• toszkán stílus

A toszkán stílus

A közép-itáliai Toscana tartomány a középkor óta fontos szerepet játszik a világi és egyházi építészet, ornamentika és dekoráció fejlődésében. Városai közül Siena, Pisa és különösen Firenze büszkélkedhet Európa legcsodálatosabb, gótikus és reneszánsz stílusú palotáival, templomaival, amelyek többségét a 13-16. Században építették vagy alakították át olyan nagy hírű építészek, mint Arnolfo di Cambio, Pisano, Brunelleschi, Alberti, Michelangelo és Vasari. Toscana pompás középkori és reneszánsz városi épületeit ma is csodáljuk, és még a 21.

Században is megihletik az építészeket és belsőépítészeket. Ám e nagyszabású történelmi emlékek mellett Toscana mást, többet is képes nyújtani számunkra, nevezetesen a toszkán stílust, amely a régió rusztikus, sajátos arculatú ősi építészetét jelenti.

Fent: Egy kis toszkán falu, Argiano 16. Századi temploma szomszédságában 1798-ban kőből épült ez a ház, eredetileg paplaknak. Jelenlegi tulajdonosa, Guigi Maria Sesti és felesége, Sarah szakértelemmel renováltatta a környéken fellelhető kő, tégla, terrakottalapok, márvány és szálfa felhasználásával.

Fent: A toszkán paletta jellemző színei a vidéken fellelhető umbra- és sziénabarna, terrakotta és okkerszínű talajból, agyagból származnak. Festéket, kiégetés után téglát, burkolólapokat készítenek belőlük. A toszkán paletta további színeit a helyi növények ihlették.

A toszkán stílus először az 1950-es években vált nemzetközileg is ismertté. Az olasz városlakók ekkor kezdték az itteni vidéki házakat és gazdasági épületeket felújítani és nyaralóvá bővíteni. Ez a folyamat azóta is tart, csakúgy, mint azt Nagy-Britanniában, Franciaországban és az Egyesült Államokban is megfigyelhetjük: a vidéki kúriák, manoir-ok, favázas épületek reneszánszukat élik. E házak fő vonzerejét kellemes fekvésük adja, ami Toscana esetében hegyes-dombos vidéket jelent, elefántcsont színű és sárga mészkövekkel, umbrabarna és okker talajjal és agyaggal, erdőkkel, szőlőskertekkel, olaj- és citrusligetekkel, vad és nemesített virágokkal, gyógy- és fűszernövényekkel.

Fent: A Sesti család házában az emeleti folyosó halványkék falai megnyugtatóan és élénkítően is hatnak. A kiegészítőket kontrasztszínek emelik ki: az ajtó, a mennyezetgerenda natúr fa, a szegélyek sötétebb kékek, a járólapok égetett sziénabarnák.

A vidék évszázadok óta szinte változatlan anyagai és színei első pillantásra is szem­beötlők az épületek szerkezetében és díszítésében egyaránt. A házak többsége masszív, helyi kőből épült, a külső falakat stukkózták, színük lágy okker vagy púder­szerű rózsaszín. A külső járófelületeket és a teraszokat kőlapokkal, rozsdavörös téglával vagy – a tetőhöz hasonlóan – toscanai agyag­ból égetett terrakotta cseréppel burkolták. A helyiségek többnyire tágasak, belmagasságuk is jellemzően nagy. Különösen a földszinti, téglafalazású boltívekkel kialakí­tott helyiségek tűnnek tágasnak (eredetileg többnyire istállók voltak), de ugyanez áll a külső gazdasági épületekre, az egykori magtárakra és olajraktárakra.

Fent: Az ősi toszkán építészetben környékbeli agyagból készült szerkezeti és díszítőelemeket (például tégla, stukkózás; terrakotta burkolat, cserepek és vázák) használnak, így az épületek szerves kapcsolatban állnak természeti környezetükkel. Gyakran – mint itt is – virágok, növények fokozzák ezt a hatást.

A belső dekoráció is jórészt a környező táj színeire épül. Jellemzően egyszerű, mértani mintát követő ter­rakotta lapokkal burkolják a padlót, amelyet néhol szal­masárga gyékényszőnyeggel, szőttesekkel, ritkábban csomózott szőnyegekkel borítanak. A mennyezet vagy simára vakolt, vagy látható gerendázattal készült, a gerendák között a vakolat fehérre meszelt, bár kék és zöld is lehet.

A vakolt falakat hagyományosan meszelték, vagy enyves festékkel festették. A meleg földszínek közül a sárga okkerek, a halvány rozsdavörösek, a hidegebbek közül a szürkéskék levendula és a zöldesfehérek a nép­szerű árnyalatok. Toscanában az is hagyomány, hogy olykor festéssel utánozzák az építészeti elemeket, például a szegélyeket, a lábazatot és a párkányzatot.

Fent: A toszkán vidéken gazdagon terem a levendula. Ez ihlette a házakban gyakori halványlila és szürkéskék árnyalatokat. Itt, a Montalcino közelében álló Le Fontanelle villa nappalijának falait levendulakékre festették, ami harmonikus hátteret ad a márványkandallón sorakozó dísztárgyaknak.

Fent: A legtöbb toszkán enteriőrhöz hasonlóan Sarah és Guigi Maria Sesti felújított argianói háza, az egykori paplak is elegáns és kényelmes. A magas falak elegáns, halványzöld felülete határozza meg a térérzetet. A kényelmet a krémszínű kárpitozott szófa, a rozsdavörös és krémszínű gyapjúszőnyeg biztosítja.

A toszkán stílusú berendezés eklektikus, de a tágas helyiségek sohasem tűnnek zsúfoltnak. A hagyományos, rusztikus bútorok – székek, szófák, asztalok és szek­rények – helyi keményfákból, gyakran gesztenyéből, illetve puhafákból készülnek. Utóbbiakat mázolják, vagy festésükkel a drága faberakást utánozzák, ez a technika az arte povera. A többi bútor, például az ágy, gyakran kovácsoltvasból készült, de gyakoriak az agancsvázas asztalok és székek is. Sok háztulajdonos ügyesen illeszti az enteriőrbe a mívesebb, főleg klasszicista stílű, finom erezetű mahagóni-, dió- vagy cseresznyefából készült antik darabokat.

A bútorszöveten és az ágytakarón kedvelik az egy­szerű mértani mintákat, a csíkosat és a cikcakkosat, főleg a sárga és vörös vagy kék, a vörös és zöld kom­binációját. A monokróm rózsaszínű, krémszínű vagy törtfehér kelmék is elterjedtek, utóbbiak főleg az abla­kok és az ágyak fölé függesztett áttetsző pamutfüg­gönyök anyagaként.

A tűző nyári napsugarak szűrését szolgáló és a belső terek felmelegedését megakadályozó függönyök vagy spaletták (olykor mindkettő) szintén módosítják némiképp a díszítőpalettát. Az egyes színek így lágyabbnak hatnak, a kontrasztok – a vörös és a zöld, a kék és a sárga – pedig tompábbak, ami kellemesebb a szemnek. Mindez fokozza az otthonosság és a kénye­lem érzetét még a legnagyobb, ridegebb berendezésű helyiségekben is. Bizonyára ennek köszönhető, hogy a toszkán stílus nemcsak Itália más vidékein, hanem a tengerentúlon is népszerű lett.

„Toscana olyan, amilyennek Itáliának lennie kellene.” (Johann Wolfgang von Goethe, költő, 1788)

Fent: A lágy földszínek jelentik a toszkán paletta lelkét. Így van ez Le Fontanelle előszobájában is, ahol a téglarakású boltíves mennyezeten, a halvány terrakotta járólapokon, valamint a sárga okkerre mázolt falakon jelennek meg ezek a kellemes, természetes árnyalatok. A megerősített deszkaajtó halványkék festése egészíti ki az alapjában véve natúr jellegű palettát.