• glettelés
• mész

Mészfestés előnyei és hátrányai, felhordása

A mész az építőipar egyik alapvető kötőanyaga. Elsősor­ban a falazási és a vakolási munkáknál használják, a habarcs kötőanyagaként. Jó tapadóképessége miatt azonban a mész falfestési célokra is alkalmas. Az festési eljárások között a mészfestés az egyetlen, ahol a kötőanyag és a festék azo­nos anyagból, mészből áll.

A mészfestékek kötőanyaga a fehér mészhidrát, tehát kalcium-hidroxid oltott formában, ismertebb nevén oltott mész. Más adalékszereket a DIN 18 363 szabvány nem engedélyez. A mészhidrát/ oltott mész karbonátosodással szilárdul, tehát a levegő szén-dioxid-tartalmának felvételével, víz jelenlétében kalcium-karbonáttá reagál. A folyamat azonban viszonylag lassan megy végbe, ezt a feldol­gozás során figyelembe kell venni. A mészfestékek a mai körülmények között a levegő károsanyag­tartalma miatt nem tartósak a homlokzatokon. A kötőanyag a levegő káros anyagainak hatására viszonylag gyorsan oldható sókká alakul, mint például kalcium-szulfát (gipsz) és ezt a csapadék könnyen lemossa.

Mészfestést olyan esetekben lehet készíteni, ahol a festék és a felület között kellő tapadás tud létrejönni. Ilyenek a va­kolatok, a tégla- és kőfelületek, a régi meszelt falak. Sima, nem szívó alapok esetén a mészfesték nem tud a felülethez kötni, elválik attól. Ilyenek a sima, tömör beton- és cement­habarcs, a gipszkarton és vakolt gipsz, azbeszt, farostlemez felületek. A mész alkalmas kültéri felhasználásra is.

A megszilár­dult diszpergált oltott fehérmész kötésének erőssége is nagyobb, mint az átlagos oltott mészé. Az ilyen, a képeken jól felismerhető erős porozitás felelős egy­részt a magas páraáteresztő képességért, másrészt a nagymértékű vízfelvételért is. Ezt az erős vízát­eresztő tulajdonságot utólagos hidrofobizálással lehet csökkenteni, bár a szakértők véleménye az eljárás hatásosságát illetően erősen különbözik. A hatékony hidrofobizálás a keverékben gyakran za­varhatja a következő rétegek tapadását és kötését.

Egyik legjobb beltéri falfestékre itt tud árajánlatot kérni:

A mészfestés előnyös tulajdonságai:

• A belső terekben nedves helyiségekben jól tűri a párás levegő jelenlétét.
• A vakolt alapfelülethez jól kötődik (kémiai kötéssel).
• Kötőanyag és színezőanyag is egyben. Olcsó, minősé­gét hosszú időn keresztül megőrzi.
• A pára- és légáteresztő képessége kedvező, nem gátolja a fal természetes szellőzését.
• Az alapfelület nedvességtartalmára, lúgosságára kevés­bé érzékeny.
• Fertőtlenítő hatású.
• Régi és új felületeknél egyaránt alkalmazható.

Hátrányos tulajdonságai:

• Csak lúgálló pigmentekkel színezhető, színezhetősége ezért korlátozott.
• Eltávolítani a felületről csak mechanikus úton lehet (csi­szolás, kaparás).
• A légköri hatások következményeként, illetve a kony­hai égéstermékek miatt sárgulásra hajlamos.
• A mészfestést több rétegben kell alkalmazni, csak 2-3 egymásra meszelt réteg ad megfelelő takarást. Vastag rétegben nem alkalmazható.
• Hosszú idő eltelte után táskásodik, repedezik.

A festési munkákhoz építési fehér meszet kell használni, lehetőleg olyat, amely már hat hónapnál öregebb. A hosszabb ideig tárolt mész azért alkalmasabb, mert az oltatlan mészrészecskéktől, agyagtól és vízben oldott egyéb szennyeződéstől mentes pépet adhat.

Alkamas-e a mészfesték a műemlékvédelemben?

A gyakran hangoztatott véleményt, hogy a mész és/vagy az égetőanyag fajtája vagy akár az oltás időtartama mérvadó lenne a mészfesték káros anya­gokkal szembeni ellenálló képességének szempont­jából, a gyakorlat cáfolja, hiszen a mész kémiáját ezek a tényezők nem befolyásolják. így tiszta oltott mészből készített festékeket még a műemlékvéde­lem területén is egyre ritkábban alkalmaznak. A döntéshozóknak fel kellett ismerniük, hogy a törté­netileg értékes és/vagy műemlékvédelem alatt álló homlokzatok felújítását is bizonyos mértékig tartós eljárással kell elvégezni, és ezt sajnos (gyakran) nem lehet a klasszikus mészfestékekkel elérni.

A tiszta mészfestékek alapvető hátránya a pig­mentanyagok gyenge megkötési képessége, így tehát a fehér mellett csak pasztell színárnyalatok jöhetnek szóba. A DIN 18 363 szabvány VOB C. részében a mészfestékeket úgy definiálják mint mészből (a DIN 1060 1. része alapján) és max. 10% mészálló színanyagból álló keveréket. A mészálló szervetlen pigmentek közé tartoznak a föld- és oxidfestékek (földfestékek, a fehérhez titán-oxid, nikkeltitán a sárgához, kobaltkék, vas-oxidok a vö­rösökhöz, sárgához, barnához és feketéhez).

Mivel a színanyagok por formájában kaphatók, felhasználás előtt egyedül vagy a mésszel együtt kell oltani őket. Hogy a pigmentek jobb megkötése elérhető legyen, a manapság kereskedelemben kapható mészfesté­kekhez műgyanta emulziókat kevernek. De ebben az esetben már nem beszélhetünk mészfestékről a DIN 18 363 szabvány vagy a műemlékvédelem szempontjai szerint.

Az oldalfalak és a mennyezetek mészfestésénél a kö­vetkező műveleteket kell elvégezni:

• alapanyagok előkészítése;
• alapfelület előkészítése;
• első mészfestés (alapmeszelés);
• felületjavítás tapaszolással, gletteléssel;
• második mészfestés (közbenső);
• harmadik mészfestés (fedő).

A mészfestés alapanyagának előkészítése

A festéshez felhasználásra kerülő alapanyagok: a mész­pép, a lenolaj vagy olajfesték hígító és a víz. Ezeket mű­anyag vödörben vagy hordóban keverik össze.

Először a mészpéphez hozzákeverik a lenolajat (0,5%) vagy olajfesték hígítót (1,0%) úgy, hogy azok egymásban teljesen homogénre keveredjenek el. Ezután kell hozzáadni a vizet. A mész térfogatához viszonyítva kb. 1,0-1,5 szeres mennyiségű vízre van ahhoz szükség, hogy tej sűrűségű anyagot kapjunk. Az előkészített mészfestéket a felhordás előtt 1 mm lyukbőségű szitán át kell szűrni.

Az alapfelület előkészítése

A meszelés előtt a felületet elő kell készíteni. Ez azt jelen­ti, hogy az új vakolt felületet át kell kaparni, szükség szerint le kell csiszolni. Ehhez spatulát, csiszolópapírt lehet hasz­nálni, így a fal felületéről el lehet távolítani a habarcsmarad­ványokat és más szennyeződéseket. A csiszolás és kaparás után portalanításra van szükség.

Az alapmeszelés

Az alapmeszelés mindig a nyers vakolt felületre készül, átitatja a vakolat simítórétegét, elősegíti a vakolat homok­szemcséinek megkötését. Alapjául szolgál a további mész­festék rétegeknek.

A vakolat porozitása, szívóképessége, a mészfesték hí­gítása határozza meg, hogy milyen mélységben történik az átitatás (normál vakolatok esetében 2-5 mm). Az alapme­szelést vékony rétegben kell készíteni, ügyelve arra, hogy rétegvastagodás ne alakuljon ki a felületen.

A munkát a mennyezeten kell kezdeni, a fény irányával párhuzamosan, valamelyik sarokból kiindulva. A fény-ár­nyék hatás ilyenkor a kevésbé vehető észre. A további réte­geket az előző rétegre mindig merőlegesen kell felhordani. Több réteg esetén úgy kell a meszelést befejezni, hogy az utolsó réteg mindig párhuzamos legyen a fény irányával.

Felületkiegyenlítés

A vakolatok mindig tartalmaznak különböző felületi hibá­kat, repedéseket, vakolathiányosságokat, és felületi egyenet­lenségeket. Ezeket különböző tapaszokkal, glettanyagokkal lehet kijavítani, tömíteni. A foltszerű javításokat tapaszolással (gipszeléssel), a fe­lületi egyenlőtlenségből eredő hibákat gletteléssel lehet el­tüntetni (7.2. ábra).

7.2. ábra. Tapasz és glett a vakolat felületén

A gletteléssel azonban nem lehet kijavítani a vakolat na­gyobb síkbeli eltéréseit, a glettréteg maximális vastagsága 0,2-0,3 mm lehet. A glettelést elsősorban igényes felületek alá készítik. A folttapaszolásnál a megsérült vagy hiányos vakolathibákat lehet kijavítani.

A gipszelésre és gipszes tapaszok elkészítésére két lehe­tőség van. A nagyobb méretű hiányosságok (max. 5×5 cm) tapaszolásához homokkal kevert gipszes tapaszt alkalmaz­nak. Ennek elkészítéséhez 7 rész finom szemszerkezetű ho­mokot, 2,5 rész gipszet, 0,5 rész mészpépet és vizet hasz­nálnak. A víz mennyiségét úgy állítják be, hogy a keverék konzisztenciája képlékeny, bedolgozható legyen. A kisebb egyenetlenségek kijavításához a meszes gletthez (lásd ké­sőbb) gipszet adagolnak.

A meszes glett alapanyaga a péppé oltott fehér építési mész, amelyhez 0,5% lenolajat kell keverni. A homogén masszát 1 mm-es lyukbőségű szitán kell átszűrni, így az esetleges szennyeződések, oltatlan szemcsék eltávolíthatók. A mészpéphez viszonyítva kb. 10-15% gipszet kell beáztat­ni és egyenletesen hozzákeverni, majd kb. 1-1,5 órás pihen­tetés következik. Ezután a glett jól bedolgozható.

A második és harmadik mészfestés

A második (közbenső) és harmadik (fedő) mészfesték réteget az alapmeszelés és a felületjavítások után lehet fel­hordani. Ennek alapanyaga annyiban különbözik az alap-meszelés anyagától, hogy az előzetesen beáztatott mész­péphez kb. 10% budaiföldet vagy bécsi fehéret kevernek. A hígításhoz használt víz mennyisége kb. 50%, a mészpép­hez adagolt lenolaj mennyisége 0,5%.

A teljes felület meszelésénél ügyelni kell arra, hogy a felület megfolyásmentes legyen, és ne alakuljanak ki felü­lethiányok, foltok. A festést vékony rétegben kell végezni, mert ellenkező esetben a réteg feltáskásodhat, levelesen le­válhat. A mészfestést óvni kell a gyors kiszáradástól, kü­lönben a felület lekophat. A belső helyiségekben ne legyen huzat, a külső felületeket pedig árnyékolni kell, vagy he­lyesen kell megválasztani a meszelés időpontját. Optimális körülmények között a száradási idő kb. 8-10 óra. Ilyenkor a párolgással párhuzamosan lezajlik a kémiai kötés is.

A harmadik réteg 24 óra után felhordható:

A mennyezetre a fény irányával párhuzamosan, az oldalfalakra pedig füg­gőlegesen. A festék elkészítésénél az egyenletesebb felületi igény miatt a hígításhoz nagyobb vízmennyiséget (kb. 60%-ot) használnak.

A színes mészfestés, homlokzatok festése

Színes mészfestés esetén az alapmeszelés az előzőek­ben leírt módon készül. A második és a harmadik réteg felhordásánál azonban színezőanyaggal kell a mészfestéket a megfelelő színűre beállítani. A felhasznált pigment mennyisége legfeljebb 10% lehet a mészpéphez viszonyítva. A pigmentet előzetes áztatás után lehet a keverékhez hoz­záadni.

A fehér és a színes mészfestést a homlokzatokon úgy végzik, hogy először az alapmeszelés rétegét hordják fel a felületre. Ennek feltétele, hogy a vakolat felülete hibátlan legyen. A második és harmadik színezőrétegben budaiföldet csak olyan mennyiségben szabad használni, hogy a pig­menttel együtt mért mennyiség ne haladja meg a 10%-ot. A külső felületeken a belső felületeknél leírtakhoz hasonló­an egyenletes, foltmentes felhordásra kell törekedni. A felü­letet óvni kell a hirtelen kiszáradástól.

Mész-fehércement festék

Még ha ma már nagyon ritkán használnak mész-­fehércement festékeket, a teljesség érdekében mégis meg kell említenünk őket. Por alakú festék­ről van szó, amelyet vízzel kell bekeverni. Mivel a fehércement hidraulikus kötőanyag, és ennek következtében víz felvétele mellett szilárdul meg, nem lehet a mész-fehércement festékeket vödörben bekeverve forgalomba hozni, és ügyelni kell arra is, hogy a tárolás során se legyen nedves.

Hogy a mész­-fehércement festék ne „párologjon el”, gondos utókezelésre van szükség. Mivel ezek az ásványi festékek nem tesznek lehetővé erőteljes színeket és emellett nagyon merevek is, a mész-fehércement festékeket még a műemlékvédelmi felújítások során sem alkalmazzák előszeretettel.