• magastetők
• nyeregtető

Tetőformák

A magastetők formai kialakításának alaptípusait az MSZ 76-82 alapján, a 3-1. ábrán mutatjuk be.

3-1. ábra. Magastetők alapvető formai változatai: a) nyeregtető; b) fél nyeregtető; c) kontytető; d) oromzatos kontytető; e) csonka kontytető; f) sátortető; g) toronytető; h) kúptető; i) kupolatető; j) manzárd- vagy franciatető; k) bazilikatető; l) fűrészfog- vagy shed-tető; m) kereszttető.

Az ábrán az egyes formai jegyek egyér­telműek, ezért csak az egyes alaptípu­soknak a szabvány szerinti pontos meg­határozását közöljük:

• Nyeregtető (3-1. a) ábra): két azonos vagy eltérő hajlású, összemetsződő tető­sík és két oromfal (vagy tűzfal) által hatá­rolt derékszögű négyszög (vagy attól kis­sé eltérő) alaprajzú tető.
• Félnyeregtető (3-1. b) ábra): egy tetősík, a tetősíkkal ellentétes oldalon általában tűzfal, a másik két oldalon oromfal vagy tűzfal által határolt derékszögű négyszög (vagy attól kissé eltérő) alaprajzú tető.
• Kontytető (3-1. c) ábra): négy azonos vagy eltérő hajlású, összemetsződő tető­síkkal és gerinccel határolt tető.
• Oromzatos kontytető (3-1. d) ábra): a gerincvonal két végén egy-egy kis oromfal­lal kiképzett kontytető.
• Csonka kontytető (3-1. e) ábra): az orom­falon az ereszvonalnál magasabban kez­dődő kontyú tető.
• Sátortető (3-1. f) ábra): több, általában azonos hajlású tetősíknak tetőcsúcsban való összemetsződésével képzett négy­zet (vagy attól kissé eltérő) alaprajzú tető.
• Toronytető (3-1. g) ábra): általában ma­gas (és többnyire tagolt), sátorszerű tető, amelynek magassága az oldalméretnek többszöröse.
• Kúptető (3-1. h) ábra): kör alaprajzú sá­tortető.
• Kupolatető (3-1. i) ábra): sokszög vagy kör alaprajzú, íves, esetleg tagolt, sátor­szerű tető.
• Manzárd- vagy franciatető (3-1. j) ábra): tört tetősíkokkal vagy tört és íves tetőfe­lületekkel képzett nyereg- vagy konty­tető.
• Bazilikatető (3-1. k) ábra): fallal, ablak­sorral megtört, összetett nyeregtető.
• Fűrészfog- vagy shed-tető (3-1. l) ábra): sík vagy íves tetőfelületekkel képzett fél­nyeregtetők sora.
• Kereszttető (3-1. m) ábra): két, azonos gerincmagasságú nyeregtető egymásra merőleges összemetsződéséből keletke­ző oromfalas, vízszintes gerinctető.

Az ábra alapján könnyen elképzelhetők az alaptípusok kombinációi is: kontyolt félnyeregtető b) + c); manzárd formálású sátortető f)+j); a nagyon gyakori csonka kontyolt manzárdtető e) + j) stb. A 3-1. a), b), e), g), j), k), I) és m) ábrán feltüntetett formatípusokon belül kétféle megoldás képzelhető el. Az egyik esetben a fedés eresszel ül rá a határoló oromfalak tete­jére, a másik esetben pedig a határoló oromfalak vagy tűzfalak magasabbra emelkednek, mint a csatlakozó fedések síkjai. A kétféle megoldás ugyanolyan formájú tető alkalmazása esetén is jelen­tősen eltérő hatást kelt az épületen. Tervezéskor a bemutatott tetőformák kö­zül a megfelelőt a különféle adottságok­tól és igényektől függően választjuk ki.

Ezek közül a leglényegesebbek a követ­kezők:

• Az épület szerkezeti és geometriai adottságai alapján melyik típus alkal­mazása a leggazdaságosabb?
• Hogyan akarjuk a padlásteret, ill. tető­teret hasznosítani?
• Az épület környezetében milyen típusú magastetők dominálnak (környezeti hatások)?
• Milyen éghajlati viszonyok jellemzőek az adott helyen?
• Milyen fedési anyagot kívánunk alkal­mazni?

Az adottságok és igények összehangolá­sa közben mindig a tető és az épület együttes építészeti, esztétikai hatását kell számításba venni.