• belsőépítészet

Belsőépítészet még egyszer, de másképp

Az itt felmerülő téralakító feladatok gyakran előjönnek másutt is. Merthogy sötét, szűk helyiségek ma is megtalálhatók a sok régi ház falai között, különösen az ötvenes évekből származókban. Ezt a feladatot itt természetesen a szokásostól eltérő, sőt nagyon eltérő módon oldották meg.

Egy pontban megegyezik minden építtető véleménye, akár felújításról, akár új építésről van is szó: tágas, világos szobákban lakni. Az öreg házak kisszobás, gyakran nagyon feldarabolt alaprajzát csökkentett lakás­minőségként éljük meg a mai elvárásokhoz viszonyítva. Nem lehet elkerülni a helyiségek új felosztását. A nem teherhordó falak lebontása válik szüksé­gessé, a tartófalak viszont gyakran kompromisszumokra kényszerítenek. Azok eltávo­lítása a kompromisszumok megszűntét jelentené, de akkor mestergerendák behúzására lenne szükség a födém megtartása miatt, ami viszont a költségeket megemelné.

Ennek az ötvenes évekbeli családi háznak a lakói, akik kezdettől fogva a helyiségek szűkösségétől és sötétségétől szenvedtek, egyszer már megpróbálkoztak azzal, hogy egy átépítéssel levegősebbé, világosabbá tegyék a házat. Be kellett maguknak vallani, hogy problémájuk nem oldódott meg ezáltal. Azért, hogy még egy pénzkidobást ne kövessenek el, radikális megoldásra szánták el magukat. Az átépítés építészének, akit segítségül hívtak, az a szerencsés ötlete támadt, hogy bevon egy belsőépítészt is. Világos volt, hogy a házbelsőt most alaposan meg kellett változtatni.

A lakók, egy fiatal házaspár, leírták érzéseiket, beszéltek óhajaikról, akarataikról és vonzódásaikról. A belsőépítész számára ezekből a beszélgetésekből kristályoso­dott ki négy cél, amely azután tervét is meghatározta: napfény, fény, levegő és élet. Az építtető felesége szabad kezet adott neki. Késztetést érzett arra, hogy olyan megoldásokat keressen, amelynek eredményeképpen a lakónak az az érzése, mintha saját ötletét látná megvalósulni. Csak a költségek szabtak ennek határt.

Pillantás a nappaliból a szobába, a térelválasztóra, a főzőtérre és a prizmatikusan kiugró konyhaablakra.

Az étkező: az asztal rózsaszín­szürke, 2 cm vastag gránitlapokkal. Padló: solnhofeni palakő. Fa: európai cseresznyefa és madárszemű jávor. A födém belső mezői: vakolt, csiszolt, enyhén világos rózsaszínre lakkozott és ismét lecsiszolt.

Az új helység­tengely, amely jóleső és nagyvonalúan elrendezett áttekintést tesz lehetővé: itt a központi szobától az előszobán át a ház bejárati ajtajáig.

A tervezés

A terv, amely a lakószint alaprajzi felosztását hatásosan korrigálta, a ház ötvenes évekbeli eredeti architektúráját a későbbi hozzáépítéssel együtt változatlanul hagyta. Csak a tiszta belsőépítészeti kialakításra korlátozódott és mégis elűzte a házból az ötvenes évek szomorúságát. A belsőépítész a helyiségeket szigorúan lineárisan egymásra fűzte, egy tengelyt teremtve és egy központi szobát, konyhát, amelyből a környező helyiségek jól láthatók: az étkezőhelyiség, a lakóhelyiség, a zenesarok, a TV-sarok, az előszoba.

A szoba jelenti a házacska életének középpontját. Merész kifejezésű burkolatképzést a padlóburkolaton látjuk viszont, amely, ahogy a legtöbb hazai padlóburkolat, solnhofeni palakőből készült, ornamenti­káját az anyag színváltozatossága adja meg. A mű koronája azonban a kereken 150 apró halogénlámpa, egy határozott válasz a fény utáni vágyra. Az áramkörök együttes bekapcsolása varázslatos játékot tesz lehetővé, a tér hangulatát emelve. Megjelenésük a visszatükröződő szekrények­ben, amelyek itt átlátszó térelválasztóként szerepelnek, a bútort abban a nagy lámpában láttatja, amelyből, és amelybe a fény áramlik.

Pillantás a nappaliból egy térelválasztón át az ülősarokra. A térelválasztóban a mestergerenda támaszait, amely a belső fal lebontása miatt vált szükségessé, beburkolták. A halogénlámpák polccá varázsolják a nagy lámpában visszatükröződő szekrényeket.

A központi szoba. Az átlós padlóburkolat-képzés visszatér a mennyezet burkolaton. Az átló a meghatározó. A hengeres cserépkályhát terv alapján készítették. A hőforrás egy acél fűtőtest. Balra beláthatunk az előszobába.

A kivitel az összbenyomás meghatározója

Azt, hogy melyik belső falakat kellett lebontani, a tervezett helyiségfűzés megvalósításához, az 53. ábrán az alaprajz mutatja. Mestergerendákat kellett beépíteni támaszokkal, amelyek a bútorzatban futnak, mindezt a fény útjának megnyitása miatt tették, így az új térelválasztók a lebontott falak helyére kerültek. A burkolatok keretei és mezői megosztva cseresznyefából és madárszemű jávorból készültek. A födém látszó keretei mattszürkére lakkozott fából. Néhány helyiség belső mezőit vakolták, azután lecsiszolták, lakkozták és ismét lecsiszoltak úgy, hogy azok úgy hatnak, mint a japán lakkosmunkák felületei, enyhe világos rózsaszínben; ez a fényhatást növeli. Az összes régi ajtót eltávolították.

Az új ajtók egészen a födém alá nyúlnak fel, jobbról-balról üvegmezők­kel ellátva. Ezek 1,65 m szélesek, nagyszerűen működ­nek. A cserépkályhát terv szerint készítették. Hengeresen kialakított, hőforrásként acél fűtőtest szolgál. A kályhapad elektromos fűtőpaplannal fűtött. A sima kályhacsempék különlegesen készítettek, azokra egy altrosa alapglazúr van felhordva, beégetve és fehérrel fedve. A kályhacsempe meg­formálási elemei, a háromszög, donga, visszatérnek a kandallókályhában, sőt az ülősarok faliképén is.

Szoba és konyha, egy térelválasztóval leválasztva. Anyaga: fa és kő. A háttérben egy hasábszerűen kiugró konyhaablak.

A cserépkályha formaelemei a nappali kandallókályhájában és az ülősarok faliképén is visszatérnek.

A lépcsőház térformáló eleme egy 5 m magas oszlop, üvegszállal vasalt betonból, amely egy 35 cm méretű üveg lámpatestben végződik. Az oszlopot, amelybe egy üres csövet helyeztek, üvegszállal kevert betonnal öntötték körül és lefestették. A belsőépítész fantáziája és ötletgazdagsága felelet volt az építtetők azon bátorságára, hogy életvitelük kívánságait, kialakítását feladat­ként merték adni. A legkisebb részletekbe menő gondossággal megtervezett belsőépítészeti munkával jutottak el egy olyan célhoz, amely ilyen munkáknál mindig kívánatos: a benne lakók új életérzéséhez, egy új kezdethez. Lehetséges, hogy mindez utópiának hangzik – de nem az.

A solnhofeni palakő ornamentikáját az anyag színéből nyeri, amelyek szürke, rózsaszín és kék. Itt a központi szobában látjuk a kialakítást.

A központi szoba mennyezetmegoldása, a tompítható fényű halogénlámpák mattszürkére lakkozott fából kialakított szegélyével.

A padló­burkolat lerakási terve a központi szobában és a konyhában, amely térelválasztóval van elválasztva. A díszítés a szoba jelentőségét központi térré emeli.

A központi szoba padló­burkolati kialakítása a mennyezeten is vissza­tér. A ferde vonal itt is hangsúlyt kap.

A lakószint megvilágítási terve. 150 tompítható halogénlámpát lehet áramkörileg együtt kapcsolni, és ezzel lehetővé válik a tér hangulatának befolyá­solása, a világos szobák utáni vágy kielégítése.

Egy rafinált ötlet. Egy 5 m magas oszlop lámpa­testtel a lépcsőház meghatározó eleme. A rostszálas, betonnal kiöntött és lefestett oszlopban belül üres cső helyezkedik el.

A helyi­ség falai és a mennyezet faszegélyekkel vannak egymással összekötve.

A nappali és ülősarok közötti térelválasztó részletrajzai.