Természetes kövek - 54. oldal

Ebben a részben olyan nagyobb lyukak készítését mutatjuk be, amelyeket nem lehet egy lépésben elkészíteni. A bemutatott módszerekkel kívánt méretű és formájú áttöréseket készíthetünk olyan speciális gépek nélkül is, mint a kövekhez használatos szúrófűrész.

Az egyik lehetőség, hogy a lyuk kontúrját végigfúrjuk egy keményfém hegyű spirálfúróval. Ütvefúró használatánál figyelembe kell venni az előző fejezetben részletezett veszélyeket.

A rázkódásból eredő károkat elkerülhetjük egy koronafúró használatával. Ennek hátránya viszont a hosszú fúrásidő és a használatához szükséges víz. A fúrás helyett a szakemberek körében egyre inkább elterjed a kivágás technikája.

Ehhez egyszerű sarokcsiszolót használnak. Előnyös, ha legalább két különböző méretű is rendelkezésre áll: egy 115 mm és egy 230 mm átmérőjű tárcsával. A munka a jelöléssel kezdődik. Esetünkben egy dugaszolóaljzatnak készült áttörésről van szó.

Jelöljük fel a doboz befoglaló méreteit

Először jelöljük fel a doboz befoglaló méreteit egy vízmérték segítségével, függőleges és vízszintes irányban az érintett elemmel szomszédos elemekre.

Ezután helyezzük a lapot pontosan a végleges helyére (kép fent), méghozzá a fugák figyelembevételével. Ezután vetítsük vissza a jelöléseket a kivágandó lapra. Elég csak a lap szélén egy kis vonással jelölni.

Hosszabbítsuk meg a jeleket egy derékszög segítségével. A keletkező négyzet pontosan kijelöli a lapon a doboz helyét. Rajzoljuk meg a körvonalat egy másik doboz segítségével. Rajzoljuk át a jeleket a munkadarab hátoldalára is. Hosszabbítsuk meg a vonalakat a lap élére és rajzoljunk fel mindent úgy, mint elöl.

A vágáshoz rögzítsük a lapot elcsúszás ellen. Rakjunk két fadarabot a lap alá úgy, hogy amikor a tárcsa átmegy az anyagon, ott szabadon járhasson.

Óvatosan vezessük a vágótárcsát a jelöléshez (maradjunk a jelen belül) és hagyjuk a gépet magától az anyagba hatolni. Fontos, hogy a vágat sehol ne lépje túl a jelölést. Hasznos lehet először egy kisebb négyzetet kivágni és aztán hozzáfogni a köríves részekhez.

Ha elöl elkészítettünk minden vágatot, fordítsuk meg a lapot. Láthatjuk, hogy az átlyukadt vágatok itt kisebbek. Minél nagyobb a tárcsa átmérője, annál jobban rövidülnek az anyagon átérő vágatok. Rövidebb vágatoknál és nagyobb anyagvastagságok mellett át sem lyukad a lap. A hátoldalon már készíthetünk olyan bevágást, amely túlmegy a jelölésen.

A kivágásoknak nem szabad túl kicsinek lenniük, mert a már felragasztott lapokon sokkal nehezebben lehet kiigazítani a hibákat. Ezenkívül fennáll a veszélye annak, hogy javítás közben a lap leválik vagy eltörik.

Hasonló módon készíthetünk áttöréseket vezetékek, víz- és lefolyócsövek számára is. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy az ilyen áttörések széleit szegélykarikákkal, keretekkel el kell takarni. Jó, ha tudjuk ezeknek a takaróelemeknek a méretét, és esetleg már a jelöléskor felrajzoljuk, nehogy túllépjük a körvonalakat.

Természetesen csak akkorát, amely elöl nem lépi túl a vonalat. Ehhez az eljáráshoz kell egy kis kézügyesség és türelem. Kezdőknek érdemes gyakran ellenőrizni saját munkájukat.

Ha hátul már elég vágatot ejtettünk, elkezdhetjük egy fogóval kitörni a darabokat.

Ha odatartjuk a munkadarabot a végleges helyére, ellenőrizhetjük, hogy mennyire dolgoztunk pontosan.

A túl nagyra sikerült áttöréseket utólag nem lehet javítani és azok egész munkánk szépségét tönkretehetik. Természetesen kisebbek sem lehetnek a lyukak, mert akkor a későbbi munkát akadályozzák. Az elektromos dobozokat úgy kell beépíteni, hogy meghosszabbításuk egészen a burkolat felszínéig érjen.

Ütvefúró szárak

A kövek fúrása a beton fúrásához hasonló. A célra jól megfelelnek a forrasztott keményfém hegyű ütvefúró szárak és a normál ütve fúró gépek. Figyelembe kell venni azonban, hogy a porózus kőzetek (pl. a mészkövek) széttörhetnek a fúrógép által keltett rázkódástól.

Ökölszabályként elmondható, hogy minél nagyobb átmérőjű a fúró, minél vékonyabb és kisebb a munkadarab, annál hamarabb ki kell kapcsolni az ütőszerkezetet. Az előző vonatkozik a széleken és sarkokon végzett fúrásra is.

Marás

Az ütőszerkezet nélküli fúrás inkább kis fordulatszámon való maráshoz hasonlít. Ilyenkor türelemre van szükség, mert lényegesen hosszabb ideig tart egy furat elkészítése. A fúrót ne nyomjuk túl erősen az anyagba, mert a fúróhegy túlmelegedhet és kiéghet. Alkalmanként vegyük ki a fúrót a lyukból és járassuk a levegőben, hogy lehűlhessen. Esetleg használjunk több fúrót felváltva.

Ne mártsuk a felforrósodott fúrót vízbe. A sokkszerű lehűlés ugyanis megrepesztheti a forrasztást. A pontos, töredezés mentes szélű, látszó lyukak készítéséhez gyémántszemcsés fúrókat használnak vizes technológiával.

Marófúró

A fúrók közül a nagyobb átmérőjű lyukak készítéséhez magfúrókat használnak. Ezeknél a fúráskor egy henger alakú kődarab esik ki. A pontos furat elkészítéséhez speciális vákuumrögzítésű állvány szükséges, amely egyaránt használható függőleges és vízszintes felületen. A kölcsönzött gépeket szettben béreljük ki, hogy a különböző alkatrészek illeszkedjenek egymáshoz.

A természetes kőanyag vágásánál/ fűrészelésénél fontos tudnunk, hogy lapokról vagy tömbökről van-e szó. Házilagosan általában kézi szerszámokkal dolgozunk, ami meglehetősen behatárolja a vágható lapvastagságot, ill. a készíthető vágásmélységet.

Vágótárcsák

A vágásra kétféle eljárás létezik. A száraz és a vizes eljáráshoz is megvannak a megfelelő jelöléssel ellátott, speciális vágótárcsák. Az adott eljárásokhoz csak az ahhoz gyártott berendezéséket használjuk!

Az állványos gépek általában vizes eljárással és gyémántlapok használatával működnek. A tárcsákon általában 30 mm-es (ritkábban 25,4 mm) furat található, teljes átmérőjük pedig legfeljebb 400 mm lehet. Vágásmélységük az előző méreteknek megfelelően alakul, ezért kézi gépekben való használatra nem alkalmasak.

A kézi gépekkel általában szárazon vágunk. A hozzájuk tartozó tárcsák furata 22,24 mm méretű és átmérőjük maximum 230 mm. A száraz vágáshoz létezik olcsóbb, szilícium-karbid tárcsa is, amely textilszövet erősítésű műgyanta hordozóanyaggal készül. Hátrányuk, hogy kevésbé ellenállóak, így a használat közben átmérőjük gyorsan csökken.

Gyémántszemcsés tárcsák

A gyémántszemcsés tárcsákból hatalmas a kínálat. Ezek a vágótárcsák különböző folytonos vagy fogazott kialakítású vágóéllel készülnek.

A speciális vágótárcsák meghatározott feladatok professzionális elvégzésére készülnek. Az univerzális tárcsákkal többféle munkát oldhatunk meg kevésbé magas színvonalon, de alkalmi használat esetén jó kompromisszumot jelentenek az ár-érték arány tekintetében. Fontos, hogy a tárcsa alkalmas legyen keményebb, kvarctartalmú anyagok vágására is.

A minőség általában megmutatkozik az árban. Az olcsóbb eszközökkel is elérhetünk megfelelő eredményt, de azok általában hamarabb elkopnak a használat során. A gyakoribb használatra válasszunk inkább jobb minőségű, több gyémántot tartalmazó (és valószínűleg drágább) tárcsát. Ha nem vagyunk biztosak a választásnál, kérjünk tanácsot a szaküzletben.

Vágóberendezések

A vizes vágásokat speciális gépekkel végzik. Az ilyen gépeknél a vizet egy gyűjtőedényből pumpálják a vágás helyére.

Kerüljük a gépek száraz használatát, mert ilyenre nem alkalmasak. Szárazon a pumpa, valamint a vágótárcsa is sérülhet. Az állványos vágóberendezések előnye, hogy a gépfejet az állítható sínek biztonságosan megvezetik. Az ilyen megvezetéssel pontos lesz a vágás, és a néhány mozdulattal dönthető fej 45°-ig rézsűs vágást is lehetővé tesz. A gépeknél általában a vágandó darab egy fix munkaasztalon fekszik, a pontos vágásmélységet pedig egy emelőszerkezettel állíthatjuk be.

A vizes berendezések általában gyorsabb vágást tesznek lehetővé és pormentesen működnek, ami rendkívül fontos a kvarctartalmú anyagoknál (szilikózisveszély).

A kővágó fűrészek kezelése különbözik a fához használt körfűrészekétől. Előbbieknél a vágás sebessége jóval kisebb. A fűrészlap felülről hatol a kőbe, és túl nagy nyomásnál ki akar emelkedni belőle. Fontos a könnyed, egyenletesen mozgatás.

A gyakorlatlanok számára könnyebb több kisebb, egyre mélyebbre hatoló vágással átvágni a munkadarabot. Ügyeljünk arra, hogy a kőlap megfelelő felét vágjuk le. Nedvesen a kövek hátoldala is fényesebb, így könnyű összetéveszteni a látszó felülettel. A biztonság kedvéért érdemes az egyik oldalt zsíros hegyű ceruzával megjelölnünk.

Sarokcsiszoló

Ha nincsen speciális kővágó berendezésünk, akkor egy hagyományos sarokcsiszolóval és a megfelelő vágótárcsával szintén jó eredményt érhetünk el.

Tanácsok a sarokcsiszoló szakszerű és biztonságos használatához

Figyelembe kell vennünk, hogy a kövek vágásánál alapvetően máshogy kell kezelni a sarokcsiszolót, mint a fémek vágásánál.

Ezek:

• Kőmegmunkálásnál, ha két kézbe fogjuk a sarokcsiszolót, akkor a lefelé néző vágótárcsának jobb oldalra kell esnie. Ehhez a fogantyút általában át kell szerelni a másik oldalra. A védőburkolatot úgy kell beállítani, hogy a burkolattal párhuzamosan helyezkedjen el a nyitott rész széle. Az ilyen beállítással a csiszolópor nagy részét és a leszakadó nagyobb részecskéket távol tarthatjuk magunktól.
• Vágás közben magunk felé húzzuk a készüléket. Ügyeljünk a stabil állásra, és két kézzel fogjuk a sarokcsiszolót.
• Fontos elkerülni a tárcsa élének kitörését. Ennek nagy a veszélye a már meglévő vágatból való kivételnél és bevezetésnél.
• Ügyeljünk arra, hogy a tárcsa ne szoruljon meg. A munkadarabot soha ne vágjuk a levegőben. Mindig megfelelő alátámasztás mellett dolgozzunk, hogy az elvágandó darabok csak a teljes átvágásnál váljanak el (ne törjenek le önmaguktól).

A sarokcsiszolóval való vizes vágáshoz különleges biztonsági intézkedésre van szükség. Ilyenkor leválasztó transzformátort kell használni. A leválasztó transzformátorban két teljesen különálló tekercs gondoskodik arról, hogy ne legyen közvetlen kapcsolat a hálózat és a kéziszerszám között. Használatával elkerülhető az áramütés.

Hosszú vágatok készítéséhez nagy, 230 mm átmérőjű tárcsára van szükségünk.

Először is elcsúszás ellen kell rögzítenünk a munkadarabot. Ha nem így teszünk, fennáll a veszélye annak, hogy az elmozduló vágatba beszorul a vágótárcsa. Ilyenkor mind a tárcsa, mind a munkadarab széle sérülhet. A munkához használhatunk munkapadot, de egy egyszerű palló is megfelel.

A készüléket fogjuk két kézzel

A készüléket fogjuk két kézzel. A már járó tárcsát a jelölés megfelelő oldalán, a felületre pontosan merőlegesen vezessük. A ferdén megkezdett vágatot már nagyon nehéz vagy lehetetlen korrigálni. A durva szemcséjű vagy erősen kristályos szerkezetű köveknél vágáskor a problémás részek az élek és a sarkok. Ezeknél különösen a fogazott kialakítású tárcsák törhetnek ki nagyobb darabokat az anyagból.

Érdemes tehát sima vágóélű tárcsát használni, vagy előre egy kisebb bevágást készíteni a felületen, amely feszültség mentesíti az éleket.

Vágás közben

Vágás közben a gépet mindig magunk felé húzzuk. A jel mellett haladjunk, úgy, hogy az még éppen látható maradjon. A készüléket csak enyhén nyomjuk rá a kőre és ne erőltessük.

Úgy álljunk a munkadarab mellé, hogy se a törzsünk, se a lábunk ne essen a vágás vonalába. A legjobb, ha a vágással párhuzamos testhelyzetet veszünk fel. Készítsünk a másik oldalon kis bevágást, hogy a vágás végén megakadályozzuk az anyag kitöredezését.

Polírozógép

A legjobb, ha egy kifejezetten ilyen célra készült polírozógépet használunk. Ilyen készüléket kölcsönözhetünk is. Az öntapadós polírozó tárcsákat használhatjuk még fordulatszám-szabályzós fúrógépekben is. Egy második markolat felerősítésével már elég biztosan tarthatjuk kézben az ilyen készülékeket is.

Csiszolás

Az eljárás ugyanaz, mint a csiszolásnál. Az egyre finomodó megmunkáláshoz folyamatosan cserélni kell a különböző csiszolólapokat. Munka közben nedves ronggyal gyakran tisztítsuk meg a felületet a rászálló portól. A gépet könnyed, egyenletes nyomás mellett mindig a felület egyik végétől az ellenkezőig vezessük. Ne tartsuk a készüléket sokáig egy helyen, mert egyenetlenül fog fényleni a felület.

Ha felmértük a munkát, nekifoghatunk a szükséges anyagmennyiség kiszámításának.

Építőkövek

Olyan helyeken, mint az ablakpárkányok, minden számítgatás nélkül, egyszerűen csak átvisszük a felmért méreteket a munkadarabra, de nagy felületű fal és padlóburkolatoknál – főleg, ha íves formáról van szó – már más a helyzet.

A pontosan kiszámított felület nem azonos a valóban szükséges anyagmennyiséggel. A vágás során, esetleg véletlen törésekből keletkező hulladék mennyiségét, valamint a későbbi javításokhoz félretett tartalékot is számításba kell vennünk. Általában 5-10 %-ot számolunk rá a mennyiségre, de ez csak egy irányadó adat. A valós szükséglet nagyban függ az alaprajztól, a fektetés mintájától, a burkolólap formátumától és anyagától.

Burkolati terv

Hasznos dolog burkolati tervet is készíteni. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy elképzelésünk már képi formában is megjelenik. Rajzoljuk fel milliméterpapírra a mérethelyes alaprajzot, majd átlátszó papírra (pl. skiccpausz), ugyanabban a méretarányban a burkolatkiosztást.

A lapokat egymásra helyezve kiválaszthatjuk a legmegfelelőbb elrendezést. Figyeljünk arra, hogy a széleken leeső darabok már hulladékoknak számítanak-e, vagy máshol még fel tudjuk használni őket. A burkolati terv készítése elsősorban szabályos formáknál hasznos, mert közvetlenül leolvashatjuk róla a szükséges darabszámot.

A szalagszerűen fektetett lapoknál viszont nem éri meg fektetési tervet készíteni, mivel a következő sort úgyis a leeső darabokkal kezdjük. Az ilyen termékek mennyiségét méterben szokás megadni. Megmérjük a burkolandó felület hosszát és megszorozzuk a szükséges burkolatsávok számával. Mivel a burkolásnál nem adódnak fél és negyed lapok, kerekítsük a mennyiséget egyszerűen felfelé, egész számra, vagy a csomagolási egység többszörösére.

A természetes építőkővel végzett munka lelkiismeretességet és nagy figyelmet igényel. Már az előzetes felmérésnél gondosan ügyelnünk kell a részletekre és a munkadarabokon is precízen kell mérnünk és jelölnünk.

A köveket milliméterpontosan kell megmunkálni, így kisebb mérési hibák is használhatatlanná tehetik a munkadarabot, sőt, akár egész munkánkat tönkretehetik. A kő drága alapanyag, ezért a legnagyobb körültekintéssel kell nekilátnunk a munkának (ahogy a bölcs mondás tartja: inkább kétszer mérjünk, és csak aztán vágjunk). Ugyanakkor a pontos munka és odafigyelés a későbbiekben bőségesen meghozza a gyümölcsét.

Mérővessző

A méréshez használjunk mérővesszőt (más néven colstokot) vagy mérőszalagot. Nagyobb távolságok méréséhez léteznek hosszabb, 10 vagy 20 m-es mérőszalagok is.

A mérővesszőt mindig teljesen hajtsuk szét, a mérőszalagot pedig feszítsük meg. Mérésnél az eszközök ne lógjanak és ne hajoljanak meg.

Derékszög

Szögek felrajzolásához használjunk derékszöget és egyéb fix szögjelölőket (30°, 45°).

Ilyen eszközöket különböző szárhosszúsággal vásárolhatunk. Ha a jelöléshez nem elegendő a hosszuk, akkor alumíniumvonalzókkal meghosszabbíthatjuk a szárak vonalát.

Szögmérő

A speciális, fokbeosztásos szögmérőt sokhelyütt alkalmazhatjuk, de használata nagy odafigyelést igényel.

Ügyelni kell arra, hogy nehogy felcseréljük a váltószögeket. Hogy elkerüljük a mérési hibák összeadódását, a munkadarabnak mindig ugyanazt az élét használjuk a mérés kiindulópontjaként.

Szögsablon

A meglévő szögek átrajzolásához állítható szögsablont használhatunk. A szögszárakat egy szárnyas anyával fixálva vihetjük át vele a szöget a munkadarabra.

Ellenőrző lécek

Az ellenőrző lécek segítségével egyenes éleket, síkokat készíthetünk és ellenőrizhetünk. Két léccel ellenőrizhetjük, hogy egy felület teljesen síkra sikerült-e.

Jelöléshez általában egy puhább (pl. 4B) grafitceruzát használhatunk. Sötétebb köveken használjunk valamilyen zsírosabb színes ceruzát. A grafitceruzák egyébként nedves, polírozott felületeken is rosszul fognak. A ceruzákat mindig jól hegyezzük ki hegyezővel, éles késsel vagy csiszolópapírral, hogy mindig pontos vonalakat tudjunk rajzolni. A profik általában keményfém jelölőtűket használnak; ne feledjük azonban, hogy ezek a karcok nem tüntethetők el. A falazatokon, betonokon keményebb hegyű ácsceruzával is előrajzolhatunk vagy jelölhetünk.

Csapózsinór

Hosszabb egyeneseket legegyszerűbben csapózsinórral jelölhetünk ki. Két adott pont között akár egyedül is kijelölhetjük az egyenest.

Ilyenkor rögzítsük a zsinór egyik végét az egyik ponthoz (pl. valamilyen nehéz tárggyal), és feszítsük a másik végét a másik ponthoz. A zsinór köztes részét a felülettől elemelve hagyjuk azt a felülethez csapódni, ahol a rajta lévő jelölőpor nyomot hagy majd. Vegyük figyelembe, hogy ezzel az eljárással nem lehet milliméter pontosan jelölni.

Függőleges és vízszintes síkok kijelölése

Vízmérték

Ehhez a feladathoz a vízmérték a legegyszerűbb és legfontosabb szerszám.

A vízszintes felületek beállítását beszintezésnek is hívják. Sokféle hosszúságú és kialakítású vízmértéket lehet kapni. Ha beszerzünk egy rövidet, egy közepeset és egy hosszút, akkor a legtöbb feladatot meg tudjuk oldani velük. A vízmérték minősége nagyban függ a libellától, azaz a folyadékkal töltött és buborékot tartalmazó fiolától. A nagy, jól látható libella előnyös, és van fluoreszkáló folyadékkal töltött is, amelyet rosszabb látási viszonyok között is jól használhatunk.

A libella leolvasásakor ügyelni kell arra, hogy azt jó szögből vizsgáljuk. Falak függőlegességének ellenőrzésekor közel kell hajolni a falhoz, hogy meg tudjuk határozni a buborék valós helyzetét. Függőleges vagy vízszintes beállításnál a jelzőbuboréknak pontosan a két jelzés között középen kell lennie (a két vonal nem toleranciahatár!).

Tömlős vízmérték

Nagy vízszintes felületek kijelöléséhez és ellenőrzéséhez tömlős vízmértékre van szükség.

Az eszköz kezelése viszonylag egyszerű: a mérendő pontokhoz ketten odatartják az átlátszó tömlővégeket és az idővel megnyugvó folyadék szintje a tömlő két végen ugyanazt a magasságot mutatja. A beálló szintet az épületszerkezeten mindkét oldalon ceruzával megjelölve tetszőleges további szintet mérhetünk fel mérőléccel, de ugyanezt a szintet tovább is vihetjük az előző módon.

Lézeres szintező

Még egyszerűbben megy a munka a lézeres szintezővel, amellyel egyedül is kitűzhetünk függőleges és vízszintes síkokat.

Az alábbiakban a természetes kővel való munka legfontosabb szerszámait soroljuk fel.

A mérés és kitűzés szerszámai

• Mérővessző (colstok): A pontos távolságmérés eszköze.
• Ceruza: Puha, különböző színű, grafit vagy zsíros ceruzabéllel a megfelelően látható jelöléshez.
• Vízmérték: Több méretben lehet szükség rá. A pontos vízszintes és függőleges beállításához szükséges.
• Tömlős vízmérték: Egymástól távol lévő pontok azonos magasságba állításához szükséges (vízszintezés).
• Csapózsinór, kitűzőzsinór: Egyenesek kijelölésére szolgál.
• Derékszög (vinkli): Derékszögek kijelöléséhez.
• Állítható szögsablon: Segítségével adott szögeket jelölhetünk át a munkadarabra.

A kőmegmunkálás szerszámai

• Sarokcsiszoló: Csak száraz vá­gáshoz alkalmazható. Két mére­tet használhatunk: a vágáshoz (0 230 mm) és az áttörések elő­készítéséhez (115 mm).
• Kővágó körfűrész: A kövek vizes vágásához szükséges. Akkor érde­mes megvásárolni, ha sokat vá­gunk, de lehet kölcsönözni is.
• Kézi csiszolókő: A balesetek elkerülése végett az éleket csiszolhatjuk le vele.
• Fúrógép: A fúrókalapácsot sokféle fúrásnál használhatjuk, de ha erős a motorja és szabályozható a fordulatszáma, akkor a habarcs vagy fugázóanyag keverésére is alkalmas.
• Fúrószár: Beton és kő fúrásához speciális keményfém betétes hegyei ellátott fúrószárakat használunk. Többféle hosszban és átmérőben lehet szükség rájuk.
• Vésők: A különböző szélességű lapos vésők a kézi kőmegmunkálás alapvető szerszámai.
• Sprengvas: Egyenes, hasított felületű élek megmunkálására használt eszköz. Segítségével a fölösleges anyag egyetlen ütéssel lepattintható.
• Spiccvas: Hegyes véső különböző hosszúságban és kialakítással. Házilag is jól élezhetőek az ún. levegő edzésű acélból készült vésők.
• Rovátkoló véső (sarírvas): A puha kőzeteken készíthetünk vele kis, párhuzamos rovátkákat.
• Fogasvéső: Puhább kőzetek felületéről lehet vele nagyobb darabokat leválasztani.
• Stokkoló kalapács: más néven szemcséző kalapács: A vele készített felület szemcsézettségének finomsága az ütőfelületen változó sűrűségben elhelyezett és különböző méretű tüskéktől függ.
• Bunkó: A különböző vésőkhöz használt esztergált fa vagy műanyag ütőeszköz.
• Védőszemüvegek és -kesztyűk: A sérülésveszélyt csökkentő védőeszközök.

Az elemek elhelyezéséhez való eszközök

• Habarcsvödör vagy -láda: A habarcsok keveréséhez használatos edények. A vödrök előnyösebbek a szállításnál.
• Gumikalapács: A lapok helyre igazításánál használatos (elsősorban vastag ágyazatnál).
• Ellenőrző léc: Az irányok és síkok ellenőrzésére használt léc.
• Faékek: Az egyenetlenségek kiegészítésére, falburkolatoknál a fugák beállítására valók.
• Szivacs: Az építőkövek, esetleg fugák, aljzatok habarcs és egyéb szennyeződésektől való azonnali megtisztítására való.
• Keverőszár: Fúró- vagy keverőgépekkel használjuk. Fontos a lapátok csőszerű kialakítása, mert így jobban átdogozzák az anyagot.
• (Fogas)spatula: Különböző méretben és fogazással kapható eszköz a ragasztóanyag felhordására.

Szerszámok tartósan rugalmas fugákhoz

• Kinyomópisztoly: Tubusos anyagok bejuttatásához.
• Lehúzógumi: Fugák lehúzásához használjuk.

A fuga kialakítása függ a burkolat anyagától és a fugázómasszától. A fugaképnek egyenletesnek és párhuzamosnak kell lennie.

Előzőek alól kivételt képez a szabálytalan, sokszögű lapokból készített burkolat.

Habarcsfugák

A habarcsfugáknak min. 4 mm szélesnek kell lenniük, de jobb az 5-6 mm-es szélesség, hogy alaposan ki lehessen tölteni a rést. A túl keskeny fugáknál gyakran csak a felszínhez közeli részt sikerül kitölteni. Fugázáshoz csak tisztán cementhabarcsok jöhetnek szóba. Habarcsot elsősorban mély és széles, kültéri fugákban alkalmaznak.

Az adalékanyagok szemcseméretének kisebbnek kell lennie, mint a fuga szélességi mérete. Minél durvább a szemcse, annál érdesebb lesz a fuga. Szép végered­ményt kaphatunk, ha nagyon fi­nom (inkább 0-0.4 mm-es, de max. 0,8 mm-es) szemcseméretű kvarchomokot alkalmazunk. A ke­verési arány általában 1 : 3 legyen, azaz 1 térfogatrész trasszcementre 3 rész homok jusson. Nagyon finom homok esetén ajánlott az 1: 2 arány. Nagy fugáknál ajánlott két fázisban fugázni: először dur­va fugázóanyaggal kitölteni a rés nagy részét, majd felülre egy fino­mabb réteget készíteni.

Belső térben optikai okokból 2 mm-nél kisebb fugaszélesség­gel is készítenek természetes kő­burkolatot. Az ilyen kialakítás csak nagyjából 1 cm vastagságú, vagy fózolt elképzésű lapoknál elfogadható. A túl keskeny fugákat nem lehet jól kitölteni fugázóanyaggal, a keletkező üregek feletti fugázat pedig idővel kipattogzik.

Zsákos fugázóanyag

A zsákos fugázóanyagokat pontosan a gyártó előírása szerint kell bekeverni. Az ilyen fugázóanyagok meglehetősen drágák, de széles színpalettájuknak köszönhetően és főként a falburkolatoknál jelentőségük nem elhanyagolható. A padlóburkolatnál hosszú távon a szürke szín (cement) a legmegfelelőbb választás. Természetesen ügyelni kell a mészkővel és márvánnyal való összeférhetőség re, mert ezeknél a köveknél a széleken elszíneződést okozhatunk a fugázóanyaggal.

Padlófűtés esetén vagy a szabadban flexibilis fugázóanyagot használjunk. Az ilyen anyagok elviselik a felmelegedés és lehűlés következtében keletkező feszültségeket. A más épületszerkezetekhez való csatlakozásokat tartósan rugalmas fugázóanyaggal kell megoldani. Ügyelni kell arra, hogy a kitt speciálisan a természetes kőanyagokhoz való legyen.

Kreatív ötlet- új életre kelnek a kövek

Téglák közti fuga javítása>>

Készre kevert anyagok

Rendkívül fontos, hogy a kőburkolatok ragasztásához, fugázásához csak a célnak megfelelő speciális termékeket használjunk. A készre kevert anyagokat a gyártók 25, 30 és 40 kg-os papírzsákokban kínálják. Ilyen készítmények szinte minden célra kaphatóak és van kifejezetten kőmunkákhoz alkalmas, trasszcementes keverék is. Vízzel és egy kézi keverővel különböző konzisztenciájúra keverhetjük az anyagot.

Amióta a kő feldolgozóipar csempeformátumban is kínál természetes köveket, egyre nagyobb jelentőséget kap a ragasztás. A gyakorlatban leggyakrabban vékonyágyas ragasztást alkalmaznak.

Vízáteresztő habarcs és kőfugázó

Díszburkolat fugázó és ragasztóhabarcs

Speciális ragasztó

Rendkívül fontos, hogy a kínált termékek közül mindig a megfelelőt válasszuk. Majdnem minden gyártó készít kifejezetten természetes kövekhez való ragasztót. Mészkő és márvány esetén feltétlenül ilyen speciális ragasztót használjunk. Márványhoz jobb fehér alapszínű ragasztót választani, mert a sötétebb anyagok átsejlenek a gyakran áttetsző kőzeten.

Kültérre

A kültéri munkákhoz (erkélyek, teraszok) vagy padlófűtéshez ún. flexibilis ragasztót kell alkalmazni. Az ilyen ragasztókhoz műanyagokat kevernek, így azok elviselik az aljzat hőmozgásait.

A kőépítés ágyazóhabarcsa különböző anyagokból tevődik össze:

• kötőanyag,
• adalékanyagok,
• keverővíz.

A habarcs feladata, hogy a kövek közötti tapadást és az egyenletes teherátadáshoz szükséges kiegyenlítő réteget létrehozza. A habarcs minőségét alapvetően meghatározó, a keverék megszilárdulásáért felelős összetevő a kötőanyag. Minősége meghatározza a nyomószilárdságot, a tartósságot és a külső hatásokkal szembeni ellenálló képességet.

Mész

A habarcsok minden természetes kötőanyagának alapja a mész. A gyártás alapanyagát, a mészkőtörmeléket általában külszíni fejtéssel termelik ki, majd egyéb anyagokat kevernek hozzá. A végtermék tulajdonságait összetevői és az égetés hőmérséklete határozzák meg.

A legrégebbi kötőanyag az égetett mész. A meszet kb. 800 °C-os hőmérsékleten égetik, és porított alakban hozzák forgalomba. Az égetett meszet a felhasználás előtt egy teknőben vagy gödörben vízzel „oltani” kell. Az oltás közben akár 150 °C-os hőmérséklet is fejlődik. A mészhidrát a már előre oltott mész. A mész kötőanyag nyomószilárdsága nem túl nagy, érzékeny a nedvességre és lassan szilárdul. Kőmunkákhoz csak korlátozottan alkalmazható.

A hidraulikus mész nagy mennyiségben tartalmaz kvarcot és más oxidokat. Ezekkel az adalékanyagokkal és a nagyobb égetési hőmérséklettel (kb. 1200 °C) nagyobb terhelhetőség és gyors kezdeti szilárdulás érhető el. A hidraulikus mész a cementhabarcsba keverve javítja annak bedolgozhatóságát.

A legfontosabb kötőanyag a cement. Minden cement fő alapanyaga az ún. cementklinker, amely a mész és agyag kb. 1450 °C-os égetésekor keletkezik különböző vegyi reakciók hatására.

Az alapanyagok összetétele szerint az MSZ EN 197-1:2000 szabvány a következő cementeket különbözteti meg:

• portlandcement (CEMI) – nem tartalmaz kiegészítő anyagot,
• összetett portlandcementek (CEM II) – kohósalak-portland-cement, pernyeportlandcement puccolán-portlandcement, kompozit-portlandcement,
• kohósalakcement (CEM III),
• puccoláncement (trasszcement, CEM IV),
• kompozitcement (CEM V).

Portlandcement

A portlandcement 100 %-ban cementklinkerből áll. Ez a legolcsóbb cement. Mindenhol beszerezhető, fagyálló és kötés után nagyon hamar terhelhető. A kövek szempontjából negatív tulajdonsága, hogy hajlamos a „kivirágzásra”. Ez a probléma elsősorban a mészkővel és a márvánnyal kapcsolatosan lép fel, mivel azok a cementhez hasonlóan mészből állnak és vegyi reakcióba lépnek egymással.

Ha a cementnek nagy a mészkőtartalma, akkor a nitrogénvegyületek (salétromsav) megtámadhatják. A nitrogén származhat a levegőből vagy az alapanyag szennyeződéséből, amely az égetés során nem tűnik el teljesen. A vegyi reakció csúnya elszíneződések, salétromkivirágzás formájában jelenik meg a felületen. A mélységi kőzetek védettek a salétromkivirágzással szemben, mivel nem tartalmaznak meszet.

A kivirágzás problémáját elkerülhetjük ún. puccoláncement, vagy más néven trasszcement alkalmazásával. A trassz vulkáni hamu, amelyet a cementhez 40 %-os arányban hozzákeverve megvédi azt a savak és lúgok hatásától. További előnyt jelent az erős gélesedés, ami javítja a habarcs bedolgozhatóságát.

A kőépítésben kevés jelentősége van a kohósalak cementnek. Jellegzetessége, hogy szemcsésített kohósalakot kevernek hozzá. A cementeket Magyarországon három szilárdsági osztályba sorolják: 32,5 MPa, 42,5 MPa és 52,5 MPa. A számok a megszilárdult cement 28 napos nyomószilárdságát jelölik. A kiegészítő betűjelzés („N” vagy „R” – pl.: 42,5R) a kezdőszilárdságra utalnak. A legjáratosabb szilárdsági osztály a 32,5N, amely a kőépítés minden kritériumának megfelel. A cementnek van néhány olyan tulajdonsága, amelyet a munka során feltétlenül figyelembe kell venni.

A cement kötése több lépcsőben zajlik le:

• A bedolgozási idő minden cementfajtánál kb. 1 óra.
• Ezután kezdődik a kezdeti szilárdulás, amikor már nem szabad mozgatni a habarcsot. Ez a folyamat nagyjából 12 óráig tart és közben hő szabadul fel.
• A teljes szilárdságot 28 napos korában éri el a habarcs. Ebben az időszakban térfogata zsugorodik.

Ezek a tulajdonságok a szabványos cementekre vonatkoznak, amelyeket keverhetünk is egymással. Ilyenkor a legkisebb nyomószilárdsági osztályba kell sorolni a keveréket. A nem szabványos cementek esetén a gyártó által mellékelt tanúsítványt kell figyelembe venni. Az ilyen termékeket általában kis mennyiségben és nagyon speciális helyeken használják fel (pl. az alig zsugorodó cement, a gyorskötésű cement stb.).

Minden cement, cementkötésű habarcs és ragasztó bedolgozási hőmérséklete +5 °C felett van. Ez alatt a hőmérséklet alatt nagyon lassan vagy egyáltalán nem köt a cement. Ilyenkor a keverővíz elpárolog, anélkül hogy a cement a kötéséhez szükséges vízmennyiséget felvenné. A cement kb. a saját tömege 40 %-ának megfelelő mennyiséget köt meg vízből. Kevesebb víz jelenlétében a kötési folyamat nem megy teljesen végbe, és a cement nem keményedik\ki teljesen. Elégtelen kötés esetén kisebb lesz a nyomószilárdság. A túl nagy mennyiségű víz is lecsökkentheti a nyomószilárdságot.

Gipsz vagy gipsztartalmú anyagokat nem szabad cementtel összeépíteni. Az ilyen anyagok- azok különböző vízmegkötési módja miatt – elvonják a cementtől a kötéshez szükséges vizet, és így az nem tud megszilárdulni. Adalékanyagként a kőmunkákhoz kizárólag homokot használunk.

Homokot különböző szemcseméretben vásárolhatunk:

• finom homok 0,063-2,0 mm,
• közepes homok 0,20-0,63 mm,
• durva homok 0,63-4,0 mm.

4,0 mm átmérő felett már kavicsról beszélünk:

• apró kavics 4,0-6,3 mm,
• közepes kavics 6,3-20 mm,
• durva kavics 20-63 mm.

Lapok lerakásához a 4 m-nél kisebb szemcseméret a megfelelő

A szemcséknek lehetőség szerint minél gömbölyűbbnek kell lenniük, hogy jól tömörödjenek. Kerülni kell az éles szemű anyagot. Az adalékanyagnak szennyeződéstől mentesnek kell lennie. A föld, a levelek, az ágak nitrogénvegyületeket is hordoznak, így salétromkivirágzást okozhatnak. Kisebb, kevesebb anyagot igénylő munkákhoz zsákos kiszerelésű, előre kevert habarcsokat és ragasztóhabarcsokat vásárolhatunk. Az ilyen kiszerelés megspórolja nekünk a külön beszerzés és tárolás, valamint a pontos keverés munkáját.

Az ilyen keverékek gyakran tartalmaznak olyan, előnyös tulajdonságokat garantáló adalékanyagokat, amelyeket magunk nem tudnánk hozzájuk adni.

A kőzethiba súlyosságától függően akár rendeltetésére alkalmatlanná is teheti az építőkövet. Mivel a természetes kő elég drága, érdemes a minőségre utaló jegyekre odafigyelni.

Repedés

Tipikus kőzethiba a változó szélességű és irányú repedés. Keletkezésük okai elsősorban tektonikai eredetűek, a lelőhely feletti tömeg nyomásából, földrengésekből származhatnak.

Természetesen a kitermelés során (pl. robbantásokkor) is megsérülhet a kőzet szövete, keletkezhetnek hajszálrepedések. A repedéseket a bennük lerakódó por és nedvesség által képzett sötét elszíneződésből vehetjük észre. Ha nem vagyunk biztosak a hibában, akkor a körmünkkel tehetünk rajta próbát. A repedéshez képest keresztirányban húzzuk végig a körmünket a vélten hibás felületrészen. De meg is nedvesíthetjük a felületet: ekkor a repedésnél a vízfilm megtörik, mivel a repedés beszívja a vizet.

Árulkodó jelek lehetnek még a kis kitöredezések a repedés mentén. A kis kalapáccsal való kocogtatás már inkább szakembereknek való vizsgálati módszer.

Varrat

Varratnak nevezik a mészkövek különleges repedéseit. Ilyenkor a szövetbe a képződésnél néhol agyag települ. Jellemző a kőzet cikcakk vonalú rétegződése.

A kőzetek nem minden sajátossága „hiba”. Nem számítanak hibának az időjárás okozta elszíneződések, az olyan pigmentált anyaglerakódások, mint a fekete színű nyomokat létrehozó vulkáni hamu vagy a rozsdavörös részek formájában megjelenő vas.

Zárvány

A mészkövekben különösen sok megkövült zárvány található. Ezek általában sötét foltokként látszanak a máskülönben világos szövetben.

A laikusok gyakran a rossz minőség jeleként értékelik az ilyen rajzolatot. A mészkövek és márványok fontos tulajdonsága, hogy nagyon érzékenyek minden fajta savra A gyenge ellenálló képességet -hibásan – szintén a rossz minőséggel társítják.

A valódi hibák, lyukak

A matt felületrészek, a felületen megjelenő világos élek, és – kirívó esetekben – a lyukak. A mészköveket a gyengébb koncentrációjú sav is megrongálhatja. Ilyen a gyümölcslevek savtartalma vagy a limonádéban és sörben lévő szénsav is.

Ezekhez a kövekhez az ecettartalmú tisztítószerek helyett pH semlegeseket kell használni! Egyszerű agyagedények, mint a virágcserép is nyomot hagyhatnak a felületen, mivel öntözéskor kis mennyiségű salétromsav oldódhat ki belőlük. Az salétromkiválás biztos jelei az edények külsején megjelenő fehéres elszíneződések.

Színezőanyagok

Az élelmiszerek, fűszerek színezőanyagai, de még a kozmetikumok (színes szappanok, tusfürdők) színezékei is be tudnak hatolni a kőzetbe. Ha a színezett anyag hosszabb ideig áll rajta, biztosan nyomot hagy.

Kalcitér (vélt repedés)

Szakember által végzett vizsgálatkor sok vélt repedésről, hibáról kiderül, hogy csupán kalcitérről van szó. Az ilyen erek átlátszó, üveges kinézetük miatt tényleg úgy nézhetnek ki, mint egy ragasztás, de csupán teljesen kikristályosodott részekről van szó.

Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy néhány mészkőfajta az ilyen erek mentén valóban könnyebben reped.

Akik nem ismerik a köveket, azok szemében minden kemény kő gránit, a többi pedig márvány. Ez az egyszerű csoportosítás legkésőbb a megmunkálásnál csődöt mond. A kereskedelemben számtalan fantázianéven kapható kőfajta közül csak a fajták legismertebbjeivel foglalkozunk.

A kereskedelmi nevek sajnos gyakran félrevezetőek, mert nem felelnek meg a tudományos megnevezésnek, vagy kitalált szavakat tartalmaznak. A Rosso Santiago egyáltalán nem Chiléből származik, a tigris homokkő nem csíkos és Impala Astor vagy Noir Afrique megnevezéssel is forgalomba kerül. Fontos tehát megtudakolnunk, hogy mi is áll pontosan a megnevezés mögött.

Gránit

A gránit a mélységi magmás kőzetek (a magmás kőzetek alcsoportja) legismertebb képviselője. Jól felismerhető nagykristályos felépítéséről.

A kristályok szabad szemmel is jól láthatóak. A gránitban nincsenek üregek vagy kövületzárványok. A nagy kvarctartalom igen keménnyé teszi ezt a kőzetet. Megmunkálása nehéz, és a közben keletkező por az egészségre is veszélyes. Jól ellenáll az időjárásnak, de egyes környezeti tényezők ennek ellenére károsíthatják.

A gránit szinte minden esetben erősen szemcsés szerkezetű és van egy uralkodó alapszíne. Ez a szín legtöbbször világosszürke vagy kékes, de van sárgásbarna, vörös, rózsaszín, és ritkábban zöldes is. A fekete alapszín azonban soha nem fordul elő. Ismert fajták: a Portugalo (szürke), az Imperial Red (sötétvörös), a Baltik barna, Bethel White (fehér/krémszínű), Assuan Red (vöröses/barna), Verde Ubatuba (sötétzöld).

Szienit

A szienit hasonló tulajdonságokkal és gyakorlatilag ugyanolyan ismertetőjegyekkel rendelkezik, mint a gránit, de sokkal kevesebb benne a kvarc.

Ebből adódóan kisebbek a szemcséi és nem annyira kemény. A kínálat ebből a kőzetfajtából nem olyan széles, mint gránitból. A legismertebbek: az erősen csillogó részeket tartalmazó Labrador (amelyet gyakran Lavrikitnak is hívnak), a világos Labrador (világoskék), és a sötét Labrador (kékeszöld).

Diorit

A diorit ásványi összetétele miatt (szinte egyáltalán nincs benne kvarc) zöldesszürke és struktúrája finomabb, homogénebb, mint a gránitnak.

Rajzolatánál fogva ez a kő nyugodtabb hatást kelt. Minőségi ismertetőjegyei és megmunkálási tulajdonságai hasonlóak a gránitéhoz. Ismert fajta a spanyol Verde Santiago és az argentin San Nicola.

Gabbró

A gabbró a második leggyakrabban előforduló mélységi magmás kőzet, de gazdasági jelentősége jóval a gránité mögött marad.

Alapszínei a fekete, a fehér és a zöld különböző árnyalatai. Az alapszínek gyakran egészen homogénen jelentkeznek, de vad keverékek is előfordulnak. Utóbbi darabokat előszeretettel alkalmazzák a díszítőművészetben.

A gabbrónál, a lemezes csillámok miatt palaszerű szövet is előfordul, ami nagyon megnehezíti a megmunkálást. A m³-enkénti 3 tonnánál nagyobb tömegével a legnehezebb kőzetek egyike (a gránit sűrűsége 2750 kg/m³). A legismertebb gabbró a dél-afrikai Impala. A lávakövek megjelenése igen különböző lehet

Vulkáni tufák a vulkáni hamu

A vulkáni tufák a vulkáni hamu, kőzetdarabkák és por lerakódásából álltak össze és szilárdultak változó porozitású kőzetté. A struktúrák és színek igen sokfélék.

A bézstől a vörösesen át a sötétzöldig minden előfordul. Ismert fajta a weiberni tufa és az ettringi tufa. A vöröses láva is vulkáni eredetű kő. Többnyire kisméretű darabjait csak ritkán alkalmazzák kézművesek. A tömör kiömlési kőzeteket világos és sötét fajtákra oszthatjuk:

Riolit

Riolitnak, kvarcportírnak vagy röviden portírnak a világos, kvarctartalmú fajtákat nevezik. Nagy jelentőségű a vörösestől a szürkéig terjedő színű Porfido. Ezt a fajtát Észak-Olaszországban, Bozen környékén kockakőként, vagy lapok formájában termelik ki.

Bazalt

A sötét kiömlési kőzetekhez tartozik a bazalt, amelynek színe a sötétszürkétől a mélyfeketéig terjed. Gyakran tévedésből fekete gránitnak is nevezik.

Napjainkban egyre nagyobb a jelentősége a belsőépítészetben, ahol kontrasztszínként alkalmazzák. A bazalt azonban elég drága és megmunkálása is nehéz. Bazaltot nagy mennyiségben Greifenstein néven Hessen tartományban és fekete svéd jelzővel Svédországban bányásznak.

Ebbe a csoportba tartozik a diabáz is, amely tulajdonképpen megzöldült” bazaltkő. Ezek az érdekes színű kövek az időjárás és kémiai reakciók hatására keletkeznek. A tömör kiömlési kőzetek kemények, jól csiszolhatóak, polírozhatóak. Időjárásállók, de nem minden káros környezeti hatást viselnek el. Az üledékes kőzetek első csoportját a konglomerátok és breccsák alkotják. Ezen kőzetek megmunkálása nehézkes és csak bizonyos körülmények között fagyállóak.

Konglomerátok

A konglomerátok sokszínű, kerek törmelékei eleven rajzolatot kölcsönöznek a kőzetnek. Az ilyen köveket a délnémet vidékeken Nagelfluh-nak nevezik. Nagyobb lelőhelyei az osztrák Ramsauban és Gollingban találhatóak. Olaszországban az ilyen kőfajtákat ceppónak nevezik. A breccsák rajzolata legtöbbször nem ilyen izgalmas, mivel a törmelék ugyanolyan kőzetből származik.Francia-Alpokban a követ breche-nek, Észak-Olaszországban brecciának nevezik.

Homokkövek

A homokkövek képezik a rendelkezésre álló építőkövek negyedik legnagyobb csoportját, ennek megfelelően a választék is nagy belőlük.

A legtöbb fajta időjárásálló, de érzékeny a környezetszennyezésre. Kitűnően alkalmazhatóak falazó kőként, ajtó- vagy ablakkeretezésként, de néhány fajta alkalmas padlóburkolásra is. A homokkövek színvilága a fehértől a feketéig korlátlanul változatos. A pigmentek által színezett eres és ködös rajzolatú kövek nagyon keresettek. Homokszerű szövetük ellenére általában elegendő a nyomószilárdságuk és kopásállóságuk. Általában jól megmunkálhatóak, de nagy kvarctartalmuk miatt jelentősen igénybe veszik a szerszámokat. Németországban ismertebb a Mainsandstein (vörös), a Schön-brunn (fehér) és az Ihrlerstein (zöld) homokkő. (Az ismertebb hazai homokkövek: hárshegyi, sóskúti homokkő.)

A jól kitermelhető kövek legnagyobb csoportját a mészkövek alkotják. Mennyiségben messze meghaladják a gránitot, a márványt és a homokkövet. A fajták többsége fehér vagy legalábbis világos alapszínű, de minden színezet gyakorlatilag végtelenül változatosak. Könnyen megmunkálhatóak, nyomó- és húzószilárdságuk megfelelő, de nem fagyállóak és nagyon érzékenyek a környezet szennyezettségére, ezért elsősorban beltéri fal- és padlóburkolatként alkalmazzák őket.

A mészkövek színei és rajzolatai  előfordul a vöröstől, a zöldön át a feketéig. A kőfajta jellegzetessége a pigmentált felhők, ködök, csíkok és foltok teljesen rendezetlen eloszlása.

Fránkische Jura mészkő

A legismertebb német mészkő a Frankische Jura. Több variánsa létezik: sárga, szürke, sárgás- szürke, szalagos stb. (Hazai mészkövek: tardosi, süttői mészkő.)

Mint az összes polírozható mészkövet, a Jurát is gyakran tévesen márványnak nevezik.

Márvány

Az igazi márvány átalakult mészkő, amelyben részben már felismerhetővé válik a kristályképződés is.

A márványban nincsenek zárványok és üregek, ezért szövete nagyon homogén, és kitűnően megmunkálható. Kivételt csupán a nagyon kristályos kövek képeznek, mert ezek könnyen lehasadnak az élek mentén. A márvány hosszú távon nem fagyálló, és nagyon érzékeny a környezetszennyezésre.

A kő megmunkálása során különösen nagy figyelmet kell szentelnünk a baleset megelőzésnek. A laikusokban sok rejtett veszélyforrás nem is tudatosul. A kő már eleve a tömege miatt is veszélyt jelenthet.

Ruha és cipő viselete

Válasszunk acélbetétes orrú cipőt. A tapasztalatok szerint a lábsérülések többsége a nem megfelelő védőcipő használata miatt következik be, és ilyenkor elsősorban a lábujjak sérülnek.

Kerüljük a bő, lógó ruhadarabokat: sálat, bő ruhaujjakat, nadrágszárakat. A nehéz darabok rakodása közben könnyen eleshetünk, ha ruhánk megakad egy szabálytalan kőlap durva törésfelületén, vagy beszorul valahova. A durva felületek megfogásánál használjunk olyan védőkesztyűt, amely megfelelő védelmet nyújt a kés élességű kőszilánkok ellen. A legmegfelelőbbek a vastag, bőr fogófelületű kesztyűk. Ezeknek megfelelő méretűeknek kell lenniük és nem zavarhatják kezünket a mozgásban.

Kövek mozgatása, emelése

Nagyon vigyáznunk kell a nedves kesztyűvel és a vizes kővel. Nedves állapotban elsősorban a polírozott felületű kövek csúsznak. Biztonságosabb, ha kesztyűt cserélünk, a követ pedig száradni hagyjuk.

A kövek emelésekor könnyen komoly „nehézségekbe” ütközhetünk. A munkánál sokan alábecsülik a munkadarab tömegét és ezzel a sérülés lehetőségét is. A kereskedelemben kapható, átlagos 38 x 25 x 24 cm méretű égetett agyag falazóblokkal szemben a hasonló méretű építőkövek tömege 50-60 kg!

A megfelelő technikájú emeléssel megelőzhetjük a deréktáji csigolyák sérülését!

A nagyobb kődarabokkal csak egy-két segítővel birkózhatunk meg, ha nem áll rendelkezésünkre valamilyen megfelelő emelőeszköz. Fontos, hogy a munka lépéseit egymás között előre egyeztessük. Állapodjunk meg egyértelmű jelekben és utasításokban. A legtöbb kézsérülés akkor következik be, amikor nagyobb munkadarabokat egymással szemben állva, ketten emelnek meg. Ilyenkor ugyanis, ha valamelyikük túl gyorsan emeli fel a munkadarab egyik oldalát, akkor a másik oldala a társa kezére billen, mint egy libikóka. Az ilyen baleseteket megelőzhetjük, ha vezényszóra, egyszerre emelünk.

A kőlap élét mindig a stafni után (a lap közepe felé) fogjuk meg, így biztosan elkerülhetjük kezünk becsípődését.

A nagyon nehéz köveket egészen jól lehet mozgatni az alattuk átbújtatott hevederekkel (gurtnik). A hevederek szabad végeit a vállunkon átvetve könnyen tudunk emelni. A korszerű hevederek nagyon erősek, de az éles széleken könnyen megsérülhetnek és elszakadhatnak. A hevedereket ilyen helyeken mindig védjük, legalább egy kartondarabbal. A kő megmunkálásánál a legfontosabb, hogy szemünket megfelelő, oldaltakarásos szemüveggel védjük.

Képződő por elleni védelem

Veszélyforrást jelent a kvarctartalmú anyagból képződő por is. Ilyen a legtöbb kemény kőzet: a gránit, a szienit, a kvarcporfír, de a homokkő is. A kvarcpor a legkisebb hörgőkig is eljut, és ott lerakódva a tüdő gyógyíthatatlan megbetegedését okozza (szilikózis), amely súlyos esetben halálhoz vezet!

A megelőzés tekintetében a laikusoknak is be kellene tartaniuk néhány óvintézkedést:

• kerüljük a porképződést pl. vizes vágó alkalmazásával;
• soha ne dolgozzunk zárt helyiségben;
• viseljünk pormaszkot vagy benedvesített kendőt légutaink védelmére;
• szükség esetén cseréljük le a porossá vált ruhát.

Sok építőkövet könnyebb vizes eljárással megmunkálni. A víz megköti a port, tisztítja a vágásfelületet, és hűti a szerszámokat, amivel csökkenti a kopásukat is. Vizes eljáráshoz csak kifejezetten ilyen célra gyártott elektromos berendezést szabad használnunk!

A sarokcsiszolókkal komoly sérüléseket okozhatunk, amelyek ellen feltétlenül védekezzünk! A témához fontos tudnivalók találhatók.