Kerti faházak és kamrák - 95. oldal

A kerti ház küllemét és a kivitelezés menetét alapvetően meghatározza annak szerkezete. Alaposan tanulmányozzuk, hogy az adott építményt milyen szerkezeti megoldásokkal kell kialakítani, és olvassuk el többször az építési utasításokat. Először akkor, amikor átgondoljuk, hogy milyen funkciót szánunk az építménynek, másodszor a tervezés fázisában, harmadszor pedig akkor, amikor nekikezdünk a megépítésnek. Ebben a fejezetben az alapoktól tekintjük át a kerti ház megépítésének munkálatait.

Azt azonban ne feledjük, hogy az egyes építmények kivitelezésekor előfordulhatnak egyedi helyzetek. Az itt közölt terveken megadott méreteket és hajlásszögeket legjobb tudásunk szerint határoztuk meg, a kivitelezés során azonban a faanyag zsugorodásával (amely függ az éghajlattól és a faanyag típusától) a méretek változhatnak.

2.1 ábra Alapfogalmak

Alapanyagok

Az épületfa változó méretekben kapható, a legkisebb hossz általában 2,5 m, a méretlépcső pedig 5 cm. A faanyagot m³-ban vagy m-ben mérik. Ára a fafajtól és a beszerezhetőségtől függ. A drága trópusi keményfák után a legtartósabb, korhadásnak leginkább ellenálló fajok a cédrus, a vörösfenyő, az akác és a tölgy. Magyarországon építési faként legtöbbször erdeifenyőt használnak.

Érdemes azonban a fatelepen konzultálni hozzáértő szakemberrel, hogy milyen helyi faanyagot ítél kellően időjárásállónak. A leggazdaságosabb megoldás az 5 x 5 cm keresztmetszetű fenyőfa. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy fűrésztelep van a közelünkben, kiszárítatlan, nedves, frissen fűrészelt faanyagot is beszerezhetünk, amely tökéletesen megfelel kerti szerszámkamra építéséhez. Olcsó faanyag az 5 x 5 cm keresztmetszetű északi fenyő is.

Akár kiszárított, akár nedves faanyagot választunk, alaposan át kell gondolnunk, milyen fakötéseket alkalmazunk. Jó, ha tudjuk például, hogy a tompán illesztett elemek között csúnya hézagok keletkezhetnek a faanyag zsugorodásakor.

2.2 ábra. Faburkolat típusok

Belülről nézve az ilyen hézagok a beszűrődő fényben sokkal szélesebbnek tűnnek, mint amekkorák valójában. Ezt megelőzhetjük úgy, hogy takarólécet szegezünk az illesztésre. Jó megoldás a csaphornyos vagy lapolással illesztett deszkaburkolat is. Utóbbiak jóval tartósabb kötést hoznak létre, és az időjárástól is jobban védenek. Továbbá alkalmazható átlapolás is.

A deszkákat vízszintesen is elhelyezhetjük. Ez különösen akkor előnyös kialakítás, ha a falvázat 5 x 10 cm keresztmetszetű, 60 cm-enként elhelyezett függőleges faloszlopokból készítjük. Pillérvázas tartószerkezetnél kiegészítő függőleges szegező léceket is el kell helyeznünk. A vízszintes deszkaburkolatnak két típusa különösen jól mutat kerti házakon. Az egyik változat szélezetlen fűrészáruból készül, amely fűrész-telepi hulladékot jelent. A másiknál a rézsútosan felszerelt deszkákat 12 mm vastag rétegelt lemez alapra erősítjük.

A sarkoknál és az ablakok körül ennél a változatnál utólag egyforma hosszra kell vágnunk az elemek végét. További lehetséges alkalmazható falburkolattípus a fazsindely és a textúráit felületű rétegelt lemez. A rétegelt lemez feltalálása előtt a falkeretet átlósan elhelyezett dúcokkal kellett merevíteni. Ez a „háromszögelés” elve; a lényege az, hogy a háromszög a négyszögletes kerettel szemben stabil és tartós. Ezt az elvet ma is alkalmazzák a szerkezetépítésben. Képzeljük magunk elé egy négyszögletes fakeretet! Könnyen beláthatjuk, hogy ez az alak könnyen deformálódik. Ha azonban eltávolítjuk a keret egyik oldalát, és háromszöggé alakítjuk, merev, stabil háromszöget kapunk.

A rétegelt lemez önmagában nem túl stabil, viszont ha egy kerethez erősítjük, vagy élére állítva alkalmazzuk, stabil szerkezetet kapunk. Manapság már készítenek olyan, egymáshoz ragasztott rétegeltlemez-darabokból készült rétegelt-ragasztott fatartókat, amelyek teherbírása vetekszik az acéltartókéval!

A rétegelt lemez hátránya a fatartókkal szemben, hogy nincsen tetszetős faerezet. Hogy javítsunk a megjelenésén, vonjuk be nem áttetsző fapáccal. Az ipari alkalmazásra szánt változatokon előforduló csomóhelyeket pácolás előtt töltsük ki fajavító kittel vagy (ami még jobb) epoxigyanta kittel.

2.3. ábra. Fakeretek

Oszlopgerendás szerkezet

Az oszlopgerendás faszerkezet vagy ácsszerkezet a 20. századig a világon a legelterjedtebb házépítési módszer volt. A nagy fagerendákat csaphornyos kötéssel és szegezéssel kapcsolták egymáshoz. Az 1800-as évek végén a faanyag-utánpótlás kimeríthetetlennek tűnt, és az olcsó szegek megjelenésével az Egyesült Államokban a házépítők áttértek a vékonyabb elemekből épülő favázas építésmódra. Az utóbbi években azonban ismét feltámadt az érdeklődés az oszlopgerendás faszerkezet iránt. Ennek a tetszetős megjelenés (látható szerkezet) mellett az is előnye, hogy elkészítéséhez kevesebb vágásra van szükség, és elmaradhat az ablakok és ajtók szemöldökgerendája.

Ha megnézünk egy régi, ácsolt szerkezetű pajtát, ámulva szemléljük a régi ácsok mesterségbeli tudását, amelynek köszönhetően egyetlen szeg alkalmazása nélkül, kizárólag fakötésekkel összeállították a teljes faszerkezetet. A fakötések egy egyszerű változatát jelentik a lapolások. Egy egyszerű lapolás elkészítése csak kb. 5 percig tart. Az átlós könyöktámaszokkal (dúcokkal) kombinálva ezekkel a kötésekkel kellően stabil, állékony szerkezetet készíthetünk.

2.4a ábra Ferde csapos kötés

2.4b ábra. Ferde bütü illesztésű ferde lapolás

2.4c ábra. Egyenes csapos kötés

2.4d ábra. Feles átlapolás

A kitűző karók elhelyezése

Az építést a kis faház helyének kijelölésével kezdjük. Itt ügyelnünk kell rá, hogy az alaprajz kijelölt vonalai pontosan derékszöget zárjanak be egymással. Amikor eldöntöttük, hova kerül a kerti ház, keressünk olyan viszonyítási elemeket (sövény, kerítés, kocsi-behajtó, út vagy maga a lakóház), amelyhez majd igazodunk leendő építményünkkel. Két levert cövekkel jelöljük ki a viszonyítási vonallal párhuzamosan a leendő házunk egyik falát. Mérőszalaggal mérjük meg a két vonal távolságát, és így ellenőrizzük, hogy azok pontosan párhuzamosak-e. Nagyon gyakran a kerti ház helyét a helyi építési szabályzatban előírt feltételek (építési hely, építési vonal) határozzák meg.

A háznak ez a kijelölt oldala legyen a viszonyítási alap. Elsőként a fal két végénél verjünk le a földbe stabilan egy-egy cöveket, amelyek biztosan nem fognak elmozdulni. A cövekek tetejébe középen verjünk be egy-egy kis szeget. Pontos négyszöget legkönnyebben a két egyforma hosszú átló meghatározásával kaphatunk. Számológéppel számítsuk ki az átlók hosszát; ehhez az iskolai tanulmányainkból jól ismert képletet (Pitagorasz-tétel) használjuk: a² + b² = c². Ha pl. a házikó oldalainak hossza 3,6 x 4,8 m, számításunk szerint 12,96 + 23,04 = 36. Ebből számítva az átló hossza 6 m.

Tételezzük fel, hogy a 4,8 m hosszú oldalt jelöltük ki a két cövekkel. A harmadik sarokpont meghatározásához illesszük a mérőszalagot az egyik cövekhez. A harmadik sarokpont ott lesz, ahol a 3,6 m-es oldal és a kimért 6 m hosszú átló metszik egymást. Ugyanezt a műveletet végezzük el a másik sarokpontból kiindulva is, így megkapjuk a pontosan derékszögű négyszöget.

2.5. ábra. Egy tetszetős elhelyezés

2.6. ábra. A merőlegesek kimérése

Mivel a sarkokra bevert cövekeket az alapozás készítésekor elmozdítják, zsinórállást kell készítenünk, így újra ki tudjuk jelölni az építmény sarkait. Ehhez verjünk be az alapfalak vonalán kívül, a vonalak meghosszabbításán elhelyezett cövekeket, majd ezekre feszítsünk ki a ház körvonalai felett futó zsinegeket. A zsinegek metsződése jelzi a házsarkokat. A zsinegeket állítsuk be úgy, hogy pontosan vízszintesek legyenek.

Alapozás

Bármilyen célra is használjuk a kerti házikót, mindenképpen szüksége van stabil alapra. Az alapozás típusának kiválasztását befolyásolja, hogy mennyire tartós építményt szeretnénk. Sokan arra törekszenek, hogy a kerti ház ne legyen végérvényesen a talajhoz rögzítve, hogy akár át is lehessen azt helyezni, és ideiglenes építménynek lehessen nyilvánítani.

Egyszerű ideiglenes alapozást készíthetünk a házikó sarkai alatt elhelyezett néhány lapos kőből vagy félbevágott beton zsaluelemből. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy a talajban megfagyott vízből képződött jégdarabok megemelhetik az építményünket. Ez azonban csak kismértékű elmozdulást jelent, és a tavaszi olvadás után az építmény visszakerül eredeti helyzetébe. Ha mégsem, hidraulikus emelővel emeljük meg azt, és a megfelelő helyre csúsztatott alátéttel, pl. paladarabbal állítsuk ismét vízszintesbe. Végleges alap készítésére már több időt és pénzt kell szánnunk. A következő alapozási típusok közül választhatunk: kőalap, beton sáv- vagy lemezalap és facölöp-alap.

Sokakban nosztalgikus érzést idéz a kőalapozás, ezért azt a kerti faháznál is szeretnék alkalmazni. A kő jó választás, ha telkünkön vagy a környéken sok található belőle. A habarccsal vagy szárazon rakott, a lábazatnál is megjelenő kőalap szép, ezenfelül véd a nedvességtől és a rágcsálóktól.

2.7a ábra Zsinórállás készítése

2.7b ábra Ráhagyás a zsinórállás készítésekor

Tartósabb alapozást készíthetünk beton zsalukövekből. Ehhez ássunk egy 45 cm széles árkot, mélysége legyen akkora, hogy leérjen a fagyhatár alá, és betont beleöntve készítsünk egy 20 cm magas alaptestet, amelyre majd elhelyezzük a beton zsalu-köveket. A zsalukövekből készült alap előnye, hogy elemeit talicskával is a helyszínre lehet szállítani, így azok a nehezen megközelíthető építési területre (ahová munkagépek nem férnek el) is eljuttathatók. A talicska további előnye, hogy nem teszi tönkre a pázsitot.

Ha viszont a telket a készbetont szállító mixer kocsik is meg tudják közelíteni, a vastagított peremű lemezalap is szóba jöhet. A lemezalap előnye, hogy ennél egyszerre készül az alapozás és az aljzatbeton, és kevés zsaluzóanyagra van hozzá szükség.

2.8a ábra. Facölöp alapozás

2.8b. ábra Kőalap

2.8c ábra. Peremén vastagított beton lemezalap- axonometrikus metszet

2.8d ábra. Speciális simítószerszám

2.8e ábra. Facölöp alapozás

2.8f ábra. Cement építőlap alapozása

A lemezalap készítéséhez ássunk 10 cm mély gödröt a kerti ház helyén, és töltsük fel kaviccsal. Ezután körben a majdani ház falai körül ássunk ki egy 30 cm mély árkot, és töltsük meg 15 cm magasságig kaviccsal. Az árkot lejtéssel alakítsuk ki, hogy az aljára rakott kő elvezesse a lemezalap alatt esetleg összegyűlő nedvességet. Mielőtt kiöntetnénk a betont, fektessünk le egy réteg PE fóliát és 15 x 15 cm-es rácsú hegesztett betonacél hálót. A beton öntése közben a vastagított peremrészbe ágyazzunk be 10 mm átmérőjű betonacélt.

Ha kellően vállalkozó kedvűek vagyunk, és csak 1-2 m³ betonra van szükségünk, azt magunk is megkeverhetjük kölcsönzött betonkeverővel. Használjunk zsákos cementet, 2,5-4 cm átmérőjű zúzott követ és az építési helyszínre szállított tiszta homokot vagy homokos kavicsot. Ezeket a következő arányban keverjük meg: 1 rész cement, 2 rész homok és 3 rész zúzott kő. Ha homokos kavicsot használunk adalékanyagnak, akkor 1 rész cementhez kb. 3 rész homokos kavics használandó.

A lehető legkevesebb vizet adjuk hozzá, hogy a maximális szilárdságú betont kapjuk: egy zsák cementre kb. 20-30 l vizet számítsunk. Hat zsák cement kb.1 m³ betonhoz elegendő. A lemezalap készítéséhez először is készítsünk körben a lemez körül vízszintes peremű deszkazsaluzatot. A beton öntésekor használjunk hosszú, 5 x 10 cm-es lehúzó lécet, hogy teljesen vízszintes betonfelületet kapjunk. Kőműveskanállal vagy nagy simítóval simítsuk el a felületet, amíg mattá nem válik. Amikor ezzel elkészültünk, takarjuk le a betonlemez felületét műanyag fóliával, hogy ne száradjon ki túl gyorsan – meleg időben rendszeresen locsoljuk is -, és hagyjuk a betont megkötni. A teljes kötésidő 28 nap.

Az előzőekben bemutatott alapozási módoknak jó alternatívája a facölöp-alapozás, amelyet egyszerűbb elkészíteni. Miután a zsinórállással kitűztük a házikó négy sarkát, ássunk 60 cm mély lyukakat, egymástól 120 cm tengelytávolságra. Ezekbe kerülnek majd a 10 x 10 cm-es telített facölöpök.

2.9. ábra Szigetelőlemez felerősítése- keresztmetszet

2.10. ábra. Fagymentesített alapozás

Ellenőrizzük, hogy olyan telített faanyagunk van-e, amely talajjal érintkezve is alkalmazható. Ideiglenesen erősítsük a peremgerendákat a négy sarokoszlophoz. Ellenőrizzük, hogy a peremgerendák pontosan derékszögben csatlakoznak-e az oszlopokhoz és vízszintesek-e; ha mindent megfelelőnek találunk, 25 x 60-as galvanizált szegekkel rögzítsük véglegesen az elemeket. Ássunk keskeny árkot a peremgerendák mellett, és erősítsünk az oszlopokhoz cement építőlemez lábazatot. Ez hőszigetelésként működik, és segít megakadályozni, hogy a lemezalap alá különféle élőlények fészkeljék be magukat. Törjük ketté az építőlemezt: először karcoljuk be univerzális késsel az üvegszövet betétet, majd éles peremre helyezve pattintsuk szét a lapot.

Az így kapott fél elemeket szegezzük a facölöpökre. Szebben mutat a lábazat, ha a lemezek illesztéseit és a sarokcsatlakozásokat habarccsal töltjük ki. A cement építőlemez egyben rögzítési felülete is lehet a merev hőszigetelő tábláknak, amennyiben fűtött kerti házat szeretnénk. Végül töltsük vissza a lábazat mellett kiásott árkot, hogy az építőlemez alja a talajban legyen.

Ha télen fűteni szeretnénk a faházunkat, és pl. műhelyként vagy műteremként akarjuk használni, az alapot, a mennyezetet és a falakat is szigeteljük. Ezt úgy alakítsuk ki, hogy az építőlemezek belső felületéhez 5 cm vastag merev szigetelőlemezt erősítünk.

Nálunk még kevéssé ismert, viszont Skandináviában már régóta alkalmazzák a fagymentesített sekély alapozást. Ha a lábazat körül körben 5 cm vastag merev hőszigetelő táblát helyezünk el, amely lenyúlik a talajba, akkor hasznosítani tudjuk a föld hőjét, amely télen-nyáron állandó. Ezzel megvédjük a lábazatot a fagytól, a padló hőmérsékletét pedig akár 8 °C-kal is növelhetjük! Emellett az így kialakított alap az esővizet is elvezeti az alaptól, így szárazon tartja a padló alatti részt.

Az ajtó

A kisebb faházak ajtaja általában egyrétegű, vastag, 2,5 x 15 vagy 2,5 x 20 cm keresztmetszetű, csaphornyos vagy átlapolással illesztett deszkákból készül; a függőlegesen felállított deszkákhoz a szárny belső oldalán 3 x 20 cm-es pallót csavarozunk. Készülhet azonban az ajtó 18 mm vastag rétegelt lemezből is, amelyet szintén merevítőlécekkel erősítünk meg. Ha az ajtót nem védi nagy kinyúlású eresz, alakítsunk ki fölötte vízvetőt vagy kis előtetőt, hogy védjük azt az időjárás hatásaitól.

A fogantyúk széles forma- és méretválasztékban kaphatók. Olcsó és praktikus megoldás, ha egyszerű fa simítólapot választunk, fafogantyúval. Ezt a barkács áruházakban szerezhetjük be. A gyakorlottabb ezermesterek készíthetnek mindkét oldalról nyitható fa tolózárat is. Ezt az alkatrészt azonban szerelvényszaküzletekben is viszonylag kedvező áron megvásárolhatjuk.

Az előzőnél masszívabb kialakítású ajtó készülhet 4 cm vastag, csaphornyosán illesztett cédrusdeszkákból. Ehhez először állítsuk össze a megfelelő szélességű ajtószárnyat. Ezután elektromos lombfűrésszel vágjuk ki az ablaknyílást. Rögzítsünk az ajtólapra a belső oldal felől keresztirányú elemeket M 5 x 50 átmenő csavarokkal, ezek 10 mm-t nyúljanak be a nyílásba. Vágjunk ki 3 mm vastag üveglapból egy akkora darabot, amely kényelmesen (nem szorosan illesztve) befér az ablaknyílásba, és helyezzük el átlátszó szilikonkitt ágyazatban. Kissé nosztalgikusabb jellegű lesz az ablak, ha az ablaknyílásba keresztalakban 1,5 x 1,5 cm-es ablakosztó léceket illesztünk. Készítsünk az ajtóra tetszés szerint tolózárat.

Érdemes érdeklődni az építőanyag-kereskedésben raktáron maradt ajtók iránt: jelentős lehet a megtakarítás, ha sikerül ilyeneket beszereznünk! Ilyenkor először vásároljuk meg a szárnyat, és csak után alakítsuk ki a nyílást és a tokszerkezetet, így a szárny biztosan illeszkedik majd a helyére.

Az ajtónyílás magassága minimum 1,7 m legyen. Ilyenkor a magasabb embereknek már le kell hajtaniuk a fejüket, ha belépnek az ajtón. Ez azonban egy kerti faháznál még elfogadható. Ha azonban nem szeretnék ennyi kényelmetlenséget sem, inkább készítsünk nagyobb ajtónyílást. A szabványos nyílásméret, amelyet lakóházaknál is előírnak, a 2,1 m magas.

Az áthidaló mérete igazodjon a nyílásmérethez. Ha az ajtónyílás 0,9 x 2,1 m, az áthidaló két darab 5 x 10 cm-es elemből készüljön, amelyeket 10 cm-es magasságuk mentén összeszegeztek. Ha viszont két 0,9 m széles szárnyból kialakított ajtót készítünk, a 1,8 m széles ajtónyílás áthidalására két darab összeszegezett 5 x 20 cm-es deszkára lesz szükségünk. Az áthidaló végeinek mindkét esetben egy-egy tokszárra kell feltámaszkodniuk, amelyeket a falváz oszlopaihoz erősítünk. Ha a szabványos 2,1 m magas ajtó mellett döntünk, a kunyhó belmagassága legalább 2,1 m plusz a padló vastagsága vagy 2,2 m legyen.

2.11. ábra Az ajtó alkatrészei

2.12. ábra Kétrétegű, csaphornyos deszkából készült ajtószárny

2.13. ábra Feltolható ablak

Ennek tükrében látható, hogy ha azt szeretnénk, hogy a kerti ház szélessége nagyobb legyen a magasságánál, legalább 2,4 m széles házat kell építenünk. A 3:4-es arány betartásával ez esetben a ház hossza 3,2 m lesz. A lakóházakkal ellentétben a kerti házak ajtaja hagyományosan kifelé nyílik. Utóbbi megoldás előnye, hogy az erős szelek nem nyomják befelé a szárnyat, hanem nekiszorítják a toknak, így kisebb lesz a huzat.

Ablakok

A kerti házakban általában sötét van. A készen megvásárolható olcsó fémházikókon például egyáltalán nincs is ablak. Sötétben keresgélni a különféle holmikat azonban elég idegesítő lehet. Házilag bármilyen ablakot elkészíthetünk, legyen az akár zsalugáteres, akár kidolgozottabb tokkal készülő változat.

Építőanyag-kereskedésben beszerezhetünk készen kapható ablakot, amelyet egyszerűen beillesztünk az ablaknyílásba. Sokféle változat kapható. Angolszász országokban kedvelt változat a feltolható ablak. Ezeket kívülről helyezzük be az ablaknyílásba, és a nyílás körüli falváz elemekhez szegezzük. A teljesen előre gyártott ablakokat a szerelvényekkel együtt árusítják; hátrányuk, hogy meglehetősen drágák, és szállításuk gyakran hetekbe telik.

Komplett ablakszárny- és tokszerkezetet akár lomtalanításkor is szerezhetünk, ez nyilvánvalóan jóval gazdaságosabb megoldás a készen megvásárolt konstrukciónál. Ezeket azonban még az építés megkezdése előtt szerezzük be, hogy pontosan a megfelelő nyílásméretet alakíthassuk ki nekik. Beépíthetünk felfelé nyíló szárnyú ablakot is.

Egy másik lehetséges változat a fix, azaz nem nyitható, rögzített üvegtáblával készült ablak. Ennek elkészítése is jóval egyszerűbb a többi változatnál. Ehhez készítsünk 2,5 x 15 cm faanyagból keretet, valamint 5 x 15 cm faanyagból ablak-párkányt. A keret belsejében erősítsünk fel 2,5 x 2,5 cm lécből készült ütközőlécet, és erre, szilikonkitt ágyazásba helyezzük a 3 mm vastag üvegből vagy plexiből kivágott lapot. A lapot kívülről is rögzítsük 4 darab 2,5 x 2,5 cm-es léccel, és készen is vagyunk!

2.14a ábra Felnyitható ablakszárny és tokszerkezete

2.14b ábra Fix ablak

Felülvilágítók

Ha nem szeretnénk feláldozni az értékes falfelületet, ugyanakkor természetes fényt is be akarunk juttatni a kerti ház belsejébe, a megfelelő megoldást a felülvilágító jelenti. Ezeken 30°-kal több fény jut be, mint a hagyományos ablakokon, és kis mértékben még a fűtéshez is hozzájárulnak.

A készen megvásárolt tetőablak meglehetősen drága lehet, ehhez jön még hozzá a beszerelés költsége (bár utóbbit magunk is elvégezhetjük).

A ház belsejében állva ácsderékszöggel jelöljük ki a majdani tetőablak négy sarkát. A tetőablaknak két szarufa közé kell kerülnie. Verjünk be négy szeget a tetőfedésbe közvetlenül a szarufák mellett, ott, ahová majd a tetőablak kerül. Kívülről nézve keressük meg a szegeket. Bekrétázott csapózsinórral jelöljük ki közöttük a tetőablak vonalát, majd távolítsuk el a szegeket. A tető külső oldala felől a krétavonalat követve elektromos szúrófűrésszel vágjuk ki a nyílást, majd a majdani tetőablak aljánál és tetejénél szegezzünk a szarufákhoz áthidalót. Készítsünk 5 x 20 cm faelemekből akkora tokszerkezetet a tetőablaknak, amely szorosan illeszkedik a szarufák és áthidalók közrefogta nyílásba, és a szarufák felső síkja felett 5 cm-rel kiemelkedik. A tok és a tetőszerkezet közötti hézagot töltsük ki tömítő masszával.

Az esővíz beszivárgása ellen szereljünk be mind a négy oldalon 20 cm széles alumíniumlemezekből készült vízvetőket. Ezekből vágjunk le 25 cm hosszú csíkokat. A lemezt először a tetőablak aljánál szereljük be, majd felfelé haladva dolgozzunk. Hajlítsuk fel a lemezeket, az egyik oldalon a kerethez, a másikon a megfelelő zsindely alatt a tetősíkhoz simuljon hozzá. Tűzőgéppel rögzítsük a lemezt a helyére, a következőt pedig átfedéssel úgy helyezzük el, hogy takarja a tűzést. Végül a tetőablak tokjának tetejét is borítsuk lemezzel, ügyelve rá, hogy az kellően illeszkedjen a zsindelyek alá.

Vágjunk ki egy, a toknál 2,5 cm hosszabb plexilapot, majd fúrjunk ki körben a lemez szélei és teteje mentén egymástól 10 cm-re 6 mm átmérőjű lyukakat (kivéve az alsó perem mentén). A tok felső élére helyezzünk üvegezéshez való tömítő szalagot, majd fektessük rá a plexilapot úgy, hogy 2,5 cm nyúljon túl a tok alsó élén. A plexilapot csavarozzuk a tokhoz 3,5 x 25 félgömbfejű facsavarokkal úgy, hogy a csavarok alá gumialátéteket teszünk. Ne húzzuk meg túlságosan a csavarokat, nehogy elrepedjen a plexilap. Mivel a csavarlyukak nagyobbak, mint a csavarok átmérője, lesz helye a hő tágulásnak.

Végül körben a tetőablak pereme körül szereljünk fel barna színű alumíniumlemezt, amely tetszetősebbé teszi az ablak megjelenését, és védi a csavarlyukakat. A vízvetők beszerelése előtt vigyünk fel bőségesen tömítő kittet. A lemezeket csak a sarkokon kifúrt lyukakba helyezett csavarokkal rögzítsük. Ne feledjük, hogy utoljára a felső elemek kerülnek a helyükre.

Tervezés – Az építési engedély

Mielőtt nekilátnánk a szerszámkamra építésének, érdeklődjünk az önkormányzat építési osztályán, hogy kell-e építési engedélyt kérnünk, illetve hová kerülhet a telken az építmény, sőt, egyáltalán megépíthetjük-e azt. Az előírások településenként változhatnak. Amennyiben engedélyhez kötött az általunk elképzelt építmény megvalósítása, akkor be kell vonnunk tervezési jogosultsággal bíró szakembert is a folyamatba.

Az 1997. évi LXXVIII. törvény – az épített környezet alakításáról és védelméről – 2. § 8. pontja szerint:

Építmény az építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított – rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül – minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre. Az építményhez tartoznak annak rendeltetésszerű és biztonságos használatához, működéséhez, működtetéséhez szükséges alapvető műszaki és technológiai berendezések is (az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma).

Elképzelhető, hogy szükségünk lesz a műemlékvédelmi hatóság engedélyére is. Fontos, hogy a tervezett építmény illeszkedjen az épített környezetbe. Ahogyan egy tapasztalt ácsmester ismerősöm megjegyezte: „egy szép faépület a kert ékessége”.

Amint tisztáztuk az előírásokat, kezdődhet a tervezés! A terveket adjuk be engedélyeztetésre. Amint pedig megkaptuk az engedélyt, elkezdhetjük az építést!

Vessük papírra elképzeléseinket!

Sokan szeretnének egy olyan állandó építményt a kertjükbe, amely megkönnyíti az életüket, segít rendet tartani a környezetükben, emellett pedig tetszetős is. Gyakran azért építenek ilyen kerti házakat, hogy helye legyen olyan tevékenységeknek, amelyeket amúgy csak a házban végezhetnének (pl. barkácsolás, palánták nevelése stb.). Ha belegondolunk, hogy egy családi ház bővítése mekkora költséggel jár, a kerti házikó építése bizony ésszerű elhatározás lehet.

Gondoljuk át a kis házzal kapcsolatos elképzeléseinket: illeszkedjen az épület stílusához, vagy saját maga is vonzza a tekintetet? Hagyományos vagy inkább kortárs stílust képviseljen? Stílusa legyen szigorúan funkcionális, vagy ékesítsük díszítőelemekkel? Szerszámkamrának, műhelynek, növényháznak vagy játszóháznak szeretnénk használni?

Bármelyik funkciót választjuk is, először is készítsünk listát azokról a holmikról, amelyeket el szeretnénk benne helyezni. Ha szerszámkamrának szánjuk építményünket, mérjük le a benne elhelyezendő tárgyak (fűnyíró, utánfutó stb.) méreteit. Arra is gondoljunk, hogy az egyes tárgyakat kényelmesen ki kell tudnunk venni a helyükről. Gondoljuk át, hogyan rendezzük el a falra akasztott vagy a polcokra helyezett eszközöket. Érdemes lehet kettős funkciót adni a házikónak (pl. szerszámtároló és játszóház).

Tervezéskor a következő szempontokat gondoljuk át:

• Mire szeretnénk használni a kerti házat?
• Mekkora tárolóhely lesz majd a házban?
• Tervezzük-e esetleg idővel bővíteni?
• A jövőben vásárolunk-e további szerszámokat?
• Mekkora lesz az építés tervezett költsége?
• Mennyire lesz bonyolult felépíteni a házikót?
• Van-e elegendő időnk az építkezésre?
• Kedvünket leljük-e a munkában?
• Tetszeni fog-e a házikó a család többi tagjának?
• Elfogadják-e vajon a szomszédok?

Gondoljuk át a tervezett építmény arányait! A legtöbb ház akkor mutat a legjobban, ha nem túl hosszúkás, de nem is szabályos négyzet az alaprajza. Általában az alaprajznál a 3:4 oldalarányú téglalapot érdemes alkalmazni. Egy 3,6 m széles építménynél ez 4,8 m hosszúságot jelent. Természetesen a külön-leges funkcióra tervezett építményekre mindez nem vonatkozik.

Ha lehet, a ház szélessége legyen nagyobb az ereszmagasságnál. így stabilabb lesz az építményünk, és a szél okozta igénybevételeket is jobban bírja.

1.1. ábra. Téglalap alapú építmények jellemző méretei 3:4 oldalarányoknál

1.2. ábra. Az építmény arányai; a méret legyen nagyobb b-nél

Ezután döntsük el, hová kerüljön a telken az építmény. Eközben ne feledkezzünk meg az építési előírásokról! Fontos szempontnak tekintendők ezenfelül a terepviszonyok, a vízelvezetés, a növényzet, a tájolás, illetve a kerti háznak a többi építményhez viszonyított helyzete. Ne feledjük, hogy lombhullás után minden építmény sokkal feltűnőbb lesz majd a telkünkön. Ezért érdemes gondosan megtervezni a házikót, és annak elhelyezését is.

Miután tisztáztuk az alapvető, meghatározó jellemzőket, tanulmányozzuk a cikkben bemutatott példákat, típusokat. Valószínűleg találunk olyan építményt, amely a mi igényeinknek is megfelel. Ha igen, könnyű dolgunk van: a bemutatott tervek alapján egyszerűen építsük meg a házat. Ha azonban szeretnénk kombinálni a különféle stíluselemeket, vagy teljesen egyedi tervet készíteni, akkor se habozzunk, bátran vágjunk bele a munkába!

Ha eddig még nem tettük meg, készítsünk vázlatokat elképzeléseinkről:

Látványterveket, alaprajzokat, nézetrajzokat. Fényképezzük le a leendő építmény helyét több szögből is. Szerezzünk be átütőpapírt vagy skicc pauszt, helyezzük azt a fotókra, és vázoljuk fel a tervezett kunyhó távlati képét. A képen látható tárgyakhoz viszonyítva nagyjából meg tudjuk határozni a majdani építmény magasságát, tervezett helyét és külalakját.

Igényeink és a rendelkezésünkre álló terület határozza meg a kerti ház végleges méreteit. Ezek pontos meghatározásához nem árt tisztában lennünk az építőipari méretekkel. A járatos méretű építési faanyag általában 2,4 m legkisebb hosszúságban kapható, a méretek 5 cm lépcsőben növekszenek. Az oszlopok, illetve lapok, lemezek általában 2,4 m hosszúságban kaphatók. A szélességi méretek meghatározásához modulméretnek vegyük a 1,2 m méretet, mert az illik a faszerkezeteknél megszokott oszlopközökhöz (40 cm és 60 cm falaknál, 60 cm a szarufáknál vagy tető rácsos tartóinál) és a lemezeknél (általában 1,2 m szélesek).

A méreteknek elsősorban a funkcióhoz kell igazodniuk, de érdemes néhány cm-rel felfelé vagy lefelé kerekíteni azokat, mert így nagyon sok felesleges vágást megspórolhatunk, és kevesebb lesz a hulladék is. És végül, de nem utolsósorban, gondoljuk át a költségeket, hogy pontosan anyagi lehetőségeinkhez igazítsuk a terveket.

A tervek elkészítése

Miután meghatároztuk az alapvető jellemző adatokat, kezdődhet a tervezés. A vázlatok és a hozzávetőleges mérések alapján vázoljuk fel a terveket négyzethálós papírra. Ha az építmény hosszúsága több mint 6 m, 1 négyzet oldala legyen 30 cm. Ha azonban annál kisebb, két osztás (15 cm) feleljen meg 30 cm-nek

Egy külön papírdarabon rajzoljuk meg az alaprajzot, az összes homlokzatot és a metszeteket. Ha szükséges, szerezzünk be építészeti rajzzal foglalkozó szakkönyveket, amelyek segítenek a tervrajzok készítésében.

A tervek alapján összeállíthatjuk az anyagjegyzéket, és elkezdhetünk érdeklődni az árakról az építőanyag-kereskedésekben és fatelepeken. Ha azt tapasztaljuk, hogy az elemek tervezett méretei nagyon eltérnek a kapható választéktól, vagy éppen nem beszerezhetők az általunk elképzelt anyagok, és nem akarunk túl sokat várni ezekre, most még nem késő módosítani a terveken! Az anyaglista alapján becsüljük meg a tervezett összköltséget; ha úgy találjuk, hogy nagyobb, mint a rendelkezésünkre álló keret, módosítsunk a terveken.

Valamennyien úgy szeretnénk építkezni, felújítani és lakni, hogy jól érezzük magunkat, és egészségünk károsodást ne szenvedjen. Ma a kipróbált építőanyagokkal ezeket a célokat elérhetjük – ha ehhez az előfeltételeket megteremtjük.

Milyen előfeltételek azok, amelyek az egészséges helyiség­klímát biztosítják számunkra? Az építménynek szakszerűen kivitelezettnek kell lennie és épületfizikailag megfelelőnek. Nem lehet károsodott, főleg nem szabad nedvesség-károso­dásokat megengedni benne. Azonban a legtapasztaltabb szakember sem képes garanciát adni az egészséges helyiség­klímára vonatkozóan, ha az építtető, a lakó saját részéről azt nem veszi komolyan. Tudatos lakómagatartással, az egészséges lakás tudatos előfeltételeinek megteremté­sével. Az ezzel kapcsolatos pontos véleményünk akkor lesz világos, ha két kérdést megválaszolunk: Mit jelent az egészséges helyiség-klíma? Miben áll tulajdonképpen a tudatos lakómagatartás?

Az egészséges klímán múlik

Az, hogy az ember egy helyi­ségben milyen jól érzi magát, főleg a helyiség levegőjének adottságától függ: a belső levegő alapterhelésétől, attól, hogy milyen káros anyagokkal és mikroorganizmusokkal terhelt, a lakó- és életviszonyokból származó terhelésektől, amelynél különösen a formaldehid, oldószerek és a természetes radon játszanak szerepet. A belső helyiség levegőjének legkárosabb terhelése az ember­től, lakástól, főzésből, fürdésből, lélegzésből, izzadásból és az emberi aktivitásból származik.

Ennek következményei: a szagok, organikus gázok és gőzök, baktériumok, a gombák és vírusok. A ruhákról, szőnyegekről, ülőbútorokról, függönyökről, bőrről ledörzsölt maradványok. Az állatok is, de a szobanövények földdarabkái is hozzájárulnak ehhez a terheléshez. Az életvitel révén szén-dioxid keletkezik, egy olyan gáz, amely csak gyenge koncentrációban nem veszélyes. Végül pedig a helyi­ség klímájának minősége attól a nedvességmennyiségtől is függ, amelyet a helyiség levegő­je láthatatlan vízgőz alakjában tartalmaz. Ez a vízgőztartalom a helyiség hőmérsékletével együtt meghatározza a relatív légnedvességet és ezzel a kellemes lakás lényeges előfeltételét.

A helyiség levegőjének kérdéséhez a mai viszonyaink között mindenekelőtt az a tény a elöntő, hogy az energia­takarékosság kényszerének szükségképpen a hőszigetelt és tömített ablakokhoz kell-e vezetnie. A korábban a tömítetlen fugák által elkerülhetetlenül meglévő állandó légcsere most megszűnt. Ezért belátható, hogy miért esett a választás az egészségre nem káros anyagok vagy nem káros építési anyagok szakszerű megmunkálására.

[table id=191 /]

Tegyük fel, hogy egy m³ levegő­ben, pl. 2 g víz van gőz alakban. A táblázat azt mutatja, hogy ez a vízmennyiség a különböző hőmérsékleteken mekkora relatív nedvességtartalmat jelent.

Azonos, 18-20 °C-os falfelület és helyiség-hőmérséklet esetén kellemes közérzet érhető el, és egyúttal energiát takarítunk meg. Tehát a nagy hőmérséklet-különbségek még nem jelentenek kellemetlen helyiség-klímát.

Fontos szempont: tudatos lakómagatartás

Mivel a korábbi tömítetlen ablakokkal szemben a helyiség levegőjének károsodási terhelése és nedvességtartalma magasabbra és gyorsabban tud növekedni, életfontosságú jelentőségűvé vált a levegő­csere, a szellőztetés. A legegy­szerűbb szellőztetési mód az átszellőztetés, a lakáson keresztüli vagy a helyiségen átmenő kereszthuzatként. Ekkor úgy nyitunk ablakot, hogy óránkénti teljes légcsere legyen.

A gyakorlatban ez természe­tesen egy tapasztalati értéken alapul, amelyet szubjektív érzés határoz meg. Egyébként a szellőztetésnél fő követelmény, hogy az időtartamra ügyeljünk az energiatakarékosság miatt. Az órákig tartó résen keresztüli szellőztetés nem tanácsos. Nem csak a kellemes klímát befolyásolja ez a megoldás, mivel a fal felülete gyakran alacsony hőmérsékletű lesz és huzatjelenségek lépnek fel, hanem a levegő hőmennyiségének nagy része is elveszik.

Ezt a hőveszteséget pedig pótolni kell, mert a fal felületi hőmérséklete és a helyiség levegő-hőmérséklete közötti hőmérséklet-különbség a jó közérzet döntő tényezője. Az ilyen hőmérséklet-különb­ségeket az ablak üvegfelületei és a helyiség levegője között is kerülni kell vagy legalább lehetőleg kis értéken kell tartani, ugyanolyan oknál fogva, mint a falfelületek esetén. Itt a jó hőszigetelésű ablak jelentősége a helyiség klímája szempontjából jelentős.

A probléma megértéséhez: Ezek a hőmérsékleti különbségek a helyiség sarkaiban felléphetnek. Ez példa arra, hogy a hőszigetelés a megfelelő helyiség-klíma előfeltétele. Fent: hőszigetelés nélküli téglafal; balra: hőszigetelés nélküli betonfal.

A hőszigetelt üveg lehelet­finom nemes­fém-réteggel 60%-kal jobb hőszigetelési értékű (k-érték), mint a hagyo­mányos hő­szigetelő üveg. A g-érték egy másodlagos fűtés.

Az ablak üveg­felületeire is érvényes: hőmérsékletük nem nagyon különbözhet a helyiség levegőjétől.

A megfelelő szellőztetés befolyása alábecsült

A meleg, tehát a drága fűtési energia a keresztszellőztetés során is veszendőbe megy. A veszteség megfelelő szinten tartása a tudatos szellőztetés egyik feladata. Ebben segít a hőtároló képesség, mindenek­előtt a környező falak hőtároló képessége. Ezek kiegyenlítő hatásúan működnek. A cél: a levegő relatív nedvesség­tartalmának kellemes szinten tartása, amely 40-60% között mozog. A légnedvesség ellenőrzése azonban azért is fontos, hogy a penészgombák kialakulását, amely többnyire a helyiség sarkaiban vagy az úgynevezett hőhidaknál (esetenként hideghidaknak is nevezik) keletkezik, megelőz­zék. A penészgombák egész­ségre ártalmasak, például spóráik súlyos allergiát okozhatnak.

Mivel a hőmérséklet jelentős befolyásoló tényező a helyiség klímájának alakulására, a tudatos fűtés is a követelmények sorába tartozik. Modern vezérlő-és szabályozó-berendezések egy alacsony hőmérsékletű fűtéssel összekapcsolva, modern radiá­torok vagy padlófűtések általi hőleadással előnyös feltételt nyújtanak az egészséges helyi­ség-klíma megteremtéséhez. Az éjszakai fűtés-csökkentésnél, amelynek célja az energia­megtakarítás, a hőmérséklet­különbség ne lépje túl a 2-3 °C-ot.

Egyébként a kellemes közérzet rovására megy a nagyobb hőmérséklet-ingadozás. Ha a falak túlzottan kihűlnek, akkor pedig túl sok lesz a fel­fűtéshez felhasznált energia, s így a fűtési költségek növekednek.

Németországban minden 2,5 percben betörnek egy magánlakásba. A tendencia növekvő. A félelem nem segít. A rendőrség nagyon leterhelt. Így hát, mindenkinek saját érdeke háza és lakása biztonságossá tétele.

Aki épít vagy átalakít, annak sok pénzre van szüksége és a bizton­ságra már alig marad valami. Csak ezzel magyarázható, hogy a házak és lakások ajtajainak 85%-a, ahogy a rendőrség becsli, nem megfelelően biztosított. Sok lakásajtónál elegendő már egy egyszerű csavarhúzóval egy emelőmozdulat az ajtó feltöréséhez. De más gyenge pontok is megkönnyítik a betörők életét: a pincék külső ajtói, az erkély és a teraszajtók, pinceablakok és tetőablakok, tetőnyílások, sőt nyitott ablakok, valamint redőnyök és zsaluk. Gyakran lehet hallani az érvet, hogy a biztonság olyan drága, hogy megfizethetetlen.

Technikai szint: egy riasztókészülék megakadályozhatja, hogy egy betörő egyáltalán az ablakig eljuthasson.

Természetesen van sok műszaki rafináltságú elektroni­kus biztonsági berendezés, azok azonban sok pénzbe kerülnek. Azonban ismeretes számtalan biztonsági lehetőség, amely egy normál polgár számára is megfizethető. Ehhez termé­szetesen nem kell műhelyeket és építőipari piacokat felkeresni. A biztonság szaktudást igényel. Előnyös egy rendőrségi krimi­nológiai helyen vagy elismert biztonsági szaküzletben lefoly­tatott beszélgetés.

A tettesek olyan tárgyakat részesítenek egyértelműen előnyben, amelyek kis ellenállást tanúsí­tanak velük szemben. Az ebből levonható végkövetkeztetés; mindenekelőtt olyan biztonsági intézkedéseket kell foganatosí­tani, amelyek lehetőleg nagy, időrabló akadályokat terem­tenek a betörő számára.

Az ajtók utólagos szerelésé­nél arra kell ügyelni, hogy az ajtókeretek a falszerkezetbe be legyenek horgonyozva, és egy jó erős zárólemez védje a zár területrészét. Olyan zárak szükségesek, amelyek nehezen törnek. A zárócilindert az ajtó külső oldalával összekötve, illetve annak belsőleg rácsavarozott vasalatával kell lezárni.

A kis intézkedések is tovább segítenek.

Az ajtó kiegészítő lakatai is beváltak, valamint a zárfülek és zárláncok is, amelyek megakadályozzák, hogy a résnyire kinyitott ajtót teljesen felnyissák. A hátsó fogócsapok vagy hátsó fogótokok beépítése, mely a zárt ajtó ajtólapját és tokját jobban összeköti, szintén megnehezíthetik a betörést. Egyébként nem minden ajtólap alkalmas utánszerelésre. Ilyen esetben jobb az ajtólapot és tokot felújítani. A biztonság­technikában a félmegoldások nem kifizetődőek.

Zárak és védő vasalatok, amelyek az emelt szintű követelményeknek megfelelnek: legalább 6 tartó és védővasalat a rögzített cilinderes záraknál. A jól lehorgonyzott záró lemezek és hátsó megfogó csapok nagyobb biztonságot adnak.

Egy bizton­ságtechnikai szakemberrel folytatott beszélgetés itt tisztázó hatású lehet, és használható megoldásokat eredményezhet. A könnyen elérhető ablakokat is biztosítani kell. Lezárható vasalatok, biztonsági ablak­fogantyúk és erkély ajtók beváltak. Mert sokszor a betörők egy kis lyukat vágnak az üvegbe, hogy átnyúlva az ablakot belülről kinyissák. Sok esetben stabil rácsok is segítenek. Azokat úgy kell elhelyezni, hogy kívülről ne legyen eltávolítható vagy felhajlítható. Ha az ablakot mindenképpen ki kell cserélni, akkor meggondolandó, hogy eleve olyan betörésbiztos ablakot építsünk be, amelyet manapság ajánlanak.

Megnehezített betörés kevés ráfordítással

Azt, hogy melyik biztonsági megelőző intézkedés sikert ígérő és szükséges, csak az egyes esetek külön vizsgálatával lehet eldönteni. A fő gyenge pontokon kívül még egy egész sora létezik a kritikus pontoknak, amelyeket jól át kell gondolni. A falakat vagy kerítéseket például tüskés védelemmel lehet ellátni. A kaputelefonok és kis videó berendezések ellenőrizhetik a bejövőket.

Az át nem látható növényzet közvetlen ház elé helyezését kerülni kell. A külső világítás elrettentheti a betörő­ket. Ezt úgy is be lehet szerelni, hogy a házban be- és kikapcsol­ható legyen, kívül azonban csak bekapcsolható. Legyünk óvatosak a külső dugaljakkal; azoknak belülről lekapcsolhatónak kell lenni, hogy a betörő abba elektromos szerszámmal ne csatlakozhasson. Minden ilyen mechanikus biztonság a betörők dolgát nehezíti.

Egy elektronikus betörésjelző berendezés a biztonságot csak emelheti. Meg kell különböz­tetni a riasztó-berendezést, amely a külső részt ügyeli fel, a mozgásjelző berendezéstől, amely a belsőteret ellenőrzi. Maga a riasztó optikus-akuszti­kus lehet és a szomszédot, illetve a rendőrséget riaszthatja. Az úgynevezett néma riasztás segélynyújtó helyet informál, anélkül, hogy a tettes észre­venné.

Acélzárófül mint ajtónyitás-zár, láncok is alkalmasak. Egy széles sarokkémlelő (legalább 170 fok), ehhez az ajtó előtti megvilágítás, amelyet belülről lehet bekapcsolni, segítenek a kéretlen vendég eleve kizárásához.

Abban a döntésben, hogy az Ön esetében egy betörés­jelző berendezés tanácsolható-e, a bűnüldöző rendőrség tanácsadó-helyei lehetnek segítségére.

A legjobb beépített bizton­sági berendezés sem ér semmit, ha egy ház, egy lakás lakói viselkedésükkel nem védik magukat az ajtó gondos bezárásával, még a lakás rövid idejű elhagyása esetén is, az ablak bezárásával, mert a nyitott ablak csábítja a betörőt. Éjszaka, ha otthon vagyunk, minden külső- és lakásajtót kétszer zárjunk rá. Ez a bűnüldöző rendőrség tanácsa.

A felújítások, belsőtéri kialakítások számára az értelmes célok egész sora létezik. Három célnak azonban szinte sosem szabad hiányozni. Ezek: a kényelem, a lakáskomfort és az egészséges lakásklíma. A célok eléréséhez nem nélkülözhető a megbízható működésű, modern fűtés.

Alapvetően elmondható, hogy a 15 évnél idősebb fűtési kazánok energiafelhasználása rendkívül nagy, gazdaságtalanok és túl sok káros anyagot produkálnak. Takarékossági ötletekkel, bármilyen jók is azok, az el­öregedett fűtőberendezéseknél nem sokra megyünk.

Alacsony hőmérsékletű kazán, halk égésű, mert befúvás nélküli. Az üzemanyag előverése miatt kevesebb a károsanyag kibocsátás.

Arról, hogy a meglévő fűtési kazán a ma már szükséges gazdaságossági és környezet­védelmi követelményeket kielégíti-e, bárki egyszerű módon meggyőződhet. Az ilyen jellegű alkalmatlanság jelei: a pince kazánhelyiségében a magas hőmérséklet, az égés gyakori megszakadása, a 70 és 90° közötti fűtési vízhőmérsék­let. Ugyanis a hőt ott, csak ott kell leadni, ahol arra szükség van. A gyakori égésindítás megnövekedő károsanyag ­kibocsátást, a rövid felfűtési idő nagy állásidő-veszteséget, a magas vízhőmérséklet energiaveszteséget eredményez. Van egy érték, amely a beren­dezés teljesítőképességének felismeréséhez vezérfonalul szolgálhat: az éves hasznosítási klasszikus fűtési kazán, és az alacsony hőmérsékletű kazán.

A klasszikus típusok modern kazánjai ma 75 °C előremenő, és kb. 60 °C visszatérő vízhőmérséklettel üzemelnek. A visszatérő fűtővízhez egy keverőn át mindig annyi meleg vizet vezetnek a kazán­ból, hogy az az előremenő hőmérsékletet elérje, azt, amelyet a hőigénynél megszab­tak. Ennek során egy külső termosztát vezérli, ellenőrzi a kazán-hőmérsékletet és a keveréket.

A ház egyes helyiségeiben a hőleadást a fűtőtesteknél hőszelepekkel szabályozzák, amelyek kötelezően előírt értékeket produkálnak. A klasszikus típusok modern és viszonylag olcsó kazánjai a technika mai követelményeinek megfelelnek.

Modern technika: alacsony hőmérsékletű kazánok

A második fűtési kazánfajta, amely minden felhasználási lehetőséget illetően a legrugal­masabb hőtermelő, az úgyneve­zett alacsony hőmérsékletű kazán. A különbségek és hasz­nosítások könnyen beláthatok: A modern, klasszikus kazán szűk hőmérsékleti határokon belül produkál forró vizet és a kívánt hőmérsékleteket keveréssel érik el.

Az alacsony hőmérsékletű kazánt ezzel szemben 35 és 75 °C között, csúsztatottan lehet működtetni, a külső hőmérsékletnek és a berendezés kívánt fűtő teljesít­ményének megfelelően. Üzemi hőmérséklete tehát nem sokkal magasabb, mint amennyi a helyiség felmelegítéséhez szükséges. így elkerülhetők a hőveszteségek. Másképpen: a kazán- és előremenő hőmér­sékletek az alacsony hőmérsék­letű kazánoknál azonosak.

Egy alacsony hőmérsékletű fűtés – igény esetén – később átállítható az olajról vagy gázról hőszivattyús (légbefúvás kazánokban ritka) vagy szolár-berendezésű (napenergia hasz­nosítású) fűtésre. Az alacsony hőmérsékletű berendezések alacsonyabb előremenő hőmér­sékletei nagyobb fűtési felületeket is kívánnak. A korábbi 90/70 °C-ról 50/40 °C-ra történő hőmérsékletcsökkentés esetén a fűtőfelületeknek háromszorosára kell növeked­niük. Ez természetesen nem a szerkezeti nagyságot jelenti, hanem a fűtőtest fűtési teljesít­ményét, hőleadó képességét.

A padlófűtés utólagos beépítése is lehetséges

Az alacsony hőmérsékletű fűté­sek fűtőfelületeiként a padló­fűtés egy lehetőség. Mivel ezen fűtési módnál a fűtőfelület még nagyobb, a fűtővíz hőmérsék­letét tovább lehet csökkenteni. A padlófűtés mellett dönteni, utólagos beépítés esetén egy régi házban, csak a pontos hő­igény meghatározása után lehet. Biztosnak kell lenni abban, hogy a padlófűtés hőleadása a megfelelő lakás-hőmérséklet eléréséhez elegendő. Mivel az alacsony hőmérsékletű kazánoknál a füsthőmérséklet csökken, fennáll a kémény átnedvesedésének, illetve tönkremenetelének veszélye. Annak szerkezetére tehát ügyelni kell.

Még magasabb kazánhatás­fokot és ezáltal nagyobb éves hasznosítási fokot lehet elérni a magas égési értékkazánokkal. Ezeknél a konstrukcióknál az égéstérhez kapcsolnak hozzá egy hőcserélőt, amely a forró füstgázok hőjének nagy részét elvonja. Ezt a hőt hasznosítják a fűtés visszatérőjében az égéskamrába való belépés előtt a víz hőmérsékletének felemelésére. Az alacsonyabb füstgáz-hőmérsékletek ennél a rendszeméi kondenzátumok képződéséhez vezetnek. Gáz esetén gyengén savas, fűtőolaj esetén kénsavas kicsapódás keletkezik. Ezt a vizes kondenzátumot a környezetvédelmi előírások szerint kell elvezetni.

Még egy előnye van ezeknek a kazánoknak gáz esetén: az olajjal szemben nagyobb a hőhozamuk. Összegezve: Ez a viszonylag új technika meg­felelő keretfeltételek mellett, prioritásokat élvez. Nem szabad azonban azokat a problémákat sem elkendőzni, amelyeket a kis olaj üzemmel működő berendezések jelentenek.

Egymással összehangolt olaj-, gáz-, napenergiás, meleg levegős berendezések fűtési kazánszériáiból egy fűtési kazán.

Gáz-speciális kazán, kétlépcsős fűtési üzemmel és, modern mikroelektronikával.

A hőszivattyúk hasznosítják a levegő, talaj vagy víz mele­gét. A hőforrás­nak lehetőleg állandó magas hőmérsékletet kell biztosítania.

Környezetbarát égéstechnika: A fűtési gázok visszavezetésé­vel az olaj csep­pek az elégés előtt teljesen elgazosodnak, anélkül, hogy szilárd szén­maradványok maradnának.

Központi vagy decentralizált fűtőberendezések?

Egy modern fűtési berendezés tervezése során, felmerül a kérdés, mi kifizetődőbb: egy központi fűtés, amelynél egy kazán látja el meleggel az összes lakást, vagy decentrális berendezések, azaz etázsfűtések, amelyeknél minden lakás saját fűtési kazánnal rendelkezik. Az etázsfűtések fűtőkazánjait minden további nélkül a konyha alsó és felső szekrényei közé beépítve, vagy minden más feltűnésmentes helyen telepíteni lehet.

A decentralizált hőellátás mellett szól az, hogy kis fűtőkörével a valódi egyedi hőigény ékhez jobban illeszt­hető. A rövidebb fűtési csövek csökkentik a vezetékhossz okozta veszteségeket. Ezenkívül leegyszerűsödik a tüzelőanyag­ felhasználás számítása. Egy olyan fűtési berendezés könnyebben szabályozható, amelynél a hő-termelő és igénynek megfelelő hőleadó között kicsi a távolság. Ennek kihatása van a melegvíz ­készletre. A témára később visszatérünk.

A központi vagy decentrális fűtés kérdésének gyors eldönté­séhez kellő nyugalommal mérlegelni kell az érveket és ellenérveket. Mert sok tényező játszik benne szerepet, amelyek épületenként különbözőek. Általánosan érvényes szabály nincs.

Egy fűtési rend­szer vázlata, amelynél egy központi tároló­val összekötve egy fával fűtött cserépkályha és napelemek termelik a hőt a fűtéshez és melegvízhez.

A ferdén beeső napsugarakat is hasznosítják.

Így működik a vezérlés és -szabályozás

Egy fűtési berendezés vezérlése, azt jelenti, hogy a külső, és esetenként a belső hőmérséklet által irányíttatjuk a rendszert. Ehhez egy külső hőmérséklet­érzékelőt szerelnek fel, általában a ház szeles északnyugati sarkán. Az érzékelő méri a külső hőmérsékletet és közvetíti azt egy vezérlőberendezés felé, amely szükség esetén az égőt bekapcsolja vagy a keverést vezérli, amely a visszatérő fűtő vízhez van hozzávezetve. Megjegyezzük, hogy kisebb fűtőberendezések többnyire nem igényelnek külső hőmér­séklet-vezérlést. Ezek csak a szabályozással is gazdaságosan üzemeltethetők.

A vezérléssel szemben, amely a fűtési berendezést a mindenkori külső hőmérséklet szerint befolyásolja, a fűtés­szabályozás arra szolgál, hogy a berendezést a tényleges egyéni igényre állítsa és idegen energiát is figyelembe vegyen. Ha például télen a nap a szobába besüt, akkor egy jól szabályozott berendezés a fűtési teljesítményt visszaállítja.

Napenergiával a használati víz általában probléma­mentesen felmelegíthető.

Magas égési értékgázkazán többlakásos családi házakba. Nagy hőcserélő felületek szem­befutó, egymást keresztező benyomódások hálózatával. A füstgáz-hőmérséklet 30°C-ig lecsökken.

A fűtés-szabályozás egy olyan eszköz a lakók kezében, amellyel nagy mennyiségű energiát és ezáltal pénzt lehet megtakarítani. A legismertebb szabályozókészülék a fűtőtest termosztát. Annak egyszerűen kivitelezett részei adagolják a helyi hőmennyiséget a fűtési víz vezetékein keresztül. De léteznek termosztátok mikrokomputer-vezérléssel, időkapcsolással, ablakszellőzés esetén lekapcsolással, fagy­védelmi és saját működtetés­ ellenőrzéssel.

A fűtőberendezések ésszerű időszabályozásával energiát takaríthatunk meg, anélkül, hogy az a lakás kényelmét befolyásolná. Az időszabályozás jelentősége, hogy a fűtés időtartamát, erősségét tetszés szerint beállít­hatjuk. Például éjszakai vagy nappali időtartamra, munka­végzés ideje alatt csökkentve, hosszabb eltávozás, hétvégi szabadság és üzleti utazások idején csak a helyiségek temperáló fűtésére. Egyébként a túl erős lehűléseket kerülni kell. Egyrészt azért, hogy a nedvesség okozta károsodá­sokat kizárjuk, másrészt, hogy az ismételt felmelegedést gazdaságos keretek között tartsuk.

Balra: Egy fűtőberendezés rajza, amelyet a helyiség levegőjétől független füstgáz-hozzávezetésre szereltek.
Jobbra: A helyiség adottságaitól függetlenül itt a füstgáz és -levegő-hozzávezetés útjai világosak.

Az építés módja befolyással van a helyiség klímájára

Az, hogy egy fűtési berendezést kényelmes keretek között milyen jól lehet szabályozni, a ház építési módjától is függ. A nehéz építésmódú házakat nehezebb szabályozni, mint a kisebb tömegűeket. A ház hőszigetelésének is jelentős szerepe van ebben.

Aki új fűtés kiépítésének döntése előtt áll, az nem zár­hatja ki az elektromos hőtároló-berendezést. A müncheni gazdasági kutató IFO-intézetének modellszámítása, amely egy családi házra vonatkozott, kedvező éves összköltséget mutatott ki lakás-négyzet­méterre vetítve. A hőtárolós fűtőberendezéseknél egy tárolómagot elektromosan felhevítünk, egy ventillátor kiszívja a helyiség hideg levegőjét, az felmelegszik, és ismét visszaáramlik a helyi­ségbe. Az elektromos hőtároló fűtőberendezéseket forgal­mazók minden tekintetben felvilágosítást adnak.

Decentralizált melegvíz-ellátás: megfelelő alkalmaz­kodás az igényekhez, rövid vezetékhossz, azonnali melegvíz.

Fűtés-melegvíz kombinációk

A decentralizált fűtési berendezésekben, mint amilyen az etázsfűtés is, ajánlatos a melegvíz-termelést a fűtéssel kombinálni. Az ilyen kis fűtési berendezé­sek előnyei, a tényleges igényhez való pontos igazodás és rövid vezetékcsövek, így a melegvíz-termelés javát is szolgálják.

Más a helyzet a központi fűtési berendezések esetén. Az ingadozó melegvíz-igény, az egymástól távol fekvő csaphelyek és az emiatt szükséges hosszú csővezetékek miatt a központi fűtés fűtő­kazánjával a központi melegvíz­ellátás összekapcsolása kevéssé gazdaságos. Ez esetben kifizetődőbb a decentralizált melegvíz-ellátás elektromos berendezésekről. A decent­ralizált melegvíz-ellátásra két lehetőség van: az egyedi és a csoportos ellátás. Az egyedi ellátásnál minden energia-­kivételi helyen egy készülék van szerelve. A csoportos ellátásnál egy lakás több kivételi helye van ellátva egy közös melegvíz-berendezésről.

A decentralizált ellátás alkalmas az utólagos szerelésre. A központi fűtés vagy decentrális fűtés melletti döntést esetenként külön-külön kell vizsgálat alá vonni.

A szerelési rendszerrel a fűtési csövek elhelyezése könnyű. Tökéletes csővezetés.

Az utólagos tetőkialakításhoz alkalmas: egy gáz etázsfűtés, ami a helyiség levegőjétől függetlenül üzemmel. Itt: termoblokk turbó vízszintes tetőkivitellel. Vaillant

Kényelmes lakás: cserépkályha

A cserépkályha, amelyet gyakran az átmeneti időszakban használnak, sokak számára a kényelem megtestesítőjévé vált. A cserépkályha melege a nagy felületen sugárzó hő miatt kellemes. A cserépkályha ősi formája az úgynevezett alapcserépkályha. Ez egy tárolókályha, és túlnyomórészt kerámia anyagú. Műszaki továbblépést jelentett a meleg-levegős cserépkályha. Ennek van egy öntöttvasból vagy acélból készült fűtőegysége. Amíg az alapkályha csak fával fűthető, addig a meleg levegős kályha brikettel, olajjal vagy gázzal is üzemelhet.

Cserépkályha: melegforrás az átmeneti időszakokra és esztétikus megjelenésű. A fa mellett olajat és gázt is használhatunk tüzelőanyagként.

A cserépkályhák pótterheket jelentenek a födémnek. Menjen biztosra és kérdezzen meg a kályha vásárlása előtt egy statikust.

A belsőtér-kialakítás egyik célja a kényelmes, egészséges klímájú terek létrehozása. Ennek előfeltétele a külső falak megfelelő hőszigetelése. Épületfizikailag a külső szigetelés a legelőnyösebb megoldás. Ahol ez nem lehetséges, ott a belső hőszigetelés nyújt megoldást.

Milyen előnyöket nyújt számunkra a belső hőszigetelés?

Egy egész sort: Utólagos beépítés esetén nem szükséges építési engedély. Az olyan homlokzati burkolatoknál, mint például a klinker, természetes kő, vagy faváz nem kell olyan különleges rétegfelépítést kialakítani, mint a külső hőszigetelés esetén. A szigetelést helyiségenként vagy emeleten­ként is el lehet végezni. A külső fal belső oldalán a felületi hőmérséklet ezáltal magasabb lesz, ami a helyiség kellemes hőérzetét fokozza. A belső hőszigetelés olcsóbb, a nedves­ség okozta károk a jövőben elkerülhetők.

Ezekkel az előnyökkel szemben állnak a hátrányok, amelyeket szakszerű megoldá­sokkal a legtöbb esetben ellen­súlyozni lehet. Az úgynevezett bekötőfalak (melyek a külső falakba kötnek be) és födémek hővédelme a belső hőszigetelés­sel nem javul. Ez hőhidak kialakulásához vezethet. Ennek megakadályozására a bekötő első falakat és födé­meket ugyancsak szigetelni kell egy szigetelő ékkel, amely vastagsága befelé csökkenő. Ezen a kétoldali szigetelő­rétegek vastagsága legalább 0,5 m legyen. Még egy további hátrány: A külső fal hőtároló hatása megszűnik, ami fagy­veszélyt jelent a hidegvíz­vezeték csöveire a külső falak­ban. Azokat ezért lehetőleg egy belső falra kell áthelyezni.

Belső hőszigetelés fémprofilokkal, amelyek hőszigetelő-anyaggal kitöltöttek és gipszlapokkal borítottak.

A külső falak hőtároló képességének tönkremenetele a fűtési energia felhasználására nincs kihatással, mégpedig azért, mert a külső falak hőtárolásra alkalmas mérete nagyon kicsi a hőtárolásra képes belső területhez, például a válaszfalakhoz viszonyítva. Csupán két ki nem védhető hátránya van.

Az egyik, hogy a belső szigetelés utólagos beépítése az épület egyes részeinél nehézségekbe ütközhet. A másik, hogy a bérlakásoknál az alapterület kisebbedéséből, a lakbér megállapításánál viták adódhatnak. A belső hőszigetelést főleg akkor lehet kivitelezni, ha a vakolatot egyébként is fel kell újítani, vagy ablakok cseréje vagy tapétázás előtt állunk.

Milyen lehetőségek vannak belső hőszigetelésre?

Belső hőszigetelésként két rendszer vált be: a szerelt vázas héjalás és a hőszigeteléssel egybeépített burkolólapos rendszer. Az előtéthéjas belső hőszigetelés esetén a fakeretes vagy fémprofilos vázszerkezetet ásványgyapottal vagy sztiroporral töltjük ki, és például gipsz építőlapokkal burkoljuk. Ügyeljünk arra, hogy a legtöbb esetben a hőszigetelés és a burkolat között párazárásra van szükség.

A másik rendszer: a hő­szigeteléssel egybeépített burkolólapos rendszer. Ezek gipszkarton-, illetve gipszrost ­lapokból vagy fagyapot-könnyű építőlapokból állnak, egy rétegben sztiropol vagy ásványgyapotból. A hőszigetelés és építőlap között párazáró-réteg is be lehet építve, például alumíniumfóliából.

Sík falfelületeknél a lapokat egyszerűen hozzárögzítjük a falhoz, majd a közöttük lévő hézagokat fugakitöltővel tömítjük. Az egyenetlen felületek több ráfordítási költséget igényelnek. Ezeket először vízszintesen és függő­legesen síkba beállítjuk, gipszkartonnal szabályozva be a megfelelő síkot, majd erre helyezzük az összekötő­lapokat speciális habarccsal. A lépéshang átvitelét meg­akadályozhatjuk, ha a lapok és padló között a kiékelésről és anyagcsíkok elhelyezéséről gondoskodunk. Ezt a közbenső hézagot később lábdeszkával borítjuk.

Gipsz építőlapok szerelése rugós sínekre, amelyeket alaplécekre vagy faoszlopos falakhoz rögzítenek, javítva a burkolat hangszigetelését is. A sínek közötti mezők hőszigetelő anyaggal, hőszigetelést növelők.

Belső hőszigetelés egybeépített lapokkal, itt sztiropol hőszigetelő­vel és alufólia párazáróval. A lapok elhelyezése speciális habarccsal, amelyet fent és lent a táblák mezőiben csomókban terítenek el.

A fűtőtestek falmélyedései gyakran képeznek hőhidakat. Ezek hőszigetelése kész mell­védelemekkel és az ablakkáva szakszerű hőszigetelése a belső hőszigetelés fontos részletei.

A párazárással a problémákat könnyen megoldhatjuk

A lakott belsőterekben a lakó­folyamatok és életvitel által (láthatatlan) vízgőz keletkezik. Fizikai okokból ez a gőz főleg kifelé áramlik, és ennek során a falba bejut. Ez úgynevezett harmatvíz-kicsapódáshoz vezethet a fal belsejében vagy a falfelületeken.

A jobb megértés kedvéért: +20 °C helyiséghőmérséklet esetén és 70%-os relatív lég­nedvességnél a kritikus harmat­pont-hőmérséklet +14,4 °C. Ha ez alá a +14,4 °C alá süllyed a hőmérséklet, például a külső sarkokon vagy a külső falak hőhidainál, akkor harmatvíz csapódik ki a falak felületein; penészgomba képződhet ezáltal, amit a későbbiekben penészmentesíteni kell ha megszeretnénk őrizni otthonunk tisztaságát és egészséges légterét.

A szakszerűen kivitelezett belső hőszigetelés az ilyen károsodásoknak elejét veheti. Ennek előfeltétele: A belső oldalon elhelyezett párazár megakadályozza a vízgőz falba jutását. Az, hogy párazár szükséges-e, a fal anyagaitól, a szigetelőanyagoktól, a belső oldal párazáró vagy páraáteresztő rétegétől és a hasznosítás általi nedvesség-eséstől függ.

A párazáró rétegekben tömítetlenségek vagy sérülések, illetve a határos építőelemekkel tömítetlen csatlakozások nem megengedhetők. A párazáró fóliák toldásait és csatlakozásait átfedéssel kell készíteni és össze kell ragasztani. Ha ásvány­gyapotot alkalmazunk hőszigetelő-anyagként, akkor semmi esetre sem szabad a párazárat elhagyni. Sztiroporos burkolatok esetében párazárra akkor nincs szükség, ha a külső fal anyaga páraáteresztő építőanyag, például horzsakő, gázbeton, lyukas mészhomok­tégla, nagylyukú tégla. Ennek oka, hogy a sztiropol maga is ellenállást tanúsít a vízgőz áthaladásával szemben, vagyis párazárként viselkedik.

Belső hőszigetelés téglából, a favá­zas szerkezetű fal elé van helyezve, hátsó kiszellőztetéssel: 1 tölgy, 2 háromszög keresztmetszetű léc, 3 téglaburkolat, 4 szellőzőtégla, 5 vakolat, 6 hátsó kiszellőztetés, 7 hőszigetelés, 8 téglafal, 9 belső vakolat.

Lélegző falak nincsenek

Más a helyzet a tömör falazati anyagokkal, mint például a klinkerrel, a tömör mész­homok-téglával, a természetes kővel és betonnal. Ezeknél pótlólagos párazár beépítésére van szükség. Sok esetben lehet olyan kifogást hallani, hogy az a fal „légzőképességét” zavarja. Azonban a falak nem lélegeznek. Ezzel csak a fal vízgőzdiffúziós áteresztő képességére utalnak. A tény az, hogy az épület nedvességi viszonyait és ezáltal a helyiség klímáját a párazár alig befolyá­solja. Csak azért fontos a párazár, hogy az magában az építményrészben akadályozza meg a károsodások kialakulását. A helyiség nedvességszabályo­zása, a felesleges nedvesség mintegy elvezetése a megfelelő szellőztetés feladata.

A belső falaknál vagy födémeknél a hőhidak keletkezését minden további nélkül el lehet kerülni, éspedig ék alakú hőszigetelő-lapok­kal: 1 külső fal, 2 belső hőszigete­lés, 3 keresztfal, 4 belső vakolat, 5 hőszigetelő-anyagból készültek.

A zaj komoly környezetvédelmi és egészséget veszélyeztető probléma. Vannak külső- és belső zajok. Egy lakás vagy ház lakóértékének megítélésénél ma meghatározó, hogy zajos-e vagy csendes. Ennek jelentőségét azonban még mindig alábecsülik.

Aki valami újat épít, úgy gondolja, hogy az építési szerződés záradékában álló „Hangvéde­lem a DIN szerint” kikötés minden problémát megold. Azonban a DIN 4109 szabvány csupán a minimális követelmé­nyeket írja elő, amely koránt­sem elegendő. A már meglévő házakban gyakran utólagosan vetődik fel a hangvédelem problémája. Probléma azért, mert a sikereket ígérő beavat­kozások nagyon behatároltak. Sok, házát maga építő ügyes embernek volt keserű tapasz­talata, hogy a sok munkával nemhogy javított, hanem inkább rontott a helyzeten. Ennek oka egy komplikált fizikai probléma: a hangok mellékútjai.

A zaj elleni harc társadalma megmutatja, hogy mit tud tenni az állandó zajterhelés ellen.

Általában még a szakembe­reknek és építészeknek is nehéz kérdés a zajvédelem. Végül is, csak az építés-akusztikai szakmérnök tanácsaira hagyat­kozhatunk. A zajártalom külső és a ház többi lakójától származó belső eredetű lehet. Külső zajártalomnál egy ház hangtechnikailag gyenge pontjainak bizonyulhatnak a külső falak, ablakok és ajtók, a tető, a szellőzőnyílások, a kéménykürtők. A házon belüli gyenge pontok: a falak, a födémek, ajtók, gépészeti vezetékek. A zaj szempontjából kritikus helyeken az építési gyakorlat megoldásai a hang­szigetelés, hangcsillapítás, hangelnyelés, azaz a hanghul­lámok terjedésének csillapítása vagy meggátolása.

Alapvetően kétfajta hangot ismerünk: a léghangot és a testhangot. A léghang hang­forrásból származik, például egy sztereo készülékből és a levegőben tovaterjedve testekben, például falakban és födémekben rezgéseket kelt (zajátvitel).

A hang gyakran sértő zajjá változik

A falra ütő kalapács testhangot produkál. Az emeleti födémek testhangrezgéseit lépéshangnak is nevezzük. Az egyes hang­fajták megkülönböztetése már csak azért is fontos, mert azok különböző védelmi intézkedéseket követelnek meg. Meg kell különböztetnünk a hangot a zajtól: a hang egy mérhető fizikai fogalom, amely az emberekre sértő zajként hat; de az emberek zaj érzékenysége jelentősen különbözik egymás­tól. Maguk a mérési értékek tehát semmit sem mondanak az emberek zaj érzékenységéről. Sem pedig az elszenvedett zavarokról.

Decibel

Egy hang hangerősségének mértékegysége a decibel (dB). A decibel egy adott frekven­ciájú hangintenzitást viszonyít, annak hallásküszöbéhez. A decibelt – mint aránymuta­tót – logaritmus értékként építették fel, mert a hangintenzitás hallható alsó értékétől (hallásküszöb) a 10 billiós értékig (fájdalomküszöb) terjedő óriási intervallumát másképpen nem lehetne befogni. Tehát a 0 és 130 dB közötti értékeket vették alapul.

A logaritmikus felépítés egyéb­ként olyan számítási szabályt jelent, amely gyakran okoz felháborodást. Ha például egy hangszintet 10 dB-el meg­emelünk, az a hangintenzitás tízszeresének felel meg. Ha összeadjuk a hangszinteket, akkor 50 dB + 50 dB nem 100 dB-t eredményez, hanem 53 dB-t. A hangszint 3 dB-es emelése vagy csökkentése a hangintenzitás duplájának vagy felének felel meg.

Az, hogy az emberi fül nem minden frekvenciára, hangmagasságra egyformán érzékeny, az a hang mérésekor a kiértékelő görbéből kitűnik. Nemzetközileg az A görbe alkalmazása, tehát dB (A), elfogadott. Mindezt csak azért említettük, hogy a félreértések­nek és hibás megítéléseknek elejét vegyük. Ezeket alkal­mazni – a szakember dolga.

Hangtechnikailag kényes helyek

A külső falaknál: A léghang­szigetelés egyhéjú épület­elemeknél annál jobb, minél nehezebb a szigetelőanyag. A többhéjas építési mód kisebb súllyal ugyanazt a hangszigete­lést biztosítja. A szigetelési érték javítása annál jobb, minél hajlíthatóbbak az egyes héjak, minél szabadabban és egymástól függetlenebbül tudnak mozogni és minél nagyobb a köztük lévő távolság.

Ablak:

A szigeteletlen ablakok egyszerű vagy szigetelt üvegezéssel gyakran csak 25 dB körüli hangszigetelési értéket mutatnak, ez 1000-szer kisebb, mint az 55 dB értékű, jó külső fal. Az ablakokat a hangszigete­lési követelmények vonatkozá­sában hangvédelmi osztályokba sorolták. A legmagasabb fokozat 50 dB-es (a nagyvárosi főutcák épületei). A hangszigetelt ablakok követelményei: lehetőleg nagy üvegtávolság (pl. szekrényablak), lehetőleg vastag üvegtáblák, külön keret és vaktok legyen, többszörös fugatömítés készüljön, az ablakszerkezet üregmentesen, légtömören, esetleg hangel­nyelővel épüljön be.

A két helyiség közötti zajátviteli utak között megkülönböztetjük: 1 az elválasztó felületen keresztül, 2 az oldalfalon vagy födémen keresztül, 3 az oldalfalból az elvá­lasztó felületen át, 4 az elválasztó felületből a falazaton keresztül.

A speciális hangszigetelésű ablak szellőzési megoldása páraszellőzővel legyen kialakítva, az ablak rendszeres karbantartása fontos.

Például, ha a járműterhelés óránként 10-50 jármű, és az úttest közepétől 25 m-nél kisebb a távolság a háztól, akkor a szakemberek szerint legalább 35 dB hangszigetelési értéket kell biztosítani.

10 m alatt ennek az értéknek 40 dB-nek kell lennie, óránkénti több, mint 50 járműforgalom esetén 45 dB-nek. Ezeket az értékeket el lehet érni gipszkarton lapok­kal, cementkötésű forgács­lapokkal, például habarcságyba helyezett vastag héjazattál, lécezéssel, ásványgyapot ­paplannal és fóliákkal szak­szerűen kivitelezve. Lépéshang: A lépéshang okozta zajok csökkentésére alkalmas az úszta­tott esztrich, amelyet nedves vagy száraz esztrichként lehet kivitelezni.

Egy helyiség a körülötte fekvő lakásokból származó zajok elleni hangszigetelése: 1 pót­lólagos, lágyelhelyezésű, úsztatott esztrich (pl. 40 mm forgácslap 25 mm ásványgyapot­ lapokon), 2 rugalmasan elhelyezett belső falburkolat, 3 rugalmasan felfüggesztett alsó mennyezetborítás (pl. gipszkarton lapokból legalább 25 mm ásványgyapot-lapokkal kitöltve).

Aki felújít, annak az utólagos hangszigetelés lehetőségeit meg kell vizsgálni. Példa a vízcső: 1 hőszigetelő bandázs, 2 gumitárcsa, 3 ásványgyapot, 4 vakolat.

A leglényegesebb:

A teljes padlószerkezetet a környező falaktól hangszigetelő szél­csíkokkal, a nyers födémtől pedig szigetelőpaplannal válasszuk el úgy, hogy a hang-hidakat elkerüljük. A fafödé­meknél szükséges további teendők: padlóüreget kitöltő ásvány gyapot és hajlékony alsó fedés gipszkarton lapokból lécezésre helyezve.

A csendes szomszédú lakásban a hangszínt 70-80 dB (A), hangos szomszéd esetén 80-95 dB (A). Ezzel szemben hálószobánkban a hangszínt a 25-30 dB (A)-t, lakóhelyi­ségeinkben a 30-35 dB (A)-t nem haladhatja meg. Intézke­dések a mindenkori helyzetnek megfelelően: hangelnyelő, süppedő szőnyegek, hangel­nyelő tapéták, hangszigetelő héjak, például gipszkarton ­lapokból, hangszigetelő és hangelnyelő függesztett mennyezetek. A szakmérnök tanácsa ezekben az esetekben a csalódásoktól megvédhet bennünket. A zajártalmak csökkentése hatásos intézke­désekkel – a legnehezebb épületfizikai feladatok közé tartozik. Minden eset más. Ez mindenekelőtt az utólagos intézkedésekre vonatkozóan érvényes. Végül: Nem minden probléma oldható meg – sajnos.

Lépéshanggátló úsztatott esztrich betonfödémen: 1 lágy padló­burkolat, 2 lábléc (fa-, vagy PVC), kemény padlóburkolatnál légrésre ügyeljünk!, 3 esztrich, 4 alátét­lemez vagy fólia, 5 lépéshanggátló ­paplan, 6 szélcsíkok.

Majdnem minden házban találhatók sötét rekeszek, amelyek régen elfelejtett dolgokkal vannak megtömve a pincében, ma már kihasználatlan helyek. Az ilyen tereket is célszerűen lehet hasznosítani megfelelő átalakítások után. Ezekkel is hozzájárulhatunk a lakáskomfort növeléséhez.

Aki házának pincéjét úgy szeretné beépíteni, hogy a helyiségeket hosszabb ideig és károsodásmentesen hasznosítani akarja, annak még a tervezése előtt, tisztáznia kell a pince állapotát. Természetesen a legbiztosabb út az, ha szakemberrel elvégez­tetjük a pince állapotának felmérését, ami az épület, a tervezés megbízható alapja­ként szolgál. Bizonyos esetek­ben a tapasztalt építész vagy szakmunkás szemrevételezés alapján dönt, hacsak a meglévő károsodások alaposabb vizsgála­tokat és kárelhárítást nem tesznek szükségessé.

Az első kérdés az, hogy a pince száraz-e vagy nedves

A falazat nedvességének oka lehet a régebbi házak esetében a pince külső falának hiányzó függőleges talajnedvesség elleni szigetelése, vagy annak sérülése. Gyakran hiányzik a vízszintes szigetelés is, amely a nedvesség falszerkezetbe való felszívódását akadályozná meg. Gyakran a dréncsővezés is hiányzik. Ilyen hibák kijavítására a szakember is jó és az adott helyzethez képest a gazdaságos megoldásokra javaslatokat tud tenni. Itt az önálló megoldások nem szerencsések, kivéve, ha az szakember irányításával történik. Azonban ne higgyük, hogy mindig a talajnedvesség az oka annak, ha a pince padlója nedves.

Egy másik lehetséges ok a kondenzáció, amely mindig akkor keletkezik, ha vízzel telített levegő hideg tárggyal vagy felülettel találkozik. Ha egy szemüveges ember a téli külső hideg levegőről egy meleg helyiségbe lép, akkor a szemüveg bepárásodik. Ez a kondenzáció.

Háztartási munkahelyiség: tetszetős megoldás száraz pince esetén, jó szellőzés és megvilágítás mellett.

A megfelelő klímán múlik

A pincében nyáron gyakran kerül sor kondenzációra. A talaj átlagosan 10 °C hőmérsékletű. Egy szigeteletlen pince padlója nyáron 12-14 °C. Ha például vihar előtt nedves nyári levegőt fúj a szél a nyitott ablakon át a pincébe, akkor a nedvesség a hideg padlón vagy a földdel érintkező falakon lecsapódik. Az, hogy nedves pincepadló esetén a talajból felhúzódó vagy kondenzációból származó nedvességről van-e szó, g egyszerűen tisztázható: Ha tavasszal egy üveglapot g helyezünk a padlóra és az alatt rövid idő múlva nedvesség gyűlik össze, akkor a talajból származó nedvességről van szó. Ha viszont az üveglap nyáron a felső felületén lesz nedves, akkor az kondenzhatásból származó nedvesség az, amely az üvegfelületen csapódott le.

Olykor mindkét ok is előfor­dulhat. Mert a talaj, még ha homok is, egy bizonyos nedvességgel rendelkezik, ami a talaj kapillárisain keresztül jut fel a pincéig, vagy a talajpára diffundál be a pince falazatába(a padló szerkezetébe), amennyiben nincs nedvesség ellen szigetelve. A nedvesség okától függenek a vízszigetelési és -hőszigetelési tennivalók. A félreértések elkerülése végett: meg kell különböztetni az állandó talajnedvességet, amely agyagos talajoknál a 28 térfogat­százalékot is elérheti, és a talaj­víznyomást (ha a pince víz alatt van, magas talajvíz esetén), valamint az áramló talajvíz nyomását (pl. lejtős terepen a felszín alatt áramló víz).

Az épületfizikai intézkedé­sekkel a pincében keletkező nedvesség teljes kizárását kell megcélozni. Ehhez tartoznak még a már említett vízszigete­lésen és -hőszigetelésen kívül a hatásos szellőzés, a falak és födémek gondosan kivitelezett burkolása. A bútorozásnál is be kell tartani azt az alapelvet, hogy a nedves levegő össze­gyűléséhez ne hagyjunk lehetőséget: a faliszekrényeket ne építsük hátsó kiszellőztetés nélkül, a normál szekrényeket pedig megfelelő távolság tartásával helyezzük a fal elé.

A hasznosítás határozza meg a munkálatokat

Az egyes munkálatoknál a tervezett hasznosítás döntő jelentőségű. Röviden meg­fogalmazva: Általában olyan helyiségeket akarunk a beépí­téssel nyerni, amelyek fűthetők. Természetesen nem gazdasági- és tárolópincékről van szó, mint amilyen a zöldséges-, a gyümölcspince vagy boros­pince. Ezeknél elsősorban a pince padlóját kell célszerűen, más felépítéssel kialakítani. De maradjunk a fűthető pincéknél.

Az azonos hőmérséklet a bor tárolásához fontos tényező.

Még valamit figyelembe kell venni a sikeres tervezés érdekében: A pince beépítése használatban bekövetkező változást jelent. Ezért ez építési engedélyköteles és ezért különböző építési előírások követelményeinek betartását jelenti. Az építési hatósággal, tehát a helyi építészeti hivatallal idejekorán lefolytatott tisztázó megbeszéléssel a minimális követelményeket meg lehet állapítani, és a későbbi bosszú­ságoknak elejét lehet venni. Természetes, hogy a tartós emberi tartózkodásra alkalmas pince kiépítésével szemben a legszigorúbb követelményeket támasztják: építészeti változtatások nélkül alig számolhatunk a kiépítés engedélyezésével.

A gyümölcspince padozat-­felépítése: 10 cm esztrich döngölt agyagból. (1) A külső függőleges vízszigetelés és a vízszintes falszigetelés meglévő.

Pincepadló rétegfelépítése gazda­sági pincében, cementesztrichhel vagy hideg padlóburkolattal 8 cm szivárgóréteg, kavicságyazat (1), 10 cm csömöszölt beton (2), 2 cm esztrich-kiegyenlítő réteg (3), hideg padlóburk., habarcságyban (4).

Padlóréteg-felépítés fűtött pincehelyiségekben: bitumenes szigetelőlemez teknősen a vízszintes szigetelésig felhúzva és átfedve (1), merev hőszigetelés (2), fólia (3), 50 mm vastag cementesztrich (4).

A téglaburkolatú borospince padozat-felépítése: 5 cm homokágy (1), tégla (keskeny vagy normál, esetleg fagyálló) (2), az 5 mm fugatávolságot be kell tartani.

Munkahely padozat-felépítése pincében: 8 cm szivárgóréteg (1), 12 cm csömöszölt beton (2), 20-25 mm aszfaltesztrich-szigetelés (3), 8-10 cm magas fakocka, kiöntött fugákkal (4).

A padlófűtéses pincehelyiségek rétegfelépítése: bitumenes szig. lemez (1), legalább 80 mm vastag merev hőszigetelés (2), szélcsíkok 20 cm ásványgyapotból (3), fólia (4), padlófűtés (5).

Így építhető fel szakszerűen a padló

Az első problémát a helyiség magassága jelenti. Ennek lakó­helyiségként való használatához 2,50-2,60 m átlagértéket kell elérnie. Ha a padló 10-30 cm-es felépítési magasságával számolunk, akkor többnyire az alapozások közötti földréteg kiemelése marad meg egyetlen lehetőségként a belmagasság biztosítására. Azonban ennek során, ügyelni kell arra, hogy a földkiemeléssel az alapok állékonyságát ne veszélyez­tessük. Ez akkor következhet be, ha a kiemelés túl mélyen történik.

Főleg a régi házaknál fordul elő, hogy az alapozás sok kívánnivalót hagy maga után. Ilyen esetekben mindig szükséges a szakember előzetes vizsgálata, és a munka irányítása. A megfelelő építési rétegek megválasztásával is lehet felépítési magasságot megtakarítani: ha egy 50 cm vastag cementesztrich helyett 22 mm vastag száraz esztrichet építünk be. Elképzelhetők különböző magasságú padló­szintek is, amelyeket lépcsőkkel hidalhatunk át. Lehetőleg az azonos térben lévő lépcsők fokainak fellépőmagassága azonos legyen.

Egyvalamiről nem szabad lemondani: a szakszerű padló­felépítésről!

A padlófelépítés legalsó rétege a kavicsrétegen nyugvó aljzatbeton. A padló nedvesség elleni szigetelése: a jól elsimított és megkötött aljzatbeton felületét a szigetelő­réteg felhordása előtt szellősíteni kell bitumen alapú bevonó anyaggal. Majd erre kell teljes felületén leragasztva beépíteni a bitumenes szigetelő­lemezt, például egy kétoldalt bitumenes kenéssel ellátott alumínium-fóliát.

Ezeket a szigetelőlemezeket, amelyeket a csatlakozásaiknál és toldásaik­nál legalább 10 cm-rel egymásra lapolva kell fektetni, a körülötte lévő falakra és válaszfalakra annyira fel kell húzni, hogy egy teknős szigetelést képezve, a vízszintes falszigeteléseket átfedjék. Legalább olyan magasan húzzuk fel, hogy az az esztrich fölé kerüljön. Erre a nedvességszigetelésre kerül a hőszigetelés. Ehhez olyan keményhabból készült lapokat vagy ásványgyapot lapokat választunk, amelyek terhelhetők, tehát az esztrich felhordására és azzal együtt a padló terheinek viselésére alkalmasak.

A hőszigetelő lapoknak legalább 40 mm vastagoknak kell lenniük. Ilyen a fekete/pi­ros jelzéssel ellátott PS 20 SE áruvédjegyes sztiropol, amely nyomáskiegyenlítéses padlók készítésére alkalmas, ott, ahol a lépéshanggátlás nem követelmény.

Erre jön a bitumenes papír­ból vagy polietilén-fóliából készült borítás. E réteg meg­akadályozza, hogy a következő – azaz az esztrich réteg – a hőszigetelő lapok pórusaiba hatoljon. A cementesztrichet 40-50 mm vastagságban hordjuk fel. Ehelyett alkalmaz­hatunk száraz esztrichet is, vagy három réteg gipszkarton-, vagy gipszrost lapot.

Ezek a falcos és hornyos elemek alkalmasak a padló­fűtések fölötti rétegképzésre is. Padlófűtés esetén ajánlatos úsztatott esztrich alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy az esztrichet a környező falaktól legalább 20 mm vastag hőszigetelő anyag választja el. Ezáltal a hang­szigetelés is lényegesen javul. Teljesen tökéletesen vízzáró­ként lehet felhordani az öntött aszfalt-esztrichet is.

Padlófelépítés részlete: parkettaburkolat (1), ragasztó   (2), úsztatott esztrich, a faltól szélcsíkokkal elválasztva (3), hőszigetelés (4), nedvességzár, a falnál teknő-szerűen felvezetve (5), aljzatbeton (6), kavicságyazat (7).

Padlófelépítés részlete: szabadon felfekvő készparketta padlóburkolat (1), ászokfákra helyezve (2), bitumenes filccsíkok hangszigeteléshez (3), hőszigetelés az ászokfák között (4), nedvesség elleni szigetelés a falra felhúzva (5), aljzatbeton (6).

A fa az utólagos kialakítások során kedvelt építőanyag. De csak a gondos padló- és falfelépítés garantálja a más hasznosítású pincehelyiségek­ben a biztos jövőjét.

Padlófűtés is lehetséges a pincehelyiségekben

Mielőtt a padlóburkolattal foglalkoznánk: Ha nem elegendő a helyiség magassága, akkor a padlófűtés kiépítését meg kell gondolni. A padlófűtés ugyanis a normáltól kissé eltérő felépítést igényel: A hőszigetelést vastagítani kell, legalább 80 mm-re. A normál felépítésnél alkalmazott esztrich helyett a padlófűtés tárolólapjai kerülnek beépítésre, mégpedig ugyancsak úsztatott megoldás­sal, azaz a környező falaktól hőszigetelő csíkokkal elválaszt­va. Az úsztatott elhelyezés célja a tárolólapokból a hő falakba jutásának megakadályo­zása.

A padlófűtés választása befolyással van a padlóburkolat megválasztására is. Az ilyen padlóburkolatnak hőmérsékletállónak kell lennie, és jó hőátbocsátó képességgel kell rendelkeznie. Különösen alkalmasak e célra a kerámia­csempék és -lapok. Ha a válasz­tás a csempére esik, akkor az úsztatottan elhelyezett esztrich vagy aljzat felületét simára és egyenesre kell lehúzni, arra pedig a kerámia­csempéket vékony-ágyazási eljárással fektetni. Mivel az alap és felső burkolat felmelegedés­kor különböző mértékben tágul, speciális csemperagasztót kell alkalmazni.

Ha a padlófelépítés olyannyi­ra tömör, hogy kapillárisán feljutó nedvesség nem várható veszélyes mennyiségben, akkor készparketta is alkalmas, sőt akár szőnyegburkolatot is be lehet építeni. Mivel a műanyag padlóburkolatok nem engednek át nedvességet, akárcsak a védőréteggel ellátott parketta, a padlófelépítést ilyen esetekben a szélléceken kialakított nyílásokon át, ki kell szellőz­tetni. Természetesen vannak a padlófelépítésnek különböző változatai. Az, hogy végül is milyen padlóburkolatot, milyen felépítési részletmeg­oldással választunk, ízlés dolga, de a helyi adottságoktól is függ.

A falburkolat hátsó kiszellőztetése: A vízszintes tartólécek kivágásai­ban a légáramlás lehetséges és az a fellépő nedvességet elszállítja.

Hátsó kiszellőzésű falburkolat, függőleges lécezés közötti hőszige­teléssel. A burkolat a vízszintesen futó ellenlécekhez van rögzítve.

A falakkal és födémmel szembeni követelmények

Minden munkát, amely a pince helyiségeiben a falakkal és födémekkel tervezünk, két feltételnek kell alávetni: Úgy kell azokat kivitelezni, hogy a kívülről a pincébe esetlegesen bejutó nedvesség ugyanúgy biztosan elvezethető legyen, mint például egy pincehelyiség gyors felfűtése során a kondenzvíz a hideg falrészeken.

A legbiztosabb út, amennyi­ben nem hagyatkozunk a párát át nem eresztő vakolatra, az összes fal- és födémburkolat hátsó kiszellőztetése. A bur­kolóanyagokat, például a profil­léceket vagy panelokat itt falécekből készült hátsó szerke­zettel tartjuk el a faltól úgy, hogy faltávolságon belül a burkolat mögött a levegő át tud áramolni. Hátsó kiszellőztetésű burkolat hőszigeteléssel is lehetséges. Ugyanezen alapelv érvényes a födémre is, ahol a hátsó szerkezet függesztőként szolgál.

Az itt esetleg felmerül­hető probléma tisztázására beszéljünk még egyszer a szigetelésről és hőszigetelésről. Természetesen az ideális eset az lenne, ha a vízszigetelés kívül, a hőszigetelés is kívül lenne. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ez az ideális eset gyakran nem teremthető meg. Például, mert egy mellette lévő ház miatt kiásásra nincs mód. Marad tehát a belső nedvesség­szigetelés és hőszigetelés.

Egy belső nedvesség elleni szigetelés azonban tömör vakolattal oda vezethet, hogy a nedvesség a falszerkezetben tovább halad felfelé, só kivirágzásokat okozva. A belsőoldali hőszigetelés sem probléma­mentes. A külső hőszigetelés előnye a belsővel hőszigeteléssel szemben: a fal meleg marad, feszültségek nem lépnek fel, a szerelvények nem fagynak el, nincs kondenzvíz-képződés. A pinceszigetelés és hőszigetelés problémájának kézben tartásához szakember bevonása szükséges. Ő tudja eldönteni, hogy szükséges-e párazáró réteg. A födém hőszigetelése ezzel szemben viszonylag egyszerűbb. A hőszigetelést a födémre függesztve vagy egyenes födémnél a födémre ragasztva helyezzük el.

Függesztett födém. Fontos: a hátsó kiszellőztetés. A behelyezett ásványgyapot-paplan javítja a hang-, a födémre ragasztott szigetelőlapok a hőszigetelést.

Korrekt hátsó kiszellőztetés a fal- és födémburkolatnál, vázlatosan. Döntő: a hozzá- és elvezető nyílások, a légmozgások biztosításához.

Alaprajzi korrektúrák új válaszfalakkal

A kívánság szerinti hasznosítás megköveteli új válaszfalak felhúzását is a pincetérben. Itt könnyűszerkezetes falakat alkalmazhatunk, a későbbi esetleges változtatások könnyebb végrehajtása miatt. Ezek fémprofilokból vagy fagerendákból állnak, mindkét oldalukon gipszlapokkal vagy természetes fával burkolva. A közbenső üregeket hőszigetelő-anyaggal töltik ki. Lehet azonban ilyen válasz­falakat, főleg akkor, ha nagy pinceteret kell felosztani, például gázbetonnal is készíteni. Ezeket a falakat azután vagy bevakolják, vagy burkolják.

A pincehelyiségek kiépítése a lakás komfortját akkor tudja igazán emelni, ha az építéshez szakszerű megoldást keresünk.

A tetőtér az a hely, ahol kívánságainkat valóban megvalósíthatjuk, ahol a színekkel való játékokat tökélyre vihetjük, ahol lebilincselő atmoszférát teremthetünk. Azonban csak akkor lesz fáradozásaink eredménye meggyőző, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a tetőterek meredekségével különleges feltételeket hozunk létre.

Sokféle hasznosítást el lehet képzelni a tető alatti helyiségek számára, de a leggyakrabban a tetőtéri helyiségeket lakóterületekként hasznosítják. Néha csak a család számára fenntartott másodlagos lakóterületként használják. Ekkor jut érvényre leginkább a ferde falak adta kényelem. De egy második érv is emellett szól: a tetőtér feldarabolás nélküli vagy csak részben felosztott hasznosítása.

Így azt a nagyvonalúság utáni vágyunkat elégíthetjük ki, amelyet több­nyire csak a teljes nyitott térben érezhetünk. Ez az érzés nemcsak a négyzetméterek függvénye: erősíteni lehet (az 1. ábra szerint) azáltal is, ha a fehér színt a padló, a falak és a mennyezet meghatározó színének választjuk. A fehér a határoló felületeket optikailag feloldja. Ugyancsak ezt a hatást közvetítik az üvegajtók is. Az oromfal-háromszög ügyesen hangsúlyozza a ferde tetőt és annak nagyságát.

1-2. ábra – Fent balra: Nagyvonalúság a tető alatt: a fehér kiszélesíti a teret. Fent jobbra: a fa melegsége, a látható szarufák pompás atmoszférát teremtenek.

A színek életet visznek a tető alá

Az, hogy milyen nagymérték­ben függ a színektől és formák­tól a térhatás, azt a 2. és 3. ábrán láthatjuk. Itt az erőteljes szarufák meleg faszíne, ott a tetőszerkezet sötét színével kiemelt szarufák és gerendák a közöttük fehérre festett mezőkkel. A világos/sötét stíluselemek tudatosan válta­kozó használatát az oromfal üvegfelülete teszi egyértelművé. A térformáláskor követendő tanácsot, hogy semmit sem bízni a véletlenre, hanem a teret, mint egységes egészet kialakítani, itt betartották.

A felosztásnál nagyvonalúsá­got érhetünk el fél helyiség­szélességben épített válasz­falakkal, és a helyiség teljes hosszbeli megnyitásával, a padlóburkolatok és a tető alsó felületének (4. ábra) azonos színű kialakításával. A gyakran problémás megvilágítás a tetőterasz üvegezésével biztosítható. A fekvésnek megfelelően kell a napsugárzás elleni védelemről gondoskodni.

Sok nagyváros többlakásos családi házainak magas tetőterét gyakran teljes szintként lehet hasznosítani. A mindenkori tér adta lehetőség szerint (5. ábra) járunk el a szerkezet látható részeivel. Ha optikailag visszafogottabbat akarunk, akkor a fehér szín ajánlható. Egyébként is a faszerkezetet tűzvédelem céljából tűzálló lapokkal kell beburkolni.

3. ábra – A színek játéka: a világos-sötét effektusok a teret tagolják, de nagy szigort és hűvösséget sugároznak.

4. ábra – Nagyvonalúság a félszélességig benyúló falak térfeldara­bolása ellenére. Fő megvilágítás a tetőteraszon keresztül.

5. ábra -Tetőszint egy nagyvárosi házban, szinte teljes emeletként hasznosítva. A fehér optikailag vissza­szorítja a szerkezetet és a határoló-falakat.

6. ábra – Téralakítás a tetőtérben több szinten, áttekintés, lépcsők. A tetőtér így különböző funkciókat szolgálhat térelválasztó-falak nélkül is.

7-8. ábra: A kevés négyzetméter ellenére a hely egy meghitt, egy oldalra rendezett konyhához elég. Természetesen fantázia kell hozzá. Fent jobbra: Színek kívánság­ra: egy hálótér a tetőcsúcsban.

9. ábra: A tetőtér tetőcsúcsra nyi­tása megszünteti a szűkösség érzetét. A tető­szerkezet ügye­sen beilleszkedik a térbe.

A tetőtér második szintje: a tetőcsúcs

A több szinten való játék, amely bájos térfeszültségeket hozhat létre, a tető alatt külö­nös játszadozást tesz lehetővé. Födémáttörések, tetőcsúcs ­kialakítások, lépcsők, sokféle hatást eredményezhetnek, amint azt a 6. ábra az előző oldalon nagyszerűen mutatja.

Egyetlen tetőtérben sem lehet olyan sarkokat kialakítani, amelyeket ne lehetne hasznosítani. Ha olyan alapkövetelményeket, mint belmagasság, megvilágítás teljesítettünk, akkor fantáziával a legjobb megoldások szület­hetnek. Még kis alapterületnél is (7. ábra) van hely egy konyhában étkezésre, ha a nappaliból egy részt étkezőként hasznosíthatunk.

A ferde falak között is jól lehet aludni. Ennek a terület­nek a kialakításánál kedvenc színeinket választhatjuk (8. ábra), vagy olyan grafikusan ható megoldásokat követ­hetünk, amelyekkel külön térhatásokat (9. ábra) érhetünk el. Itt is ügyeljünk a szabályra: sötét színeket lent, világosakat fent alkalmazzunk.

10. ábra – A világos és sötét fák váltakozása optikailag a teret megemeli és megnyújtja.

11. ábra – A kis sarkokkal kialakított fürdőszobát a nagy felületen elhelyezett tükrök megnövelik.

A fát minden formájában klasszikusként kedvelik

A fa következetesen alkalmazva a fürdőket pompássá varázsolja. Emellett a világos és sötét fák váltogatásával (10. ábra) teret emelő és megnyújtó hatást érünk el. Kiegészítik a panelek és profillécek optikai hatását a tudatosan elhelyezett tükör­felületek, ahogy azt a 11. ábra mutatja.

A tetőszint adottságait ötlete­sen kihasználva, örvendetes hatásokat érhetünk el. Erre érvényes: semmit ne bízzunk a véletlenre, hanem minden adottságot szerencseként ragadjunk meg. Ehhez járul hozzá ezen az oldalon az utolsó öt kép (12-16. ábrák).

12-13. ábra – Fent balra: Egy tetőtéri válaszfal a tetőcsúcsban, amely sok hasznos polc­felületet nyújt és elegáns megjelenésű. Fent jobbra: A burkolatok és berendezési elemek lekerekí­tett szélei külö­nös hatásúak. Az ágy gáz­betonból van.

14. ábra – A gyermekek jól érzik magukat a tetőtérben, oltalmat találnak ott.

15. ábra – Bájos formai megjelenítés: a tetőidomhoz illeszkedő polc az egyszerű helyiségből egy egyedi formájú szobát varázsolt.

16. ábra – Álló tetőablak ötletgazdag hasznosítása munkahelyként. Alapelv: lehetőleg nagy, világos és sötét felületek.

A korábban többnyire elhanyagolt, kiépítetlen tetőszintek ma értékes helyi­ségekké váltak. A tetőszintek kiépítése előnyös árfekvésű lakóterületeket eredményez, a szűk lakásokat megnövelheti vagy új lakások kialakítását teszi lehetővé. A tetőtér-beépítés azért is jelentős, mivel a telkek kicsik és drágák.

Az, hogy egy tetőtér alkalmas-e beépítésre, azt főleg három tényező határozza meg: a meglévő tetőforma, a tető­szerkezet, valamint a födém statikai állapota.

Egy tetőtér-beépítéshez a legalkalmasabb a 35-55°-os tetőhajlásszög. A tetőformák közül mindenekelőtt a nyereg­tető alkalmas, amely annál nagyobb hasznos területet biztosít, minél meredekebb a tető. A főfali térdfal felfalazása által, tehát a tető megemelésé­vel ezt a hasznos területet még lehet növelni. A konty te tő, amelynek négy ferde tető­oldalával a hasznos felület korlátok közé kerül, éppen emiatt szintén pompás beépítési lehetőséget biztosít.

Ami a lakásminőséget illeti a tető alatt, az a megvilágítás minőségével áll összefüggésben. Itt az épülettel harmonizáló álló tetőablakok, kiváló megvilágítást biztosítanak a mögöttük levő helyiségeknek.

Előnyös még a manzárdtető is. A tetőfelület meredek ferdesége meglehetősen sok helyiséget biztosít, kielégítő magassággal. Azok a fedélszékek építhetők be a legegyszerűbben, amelyeknél oszlopok, fogó­párok és egyéb más gerendák nincsenek a beépítésre kívánt térben, mert ezek általában kisebb helyiségeket eredmé­nyeznek. A közbenső szelemenekkel és széloszlopokkal kialakított fedélszékek beépítése nehezebb, esetleg az oszlopok a hasznosítást korlátozhatják, de ezek általában nagyobb területeket is biztosítanak.

Az ilyen támaszokat és gerendákat azonban ügyes tervezéssel be lehet vonni a térbe, optikailag vissza lehet szorítani, amennyi­ben fehérre mázoljuk azokat. A torokgerendás fedélszékű tetőknél a torokgerenda, amely a felső tetőtér-részben a padlóval párhuzamosan szarufától szarufáig fut, például a mennyezetburkolat tartójaként szolgálhat.

A tetőtér felosztásánál a tervezett hasznosítás a meghatározó. Alatta kiegészítő helyiségek lesznek-e vagy egy teljes lakást kell létrehozni a tetőtérben? Egy műterem létrehozásánál például ajánlatos a tetőteret osztatlanul hagyni, vagy legalább egy nagy főhelyiséget betervezni. További hasznosítási lehető­ségek: hálóhelyiség, gyermek­szoba, fitness-szoba, játékszoba, vendégszoba, dolgozószoba, hobbiszoba.

Így lesz megfelelő a födém előkészítése a padlók számára

A padló, amely gyakran fagerendás födém, különös figyelmet érdemel. A legtöbb födémet eredetileg nem utólagos beépítésre tervezték. A beépítés azonban jelentősebb többletterhet ró a födémre. Egy statikusnak kell tehát a fagerendás födém teherbíró képességét megvizs­gálnia. Ezután lehet eldönteni, hogy milyen megerősítések szükségesek: további födém­gerendák, kiváltások, a fürdő területén vasbeton födém­részekkel.

A födém lehetőség szerinti kis megterhelése céljából ajánlatos a beépítést a könnyű­szerkezetes építés módszereivel végezni. Tanácsos a száraz kivitelezési mód, hogy minél kevesebb nedvesség jusson a szerkezetekbe. Ilyen például a száraz esztrich. Ezt, ahogy a nedves esztrichet is, a lépéshanggátlás miatt úsztatottan helyezik el: a felső réteg, amely a padlóburkolatot tartja, az alatta lévő fafödémtől és falaktól hangszigetelő paplannal és hangszigetelő csíkokkal van elválasztva.

Fontos: a tetőfelépítmény és tetőszigetelés

A megfelelő és szakszerűen kialakított szigetelésen múlik, hogy egy tetőtér kellemesen lakható-e. Hiszen a hőszigetelt tető választja el a belső teret a külsőtől, amelyek hőmérséklete és nedvességtartalma télen például jelentősen különbözik egymástól. Annál is inkább, mivel a légnedvesség olyan lakáshasználati formákban, mint fürdés, mosás, főzés, de olyan életviteli formákban is, mint légzés, izzadás, nagy mennyi­ségben és láthatatlanul jelenik meg.

Egy, a szarufákra helyezett hőszigetelési séma, az ábrán sztiropor hőszigetelő-elemekkel megoldva.

A tetőt tehát úgy kell felépíteni, hogy a hőszigetelése jó legyen és a páralecsapódásból származó károsodások ne keletkezzenek benne. Ezt az olyan építési rétegekkel érhetjük el, amelyek középpontjában a hőszigetelés áll: általában a bevált ásvány gyapot vagy sztiropor hőszigetelő anyagok­kal. A hőszigetelő anyagrétegek vastagsága feleljen meg a hő­szigetelési előírások követel­ményeinek: a 040 (mindig a címkén található) hővezető-képességű csoport hőszigetelő anyagának utólagos szigetelés esetén, legalább 14 cm vastag­nak kell lennie. A hőszigetelő-réteg mindenkori helyzete szerint, több szigetelési fajtát külön­böztetünk meg:

A szarufák között elhelyezett szigetelés a legegyszerűbb, önálló készítéshez is alkalmas, ezért a leggyakoribb módja az utólagos hőszigetelésnek. A probléma akkor adódhat, ha a szarufa magassága nem elegendő ahhoz, hogy a szük­séges kiszellőztető réteget, azaz 14 cm plusz legalább 2 cm-t, összesen 16 cm-t kiadja. A probléma megoldásának két módja van: vagy a szarufák között és alatt szigetelünk, ezáltal a lehetséges hőhidakat is kizárjuk, mivel a szarufák belülről szigeteltek. Vagy az úgynevezett teljes szarufa szigetelés adta második lehetőséggel élünk. Erre még később visszatérünk.

Egy, a szakemberek által évek óta favorizált tetőfelépítés vázlata, amely két hátsó kiszellőztető réteggel van ellátva: 1 tetőalátét-fólia, 2 légnyílások az ereszsávon, 3 légnyílások a tetőgerincen, 4 a tetőfedés alatti átszellőzés, 5 hőszigetelés, 6 párafékező fólia.

A teljes szarufa magasságot kitöltő hőszigetelés vázlata: a hőszigetelés kialakítása megfelelő a szarufák közötti kiszellőztető légrés nélkül is, rendkívüli páraáteresztő tetőalátét fóliával. A tetőgerinc átfedésre kerül. A belső­tér felől párazáró réteg (párafékező fólia) van. Egyeden kiszellőztetés a héjazat és a tetőfólia között van.

A második hőszigetelési fajta, a szarufákra kívülről helyezett szigetelés, azzal az előnnyel jár, hogy a tetőszerkezetet teljesen körülveszi az anyag, tehát az időjárás- és hőmérséklet­-változásokból származó károsodásoktól megvédi. Ajánlatos ennek alkalmazása akkor is, ha rusztikus térhatást kívánunk elérni, mert a szarufák teljesen láthatók maradnak. Ezeknél a szigetelési fajtáknál manapság vannak olyan rendszerek, amelyek az utólagos szigetelés­kor a szükséges átalakítást leegyszerűsítik.

A tetőtér gyors és olcsó kialakításához a gyakorlatban jól beváltak a gipszkarton lapok.

A szerkezetet védjük meg a vízgőztől

Térjünk vissza a leggyakoribb szigetelési fajtára, a szarufák közötti szigetelésre. Ez csak akkor fog hibamentesen funkcionálni, ha a belsőtér légnedvességét, amely vízgőz formájában jelentkezik, nem engedjük a tetőszerkezetbe bejutni. Mert a pára ott lehűl, víz alakjában kicsapódik és átnedvesíti a hőszigetelést. A nedves hőszigetelés pedig elveszíti hőszigetelő képességének nagy részét, és károsod­hat is.

Az effajta költséges károso­dások elkerülésére – amelyek sajnos nagyon gyakoriak – a belsőtér felőli oldalon egy páradiffúzió elleni fólia beépí­tése szükséges, ami egyben a szelet is kizárja. A hőszigetelés külső síkja és a tetőalátét-fólia között egy kiszellőztető réteget kell hagyni, hogy a bekerülő nedvesség biztosan távozzon. A tetőalátét-fólia a szarufákat a külső oldalról takarja, hogy megakadályozza a nedvesség behatolását a hőszigetelésbe.

A válaszfalak felhúzására alkalmas építőanyag a gázbeton. Ez a terhelést felveszi és könnyen megmunkálható.

Egy fafödém felújítási példája: 1 fapadló, faforgácslapra csavarozva, 2 karton vagy filctábla közbenső rétegként, 3 forgácslap, 4 kiegyenlítő réteg, 5 szórt védőréteg, 6 régi fapadló, 7 régi feltöltés (sóder vagy salak), 8 födémgerenda, 9 vakpadló, 10 rabicolt deszkaburkolat, 11 vakolat. A kiegyenlítő réteg fölött egy száraz esztriches padlófelépítés is lehetséges gipszkarton lapokból.

A már említett teljes szarufa­ szigetelés esetén, erre a hátsó kiszellőztető rétegre nincs szük­ség. Mindenesetre a szarufákon a tetőalátét-fóliának rendkívüli páraáteresztő képességgel kell rendelkeznie. A vízgőz, ahogy a gyakorlat mutatja, kétféle módon juthat a szerkezetekbe: diffúzió útján, tehát az építési rétegeken áthatolva, vagy léghézagokon, tehát fugákon, repedéseken keresztül, amelyek akkor keletkeznek, ha a csatlakozások nem pára-záróan készültek.

Úgy tűnik, hogy az a nedvességmennyiség, amely diffúzió útján hatol be a szerkezetbe, szinte el­hanyagolható azzal a nedvesség­mennyiséggel szemben, amely a léghézagokon jut be és nedvesíti át a szerkezetet. Ennek következtében: a pára­záró-réteg átfedéseit gondosan le kell ragasztani. A szorításos rögzítések önmagukban nem elegendőek. Kandallókon és oromfalakon a pára-és szélzárat szorítólécekkel kell kialakítani.

A párazáraknak fontos szerepük van

Vigyázat: egyenetlen felület esetén közbenső rétegként tartósan rugalmas tömítő-szalagra is szükség van. Helyenként a habanyag is hatásos. Semmiképpen sem szabad a fóliáknak a beépítés során megsérülni. Figyelem! Alumíniumpapír kasírozású ásvány gyapot hőszigetelő­paplant nem tekinthetünk biztos pára- és szélzárónak. Előnyös módon emiatt ma már műanyag fóliákat alkalmaznak, alumíniumréteggel. Egyébként a léghézagokon át természete­sen meleg is eltávozik. Ez sem kívánatos jelenség.

A tető biztonságát szolgálja a második hátsó kiszellőztető réteg is, amely a tetőalátét-fólia és tetőhéjazat között van. Ez az úgynevezett ellenlécezés­sel érhető el, amely a szarufák hosszával párhuzamosan fut, biztosítva ezáltal a kiszellőztető réteg vastagságát. Ez a szellőz­tető réteg a fedés védelmét is szolgálja azzal, hogy elvezeti a cserepek belső felületén és a tetőléceken levő nedvességet.

A külső falak, például az oromfalak hőszigetelését általában, amennyiben a ház összességében nem szigetelt, belső szigetelésként kell kivitelezni. Mivel itt a fal­vastagságtól és építőanyagtól függően a falban vízlecsapódás­sal számolni kell, be kell vonni egy szakembert is. Itt is, akárcsak a tetőnél, meg kell akadályozni a nedves levegő szerkezetbe történő behatolását egy, a belsőtér felől elhelyezett párazáró szigetelőanyaggal, vagy gőzelnyelő szigetelőanyaggal.

A levegő nedvessége vízgőz formá­jában a belsőtérből a tömítetlen fugákon a tetőszerkezetbe kerülhet és ott harmatvízként kicsapódhat.

A belsőtér légnedvessége úgynevezett páradiffúzió útján is bejuthat az építési rétegeken át a tetőszerkezetbe. Az ezt létrehozó erő a belső- és külsőtér közötti hőmérséklet- és gőznyomás­különbség.

A térfelosztáshoz könnyűszerkezetes falak készítése aján­latos, amelyeknél a faoszlopos vagy fémoszlopos szerkezet gipszépítő lapokkal van beborítva és ásványgyapot hő- és hangszigeteléssel kitöltve. A fémoszlopos falakat szerelőfalakként is fel lehet használni, ha például egy tetőtérben fürdőt is kell építeni.

A gázbeton is bevált a belsőfalak építőanyagaként. Könnyűszerkezetek alkalmazása azért tanácsolható, mert így a fafödémnek viszonylag csekély plusz terhelést kell viselnie. A könnyűszerkezetes építésnek még egy előnye van: az igények változása esetén viszonylag gyorsan lehet eltávolítani ezeket. A termé­szetes fény bejuttatásához a tető alá alkalmas a tetősíkban lévő, fekvő tetőablak, az álló tetőablak, a tetőbevágások különféle formája, a loggiák, a tetőteraszok vagy akár az oromzati ablakok.

Egy alaprajzi felosztáshoz alkalmas válaszfal példája, az ábrán egyszeres faoszlopok, egy réteggel borítva, 85 mm vastag. 1 filccsík, 2 faoszlop, 3 nutolt csatlakozófa ékkel, 4 ásványgyapot szigetelőanyag, 5 gipszkarton-, vagy gipsz­rost lap, 6 lábdeszka.

Válaszfal fém kettős-oszloppal, kétrétegűén borítva, jó hang­szigeteléssel, 165 mm vastag.

A fűtés­es melegvíz nyerés különböző módjai

A kiépített tetőtér fűtése és melegvíz-ellátása vagy a ház központi fűtéséről vagy etázsfűtéssel oldható meg, amely utóbbi berendezését például a konyha fűtési körére lehet rákapcsolni. Ilyen fajtájú fűtőberendezések léteznek a helyiség levegőjétől független üzemmóddal is. A kisebb fűtőkörökben gazdaságos megoldás a fűtés-melegvíz-kombináció. Azonban elektro­mos árammal is lehet, nem csak központi módon meleg vizet előállítani. Azt, hogy melyik megoldás a legalkalmasabb, esetről esetre megvizsgálva kell eldönteni.

Aki ma egy tetőtér-beépítést szeretne, annak komolyan kell venni a tűzvédelmet. Ez kevésbé pénz kérdése, sokkal inkább a belátás, a tervezés és az anyagválasztás játszik benne szerepet.

Az építési hatóságot idejében kell bevonni

A helyi építési hatóságnak az építési előírásokon alapuló döntő szava van a tetőtér-­beépítéseknél. A tetőtér-beépí­tés a tetőtérnek a megváltozása miatt minden esetben enge­délyköteles. Még akkor is, ha építtető tetőterét saját maga építi. A kormányrendelet határozza meg – amelyek határain belül az egyes helyi önkormányzatok helyi szabá­lyozásokat vezethetnek be -, hogy milyen tiszta belmagasságú lehet egy tetőtéri alapterület.

Mekkora legyen az ablakfelület, dönt annak megközelítését, tűzvédelmét, tetőfelületben történő változtathatóságát, lépcsőjét és sok mást illetően. Az olyan nehéz kérdéseket is, mint az elhelyezés, valamint a lehetséges munkálatokat ajánlatos már a tervezés stádiumában a helyi építési hatóságokkal tisztázni, hogy az esetleges hibás tervezéseket, a törvénysértést elkerüljük.

Megtartásra érdemes építészeti részlet; különösen, ha olyan pompás, mint itt, még az utólagos tetőtér-beépítésnél is megtartható.

Elegendő egy külső fal a tetőszin­ten, azután már csak egy toldat­ablak szükséges a fekvő tetőablak lefelé való megnöveléséhez.

A fekvő tetőablakok választéka alig hagy kívánnivalót maga után. Itt egy bukóablak látható, felső kezelővel.

Egy ablak- és ajtóelemekből álló rendszerrel tetszés szerinti szélességű, járható kilépőt lehet kialakítani.

Az állam a tetőtér-beépítést támogatja

A tetőtér-beépítések esetén érdeklődjünk, hogy az államtól várhatunk-e pénzbeli támoga­tást. Mert elképzelhető, hogy olyan új lakóterek létesítésére, amelyek be- és átépítéssel jönnek létre, adókedvezmény jár. Vagy: az egyes települések programjai olyanok, hogy legalább a munkálatok egy részét hozzájárulásokkal segítik. Mindenesetre érdeklődjön munkálatainak megkezdése előtt települése irányító szerveinél vagy az illetékes banknál. Ott általában ismerik az aktuális segélyelveket.

Az biztos, hogy az értékes anyagokból készült szép konyha a lakás dísze és a vendégek csodálatát kivívja. A határok és mértékek folyvást bővülnek, de vajon praktikus-e és a személyi igényeket a napi használatot illetően minden vonatkozásban kielégítő-e egy ilyen konyha.

A konyha elsősorban munkatér és a jövőben is az marad. Azonban ma a konyhafelszerelés gyártóinak ajánlata, olyan széles és változatos, hogy a konyhatér­ből egy tiszta laboratóriumot is lehetne varázsolni, de vissza is süllyeszthető egy rideg, barátságtalan főzőüzem szint­jére. És ez még egy kevéssé tömött pénztárcával is meg­tehető.

Azok az egyedi voná­sok, amelyek egy konyhát saját konyhánkká tesznek, és a későbbi konyha változásait is képesek követni – ha egy nagyobb lakásba vagy házba költözködünk – az igazán ideálisak. Mert a beépített konyhaszekrények is egyedi szekrények. Csak a munkalap fűzi össze őket egy egységgé. Tetszőlegesen lehet azokat új elosztásban kicsinyíteni vagy a meglévő rendszerben kiegészíteni, bővíteni.

A gondos tervezés növeli a használhatóságot

Milyen nagy egy konyha helyisége?

Ez attól függ, hogy kívánunk-e benne étkezőhelyet reggelizéshez, vagy kisebb falatozásokhoz kialakítani. Gyakran ez az étkezőhely pompás családi találkozások színhelyévé növi ki magát. De vigyázat: az étkező­hely a konyhai funkciót nem akadályozhatja. Nincs annál bosszantóbb, mint egy olyan konyha, amelyben a munkák során mindenbe belebotlunk. Az új építésű konyhák előnyei, hogy a konyhaméretet még meg lehet határozni. Talán még egy kamrához és háztartási helyiséghez is marad hely. A meglévő házaknál azonban az alaprajzok adottak. Az ajtók, ablakok, szerelvények, olyan fix pontok, amelyekből egy ügyes tervnek a legjobbat kell kihoznia.

A konyha elhelyezkedése jelentős, ha azt családi találka­helyként használjuk: ez esetben a tájolás Kelet-, vagy Nyugat felé kedvezőbb, mint Észak felé.

A helyiség nagysága és alaprajza a következő döntést is meghatározza:

Milyen elrendezéssel lehet a legjobban kihasználni a teret? Csak egysoros konyhához marad-e hely, vagy elég az a kétsoros konyhához is? Az L alak kedvezőbb-e, mint egy U alak, vagy van elég hely a sziget­alakra? Egy jól használható, legalább 7 m rakodófelületre van szüksége. Ha az egymással szembeni beépítés mellett döntünk, akkor a konyhának legalább 2,40 m szélesnek kell lennie, hogy két, egyenként 60 cm szekrénymélység mellett 1,20 m mozgásterület marad­jon.

A szekrények közötti több, mint 1,80 m szabad tér esetén, megnyílik a lehetőség arra, hogy a helyiség közepét ugyancsak rakodóhelynek hasznosítsuk. Optikailag vonzó lehet, a mosogató és tűzhely sarokra helyezése; ez oldja a konyha hangulatát. A feloldás, amellyel egy konyhát nyitot­tabbá lehet tenni, úgy, hogy nagyobbnak tűnjön, főleg az étkezőtérrel egybekötött konyhákban jó hatású. A különböző magasságú, és polcokként, üvegajtós szekrényként, zárt szekrény­ként, félmagas szekrényként, térelválasztónak vagy területleválasztónak használt felső szekrényekkel sok kívánság megvalósítható. De még egy régi szekrény is hozzá tud járulni egy modern beépített szekrény individualitásához.

Egy tapasztalt konyhatervező ismeri az öreg ház csalafintaságait. A helyiség adott volt, munkájával az adottságokhoz kellett alkalmazkodni. És hát, nem mindenhol van annyi hely mint itt.

A helyiség mérete és alaprajza meghatározza a konyhabútorok és -berendezések elrendezését.

Sokrétűen kialakított konyhaelemek

Az alsó szekrényekkel a konyha minden centimétere praktikusan hasznosítható. Ezek a szekrények minden szélességben megtalálhatók. A 60 cm alapmélység mellett van a különleges beépítésekhez extraméret is.

A kihúzható elemek meg­könnyítik a konyhai munkát és kímélik a hátat. A csöpögtető tálcák a tűzhely mellett és alatt szintén munkát könnyítők. A legfontosabb napi élelmi­szerekhez a kihúzható fiókok az előkészítő-részen, a kihúz­ható szeméttartó a mosogató alatt, a speciális konyhagépek, vágók, kenyér és üvegek kihúzható tartói, mind munkát könnyítők. Ezenkívül a kihúzható asztallap és a törölgetőrongy tartó szolgál a munka praktikusabb végzésére.

Étkezőfelületek különböző magasságokban valósíthatók meg.

Lehetőségként: helymegtakarító asztaltoldalék.

A felső szekrények is forgó és billentő mechanizmussal vannak ellátva. így a teljes szekrénymélység több szinten egymás után jól hozzáférhető. Ehhez alkalmazkodnak a sarkok szekrényei és polcai is. A 30 vagy 40 cm széles, úgynevezett patikafiók, amelyeknél az ajtóval együtt a teljes szekrény tartalom is kifordul, és így kétoldali kényelmes hozzáférést tesz lehetővé. Ha valaki itt gondosan előre elhatározza, hogy a szekrényekbe mit szeretne elhelyezni, az a belső kialakítást teljesen annak megfelelően rendezheti el.

Manapság ilyen szempontból is nagyon nagy a választék. A sarokszekrényekben létezik forgatható kör alakú, rakodó­felületű, amelyekkel a tér teljesen kihasználható. A sarokszekrény éknél az ajtó a sarokhoz képest ferdén helyezkedik el: kitűnő megoldás, mert kihasználható a sarok, amely sok tárolási lehetőséget kínál fel. A felső- és alsószekrény közötti hely kihasználására készülnek függesztő rendszerek. A szekrények, praktikus görgőkkel, alkalmasak az elektromos konyhai készülékek elhelyezésére is.

A működőképes konyha tűzhelyéhez tartozik még a főzőfelület és a sütő mellett a szagelszívó is. Ajánlatos a tűzhely magasabbra helyezése, mert így lesz könnyebben hozzáférhető. A főzőfelület 45 és 90 cm közötti szélesség­ben létezik. A hagyományos kialakítások mellett ma már üvegkerámiás tűzhelyet alkalmaznak. Ezek ugyanis esztétikailag tetszetősek és könnyen tisztíthatók. Új fel­fűtési módozatokkal itt a főzési idő jelentősen csökkenthető. A sütők különösen kitüntetet­tek a műszaki haladást illetően: az automatikus tisztítás rend­szerétől a felfűtés módjainak sokféleségéig, amelyek közül mindig a legmegfelelőbb választható ki.

A ferde elemek feloldják a konyhakontúrt. Az ábrán a tűzhely előreugrik, kényelmesen oldalról is hozzáférhető.

A csúcstechnika bevonul a konyhába

A felső- és alsó melegítést kombinálva vagy egymástól különválasztva lehet alkalmazni, egy infravörös lámpa energiamegtakarítást jelent, és megkönnyíti a munkát. A mikrohullámú sütők alkalmasak gyors és kímélő sütésre, vagy gyors olvasztásra és felmelegítésre. A mikrohullámú sütők alkal­mazásával időt takaríthatunk meg, mégpedig az ételnek megfelelően 50 és 80% között, és természetesen energiát is. A szagelszívó a főzési szagok kivezetésével csökkenti a konyha szagterhelését. A szagelszívónak lehetőleg zajmentesen kell működnie.

A mosogató ma már egy egész centrummá fejlődött: a mosogatás mellett a tisztítás és zöldség-előkészítés, hulladék­kiöntés céljait is szolgálja. A mosogatók többféle anyagból készülnek: nemesfémből, műanyagból, kerámiából, zománcozott acélból.

A szakemberek kiszámítot­ták, hogy a mosogatógépek kereken 40%-os megtakarítással mosogatnak a kézi mosogatással szemben, és még időt is takaríthatunk meg velük. A biztonsági rendszerek a víz károsító hatásaitól védenek. A hűtő- és fagyasztó-berendezéseket a bevásárlási- és főzési szoká­soknak megfelelően kell megválasztani és kialakítani. Szokás szerint három vagy több hidegzónát alakítanak ki. Vannak olyan berendezések is, amelyeknél a levegő nedvesség­tartalmát befolyásolni lehet. Ahol nincs lehetőség a hűtő-és fagyasztószekrények egymásra helyezésére, ott olyan kihúzható berendezésekkel lehet a hiányosságot áthidalni, amelyek a munkaasztal alatt vannak beszerelve.

Süllyeszthető munkalapok. Állva és ülve egyaránt kényelmesen használhatók.

A jó ergonómiai kialakítás kényelmesebbé teszi a konyhai munkát

Az ergonómia tudományosan vizsgálja, hogy a munkaeszkö­zök és berendezési tárgyak az emberi adottságokhoz és igényekhez alkalmazkod­nak-e. A jó kezelhetőséget, a kényelemet és biztonságot szolgálják-e. A konyhák számára a hátkímélő munka­feltételeket helyezi előtérbe.

Egy, a darmstadti Műszaki Főiskolán elvégzett vizsgálat, azt mutatta, hogy már egy(függőlegeshez képest előre) 20°-os hosszabb ideig tartó háttartás egyoldalú gerinc­terhelést jelent, és ezáltal tartós hátfájási panaszokhoz vezethet. Az ebből levonható következ­tetés: a konyhában a munka­végzés magassága feltétlenül a munkavégző egyéni testméretéhez igazodjon. A számítás alapja a konyhában legtöbbet dolgozó személy mérete, két különböző nagy­ságú „munkavégző személy” esetén meg kell határozni az optimális magasságot.

A konyhai munkahelyhez alkalmazkodni kell

További ajánlatok a munka megkönnyítésére: Gyakran kell változtatni a munka­helyzetet, tehát az állást és ülést. A felső szekrényekben a nehéz tárgyakat ezért mindig a vállmagasság alatt tároljuk. Gyakran használt tárgyakat kényelmesen hozzáférhető magasságban tartsuk. Az állva jól elérhető polcmagasságok a széles szekrényeknél 15 cm-rel, a felső szekrényekben 5 cm-rel legyenek a testmagasság fölött. A hátnak különösen kedvezőnek bizonyultak a tetszőleges magasságban állítható munka­asztalok.

A munkához természetesen megfelelő fénynek is kell lennie. Az alap megvilágítást azonban az egyes munka­centrumok megvilágításával ki kell egészíteni. A felső szekrények alá felszerelt fény­csövek vagy matt üvegen át világító hagyományos izzók a megfelelőek. A munka­területek megvilágítására jól beváltak még a halogén spot-lámpák. A gyakran jogtalanul elhanyagolt konyhai munkahely lakóértéke a használatot illetően igen jelentős.

Patikafiók a konyhában. Előnye: mindkét oldalról hozzá­férhető.

Főzősziget elszívóval a tér közepén.

Gyorsan kéznél van, amikor csak szükséges: fazék­kihúzó fiók a főzőfelület alatt.

Egy elkülönített WC, a szokásos fürdőszobai mellett, ma az új építkezések esetén természetes felszereltségi kényelem, még higiéniai okokból is. Azon megfontolásokba, amelyek felújítás esetén a jövőbeli kényelmet hivatottak kialakítani, egy vendég-WC-t is be kell kalkulálni.

Egy modern vendég-WC-nek nincs szüksége sok helyre. Kifogás­talanul működő megoldások már körülbelül 2,2-3,7 m² alapterületen működnek. Modern épületgépészeti tárgyak, praktikus szerelési rendszerek, csempeburkolatok, fürdőszobai bútorok és a ravasz kellékek nemcsak nagyfokú használati értéket, de minden kívánatos funkcionalitást biztosítanak. Megnyitják az utat a lakás és a ház megjelenítési szintjének egyéni kialakítá­sához, beillesztéséhez. Ehhez mindenekelőtt a szerelt előfal-rendszerek váltak be: a tartóelemek fémprofilokból a WC-khez, a mosdóasztalokhoz és bidékhez is.

Ezeket az előregyártott elemeket a fal elé szerelik, gipszkarton lapokkal burkolják és azután csempézik. Gyors és egyszerű szerelés, a csövek jó hangszigetelése, könnyű hozzáférhetőség a karbantartások során – ezek az előnyei. Egy vendég-WC alapfelszereltségéhez tartozik maga a WC, a kézmosó és ma már a vizelde, a használat után érintésmentesen vezérelt öblítő automatikával.

Ideális a kis vendég-WC-k számára: a csak 40 cm mély Prisma petite-széria mosdóasztal.

Nyomó-öblítő vagy öblítőtartályos

Az utóbbi évek műszaki fejlődése oda vezetett, hogy mind a nyomó-öblítőt, mind pedig az öblítő tartályos rendszert víztakarékosán lehet üzemeltetni. A használatban ez jelentős megtakarítást jelent. A korábban és nagyon gyakran még használt 9 literes öblítő­tartály egy 4 tagú családban naponta kb. 180 liter ivóvizet használt fel a WC-öblítéshez. Az új, 6 literes öblítőtartály – a kevés vizet igénylő öblíté­seket is figyelembe véve – 80 liter vizet naponta meg­takarít. Ez egy évben kereken 29 ezer litert jelent, ami olyan vízmennyiség, amely miatt megéri a meglévő öblítőtartály átalakítását.

Sok nagyszerű megoldás lehetséges: itt épületgépészeti berendezések nemes acélból. Jobbra: Előreugró sze­relés gondosko­dik a praktikus és kimondottan esztétikus megoldásokról. Itt látható a WC a besüllyesztett öblítőtartállyal és elülső fedő­lappal, valamint beépített mosdóasztallal. Előnyös a pakolófelület a beépített elemen.

Az említett rövidöblítés azt jelenti, hogy a modern öblítő­tartályoknál az öblítés-leállító gomb az öblítést kisebb igény esetén már 3 liter lehúzott víz után leállítja. A 6 liter feltöltődése 27 másodperc alatt nagyon halkan zajlik le. Az öblítőtartályt falakra erősítve vagy a WC-re ráül­tetve, sarokba vagy oldalra szerelve lehet elhelyezni. Ezeket minden formában, méretben, de még művészi kivitelben is gyártják.

Egy egyszerűen felszerelt vendég-WC alaprajza, jó kihasználással, előreugró falrészekkel, amelyek tagolják a helyiséget. Részben polcként kiképezve, teljes magas­ságig csempézve.

A modern nyomó-öblítőknél ugyancsak ügyelnek a divatos formákra. Fontos: öblítésaktív és mégis lehetővé teszi a víz­takarékos adagolást 6 literes öblítési mennyiségig, vagy mintegy 3 literes rövidöblítésig. Az elkerülhetetlen léghangot egy berendezés redukálja. A WC-fedélnél is a csökkentő gumiautomatika szolgál a hang halkítására: a hangos fedéllecsapást ez csillapítja.

Különleges kényelmet nyújt a bidé. Itt a toalettpapír helyett erősségben és hőmérsékletileg beállítható vízsugár tisztít higiénikusán. A legvégén pedig érintésmentes meleg­ levegős szárítás következik. Még ott sem szabad a kiegészítő szellőzést mellőzni, ahol ablakos szellőztetés van.

A szerelt előfalas megoldás a WC, a mosdó és bidé beépítését megkönnyíti.

Szerelt előfal, WC-kagyló és gépészeti szerelvények rögzíté­sével. Az ilyen elemeket előszerelik, és a beépítés után gipszkarton­ lapokkal burkolják. A nyilak a terhet és a belőle származó igénybevételeket mutatják.

Ma már léteznek olyan szagelszívó-berendezések is, amelyek a szagot ott szívják el, ahol keletkezik. Ekkor a lég­áram átforgatásos alapelv szerint egy aktívszenes szűrőn át vezetve, vagy közvetlenül jut ki a szabadba. A ventilátort vagy gombnyomással helyezik üzembe, ahol a működési időt 3-15 percre lehet beállítani, vagy fénykapcsolós vezérléssel, de ajtózárral is lehetséges a működtetés. A belsőtéri WC-helyiségeknél eleve elő van írva az egyedi elektromos kiszellőztetés.

Ha a WC-t vendégek használják, akkor dugaljakra minden esetben szükség van. Kényelem: a jó világítás tar­tozéka a tükör megvilágítása is. A mosdók szükséges melegvíz-ellátása akkor van a legjobban megoldva, ha azt a fürdőkáddal vagy a központi melegvíz-ellátással össze lehet kötni. Ahol nem, ott egy egyedi elektromos berendezés szükséges ehhez.

A jó padló- és falburkolatok megkönnyítik a tisztán tartást és egyben a formai megjelenítés elemei is. Elsősorban a hideg­burkolatokat és épületgépészeti berendezéseket ma már színbeli összhangban lehet kapni. A belső tér kialakítása a funkciót és a megjelenítési szintet tekintve egy egységet képez. Egyetlen részletet sem szabad elhanyagolni, vagy a véletlenre bízni.

A lakás névjegye: a vendég-WC

Fontos, hogy a lakás legkisebb helyisége is megfeleljen céljainak. Lehet a lakásunknak egyetlen olyan helyisége is, amelyre kevesebb gondot fordítunk, amelynek berendezésével kevesebbet foglalkozunk, mint a fürdőszobával vagy a nappalival?

Ha a lakást átépítjük, a tervek készítésénél gondoljunk a külön­álló vendég-WC kialakítására is. Ma már a problémák könnyebben megoldhatók, mint akkoriban, amikor a vezetéke­ket, csöveket mindenképpen a falban, vagy jól látható helyen, a falon kívül kellett elvezetni, amikor a WC-t és a mosdókagyló szigorúan csak a falra vagy a fal elé lehetett szerelni.

A WC-ben szükséges szerelvények elhelyezésére a szerelvényfalaknak köszönhetően a kisebb méretű helyiségekben is lehetőség van. A berendezésben a kiválasztott csempének és a kiegészítőknek nagy szerep jut.

Az időközben kifejlesztett szerelvényfalaknak köszön­hetően a berendezés és a fel­szerelés is könnyebbé vált. A helyiség összképét a padló, a falak és a szerel­vényfalak burkolásához vá­lasztott csempe, valamint a szaniterek határozzák meg.

A vendég-WC harmoni­záljon a lakás többi helyisé­gével, formatervezését és színvilágát tekintve pedig a fürdőszobával. A csempe a WC-ben is meghatározza az összképet, segítségével optikailag széle­sebbé, hosszabbá, sőt maga­sabbá is tehetjük a helyiséget. A felület optikai hatását a fugázás, valamint a lapok lerakásának módja is befolyásol­ja. A négyzet és téglalap mel­lett más geometriai formák is léteznek, melyeket egymással is kombinálhatunk.

Szegélyelemek nélkül is látványos hatást érhetünk el, meghatározó a burkolóanyag felületkezelése is. A kisebb helyiségekbe világosabb, ki­sebb méretű csempe ajánlott.

Gondoljunk a víztakarékosságra is!

A vízzel elsősorban a WC-ben takarékoskodhatunk anél­kül, hogy higiéniai igénye­inkről le kellene mondanunk. Az öblítést nyomógombos, nyomólapos készülékkel (mely napjainkban már erős vízsugárral, csendesen öblít) vagy tartállyal oldhatjuk meg.

A nyomógombos, nyomó­lapos öblítés vízszükséglete 9 literről 6 literre mérsékelhe­tő, de a rövid öblítéshez ele­gendő 3 liter is. A tartályos öblítő vízmennyiségét is sza­bályozhatjuk. Ez valóban jelentős megta­karítást eredményezhet, mivel a háztartási vízfogyasztás élén a maga 32%-os részese­désével a WC-öblítés áll. A WC-kagyló lehet alsó és hátsó kifolyású, az utóbbi esetben a WC alatti terület könnyebben tartható tisztán.

Ha központi melegvíz-ellá­tásra nincs lehetőség, a mos­dókagylóhoz hőtárolós vil­lanybojlert is beépíthetünk. Válasszunk 5 vagy 10 literes készüléket így 10-19 liter 40 °C-os víz áll rendelkezé­sünkre. A rövid szállítási út­nak és a megfelelő hőszigete­lésnek köszönhetően energiát takaríthatunk meg.

Ablak nélküli helyiségben a ventillátoros szellőztetés nélkülözhetetlen, ám akkor is ajánlott, ha a helyiségben le­hetőség van a mechanikus szellőztetésre. Mivel az abla­kon keresztül történő szellőz­tetés hatékonyságát az időjá­rási viszonyok erőteljesen befolyásolják, a ventillátor segítségével gyorsabban jut­hatunk friss levegőhöz.

A kényelemhez nélkülöz­hetetlen a megfelelő megvi­lágítás is. Választhatunk álta­lános mennyezetvilágítást, de a helyiség hangulatához hoz­zájárulnak a mosdókagyló fe­letti tükör két oldalán elhe­lyezett kellemes fényű világí­tótestek is.

A higiénikus piszoár: Ha piszoárt is beépítünk a vendég-WC még higiénikusabban használható. Tisztántartása egyszerű, s vizet takaríthatunk meg. Kapható elszívós változatban is, így a kellemetlen szagok kiala­kulása is elkerülhető, a le­vehető tető pedig a tisztítást könnyíti meg.

Új szerelvények

A régi csöveket, vezetéke­ket anélkül is üzemen kí­vül helyezhetjük, hogy el kellene távolítanunk őket. így időt takaríthatunk meg, s nem kell tartanunk a munkával járó zajtól és szennyeződéstől sem. Az új víz- és szennyvízcsöve­ket fémprofilú szerelvény­falban helyezik el.

Ezek nem csak a falak elé, ha­nem a helyiségben átlósan, derékszögben kiugróan, vagy a sarokban három­szög-alakban is beépíthet­jük. Röviden fogalmazva a szerelvényfalak nagy sza­badságfokot biztosítanak. Legnagyobb előnyük az, hogy belső terükben elhe­lyezhetők a csövek, s a tar­tóelemek, melyekre a WC-t, a mosdókagylót vagy a pi­szoárt erősítik fel.

Az előre gyártott elemeket a fal elé helyezik, majd borítják, s csempével burkolják. A szerelvényfalban helyet kapnak a csövek és a szaniterek tartóelemei is.

Kis méretű mosdókagyló

A kis méretű mosdókagyló­nál arra kell figyelni, hogy könnyen használható legyen, és elérhető közelségben ele­gendő tárolóhely álljon ren­delkezésre. A csaptelepek közül ideális az egykaros, keverő-csaptelep, ezen könnyedén beállíthatjuk az át­folyó víz mennyiségét és hőmérsékletét.

Fent: mosdókagyló, csaptelep, tároló felület és világítótestek egyetlen elemben. Ez a kompakt modell kis méretű WC-be is beépíthető. Lent: néhány beépítési lehetőség bemutatása.

A megfelelő kellékek kiválasztása

A helyiség berendezését, hangulatát a gondosan meg­válogatott kiegészítők, a tü­kör, a tükrös szekrény, a megfelelő színű szappan- és törölközőtartó, a vendégtörölközők teszik teljessé, tökéletessé. További előny, hogy a ki­egészítők színének megvá­lasztásával, cseréjével a he­lyiség hangulatát is módosít­hatjuk.

Íme egy kifejezetten kis méretű, 2-3 m²-es WC-be kifejlesztett fűtőtest. Kis méretének – 500 mm magas, 360 mm széles – köszön­hetően bárhol elhelyezhető. Jó példa az attraktív forma és a praktikum kombiná­ciójára.