Belsőépítészet - 59. oldal

Mit jelent az a kifejezés, hogy valami „a jövőnek is megfelel”? A házak esetében ez a tökéletes szigetelést, az energiatakarékos berendezéseket, az átgondolt belsőépítészeti kialakítást, valamint a maradandóságot, a korszerűt jelenti. De nézzük a részleteket!

Ha házunkat úgy szeretnénk felépí­teni, hogy az a jö­vőben is megfelelő legyen, akkor a munkálatok szaksze­rű megtervezésekor durva szabályként elfogadhatjuk, hogy a házat annak hőház-tartása szempontjából, a fű­tést és a hőszigetelést egyet­len egységnek kell tekinteni.

Ha ezt a szabályt és az épí­tészeti összefüggéseket betart­juk, akkor egyrészt megkímél­hetjük magunkat a rossz dön­tésektől, másrészt a problé­mákat kellő időben észlelhet­jük, és megbeszélhetjük az il­letékes szakemberrel.

A ház korszerűsítése előtt célszerű teljes körű tervet készíteni, még akkor is ha bizonyos munkálatokra csak később kerül sor. Ugyanez a szabály érvényes a ház energiaellátására is.

A jó hőszigetelés a belsőépítészeti munkák alapja

Mi történik, ha a főfalakat kí­vülről szigeteljük? A levegő sajátossága, hogy a nálánál alacsonyabb hőmérsékletű légtömeg felé áramlik. A hi­deg évszakokban tehát a fű­tött házból a falakon keresz­tül kifelé. A légáramlással el­vesző hőnél is több hő vész el a falak hővezetése által.

Itt jelentkezik a hőszigete­lés előnye: a szigetelőanyag hővezető képessége kicsi, így megakadályozza a hőveszteséget. Ezt a hatást külső vagy belső szigeteléssel is elérhet­jük. A kétféle szigetelésről a későbbiekben még lesz szó.

Egy adott ház hőveszteségét úgy is meghatározhatjuk, hogy mennyi az a hőszükséglet, amely ahhoz szükséges, hogy az elveszett hőt pótol­juk; ennek mértékegysége a kWh/m²/év. Egy régi, hőszi­getelés nélküli épület hő-szükséglete 220-270 közötti. Ez óriási energiapocsékolás. Az újonnan épült épületek hőszükséglete 54-100 kWh/ m²/év.

Az ún. energiatakarékos házak, azaz a jövő házai 30-70 kWh/m²/év hőszükség-lettel is „megelégszenek”. Ha a hőszükségletet az elhasz­nált energiahordozó mennyi­ségével szeretnénk jellemez­ni, akkor a következőképpen számíthatjuk át: 10 kWh kb. 1 köbméter földgáz vagy 1 li­ter fűtőolaj fűtőértékének fe­lel meg. (Az átszámítás a fű­tési rendszer hatékonyságától függően durva közelítés. -A szerkesztő) A régebbi épí­tésű házak esetében tehát óri­ási lehetőségek rejlenek az energiatakarékosság terén.

Az alábbiakban tekintsük át a szigetelendő felületeket:

• külső fal szigetelése,
• talajjal érintkező felüle­tek szigetelése,
• tetőszigetelés,
• hőhidak megszüntetése,
• pince szigetelése,
• hőszigetelt ablakok be­építése,
• korszerű kazán beépítése,
• fűtéscsövek hőszigetelé­se,
• melegvíz-ellátó csövek szigetelése.

Egy épület hővesztő helyeit könnyedén megállapíthatjuk, ha készítünk róla hőfotót, így a hőszigetelést célirányosan végezhetjük el.

Külső szigetelés

További fontos szem­pont, hogy a hőszigete­lés teljes egészében bevonja házat, azaz nem maradhatnak rések, lyukak sem. Ez azért fontos, mert minden egyes ponton, ahol a hőszigetelés megszakad, fennáll annak a veszélye, hogy a nem vagy rosszul szigetelt terület – ala­csonyabb hőmérsékleténél fogva – a belső levegő ned­vességtartalmának lecsapó­dása miatt átnedvesedik, és ezáltal megrongálódik. Ilyen­kor szakszóval hőhíd alakul ki. Azzal a fizikai törvény­szerűséggel, amely hőhíd esetén fellép, már mindannyian találkozhattunk: ami­kor a hidegből beléptünk egy melegebb helyiségbe, szem­üveglencsénken a pára lecsa­pódott.

Értelmezzük ezt a tör­vényszerűséget a házunk ese­tében! A levegőnek mindig van egy bizonyos hőmérsék­lete és páratartalma. A pára­tartalom a levegő hőmérsék­letétől is függ: minél maga­sabb a levegő hőmérséklete, annál nagyobb mennyiségű vizet képes felvenni. Ha a levegő egy alacsonyabb hő­mérsékletű felülettel érintke­zik vagy közegbe jut, akkor lehűl és a felesleges páratar­talom kicsapódik belőle (har­matpont).

A hőszigetelési munkála­tokat tehát úgy kell elvégezni, hogy ne maradjanak olyan felületek, ahol a pára le tud csapódni. Ez egyébként a belsőépítészet egyik alapkö­vetelménye is.

Hőszigetelés nélküli fal hőmérsékleti viszonyai. Felül a nyári, alul a téli viszonyokat láthatjuk. Lényeges a hőszigetelés a fal belső oldalának hőmérséklete szempontjából is.

Páralecsapódás kialakulhat a lakóhelyiségekben is, bejáratnál vagy a többitől hidegebb helyiség­ben. Egy m³ 20 °C-os levegő 17,5 g vizet képes felvenni míg a 0 °C-os csak 5 g-ot. Ha ez a 20 °C-os levegő (pl. falazat belső, hideg felületnél) 0 °C-ra lehűl, a felvehető vízmennyiségek különbsége -12,5 g – pára­ként a hideg felületen kicsapódik.

Mielőtt részletesebben fog­lalkoznánk a belső terek hőszigetelésével, nézzük meg, hogy milyen lehetőségeink vannak a külső falak szigete­lésére. A meghatározott sor­rendben felrakott, többrétegű hőszigetelés már mintegy 40 éve jól bevált. Ezek a hőszi­getelő rétegek lehetetlenné teszik a hőhidak kialakulását, hiszen lefedik a repedéseket, megakadályozzák a káros kö­vetkezmények kialakulását és javítják a külső falak hőtá­roló képességét. Ezáltal sta­bilizálják a légtér hőmérsékletét is, ami a lakóhelyiségek kellemes klímájához nélkü­lözhetetlen.

Az utólagos, külön hőszi­getelés időpontjának körül­tekintő megválasztásával a költségeket csökkenthetjük. Ezt a műveletet a legkisebb ráfordítással a szükséges karbantartási-felújítási munkákkal egy időben végezhet­jük el.

A hőszigetelés elhelyezése arra is lehetőséget kínál, hogy a homlokzatot átalakítsuk, vagy – ha állagát már nem tartjuk megfelelőnek – felújít­suk, esetleg szakember segít­ségét igénybe véve visszaál­lítsuk az épület eredeti stílus­jegyeit.

Széles körben elterjedt és technikailag is előnyös az a megoldás, ha a homlokzatok­nál a hőszigetelést egy hor­dozó vázra erősítik, amely a külső burkolatot (pala, ce­ment, fa, zsindely) hordozza. A külső burkolat és a hő­szigetelés közé szellőzőréte­get építenek be, mely meleg időben a légcserélő mozgása miatt a falra alacsonyabb hőterhelést juttat, mint a kül­ső levegő hőmérséklete.

A kétrétegű falak utólagos hőszigetelését a falak közti rés teljes kitöltésével végez­hetjük el. Ehhez a munkához természetesen szakemberre van szükség. Az utólagos hőszigetelést elvégezhetjük természetesen úgy is, hogy egy pótlólagos külső hőszigetelő réteget (például porózus betonréte­get) húzunk a fal elé.

Az említett hőszigetelési eljárásoknak főleg az a célja, hogy a hideg évszakokban megakadályozzák a helyisé­gek belső levegőjének lehű­lését. A legkorszerűbbek a közelmúltban kifejlesztett, ún. transzparens szigetelő­anyagok. Ha ezeket – többré­tegű hőszigeteléssel kombi­náljuk, tovább csökkenthet­jük a ház hőveszteségét. így télen és a hűvösebb idősza­kokban is energiát takarítha­tunk meg. Ebben az esetben tulajdonképpen a napenergia passzív hasznosításáról van szó. Ezt a módszert csak azo­kon a falakon érdemes alkal­mazni, melyek a melegíten­dő helyiséggel, például a nappalival közvetlenül hatá­rosak.

A páralecsapódás veszélye ott is fennáll, ahol a vasbeton födém vagy koszorú egészen a homlokzat síkjáig ér. 1 külső fal, 2 padló szerkezet, 3 födém, 4 hőhíd és lecsapódott pára.

Meglévő hőhíd mentén a nedvesség azonnal lecsapódik. Például, belső tér felőli szigetelésnél ahol egy merőleges falszakasz megszakítja a szigetelést. 1 külső fal, 2 belső tér felőli szigetelés, 3 lecsökkent hőmérsékletű levegő a sarkokban, 4 merőleges fal, 5 lecsapódott pára. 6 nedves vakolat.

A külső fal utólagos hőszigetelése lehet cementlap, zsindely, fa, vagy műanyag. Nyáron jó megoldás, ha a burkolat és a szigetelés közé egy szellőztető légrést építünk be.

Kétrétegű falak utólagos szigetelése. A külső fal és a homlokzati előfal közötti résbe táguló expandált vulkánikus perlitet juttatnak.

Külső falak utólagos hőszigeteléseként jól beváltak a közvetlen szigetelések és felületképzések: főfal, régi vakolat és festés, felületjavítás és kiegyen­lítés (ha kell), tisztítás, ragasztóanyag, hőszigetelés, alapozás, simító glettelés és benne üvegszálas háló erősítés, felületképzés színezéssel.

A talajjal érintkező külső falak hőszigetelését az alapozás szintjétől elhelyezett szigetelőlapokkal végzik. 1 pincefal, 2 vízszintes ned­vesség elleni szigetelés, 3 utólagos függőleges nedvesség elleni szigetelés, 4 szigetelést védő réteg, 5 vizet taszító hőszigetelés, 6 a hőszigetelés védőrétege.

Belső tér felőli szigetelés

A belső tér felőli szi­getelés lehető­sége elsősor­ban a műemlékvédelem alatt álló házak, a megőrzésre ér­demes homlokzatok, vala­mint a jellegzetes stílusú épü­letek esetében merül fel, mi­vel a külső homlokzat megváltoztatása módosítaná a ház összképét.

A belső tér felőli hőszige­telés további előnye, hogy egyrészt a munkát apránként, helyiségről helyiségre halad­va végezhetjük el, másrészt akkor is megoldható, ha tár­sasházban lakunk, és a ház többi lakója nem akar szige­telni.

A belső tér felőli szigetelés olcsóbb, mint más szige­telési eljárás. De nem árt, ha döntésünk előtt tájékozó­dunk, mert gondolnunk kell arra is, hogy az eljárás az egyéb hiányosságai mellett belső téri munkálatokat je­lent, tehát a közvetlen élette­rünkben folyik. A szigetelés elhelyezését követően a helyiségek gyorsabban meleg­szenek fel, klímájuk kelleme­sebb lesz.

Párazáró réteg nélkül megépített belső tér felőli hőszigetelés esetében a pára kicsapódik.

Belső tér felőli szigetelés polisztirolhabbal, közismertebb nevén purhab. 1 gipszkarton-lap, 2 ragasztó, 3 gipszkarton-lap, 4 polisztirol szigetelés, 5 meglévő fal, 6 vakolat. Ezt a megoldást laikusok is alkalmazhatják.

A belső tér felőli szigete­lésnek sajnos hátrányai is vannak, mivel a külső falak fizikai tulajdonságait teljesen átalakítja. A falban a hőmér­séklet akár 0 °C alá is csök­kenthet, s a vezetékek elfagy­hatnak.

Ezen túl a leszigetelt falak hőtárolását elveszítjük, és en­nek jótékony hatását nem él­vezzük többé. Párazáró réteg nélkül beépített hőszigetelés esetén a külső falak átnedve­sednek és amellett, hogy hő­szigetelő képességük emiatt csökken, további problémák is jelentkeznek.

Hőszigetelés a fal elé szerelt fém tartóváz segítségével. A fal és a fémváz közét hangszigetelő anyaggal töltik ki, az állványba pedig minimum 50 mm vastag ásványgyapot lapokat illesztenek.

Gondot okoz az is, hogy a belső tér felőli hőszigetelésnél hőhidak alakulnak ki. Hőhíd azokon a helyeken van, ahol a főfalak és a válaszfalak csatlakoznak. A hangszigete­léssel szintén lehetnek problémák, mivel a hőszigetelé­sen áthatoló hanghullámok a falban okozhatnak rezonanci­át, melyek jól terjednek. Ezért a munkálatokba taná­csos akusztikust is bevonni.

Kedvező megoldást kínál a vázra szerelt szigetelés. A vázat közvetlenül a fal elé erősítik, a csatlakozási ponto­kat és éleket szigetelőszalag­gal választják el, hogy a hang terjedését minimalizálják. A vázat rögzíthetik csak a pad­lón és a födémen is. A vázba ásványgyapot lapokat he­lyeznek. Ha a kivitelezést szakem­berre bízzuk, a belső tér felőli szigetelés által okozott prob­lémákat minimalizálhatjuk.

Hőszigetelés ásvány- vagy üveggyapottal. 1 gipszkarton, 2 80 mm-es ásványgyapot, 3 párazáró réteg, 4 meglévő fal. A polisztirol önmagában párazáró réteget képez – az ásványgyapot-szigetelés esetén viszont külön párazáró réteg beépítésére is szükség van, mert a páralecsapódás csak így kerülhető el.

Tetőszigetelés

Ahogy már említettük, fontos, hogy a hőszige­telő réteg a házat körbebur­kolja. Ez igaz a ház legfelsőbb szintjére is, melynek szigetelését kétféleképpen végezhetjük el: vagy magát a tetőt, vagy a padlás födémét szigeteljük. Mindenképpen célszerű végiggondolni, hogy nem kedvezőbb-e, ha közvet­lenül a tetőt szigeteljük, még akkor is, ha jelenleg a padlás­teret nem használjuk lakás­célra.

A szarufák alá elhelyezett tetőszigetelésnek köszönhe­tően a hőmérséklet ingadozá­sától magát a tetőszerkezetet is meg tudjuk védeni.

A szarufák közé elhelye­zett szigetelés költségtakaré­kos megoldás, ám gyakran előfordul, hogy a szarufák mérete nem teszi lehetővé a szükséges hőszigetelő réteg beépítését. Ebben az esetben a hőszigetelés szükséges vas­tagságából levonják a szaru­fáknál rendelkezésre álló vastagságot és a hiányzó vas­tagságot a szarufák alatt pó­tolják. Ennek az is előnye, hogy a szarufáknál nem ala­kulhat ki hőhíd. Ennél a meg­oldásnál döntő a hőszigetelő anyag kiválasztása. A szige­telés elé párazáró anyagot helyeznek. Meleg helyiségek ese­tén erre külön figyel­met kell fordítani.

A mellékelt ábrán egy tetőtér szarufák alatti szigetelését mutatjuk be. 1 lég- és párazáró réteg, amit hézagmentesen kell felragasztani, illetve rögzíteni, hogy a helyiség meleg levegője ne juthasson át rajta. 2 a hőszigetelés külső oldalát hővisszaverő anyaggal, a belsőt párazáró anyaggal vonták be.

Ablakok

A korszerű, fából, mű­anyagból, alumínium­ból vagy ezen anyagok kom­binációjából készített abla­kok beépítésével energiát ta­karíthatunk meg. Az energia­takarékosság a hőszigetelt profiloknak, a speciális, gáz­zal feltöltött hőszigetelő üvegnek, valamint a záródó felületek hatékonyabb szigetelésének köszönhető. Ezen jól tömített ablakoknál külön oda kell figyelnünk a megfe­lelő szellőztetésre.

A levegő magas páratartal­ma károsítja az épületeleme­ket, s fennáll a penészképző­dés veszélye is. Napjainkban már kaphatók olyan ablakok is, ame­lyek a folyamatos légcseréről gondoskodnak anélkül, hogy huzat lenne a lakásban. Számos szellőző berende­zés kapható, ezek a szüksé­ges szellőztetés közben kiala­kuló energiaveszteséget mi­nimalizálják.

A speciális hővisszaverő réteggel (piros) bevont ablak felületi hőmérséklete 17 °C, ez is garantálja a kellemes lakókörnye­zetet. A jó hőszigetelő képességű ablakok felületi hőmérséklete kb.9°C

Az energiatakarékos há­zakban azonban az ablakok­nak további funkciójuk is van, mégpedig az, hogy a napenergia egy részét hasz­nosítsák. A napenergia passzív felhasználása, továbbá a belső „hőforrások” – például a tűzhely, a villanykörte, a hűtőszekrény motorja, vagy akár az emberi szervezet – is javítják az energiatakarékos­ság hatékonyságát.

Az energiatakarékosság azonban csak akkor lehet ha­tékony, ha a pótlólagosan nyert energiára, hőre a fűtő­berendezés elég érzékenyen reagál.

A korszerű, ablakok mellett a szellőző beren­dezés hőcserélővel és hőpumpával felszerelve működik energiatakarékosán. A külső levegő, B kiáramló levegő, C távozó levegő, D helyiségbe áramló levegő. 1 hőcserélő, 2 ventillátor, 3 hőpumpa.

A korszerű ablak a több rétegű üvegnek (1) és a xenon-gáznak (2) köszönhetően jó hőszigetelő képességű. További elemek: 3 profilléc, 4 butil-tömítés, 5 poliszulfid-tömítés, 6 profilléc.

Az ablakoknak lehetővé kell tenniük, hogy a helyiség légcseréje zárt ablakok mellett is megvaló­suljon. A friss levegő az ablakok beépített, szabályozó nyílásain keresztül áramlik a belső térbe.

Fűtés

Milyen részegységekre kell gondolnunk, ami­kor a fűtés korszerűsítéséről beszélünk? Könnyebben áttekinthető a kérdés, ha a fűtésrendszert öt csoportba soroljuk. Hőtermelőkre, melybe a kazánok is tartoznak, a hő elosztását végző egységekre (csövek, keringető szivattyú), azon egységekre, melyek feladata, hogy a hőt az egyes lakóhe­lyiségekben leadják (például a radiátorok, vagy a padlófű­tés), a szabályozó egységekre, a szellőzőkre, kéményekre.

A kazánok piacán szinte áttekinthetetlenül bőséges a kínálat. Ajánlatos a beveze­tett, ismert márkák közül választani, melyek műszaki pa­raméterei megfelelnek az igényeknek, s „tudásszintjük” egymástól alig különbö­zik. Napjainkban azokat az alacsony hőfokon üzemelő kazánokat tekinthetjük ener­giatakarékosnak, melyek a hagyományos, 70-90 °C-kal ellentétben a vizet csak kb. 40-75 °C-ra melegítik fel.

Alacsony hőfokon üzemelő kazánok: Az ún. alacsony hőfokon üzemelő kazán felépítésének vázlatos ábrája. 1 energiatakarékos fűtőtest, 2 kondenzvíz elvezetése, 3 égéstermék. Az égéstermék hőjével a kondenzvíz gyűjtő csővezetéket előmelegítik.

Az alacsony hőfokon üzemelő kazán a háztartás melegvíz-ellátásáról is gondoskodik. A kombinált fűtés­-melegvíz-ellátás egyik lehetséges megoldására mutat példát a mel­lékelt ábra.

A kazán hőmérséklete a pillanatnyi időjáráshoz iga­zodik melyet az érzékelő egység a szabályozó rendszernek folyamatosan továb­bít. Az alacsonyabb hőmér­sékletnek köszönhetően csök­ken az égéstermék hőmérsék­lete, s ennek következtében a hőveszteség is. Ezért a hőelosztó rendszer hővesztesége is kisebb lesz, továbbá az alacsony hőmérséklet miatt meghosszabbodik az egyes egységek élettartama.

Még az alacsony hőfokon üzemelő kazánoknál is haté­konyabban működnek az ún. kondenzációs kazánok, me­lyek károsanyag-kibocsátása még kisebb. A kondenzációs kazán elő­nye az, hogy az égés során keletkező vízpárát is haszno­sítja, amely a hagyományos kazán esetében a gázokkal együtt távozik. Hőcserélője a vízpárából a hőt kivonja és a fűtőberendezéshez vezeti.

Korszerű fűtőberendezés vázlatos rajza: 1 külső hőérzékélő, 2 időkapcsoló, 3 központi egység, 4 termosztát, 5 ventillátor, 6 elektromos meghajtású keverő, 7 pumpa.

Az alacsony hőfokon üze­melő kazán gondoskodhat a ház melegvíz-ellátásáról is. A korszerű kazánok külső hő­szigetelése hatékony, sugárzó hőveszteségük csekély. A hőveszteséget a fűtés­csövekben is el kell kerülni: a hőszigetelés akkor hatékony, ha a szigetelőréteg vastagsá­ga a csövek átmérőjével megegyezik.

Az alacsony hőfokon üze­melő kazánokhoz a hagyo­mányosnál nagyobb felületű fűtőtestekre van szükség, hi­szen a kívánt hőmérséklet el­érése az alacsonyabb vízhő­mérséklet mellett csak így garantált. A padlófűtés – nagy fűtőfelületének köszönhető­en – ideális az alacsony hőfo­kon üzemelő kazánokhoz.

Szabályozás

A cél, hogy minél több ener­giát takarítsunk meg, egyre több mechanikus és elektro­mos szabályozókészülék ki­fejlesztését hozta magával. A külső hőérzékelőt általá­ban a ház észak-nyugati falá­ra szerelik fel, ez továbbítja az információt a kazánnak, amely szükség esetén bekap­csol, s a kazán- és a fűtőbe­rendezések hőmérséklete emelkedni kezd.

A termosztát a beltéri sza­bályozók és a központi egy­ség segítségével állandó érté­ken tartja a hőmérsékletet. Az időkapcsoló csökkenti az éjszakai hőmérsékletet és energiafogyasztást. Ez akkor is jó szolgálatot tesz, amikor a háziak – például hétvégén vagy szabadság alatt – hosszabb ideig távol vannak. A készülék megakadályozza a csövek elfagyását is. Össze­foglalva célszerű elkerülni a túlságosan nagy hőingadozást, a kondenzvíz lecsapódá­sát a hideg falfelületeken, s azt, hogy a helyiséget az ere­deti hőmérsékletre nagy energiaráfordítással kelljen újra felmelegíteni.

Fűtőtest-szabályozók kaphatók egészen egyszerű, és elektromos vezérlésű változatban is.

A szabályozóegységeknek sokféle funkciójuk van, ám fontos, hogy ennek ellenére könnyen kezelhetők legyenek. A diagnosztika megkönnyíti a készülék üzemben tartását, és javítását, valamint jelzi a hibákat is.

A szabályozó berendezé­sek a fűtési rendszer főbb funkcióját és elemét is „szemmel tartják”, és jelzik az esetleges hibákat. Az előbbiekben röviden bemutatott korszerű megol­dásoknak köszönhetően az energiahordozók áringadozásának nem leszünk túlságosan kiszolgáltatva. Egészséges lakóklímát biz­tosítanak, környezetbarátok, továbbá könnyen, kényelme­sen kezelhetők.

Sokan nem tekintik a színeket a lakberendezés teljes értékű részének. Félnek a dominánsabb tónusoktól, a szokatlan kombinációktól, és gyakran még attól is, hogy igent mondjanak saját kívánságaikra vagy szükségleteikre. Ez gyakran a kellemes lakókörnyezet rovására megy, pedig annak megteremtése a belsőépítészet egyik legfontosabb célja.

A gyerekek gyakran vonzódnak a vörös vagy a bíborvörös színhez. Ezek a színek felel­nek meg aktivitásuknak, vita­litásuknak, s egyben jelzik azt is, hogy a gyerekek általá­ban erőteljesen kifelé fordu­lók. Az idősebbek kerülik a túlságosan feltűnő színeket, ellenben előnyben részesítik a pasztell árnyalatokat, a halványsárgát, a halványké­ket, a rózsaszínt, a lilát, az őszibarackszínt, a halvány­zöldet, a világosbarnát és a szürkét. Ezek a színek a leg­több idős emberre jellemző befelé fordulást, belső nyu­galmat jelképezik.

A harmonikus hangulat a gondosan kiválogatott, visszafogott színeknek köszönhető

A helyiség hangulata

A legtöbb ember minden bi­zonnyal meg tudja határozni, hogy melyik a kedvenc színe, s azt is meg tudja mondani, hogy milyen hangulatú helyi­séget szeretne a belsőépíté­szeti megoldások segítségé­vel teremteni. Abban azonban már kevésbé biztosak, hogy milyen színek milyen hangulatúvá varázsolhatják a lakóhelyiségeket.

A szakemberek tapasztala­taik alapján osztályozták a színeket; e kategóriákat rövi­den ismertetjük. Ez a csopor­tosítás természetesen csak iránymutatóul szolgálhat, hi­szen minden színnek szinte végtelen számú árnyalata van. Minden színárnyalat ha­tása más és más, s ezt a hatást még a megvilágítás is befo­lyásolja. A természetes és a mesterséges fény különböző karaktert ad a színeknek. A színek társítása szintén nagyon fontos. A fehér mellett a színek minden esetben erőtel­jesebben jutnak érvényre.

Fontos, hogy a szín meny­nyire tiszta, keverték-e más színnel világos vagy sötét. Emellett nem elhanyagolható szempont a színes felület nagysága sem.

Figyeljünk a színes felületek méretére is!

Gyakorlati tapasztalat, hogy ha azt szeretnénk, hogy az élénk sárga és komplementer színe, a kékeslila egyformán érvényesüljön, akkor a há­romszor élénkebb sárgát har­mad akkora felületen kell el­helyeznünk, mint kiegészítő színét.

Egy helyiség hangulatát nem csak a kiválasztott szín­árnyalat és annak pszichi­kai hatásai határozzák meg. Az erőteljes színek és a nagy felületű minták hatására a na­gyobb helyiséget is kisebbnek érzékeljük, míg a világosabb árnyalatok, és az apró minták optikailag tágítják a teret. A sötét színű mennyezet optika­ilag csökkenti a helyiség bel­magasságát. A néhány kiraga­dott példa is mutatja, hogy a színek kombinációjára célsze­rű odafigyelni.

Fontos a színek kiválasztá­sán túl az is, hogy hasonló ár­nyalatokat vagy kontrasztszí­neket alkalmazzunk. A legkel­lemesebb hatást akkor tudjuk elérni, ha egy uralkodó színt, és ennek árnyalatait használ­juk és a kontraszt színek csak kis felületeken jelennek meg. A túlságosan élénk színek át­alakíthatják a helyiséget, és feszültséget okozhatnak.

Ha segítségre van szüksé­günk, vegyünk elő egy szín­skálát. A legfontosabb szem­pontokat a jobb oldali keretes írásban ismertetjük.

A színkör kevert színei a három alapszín különböző arányú összekeveréséből áll­nak. A színkör színeiből elké­szíthetjük azok kívánt árnya­latait. Fehér hozzáadásával világosítjuk, feketével sötétít­jük a színt. A kevert színek közé tartozik például a barna, amit a sárgától a vörösig ter­jedő színekből sötétítéssel ke­vernek. Egy választott szín­hez a kontrasztot annak komp­lementerével teremthetjük meg. Egyvalamit mindenkép­pen célszerű elkerülni: a ke­vert színek további keverését.

A képen a fiatalok fürdő­szobája, melynek hangulatát a három alapszín, a sárga, a kék és a vörös határozza meg.

A helyiségben a vörös fotelt és a képet hang­súlyozták.

A színválasztásban nagy segítséget nyújthat a képen is bemutatott három színskála. Az 1. színskálába rajzolt háromszög csúcsai a három alapszínre, a sárgára, a kékre és a vörösre mutatnak. Ezeket a színeket más színekből nem lehet kikeverni. A 2. színskála azt mutatja, hogy az alapszínek keverésével milyen színeket állíthatunk elő: a zöldet kékből és sárgából, a narancsot sárgából és vörösből, a lilát pedig a vörös­ből és kékből. A színkörben egymással szemben található színeket komplementer, azaz kiegészítő színeknek nevezzük.



Ha a helyiségben egymás mellé helyezzük őket, erős kontrasztot alkotnak, s kölcsönösen kiemelik egymást. A 2. ábrán jól látható például az is, hogy a kék és a sárga keveréséből előál­lítható zöld tökéletes kontrasztot alkot a vörössel. A 3. ábra azt mutatja, hogy az előbbiekben bemutatott hat szín, azaz a három alap- és a három kevert szín hogyan keverhető tovább. A szomszédos színek keverésével egyre finomabb és bővebb színkörhöz jutunk. Minden világosítás vagy sötétítés egyúttal tompítja az eredeti színt.

A régi házak alaprajzai legtöbbször nem megfelelők, és a korszerűsítést is gyakran akadályozzák. Éppen ezért nagyon alaposan meg kell vizsgálnunk, hogy régi házunk alaprajza megfelel-e igényeinknek. Amennyiben nem, új válaszfalakkal könnyedén orvosolhatjuk a problémát. A felépített új falakkal és parapet falakkal, valamint a közfalak áthelyezésével valóban látvá­nyos hatást értünk el: egé­szen más térélmény alakult ki, mint amilyen az átalakítás előtt volt.

A régi alaprajz átalakításá­nál nem szabad figyelmen kí­vül hagynunk azt a közel­múltban előtérbe került építé­si elvet, mely szerint az alap­rajz legyen könnyen módo­sítható, hogy a család későb­bi, változó igényeihez vi­szonylag problémamentesen lehessen igazítani. Napjaink­ban az átalakítás igényének leggyakoribb kiváltó oka a gyerekek elköltö­zése, önállóvá vá­lása. A kiürült gye­rekszoba, amely legtöbbször vi­szonylag kis mé­retű, általában ne­hezen hasznosít­ható.

A két gyerek­szoba közti válasz­fal elbontásával ugyanakkor értel­mesen hasznosít­ható teret hozha­tunk létre. A szárazépítészet segítsé­gével az átalakításokat könnyen elvégezhetjük, és válto­zatos megoldásokat alakítha­tunk ki. A konyhában és a fürdőszobában lehetőség van arra is, hogy a szerelvényeket a falban vezessük. Akkor is javasolt külön szerelvényfai építése a falazat elé, ha nem a szárazépítészetet választjuk, hanem téglából építkezünk.

A könnyűszerkezetes falak építési elve a következő: a kívánt falvastagságnak megfelelő méretben felépítenek egy fémvázat, melynek mindkét oldalára gipszkarton-lapokat rögzítenek, és a vázat hangszigetelő anyaggal töltik ki. Szintén könnyű és gyorsan építhető falat ad, ha gázbetonból építkezünk, amely jól formálható építőanyag.

A közkedvelt szárazépítészet

A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a szárazépíté­szeti megoldások előnyei fel­újításkor különösen jól hasznosíthatók. A közfalak sokkal könnyebbek, mint a régi, ha­gyományos válaszfalak, így a régi házaknál gyakran hasz­nált fagerendás födém terhe­lése csökken. Ha mégis szükség van megerősítésre, a pótlólagos gerendák beépíté­se kisebb ráfordítással meg­oldható.

A szárazépítészet további előnye, hogy nem kerül víz a házba, így száradási időre sincs szükség. Az építési munkák gyorsabban, keve­sebb zajjal és piszokkal elvé­gezhetők, a lakók pedig – ál­talában – a felújítás alatt is az épületben maradhatnak. Amellett, hogy a vezetékek és szerelvények is kisebb költséggel építhetők be a fa­lakba, arról se feledkezünk meg, hogy a könnyűszerke­zetes falak általában keske­nyebbek, mint a hagyományos válaszfalak, így a hasz­nos alapterület is nő.

A könnyűszerkezetes vá­laszfalak építésekor leggyak­rabban úgy járnak el, hogy gipszkarton-lapokat fém váz­ra két oldalról felcsavaroz­nak. A lapok közé a hangszi­getelés érdekében ásvány­gyapot szigetelést helyeznek el. Ennek a módszernek kö­szönhetően a falakra vonat­kozó elképzeléseink ideáli­san megvalósíthatók, ezek a zajt nagy hatásfokkal meg­szűrik, és a tűzvédelmi elő­írásoknak megfelelnek.

Miután a gipszkartont a kívánt formára igazítottuk, felcsavarozhatjuk a hajlított ívű vázra. Boltíveket is készíthetünk.

A képen jól látható, hogy hogyan helyezhetők el a szerelvényfalban a víz- és szenny­vízvezetékek, a szaniterek és a szellőzőcsövek.

Vertikális irányú válaszfalak

1. Fa tartóvázas válaszfal-építési megoldás. A tartóváz gipszkartonnal burkolt, a fal vastagsága 85 mm. A tartó­szerkezet méretre fűrészelt fából készült, amit a padlótól szigetelő fik választ el. Szigetelésként ásványgyapotot alkalmaztak.
2. A könnyűszerkezetes falak vázát gyakran építik fémből. A képen egy fém vázszerkezetű, két oldalról burkolt gipszkarton-fal látható, melynek vastagsága 100 mm.
3. Fémvázas, kétrétegű, tűzálló gipszkartonnal burkolt fal. Ha a szerkezeti kialakítást szakszerűen végezzük el, akkor ez a konstrukció 90 percig képes ellenállni a tűznek. 1 kétrétegű burkolat 2 szigetelés 3 tartóprofil, (fid és mennyezetcsatlakozásnál)
4. A gipszkarton-burkolatú falak találkozásánál a megfelelő hangszigetelés érdekében ásványgyapot szigetelőszalagot építettek be.
5. Két válaszfal találkozása: a csatlakozási élt egy L-profilú elemmel takarják le, amely felveszi a falak különböző mozgását.
6. A födém és az új válaszfal csatlakozása: 1 födém, 2 ásványgyapot szigetelőcsík, 3 fém tartóváz, 4 szigetelés, 5 fa tartóváz, 6 gipszkarton-lapok.

A könnyűszerkezetes válaszfalakat a meg­felelő hangszigetelés érdekében ásványgya­pot réteggel látják el. Az elemek közvetlenül érintkeznek a gipszkar­ton lapokkal, vagy köztük légrést hagynak. A tartóvázat a falakhoz rögzítő dübel akár 50 kg-os kihúzó terhelést is elbírhat.

Válasszunk rendszert!

Választanunk kell a fa vagy az acél tartozék, illetve annak horizontális vagy vertikális elhelyezése között. A vázra szerelhetünk mindkét oldal­ról gipszkarton-lapot.

A kétféle megoldás eseté­ben természetesen különböző a fal elemeinek és a benne lé­vő ásványgyapot szigetelés­nek az iránya, és csatlakozá­saik kialakítása. A zajok ter­jedésének megakadályozása érdekében szigetelőcsíkkal választják el azokat a ponto­kat, ahol az új falak a régiek­kel találkoznak.

Ügyeljünk a kiegészítőkre is

Amióta a gipszkarton falak gyártói további kiegészítőket, például szigetelőanyagokat, ragasztóanyagokat, ajtókhoz vaktokokat is forgalmaznak, azóta a szerelési munkálatok sokkal egyszerűbbé váltak.

Az egyes gipszkarton-la­pok különleges tulajdonságai­nak köszönhetően széles a fa­lak felhasználási köre. A fa­lak tűzállósága fokozható, ha az üvegszállal erősített gipsz­lapokból több réteget építenek be. A vízzáró anyaggal imp­regnált lapoknál a bevonat megakadályozza, hogy nedvesség jusson a falba. Ezen í gipszkarton-lapokat minden további intézkedés nélkül használhatjuk a vizes blokkokban. A szálerősítésű gipsz­karton-lapok nem csak könnyen és gyorsan szerelhetők, de további előnyük, hogy az épületben szabályozzák a légtér nedvességtartalmát.

A könnyűszerkezetes fa­lakban a szerelvényeket is el­helyezhetjük. Jól használha­tók a fürdőszoba és a konyha válaszfalainak kialakítására, hiszen bennük épületgépé­szeti szerelvények is elhe­lyezhetők. A gipszkarton-falakat szi­gorúan a gyártó utasításainak megfelelően vonjuk be. Gyártanak gipsz és gázbe­ton falazó blokkokat is. Ezek a tűzállósági és nedvesség­szabályozó tulajdonságaik, valamint a gyors építésük te­kintetében hasonlóak a gipsz-kartonból készült szerelt falakhoz.

Ejtsünk néhány szót a falak csatlakoztatásáról is. A sze­relt falaknak a meglévőkhöz való csatlakozását úgy kell kialakítani, hogy azok a hang­szigetelés követelményeinek megfeleljenek. A gipszkar­ton-falak csatlakozását több­féle módon oldhatjuk meg. Azon csatlakozásoknál, ahol a falak tömörek és emiatt a csatlakozás mozgása nem várható, ott az illesztést ha­barccsal biztosítják. Ott, ahol a csatlakozás deformálódása nem zárható ki – például fa vázszerkezetű fal csatlakozá­sa vagy tetőszerkezethez történő csatlakozás – rugalmas tömítést, és plusz takaró pro­filokat használnak. A leg­gyakrabban használt csatla­koztatás a rugalmas anyaggal való tömítés.

A rugalmas illesztés töké­letesen felveszi a csatlakozó falak közötti mozgást, továb­bá megakadályozza a zajok terjedését, és csökkenti a hő veszteséget is.

A hornyolt gipsz falazó blokkok vastagsága 60-100 mm, magasságuk általában 500 mm, hosszuk 660 mm. Egy m²-nyi, 60 mm széles elemekből épített falfelület súlya 54 kg. Az elemek felülete impregnált. Általában egyrétegű falat építenek, de ha a hangszigetelés megkívánja – például lakásokat elválasztó falak esetében   akkor két ­vagy többrétegű fal készül.

A gázbetonból készült elemeket vékony habarcsréteggel, tökéletesen illesztve rögzítik egymáshoz.

A jól bevált gázbeton

Ez a régi házak felújításánál nagyon jól bevált építőanyag a természetben szinte korlátlan mennyiségben rendelke­zésre álló anyagokból készül. A gázbeton alapanyagai a kvarchomok, a cement, a mész, amihez adalékanyagot és vizet adnak. Az alapanya­gokat meghatározott arány­ban összekeverik, sablonba öntik, majd az előérlelést kö­vetően méretre vágják, végül nyomás alatt gőzben érlelik a blokkokat.

A gázbeton blokkokat zsá­kos kiszerelésű kész ragasz­tókkal vagy hagyományos falazó habarccsal kötik egy­máshoz. Szokványos méretű helyiségek esetén, vasbeton födémen gázbeton válaszfa­lak bárhol létesíthetők. A mennyezet csatlakozásánál lévő rést rugalmas tömítőa­nyaggal, tölthetjük ki.

A gázbetont rókafarka fűrésszel milliméter pontossággal alakíthatjuk a kívánt formára.

A gázbetonban kialakít­hatjuk a vezetékek vájatát is, a dugaszoló aljzatok és villanykapcsolók helyét pedig koronafúróval könnyen ki­vághatjuk. A dübelekhez szükséges lyukakat hagyo­mányos fúróval fúrhatjuk ki. Speciális dübellel nehezebb tárgyakat is rögzíthetünk.

A gázbetonból épített fa­lak felületképzése többféle lehet: vakolhatjuk, burkol­hatjuk fa lambériával, csem­pével, illetve terméskővel, de megfelelő felület-előkészítést követően tapétázhatjuk és festhetjük is.

Gázbetonból készült válaszfalak

1. A falak csatlakoztatása attól függ, hogy az adott helyiségben mennyire fontos szempont a hangszigetelés. Íme egy egyszerű konstrukció: 1 belső vakolat, 2 gázbeton, 3 vastag bitumenes lemez vagy filccsík, 4 padlóburkolat, 5 esztrich, 6 hangszigetelés.
2. Magasabb követelmények a hangszigeteléssel szemben. 1 belső vakolat, 2 porózus beton, 3 vastag bitumenes lemez vagy filccsík, 4 padlóburkolat, 5 esztrich, 6 hangszigetelés, 7 elválasztó réteg.
3. Gázbetonból készült fal csatlakozása az emeleti födémhez. 1 gázbeton, 2 vakolat, 3 műanyag U-profil, 4 rugalmas tömítőréteg.
4. Fagerendás födémek esetében a legegyszerűbb megoldás, amikor az új falat közvetlen a fagerendára építjük. Ha a fagerendára merőlegesen építjük, az alá egy megfelelő teherbírású keresztgerenda kell. Ha az új falat két fagerenda között, azokkal párhuzamosan akarjuk kialakítani, pótgerenda beépítésére van szükség. Válaszfal építése meglévő, vagy új fagerendán: 1 gázbeton, 2 vakolat, 3 bitumenes lemez vagy filccsík, 4 padlóburkolat, 5 esztrich, 6 ragasztó, szigetelő réteg, 7 hangszigetelő réteg, 8 méretezett gázbeton födém bélés elemek, 9 elválasztó réteg, 10 kiegyenlítő réteg, 11 deszkaterítés, 12 meglévő fagerenda, 13 új fagerenda, 14 poliuretán szigetelő profil.

Ha egy lakásban olyan kényelmesen szeretnénk lakni, hogy minden a legapróbb részletekig megfeleljen az igényeinknek, akkor tökéletesen tisztában kell lennünk elképzeléseinkkel, hogy azok közül a lehető legtöbbet már a tervezés szakaszában érvényesíteni tudjuk. A belsőépítészeti megoldások esetében pedig tisztában kell lennünk azzal, hogy mi az, ami a gyakorlatban is megvalósítható.

Az egyik legfonto­sabb dolog, hogy a lakásról illetve ház­ról alkotott elképzeléseinket listában rögzíteni tudjuk, és hogy az elkészült listát hosszú időn keresztül többször is átnézhessük, esetleg korrigál­hassuk vagy kiegészíthessük, így a munkálatok közben fel­merülő ötleteinket szintén a listához írhatjuk.

Természetesen nem mindig van lehetőség arra, hogy vala­mennyi elképzelésünket meg­valósítsuk – előfordul, hogy azt gazdaságossági szempontok hiúsítják meg -, ám fontossági sorrendet felállíthatunk, amely megkönnyíti a döntéseket, sőt az ötletek egy részéről való „le­mondást” is, így a kompro­misszumos megoldások is el-fogadhatóbbak lesznek. A kompromisszumok kérdéskö­rében nem csak arra keli fel­hívni a figyelmet, hogy ne hoz­zunk elhamarkodott döntése­ket, ne követeljünk túl sokat, hanem arra is, hogy ami ma el­fogadhatónak tűnik, az hosszabb távon terhessé, sőt akár elviselhetetlenné is válhat. Tehát mérlegelnünk kell.

Hajlamosak vagyunk elsiklani afelett, hogy a belsőépíté­szeti megoldásoknak a környezeti adottságokhoz is al­kalmazkodniuk kell.

Mit értünk ez alatt? Íme egy példa: elkerülő út vagy iparterület közelében a tervezéskor nagyobb hang­súlyt kell fektetni a hangszi­getelésre, mint egy csendes, nyugodt lakókörnyezetben való építkezéskor. Természe­tesen nem csak az ablakok hangszigetelésére kell ilyen­kor gondolnunk, hanem a szobák és helyiségek megfe­lelő tájolására is. Röviden tehát: egy régi ház tulajdonosá­nak arra a kérdésre kell vála­szolnia, hogy hogyan tud a külső környezeti adottságok­nak megfelelni.

A vevőnek ennél nagyobb mozgástere van, hiszen a vá­sárlás előtt számos szempon­tot figyelembe tud venni, to­vábbá választ tud adni arra a kérdésre is, hogy a külső zaj­hatásokat megfelelő megoldásokkal lehetséges-e csillapíta­ni. Nem elhanyagolható szem­pont az sem, hogy mennyire zajosak vagy csendesek a szomszédok. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a zajok komoly problé­mát okozhatnak például a sor­házak esetében.

Minél részletesebben fo­galmazzuk meg és dolgozzuk ki elképzeléseinket, annál in­kább csökkenthetjük az elhamarkodott, hibás döntéseket.

A mesterembereknek álta­lában nincsenek a teljes épü­letről határozott elképzelése­ik, ezért fennáll annak a veszélye, hogy csak részmegol­dásokra törekednek.

Kérdőív(segítség a belsőépítészetben)

Határozzuk meg a belsőépítészeti megoldásokkal szemben támasztott követelményeinket a következő kérdőív segítségével (nyomtassuk ki):

Listával a kezünkben biztosabb kézzel tervezhetünk

Ha meglévő házunkat szeretnénk belsőépítészetiig részben vagy egészben átalakítani, fel kell mérnünk, milyen állapotban van az épület. E nélkül nem tudjuk eldönteni, hogy mit kell, és mit lehet tenni, továbbá hogy az egyes munkálatok milyen sorrend­ben kövessék egymást.

Az épület állapotának részletes felmérését bízzuk szakember­re, így elkerülhetjük a hibák újbóli megjelenését és az elő­re nem kalkulált költségeket minimalizáljuk. Ám ennek ellenére nem árt, ha a munkálatok megkezdése előtt – idő­ben – a tulajdonosok is összeírják épületük mindazon hibáit amit tapasztalnak. Így arra is könnyebben fény de­rül, hogy mihez kell feltétle­nül szakember segítségét igénybe venniük, különösen bontási munkálatok „túlélésénél”, ahol nem kívánunk nem várt problémákkal találkozni, például a födém esetében, ahol számos gond merülhet fel.

Azt sem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, hogy az eset­leg rendelkezésre álló eredeti tervek sem mindig megbíz­hatók, mivel előfordul, hogy nem szigorúan a tervek sze­rint építkeztek. S ez veszé­lyes helyzeteket eredményez­het.

Ha például a válaszfalak a tervvel ellentétben nem pon­tosan egymás felett állnak, vagy nem érintkeznek tökéle­tes derékszögben, vetemedés, torzulás veszélye állhat fenn. Vagy ha a korábban nem te­herbíró falak teherhordozóvá válnak, mert a mennyezet megsüllyed. Ne feledkezzünk el a kár­tevők által okozott károkról sem, gondoljunk például a házi cincérre vagy a penész­gombára, melyet a laikusok sokszor nem is vesznek ész­re.

[table id=300 /]

Romantikusan, frissen felújítva „ünnepelte” a képen látható villa a születésnapját. Száz évvel ezelőtt épült, állaga erőteljesen leromlott, ma azonban ismét úgy ragyog, mintha tervei nemrég kerültek volna ki a mérnök kezei közül.

Méltón büszke rá az egykori tervező utódja is, akinek irányításával a műemlékvédelem alatt álló épületet felújították. Ráadásul meglepően modern, két család részére alkalmas lakóteret alakítottak ki benne.

A háztulajdonosok birodalma az emeleten és a tetőtérben. Az ajtókat, az ablakokat és radiátorborításokat, továbbá minden faszerkezetet felújítottak. A tervező elképzelései alapján méretre készültek a konyha és a vendégszobához tartozó fürdőszoba beépített bútorai.

A nagy kép: Tetőtéri előszoba pillantással a szülői hálóba. Az aranyszínű falszakasz ötletes módon egyben az ágy része, másik oldala textilborítást kapott. A tetőtéri fürdőszoba fém mosdókagylója ragasztott üvegasztalba került. Ötletes részlet: a tükrös szekrénybe fúrt lyukakba virágot rakhatunk, a furat mögött kis váza is helyet kaphat.

Amikor a házat 1994-ben eredeti tulajdo­nosától megvásá­rolták, erősen felújításra szo­rult. Ám ennek ellenére az eredeti ajtókat, ablakokat, lépcsőket, csempéket, díszí­tőelemeket megtartották. Ez az építészeti műemlék egy valódi polgári villa, melynek stílusát a szakemberek az alábbiak szerint határozták meg: reneszánsz elemekkel és a favázas építkezés jelleg­zetességeivel kevert historizáló épület. Az anyagi eszközökön kí­vül egy ilyen mérvű felújítás­hoz csapatmunka is kell. A tulajdonos, a műemlékvé­delmi szakember és a tervező együttműködésére és kompro­misszum-készségére ugyancsak nagy szükség van.

A verandáknak egészen különleges hangulatuk van. Ezért is találkozhatunk egyre gyakrabban velük újonnan épített házakban.

Miután megszabadították és restaurálták, ugyanolyan attraktív eleme lett a háznak, mint az eresz alatt körben futó díszítőfestészet.

Csak a beleérző képesség és a kézműves szaktudás együtt hozhatja létre a képe­ken látható harmóniát. Termé­szetesen nem arról volt szó, hogy az épületelemeket ki­szedték, s újakkal helyettesítették. Ahol lehetett az alkat­részeket gondosan kiszerel­ték, ha szükség volt rá kiegé­szítették, restaurálták, lak­kozták majd ismét beépítet­ték.

Néhány dolgot a tulajdo­nos saját maga szerzett be. Foglalkozásának köszönhe­tően rendelkezik kézügyes­séggel, ezért ő újította fel az ablakok és ajtók vasalását. A vastag festékréteget eltávolították, a fém felületeket fel­polírozták. A díszes sárgaréz ma ismét úgy ragyog, mint egykor.

A magas követelmények­nek megfelel a lakás beosztá­sa. A földszinti lakás megkö­zelíthető önállóan, vagy a központi lépcsőházon keresz­tül. Az emeleten van a lakás másik konyhája és a család további központi helyiségei, valamint a dolgozószoba. In­nen egy belső lépcső vezet a tetőtérbe, ahol a hálóhelyisé­gek vannak. A helyiségek be­osztásán nem sokat változtat­tak, de a lépcsőház egészen más karaktert kapott. Ez első­sorban a lakásokat a lépcső­háztól leválasztó új üvegpor­táloknak köszönhető.

Ezek helyén korábban mennyezetig érő fa válaszfalak voltak. Az új áttetsző fe­lület optikailag tágítja a teret, s a nagy ráfordítással helyre­állított mennyezeti díszítés is láthatóvá válik. Az osztott mezős új faportálok tökélete­sen harmonizálnak az épület­tel. Ez és még sok egyéb részlet a tervező ízlésvilágát dicséri, ám nem hagyható fi­gyelmen kívül a kézműves­ipar minőségi munkája sem. A tervező nagyszerűen oldot­ta meg feladatát, s hozta összhangba a modem forma­tervezést a régi környezettel.

Az épület gazdagon díszített, favázas homlokzatának köszönhetően olyan, mint egy mesebeli kastély. Jól illik hozzá a park a hatalmas mamutfenyővel. Nem csoda, ha a műemlékvédők is örültek az épület felújításának.

Így nem érezzük magun­kat múzeumban, ezzel szem­ben a régi építészet vonzere­jét mindenütt észlelhetjük, s ezt az érzést bizonyos ele­mekkel még tovább erősí­tették.

Száz százalékig elégedet­tek vagyunk házunk megvilá­gításával? Szinte ez tekinthe­tő a belsőépítészet legelha­nyagoltabb területének annak ellenére, hogy hatalmas lehe­tőségeket rejt magában. Na­gyon érdekes még egyszer végignézni a képeket: tapasz­talni fogjuk, hogy jó néhány ötletet megvalósítottak, s ez ránk is ösztönzően hat.

Természetesen a gépésze­tet is teljesen felújították, s az épületet ért károkat orvosol­ták, kiváltó okukat hosszú távra megszüntették. így a kis mesebeli kastély és kertje ismét régi formájában ra­gyog. A tulajdonosok a par­kot élettel, gyerekzsivajjal szerették volna megtölteni, ezért az alsó szintre kifejezet­ten családos bérlőket keres­tek.

A tervezés megkezdé­se előtt az építész a megbízókkal általá­ban több kilométert autózik. Különféle házakat tekintenek meg, a szakember felhívja a figyelmet a lehetséges meg­oldásokra, a bejáratra, a szí­nek kombinációjára, a fel­használt anyagokra, közben megpróbálja összegezni a megbízó igényeit, s egyedi benyomásai alapján megal­kot egy összképet a tervvel kapcsolatos elvárásokról.

Közben látványos, egyedi tervvázlatokat készít, legyen szó akár egy sorházba illeszkedő télikertről, vagy egy az 1960-as években épített ház átalakításáról.

A falakat simára vakolták, meleg színűre festették, melynek köszönhetően a lakás hangulata a nem kifejezetten nyári időszakokban is meleg-napos.

Háromdimenziós látvány­terveken mutatja be elképze­léseit: egy kereszt irányú ten­gelybe vagy egy központi helyre beépített lépcső kiala­kításával egészen új térél­ményt lehet létrehozni. „Kü­lönösen az tetszett, hogy a ré­gi szerkezet főbb részei vál­tozatlanok maradtak, mégis egészen új házat kaptunk” – emlékszik vissza a tervező.

A legnagyobb változást a belső tér átalakítása és a vas­födém egy részének eltávolí­tása jelentette.

A régi, porózus szerkezetű falazóblokkból épített főfalak a korszerű előírásoknak már nem feleltek meg. nyolc mil­liméter vastag szigetelőréteg­gel választották el a régi és az új szerkezeteket egymástól a csatlakozási repedések elke­rülése érdekében.

A nappali középpontjában az emeletre vezető, könnyed lépcső található.

Elöregedtek és már nem voltak használhatók a szaniterek és a fűtőberendezések. Az energiatakarékosság je­gyében külső szigetelést, fóliázott tetőszerkezetet, alu­míniumkeretes, hőszigetelt üveges ablakokat és ala­csony hőfokon üzemelő ka­zánt építettek be, helyeztek üzembe.

A fény különböző minősé­gű lehet. Egy felhőtlen napon jól megfigyelhetjük, hogyan alakul át a meleg reggeli fény hűvösebb, keményebb déli­vé, majd jelenik meg a naple­mente meleg fénye. Ezt a belsőépítészetben is ki lehet használni, a falakat megfele­lő színűre kell festeni. A für­dőszobába válasszunk kéket (frissességet, hűvösséget jel­képez), a nappaliba vöröses árnyalatot. A képeken is jól látható, hogy ez utóbbi mennyire látványos.

Az egyéb kiegészítők is fi­gyelemreméltók: például a fém oszlopfőkkel díszített oszlopok, az acéllépcső és a burkolatok. A fényeknek kö­szönhetően az atmoszféra egész éven át ünnepélyes. A tervező minden bizonnyal szívesen említi majd ezt a há­zat referenciamunkái között.

A világítás és a kandalló is hozzájárul a kellemes élményhez. A részletek kimunkáltak, ami annak is köszönhető, hogy az építész egyben formatervező is.

A kereszt irányú tengely és a lépcső beépítésének köszönhetően magas, nyitott teret kaptak. A télikert vázát egy darabban emelték a helyére. A meglévő rész és a toldalék közti sarokban kerti tavat alakítottak ki.

A ház építésze eddig háromszor került kapcsolatba a képen látható épülettel. Először 1983-ban, amikor megvásárolta, majd a 90-es években, és harmadszor az új tulajdonosok inspirálására.

A közel százéves épület az átalakítások során tökéletesen alkalmazkodott a különféle irányzatokhoz, míg a képeken látható, mai formáját elnyerte.

A képen látható há­zat a 19. század 70-es éveiben egy nagyobb vagyonra szert tett molnár építtette családja szá­mára. Amikor az építész kö­zel nyolc évtizeddel később rátalált, a villa öt lakásra volt szétszabdalva. Az épületet majd két és fél éves munká­val vélhetően az eredeti álla­potnak megfelelően állították helyre. A feladat azért bizo­nyult nehéznek, mert semmi­lyen írásos dokumentum nem maradt fenn arról, milyen is volt a villa eredeti állapotá­ban.

A ház külső megjelenése tipikus szecessziós stílusje­gyeket hordoz. A tetőtér farácsszerkezetes. Érdekes a ház utcafronti homlokzata, melynek egyik részét kissé hátra tolták.

Egyedi belsőépítészeti megoldások. Az új tulajdonosok igazin pompásan rendezték be a házat. A 90-es években végrehajtott felújítás során a tetőtérbe brazil márványlapokat építettek be, a télikertet pedig úszómedencévé alakították át.

„Ebben némi irónia is fel­fedezhető, a megoldást akko­riban gyakran alkalmazták” – mondja az építész. Az impo­záns homlokzathoz a patinás, zöld réztetők is hozzátartoz­nak. Ezekkel korabeli háza­kon gyakran találkozhatunk. Mivel az eredeti állapotot a felújítás minden lépésénél szem előtt tartották, ezért a tetőmegoldásnál is nagy gond­dal jártak el. A felújítás ide­jén ugyanis nem lehetett antikolt, patinásított rézborí­tást kapni, ezért az anyagot vegyészhallgatók segítségé­vel heteken át mesterségesen öregítették annak érdekében, hogy a kívánt hatást elérjék.

Ennek első lépéseként el­távolították azt a mesterséges védőréteget, melynek célja épp az oxidáció megakadá­lyozása volt. Normál körül­mények között a réz az évek alatt besötétedik, s ezáltal a tető optikailag súlyosabbnak látszana. Ezt akarták elke­rülni.

Az egyetlen épületrész, melynek külső megjelenése némileg megváltozott, a téli­kert, melynek helyén az úszómedencét alakították ki. A tetőt egy kissé kijjebb hoz­ták, ám a kép összességében változatlan maradt.

Teljesen új épületrész az oldalsó bővítményként kiala­kított mélygarázs. A föld alat­ti beépítést műemlékvédelmi szempontokon kívül, környe­zetvédelmi érdekek is indo­kolták. Építésénél a kertben található hatalmas mamutfe­nyőre is tekintettel kellett lenni, amely egyike a 19. század elején telepített példá­nyoknak.

A belső kialakítás része volt a nappaliba beépített ál­mennyezet, így a – mintegy nyolc méter magasan elhe­lyezett – kazettás mennyezet nem tudott érvényesülni.

„A faszerkezetek szinte közvetlenül a szemünk előtt voltak” – emlékszik vissza az építész. A földszinti mennye­zet lebontását követően ismét lehetett gyönyörködni az ere­deti födém látványában. A földszintet és az első emele­tet egy közös légtérrel egybe­nyitották.

A házban padlófűtést sze­reltek be. A tervező a helyisé­gek arányainak optimalizálá­sa érdekében magasabb ajtó­kat épített be, ami a 3,40 méte­res belmagasságnak köszön­hetően nem jelentett problé­mát. Az ajtók lapjait ennek fi­gyelembe vételével restaurál­ták, továbbá a hiányzó régi pántok helyett újakat öntöt­tek. Hasonlóan jártak el az ablakok esetében is.

A belső terek nagyobb át­alakítására a felújítás máso­dik és harmadik szakaszában került sor. A szaunát és a fitnessz-termet a pincéből a te­tőtérbe helyezték. A tető megerősítésére mintegy öt tonna acélt építettek be, hogy az épület statikailag megfe­leljen, mivel a födémet terhe­lő márványburkolat (Brazíli­ából származik, fantázianeve „Azul Bahia”) súlya hatal­mas.

Az antik csigalépcsőt az építtető kérésére építették be. A tetőtérben gyerekszobát rendeztek be, melyet közvetlen kapcsolatba akartak hozni az alatta lévő szinttel. A lépcsőt Hollandiából hozatták, majd felújították, és díszítették. Korlátját masszív sárgarézből készítették. Alsó kép: a hifi-szobához vezető lépcső.

Hasonlóan sokat költöttek a többi felületképzésre is, a tetőtér mennyezetét például stucco-lustro módszerrel ala­kították ki, amely különleges, nagyon igényes munkát igénylő simítótechnika. A kandallót párizsi tervezőtől vásárolták, eredeti burkolata klasszicista stílusban készült, amely az építésznek jobban is tetszett, ám az ízlé­sek külön­bözők és mindenki­nek olyan berendezést kell választania, amelyben a lehe­tő legjobban érzi magát.

Nem sok rokon vonás fe­dezhető fel a ház 83-as meg­jelenése és a mai között. Amíg a ház az építész tulaj­donában volt, a fehér falak uralkodtak, az új tulajdonos azonban érté­kes anyagok­kal borított, színes falakat szeretett volna.

Az összhatás annak elle­nére harmonikus, hogy a tu­lajdonosok szívesen kombi­nálják a régit az újjal, a töké­letesen megmunkáltat a kissé nyers, vagy akár kopottas elemekkel.

A szecessziós épület tetőtere favázas. A műemlékvédelem alatt álló épülethez jól illik a patinásított vörösréz borítás, és a kőfaragás. A felső szint okkerságra falaival és hozzá illő berendezési tárgyaival – a rózsaszínű márvány­ból készült, Párizsból hozatott kandallóval – igazán egyedi enteriőrrel büszkélkedhet.

A nyitott terek koncepciójának és a tervező ötleteinek köszönhetően a harminc éves házból korszerű otthont teremtettek. S mindez a régi épület értékét és alakíthatóságát mutatja. A korszerűsítés eredménye a plusz hetvenkilenc négyzetméter, valamint a fényes, világos terek.

A lépcsők és az utak a kertet feltárják és tagolják. Lépcsőket alapvetően akkor kell létesíteni, ha az út lejtése meghaladja a 7 %-ot, ez 1 m úthosszon 7 cm szintkülönbséget jelent. Ennél meredekebb utak létesítését a járás biztonsága érdekében kerülni kell. Lépcsőépítésre ideálisak a paliszádelemek, amilyeneket napjainkban a legtöbb betonkő program kínál. Mivel az utak és a lépcsők a kertalakítás tekintetében egységet képeznek, ajánlatos végig ugyanazzal az anyaggal dolgozni. Ennek során először az utak szegély köveit a már leírt módon habarcságyba rakjuk.

Két példa lépcsők kialakítására minipaliszádobólés oda illő méretű burkolókövekből: a ház bejárata előtti lépcsőpihenő, ill. egy félkör alakú kétfokú lépcső.

Majd a lépcsőpofákat és a lépcsőfokok homlokát soványbetonba rakott minipaliszádokból alakítjuk ki. Az utakat és a lépcsők belépőjét (járófelületét) a már ismert módon burkolhatjuk. A belépőket úgy kell méreteznünk, hogy mindig egész kövekkel dolgozhassunk. A kerti lépcső fokainak magassága ne haladja meg a 15 cm-t.

Rézsűk szilárdítása

Ha a kert lejtőn terül el, vagy ha sík területen valamilyen oknál fogva eltérő szinteket kívánunk kialakítani, a földet támfalakkal kell megerősíteni. Az ilyen falakat például különleges támfalelemekből, vagy betonpaliszádokból építhetjük

A rézsűk megszilárdítása céljából beépített paliszádoknak feltétlenül betonalapon kell állniuk. A beépítési mélység a teljes magasságnak legalább egy negyede, de inkább egy harmada. A paliszádok lábánál a lejtő felőli oldalon esetleg durva kavicsból vagy zúzott kőből álló víztelenítő sávot alakíthatunk ki, nehogy ott pangó víz rekedjen meg.

(Jobbra) Lazán egymásba rakható támfalelemek. Az elemeket termőfölddel töltjük meg és beültethetjük növényekkel. (Balra) Egy magasított ágyás szegélyezése derékszögű paliszádokkal.

Itt egy paliszádokból kialakított támfal látható, a paliszádok anyaga megegyezik a burkolatéval.

A hagyományos módon burkolt teraszokról vagy kerti utakról az esővíz rendszerint az enyhe lejtést követve a zárt felületekről a gyepre vagy a kerti ágyásokhoz folyik, ahol a földbe szivárog.

Garázsbejárók vagy parkolóhelyek burkolatának szélén többnyire nincsen elég hely a víz beszivárgására. Itt pont vagy vonal alakú víztelenítésről kell gondoskodnunk, amellyel az esővizet végül a csatornahálózatba vezetjük.

A nagyobb felületek lezárása jelentős beavatkozás a természetes vízháztartásba. Sok esetben megoldást jelent az olyan burkolóanyagok használata, amelyek a felület megkívánt szilárdságát megadják, de a csapadékvíz átszivárgását is lehetővé teszik. Ezáltal elkerüljük a felület lezárását. Az itt példaként látható beton burkolókövek egy Németországban szabadalmazott „elvezető hornyokkal” készülnek.

A kövek oldalán elhelyezett vízszintes és függőleges csatornák nagy csapadékmennyiségeket is akadálytalanul vezetnek le a talajba. Más kőrendszerek az elszivárgást pórusos szerkezetükkel vagy gyeprekeszekkel, esetleg különlegesen széles, ún. réshézagokkal teszik lehetővé. Ezeket a burkolóköveket is -amint a képek mutatják – a már ismert technikával kell lerakni.

Vízáteresztő burkolatot csak akkor he­lyezhetünk el, ha az altalaj eléggé víz­nyelő.

Első lépésként vízáteresztő hordozóré­teget készítünk zúzott kőből vagy újra­hasznosított anyagból.

A hordozóréteget rázógéppel rétegenként tömörítjük.

A murvából ágyazó rétegét készítünk és azt ideiglenesen berakott csövek fölött tisztára lehúzzuk.

Most már az elvezető hornyos burkolókö­vek a kívánt kötésben lerakhatok. A ké­pen jól láthatók a víz elvezetésére szol­gáló oldalsó csatornák.

Hézagolásra a kőrendszerrel összhang­ban álló, 1-3 mm szemnagyságú kü­lönleges anyagot kell használni.

Vibrációs tömörítéshez műanyagkötényt helyezünk a rázólap alá, nehogy a kövek felülete.

A rázástól a hézagolóanyag megülepszik, ezért a hézagolást meg kell ismé­telni.

Itt a garázsbejáró kész burkolata látható.

A helyi adottságoktól függ, hogy a ház körüli utak szélessége és terhelhetősége milyen legyen. A legegyszerűbb esetben 40 x 40 cm-es lapokat helyezünk el a gyepfelületen lépéstávolságra egymástól. Ehhez előbb a gyeptéglát kiszúrjuk, a keletkezett lyukba homokot helyezünk és rárakjuk a lapot. Gumikalapáccsal ütögessük őket helyre.

Valamivel szélesebb kerti út készítéséhez a kövezet tükrét legalább egy ásónyomnyi mélységre ki kell emelni, majd homokkal megtölteni. Ha nem kell nagyobb terhelésre számítanunk, a széleket nem kell megerősíteni. Ilyenkor azonban számolnunk kell azzal, hogy a kövek idővel kissé elcsúsznak és a kövezet már nem nyújt egységes képet.

Előbb a hordozóréteget helyezzük el és tömörítjük.

Majd lehúzzuk a kövezet ágyazatát.

Ezután a habarcságyba helyezett sze­gélykövek közötti területet.

Itt két út burkolata egymásba fut.

Teherbíró utak

Ha olyan teherbíró utat akarunk, amelynek kövei még évek múlva is változatlan magasságban és helyzetben állnak, ugyanolyan alépítményre van szükségünk, mint amilyent már a terasz építésekor ismertünk meg.

Először is a szélességet kell kijelölnünk. Egy főúton – például az előkerten át a ház bejáratáig – két személy kényelmesen mehessen el egymás mellett. Itt a legkisebb szélesség 110 cm. Kisebb kerti mellékutaknál 60-80 cm-es szélesség elegendő.

Az útvonal a használat módjához és a helyi adottságokhoz igazodik. Ha a területen öreg fák állnak, ügyeljünk arra, hogy az út a gyökerektől kellő távolságra vezessen. A termőtalajt rendszerint 40 cm mélyen emeljük ki és helyébe vízáteresztő hordozóréteget hozunk, ezt rázógéppel tömörítjük. A következő lépésben a szegélyköveket habarcságyba rakjuk és a kert felőli oldalon habarccsal megtámasztjuk. Itt az út görbületét ék alakú megszakításokkal oldották meg, ezeket nagy kavicsszemekkel rakták ki

Amikor már a szegélyköveket pontosan egy magasságban leraktuk, nem nehéz az ágyazat homokját vagy murváját fölöttük tisztán lehúzni. Ezután a burkolóköveket a kiválasztott minta szerint lerakjuk és hézagoljuk. Végül a felületet vibrátorral tömörítjük, majd másodszor hézagoljuk.

Klinkertéglákból rakott elágazóút.

Egyszerű út a gyepben elhelye­zett járdalapokból.

Itt az út görbületét ék alakú meg­szakításokkal oldották meg, ezeket nagy kavicsszemekkel rakták ki.

A kerteket, ahol csak lehet, ajánlatos több szintesre kialakítani. A lépcsőfokok, lépcsőpihenők, lépcsők és magasított ágyások szinte második lakószobát hoznak létre. Az egész kert így sokkal érdekesebb, mint a klasszikus módon teraszra és ahhoz csatlakozó gyepfelületre felosztott kert.

A bemutatott kert a terasznál két-két lépcsőfokkal alacsonyabb szintekre oszlik. Oldalt azonban meghagyták a terasz szintjét, ezáltal középen egy mélyedés jött létre. A szintkülönbségeket vörös klinkertéglákból rakott falak határolják. Az utakat és lépcsőfokokat is klinkertéglákból rakták.

Falazás klinkertéglákkal

Az itt mutatott falak, lépcsők és lépcsőpihenők alá betonból kell alépítményt készíteni későbbi süllyedések és repedések megelőzésére. Az alapok lehetőleg érjenek le a fagymentes mélységig. Ezen falak szélessége 24 cm, ami egy tégla hosszúságának felel meg. A kötést úgy alakították, hogy a falat fent mindig egy sor keresztbe fektetett tégla zárja le.

A lépcsőfokokon és lépcsőpihenőkön a klinkertéglákat élükre állítva helyezik el. A tégla magassága ekkor egyúttal a lépcsőfok magassága is. Lényeges, hogy tömören kitöltött hézagokkal kell falazni, nehogy nedvesség hatolhasson a téglák közé.

Lépcsőpihenő burkolása élükre állított téglákkal. Alépítménynek előzőleg egy betonalapot öntöttek.

A téglákat habarcságyba állítjuk, eliga­zítjuk, és a habarcsot kötni hagyjuk. Egy napra rá a téglák már szilárdan állnak és felülről könnyen hézagolhatók.

Az időjárásnak közvetlenül kitett hézagok feltöltésére tiszta cementhabarcsot használunk, ezt hézagolóvassal benyomjuk és elsimítjuk. A friss habarcsmaradékokat azonnal seperjük le, hogy ne keletkezhessenek cementfoltok.

Utak burkolása

Ha már minden fal, lépcsőfok és lépcsőpihenő készen van, hozzáfoghatunk a köztük fekvő útfelületek burkolásához. Itt a már ismert módon kiemeljük a termőtalajt, majd egy vízáteresztő hordozóréteget helyezünk el és tömörítünk.

Ágyazó rétegnek durva homok felel meg, ezt öles léccel húzzuk le. Közben számítsunk arra, hogy a burkolótéglák a későbbi vibrációs tömörítéskor az alépítmény tömörségétől függően még 1-2 cm-t lesüllyednek.

A tömörített alépítményre a klinkertéglák alá durva homokból ágyazó réteget készí­tünk.

Képünkön a téglákat tömb- vagy parket­takötésben rakják le. Ha pontosan mér­tünk, akkor a kövek a falazott keretek közé pontosan.

Akinek nincsen kézi sarokcsiszolója vagy kőfűrésze, a téglákat éles véső­vel is elvághatja, hogy kiegészítő da­rabokat kaphasson.

A kert felé a burkolatot enyhe lejtéssel kell kialakítani, nehogy a víz a fal felé fusson, és ott megrekedjen. A burkolat szélén az utolsó téglasort habarcstámasszal stabilizáljuk.

A lépcsős kertbe illesztett kerti tó

Amint a kép mutatja, a kert alsó szintjén kialakított, klinkertéglákkal övezett mélyedésbe egy kis kerti tavat építettek be. Egy ilyen tavacska létesítéséhez célszerű fóliát használni. Előbb homokból kialakítjuk a tó profilját, ügyelve arra, hogy körben azonos magasságú parti zóna létesüljön. Majd a fóliát bőséges átfedésekkel berakjuk a mélyedésbe és az így keletkezett medencét vízzel

Rázógépes kezelés után a burkolat terhelhető. Mivel rázás közben a hézagolóhomok becsúszik, a hézagolást meg kell ismételnünk.

Külső létesítmények kialakításakor igyekezzünk mindig a természetbe simulni. Egy nagyobb udvar közepébe egy szép fát is ültethetünk. Ha a területet ezután burkoljuk, a fa tányérját kövezettel keretezhetjük. Az itt látható képek akkor készültek, amikor már az udvar egyik felének burkolata megvolt. Az alépítmény törmelékből, tömörítéssel készült. A burkolólapok ágyazó rétegéhez murvát terítettek el és húztak le. A munkához 30 x 30 cm, ill. 15 x 15 cm méretű betonlapokat választottak. A különböző méretű lapok kombinálásával élénk minta hozható létre.

Először a belső kört zsinórral rajzoljuk be a murvába.

A magasság megjelölésére zsineget feszítünk ki a már burkolt felületen.

Most a belső gyűrű területén a murvát egészen a hordozórétegekig lekaparjuk.

Ezt követően földnedves habarcsot hordunk a felületre a kövek ágyazataként.

A körök kövezése

A fa tányérját 15 cm széles körszelet alakú kövekből három gyűrűsorral keretezzük. Ahogy az udvar burkolatának lerakásakor a gyűrűk külső szegélyét elérjük, előbb a gyűrűket kövezzük, csak azután folytatjuk körülöttük az udvar burkolását. A kör belső gyűrűjét habarcságyba kell rakni, így zárhatjuk le szilárdan a belső szélét. Előbb egy zsinórral a választott sugárral kört rajzolunk. A gyártó cég dokumentációjából választhatunk rajzokat a kör lefektetéséhez, ezek a különféle sugarakat tüntetik fel a pontos kőszükséglettel.

A három legkisebb lehetséges körre ebben a programban csak kis, illetőleg csak nagy körköveket használnak. Ha nagyobb sugarakat választunk, a nagy körkövekről 15 x 15 cm-es normál kövekre térhetünk át. A 84,5 cm-es sugártól kezdve már csak normál kövekkel lehet dolgozni. Az itt látható lerakási példánál a belső kör sugara 61,5 cm, a harmadik köré 84,5 cm. A burkolatmező magasságát vízmérték és az öles léccel visszük át a körre. Ha a kör kövei már fekszenek, folytathatjuk körülöttük a burkolást.

A kör első kövét pontosan 61,5 cm-es belső sugárral helyezzük a habarcságyba.

A kör minden következő kövénél ki­feszítjük a már megjelölt zsinórt, hogy a kívánt sugarat betarthassuk.

A kör köveinek magasságát vízmértékkel ellenőrizzük.

Szükség esetén a köveket gumikala­páccsal ütögetjük be a habarcságyba.

A kövek magasságának ellenőrzése öles léc fektetésével.

Ha a köveket még beljebb kell ütögetni, Itt már a második kőgyűrűt zárjuk deszkát használunk alátétként.

A belső gyűrűt habarccsal támasztjuk meg.

Itt már a második körgyűrűt zárjuk.

Miután a harmadik kört is leraktuk, az udvar burkolását egész lapokkal folytatjuk. Végül a hiányokat megfelelő alakúra vágott kiegészítő darabokkal zárjuk.

Egyforma kövekből rakott kör világos gránit kiskövekkel rakott gyűrűkkel kombinálva.

Normál kövek és körkövek mellett átlós kövek – ún. püspök-süvegek – és különféle magasságú paliszádok is vannak.