Hőátbocsátási tényező: U-érték
Ha különböző hőmérsékletű gázokat vagy folyadékokat egy szilárd fallal választunk el egymástól, energiaátvitelre kerül sor, amelyet hőátbocsátásnak nevezünk.
A hőátbocsátás mértéke az úgynevezett hőátbocsátási tényező, röviden az U-érték. Ismerik még ezt a fogalmat a már nem használatos k-érték néven is. Mértékegysége a watt / négyzetméter x kelvin [W/(m2K)].
Azt mutatja meg, hogy valamely építőanyag egy négyzetméterén 1 K hőmérséklet különbség esetén mennyi energia kerül leadásra bentről kifelé. Ez tehát nem az anyagnak, hanem az épületelemnek a jellemzője.
U-érték számítása
Az U-érték könnyen kiszámítható: Elosztjuk az építőanyag hővezető képességét annak méterben megadott vastagságával, és végül vesszük az eredmény reciprok értékét.
Tegyük fel, hogy egy 36,5 cm vastag téglának a hővezető képessége elég alacsony X = 0,12 W/(mK), azaz: 0,365 m : 0,12 W/(mK) = 3, 042 (m2K)/W U = 1 : 3,042 (m2K)/W = 0,33 W/(m2K) Vegyünk egy 12 cm vastagságú átlagos szigetelőanyagot, amelynek hővezető képessége X = 0,04 W/(mK), azaz: 0,120 m : 0,04 W/(mK) = 3,000 (m2K)/W U = 1: 3,000 (m2K)/W = 0,33 W/(m2K) Az eredmény: 12 cm szigetelőanyag ugyanazt az eredményt adja, mint egy jobb fajta téglából 36,5 cm-nyi.
Az építő és szigetelőanyagok természetesen kombinálhatóak, és együtt is kiszámítható hőátbocsátási tényezőjük. A tégla és a szigetelés együtt pl.: 3,042 + 3,000 = 6,042 (m2K)/W U = 1 : 6,042 (m2K)/W = 0,17 W/(m2K).
Az U-érték tekintetében is érvényes, hogy minél kisebb (alacsonyabb) ez az érték, annál jobb (nagyobb) a hőszigeteltség. Az U-érték egzakt kiszámításához figyelembe kell vennünk valamennyi építési réteget (pl. a belső és külső vakolatréteget), valamint az úgynevezett hőátbocsátási ellenállásokat is (a hőnek a belső levegőből az építési anyagba, majd pedig az építési anyagból a külső levegőbe történő áthaladásának szabványértékei).