí­láskeretének a kialakítása hasonlóképpen történhet, a 210 cm-es szokásos magassági méret azonban csak az áthidaló alatt teszi szükségessé az aláfalazást. Az áthidaló fölé még két sor Habisol falazóelem beépítésére van szükség, erre kerülhet a födém és koszorú szerkezete.

Az előregyártott vasbeton födémgerenda

A mesterfödém ki­alakítását tekintve egy félkész (168. ábra) fö­démgerenda. A fö­démgerenda alsó részére támaszkodnak fel a béléselemek, és a béléselemek közötti rész kibetonozásával alakul ki a teljes fö­démszerkezet. Az így gyártott födémelemek­nek az a nagy elő­nyük, hogy a mozga­tásuk viszonylag egy­szerűen elvégezhető, nincs szükség darura. A mesterfödém ge­rendát betonacél gerendarács felhaszná­lásával gyártják.

168. Ábra: Mestergerenda kialakítása.

A betonacél geren­darácsot hegesztőro­boton állítják elő, az alsó övét hidegen hú­zott bordás acélból, a felső övét egy „U” keresztmetszetűre haj­lított szalagacélból, az alsó és felső öv acéljait összekötő diagonálok anyaga hidegen húzott, sima felületű betonacél. A húzott öv betonacéljai a gerenda teljes hosszában végighaladnak. A gerenda alsó öve ugyancsak végighaladó pótvasalással kiegészíthető, ehhez az MSZ 339 számú szabvány szerinti B 60.40 hen­gerelt bordás betonacélt alkalmaznak. Az előre-gyártás során csak a gerendarács húzott övének betoncéljait veszi körül a beton, ezáltal alakul ki a gerenda betontalpa.

A betontalp szilárdsága az MSZ 4719 számú szabvány szerint C 20 betonszilárdsági osztály követelményeinek felel meg. A betontalp névleges mérettől az eltérés 4 % lehet, azt a korlátozást figyelembe véve, hogy az eltérés az 5 mm értéket nem haladja meg.

Béléstestek

Az MSZ 10798/2 számú szabvány szerinti EB 60-19 jelű üreges beton födémbéléstest, valamint a Leier MF-1 műszaki feltétel szerinti mB jelű üreges beton födémbéléstestek alkalmazhatók.

Keresztirányú vasalás

Keresztirányú vasalásként – min­den födémváltozatnál – a gerendák­ra (169. ábra) merőlegesen, folyóméterenként 4 db, legalább 5 mm átmérőjű, az MSZ 339 számú szabvány szerinti B 38.24 jelű sima betonacélt helyeznek el. A keresztirányú vasalás betonacéljai a koszorúba bekötnek. A betonacé­lok a falak felett is folyamatosan áthaladnak.

169. Ábra: Keresztirányú vasalás.

Keresztgerenda

Keresztgerenda (170. ábra) abban az esetben készül, amennyiben a falköz mérete meghaladja a 6 mé­tert a födém középvonalában, vagy annak közelében helyezkedik el. A vasaláshoz az MSZ 339 számú szabvány szerinti B 60.40 jelű bordás betonacélt használják. A keresztgerendában elhelyezett négy betonacél mind egyforma kereszt­metszetű.

170. Ábra: Keresztgerenda.

A betonacélok átmérője a mester­födém gerenda húzott övében lévő betonacél átmérőjével megegyező méretű. A keresztgerenda teljes hosszában vasalt, és betonacéljai a koszorúba is bekötnek.

Bekötővasalás

A vasbetongerendák felfekvésénél az MSZ 15022 számú szabvány­ban előírt 0,2 M_H negatív nyomatéki teherbírást bekötő betonacé­lokkal biztosítják. A bekötővas a födémmezőbe a falköz 1/6-ával nyúlik be.

A vasaláshoz az MSZ 339 számú szabvány szerinti B 60.40 jelű bordás betonacélt hasz­nálják. A bekötővas (171. ábra) felülete a födémmező vasalásának 1/5-e.

171. Ábra: Bekötővasalás.

A falidomkötések kialakításánál az álta­lános falazási szabályokat kell betartani. A falazatok kialakítását és elkészítését megkönnyítheti a gondos tervezői munka, amely során figyelembe vették az elemek méreteit.

Falvég kialakítása

A falidom képzésénél (158. ábra) az elemek közül – az általános falazóelem kivételével – valamennyi elem szükséges a kötés kialakításához. A darabolási lehető­ség kihasználásával a falvég oldala felől sík felületet kell kialakítani úgy, hogy a sarokképző elem végeleme és a kiegészítő elem rövid felező eleme kerüljön egymás fölé. Ahhoz, hogy a függőleges hézagok szükséges eltolása meglegyen, a rövid felező elem mellé az általános felezhető elem feles elemének kell kerül­nie. A falvég kialakítása során az álta­lános falazóelemek és a kiegészítő ele­mek is futó helyzetben kerülnek beépítésre.

158. Ábra: Falvég falidomkötése. 1 Általános falazóelem. 2 Sarokképző elem feles eleme. 3 Kiegészítő elem rövid felező eleme. 4 Általános felező elem feles eleme.

Faltest kialakítása

A faltest (159. ábra) építésének mini­mális hosszúsági méretét a gyártó 1,30 m-ben adja meg. A kötés kialakításánál a falvégképző elemre, az általános falazóelemre és a kiegészítő elemre is szük­ség van. A mintalapon kialakított kötés a minimális mérethez igazodik, termé­szetesen lehetséges nagyobb faltest kialakítása is. Az 1,30 m-nél nagyobb méret megállapításánál azonban figye­lembe kell venni az elemek méretrend­jét.

159. Ábra: Faltest falidomkötése. 1 Általános falazóelem. 2 Sarokképző elem feles eleme. 3 Sarokképző elem. 4 Kiegészítő elem rövid felező eleme. 5 Általános felező elem feles eleme.

Falsa­rok képzése

A falsarok képzésé­nél (160. ábra) a kö­tés kialakításához a sarok és a falvégkép­ző elemet kell alkalmazni. Az első és a második sor elemeit váltakozva vezetjük a külső falsíkig úgy, hogy a falvégképző elem mindig a falsa­rokra kerül, termé­szetesen soronként mindig egymásra me­rőleges helyzetben.

160. Ábra: Falsarok falidomkötései. 1 Általános falazóelem. 2 Sarokképző elem.

Főfalcsatlakozás képzése

A főfal csatlakozásának (161. ábra) képzésénél a csatlakozó fal minden második sora fal­végképző elemmel zárul a külső falsíkon. A közbenső rétegek általános elemmel, ütközéssel csatlakoznak a főfalhoz.

161. Ábra: Főfalcsatlakozás falidomkötése. 1 Általános falazóelem. 2 Sarokképző elem. 3 Sarokképző elem feles eleme.

Átmenő főfalak csatlakozása

Az átmenő főfalak (162. ábra) csatlakozása a blokkokból készülő falakéhoz hasonló. Az eltérő sorok kötése úgy készül, hogy az egymásra merőleges falszakaszok ütközéssel csatla­koznak egymáshoz.

162. Ábra: Átmenő falak falidomkötései. 1 Általános falazóelem.

Külső határolófal és válaszfal kapcsolata

A Habisol falazóelemhez a gyártó által forgalmazott válaszfal használata ajánlott. A vá­laszfalelem könnyűbetonból készül, nagysága igazodik a Habisol elem méretéhez, magassá­guk egyformán 22 cm.

A főfalhoz történő csatlakozásra kétféle megoldás alkalmazható:

• A Habisol elem végcellái hagyományos véső szerszámokkal, vagy gépi berendezéssel szabaddá tehetők. A minden második sorba történő kivágással tulajdonképpen lyukcsor­bát kaphatunk, így a válaszfal megfelelő habarcsfészekkel (163. ábra) beköthető.
• A főfalhoz csatlakozó válaszfal rögzítése a bekötő vashuzallal falra rögzített betonacélhoz történik. A válaszfal falazása közben minden második sor felrakása után lágyhuzalokat kell elhelyezni és azt a betonacélhoz (164. ábra) rögzíteni.

163. Ábra: Válaszfal csatlakozása.

164. Ábra: Válaszfal csatlakozása.

Mindkét változat elkészí­tése során természetesen a födémhez történő ékelésről gondoskodni kell, a nyílászárók rögzítését is szakszerűen kell elvégezni. A Habisol falazóelemekből épí­tett épületek belső válaszfalazása természetesen készülhet más anya­gú és méretű lapokkal is, de a vá­laszfalakkal szemben támasztott általános követelményeket (merev­ség, véshetőség) maradéktalanul ki kell elégíteni.

A Leier csoporthoz tartozó hazai gyártóegységek sokféle terméket gyártanak. Kifejlesztet­tek egy teljes falazóelem családot, amelyhez főfal falazóelemek, válaszfalelemek, födémge­rendák, áthidaló elemek, béléstestek és zsaluzóelemek is tartoznak. A kiegészítő elemek között kerítés, járda és térburkolat készítéséhez is találhatunk jó minőségű termékeket.

19. Táblázat:

A fenti táblázat bemutatja a termékcsalád betonból és könnyűbetonból ké­szülő főbb elemeit. A termékek két fő alapanyagból készülnek. A teherbírás szempontjából jobban igénybe vett elemek esetén kavicsbetonból, olyan elemeknél ahol a – megfelelő szilárdságon túl – a jobb hőszigetelő képesség is szempont, könnyűbetont alkalmaznak.

A kavicsbeton adalékanyaga: I. osztályú osztályozott kavics, melyet a gyártó a gyártás helyszínén osztályoz. A könnyűbeton adalékanyaga: 0-4 és 4-10 mm méretű égetett agyagkavics, liapor vagy leva, illetve egyéb könnyűbeton, készítésre alkalmas anyag lehet. Ehhez az anyaghoz a gyártás folyamán 0-4 mm zúzott homokot is kevernek.

Mindkét anyagnál a kötőanyag természetesen portlandcement, vagy traszcement, melynek minőségét az MSZ 4702-2 és az ISO 9002 szabályozza.

A megfelelő hőszigetelő képesség biztosítása érdekében a falazóelemeknél (Habisol) a kö­zépső üregsorban hőszigetelő hab kiöntést alkalmaznak. A habanyag perlit és polisztirol adalékanyagú mészhidrát és cement kötőanyagú, légpórus képző adalékszerrel készített beton lehet.

A gyártás folyamata

Valamennyi elem esetében a gyártás a betongyári technológia szerint zárt automatizált fo­lyamatban történik, a keverőrendszerbe előre programozott és folyamatosan ellenőrzött receptura szerint kerülnek az adalékanyagok.

A legtöbb elemnél a gyártás ún. „tojógépes” vibropréssel történik, úgy, hogy az elemgyár­tó gépekbe puttonyos targoncák juttatják a kész alapanyagot. A gyártás nagyobbrészt zárt csarnokokban folyik. Itt végzik az utókezelést is, ill. a Habisol elemnél a habkitöltést. Az elkészült, megszilárdult elemeket félautomata felszedő gépekkel raklapokra gyűjtik. Tulaj­donképpen ekkor történik meg a minőségellenőrzés is, mert a gyenge szilárdságú elemeket a gép összetöri. A törött és nem ép elemeket pedig azonnal kicserélik a rakatokban.

A falazóelem általános leírása

A falazóelem nagyságát tekintve a kétkezes falazóelemek közé tartozik, 20 kg-on felüli tömegével meglehetősen nehéz elem. Kialakítását tekintve külső köpenyből és a belső ürege­ket megosztó 2, vagy 3 soros bordázatból épül fel az elem. A belső üregek a fal síkjával párhuzamosak és függőleges helyzetűek. A felülről zárt ki­képzés megakadályozza a hőtechnikailag káros cirkuláció kialakulását, és megkönnyíti a falazóhabarcs elterítését, illetve megakadályozza annak üregbejutását.

Az elem hőtechnikai tulajdonságait jelentősen javítja a perlit bázisú, vagy polisztirol alapú hőszigetelő kitöltés, amelyet az elem középső két üregébe töltenek. Az elemek oldalán ki­alakított hornyok meglehetősen érdekes kapcsolási módot tesznek lehetővé, a létrejövő zárt légkamra a hőszigetelő képességet tovább javítja.

A válaszfal lapok szintén könnyűbetonból készülnek, és az elemek felülről szintén zárt ki­alakításúak. A koszorúk előfalazásához használható koszorúelemek a válaszfallapból ké­szülnek úgy, hogy az üregeket a Habisolhoz hasonlóan hőszigetelő habarccsal töltik ki. Vigyázni kell azonban arra, hogy a betonozáskor az előfalazó lapok ne billenjenek le a fala­zatról. A zsaluzóelemekkel a falazatokat úgy lehet elkészíteni, hogy az elemek egymásra falazásával létrejövő zsaluzatot ki kell önteni betonnal.

Felmenő falak

A felmenő falak anyaga többféle lehet. Tulajdonképpen az eddig ismertetett falazóelemek mindegyike használható erre a célra, csak figyelembe kell venni a hőtechnikai szempontokat.

Hőtechnikailag igénytelenebb melléképületek falazatához:

• Pe 45/L;
• Pe 38/L;
• Pe 38/B és PE 38B-UNI.

Alárendeltebb helyeken a Zs 25-ös és Zs 30 zsaluzóelemek javasolhatók.

Családi házak felmenő falaiként:

• Habisol;
• Pe 45/L;
• Pe 38/L és PE 38L-UNI

elemek és ezek kombinációja alkalmazható. Magassági méretrendjében – a zsaluelemek ki­vételével – mindegyik elem azonos, így könnyedén kombinálható. Illeszkedik ebbe a méret­rendbe a válaszfalak magassága is.

A 153. ábra ezt a magassági méretrendet mutatja meg az elemtípusok megnevezése nélkül. Az ábrán jól látható a külső főfalakhoz kapcsolódó padló, lábazat, födém és tetőszerkezet csatlakozásának módja. A lábazati csatlakozások és a vasbetonkoszorúk kialakítása során ügyelni kell arra, hogy hőhíd ne keletkezzen.

153. Ábra: A magassági méretek értelmezése.

A külső főfalakba kerülő ajtók elhelyezésének módját mutatja a 154. ábra. A Habisol elemek alkalmazása esetén a nyílászárók feletti áthidalások kialakítása so­rán a falidomkötések kialakítására is ügyelni kell. Egy­részt a nyílás két oldalának falvégképzésénél, másrészt pedig az áthidaló környezetének kialakításánál. Mind­két ábrán pontosan fel vannak sorolva azok az elemek, amelyek beépítésével a csomópontokat ki lehet alakíta­ni.

154. Ábra: Nyílásszerkezet kialakítása. 1 Általános elem. 2 Sarokképző elem végeleme. 3 Kiegészítő elem rövid felező eleme. 4 Ált. felező elem feles eleme. 5 Kiegészítő elem. 6 Kisméretű tégla aláfalazáshoz.

Lábazati- és pincefalak

A lábazati- és pincefalak kialakítása során a legfonto­sabb szempont, hogy a falazat anyaga fagyálló és jó teherbírású legyen. Erre a legalkalmasabb a zsaluzó-elemekkel, ill. a Pe 38/B jelű elemekkel készült falazat.

Zsalukövekkel készült lábazati- és pincefalazat ki­alakítására mutatnak példát a 155. és 156. ábrák. Mint az ábrán is látható Zs 25-ös elem segítségével könnye­dén kialakítható a beugró lábazat. A kiemelt alapárok bebetonozását követően kell elhelyezni a 25 cm széles­ségű elemeket, amelyeknek az üregeit legalább C 16 minőségű betonnal kell kitölteni. (Az alaptest felső síkjának vízszintesnek kell lennie és a felületi egyenet­lensége sem lehet +10 mm-nél nagyobb.)

155. Ábra: Lábazati fal kialakítása.

156. Ábra: Pincefal kialakítása.

Ilyen elhelyezésnél marad hely a külső oldalon a lába­zat utólagos díszítésére, amely lehet falburkoló tégla, fűrészelt kő, vagy egyéb fagyálló burkolat. Ha nem igény a beugró lábazat, akkor Zs 40 jelű elemeket lehet alkalmazni; ilyenkor utólag csak cementes vakolattal kell a lábazatot ellátni. Esztétikailag alárendeltebb he­lyeken nincs szükség a vakolatra sem.

Zsalukővel készült pincefalak esetében az alaptesttől a terepszintig a 30 cm széles elemet kell alkalmazni. Itt igény esetén a keresztmetszet csökkenhet 20 cm-re, mint az ábrán is látható, vagy a pince feletti födémig folytatható a 30-as falvastagság. Az így készült pince­falazatokba nyílások kialakítására is van lehetőség. A rajz egy 60 cm magasságú ablak elhelyezésére mutat példát. Ha a falazat fogadószint jellegű (nincs földbe ágyazva), a nyílászárók elhelyezése a szokásos módon oldható meg. A nyílások kiváltása áthidalókkal törté­nik.

Felette a vasbeton koszorút – az igénybevételtől függő­en – áthidalóként kell méretezni, vagy pedig az előző részben ismertetett módon kell meg­erősíteni. Félig alápincézett épületeknél a 155. és 156. ábrán bemutatott meg­oldások együtt alkalmazhatók. A pin­cefalazó elemek alkalmazásra mutat példát a 157. ábra. A rajzon egy pin­cefal- lábazat kialakítását láthatjuk.

157. Ábra: Pincefal kialakítása pincefalazó elemekből.

Ezekkel az elemekkel készült lába­zatoknál nincs lehetőség beugró lá­bazat készítésére, viszont nincs szük­ség utólagos kibetonozásra, így a falazási idő is rövidíthető. Pincék esetében az áthidalók között hézag polisztirol tábla helyett mo­nolitikus kibetonozással is kitölthető, de ekkor legalább 1 db ᴓ 10 beton­acél elhelyezése szükséges a kibeto­nozásba. Az áthidalások kialakítása során itt is fontos figyelembe venni a vasbeton koszorú megerősítésével kapcsolatban leírtakat.

A pincefalak igény esetén készül­hetnek talajpára, talajvíz és nedves­ség elleni szigeteléssel. Ekkor szigetelést védő, vagy tartó falként a Vf 10 ill. Vf 12 jelű válaszfal elemek használhatók. A szigetelés anyaga és kialakítása az igényeknek megfelelő­en tetszőlegesen választható az egyéb vonatkozó előírások betartásával.

Általánosan igaz, hogy az YTONG építőelemekben rendkívül gyorsan, pontos geometriá­val és felesleges roncsolás nélkül lehet kialakítani az épületgépészeti vezetékek és szerelvé­nyek hornyait, süllyesztékeit. A hornyokat felszegezett vezető- léc mellett a kézi horonyhúzó szerszámmal kell készíteni.

Dobozhelyek kialakítása átlagos teljesítményű (500-540W) fúrógéppel és a speciális süllyesztek fúrókkal, faláttörések kivitelezése az YTONG falfúrókkal nehézség nélkül elvé­gezhető. A faláttörés egy oldalról végezhető, mert a falfúró olyan kialakítású, hogy pórusbetonban alkalmazva nem „szakítja ki” a fúrás túloldalán az anyagot, a művelet nem igényel utólagos helyreállítást.

Épületgépészeti takarások

Új és felújítási munkáknál egyaránt hasznos segítők az előfalazó lapok, amelyekkel egysze­rűen alakíthatók ki különböző belsőépítészeti takarások. Falon kívül szerelt gépészeti veze­tékek, „strangok” takarása, fürdőkádak előlapjai, kandallóüstök burkolata vagy akár polcrendszer készíthető alkalmazásával. Ezek építésekor egyedül a már meglévő – akár pó­rusbeton, akár egyéb – épületszerkezetekhez való csatlakozás igényel nagyobb figyelmet.

A legegyszerűbb csatlakozás, a minden második fuga magasságában befúrt 20 cm hosszú 8 mm-es bekötővasak beépítésével alakítható ki. A repedések megelőzésére a vakolatban repedésáthidaló üvegszövet sávokat kell elhelyezni.

Rögzítés technika

Az pórusbeton épületszerkezetek bármelyikében – az egységesen homogén anyagszerkezet miatt – a különböző rögzítési feladatok problémamentesen megoldhatók. A 3-4 kg-nál nem nehezebb tárgyak (kisebb kép, falióra stb.) a megszokott módon szegezéssel fel rögzíthetők.

Ennél nagyobb tömegű tárgyak, szerelvények rögzítésére a pórusbetonban való rögzítésre kifejlesztett és minősített rögzítő ékeket, dübeleket kell használni (HILLTI, FISCHER, UPAT, PANNONPLAST stb.)

Kifejezetten nagy terhek (pl. elektromos forróvíztároló) fel rögzítésekor – a más anyagú fa­lazatoknál is elterjedten alkalmazott – méretezett átmenő furatos rögzítés módot kell alkal­mazni.

Belső felületképzések

Vakolatok

Felületképzésként alkalmazható előkevert zsákos vakolóhabarcs, vagy hagyományos me­szes vakolat egyaránt. Az előkevert anyagoknál mindig a gyártómű előírásai szerint kell eljárni. (Ez rendszerint fel van tüntetve a zsákokon, vagy a szállítmányhoz mellékelt felhasználási útmutatón).

Hagyományos esetben, javított mészhabarcs alaprétegre felhordott mész,- vagy javított mészvakolat alkalmazásakor követhetők az általános vakolási technológiai lépések, de mivel a pórusbeton viszonylag nagy felületi szívóképességgel rendelkezik, gondosabb felület ­előkészítés szükséges.

A helyes műveleti sorrend ilyenkor a következő:

• A felületet portalanítani kell, és meg kell tisztítani minden zsír-, olaj- vagy egyéb szennyeződéstől.
• A letisztított felületet – figyelembe véve az időjárási viszonyokat is – bő vízzel elő kell nedvesíteni. Ezt követően felhordható az első tapadásjavító „gúz” réteg, ez ne a szokásos híg cement­habarcs legyen, hanem éles szemű homokkal készített híg javított mészhabarcs. (A tisztán cementes alapfröcskölés amellett, hogy páratechnikailag sem előnyös, túlságosan merev aljzatot képezne.)
• A felhordott első réteget nedvesen kell tartani és főleg a hirtelen kiszáradástól kell meg­óvni. (Permetező nedvesítés, árnyékolás)
• A következő réteg – az alapvakolat – felhordása előtt célszerű legalább egy napot várni. Az alapvakolat felhordását megelőzően a felületet ismét be kell nedvesíteni.
• Ezután felhordható az alapvakolat, amit a következő – (simító)réteg felhordásáig ugyan­csak óvni kell a kiszáradástól.
• A simító réteg előtt ismét gyengén nedvesíteni kell a felületet, majd utolsó műveletként felhordható a simító vakolatréteg.

Ellentétben az előkevert habarcsokkal, a hagyományos vakolat nem tartalmaz vízmegtartó adalékokat, ezért olyan lényeges a gondos felület előkészítés, nedvesen tartás.

Gépi vakoláskor az alkalmazott felhordási technológiát mindig meg kell tervezni a gép, a felületek nagysága és a felhordani kívánt anyag figyelembevételével. Az első lépés itt is, a falfelületek megtisztítása. Mélyalapozóval, vagy fröcsköléssel egy „tapadóhidat” kell ki­alakítani. A vakolat egy rétegben hordható fel, majd erre kerülhet külön a színező-, és fedő­réteg.

A pórusbeton szerkezeteken kerülni kell az egyidejűleg vékony, merev, filmszerű kéreg ré­teget alkotó felületképzéseket. Terhelés különbségből, illetve hőhatásból eredően eltérő mozgású szerkezetek csatlakozá­sánál a vakolatba repedésáthidaló üvegszövetet kell tenni úgy, hogy a szerkezetek csatlako­zási határvonalát 25-25 cm-re mindkét oldalról átfedje.

A tipikus szerkezeti helyek, ahol repedésáthidaló szövet beépítése indokolt lehet a követke­zők:

• fedetlen vasbeton szerkezet környezete (pl. vázkitöltés, koszorú);
• válaszfal és mennyezet csatlakozása;
• válaszfal és főfal csatlakozása;
• erősen eltérő terhelésű falszakaszok csatlakozásának környezete;
• épületgépészeti hornyok környezete;
• előfalazó lapokból készült belsőépítészeti takarás csatlakozása falhoz vagy födémhez;
• hőpáncél burkolat teljes felülete;
• eltérő anyagú szerkezetek csatlakozása.

Csempeburkolatok

A pórusbeton falazatokra csempeburkolat készíthető hagyományos ágyazóhabarcsos tech­nológiával, illetve ragasztással. A hagyományos technológia esetén a felület előkészítés megegyezik a vakolásnál leírtakkal.

A ragasztott eljárás kétféleképp alkalmazható:

1. Ha a ragasztó filmet képez, és egészen vékonyan kerül felhordásra, akkor alá minden­képpen kell egy jó minőségű alapvakolatot készíteni. (Ez az eljárás legfeljebb kis felületek csempézésekor javasolható.)
2. Szokásos konyhai, fürdőszobai, illetve nagyobb méretű csempézési feladatokhoz olyan ragasztóhabarcsot kell választani, ami kellően rugalmas, kötés után is megőrzi rugalmassá­gát és legalább 5-8 mm-es ágyazatot alkot.

Csempe falburkolatok készítésekor nagyobb összefüggő felület esetén kerülni kell a „nullhézagos” felrakást, célszerű egy burkolatmezőn belül is min. 1,5-2 mm-es fugát tartani.

A burkolat széleinél a csatlakozó más szerkezetek peremvonalához a csempét nem szabad szorosan illeszteni. A csatlakozó hézagot 2-3 mm rugalmas fugatömítő anyaggal (pl. sziloplaszt) kell kitölteni.

Nagy összefüggő felületek csempézésekor a burkolatot „táblásítva” vagyis 12-16 m²-­enként mozgási hézag beiktatásával kell kialakítani. Egy mező max. magassága ne haladja meg a 3,6 m-t, hossza pedig a 4,80 m-t. A „tábla” oldalarányai lehetőleg ne lépjék át az 1:1,5 arányt.

A mozgási hézagok – hasonlóan az ajtó és padlócsatlakozásokhoz – megoldhatók 3-4 mm szilikon kaucsukkal kitöltött fugával, esetleg épülettagozat határán, vagy burkolattagozat egyidejű kialakításával.

Külső felületképzések

Külső felületképzés készíthető vakolatokkal, valamilyen szerelt, vagy épített időjárásálló burkolattal, illetve idegen anyagú épületeken a hőszigetelés egyidejű megoldásával – YTONG hőpáncéllal is.

Vakolatok

Ahogy belső, úgy külső felületképzésként is alkalmazható előkevert zsákos vakolóhabarcs, vagy hagyományos meszes vakolat is. Az alapfelületet mindként esetben gondosan elő kell készíteni és a vakolatot a vékonyan „gúzolt”, alapozott felületre két rétegben kell felhordani. Ettől eltérni előkevert zsákos vakolatok esetén is csak akkor szabad, ha a gyártó kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a vakolat felhordásához nem szükséges felület előkészítés.

Az építés során be kell tartani azt az általános mesterségbeli szabályt, hogy a belső vakolás mindig előbb készüljön, mint a külső felületképzés és a két folyamat között ajánlatos leg­alább két hetet várni. A többi falazathoz, illetve falazóelemhez hasonlóan a külső homlokzat vakolását a tavaszi, vagy az őszi időszakra érdemes ütemezni. A megfelelő ütemezéssel megóvhatjuk a friss vakolatrétegek hirtelenszerű kiszáradását.

A külső vakolatok összvastagsága 1,5 cm legyen. Felületképzésként kívül festés, valamint kőporos, vagy nemesvakolat egyaránt alkalmazható. Lényeges viszont, hogy az elkészített teljes vakolatrétegnek páraáteresztőnek, de egyúttal vízlepergetőnek kell lennie.

Díszburkolatok

Szerelt, vagy épített díszburkolatok kiegészítő hőszigeteléssel, vagy anélkül megfelelő lá­bazati megoldással és az YTONG falhoz való mechanikus rögzítéssel minden nehézség nélkül alkalmazhatók, akár teherhordó falakon, akár többszintes vázas épületeken a pórus­beton kitöltő falakon.

Hőpáncél elkészítése

Bár a homlokzatburkolatok körébe tartozik, különlegessége miatt önálló alfejezetet érdemel. Az hőpáncél elemek (152. ábra) meglévő épületek hosszú élettartamú utólagos hőszigetelésére szolgálnak. A hőpáncél elemeket a lábazat tete­jén körülvezetett horganyzott acél sínről kell indítani. Többszintes épü­let esetén méretezett szintenkénti kiváltásáról kell gondoskodni. A burkolat állékonyságát földszint plusz tetőtér beépítéses épületma­gasság felett szélszívásra és kihaj­lásra ellenőrizni kell.

152. Ábra: Homlokzati hőpáncél.

A hőpáncél elemek teljes felületű habarcsolással helyezendők fel a megfelelően stabilizált, por- és szennyeződés mentes alapfelületre. A lapokat építés közben az alsó soron elemenként két darab, a sar­kokon és szegélyeken, valamint a nyílások körül elemenként egy-egy – a hátfalazat anyagának megfelelően megválasztott- dübellel kell a habarcson kívül rögzíteni.

A hőpáncél esetenként megtervezett szintenkénti kiváltása vasbeton, illetve szendvicsszer­kezetű homlokzati falak utólagos hőszigetelésére is alkalmas max. 17 m-es szerkezeti hom­lokzat magasságig.

Megfelelő lábazati befogással és kiváltásokkal a hőpáncéllal szerelt technológiával készült fa- vagy fémvázas épületek hőszigetelése is hatékonyan növelhető.

Az YTONG az új építkezések, felújítások emeletráépítések, tetőtér beépítések ideális alap­anyaga. Az 1920-as években Svédországban fejlesztették ki az első homok alapanyagú pó­rusbeton falazóelemeket azzal a céllal, hogy az épületfát ahhoz hasonló, de nem éghető és tartós építőanyaggal helyettesítsék. Dr. Axel Erikson svéd építész állított elő először a mai­hoz hasonló tulajdonságú pórusbetont.

Eljárása, melynek lényege, hogy finom szerkezetű és szemcseeloszlású homogén keveréket fémpor hozzáadásával pórusos szerkezetűvé alakít, majd nyomás alatti gőzérleléssel megszilárdít – 1929-ben YTONG márkanéven termeléséretté vált. A gyártástechnológia lényege a mai napig nem változott, de az évtizedek során végzett kutatások és fejlesztések eredményeként napjainkra az építőelemek világszínvonalúra emelkedtek.

A termék alapanyaga homok, a mész, víz és cement. Ezeket meghatározott arány szerint keverik és a pórusszerkezet kialakulásának előidézésére alumínium pasztát adagolnak hozzá. A formába öntést követően a keveréket előérlelik, méretre vágják és nyomás alatti gőzérle­léssel autoklávban szilárdítják.

A kész termék pórusfalai főként kalcium-szilikát-hidrátból állnak. A pórusfalak mennyisé­ge határozza meg a szilárdságot, a pórusoké pedig a hőszigetelő képességet. A termékcsalád megismeréséhez és a ki­alakítható szerkezetek megértéséhez nézzük meg azt, hogy milyen elemeket gyártanak hazánkban ezzel az eljárással.

Általános falazóelemek

Jellemző felhasználási (136.ábra) területei: lakó-, közösségi és meghatározott ipari épü­letek térszín feletti homlokzati és belső te­herhordó falai, vázkitöltő falai, új építések, felújítások, toldaléképítések, bővítések, eme­letráépítések és tetőtér beépítések alkalmá­val.

136. Ábra: YTONG falazóelem felhasználása.

Alkalmas műemléki épületeken is a meg­adott szerkezeti helyekre (11. Táblázat). Kialakítható belőle az egyszerű teherhordó falon kívül homlokzati tagozat, lizéna, pár­kány, könyöklő, teherhordó boltív, boltozat, íves és derékszögtől eltérő alaprajzú fal egy­aránt (G2-0,5 2,5N/mm²-es nyomósz. érték).

A G4-es falazó elemekből (5N/mm²-es nyomósz. érték) térszín alatti létesítmények is (pince, alagsor) építhetők.

Ezek tervezésekor, megépítésekor és üzemeltetésekor figyelembe kell venni, hogy a térszín alatti helyiségek relatív páratartalma még üzemzavar esetén sem emelkedhet tartósan φ=65% fölé, és a térszín alá süllyesztett szintnek szabványos talajvíz, illetve talajnedvesség elleni szigeteléssel kell rendelkeznie.

11. Táblázat

[table id=322 /]

A falazáskor alkalmazható legkisebb elemkötés 12,5 cm. Kerülni kell az eltérő szilárdsági osztályú elemek egyazon faltestben való alkalmazását Falazott pillérek kialakításakor be kell tartani az MSZ 15 023/87 szabvány előírásait. Amennyiben az építészeti kialakítás a szabvány alapján tervezhetőnél kisebb keresztmetszetű pillért igényel, az kialakítható Gu jelű zsaluelemek felhasználásával mint rejtett, hőszigetelt vasbeton pillér; illetve a terhek megfelelő méretű és teherbírású szomszédos falszakaszokra való átterhelésével. (Ez utóbbi esetben a kis keresztmetszetű pillér nem vesz részt a tényleges teherhordásban.)

Nutféderes, megfogóhornyos falazóelemek

Jellemző felhasználási (12. Táblázat) területei: mindazokon a területeken, ahol a normál falazóelemek alkalmaz­ható. Nútféderes, megfogóhornyos (137. ábra) kialakítása egyedülálló építés­technológiai előnyöket biztosít a fel­használó számára.

12. Táblázat:

[table id=323 /]

137. Ábra: Megfogóhornyos falazóelem.

Az ergonómiai szempontok szem előtt tartásával kialakított megfogóhorony és a behatárolt elemtömeg a falazás műveleteit még gyor­sabbá teszi. A nút­féderes kialakításnál pedig szükségtelenné válik a függőleges fugák habarccsal va­ló kitöltése. Így a falazás még anyagtakarékosabb és még egy művelettel egy­szerűbb. A szerkesztési szabályok meg­egyeznek a normál falazóelemre vonat­kozókkal.

Koszorú elemek

Jellemző felhaszná­lási területe: koszo­rúk (138. ábra), fö­démperemek bent maradó hőszigetelő zsaluzata. Ezen túl használható vázkitöltések esetén, illetve pl. tetőtér beépítéskor a födémen kívül más vasbeton szerkezeti elemek zsaluzására (13. Táblázat) és hőszigetelésre (pillérek, térdfal konzo­lok, térdfal lemezek stb.).

13. Táblázat:

[table id=324 /]

138. Ábra: Koszorú elemek.

„U” zsaluelemek

Jellemző felhasználási (14. Táblázat) területe: teherhordó áthidalások bent­ maradó hőszigetelt zsaluzata, homlok­zati és belső főfalakban egyaránt.

Ezenkívül, használható kis keresztmetszetű rejtett, hőszigetelt vasbeton pillérek bent maradó zsaluzataként (139. ábra), tetőtéri térdfal konzolok és térdfal koszorúk bent maradó hőszigetelő zsaluzataként, valamint szabásminta alapján méretre vágva nagyobb terhelésű (vasbeton maggal készülő) teherhordó főfali boltívek zsaluzására.

14. Táblázat:

[table id=325 /]

139. Ábra: „U” Zsaluzóelemek.

Válasz­falelemek

Jellemző felhaszná­lási területe: nem te­herhordó belső térel­választásra, műszaki teljesítményének megfelelő beépítés­ben korlátozás nélkül alkalmazható.

A válaszfalakat (140. ábra) a 12,5 cm-es minimális elemkötés szabályai­nak megtartásával kell falazni. A má­sodik fugában kezdve a válaszfalakat huzalozni kell.

140. Ábra: Válaszfalelemek.

Erre a megfelelő megoldás 2-2,5 mm-es lágyvas huzal, 0,3 kN erővel megfeszítve. (A huzalt a megadott erő­nek megfelelően a sor két végén rögzí­teni kell.) A válaszfalelemek (15. Táblázat) ezenkívül alkalmasak kisebb igényű szerkezeti helyeken bent maradó hőszi­getelő zsaluzat kialakítására, és építé­szetileg igényesebb tagozatok (párkányok, díszítő elemek) megformálására.

15. Táblázat:

[table id=326 /]

Válaszfal-áthidalók

Jellemző felhasználási területe: vá­laszfalakba (141. ábra) beépített nyílá­sok egyszerű, megbízható kialakítá­sánál. Szakszerű alkalmazása esetén a válaszfal biztosan nem terheli meg a tokszerkezetet.

141. Ábra: Válaszfal-áthidalók.

A válaszfal-áthidalók (16. Táblázat) csak vá­laszfalakban alkalmaz­hatók!

Méretezett teherhordó áthidalás még csopor­tos beépítésükkel sem lehetséges. A teherviselő főfali áthidalásokat az YTONG Gu zsaluele­meinek segítségével ké­szített monolit vasbeton áthidalókkal kell megol­dani.

16. Táblázat:

[table id=327 /]

Előfalazó lapok

Jellemző felhasználási területe: épületgépészeti (142. ábra) felszálló ve­zetékek takarása, fürdő­kádak burkolathordó kötényfalának megépí­tése, kandallóüstök (hő­szigeteléssel együtt alkalmazott) burkolása, belsőépítészeti takarások, polc együttesek kialakítása.

142. Ábra: Előfalazó lapok alkalmazása.

Az előfalazó lapokból (17. Táblázat) szellemesen kialakíthatók bortároló áll­ványok, kisebb dobogók, szívesen alkalmazzák kiállítási standok építése­kor, illetve egyes beépített bútorokhoz is.

17. Táblázat:

[table id=328 /]

Hőpáncél

Jellemző felhasználási (18. Táblázat) területe: régi, illetve nem kellően hőszigetelt épületek utólagos hőszigete­lésére. A legtöbb esetben nem, vagy nem teljes felületen kell eltávolítani a korábbi homlokzatképzést. Elegendő a felület stabilizálása, majd megfelelő kiegészítő szerel­vények beépítése után gya­korlatilag bármilyen épület hőszigetelése egyszeri be­avatkozással véglegesen megoldható.

A hőpáncél elemek (143. ábra) szintenkénti kiváltás­sal és a homlokzat szegélyei mentén történő mechanikus rögzítéssel max.: 17,00 m-es szabad homlokzati magasságig építhetők be. Ennél magasabb épülethomlokzatokon a mechanikai rögzítéseket a szokványos ellenőrzésen túl részletesen meg kell tervezni.

18. Táblázat:

[table id=329 /]

143. Ábra: Hőpáncél elemek.

Csatlakozó egyéb anyagok, szerelvények

A pórusbeton gyártmányok az építési folyamat során többféle anyaggal, szerkezettel együtt kerülnek alkalmazásra.

Ezek közül épületszerkezeti szempontból a leglényegesebbek a következők:

• a falazóhabarcsok;
• a vakolatok;
• és a csempeburkolatok.

Egy jellegzetes, ismétlődően előforduló szerkezeti kapcsolat a pórusbeton (144. ábra) fal­szerkezetek és a különböző megoldású kémények csatlakozása.

144. Ábra: Kémény és YTONG falazat csatlakozása.

Ennek szerkesztési alapszabálya, hogy a kéménytestet lehetőleg a faltestből „kihúzva”, va­gyis közvetlenül a falazat mellett, attól szárazon dilatálva kell megépíteni. Ez a megoldás a födémszerkezetek szabályos feltámaszkodása szempontjából is kedvező. Amennyiben építé­szeti okok miatt ez nem lehetséges, és a kéménynek részben vagy egészben a falban kell futnia, a kéménypillért minden esetben önálló szerkezeti elemként kell megépíteni, tehát az „YTONG fallal” összecsorbázni, együtt falazni nem szabad.

A fogadószerkezet ellenőrzése

Annak érdekében, hogy az építőelemek nagy méretpontosságából adódó előnyöket mara­déktalanul kihasználhassuk, célszerű kellő figyelmet szentelni a fogadószerkezet (alapsáv, alaplemez, lábazati fal) méretpontosságának. Legfontosabb a magassági szint pontos és terv szerinti beállítása, mert csak így lehet majd valóban takarékosan bánni a falazó habarccsal. Nem kell feleslegesen vastag habarcságyat biztosítani az elemek jó felfekvéséhez, ha a foga­dó felület kb. 0,5 cm-en belül sík felületű.

Kitűzés

Kitűzéskor a kezdő sor magassági beállításán túl a sarkok és nyílástengelyek beállításával rögzíthető legpontosabban a kívánt geometria.

Munkahely berendezése

Az anyag zsugorfóliázott raklapokon érkezik az építés­helyre. Az elemeket fajtánként és szilárdsági osztályonként csoportosítva kell deponálni. A tárolótérről a felszíni vizeket el kell vezetni. A raklapok fólia­takarását csak közvetlenül a felhasználás előtt célszerű megbontani. Mivel a falazás közben kelet­kező vágási maradék is teljes mértékben felhasználható, ér­demes gondoskodni a vágott elemek rendezett tárolásáról is.

Falazás

Az építés folyamata a pórus-beton építőelemek beépítésekor nem tér el jelentősen a meg­szokott egyéb falazott (145. ábra) szerkezetek építésétől.

145. Ábra: Pincefal lábazat részletrajza.

Néhány – az alapanyag tulajdonságaiból következő – technológiai szabályt betartva az elemekkel való építés sok tekintetben egyszerűbb és gazdaságosabb, mint a hagyományos technológiák.

Az építőelemekre vonatkozó három lényeges szabály a következő:

1. Az elemeken – éppen a jó hőszigetelés érdekében kialakított anyagszerkezet miatt – a ha­gyományos kőműves kalapács sérülést okozna, ezért az elemek elhelyezésekor gumikalapá­csot kell használni.
2. Kézi alakításkor az YTONG elemekből bármilyen idom könnyen megformálható, de az elemeket nem „faragni”, hanem fűrészelni kell. A kézi megmunkáláshoz a legjobb a kivétele­sen hosszú élettartamú – erre a célra kifejlesztett – vídiabetétes speciális kézifűrész. Gépi alakításhoz keményfém lapkás szalagfűrész, vagy elektromos rezgőfűrész (pl. Bosch Alligátor) használható.
3. Az alapanyag korábban ismertetett nedvességforgalmi tulajdonságai miatt, ahol az építés nedves eljárással (pl. betonozás, hagyományos vakolás) folytatódik, gondoskodni kell a szerkezet szükség szerinti előnedvesítéséről. Ennek mértéke természetesen függ a környezeti hőmérséklettől és légnedvességtől. Kifejezetten meleg (tartósan 25°C feletti) időben csak így biztosítható, hogy a csatlakozó friss beton vagy habarcs ne veszítse el hirtelen a kötéshez szükséges vízmennyiséget.

A falazás menete: A munkát a sarkokon, illetve az ajtónyílásoktól indulva kezdjük meg. Tartsuk be a minimális elemkötést. A javasolt fugaméret 8-10 mm. A falazóelemeket gumi­kalapáccsal kocogtatva „ültessük meg” a habarcságyban.

A nagyobb ablakok alatt a mellvédfalba (146. ábra) falazáskor a könyöklő alatti első fugában 2 szál ᴓ 8-as betonacélt kell vezetni 80-80 cm-es túlnyújtással.

146. Ábra: Lábazat és parapetfal részletrajza.

Az elkészült falszerkezet tetején (falegyen) a födém szerelése előtt végezzünk ismét méretellenőrzést és szükség esetén falazó ha­barccsal állítsuk be a kívánt pontosságú födémfogadó sí­kot.

Falazóhabarcs

A kiegyenlítő sor (vagy kezdősor) lerakásához vi­szonylag sűrű, erősen javí­tott mészhabarcs használható. Magához a falazáshoz a leginkább bevált falazó-habarcs a speciális YTONG hőszigetelő falazóhabarcs. Ennek hővezetési tényezője gyakorlatilag megegyezik a falazóelemek hővezetési tényezőjével, így az elké­szült fal hőtechnikailag homogén. Ez az előkevert zsákos kiszerelésű falazóhabarcs ugyan­csak használható a kezdősor lerakásakor is.

Azáltal, hogy a száraz keverékhez csak vizet kell adagolni, és az anyag gyakorlatilag veszteség nélkül felhasználható, az előkevert falazóhabarcs alkalmazásával a munka takaré­kosabbá és szaporábbá válik. Előkevert szárazhabarcs hiányában a szerkezetek felfalazha­tok hagyományos javított mészhabarcs felhasználásával is. Ez esetben azonban ügyelni kell arra, hogy a falazóhabarcs szilárdsága ne haladja meg az alkalmazott falazóelem szilárdsá­gának másfélszeresét.

Pillérek

Falazott teherhordó pillérek keresztmetszeti területének minimálisan két elemrészből kell állnia. A kötés kialakításához az elemeket méretre kell vágni és az általános falazási szabá­lyoknak megfelelően kell a pillért felfalazni. A szabvány által megengedett minimális méretű falazott pillérnél kisebb keresztmetszetű pillér építészeti igénye esetén a zsaluelemek haszná­latával rejtett, hőszigetelt vasbeton pillér is építhető.

Ennél a megoldásnál az YTONG ele­mekből lehet kialakítani a zsaluzatot, amely a pillér valódi teherviselő részének az elkészítéséhez szükséges. A készítés menetében először a szükséges méretre vágást kell el­végezni, és a falazás után (zsaluzat készítés) el lehet helyezni a pillér vasalatát. A betonozási munkát a normál pillérekre jellemző módon kell elvégezni.

Áthidalások „u” zsaluelemekkel

Az „U” zsaluelemek beépí­tésének néhány fontos szabá­lya a következő:

1. A zsaluelemekkel készített hőszigetelt áthidaló gerendák legkisebb felfekvési hossza 20-20 cm.
2. A „vállköveknek” lehetőleg egész elemeknek kell lenniük. Az áthidaló felfekvési felülete alatti sorban, a felfekvés hosszában függőleges fuga ne legyen. Betartva a negyedes kötés szabályát, a vállkő hossza 50 cm hosszú elemeknél legalább 20+12,5=32,5 cm, illetve 60 cm-es elemek esetén 20+15=35 cm.
3. Az áthidaló teherhordó vasbeton magjához szükséges betonacél armatúrát és betonminőséget minden esetben meg kell tervezni, vagy az alkalmazási útmutató táblázataiból a megfelelőt kiválasztva ellenőrizni.
4. Az „U” elemek belső felületét – a betonmag és a pórusbeton kéreg jó összeköttetésének biztosítása érdekében – portalanítani és betonozás előtt nedvesíteni kell.

Az áthidalók készíthetők helyszíni (147. ábra) előregyártással, méretezett emelőhorgokkal a térszínen; illetve összeállíthatók a beépítés helyén is, egyszerű alátámasztó állvány alkalmazásával. A 150 kg-nál nehezebb, előre elkészített áthidalókat minden esetben alátámasztó dúcolatra kell beemelni, hogy a felfekvésekre felhordott friss habarcs ne nyomódjon ki.

147. Ábra: „U” Zsaluelemes áthidalás.

Végleges helyén készített áthidaló alátámasz­tó állványa akkor bontható el, ha a vasbeton mag biztonsággal elérte már a tervezett végle­ges szilárdságának legalább 60%-át. Az „U” elemeket egymáshoz mindkét esetben habarcsolással kell csatlakozatni.

Koszorúmegoldasok

A koszorúelemeket a födémperemek (148. ábra) zsaluzására és hőszigetelésére használjuk.

148. Ábra: Koszorú részletrajza.

Ennek megfelelően beépítésük monolit födém esetén a falegyen és a födém zsaluzatának elkészülte, átvétele után következik. Gerendás födém esetén a koszorúelemeket a „stolica” (gerendaállvány) elkészülte és az előregyártott gerendák, födém béléstestek elhelyezése, végleges beállítása után építjük be. A koszorúelemeket kiborulás ellen megtámasztással, vagy huzalozással a koszorúvasakhoz hátrakötve, a födém kibetonozása idejére rögzíteni kell.

Épületsarkok kialakításakor az egyik koszorúelem végéről a hőszigetelő anyagot elemvastagságnyi sávban – az összefalazhatóság elősegíté­sére – el kell távolítani.

Tetőtéri térdfalak

Az új tetőtér-beépítések ti­pikus szerkezeti helye a víz­szintes erők felvételére is méretezett térdfal. A terhelés és az alkalmazott födémszer­kezet függvényében két fő megoldás terjedt el.

1. Kisebb terhelések, illetve előregyártott vasbeton geren­dás födém esetéri meghatáro­zott szerkezeti ritmusban elhelyezett térdfali vasbeton pillérek tehermentesítik az egyébként falazott szerkezetű térdfalat a vízszintes erőhatá­sok alól. Ennek megoldását a 149. ábra mutatja be. Lényege, hogy a rejtett vasbeton pillé­rek, illetve a térdfal tetején futó koszorú, a Gu-elemek segítségével kerül kialakításra.
2. Nagyobb terhelések, illetve monolit vasbeton födém esetén előfordul a folyamatos vasbe­ton térdfal lemez alkalmazása is, YTONG koszorúelemek segítségével ez is megoldható hőhídmentesen.

149. Ábra: Térdfal kialakítása.

Vázkitöltő falak

Többszintes épületvázak, vagy más tartószerkezetű csarnokok homlokzati térelhatárolása­kor mindig ellenőrizni kell a tartószerkezet üzemszerű mozgásait annak meghatározásához, hogy a pórusbeton falazat milyen módon csatlakozzon a pillérekhez, illetve födémekhez. Amíg a várható legnagyobb lehajlás nem éri el egy falszakaszon belül az 5 mm-t, addig a csatlakozások egyszerűen nekifalazással, habarcsolt felékeléssel megoldhatók. Ennél na­gyobb lehajlás esetén a váz és a falazat csatlakozását, e mozgás mértékét elviselő egykomponensű PUR-hab kitöltéssel kell megoldani.

Válaszfalak

A válaszfalelemek beépítése előtt mindig ellenőrizni kell azt az alapfelületet, amire a vá­laszfalat rakni szándékozunk. A fogadó felület legyen légszáraz, pormentes és kellően szi­lárd, valamint legyen ismert a csatlakozó szerkezetek várható alakváltozása. Ez utóbbi azért lényeges, hogy helyesen választhassuk meg a válaszfal födémhez (150. ábra) való „kiéke­lésének” módját.

Hasonlóan más kis- vagy középelemes válaszfalakhoz, minden második vízszintes fugában egy szál 2-2,5 mm-es, kb. 30 kp erővel megfeszített lágyvas huzalt kell vezetni.

150. Ábra: Válaszfal kiékelése.

Főfal és válaszfal kapcsolata

A válaszfalak a főfalakhoz csatlakozhatnak csorbázattal, falhoronnyal, vagy tompa ütkö­zéssel. Egyéb anyagú falakhoz az YTONG válaszfalat falhoronnyal vagy tompa ütközéssel csatlakoztassuk.

Válaszfal és födém kapcsolata

A válaszfalak a födémekhez – kis lehajlású födém esetén- csatlakozhatnak hagyományos ékeléssel – nagyobb fesztávú és lehajlású födémek esetén- egykomponensű poliuretán habbal, illetve a mozgásokat lehetővé tevő vezetőléc, vagy „U” sín és PUR-hab együttes alkalma­zásával. Régi, de feltétlenül betartandó általános építéstechnológiai szabály, hogy a válasz­falazást (és az aljzatolást is) a legfelső szinten kezdve, lefelé haladva kell készíteni. A válaszfalak ugyanis így kapják a lehető legkevesebb terhet a födémek üzemszerű alakválto­zásaiból.

Nyílások válaszfalakban

A válaszfalakban nyílások egyszerűen alakíthatók ki előregyártott nyílásáthidalóval. Az elem csekély súlya miatt elhelyezését a falazást végző dolgozók egyedül, segítség nélkül végezhetik. Az áthidalót habarcságyba, legalább 20-20 cm-es felfekvéssel (151. ábra) kell elhelyezni. Az áthidalót célszerű a folyamatos falazás közben elhelyezni, vagy lebillenés ellen legalább 2-2 elem melléfalazásával biztosítani.

151. Ábra: Nyíláskiváltás válaszfalban.

Válaszfal-áthidalók sorolásával teherhordó (főfali) áthidalás nem készíthető! Erre a célra az „U” zsaluelemek alkalmasak, egyedileg megtervezett vasbeton teherviselő maggal.

A vasbeton gerendás födémek és a lemez­szerűén kialakított födémek sajátos vál­tozatát képezik az üreges (105. ábra) fö­démpallók. Az üregek alakja kör, vagy nyúj­tott hatszög alakú le­het. Az elnevezések között a „körüreges födémpalló” és a „Szimkár födém” is használatosak. Ezeket az elemeket is előfeszített vasalással gyártják, 2,40 és 6,60-as falközméretre 60 cm-es mé­retlépcsőkkel. A födémelemek szélessége 60 és 120 cm. A méretekből adódóan ezeket az elemeket csak daru segítségével lehet mozgatni.

105. Ábra: Körüreges födémpallós födémszerkezet.

Használatuk akkor előnyös, ha a lefedésre kerülő helyiségek mérete a 60 cm többszöröse. Ilyen esetekben nincs szükség a monolitikus kiegészítésekre. A körüreges födémpallók közvetlenül a falra kerülnek, a falon kialakított koszorú csökkentett méretű. A födém végleges együttdolgozását a kibetonozás adja meg. A födém áttöréseket csak az üregeken keresztül lehet elkészíteni, a feszítő huzalok átvágása nem megengedett. A födém alsó felülete a sablonban történő gyártás miatt teljesen sík, ezért a mennyezet vakolása elég nehéz.

Külön kell említést tennünk a zsaluzóelemes födémekről. Ezek hasonlítanak egy kicsit a félmonolitos gerendás födémekhez. Az előregyártó üzemben tulajdonképpen egy merev vasalású vasbeton lemezt (106. ábra) gyártanak le. A legyártott lemez méretét a szállítási és a beemelési lehetőségek alapján állapítják meg. A zsaluzóelem falra emelésével létrejön a fö­dém zsaluzata, amelyre aztán kiegészítő vasalással elvégezhető a betonozás. Így egy félmonolit vasbeton lemezt kapunk végeredményül. Egyedi méretezhetősége miatt jól terhel­hető, ugyanakkor a gerendás födémekkel szemben ez a típus nem fog megrepedni. A födé­mek áttörését előre meg kell tervezni.

106. Ábra: Zsaluzóelemes födém.

A födémkiosztás

A födémelemek kiosztását (107. ábra) a terve­zés fázisában kell elvégezni. Arra kell töreked­ni, hogy a födém minél egyszerűbben és gazdaságosabban elkészíthető legyen.

107. Ábra: Födémterv részlete.

A födémgerendák kiosztását kezdhetjük a fal­nál is, de kezdhetjük úgy is, hogy a födém első béléselem sora a falra kerül. Az épület belső terében a födémáttörések és a lépcsőházak be­folyásolják a födémkiosztást. Meghatározó még a födémre kerülő válaszfalak helyzete is. A gépészeti szerelvények, szellőzök általában egyszerűen átvihetők a födémen. Egyszerű áttörést lehet készíteni a béléselemek, vagy födémtálcák kihagyásával.

A normál gerenda­köznél kisebb tengelytávolság esetén a geren­dák közé monolit tálcát kell készíteni. A feltöltést elkerül­hetjük, ha a mo­nolit tálca és az aljzatbeton közé műanyaghabot he­lyezünk. A lépcső­házaknál a geren­dakiosztást általá­ban monolit geren­da és lemez elké­szítésével szakít­hatjuk meg. A zsaluzóelemes és a födémpallós födémeknél arra kell törekedni, hogy a térlefedéshez egész elemeket használ­junk fel. A kémé­nyek átvezetéséhez a széthúzott fö­démelemek közé monolit lemezt kell készíteni.

Az erkélyek

Az erkélyek a fal síkjától előreálló födémjellegű szerkezetek. A lakóépületek homlokzati folyosója, a szobák előtti kilépők készülnek ilyen módon. A statikai modell (108. ábra) szerint ezek a tartók egyik oldalukon be vannak fogva a fal­szerkezetbe. A kifordulásukat az ellentétes oldali le­terheléssel, vagy lehorgonyzással lehet megakadályozni. Az erkélyekhez kapcsolódó koszorúk csavaró igénybevé­telnek vannak kitéve.

108. Ábra: Konzolos tartó.

A szerkezeti megoldás szerint az erkélyeket a következő­képpen csoportosíthatjuk:

• födémtől független erkélyek;
• födémmel egybeépített erkélyek;
• előregyártott erkélyek.

Az erkélyek készülhetnek gerendás, vagy lemezszerű ki­alakítással.

A gerendás megoldásnál vagy a födémgerendát nyújtjuk túl a falon, vagy pedig gondoskodunk a megfelelő lehorgonyzásról. A födémgerendák túlnyújtásánál az erkély a födémmel együtt készül, a gerenda a falszerkezetekre támaszkodik és az egyik oldalon túlnyúlik. Ez a megoldás azért jó, mert az erkély másik oldalán a falköz között lévő gerenda megfelelő állékonyságot biztosít.

Vi­gyázni kell azonban arra, hogy a gerenda az erkély felőli oldalon a felfekvés feletti húzó igénybevételt fel tudja venni. Erre az igénybevételre az acélgerendák megfelelnek, a vasbeton gerendákat csak akkor lehet alkalmazni, ha vasalásuk ennek megfelelően van kialakítva. Az előregyártott gerendák nincsenek ilyen vas vezetéssel ellátva, ezért ezeket konzolosan nem szabad beépíteni. A monolit gerendák méretezésénél és készítésénél figyelembe kell venni a felsőszáli húzást, és ennek megfelelően kell a vasvezetést kialakítani. A födémtől független gerendák esetén a kifordulás ellen megfelelő lehorgonyzást kell készíteni. Ezt a megoldást acélgerenda alkalmazása esetén lehet előnyösen alkalmazni.

A túlnyújtott gerendák közé boltozatot vagy vasbeton lemezt lehet készíteni. Olyan vasbe­ton lemezt kell kialakítani, amely fel tudja venni a felsőszáli húzó-igénybevételt. Ezért ezek­nek a lemezeknek a teherviselő vasalását felül kell elhelyezni. Az ilyen erkélylemezek általában monolit födémszerkezetek folytatá­saként készülnek el. Ebben az esetben az állé­konyságot a monolit kivitel, a megfelelő vasalás, valamint az erkéllyel ellentétes oldali leterhelés biztosítja.

109. Ábra: Erkélylemez gerendával párhuzamos födémkiosztás esetén.

Előregyártott vasbetongerendás födémeknél, az erkéllyel párhuzamos gerendaosztás (109. ábra) esetén, a következő szerkezeti megol­dást lehet alkalmazni. A gerendás födémmező csak egy részét készítjük előregyártott ele­mekből. A gerendákat úgy osztjuk ki, hogy az erkéllyel megegyező szélességű monolit rész maradjon ki. Ide egy vasbeton lemez tervezhető, amelynek másik olda­lára elkészíthető az erkélylemez.

110. Ábra: Erkélylemez gerendára merőleges födémkiosztás esetén.

Az erkélyre merőleges gerendázat esetén (110. ábra) a gerendák leterhelik az erkélylemezt. A monolit leme­zek betonozásánál vigyázni kell arra, hogy a lemez felső oldali vasalása munka közben ne mozduljon el. A monolit lemezes megoldást gerendákkal lehet erősíteni.

A tartószerkezeteknél tanultak alapján a kizsaluzás csak 28 nap után lehetséges.

Az erkélyek készítésénél a következőket érdemes betartani:

• Az erkélyek burkolatának felső szintje 5-8-10 cm-rel alacsonyabban legyen, mint a hoz­zájuk kapcsolódó helységek padlószintje.
• A csapadék elvezetése miatt az erkélyt 1,5-2%-os lejtéssel kell kialakítani.
• Az erkélylemezre vízorrt kell készíteni, ami megakadályozza a víz végigfolyását a hom­lokzaton.
• Az erkély külső oldalán biztonságosan rögzített korlátot kell készíteni.

A boltozatok

A boltozatok íves felületű térlefedő szerkezetek. A boltozatok legjobban a bolt­övekhez hasonlítanak. A boltozatok nem képesek hajlítás felvételére, csak nyomó igénybevételt tudnak felvenni. A gyámszerkezeté­vel szemben támasztott kö­vetelmények megegyeznek a boltöveknél tanultakkal. A gyámolító falak vastagságát mindig statikai számítással kell meghatározni.

A lapos ívű boltozatoknál a vízszin­tes irányú erő jelentős nagy­ságú, ezért megfelelő leterhelésre, gyámpillérekre, vagy vonóvasak beépítésére van szükség. A boltozatok oldalnyomását a bontási munkáknál is figyelembe kell venni. Először a bolto­zatot kell elbontani és csak utána a leterhelő falazatot. A boltozatok előfordulnak a felújítá­si, átalakítási munkáknál és a föld alatti létesítményeknél, valamint az ipari kemencéknél és kohóknál.

A boltozatok anyagai lehetnek kő, tégla, vasbeton és rabic. A kő anyagú boltozatokat álta­lában föld alatti és vízi létesítményeknél alkalmazzák. A tégla egyértelműen a magasépítési szerkezeteknél fordul elő, a vasbetont mindkét esetben alkalmazhatják. A rabicokat álboltöveknél használják. A boltozatok alakját íves felületekből lehet származtatni. Hengerfelületből származik a dongaboltozat, a kolostor- és teknőboltozat. Gömb- és forgásfelületekből származik a kupo­laboltozat és a cseh- és csehsüvegboltozat.

111. Ábra: Dongaboltozat.

A legegyszerűbb boltozat a dongaboltozat (111. ábra), mivel ez a boltöv falazatának meg­nyújtásával hozható létre. Ennél a szerkezetnél is van záradék, külső és belső felület, boltváll és gyámfal. A dongaboltozatot egy meghajlított falazathoz hasonlíthatjuk. A boltozatnál az elemekről elemekre átadódó erő a záradéktól a boltvállak felé egyre jobban nő. A boltozat falazatát készíthetjük egyenlő vastagságúra.

Nagyobb nyílásközű boltozatoknál a boltozat falvastagsága a felső részen vékonyabb, a boltvállaknál pedig egyre vastagabb lehet Ilyen esetben a vékonyabb részeken erősítő íveket kell beépíteni. Átlagos terhelésű és különböző nyílásközű dongaboltozatoknál a 7. Táblázat szerint lehet megállapítani a falvastagságot.

7. Táblázat:

[table id=320 /]

A 4 m-nél nagyobb falköz esetén a boltozatot 1 tégla vastag és 1 tégla széles erősítő boltövvel meg kell erősíteni. A dongaboltozat falazását a falazatok készítéséhez hasonlóan kell elvégezni. A fekvő héza­gok sugár irányúak és a boltozat vízszintes tengelyében metsződnek. A boltövhöz hasonlóan a hézagok nem párhuzamosak, hanem kifelé nyílnak. A helyes vállkialakításhoz a gyámfal tégláit vízszintes irányban ki kell ugratni. A vállkialakítást a gyámfal építésekor kell elkészí­teni. A falazáshoz legalább H10-es minőségű habarcsot használjunk. A mintadeszkázat alkalmazása szükséges. A falazást két oldalról végezzük és ügyeljünk arra, hogy a vállaknál ne keletkezzen egyoldalú nyomás.

112. Ábra: Poroszsüveg boltozat változatai.

A Poroszsüveg boltozat el­nevezést (112. ábra) az acél­gerendás födémeknél már használtuk, ahol a boltozat a gerendákra támaszkodott. A kis ívű 2,5-3,0 m-nél nem nagyobb nyílásközökre lapo­san elkészített dongaboltoza­tot is Poroszsüveg boltozat­nak nevezik. A boltozat falazásánál háromféle mód­szer közül lehet választani.

Az első hasonlít a dongaboltozat falazási módjához, csak az ív kisebb. Ez a készítési mód teljes alátámasztást, va­gyis teljes felületű mintadeszkázatot igényel. A második módszer alkalmazásánál a téglasorok átlósak és minden téglasor önálló boltöv­ként működik. A boltöv téglái a gyámfalakra és a másik oldali téglaívekre támaszkodnak. A negyedekre felosztható elrendezésből látszik, hogy a szomszédos negyedek fűrészfog szerűen csatlakoznak egymáshoz.

A harmadik módszert alkalmazzák a leggyakrabban. A gyűrűs falazásnál a téglákat élére állítva és egy kicsit megdöntve falazzák. A kialakuló boltöv sorok önállóan vesznek részt az erőjátékban. A boltozat falazásánál olyan mintaívre van szükség, ami egy-egy sor falazása után továbbhúzható. A falazást mindig a boltozat két végén, egyszerre kell elkezdeni. A középen kimaradó íves részt a boltozat tengelyével párhuzamos gyűrűkkel kell kifalazni.

113. Ábra: Kupolaboltozat.

A kupolaboltozat téglasorai (113. ábra) vízszintes gyűrűket alkotnak. A gyűrűk átmérője felfelé egyre kisebb lesz, aminek következtében a hézagok egyre meredekebbek lesznek. A kupolaboltozatban a gyűrűket mindig egy lefelé irányuló éknek tekinthetjük. Ezek az ékek lefelé támaszkodnak és így nem tudnak elmozdulni.

Kisebb kupola falazásánál nincs szükség mintaállványra. A tér középpontjában felállított állványra egy mozgatható lécet kell erősíteni, amely egyenlő hosszúságú a kupola gömbsugarával. A léc mozgatásával mindig megtartható a gömbfelület. Nagyobb kupola falazásá­hoz mozgatható, alakozó ívet kell használni. A falazási munkát bármikor megszakíthatjuk mert az ékszerű egymásra támaszkodás egyensúlyban tartja a kupolát.

A kupola falazatok héjvastagságát a 8. Táblázat mutatja be.

8. Táblázat

[table id=321 /]

A csehboltozatot átlós falazás­sal építik meg. Ebből adódóan a boltozat nyomása a sarkokra, vagy sarokpillérekre adódik át. A falazást a sarkokon kell el­kezdeni. A kisebb csehboltozatokat mintaív nélkül falazzák. A nagyobb ívekhez mintaív kere­tet, de nem teljesen bedeszkázott alátámasztást alkalmaznak. A záradékpontban találkozó mintaíveket oszloppal támaszt­ják alá. A csehboltozat héjvas­tagsága 5 m-es falközig 1/2 tégla, 5-7 m-es falköz esetén a záradéknál 1/2, a vállnál 1 tég­la. Hosszúkás alaprajznál átlós irányban a sarkok felé vastagí­tani kell a bolthéjat. Nagy tá­maszköz esetén a sarkokban leterhelő hátfalazatot kell építeni.

A vasbeton boltozatok lehetnek egy irányban, vagy két irányban bordás kialakításúak, és készülhetnek bordák nélkül is. A borda nélküli kialakítást héj szerkezetnek nevezik, ezek vastagsága 6-8-10 cm. Az alaki szempontokat figyelembe véve azok a kedvező kialakítások, amelyek zsaluzásához egyenes deszkákat lehet felhasználni. A bonyolultabb ívek zsaluzása ugyanis komoly problémát okozhat.

Az álboltozatokat csak térelhatárolásra használják. Az álboltozatot rabic segítségével ké­szíthetik el, a falakra és a födémekre felfüggesztve. A szerkezeti vázat egységes hálóosztás­sal betonacélból készítik el. Erre kerülhet aztán a rabicháló és a vakolatszerű héjszerkezet. A rabic vastagsága általában 3-7 cm. A tartó vázszerkezet elkészítéséhez mintaívet lehet hasz­nálni.

A födémeket sokféleképpen lehet csoportosítani. Anyaguk szerint a födém építéséhez felhasználhatunk fenyőfát, acélgerendát, vasbeton gerendát, beton- és égetett agyag béléseleme­ket, falazótéglát és betont. Az elkészítés módja szerint a födémek lehetek monolit jellegűek és készülhetnek előregyártva, helyszíni szerelő munkával is. Megkülönböztetünk gerendás, lemez, és bordás kialakítású födémeket. A megtámasztás (83. ábra) módja szerint a födémek két-, vagy többtámaszú tartószerkezetek lehetnek, tartoznak a falszerkezetekbe befogott (84. ábra) erkélylemezek is.

83. Ábra: Födémek alátámasztása.

84. Ábra: Konzolos erkélylemez.

A fafödémek

A vasbeton megjelenése előtt a födémszerkezetek gyakran készül­tek fagerendás kivitelben. Mint már említettük, nálunk ezt az anya­got ma már ritkán alkalmazzák. A fában gazdag országokban azonban még ma is használatos nemcsak födém készítésére, hanem a falak elkészítésére is. A fafödémek könnyűek, gyorsan megépíthetők, jó a hő- és hangszigetelésük, elkészítésükhöz nem kell különösebb szakértelem. Hátrá­nyuk a tűzveszélyességük, gombásodásra való hajlamuk és a korhadás veszély.

Régebben a lakóépületeknél a fafödémek két változata terjedt el. Az egyik megoldásnál a gerendákat közvetlenül egymás mellé helyezték, így egy jól terhelhető sűrűgerendás szerke­zet jött létre.

A gerendák úgy alakultak ki, hogy a rúdfa két egymással szemközti oldalából lefűrészeltek 3-4 cm-t és a megmaradó keresztmetszetet hosszában félbevágták. A gerendákat így egymás mellé (85. ábra) lehetett helyezni, csapokkal és ékekkel összefogni. A kialakult födém felső síkjára aztán feltöltés került. A födém alsó síkját nád anyagú rabicolás után lehetett beva­kolni.

85. Ábra: Csapos gerendás födém.

A másik megoldásnál, a terhelés függvényében a gerendákat 60-80-100 cm-re helyezték el egymástól és valamilyen anyaggal kitöltötték a közeit. Az ilyen ritkított fafödémeknek na­gyon sok fajtája terjedt el. A pórfödém (86. ábra) jellemzője, hogy a gerendák felső síkjára deszkázatot szegeltek az alsó részen pedig teljes keresztmetszete látható. A födém elké­szítése előtt a geren­dákat és a teljes deszkázat felületét legya­lulták. Az alsó fa felületet pácréteggel vonták be. A pórfö­dém tetejére agyagta­paszolás került, így kialakult a felső járó­felület.

86. Ábra: Pórfödém.

A borított gerenda födémnél (87. ábra) a gerendák tengelytá­volsága 80-100 cm. A falra felfekvő geren­dák alsó és felső felü­letét is bedeszkázták. Ezzel kialakult egy alul-fölül sík födém­szerkezet. Az alsó fe­lület nyersen is elké­szíthető volt gyalult deszkák felhasználá­sával. A másik felü­letképzési lehetőség szerint az alsó desz­kázatra nádazás segít­ségével, normál mennyezet vakolatot lehe­tett készíteni. A felső részén a födémnek feltöltés készült fapadló burkolattal.

87. Ábra: Borított gerendafödém.

Mindkét födémtípusnál a feltöltés anyagának lehullását úgy akadá­lyozták meg, hogy a deszkák csat­lakozásánál egy hézagtakaró lécet helyeztek el. Megoldást jelentett még a deszkák csaphornyos egy­másba ütése is. Valamennyi fafö­démnél a falra való feltámasztást úgy oldották meg, hogy a fageren­da környezetében egy 2-3 cm-es üreget képeztek ki a szellőzés miatt. A nedvesség elleni védekezés (88. ábra) miatt nem közvetlenül a falra, hanem az arra helyezett szigetelő lemezre fektették fel a fagerendákat.

88. Ábra: Fagerenda falra helyezése.

A mai építőipari gyakorlatban a fagerendás födémek készítésénél a gerendákat vasbeton koszorúhoz rögzítik. Ehhez a tőcsavarhoz hasonló, fém elemet használnak. A bebetonozott elemhez a fagerendákat hozzá lehet csavarozni. A födém készítéséhez szükséges esetleges fakötéseket fém kapcsolóelemekkel erősítik meg. A faanyagú födémek alsó síkjának borítá­sánál fel lehet használni a különböző típusú faforgácslemezeket és a gipszkarton lapokat is. Kialakult szokás az is, hogy a fafödém felső síkjára egy vasalt aljzatbetont készítenek.

A fafödémek építésénél a beépített faanyagokat gombaölő és égéskésleltető anyaggal kell impregnálni. A gerendavégek legalább 12 cm-re feküdjenek fel a főfalra! A tömör légzárású födémeknél a belső légtereket valamelyik irányban szellőztetni kell!

Az acélgerendás födémek

Az acélgerendás födémek teherhordó eleme az acélgerenda, alakját tekintve általában „I” szelvényből készül. Az acélgerendákat a vasbeton megjelenése előtt alkalmazták különböző gerendaközönkénti kitöltésekkel. Az acélgerendák szelvényének magasságát a terhelés nagy­sága határozta meg. Az acélgerendákat a monolit koszorúba kötötték, így a födémszerkezet kellő merevítést tudott biztosítani.

Az acélgerenda előnyös tulajdonsága, hogy a terhelhetősége jó, könnyen és gyorsan elké­szíthető, azonnal terhelhető. Hátrányos azonban az acél korrózió hajlama, ami ellen mázo­lással kell védekezni. Az acélgerendás födémeknél is szükség volt feltöltések alkalmazására, amivel egyenes felső födémsíkot lehetett kialakítani.

A ma már az acélgerendás födémeket ritkán használják új épületek födémezésére. Különle­gesen nagy terhelések, vagy különleges alakú födémek esetén kerülhet sor az alkalmazásuk­ra. Nagy, koncentrált terhek viselésére kimondottan alkalmasak. Az acélgerenda előnyösen felhasználható átalakítási munkáknál is. Az acélgerendás födémeket a gerendák közötti rész kitöltésének függvényében a követke­zőképpen csoportosíthatjuk.

Ezek:

• Poroszsüveg boltozat;
• acélgerendák közötti vasbeton lemezfödém;
• acélgerendák közötti téglabetétes lemezfödém.

89. Ábra: Poroszsüveg boltozat.

A Poroszsüveg boltozatnál (89. ábra) az acélgerendák tengelytávolsága 80-120 cm. A fö­démtípus jellemzője az, hogy a gerendák közeit íves alakú boltozattal töltik, illetve töltötték ki. így a födém alsó síkja a boltozás miatt jellegzetesen íves alakú. Kisebb gerenda távol­sághoz kisebb ívmagasság tartozik. Ebből az következik, hogy a gerendaközök növelésével egyre nagyobb íveket kellett elkészíteni. Ez­zel növekedett a fö­dém vastagsága is, hiszen a feltöltés anyagával lehetett a magas ívek felett sík felületet létrehozni.

A boltozat elkészíté­séhez kisméretű tégla használható. A kismé­retű tégla vagy spe­ciális orrtéglával csat­lakozik a gerendához, vagy faragással ala­kítható ki a megfelelő kapcsolatot. A fala­zásnál mintadeszkáza­tot kell alkalmazni, és a téglákat egy kicsit ferde helyzetben beépíteni. A gerendaközökben a falazást egyszerre kell elvégezni, mert a bot­övek oldalnyomását csak így lehet közömbösí­teni. Az oldalnyomást ideiglenesen elhelyezett deszkákkal, vagy pallódarabokkal lehet felvenni.

Gondot okozhat a gerendázat szélső mezőinek oldalnyomása is. Ezeket az oldalnyomásokat fallal, koszorúgerendával, vagy vonóvassal lehet felvenni. A megfelelő vastagságú fal és a vasbe­ton koszorú kellő megtámasztást biztosít, a gerendákon átfűzött vonóvas pedig megakadá­lyozza a szélső gerendák elmozdulását.

90. Ábra: Felül bordás acélgerendás födém.

Az acélgerendák közötti vasbeton lemezfödém úgy alakítható ki, hogy a gerendák közötti rész­be kapcsolódó vasbeton lemezt kell készíteni. A lemez vasalása az acélgerendákhoz kapcsolódik. A téglaboltozatnál egyszerűbb kialakításnál kétféle megoldás adódhat. A gerenda alsó részé­hez kapcsolódó lemezzel kialakul a felül bordás (90. ábra) változat, amelyre jelentős vastagságú feltöltést kell készíteni. A födém alsó síkja azonban sík felületű, így lakóépületekben is alkalmazható. Az alsó felület zsaluzatát vi­szonylag egyszerűen meg lehet oldani. Az acél­gerendákra fel lehet kötözni a zsaluzat deszkáit.

91. Ábra: Alul bordás acélgerendás födém.

A másik változatnál az acélgerenda felső részéhez kerül a vasbeton lemez, és így kialakul az alul bordás (91. ábra) változat. Ennél a típusnál a felső felület sík és nincs szükség feltöltésre, viszonylag egyszerű padlóburkolati rétegrend alakítható ki. A födém alsó részén viszont látni lehet a bordákat, melyeket csak vakolattartó szerkezetre felhordott mennyezet vakolattal lehet eltakarni. Ennek a típusnak hátránya az is, hogy az alsó felületen teljes zsaluzatot kell készíteni az elkészítéshez. Mind­két megoldás kellően merev, jól terhelhető födémszerkezetet eredményez.

Megjegyezzük azonban azt, hogy a gerenda korrózió védelméről megfelelő vastagságú betontakarással gondoskodni kell. A korrózió elleni védeleménél nem alkalmazható a védőmázolás, mert az acél mázolt felülete nem tud megfelelően tapadni a betonhoz.

Az acélgerendás födémeknél a gerendák köze téglabetétes (más elnevezés szerint Horcsik fö­dém, téglatálcás födém) megol­dással (92. ábra) is kitölthető. Ez a födémtípus tulajdonképpen az előző felül bordás változat könnyített variációja. A könnyí­tés azt jelenti, hogy a lemezbe lapjára fektetett téglákat kell elhelyezni, amelyeket a vasalás miatt hézagosan kell beépíteni. így a téglák között vasbeton bordák alakulnak ki, amelyek a gerendákra terhelnek.

92. Ábra: Acélgerendák közötti téglabetétes födém.

Az elkészítésnél ez a megoldás is alsó oldali zsaluzatot igényel. A zsaluzatra először elhelyezik a hálószerű vasalatot, amely a gerendákra támaszkodik. Utána következhet a téglák elhelyezése majd a betonozás után kialakul a födémszerkezet. Mivel ez a megoldás sem eredményez sík felső felületet ezért a feltöltésre itt is szükség van. A felso­rolt három födémtípust a mai építőipari gyakorlatban már nem alkalmazzák, de az átalakí­tási munkáknál találkozhatunk velük, hiszen sok ilyen födémszerkezet épült.

A vasbeton födémek

A vasbeton födémeket többféle szempont szerint lehet csoportosítani. Ez azért van, mert a sokféle szerkezeti kialakítás nehezen szorítható mindig valamilyen kategóriába. Alapvetően kétféle vasbeton anyagú födémtípust különböztetünk meg, az egyik monolitikus, tehát telje­sen a helyszínen készül; míg a másikat előregyártott elemekből lehet megépíteni. Mindkét építési módnak vannak előnyei és hátrányai, ezért mindig a célnak legjobban megfelelő megoldást kell választani.

A monolit vasbeton födémek

A monolitikus födémek három fajtája terjedt el a hétköznapi gyakorlatban. Mindhárom megoldás közös tulajdonsága az, hogy sok helyszíni munkát igényelnek. A helyszínen kell elkészíteni a födém teljes felületű zsaluzatát, erre a vasszerelést, és általában nagy mennyi­ségű betonozási munkát is kell végezni. A zsaluzatok fejlődésével ma már általában variál­ható nagytáblás zsaluzatokat használnak, amelyekkel a zsaluzás viszonylag könnyen elkészíthető.

A vasszerelés mindig helyszíni jellegű. A munka elvégzésén a hegesztett hálók alkalmazása könnyíthet azzal, hogy kevesebb helyszíni kötözést kell végezni. A betonozás­hoz ma már az esetek többségében betonpumpát alkalmaznak. A betontechnológiai géplánc lehetővé teszi a gyors munkavégzést és a nagymennyiségű betonozás elvégzését.

A monolitikus födémeket mindig az egyedi igényeknek megfelelően lehet méretezni. Ez vo­natkozik a geometriai méretekre és a terhelésekre is. A zártsorú foghíj beépítéseknél az egyedi méretekhez például jól alkalmazható. A szabályos négyzet és téglalap mellett más alakú térlefedéseket is lehet készí­teni. A terhelések függvényében le­het a vasalás mennyiségét és az anyagminőségét megállapítani.

A monolit vasbeton födémeket a kö­vetkezők szerint csoportosíthatjuk:

• alul-felül sík lemezfödémek;
• alul bordás födémek;
• felül bordás födémek.

Az alul-felül sík lemez födémeket kisebb falközméretek esetében al­kalmazzák. A födém a falakra, vagy a kiváltókra támaszkodik. A sík lemezfödémek egy és két irányban lehetnek teherviselők. A támaszok száma szerint kéttáma­szú és többtámaszú változatukat különböztetjük meg.

Az egy irányban teherhordó leme­zek (93. ábra) olyan térlefedésekre alkalmasak, ahol a hosszúsági- és a szélességi méretek jelentősen eltér­nek egymástól. Ilyen esetekben a hosszabbik irányra merőlegesen kell elhelyezni a födém teherhordó rovásait. A fővasakra merőlegesen helyezkednek el a szerelővasak.

93. Ábra: Egy irányban teherhordó lemez vasalása.

A két irányban teherhordó födé­mek alaprajza általában négyzetes (94. ábra), és mind a két irányban fővasak helyezkednek el. Az ilyen kialakítású födémek teherviselése kedvező, és a falközméret is növel­hető esetleg. Az alul-felül sík le­mezfödémek anyagminőségeit a tervezés során kell megállapítani. A minimális szerkezeti vastagsá­gok és beépített acélbetét-átmérők nagyságát a vasbeton szerkezetekre vonatkozó szabvány tartalmazza. Az alul-felül sík lemezfödémeket előregyártva is el lehet készíteni. Ilyen kialakítással a panelos épüle­tek födémszerkezete készült.

94. Ábra: Két irányban teherhordó lemez vasalása.

95. Ábra: Alul bordás monolit vasbeton födém.

Az alul bordás (95. ábra) födémek úgy alakulnak ki, hogy a sík lemez­födémeken a födém síkja alatt erő­sítő bordákat alakítanak ki. A bordák természetesen erősítik a födém szerkezetét és nagyobb falköz méret lefedését teszik lehetővé. A bordák egymástól mért távolsága a méretezés függvényében 1,20-2,50 m lehet.

A borda nyomott övéhez kapcsolódik a vasbeton lemez, ami statikai szempontból kedvező. Az alul bordás födémet elsősorban ipari és más egyéb létesítményeknél alkalmazzák. A bordákat szükség esetén álmennyezettel lehet eltakarni, alul bordás kialakítás keresztmetszetéből jól láthatjuk, hogy a monolitikus födém elhelyezéséhez komoly zsaluzatot kell készíteni. A födémbe kerülő vasalás helyszíni munkával készül.

Az alul bordás födémeket úgy is elő lehet állítani, hogy az alsó bordák mind a két egymásra merőleges irányban erősítik a le­mezfödémet, így alakul ki a kazettás vasbe­ton födém, amelynek legfőbb jellemzője, hogy a bordák közötti rész négyzetes kialakítású. Megjegyezzük, hogy az alul bordás födémek előregyártva is elkészíthetők.

A felül bordás (96. ábra) födémnél, a vasbeton sík lemezt erősítő bordák felül helyezkednek el. Ebből adódóan a födém alsó felülete teljesen sík. A felső oldalon, a bordák közötti rész kitöltésével lehet az egyenes felületet kialakítani. A lemez vasalása a gerenda felett helyez­kedik el, míg a gerendák vasait a födémbe kell bekötni. Ezért a jó megoldás az, ha a koszorú alul és felül is legalább 3 cm-rel magasabb a gerendánál.

96. Ábra: Felül bordás monolit vasbeton födém.

A felül bordás födém zsaluzásánál a bordák közötti részt ki kell rekeszteni, hogy a beton ne töltse ki a teljes födémet. Ennek kialakítása többlet zsaluzó munkát igényel. A felül bordás födémek vasalását a helyszínen szerelik össze. A padlóburkolat rétegrendje úgy alakul ki, hogy a födémre kerülő feltöltésre fapadló, vagy az elkészített aljzatbetonra hidegpadló kerül. A monolit födémek áttöréseit előre meg kell tervezni és a vasalást, illetve a zsaluzatot ennek megfelelően kell kialakítani.

Vasbeton gerendás födémek

A vasbeton gerendás födémek szerkezeti kialakítása hasonlít az acélgerendás födémekhez. A megfelelő távolságra elhelyezett födémgerendák közeinek kitöltésével alakul ki a födém­szerkezet. A vasbeton gerendát előregyártó üzemekben készítik el normál vagy előfeszített vasalással. Először a normál vasalású gerendák gyártását kezdték meg, az előfeszített ki­alakítás később terjedt el.

A normál vasalású gerendák jellegzetessége, hogy a gerenda vasalását a hagyományos ge­rendákra jellemző elv szerint alakítják ki. A gerendával lefedhető falközméret típusonként változó, 20-40-60 cm-es méretlépcsőkben tervezhető meg. A gerenda keresztmetszete állan­dó, csak a vasalás változik a támaszközök függvényében. Ezek a födémgerendák a rájuk jutó terhelés miatt lehajlottak, természetesen a megengedett értéknél kisebb mértékben.

Az előfeszített vasbeton gerendák gyártásához nagyszilárdságú betonacélt használnak. A betonacél szálakat a gyártás idejére megfeszítik és csak a kötési idő lejárta után szüntetik meg a feszítő erőt. Ennek hatására a gerenda enyhe ívben meghajlik. A beépítéskor a geren­dákra terhelő béléselemek egyenesítik ki a födémgerendát, így az lehajlás nélkül egyenes lesz.

A vasbeton gerendás födémek külön csoportját képezik a félmonolitos elnevezéssel forga­lomba kerülő gerendák. A félmonolitos kifejezés azt jelenti, hogy az előregyártó üzemben a gerenda talprészét gyártják le, a hozzá kapcsolódó merev vasvázzal együtt. Ez a félig kész gerenda könnyen emelhető kézzel, a béléselemek elhelyezése után alakul ki a terhelhető fö­démszerkezet. A félmonolitos gerendáknak egy másik változata égetett agyag papucselemek felhasználásával készülhet el, merev vasvázas, vagy feszített vasalású kivitelben.

Normál vasalású vasbeton gerendás födémek

A normálvasalású gerendák „G”, „GM”, „F”, „FF” és „FK” betűjelzés­sel kerültek forgalomba meglehetősen magas (26, 29 cm-es) keresztmetszettel. A gerendák közötti rész kitöltéséhez téglatálcás, helyszíni- vagy előregyártott vb. tálcás, és béléstestes megoldásokat lehet alkalmazni. A gerendákat 80-100 cm-re helyezték el egymástól.

A téglatálcás változatot (97. ábra) az acélgerendás födémnél tanultakhoz hasonlóan építették meg. A falra helyezett gerendákra alulról erősítették fel a deszkazsaluzatot, erre helyezték el a lapjára fektetett kisméretű téglákat. A téglák közötti vasalással és kibetonozással alakultak ki aztán a hossz- és a keresztirányú bordák. Ennél a födémtípusnál is szükség volt a feltöltés elkészítésére.

97. Ábra: Tálcás födémkitöltés.

Az előregyártott tálcás födémszerkezet kitöltő elemeit előregyártó üzemben készítették el. A tálca alakú elemek méretének megfelelően kellett a födémgerendákat kiosztani. A beeme­lés kézi munkával történt úgy, hogy az elhelyezés előtt a gerendák vállrészét javított cement­habarccsal kenték ki. Ez biztosította a tálcaelemek egyenletes felfekvését. Ezt a tálcás szerkezeti megoldást monolitikusán is el lehet készíteni, a téglatálcás megoldáshoz hasonló­an. A tálcás födémeknél a válaszfalakat gerendára (szükség esetén kettőzött gerendára) fa­lazták fel. Amennyiben nem a gerendára esett a válaszfal, úgy a gerendák közé erősítő vasbeton bordákat kellett készíteni. Ugyanígy lehe­tett a gerendára merőleges válaszfalaknál is eljárni.

A béléstestes megoldásnál (98. ábra) a gerendák közé előregyártott beton béléselemeket helyeztek el (a gerendák tengelytávolsága 60 és 100 cm). Ez a szerkezeti megoldás ma is használatos mind a normál, mind az előfeszített födémgerendák eseté­ben. A béléselemek felhasználása megkönnyítette a födémszerkezetet, meggyorsította az elkészítést és szükségtelenné tette a feltöltés alkalmazását. A könnyítés abból adódik, hogy a béléstestek üreges kialakításúak és a födémet nem terheli a feltöltés.

98. Ábra: Válaszfal elhelyezése béléstestes födémre.

Előfeszített vasalású vasbeton gerendás födémek

A feszített vasalású gerendák „E”, „M”, „H”, „PPB” betűjellel kerülnek forgalomba. A gerendák keresztmetszete kisebb a normál vasalású gerendákénál. Az „E” és „M” jelű gerendákat régóta használja az építőipar elsősorban családi házak építéséhez. Ezekhez a gerendákhoz „EB” és „MB” jelű béléselemeket lehet alkalmazni.

Az „E” jelű gerenda (99. ábra) 2,40 és 6,60 m közötti falközméretek lefedésére alkalmas 60-cm-es méretlépcsőkkel. A gerendák tengelytávolsága a béléstestek méretétől függően 30 illetve 60 cm lehet. A béléstestek „EB 60/19”, „EB 30/19” és „EB 24/19” jelű elemek. A 19 cm magas elemek alkalmazása esetén, a 30 cm-es osztással nagyobb teherbírású födémszerkezetet kaphatunk.

99. Ábra: „E” gerendás födém.

A 24 cm magas béléselem al­kalmazásával a na­gyobb keresztmetsze­tű kibetonozás miatt a födém teherbírása to­vább növelhető. Az „M” födémge­rendák (100. ábra) falközméretei 5,40; 6,00; 6,60; 7,20 és 7,80 m. A gerendákat a béléselem méretének függvényében 60 és 100 cm távolságra lehet kiosztani. Ez a födémtípus láthatóan nagyobb fal közméret lefedésére alkalmas. A „PPB” födém­ rendszer (101. ábra) 13; 15 és 17 cm magas gerendákból állítható össze.

100. Ábra: „M” gerendás födém.

101. Ábra: „PPB” födémszerkezet.

A gerendaközök kitöltéséhez négyféle béléselem típus használható:

• 17; 19 és 21 cm magas normál beton béléselem;
• 15 cm magas kohóhabsalak béléselem;
• 15 vagy 19 cm magas vázkerámia béléselem;
• 22 és 24 cm magas nikecell betétes béléselem.

A kohóhabsalak és a vázkerámia béléselemek fölé 4 cm vastagságú, a nikecell betétes béles testek fölé 5 cm vastagságú helyszínen beto­nozott vasalt le­mezt kell készí­teni. A helyszíni betonozás a béléstestek között kialakítja a bélés­testek együttdol­gozását, a vasalt aljzatbeton viszont összefogja a fö­démszerkezetet és egyenletes teherelosztást biztosit.

Az előfeszített vasalású gerendás födémek készítésé­nél ideiglenes alá­támasztást kell ké­szíteni, amely sű­rűségét a tervező, vagy a felelős mű­szaki vezető hatá­rozza meg. Mivel a feszített geren­dák terheletlen állapotban felfelé íveltek (1-2 cm-rel), ezért az alátámasztó állvány építésénél ehhez alkalmazkodni kell. A koszorúba való csatlakozásnál a gerendák két oldalán nyíró pótvasakat kell elhelyezni, mert a feszített gerendák gyártási mód miatt nem tartalmaznak nyíróvasalást.

Félmonolitos gerendás födémek

A félmonolitos gerendás födémeket csak kizárólag béléstestekkel lehet alkalmazni. Az előregyártott és a helyszínen elhelyezett félkész gerendák és a béléselemek közötti utólagos kibetonozással egészül ki a gerenda. Az égetett agyagból készülő „FERT” födém (102. ábra) régóta forgalomban van.

102. Ábra: „FERT” födém.

A gerendákat általában előregyártva készítik el, de az építkezés helyszínén is el lehet őket készíteni. A vázkerámia papucselemek közé helyezett merev vasalás kibetonozásával alakul ki a gerenda. A gerendákat 60 cm-es tengelytávolság­gal lehet kiosztani, a falközméret pedig 2,4 és 6,60 m között lehet. A tengelytávolsághoz igazodóan a béléselemek is vázkerámiából készülnek, így a födém alsó felülete könnyen vakolható.

A csak vasbeton felhasználásával készített rendszerhez beton, vagy vázkerámia elemeket lehet alkalmazni. A gerendák sablonban készülnek, vasalásuk szintén merev kialakítású, méretrendjük hasonlít az „E” gerendás és a „FERT” gerendás födémekhez.

Mindkét félmonolitos födémmegoldás az építés ideje alatt ideiglenes alátámasztásokat igé­nyel. A gerendák ugyanis ez idő alatt nem tudják viselni a béléselemek terhét. Az alátámasz­tások sűrűségét a tervező, vagy a felelős műszaki vezető határozza meg. A födém csak a kibetonozás és a koszorú elkészülte után éri el végleges terhelhetőségét. Ezekhez a födémek­hez pótvasak, hegesztett hálók és kiegészítő vasalások tartozhatnak, amelyeknek beépítését a tervező írja elő.

A gerendás födémek elkészítéséről

A gerendás födémeknél a födémáttöréseket a béléselemek kihagyásával lehet a legegysze­rűbben elkészíteni. A tálcás, feltöltéssel rendelkező szerkezeteknél a lemez folytonossága szakítható meg. Általános elv, hogy a gerendás födémeken a koncentrált terheket legegysze­rűbben vasalt aljzatbetonnal lehet elosztani. A gerendákat megvésni és megfúrni, valamint darabolni nem szabad! A födémre kerülő válaszfalak alatt gerendakettőzést (103. ábra) kell készíteni, illetve a gerendára merőleges irány esetén teherelosztó vasalást kell az aljzatbetonba betonozni.

103. Ábra: Válaszfal födémre helyezése.

A gerendás födémek terhelését né­hány módon lehet befolyásolni. Kiin­dulási alap mindig a gerenda teherbí­rása. A sűrűbb gerendakiosztással természetesen növelhető a teherbírás. Egyes gerendatípusokhoz a gerendánál magasabb béléselem is kapható, ennek kibetonozásával tovább növelhető a terhelhetőség. A gerendás födémek egyenletes teherelosztását a vasalt alj­zattal lehet még elősegíteni.

A gerendás födémek elkészítésénél a következőképpen járhatunk el. A ko­szorúba kötés módjától függően a ge­rendákat a falra, vagy az alátámasztó (104. ábra) gerendázatra kell emelni. A beemelés kézi erő, illetve daru segít­ségével történhet.

104. Ábra: Födémelem és koszorú kapcsolata.

A kézi emeléshez ferde állványzatot kell építeni, ezen lehet a gerendákat a falra felhúzni kötelek segítségével. A gépi beemelés­nél vigyázni kell arra, hogy a daru terhe ingaszerűen belendülhet, ez könnyen balesetet okozhat. A falon, vagy az állványzaton gerendaemelő kampókkal lehet mozgatni a gerendákat. A magassági szintbeállítást az állványzat pontos beállításával lehet elvégezni, a falra kerülő födémgerendáknál pedig a cementhabarcs kikenés adja meg a vég­leges magasságot.

A széthúzásnál mindig a béléselemek adják a gerendák közötti tengelytá­volságot. Vigyázzunk arra, hogy a gerendák mindkét szélén, valamint középen is be kell próbálni a béléselemeket! A gyártási pontatlanság miatt előfordulhat, hogy a széleken könnyen behelyezhető a béléstest, középen viszont nem fér el.

A födémelemek elhelyezése után készíthetjük el a koszorú vasalását, a födém pótvasalásá­val együtt. A szükséges zsaluzási munkák után következhet a betonozás. A koszorúk és a födémelemek közötti betonozást egy ütemben végezzük. Az állványon készülő födémeknél ügyeljünk arra, hogy a gerenda alatt a beton jól legyen tömörítve. Az építés közbeni munka­folyamatok miatti mozgások a frissen betonozott szerkezetek repedezését idézhetik elő. 14 napos szilárdulás után azonban az alátámasztás már nem szükséges, addigra a födém együttdolgozóvá válik.

Az áthidaló szerkezetek a nyílások feletti terheket a nyílások két oldalán elhelyezkedő falnak, vagy pillérnek adják át. Az áthidalá­sok általában az ajtók és ablakok felett ké­szülnek el.

Az áthidaló szerkezeteket alakjuk szerint a következőképpen csoportosíthatjuk:

• egyenes áthidalások: ezek alakja lehet egyenes (53. ábra) és törtvonalú;
• íves áthidalások: alakjuk sokféle lehet, bolt­öveknek (54. ábra) nevezzük őket.

A nyílás áthidalás elkészítéséhez fát, követ, tég­lát, acélt, és vasbetont használnak. A felsorolt anyagokhoz különböző készítési technikák tartoz­nak. A kő és a tégla megmunkálás után kerül beépítésre, tulajdonképpen falazási munkával. A vas­beton áthidalások helyszínen öntött, vagy előregyártott kivitelben készülhetnek el. Az acél, esetleg faanyagú áthidalókat az előregyártott vasbeton szerkezetekhez hasonlóan, elhelyező munkával építik be.

53. Ábra: Egyenes áthidalás erőjátéka.

54. Ábra: A boltöv erőjátéka.

Az áthidalok és boltövek teherátadása

A nyílások fölé készített egyenes tengelyű áthi­dalásoknál a teherátadás kedvező, mert a függő­leges irányú terhelések hatására a támaszoknál függőleges támaszerők keletkeznek. A gerenda alsó keresztmetszetében a terhelés miatt húzó-­igénybevétel, a felső keresztmetszetében pedig nyomó-igénybevétel keletkezik. Ennek figye­lembevételével kell a gerenda anyagát kiválasztani.

A falazott szerkezeteknél a nyílások feletti terhek a következők lehetnek:

• a nyílás feletti falazat terhe;
• a koszorú és a födém terhei;
• a felette lévő szintek terhei;
• a tetőszerkezet terhei.

A nyílások feletti egyenes tengelyű gerendát nem terheli a felette lévő teljes szerkezeti tömeg, hanem csak az 55. ábrán látható, parabolán belüli rész. A parabolán kívüli faltest önboltozás következtében adja át terheit a nyílás melletti falszakasznak. A parabola-vonal mentén kötésben falazott, például 1/4 téglás kiugrások segítségével lehet a nyílást kihagyni. Ez a jelenség már régóta ismert, és ennek alapján hozták létre az (56. ábra) álboltöveket.

55. Ábra: A nyílásáthidalást terhelő falszakasz.

56. Ábra: Álboltöv önboltozódása.

Az álboltozást ma is felhasználják az anyagfogadás, vagy a közlekedés biztosításához. A kihagyott nyilast a munka befejeztével egyszerűen befalazzák. Az álboltöv készíté­séhez a falazás közben ideigle­nes alá- és megtámasztásként deszkát használnak.

A boltöv az egyenes tengelyű áthidalásokhoz hasonlóan a rá­jutó terheket a nyílás két olda­lán lévő falnak vagy pillérnek adja át. Ez a teherátadás azon­ban a terhelés és a boltöv alak­jától függően oldalnyomás formájában jön létre. A teherát­adás a boltöv ívének a boltvállnál húzott érintője irányában történik. Ez azért fontos, mert a túlzottan nagy terhelés, vagy a gyenge kisméretű támpillérek következtében a ferdeirányú erők a megtámasztó szerkezetet feldönthetik.

A boltövek oldalnyomásából származó terheit a következőképpen (57. ábra) lehet felvenni:

• Támfallal, amely olyan vastag, hogy a ferdeirányú erő a keresztmetszeten belül marad.
• Támpillérrel, amely a falazatból kiálló falrész és a ferdeirányú erő a keresztmetszeten belül marad.
• Vonóvassal, amely a boltváll magasságában megakadályozza a boltöv szétcsúszását, mivel felveszi a ferde irányú erőket.

A boltöv oldalnyomását az alakja is befolyásolja. A magas ívűek oldalnyomása kisebb (hasonlít az álboltövre), míg az alacsony ívűek oldalnyomása nagyobb. Az egyenes nyílásáthidalók szerkezetileg előnyösebbek, mint az íves boltövek, mert a rájuk jutó terheket függőlegesen adják át az alátámasztó szerkezetnek, így oldalnyomás nem kelet­kezik.

57. Ábra: Az oldalnyomásból származó terhek felvétele.

Az egyenes vonalú áthidalások

A vízszintes, egyenes vonalú nyílásáthidalók készülhetnek acélgerendákból, monolit és előregyártott vasbeton gerendából.

Az áthidaló szerkezetek közül az acél- és az előregyártott vasbeton gerendáknál gondos­kodni kell a teherátadás helyes kialakításáról. A megfelelő teherátadási a felfekvés helyes kialakításával, és a gerendák együttdolgozásának biztosításával érhetjük el. A gerendák falra történő ráhelyezésénél arra kell törekedni, hogy az teljes felületén feküdjön fel a falra.

Ezért a gerenda alá cementhabarcsból habarcsterítést kell készíteni. A felfekvés kialakításánál ügyelni kell arra, hogy a nagyméretű üreges falazóelemek használata esetén ne alakuljon ki nagy helyi nyomás. Ezért egyes típusoknál kisméretű téglát kell alkalmazni, melyekkel a kívánt magasság is beállítható. Az alábetonozás és a gerenda alá helyezett acéllemez is lehet teherelosztó.

Az egyenes vonalú nyílásáthidalók a következő csoportokba sorolhatók:

• monolit vasbeton gerendás nyílásáthidalás;
• előregyártott vasbeton gerendás nyílásáthidalás;
• acélgerendás nyílásáthidalás;
• törtvonalú áthidalások.

Monolit vasbeton gerendás nyílásáthidalás

A monolit vasbeton gerendás áthidalást elsősorban a tömör falas épületeknél alkalmazzák. A helyszínen készített vasbeton áthidaló gerendák a többi vasbeton szerkezettől függetle­nül, vagy a falakat összefogó koszorúval együtt készülnek el. A vasbeton koszorútól függet­len nyílásáthidaló beépítésére akkor kerül sor, ha a szerkezeti magasságkülönbség ezt elkerülhetetlenné teszi.

Az áthidaló gerenda keresztmetszetét és vasalását, a terhelés és a fesztávolság alapján határozzák meg. A monolitikusán készülő áthidalás nagy előnye, hogy tetszőleges nyílásméretre készíthető, és a teherviselése is tetszőleges lehet. A keresztmetszeti adatok kialakításánál figyelembe kell venni a beépítésre kerülő nyílászárók szerkezetét és méretét. Fontos, hogy a falazat esetleges kávája a nyílásáthidalásnál is meglegyen.

A monolit áthidaló gerenda keresztmetszetét zsaluzat (58. ábra) segítségével alakítják ki. A zsaluzatba elhe­lyezik az áthidaló gerenda vasalását, amely fővasakból, szerelővasakból és kengyelekből áll.

58. Ábra: Hagyományos kávás zsaluzat.

A gerenda alsó részén több hosszvasbetét van, amelyek közül az alátámasztás közelében néhányat 45°-os szögben felhajlítanak; esetleg sűrűbb kengyelezést készítenek. A gerenda készítésénél biztosítani kell, hogy a kellő be­tontakarás meglegyen. Vigyázni kell arra is, hogy a külső síkon (59. ábra) ne keletkezzen hőhíd. Ezért a gerenda külső síkjára hőszigetelő réteget kell készíteni úgy, hogy a betonozás előtt azt zsaluzatba kell he­lyezni Erre például kitűnően megfelelnek a különböző típusú és méretű Heraklit lemezek. A burkolat segítsé­gével, illetve alkalmazásával megakadályozzuk a hom­lokzati betonfelületek elszíneződését, elpiszkolódását, a vakolat megrepedését.

59. Ábra: Monolit áthidalás.

Betonozás előtt a zsaluzatot átnedvesítik, majd ezu­tán következik a betonozás. A megfelelő szemszerkeze­tű és cementadagolású betont kézi- vagy gépi tömörítő eszközökkel gondosan be kell tömöríteni. A nyerstégla burkolatú homlokzatoknál, vagy a nyílászárók feletti díszítéseknél a téglákat acél-tüskékkel, vagy szögvas segítségével lehet rögzíteni.

A koszorúval együtt készülő áthidalások (60. ábra) ke­resztmetszeti mérete meglehetősen nagy. A födém és a felette lévő szerkezetek teljes terhelését hordja, ezért a méretek megállapítása mindig tervezői feladat. Az elkészítésnél gon­dot okozhat a koszorú és az áthidaló zsaluzása, valamint a födém ideiglenes alátámasztása. Ennél a megoldásnál is gon­dolni kell arra, hogy a hőszigetelés nélküli vasbeton szerkezet hőhidat okoz. Az előző részben említett hőszigetelő réteg elkészítésével (zsaluzatba helyezésével) a hőhíd kialakulása elkerülhető.

60. Ábra: Koszorúval egybeépített monolit áthidalás.

Előregyártott vasbeton gerendás áthidalások

A különböző alakú, keresztmetszetű, méretű és teherbírású nyílásáthidaló elemeket az épít­kezés helyszínén, vagy üzemekben állítják elő. Az előregyártott elemek alkalmazása azért előnyös, mert méretük igazodhat a többi épületszerkezet méretéhez (falazóelemek, nyílászá­rók), így beépítésük nem időigényes. Az elhelyezés után nincs szükség komoly zsaluzásra és az áthidalás azonnal terhelhető.

Az előregyártott vasbeton áthidaló gerendák különböző keresztmetszettel, a modul mére­teknek megfelelő hosszúságban készülnek. Az „A” és „AD” jelű áthidalók keresztmetszete enyhén trapézos (lefelé keskenyedő) kialakítású. Ezeket az elemeket úgy kell beépíteni, hogy a keskenyebbik oldaluk legyen alul, mivel az előregyártás során ennek megfelelően helyezték el a teherhordó acélbetéteket. Az „A” és „AD” jelű áthidalókat eredetileg a kisméretű tégla (a szélességi méret 12 cm) mérőének megfelelő­en tervezték meg, így a káva kialakítása az áthi­dalásnál is megoldható volt.

A hagyományos kisméretű tégla (61. ábra) alkalmazása esetén a falszélesség és az áthidalók mérete lehetővé tette az egyszerű beépítést. Annyi áthidalót helyeztek a falra, ahány fél tégla széles volt a fal. A meg­oldás hátrányosan hőhidat alakított ki, hiszen az elemek szorosan egymás mellé kerültek. A mai építőipari gyakorlat ezt a megoldást már nem alkalmazza.

61. Ábra: A kisméretű tégla méretéhez igazodó, előregyártott áthidalás.

A nagyméretű falazóblokkoknál az áthidalók továbbra is alkalmazhatók, de a megváltozott méretekhez és a hőszigetelési elvárásokhoz iga­zodni kell. A méretprobléma az elem szélesség miatt adódik, hiszen a 30, vagy 36 cm-es falszé­lességhez a 12 cm többszöröse nem igazodik. Ezért a falazóblokkoknál ezeket az áthidalókat (62. ábra) csak közbenső kibetonozással, illetve a két áthidaló közé helyezett hőszigeteléssel lehet kialakítani. A megfelelő magasság elérésé­hez a nagyobb méretű falazóblokkoknál gyakran alkalmazni kell a kisméretű téglát.

62. Ábra: Előregyártott áthidaló alkalmazása blokkos elemekből készült falazatnál.

A nyílásáthidaló gerendák előfeszített vasbe­tonból is készülhetnek. A különlegesen magas szilárdságú, feszített acélhuzalokat betonból, de leggyakrabban égetett anyagból készített elemek (pl. Porotherm rendszer) hornyaiba fektetik, majd a hornyokat kibetonozzák. Az ilyen elemek méreteit úgy választják meg, hogy segítségükkel káva is kialakítható legyen. Az áthidalásnál be kell tartani a tervezői utasításokat. Ezek általá­ban a koszorú pótvasalására vonatkoznak, illet­ve az áthidalás felső nyomott övének kifalazására, vagy kibetonozására.

Az előregyártott nyílásáthidalók részére a nyílás két oldalán megfelelő magasságú és kiképzésű felfekvést kell kialakítani. A gyakorlat szerint a felfekvés hosszirányú mérete a gerenda magasságával azonos, de legalább 12 cm. Az üzemben előre­gyártott gerendák felfekvési hosszméretét 2,40 m nyílásig 15 cm-ben, ennél na­gyobb nyílásokét 20 cm-ben állapították meg.

Az acélgerendás nyílásáthtdalások

Acélgerendás nyílásáthidalásokat ma már csak helyreállításoknál, átépítéseknél és utólagos kiváltások készítésénél alkalmaznak. Az acél anyaga lehetővé teszi a nagy terhe­lések viselését, ezért olyan esetekben is beépíthető, amikor az áthidalás más anyaggal nem oldható meg. Az áthidaláshoz elsősorban I, vagy U gerendákat használnak. Ezek szelvényét és számát a fal vastagsága és a terhelés nagysága határozza meg. A felfekvés mérete leg­alább akkora legyen, mint az acélgerenda magassága.

A több gerendából álló áthidaló szerkezet kialakításánál a gerendákat csöves csavarokkal fogják össze (63. ábra). Ez biztosítja a gerendák együttdolgozását, nem engedi, hogy a ge­rendák eltávolodjanak egymástól. A közöket alázsaluzás után ki kell betonozni, illetve ki kell falazni. Az acél felületeket és a hozzájuk kapcsolódó szerelvényeket szükség esetén korró­zióvédelemmel kell ellátni. Ez ellen védelmet nyújt a bebetonozás, vagy a mázolás.

63. Ábra: Acélgerendás nyílásáthidalás.

Az acélgerendás áthidalásoknál gyakran kerülhet sor a rabicháló alkalmazására, hiszen a felület bevakolását csak ennek segítségével lehet elvégezni. A rabichálót általában az áthida­lás feletti falazathoz lehet rögzíteni. Végül gondolni kell arra, hogy a homlokzaton az acélfe­lület hőhidat okoz. Ennek megakadályozására hőszigetelő réteget (pl. Heraklith) helyezhe­tünk el az áthidalás külső síkján.

Törtvonalú áthidalások

A törtvonalú áthidalásokat az átlagtól eltérő nyíláskiképzéseknél alkalmazzák. Ezekhez a megoldásokhoz természetesen különleges alakú nyílászárókra van szükség. A törtvonal előállítható előregyártott áthidalókkal úgy, hogy a gerenda alatt egy álboltövet készítünk. Ennél a megoldásnál a téglák az álboltövnél bemutatott módon 1/4 tégla mérettel soronként mindig beljebb kerülnek. Monolitikus megoldás esetén az áthidalás alakjának megfelelő zsaluzatot kell készíteni. El kell helyezni a megfelelő méretű vasalást, utána következhet a betonozás. A monolitikus áthidalóknál tanultaknak megfelelően a külső homlokzati síkon hőszigetelést kell elhelyezni.

A boltövek

A nyílások felett kőből, vagy téglából készített íves alakú szerkezeteket boltöveknek nevez­zük. A boltövek a nyílásáthidalókhoz hasonlóan, a nyílások feletti terheket a nyílás két olda­lán lévő falszakasznak, vagy pillérnek adják át. Ezek a szerkezetek kőből, téglából, vagy vasbetonból készülhetnek. A terméskő csak pontos megmunkálás után kerülhet beépítésre. A kőfaragók a nyílás boltövvel történő lezárásához először megszámozva előkészítik a beépí­tésre kerülő elemeket, majd mindegyik elem falazási munkával kerül a végleges helyére.

Az égetett agyagtéglák közül a kisméretű tömör tégla és a klinker tégla használható a boltöv elkészítéséhez. A beépítés szintén falazással történik a pilléreknél tanult téglakötési szabá­lyok betartásával. A falazással történő boltöv elkészítéséhez egy mintadeszkázatra van szük­ség. Ez a segédszerkezet tulajdonképpen egy ácsolat, amely megadja a boltöv pontos alakját, ezáltal ráfalazható a boltöv.

A boltövek alakja, a boltöv részei

A boltöv lehet egyenes, vagy íves alakú. Az egyenes boltövek a nyí­lásáthidalókhoz hasonlóan egyene­sen zárják le a nyílások feletti részt. Ilyen egyenes nyíláslezáráso­kat ma már nem nagyon készíte­nek, helyettük inkább az egyenes áthidalásokat alkalmazzák.

Az íves kialakítású boltövek va­lamilyen szabályos ív alapján ké­szülnek el. A boltöv lehet egyenes, emelt ívű, félköríves, fél elipszis, kosárgörbe, másodfokú parabola stb. alakú.

Az áthidalt nyílás szélességét nyílásköznek nevezzük. Azokat a falszerkezeteket (64. ábra), amelyekre a boltöv átadja a terheit, gyámfalaknak nevezzük. A gyámfal és a boltöv találko­zásánál alakul ki a boltváll, az erre helyezett kő a vállkő. A boltöv legfelső pontjánál zára­dékkővel zárul le a boltöv. A boltöv belső felületét intradosznak, a külső felületét extradosznak nevezik.

64. Ábra: A boltöv részei.

Kőből készült boltövek

A kőből készült boltöveket terméskőből, vagy faragott kőből készítik. A kétféle falazat kö­zött az a különbség, hogy a terméskőből épült falaknál a helyszínen található anyagok fel­használásával készül el a falszerkezet. Ezeket az építő elemeket nem munkálják meg pontosan, a boltövbe történő beépítésük is ennek megfelelően történik. A faragott kőből készült falazatoknál a kőelemeket pontosan megmunkálják és ennek megfelelően a boltövbe méretpontosan építik be.

A durván megdolgozott terméskőből elsősorban kisebb nyílások feletti egyenes, vagy enyhén íves boltöveket lehet készíteni (65. ábra). Az építésnél a köveket ék alakúra kell megdolgozni és beépíteni úgy, hogy a hézagok meghosszabbításai a boltöv ívének középpontjába fussanak be. Célszerű a boltvállnál és a záradéknál nagyobb méretű, pontosab­ban megfaragott követ alkalmazni.

65. Ábra: Terméskő boltöv.

A szabályos méretűre faragott kőből készült falaknál a nyílások áthidalását is gyakran faragott kőből készítik. Az egyenes boltöv legfeljebb 1,40 m tá­maszköz fölé készíthető, páratlan számú elem felhaszná­lásával. A boltöv hézagai sugár irányúak, a felső felületük vízszintes, a záradékkő (66. ábra) magasabb a boltöv vas­tagságánál. Az egyes kőelemek egymáshoz szabályos sík felülettel, esetleg kőcsapokkal csatlakoznak. A boltövbe beépített kövek magassága a támaszköz negyedénél, illet­ve egyötödénél ne legyen kisebb. Az íves kőboltívek leg­gyakrabban szegmens, félköríves vagy csúcsíves kialakí­tásúak.

66. Ábra: Kőből készült egyenes boltöv.

A teherátadás akkor megfelelő, ha a hézagok az erőhatás irányára merőlegesek, azaz a boltöv ívének középpontjába futnak be. A szegmens ívek kialakítására láthatunk példákat a 67. áb­rán. Mindegyik esetben páratlan számú elem kerül beépítésre. Az ív kialakításánál a kőelemek felülete párhuzamos, vagy az ív elemei egyik felületükkel képezik az ívet a másik felület pedig alkalmazkodik a falazat soraihoz.

67. Ábra: Faragott kőből készült szegmens ívek.

68. Ábra: Különböző kiosztású boltöv.

Félköríveknél a gyámfalak vízszintes rétegeinek (68. ábra) magassága egyenlő, és a boltöv sugárirányú hézagai is azonos hosszúságúak. A geometriai kialakítás alapján a boltövbe beépített kövek szélessége, és az egy kőhöz tartozó ív nagysá­ga is változó.

Egy másik megoldásnál a gyámfal sorainak a magassága és a kőhöz tartozó ívek (69. ábra) nagysága egyenlő.

69. Ábra: Félkör boltöv azonos ívhossza.

Készíthető olyan boltöv is, amelynél a be­épített kövek felülete párhuzamos. Ebből adódóan a kövek a záradékkő kivételével egyformák. Ennél a megoldásnál a falazat kövei ívesen csatlakoznak a boltövhöz. A zárókő felső felülete párhuzamos a falazat soraival.

A faragott kő boltövet igen gondosan, a faragott kő falazatoknál tanult szabályok betartásá­val kell készíteni. A falazáshoz mintadeszkáza­tot kell használni. A boltöv köveit a kőkiosztási terv alapján kell megmunkálni, és a terveknek megfelelően elhelyezni. A falazóhabarcs minő­sége legalább H10-es legyen és hézagok egyen­letes vastagban készüljenek el.

A téglából készült bolt­övek

A boltövek téglakötése megegyezik a pilléreknél tanult téglakötés szabályaival. A boltöv készülhet kávával vagy káva nélkül, egyenes (70. ábra), vagy íves kialakítással.

70. Ábra. Téglából készült egyenes boltív.

Az egyenes boltövet kisebb, legfeljebb 1,40 m nyílásköz fölé ké­szíthetjük el. Az egye­nes boltövet párhu­zamos, vagy sugárirá­nyú hézagokkal lehet falazni. A boltövet a falazat ülepedésére va­ló tekintettel 2-4 cm ívmagassággal kell el­készíteni. A falazáshoz legalább T 100-as tég­lát és H6-os minőségű habarcsot kell használni.

A párhuzamos hézagú, kissé emelt ívű boltöveknél a boltöv vállát úgy képezzük ki, hogy a középvonalon lemérjük a nyílásköz kétszeresét. Az így kapott pontot összekötjük a boltváll alsó pontjával, és ennek a vo­nalnak a meghosszabbítása megadja a boltváll síkját. A boltöv záradékába ék alakúra faragott téglákat kell beépíteni. Az ilyen boltövek alsó és felső felülete foga­zott.

A boltöv sugarának függvényében alakul ki a hézagok vastagsága. Nagy sugár (71. ábra) esetén a hézagok majdnem párhuzamosak, kis sugarú hajlás (72. ábra) esetén viszont kifelé erőteljesen szélesednek. A tégla­hézagok kialakításánál az alsó felületen min. 0,7 cm, felül pedig max. 2 cm lehet a hézagvastagság. Ha ennél nagyobb, akkor a hézagokba hódfarkú cserép helyezhető. A cserép elhelyezésekor ügyelni kell arra, hogy a cserép szárazon ne illeszkedjen a tég­lákhoz. Esetleg elképzelhető a téglák ékhez hasonló faragott megmunkálása, vagy legyártása. Ilyenkor a beépítés során a hézagok egyenletes vastagságúak.

71. Ábra: Nagy sugarú tégla boltöv.

72. Ábra: Kis sugarú tégla boltöv.

A boltövek vastagsági mérete a nyílásköz és a terhelés nagyságától, az ív alakjától és a felhasznált anyag minőségétől függ. A laposabb, nyomott alakú ívet a félkörívnél nagyobb boltöv vastagsággal kell elkészíteni. A boltövek vastagsági méretére nézve az alábbi táblázat ad tájékoztatást.

6. Táblázat:

[table id=319 /]

Az íves alakú boltövek teherbírása nagyobb, mint az ugyanolyan méretű, de egyenes vona­lú boltövekké. A kötés szabályosságára és a falazás minőségére a nagynyílású boltöveknél különösen ügyelni kell. A boltöv falazásához általában T 100-as minőségű téglát és H6-os minőségű habarcsot kell felhasználni. Nyerstégla burkolatú homlokzatok esetéri a téglák kötésének és a hézagok rajzolatának szabályosnak kell lennie.

A boltövet a falazat építésével egyidőben kell elkészíteni. Ügyelni kell a boltváll helyes, szakszerű (73. ábra) kialakítására. A boltöveket a habarcs megszilárdulásáig mintaállványzattal kell alátámasztani. A szegmens és a félkör ívű boltövek alá zsa­luzat készül, amelyet az alátámasztó zsaluzat tart meg. A minta­íveket deszkából vágják ki, és szeggel erősítik egymáshoz. Az íveket átlós merevítésekkel kötik össze. A mintaíveket állványza­tokkal támasztják alá. A zsaluzat és mintaív terv szerinti magas­ságát ékekkel biztosítják. Az állványzat és a mintaív közé helyezett ékek egyben lehetővé teszik az állványzat könnyű el­bontását is.

73. Ábra: Helyes boltváll kialakítása.

A mintaállványnak állékonynak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a rájutó terheket jelentősebb alakváltozás és elmozdulás nélkül el kell viselnie. Az egyenes, kis fesztávolságú bolt­ övek építéséhez alátámasztásként deszkákat vagy pallókat alkalmaznak. Nagyobb nyílás­köz esetén a deszkákat, illetve pallókat ékelt és megfelelően merevített oszlopokkal kell alátámasztani. A falazásnál szükséges ív-emelést úgy lehet kialakítani, hogy a zsalu­zatra az emelés mértékének megfelelően ho­mokot vagy habarcsot helyeznek.

A boltövek falazását a vállkialakítás után kezdik el. A boltövet (74. ábra) mindkét ol­dalról egyszerre elindulva kell falazni. A téglák közötti habarcsrétegek tömörek legye­nek. A záráshoz ék alakúra faragott téglát kell felhasználni. Egy téglánál nagyobb hely ese­tén 2 db téglát kell ék alakúra megfaragni. A záradékba helyezett, ék alakúra faragott téglá­kat kalapács segítségével be kell szorítani. A beütést deszka- vagy lécdarab segítségével végezzük el; közvetlenül ne üssük kalapáccsal a téglát. Az elkészült boltövet híg habarcske­néssel, illetve hézagkiöntéssel kell ellátni.

74. Ábra: Boltöv falazása.

Vasbeton koszorúk

Vasbeton koszorúk általában az épület födémszerkezetével egy magasságban elhelyezkedő monolit szerkezetek. Ez a szerkezet teljes hosszában a falakon helyezkedik el, és az ab­roncshoz hasonlóan összefogja a fal- és a födémszerkezeteket. A koszorúszerkezet biztosítja a falszakaszok együttdolgozását, és megakadályozza az esetleges repedések kialakulását. A koszorúhoz hasonló vasbeton szerkezetek alakulhatnak ki a tetőtér-beépítések falmagasítása­inál, esetleg az épületek lábazatainál is.

A koszorú feladatai a következők:

• a falban jelentkező vízszintes erők felvétele;
• a koncentrált erők és terhelések elosztása a falazatokra;
• a födém és a fedélszerkezetek vízszintes oldalnyomásából származó erők felvétele;
• a más módon nem merevített falak dőlésének megakadályozása.

A koszorú, mint szerkezet nemcsak a falazott szerkezeteknél fordul elő, hanem megtalálható a panelos- és vázas épületeknél is. A szerepük itt is hasonló, azzal a különbséggel, hogy a szereléstechnológiának megfelelően az elemek kapcsolását is a koszorúban lehet kialakítani. A tetőtér-beépítéseknél alkalmazott koszorúkat külön tárgyaljuk.

A falszerkezeten kívül a födémszerkezetek is a koszorúhoz kapcsolódnak. A födémszerke­zet alsó síkja a fal magasságával megegyező lehet, de a falszerkezet felett is elhelyezkedhet. Az első esetben a födém szerkezeti elemeit közvetlenül a falra helyezik el, míg a második megoldásnál a födém elemeit megemelik és befogják a koszorúba. A koszorú magassági mérete mindenképpen magasabb a födéménél.

Befogás esetén a födém vastagságához hozzá­adódik az a szerkezeti magasság, ami szükséges a befogás kialakításához. A födémszerke­zeti elemek alatt és felett el kell vezetni a koszorú vasalását. A koszorú vasalása 4 darab 8-10 mm átmérőjű hosszanti betonacél, amelyeket legalább 20-40 cm-enként 5,5-6 mm-es zárt kengyelek fognak össze. Ez azt jelenti, hogy legalább 4-6 cm-t hozzá kell számolni a födém vastagságához.

A befogás kialakítása más problémát is felvet, hiszen a födémelemeket a befogáshoz meg kell emelni. Ezt csak alátámasztó állványzattal (75. ábra) lehet megoldani, illetve alátéteket lehet a szerkezeti elemek alá helyezni (76. ábra). Az alátéteket zárt szelvényből lehet elkészíteni. Olyan méretű szelvényt kell kiválasztani, amely alkalmazása esetén az alsó betonacél szálakat el lehet helyezni. A zártszelvényeket sűrű cementhabarccsal kell kitölteni és csak ezután következhet az elhelyezés.

75. Ábra: Födémelem ideiglenes alátámasztása.

76. Ábra: Födémgerenda alátámasztása alátéttel.

Az így kialakított szerkezet előnye az, hogy a fö­dém alatti koszorúszerkezet elosztja a födém terheit, így nem alakul ki nagy helyi nyomás a falazatban és nem keletkeznek repedések. Ez a megoldás különösen a nagy üregtérfogatú elemeknél fontos. A falra közvetlenül támaszkodó födémszerkezeti elemek esetén a koszorú a födémelemek mögött ala­kul ki.

A különböző típusú koszorúkat az alábbiak szerint lehet csoportosítani:

• teljes méretű koszorúk;
• előfalazott koszorúk;
• csökkentett méretű koszorúk;
• párkánnyal egybeépített koszorúk.

A vasbeton koszorúk régebben a fallal azo­nos szélességűek voltak (77. ábra). A mai építőipari gyakorlatban ezt már nem alkal­mazzák (csak akkor kerülhet sor esetleges alkalmazásukra, ha a statikai számítások ezt külön indokolják). Ezeknél a koszorúknál a beton nagyobb lehűlése miatt (hőhíd) kelet­kezett, ami a vakolat elszíneződését, és tete­mes hőveszteséget okozott. A teljes méretű keresztmetszet esetén külön hőszi­getelő réteg (cserép, hőszigetelő tábla) javíthat ezen a kedvezőtlen tulajdonságon.

77. Ábra: Teljes méretű koszorú.

Az előfalazott koszorúk kialakítá­sa (78. ábra) annyiban tér el az előzőektől, hogy a falazat külső oldalán néhány sor falazat készült, lecsökkentve ezzel a koszorú valódi keresztmetszetét. Az előfalazás miatt feleslegessé vált a zsaluzat készítése és megoldódott a hőszige­telés problémája is. A korszerűbb szerkezeti elemeket gyártó komplett rendszerrel rendelkező cégek külön koszorú elemeket is gyártanak. Ezek az elemek hőszigetelő réteggel is el vannak látva. Az előfalazott koszorú készítésénél vigyázni kell arra, hogy a betonozás során a beton oldalnyomása ne nyomja kifelé a falazóelemeket. Esetleg szükség lehet az előfalazat zsaluzatszerű ideiglenes megtá­masztására is.

78. Ábra: Előfalazott koszorú.

79. Ábra: Csökkentett méretű koszorú.

A csökkentett méretű koszorúkat (79. ábra) általában a középfőfalaknál alkalmazzák, ami­kor a falszerkezet mindkét oldalán födém helyezkedik el. Ezeknek a szerkezeteknek a ke­resztmetszete erőteljesen csökken a geometriai méretek miatt. A gyakorlati megvalósítás során a födémelemek között falazat készül, és a maradék részt tölti ki a monolit szerkezet.

A párkánnyal egybeépített szerkezeteknél (80. ábra) egy kis konzol alakul ki a koszorú ma­gasságában. Ez csak a magastetős épületeknél fordulhat elő és a tetőszerkezet vízcsendesítését teszi lehetővé. A koszorú vasalása a konzolnál felülre kerül. Ezek a megoldások zsaluzatigényesek és pontos kivitelező munkát igényelnek.

80. Ábra: Párkánnyal egybeépített koszorú.

Az egyszerű koszorúknál a vasalás elkészítése és elhelyezése a következőképpen történik. A falra felfektetett födémelemeknél a vasalást előregyártva készítik el és a helyszíni elhelye­zés után következik a betonozás.

A koszorúba befogott födémek esetén a vasalást a helyszínen kell elkészíteni. A beépítésre kerülő két alsó vasbetétet a födémelemek alá kell fűzni, de előzetesen el kell helyezni a ken­gyeleket is. A felső két vasbetét elhelyezése hasonlóképpen történhet, de itt csak a kengyele­ken keresztül kell behúzni a vasbetéteket. Ezután következhet a kötözés és a betonozás. A betonozásnál ügyelni kell arra, hogy a beton a födémelemek alatt megfelelőképpen tömörítve legyen. Úgy kell a betont aládolgozni, hogy biztonságos alátámasztás alakuljon ki. A koszo­rú felső részének be­tonozásánál a zsalu­zatot a födémre helye­zett pallók biztosíthat­ják. A betonozási munkáknál ügyelni kell a betontakarás betartására és a beton megfelelő utókezelésé­re is

Koszorúk hőszigetelése

Külön kell említeni a koszorúk hőszigete­lésének kérdését. Teljes méretű koszorúknál a hőhíd kialakulását a zsaluzatba helyezett külön hőszigetelő réteggel oldhatjuk meg. Az előfalazás már tulajdonképpen egy külön szigetelő réteget alkot a vasbeton szerkezet előtt. Amennyiben ezt kevésnek tartjuk, úgy a falazat mögé még helyezhetünk külön hőszigetelő anyagot, de vigyázni kell arra, hogy a keresztmetszet az előírtnál ne legyen kisebb.

Áthidalóval együtt épített koszorúknál a kivitelezés a következőképpen történhet. Az áthidaló és a koszorú zsaluzatát egyszerre kell elkészíteni. Az ideiglenesen alátámasz­tott födémelemeket be kell fogni a koszorú­ba, a zsaluzatba előre el kell helyezni a hőszigetelő réteget és a megfelelő vasalást. Vigyázni kell arra, hogy az áthidaló belső oldali zsaluzata pontosan a födémelemek alsó síkjáig érjen. Ezután a betonozási mun­kát lehetőleg egy ütemben kell elvégezni.

Tetőtér-beépítéses épületeknél a födém (81. ábra) magasságában készülő koszorún kívül a térdfal tetejére is kell készíteni egy hasonló keresztmetszetű koszorút, amely összefogja a térdfalat és nem engedi szét­csúszni a tetőszerkezetet. A két szerkezet közé körülbelül 1,50-2,00 m-ként összekötő pilléreket kell készíteni.

81. Ábra: Tetőtéri térdfal koszorú megoldása.

A födémszerkezetekről általában, általános elvárások

A födémszerkezetek vízszintes irányú térelhatároló, vagy térelválasztó, teherhordó szerke­zetek. A térelhatárolás a záró födémekre jellemző, ahol a szerkezeti elemek elhatárolják a belső teret a külsőtől. A térelválasztással az épület vízszintes térosztását lehet kialakítani, így jönnek létre az emeletek.

A teherviselő jelleg abból adódik, hogy a födémek hordják a saját tömegükből származó állandó terheket, a padlóburkolati rétegrend terheit és a födémre kerülő hasznos terheket. A hasznos teher nagysága az épület rendeltetésétől függően változó lehet. A födémek szintenként lezárják a falszerkezeteket, és a koszorúval együtt vízszintes irányban merevítik az építményt.

A födémekkel szemben a következő követelményeket támasztjuk:

• kellő teherbírás és állékonyság;
• kis szerkezeti vastagság;
• kis szerkezeti tömeg;
• megfelelő hő- és hangszigetelés;
• tűzbiztonság;
• egyszerű, gazdaságos elkészíthetőség.

Kellő teherbírás és állékonyság

A födémek teherbírását és állékonyságát a rájuk jutó terhelések függvényében kell meg­határozni, statikai számítás segítségével. A méretezésnél figyelembe kell venni az állandó és esetleges terheket, a lefedésre kerülő falak távolságát és a beépítésre kerülő anyagok minő­ségét, méretét. A méretezésnél mindig az a cél, hogy a födém biztonságosan viselje a rá jutó terheléseket, lehetőleg ne repedjen meg, és ne keletkezzenek a megengedettnél nagyobb lehaj­lások. A méretezést statikus tervezőnek kell elkészítenie.

A födém (82. ábra) építésénél arra kell törekedni, hogy a szerkezeti elemek minél jobban együttdolgozzanak, a rájuk jutó terheket együtt viseljék. A helyszínen készített monolit vas­beton födémeknél ez a készítés módja miatt jól megvalósul, hiszen egyetlen szerkezeti darab alkotja a födémet. Más a helyzet az elemekből ké­szített födémeknél, ahol a födémszerkezetet több darabból (gerenda és béléselemek) kell összeépíteni. A több darabból való építés külön monolit szerke­zeti részeket igényel, amelyek segítségével biztosí­tani lehet az együttdolgozást.

82. Ábra: Monolit és gerendás födém.

Kis szerkezeti vastagság és kis tömeg

A szerkezeti vastagág, a saját tömeg, valamint a kialakuló szerkezeti keresztmetszetek fontos tulaj­donságai a födémeknek. Minél nagyobb a vastag­sága a szerkezetnek, annál nagyobb a tömege is. A nagy saját tömeg viszont behatárolja a terhelhető­séget és a lefedhető falközméret nagyságát. A feles­legesen nagy tömegek mozgatása a kivitelezési idő alatt, többlet energia felhasználását jelenti. Ezért a tervezés során ezeket a tulajdonságokat optimális értékűre kell megválasztani.

A mai előregyártott elemek sokféle variációs lehetőséget biztosítanak a tervezők és az épí­tők számára. Az üreges kialakítás csökkenti az elemek tömegét, ugyanakkor megfelelő me­revséget biztosít. Az egyre nagyobb mennyiségben felhasznált égetett agyag födémelemek, a kis tömeg mellett könnyű vakolhatóságot is biztosítanak. A mai építős gyakorlat már nem alkalmaz feltöltéseket a födémeken.

Megfelelő hő- és hangszigetelő képesség

Az épületek hőszigetelésének kialakításánál a pince- és a záró (emeleti) födémek igényel­nek hőszigetelést. Mindkét esetben ugyanis káros hőáramlás indul meg a hidegebb külső tér, illetve a pince irányába. A közbenső emeleti födémeken azonos hőmérséklet esetén nem jön létre hőáramlás, itt inkább a hangterjedés okoz problémát.

A födémek szabvány szerinti hőszigetelését külön hőszigetelő réteg beépítésével alakíthat­juk ki. Az egyik megoldás szerint a hőszigetelő réteg beépül a födém szerkezeti rétegrendjé­be. Alkalmazható pince- és a záró födémek esetében is. Ilyen megoldásnál lépésálló hőszigetelő anyagot kell beépíteni, és a hőszigetelő réteget technológiai szigeteléssel meg kell védeni a rákerülő betonozás nedvességétől. A pincefödémeknél alkalmazható másik megol­dás is, miszerint a hőszigetelő táblákat a pincefödém alsó felületére ragasztjuk. Ez utólago­san is elkészíthető és egy vékony glett réteggel (pl. Dryvit) megvédhető.

A hangszigetelő réteg a födémszerkezeten, a felületet érő hangrezgéseket csak részben ve­zeti tovább, részben elnyeli, vagy visszaveri. A födémszerkezetbe épített hangszigetelés úsztatott padlószerkezetet hoz létre. A szilárd födémszerkezet és az aljzatbeton között elhe­lyezkedő réteg elnyeli a kopogó hangokat.

Tűzbiztonság

A födémek tűzállósága, a felhasznált anyagok éghetőségétől függ. A tűzbiztonság alatt nemcsak az anyagok éghetőségét értjük, hanem azt is, hogy hogyan viselkednek a hő hatásá­ra, milyen alakváltozásokat és szilárdsági csökkenéseket szenvednek el. A födémek tűzbiz­tonsága kapcsolódik a szilárdsági és állékonysági követelményekhez.

Tűz esetén a födémnek ugyanis nem szabad leszakadnia addig, amíg az épületből az anyagi értékeket és az embere­ket ki nem mentették. Ezt az időt nevezzük tűzállósági határnak, mértékét általában órában adjuk meg. Ezt az értéket alapvetően az anyagok éghetősége befolyásolja, illetve a hőhatá­sokkal szembeni ellenállásuk. A fémek például a hő hatására csökkentik szilárdságukat., ezért a vasbetonban az acél például úgy viselkedik, hogy meglágyul és lassan elveszíti szi­lárdságát.

Egyszerű gazdaságos elkészíthetőség

A födémek elkészítése akkor egyszerű és gazdaságos, ha a kivitelezést minél jobban gépesí­teni lehet. Ez a nagyméretű födémpaneloknál meg is valósul, hiszen a nagy tömegük miatt csak géppel lehet mozgatni őket. A kiselemes födémek készítésénél a gerendákat géppel emelhetik a helyére, de a béléselemek elhelyezése kézi munkával történik. A födémek készí­tésénél meghatározó a koszorúhoz történő kapcsolódás módja is. A megemelt födémeknél ugyanis az elkészítés idejére ideiglenes alátámasztást kell készíteni. Ennek beállítása, bizton­ságos alátámasztása, vízszintjének ellenőrzése időigényes munkafolyamat.

A födém alsó síkjának a vakolhatósága is fontos tulajdonság. Általában a beton és vasbe­ton felületeket nehezebb vakolni, míg az égetett agyagtermékek vakolhatósága sokkal jobb.

Az időállóság

A födém tartósságát, az építéséhez felhasznált anyagok tulajdonságai, a szakszerű tervezés és kivitelezés, valamint a rendeltetésszerű használat határozzák meg.

Az anyagok kiválasztásánál figyelembe kell venni a várható igénybevételek nagyságát. Je­lenleg hazánkban a födémek nagy részét vasbetonból készítik, a fa használata nálunk nem terjedt el. A födémek időállóságát befolyásolja az is, hogy a nedvességokozók milyen mér­tékben tudják károsítani a szerkezeteket. A fánál a nedvesség korhadást, a vasbetonban pe­dig korróziót okoz. Ezért a födémek szigetelé­sét gondosan kell elkészíteni, ügyelve arra, hogy a födémáttöréseknél a gépészeti vezeté­kek ne okozhassanak idő előtti tönkremenetelt.

A szerkezet tervezésénél a méretezés figye­lembe veszi a várható terhek nagyságát, meg­adja az egyes szerkezeti részek minőségi követelményeit és minimális méreteit. A kivite­lezés során be kell tartani ezeket a tervezői előírásokat. A szerkezetek elkészítésénél a méretpontosság is fontos. Az építmény falszer­kezetének kitűzésénél már a felfekvés nagysága is eldől. A későbbi pontatlanságok okozhatnak szerkezeti hibákat.

Kútalapozásnál az épület terheit a mélyebben elhelyezkedő talajrétegekre kutak (51. ábra) segítségével adják át. A kutak szerkezeti kialakítása hasonlít a víznyerő kutakéhoz, azzal a különbséggel, hogy a kútalapok teljesen tömör szerkezetek. Az előzőekben említett hasonló­ság abból adódik, hogy a kútalapnak is van egy köpenyszerű hengeres oldalfala, és az elké­szítés módja is hasonló.

51. Ábra: Kútalapozás elvi sémája.

A kutak alsó teherelosztó és vízzáró része úgy alakul ki, hogy a kút fenékrészét kibeto­nozzák. A felette lévő részt kaviccsal vagy soványbetonnal töltik ki, és a teherelosztó gerendarács alatt a kút zárásaként egy újabb felső záródugót készítenek. Erre a záródugó­ra kerül a gerendarács, amelyre aztán a fel­menő szerkezetek készülhetnek el.

A kútalapozást akkor alkalmazzák, ha teherhordó talaj nem nagy mélységben (4-8 m) helyezkedik el és a talaj könnyen kotorható. A könnyű kotorhatóságra a kútsüllyesztés miatt van szükség. Az alkalmazás akkor is előnyös ha nagy épületterheket kell átadni a talajra és az épület süllyedésérzékeny. Erősen vízáteresztő talaj esetén is alkalmazhatják ezt az alapozási módot, mert a durva szemcsés talajoknál a talajvíz távoltartása csak nehezen oldható meg.

Kútalapozás nem készíthető, ha a laza talajban a kutak süllyesztésekor keletkező talajroskadás a szomszédos építmények állékonyságát veszélyezteti.

A kútalapozás két fő szerkezeti eleme:

• Az épület terhét átvevő és a kutakra továbbadó áthidaló- és elosztó szerkezet (tulajdonképpen a cölöpözésnél megismert gerendarács az elosztó szerkezet).
• A felvett terhet a teherhordó talajrétegre fenékfelületükkel átadó kutak.

Az épületek alapozásakor ma már mindkét szerkezeti elemet vasbetonból készítik. Ezért a további tárgyalás csak vasbeton elemeket tételez fel.

A teherelosztó szerkezet

Az elosztó szerkezetet az épület szerkezeti rendszeréből kiindulva, a kutak süllyesztési technológiáját is figyelembe véve tervezik meg, illetve készítik el. A technológia adja meg a kutak szükséges átmérőjét (teherbírását), és darabszámát, valamint egymáshoz viszonyított helyzetét. A kutakra kerülő gerendarács szerkezetet úgy kell elkészíteni, hogy a folytonos falteher, illetve a pontonkénti pillérteher az alátámasztó kutakra a lehető legegyenletesebben adódjék át. A gerendarács keresztmetszete, anyaga és elrendezése az épület szerkezeti rend­szerétől függ.

A gerendarács elkészítése a sávalapok készítéséhez hasonló. A sávalapokhoz hasonló keresztmetszetet zsaluzás után bevasalják és bebetonozzák. A készítés során ügyelni kell arra, hogy a gerendarács felső síkja teljesen sima és sík legyen, mert különben a felmenő szerkeze­teket nem lehet méretpontosan elkészíteni.

A kutak szerkezete és a kutak készítése

A kutak keresztmetszete kör, ritkán négyzet, vagy más alaprajzú lehet (52. ábra). A kutak alul felül nyitott kivitelben készülnek egy, vagy esetleg több darabból. A kút két szerkezeti része a vágóél-koszorú és a köpenyfal. A kútelemek belsejéből a földet kiemelik és az elem a saját súlyának terhével süllyed a kellő mélységig.

52. Ábra: Kútalap felépítése.

A kút süllyesztésénél fontos szerep jut a vágóélnek (vágóél-koszorú), amely segítségével az elemeket könnyebben lehet lesüllyeszteni. A vágóéi anyagát és alakját a várható talajellenál­lás alapján állapítják meg. A vágóél-koszorú a köpenynek a talajba közvetlenül behatoló legal­só, tehát a legnagyobb erőhatásoknak kitett része. Feladata egyrészt a süllyesztés könnyíté­se, a könnyebb akadályok átszelése vagy elhárí­tása, másrészt az esetleges egyenlőtlen felfekvésből származó erők felvétele, és elosztása a köpenyfalra. A tömör, kemény talajban meredekebb és erősebb, míg a laza, puha talajban tompább és kevésbé vasalt vágóél-koszorút készítenek.

A süllyesztés módját, a szükséges felszerelést a talaj- és a talajvíz viszonyok határozzák meg. Ha a kutat laza, feltöltött talajrétegeken; vagy durva szemcsés, vízáteresztő talajban, vagy kemény, kötött vízzáró rétegeken keresztül süllyesztik le, a földkiemelést kézi erővel vagy gépi fejtőeszközökkel végzik. Talajvíz esetében nyílt szivattyúzást alkalmaznak. Ha a kutat finom homok vagy iszaptalajban süllyesztik le, a földet a talajvíz szintje alól ún. víz alatti kotrással vagy iszapszivattyúval szedik ki.

E cölöpöket tömör, nagy szilárdságú betonból, a szállítás, emelés, leverés közben fellépő és az épületről átadódó legkedvezőtlenebb (hajlító, ütő, nyomó és haránt irányú húzó) igénybe­vételekre méretezve és vasalva állítják elő. Az előállítás fekvő helyzetben, a leveréshez szük­séges szabályos alakban és a tömör bedolgozást biztosító merev öntőformában, üzemi körülmények között történik.

Az előre gyártott vasbeton cölöpök szerkezeti kiala­kítása

Az előregyártott vasbeton cölöpök keresztmetszete (48. ábra) többnyire letompított sarkú háromszög vagy négyzet, ritkábban sokszög (6-8) alakú. A köpenysúrlódás szempontjából a háromszög, csúcsellenállás szempontjából a négyzet és a sokszög, míg készítés szempontjá­ból a háromszög és a négyzet a legkedvezőbb. A szögletes keresztmetszeteknél az oldalhossz általában 20-40 cm, kör keresztmetszet esetén az átmérő általában a cölöphossz 30-ad, 40-ed része.

48. Ábra: Előregyártott vb cölöpök.

A cölöpbe kerülő vasalás hosszbetétekből, pótvasbetétekből és kengyelezésből áll. A hosszbetétek a mozgatás közben fellépő hajlításból számíthatók. A verés közben keletkező, lökésszerűen ismétlődő nagy nyo­mó- és keresztirányú húzófeszültségeket – a legjobban igénybe vett cölöpfej és csúcs szakaszán – póthosszbetétekkel és a (közönsé­ges, spirál vagy különleges) kengyelek be-sűrítésével veszik fel. Az acélbetétek korró­zió védelmét a betontakarás biztosítja. A cölöpöknél ez általában 2-5 cm a talaj (talajvíz) agresszivitásának függvényében.

A cölöpcsúcsnak le kell győznie a talajel­lenállást, ezért az előregyártott cölöpök ezen szerkezeti része többnyire öntött acél vagy hegesztett acéllemezből készül. A cölöpöket a talajba legtöbbször veréssel, esetleg veréssel és öblítéssel (a cölöpcsúcs alá sajtolt vízzel a nagy talajellenállás leküzdésére), ritkán sajtolással hajtják be. A cölöpök talajba vitele mindig kényes feladat, hiszen az amúgy is törékeny vasbeton elemeket kell a talajba lejuttatni.

Az előregyártott cölöpök alkalmazása akkor indokolt, ha a felső talajrétegek lazák, a verési ellenállás kicsiny és a közbenső talajrétegek tömörítése a teherbírást növeli. Vigyázni kell azonban arra, hogy a talaj, talajvíz (aránylag csekély) agresszivitása ellen a gyártott cölöp jó minőségű betonja kellő védelmet nyújtson.

A helyszínen készült vasbeton cölöpök

Az előregyártott cölöpök hátrányai, illetve a nagyobb teherbírású cölöpök előállításának igénye a helyben készülő cölöpök egész sorának kialakulásához vezetett. A helyszíni cölö­pök készítési elve az, hogy a talajban a cölöpök helyén veréssel vagy fúrással lyukat készí­tenek. A hengeres lyukba aztán vasszerelést helyeznek, majd elvégzik a betonozási munkát. A helyszíni cölöpök készülhetnek vasalás nélkül is.

A helyben készülő vert cölöpöket köpenycső nélkül, vagy visszanyert, esetleg bent maradó köpenycsővel készítik el. A fúrt cölöpöket bent maradó, vagy visszanyert köpenycsővel ké­szítik. A két eljárás között a lényeges különbség az, hogy a vert cölöpöknél a talajt nem távolítják el, és így a cölöp környezetében a talaj tömörödik. Ez alapozási szempontból ked­vező, hiszen a cölöpök és cölöpcsoportok környezetében a talaj teherbírása nagyobb lesz. A fürt eljárásnál a cölöp helyéről a talajt eltávolítják és az eltávolított hengeres térfogat helyére készítik el a cölöpöt.

Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy a készítés során nincs ütlegelő munkafázis és így ezt az alapozási módszert a régi városrészekben is lehet alkalmazni. A helyben készült vasbeton (beton-) cölöpnek számos lényeges előnye van.

Ezek a követ­kezők:

• Anyaguk, szelvényük és hosszuk a talajrétegződés alapján választható meg.
• A gyártás, tárolás, szállítás, emelés és verés műveletsorozata elmarad a helyszíni készítés miatt.
• Fúrt cölöpözéskor a talajviszonyok tökéletesen megismerhetők.
• Nagy terheket összpontosító, süllyedésre érzékeny épületeknél alkalmazható előnyösen.
• A talajvíz viszonyok kevésbé befolyásolják az alapozási munkákat.

A következőkben a hazánkban leggyakrabban alkalmazott két cölöpözési eljárást ismerjük meg.

A benoto-féle cölöpözés

A Benoto-féle cölöp a fúrt cölöpök csoportjába tartozik (49. ábra). A szerkezetet nagy fal­vastagságú masszív acélcső segítségével készítik el úgy, hogy a csövet egy fúróállvány (cölöpverő gép) elé fogják. A cső talajba vitele függőleges és vízszintes mozgatás segítségé­vel történik, egy hidraulikus meghajtó segítségével. A cső alsó éle vágó éllel van ellátva, így ez a kialakítás megkönnyíti a talajba juttatást. A vágóéi ugyanis nagyobb átmérőjű lyukat készít, és így a cső egész felülete nem súrlódik a talajjal.

49. Ábra: Betono-féle cölöpözés.

A cső belsejéből a talajt speciális ejtőmarkolóval emelik ki, melynek szája ejtés közben nyitva van és kiemeléskor zárul. Az előirányzott mélység, illetve a kívánt talajréteg elérése után elhelyezik a vasszerelést és a betonozó csővel megkezdik a betonozást. A fúrócsövet a betonozás közben visszahúzzák. Az elkészült cölöp környezetében a talaj nem tömörödik. Ezt az eljárást általában ott alkal­mazzák, ahol a vert cölöpöket valamilyen ok miatt nem lehet alkalmazni.

A franki-félé cölöpözés

Ez a cölöpözési mód a vert cölöpök csoportjába tartozik. A Franki-féle (50. ábra) cölöpö­zésnél egy 9 m magas köpenycsövet állítanak a verőállvány elé, és kb. 1 m magasságig megtöltik földnedves betonnal. Ezt döngöléssel annyira betömörítik, hogy a beton a csőfal­nak feszülve, csupán a súrlódás által a további ütlegelés következtében magával viszi a csö­vet a talajba. Ez a betondugó képezi a cső és később a végleges cölöp csúcsát is.

A megfelelő mélység elérésekor a köpenycsövet a verőállványhoz rögzítik és a mozdulatlan csőből döngöléssel kiverik a betondugót. Ezután következhet a cölöp betonozása, a vasszere­lés elhelyezése, a köpenycső folyamatos visszahúzása közben. Ennek a cölöpözési módnak az az előnye, hogy a betondugó vízzáró, tehát talajvízben is kifogástalanul használható. Az erős tömörítés miatt jó minőségű beton biztosítható. A hagyma alakúra szétvert cölöpvég és a szabálytalan oldalfelület nagy teherátadási biztosíthat.

50. Ábra: Franki-féle cölöpözés. 1 Betöltött betondugó. 2 Tömörített betondugó. 3 Tömörített betondugó a cölöpfej része. 4 Döngölő.

Cölöpalapozásnak azt az alapozási eljárást nevezik, amikor az építmény – teherközvetítő (45. ábra) és elosztó szerkezet (cölöprács) útján – terhét a mélyen fekvő, teherbíró altalajra cölöpök adják át.

Cölöpala­pozás készítésére elsősorban a talajviszonyok követ­keztében a következő esetekben kerül sor:

• A felső talajrétegek teherbírása nem megfelelő, és a terhelhető talajréteg mélyen fekszik.
• A síkalapozás esetén vízkimosással, csúszásveszéllyel kell számolni.
• A talajvíz szintje olyan magas, hogy a síkalapozás csupán hosszú ideig tartó víz távol­tartással, tehát a cölöpözést meghaladó költséggel hajtható végre.
• A síkalapozáskor meg nem engedhető mértékű, vagy esetleg egyenlőtlen süllyedés követ­kezne be,
• A süllyedésre érzékeny, nagy kiterjedésű, különböző tömegű, súlyú és terhelésű részekből álló építmény egyes részeinek süllyedéskülönbsége ezúton mérsékelhető.

Az épület és az alapja közötti összefüggés­ből az is következik, hogy a cölöpalapozást az építménnyel kapcsolatos szerkezeti szem­pontok is szükségessé tehetik.

A cölöpalap két fő szerkezeti elemből áll:

• Az építmény terhét átvevő, és a cölöpökre továbbító cölöpfejekből és cölöprácsból.
• A felvett terhet a mélyen fekvő teherbíró talajrétegre, vagy a teherátadásban részt vevő talajrétegekre közvetítő cölöpökből.

Az épületek alapozásakor ma már mindkét szerkezeti elemet – csaknem kivétel nélkül – betonból vagy vasbetonból készítik.

45. Ábra: Cölöpalapozás mélyen lévő, teherbíró talaj esetén.

A cölöpfej

A cölöpfej tulajdonképpen a cölöp talaj kö­zeli lezárása, befejezése (46. ábra). A szer­kezetet a cölöpözés befejezése után készítik el úgy, hogy a cölöp végére egy téglatest (vagy kocka) alakú fejrészt betonoznak. A fejrész vasbetonból készül. A cölöpök elkészítése után az egyes cölöpök fejrészét leréselik a vasalásukat pedig széthajtogatják.

A széthajtogatott vasakra dobozszerű vasalást helyeznek, és a geometriai alaknak megfelelő zsaluzatot készítenek. A cölöpfej betonozással nyeri el végleges alakját és szerkezeti kialakítását. Gyakran előfordul, hogy a cölöpök egymáshoz közel készülnek, így a cölöpfej több cölöpöt is összefoghat. A cölöpfejek elkészülte után kezdődhet meg a cölöprács elkészítése.

46. Ábra: Cölöpfej és cölöprács.

A cölöprács

A cölöprács tulajdonképpen egy gerendarendszer (47. ábra), amely összeköti a cölöpfejeket és lehetővé teszi (alátámasztja a cölöpök között felépülő szerkezeteket) a felmenő szerkezetek megépítését. Keresztmetszetét tekint­ve a sávalaphoz hasonló kialakítású.

47. Ábra: Támaszkodó és lebegő cölöp. Csúccsal támaszkodó. Teljes hosszon súrlódó.

A cölöprács anyaga és elrendezése az épület szerkezeti rendszerétől függ. A végigmenő vasbeton gerendarácsból (ritkán lemezből) álló szerkezet úgy alakítandó ki, hogy a folytonos falteher, illetve a pontonkénti pillérteher a lehető legegyenletesebben adódjék át a cölöpökre. Az alátámasz­tást adó gerendarács és a cölöpsorok lehetőleg egyenletes terhelést kapjanak, és így biztosítható legyen az egyenle­tes süllyedés.

A cölöprács elkészítése a sávalapéhoz hasonló. A ke­resztmetszetet zsaluzás után bevasalják és bebetonozzák. A készítés során ügyelni kell arra, hogy a cölöprács felső síkja teljesen sima és sík legyen, mert különben a felmenő szerkezeteket nem lehet méretpontosan elkészíteni. A betonozáshoz a vízszintes síkot általában mérőműszerrel tűzik ki. A gerendarács zsaluzatába a kitűzött magasságban szegekkel jelölik ki a betonozásnál tartandó magasságot.

A cölöpök

A cölöpök elrendezését, számát, jellemző méreteit, fajtáit és készítési módját egyrészt az épület szerkezeti rendszere, a terhek nagysága és eloszlása, másrészt a talajviszonyok, a terhet felvevő talajrétegek teherbírása, a technológiai adottságok stb. alapján állapítják meg.

A cölöpöket teherátadás (47. ábra) szerint a következőképpen csoportosíthatjuk:

• támaszkodó cölöpök;
• lebegő cölöpök.

Támaszkodónak azt a cölöpöt nevezzük, amely terhét – mivel a közbülső talajrétegek te­herbírása kicsi – az elérhető mélységben fekvő nagy teherbírású talajrétegekre (nyomott osz­lopként) viszi át. Lebegőnek azt a cölöpöt nevezzük, amely súrlódás útján a köpenyfelületén adja át terhét a talajnak.

A valóságban mindig e két határeset közötti átmenetről van szó, mert egyidejűleg és va­lamilyen arányban mind a kétféle teherátadás létrejön. A gyakorlatban támaszkodónak ne­vezik azt a cölöpöt, amely a teher túlnyomó részét csúcsfelületén, lebegő cölöpnek azt, amely a teher nagyobb részét köpenyfelületén adja át. Az építő gyakorlat – ha a körülmények engedik – a megbízhatóbbnak tartott támaszkodó cölöp használatára törekszik.

Cölöpfajták

A cölöpök a felhasznált építőanyag szerint fából, acélból és vasbetonból készülhetnek. A készítés módja szerint előregyártott és helyszínen készülő cölöpöket különböztetünk meg. A felhasznált anyag és a készítési mód természetesen nem válaszható el egymástól. A fából és acélból készített cölöpök csak előre gyártva készülhetnek, míg a beton és vasbeton cölöpöket elkészíthetik a helyszínen is, de készülhetnek előregyártva is.

A felsorolt anyagok közül a fából és acélból készített cölöpök csak állványok és ideiglenes létesítmények gyorsan elké­szíthető szerkezete. A végleges építmények alapozásakor – csaknem kivétel nélkül – vasbeton (beton-) cölöpöket használnak. A következőkben csak a vasbeton anyagú cölöpök készítési módjaival ismerkedünk meg.