Lakás komfort - 10. oldal

Ha kellemes, egészséges körülmények között kívá­nunk lakni, akkor a hideg hónapokban a helyisé­geket megfelelően fűtenünk kell. Ez így egyszerűen hangzik, azonban a problémát nem oldja meg, ha a sokféle fűtőtest valamelyikével fűtünk, hogy a kívánatos belső mikroklímát biztosítsuk. Ez ugyanis nem csupán a szobában elért hőmérséklettől függ, hanem sok olyan fizikai jelenségtől is, amelyeket a „kellemes hőérzet” gyűjtőfogalomban foglalhatunk össze.

Hőérzetet befolyásoló tényezők

Ebbe a körbe a hőmérsékleten kívül a következő meghatározó tényezők tartoznak: a határoló felüle­tek hőmérséklete, ami elsősorban a külső fal hőszi­getelésétől függ, a belső levegő nedvességtartal­ma, ami a lakó- és életfolyamatokból keletkezik és szellőztetéssel kell a megfelelő szinten tartani, a levegőmozgás, azaz a levegő sebessége, továbbá olyan, közvetlenül az emberektől függő tényezők, mint a végzett tevékenység jellege és a ruházat. Ez utóbbi két tényező azért fontos, mert az anyag­csere a tevékenységtől függő hőtermeléssel jár. Ha az ember és környezete termikus egyensúlyban van, akkor ez a hő maradéktalanul átadható a kör­nyezetnek. Termikus egyensúly akkor áll fenn, ha az emberi test maghőmérséklete sem nem emelkedik, sem nem csökken.

A belső levegő hőmérséklete és nedvességtartal­ma közti fontos összefüggéssel a megelőző fejezetben részletesen foglalkoztunk. Itt csupán emlékeztetésül ismételjük meg: a belső levegő által lát­hatatlan vízgőz formájában felvehető nedvesség mennyisége annak hőmérsékletétől függ. Minél nagyobb a hőmérséklet, annál több nedvességet képes a levegő felvenni, és megfordítva. Itt döntő szerepe van a levegő százalékokban megadott relatív nedvességtartalmának, higiéniai okokból az az előnyös, ha az az 50 %-os, közepes érték körül ingadozik, pontosabban, ha télen 45…65 %, nyá­ron pedig 40…55 %.

A szabványos belső hőmérsékletek az alapjai a hőigények számításának, amire a fűtőberendezéseket tervezzük, azonban ezek nem mindig felelnek meg a kívánatos és kellemesnek talált belső hőmérsékleteknek.

Amikor a kellemes hőérzet elérésére törekszünk, nem kell a különböző helyiségekre ajánlott hőmér­sékletekhez ragaszkodnunk: a hőmérsékletek körül komfortzónák helyezkednek el, ezek hőmérséklet­tartományaiban jól érezzük magunkat, A zóna szélessége és az általa felölelt hőmérséklet­tartomány jelentős mértékben függ a ruházattól, a munka nehézségétől, de az emberi test izomzatától és zsírpárnájától is.

A kövér emberek kevésbé érzé­kenyek a hidegre és szélesebb komfortzónáikon belül, szélsőségesebb hőmérséklet-ingadozások közepette is jól érzik magukat. Ha több ember tar­tózkodik egy helyiségben, a belső mikroklímát mindegyikük kissé eltérő módon ítéli meg. Ha a kellemes hőérzetet el akarjuk érni, vagy meg akarjuk őrizni, ügyelnünk kell a belső levegőnek és a helyiséget határoló felületek hőmérsékletének az arányára.

A belső levegő és a határoló szerkezetek hőmérsékletének aránya

• (A) a helyiségben tartózkodó személy felé eső határolófelületek hősugárzásának közepes hőmérséklete
• (B) a helyiség levegőjének hőmérséklete
• (1) kellemes tartomány
• (2) még elviselhető
• (3) kellemetlenül meleg
• (4) kellemetlenül hideg

A kellemes hőérzet

A kellemes hőérzet zónáján belül az ember a belső klímát sem túl hűvösnek, sem túl me­legnek nem érzi. Nem izzad, vagy éppen csak egy kissé, ami nem érezhető és a jó közérzetet nem zavarja.

A kellemes hőérzet még egy másik szempontból is fontos: kedvezővé teszi az anyagcsere- és energia­forgalmat és ezzel a testi teljesítőképességet op­timális szinten tartja. Ez a szellemi teljesítőképes­ségre is elmondható, azt azonban a nagyobb, 25…27 °C-os, vagy még melegebb belső hőmér­sékletek 40…50 % relatív nedvességtartalom mel­lett már hátrányosan befolyásolják, mivel az agy a melegre jobban érzékeny és nagyobb hőmérsék­leteken a fej hőleadása csökken.

Már sorra vettük azokat a tényezőket, amelyek a kellemes hőérzetet biztosítják. Az egyes helyisé­gekre ajánlott hőmérsékletek helyes megítéléséhez fontos látnunk, hogy tiszta szobahőmérséklet fizikai értelemben tulajdonképpen nem létezik, beszélhe­tünk viszont levegő-hőmérsékletről és a helyiséget határoló belső felületek hőmérsékletéről. A két hőmérséklet együttesen eredményezi az úgyne­vezett érzékelt hőmérsékletet, feltételezve, hogy a levegő nyugalomban van.

A levegő hőmérséklete és a felületi sugárzás hő­mérséklete a test hőháztartására azonos értelmű hatást gyakorol, ezért a felületek túl kis sugárzási hőmérsékletét nagyobb levegő-hőmérsékletekkel:

A belső levegő és a határoló szerkezetek hőmérsékletének aránya

A padlóhőmérsékletnek és a belső levegő hőmérsékletének aránya sem elhanyagolható a kellemes hőérzet szempontjából bizonyos mértékig ki lehet egyenlíteni és el lehet érni a kellemes hőérzetet. Ez természetesen fordít­va is igaz. Más szavakkal: a kellemes hőérzethez az szükséges, hogy egy bizonyos variációs tarto­mányon belül egy adott levegő-hőmérséklethez a határolófelületek meghatározott közepes hőmér­séklete tartozzon. Ennek feltétele azonban, hogy a felületi hőmérsékletek kiegyensúlyozottak legye­nek, a hősugárzás ne legyen bántóan aszimmet­rikus. A viszonyokra befolyása van ezen kívül az egyéni komfortzóna szélességének, a testburok hőszigetelő képességének, a ruházatnak és a vég­zett tevékenységnek:

• (A) padlóhőmérséklet
• (B) a belső levegő hőmérséklete
• (1) kellemes
• (2) még elviselhető
• (3) kellemetlenül hideg.

A belső levegő hőmérsékletének és sebességének az aránya

A kellemes hőérzetet döntően befolyásolja a belső levegő hőmér­sékletének és sebességének az aránya:

• (A) levegősebesség
• (B) a belső levegő hőmérséklete
• (1) kellemes
• (2) kellemetlen.

A kellemes hőérzetet megzavaró levegőmozgás

Ha egy helyiségben összességében megvannak a kellemes hőérzet feltételei, akkor a fejmagas­ságban lévő melegebb és a láb környéki hidegebb tartomány közötti hőmérsékletesés nem lehet több, mint 3 °C. Ha a kellemetlen huzatot el akarjuk kerül­ni, akkor egy meghatározott levegő-hőmérséklet esetén a levegő közepes határsebességeit nem szabad túllépni. Nagyobb hőmérsékleteknél vi­szont, a kellemetlen melegérzetek ellen, éppen hogy szükség van egy meghatározott, minimális közepes levegősebességre.

Az egész testre kiterjedő, túl nagy levegősebes­ségek feltétlenül kellemetlen hőérzetet okoznak, a lokális huzatot viszont csak a huzatra érzékeny test­tájainkon, pl. nyakunkon vagy bokánkon vesszük észre. Huzat vonatkozásában a levegősebességek kritikus küszöbértéke 0,1…0,3 m/s. A huzatérzet oka azonban nem kizárólag a levegő sebessé­gében keresendő, kialakulásában a levegőáramlás ingadozásainak, azaz a turbulenciának is szerepe van. A túl nagy levegősebesség okozta lokális hu­zat döntően ablakok közelében fordul elő.

A belső levegő áramlási viszonyai a fűtőtest elhelyezésétől is függenek

• (1) célszerű elrendezés
• (2) előnytelen, mert a láb környezetében huzat keletkezik

Könnyen belátható, hogy a súlyos, masszív falak­ban tárolt hő befolyásolja a beiső mikroklímát.

A nagy tárolóképességű, tömör falak elősegítik a hőmérsékletek kiegyenlítődését, energiát azonban nem takarítanak meg. A kisugárzott hőt ugyanis előzőleg elő kellett állítani. Más a helyzet viszont a nagy üvegfelületeken át bejövő napsugárzás passzív hasznosításával.

A tárolásra alkalmas falak hőmérséklet-kiegyenlítő hatása azonban nem csak télen hasznos, hanem meleg időben is: ilyenkor a bántó hőmérséklet­csúcsok leépítésében lehet segítségünkre. Nappal a falak tárolják a napsugárzással a helyiségbe érkező hő egy részét, majd a hűvös éjszakán, a helyiség szellőztetése mellett, azt leadják, hogy aztán a következő napsütötte nappalon megújult tárolóképességükkel ismét kiegyenlítő hatást tudjanak gyakorolni. A belső helyiség azon épület­elemei, amelyeket közvetlen napsugárzás ér, ötször annyi hőt tudnak tárolni, mint a közvetett melegí­tésben részesülő falak. A szolárenergia hasznosítá­sával energiát is megtakaríthatunk, ha a fűtőteste­ket termosztátokkal úgy lehet szabályozni, hogy a járulékos hőbevitelt érzékelni tudják.

A napenergia passzív hasznosításával energiát és hőt lehet nyerni

• (1) időjárás ellen védő burok
• (2) szigetelőréteg
• (3) tárolótömeg
• (4) sugárzási hő
• (5) üveg
• (6) mozgatható árnyékoló
• (7) mozgatható hőszigetelő réteg
• (8) szellőzőnyílás

Mi a helyzet az úgynevezett szakaszos fűtésnél, tehát akkor, amikor az üres lakásban a hőmérséklet átmenetileg csökken, vagy ha éjszakára a belső levegő hőmérsékletét kis értékre állítjuk?

Falazott épületekben a belső levegő hőmérséklete nappal és éjszaka között kevésbé ingadozik, mint az előre gyártott faházakban. Ezekben a könnyűszerkezetes házakban a fűtés éjszakai csökkentése során a felületek hőmérséklete általában jobban csökken, mint a falazott épületekben. Ez növeli annak a veszélyét, hogy a hőhidak mentén kondenzvíz kép­ződik. A könnyűszerkezetes házak előnye viszont, hogy gyorsabban felfűthetők. A hőmérséklet át­meneti csökkentése azonban lehetőleg ne legyen több, mint 3 °C, különben télen a falak túlzottan lehűlnek és a következő felfűtésnél kondenzvíz képződhet.

A napvédelem is szabályozza a belső mikroklímát

A kellemes hőérzetet a túl nagy hőmérsékletek ép­pen úgy megzavarhatják, mint a túl kicsik. Az ár­nyékolást ezért gondosan meg kell tervezni, nem utolsósorban az esztétikai szempontokat is szem előtt tartva. A tervezés akkor sikeres, ha azáltal a homlokzat előnyösebbé válik. Árnyékolásra alkal­mazhatunk szálban sajtolt alumínium profilokból vagy műanyagból készített, egyszerű redőnyöket is, de a zsalugáterjellegű redőnyökkel a fény pontosabban adagolható. A lamellákat zárt vagy nyitott helyzetbe lehet állítani. A finom beállításokra első­sorban a külső zsalugáterek alkalmasak, ezek ha­tásosan távol tartják a meleget.

A belső terek levegőjében szennyeződések mindig voltak, gondoljunk csak a kályhafűtés tökéletlen égési folyamataiból származó szén-monoxidra (CO), ami kellemetlen és veszélyes, nem egyszer halálos kimenetelű volt. A legtöbb ilyen természetű káros anyag csak egy bizonyos küszöbérték felett válik veszélyessé. Jelentősége van természetesen a behatás időtartamának és módjának, valamint a kémiai összetételnek is, elsősorban azonban a dózis számít.

Manapság, a korszerű kémiai analízisnek köszön­hetően, a káros anyagoknak és a levegőben talál­ható egyéb anyagoknak hihetetlenül kis mennyi­ségét is ki lehet mutatni. Ezért van aztán az, hogy teljesen hétköznapi anyagokban is egyre-másra fedeznek fel olyan vegyi anyagokat, amelyekről korábban sejtelmünk sem volt. A legtöbb esetben azonban alapvető félreértés, ha valaki ebből a ká­ros anyagok egyre növekvő feldúsulására követ­keztet. Legtöbbször ugyanis olyan anyagokról van itt szó, amelyek mindig is környezetünk részét al­kották, csupán nem tudtuk azokat észlelni.

Formaldehid

Az teljesen megérthető, ha megfélemlített, lega­lábbis azonban nyugtalanná vált kortársaink egyes országokban már követelik, hogy az illetékes ható­ságok a lakó- és tartózkodó helyiségekre, tehát a belső helyiségekre is írjanak elő törvényesen köte­lező határértékeket. A formaldehid példáján jó be­pillantást nyerhetünk az itt felmerülő nehézsé­gekbe.

A formalin, hogy korszerű szóhasználattal éljünk, biotermék, ami a természetben mindenhol elő­fordul. Fotokémiai folyamatok eredményeképpen a levegőben a Föld fennállása óta képződik.

A formaldehid a növényekben és gyümölcsökben, a zöldségekben és a fában egyaránt megtalálható, és az állati és emberi szervezetek egyik fontos anyagcsereterméke. A formaldehidet tulajdonságai alkalmassá teszik arra, hogy azt a forgácslapoktól a ragasztókig és a lakkokig, sok hétköznapi termék előállításához felhasználják.

Mérhető mennyisége tiszta levegőben

Példa.: A tengerek fölött, max. 0,005 ppm, vidéki területek fölött max. 0,012 ppm. Az 1 ppm azt jelenti, hogy 1 millió rész levegőben van 1 rész formaldehid. Az alsó határ, amely fölött már észlelhetővé válik ingerlő hatása, belső helyiségek esetén mintegy 0,3 ppm. 3 ppm a leg­több ember számára már rendkívül kellemetlen és hosszabb időn át szinte elviselhetetlen.

Az ingerlő határ könnyezést, köhögést, légzési nehézségeket, fejfájást és rosszullétet okozhat. A tünetek azonban a formaldehid behatásának megszűntével eltűn­nek. Folyamatos tartózkodás célját szolgáló helyi­ségekre a formaldehid-tartalom ajánlott felső ha­tárértéke 0,1 ppm.

Ez a határérték összes ismere­tünk szerint biztosítja azt, hogy a minimális mennyi­ségű káros anyag gyakran ismétlődő vagy hosszan tartó behatások esetén se okozzon egészségi kockázatot és még a népesség különösen érzé­keny csoportjait, így a csecsemőket, gyermekeket vagy betegeket se károsíthassa.

Ajánlott érték tehát van, de miért vonakodnak annak törvényes előírá­sától?

A lakóhelyiségekben található formaldehid­ koncentrációk több forrásból származhatnak. Ha egy 30 m³-es helyiségben, amelynek energiatakarékossági okokból csökkentett szellőzése van, pl. öt cigarettát elszívnak, a formaldehid-koncentráció máris 0,23 ppm-re növekszik.

Ez a megengedett 0,1 ppm határértéknek több mint kétszerese. Ennek a határértéknek az elfogadtatása tehát egyben dohányzási tilalmat is jelentene, amelynek betartását ráadásul rendőri eszközökkel kellene el­lenőrizni. Tekintettel arra, hogy a bútoripari for­gácslapok gyártása során formaldehid tartalmú ragasztókat és gyantákat használnak, úgynevezett emissziós osztályokat határoztak meg: Németor­szágban az egyes tartományok építésügyi előírásai szerint a forgácslapokból távozó formaldehid mennyiségének oly kicsinek kell lennie, hogy a belső levegőben a 0,1 ppm értéket semmilyen kö­rülmények között ne lépje túl. A lapokat az E1 emissziós osztályba kell besorolni.

Ezzel a példával az volt a célunk, hogy megcáfoljuk azt a gyakran hangoztatott és nem csekély szoron­gást kiváltó vélekedést, mely szerint lakásaink ma már szinte méregkamrák lennének. Ugyanakkor semmi esetre sem kívántunk olyan látszatot kelteni, hogy a levegőben lévő anyagoknak és az építő­anyagoknak a káros hatásait félvállról lehetne ven­ni.

A mai lakások, amelyeknek az energiával való takarékoskodás érdekében jobban tömített abla­kaik vannak, éppen ebből következően, tudatos, tervezett szellőztetést igényelnek. A lakóhelyisé­gekben az egészségre ártalmas anyagoknak, pl. a dohányfüstnek, a koncentrációja ne érje el az egészségi károsítás határértékét.

Mi az amit tehetünk? A megelőzés!

Ez a követelmény már akkor érvé­nyes, amikor gázokat kibocsátó anyagokkal dolgo­zunk: pl. oldószer tartalmú anyagokkal, vagy akár háztartási vegyi anyagokkal vagy bizonyos kozme­tikumokkal. Ha a munkát a szabadban nem lehet elvégezni, gondoskodjunk az alapos szellőztetés­ről, valamint az egészségre káros anyagok teljes száradásáról, gázaik eltávozásáról. Kellő odafigye­léssel a veszélyeket minimálisra lehet csökkenteni.

Sajnos, a dohányfüst is súlyosan ártalmas anyag. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint egyedül Németországban több mint 70 000 ember hal meg a dohányzásra visszavezethető rákbeteg­ségben, ami az összes rákos haláleseteknek egy­harmada. Ha ehhez még hozzászámítjuk a do­hányzásból származó szív- és érrendszeri, valamint légzőszervi betegségben elhunytakat is, akkor a németországi halálesetek száma messze megha­ladja a 100 000 főt.

Összesen 25 olyan halálozási ok van, amelynél bizonyítható annak a dohányzással való összefüggése. A tüdőrák dohányo­soknál 20-szor gyakrabban fordul elő, mint a nemdohányzók körében. Ennek oka: a dohányfüst több mint 40-féle rákkeltő anyagot tartalmaz. Kü­lönös nyomatékkal kell felhívni a figyelmet arra a veszélyre, amit a dohányfüstben lévő károsanya­gok a passzív dohányzókra jelentenek. Passzív dohányzónak tekintendők mindazok a nemdohány­zók, akik dohányosokkal egy lakóközösségben élnek, pl. a tizenhat évnél fiatalabb gyermekek ke­reken 50 %-a is.

Az első pillantásra járhatónak látszik az a megoldás, hogy a dohányzást a lakás egyetlen helyiségére koncentráljuk, amelyet azután gyakrab­ban szellőztetünk, valójában azonban ez sem jelent kiutat. Miért? Azért, mert a cigaretták mellékáramú füstje, ami a tökéletlen égés következtében különö­sen sok káros anyagot tartalmaz, az egész lakást betölti. A dohányos ember nemdohányzó család­tagjaival szemben olyan felelősséget vesz a vállára, amely alól a kellő mértékű szellőztetés önmagában még egyáltalán nem mentesíti. A döntés nem kerül­hető meg.

A szén-dioxid (C0₂), amit helytelenül sokszor szénsavnak is hívnak, színtelen, éghetetlen, kissé savanykás ízű gáz, amelyet a levegő 0,03 térfogat­százalékban tartalmaz és sok ásványvízben is előfordul. A C0₂ a természetes körforgás egyik kulcsfontosságú vegyülete: a növényeknek növe­kedésükhöz szén-dioxidra van szükségük és az emberi szervezet körforgalmában is aránylag nagy mennyiségben fordul elő. Az ember által kilélegzett levegőben 3…4 % C0₂ található. Érthető tehát, hogy ez a mennyiség adott esetben a belső levegő komoly megterhelését okozhatja.

Ha a levegőben lévő C0₂ aránya 2,5 %-nál kisebb, annak belégzése még órák múlva sem okoz komolyabb ártal­makat, 8… 10 %-os arány esetén viszont már fejfá­jás, szédülés, a vérnyomás megemelkedése és izgalmi állapot lép fel. A 10 % fölötti mennyiségek eszméletvesztést, görcsöket és keringési zavarokat okozhatnak. A nagy mennyiségű C0₂ ugyanis ki­szorítja az oxigént és fulladáshoz vezet. Ez a hatá­sa jól ismert a borospincékben, amelyekben a must forr: ott életveszély van!

Egy átlagos hálószoba szén-dioxid változása

A belső levegőt szennyező szén-dioxid az emberek által kilélegzett levegőből származik. Az ábra egy 16 m² alapterületű, 2,5 m magas­ságú hálószoba levegőminőségét mutatja, amelyben zárt ablakok mellett két személy alszik.

• 1 a friss levegő C0₂-tartalma 0,03 %
• 2 a DIN 1946 szerinti higiéniai határérték 0,15 %
• 3 a belső levegő C0₂-tartalma már 70 perc után átlépi a higiéniai határértéket és tovább növekszik. Ez is annak bizonyítéka, hogy milyen fontos a szellőztetés

Az ember által óránként kilélegzett szén-dioxid (C02) mennyisége különböző tevékenységek végzése közben

Az Rn vegyjelű radon természetes, radioaktív ne­mesgáz, ami a földkéregben az urán-238 bomlási termékeként keletkezik. A radon nagyon mozgé­kony és a réseken és repedéseken át feljut a föld felszínére. Egy adott helyen a koncentrációja a kő­zetformációktól és az éghajlat ingadozásaitól függ. Több radont lehet kimutatni a gránittal vagy vulkáni eredetű kőzettel borított területeken.

A radon­koncentrációt becqerelben (Bq/m³) mérik. Ez az érték azért fontos, mert abban határozzák meg a belső helyiségekben megengedett radonkoncent­ráció határértékeit is. A belső helyiségekbe úgy kerül a radon, hogy az alap hézagain és repedé­sein, a kábel- és csőátvezetéseken át először a pin­cetérbe szivárog be. A pincéből azután a iépcső-feljárókon és a kéményjáratokon át feláramlik a

magasabb szintekre. A radonkoncentráció általá­ban a pincében a legnagyobb, felfelé folyamatosan csökken. A belső helyiségekben mérhető érték a szabad levegőben észlelteknek általában az ötszö­röse. Ennél sokkal kisebb mértékben az ásványi eredetű alapanyagokból készült építőanyagokkal is bekerül radon a házba. Összefoglalóan elmondha­tó, hogy Németországban a talaj menti levegőben a radonkoncentráció éves átlagban a 80 Bq/m³ érték alatt van, míg épületekben még a 250 Bq/m³ is normálisnak tekinthető. 6000 lakásban végzett mérések alapján azt állapították meg, hogy a kon­centráció csak a lakások 10 %-ában haladta meg a 80 Bq/m³ értéket.

A radon (Rn) radioaktív nemesgáz, amely a földben lévő rádiumból (Ra) keletkezik, az alaplemez hézagain és repedésein át, a csatorna­rendszer és a bejövő vízvezeték mellett hatol be a pincébe, és onnan száll fel a magasabban lévő helyiségekbe.

Néhány éve már azt is tudjuk, hogy egy nagyobb sugárdózis elszenvedésének veszélyét nem maga a radon okozza, hanem a származékos termékek, a radon rövid életű hasadási termékei, pl. a polónium-218, ill. 214. Ezek leülepednek a belső levegő porrészecskéin, azokkal a tüdőbe jutnak, és ott feldúsulnak. Tekintettel arra, hogy felezési idejük nagyon rövid, túlnyomó részük a tüdőben el is bomlik. Ennek során a biológiailag legveszélye­sebb hatást az alfa-részecskékből álló alfa-su­gárzás okozza, ami elősegíti az abnormális sejtek kialakulását.

A belső helyiségek levegőjének radontartalmát jelentősen csökkenteni lehet a pinceszint gyakori szellőztetésével. Egy ventilátor ezt hatékonnyá teheti. Akkor is, ha hőcserélővel van kombinálva. 3,82 d.

A radon nemesgáz sugárzása csak kevéssé terheli a tüdőt, a sugár­terhelés sokkal nagyobb része a radon radioaktív hasadási termé­keiből, elsősorban a polónium (Po) 218-ból és a polónium 214-ből származik, amelyek a tüdőbe jutnak, és ott feldúsulnak. Elsősorban az ᾁ-sugárzás az, ami biológiailag nagyon hatékony és veszélyes.

• (d) a napok száma
• (a) az évek száma
• min = perc
• s = másodperc

Aktív szenes Doziméter

A radon mérésére aktív szenes dozimétert lehet használni, ennél a szűrőn áthatoló radongáz az aktív szén (1) felületén feldúsul. A sze­lencét a mérés után ragasztószalaggal (2) le kell zárni, és kiértéke­lésre be kell küldeni egy laboratóriumba.

A tényleges mérési idő két nap

• (3) támasztóanyag
• (4)drótháló

A radonnak az alapozás alatti elszívása szintén hatékony intézkedésnek tekinthető, csakúgy, mint a radon behatolását megakadályozó szigetelő réte­gek elhelyezése, valamint a radon beszivárgását elősegítő helyeknek, például repedéseknek, héza­goknak és csőátvezetéseknek az eltömítése. Ra­don méréseket különböző kutatóintézetek és egye­temek végeznek, esetleg magáncég is foglalkozik ezzel. Soha ne feledkezzünk azonban meg arról, hogy sziklabarlangjában már az ősember is belé­legezte a radon radioaktív bomlástermékeit. A nullérték soha nem érhető el. Bq/m³ 80

Lakáson belüli radon koncentráció változás

Ilyen ingadozásokat mutathat a lakásban a radonkoncentráció a nap folyamán. 14… 19 óra között az ablakot több ízben kissé kinyitották, majd este, 23 óráig az ablak zárva maradt. Balra a radonkoncentráció látható becqerel/m³ (B/m³) egységekben. A példából látható, hogy milyen fontos a szellőztetés

A belső levegő gáz alakú szennyező anyagaitól, például a szén-dioxidtól vagy a radontól eltérően a házipor a levegő részecske alakú szennyeződései közé tartozik. Ide soroljuk a ruházatról, szőnye­gekről, ülőbútorokról, függönyökről ledörzsölődött anyagrészecskéket, de a bőr hámlási termékeit is. Az ember bőréről, de légútjaiból is baktériumok, gombák és vírusok kerülnek a levegőbe.

A nedves falfelületeken penészgombák teleped­hetnek meg, amelyek spórákat szórnak szét. A szo­banövények virágföldjéből is mikroorganizmusok kerülhetnek a helyiség levegőjébe. A részecske jellegű szennyeződésekhez a dohányfüst is hozzá­járul. A finompor részecskéinek átmérője kb. 0,01-10 µm (µm, azaz 1 mikrométer = 1 milliomod méter, vagy 1 ezred milliméter). Arról, hogy a por mindenütt jelen van, fogalmat alkothatunk, ha rá­nézünk az alábbi néhány számadatra (U.E Gruber, Basel). 1 L levegőben, azaz egy 10 x 10 x 10 cm³-es kockában a tenger fölött 8500, kisvárosokban 500 000, nagyvárosban 1 millió, egy dohányos kö­zelében pedig 100 millió részecske található.

Házi poratka

A házi atka ürülékének egyik összetevője az egyik legsúlyosabb aller­gia forrás. Egyetlen gramm háziporban ennek a 0,35 mm méretű, áttetsző, szabad szemmel láthatatlan pókocskának akár 2000 példá­nya is megtalálható. Az alapjában véve ártalmatlan atka lakásainkban mindenhol jelen van.

A pormennyiség csökkentésének leghatásosabb módja a levegőben lévő többi szennyezéshez ha­sonlóan, itt is a szellőztetés, a kereszthuzat. Ennek kiegészítésére természetesen a rendszeres, alapos porszívózás sem nélkülözhető, mégpedig egy fi­nompor-szűrővel felszerelt, modern készülékkel. Kerülni kell a por felkavarását is, amelyet például az elavult, nagy hőmérsékletű fűtőtestek idéznek elő.

A közvélemény elsősorban a háziatka ürüléke által előidézett allergiás esetek megnövekedéséből éb­redt rá arra, hogy a házipor az egészségre milyen ártalmas lehet. Az allergiás megbetegedések közül a háziatka-allergia a legmakacsabb. Ugyanakkor a pókfélék közé tartozó háziatka tulajdonképpen teljesen ártalmatlan, nem élősködő, és betegsége­ket sem terjeszt. Szabad szemmel nem is látható, lakásainkban azonban mindenhol jelen van.

A háziatkák

Az emberi bőrpikkelyekkel táplálkozik, amelyek­ből minden ember naponta 1,5 g mennyiséget veszít el. Ez egy millió atka táplálására elegendő. A háziatkák azonban a penészgombákat sem vetik meg.

A textil padlóburkolat, amelyet ebből a szempontból sok bírálat ért, a kör­nyezeti feltételeket illetően nem jelent az atkák szá­mára kitüntetett életteret, ha abban mégis előfor­dulnak, az csak megtelepedési helyeik egyikének tekinthető. Ezt az államilag jóváhagyott textilvizs­gáló bécsi Textilkutató Intézet állapította meg.

Eb­ből a vizsgálatból az is kiderült, hogy a lakóhelyisé­gekben alkalmazott szőnyegpadló képes a finom­por megkötésére és ezzel az allergiakeltő anyagok felkavarodásának megakadályozására. A korszerű porszívókkal végzett, rendszeres, alapos takarítás mindenesetre itt sem mellőzhető. Az atkák előfordulása nem függ az anyagtól, a természetes rostok és a műszálak ebben a vonatkozásban egyformán viselkednek.

Az atkák mindenhol megtelepednek, ahol a házipor megtalálható, tehát a kemény pad­lóburkolatok réseiben és repedéseiben is. Ha egy erre irányuló vizsgálattal azt állapítjuk meg, hogy az ágyban vagy a kárpitozott bútorokban megtele­pedtek a háziatkák, akkor a matracokat, az ágy fel­ső részét, a fejpárnákat és a kárpitozott bútorokat valamilyen akaricid, azaz atkák ellen ható szerrel kell megtisztítani. Padlószőnyegeknél általában akaricid hatású szerrel való nedves tisztítást ajánlatos végezni. Van olyan tisztítópor is, amellyel az akaricid száraztisztítás is megoldható.

A levegőben megtalálható anyagok

A levegőben megtalálható egyes anyagok, például a háziatka ürüléke vagy a penészgombák spórái, a házban, lakásban vagy természetben megtalálható egyéb anyagokhoz hasonlóan, az arra érzékeny embereknél allergiás reakciókat válthatnak ki

• az allergiás beteg immunrendszere nem tudja az idegen anyag veszélyességét megítélni, hanem egyébként ártalmatlan anyagok esetén is riadót jelez. Az allergén anyag megjelenik a test sejtjénél, a sejt antitesteket hoz létre;
• az antitestek speciális sejtekké (árboc-sejtekké) áll­nak össze és várnak az allergén ismételt behatolására;
• amikor ez a második találkozás megtörténik, azaz az allergén újra behatol, az árboc­sejtek aniiiesijeiveí kerül szembe. Az árboc-sejtekből gyulladáskeltő anyagok (hisztamin) szabadulnak fel, amelyek a testszövetre kerülve ott allergiás reakciókat váltanak ki

A tisztítás elpusztítja az atkapopulációt. Regene­rálódásuk nagyon lassú folyamat, ezért e kezelést évente egyszer elég elvégezni. A háziatkákra utaló allergikus reakciók tünetei: a szem könnyezése és viszketése, szénanátha, tüsszögési rohamok. Sú­lyos esetben köhögés, légszomj, csalánkiütés, ek­céma és allergiás eredetű tüdőasztma is kiala­kulhat.

A toxikológusok és épületfizikusok már régóta minden kétséget kizáróan állítják, hogy a belső helyiségekben előforduló nedvesség és penészesedés egészségi szempontból sokkal aggá­lyosabb, mint a levegő többi, a nyilvánosság előtt zajló vitákban szerepet játszó szennyeződése. Az összes allergiás megbetegedésből 31 % a penész­gombára allergiás esetekre jut. Az eddig ismert 120 000 gombafajból a házi penészesedést né­hány gombanem több faja okozza.

A penész­gombák a legjobban a levegő 85-95 % relatív nedvességtartalma és 25…35 °C hőmérséklet kö­zött tenyésznek. A falfelület anyagának és szennye­zettségének éppúgy befolyása van a penész­gombák növekedésére, mint a pH = 2…8 érték­nek, tehát a savastól az enyhén lúgosig terjedő tartományban a kedvező a növekedés számára.

Ha por, zsír és aeroszolok kellő mennyiségben ra­kódtak le, akkor még szinte az építőanyagok felü­letének is csak alárendelt jelentősége van. A fal ott penészesedik, ahol az épületfizikai hiányosságok, azok következményei, valamint a helytelen szellőztetési szokások azt elősegítik, pl. belső terű für­dőszobákban, a levegő túl nagy nedvességtar­talma miatt.

Konyhákban, hálószobákban, ame­lyekbe beeresztik a nedves, meleg belső levegőt és az a hideg külső falakon lecsapódik, a nem kellő­képpen hőszigetelt külső falakon, valamint az olyan külső falakon, amelyek a hőmérséklet túlzott éjsza­kai visszavétele miatt nagyon erősen lehűlnek.

Ve­szélyeztetve vannak a hőhidakkal rendelkező sarkok, és azok a helyek, amelyeket a normális le­vegőkeringés nem tud elérni és ezért azok nem melegszenek fel kellőképpen: ilyen helyek függö­nyök, burkolatok és a külső fal mellett álló bútorok mögött, az ablakok bélésfalainál ás áthidalásainál találhatók. Az itt ismertetett állapotok és magatar­tásmódok kivétel nélkül kondenzvíz képződését okozhatják.

k = 1,35 W/m² – K                                                       k = 0,30 W/m² • K

A szekrények mögött megfelelő szellőzést kell biztosítani

Penészesedési okok: a beépített szekrények és a külső fal mellé állított szekrények körül a penészgombák ellen megfelelő szellőztetésről kell gondoskodni. A fal belső felületén mért hőmérsékletek alapján az okok azonnal nyilvánvalóvá válnak. Balra: szigetelés nélküli, jobbra: szige­telt fal.

ezüstös pikkelyke

Ha a lakásban megjelenik az ezüstös pikkelyke (Lepisma sacchari-na), akkor az rendszerint annak a jele, hogy a helyiségek túl ned­vesek és rosszul vannak szellőztetve. Ahol ez a rovar felbukkan, ott penészesedési veszély is van.

Az élettér higiéniája

A levegőszennyezettség, a ragasztóanyagok káros összetevői vagy a falak penészesedése arra késztetik a felhasználót, hogy egészséget nem veszélyeztető termékeket használjon a belső építészetben.

Minimálisra csökkenteni a rizikófaktorkat

A rizikófaktorokat minimálisra lehet csökkenteni, de megakadályozni nem, mert allergének, inger- és illat­anyagok mindig lesznek. Az ember képtelen létrehozni egy szerves­anyag mentes világot. Az illat néha elnyomja a lehetséges potencia­veszélyt, a parfüm illata kellemes, és az illatanyag összetételére sok em­ber érzékenyen reagál. Gyakran ke­vésbé terhes egy intenzíven illatozó oldószert, mint egy szagtalan vagy enyhe illatút hosszabb távon elvi­selni. A levegőszennyezettség meg­előzését szolgálhatja már a meg­felelő építőanyag kiválasztása is.

Amennyiben csökkenteni szeretné a rizikófaktorokat, a nanokerámiás bevonat is hatékony segítséget nyújthat a penészmentesítés során.

Az allergia társadalmunk egyik leg­nagyobb problémája. Az építő- és burkolóanyagok által okozott aller­giáról szól egyre több újságcikk. Szakmai tudásra és nagy meggyő­zőerőre egyaránt szükség van ah­hoz, hogy a cégek a vevők félelmét legyőzzék, bizalmukat megtartsák.

Az élettér ideális higiéniájának lét­rehozásához egy sor neves gyártó fogott össze, hogy tapasztalataikat és a tudásukat egyesítsék a prob­léma megoldásához.

Az érdekközösség, a következő célokat tűzte ki maga elé: biztonság­érzetet nyújtani a felhasználónak úgy, hogy termékei a lakó- és dolgozóhe­lyiségekben ne okozzanak egész­ség károsodást. Fontosnak tartották tájékoztatni az építészeket, szak­embereket és a felhasználókat a le­vegőszennyezés problémáiról, kivál­tó okairól, azok megoldásairól, vala­mint azok egészségügyi hatásairól is.

A belső mikroklímát befolyásoló komforttényezők közé tartozik a zaj elleni védelem is, ami egyrészt a közlekedési, ipari, vagy egyéb külső zaj, másrészt az ajtócsapkodásból, hangos rádiózásból és ha­sonló tapintatlan viselkedésből eredő házi zajok elleni védekezést öleli fel. Egy körkérdésre a meg­kérdezettek 25 %-a válaszolt úgy, hogy zavarja a belső zaj. Míg a külső zajok ellen különböző telje­sítőképességű hangszigetelő ablakok beépítésével védekezni lehet, addig a szomszédok zajának csökkentése az építészet egyik legnehezebb fel­adata. Különösen akkor, ha ezt a hangszigetelést utólag kell megvalósítani.

A hang fizikai fogalom és mérhető. A zaj szubjektív és azokat a hallásérzeteket foglalja magában, ame­lyek terhesek vagy akár az egészséget veszélyez­tetik. Lényeges, hogy adott esetben már a kisebb hangnyomásszintű hangot is zajnak érzékelhetjük.

Ebben számos szubjektív tényezőnek, így az egészségi állapotnak, a hangulatnak, a zajforrás­hoz való viszonynak, az életkornak, a végzett tevé­kenységnek fontos szerepe van. A frekvencia, azaz a másodpercenkénti rezgések száma sem közöm­bös. Az emberi fül érzékenysége ugyanis a frek­venciától függ: az azonos erősségű zajok közül a fül a kisebb frekvenciájúakat csendesebbnek érzi, mint a közepes rezgésszámúakat. Állandó hangter­helésnek kitéve ne áltassuk magunkat azzal, hogy majd hozzászokunk, ez nem megy. A hang ugyanis a törzsagy vegetatív központjaira hat és ezen ke­resztül a légzés szabályozását, a keringési rend­szert és az emésztést befolyásolja. A léghang hul­lámai a levegőben terjednek, ilyen például a zene vagy a hangos beszéd, ettől alapvetően kü­lönböznek a szilárd anyagokban, például a falban vagy a födémben terjedő testhangok.

A zavaró hangok elleni védekezés

Első lépés, a hang keletkezésének vagy terjedésének korláto­zása lehet. Az hatékonyan megvalósítható a lépéshangok szigetelésekor. Ehhez a burkolat felső réte­gei alá kerülő esztrichet úgy kell beépíteni, hogy annak se az alatta lévő szerkezettel, se a határoló­falakkal ne legyen merev kapcsolata. A testhang átvitelét hangszigetelő anyagokkal jelentős mérték­ben csökkenteni lehet.

Nehezebb a léghang csök­kentése, ami pl. egy hifi-toronyból árad szét: amikor az eléri a falat, abban tovább terjed, átlép a szoba melletti, alatti, fölötti szomszédos helyiségekbe és ott ismét léghang formájában jelenik meg. A hang a szegélyfalak mentén, vagyis mellékutakon, még akkor is tovaterjed, ha a hangot keltő és a hangot elszenvedő helyiség közti hangszigetelést válasz­fallal kívántuk megjavítani.

Alapelv, hogy zajos mellé zajos, csendes mellé csendes helyiség kerüljön (1. előnytelen, 2. előnyös elrendezés)

Szerelt, hangszigetelt válaszfal szerkezete

A közfal az álmennyezetben terjedő hang útját megszakítja:

• (1) nyers födém
• (2) ásványi rostcsík
• (3) fém tartószerkezet
• (4) ásványi gyapot
• (5) faszerkezet
• (6) gipszkarton lapok.

Léghang szigetelés

• Probléma: fagerendás födémek szélein kialakuló zajátvitel.
• Javítás: a szegélyfalakon járulékos burkolat elhelyezése

Lépéshang szigetelés

Példa a lépéshangok csillapítására

Az új száraz esztrichet a hang­szigetelés érdekében mind a régi födémszerkezettől, mind a hatá­roló falaktól ásványgyapot-csíkok választják el. Ezzel elkerülhetők a hanghidak.

Ezek a példák világosan mutatják, hogy a legtöbb zajvédelmi problémát szakember, azaz akusztikus mérnök nélkül nem lehet megoldani. Óvunk mindenkit attól, hogy a problémával önerőből akar­jon megbirkózni. Még az építészek is csak igen ritkán rendelkeznek az ehhez szükséges szakér­telemmel. Az épületakusztika nehézsége már a decibel-skálából is egyértelműen látszik, amely a hallásküszöbtől a fájdalomhatárig terjedő, azaz a 0…130 decibel (dB) közti hangnyomásokat, vagyis hangerősségeket öleli fel.

A skála szükségképpen logaritmikus léptéke félreértések forrása lehet. A hangnyomásszint 10 dB-es csökkentését nem li­neárisan kell nézni, az valójában a fül által érzékelt hangerősség felezését jelenti. Ugyanígy a hang­nyomásszint 10 dB-es növelése az érzékelt han­gosság megkétszerezésének felel meg.

Mindegy, hogy antik vagy modern, boltból, családi örökség­ből vagy bármilyen más helyről származik a bútorunk, az a fontos, hogy kedves legyen nekünk, és szívesen használjuk. Amikor szobánk berendezését tervezzük, vegyük számba, milyen bútoraink vannak, és milyenekkel szeretnénk körülvenni magunkat. A búto­rok és kiegészítők stíluselemeit ugyanúgy figyelembe kell vennünk, mint a szoba formáját és stílusát.

Egy gyönyörű art deco fésülködőasztal kiindulópont lehet egy régi hangulatú hálószoba kialakítá­sához. Ha az 50-es évek stílusát akarjuk felidézni konyhánkban, néhány szék ebből a korszakból jónak bizonyulhat. Vessük össze bútoraink méretét a szoba arányaival is. (A székek és a kanapék méreteiben igen nagy különbségek lehetnek.)

1. Olyan bútort vá­lasszunk, amely tük­rözi a szoba funkció­ját. A nagyméretű, háromüléses kanapé jól kitömött párnákkal és stílusos kis asztal­kával növeli komfort­érzetünket.
2. A kanapé, a fotel és az asztalként szol­gáló kerevet kárpitjá­nak nyugodt, semle­ges színe harmonizál a szoba színvilágával.
3. A nagyméretű, magas mennyezetű szobát kényelmeseb­bé és otthonosabbá teszi, ha az asztalt és a székeket a helyiség egyik részébe csopor­tosítjuk, nem pedig a közepén halmozzuk fel. Ezek az elegáns, Gusztáv stílusú szé­kek kiemelik az ablak kecses formáját.
4. Az antik bútornak olyan időtálló a szép­sége, hogy a modern kiegészítők is korabe­linek hatnak mellette. A finom drapériájú baldachinos ágy a 18. század elegan­ciáját viszi a hálószo­bába.

Gyakran az utolsó simítások keltik életre a szobát, visznek bele melegséget és hozzák létre a megfelelő összképet. Gondol­kodjunk el hát azon, hogyan hozhatjuk összhangba értékes darab­jainkat az apró, látszólag különálló részletekkel.

Egy ágytakaró az örökségből, a kedvenc vázánk vagy néhány jól kiválasztott párna optikailag összehangolhatja a falakat, a bútorokat és a kiegészítő­ket. Figyeljük meg festményeink színeit, és kísérletezzük ki, hogy párnákon, szőnyegeken, nagyobb falfelületen vagy padlón hang­súlyként hogyan köszönnének azok vissza.

Virágokkal vagy gyü­mölccsel kiemelhetünk bizonyos színárnyalatokat. Az érdekes épí­tészeti adottságok, mint pl. a bonyolult mintájú lapokból kirakott kandalló vagy egy díszes párkánykoszorú gazdag ötlettár lehet.

1. A nyugodt, minimalista lakásbelsőben a bútorok nem nyom­ják el egymást. A padlón, az asztalon és a fonott fotelen használt színek és fe­lületek egységet al­kotnak.
2. A kicsi aranyke­retes madárkás kép (a bal felső sarokban) inspirálta a szoba be­rendezését. A hűvös kék szín a régence stílusú kanapén kö­szön vissza, amit az aranyszínű párnák hangsúlyoznak. Az élénk színek meg¬jelennek a függöny mintájában és a többi díszpárnán is.