• hőszigetelés
• lakás

Utólagos hőszigetelések szerepe, lakásérték növelése

A határoló szerkezetek utólagos hő­szigetelésével kapcsolatban két lénye­ges szempontot kell vizsgálni:

• mi az utólagos hőszigetelés szerepe az épület energiamérlegében;
• a hőszigetelés és az energiamérleg ja­vítása mellett a munkának milyen egyéb, a használati értéket, az eszté­tikai színvonalat, illetve az élettarta­mot növelő célja van.

Az első probléma azért lényeges, mert bár bizonyos előírások az egyes határo­ló szerkezetek hőszigetelésére vonatko­zó határértékeket adnak meg, ezek a szerkezetek sohasem önmagukban, hanem egy helyiség, egy épület „burkoló-felületének” részeként léteznek. Az, hogy a határoló szerkezetet energetikai szempontból érdemes- e utólagos hőszi­geteléssel ellátni vagy sem, attól függ, hogy mi a szerepe, jelentősége az épü­let energiamérlegében a szóban forgó szerkezetnek.

Kicsiny üvegezési arány és/vagy jobb minőségű nyílászárók, illetve kis filtrációs hő szükséglet esetén a falak és a födémek szerepe viszonylag nagyobb, az utólagos hőszigetelés tehát nyilván­valóan célszerű. Ugyanígy belátható az is, hogy ha az üvegezési arány nagy vagy a nyílászárók rossz minőségűek, ha a filtrációs hő szükséglet nagy, akkor nem a fal- és födémszerkezetek hőszigetelése javíthatja érdemben a helyiség energiamérlegét.

A második problémakör lényege, hogy az utólagos hőszigetelés többnyi­re a határoló szerkezet egyéb jellemző­it is befolyásolja, illetve módosítja. Megváltoznak a párakicsapódás feltéte­lei, változik a felületképzés, módosul a karbantartási igény, az élettartam. A fe­lújítás alapvető célja lehet az energia­mérleg javítása, ami a többi tulajdonság változását is magával hozza, vagy eset­leg valami más (pl. karbantartási igé­nyek csökkentése), amivel együtt jár az energiamérleg javulása is. E kérdések tisztázása azért fontos, mert a lehetősé­gek közül az alapvető célnak legin­kább megfelelőt kell választani.

Összetett vizsgálat

A szerkezet jellemző tulajdonságai­nak megváltozását mindig együtt, össze­függéseiben kell vizsgálni. Nagyon rit­kán térülnek meg viszonylag gyorsan az energiafogyasztás csökkenése következ­tében a ráfordítás költségei. Hasonlóan ritkaság az is, ha a ráfordítás költségei a karbantartási költségek csökkenéséből térülnek meg rövid idő alatt. A kettőt együtt mérlegelve viszont – minthogy a valóságban is egyszerre jelentkeznek – nagyobb valószínűsége van annak, hogy elfogadható, rövid megtérülési idővel számolhatunk.

A különböző szempontok közötti fontossági sorrendet számos egyedi probléma befolyásolja. Műemlék értékű homlokzat, védett városrész esetén az esztétikai, történelmi, hangulati érté­kek megőrzése az elsődleges, ezért a páradiffúzióval kapcsolatos várhatógondok és az alapterület csökkenése el­lenére gyakran a belső oldali hőszigete­lés mellett kell dönteni. Ha az alapvető feladat a karbantartási igények csökken­tése, célszerű keményhéjjal ellátott hő­szigetelést kialakítani, amelynél – a fe­lületképzés és az azt hordozó-rögzítő szerkezet költségei mellett – szinte el­törpül az a költség, ami egy hőszigete­lő réteg héjalás alá helyezésével jár. Ha az alapvető cél az energia megtakarítás, az elsődleges kérdés a kellő ellenállású szigetelőréteg kiválasztása, de termé­szetesen mérlegelni kell a beépítés-rá­építés egyéb szerkezeti, karbantartási szempontjait is.

Kifejezetten hőtechnikai szempont­ból, az egyes elvi megoldásokkal kap­csolatban, a következőkre hívjuk fel a figyelmet:

• A belső oldalra ráépített hőszigetelés páradiffúzióra gyakorolt hatását el­lenőrizni kell.
• A hőszigetelő réteg rögzítése és a rögzítő szerkezet révén kialakuló hő­hidak általában nem okoznak külö­nösebb gondokat. Komoly hőhidak keletkeznek viszont a belső falak és födémek külső határoló szerkezetek­hez való csatlakozásainál, amelyek nem vagy csak kényszermegoldá­sokkal szigetelhetők. A tapéták és vakolatok vastagsága, és ezzel eset­leges kedvező befolyásuk is korláto­zott.
• A száraz technológiával szerelhető hőszigetelő táblák vagy paplanok esetében külön felületképző réteg szükséges, és az így módosított hatá­roló szerkezet hőtároló képessége romlik. Ha a helyiséget nagy tömegű belső szerkezet határolja, akkor ez a hatás nem jelentős, ha viszont a he­lyiség körítő falainak nagy része be­lülről szigetelt külső határoló szerke­zet, akkor a helyiség nagyobb hő­mérséklet-ingadozással, érzékenyeb­ben válaszol a fűtőteljesítmény inga­dozására; fűtési üzemszünet esetén gyorsan lehűl, de gyorsan fel is fűt­hető, mert nincs hőtároló közeg.
• A falazott, belső hőszigetelő szerke­zetek kialakításakor problémát okoz­hat a padlóburkolat megbontása, il­letve a födém teherbírása.
• Az eredeti határoló szerkezetekben meglévő üregek, légrétegek helyszí­ni habosítása elvileg szintén egy utó­lagos hőszigetelési lehetőséget je­lent. A költségeken kívül, e megoldásnál az a fő gond, hogy sikerül-e a légréteget teljes térfogatában kitölte­ni, illetve a vékony, belső felületkép­ző réteg mögötti habosítás esetében, hogy a hab ezt a réteget lefeszíti. To­vábbi problémát okozhat még bizo­nyos szigetelőhabok kicsiny párave­zetési ellenállása.
• A külső felületre szerelt hőszigetelés és a külső felületképzés hatását a páradiffúzió szempontjából ellenőrizni kell. A külső oldali hőszigetelés je­lentősen csökkentheti a belső falak és födémek külső határoló szerkezet­hez való csatlakozásánál keletkező hőhidak hatását (2/9 ábra).
• A külső hőszigetelő vakolatok vas­tagsága – és ezzel együtt hővezetési ellenállása is – korlátozott. A külső felületekre rögzített, és hálóval ellá­tott hőszigetelő táblák bevakolás után már jelentős hővezetési elle­nállást adnak. A külső felületképzés mechanikai ellenálló képessége azon­ban mindkét esetben elég gyenge, de ez javítható pl. pala vagy alumínium anyagú burkolattal.
• Szerelt héjalás alá beépített hőszige­teléssel tetszőleges hővezetési elle­nállású, mechanikai hatásoknak el­lenálló szerkezet hozható létre. A héjalás tartó- vagy vázszerkezete hő-hidakat képezhet, amit, valamint a külső levegővel érintkező hőszigete­lő táblák hővezetési tényezőjének növekedését a méretezés során figye­lembe kell venni.
• A külső falak hőszigetelésével kap­csolatban különös jelentőségűek a fűtőtestek mögötti falszakaszok. A fűtőtest sugárzó hőleadása, valamint a fűtőtest és a fal között feláramló meleg levegő következtében ugyanis a transzmissziós hőáramok itt jóval nagyobbak, mint a fal egyéb részein. Utólagosan is alkalmazható megol­dás az ún. „hőtükör” felszerelése, amely egy hőszigetelő táblára kasíro­zott alumíniumfólia. Ha ennek el­helyezése nem lehetséges, figyelem­re méltó eredmény érhető el az alu­míniumfólia falra kasírozásával is.