• gipsz
• kötőanyagok

Gipsz (kalcium-szulfát) mint kötőanyag, tulajdonságai, stukkó és vakológipsz

A gipsz, a kalcium-szulfát (CaS0₄) a kénsav, egy erős sav sója. Ezért a gipsznek különösen jó a savállósága. Ennek ellenére nem használják kültéri kötőanyagként, mivel viszonylag magas a vízoldékonysága. 1 1 vízben 2,5 g gipsz oldódik, szemben a mésszel, amelyből csak 0,015 g. A kal­cium-szulfát igen jól oldódik vízben, holott nem mutat olyan kifejezett higroszkóposságot, mint a klorid- vagy nitrátvegyületek. A gipsz kötőanyagnak szintén olyan pórusszerkezete van, ami (a mészhez hasonlóan) kapilláris-vízszivárgást idéz elő, sőt kedvez is neki, ezáltal könnyedén juthat a víz a vakolatba, sőt az egész falszerkezetbe.

Falazás és habarcs készítés

Mégis, az elmúlt évszázadokban falazáskor vagy habarcs készítéséhez gyakran használták a gipszet kötőanyagnak, akár adalékanyagként is. Ez különösen azokban a régiókban jellemző, ahol a gipsz nagyobb mennyiségben fordul elő. Ilyen­kor a kalcium-szulfát reakcióba léphet a cement aluminátfázisával, így képződik az igen magas kristályvíztartalmú kalcium-szulfátaluminát. Ez az anyag ettringitként talán ismertebb (vagy a köznyelvben cementbacilusként), és ha a szulfát kioldódik belőle, az súlyos károkhoz vezethet. Ettringitet először a németországi Ettringen hely­ségben találtak a bazaltlávában.

Az ettringit finom, selyemfényű, tűszerű kris­tályokat képez, és azáltal jön létre, hogy a cement trikalcium-alumináttartalma kalcium-szulfátot (gipszet) köt meg:

A keletkező kristályos szerkezetű triszulfátnak, mivel tetemes mennyiségű kristályvizet köt meg, lényegesen nagyobb a térfogata, mint az eredeti szilárd anyagoknak, amelyek a helyén keletkeznek. A kristályosodási nyomás jelentős feszültséggel terheli a környezetet, ez pedig elősegíti az anyagok szétroncsolódását.

Mivel a reakcióban kiszorító ásványok kelet­keznek, a helyreállítás kivitelezése előtt feltétlenül ismernünk kell a fal gipsztartalmát. A falakba gyak­ran fecskendeznek cementpépet és mikrocement-szuszpenziókat, hogy növeljék a szilárdságot, ill. hogy kitöltsék az üregeket, ezáltal útját állják a kapillárisán felszálló nedvességnek. Ha nem ismert a falszerkezet gipsztartalma, akkor gipszálló (tehát aluminátban szegény) kötőanyagot kell használni (létezik speciális szulfátálló cement). Így elkerül­hetők a későbbi kiszorító effektusok.

Ugyanez érvényes a gipszhabarcsból készült vakolatok és a homlokzatok stukkódíszeinek ja­vításánál is. Az ettringitképződés okozta felszíni károk, amelyek akkor keletkeznek, ha túl friss betonfelületeket vakolnak be gipsztartalmú vako­lattal vagy spatulyázómasszával, az utóbbi években a tapadóhidak egyre elterjedtebb alkalmazásának köszönhetően mindinkább visszaszorultak.

Az építőipari gipszeket a DIN 1168 szabvány szabályozza. A szabvány ismerteti az építőipari gipszek egyes fajtáit és a velük szemben támasztott követelményeket. Megkülönböztethetők gyárilag adalékolt és gyárilag nem adalékolt gipszek.

Stukkógipsz

A stukkógipsz a kalcium-szulfát-dihitrát (CaS0₄ 2H₂0) dehidratációs termékét jelenti, kis hő­mérsékleten állítják elő, ilyenkor elsősorban a β-félhidrát keletkezik. Stukkógipszet elsősorban gipszkartonlapok és gipszből készült építőelemek, ill. gipszstukkók készítéséhez használnak, továbbá beltéri vakolatok készítéséhez, rabicoláshoz.

Vakológipsz

A vakológipsz a kalcium-szulfát-dihitrát (CaS0₄ 2H₂0) kis és közepes hőmérsékleten történő hevítésével keletkezik, a folyamatban P-félhidrát és anhidrit II keletkezik. Vakológipszet beltéri vakolatok előállításához és rabicolási munkála­tokhoz használnak. A vakológipsz megszilárdu­lása hamarabb indul be, és mégis, ennek ellenére hosszabb időn keresztül feldolgozható, mint a stukkógipsz.

A gyárilag adalékolt építőipari gipszek – a tény­leges kötőanyag tömegét tekintve – döntő mérték­ben stukkógipszből és/vagy vakológipszből állnak, amelyekhez már a gyártás során additív anyagokat adagoltak, miáltal célzottan értek el bizonyos kívánt tulajdonságokat. Az építőipari gipsz fajtájának megfelelően a töltőanyagokat is beadagolhatják már a gyártás során. Erre a célra elsősorban perlitet, mészkőőrleményt és mészhomokot használnak.

Gipszek felhasználása

A gépi vakológipszet beltéri vakolatok készítéséhez használják, a kívánt rétegvastagságtól függően egy vagy két rétegben viszik fel, vakológép segítségé­vel. A kézi vakológipsz ezzel szemben manuális fel­dolgozásra készül. Egyrétegű, problémás alapzatra felhordott beltéri vakolatok készítésénél használják. Az illesztőgipszet a gipszkarton elemek illesztésé­hez, míg a fugázógipszet ezek összekötéséhez hasz­nálják a falakon. Spatulyázógipszre a gipszkarton elemek (falak, mennyezetek), ül. betonfödémek és porózus betonból készült falazatok spatulyázásánal van szükség.