Télikertek - 82. oldal

Mivel a lakótélikertek emberek tartózko­dási helyéül is szolgálnak, kivitelezésükhöz engedélyre van szükség. Annak érdekében azonban, hogy az olcsónak éppen nem ne­vezhető tervek alapján elképzelt télikert ké­pe az építési engedély benyújtása után ne omoljon össze kártyavárként, érdemes előzetesen érdeklődni az önkormányzatnál, hogy engedélyezik-e egyáltalán a télikert építését. Kérdezzük meg, milyen konkrétu­mokat tartalmaz a helyi rendezési terv?

Amennyiben a télikert nem újonnan épülő építmény részét képezi, építtetőként időben gondoskodnunk kell az előkészítő munkákat elvégző tervezőről. Ezen túlmenően szükségünk lesz kivitelezőre és építésveze­tőre, aki a télikert építését levezényli és el­lenőrzi.

Tervezőként építészek vagy építészmérnö­kök jöhetnek szóba

Ők felelnek az építési engedélyhez szükséges dokumentumok el­készítéséért. Amennyiben a télikertet építő szakember megfelelő képzettséggel rendel­kezik, ő is elkészítheti ezeket. Kisebb építé­si munkálatok esetén arra is van lehetőség, hogy más tervezőt, például egy asztalos mestert bízzunk meg ezzel a munkával.

Az építkezés során a következő követelmé­nyeknek kell eleget tenni, illetve a követke­zőket kell igazolni:

Stabilitás

Minden építménynek teljes egészében és részeiben is stabilnak kell lennie. A télikert statikai tervének figyelembe kell vennie a szél, hó okozta, valamint az egyéb megter­heléseket (DIN 1055 szerint). A télikertnek ezen megterhelések mellett is stabilnak kell maradnia.

Tűzvédelem

A tűz átterjedésének megakadályozása ér­dekében, és a gyors tűzoltó munka elősegítésére hozzáférési útvonalat kell biztosítani. Ezen túlmenően menekülési és mentési út­vonalat is kell tervezni a télikertbe. Ha a szomszédok felé nem lehet betartani az elő­írt távolságokat (sor- és ikerházak), a szom­széddal határos falakat tűzbiztosra kell épí­teni, ami azt jelenti, hogy a falon a tűz 90 percig nem terjedhet tovább.

Közlekedésbiztonság

A közlekedésbiztonság, a szomszédok vé­delme, valamint a megfelelő megvilágítás biztosítása érdekében a külső falaktól számított előírt távolságot be kell tartani. Különleges helyzet áll elő a sor- és ikerházak esetében, amikor is mindkét oldalról közvetlen beépítés történik. Amennyiben a beépítési terv megengedi, ebben az esetben az elha­gyandó területektől el lehet tekinte­ni.

Ha a finanszírozás biztosított, a bürokrácia útvesztőjéből is lesz kiút

Elhatároztuk tehát, hogy megvalósítjuk ál­maink télikertjét. A nagy választék azonban nemcsak a télikert lehetséges alkotóelemei­re jellemző. Sok vállalkozó közül kell kivá­lasztanunk azt is, aki az elképzeléseinket a legjobban képes megvalósítani. A cikksorozat ehhez is szeretne egy kis segítséget nyújta­ni a következő kérdések megválaszolásával. Hogyan találhatunk képzett vállalkozót? Hogyan lehet a különböző ajánlatokat összehasonlítani?

Jogi kitételek, ismeretek télikert építéséhez

Ezen túlmenően a lakótélikertnek a jogi ki­tételek miatt is megfelelő alapot kell készí­teni. Érdemes tehát a színfalak mögé tekin­teni, és kissé elmélyedni a vonatkozó tör­vényi rendeletek és előírások szövegében. Nem kell azonban megijedni. A kutató­munka megkönnyítése érdekében a legfon­tosabb tudnivalókat összefoglaltuk. Kell-e építési engedély? Ha igen, milyen követelményeknek kell eleget tenni, illetve mit kell igazolni?

Kinek és hogyan kell benyújtani az építési engedély iránti kérelmet? Ezek után jól jön az építtető jogairól szóló ismertető is. Ki viseli a felelősséget az épít­kezés korrekt végrehajtásáért? Es végül, de nem utolsó sorban: mennyi időt vesz igénybe a megbízás és a kivitelezés?

A különböző, télikertek építésével foglalko­zó vállalkozások ajánlatait úgy hasonlíthat­juk össze a legegyszerűbben, hogy prospek­tusokat és katalógusokat kérünk tőlük. Ezek címeit megtalálhatjuk az építészeti és lakáskultúrával foglalkozó szaklapokban, a helyi újságokban és a szakmai szervezetek­nél is tájékozódhatunk. A prospektusokból megtudhatjuk azt is, milyen keretanyagokra és profilrendszerek­re specializálódott a vállalkozás.

Szakkiállítások és vásárok

Sok információ szerezhető be az építőipari szakkiállításokon és vásárokon. Sőt a kiállí­tott télikertekben már némi képet is kap­hatunk az építendő szerkezetről. A helyiség hangulatának, valamint az anyagok és az al­kalmazott technikának a megismerése szinte elengedhetetlen az olyan igényes építmények, mint a télikert esetében. Mindenkinek csak azt tudjuk tehát ajánlani, hogy látogasson el a különböző vállalkozá­sok bemutatótermeibe és beszélgessen el tájékozott szakemberekkel. Az ilyen látoga­tások alkalmával az is tisztázható, hogy a vállalkozás maga készíti-e a télikerteket vagy csak kereskedőként forgalmazza azo­kat.

Személyes látogatás

A nagyobb cégek esetében már e személyes látogatás során is lehetőség nyílik arra, hogy a cég kiállítótermében különféle téli­kerteket nézzünk meg, de általában a kisebb cégek is meg tudnak mutatni egy-két téli­kertet a telephelyen. Érdemes érdeklődni, hogy a cégek tartanak-e nyílt napot, ami­kor az építményeket összeszerelik, és a tud­nivalókat részletesen elmagyarázzák. Az első érdeklődő látogatás során segítsé­get jelenthet, ha a ház alaprajzán vagy a ter­veken kívül azt a listát is magunkkal visszük, amelynek segítségével az elképzelések konkrét formát kaptak. Ha a vállalkozások közül egyet-kettőt sikerült kivá­lasztani, már csak az van hátra, hogy a szak­emberrel találkozót beszéljünk meg a hely­színre.

A szakmailag jó ajánlat

Mivel a lakótélikertnek összhangban kell állnia a házzal, a szakember szak­mailag elfogadható ajánlatot csak a helyszín ismeretében tehet. Legyünk tehát kritikusak. A söralátétre vagy más cetlire gyorsan felvázolt rajzot és ajánlatot, valamint az azonnali szerződés­kötés esetére ígért 20% kedvezményt fo­gadjuk gyanakvással. Inkább nyugodt kö­rülmények között döntsünk, és próbáljunk pontos képet alkotni arról, milyen teljesít­mények foglaltatnak benne az ajánlatban, azaz az árban.

Ahhoz azonban, hogy a különböző ajánla­tokat érdemben össze tudjuk hasonlítani, feltétlenül részletezett ajánlatra lesz szük­ségünk.

A jó ajánlat a következőket tartalmazza:

• az építési forma megnevezése: pl. félnyeregtető, nyeregtető;
• külső méretek: pl. szélesség, mélység, ereszmagasság, orommagasság;
• keretanyag, -minőség, profilrendszer: pl. fa-alumínium rendszer;
• felületfajta és -minőség: pl. alumínium, szinterezett, színskála szerinti;
• színmeghatározás;
• üvegtípus: pl. hőszigetelt üveg, k-érték;
• a tető és a homlokzat üvegmegoldása;
• szellőzés: pl. természetes szellőzés;
• nyílászárók fajtái és száma: pl. beáramló levegő bejutását szolgáló nyílások, integrált vészszellőzők;
• árnyékolók típusa és száma;
• vezérlőrendszerek, meghajtók, érzékelők;
• vízelvezetés: pl. ereszcsatorna az eresz mentén körbe;
• a meglévő építészeti elemekhez való kapcsolódás;
• garancia;
• szállítási határidők;
• árak áfával, fizetési konstrukciók;
• arányos rajz a ház elhelyezkedésének jelölésével (az ajánlat megbeszélésen, a vállalkozó általában bemutatja és elmagyarázza).

Tisztázzuk továbbá, hogy megrendelőként milyen munkálatokat kell előzetesen, illet­ve utólagosan elvégeztetnünk. Az is előfor­dulhat, hogy a vállalkozás átvállalja ezeket vagy egy részüket, például az építési enge­dély benyújtását, az alap elkészítését, a fű­tésszerelést, a hőszigetelt esztrich elkészíté­sét vagy a padlóburkolat lerakását. Ha valamelyik ajánlatot megfelelőnek tar­tunk, ne féljünk a vállalkozótól referencia­munkák iránt érdeklődni, amelyeket meg­nézhetünk. Ily módon lehetőségünk nyílik rá, hogy a télikertet a helyszínen megnéz­zük, és az egykori megbízót megkérdezzük a vállalkozóval kapcsolatban szerzett ta­pasztalatairól.

A költségek:

A télikert szebbé, hangulatosabbá teheti há­zunkat, azonban mielőtt kialakítása mellett döntünk, feltétlen mérlegeljük a ráfordítan­dó összeg nagyságát.

A laikus otthonteremtőben felmerülnek a kérdések. Hogyan is érdemes számolni? Mit tartsunk fontosnak? Az alapterület vagy az üvegfelület legyen-e nagyobb? Mekkora és milyen ablakokkal és nyíló felületekkel já­runk előnyösebben? Jól jön ilyenkor pár jó tanács, melyek figye­lembevételével jelentősen lefaraghatunk a költségekből anélkül, hogy a minőségről kellene lemondanunk. Az első és talán legfontosabb tétel maga a télikert anyaga.

A különleges színek, a mozgatható tetők, a csatornafűtés mind további árnövelő tényezők.

Ugyancsak tudnunk kell, hogy a költsége­ket nem az alapterület nagysága határozza meg, hanem a beépített üvegfelület mére­te. Például 6 m² télikert olcsóbb, ha 2×3 m az alapterülete, mintha 1×6 m-ben kivite­leznénk. A nyílófelületek tovább növelik a költségvonzatokat, míg a fix elemek ked­vezőbb árfekvésűek.

Szerkezeti kialakítások és azok hatása a költségekre:

• 3 oldal egyenes tetővel = 1 egység
• Sarok kialakítás =1,3-1,9 egység
• Szegmensek kialakítása = 2-2,5 egység
• Egyedi formák = 2,5-3 egység
• Térbeli eltérések (pl. térben ferde alakzatok) = 4-5 egység

Az árakat befolyásoló további tényezők:

[table id=207 /]

A fizetési feltételeket, a vállalás módját és határidejét, a garanciát minden esetben szerződésben kell rögzíteni.

A lakóház új részét, a télikertet sok apró részlet teszi igazán jól sikerült építménnyé. Hogyan varázsolhatunk azonban egy egy­szerű, bár lakályos télikertből extra lakosz­tályt a felszerelés és a berendezés segítsé­gével?

Bármennyire is a légiesség képzetével fo­nódik össze az üvegépítmény fogalma, stabilnak és nagy állóképességűnek kell lennie. A hagyományos lakóházakhoz hasonlóan a télikerthez is teherbíró alapozás szükséges. Ne feledjük, hogy akkor érezzük jól ma­gunkat egy helyiségben, ha nem fázik a lá­bunk. A lakályosság tehát a padlózatnál kez­dődik. Ez azt jelenti, hogy a lakótélikertek alapfel­szereléséhez a hőszigetelt padlózat feltétle­nül hozzátartozik.

A már meglévő terasz, amelyet az utólag épített télikertek esetében nagy előszere­tettel építenek be, általában nem elég stabil alapnak. Sőt a teherbírást külön ellenőrizni kell, ha az építmény alapjául erkély vagy garázstető szolgál majd. Ezek statikai vizsgálatát feltétlenül bízzuk szakemberre!

A megfelelő aláépítés elkészítése nem a té­likertet építő szakemberek feladata. Ezzel általában a helyi mestereket szokták meg­bízni. Új építésű épületek esetében ez azt jelenti, hogy a télikert alapozásához tarto­zó munkálatokat a többi épületrésszel együtt kell megcsinálni, későbbi hozzáépítés esetén pedig külön kell a megbízást ki­adni. Az alapra vonatkozó tervet, valamint a pad­lózat elkészítéséhez szükséges adatokat egy komoly vállalkozó ajánlata tartalmazni fogja. Egyes esetekben a télikert kivitelezője fő­vállalkozó is lehet, aki már az alapot is ma­ga készítteti el.

A földbe épített alap esetén nemcsak a teherbíró képességre, ha­nem a fagy elleni védelemre is gondolnunk kell. Mivel ez utóbbi a mi éghajlati viszonyaink mellett csak kb. 80-100 cm-es mély­ségben biztosítható, ajánlatos megfelelő mélyen szalagalapot ké­szíteni. Itt azonban különösen ügyelnünk kell a földszint és a kü­szöb közötti előírt 15 cm-es különbségre. Ezzel az előírással azt próbálják megelőzni, hogy az esővíz megálljon az ajtó előtt, és a későbbiekben beszivároghasson a küszöb alatt. Ugyanakkor ez a lépcsőfok véd a felfröccsenő víz okozta szennyeződés ellen is. Mi­vel azonban a legtöbb építtetőnek nem tetszik ez a megoldás, általában a földbe süllyesztett és vasráccsal lefedett árokkal vált­ják ki.

A fűtött helyiségekbe kerülő, a földdel közvetlenül érintkező alaplemezre, a teljes alapterületre vonatkozóan hőszigetelési mi­nimumértékeket írnak elő. A meglévő épülethez hozzáépített té­likertek esetében a k-értéknek legalább a 0,5 W/m²K-t el kell érnie. Az új építmények esetében ez az érték 0,35 W/m²K. Vas­tagabb hőszigetelő réteg lefektetése esetén azonban jobb k-értékek is elérhetők.

A padlóburkolat kiválasztása tulajdonkép­pen már egyéni ízlés kérdése. Vásárláskor azt azonban vegyük figyelembe, hogy milyen célt szolgál majd a télikert. A lakberende­zési szempontok például akkor kerülhetnek előtérbe, ha a télikertet a burkolat segítsé­gével (pl. parkettával) szeretnénk a lakóház szomszédos helyiségeivel optikailag össze­kötni.

A kerámia, a natúr kő és a faburkolat mel­lett szól az az érv, hogy ezek a teraszok han­gulatát idézik, és ezáltal kiemelik a napos télikertnek a belső és külső tereket össze­kötő funkcióját.

Érdekes megoldás lehet a különféle burko­latok kombinációja ha a télikert lépcsőkkel tagolt vagy különböző funkciójú részekre oszlik, amelyeknek a hasznosítása is telje­sen különböző. így például a télikertben ki­alakított játszósarokba választhatunk fa burkolatot, a növényekkel benépesített, valamint a bejárati részeket pedig burkolhat­juk inkább ellenállóbb padlólappal. Dönté­sünket természetesen az is befolyásolhatja, hogy szeretnénk-e padlófűtést a télikertbe.

A járólapok előnye abban áll, hogy ellenállóak és könnyen tisztíthatók. Ez utóbbi nagyon fontos szempont, hiszen a télikertbe általában sok zöld és virágos dísznövény kerül.

Átjáró a ház és a kert között

A burkolatra vonatkozó elképzelések meg­valósításánál az is szerepet játszik, hogy hogyan képzeljük el a télikertnek a lakó­házhoz való kapcsolódását, vagyis szeret­nénk-e, hogy a télikert és a szomszédos helyiségek egy egységet alkossanak. A ren­deletek szerint azonban a télikertet akkor is le kell választanunk a lakóháztól, ha azt csupán temperált növényszobaként szeret­nénk használni. Azonban e tekintetben is nehéz döntés előtt állunk.

A döntés meghozatala előtt vegyük figyelembe, hogy ha fixen beépített és mozgatható, üvegelemekből álló válaszfalat készíttetünk, a szomszédos helyiségekben is élvezhetjük a télikert hangulatát.

A nagyobb részt téglából épített válaszfal az üvegnél jobb hőtároló tulajdonsággal bír, vagyis a télikert és a szomszédos helyisé­gek között a hőmérsékleti csúcsok jobban kiegyenlítődnek.

Ha a télikertet utólag építjük a lakó­házhoz, vegyük figyelembe az épület adottságait. Ha lakótélikert építését tervezzük, az igények megvalósítása sokkal szélesebb skálán mozoghat. A télikert kialakítása elsősorban attól függ majd, hogy optikailag és a hasz­nálat szempontjából milyen szorosan szeretnénk összekapcsolni azt az ere­deti lakóházzal. Másodlagossá válik ez a szempont, ha a télikert alapterü­lete és mélysége nem túl nagy. Ebben az esetben ugyanis az egybenyitott terek kínálnak nagyobb szabadságot és mozgásteret. A nem túl mély, a többi helyiséggel egybenyitott téli­kert akkor ésszerű megoldás, ha a szomszédos helyiségeknek szeret­nénk ezáltal több napsütést és természetes fényt biztosítani.

A már meglévő épülethez vezető átjárón túl a szabadba nyíló kijárat is figyelmet ér­demel. Egyes esetekben a szomszédos he­lyiségből teraszajtó nyílik közvetlenül a kertbe, így nincs szükség külön kijáratra a télikertből. Általában azonban a lakóhelyi­ségeket a télikert köti össze a kerttel. Eb­ben az esetben valószínűleg örömmel fo­gadjuk majd a teraszra vezető külön ajtót. A télikertben kellemes közérzetet biztosít­hatunk, ha megfogadjuk az előzőekben már részletesebben leírt tanácsot.

Ha a télikerten átjárunk, tervezzünk be külön utat a közlekedés céljára is, amely nem zavarja a növényeket és a pihenést, továbbá különösebb kerülő nélkül vezet ki a szabadba.

Itt ejtsünk szót a betörésvédelemről és a be­törések megakadályozásáról. A betörések során általában nem a nagy üvegfelületek, hanem az ajtók és az ablakok jelentik a gyenge pontot. Ha ezeket zárható ablakki­lincsekkel szereljük fel, minden különösebb extra költség nélkül megnehezíthetjük a hí­vatlan vendégek dolgát. Ezzel párhuzamo­san azonban az alapvető szellőztetést az ab­lakoktól és a teraszajtóktól függetlenül kell megoldanunk.

Amennyiben nagyobb va­gyontárgyakat szeretnénk biztonságban tudni, és ezért komolyabb megoldást sze­retnénk, például speciális, betörésbiztos üveget, minél előbb vegyük fel a kapcsola­tot a biztosítóval. Ily módon megtudhat­juk ugyanis, hogy a biztosító társaság mi­lyen óvintézkedéseket szab feltételül. A betörések ellen egyébként a legegyszerűbben a télikert és a ház kapcsolódási pontjánál védekezhetünk. Az előzőekből is kitűnik, hogy a lakótéli­kert egyedi vonzereje nem magában az épületben, hanem a lakóházzal és annak környezetével való kapcsolatában rejlik, valódi funkciója csak ezek összekapcsolásá­val érvényesül igazán.

Ha szokatlan szerkezetek megvalósítása mellett döntünk, nem árt érdeklődni az előírások felől.

A kevesebb néha több

Arról már volt szó, hogy a hőszigetelt üveg, a fűtés, a szellőztetés és az árnyékolás ho­gyan járul hozzá a kellemes környezet ki­alakításához. Egyedi hangulatát azonban a télikert elsősorban a dús növényzetnek és nem utolsó sorban áttetsző falainak kö­szönheti. Talán azért van ez így, mert a külvilág sokkal inkább jelen van mint a hagyo­mányos belső terekben, a napszakok és évszakok változása jobban nyomon követ­hető, vagy mert a kert és a szomszéd ház közelsége egyedi kulisszát biztosít a min­dennapok szürkeségében. Az élet tehát változatosabb a télikertben. Akkor tudjuk ezt igazán élvezni, ha a helyi­ség belső berendezési tárgyai nem túl hang­súlyosak.

Sok és nehéz berendezési tárgy helyett inkább könnyedebb és kevesebb bútort válasszunk (de ne feltétlenül kerti bútort), mert ezek szellősebbé teszik a helyiséget. A különösen nagy télikertekben, például éttermekben vagy irodahelyiségekben, a sok kemény felület csarnokszerű hatást kelthet. Ebben az esetben ajánlatos az egyenes vonalakat puha textíliákkal (kárpitokkal vagy függönyökkel) oldani a belső tér kialakításakor.

Ha tehát csínján bánunk az anyagokkal és a színekkel, kellemes hatást érhetünk el. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az intenzív napsü­tés miatt a textilek színei és a fa részek hamarabb kifakul­nak. A télikertek sajátossága az is, hogy az átlát­szó falak – a manapság szokásos telekmé­retekből következően – nagyobb betekintést engednek a belső helyiségekbe, vagyis a szomszédok bizonyos tekintetben bele­látnak az életünkbe.

Az ügyesen elhelyezett növényekkel azon­ban teremthetünk egy kis intim zónát pél­dául az ülőgarnitúra környékén. Az esti órákban pedig, amikor már felkapcsoltuk a villanyt, a dekoratív belső árnyékolók (ro­lók vagy szalagfüggönyök) mögé rejtőzhe­tünk el. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy a télikert varázsát csak akkor élvez­hetjük igazán, ha nem „takargatjuk” állan­dóan.

Mesterséges megvilágítás

Végül szóljunk néhány szót a mesterséges megvilágításról is. Az állólámpáknak az az előnyük, hogy bárhol felállíthatók és könnyen elmozdíthatók. Ha viszont már a kezdetek kezdetén van konkrét elképzelé­sünk a világításra vonatkozóan, a lámpates­teket tartó síneket viszonylag diszkréten felcsavarozhatjuk a profilok mellé, illetve a kábelcsatornákat beépíthetjük a profilokba is.

Ezzel az információkat és példákat felsora­koztató cikksorozattal szeretnénk felhívni a fi­gyelmet arra, hogy már a tervezésnél figye­lembe kell venni az építéstechnikai, építé­szeti szempontokat, mert az egyébként nem kevés pénzbe kerülő lakótélikert csak így válhat a lakás középpontjában álló, rendkívüli lakáskultúrát biztosító, napfényes szobává.

Itt minden virágzik

Az üvegépítmények szerelmesei aligha tud­ják elképzelni a télikertet növények nélkül. Természetesen nem csak a virágkedvelők és a hobbikertészek szeretnének zöldellő és vi­rágzó oázist teremteni maguk köré. A nö­vények segítségével válik ugyanis a kert és a lakó­ház között átmenetet képező télikertben töl­tött idő igazán teljessé. A zöld leveleket szem­lélve megnyugszunk, a csodálatos virágok pedig visszafogott színeikkel és különböző illataikkal bódítanak el minket. Van azonban más is, ami miatt a szó szoros értel­mében jól érezhetjük magunkat a bőrünkben.

A növények növekedésük során ugyanis a széndioxidot oxigénné alakítják át, a port és bizonyos esetekben a káros anyagokat is megkötik, valamint vizet párologtatnak. Ily módon nemcsak a helyiség levegője lesz tisztább, hanem a fűtési szezonban a levegő páratartalma is növekszik. Annak érdekében azonban, hogy a növényekhez hasonlóan mi is jól érezzük magunkat a télikertben, a nö­vények kiválasztására is fordítsunk fokozott figyelmet.

Hortenzia

A növények is szeretik az árnyékot

Mindig tartsuk szem előtt azt is, hogy a zöld dísznövények ugyan árnyékot adnak, de 40 °C környékén már fennáll a veszélye annak, hogy azok levelein is égési sérülések jelentkeznek. A növények számára tehát ugyanolyan fontos a hatékony árnyékolás mint számunkra. Szintén nem mellőzhető a növényekkel teli télikertben a jól műkö­dő szellőztető rendszer, amelynek segítsé­gével a magas hőmérsékletek mellett első­sorban a hideg évszakban jelentkező túl magas páratartalom is orvosolható.

Párásítás

Bizo­nyos mértékben a lakóhelyiség levegőjének párásítása is kívánatos. Ha azonban min­denképp ragaszkodunk a dús növényzetű oázishoz, tartsuk szem előtt a kö­vetkezőket. Minél több a zöld növény, annál maga­sabb a levegő páratartal­ma, mert az öntözővíz na­gyobb mennyisége miatt a növények több vizet pá­rologtatnak. Ebből adódó­an a hideg évszakban a hi­deg épületelemeken és hűvös helyeken a nem megfelelő levegőmozgás miatt pára csapódhat le. Annak érdekében, hogy emiatt a szomszé­dos lakóhelyiségekben – elsősorban a szek­rények mögött és a sarkokban – az épület állaga nehogy megromoljon, célszerű a nö­vényekkel teli télikertet ajtókkal leválasz­tani a lakóház többi helyiségétől.

Minden virágnak megvan a maga helye

A növények elhelyezésénél tartsuk szem előtt, hogy a növények csak akkor tudunk szépen fejlődni, ha optimális fény- és kli­matikus viszonyokat teremtünk számukra, vagyis a környezeti hőmérséklet nem lehet sem túl magas, sem pedig túl alacsony.

Az olyan meleget nem nagyon kedvelő, és té­len nyugalmi időszakot igénylő növények, mint például a leander vagy a babérfa, ak­kor érzik jól magukat, ha télen a télikert­ben a hőmérséklet éppen fagypont felett van (2-8 °C). Ez kiegészítő fűtéssel oldha­tó meg. A legtöbb erkélyen is tartható dézsás növény ezen a hőmérsékleten szintén jól átteleltethető. Az ilyen hideg, növény­ház jellegű helyiségek másra nem használ­hatók. Az ilyen építményekkel kapcsolatos tudnivalókat e cikksorozat sem tárgyalja részle­tesen.

Abban az esetben, ha fűtött növényszobát szeretnénk építeni, amelyben többé-kevés­bé mi magunk is egész évben tartózkodha­tunk, oda kell figyelnünk néhány dologra, ami nem csupán a növények kiválasztását érinti, hanem a teljes szerkezet tervezésére kihathat.

Ha a hideg évszakban sikerül a télikert hő­mérsékletét 12-16 °C körül tartani, a klí­ma szempontjából is izgalmas átmeneti zó­nát hozhatunk létre a belső és a külső terek között. Az ilyen télikertet azonban nyílás­zárókkal válasszuk el a lakóház többi helyi­ségétől. A következő táblázatban szereplő növények ilyen körülmények között szépen fejlődnek.

Zöld tipp:

[table id=205 /]

A lista kiegészülhet még az azáleával, cik­lámennel, amarilisszel, primulával, szobakállával vagy a selyemmályvával is (lent).

Az egész évben meleg lakó télikert a trópusi, zöld és virágos dísznövények, mint például a fikusz vagy a mikulásvirág kedvelt telephelye. Ezek a növények nappal 18-23 °C-t igényelnek, de a hőmérséklet éjjel sem csökkenhet 16 °C alá. A többszintes télikertek esetében fent ma­gasabb a hőmérséklet, amely ügyes terve­zés és galériás megoldás esetén azt jelenti, hogy egy télikertben akár két, különféle klímát kedvelő növénycsoport is helyet kaphat.

[table id=206 /]

A mediterrán növények, mint például a citrusfélék, jól temperált növényházban fejlődnek a legszebben. Bár elvileg egész évben növekednek, télen, amikor a fénymennyiség csökken, mégis rövid nyugalmi időszak jellemzi fejlődésüket. Ebben az időszakban kevesebb vízzel és tápoldattal is megelégszenek, és alacsonyabb hőmérsékletet igényelnek, mint a növekedési időszakban.

Begónia

Murvafürt

Hajnalka

Csillagcsokor

Zöld terek

A zöld, illetve a gyönyörű színekben pom­pázó növények azonban nemcsak a hőmér­séklet meghatározásánál játszanak szerepet, hanem a télikert méreteinek a kialakításá­nál is, ami szorosan összefügg a téralakítás­sal. A növényeknek biztosítsunk elegendő helyet, és több szigetet is kialakíthatunk számukra. A télikert fekvéséből és tájolásá­ból adódóan ugyanis eltérően megvilágított és beárnyékolt helyek váltakoznak a he­lyiségen belül.

Enyvesmag

A télikertekben a természetes fény általában nem jelent problémát, de például a ga­léria alatt vagy az átjáróban lehet­nek olyan helyek, amelyek sem fe­lülről, sem pedig oldalról nem kapnak elegendő fényt. Az ilyen helyeken általában a mohafélék, a páfrányok és a talajtakarók érzik jól magukat. A növényeket egyéb­ként ne toljuk közvetlenül az üveg elé soha.

Ezek csak akkor nem za­varják az üveg előtti levegőmoz­gást, illetve a belső árnyékolást, ha legalább 30 cm távolságra ke­rülnek az üvegtől. A belső tér kialakítását az is nagyban befo­lyásolja, hogy a növényeinket vi­rágcserepekben, mozgatható kon­ténerekben vagy virágágyakban szeretnénk-e tartani. A padló­szintbe besüllyesztett virágágyak kellemes, kert jellegű atmoszfé­rát teremtenek.

A virágcserepek, illetve a kerekekkel felsze­relt konténerek azonban nagyobb mozgás­teret biztosítanak. A növények és a beren­dezési tárgyak helye ebben az esetben könnyen megváltoztatható, ami az üveg tisztítását is nagy mértékben megkönnyíti. További szempont lehet, hogy a dézsában vagy konténerben elhelyezett növényeket kitehetjük a szabadba, ahol könnyebben al­kalmazhatunk növényvédő szereket, ha ezek használata elkerülhetetlen. Nem szabad megfeledkeznünk a meleg nyári eső áldásos hatásáról sem, amely min­den növénynek megváltást jelent.

Zöld-tarka kompozíció

Míg a télikert kivitelezője dolgozik a gya­korlati megvalósításon, mi már foglalkoz­hatunk a megfelelő növények kiválasztá­sával. A kertészetekben vagy virágüzletekben a szakemberek szívesen nyújtanak ehhez se­gítséget. Tulajdonképpen az a lényeg, hogy télikert­be illő növénycsoportot tudjunk összeválo­gatni. Először is fontos a növények mérete, ahol a kifejlett példányok méreteit kell figyelem­be venni. Ne feledjük, hogy világos helyen a növé­nyek sokkal gyorsabban növekednek.

Változatos képet alakíthatunk ki, ha a zöld levelek között egy-egy virágzó növényt is el­helyezünk. A virágzó növények összeválogatásakor ne csak azok színére ügyeljünk, ha­nem lehetőleg arra is, hogy egymás után nyíl­janak, így mindig lesz virágzó dísznövényünk. Bármilyen ámulatba ejtők is azonban a nö­vények, egy-két gyakorlati dolgot azért ne té­vesszünk szem elől. A növények rendszeres gondozást igényelnek, még ha ez az egyes fa­jok vagy évszakok esetében eltérő mértékű és intenzitású elfoglaltságot is jelent. Gondos­kodnunk kell róluk tehát akkor is, ha például nyaralni megyünk vagy elutazunk.

Hő- és vízigény

Az egyes növények eltérő vízigényükön túl abban is különböznek egymástól, hogy ápolásuk, gondozásuk is eltérő. Egyeseket vissza kell vágni, mások pedig érzékenyek a kártevőkkel szemben. A legalább 18 °C szobahőmérsék­letű helyiségekben a kártevők leküzdésére hasznos rovarokat is bevethetünk. Egyéb eset­ben biológiai vagy vegyi megoldást kell vá­lasztanunk. A magas növényeknél ügyeljünk rá, hogy a levélzet létráról, állványról, az er­kélyről vagy a galériáról elérhető legyen.

Különösen kellemes környezetet ala­kíthatunk ki, ha a télikert méreteit szem előtt tartva, különböző magasságú növényeket állítunk egymás mellé, pél­dául virágos dísznövényeket, cserjéket, csüngő- és kúszónövényeket, sőt fákat is.

Az átlátszó falak, a sajátos klíma és a dús növényzet mellett sok minden más is bájt és kellemet kölcsönözhet a télikertnek.

Annak bizonyítása érdekében, hogy az ár­nyékolás teszi igazán tökéletessé a klímát, álljon itt néhány szám. A teljesen déli fek­vésű télikert hőmérséklete nyáron még óránkénti 50 légcsere mellett is könnyen el­érheti a 40 °C körüli értéket, sőt még az északi fekvésű télikert hasonló légcseréje mellett is 35 °C fölé kúszhat a hőmérő hi­ganyszála.

Indirekt sugárzás

Az üvegfelületeknek ugyanis egy részét reggel vagy este közvetlenül is éri a nap, és az indirekt sugárzás nem lebecsülendő. Az árnyékolástechnikának egyébként más ese­tekben is hasznát vehetjük. Előfordulhat például, hogy a vakító fényt tompítani sze­retnénk. Néha sötétben is jótékony hatású, hiszen kirekeszti a kíváncsi tekinteteket, ha felkapcsoljuk a villanyt. A télikertek esetében alapvetően a termé­szetes és a mesterséges árnyékolók között kell választanunk.

Fák és bokrok

Ez a megoldás azonban nem mindig olyan jó, mint amilyennek látszik. Az esetek több­ségében ugyanis a fák lombja nem elég sűrű és magas ahhoz, hogy az üvegfelület tel­jes egészét – a nap változó állását is figye­lembe véve – beárnyékolja (a beültetett facsemeték például csak 10-20 év alatt nő­nek meg akkorára, hogy e célnak megfelel­jenek). Ezen túlmenően a fákon márciustól májusig alig vannak levelek, a nap viszont már melegen tűz a télikert üvegfalaira. A mesterséges árnyékolók kiegészítéseként ellenben jól hasznosíthatók a növények. Kü­lönösen a friss levegő beáramlását biztosító nyílások elé telepített bokrok jótékony ha­tásúak, hiszen tovább hűtik a beáramló le­vegőt, és ezáltal jótékonyan járulnak hozzá a kellemesen frissítő klíma kialakításához a télikertben.

Elsősorban a növénybarátok imádják a természetes, fákból és bokrokból álló árnyékolókat. Itt főleg lombhullató fákra kell gondolnunk, amelyek nyáron lefogják, télen viszont az ágak között átengedik a napfényt.

A fűtött lakótélikertek esetében a rendsza­bályok szinte alig hagynak számunkra vá­lasztási lehetőséget. Amennyiben ugyanis a ház teljes homlokzatának legalább a fele üveggel borított vagy a télikertben klíma­berendezés működik, a rendszabályok nyár­ra árnyékolást írnak elő, amelynek értékeit pontosan ki lehet számolni. Ezen előírás alól csak akkor mentesülünk, ha a télikert északi tájolású, illetve minden üvegfelület egész nap árnyékban van. Elméletileg a fényvédő réteggel ellátott üveg eleget tenne ennek a kitételnek, de a hidegebb évszakokban és napokon is elfog­ná az áhított napot.

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy az állítható árnyékoló rendszerek a legprak­tikusabbak és használhatók fel a legjobban.

A vizsgálatok és a tapasztalat azt mutatja, hogy a télikerten kívül felszerelt árnyéko­ló rendszerek sokkal hatékonyabbak, mint a belül elhelyezettek. Az árnyékoló függönyök hatásfoka színfüggő (a világos függöny ha­tékonyabb, mint a sötét). A külső árnyéko­ló rendszerek a napenergiának csak mind­össze 5-40%-át engedik be a belső térbe, míg a belső árnyékolóknál ez az érték a 60-90%-ot is eléri.

Ez az eltérés azzal ma­gyarázható, hogy a külső árnyékoló rendsze­rek a napenergia legnagyobb részét már az üvegtáblák előtt blokkolják, így a belső tér­ben már eleve kevesebb napsugárzás alakulhat át hővé. E módszerrel elsősorban az üvegfelületre függőlegesen érkező napsuga­rak (nyáron magasan álló nap és ferde tető esetén ez gyakori jelenség) hatástalanítha­tók nagy sikerrel.

A nagy üvegfelületek esetében az árnyékoló anyagának kiválasztása nagy mértékben hozzájárul az esztétikai hatás kialakításához is.

Ezeknek a sugaraknak a legnagyobb része ugyanis visszatükröződés nélkül áthalad az üvegen. A külső árnyékolók alkalmazásának előnye tehát nyáron, elsősorban a tetőrészben érzékelhető a leg­jobban. Amikor azonban a nap télen alacso­nyan áll, a függőleges üvegfalak kevésbé ve­rik vissza a napsugarakat. Igaz ugyan, hogy télen a napsugárzás messze nem olyan in­tenzív, mint nyáron, így abban az időszak­ban a kevésbé hatékony, belső árnyékolók is jó szolgálatot tesznek. Ezek segítségével kellemesebb környezet alakítható ki a bel­ső térben, és bármikor kizárhatjuk a kíván­csi tekinteteket is.

Az alábbi táblázat egyéb vitathatatlan elő­nyöket is felsorakoztat. Azokban az esetekben, amikor a külső ár­nyékoló rendszer felszerelése és karbantar­tása nagyon bonyolult vagy a szél miatt nagy megterheléssel kell számolnunk, szin­te csak a belső árnyékolók szolgálnak alter­natívaként. Feltétlenül gondoljuk át, hogy a fűtéshez hasonlóan, a különböző rendszerek kombi­nációja hogyan jöhet szóba.

Összehasonlítás

[table id=204 /]

Külső árnyékolók

Milyen rendszerek állnak rendelkezésünkre a télikert külső árnyékolásának megoldásá­ra? Az egyes rendszereknél mindig vegyük figyelembe, hogy a homlokzati- vagy a te­tőrészen használhatók-e, illetve alkalmazá­suk hol célszerű.

A ponyvatartó hengerrel szerelt napellenző népszerű megoldás. Elsősorban a függőle­ges felületek előtt alkalmazható. Manapság azonban már olyan nagy a vá­laszték, hogy egyes típusok a ferde tetőré­szek árnyékolására is használhatók. Igaz ugyan, hogy jó árnyékoló tulajdonsága mellett az átszűrődő fényerő csak kis mér­tékben szabályozható. Ezen túlmenően a viszonylag nagy pony­vatok az üvegépítmény kecses vonalait za­varhatja.

A felmelegedés ellen a külső reluxa nyújtja a hatékonyabb védelmet, amely a hagyományos redőny időjárásálló változata. A redőzött lamellaköteget széles tok takarja, ezért alkalmazása a tetőrészben elég nehézkes.

Az általában színezett alumíniumból felé­pített lamellák könnyen állíthatók, így az árnyékolás foka igény szerint változtatha­tó, sőt még ki is lehet látni köztük, tükröz­hetjük a fényt a belső tér felé vagy akár ki­zárhatjuk a kíváncsi tekinteteket is.

Az anyag mintájától és színétől függően az árnyékolt helyiség világossága nagyon eltérő lehet. A homlokzati, oldalt sínek közé feszített árnyékoló ponyvák elsősorban a füg­gőleges felületekhez készülnek, de a 30 °-nál nagyobb dőlésszögű tetőknél is alkalmaz­hatók. Az ennél laposabb tetőkhöz speciá­lis, télikerti árnyékoló ponyvát fejlesztettek ki. Ezen túlmenően forgalmaznak olyan hajlított rendszereket is, amelyek a tetőt és a függőleges felületeket egyaránt árnyékol­ják.

Széles körben elterjedtek a különböző mintázatú textil árnyékoló ponyvák. Nem ritka, hogy a téliekért melletti terasz árnyékolására is ponyvát választanak.

Sokkal előnyösebbek azonban az egy­mástól függetlenül működtethető rendsze­rek, mert ezekkel célirányosabban árnyé­kolhatjuk a kívánt felületeket, kizárhatjuk a kíváncsi tekinteteket, ugyanakkor szabadon élvezhetjük a kék ég szépségét. Annak érdekében, hogy a textil árnyékoló ­ponyvák ne csak a napsugárzás intenzitására reagáljanak, hanem maga az egész szerke­zet is védve legyen az időjárás viszontagsá­gaitól, az elektromos meghajtás mellett automata vezérlésű szél-, nap-, sőt esőérzékelővel ellátottan is szereljük őket. A keres­kedelmi forgalomban kapható összes rend­szer bármikor manuálisan is működtethető.

Belső árnyékolás

A belül elhelyezkedő árnyékolók már csak azért is könnyedebbek és levegősebbek, mert lényegesen kisebb a kiterjedésük is. Ezen rendszerek motoros üzemeltetése azonban csak akkor szolgálja a kényelmün­ket, ha ezek egy rendszercsoporttá fogha­tók össze. A hőmérsékletet, a napszakot vagy a megvilágítás intenzitását szem előtt tartó automata vezérlés nemcsak a télikert komort fokozatát emeli, hanem az ott elhe­lyezett növényeket is védi a túlzott napsü­téstől.

Ez azt jelenti, hogy nagyobb felület árnyékolásához általában több rendszert kell kombinálnunk.

Az egyik legjobban bevált, egyszerűen fel­szerelhető megoldás a roló, amelynek sima felületű textilrésze különféle meghajtókkal kombinálható. A félig fényáteresztő anya­gok különféle árnyalatainak és mintázatá­nak köszönhetően szabadjára engedhetjük a fantáziánkat a télikert berendezésekor.

Az árnyékolás hatásfokát növelhetjük alufólia hőtükörrel ellátott anyagokkal vagy nagy fényvisszaverő képességű fóliákkal, de ezek az anyagok nem moshatók. A harmonika­rolók a finom, átlátszó vagy a fényt egyál­talán át nem eresztő anyagoknak köszön­hetően élettel teli struktúrát varázsolnak az ablakok elé. A felhúzott, sávosan egymásra simuló anyagok egyébként nagyon vissza­fogottak, mindössze egy-egy textilcsík jel­zi jelenlétüket.

A képen látható reluxák jól alakíthatók az ablakok formájához, így lehetnek háromszög vagy trapéz alakúak is.

A reluxák különböző formái állítható lamellákból épülnek fel. Az általában fehérre vagy színesre festett alumínium lamellák­ból álló árnyékolókkal jól szabályozható a bejutó fény (napsugárzás) mennyisége. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a keske­nyebb lamellák esztétikusabbak, mint a szélesek.

A függőlegesen elhelyezkedő, felül sínben futó, textilből, műanyagból vagy alumíni­umból készülő lamellákat alul és felül zsi­nór köti össze. Ezen zsinór segítségével a szalagfüggöny tetszés szerint összehúzható vagy forgatható. Ezzel a megoldással a fer­de oromfelületek is jól árnyékolhatok.

A szalagfüggönyökkel érdekes fényef­fektusokat varázsolhatunk a télikertbe.

Az üvegtáblák között

Ha a következő megoldás mellett tesszük le a voksunkat, bizony időben, már az üveg kiválasztásakor döntenünk kell. Ezen megoldás több szempontból is elő­nyös, mivel az árnyékoló védett helyen van, nem szennyeződik így nem igényel tisztí­tást sem. E rendszer hatékonysága a külső és a belső árnyékolók hatásfoka közé esik.

Speciális esetekben az árnyékolás a hőszigetelt üvegek közti térben elhelyezett rolóval vagy reluxával is megoldható.

Éjszaka vagy télen bizonyos fokig még ja­vítják is az üveg k-értékét. Igaz ugyan, hogy e megoldás a két üveg közötti köztes teret kb. 30%-kal megnöveli, amit a profi­lok megtervezésénél feltétlenül figyelembe kell vennünk. A levegővel töltött, hőszige­telt üveg k-értéke elérheti az 1,3 W/m²K-t, ellenben a hatékonyabb, nemesgázos tölté­sű üvegek esetében ez a megoldás nem ki­vitelezhető. Ez azonban nem jelenti azt, hogy emiatt az üvegek egyéb funkcióiról le kellene mondanunk. A rolók műanyag ré­szei, valamint a függönyök lamellái elekt­romosan is működtethetők és szabályozha­tók, sőt vezérlőegységek (pl. termosztát vagy fényérzékelő) is integrálhatók a rend­szerbe.

A fényár és a napsütés nemcsak az emberekre hat pozitívan, hanem különféle fajta és nagyságú növények is szépen fejlődnek. A növényeknek azonban egyedi igényeik vannak. Így például a meleget kedvelő növények a kellemesen meleg télikertben érzik a legjobban magukat. Ha a növényeket még kényeztetjük is egy kicsit, virágzó és szépen zöldellő oázisban pihenhetjük ki a nap fáradalmait.

A szinterezett, beégetőlakkal színezett alu­mínium lamellák esetében – amelyek egyébként csak függőlegesen alkalmazha­tók -, széles színskálából válogathatunk. Ezek beállításuktól függően teljes árnyéko­lást biztosítanak, kizárják a kíváncsi tekin­teteket, de szükség esetén fényt is tükröz­hetnek a belső térbe.

A fényt csak 50%-ban áteresztő, hatéko­nyabb rolók esetében a felületükre felhor­dott leheletvékony alumíniumréteg vissza­tükrözi a napsugarakat és oly mértékben letompítja a fényt, hogy például a képernyő előtt ülve egyáltalán nem vakítja a szemün­ket.

Ha kizárólag a fűtéssel nem tudjuk szabá­lyozni a levegő páratartalmát vagy nem akarjuk a hőmérsékletet emelni, szellőztes­sünk (figyeljük a higrométert). Mivel a szellőztetés nagyon hatékony lehet, a bel­téri és a kültéri levegő hőmérséklete közöt­ti nagy eltérés esetén (például télen) ügyel­jünk a szellőztetés időtartamára. Ha ugyan­is túl hosszú ideig szellőztetünk, a helyiség levegője túlzottan lehűlhet, és a huzat za­varóvá válhat.

Érdemes odafigyelni akkor is, ha a télikerttel szomszédos helyiségeket szellőztetjük a télikert felé. Ha ugyanis a télikert levegője sokkal melegebb és párá­sabb, mint a másik helyiségeké, a hideg épü­letrészeken, és azokon a helyeken, ahol a le­vegő nem mozog eléggé, pára csapódhat le. Ha ez rendszeresen bekövetkezik, az épü­letben károk keletkezhetnek. A visszafogot­tabb szellőztetés ebben az esetben sokkal célravezetőbb.

A tavaszi, nyári és őszi idő­szak napos, déli óráiban végzett szellőzte­tésnek viszont teljesen más feladata van. Ekkor a felesleges meleg levegőnek a sza­badba való kiengedéséről van szó. Ezen túl­menően természetesen mindig jó, ha az elhasznált vagy elszennyeződött levegő helyére friss, oxigéndús levegőt engedünk. Ennek annál nagyobb a jelentősége, minél több ember tartózkodik a télikertben, és minél kevesebb növény kap ott helyet. Röviden szólva:

Szellőztessünk helyesen!

A régi ablakoknál gyakori, a rosszul tömí­tett fúgáknak köszönhető „önszellőzés” a tömítő anyagok minőségi javulásának kö­szönhetően szerencsére már a múlté. Annak érdekében, hogy a télikertben az igények­nek megfelelően tudjunk szellőztetni, a fixen megépített üvegfalakba szellőzőnyí­lásoknak kell kerülniük. A teljes egészében napot kapó, déli fekvésű és zárt télikertben a hőmérséklet nyáron akár a 70 °C-t is el­érheti. Ez a hőmennyiség még a trópusi nö­vények számára is elviselhetetlen, ezek le­velei már 40 °C fölött is égési sérüléseket szenvednek.

A hatékony szellőztetéssel szemben tehát általános követelmény, hogy a külső és a belső hőmérséklet közötti kü­lönbség ne haladja meg a maximum 5 °C-t. A szellőztető rendszernek tehát mindig működésbe kell lépnie, még akkor is, ha nem tartózkodunk otthon. Ez azt jelenti, hogy célszerű hőérzékelős automata vezér­lésű szellőzőrendszert beépítenünk. Ha a szellőztetésről beszélünk, az ajtókat figyelmen kívül kell hagynunk, hiszen azok elsősorban a télikertbe való bejutást bizto­sítják, és csak a kiegészítő szellőztetésben kapnak szerepet (például ha éppen otthon vagyunk, és feltétlenül egy kis friss levegő­re vágyunk).

Nagyon fontos tehát, hogy a helyiség hő­mérsékletének csökkentése érdekében ügye­sen elhelyezett be- és kivezető szellőzőnyí­lásokat, vagy készülékeket alkalmazzunk. A szellőztetés tervezésénél és kivitelezésé­nél azonban mindig tartsuk szem előtt az árnyékoló rendszerek szerepét is. Külső árnyékolás esetén a szellőztetés kizá­rólag a helyiség klímájának szabályozására, belső árnyékolás esetén azonban az üveg és az árnyékoló függönyök között felmelege­dett levegő felfrissítésére szolgál. A szellőztetés javítja a belső árnyékolás ha­tásfokát és nem engedi, hogy a hő megszo­ruljon a helyiségben, ami az üveg károso­dásához is vezethet.

Alapvetően két szellőztetési módszer kö­zött választhatunk. Az egyik a természetes, a másik a mechanikus szellőztetés. Különleges esetben a szellőzőnyílásokba klímaberendezés is kerülhet.

Természetes felhajtóerő

A meleg levegő felfelé mozog, mert könnyebb, mint a hideg levegő. Ezt a termikus felhajtóerőt (konvekciót) a természetes szellőztetésnél jól kihasználhatjuk. Ilyenkor a padló szintjéhez közel nyílásokat építenek be a beáramló hideg levegő számára, 2,5-3 méterrel ezek fölött pedig a kiáramló meleg levegő számára.

Ha a szellőzőnyílások ilyen távolsága meg­valósítható, hatékony szívó hatás jön létre. Ez annál erősebb, minél nagyobb a nyílások közötti távolság. Levegőmozgásra azonban csak akkor számíthatunk, ha a beáramló levegő kb. 5 °C-kal hidegebb, mint a he­lyiség levegője. E tényből adódóan a tapasz­talat azt mutatja, hatékonyabb a szellőz­tetés, ha a beáramló levegő számára a nyílásokat árnyékos vagy növények által leárnyékolt helyre tervezzük.

Az optimális megoldás az lenne, ha a nyílásokat mester­séges tó fölé építhetnénk be. Annak érdekében, hogy a helyiség meleg levegője helyébe egyenletesen áramolhas­son be a hideg levegő, a be- és kiáramlást biztosító szellőzőnyílások egymáshoz ké­pest átlósan helyezkedjenek el. A be- és ki­áramló levegő számára épített nyílások ese­tében az eltolható nyílászárók mellett a bu­kóablakok jöhetnek szóba. Jó szolgálatot tehet, ha ezekre szúnyoghálót is teszünk.

Nyitott állapotban is biztonságot kínálnak, továbbá a hívatlan vendégek számára is elérhetetlen magasságban helyezkednek el a vészszellőzők. Ebben az esetben a szellőzőnyílások a gerincszerkezetbe vagy a lakóházhoz kapcsolódó összekötő elembe építhetők be.

Milyen nagyok legyenek? Hányat csináltassunk?

Műszaki tipp: A szellőzőnyílások méreteinek meghatáro­zására nincsenek konkrét szabályok, de mértékadó lehet az az alapvető szabály, hogy a teljes üvegfelület 3-10%-ának szel­lőzési funkciót kell betöltenie. Ez azonban nem szentírás. A télikert tájolása és annak magassága mel­lett az árnyékolás módja és a szellőztetés­nél szerepet játszó beáramló levegő hőmér­séklete is meghatározó. A belső árnyékoló ­rendszerek esetében például az üveg és az árnyékoló függönyök közötti köztes teret is szellőztetni kell, amely az eresz környé­kére beépített kiegészítő szellőzőnyílások segítségével valósítható meg.

Levegő megrendelésre

Mechanikus szellőztetés esetén a kiáramló levegő mennyisége azonos szintre kívánság szerint beállítható. Ebben az esetben az el­használódott levegőt valamilyen termosz­táttal vagy higrosztáttal összekapcsolt mo­toros gépezet (pl. ventilátor) szívja ki a he­lyiségből. A levegő kiszívása miatt a helyiségben csökken a levegő nyomása, aminek hatására vagy kinyílnak a passzív beára­moltató berendezések, vagy pedig a levegő automatikusan beáramlik az állandóan nyi­tott szellőztetőn keresztül.

Az eddig emlí­tett szellőztetési módokon túl (padlószint és tető közötti, valamint az átlós, a padló­szint és az eresz közötti szellőztetés) az 5 méternél keskenyebb télikertek esetében a keresztben történő szellőztetésre is van mód. Ebben az esetben a beáramló és ki­áramló levegő útját biztosító nyílások egy­mással szemben, az eresz magasságában he­lyezkednek el. A kompresszor 20 wattos áramszükségletét 12 voltos napelemmel biztosíthatjuk. Ezt a szellőztetőhöz lehető­leg közel, vagyis a tetőn érdemes elhelyez­ni, de szükség esetén a kert egy közeli, na­pos területén is felállítható.

Amennyiben a napelem beépítésének igénye később merül fel, annak felszerelése utólag is történhet. Az alapértékeket a berendezés összeszerelé­sénél programozzuk be a vezérlőrendszerbe. Az érvényes szabályozás szerint az auto­matának azonban bármikor kiiktathatónak kell lennie, hogy a kézi vezérlés lehetővé váljon. A szükséges levegőcserék tényleges száma természetesen mindig igazodik a hőmér­sékleti viszonyokhoz, és a levegő páratar­talmához.

Összehasonlítás

[table id=203 /]

A cél az, hogy a helyiség hőmérséklete ma­ximum 5 °C-kal haladja meg a külső hő­mérsékletet.

A beruházási és karbantartási költségek mindkét rendszernél közel azonosak, mivel a természetes szellőztetés esetében is aján­lott a kiegészítő vezérlőrendszer, valamint esőérzékelővel felszerelt meghajtó.

Szabályozott klíma

A meleg, nyári napokon valószínűleg sok­kal szívesebben tartózkodnánk az árnyé­kos teraszon a zöldben, mint a télikert­ben, legalábbis ha azt teljes egészében éri a nap. Vannak azonban olyan esetek, ami­kor sajnos mégsem tehetjük ezt meg, mert például éppen ebben az üvegből ké­szült építményben kell dolgoznunk. Az irodahelyiségekben, éttermekben vagy kereskedelmi helyiségekben tehát mindig fontos a kellemes klíma. Ez azonban az esetek többségében szélsőséges külső hőmérséklet esetén még a gondosan meg­választott szellőztető és árnyékoló rend­szerek ellenére sem biztosítható.

Az ilyen hőmérsékleti csúcsok ellensúlyozására a beépített klímaberendezés kínálhat meg­oldást. A klímaberendezések a hűtőgép elvén működnek, bár vannak olyan beren­dezések is, amelyek télen fordított elven, fűtőaggregátként is funkcionálnak. A kü­lönálló belső és külső berendezés között levegő-hő szivattyú segítségével használ­ják fel a külső levegő hőjét fűtésre. A munkahelyekre vonatkozó előírások, valamint a nyilvános épületekre vonatko­zó szabványok is friss levegő befúvását ír­ják elő.

Ezt általában a klímaberendezés és a szel­lőzőrendszer kombinált alkalmazásával oldják meg (természetesen feltételezve az árnyékolást is).

Télikert, beüvegezett terasz, pergola és napernyő – itt mindenféle időjárásra gondolnak.

Igazán kellemesen akkor múlathatjuk az időt a télikertben, ha a lakótérrel azonos klímával kényeztet el minket, vagyis ha 20 °C mellett a levegő relatív páratartalma 40-60%. Ha néha örülhetünk is télen a ter­mészetes felmelegedés okozta hőmérséklet­-emelkedésnek, a téli időszakban kellemes klíma nem biztosítható kiegészítő fűtés nélkül. Általában nem jelent gondot, ha a lakás központifűtés-rendszerére még egy fűtőtestet kapcsolunk.

Télikert fűtése, tervezési szempontok

Mindenképp célszerű azonban átgondolni még a télikert megépítése előtt, hogyan le­het azt a ház fűtési rendszeréhez kapcsolni. A télikert fűtésének azonban több szem­pontnak kell megfelelnie, mint a ház többi részét fűtő rendszernek. Azon túlmenően, hogy kellemes meleget kell biztosítania, a páraképződés csökken­téséhez is hozzá kell járulnia. Ebből azonban részben ellentmondásos kö­vetelmények adódhatnak, így csak akkor számíthatunk megnyugtató megoldásra, ha az érveket egyéni szempontjaink szerint mérlegeljük.

Az egész évben használt télikertet természetesen fűtenünk kell.

A fűtés célja

A fűtéssel egyrészt azt kell elérnünk, hogy a nagy üvegfelületek minél ritkábban párásodjanak be. Ez úgy érhető el, ha a külső üvegtáblák előtt meleg levegő cirkulál. Ez a meleg levegő származhat a szellőzőakná­ból, de jobb, ha kombináljuk előmelegített friss levegővel. Egy másik megoldás az le­het, ha az alsó szellőzőnyílások elé fűtőtes­teket állítunk be.

Az energiakihasználás szempontjából ezek a megoldások természetesen nem nevezhe­tők ideálisnak, amit az is mutat, hogy az ilyen elhelyezkedésű fűtőtestekre külön elő­írások vonatkoznak. Energetikai szempont­ból sokkal hatékonyabbak a lakásban bel­jebb elhelyezkedő fűtőtestek. Jó példa erre a padlófűtés. Ezzel ugyanis a kívánt helyen közvetlenül melegíthetünk (például a sa­rokgarnitúra alatt).

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hősu­gárzásnak köszönhetően a padlófűtés ese­tében már akkor is kellemes meleget ér­zünk, ha a szoba levegőjének hőmérséklete a megszokott 20-22 °C helyett mindössze csak 17 °C.

A télikert egyetlen fűtési módjának a pad­lófűtés azonban azért nem jó megoldás, mert a hőmérséklet gyors ingadozására nem reagál elég rugalmasan, továbbá a nö­vényeknek sem tesz jót, hogy földjük alul­ról folyamatosan melegszik, hiszen ez meg­zavarhatja a nyugalmi időszakukat, amely a legtöbb növény esetében a téli időszakra esik.

Fontos:

Amennyiben módunk van rá, lehetőleg kombinált fűtést alakítsunk ki!

A télikertek kialakításánál általában szokatlan megoldásokra és hangulati elemekre vágyunk, a szélsőséges klímáról viszont szívesen lemondunk. A télikertben azonban csak akkor érezhetjük kellemesen magunkat, ha a hőmérsékleti csúcsok, a levegő páratartalma és a napsugárzás kiegyenlítődik.

Ez nem megvalósíthatatlan elképzelés, ha a szellőző-, fűtő- és árnyékoló rendszereket gondosan egymáshoz igazítjuk. Ily módon nagyjából egyenletes klíma alakítható ki.

…továbbra is derült marad

A lakóhelyiségek klímáját elsősorban a hő­mérséklet és a levegő páratartalma határoz­za meg. Ezen túlmenően kisebb mértékben ugyan, de a levegőmozgások is szerepet kapnak. A nagy üvegfelületek miatt azon­ban a télikertekben a hagyományos belső terekhez képest más klimatikus és épületfi­zikai viszonyok uralkodnak. Egyrészt a kül­ső klimatikus viszonyok (amelyet mind a napok, mind pedig az évszakok során nagy eltérések jellemeznek) a belső térben is szél­sőségesebb viszonyokat teremtenek, ami legfőképp a helyiség hőmérsékletében és a levegő pártartalmában érhető tetten.

Más­részt a hideg üvegfelület másképp reagál a levegő megnövekedett páratartalmára, mint a vakolt fal. A porózus gipszvakolat ugyanis bizonyos mértékig képes felvenni a párát úgy, hogy annak nincs látható nyoma, viszont a sima üvegfelületen látható formá­ban rögtön lecsapódik. Mivel a télikert speciális klímája a lakás szomszédos helyiségeinek klímáját is befo­lyásolja, jobb, ha még az építkezés előtt megismerkedünk a várható hatásokkal, hogy a későbbiekben ne érhessen meglepe­tés minket.

A szellőztetés, fűtés és árnyékolás segítsé­gével azonban a klíma nagy mértékben iga­zítható az igényeinkhez. Jó szolgálatot te­hetnek például a speciális, automata vezér­léssel kiegészített rendszerek. Mindannyiunk előtt ismert, hogy a lakóhe­lyiségek klímájának alakulásában a hőmérséklet meghatározó szerepet játszik. Az azonban, hogy a levegő páratartalma is meghatározó, csak akkor derül ki szá­munkra, ha a fűtött szoba száraz vagy a tró­pusi tájak fülledt, azaz párás, meleg levegő­jétől szenvedünk.

A télikertekben a levegő páratartalmának növeléséről mi is gondoskodhatunk, a főszerep azonban az ott élő növényeknek jut.

Szökőkutak és akváriumok

Nagy mértékben növelik a helyiségek pá­ratartalmát a szobai szökőkutak és az ak­váriumok. A kellemes klíma szempontjából a relatív páratartalom a meghatározó, amely mindig az adott hőmérséklet függvénye. A meleg levegő ugyanis több vizet képes megkötni, mint a hideg. Ebből adódóan a relatív páratartalom magas hőmérséklet esetén alacsonyabb, alacsonyabb hőmérsék­let mellett pedig magasabb, amennyiben az abszolút páratartalom nem változik.

Pára az üvegen

Ha tehát az abszolút páratartalom nem változik, a levegő hőmérséklete viszont nő, a levegő relatív páratartalma csökken. Amennyiben a levegő hőmérséklete csök­ken, a levegő relatív páratartalma nő. Ez megmagyarázza azt is, miért képződik pára az üvegen ha hideg van. Ha ugyanis a helyiség meleg levegője hideg külső elemekkel lép kölcsönhatásba, olyan nagy mértékben lehűlhet, hogy közvetlenül ezen elemek előtt a levegő relatív páratartalma eléri a 100%-ot, vagyis azt a pontot, ami­kor a pára kicsapódik a levegőből. Minél hi­degebb tehát az üvegtáblák vagy a profilok felülete, annál könnyebben bepárásodnak.

A leírtak alapján tehát egyértelmű, hogy a jó hőszigetelő tulajdonsággal bíró üvegfe­lületen kevésbé képződik pára. A többréte­gű, hőszigetelt üvegek azonban olyan sajá­tos tulajdonsággal rendelkeznek, hogy a ke­ret összeépítéséből adódóan az üvegtábla szigetelő képessége a szélek felé csökken, így párásodás inkább ezen a területen ta­pasztalható.

A levegő relatív páratartalma akkor is nö­vekszik, ha a télikert hőmérséklete csökken, vagy ténylegesen több pára kerül a levegő­be, például ha nagy baráti társaság jön össze, vagy ha megöntözzük a növényeket. Ebben az esetben tudatosan kell cseleked­nünk, vagyis fűtenünk és szellőztetnünk kell.

A télikert-­tulajdonosoknak jó érzékük van hozzá, hogyan alakíthatják ki a számukra ideális klímát.

A napenergiának melegítésre való felhasz­nálása régóta ismert módszer, amelyet a napenergia passzív hasznosításának is ne­veznek. A napenergia aktív hasznosítása el­lenben nem olyan régi technika, és ma még sajnos meglehetősen költséges megoldás­nak számít. Ez nem más, mint a napfény energiájának árammá alakítása, ami nap­elemek és szolármodulok segítségével való­sítható meg.

Tájalás ás áram termelése

Délkeleti, illetve délnyugati tájolás, valamint kis mértékű árnyékoltság mellett (a szom­szédos házak, fák nem árnyé­kolják le) jelentős energiahoza­mot biztosíthat. Amennyiben ezt a környezetbarát megol­dást szeretnénk alkalmazni az építendő télikertnél, „ener­giafalként” elsősorban a tetőrész ajánlható.

Ideális esetnek az ne­vezhető, ha a tető dő­lésszöge 30-45° kö­zött mozog, ugyanis a napsugarak ebben az esetben szinte merő­legesen érkeznek a fe­lületre, azaz ilyenkor legkisebb a napsugarak visszaverődése.

Az „energiafalban” a következőképp ter­melődik áram:

A napelemekben vagy szolármodulokban a napfény hatására elektro­mos egyenfeszültség keletkezik. Az egyes modulokat sorba kapcsolva elérhető a szükséges rendszerfeszültség, amelynek se­gítségével a rendszerbe kapcsolt váltóirá­nyítóval váltóáram hozható létre, amely a ház villamos rendszeréhez már csatlakoztatható.

Annak érdekében, hogy ezek a modulok a télikertek építésekor is felhasználhatók le­gyenek, a kereskedelmi forgalomban kap­ható, többrétegű, hőszigetelt, megfelelő k-értékű üvegekkel építik össze és takaróüveggel borítják be őket. A költségek csök­kentése érdekében az üvegtáblák méreteit igazítsuk a modulokhoz. Ezek méretei gyártótól függően eltérők lehetnek, és a napelemek elrendezésétől is függhetnek. A napelemeknek – a szolármodulban való belső elrendezésük szerint – különböző le­het a teljesítménye, külső formája és a leárnyékoltság foka is.

Nemzetközi együttműködésben egy japán cég német gyártmányú szolár-szilíciumlapokból színes fotoelektromos-modulokat készít.

A modulok általában mono- vagy multikrisztallin szilíciumcellákból épülnek fel. Mivel a cellák között néhány milliméter­nyi távolság van, némi fény is be tud jutni köztük a télikertbe. A napelemek hátoldala, vagyis a télikertből alulról látható része ezüst színű, külső felülete pedig sötétkék.

Az amorf ASI-szilícium vékonyrétegű mo­dulok az előzőekben említettekhez képest sokkal kisebb hatásfokúak, felületük viszont homogén. Ezek színe kívül sötét, vöröses­barna és enyhe sötétzöld között váltakoz­hat, hátoldaluk pedig fémes csillogású. A fényt át nem eresztő (opak) modulok mellett alternatívaként kínálkozik a meg­lehetősen költséges, részben fényáteresztő modul, amely a beeső fénynek kb. 10%-át engedi át. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a télikertből csak a felhők kontúrjait láthatjuk.

A télikertek szerelmesei egyre gyakrabban azzal érvelnek, hogy a télikerttel energia ta­karítható meg. Őszintén szólva ennek a ki­jelentésnek a helyessége számos tényezőtől függ. Vitathatatlan, hogy a nap sugarai in­gyen felmelegítik az üveggel borított he­lyiséget, télen napos időben kiegészítő fű­tés nélkül is néhány kellemes órát tölthe­tünk el a télikertben, sőt a nap melegének köszönhetően még a szomszédos helyisé­gekben is visszavehetjük a fűtést.

Tényleges energiamegtakarításról ellenben csak akkor beszélhetünk, ha a ház teljes területének energiamérlege pozitívan változik. E tekintetben azonban csak a fűtetlen – eb­ből adódóan csak részlegesen hasznosítha­tó -, átgondoltan megépített télikert kínál előnyöket. A lakótélikertek esetében viszont a téli, napszegény időszakban mindenképp kiegészítő fűtésre van szükség. Ilyenkor a hatékony hőszigetelő ablakok ellenére is nagyobb az energiafelhasználás, mint a ha­gyományos átépítések esetében.

Ennek el­lenére az éves energiamérleg felállításakor érdemes számolnunk a napenergiával is. Az üveg építmények fűtőenergia-vesztesé­gét ugyanis a napból nyert energia ideális tényezők mellett (be nem árnyékolt, déli fekvésű télikert esetén) többnyire szinte tel­jes egészében kiegyenlíti. Összefoglalva elmondhatjuk tehát, hogy az energiahasznosítás szempontjából az üveg­gel borított külső fal semmivel nem rosszabb, mint a hagyományos fal, a kom­fortérzet szempontjából viszont lényeges pluszt jelent.

A napsugárzás átalakulása

Hogyan is alakul át a napsugárzás hővé? A jelenség az üvegházhatással magyaráz­ható. Talán már tapasztaltuk is ezt a kerti növényházban: az üvegépítmény alatt a le­vegő természetes módon oly mértékben felmelegszik, hogy a hidegre érzékeny nö­vények vagy dugványok a hidegebb évszak­ban is szépen fejlődnek.

Ez a sugárzás azonban már nem képes az üvegen közvetlenül áthatolni, hanem – mint ahogy azt lámár tárgyaltuk – csak abszorpcióval vagy hővezetéssel juthat ki új­ra a szabadba. Addig azonban, amíg a nap süt, és/vagy a külső térben magasabb a hőmér­séklet, mint a belső térben, a felmelegedett üvegtáblák a hőt továbbra is befelé sugároz­zák. Ennek következtében azt figyelhetjük meg, hogy a télikertet a nap sugarai folya­matosan fűtik. A felesleges meleget termé­szetesen szívesen hasznosítják a szomszédos helyiségek is. A télikert lehűlése csak akkor kezdődik meg, ha kint sötétedni kezd, és a hőmérséklet is csökken. Ebben az esetben ugyanis a hő melegebb belső üvegtábla felől a hidegebb külső üvegtábla felé áram­lik, hogy ott a hide­gebb külső levegő fe­lé sugározzon.

A napenergia infravörös sugárzás formájában a látható fénnyel együtt akadálytalanul jut át az üvegen a belső térbe, ahol a talaj, a falak és minden más tárgy felveszi azt, és hosszú­hullámú meleg sugárzás formájában ismét leadja a környezetének.

Észak, dél, kelet, nyugat

E szakasz elolvasása után világossá válik számunkra, hogy miért a déli fekvésű téli­kert a legelőnyösebb. Természetesen nem­csak azért nyerhető segítségével sok nap­energia, mert intenzíven süti a nap, hanem azért is, mert több órán keresztül éri a nap, és ebből adódóan a környezetében lévő le­vegő is jobban felmelegszik. A lakályos üvegépítményben azonban a napos déli órákban, sőt már az átmeneti időszakban is, nekünk és a növényeknek egyaránt megárt­hat a sok a jóból.

A hőmérsékleti csúcsok kialakulását azonban megelőzhetjük haté­kony szellőztetéssel és árnyékolással. A nap­energiának az ilyen módon történő hasz­nosítása tulajdonképpen a keletre vagy nyugatra néző télikertek különleges vonz­erejét is megmagyarázza. Ezekben az ese­tekben ugyanis mérsékeltebb a napsugárzás és a keletkező hőmennyiség, így a szellőz­tetés és az árnyékolás is költségkímélőbb formában oldható meg.

Ha a felkelő nap bearanyozza a reggelit, egész napra feltöltődhetünk a reggeli nap­sugarakból, ami kisgyerekes családok vagy az irodának használt télikertben dolgozók számára különösen kellemes lehet.

Ha azonban az estét tudjuk pihenéssel tölteni, a lemenő nap sugarait a nyugati fekvésű télikert biztosítja néhány órára.

Abban az esetben sem kell azonban feladni álmainkat, ha a télikert csak az északi ol­dalra kerülhet, hiszen a nap folyamán egyenletesen eloszló természetes fény ideá­lis lehet az irodahelyiségek vagy más dol­gozószobák esetében. A növények szerelme­sei is nagyra értékelik ezt a megoldást, hiszen az egyébként sötét lakóteret ily módon növényekkel népesíthetik be.

Ezen túl­menően amiatt sem kell aggódnunk, hogy az északi fekvésű télikert hideg marad. A diffúz napsugárzás, amely egyébként az árnyékos helyekre vagy a felhők által rész­ben felfogott napsugárzásra is jellemző, ter­mészetes módon melegíti fel az üvegépít­ményt, csak kisebb mértékben. A télikert tájolásától függően az eltérő intenzitású, globális sugárzás a ház hőháztartásában napenergiából származó hőnyereségként jelentkezik.

Az illusztráció a télikertre eső, illetve az oda bejutó közvetlen napsugárzás mértékét mutatja az építmény tájolásának függvényében. Az ábra a déli 12 órakor, legmagasabban álló napot és felhőtlen égboltot vesz alapul.

Bár a télikert formáját alapvetően a tartó­szerkezet adja meg, semmivel sem összeté­veszthető jellegét mégis az üveg dominan­ciájának köszönheti. Az átlátszó elemek határozzák meg a helyiség kisugárzását, hangulatát, sőt klímáját is. Ebből adódóan a télikert építése során elér­keztünk a második, nagy fe­lelősséget igénylő feladat­hoz: az üveg kiválasztásá­hoz. A választást meg­könnyítendő a cikksorozat a kö­vetkező részekben e témával foglalkozik, és bemutatja az üvegek funk­cióit, hatásmechanizmusait és a velük szemben támasztandó követelményeket. Magyarország szárazföldi éghajlatából kö­vetkezően a nyári meleg és a téli hideg klí­ma jelentősen eltér egymástól.

Ezt szem előtt tartva a télikertet borító anyagnak a lehűléstől és a túlmelegedéstől egyaránt vé­denie kell az épületet. Ezen kritériumok egymásnak ellentmondóak lehetnek, azon­ban egyedi megoldásokkal könnyen áthi­dalhatók. Ha a lakótélikertet télen is fűteni szeretnénk, a téli időszakban a hatékony hőszigetelés a legfontosabb szempont.

A hőszigetelésre vonatkozó előírások ál­talában akkor teljesíthetők, ha fokozott hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkező többrétegű üveg, vagyis hőszigetelt üveg mellett döntünk. A következő részekben a hőszigetelt üveg megfelelő értékei mellett az egyrétegű, és a régebbi hőszigetelt üveg paraméterei is láthatók, hogy összehasonlí­tási alapot nyújtsanak.

Hőveszteség – köszönjük nem!

A többi építőanyaghoz ha­sonlóan az üveg is átengedi a meleget, sőt legtöbbször úgy érezzük túlzottan is. Az érzé­kek azonban csalnak. A fé­mekkel összehasonlítva ugyanis az üveg rossz hővezetőnek számít. Az egyrétegű üvegnél azonban ezt nem nagyon érezzük, mert az átláthatósággal szemben támasz­tott igények miatt az üvegtáblák mindig vé­konyabbak, és ebből adódóan jobban áten­gedik a hőt is, mint például a téglafal.

Az üveggyártók tehát az üveg oly népszerű átlátszó tulajdonságának megőrzése mellett igyekeztek hatékonyabb hőszigetelő tulaj­donságokkal rendelkező megoldásokat ki­fejleszteni. A télikert szempontjából a több­rétegű, hőszigetelt üvegen keresztül belülről a szabadba „igyekvő” hő az érdekes. Az üvegfelületek belső felületét érő ún. hő­sugárzást az üveg legnagyobb részben el­nyeli, és ezáltal felmelegszik.

Az üveg hővezetési tulajdonságából adó­dóan azonban a hő tovább „vándorol”, majd a sugárzás, a hővezetés és a konvekció segít­ségével az üvegtáblák közötti térbe jut, és a külső üvegtáblát is felmelegíti. A régebbi tí­pusú hőszigetelt üvegnél e három tényező közül a hősugárzás a legjelentősebb. Annak érdekében, hogy ez az arány csök­kenthető legyen, az üveggyártók új hőszigetelési technikát fejlesztettek ki, amelynek az a lényege, hogy a belső üvegtáblának a táblák közötti tér felőli oldalára nagyon vé­kony nemesfém réteget visznek fel.

Sugárzási veszteség csökkentése

Ennek a rétegnek köszönhetően a sugárzási vesz­teség csökkenthető az üvegtáblák közötti térben, és ezáltal a többrétegű hőszigetelt üveg teljes felületén is. Néhány kiegészítő fejlesztéssel tehát az ilyen fajta üvegek szi­getelő képessége kb. megkétszerezhető a ré­gebbi üveghez képest. Ezen túlmenő­en az üveggyártók az említett köztes tér optimális mére­tének meghatáro­zásán dolgoznak, az azt kitöltő levegőt pedig rosszabb hővezető képességű nemes­gázra cserélik. E célra argont, xenont vagy kriptont használnak.

A leggazdaságosabb, és egyben a legszélesebb körben is használt nemesgáz az argon. A kripton és a xenon még rosszabb hővezető mint az argon, vagyis ugyanaz a szigetelő hatás kisebb köztes térrel érhető el. Ez az előnyös tulaj­donság a még hatékonyabb hőszigetelő ké­pességű, háromrétegű üvegnél jól látható. Az utóbbi két gázzal töltött háromrétegű üveg ugyanis alig vastagabb, mint a kétré­tegű, argonnal töltött üveg. Ha például a télikert északi oldalra kerül, a magasabb költ­ségek ellenére is célszerűbb a háromrétegű üveg mellett dönteni, mert így teljesíthetők a hőszigetelésre vonatkozó előírások.

Műszaki paraméterek (hőszigetelés)

B-tényező: A b-tényező a napsugárzás közepes átbocsátási tényezője egy 4 mm vastag üvegtábla energiaátbocsátására (g-érték) vonatkoztatva. Lénye­ges tényező egy épület szükséges hűtőteljesítményének a kiszámításához.

Fényáteresztő képesség: A fénytranszmisszió mértékét a DIN 5036 és DIN 67507 szabványok alapján a 380 nm-780 nm sugárzási tartományra határoz­zák meg, vonatkoztatva a D 65 normál fényre és az emberi szem érzékenységére.

Fényreflexió: A fény reflexió mértéke a 380 és 780 nm közötti látható fény azon százalékos aránya határozza meg, amely az üveg felületéről visszatükröződik.

k-érték: A szigetelés hatásosságát a hőátbocsátási tényezővel, röviden a k-értékkel mérjük. A k-érték azt mutatja meg, mennyi hő halad át egy négyzetméter anyagon egy időegység alatt, ha a külső és belső hőmérséklet között egy fok hőmérsékletkülönbség van. Ez azt jelenti, hogy kisebb k-érték esetén jobb a hőszigetelés.

Annak érdekében azonban, hogy az üvege­zést hő technikailag helyesen tudjuk meg­ítélni, egy másik értéket is figyelembe kell vennünk.

g-érték: Ez az érték a g-érték. Az összenergia átbocsátási tényező azt mutatja meg, hogy a napsugárzás hány százaléka jut be az üvegen keresztül a belső térbe, és válik ott hasznosíthatóvá. Ez a szám azért fontos, mert segítségével lemérhető, hogy az üveg mögött mekkora passzív napenergia

A különböző üvegek alábbi összehasonlí­tásából kitűnik, hogy a g-érték csökke­nésének aránya nagyjából megegyezik a k-érték csökkenésével. Ez a csökkenés el­sősorban a leheletvékony fémrétegnek kö­szönhető.

[table id=202 /]

Kellemes környezet és kényelem

A többrétegű üvegfelületen elhelyezkedő fémréteg egyébként olyan tulajdonságok­kal is rendelkezik, amelyeket később egyér­telműen látunk és érzünk majd. így példá­ul olyan jelenségeket tapasztalhatunk, ame­lyek önmagukban bosszantóak, ugyanak­kor a hőszigetelt üvegezés zálogai is. így például adott időjárási viszonyok kö­zött előfordulhat, hogy a reggeli órákban a külső üvegfelület harmatos vagy jégvirágos lesz, ám ha kisüt a nap, az üveg melegedni kezd, nyom nélkül eltűnnek. Az is előfor­dulhat, hogy az üvegtetőn a hó hosszabb ideig megmarad. E jelenségek azzal magya­rázhatók, hogy éppen a nemesfémrétegnek köszönhetően a külső üvegtábla lényegesen hidegebb marad.

A kétrétegű, hőszigetelt üveg nagyon jó szigetelő (k-érték) és energiaátbocsátási (g-érték) tulajdonságokkal rendelkezik

A belső tér oldalán elhelyezkedő üvegtábla viszont nem hűl le annyira, mint várnánk. Mivel a többrétegű üveg belső felületének hőmérséklete magasabb, két további előny­ről is szót kell ejteni. Egyrészt a belső üveg­tábla sokkal ritkábban párásodik be (erről a későbbiekben részletesen szólunk még). Másrészt sokkal nagyobb komfortérzetet biztosít a hőszigetelt üveg, hiszen minden­ki ismeri azt a kellemetlen érzést, amikor hideg fal mellett ülünk.

Ez a – sokszor hi­básan – sugárzó hidegnek nevezett jelenség azzal magyarázható, hogy a meleg beltéri levegő és a hideg falfelület – esetünkben az üveg – hőmérséklete között nagy a különb­ség, ezért az (üveg)felület előtt hideg leve­gőáramlatok keletkeznek. Minél melegebb tehát a belső üvegtábla, annál nagyobb a komfortérzetünk, és annál jobban tudjuk élvezni a télikert előnyeit.

Alább a különböző üvegtípusok felületi hőmérsékletét mutatjuk

Az alábbi értékeket az üvegtábla közepén mérve, +15 °C-os külső, és +20 °C-os belső hőmérséklet mellett kaptuk.

• sima üveg: -5 °C
• régebbi típusú, hőszigetelt üveg: +7 °C
• levegős, kétrétegű, hőszigetelt üveg: +10 °C
• nemesgázos, kétrétegű, hőszigetelt üveg: +14 °C

Fényvédelem

A többrétegű, hőszigetelt üvegek megaka­dályozzák a helyiség túlzott lehűlését, és bi­zonyos fokig védenek a túlzott felmelege­dés ellen is, ha fényvédő üvegről van szó. A színezett vagy a fényt visszaverő üveg­táblák ugyanis csökkentik a helyiségbe be­jutó napsugárzás, és ezzel a bejutó energia mennyiségét is. Ezek az üvegek ugyanak­kor a természetes fényt is megszűrik, a szí­nezés miatt pedig borúsnak tűnhet a kék ég.

Az üveggyártók tehát olyan kompro­misszumos megoldást keresnek, ahol az ala­csony g-érték magas fényáteresztő képes­séggel párosul. Ezek esetében azonban soha nem lesz olyan hatékony az árnyékolás, mint a mechanikus árnyékoló rendszer ese­tében, amely a nap- és fényviszonyokhoz sokkal rugalmasabban igazítható. Alaposan gondoljuk tehát át, hogy számunkra az ilyen üvegek kínálják-e az ideális megol­dást.

A fényvédő üveg nagyon jó hőszigetelő (k-érték) tulajdonsággal bír, de kevesebb energiát enged át (g-érték).

Hangszigetelés

Ha a lakásba behallatszó zaj zavar minket, bizonyára minden decibelnek örülünk majd, amelyet a házfalakon kívülre paran­csolhatunk. Ezt figyelembe véve télikertünket két szempont alapján tervezhetjük meg. A többi lakóhelyiség előtt elhelyezkedő építmény már jelentős védelmet jelent, a zajszint mintegy a felére (kb. 10 decibellel) csökkenthető még akkor is, ha néhány szel­lőzőnyílás nyitva van. Amennyiben az épít­mény nyílászárói zárva vannak, a zajszint akár 20-30 decibellel is csökkenhet.

Amennyiben a zajvédelmet a megfelelő üveg kiválasztásával is hangsúlyozni szeret­nénk, jó ha tudjuk, hogy az előbbiekben említett többrétegű, hangszigetelt ablakok megfelelnek a 30-34 decibel zajcsökkentést előíró 2. zajvédelmi osztály előírásainak. A hang- és hőszigetelési funkciókat egyesí­tő multifunkciós üvegek megfelelő össze­építésével azonban a zajszint még tovább csökkenthető. Feltétlenül készítsünk azon­ban ilyenkor költség-haszon-elemzést szak­ember bevonásával.

Biztonság

A nagy üvegfelületek szinte minden jövő­beni télikert-tulajdonosban felvetik a biz­tonság kérdését. Ezen aggodalmak azonban könnyen eloszlathatok, a kockázatok mini­málisak. A multifunkciós üvegek esetében ugyanis a jó hőszigetelő tulajdonság nagy ellenálló képességgel párosul, így a külső támadások ellen is védelmet nyújt. Természe­tesen a betörésvédelem nem csupán üveg­választás kérdése, e témát mélyrehatóbban érdemes körüljárni. A cikksorozat a későbbiek­ben még részletesen foglalkozik e téma­körrel.

A tető üvegezése

Annak érdekében, hogy az üvegtáblák az összeszerelés során kezelhetők legyenek, va­lamint meg tudják tartani a rájuk neheze­dő havat, a szarufák egymástól való távol­sága, illetve az üvegtábla szélessége lehető­leg ne haladja meg soha a 90-100 cm-t, hossza pedig a 2-3 m-t. Ha a javasolt méreteket szem előtt tartjuk, az üveg vastagsága, tömege és ára kedve­zően alakul.

Mivel a nem lapostetős építmények tetőré­sze nyáron különösen erős napsugárzásnak van kitéve, ajánlatos kisebb üvegek közötti távolságot választani, mint a függőleges fa­lak esetében. Míg tehát a falak esetében 14-16 mm üve­gek közötti távolság javasolt, addig a tető esetében 12 mm az ideális. Ezzel a megoldással növeljük ugyan a tető­rész k-értékét, viszont cserébe masszívabb építményt kapunk.

Gyönyörű a kilátás, de a tető saját súlya is hatalmas, ugyanakkor télen még a hó súlyával is számolnunk kell. Mielőtt tehát az üvegtető mellett döntünk, jól gondoljuk át a lehetséges következményeket.

Fát, alumíniumot vagy műanyagot válasszunk? A tartószerkezetekre vonatkozóan nem szabad, hogy ez legyen az egyetlen kérdés. Ezen anyagok ugyanis csak a megfelelő profilrendszerrel együtt képesek a lakótélikert tartószerkezetével szemben támasztott igényeknek megfelelni. Gondolunk itt a stabilitásra, a hőszigetelésre és a tartósságra. Természetesen minden anyagnak és profilnak egyedi, sajátos tulajdonságai vannak. Ne sajnáljuk tehát az időt, amelyet e helyiség szerkezeti alkotóinak kiválasztására fordítunk.

Profilrendszerek

A döntéshozatal során mindig a számunkra legmegfelelőbb profil­rendszert és anyagot válasszuk ki.

A tartóprofilok nemcsak a forma és a szín­hatás kialakításában játszanak szerepet, ha­nem a stabilitás szempontjából is nagyon fontosak, továbbá a fűtött télikertek eseté­ben a hőhidak kialakulásának lehetőségét is mérséklik. Technikai szempontból ma már sokféle anyag és profilrendszer felhasználható az építkezéshez, sőt a kínálat olyan nagy e téren, hogy a télikertek szerelmesei közül egyeseket ez el is bizonytalaníthat. A legtöbb esetben azonban a személyre sza­bott igények és elvárások pontos elemzésé­vel tiszta képet kaphatunk, így a szóba jö­hető technikák köre is jelentősen leszűkít­hető.

Az alábbiakban ismertetett építmé­nyek minőségi elemzése során ezért kizá­rólag az egyedi igényeket tartsuk szem előtt. A döntéshozatalkor azonban nem sza­bad megfeledkeznünk azokról a jövőbeni ráfordításokról sem, amelyek segítségével a megálmodott üvegépítmény valóban hosszú életű és tartós lesz. A lakótélikertek esetében nem használják az üvegházaknál ismeretes acélszerkezetet.

A fűtött télikertek esetében ugyanis nem érvényesül az acélnak az az előnyös tulajdonsága, hogy nagy teherbíró képessége miatt filigrán üvegépítészeti megoldásokat tesz lehetővé, hiszen a fém nem jó hőszige­telő anyag, és a hideg profilokon gyakran lecsapódik a pára. Ez a jelenség csak úgy­nevezett hőhídmentes, s ezáltal robusztusabb profilokkal küszöbölhető ki. A korrózió megelőzésére bel- és kültérben egyaránt gondolnunk kell. E szempontból a tűzi hor­ganyzás, a galvanizálás vagy a rozsdásodás elleni festés ajánlható.

Hőhídmentes alumíniumprofilok

Az acélhoz hasonlóan az alumíniumprofi­lokat is hőhídmentes kialakítással kell elő­állítani. Az acéllal ellentétben a télikertek építése során az alumínium azért is kedvelt anyag, mert az igényes profilok egyszerűen elké­szíthetők belőle, valamint hasonló teherbí­rás mellett lényegesen könnyebb szerkezet építhető belőle. A nagy fesztávok még vi­szonylag keskeny profilokkal is áthidalha­tók. Az ökoszemléletű télikertépítők azon­ban elzárkózhatnak ettől az anyagtól, ugyanis az alumínium előállítása és feldol­gozása nagyon energiaigényes. Ezt kom­penzálja az a tény, hogy teljes egészében új­ra hasznosítható.

E módszer lényege az, hogy a két üreges félprofil között úgynevezett ütközőréteg helyezkedik el, ami a hőleadást lényegesen lecsökkenti.

E hátrány mérlegelésekor azonban feltétle­nül figyelembe kell vennünk ezen anyag vi­tathatatlan előnyeit is. A kültéri helyszíne­ken az alumínium többek között azért is nagyon jól megállja a helyét, mert oxigén hatására felülete rögtön oxidálódik, vagyis az időjárás viszontagságaival szemben ellenálló védőréteg alakul ki. Az alumínium­ból készült szerkezet állóképességét tehát akkor sem fenyegeti veszély, ha a speciális karbantartás elmarad. Az eloxálás, valamint a manapság közkedvelt szinterezés azonban hosszú távon javítja a felület optikai minő­ségét, vagyis alkalmazásukkal a télikert élettartama meghosszabbítható. Ha a felü­leteket ápoljuk és tisztítjuk, az anyagok ere­deti fényét könnyen megőrizhetjük.

Műanyag profilok

A műanyag profilokat a műanyag ablakokból fejlesztették ki. Kedvező áruk és könnyű kezelhetőségük miatt nagy népszerűségnek örvendenek.

Továbbá népszerűségét a műanyag a ned­vességgel és az UV-sugárzással szembeni ellenálló képességének is köszönheti. E ked­vező tulajdonságokkal akkor is számolha­tunk, ha a felületet nem kezeljük. Korlá­tozott mértékben ugyan, de a műanyag profilok is újrahasznosíthatok. A műanyag viszonylag jó szigetelő tulajdonsága miatt nincs ugyan szükség hőhídmentes kialakí­tásra, ugyanakkor az anyag nagy hőingadozáskor tanúsított tágulása, illetve nem túl jó szilárdsága miatt acél megerősítést igé­nyel.

Éppen ezért bizonyos magasság és fesztáv felett nem alkalmazható jól, tehát felhasználása inkább kisebb télikertek épí­tésénél ajánlott. Ezen túlmenően az acél mag rontja a hőátbocsátási jellemzőt is. A hőre való tágulás miatt pedig azzal is szá­molnunk kell, hogy a kültéri profilok ese­tében szinte csak fehér színt választhatunk.

Faprofilok

A fa évszázadok óta jól bevált természetes építőanyag. Mivel megújuló nyersanyagról van szó, a jövő egyik alapvető anyagaként jöhet számításba. A lakótélikertek kedvelői számára vonzereje abban áll, hogy a profi­lok felülete élettel teli, hangulatot sugall.

Ha a fafelületeket természetes színükben hagyjuk meg, különösen meleg hangulatot teremthetünk, de természetesen a RAL-színskála teljes választéka is rendelkezé­sünkre áll. Választhatunk a világos és könnyed, az erős és hangsúlyos sötét színek között. A fának van egy további nagy elő­nye is, ha a télikertet egész évben használni szeretnénk: az összes anyag közül a fa szi­getelőtulajdonságai a legjobbak. Ez azt je­lenti, hogy kicsi a hőveszteség, és a pára szinte egyáltalán nem csapódik le. Ezen túl­menően a többi anyaggal összehasonlítva a fa bír a legjobb hangszigetelő tulajdonság­gal.

A kis (kb. 2 méter) fesztávú télikertek épí­téséhez száraz és csomómentes tömör fát használjunk. A rétegeltfa-profilok keskeny, jól kiszárí­tott, enyvvel összeragasztott fenyőlamel­lákból épülnek fel. Ezek a rendszerek jó for­matartók.

Szívesen alkalmazzák a rétegeltfa-profilokat, mivel ezek segítségével igényes szerkezetek és nagyobb méretű építmények hozhatók létre.

Nagy fesztávok esetében sem kell tehát at­tól tartanunk, hogy a profilok megvete­mednek vagy megrepedeznek, ha a belső vagy a külső tér klímája változik. Egy-egy nap folyamán – de főleg a nyári és a téli időszakban – ugyanis hőmérsékleti ingadozás tapasztalható, és a levegő pára­tartalma sem egyenletes. Ez utóbbi követ­keztében a tömörfa megduzzad vagy össze­szárad, és könnyebben deformálódik.

A kezeletlen fa, mint építőanyag azonban minden egyéb más anyagnál jobban ki van téve az időjárás viszontagságainak. Ha te­hát az ablakoknál már ismert felületkezelé­si módszereket alkalmazzuk, könnyen meg­védhetjük a faprofilokból készült télikertet. A tetőn elhelyezkedő faprofilok védelmét megbízhatóan csak fémborítással oldhatjuk meg. A tetőszerkezet a fából épített téliker­tek esetében is általában fa- és fémszerke­zetből készül.

A fával kombinált profilok nagy előnye, hogy teherbíróbbak, mint más rendszerek. E jó tulajdonságuk miatt a tartó­elemek karcsúbbakra cserélhetők.

A fa védelme és ápolása

A fából készült télikertben akkor lelhetjük sokáig örömünket, ha a télikertet építő szakember és mi magunk is szakszerűen ke­zeljük ezt a természetes építőanyagot. A fá­ra kívül mindig színes festékréteg kerüljön, így védhetjük az UV-sugárzás ellen. A tar­tós védelem érdekében félévente ellenőriz­zük a festést, és ha szükséges javítsuk ki, illetve fessük át újra.

A fának azonban a sugárzásnál is nagyobb ellensége a sok vagy tartós nedvesség. Az átnedvesedett fa ugyanis könnyen gombásodik, a gombás felületek pedig vonzzák a rovarokat, amelyek tovább károsítják a fát. A legrosszabb esetben az egész építmény állóképessége veszélybe kerülhet. A télikert építőjének tehát konstruktív favédelemmel kell védekeznie az álló víz, a csapadék és a talajból felszívódó víz ellen.

A fa kiegészítő vegyi védelmét csak akkor hagyhatjuk el, ha a külső fa részeket fa-alumínium rend­szer védi a csapadék ellen. Ezen túlmenően gondoskodnunk kell arról is, hogy egyenle­tes klíma alakuljon ki a télikertben. Ez ide­ális esetben 20 °C-t és 50%-os relatív pára­tartalmat jelent. Annak érdekében azonban, hogy a levegő a falak előtt kívül is cirkulál­hasson, a növényeket ne ültessük 30 cm-nél közelebb az üveg elé.

A színtelen lazúrok e célra nem felelnek meg, míg a közepesen és teljesen sötét lazúrok, fedő festékek védelmet nyúj­tanak az ultraibolya sugárzás ellen.

Fa-alumínium rendszerek

A ferde tető esetében, amely az időjárás vi­szontagságainak és az UV-sugárzásnak a leginkább ki van téve, valamint számunkra is a legnehezebben hozzáférhető, fa-alumí­nium kombinációt kell választanunk. A rétegelt fából készült tartószerkezet vé­dett helyen, belül helyezkedik el. Ezekre az üvegtáblák kívülről, speciális tartók és tö­mítések segítségével kerülnek fel. A rend­szert kívülről ráerősített, az időjárás viszon­tagságaival szemben ellenálló takaróleme­zek szigetelik le, ennek köszönhetően nagyon ellenállóak.

E kombinációban két előnyös tulajdonság egyesíthető: kívül a fém időjárással szembeni ellenálló képessége, és a könnyű kezelhetőség, belül pedig a fa te­remtette természetes hangulat, valamint annak hőszigetelő képessége. A csodálatos lakóhelyiség szerkezetének karbantartása és ápolása tovább egyszerűsíthető, ha a függő­leges felületekhez – az időjárás viszontag­ságainak kitett oldalon – is ilyen profilrend­szert választunk.

A természet és a technika harmóniája az anyag­kombinációban és a kertépítészetben.

A fa-alumínium rendszereknél a kiegészítő szigetelőprofil további védettséget biztosít. Ezzel a lehetőséggel a tervezők a ferde tetők kialakításánál élnek. A gerendákra és a szarufákra alumínium profilt erősítenek, amely az üvegtáblák fogadóprofiljául is szolgál.

A jó anyagválasztás eleve meghatározza mennyire leszünk elége­dettek a télikertünkkel. Mire figyeljünk oda?

A lenti táblázat azokat a kritériumokat foglalja össze, amelyek a télikert tartószerkezetének kiválasztásánál fontos szerepet kapnak:

[table id=201 /]

nagyon jó ●●
jó ●
közepes ○
rossz ○○
megfelelő kezelés esetén jó ◦

Tömítőprofilok az üvegezéshez

Műszaki tipp: Annak érdekében, hogy a keretprofilok és a többrétegű hőszigetelő üveg fúgái közé ne kerülhessen víz vagy pára, gondoskodni kell azok hosszú távú szigeteléséről. E célra jól al­kalmazhatók az elasztikus tömítőanyagok és az előre gyártott elasztikus tömítőprofilok. Manapság a nem lapos tetős megoldásoknál a tömítőprofilok alkalmazása teljesen elter­jedt, de nagy arányban használják őket a homlokzati elemek tömítésére is.

Általában EPDM-profilokat (etilén-propilén-dien ke­verékből álló profilokat) használnak, ugyanis ez a szintetikus, fekete kaucsuk sokkal ol­csóbb és az UV- sugárzással szemben is el­lenállóbb, mint a szilikonkaucsuk. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a színskála bármely színében választható szilikon tömítőprofil a jobb megoldás, például amikor a tömítőprofilt hosszú távon szilikon tömítő­anyaggal kell összeragasztani. Ilyen tömítő­anyag szolgál például a tetőrészben a ferdén illeszkedő üvegtáblák fugáinak tömítésére, ahol a fúgát takaró szarufaprofilt kell szilikon tömítőprofillal ellátni.

Tömítőprofilok ellenőrzése

A tömítőprofilokat azonban mindenképp ellenőrizzük olyan szempontból, hogy milyen kölcsönhatásban állnak a hozzájuk kapcsolódó anyagokkal, például hogy viselkednek, ha lefestjük őket. így ugyanis megelőzhetjük, hogy a lágyító­szerek elfolyjanak, ami egyes anyagok ride­ggé válásához vezethet. A tömítőprofilok működési alapelve a mű­anyag, az alumínium és a fa-alumínium pro­filok esetében szinte teljesen megegyezik.

A külső keretpofil és az üvegtábla, illetve a belső keretprofil és az üvegtábla közé kerülő EPDM-profilok például a keretprofilok ma­gas nyomáson történő összecsavarozása során elasztikusan formálódnak, és ily módon tömítenek. A tömítőprofilokon kialakított vályatok megakadályozzák, hogy ezek el­csússzanak. A sarkokon elhelyezkedő EPDM-profilokat kisebb objektumok esetében – mint például a télikerteknél – általában ra­gasztani szokták.

A statikai szerkezet

A télikert stabilitását kizárólag a megbíz­ható statikai konstrukció garantálja. Ön­magában az ajtó- és ablakelemek körben felállítva és tetővel lezárva még nem bizto­sítják a megfelelő szerkezeti stabilitást. A legnagyobb szilárdságot a különböző vastagságú aluminíumprofilokból készült szerkezeti kialakítás, az úgynevezett lizéna – osztóborda-konstrukció – biztosítja.

Ebben az esetben a függőleges lizéna és a vízszintes osztóborda tartja a szerkezetet és a hó súlyát, felfogja az esetleges közlekedés okozta rezgéseket (az üvegtetőre nem lehet rálépni), valamint mechanikai igénybevétel (pl. szél) esetén is megfelelő merevséget biztosít.

Ez alapvető követelmény ahhoz, hogy a szerkezeten belül ne keletkezzen feszültség, mert az az üvegek megpattanását, repedését idézheti elő. Ugyanakkor az üvegépítménynek bizonyos mértékben mozognia kell. A falkapcsolódások és a talppontok közötti erőt függőleges irány­ban a lizénák vezetik le, a vízszintesen el­helyezkedő osztóbordák pedig a szerkezet összefogását szolgálják.

Nagyobb üvegfelület építhető be függőle­gesen, ha keretes tartószerkezetet haszná­lunk, ennél a megoldásnál ugyanis kevesebb lizéna is elegendő.

Ez a fajta tartószerkezet is képes megtartani saját súlya mellett az egyéb terheléseket is. A szerkezet további merevítéséhez beépített elemekre is szük­ség van. Mivel az üvegtáblák erre a célra nem felelnek meg, ilyen kiegészíthető ke­retelem lehet pl. a tolóajtó kerete, vagy az ablakkeret is.

Az egyrétegű üveg, amely gyönyörű jégvirágokkal örvendeztette és fagyos reggelekkel keserítette meg a ház lakóit, már régen a múlté. A modern technikával készülő, többrétegű üvegtáblák számos előnnyel rendelkeznek. Hatékony hőszigetelésű üvegek teszik lehetővé, hogy télen is kellemesen tölthessük el az időt, ugyanakkor számos más funkcióval is találkozunk, ha a korszerű üvegek között válogatunk (pl. hangszigetelés, betörésvédelem). A hatékony hőszigetelésű üvegek műszaki paraméterei a következőkben találhatók.