Árnyékolás - 73. oldal

Vannak szokatlan alakú vagy nehezen hozzáférhető abla­kok, dekorálásuk ezért nem egyszerű feladat. Némi találé­konysággal azonban a leg­többször mégis megoldhatók ezek a problémák.

Ablakok az oromfalon

Ha ezek a ferde tetősíkhoz közel vannak, dekorálásuk kis­sé nehéz. Ha a helyiségbe nem lehet belátni, az egyik megoldás az lehet, hogy a kereteket a tér többi részétől elütő, világos színűre festjük, az ablakot pedig takarás nélkül hagyjuk. Ha a helyiséget hálós­zobának használjuk, rolót erő­síthetünk a keretre. A roló ha­tározottan más színű legyen mint a környezete, hogy ezzel megtörje az egyhangúságot.

Van, amikor az ilyen ablak egy derékszögű és egy ahhoz illesz­kedő háromszögű részből áll, az utóbbi belenyúlik a tető vo­nalába. Ha itt függönyt akarunk alkalmazni, erre jól megfelel a kis helyigényű vitrázs- vagy ká­véházi függöny. Ha a ferde te­tősík elég messze van az ablak fölött, spalettákat is alkalmaz­hatunk

Billenőszárnyas ablakok

Újabb építésű házakon és la­kásokban gyakran találkozunk billenő ablakokkal. Úgy tűnik, hogy ezek tervezői a függönyö­ket és a rolókat teljességgel feleslegesnek tartják. A billenő ­ablakok vízszintes középtenge­lyük körül fordulnak el. Ha a fal mellett elég hely van ahhoz, hogy a függönysínek az ablak fölött kétoldalt kinyúljanak, ak­kor az árnyékoláshoz normál függönyöket alkalmazhatunk, ezeket úgy helyezzük el, hogy a csuklóval ne kerüljenek érint­kezésbe. Egy másik lehetőség a vitrázsfüggönyök alkalmazása.

Ezeknél azonban vigyázzunk arra, hogy a függöny anyaga nagyon visszafogott és szolid szövött mintázatú legyen, ne­hogy az ablak túldíszített benyomást keltsen. Hasonló a helyzet a forgószárnyas abla­koknál, amelyek függőleges középtengely körül fordulnak el. A belátás megakadályoz­ható az ablakkeretre erősített vitrázsfüggönnyel, de reluxát vagy hajtogatott függönyt is fel­szerelhetünk, mindkettő egyen­letesen tompított, kellemes megvilágítást ad a helyiségnek. Kettős üvegezésű ablaknál a dekorációt a két üvegtábla között is el lehet helyezni.

1. Sarokablakok

A dekoráció kialakítása attól függ, hogy mennyi hely van a sarokban a két, egymásra me­rőlegesen találkozó ablak kö­zött. Egy lehetséges megoldás szerint a sarokban egy sálfüg­gönyt lógatunk le, a tulajdon­képpeni sötétítőfüggönyöket oldalt redőzzük. Ha ezeket fel­húzzuk, az ablak teljes egészé­ben láthatóvá válik. Jóllehet csak a két külső függönyszárny mozgatható, az összbenyomás mégis nagyon szimmetrikus.

Jó szolgálatot tesz az ablak elé állított kis sarokpad, amelyet esetleg a függönyökkel azonos anyaggal vonhatunk be. Ez el­tereli a figyelmet a problémás sarokról. A két külső függöny adja meg az ablakok és a pad keretét. Rolókat ebben az eset­ben nem célszerű használni, mert, ha az ablakok a sarokban találkozhatnak, a rolók belső széle összeérhet. A sarkon át végigvezetett függönyök viszont mutatósak, mert némileg tom­pítják a sarok éles kontúrjait.

2. Egymás melletti ablakok

Ha az ablakok egymás mellett helyezked­nek el, ezeket egységes front­nak tekintsük és dekorációjukat is ennek megfelelően alakítsuk ki. A két ablak fölött elhelyezett közös takarólemez vagy víz­szintes drapéria alkalmas az ablakok vagy a környező falfelületek közti méretkülönbségek kiegyenlítésére. Jól néznek ki a függönyök, sötétítőfüggönnyel vagy akár anélkül is. A rolók akkor mutatnak a leg­jobban, ha azokhoz csak fomális sötétítőfüggönyök társulnak.

A csodaszép fakeretbe foglalt, tökéletesen arányos téglalap alakú, klasszikus ablak napja­inkban egyre ritkábban fordul elő. Lakásaink és házaink leg­több ablaka messzire került ettől az ideáltól: lehetnek kicsik, ami előnyös a hőveszteségek, de hátrányos a beeső fény mennyisége szempontjából; lehet­nek nagyok, hogy biztosítsák a kellő fényt, ugyanakkor viszont beeresztik a hideget; de a két véglet keveredéséből lehetnek célszerűtlen alakú, egyszerre hideg és sötét ablakok is.

Mindenekelőtt azt kell szem­ügyre vennünk, hogy milyen is a mi ablakunk. Lépjünk hátra néhány lépést és először csak magát az ablakot nézzük. Ezután próbáljuk meg ugyan­azt a helyiség egyéb részeivel, a szobabelső színhatásaival, mintáival és struktúráival együtt szemlélni.

A térarányokat is meghatározza

A dekoráció nemcsak az ablak esztétikáját befolyásolja, hanem a térarányokat is megváltoztat­ja. A padlóig érő, felül takaróle­mezzel vagy keresztfüggönnyel ellátott függönyök a helyiséget magasabbnak mutatják; a lá­gyan redőzött, oldalt elkötött sötétítőfüggönyök elrejtik az ablakmélyedés éles szögleteit; a keskeny lamellákból készült reluxa tiszta vonalai nyugodt, modern hatásúak. Az élénk színek és a feltűnő minták az ablakot állítják a középpontba; a pasztell árnyalatú és apró mintás kelmékbe öltöztetett ablak beleolvad környezetébe.

A koncepció kialakításakor az ablakon át élvezhető kilátást is vegyük figyelembe. Ha az ablak pompás környezetre néz, a dekoráció engedje azt láttat­ni, ugyanakkor bátran fordul­junk a függönyökhöz, rolókhoz vagy szalagfüggönyökhöz, ha nem akarunk az ablak túlolda­lán lévő bánatos tűzfaltól vagy sivár belső udvar látványától szenvedni. A legtöbb ablakhoz illik például a visszafogott vagy feltűnő mintázatú sötétítőfüg­göny, függöny vagy a sokféle roló valamelyike.

Végezetül olyan ablakok is vannak, amelyek mindenféle dekoráció nélkül néznek ki a legjobban. Ha a belátás és a fény ellen nem kell védekez­nünk, engedjük, hogy a szép ablakok önmagukban tudja­nak érvényesülni.

1. Egyenes keretű erkélyablak

Egy erkély ablakfrontja ugyan rendszerint több ablakszemből áll, azokat azonban úgy célsze­rű dekorálni, mintha egyetlen, összetett ablaktábláról lenne szó. Ha úgy döntünk, hogy sö­tétítőfüggönyöket is alkalma­zunk, mindenekelőtt azok opti­mális számát vegyük fontolóra. Minden ablakszektorra külön függönygarnitúra bizonyára túl sok lenne, ha viszont az erkély egyes oldalaira csak egy-egy sötétítőfüggönyt tennénk, azok félrehúzva vastag szövethurkák lennének.

A függönysín fajtájának meg­választásában elsősorban az erkély alakja játszik szerepet: a legtöbb alumíniumsínt óvato­san meg lehet hajlítani, mások viszont egyedi darabokból áll­nak, amelyekből a sarkok és ívek tetszőleges kombinációját követő pályát ki lehet rakni.

A sötétítőfüggöny anyagának megválasztásakor gondoljunk arra, hogy annak nagy felülete­ket kell betakarnia. Ha az erkély nagyon nagy, az oldalt redők­be fogott anyag kissé formális látványa jobban mutat, mintha szabadon lelógna. Ehhez füg­gönyöket vagy akár rolókat társíthatunk, mert az oldalsó drapériák (vagy csak sálfüggö­nyök) az elrendezésnek szép keretet adnak.

2. Ívelt erkélyablak

Az ívelt vonalú ablakoknál, azok méretétől függetlenül, hasonló problémákkal találkozunk, mint az egyenes erkélyablakoknál. A legjobb megoldás, ha min­den oldalra egy-egy sötétítőfüggönyt teszünk fel. Olyan függönysínt kell alkalmaznunk, amelyet a megfelelő alakra le­het görbíteni. Egy másik lehet­séges megoldás a műanyag­gal bevont fém függönyrudakra erősített vitrázsfüggöny, ezeket a rudakat is meg lehet hajlítani a szükséges alakra.

4. Ablakfalak

Ezek a nagyvonalú, gyakran a fal egész szélességét kitöl­tő üvegfelületek ugyan nagyszerű kilátást nyújtanak, de nem egészen problémamentesek.

Ha például nincs kettősüvege­zésük, télen számottevő hőveszteséget okozhatnak. Ilyen eset­ben a nehéz anyagból (bélelt kivitelben) készített, földig érő sötétítőfüggöny a hőveszteségeket jelentősen mérsékelheti. Nyáron a vékony függönyök akadályozzák meg, hogy a hő megszoruljon. A legtöbb ablak­forma vagy panorámaablak leg­jobb dekorációja az egyszerű, a szoba egész magasságára kiterjedő sötétítőfüggöny, amit érdekes formákba lehet szedni és nem vonja el a figyelmet a kilátástól.

A megfelelő arányok megtartásához az ilyen nagy és nehéz sötétítőfüggönyökhöz többnyire a felerősítő garnitúrá­kat is súlyosabbra és masszí­vabbra kell kialakítani. Ha oldalt tolóajtók vannak, a sötétítőfüg­gönyöket úgy kell elhelyezni, hogy azok az ajtót ne függönyözzék be. Az ablakfalat kezel­hetjük úgy, mint egyetlen, nagy panorámaablakot, de sötétítő­függönyökkel részekre is tagol­hatjuk, ilyenkor azok a függőle­ges keretosztások előtt, vala­mint az ablak két oldalán csüngenek le.

A függönyöket olyan maga­san helyezzük el az ablak fölött, hogy azok ne érjenek hozzá az ajtó működtető szerkezetéhez és a kilátást se zavarják. Ha az üvegfal méretei lehetővé teszik, különféle rolókkal vagy reluxákkal is jó hatást lehet el­érni. Megfelelő megoldást nyúj­tanak a szalagfüggönyök is. Ezeket manapság a szaküzle­tekben sokféle színárnyalatban és mintázattal kínálják.

5. Franciaablakok

Ezek az üvegezett ajtók terasz­ra, erkélyre vagy közvetlenül a kertbe nyílnak. Szerkezetük és nyitószerkezetük különféle le­het, vannak kettős ajtók és szi­getelő üvegezésűek, amelyek lehetnek osztólécesek, vagy egyetlen üvegtáblából állhatnak.

Dekorálásukra általában földig érő sötétítőfüggönyt al­kalmazunk, de ügyeljünk arra, hogy a franciaablakok nyitását a függöny ne akadályozza. Az is egy lehetséges megoldás, hogy minden ajtóra vitrázsfüggönyt teszünk, ezekkel az ajtók akadálytalanul nyithatók és zárhatók.

6. A fa- vagy bambuszpálcás rolók

A melyeket használaton kívül szorosan fel lehet gön­gyölni, meleg hatást keltenek és lágy fényt adnak. Nagyon jól mutatnak a mázolt vagy pá­colt, sima vagy lamellás belső ablaktáblák (spaletták). Gondol­junk azonban arra, hogy ezeket hajtogatva kell kinyitni és ehhez megfelelő helyet kell biztosítani. Az ilyen tömör ablaktáblák biz­tonsági szempontból is hasz­nosak és hőszigetelő hatásuk sem megvetendő.

7. Tetőfelépítményes ablakok

Gyakori eset, hogy a ferde te­tősíkba függőlegesen beépített ablakok kicsik. Ezeknél rend­szerint az a legjobb megoldás, ha a függönyök és rolók tartóit felül a keretre erősítjük.

Ha a fény bejutását nem kíván­juk akadályozni, alkalmazzunk kifordítható függönyt: ez nem egyéb, mint egy, a törülközőtar­tókhoz hasonlóan elfordítható függönyrúd, amelyet oldalt az ablaktokra vagy, ha van rá hely, a falra erősítünk. Nappalra a függönyt a spalettákhoz hason­lóan félre lehet hajtani.

A sötétítőfüggönyökhöz vagy textilrolókhoz egyszerű, egyszí­nű kelmét válasszunk. Ha az anyag mintás, vigyázzunk arra, hogy a minta méretei arányo­sak legyenek az ablak mérete­ivel. A túl nagy minta diszhar­monikus, a minták legyenek ki­csik, decensek és tiszta körvo­nalúak. Ideális a világos, friss háttérben elhelyezett geometri­kus mintázat. Kettős ablakoknál egy másik, kifejezetten praktikus megol­dás az ablaküvegek között elhelyezett reluxa.

8. Felülvilágítók

Ezek olyan ablakok, amelyek a falon vagy az ajtó fölött, ma­gasan helyezkednek el. Deko­rálásuk nehéz feladat. Legjobb, ha semmit sem csinálunk, ki­véve, ha a helyiséget hálószo­bának használjuk és a fényt ki akarjuk rekeszteni. Egy lehet­séges megoldás olyan árnyé­kolók használata, amelyeket távműködtetéssel (rúddal, kö­téllel vagy elektromos motorral) lehet mozgatni.

9. Tetősíkablakok

A tetősíkablakok elnevezése arra utal, hogy azok a tető fe­lületében helyezkednek el. A tetőtérben a belátás ellen nem kell különösebben véde­kezni, viszont az ablakokon át beérkező fény tompítására ér­demes gondolni. Ezt egyszerű vászonrolóval vagy az ablak szárnyán sínben vezetett ár­nyékolókkal (dekoratív harmo­nikaroló, vastagabb anyagú fényzáró roló, hagyományos reluxa) oldhatjuk meg. A tető­téri ablakok gyártói általában előkészítik a rolók helyét az ablakok szárnyán, így azok gyorsan és egyszerűen házi­lag is felszerelhetők a doboz­ban található útmutató segít­ségével.

10. Ívelt és kerek ablakok

Az ilyen ablakok sokszor na­gyon mutatós építészeti forma­elemek, ezért gondosan és szeretettel foglalkozzunk velük. Régi házakban gyakran a lép­csőfordulókban találhatók és feladatuk a lépcső megvilágí­tása. Néha egészen a padlóig leérnek.

A legszerencsésebb megol­dás, ha az ívelt ablakokat egyáltalán nem dekoráljuk. Ha azonban a belátás megaka­dályozása vagy a jobb hőszi­getelés érdekében az ablakot mégis fel kell öltöztetni, igye­kezzünk a hatásos ívet megfe­lelően érvényre juttatni. Amikor ilyen ablak dekorálásának meg­felelő stílusát keressük, mindig ügyeljünk a megfelelő arányok­ra. Ha az ablak magas, a taka­rólemez vagy a keresztdrapéria kétoldalt kellőképpen nyúljon túl az ablakon, hogy a magas­ságot ellensúlyozza.

Lépcsőfordulóban lévő, lapos ívű ablakhoz alkalmazható meg­oldás az átlátszó függöny, amit takarólemezzel vagy mintás­anyagból készített drapériával eltakart függönyrúdra erősítünk. Sokszor az is elég, ha csak az ablak alsó felére teszünk vitrázsfüggönyt.

Kerek és nyolcszögletes ablakok

Ezek olyan építészeti ínyenc­ségek, amelyeket nem szabad díszítenünk. Ha szükséges, a belátás ellen tegyünk az átlát­szó üveg helyére színes vagy matt üveget.

Félkör alakú ablakok

Nem túl gyakoriak, rendszerint a falon magasan helyezkednek el. Néha ablak fölött, felülvilágí­tóként is előfordulnak, felada­tuk itt a sötét előszoba megvilá­gítása. Legjobb, ha semmiféle dekorációt nem alkalmazunk, hanem színes vagy strukturált üveget teszünk be.

A kívül felszerelt zsalugáterek­hez hasonlóan a beltéri hasz­nálatra való reluxák is univer­zálisan alkalmazható, ideális napvédő eszközök. Különösen sokféle változatuk van és a szoba belső berendezéséhez egyedileg hozzáilleszthetők. A felső sín méretei oly kicsik, hogy azt bármilyen falra vagy mennyezetre, minden ablak­ vagy ajtóáthidaló alá könnyen fel lehet szerelni.

Elsősorban azonban a fokozatmentes fényszabályozás az, ami a reluxákat oly sokoldalúvá és ked­veltté teszi. A napfényt teljesen egyéni igényeinknek és az ép­pen adott napállásnak megfe­lelően lehet a helyiségben el­osztani és így optimálisan ki lehet használni.

A napsugarak az ívelt lamellá­kon visszaverődnek és a helyi­ségbe vakításmentes, szórt fény jut be, anélkül, hogy a vi­lágosság ettől számottevően csökkenne. Ettől az egész he­lyiség közel egyenletes megvi­lágítást kap. A reluxának tehát a nap- és hővédelem területén számos előnye van, ezen túlmenően azonban az egyéni lakberendezési elképzelések­hez is kitűnően felhasználható.

A különféle szerkezetek karnis­ból, zárólécből, lamellákból és a szükséges tartozékokból áll­nak. Anyaguk az alkalmazási területtől függően műanyag, acéllemez vagy alumínium le­het. Beltéri használatra túlnyo­mórészt a 15-50 mm széles­ségű lamellákat alkalmazzák. Ez a körülmény a reluxákat különösen elegáns fény- és napvédő, egyben a belátást is meggátló eszközzé teszi.

Vegyük tekintetbe még a bő­séges színválasztékot, a külön­féle színek kombinálásának lehetőségét, továbbá a tükör­fényes, perforált vagy textilbe­vonatú lamellák kínálatát, akkor beláthatjuk, hogy a reluxák a belsőépítészeti kialakításnak sok esetben valóban fontos eszközei. A reluxákat az ablak­mélyedésben vagy az előtt, az ablakszárnyon vagy azon belül, esetleg az áthidalóba készített fészekben lehet elhelyezni. Fel­szerelésük aránylag egyszerű és azt házilagosan is könnyen elvégezhetjük.

Reluxa kiválasztása

A reluxák meg­választásával az adott környe­zet építészeti kialakításához is illeszkedni lehet: vannak normál belső ablakhoz, kettős üvege­zésű ablakhoz vagy tetősík ab­lakhoz való szerkezetek, de speciális kivitelekkel trapéz vagy háromszög alakú, eset­leg köríves nyílások árnyékolá­sa is megoldható.

1. Húzózsinór/billentőzsinór

Ez a gyors és egyszerű kezelő­rendszer olcsó, kíméletes hasz­nálat esetén rendkívül hosszú élettartamú, elsősorban beltéri reluxákon alkalmazzák. Az egy­ik zsinórt a lamellasor felhúzá­sára, a másikat a lamellák (akár 180°-os) elfordítására használjuk.

2. Végtelenített húzózsinór

Ennél a kényelmes kezelési módnál a lamellák felhúzására és billentésére (még nagyobb reluxáknál is) csak egyetlen zsinórt kell használni.

3. Forgatókaros működtetés

A könyökös forgatókar könnyű forgatásával a reluxát felemelhetjük vagy leereszthetjük és a lamellákat is tetszőlegesen elfordított helyzetbe állíthatjuk.

4. Automatika

Magától értetődő, hogy a re­luxákat is lehet elektronikusan működtetni. A karnisba beépí­tett villamos hajtás gombnyo­másra minden funkciót elvé­gez. A villamos működtetésű reluxákat kapcsolóóra segít­ségével a kívánt időben lehet nyitni és zárni. Zavaró napsü­tés esetén a napérzékelő gon­doskodik a reluxa lezárásáról. Egyes kiviteleknél még a lamel­lák állásszögét is változtatni lehet a napállás függvényében. A kereskedelemben sokféle, utólag beépíthető rendszer kapható. A legtöbb automatika olyan, hogy azt sok másféle érzékelővel és vezérléssel is össze lehet kapcsolni.

Vannak olyan fotocellák és szél­érzékelők, amelyek az automati­kai ellátják a megfelelő adatok­kal, hogy az a reluxát vagy zsalugátert sötétedéskor vagy túl erős szélben nyissa vagy zárja. A vezérlésről olyan alap­programok gondoskodnak, amelyekbe a fény vagy szél értéke, valamint a késlelte­tési idő már eleve be van programozva.

Napsütés és belátás ellen védő rolók

A rolókat már régóta előszere­tettel alkalmazzák a napsütés és a belátás ellen. Átlátszók vagy fényáteresztők lehetnek. Egy hővédő fóliából készített roló például a helyiség klímájá­nak szabályozását is segíti.

Kaphatók minden oldalról zárt kazettával, úgynevezett hullám­burkolattal és PVC-rolótokkal ellátott rolók. Vannak tetősík­ablakokra szerelhető, speciális rolók is. A modern üveg architektúra számára is sokféle kü­lönleges kivitel áll rendelkezés­re, ilyenek például a trapézro­lók. Csaknem az összes típusú rolót egyszerű eszközökkel, há­zilag is könnyen helyére lehet illeszteni és fel lehet szerelni.

1. Roló

A rolók napjainkban éppolyan kedveltek, mint a György kora­beli vagy viktoriánus időkben voltak. Egyszerű, nem hivalko­dó vonalvezetésük a modern és a hagyományos lakásbel­sőkhöz egyaránt jól illik, de különösen jól használhatók konyhákban és fürdőszobák­ban, ahol a másféle függönyök gyakran nem túl praktikusak. A roló erősített anyagból ké­szül, amelyet a rugós rolórúdra erősítenek. A farúd egyik végé­ben elhelyezett rugós mecha­nizmus lehetővé teszi a roló egyszerű le- és felhúzását.

A roló akár önmagában is nagyon tetszetős ablakdeko­ráció, mutatós azonban függö­nyökkel kombinálva is, ame­lyeknek nem is kell feltétlenül összehúzhatónak lenniük, ha­nem redőzött oldalfüggönyök is lehetnek. A rolók az ablak­függönyökkel is jó összhang­ban vannak. A felgöngyölt rolót egy lapos szövettakaró mögé lehet rejteni.

2. Hajtogatott rolók

A hajtogatott rolók általában érdekesebb hatást keltenek, mint a hagyományos rolók. Elkészítésükhöz nem kell sok anyag és felhúzáskor mutatós, harmonikaszerű hajtásokba rendeződnek, mégsem kelte­nek merev hatást. A hagyomá­nyos rolókhoz hasonlóan ön­magukban vagy függönyökkel kombinálva egyaránt alkalmaz­hatók. Ezeket a sokoldalú ro­lókat bármilyen helyiségben felszerelhetjük, az anyag kivá­lasztására azonban különösen oda kell figyelnünk.

Sok olyan mintázat van, különö­sen a nagy, kerek motívumok, amelyek a redők geometrikus jellegével nem férnek össze. A függőleges vagy átlós csí­kok viszont nagyon hatásosak, csakúgy, mint az egyszínű, si­ma vagy struktúráit anyagok. A hajtogatott rolók általában béleltek. A bélelés segít a fény kirekesztésében és stabilizálja a redőket. A rolót az ablakfül­kében vagy afölött elhelyezett falécre erősítik. Hajtogatott ro­lónál is szükség van zárólécre. A rolót gyűrűkben vezetett zsi­nórokkal lehet felhúzni.

3. Hajtogatott függönyök

Általában valamilyen finom, de erős textíliából készülnek, amelyeket keresztben futó, vasalással rögzített redőkbe, „pliszékbe” rendeznek.

Az anyagot szennyeződés el­len impregnálják, de tisztítása sem jelent gondot, lemosás után még nedvesen kell visszatenni. A hajtogatott rolókat egyszínű vagy mintás, áttetsző vagy átlátszatlan kivitelben le­het kapni. Van olyan is, amelyet a külső oldalán rágőzölögtetett, fényvisszaverő alumíniumré­teggel látnak el. A felhúzott köteg nem túl vastag.

Ezeket a rolókat az ablakmé­lyedés előtt vagy magában a mélyedésben, kettős ablakok­nál pedig az ablaküvegek kö­zött lehet elhelyezni.

4. Redőzött rolók

Redőzött rolónak azt a sza­badon lengő ablakdekorációt nevezzük, amely a hajtogatott rolóhoz hasonló, alsó záróléce azonban nincs és gyűrűs szalagokkal lehet függőlegesen felhúzni. A redőzött rolókat ugyanúgy kell az ablakra fel­erősíteni, mint a hajtogatott rolókat.

5. Ráncolt függöny

Ezt a függöny nem csak füg­gőlegesen, hanem a karnisnál vízszintesen is redőkbe van szedve. Lágy hullámokban omlik le és a redőzött rolóval ellentétben sínben mozgatha­tóan is felszerelhető.

6. Pálcás rolók

A pálcás rolók anyaga többnyi­re természetes színű fa, például bambusz. Meleg, lágy fényt ad­nak, aránylag olcsók és könnyen felszerelhetők. Nem csak díszítik az ablakot, hanem a napsugárzást is jelentős mér­tékben tompítják. Korszerű vál­tozataik vékony műanyag csí­kokból készülnek.

Szalagfüggönyök

Anyaguk lehet pamut, lenvá­szon, műszálszövet, üvegszál, sima vagy perforált alumínium, tömör vagy átlátszó lakkfólia – minden stílushoz megtalálható a megfelelő változat. Ennek az elegáns napvédő rendszernek a lamellái a felső vezetősínben csúsznak, miközben 180°-kal el is fordíthatók. Ezek a mozgá­si lehetőségek a függőleges szalagfüggönyöket a fény opti­mális szabályozására, valamint a hő, fény, belátás elleni véde­lemhez a reluxákhoz hasonlóan sokoldalúvá teszik.

Ferde tető­síkok alatt, oromfalban kialakí­tott ablakoknál és erkélyeken, de üvegtető alatt vízszintesen is elhelyezhetők. Az esetek egy részében elegendő a lamellá­kat felső sínben vezetni, más­kor a felső sín és egy járulékos alsó sín között ki kell azokat feszíteni, ez erősebbé és fe­szesebbé teszi a függönyt. A függöny végtelenített zsi­nórral nyitható és zárható, egy végtelenített lánccal pedig a lamellákat majdnem 180°-ban el lehet fordítani és így mindig a beeső fénynek megfelelő szögbe lehet azokat állítani. Természetesen a szalagfüggö­nyökhöz is lehet villamos mozgató berendezéseket szerelni.

Függönyök és sötétítőfüggönyök

Minden házban és minden la­kásban van néhány olyan helyi­ség, amely feltétlenül igényli a sötétítőfüggönyt vagy a függönyt. Bármennyire kedveli is valaki a rolókat, be kell látnia, hogy vannak olyan helyzetek, amikor azok nem tekinthetők ideális ablakdekorációnak.

Bevezetésül célszerű néhány fogalmat tisztáznunk. A sötétí­tőfüggönyöket néha másod­függönynek is nevezik és azok rendszerint átlátszatlan, egyszí­nű vagy mintás anyagból ké­szülnek. A lakás díszítéséhez döntő jelentősége van a kelme kiválasztásának, melynek so­rán az alapanyagot, a színt, a struktúrát és a mintázatot kell figyelembe vennünk. A függö­nyök többnyire áttetsző ablak­díszek, ma szinte kizárólag mű­szálból készülnek.

A függönyök és sötétítőfüggö­nyök nem csupán az ablak ka­rakterét befolyásolják, hanem az egész helyiség összbenyo­mását is képesek megváltoz­tatni. A padlóig érő függönyök a függőleges vonalakat, az ab­lakdeszkáig tartó, de az ablak teljes szélessége mentén vé­gighúzódó függönyök vagy sötétítőfüggönyök a vízszinte­seket hangsúlyozzák.

A puha esésű, oldalt lágy re­dőkbe szedett sötétítőfüggö­nyök tompítják az ablakmélye­dés éles kontúrjait, míg egy roló és egy keskeny, egyszínű függöny kombinációja, kihang­súlyozza az ablak szigorú vonalvezetését. A szaküzletekben készre varrt ablakdekorációkat is lehet kapni, azok összes tar­tozékával együtt.

Felfüggesztés

Az ablak sötétítőfüggönyökkel vagy függönyökkel való deko­rálásának legfontosabb része a felfüggesztés. A régi jó függönyrúdon csörömpölve csúsz­káló fémkarikák korszaka óta azért történt egy és más ezen a területen. Ma szinte minden felfüggesztési eljáráshoz meg­kaphatok a szükséges tartozé­kok és komplett készletek, így a függönygörgők, csúszkák, ráncszedők, csipeszek és még sok egyéb, ami szükséges a zajtalan elhúzáshoz, a progra­mozott redőzéshez, a függö­nyök egyszerű levételéhez a mosáshoz, majd visszarakás­hoz. Néhány itt-ott elhelyezett apróság gyakran sokat javíthat az ablakdekoráción: ilyenek az elkötök, bordűrök, zsinórok, a takarólemezek vagy a rövid drapériák.

1. Függönysínek

Ma általában U-profilos sí­neket használnak, mert azok szerelése különösen egyszerű. Műanyagból vagy alumínium­ból készülnek és különböző hosszakban kaphatók. A futó­pályák száma is többféle lehet.

A sínekhez oldalt könyökele­meket lehet kapcsolni, amelyek egészen a falig vezetik a füg­gönyt. Az U-profilos sínek kü­lönösen mennyezetre való sze­relésre alkalmasak. Az ablak­mélyedésbe szerelt sínt burkol­ni is lehet, vagy az egész fel­függesztést takarólemez vagy rövid függöny mögé lehet rej­teni.

2. Függönyrudak

A szaküzletekben megtalál­ható függönyrudakat sokféle anyagból, stílusban, felületi kiképzéssel és alakban gyárt­ják: vannak fa-, alumínium-, sárgaréz, krómozott, üveg­szálas, műanyag rudak, sőt még kifeszített drótkötél füg­gönyvezetőket is lehet kapni. Ha ezekhez még a sokféle zárófejet és zárórendszert is hozzávesszük, a kombinációk száma szinte végtelen.

A közforgalmú járda fölé kerülő napellenzőt olyan magasan kell elhelyezni, hogy az a járókelő­ket ne akadályozza. Saját tel­künkön a magasságot tetszés szerint választhatjuk meg.

Különösen fontos a leeresztett napellenző kinyúlása, azaz a függőleges felerősítő felület és az alsó henger közti távolság. Egy tapasztalati szabály szerint a kinyúlás a keretmagasság fele plusz 20 cm; ha tehát a ke­ret magassága 2 m, a minimá­lis kinyúlás 120 cm lenne.

Napellenzők fajtái

Különböző rendszerű napel­lenzők ismeretesek, például a fix karos (ez a legegyszerűbb kivitel), könyökkaros vagy csú­szókaros rendszerek. Az utóbbi két kivitelnél a napellenzőt még viszonylata erős szélben is ki lehet nyitni. A fenti három szer­kezeten kívül még további kon­strukciókat is kifejlesztettek, a megfelelő célra ezek bárme­lyike ajánlható. A fém alkatré­szek alumíniumból, valamint horganyozott vagy műanyag­gal bevont acélból készülnek. A napellenző élettartama a fémrészek minőségétől is függ, ezért csak jó anyagokat vásá­roljunk.

A napellenzők bevonására manapság időjárásálló és színtartó, műszálból szőtt, kifejezet­ten erre a célra gyártott pony­vákat használnak, amelyek sok­féle színben és mintázatban kaphatók. A napellenzőket fém vagy fa ablakkeretekre egyaránt fel lehet szerelni. Szélességüket ilyenkor a keret határozza meg. Ha a ház falára vannak felerő­sítve, szélességi méretük tá­gabb határok között változhat. Amikor napellenzőt rendelünk, annak szélessége mellett azt is meg kell adnunk, hogy a felerő­sítésre választott felület anya­ga fa, fém vagy falazat-e.

A szélesség meghatározá­sakor a keret mindkét oldalán 15-20 cm ráhagyást vegyünk figyelembe. Meg kell adnunk az ellenző minimális kinyúlását is. A falra szerelésnek az az előnye, hogy a napellenző kétol­dalt az üvegfelületnél tovább érhet, így a ferdén beeső nap sugarak ellen is védelmet nyújt. Napellenzők számára különfé­le működtető szerkezetet lehet kapni: automatikus, rugós göngyölítő hengerek, esetleg fékkel is ellátva; kézi karos hajtások, automatikus fékkel, és vannak villamos motoros szerkezetek is.

Kinyúlás

A kinyúlás méretére a ponyva hosszának meghatározásához van szükség. A kinyúlás a fal és a leeresztett napellenző alsó hengere közti távolság. A kinyúlás méretét úgy ha­tározzuk meg, hogy az ablak magasságát elosztjuk kettővel, az eredményhez 20 cm-t hozzáadunk, majd a kapott értéket a következő kerek tízes számra felkerekítjük.

Példa: Az ablakkeret ma­gassága 179 cm. Ezt osztva 2-vel = 89,5 cm. Adjunk ehhez hozzá 20 cm-t, az eredmény 109,5 cm. A kinyúlás tehát ke­rekítés után 110 cm.

Napellenző-rendszerek

1. Könyökkaros napellenző

Könyökkaros napellenzővel még nagy teraszok is könnyen árnyékolhatok. A rendszer hely­igénye aránylag kicsi. A könyök­karos napellenző tartókarjai a ponyva felgöngyölítésekor könyökszerűen összecsukódnak.

A tetszetős napvédő tető haj­lásszöge a vízszintestől a füg­gőlegesig bármekkora lehet, így minden napálláshoz hozzá­illeszthető. A könyökkaros nap­ellenzőt fodros rolóval is ki le­het egészíteni. Ez a ponyvával együtt kitolódó alsó csőben he­lyezkedik el és hatásos védel­met nyújt, ha a Nap alacsonyan áll. Laposan érkező napsuga­rak ellen azonban másféle nap­ellenzőkkel is védekezhetünk. Ilyen például a kétrészes felüle­tű napellenző. Ennél a tulajdon­képpeni napellenzőre meredek szögben további könyökkaro­kat erősítünk, ezek a ponyvát tovább húzzák lefelé.

2. Tokos napellenző

Ez az árnyékoló mind szerkeze­tét, mind működését tekintve tulajdonképpen könyökkaros napellenző.

Az alapvető eltérés­re már neve is utal: az egész napellenző, technikájával és anyagával együtt egy tokban helyezkedik el. Vannak szögle­tes, kerek és ovális tokos, fo­dorral vagy fodros rolóval ki­egészített tokos napellenzők. Amikor arról van szó, hogy mi­nél kevesebb nehézséggel, de utólag kell egy napernyőt fel­szerelni, a leggyakrabban ezt a fajtát választják.

3. Ollókaros napellenző

Ez a típus különösen nagy ki-nyúlást tesz lehetővé, a faltól számított befedett terület tehát alátámasztás nélkül is igen nagy lehet.

Ha több, vezetőgör­gőkkel is ellátott, erősített olló­kart alkalmazunk, akkor az ilyen tetőket még eső elleni védelem céljára is használhatjuk. Olló­karos napellenzőket elsősorban szállodáknál, éttermeknél és kávéházaknál alkalmaznak.

4. Billenőkaros napellenző

A billenőkaros napellenzők uni­verzálisan használhatók.

Erkély­re és loggiára éppúgy megfe­lelnek, mint egész homlokzatok árnyékolására. Igényesen for­matervezett kivitelük minden homlokzatra jól illik, sokszor még önálló díszítőelemként is alkalmazzák.

5. Billenőkaros roló

A billenőkaros napellenzőnek van egy kistestvére, a billenő­karos roló. Ez átmenetet képez a vászonroló és a napellenző között: a roló állítható magas­ságú felső része az ablakkal párhuzamos vagyis függőleges marad, alsó része viszont a bille­nőkarok segítségével kihajtható.

6. Külső roló

Ha a kihajtható billenőkart is elhagyjuk, a függőleges nap­ellenző külső rolóvá egyszerűsödik. Leeresztéskor az árnyékoló vászon a feszített huza­los oldalsó vezetékekben vagy vezetősínekben fut – ez egyút­tal a szélerő ellen is biztosít.

7. Buraárnyékoló

A buraárnyékolók formagaz­dagsága különösen lenyűgöző. Üzletek portáljánál reklámhor­dozóként és a figyelem felkel­tésére is gyakran alkalmazzák ezeket, de privát környezetben is sokszor megtalálhatók. Legyen a vázuk merev vagy összecsukható, készüljön be­vonatuk textíliából vagy fé­nyes fóliából – a buraárnyé­kolók mindig mutatósak.

Napellenzők télikertekhez

Kifejezetten a különféle üvege­zett épületrészekhez fejlesztet­ték ki a télikert-napellenzőket. Vezetősínekben futnak és rend­szerint ellenhúzó feszítőrend­szerrel vannak ellátva, ami arról gondoskodik, hogy az árnyékoló ponyva a fel- és lehúzás közben is mindig feszes ma­radjon. Ilyen feszítőrendszert vízszintes vagy kombinált, víz­szintes/függőleges mozgatás­nál is célszerű alkalmazni.

Ha a tető elég ferde, ellenhú­zás nélküli, szános napellenzőt is alkalmazhatunk. Ez szintén két vezetősínben fut, leeresz­téskor saját tömege húzza le.

Minden napellenzőre elmondható:

Az anyagok és minták válasz­téka szinte korlátlan! Választ­hatunk széles vagy keskeny, hosszanti vagy keresztcsíko­zást, hullámos vagy kockás, léggömbös vagy mackós min­tázatot, pasztell, fedett vagy élénk árnyalatot, divatszíneket vagy hagyományos színeket egyaránt. A napellenzők anyag­minősége is sokféle lehet.

Van például színes fonalból szőtt, tartós impregnálással el­látott, 300 g/m² tömegű műszál­szövet- vagy PVC-bevonatos üvegszálból készített, áttetsző és nehezen gyulladó üvegszá­las szövet. PVC-vel bevont textí­liák vagy lakkozott fóliák között is válogathatunk. A napellenzők szerkezeti elemei jó minőségű, tartós anyagokból, például alumíniumból készül­nek, ezeket színben az árnyéko­ló anyagokhoz lehet illeszteni.

A redőnyök nemcsak a napvé­delem ideális eszközei – egy­ben betörés ellen is védenek. Ma a legtöbb redőnyrendszer betörés ellen is védhet. A bizto­sítótársaságok kirendeltségei tudnak felvilágosítást adni arról, hogy melyik redőnyrend­szer felel meg ennek a köve­telménynek.

Az átlátást tulajdonságaitól és kivitelétől függetlenül minden redőny megakadályozza, azaz optikai védelmi funkciója min­den redőnynek van. A fokozott biztonsági követel­mények kielégítése érdekében azonban úgy is el lehet készí­teni a redőnyt, hogy az még a szélsőséges igénybevételek­nek is jól és sokáig ellenálljon.

Ebből a szempontból a követ­kező pontoknak van különle­ges jelentőségük:

1. A redőnypáncél:

Itt az anyag fajtája és vastag­sága a döntő. Betörés gátlónak számítanak a fából és a hen­gerelt vagy extrudált alumíni­umból készített redőnylécek, ha vastagságuk megfelelő. Az acélból készült redőnylécek kifejezetten betörésbiztosak.

2. A vezetősínek:

Redőnyrendszerünk vezető­sínéinek mélysége a redőny­páncél szélességének 2 %-a, legalább azonban 4 cm legyen, így biztosan megakadályozható a páncél kitépése.

3. A csőmotor:

A csőmotor önzáró, így zárt redőnypáncél esetén automa­tikusan reteszel és megakadá­lyozza a páncél feltolását. A motort különféle biztonsági szerkezetekkel is ki lehet egészíteni.

Például kapcsolóórára lehet bízni a redőnyök megha­tározott napszakokban történő nyitását és zárását – akkor is, ha senki sincs otthon. így a ház kívülről sohasem tűnik lakatlan­nak. A csőmotorra más rend­szereket is rá lehet kötni, re­dőnyrendszerünket riasztóbe­rendezések, mozgásérzékelők, üvegtörés- vagy tűzjelzők vagy távvezérlők is működtethetik.

4. Hevedercsévélők:

A másik mozgatórendszer a heveder fel- és lecsévélését végző, kompakt villamos mo­toros szerkezet. A heveder­csévélő általában már fel van szerelve saját időkapcsoló automatikával, azonban más vezérlőrendszerekre is ráköt­hető. A csőmotortól eltérően a villamos hevedercsévélő szerkezetnek nincs önzáró re­teszelése. Utólag is könnyen felszerelhetők azonban olyan feltolás gátlók, amelyek ellátják ezt a funkciót.

Redőnyök

Az ablak előtt felszerelt redőny kirekeszti a tűző napfényt és a szobát nyáron kellemesen hű­vösen tartja. A helyiség ennek ellenére sincs szükségszerűen teljesen elsötétítve. Az egyes redőnylécek közti fény- és lég­rések ugyanis elegendő fényt bocsátanak be és nyitott ablak esetén lehetővé teszik a levegő keringését. Ennek a klíma-szabályozásnak azonban az a feltétele, hogy a redőnyö­ket a kellő időben zárjuk be.

Ez természetesen kézzel is lehetséges. Sokkal kényelme­sebb azonban, ha a működte­tést motorra és automatikára bízzuk. A napérzékelő a redő­nyöket napsütés esetén időben leereszti, télen szürkületkap­csoló zárja le besötétedéskor a redőnyöket. Így a ház hőmérlege mindig egyensúlyban ma­rad, ez pedig a fűtési számlát is előnyösen befolyásolja. A re­dőnyök zajvédő hatása sem lebecsülendő.

A redőnyöket bármikor be­építhetjük

A normál redőnyök mellett – ide tartoznak a tető­síkablakok redőnyei is – ma bármilyen ferde ablakalakhoz, például az oromfalon elhelye­zett ablakokhoz is kaphatók megfelelő redőnyrendszerek. Vannak például olyanok, ame­lyeknél a redőnypáncél felgöngyölítése alul helyezkedik el – ezek tehát alulról felfelé zárnak. A redőnyök utólagos beépíté­sét a rendszerek különlegesen széles választéka segíti.

Ha az ablakfülke elég mély (az ablaküveg és a fal külső síkja közötti hely), akkor mutató­sabb, ha jobbra göngyölítő vál­tozatot alkalmazunk. Ennél a redőnypáncélt annak belső ol­dala mentén, tehát a vezetősín és az ablak között göngyölítjük fel. Ha az ablakfülke nem elég mély, vagy nincs is mélyedés, akkor általában balra göngyölítést lehet alkalmazni.

A redőnypáncélt itt az ablak­fülke belsejében, ill. közvetlenül az ablaküveg előtt vezetjük és a redőnyszekrény mindig kissé előreáll vagy kívülről van ráerő­sítve a homlokzatra. A mai kor­szerű redőnyöket nehézkes falbontási és szerelési munkák nélkül, utólag is egyszerűen el lehet helyezni. A mostani re­dőnyrendszerek ráadásul már többnyire újra hasznosítható anyagokból készülnek.

Redőnyszekrények

A redőnyök érzékelhető módon csökkenteni tudják az ablakok­nál keletkező hőveszteségeket. A rendszer gyenge pontja azonban a redőnyszekrény, ami kedvezőtlen körülmények között ezt az előnyt le tudja ron­tani. Mindenekelőtt a redőnyök különböző elhelyezési lehető­ségeit kell számba vennünk. Redőnyök beépített, ráépített vagy ablak elé épített kivitelben kaphatók. Beépített redőnynél a redőnyszekrény be van il­lesztve a falazatba.

A falazattal együtt vakolják vagy burkolják, így abból mindössze a redőny­páncél kilépő nyílása marad látható. Ezt az elrendezést csak új építkezés esetén lehet alkal­mazni. Utólagos felszereléskor a ráépített vagy falsík elé épített kivitelek jöhetnek számításba. Ráépített redőnyt csak új abla­kokkal együtt lehet felszerelni. Az ablak szerves részét alkotja, és azzal együtt helyezzük el a meglévő ablaknyílásban.

Maga az ablak emiatt értelem­szerűen kisebbé válik, a helyi­ségbe tehát némileg kevesebb fény jut be. Ennek az előnytelen körülménynek az ellensúlyozá­sára a ráépített redőnyszekré­nyek méreteit minél kisebbre igyekeznek szorítani. A szekré­nyek ezért nagyon szűkek, ennek pedig kétféle következ­ménye van. Egyrészt a redőny­léceket nagyon laposra kell készíteni, hogy a felgöngyölített páncél csak kis helyet foglaljon el, másrészt alig marad hely egy komolyabb szigetelés elhe­lyezésére. A redőnyszekrény felülete szerencsére kicsi, ezért nem befolyásolja lényegesen az ablak szigetelőhatását.

Ha tehát utólag akarunk redő­nyöket felszerelni, csakis az ablak elé épített kivitelt alkal­mazhatjuk. Ennél a típusnál is lényeges, hogy helyszükséglete minél kisebb legyen. A fényveszteség nem olyan nagy, mint a ráépített redőnyöknél, mert a szekrény itt az ablakke­ret előtt helyezkedik el. Minél nagyobb azonban, annál job­ban benyúlik az ablak elé, ami belülről esetleg zavarólag hat.

Arra is lehetőség van, hogy a szekrényt az ablaknyíláson kí­vül, a külső falra tegyük, ezzel ugyan zavartalan lesz a kilátás, ugyanakkor elronthatjuk a hom­lokzat külső képét. Ennél a változatnál viszont semmi probléma sincs a hőszigeteléssel, hiszen a kívülről feltett szekré­nyek egyáltalán nem érintik a falazat szigetelőhatását.

Zsalugáterek

A kívül felszerelt zsalugáterek­nek el kell viselniük az időjárás viszontagságait, ezért azokat korrózióálló anyagból, többnyi­re speciális alumínum ötvözetekből készítik. A felhúzó- és tartózsinórok, adott esetben az oldalsó vezetőzsinórok is, általában poliészterből készül­nek. Az oldalmegvezetők rozsdamentes fémsínek, vagy fém-rudak vagy -kötelek.

Az oldalmegvezetők mega­kadályozzák, hogy a zsalugáte­rek a szélben zörögjenek, és gondoskodnak arról is, hogy a lamellák viharos szélben se emelkedjenek fel. A megveze­tés megoldható a lamellák vé­geire készített bevágásokkal, amelyeket acél feszítőhuza­lokra fűzünk fel, vagy vezető­sínekkel, amelyek a lamellák fémrugóit vezetik. A forgó alkat­részeknek általában műanyag ágyazata van. A külső zsalu­gáterek rendszerint méretre készülnek.

Az ablakmélyedésben vagy a falon elhelyezett keretekre le­het azokat felszerelni. A keretre való erősítéskor fontos az ab­lakmélyedés pontos méretei­nek ismerete. A zsalugáternek bizonyos játékkal kell az ablak­mélyedésben elhelyezkednie, a vetemedés, hőingadozás ok­ozta beszorulás elkerülése végett,ezért a gyártó azt a meg­adott méreteknél rövidebbre készíti. Az ablak szélességét és magasságát két különbö­ző helyen mérjük meg, a ren­deléshez a kisebb méretet ad­juk meg! A magassági méret a felső zsalugáterszekrényt is magában foglalja.

A felhúzott zsalugáter teljesen hagyja szabadon az ablakot. Erre a szekrény felszerelésekor is gondolni kell, különösen ki­felé nyíló ablakszárnyak esetén. A szekrény magassága mellett tehát a lamellák felhúzott álla­potban meglévő magasságát is figyelembe kell venni.

Ez az összenyomott magasság a zsalugáter teljes hosszától, valamint a lamellák és a tartó­hevederek vastagságától függ. Kész zsalugátereknél a csoma­goláson meg szokták adni az összenyomott magasságot. Bizonyos esetekben az össze­nyomott szélességet is figye­lembe kell venni, ami nagyobb, mint a lamellák szélessége. Ez abból adódik, hogy a zsa­lugáter felhúzásakor a tartóhe­vederek kifelé hajtogatva csu­kódnak össze és így kiállnak a lamellák közül. Az összenyo­mott köteg szélessége ezért 3-10 cm-rel is nagyobb lehet, mint a lamella szélesség, sze­reléskor erre gondolni kell.

Az ózonréteg csökkenésének és a bőrrákos esetek számá­nak növekedésével a lakosság minden ezekkel kapcsolatos kérdésre fokozottan érzékenyen reagál. Még a megátalkodott napimádók is nyugtalankodnak és egyik kérdést a másik után teszik fel.

Ha tehát a napvédelem téma­körében kellőképpen el akarunk igazodni, akkor a napsugárzás hatása és a bőrártalmak közti kapcsolatokra vonatkozó né­hány alapvető összefüggés­sel is meg kell ismerkednünk.

A napsugárzásnak sok pozitív hatását ismerjük, így például fokozza az anyagcserét és elő­segíti a csontok növekedését. Sajnos, a világos bőrű közép-­európai embereknél – ha túl sokáig kiteszik magukat a nap­sugaraknak – a káros hatások kerülnek túlsúlyba: a napszú­rás, a leégés és a bőr ebből következő károsodásai, mint az időelőtti öregedés, ráncosodás, nedvességhiány és – a legrosszabb esetben – a bőrrák.

A szakértők 25 000 napsüté­ses órára becsülik azt az alsó határértéket, amelyet megha­ladva, bőrünk rosszindulatú elváltozásaira kell számítanunk. Ennek megfelelően a kockázat akkor állna fenn, ha egy ember mintegy 68 éven át, télen-nyá­ron minden nap egy órán ke­resztül védtelenül ki lenne téve a Nap hatásának. Jelentős ha­tása van itt természetesen a bőr adottságainak, a földrajzi fekvésnek és még egy sor egyéb tényezőnek is. A tudó­sok mindenesetre úgy véleked­nek, hogy a napsugárzás túlzott mértékű, védelem nélküli élvezete fokozza a bőr károso­dásának veszélyét.

Napellenzők

A napvédelemmel foglalkozó szakértők ezért erkélyeken és teraszokon napellenzők hasz­nálatát javasolják. Az erre irá­nyuló vizsgálatok kimutatták, hogy egy színes napellenző az UVA és UVB sugárzást csaknem teljesen leárnyékolja. Csak kevesen tudják, hogy a veszélyes UVB sugarak ellen még a normális ablaküveg sem nyújt kellő védelmet, így például egy 3 mm vastag ablaküveg az UVB sugárzás 35 %-át beereszti a helyiségbe, ami kellőképpen indokolja valamilyen belső napvédelem alkalmazását. Ilyenkor mindig gondoljunk arra is, hogy a nap­védelem nem csupán a túlzott napfény ellenszere, hanem egyúttal az igényes lakberen­dezést kiegészítő, hatásos téralkotó elem is.

Az ablakokon alkalmazott nap­védő elsősorban a tapéták, függönyök, kárpitanyagok és szőnyegek védelme érdeké­ben nélkülözhetetlen. Ezek a napfény ultraibolya sugarainak kitéve kifakulhatnak. Szobanövényeink között is ke­vés az olyan, amelyik jól tűri a közvetlen napsugárzást. Végül az sem elhanyagolható, hogy így éjjel és nappal egya­ránt megóvhatjuk magunkat a kíváncsi tekintetek elől.

A külső napvédő hatása

A belső napvédő hatása

A korszerű napvédő szerkeze­tek, legyenek azok belső vagy külső, vízszintes vagy függőle­ges zsaluzatok, napellenzők, rolók vagy redőnyök, mutatós ablakdekoráció kialakítására nyújtanak lehetőséget és azo­kat, a napvédelem gondolatá­tól függetlenül is, egyre többen kedvelik.

A színek, anyagok és minták sokfélesége nem csak belülről nyújt a szoba berendezéséhez jól illő látványt, de kívülről is fokozza a ház keltette jó be­nyomást. Az alkalmazandó rendszer kiválasztásában első­sorban lakásunk adottságaira és egyéni ízlésünkre kell tekin­tettel lennünk. Az összes elter­jedt napvédő rendszer utólag is jól beépíthető.

Dekoratív napvédelem

Manapság a magánlakások­ban, de az irodákban és üze­mekben is, nagyon kedveltek a nagyméretű ablakfelületek. A megnövelt üvegfelülettel együtt azonban együtt járnak a belső helyiségek energiaház­tartásával és hőmérséklet sza­bályozásával kapcsolatos prob­lémák is. Ezek különösen erős napsugárzás esetén hívják fel magukra a figyelmet.

A Nap hősugárzása ugyan lát­hatatlan – a rövidhullámú su­garak azonban az ablaküvegen át szinte akadálytalanul beha­tolnak a helyiségekbe, ahol rávetődnek a különböző felü­letekre, például a padlóra, a falakra, de akár a bútorokra is. Ezek a felületek elnyelik a nap­sugárzást, attól felmelegszenek és saját hőjüket ismét leadják a helyiségben. Az így létrejött hosszúhullámú hősugárzás nem tud kilépni a helyiségből és azt egyre jobban felfűti. A szakemberek ezt a folyama­tot üvegházhatásnak nevezik.

Ennek az üvegházhatásnak az ellensúlyozására különböző napvédő rendszerek fejlődtek ki, amelyek beépítését laikusok is könnyen elvégezhetik.

A napvédő-berendezéseket két csoportra lehet osztani:

Külső napvédelem és belső napvé­delem. A leghatékonyabb az ablaküveg elé kívül elhelyezett, külső napvédelem. Ez akadá­lyozza meg a napsugárzás leg­nagyobb részét abban, hogy a helyiségbe behatoljon. Ezt egyrészt a napvédő elem visszaverő hatásával, másrészt a napvédő elem és az ablak közti levegőréteg cirkulálásával éri el. Ilyen hatása van például a napellenzőknek vagy a külső zsalugátereknek.

A redőnyöknél ezzel szemben a napvédő elem és az ablak között levegőpárna alakul ki, aminek kiváló szigetelőha­tása van és így például télen jelentősen csökkenti a helyi­ség hőveszteségét.

Az épület homlokzatára kerülő napvédő berendezés kiválasz­tásánál az építészeti adottsá­gokat, a homlokzat kialakítását és természetesen egyéni Ízlé­sünket kell fontolóra vennünk. Számos lehetőség közül vá­laszthatunk, amelyek az épí­tészeti adottságoknak megfe­lelnek, ezek között bizonyára megtaláljuk az ízlésünknek leg­inkább megfelelő változatot.

Belső napvédelem

A másik lehetőséget a belső napvédelem jelenti, amit egy­úttal a helyiség tetszetős de­korálására is felhasználhatunk. A hőmérséklet-szabályozás itt más elven alapul: a helyiség túlzott felmelegedését ebben az esetben azzal akadályozzuk meg, hogy a Nap melegét, ami az ablaküvegen át már beha­tolt, a lehető leggyorsabban ismét kijuttatjuk a szabadba.

Ez a hőkisugárzás különösen akkor működik hatékonyan, ha állandó hátsó szellőzéssel gondoskodunk az ablaküveg és a belső napvédő elem közti levegőréteg keringéséről, pél­dául az ablakot állandóan kibillentett helyzetben tartjuk. Télen, amikor az ablak zárva van, az ablak és a napvédő ­elem közti levegő szigetelő­réteget alkot és gátolja a kifelé irányuló hőveszteséget.

A belső napvédelem lehe­tőségei gyakorlatilag korlátlanok: a különböző kivitelű ro­lók, reluxák, szalagfüggönyök és függöny-anyagok szinte végeláthatatlan sokasága áll rendelkezésünkre, amelyekkel elképzeléseinket nagyobb fá­radság nélkül, könnyen meg­valósíthatjuk.

A meleg vizes padlófűtés csak a fűtés módjában tér el az elektromos rendszerű fűtéstől. A betonpadlót ebben az esetben nem elektromos fűtőszőnyegek, kábelek melegítik, hanem a padlóba betonozott csövekben áramló meleg víz. A hő a padlóról a helyiség levegőjének szintén sugárzással adódik át.

A csövekben áramló víz sebessége mintegy 0,3 m/s. Az áramlás gyorsabb, mint a konvekciós, radiátoros fűtés esetében, így azonban jobb hőleadás érhető el, a beton jobban felmelegszik. A fűtővíz hőmérsékletét a helyiség típusa, a padló szerkezete és a külső hőmérséklet alapján számítással határozzuk meg. A maximális megengedett fűtővíz-hőmérséklet 45 °C lehet, a csövekben lévő nyomás legfeljebb 3 bar.

A rendszer elemei

A meleg vizes padlófűtés sok eleme megegyezik az elektromos rendszer alkotórészeivel, néhány azonban eltérő. Ilyen például a hőforrás, a fűtőkörök elosztói, a csövek és a csövek rögzítése a polisztirén hőszigeteléshez.

A betonaljazat, a vízszigetelés, a dilatációs szalagok, a hőszigetelés, a betonréteg és a járófelület a meleg vizes padlófűtés esetében is ugyanúgy készül, mint az elektromos rendszernél. A továbbiakban ezért ezeket nem írjuk le újra, a következő oldalakon csak a meleg vizes rendszer sajátos elemeivel foglalkozunk.

A hőforrás

A fűtéshez használt vizet a megfelelő hőmérsékletre kell melegíteni. Ennek többféle módja létezik, használhatunk kazánokat, napkollektorokat és hőszivattyúkat is. A kazánok (függetlenül a felhasznált fűtőanyagtól) bármikor, bármilyen körülmények között felmelegítik a fűtővizet.

A másik két hőforrás a napkollektorok és a hőszivattyú ezzel ellentétben már nem használható minden időben, ezek a túlságosan hideg napokon nem képesek felmelegíteni a vizet a kellő hőmérsékletre. Általában tavasszal és ősszel alkalmazhatóak, valamint azokon a téli napokon, amikor a külső hőmérséklet nem csökken fagypont alá. A hideg téli napokon a napkollektorokat és a hőszivattyút kazánnal kell helyettesíteni. A gazdaságosság miatt a méretezés is nagyon fontos szempont.

Kazánok

A fűtővíz melegítésére legalkalmasabbak a gáz vagy elektromos üzemű kazánok, de használhatók szilárd fűtőanyag elégetésére alkalmas kazánok is. Ez utóbbiak hátránya, hogy üzemeltetésük kevésbé rugalmas, nem tudnak megfelelő gyorsasággal alkalmazkodni a környezet változásaihoz. Ha például kisüt a nap, már nem kell intenzíven fűteni, a kazánt le lehet állítani. A szilárd tüzelőanyaggal működő, például széntüzelésű kazánokat azonban nem lehet azonnal elzárni, még egy ideig feleslegesen melegítik a fűtővizet. Ezzel ellentétben az elektromos és a gázkazánok azonnal leállíthatóak.

Az egyik legmegfelelőbb kazántípus a kondenzációs gázkazán. A gázkazánok közül ezek üzemeltetése a leggazdaságosabb, mivel a leghatékonyabban fűtenek.

A kazánok legfontosabb jellemzője a fűtési teljesítmény, amelynek egyenlőnek vagy nagyobbnak kell lennie, mint a fűtött épület helyiségeinek hővesztesége. Az utóbbi években épült, jól szigetelt épületek esetében elég, ha a kazán teljesítménye 12 kW.

51. ábra. Kondenzációs gázkazán képe

Hőszivattyúk

Napjainkban már sok cég gyárt hőszivattyút, a választék rendkívül bőséges. A meleg vizes padlófűtési rendszerekhez általában levegő/víz, víz/víz vagy föld/víz módszerrel működő szivattyút használnak. A felsorolt típusok megfelelő mennyiségű hőenergiát tudnak szolgáltatni a padlófűtéshez, alkalmasak a fűtővíz melegítésére. A hőszivattyút olyan esetben alkalmazhatjuk, ha nagy mennyiségű, kis hőmérsékletű hőenergia áll a rendelkezésünkre.

Ez azt jelenti, hogy nagy mennyiségű levegőre, vízre vagy nagy talajfelületre van szükség, amely hőt vesz fel és ezt továbbítja a hőszivattyúval a fűtési rendszerbe. A levegő/víz hőszivattyú hátránya, hogy nem működik minden időjárási helyzetben, télen, a nagy hideg jelentősen csökkenti hatékonyságát és teljesítményét. Kis hőmérsékleten (fagypont alatt) a hőszivattyú teljesítménye annyira lecsökken, hogy már nem biztosít elég hőenergiát a padlófűtés üzemeltetéséhez, már nem képes megfelelő hőmérsékletre melegíteni a fűtővizet. Ilyen esetben a hőszivattyút ideiglenesen hagyományos kazánnal kell helyettesíteni.

52. ábra. Föld,víz rendszerű hőszivattyúk

Napelemek

A napenergia környezetvédelmi szempontból „tiszta” energiának számít, amely a legkisebb mértékben szennyezi a környezetet. Felhasználása a fűtési rendszerekben nem új keletű dolog. A több négyzetméter felületű napkollektorokat, amelyek felfogják a napenergiát, általában a házak tetején helyezik el, az így nyert energiával melegítik a fűtővizet, de alkalmas használati meleg víz előállítására is.

A hőszivattyúhoz hasonlóin azonban a napkollektorok is csak az év bizonyos szakában adnak megfelelő mennyiségű hőenergiát a fűtési rendszer működtetéséhez, általában csak ősszel és tavasszal használhatók. A téli hónapokban nem képesek a padlófűtés igényeinek megfelelő hőmérsékletre melegíteni a fűtővizet, ezért az így kiesett teljesítményt hagyományos kazánnal kell pótolni.

A fűtőkörök elosztóberendezése

A hőforrás feladata a fűtőcsövekben áramló fűtővíz felmelegítése. A családi házakban általában minden helyiség önálló fűtőkörnek számít, vagyis a fűtővizet meg kell osztani az egyes fűtőkörök között. A fűtőkör kezdete és vége az elosztóberendezésnél, az osztó-gyűjtőnél van.

Az elosztóberendezés feladata tehát a fűtővíz megosztása az egyes fűtőkörök, az egyes helyiségek között. A fűtőcső egyik végét az elosztóberendezés felső részéhez (elosztórész) csatlakoztatjuk, a másik végét az alsó részéhez (gyűjtőrész), ezen áramlik vissza a felhasznált fűtővíz. Az ábrán látható elosztó hat önálló fűtőkörbe, azaz helyiségbe továbbítja a fűtővizet. A nagyobb épületekben, például gyártócsarnokokban, üzletházakban, ennél is több helyiség, vagyis fűtőkör is lehet, az ábrán látható elosztó kilenc fűtőkörbe osztja szét a fűtővizet. Egy elosztó legfeljebb 12 helyiség fűtését biztosíthatja. Ha az épületben ennél több helyiség van, akkor több elosztóberendezést kell alkalmazni.

53. ábra. Hat fűtőkörhöz alkalmas elosztóberendezés

54. ábra. Kilenc fűtőkörhöz alkalmas elosztóberendezés

Az elosztóberendezés háza acéllemezből vagy műanyagból készült doboz, ebbe kerülnek az egyes fűtőkörök melegvíz-ellátását biztosító leágazások, a légtelenítőszelep, a mérőműszerek és a berendezés egyéb elemei. Általában az épület közepén helyezzük el, hogy az egyes helyiségektől, illetve a fűtőköröktől való távolsága megközelítőleg azonos legyen. Az elosztóberendezést általában falra szereljük, vagy falba süllyesztjük 30-50 cm magasságban.

Csövek

A fűtővíz csövekben áramlik, kering, amelyek különböző anyagból készülhetnek. A csöveknek szigorú minőségi feltételeknek kell megfelelniük, napjainkban általában már csak rézből és műanyagból készült csöveket alkalmaznak. Kezdetben – a múlt század ötvenes éveiben, amikor az első padlófűtési rendszereket beszerelték, még acélcsöveket fektettek a betonba, ma már ezek használatát kerülik a szakemberek.

A csövek legfontosabb jellemzői az átmérő, a falvastagság és a fektetési távolság (osztás). A csövek fektetési távolságát a kívánt teljesítmény és a térbeli elhelyezés határozza meg. A nagyobb fűtési teljesítmény eléréséhez kisebb fektetési távolságot kell megállapítani, vagyis a csöveket egymáshoz közelebb kell fektetni. Kisebb távolságot kell választani a nagyobb hidegsugárzó felületek, például ablak, északi fekvésű szoba külső fala mellet, vagyis azokon a helyeken, ahol nagyobb hőteljesítményre van szükség.

A csőfektetés során figyelembe kell venni a nagyobb helyiségek hőtágulási követelményeit is. A hőtágulási réseket a lehető legkevesebb számú cső keresztezze.

55. ábra. Helytelenül és helyesen lefektetett fűtőcsövek

A családi házakban mindig több fűtőkör van, mivel általában több helyiséget fűt a padlófűtési rendszer. Kívánatos – ha ez lehetséges -, hogy az egyes helyiségekben elhelyezett fűtőcsövek hosszúsága megközelítőleg azonos legyen. Ezt kívánja ugyanis a rendszer hidraulikája, és ezzel megkönnyíthető a rendszer vezérlése is. Ha erre nincs lehetőség (elég gyakran előfordul), akkor szükség van a rendszer hidraulikai kiegyensúlyozására, beszabályozására, és ennek megfelelően kell beállítani az egyes szabályozóelemeket.

Műanyag csövek

A lakószobák padlófűtéséhez leggyakrabban kör keresztmetszetű műanyag csöveket használnak, amelyek belső átmérője általában 14,16 vagy 18 mm, falvastagságuk kb. 2 mm. Ezek a csövek általában alkalmasak egy közepes méretű lakószoba fűtéséhez.

56. ábra. A padlófűtéshez használt műanyagból készült ovális cső keresztmetszete és méretei

57. ábra. A hőleadás megoszlása a kör és az ovális keresztmetszetű fűtőcsövekben

Az utóbbi években a kör keresztmetszetű csövek mellett egyre gyakrabban használnak ovális keresztmetszetű csöveket a családi házak padlófűtéséhez. A leggyakrabban használt méret 17 x 24 mm, a falvastagság 2,5 mm-es. Ezeknek a csöveknek az alkalmazása egyenletesebbé teszi a padlóba jutó hőmennyiség eloszlását. Az ovális csövek egyik legnagyobb gyártója az osztrák Harreither cég. A hazai piacon kínálja termékeit a THERMO Kft.

Az ovális csövek hátránya, hogy szerelésükhöz speciális csőrögzítő síneket kell használni, a kör keresztmetszetű csövekhez használt rögzítők nem alkalmazhatók. A gyártó azonban a csövekhez megfelelő rögzítőket szállít.

58. ábra. Az ovális keresztmetszetű műanyag fűtőcsövek rögzítése speciális csőrögzítő sínekkel

Nem fektetünk csöveket azokra a felületekre, amelyekre később bútorokat vagy egyéb berendezési tárgyakat akarunk állítani, mert ezek akadályozzák a levegőáramlást. A lefektetett csövek hosszúságát általában korlátozza a gyártó, egyesek 100 m-ben, más gyártók 120 m-ben határozzák meg az egyben lefektethető csövek hosszát. A gyártó előírását mindig tartsuk be. A csöveket általában 50 m-es kiszerelésben forgalmazzák, ezért előfordul, hogy meg kell hosszabbítani azokat. A csatlakoztatáshoz különleges szorítóbilincseket használhatunk.

A csatlakozóidom elhelyezése: A csövet derékszögben kell elvágni ügyelve arra, hogy a vágás keresztmetszete kerek maradjon. Mindkét csővégre rácsúsztatjuk a bilincset. A végeket kitágítjuk, és becsúsztatjuk a támasztó-hüvelyt. A megfelelő célszerszámmal helyükre csúsztatjuk a bilincseket, és ezzel olyan csatlakozást kapunk, amely ellenáll a csőben áramló víz túlnyomásának.

Ha a csöveket nem a rögzítést is biztosító polisztirénlapokra fektetjük, hanem rögzítősíneket használunk, ügyelni kell arra, hogy a csatlakozás két sín között helyezkedjen el. Ezt úgy érhetjük el, hogy a csövet a sínek elhelyezésének megfelelően lerövidítjük. A fent leírt csatlakoztatási mód mellett alkalmaznak még sajtolásos csatlakozást is. A leggyakrabban használt, térhálós polietilénből készült csöveket nem lehet hegeszteni.

59. ábra. A műanyag fűtőcsövek csatlakoztatása
a) a felcsúsztatható bilincsek és a csővégek kitágítása;
b) a kitámasztóhüvely becsúsztatása a csővégekbe;
c) a csatlakozás kialakítása

60. ábra. A csatlakozást a rögzítősínek között kell elhelyezni

Rézcsövek

A padlófűtéshez a műanyag csövek mellett alkalmazhatunk rézből készült csöveket is. A keménység alapján megkülönböztetünk lágy, félkemény és kemény anyagú csöveket. A padlófűtés csőkígyójának kialakításához általában lágy rézből készült csöveket használunk, mivel ezek könnyen, kézzel alakíthatók, hajlíthatok. A kiváló minőségű csövek megjelölése RAL, ezt a minőség megjelölést minden európai országban elismerik.

A padlófűtéshez a kívánt fűtőteljesítménynek megfelelően különböző méretű csöveket használhatunk. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a padlófűtéshez viszonylag kis átmérőjű csöveket használni. A családi házak szobáinak fűtéséhez általában 14 mm-es belső átmérőjű és 0,8 mm-es falvastagságú csöveket használnak, ezek megjelölése 14 x 0,8. A fűtéshez használhatunk műanyag bevonatú és bevonat nélküli csöveket is. A műanyag bevonatú csövek előnye, hogy teljesen kizárja az oxigén diffundálását a csőfalon keresztül a fűtővízbe. Ezzel védi a kazánt, az osztógyűjtőt és a fűtőrendszer egyéb acélelemeit a korróziótól. A cső műanyag védőburkolata a 14 x 0,8 mm-es csövek esetében 18 mm külső átmérővel rendelkezik.

9. táblázat. A fűtőrendszer teljesítménye a fűtőcsövek átmérőjének arányában 50 m hosszú csőnél

[table id=233 /]

A védőbevonatos és a bevonat nélküli rézcsöveket 50 m-es kiszerelésben, tekercsben forgalmazzák, 14 mm-es átmérő esetében egy tekercs 19 kg. A lágyrézből készült csövek hajlítási sugara kézi hajlítás esetén 150 mm, gépi hajlítás esetén 65 mm.

A csöveket csatlakoztathatjuk keményforrasztással vagy sajtolással. A gyakorlatban mindkét módszert alkalmazzák, egyes cégek inkább a forrasztást részesítik előnyben, mások inkább sajtolással csatlakoztatják a csöveket. Ez attól függ, hogy a cég melyik módszerre szakosodott, milyen szerszámai vannak. Mind a sajtolófogó, mind a forrasztógép beszerzése költséges, ezért kevés cég engedheti meg magának, hogy mindkettőt alkalmazza.

A forrasztás egyszerű réz forrasztópákával elvégezhető. A műanyag bevonattal védett csövekről először eltávolítjuk a bevonatot, majd a forrasztás után újra burkoljuk a csövet. Hogy a hegesztés során a forrasztás során keletkező hő ne tegye tönkre a padlófűtéshez alkalmazott szigetelést, a pákára szerelt hővisszaverő kiegészítőt szerelünk, mely védi a szigetelést.

61. ábra A rézcsövek csatlakozása
a) keményforrasztással b) sajtolással

Napjainkban egyre inkább tért hódít a sajtolásos csatlakoztatás, elsősorban a kötés szilárdsága és a művelet egyszerű, gyors elvégzésnek köszönhetően. A sajtolás mindössze néhány másodpercet vesz igénybe. Hátránya, hogy a szükséges célszerszám, a sajtolófogó viszonylag drága.

A műanyag csövekhez hasonlóan a réz csőkígyónak is megvan a megengedett hossza, a 14 x 0,8 mm méretű csőből készült csőrendszer hossza legfeljebb 120 m lehet, a 14 x 0,7 mm-es cső esetében azonban csak 90 m-es csőkígyót fektethetünk le.

A hőszigetelő lapok lefektetése

A padlófűtéshez alkalmazott polisztirén hőszigetelő lapok különböző kiszerelésben kaphatók. Leggyakrabban téglalap alakú táblák formájában forgalmazzák, amelyek különböző méretűek, például 60 x 125 cm stb., lehetnek. Forgalmaznak felgöngyölt szigetelést is, de a polisztirén lapok kaphatóak középen összehajtott táblákban is.

A ábrán látható polisztirén hőszigetelés egyik oldalát alumíniumfóliával vonták be, mely a fűtőcsövekből származó hőmennyiséget visszaveri a betonréteg irányába. Ilyen bevonat nincs minden típusú hőszigetelő lapon. A lapokat úgy rakjuk le, hogy beborítsák a helyiség talajának teljes felületét. Ha a méretük nem pontosan felel meg a helyiség méreteinek, akkor a megfelelő hosszúságúra, illetve szélességűre kell a lapokat vágni. A hőszigetelést éles késsel szabjuk méretre, a vágást két gidairól végezzük.

A nagyobb alapterületű helyiségek fűtőrendszerének kialakításához előre el kell tervezni a szigetelőlapok lerakását. Ha a helyiség felülete nagyobb 40 m2-nél, akkor úgynevezett mezőkre kell osztani. Az egyes mezők közé dilatációs szalag kerül. Ezzel a nagy felületet kisebb dilatációs egységekre osztjuk.

62. ábra. Padlófűtéshez használt, tekercsbe forgalmazott polisztirén hőszigetelő anyag

63. ábra. Padlófűtéshez használt polisztirén hőszigetelőlap, közepén összehajtva

64. ábra. A hőszigetelő lap méretre vágása

65. ábra. Nagy helyiség négy mezőre osztása

A csövek rögzítése

A padlófűtés fűtőcsöveit több módszerrel rögzíthetjük, a megfelelőt a szigetelőlapok alakja és fajtája alapján választjuk ki. A rögzítés során azonban be kell tartani a tervrajzon megadott osztást, amely általában 20 cm. Az ablakok, egyéb hidegsugárzó felületek közelében a csövek osztása lehet kisebb is, más, melegebb helyeken lehet nagyobb is. A tervrajzon szereplő osztást mindig pontosan be kell tartani.

A gyártók a szigetelőlapok felületének különböző kialakításával segítik a fűtőcsövek rögzítését, az ábra csak egyes gyártók által alkalmazott felületkialakítást mutatja. Kaphatóak az ábrákon bemutatott szigetelőlapoktól eltérő termékek is. A szigetelőlapokba a csöveket lábbal nyomkodjuk be: óvatosan, a csőre rálépve nyomjuk be a szigetelés felületén kialakított mintába.

A fűtőcsövek rögzítését két személynek kell végeznie. Egyikük tartja a feltekert fűtőcsövet, a tekercsekre általában 50 m csövet tekernek fel. Ő folyamatosan tekeri le a fűtőcsövet, és a tervrajznak megfelelően, a helyiségben lassan haladva húzza ki a csövet. Olyan tempóban kell ezt végeznie, a polisztirén szigetelőlap felületén kialakított mintába hogy a másik munkáskézzel a szigetelőlap mintázata közé irányítva, lábbal a mintázatban kialakított résekbe taposva rögzíthesse a fűtőcsövet.

66. ábra. A fűtőcsövek szigetelőlapokhoz rögzítésének módjai

67. ábra. A fűtőcsövek rögzítésea polisztirén szigetelőlap felületén kialakított mintába

68. ábra. A fűtőcsövek kapcsos rögzítése

A fűtőcső rögzítésének másik, gyakran használt módja a rögzítőkapcsokkal vagy ún. rendszersínekkel való rögzítés. A kapcsos rögzítést akkor alkalmazhatjuk, ha a szigetelőlapokon nincs felületi mintázat, és azokra sínekkel, kisebb helyiségben szerelőbot dróthálót fektetünk. Ez olyan szigetelőlapok esetén fordul elő, amelyeket alumínium hővisszaverő fólia borít.

69. ábra. A fűtőcsövek rögzítése sínekkel, nagy helyiségben

70. ábra. A fűtőcsövek rögzítése

71. ábra. Szerelőbotos rögzítés

72. ábra. REHAU gyártmányú szerelőbot

Ugyancsak alkalmazzák a csőrögzítő sínekhez való kapcsolást. A nagyobb helyiségekben az azonos hosszúságú síneket egymás mögé, egyenlő távolságban elhelyezve fektetjük le, a kisebb helyiségekben alkalmazhatunk különböző hosszúságú, akár egymásra merőlegesen elhelyezett síneket is. Egyes szerelőcégek közvetlenül a polisztirén szigetelőlapokhoz rögzítik a fűtőcsöveket. A szerelőmunkás egyik kézzel tartja és tekeri le a feltekert fűtőcsövet, közben a másik kezében tartott szerelőbot segítségével rögzíti azt a szigetelőlapokhoz.

A padlófűtés beszerelésének folyamata

A meleg vizes padlófűtés beszerelésének menete, az egyes munkafolyamatok, a padló szerkezete sokban hasonlít az elektromos fűtőszőnyeges padlófűtés beszereléséhez, a padló szerkezetéhez.

A bebetonozott fűtőcsöves padlófűtési rendszer kialakításának munkafolyamata a következő:

1. a padló előkésztése,
2. a szigetelés befejezése,
3. a dilatációs szalagok elhelyezése, rögzítése,
4. hőszigetelő lapok lefektetése,
5. a fűtőcsövek rögzítése,
6. a fűtőkörök bekötése az osztó-gyűjtőkbe,
7. a nyomáspróba elvégzése,
8. a padlófűtés fűtőcsöveinek bebetonozása,
9. a dilatációs szalag felesleges, túlnyúló részének eltávolítása,
10. a szegélyléc felragasztása,
11. a járófelület, a burkolólapok lerakása,
12. a fűtőrendszer üzembe helyezése, a vezérlés beállítása.

A fűtőrendszer ellenőrzése, terhelési próbája

A bebetonozott fűtőcsöveket már nem lehet javítani, ezért még a betonozás előtt el kell végezni a szabványok szerinti ellenőrzést. A szabványok, előírások pontos betartásával megelőzhetőek az esetleges későbbi problémák.

73. ábra. A padlófűtési rendszer terhelési próbájának lefolyása

A melegvizes padlófűtési rendszerekre vonatkozó MESZ EN 1264 szabvány előírása a következő: „A hőközvetítő réteg lefektetése előtt el kell végezni az egyes fűtőkörök nyomáspróbáját, terhelési próbáját, ellenőrizni kell, hogy nincs-e szivárgás. A kész, de még be nem betonozott csőhálózatot feltöltjük szűrt vízzel úgy, hogy a levegő távozhasson belőle. A nyomáspróba két részből áll: az előkészítő terhelési próbából és a fő terhelési próbából.

A fűtési rendszer egyes részeit, mint például az osztó-gyűjtőt, vagy a csatlakozóvezetéket elég az előkészítő terhelési próba során tesztelni, nem kell a fő terhelési próbának is alávetni. A próbanyomás az üzemi nyomás kétszerese, legfeljebb azonban 6 bar. A fűtőcsöveket a hőközvetítő réteg lefektetésekor is ezzel a nyomással kell megterhelni. A terhelési próba eredményét jegyzőkönyvezni kell. Ha nem szükséges a fagy elleni védelem a rendszer normális, rendeltetésszerű működtetéséhez, akkor a fűtőrendszert vízzel háromszor átöblítjük.”

Előkészítő terhelési próba:

Az előkészítő terhelési próba során a padlófűtési rendszert az üzemi terhelés alapján megállapított nyomással terheljük, ebben az esetben az üzemi nyomás 1,5-szörösével. A nyomást az első fél órában kétszer, tízpercenként meg kell növelni, elérve a meghatározott értéket. A következő 30 percben a nyomás nem csökkenhet 0,6 bar-nál nagyobb értékkel, és a rendszer sehol sem szivároghat.

A fő terhelési próba:

A fő terhelési próbát közvetlenül az előzetes terhelési próba után kell elvégezni. A próba 2 óráig tart. Az előkészítő próba végén megállapított nyomásérték a fő terhelési próba végére, vagyis két óra elteltével sem csökkenhet 0,2 bar-nál nagyobb értékkel. Erre a próbára is érvényes, hogy a vizsgált fűtőrendszer egyetlen pontján sem szabad a víznek szivárognia.

74. ábra A terhelési próbához használt kézi szivattyú

A terhelési próbához szükséges nyomást kézi terhelőszivattyúval állítjuk elő. Az üres szivattyú könnyű, kézben hordozható.

A fűtési rendszer üzembe helyezése

Az üzembe helyezésen az első befűtést értjük, amelyet az előírásoknak megfelelően, a MSZ EN 1264-es, Padlófűtés című szabvány szerint kell elvégezni.

A szabvány a következő módon írja elő az üzembe helyezés folyamatát: „Az első befűtést leghamarabb huszonegy nappal a hőelosztó betonréteg lefektetése után lehet elkezdeni, anhidridált hőelosztó réteg esetében korábban el lehet végezni, de így is legkevesebb hét napot kell várni. A fűtés során a rendszerbe áramló fűtővíz hőmérséklete 20-25 °C-os legyen, ezt a hőmérsékletet legalább három napon át kell tartani. Ezt követően a fűtővíz hőmérsékletét a tervdokumentációban szereplő maximális értékre kell állítani, és ezt további négy napig tartani kell. Az első befűtés lefolyását jegyzőkönyvezni kell.”

A padlófűtés szerelésével foglalkozó cégek általában a következőképpen végzik az üzembe helyezést: A betonrétegnek teljesen meg kell szilárdulnia, ami általában huszonnyolc napig tart. A szilárdulást nem lehet siettetni a padlófűtés korábbi beindításával. A betonréteg aktuális hőmérsékletét (pl. 12 °C) huszonnégy óránként 5 °C-kal növeljük, míg csak el nem érjük a maximális üzemi hőmérsékletet (ez általában 45 °C). Ezt a hőmérsékletet tartjuk 3 napon át. Ezt követően a hőmérsékletet huszonnégy óránként 10 °C-al csökkentjük a kezdeti hőmérséklet eléréséig.

A fűtőrendszer vezérlése

A gazdasági szempontból hatékony fűtőrendszer alapfeltétele a jó minőségű vezérlőrendszer, amely a fűtőteljesítményt a kívánalmaknak megfelelően alakítja. Napjainkban már minden fűtőrendszer része a szabályozóelem.

75. ábra. A padlófűtés teljesítményének vezérlése

A fűtőrendszer beszerelése során a fűtőszőnyeg gyártója által előírt módon járjunk el, tartsuk be a szerelési útmutatót.

A munka megkezdése előtt készítsük elő a fűtőrendszer valamennyi alkotóelemét, és ellenőrizzük, hogy megvan-e minden részük, és működőképesek-e. A szereléskor tartsuk be a szerelési útmutatóban előírtakat. Szerelési útmutatót minden fűtőszőnyeghez, fűtőfóliához mellékel a gyártó, ebben általában részletesen ismerteti a javasolt eljárást. Ha ezeket betartjuk, akkor munka közben nem ütközünk majd semmilyen akadályba, a munkafolyamat világos lesz.

Az elektromos fűtőrendszer szerelésének általános alapelvei:

• a fűtőszőnyegeket csak, mint az épület szilárdan beépített, mozdíthatatlan részét lehet alkalmazni. Csak ideiglenes rögzítésnek számít, ha a fűtőkábelt textilszőnyeghez ragasztjuk, vagy hozzávarrjuk;
• a fűtőszőnyeget nem szabad rövidíteni, az igényeknek megfelelően csak a hidegvégeket kurtíthatjuk meg. A fűtőkört és a hidegvéget összekötő csatlakozást nem szabad meghajlítani;
• a szereléskor, a kábel lefektetésekor be kell tartani azt az alapelvet, hogy a hajlítás sugara nem lehet kisebb a fűtőkábel átmérőjének négyszeresénél;
• a fűtőszőnyeget nem érheti 70 °C-nál nagyobb hőhatás;
• ha a padlófűtést 20 m²-nél nagyobb alapterületű, vagy 7 m-nél hosszabb átlójú helyiségbe szereljük, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a padló hőtágulását, vagyis meg kell szakítani dilatációs hézaggal. A fűtőszőnyeg nem keresztezheti, fedheti dilatációs hézagot, az összekötő vezetékek, amelyek nem fűtőkábelek, átvezethetők a dilatációs hézagon, de csak védőcsőben.
  Ugyancsak védőcsövekben kell vezetni a padlóból a falakba húzott kábeleket (a hidegvégeket, a hőmérséklet-érzékelő vezetékét) is, hogy a fűtés hatására kitáguló padló ne tegyen kárt benne, a fal és a padló közti dilatációs hézag szabadon elláthassa funkcióját, lehetővé tegye a padló szabad tágulását;
• a kerületi tágulás hatásának kiküszöbölésére a szegélycsempe és a padlócsempe közé speciális dilatációs lécet kell fektetni. Ha ilyen nincs, akkor a dilatációs hézagot rugalmas szilikon tömítőanyaggal kell kitölteni;
• a fűtőszőnyeg és a fal között legalább 5 cm-es hézagot kell hagyni;
• a fűtőszőnyeget nem szabad berendezési tárgyak – például fürdőkád, zuhanyozósarok, WC – vagy bútorok alá fektetni, ezek ugyanis gátolják a levegő szabad áramlását;
• a szerelést úgy kell elvégezni, hogy a fűtőszőnyeg vagy a fűtőszőnyegek lekapcsolhatok, legyenek a fűtőkörről;
• a fűtőszőnyegek lefektetése előtt és után is ellenőrizni kell a fűtőkör elektromos ellenállását. Az értékeket, melyeknek egyezniük kell a gyárilag előírt értékekkel, be kell jegyezni a garancialevélbe.

39. ábra. Műanyag elosztószekrény

A padlófűtés beszerelése előtt el kell helyezni a fűtőkör biztosítóját a biztosítószekrényben, hogy tudjuk, hová kell vezetni a csatlakozókábeleket. (39. ábra) Az elosztószekrényt szilárdan befalazzuk úgy, hogy alatta legyen elég hely a fűtőkábel csatlakozóvezetékének bekötésére. A szekrény alatt a falba műanyag védőcsövet, úgynevezett gégecsövet kell beszerelni, a csatlakozóvezetéket ezen át kell vezetni. Ezeket a munkákat – az elosztószekrény beszerelését, a gégecső elhelyezését stb. – még a padlófűtés szerelésének megkezdése előtt el kell végezni.

Példa: Hogyan szereljük be a padlófűtést családi házba A példában egy kisebb családi ház hozzáépített részének a padlófűtés-szerelését mutatjuk be. A feladatunk a legnagyobb helyiség padlófűtésének megtervezése és beszerelése; a szoba nappaliként szolgál majd. A méretei is ezt igazolják: 3,5 x 10,5 m, vagyis alapterülete 36,75 m². A kiválasztott fűtőszőnyeg mérete 240 x 600 cm, a szőnyeggel nem fűtött felületekre kerülnek a bútorok.

A melléképület, amelyben a nappali van, 2005-ben épült, jó a hőszigetelése. Mintegy 100 m³-t kell kifűteni, a hőveszteség nem egészen 2000 W. A helyiségbe 2200 W teljesítményű fűtőszőnyeget választottunk, a tartalék hőteljesítmény biztosítja, hogy a különlegesen hideg téli napokon, amelyek hazánkban előfordulnak is kellemes meleget tudjon adni.

Az elektromos fűtőszőnyegekkel működő padlófűtés beszerelésének egyes lépései:

1. A padló előkészítése: A falak már korábban elkészültek, beépítettük az ajtókereteket is, az építési munkálatok többségét már befejeztük. A padló felületének tisztának kell lennie. Előbb vésővel eltávolítjuk a kitüremkedéseket és az éles sarkakat, majd alaposan felsöpörjük a helyiséget.
2. A vízszigetelés elkészítése: Vízszigetelést csak az új épületeknél kell beszerelni. A kész épületek esetében, ahol a közvetlen rendszerű padlófűtést a már kész padlóra telepítjük, a vízszigeteléssel nem kell foglalkozni, azt már az építkezés során bizonyára elhelyezték. Az új épületek esetében a külső falak alá vízszigetelő lemezt fektetnek. Ehhez kapcsolódik a helyiségek vízszigetelő rétege, a teljes padlófelület alá vízszigetelő lemez kerül. A lemezeket egymáshoz olvasztjuk, az egymás mellett vagy akár egymást fedve elhelyezett lemezek nem biztosítják a tökéletes szigetelést a padló teljes felületén. A vízszigeteléshez jó minőségű anyagból készült, szilárd szigetelőlemezt használunk
3. A hőtágulási, dilatációs szalag rögzítése: A helyiség falainak tövébe hőtágulási szalagot helyezünk el. A szalagot a gyártó öntapadó csíkkal látja el, ennek a csíknak a borítását eltávolítjuk, és a szalagot felragasztjuk a falra. A szalag teljes felületét felragasztjuk a falra, a7 felesleges részeket később vágjuk le. Ha a padló felülete nagyobb, mint 20 m² vagy helyiség átlója hosszabb, mint 7 m, akkor a helyiség közepén is ki kell alakítani dilatációs rést.
4. A hőszigetelő lapok lerakása: A fűtőszőnyegek alá jó minőségű anyagból készült hőszigetelő lapokat kell lerakni. A szigeteléshez extrudált és expandált polisztirénlapokat használunk. A merev polisztirénből készült szigetelőlapok sűrűsége legalább 25 kg/m³. Szigetelni kell a padlónak azt a részét is, melyre nem terítünk fűtőszőnyeget, de erre e felületre nem kell drága, extrudált polisztirénből készült lapokat teríteni, elég, ha egyszerű, fehér polisztirén szigetelést használunk, amelyek háromszor olcsóbbak a másik típusú szigetelőanyagnál. A fehér polisztirénszigetelést a helyiség bal oldalán és a hátsó falnál lévő fehér csík jelzi. A szigetelőlapokat szorosan egymás mellé kell fektetni, hogy ne legyen közöttük hézag, amely hőhídat alakíthat ki. A jobb szigeteléshez falcolt polisztirén lapokat használunk, melyek pontosabban illeszkednek, és fedik a lapok közti réseket.
5. Hővisszaverő alátétfólia leterítése: Ezt a fóliát a polisztirén hőszigetelő lapokra terítjük. A példában jó minőségű, 3 mm vastag PET-fóliát használunk. A fólia használata jelentősen növeli a padlófűtés hatékonyságát, mert a rásugárzó hő 77 %-át visszaveri a felette lévő padlórétegbe. A felhasznált fólia 100 cm széles, a helyiség hőszigeteléséhez a megfelelő szélességűre kellett vágni. Az egyes szalagokat speciális, erre e célra gyártott ragasztószalaggal rögzítettük egymáshoz.
6. A fűtőszőnyegek elhelyezése: A helyiségben 2200 W-os teljesítményű fűtőszőnyeget építünk be, amelyet a hővisszaverő alátétfóliára terítünk. A fűtőszőnyeg, amelyet a tervrajz szerint fektetünk le, összesen négy mezőre oszlik. A szőnyeg teljes szélessége 240 cm, a három mező 50 cm széles, a negyedik 90 cm szélességű. Valamennyi hossza 6 m. A szőnyeg téglalap alakú, nem kell alakítani a helyiség alaprajzához, nem kell kitérni a berendezési tárgyak és a bútorok elhelyezése miatt sem. A bútor elhelyezésére lesz elég hely. A fűtőszőnyeget a külső faltól 6 cm-re fektetjük, a többi faltól való távolsága közel 1 m, néhol több mint 1 m, amely bőven elég a szekrények, bútorok és egyéb berendezési tárgyak elhelyezésére. A szőnyeg méreteiről, elhelyezéséről – a falaktól való távolság pontos bejelölésével – készítsünk pontos rajzot, még mielőtt ráterítenénk a betonréteget.
7. A futószőnyeg lebetonozása: A betont közvetlenül a fűtőszőnyegre terítjük, ez utóbbit az alatta lévő hővisszaverő alátétfóliához és a hőszigetelő lapokhoz rögzítünk. A padló felülete és a réteg vastagsága alapján kiszámított mennyiségű betont a leírtaknak megfelelően készítjük el. A betonozás megkezdése előtt le kell fektetni a réteg magasságát szabályozó léceket, betonozás közben ezekhez igazítjuk a magasságot. Az egész folyamatot úgy kell megtervezni, hogy a betonozást végző személy el tudja hagyni a helyiséget anélkül, hogy a friss betont összetaposná.
8. Az elektromos ellenállás mérése: A fűtőszőnyeg lefektetése előtt és után ellenőrizni kell az elektromos ellenállást. Ennek pontos értékét a gyártó ohmokban feltünteti a fűtőszőnyeg szállítási levelén. Az ellenállásméréssel megállapított valós értéket bejegyezzük a jótállási levélbe, ez a feltétele annak, hogy az esetleges meghibásodás esetén élhessünk reklamációs jogunkkal. Az ellenállás mérésére többféle mérőműszert használhatunk. A mérőműszer a szaküzletekben beszerezhető.
9. A dilatációs vagy hőtágulási szalag felesleges részének eltávolítása: A betonréteget óvatosan, egészen a falak tövében elhelyezett dilatációs szalagig terítjük. A szalagot úgy helyezzük el, hogy felső pereme a betonréteg pereme felett legyen, ezzel megakadályozzuk, hogy a beton befolyjon a szalag mögé. A betonozás befejezése és a beton megszilárdulása után a szalag túlnyúló részét eltávolítjuk, úgy vágjuk le, hogy a betonréteggel egy szintben végződjön. Az eltávolítást segíti, hogy a gyártók a dilatációs szalagot perforálják, ezek mentén a felesleges részt könnyen letéphetjük.
10. A szegélyléc felragasztása: Miután a dilatációs szalagot egy szintbe hoztuk a betonréteggel, felszínével, rögzíthetjük a szegélylécet. Ilyen szegélylécet alkalmaznak a panellakások többségében. Az építtető meghatározhatja a léc színét, mivel ennek felső része látszani fog a padlóburkolat lerakása után is. A lécet a helyiséget övező falak mind egyikére felragasztjuk, a ragasztáshoz megfelelő, speciális ragasztót használunk. Ragasztó általában kapható minden üzletben, ahol szegélylécet is árusítanak.
11. A járófelület kialakítása: A járófelület fajtáját, a megfelelő padlóburkoló anyagot az építtető választja meg. A példánkban könnyű, vékony szőnyeggel fedtük a betonréteget. A padlóburkolat kiválasztása során figyelembe vettük a szőnyeg jó hőáteresztő képességét és azt, hogy a helyiségnek szép külsőt kölcsönöz.

Az elektromos padlófűtésre külön előírások, szabványok vonatkoznak. A megfelelő vezetékek, biztosítók és ezek helyes bekötése előfeltétele a biztonságos és gazdaságos üzemeltetésnek. Az elektromos áramkör vezetékeinek bekötését, az egész áramkör elkészítését csak megfelelő képesítéssel, engedéllyel rendelkező szakember végezheti. Ezt a munkát általában villanyszerelők vagy más szakemberek végzik, akik alkalmassági vizsgát tettek.

 37. ábra. A padlófűtés elektromos áramköre kombinált termosztáttal

Minden elektromos fűtőszőnyeg, fólia vagy fűtőkábel önálló áramkört képez, valamennyit 230 V-os feszültségű hálózatra kell rákapcsolni. A fűtőszőnyeg teljesítménye határozza meg a biztosítók erősségét. Ha a fűtőszőnyeg 2500 W teljesítményű, akkor az elektromos áramkörön 2500: 230 = 11 A áram folyik majd. Ebben az esetben elég 16 A-es biztosítót használni. A biztosítót a többi elektromos áramkör biztosítójával együtt a biztosítószekrényben helyezzük el, amelyet elektromos elosztónak is hívnak. A bevezető kábelt a biztosító érték adja meg, amely ebben az esetben 16 A-es. A megfelelő kábel ebben az esetben a 3 x 2,5 mm2.

Az elektromos áramkör része egy állandó ellenállású vezeték, a csatlakozókábel, biztosítók és a hőmérséklet-szabályozó. A hőmérséklet-szabályozó része a hőmérséklet-érzékelő.

Minden fűtőkör külön biztosítót igényel, amelynek értékeit, tulajdonságait az átfolyó áram erőssége határozza meg. Az elektromos fűtés biztonságos üzemeltetése miatt a családi házban háromfázisos áramkört kell létesíteni. Ez lehetővé teszi, hogy minden fűtőkört más fázisra kössünk, ami indokolt is, mivel az elektromos padlófűtés jelentősen leterheli a vezetékeket. Ez a megoldás biztosítja a ház elektromos rendszerének egyenletes megterhelését.

A közepes méretű családi házak elektromos elosztószekrényében akár 12 önálló biztosító is elhelyezhető. Az egy lakószinten elhelyezett valamennyi fűtőszőnyeg számára külön biztosítót kell beiktatni a hálózatba. Egy elosztószekrénybe tehát akár 3 biztosító is kerülhet, amely a padlófűtés áramköreit biztosítja, a többi biztosító az elektromos hálózat többi részét – világítás, más elektromos fogyasztók stb. – védi. Az elosztószekrényt a falba építjük, a padlótól 50-180 cm magasságban.

A fűtőrendszer vezérlése

A vezérlés célja a fűtőrendszer ki és bekapcsolása a beállított, kívánt hőmérsékletnek megfelelően. A padlófűtés vezérlése többféle lehet, a hőmérséklet szabályozása többfajta berendezéssel is megoldható. A vezérlőket a hőmérséklet-érzékelők száma szerint két csoportra osztjuk. Az első csoportba tartoznak azok a vezérlők, amelyek a fűtőrendszert a szobahőmérséklet alapján kapcsolják ki és be, a másik típus a fűtést a padló hőmérséklete alapján szabályozza.

Kombinált rendszerű vezérlés

Napjainkban a hőmérséklet legtökéletesebb szabályozását az úgynevezett kombinált rendszerű vezérlőberendezés jelenti, amely egyesíti az előbbi két típus előnyeit. Ebben a rendszerben két hőmérséklet-érzékelő van felszerelve, az egyiket egy hőszondába helyezve a padlóba betonozzuk. Ez a szonda henger alakú, átmérője körülbelül 1 cm, hossza 3 cm, feladata a padló hőmérsékletének mérése. Vezetékkel kapcsolódik egy termosztáthoz. A szonda nem közvetlenül a betonba kerül, előtte egy vékony falú, 16 mm átmérőjű, hajlékony műanyag csőbe, úgynevezett gégecsőbe tesszük.

A másik hőmérséklet-érzékelő közvetlenül a termosztátba van beépítve, ez a szobahőmérsékletet méri. A kombinált termosztát két funkciót is ellát, két szempontból is biztosítja a fűtőrendszert: megakadályozza, hogy a szoba túlmelegedjen, de egyben védi a fűtőkábeleket is a túlmelegedéstől. A termosztátban lévő szonda kikapcsolja a fűtést, ha a szoba hőmérséklete eléri a beállított szintet. A padlóban lévő hőmérséklet-érzékelő például akkor jut feladathoz, ha a szobában sokáig nem fűtöttek, és a padló nagyon lehűlt.

Ebben az esetben nagyon sokáig kell fűteni, hogy a padló, és vele együtt a szoba is felmelegedjen, ilyenkor előfordulhat, hogy a fűtőkábel túlmelegszik. A padlóban elhelyezett szonda ekkor kikapcsolja a fűtést, és csak akkor kapcsolja újra, ha már nem fenyeget a kábel túlmelegedése.

38. ábra. Kombinált üzemmódú termosztát

A padló legfelső rétegét nevezzük járófelületnek. Ezt sokféle anyagból készíthetjük, mindig szem előtt kell tartani azonban, hogy olyan anyagot válasszunk, amely jó hővezető. A padlófűtés által leadott hőmennyiséget ugyanis minél nagyobb mértékben a helyiségbe kell juttatni, ezért a szigetelőként működő anyagok alkalmazása hátrányos.

Nem megfelelő padlóburkoló tehát például a vastag vagy sűrű szövésű szőnyeg, mivel ezen keresztül nehezen jut át a hő. A padló felszínének hőmérséklete legfeljebb 27 °C lehet, ezt a megfelelő hőszabályozó berendezéssel érjük el.

Hőáteresztési tényező

A padlóburkolat anyagának tehát a lehető legnagyobb legyen a hőáteresztési, vagy másképpen a lehető legkisebb legyen a hőszigetelési együtthatója. Ezt figyelembe kell venni már a padlófűtés tervezésekor, olyan padlóburkoló anyagot kell választani, amelynek hőszigetelési együtthatója kisebb, mint 0,015 m² x K/W (a DIN 1264 T3-as szabvány szerint). Megfelelő padlóburkoló anyag a padlócsempe, a faparketta, a hajópadló, a laminált parketta, a könnyű vékony szőnyegek.

Nagyon mutatós a faparkettával vagy a deszkával borított padló, az ilyen anyagból készült burkolat azonban nagyon jó minőségű kivitelezést igényel. A végső külalak azonban jelentősen javítja a helyiség esztétikáját. A fapadló esetében megkülönböztetünk vastagabb betonrétegre fektetett burkolatot, és a felújított, padlófűtésre fektetett padlóburkolatot, amelynek vastagsága mintegy 15 mm.

8. táblázat Az egyes padlóburkoló anyagok hőellenállása

[table id=232 /]

A felső, járófelület lefektetése előtt jó, ha a helyiség levegőjének hőmérséklete és nedvességtartalma megegyezik a majdani klimatikus feltételekkel (mintegy 20 °C, 40-60 %-os nedvességtartalom). A hőtárolós vagy részelegesen hőtárolós padlófűtés esetében a fűtést naponta bekapcsoljuk, és megfelelően szellőztetünk, hogy a megfelelő feltételeket teremtsünk a padlóburkoláshoz. Ezzel a beton nedvességtartalma csökken. A padló felújítása során a fűtőszőnyeget száraz felületre fektetjük, ezáltal a nedvességtartalom csökkentésének nincs szerepe.

36. ábra. A parkettaborítású padló keresztmetszete

A fa természetes építőanyag, ezért a nedvesség és a hő hatására zsugorodik és kitágul, sokkal nagyobb mértékben, mint a padlócsempe. A hőmérséklet-különbség okozta méretváltozás egyszerűen megelőzhető. A hajópadló deszkáihoz neoprénből készült lécet erősítünk, mely biztonságosan megakadályozza a deszkák szinte észrevehetetlen mozgását.

Textil padlószőnyeget csak akkor alkalmazzunk, ha ismerjük hőellenállását. A szőnyeget elég akár csak egyszerűen lefektetni a betonpadlóra, de le is lehet ragasztani azt. Ha a ragasztás mellett döntünk, semmiképpen se használjunk bitumenes ragasztókat. A szőnyeget teljes felületén le kell ragasztani, ügyeljünk arra, hogy sehol se feszüljön meg.

A hőszigetelő lapok nélkülözhetetlen elemei a padlófűtésnek, használatuk elkerülhetetlen a hőveszteség csökkentéséhez. A lapokat közvetlenül a helyiség vízszintes tartószerkezetét alkotó betonrétegre fektetjük. A betonrétegnek vagy szerelőbetonnak egy darabból kell állnia, és a teljes felületének simának kell lennie. Erre fektetjük a szigetelőlapokat. Fontos megjegyezni való, hogy hőszigetelő vakolat nem alkalmas a lapok összeköttetéséhez,  magas térfogat sűrűsége miatt.

A szigetelőlapokkal elfedjük az egész padlót, azokra a helyekre is fektetünk, ahová nem tervezünk fűtőszőnyeget vagy fűtőkábelt. A fűtéstől ugyanis a beton teljes felülete átmelegszik, ha nem szigetelnénk, akkor a hő távozna a nem szigetelt részeken, vagyis nagyobb hőveszteséggel kellene számolnunk.

A padlófűtés szigeteléséhez nem használhatunk bármilyen anyagból készült szigetelőlapokat, mivel az átlagos, egyszerű belső szigeteléshez használt polisztirénlapokat a fűtés károsítja, tönkreteszi. A padlófűtéshez extrudált és expandált polisztirénlapokat használunk hőszigetelésként. A merevített polisztirénből készült szigetelőlapok sűrűsége legalább 25 kg/m3.

A lapok lerakását a sarokban kezdjük, szorosan egymás mellé fektetve őket folytatjuk a padló teljes felületén. Olyan szorosra kell rakni, hogy a beton ne folyhasson közéjük. A beton beszivárgását a deszkák közti résbe tovább csökkentheti, ha falcolt lapokat használunk. Ezek vastagsága a lap szélén a felére csökken, ezzel lehetővé válik a lapok egymásba illesztése (31. ábra).

31. ábra. Egymásba illeszthető falcolt lapok

A szerelőcégek legalább 5 cm vastagságú szigetelést javasolnak. Vastagabb szigeteléssel tovább javíthatunk a helyiség hőszigetelésén, vagyis tovább csökkenthetjük a talajba jutó hő mennyiségét, javíthatjuk a fűtés hatékonyságát. A hőszigeteléssel ugyan nőnek a szerelési költségek, de csökkenthető a későbbi, üzemeltetési költség.

A költségek részlegesen csökkenthetők, ha kétrétegű szigetelést használunk, amelyből az egyik réteg egyszerű polisztirénlapokból, a másik pedig extrudált vagy expandált polisztirénlapokból áll. A felső réteg mindig extrudált polisztirénből készült lapokból álljon, mivel ez elviseli akár a 70 °C-os tartós hőmérsékletet is. Az alsó réteg állhat egyszerű polisztirénlapokból is.

A szerelőbetonra először szorosan egymás mellé lefektetjük az egyszerű polisztirénből készült lapokat, amelyek nem falcoltak. (32. ábra) Erre helyezzük az extrudált polisztirénből készült szigetelőlapokat úgy, hogy a két rétegezésben a lapok közti hézagok ne egymás felett, hanem eltolva legyenek. A felső rétegnek takarnia kell az alsó réteg lapjainak illesztését. A lapok lefektetésénél el kell kerülni, hogy a keresztrések alakuljanak ki. A felső, extrudált polisztirénből készült lapokból álló réteg felületének teljesen simának, minden kiemelkedésektől mentesnek kell lennie. Erre fektetjük a hővisszaverő alátétfóliát, majd a fűtőszőnyeget.

32. ábra. A szigetelőlapok fektetése

Hővisszaverő alátétfólia

A polisztirén hőszigetelő lapokat hővisszaverő alátétfóliával fedjük le. Ennek két feladata van: a fűtőszőnyegekből származó hőt felfelé irányítja a fűtött padlóréteg irányába, és egyben védi a hőtől az alatta lévő szigetelőlapokat.

A hővisszaverő alátétfóliát a felületének megmunkálása szerint két alapcsoportba osztjuk. Az olcsóbb típus felületét alumíniumréteg fedi. Ennek azonban az a hátránya, hogy a betonréteg felhordása után a betonban lévő cement és víz hatására az alumíniumréteg oxidálódhat. A vékony réteg a vegyi reakció hatására elpárolog és a hővisszaverő hatása jelentősen csökken.

A jobb minőségű hővisszaverő alátétfóliát is vékony alumínium borítja, de erre még felhordanak egy nagyon vékony, 0,02 mm vastagságú polietilénréteget, amelyet úgynevezett „üveghálóval” erősítenek meg, amelynek szemmérete 8×8 mm. A PET rövidítés a polisztertaftalátot jelöl, ami fémbevonatot jelent. Ennek a felületi megmunkálásnak köszönhetően az alumíniumréteg nem oldódik fel, sértetlen marad. A PET-fólia hővisszaverő képessége közel 77 %-os, ezzel jelentősen csökken a padlórétegen át a talajba jutó hő mennyisége, vagyis a hőveszteség. A PET-fólia alkalmazásával jelentősen, mintegy 30 %-kal csökken a fűtőrendszer szerelésének ideje.

33. ábra A hővisszaverő PET-fólia

Az elektromos fűtés beszerelése a meleg vizes fűtéssel összehasonlítva jóval egyszerűbb, például nem kell elvégezni a vezetékek nyomáspróbáját, elkerülhető a szerelvények és más elemek üzemeltetési vizsgálata, nincs szükség légtelenítésre, a vezérlőszerelvények beállítására stb. Az elektromos padlófűtés energiahatékonysága nagyobb minden más fűtési rendszer hatékonyságánál, elérheti a 99 %-ot. Az elektromos energiát szinte veszteség nélkül hőenergiává alakíthatjuk, ami a meleg vizes fűtés esetében elképzelhetetlen.

Az elektromos padlófűtéshez fűtőszőnyeget, fűtőfóliát vagy fűtőkábeleket használunk. Mindegyik fűtőelem viszonylag vékony, vastagságuk nem éri el az 1 cm-t. A legelőnyösebb a használatuk azokban a helyiségekben, ahol a padlót kerámialapokkal burkoljuk, mint például a konyhában vagy a fürdőszobában.

Az elektromos padlófűtéshez biztosítani kell a 230 V-os feszültségű elektromos áramot. A fűtést külön áramkörre kell kötni, saját biztosítóval. A gazdaságos üzemeltetéshez fűtésszabályozóval kell ellátni. A fűtőszőnyegeket gyakrabban használják a fűtőfóliánál, ezért azoknak itt a könyvben nagyobb teret szentelünk.

11. ábra. Elektromos padlófűtés a konyhában

A rendszer elemei

Az elektromos padlófűtés a következő részekből áll:

• fűtőszőnyeg vagy -fólia (esetleg fűtőkábel);
• hőérzékélő;
• műanyag rögzítők;
• elektromos biztosító;
• hőszabályzó.

A hőszabályzó és a biztosító kivételével a többi alkatrész az elektromos fűtőrendszer tartozéka. A padlófűtés része még a fűtőszőnyeg mellett a szerelőbeton, a vízszigetelés, dilatációs szalagok, hőszigetelés, hővisszaverő alátétfólia, beton simítóréteg és a járófelület. A padlófűtés készlet része általában a fűtőszőnyeg a hőérzékelővel és a műanyag rögzítők. Az elektromos áramkör alkatrészeit külön kell megvásárolni, a legtöbb szakboltban azonban megtalálhatók ezek a kiegészítők is.

A szerelőbetont és a vízszigetelést csak a teljesség kedvéért soroltuk a padlófűtés alkotóelemei közé, ezeket akkor is el kell készíteni, ha az épületben más rendszerű fűtést tervezünk. A következő fejezetekben bemutatjuk a padlófűtés egyes részeit olyan sorrendben, ahogyan azokat be kell építeni.

Az elektromos fűtőrendszerek alaptípusai

A sugárzó fűtőrendszereket három csoportba oszthatjuk: tárolós, részlegesen tárolós és közvetlen fűtési rendszerekre. A fő különbséget a hőleadók feletti betonréteg vastagságában és a hőleadás gyorsaságában tapasztaljuk. A hőleadás gyorsaságán a fűtés bekapcsolása és a hőleadás kezdete közti időt értjük

6. táblázat. Az elektromos padlófűtés jellemzői

[table id=230 /]

A táblázat alapján képet lehet alkotni a rendszer legfontosabb jellemzőiről, és ki lehet választani a megfelelő elektromos tarifát. Az értékek egy átlagos fűtésre vonatkoznak. A gyakorlatban néha előfordulhatnak szélsőséges esetek is, mint például hőtárolós rendszer 15 cm-es rétegvastagsággal, vagy részleges hőtárolós rendszer mindössze 2 cm vastagságú betonréteggel.

A táblázatban szereplő adatok magyarázata: a különböző fűtőrendszerek alapján megtaláljuk benne a jellemző beton fedőréteg vastagságát, a felfűtés idejét, a fűtőszőnyeg területi teljesítményét, és a hozzá illő legoptimálisabb elektromos tarifákat.

A betonréteg vastagsága attól függ, hogy milyen típusú fűtőrendszert választunk. Minél vastagabb a réteg, annál hosszabb időre van szüksége az átmelegedéshez, vagyis annál később kezdi melegíteni magát a helyiséget. A közvetlen fűtésnél a fűtőszőnyeget nem takarja beton, közvetlenül a padlócsempe borítja.

Felfűtés ideje

A felfűtés ideje azt az időmennyiséget jelenti, amely szükséges a betonréteg teljes felületének felmelegítéséhez, vagyis az az időszak, amíg a hő eljut a járófelületbe, és megkezdődik a helyiség felmelegítése. A közvetlen fűtésnél a fűtőszőnyegre már csak egy vékony, rugalmas ragasztóréteg kerül, amelynek feladata a szőnyeg egyenetlenségeinek eltüntetése. Erre a rétegre kerül a járófelület: a kerámiaburkolat. Ez a típus nem képes hőtárolásra, ezért nagyon gyorsan fűteni kezdi a helyiséget, gyakorlatilag nincs felfűtési ideje.

Teljesítmény

A teljesítmény azt mutatja, hogy az adott fűtőszőnyegnek mekkora a teljesítménye a padlófelületre vonatkoztatva. A hőtárolós fűtéshez, amelynek vastagabb betonréteget kell felmelegítenie, nagyobb teljesítményű fűtőszőnyeget alkalmazunk, mint a más fűtőrendszerek esetében. A nagyobb teljesítményt úgy érjük el, hogy nagyobb teljesítményű fűtőkábeleket alkalmazunk, vagy a kábeleket sűrűbben, egymáshoz közelebb helyezzük el. Azokon a helyeken, ahol nagyobb fűtőteljesítményre van szükség, a kábelek közeit akár a felére is csökkenthetjük. Ezt általában a hidegebb helyeken alkalmazzuk, például az az ablakok környékén.

12. ábra. A fűtőkábeleket közelebb fektetik egymáshoz

13. ábra. Az elektromos fűtésű rendszer metszete
a) hőtárolós fűtés; b) részleges hőtárolós rendszer; c) közvetlen fűtési rendszer

Az ábra vázlatosan mutatja be a padlófűtés egymás feletti rétegeit, a rétegek összetételét, vastagságát. A képeken nem tüntettük fel az egyes rétegek pontos vastagságát (a szerelési beton kivételével), mivel ezek esetről-esetre különböző vastagságúak lehetnek. A hőtárolós padlófűtésnél a hőszigetelés ajánlott vastagsága 8.-10 cm, a beton fedőréteg pedig általában 10-14 cm. A részeleges hőtárolós rendszer esetében a szigetelés vastagsága 4-8 cm, a betonrétegé 3-5 cm. Az egyes szerelőcégek saját tapasztalataikra hivatkozva ettől eltérő értékeket is javasolhatnak, akár a hőszigetelésre, akár a beton fedőrétegre vonatkozóan.

A fűtőszőnyeges fűtés

A fűtőszőnyeg úgy működik, mint egy padlóba épített fűtőtest. A szőnyeg alkalmazható új épületekben, de a régi épületek felújítása során is, például ha a fűtőrendszert vagy egész épületelemeket újítunk fel. A fűtőszőnyegek teljesítménye 10 W-tól néhány kW-ig terjedhet. A nagy üzemcsarnokokban több szőnyeget is elhelyezhetnek, amelyek összteljesítménye meghaladhatja akár a 10 kW-ot is.

A fűtőszőnyegek szerelésére a következő alapelvek vonatkoznak:

• a szőnyeg és a fal közt legalább 5 cm-es hézagot kell hagyni;
• az összekötőkábelt és a hőérzékelőt műanyag védőcsőben kell elhelyezni;
• a hőveszteség elkerülésére a szőnyeget hőszigetelő rétegre kell fektetni;
• nem szabad fűtőszőnyeget teríteni a berendezési tárgyak és a bútorok alá;
• ha a szőnyeget 20 m²-nél nagyobb helyiségben helyezzük el, akkor dilatációs hézagokat kell kialakítani;
• a szőnyeg elhelyezése előtt és után is le kell mérni a fűtés céljaira szolgáló áramkör ellenállását;
• az esetleges reklamáció érvényesítése végett a szerelést a használati utasítás szerint kell elvégezni.

Elektromos szőnyeggel csak úgy szabad fűteni, hogy az az épületszerkezet elválaszthatatlan része (14. ábra). Ez azt jelenti, hogy minden esetben be kell építeni, nem lehet hordozható fűtésként alkalmazni. A fűtőkábelt nem szabad rövidíteni, a gyártásból kifolyólag megbonthatatlan elektromos egységet képez, amelynek megvan a maga meghatározott fűtőteljesítménye, elektromos ellenállása és a fűtőrendszerre vonatkozó egyéb tulajdonsága. A kábel hidegvégződéssel van ellátva, mely a 230 V feszültségű hálózathoz való csatlakoztatásra szolgál. A hidegvégződést az építkezés követelményeinek megfelelően lehet rövidíteni.

A fűtőkábelt textilszőnyeghez rögzítjük, a kábelt csak bizonyos átmérőjű körív mentén hajlíthatjuk. A szerelés során a hajlítási ív átmérője nem lehet kisebb, mint a kábel átmérőjének négyszerese. A textilszőnyeget, a kábel rögzítéséhez használt textilcsíkokat úgy alakíthatjuk, vághatjuk, hogy a kábelt ki tudjuk egyenesíteni, és ezzel a szőnyeg olyan alakot vegyen fel, mely igazodik a fűtött szoba alapterületének alakjához. A fűtő- szőnyeg a rögzítésre szolgáló textilszőnyegből és a fűtőkábelből áll. A kábelt teljes felületen rögzítik a szőnyeghez (15. ábra).

14. ábra. Öt textilcsíkba varrott fűtőkábel

15. ábra. Teljes felületen rögzített fűtőkábel

16. ábra. A fűtőszőnyeg átalakításának megengedett módszerei

A gyártási technológiának megfelelően megkülönböztetünk varrott és ragasztott szőnyegeket. A kábel rögzítésének módszere nem befolyásolja a szőnyeg alkalmasságát vagy hőteljesítményét, csak a gyártástechnológiai különbségekről van szó. A varrott szőnyegek előnye, hogy szabálytalan alakú szobákban is alkalmazhatók, mintegy „méretre” készíthetők, hátrányuk azonban, hogy drágábbak. A ragasztott szőnyegeket nagyobb mennyiségben gyártják, a gyártás emiatt hatékonyabb, ami megmutatkozik az árban is, ezek a szőnyegek olcsóbbak. Hátrányuk azonban, hogy a kevésbé megszokott kialakítású szobák alapterületéhez nehezebben alakíthatók.

A 16. ábrán bemutattuk, hogy a szőnyeget hogyan lehet alakítani a helyiség alakjának megfelelően, a textilcsík felvágásával. A szőnyegeken a legtöbbet a fürdőszobában kell alakítani, az ábra két fürdőszoba szőnyegezését mutatja be. Mindkét helyiségben eltérő módon fektették le a szőnyeget, de a szőnyegvezetés nincs kihatással a hőátadásra vagy a leadott teljesítményre.

A nagyobb fürdőszobában többször is vágni kell a szőnyeget (fürdőszoba két mosdókagylóval). Ilyen esetben jobb először próbaképpen lefektetni a szőnyeget, a választott fektetési módról rajzot készíteni, hogy amikor már „élesben” folyik a fektetés, gyorsabban, problémamentesen sikerüljön. A rajz alapján a betonozáskor már ügyesebben, a fektetés kipróbált irányának megfelelően lehet lerakni a szőnyeget. A nagyobb komfortfokozatú fürdőszobákban a sarokkádhoz lépcső vezet, természetesen a lépcsőfokok is fűthetőek, ha a járófelületet padlócsempe borítja (18. ábra).

17. ábra. A fűtőszőnyegek alakítása a fürdőszobában

18. ábra. A kádhoz vezető lépcső fűtése fűtőkábellel

A sorozatban gyártott fűtőszőnyeg legkisebb teljesítménye 270 W, a legnagyobb akár 4 kW is lehet. A jól szigetelt épületek helyiségeinek hővesztesége a két határérték közé esik. A 4 kW-os teljesítmény megfelelő az irodaépületek vagy gyárépületek nagy csarnokaiba is. A sportcsarnokok vagy más, nagy hőveszteséggel üzemelő épületek nagy alapterületű helyiségeinek fűtéséhez a legnagyobb teljesítményű fűtőszőnyegekből kettő vagy több is alkalmazható.

Fűtőszőnyegek a közvetlen padlófűtéshez

A közvetlen padlófűtés esetében, a hőtárolós rendszerrel szemben, a fűtőszőnyegre nem kerül betonréteg. A padló teljes építési vastagsága

19. ábra. A gyártó által becsomagolt fűtőszőnyeg

A fűtőréteg vastagsága lehetővé teszi azt is, hogy már kész padlóra alkalmazzák azt. Ennek a rendszernek további előnye a rugalmas, gyors fűtés – a rövid felfűtési idő. A bekapcsolás után a fűtőszőnyegek nagyon gyorsan, kevesebb, mint 15 perc alatt felmelegítik a járófelületet. Hátránya ugyanakkor a rossz hőtárolás, a padló röviddel a fűtés kikapcsolása után megszűnik melegíteni.

A közvetlen fűtéshez alkalmas szőnyegeket 115-1300 W teljesítménnyel gyártják. A szőnyegek szélessége 30 vagy 50 cm. A nagyobb felületek fűtéséhez egymás mellé több szőnyeget fektetnek. A fűtőszőnyegeket – minden fűtéstípushoz – felcsavarva, fóliába csomagolva árulják (19. ábra). A gyártó úgy csavarja fel a szőnyeget, hogy a szállításhoz elférjen egy papírdobozban.

Fűtés fűtőfóliával

Fűtőfóliákat használnak a lakószobák padló- és mennyezetfűtéséhez egyaránt, megfelelnek ugyanis mindkét rendszerhez.

Fóliával fűtött faltípusok, példákkal:

20. ábra A padlófűtéshez alkalmazott fűtőfólia
1 polietilénfólia; 2 rézszalag; 3 ezüstözés; 4 homogenizált grafit; 5 polietilénfólia

21. ábra. Betonpadló
1 betonréteg; 2 vízszigetelés; 3 hőszigetelés;
4 páravédő réteg; 5 fűtőfólia; 6 páravédő réteg;
7 a hőérzékélő és a hőérzékélő védőcsöve; 8 betonréteg; 9  padlócsempe;
10 dilatációs hézag; 11 elektromos csatlakozó

22. ábra. Laminált parketta

23. ábra. Fapadló, hajópadló

Fűtőkábeles fűtés

A fűtőkábel rézből készült, állandó ellenállású ohmikus kábel. Feladata az elektromos energia hőenergiává való átalakítása. A fűtőkábeleket feloszthatjuk többféle szempont alapján: a fűtőteljesítmény, a védőburkolat, a kábel vastagsága, és a kábelben vezetett erek száma szerint (24. ábra).

24. ábra. A padlófűtéshez használható kábelek néhány típusa
a) egyeres kábel vékony rétegű padló fűtéséhez; b) egyeres kábel védőbeszövéssel;
c) robusztus, vastag egyeres kábel külső használatra; d) kéteres kábel védőbeszövéssel;
e) kéteres kábel UV sugárzás elleni védelemmel

A padlófűtéshez különböző hosszteljesítményű fűtőkábeleket használnak. 1 m hosszúságú kábel 8-17 W teljesítményt adhat le az épületekben használt padlófűtések esetében. A kültérben használt padlófűtésekhez, járdák, garázsfelhajtók fűtése esetében alkalmazhatók 1 m hosszra eső 18 vagy 20 W teljesítményű kábelek is.

A lakószobákban használt kábelek esetében nincs szükség védőbeszövésre, a fürdőszobákban, mosókonyhákban és más nedves helyiségekben azonban olyan kábeleket kell használni, amelyek védőbeszövése fokozott védelmet biztosít.

A vastagságuk alapján megkülönböztetünk 3,5 mm-nél vékonyabb és vastagabb kábeleket. A vékonyabb kábeleket közvetlen padlófűtéssel fűtött helyiségekben alkalmazzák. A kábeleket vékony csemperagasztó réteggel fedik, erre rakják le a burkolócsempét. A 3,5 mm-nél vastagabb kábeleket betonba fektetik, vagyis a hőtárolós, illetve részleges hőtárolós padlófűtéshez használják (25. és 26. ábra). A lefektetett kábelsorok egymás közti távolságát osztásnak nevezzük.

25. ábra Háromeres fűtőkábel

26. ábra. Csupasz huzal

27. ábra A fűtőkábel hurkainak különböző osztástávolsága

28. ábra A fűtőkábel vezetése tagolt alaprajzú helyiségben

A különálló kábel előnye, hogy nincs textilalaphoz rögzítve, könnyebben alakítható, formálható, mint a fűtőszőnyeg. Könnyen elhelyezhető a helyiség alaprajzának, és a bútorok várható elhelyezésének megfelelően. A fűtőszőnyegekhez hasonlóan ezt is szigetelőlapokra fektetjük. Hátránya, hogy több helyen kell rögzíteni, mint a szőnyeget, vagyis több rögzítőkapocsra van szükség, ebből kifolyólag a szerelés is tovább tart.

Dilatációs szalagok (peremszigetelő sávok)

A hőmérséklet-változás hatására az anyagok tágulnak és zsugorodnak, ugyanez a folyamat játszódik le a padlófűtés esetében is. A munkáknál biztosítani kell, hogy a betonréteg minden irányba legalább 5 mm-t tudjon tágulni. A padlófűtés esetében azonban a hőtágulás nem túlságosan jelentős, mivel már akkor fűteni kezdünk, ha a helyiségben a hőmérséklet 15 °C alá csökken.

A padló hőmérséklete a lakószobákban nem emelkedhet 28 °C fölé. A padló hőmérséklet-különbség okozta tágulását, méretváltozását nagyon egyszerű módon megoldhatjuk. A hőtágulás kompenzációját, a táguláshoz szükséges hézagot dilatációs sávval (peremszigetelő) tesszük lehetővé, amelyet a helyiségben körbevezetünk, nagyobb helyiségekben középen is elhelyezünk egy sávot (29. ábra).

29. ábra. A peremszigetelő fektetése

A dilatációs szalagok jellemző tulajdonságai:

• kitöltik a hőszigetelő lapok és a fal közötti dilatációs hézagot;
• megakadályozzák, hogy a betonrétegben lévő víz a helyiség falába szivárogjon;
• javítják a padló hangszigetelését, gátolják a hanghullámok átterjedését a padlóból a falakba;
• rugalmasak, hajlékonyak, könnyen megmunkálhatok;
• jó hőszigetelők, nagy a vegyi ellenállásuk;
• nem szennyezik a környezetet, újrafelhasználhatók.

A 7. táblázat Az Austrotherm peremszigetelői

[table id=231 /]

Magyarországon a peremszigetelő sávok egyik gyártója az Austrotherm Kft. A termékek anyaga polisztirol és polietilén. A polietiléntermékek 30 mm-es talppal készülnek. Ezek a termékek a padló-fal csatlakozásnál derékszögben meghajlíthatok, és a 30 mm-es talpra a hő-és/vagy hangszigetelő lemezek erre a talpra helyezhetők el, ami lehetővé teszi, hogy a peremszigetelő sávok a kivitelezés alatt ne mozduljanak el.

A polisztirol anyagú termékek a fentiektől eltérő méretek (elsősorban a szélességi méretek) is rendelhetők egyeztetés után. A perem-szigetelőnek legalább olyan szélesnek kell lennie, mint a hőszigetelés, az esztrich és a padlóburkolat vastagsága összesen. Amennyiben a szükségesnél szélesebb peremszigetelő sávot választunk, a felesleges részt a burkolás során el kell távolítani. A szalagokat tekercsekben hozzák forgalomba.

30. ábra. Az Austrotherm peremszigetelői

A szalagok habosított polietilénből készülnek, amely megköti a levegőben lévő nedvességet. Ezért száraz, zárt helyen kell tárolni a szalagokat. A dilatációs szalagot a padló és a helyiség falának találkozásánál a falra ragasztjuk az öntapadó csíkkal. Ha rövid, akkor ki kell egészíteni. A kiegészítés során a szalagdaraboknak a találkozásnál legalább 10 mm-en fedniük kell egymást. Az átfedéssel nem romlik a dilatációs szalag hatásfoka. A szalagnak magasabbnak kell lenni, mint a betonrétegnek, a felesleges részt a beton megszilárdulása után levágjuk.

A 20 négyzetméternél nagyobb alapterületű szobákban a padlót dilatációs hézaggal két részre kell osztani. A nagy alapterületű helyiségekben annyi dilatációs réssel elválasztott fűtőterületet kell kialakítani, amennyit a felület nagysága igényel. Ugyanez vonatkozik a 7 m-nél nagyobb átlójú helyiségekre is. A fűtőkábelt nem szabad átvezetni a dilatációs résen.