Ebédlő, étkező tervezési szempontjai
A múltban az étkezés a felsőbb rétegeknél központi ebédlőhelyiségben, a polgári családoknál a lakókonyhában, a parasztságnál pedig – miután a pitvarban megfőzték az ebédet – magában a lakószobában zajlott. A századelőn a középréteg is igyekezett a gazdagok módjára, úgy étkezni, hogy a középre helyezett nagy asztal és díszes tálalók töltsenek ki egyetlen helyiséget, az ebédlőt vagy a nappali tartózkodásra szolgáló szobát. Ez volt általában a lakás egyetlen reprezentatív helyisége, itt zajlott minden közös családi esemény. A hétköznapokon sok esetben megmaradt a konyhában való köznapi étkezés, az ebédlőt ünnepélyes alkalmakkor használták.
Ma, amikor a konyhai munkát a család felnőtt tagjai munkájuk mellett végzik, egyszerűsödik a berendezés, előtérbe kerülnek a praktikumok. Már a tervezésnél meg kell határozni az étkezés helyét és a bútorzat elrendezését.
Az étkező elhelyezhető :
- magában a főzőkonyhában, azaz a 6,00m2-nél nagyobb alapterületű ún. étkező vagy lakókonyhában;
- külön étkezőben;
- a lakóelőtérben;
- a nappali főzőhelyiség felőli szegletében;
- alternatív megoldás, ha a „gyors reggeliző” egyben előkészítő asztal a főzőhelyiségben, de a családi étkezés helye az előzőek valamelyike.
Lényeges szempont, hogy az étkezőhely, ill. -asztal szoros kapcsolatban legyen az előkészítővel, ill. főzőkonyhával.
A kapcsolat többféle lehet:
- közvetlen ajtós;
- átadóablakos;
- bárjellegű, ahol az étkező- és főzőtér között mobil, könnyen mozgatható fal vagy belső ablak van.
Az ajtós kapcsolatnál nagyon lényeges az ajtószárny nyilasi vagy működési űrszelvénye, mert egy kedvezőtlen irányba nyíló ajtó sok bosszúság forrása lehet. Az átadóablak légmentesen zárható és könnyen nyitható legyen. Lényeges kiegészítő eleme a rakodóasztal, mely az étkezőasztaltól jól elérhető kell legyen. Igen ötletes megoldás, amikor az átadóablakra végével rátolt étkezőasztal másik oldala maga a konyhai alsó szekrény, a tárolópult.
A bárjellegű étkezés a mai életritmus civilizációs velejárója, amennyiben sokan az étkezést nem meghitt családi együttlétnek vagy annak egyik fázisának, hanem a gyorsított emberi táplálékpótlásnak tekintik csak. Kis alapterületű lakásoknál termeszétesen nem annyira igényről, mint Kényszerről beszélhetünk. Van, ahol még maga az étkezőpult is kétszintű, alul a fogyasztás fő ételei, fölül a köret és az üres edény foglal helyet. Ezt javasoljuk, hogy ha lehet, csak alternatív étkezőhelynek tervezzük be, alkalmi és futóétkezésre.
Igen lényeges az ülőalkalmatosság, hogy az étkezés élményére koncentráló ember legalább háttámlás, de ha lehet, karosszékben foglaljon helyet. Az étkezés közbeni kis pihentetés a szék karjára könyökölve – a tökéletesebb emésztésen túl – a nap hátralévő részében erősen meghatározza az ember hangulatát. E szempontnak erősen ellentmond a bárszékek kényelmetlensége.
Az étkezőasztal elhelyezhető:
- a sarokban, ülőgarnitúrával;
- a végével falra ütköztetve;
- a falnál, de körülülhetően;
- a helyiség közepén.
Legkényelmesebb az utóbbi két elrendezés, viszont ezekhez kell a legnagyobb tér. Szokás még az étkezőasztalt falhoz, ablak alatt elhelyezni, emiatt már a tervezés stádiumában se válasszunk „csak” nyíló ablakot. Legjobbak a bukó- vagy a vízszintes osztóbordázatú bukóablakok, amelyeknél a szellőztetéshez elegendő csak az egyik ablakszárnyat megnyitni. A nyílószárnyú ablak – függetlenül attól, hogy az étkezőhely az ablakmellvédhez asztallal vagy székkel kapcsolódik – szinte használhatatlan szellőztetésre.