Épületek belső burkolatai - 164. oldal

A szőnyegpadlók aljzata lehet aljzat­beton, esztrich, BETONYP, gipszkar­ton, faforgács lap és bármilyen meglévő szigetelt és jó állapotú régi burkolat. Ha az aljzat nem felel meg, aljzatkiegyen­lítővel kell azt fektetésre alkalmassá tenni.

A fogadó aljzatoknak a szőnyegpad­lókkal támasztott követelményeken túl a következőknek kell megfelelniük:

• ragasztott technika esetén megfe­lelő tapadó felületet biztosítson,
• feszített rögzítés esetén a rögzítést tegye lehetővé,
• ha csak „terítik” a szőnyegpadlót, akkor a közlekedés biztonságát, (felpúposodás, a szélek egyenessége stb.) kell szem előtt tartani.

A szőnyegpadló falhoz csatlakozásának vonalát műanyagból vagy fából készült falszegéllyel kell letakarni. A műanyag falszegély L-szelvényű, rugalmas PVC profil, de megfelel a parkettához használatos székléc is. A nyers lécet ajánla­tos viasszal beereszteni vagy belak­kozni. Faszegélyek él tompítással, fe­lületcsiszolással és beeresztéssel vagy lakkozással házilag is készíthetők vagy készíttethetők, 1,8-2,2 cm vastag, 4-6 cm széles lécekből.

Szőnyegpadlóval burkolt helyiségek közötti ajtóknál a küszöb felesleges, a szélek csatlakozási vonalát azonban célszerű letakarni vagy lefogni. Erre a célra alkalmas sima vagy hosszbordás küszöbsín. Eltérő anyagú és vastagságú burkolatok elkerülhetetlen szintkülönb­ségének áthidalására és a szőnyegszél lefogására különleges széllezáró pro­filok készülnek.

A szőnyegpadló ragasztására többféle, eltérő tulajdonságú ragasztó is jól hasz­nálható. Legcélszerűbbek az ún. egyoldalas ragasztók, mert az ún. kétoldalas ragasztókkal nehezebb bánni. Ilyenek a MAPEI: Aguacol T, Adesilex F 57 és F 34 Rolloll, Remogum, Mapefix, vala­mint a MUREXIN: DK 44, DK 98, DK 3 8 szőnyegpadló ragasztók. A szőnyegpadlók fektetése (ragasztott, feszített és terített) akkor kezdhető meg egy új épületben, ha annak tetőzete már elkészült és a belső falak felülete nem­csak vakolt, hanem a burkolandó helyi­ségben elkészült a falfestés, illetve ta­pétázás, a nyílászárók üvegezése, má­zolása is.

Az aljzat és a burkolandó he­lyiség léghőmérséklete tekintetében ugyanaz érvényes, mint a műanyag le­mezzel való burkolásnál. A szőnyeget, a ragasztót, a műanyag falszegélyt a burkolás megkezdése előtt legalább 2 napig szobahőmérsékleten kell tárolni.

Fektetési vázlat

Bármilyen eljárással is fektetjük a sző­nyegpadlót, célszerű fektetési vázlatot készíteni, és nem is csak a kivitelezés megkezdése, hanem még a burkoló­anyag megvásárlása előtt. Különösen hasznos lehet a vázlat, ha nem derék­szögű falakkal határolt helyiségek, és ha fülkét, kiszögelléseket is magába foglaló helyiséget, vagy lépcsőt kell burkolni. A tekercs szélességét és a fek­tetés irányát úgy válasszuk meg, hogy lehetőleg ne kelljen a felületen toldani, de ha elkerülhetetlen, akkor az olyan helyre kerüljön, ahol nem lesz szem előtt (pl. bútor takarásába). Mintás sző­nyeg toldásánál ügyeljünk a minta foly­tatólagosságára.

A legegyszerűbb a ragasztott burkolás

A laza elterítés csak a műanyaghab és a jutaszövet-hátoldalú szőnyegpadlónál alkalmazható. A műanyaghab tapad az aljzatra, így a szőnyeg nem csúszik, nem gyűrődik, a jutaszövet-hátoldal is jó felfekvést, gyűrődésmentességet biz­tosít. Jó, ha tudjuk a szabáskor, hogy a viszkózát tartalmazó szőnyegpadlók (pl. egyes szőtt velúrok) hajlamosak a kezdeti zsugorodásra, emiatt 2-3 cm-rel nagyobbra kell szabni a burkolatot a végleges méretnél. Jó tudni azt is, hogy a buklé szőnyeg vágott széle bom­lik, ezért nem ajánlatos szegetlenül elte­ríteni, nagyobb textilüzletekben géppel körülhurkoltathatjuk.

Ha azonban ez nem lehetséges, hagyományos módon, szegőszalaggal is eldolgozható, amely vagy kézzel, vagy ipari varrógéppel varrható fel, háztartási varrógéppel nem. Egyszerűen használható a korszerű, ra­gasztós szegőszalag, amely rávasalha­tó a szőnyeg szélére. Felcsatlakozásnál falszegéllyel, ajtónyílásnál küszöbsín­nel takarjuk, illetve rögzítsük a sző­nyegszélt.

Lakásokban rendszerint ragasztással, teljes felületén rögzítik a szőnyegpad­lót, de a fektetési vázlatot ekkor is érde­mes elkészíteni. Az aljzat előkészítése után göngyölítsük ki a szőnyeget a te­kercsből, és szabjuk ki a helyiség alakja szerint. Az esetleges toldáshoz a hossz­oldalakat fektessük egymásra 5-8 cm átfedéssel. Figyeljünk arra, hogy a tol­dandó tekercsek száliránya egyezzék meg egymással! Ezután göngyölítsük fel legalább a szőnyeg felét, hogy alá kenhessük a ragasztót, amit széles karmozdulatokkal, fogazott lehúzó segítsé­gével kell elteríteni.

4.131. ábra. Szőnyegpadló toldása a) vágás acélvonalzó mellett, b) toldások ragasztása.

Mindig csak akko­ra területet vonjunk be egyszerre ra­gasztóval, amekkorára a szőnyeget a ra­gasztó „nyitott” ideje alatt el tudjuk teríteni. A szőnyegnek addig kell ráke­rülnie a ragasztóra, amíg az még ned­ves, de már „húz”. A ragasztó alkalmas­ságáról tapintással győződhetünk meg. Göngyölítés közben és a kifektetés után simító mozdulatokkal egyengessük el a ráncokat, és erősen nyomjuk rá a sző­nyeget a ragasztóra. Ne feszítsük meg, de ne is hagyjunk benne hullámot vagy hólyagot. Ez az ún. egyoldalas ragasz­tás menete.

4.132. ábra. A szőnyegpadlókat a ragasz­tás, illetve a helyszíni beépítés után kell beszabni.

Az oldószeres ragasztó gyorsabban szá­rad és erősebben tapad, mint a disz­perziós ragasztó, ezért kevésbé ajánl­ható „házilagos” munkához, mert kevés a lehetőség az igazításra, különösen, ha már mind az aljzatot, mind a szőnyeg hátoldalát bekentük a ragasztóval. Emel­lett minden oldószeres ragasztó tűzve­szélyes, felszabaduló gőzük ingerli a nyálkahártyát, ami miatt a ragasztást célszerű nyitott ablak mellett végezni. A következő lépésben göngyölítsük fel a szőnyeg többi részét a már leragasz­tott részig, és a szükséges számú sza­kaszban folytassuk a ragasztást.

Vi­gyázzunk azonban arra, hogy a ragasz­tás folytonos legyen. Toldásnál csak úgy tudjuk a szőnyeg­széleket hézagmentesen illeszteni, ha egyszerre vágjuk át mindkettőt. A ra­gasztósávba nyomjuk bele az átfedett szőnyegszéleket, majd a vágókéssel erő­teljes mozdulattal vágjuk át a rétegeket a vágásvonalra fektetett fémvonalzó mellett. Ezután emeljük meg a felső szőnyegszélt, tépjük fel az alatta levő, levágott csíkot, és nyomjuk ennek a helyére az előzőleg megemelt szőnyeg­szélt.

4.133. ábra. A terített szőnyegpadló nem mozdul el, ha a faltőnél a fal sarkát és a szőnyeg élét vékonyan (ecsettel) bera­gasztva a szőnyeget körben rögzítjük.

A szőnyeg a ragasztó 3 napos szilárdulása után vehető használatba. Kétoldalas ragasztás esetén a ragasztót mind a szőnyeg hátoldalára, mind az aljzatra fel kell hordani, a szőnyegre azonban már egy nappal előbb. Emiatt is bonyolultabb az egyoldalas ragasz­tásnál, hiszen a bekent, nagy méretű szőnyeget egy napig tárolni kell, és le­hetőleg nem a burkolás helyén. Ezután oda kell szállítani és a már ragasztóval bekent aljzatra egyszerre kell fektetni, hiszen feltekerni – a ragasztós hátol­dal miatt – már lehetetlen.

4.134. ábra. Szőnyegpadló toldóléce kü­szöbnél vagy burkolatváltásnál, élragasztással.

Ha a szőnyegpadló és a fal csatlako­zását műanyag falszegéllyel takarjuk le, még a szőnyegpadló elhelyezése előtt tisztítsuk meg a falat a tapétától vagy a falfestéktől egészen a vakolatig. A ra­gasztóval csak a szegély falra kerülő ré­szét kell bekenni, és némi várakozás után nyomjuk a vakolathoz, úgy, hogy a takaróelem másik része egyenletesen feküdjön a szőnyegen. A sarkoknál haj­lítsuk be, és a szőnyegen oldalából vág­juk ki ollóval a felesleges részt, a hé­zagmentes illeszkedés érdekében ne egyszerre, hanem fokozatosan végez­zük.

A széklécet a legegyszerűbb, ha az alj­zatbetonba (betonozáskor) behelyezett fabetétekhez szögezzük, de a szegély­lécet a falra is lehet csavarozni. A ke­ményfa szegélyléc falra csavarozásához a csavarbetéteket még a szőnyegpadló ragasztása előtt be kell fúrni a falba. Ál­lítsuk fel a léceket a szőnyeg vastagsá­gának megfelelő alátétekre, vágjuk össze a csatlakozó felületeket és számozzuk hátoldalukon, az elhelyezési sorrend­nek megfelelően. Fúrjunk lyukat fúró­géppel a falba a lécen át és üssük bele kalapáccsal a csavarbetétet. A szegély­lécek felületét az elhelyezés előtt ke­zelni kell és a szőnyegpadló felragasz­tása után 2-3 nappal csavarozhatok fel.

4.135. ábra. Elemes szőnyegpadló bur­kolat a) ragasztva, b) tépőzáras (Tac Fast) szélragasztással. A szalag „B” szelvényét a burkolati terv alapján, előre kell az aljzatra ragasztani.

A feszített szőnyegpadló-burkolatok egyenletes, sima aljzatra készíthetők. A feszítéshez szükséges körmös alátéteket a helyiség kerülete mentén – az alj­zattal azonos síkban – ragasztással vagy dübelezéssel kell az aljzathoz rög­zíteni. A körmös léc okozta szintkü­lönbség az aljzatra terített ipari filccel vagy hasonló alapszövettel egyenlíthető ki.

A szőnyeg méretre szabása után előbb hosszirányban, majd a kereszti­rányban előfeszítik, ezt követi a hossz-és keresztoldali feszítés, amihez kézi, illetve térdfeszítőt használnak. A végle­ges beállítást a körmös alátétek során végighaladva végzik. A feszítési irány­nak a merőlegestől kissé mindig el kell térnie ahhoz, hogy valóban „feszes” legyen a szőnyeg. A toldásokhoz speci­ális körmös- vagy ragasztószalag hasz­nálható.

4.136. ábra. Feszített rögzítésű szőnyeg­padló és faltő kapcsolata 1 szőnyegpadló, 2 szöges léc, 3 magnezit járóréteg, 4 magnezit kiegyenlítő réteg, 5 aljzatbeton, 6 fólia, 7 hőszigetelés, 8 dila­táció.

A feszített szőnyegpadlók előnye, hogy gyorsan, könnyen cserélhetők, hátrá­nyuk azonban, hogy az első burkolat – a kiegészítő szerelvények miatt – drá­gább, mint például a ragasztott burko­lat. Ez a többletköltség viszont már az első cserénél megtérül. A terített szőnyeg rögzítés nélkül kerül az aljzatra, legfeljebb szegélylécek se­gítik a megfelelő helyzetet. Mivel a szőnyeg könnyen gyűrődik, ez a mód­szer csak kis igénybevételű helyiségek­ben használható, középületekben pedig – a balesetveszélyesség miatt – tilos alkalmazni!

Terített szőnyegpadlónál toldás nem lehetséges, átjáróknál és aj­tóknál pedig feltétlenül szükséges a köz­lekedés biztonsága érdekében a küszöb vagy szorítóléc, esetleg a feszítésnél használatos körmös alátét készítése, ill. használata. Ha a toldás elkerülhetetlen, akkor az anyagot legalább a beépítés előtt 1 nappal toldjuk meg, úgy, hogy a toldási vágást – a ragasztott eljáráshoz hasonlóan – vágjuk össze és vékony üvegszövet fátyollal, a hátoldalon vissza-fordítottan ragasszuk össze. A legújabb fektetési mód, a Tac Fast el­járás, hasonló a feszített szőnyegpadló burkolat készítéséhez, a körmös aláté­tek helyett azonban speciális „tépőzá­rat” használnak az aljzat felületén.

4.137. ábra. Habalátétes terített szőnyeg­padló és linóleumburkolat csatlakozta­tása ajtóküszöbbel 1 szőnyegpadló, 2 habalátét, 3 linóleum­burkolat, 4 kiegyenlítő esztrich, 5 aljzat­beton, 6 küszöbléc, 7 vakküszöb, 8 hő­szigetelés, 9 dilatáció.

Burkolás elemes szőnyegekkel

A burkolat az általában 50×50 cm-es szőnyegelemek tompa ütközésű soro­lásával (befeszítésével) készül. A kez­dősor kivételével a lapokat sem külön-külön, sem együtt nem kell rögzíteni, mivel a szőnyegmodulok alsó része (al­építménye) viszonylag vastag és szi­lárd. Az alépítmények szoros egymás­hoz, illetve falhoz illesztése garantálja a burkolat stabilitását.

Elemes padlószőnyeg készítésekor is alapkövetelmény a megfelelően sima és egyenletes aljzat. A munka megkez­désekor a helyiség egyik sarkától, mint­egy 65-75 cm-re kell kitűzni a fektetés tengelyét. A tengely középpontjába ke­rüljön az első szőnyeglap, majd a tenge­lyek mentén, két irányban haladva kell elhelyezni a többi modult úgy, hogy a kerület mentén ne adódjon 20-25 cm-nél keskenyebb sáv.

A kezdő sort két­oldalt tapadó ragasztóval kell az aljzat­hoz rögzíteni. A burkolatkészítés az utolsó darabok beszabásával, az elha­gyott szélső mezők burkolásával fe­jeződik be. A kiosztást célszerű úgy ké­szíteni, hogy az egymásra merőleges fa­laknál se legyen a szabott szőnyeg 20-25 cm-nél keskenyebb. A szőnyegmodulok fektetését a hátol­dalon lévő nyíl segíti, ha a fektetést eszerint végezzük, akkor homogén textúrájú burkolatot kapunk. Ha minden második táblát 90 fokkal – mindig azo­nos irányba – elfordítjuk, sakktábla-jellegű burkolatot kapunk.

A padlószőnyegek „története” több mint 5000 éves: Kínában és Egyiptomban olyan szőtt textilmaradványok kerültek elő, amiket már időszámításunk előtt is padlók borítására használtak. A pad­lószőnyegek – és a textíliák – törté­netében az 1800-as évek hoztak forra­dalmi változást, ekkor készítettek elő­ször cellulóz műselyem (viszkóz) anya­got. 1930-ban siker koronázta a hosszú szénláncú molekulák polimerizációjára folytatott kísérleteket, amelynek kö­szönhetően megkezdődhetett a műanya­gok világméretű térhódítása, a ma is korszerű szervetlen anyagú műszálas szőnyeggyártás, és tette általános hasz­nálatúvá a szőnyegpadlókat.

A szőnyegpadlókról álta­lában

A textilanyagú padlóburkolatok gyors elterjedését egyrészt a tömeges lakás­építési technológiák tették szükségszerűvé, másrészt pedig a megfelelő ipari háttér – az alapanyag hazai gyárakban való előállíthatósága – tette lehetővé.

A szőnyegpadló anyaga a gyártástech­nológia szerint lehet:

• hurkolt technológiával készülő (buklé),
• egyenes vágott (velúr)
• egyenes tűzött (tűnemezelt).

A felhasznált anyag szerint a szőnyeg készülhet:

• szerves növényi szálakból,
• szerves állati szőrökből,
• szervetlen műszálból.

A szőnyegek elhelyezése, beépítése szerint a padló lehet:

• ragasztott és
• feszített technológiával készülő.

A padló előnyös hő- és hangtechnikai tulajdonságai, valamint gyors kivite­lezhetősége – kevés élőmunka igénye – miatt gyorsan elterjedt a gyakor­latban. A szőnyegpadló anyaga, minősége és a gyártási technológiával kialakult struk­túrája meghatározza egy-egy helyhez való alkalmazását, illetve felhasználha­tóságát.

Hol alkalmazhatjuk?

• Alkalmazását elsősorban a kopás­állósága határozza meg. Nem ta­nácsos sávszerű igénybevétel esetén nagy felületre szőnyegpadlót tervezni, mert az állandóan hasz­nált sáv kikopik, rendkívül kedve­zőtlen képet ad.
• Olyan közlekedő tereknél, ahol a nagy kopási igénybevételen túl a tűzrendészeti követelményeket (me­nekülési útvonal) is szem előtt kell tartani, csak egyes szőnyegpadlók használhatók, bizonyos feltétellel, és egyes típusok pedig egyáltalán nem.
• Miután a szőnyegpadlók rendkívül jó akusztikai tulajdonságaik foly­tán csillapítják a hangvisszaverő­dést, azokban az országokban, ahol a tűzrendészeti követelmények enyhébbek, illetve a tűznek tökéletesen ellenálló padlószőnyeget is gyárta­nak, ott nagy forgalmú terek, helyi­ségek padozatát is szőnyegpadló­val burkolják. Előnyét elsősorban a zsivaj, lárma, és a kopogó hang nagy­mértékű csillapítása jelenti, hátrá­nya azonban, hogy gyakrabban kell a burkolatot cserélni.
• Azt, hogy milyen technológiával készült szőnyegpadlót válasszunk, a használati mód dönti el, olyan helyiségekhez, ahol bakancsban közlekednek, ne válasszunk hur­kolt anyagút, mert a cipő vasalása, szegezete feltépi a hurkokat. A leg­jobb és leginkább időtálló az egye­nes vágott padlószőnyeg, amely ráadásul a legkönnyebben takarít­ható. Hátránya azonban, hogy a porképződés gyorsabb, mert nin­csenek szálvégek, amelyek a fel­szálló porszemet „visszaütköztetik”.

4.128. ábra. Szőnyegpadló a) anyagválaszték, b) habalátétes padló ragasztása.

4.129. ábra. Szőnyegpadló ragasztása szerelt aljzatra 1 szőnyegpadló, 2 ragasztás, 3 szerelt táblás aljzat, 4 profilos szerelő horony, 5 táblás hőszigetelés, 6 hangszigetelő ré­teg, 7 vízszigetelés, 8 soroló léc, 9 aljzat vagy födém (födém esetén vízszigetelés nem feltétlenül szükséges).

4.130. ábra. Normál (alátét nélküli) sző­nyegpadló ragasztása 2-es fogas lehúzó­val előkészített aljzatra.

A szőnyegpadlók anyaga

A textilipari technológiák és az alap­anyaggyártás fejlesztése lehetővé tette a különböző gyártási technológiákkal készített szőnyegek padlóburkolatként való felhasználását. A szőnyegpadlók előnye jó hanggátló képességük, ami miatt külön hangszigetelés nélkül fek­tethetők a teherhordó szerkezetekre. A szőnyegek készülhetnek természetes növényi rostokból, állati szőrök felhasználásával, műszálakból és ezek ke­verékéből is. A legjobbak a műszálak­ból készülő szőnyegek tulajdonságai, magas előállítási költségeik miatt ennek ellenére inkább a kevertszálas szőnyegek kerültek előtérbe.

A szőnyeg szerkezete egy kender- vagy jutaanyagból készült alapszövetre felerősített járórétegből, az ún. flórból áll. Az alapszövetet hátbevonattal látják el, ami leköti a szálakat, véd az alulról jövő nedvesség ellen és megkönnyíti a ragasztást, de készülnek – a PVC lemezekhez hasonlóan – habalátétes ki­vitelben is. A szőnyeg járófelülete – a flór – készülhet hurkolt (buklé), egye­nes tűzött és egyenes vágott (velúr) szál­elrendezéssel. A szőnyeg együttes teljes vastagsága 4-10 mm.

Műanyag alapanyagú szőnyegpadlók

A mai szőnyegpadlók háromféle mű­anyagból, szintetikus polimerekből ké­szülnek. A poliamid, a poliészter, a po­lipropilén felolvasztott műanyag granu­látumából szálhúzással készülnek az elemi szálak.

Az elemi szálak először kör keresztmet­szetűek voltak, ezért optikai nagyító hatásuk miatt a rájuk került szennyeződést kiemelték. A kedvezőbb fénytörés érdekében másfajta szálkeresztmetsze­teket, valamint a különböző, speciális igénybevételekhez j óbban alkalmazko­dó szőnyegpadlók újabb és újabb gene­rációit fejlesztették ki a gyártók. Az ele­mi szálak már magukban hordozzák a későbbi szőnyeg valamennyi tulajdon­ságát, így színét, antisztatikusságát, ned­vességlepergető képességét, szennyta­szítását, gombamentesítést stb.

A szakaszos elemi szálakat keverik, kártolják, nyújtják, „S” és „Z” alakzat­ban sodorják, orsózzák, majd hőkezelik. A hőkezelés szerepe, hogy a sodrást rögzítse a fonal „memóriájában”. A középületekbe, illetve a nagy igény­bevételnek kitett helyekre szánt sző­nyegek fonalait kétszer-háromszor so­dorják, mindig ellentétes irányban vé­gezve, ami megakadályozza a szál bom­lását, ugyanakkor rugalmasabbá és alak-tartóbbá teszi a textíliát. A sodort szálakból szövéssel, csomó­zással, tűnemezeléssel állítják elő a sző­nyegeket.

Tűnemezeléskor a 2-3 cm hosszú elemi szálak kevert, kártolt tömegét szitala­pok közé terítve, két-három menetben tömörítik. Fúziós lekötéskor a szálakat az alapszövethez ragasztják, így a technológiából adódóan egyszerre két sző­nyeg készül. Hátránya, hogy a fonalak könnyen kibomlanak. A tűzés technológiája leginkább a var­rógép működéséhez hasonlít. A tűk sora az alapszövetbe varrja a fonalat, az alsó oldalon pedig horog szabályozza a szál­magasságot, amely megadja a szőnyeg vastagságát.

A szőnyegkonfekcionálás első lépése a textília hátoldalának lezárása, ami azért szükséges, hogy a tűzött vagy nemezeit szálakat véglegesen rögzítse, növelje a kopásállóságot, az alaktartósságot, rugal­masságot és ugyanakkor fokozza a sző­nyeg hang- és hőszigetelő képességét. A hátoldali lezárásra szövetet, különböző habanyagokat, poliuretánt vagy gumit használnak. Az igénybevétel szempontjá­ból a szövet alapanyagú hátoldali lezárás a legkedvezőbb, mert öregedéskor nem morzsolódik, és tűzgátló hatású. A padlószőnyegek a szál kialakításától függően velúr, illetve buklé típusúak, a gyártási eljárástól függően pedig tűnemezeltek (pl. filcszőnyegek), fúziós lekötésűek, illetve tűzöttek (buklé vagy velúr).

A szőnyegpadlók speciális tulajdonságai

A kopásállóságon, a rugalmasságon és a színtartósságon kívül az antisztatikusság ma már alapvető igény a szőnyeg­padlókkal szemben. Az antisztatikus hatás az elemi szálban lévő grafitnak köszönhető, ami – a grafit sötét színe miatt – azonban csak a sötétebb tó­nusú szőnyegeknél használható. Világos színű (pl. fehér) szőnyeg antisztatikussága az elemi szálhoz kevert ezüst­tel biztosítható.

A szőnyegpadlók jellemzésére gyúlékonyságukon túl az égéskor kibocsátott füstgázok, valamint más, mérgező anya­gok mennyiségét és jellemzőit is hasz­nálják, amelyek alapján alkalmazási te­rületeik is meghatározhatók. Középület­be, menekülő útvonalra csak B1 vagy Q1 minősítésű – nem lánggal égő, füs­töt- és mérges gázt nem kibocsátó – szőnyeg fektethető le. Az alapanyagon kívül a hátoldal anyaga is meghatározza az alapvető tulajdonságokat. A jó minő­ségű szőnyegpadlók tűzállósági ideje két óra.

Járás közben a szőnyegpadlók – a lé­pésekkel együtt járó súrlódás miatt – sztatikus elektromossággal töltődnek fel. A feltöltődés mértéke a súrlódó anyag elektromos ellenállásától függ. Az em­berek egyéni érzékenységüktől függően reagálnak az elektromos feltöltődésre, de ez a jellemző a különböző gépek – pl. komputerek – feltöltődése szem­pontjából figyelmet érdemel. Az alacsonyabb fonalmagasságú sző­nyegpadlók jobban viselik a forgalom okozta terhelést, tehát tartósabbak.

Túl­zottan alacsony fonalmagasság esetén a fonal nem hajlik, a kis görbületi sugár amiatt azonban könnyebben törik, ki­bomlik. A buklé típusok jobban bírják a nagy terheléssel járó igénybevételt, mint az esztétikailag értékesebb, melegebb hatású velúr szőnyegek. Egy 90 kg-os férfi cipősarkának terhelése 2,1 kg/cm², egy 50 kg-os nő tűsarkú cipőjének ter­helése pedig több, mint 69 kg/cm². Erről se feledkezzünk meg, ha a szőnyegpad­lók között válogatunk.

Keményfa hajópadlók

A keményfa hajópadló tölgyfa vagy gőzölt bükkfa lécei 22 mm vastagok, szélességük 6-10 cm, hosszúságuk 1,0-1,6 m. A lécek oldalai hornyoltak, ill. eresztékesek, bütüik egyenesre fűré­szeltek. A padló beépítése és rögzítése azonos a hajó-, ill. a svédpadlónál el­mondottakkal.

A hajó és svédpadlót nem teljes felü­letükön, hanem csak az illesztéseknél esetleg kialakuló fogaknál gyalulják. E padlótípusok nem is csiszolhatok, mert a csiszolás a padlót „szőrössé” teszi. Az elkészült padlóburkolatot az építke­zés befejező szakaszában óvni kell az esetleges sérülésektől és szennyeződé­sektől. A túlzott nedvességtől a hasz­nálat során is óvni kell, elkészülte után a felületét célszerű viaszos pasztával bevonni, és felkefélni. A keletkező be­vonat eltömi a fa pórusait és így védi azt a víz ártalmas hatása ellen.

Parketta padlóburkolatok

A faanyagú padlóburkolatok leggyako­ribb fajtája a parketta padlóburkolat, amelyet széles körben készítenek lakó-és középületek melegpadlós helyisége­iben egyaránt.

A parkettalécek leerősítési módja sze­rint a parkettapadlók lehetnek:

• szegezett és
• ragasztott parkettapadlók.

A szegezett lécparkettákat rejtett szegezéssel kell rögzíteni az aljzathoz, a ra­gasztott parkettákat pedig jó minőségű betonaljzatra kell ragasztani. A parkettapadló vagy lécekből, vagy előre összeállított, nagyobb méretű táb­lákból, panelekből készül. A parkettalécek alakjuk szerint lehetnek csaphornyosak (a parkettalécek szom­szédos élüknél horonnyal, illetve eresz­tékkel csatlakoznak) és fecskefarkosak (aszfaltba rakottak). A táblás parketták nagyobb méretekre, több léctáblába összeépítve készülnek.

A parkettalécek vagy papírlemezre ra­gasztva (mozaikparketta), vagy faanya­gú aljzatra ragasztva (panelparketta) al­kotják a parkettapaneleket. Bármilyen alakú lécekből vagy táblákból készül is a parkettapadló, a lécek­nek vagy tábláknak jó minőségű, kellő szilárdságú, egyenletes felületű aljzat­ra kell kerülniük. A kész padlóburkolat minősége erősen függ a burkolat járó­rétegét alátámasztó aljzat minőségétől.

A parkettapadlók járórétegének aljzatai lehetnek:

• betonaljzatok,
• deszkából készülő, ún. vakpadlók,
• egyéb aljzatok.

A parkettaburkolatok alatti aljzatbeton rétegekkel szemben támasztott követel­mények a következők:

• nagy szilárdságú legyen,
• egyenes és sima felületű legyen,
• kellően száraz legyen, hogy a fa­anyagú burkolat rákerülhessen.

A vakpadló 20-25 mm vastag, 8-12 cm széles, és 3-6 m hosszú II. osztályú luc­fenyő deszkákból készíthető, amit fel­használás előtt gombaölő szerrel impregnálni kell. A vakpadlóhoz azonos vastagságú deszkákat kell használni. Készülhet normál vagy ritkított kivitel­ben, a normál vakpadló deszkái között 2 cm, ritkított esetén 2-10 cm széles közök vannak. A vakpadló deszkáit szegezéssel kell a párnafákhoz rögzíteni. A deszkák hosszirányban toldhatok, ügyelve arra, hogy a toldások ne azonos pár­nafákra kerüljenek.

A vakpadló szintbeállításánál számítás­ba kell venni a parkettaburkolat vas­tagságát és az ajtók küszöbszintjét. A vakpadló deszkáinak irányát a rákerülő parkettaburkolat rakási és száliránya határozza meg. A vakpadló deszkaterí­ték réseinek méretét a rákerülő parketta lécei határozzák meg, még keresztirá­nyú fektetésnél is. A vakpadló deszkái közötti rés nem lehet nagyobb a par­kettaléc hosszának 1/4-énél, de ez is csak akkor, ha minden parkettaléc lega­lább két vakpadló deszkára fekszik fel.

4.101. ábra. Parkettaburkolat.

4.102. ábra. Különleges mintázatú par­kettaburkolatok.

4.103. ábra. Halszálkás kötésben rakott parkettaburkolat a) egyelemes kötés, b) kételemes kötés, c) háromelemes kötés, d) négyelemes kötés.

A vakpadló alatti párnafák közeibe ré­gebben salak feltöltés került, később azonban kiderült, hogy ez a salak utógázosodása és a kisugárzása miatt ve­szélyes. A feltöltéshez salakot használni ma már TILOS, mert a felsza­baduló gázok nemcsak az emberi kör­nyezetre károsak, hanem a fa biológiai­lag kifejlett „fizikai rácsszerkezetét” is megbontják, 2-3 évtized után a fa el­korhad és „elengedi” a szegeket recse­gés és ropogás kíséretében.

Ennyi idő eltelte alatt az épület egyéb faanyagú szerkezetei még csak az életük első ne­gyed- vagy ötödrészénél tartanak. Vakpadlóként, hang- és hőszigetelő ré­tegként táblásított hőszigetelő anyagok használhatók, mert ezek jól bírják a terhelést és alakjuk is kis mértékben változik. Ennek köszönhetően a szege­zett parkettáknál oly jellemző recsegő hang néhány évtizeddel később, és ak­kor is sokkal finomabban jelentkezik.

A parkettaburkolatok készíthetők

• esztrich és
• magnezit-esztrich aljzatokon is.

Ez utóbbi a burkolatot rugalmasabban támasztja alá. Aljzatként előfordul sa­lakbeton, aszfalt, esetleg faforgács le­mez is. A salakbeton alkalmazása – az utógázosodás cementre és fára való, már említett negatív hatása miatt – kezd a háttérbe szorulni.

4.104. ábra. Téglakötésben rakott parkettaburkolat a) egysoros kötésben, b) kétsoros kötésben, c) háromsoros kötésben, d) háromsoros/ váltófeles kötésben.

4.105. ábra. Lécparketta burkolat eltérő méretű kisebb betétekkel a) kétnegyedes, b) egy-ötödös, c) két-ötödös változat.

4.106. ábra. Ragasztott mozaikparketta készítése fogas lehúzóval.

4.107. ábra. Aszfaltba ragasztott parketta­burkolat 1 fecskefarkú lécek, 2 forró aszfalt lehúz­va, 3 aszfaltragasztó, 4 lécbetét, 5 aljzat­beton, 6 fólia, 7 hőszigetelés, 8 dilatáció.

Szegezett parkettaburkolatok

A szegezett lécparketták anyaga tölgy, gőzölt bükk, esetleg akácfa. A lécek felső, gyalult felülete a léc színlapja, a gyalulatlan a hátlapja. A hosszabbik ol­dalak a hosszoldalak, a rövidebb ol­dalak a bütüké, az oldalaknak egymás­sal párhuzamosnak kell lenniük. A par­kettalécek hornyai, ill. eresztékei nem középre, hanem a hátoldalhoz közelebb esnek. A csapok és hornyok szoros egy­máshoz illeszkedése miatt két összeil­lesztett parketta – vízszintesen tartva – nem eshet szét.

A lécek lehetnek jobbosak és balosak. Ha a csap a hátlapjára fektetett, bütüs felével felénk fordított parkettaléc bal oldalán és felső bütüs végén helyezke­dik el, akkor a parkettaléc balos, ha az ellenkező oldalon, akkor jobbos. A parkettaburkolat készítésének kiegé­szítő elemei a fallécek és a széklécek. A falléc a parketta anyagával azonos, két­oldalt horonnyal kialakított, 1,0 m-nél hosszabb, a parkettáéval megegyező vastagságú léc. A székléc a parketta anyagával azonos anyagú, háromszög keresztmetszetű, 1,0 m-nél hosszabb léc, amely a fallécek és a vakolt falfe­lületek közötti hézag letakarására alkal­mas.

A parkettalécek szegezéséhez 2,5/50 mm méretű huzalszegek használhatók. A szegezett parketta különböző mintáza­tokkal és formákban rakható le, de a parkettalécek és sorok szálirányát a vak­padló lécezetének iránya határozza meg. A parkettázást a parketta kiosztásával kell kezdeni, figyelembe véve a mintá­zatot, a szoba alaprajzát és a helyiség­ben levő nyílások (ablakok, ajtók) elhe­lyezését is. A kiosztásnál el kell dön­teni, hogy a sorok milyen irányban fus­sanak, – halszálkás minta esetén a so­rok általában arra a falra merőlegesek, amelyiken az ablakok vannak.

4.108. ábra. Szegezett parketta készítése vakpadlóra 1 vakpadló, 2 párnafa, 3 mozgási rés, 4 fal­léc, 5 parkettaburkolat.

A sorok indíthatók fal mellől, amikor a helyiség szélén egész lécek fektetésével kezdjük a burkolást, nem törődve azzal, milyen lécek kerülnek majd a szem­közti falhoz. Indulhatnak a sorok a he­lyiség közepén, ahol zsinór mellett kell a sorok lerakását kezdeni – mintegy hídból indulva -, hogy a szemben lé­vő falaknál egyforma hosszú lécek ke­rüljenek.

Az előbbi két módszer közül az első a gyakoribb, mert a kezdő sor sablonnal gyorsan leszabható, és csak a záró sort kell egyenként berajzolva levágni, emel­lett a keletkező hulladék is kevesebb. A helyiség közepéről (hídból) való indu­lás előnye viszont, hogy a burkolás egy­szerre két irányba is végezhető. Miután eldöntöttük, hogy melyik mód­szert választjuk, a fallécekkel körülbur­koljuk a helyiség oldalfalait és a pillé­reket, valamint az egyéb, a helyiségbe esetleg benyúló szerkezeteket.

A fal­lécek elhelyezésekor ügyelni kell arra, hogy a léc és a vakolt falsík között 1 cm hézag maradjon, ami ideiglenesen elhe­lyezett kis faékekkel biztosítható. A fal­lécek fektetését a fordulókban kell kez­deni, a sima falak mentén és a beugró sarkokban a léceket egyszerűen egymás mellé helyezzük, a sarkoknál pedig a lé­ceket 45 fokban összevágjuk („gérbe” vágjuk).

4.109. ábra. Tökéletes ragasztási felületet adnak a fogasléccel lehúzott emulziók.

A fallécek felrakását követően – hal­szálkás parkettaminta esetén – két sor egyszerre fektetésével kezdjük meg a munkát (kétsoros nyitás). A falléchez csatlakozó első sor jobbos lécekből ké­szül, és minden lécet a bütü hornyába vert szeggel rögzíteni kell. A falléchez csatlakozó sorral egy időben, vele együtt rakjuk le a második – balos – sort is, amelynek léceit a hornyolt hosszolda­lakba vert szegekkel kell leerősíteni. A további sorok lerakásánál már elegendő minden második lécet leszegezni a vak­padlóhoz. Ügyelni kell arra, hogy a lé­cek a fektetés során szorosan csatlakoz­zanak egymáshoz, a lécek között maxi­málisan 1 mm hézag lehet, amelyeket a munka végén ki szoktak kenni.

Ragasztott parkettaburkolatok

Az idősebb korosztályba tartozó szak­emberek ragasztott parketta alatt a forró bitumennel ragasztott parkettát értik, ma már azonban számos más ragasztá­si módszer is létezik. A ragasztott parkettaburkolat jóval több­féle mintázatban készíthető, mint a sze­gezett. Az alapelem a szegezett par­kettaburkolatoknál ismertetett csaphor­nyos parkettaléc, ezenkívül használ­hatók vendégcsapos lécek is.

Egyenes ütközésű és fecskefarkos parkettát nem szabad bitumennel ragasztani és nem készíthető bitumenbe ragasztott par­ketta padlófűtéses fűtőaljzaton sem. A forró bitumenbe rakott burkolat lera­kásának menete azonos a szegezettével, azzal a különbséggel, hogy falléc nem feltétlenül szükséges.

A forró bitumen­be rakott vakolt parkettaburkolat elő­nyei a következők:

• tökéletes tapadás az aljzat és bur­kolat között,
• stabil kapcsolat, a padló nem ko­pog és ritkán válik fel,
• könnyű csiszolhatóság,
• a felület lerakás után azonnal igény­be vehető (járható).

Az előnyök mellett a hátrányok a kö­vetkezők:

• a javítás nehézkes,
• a lerakás körülményes, mert a ra­gasztóanyag csak 1-2 óra előkészítő munka (melegítés ) után hasz­nálható,
• az átrakás gyakorlatilag lehetetlen, ellentétben a szegezett parketták­kal.

A forró bitumenba rakott parkettánál különös figyelmet kell fordítani a bi­tumen minőségére, mert a túl könnyen felmelegíthető bitumennel készült bur­kolat szétszakadhat – elúszhat -, a fe­lületen rések keletkeznek, a fűtőtestek közelében pedig felpúposodik a burko­lat. A túl kemény bitumennel télen nem lehet dolgozni, és ha az ebből készült ragasztás egyszer felválik, az már soha nem ragad vissza, ellentétben a lágy bi­tumennel. Legjobban a középminőségű bitumen használható, amely télen-nyá­ron egyaránt jó minőségű ragasztást ga­rantál.

4.110. ábra. Mozaikparketta burkolat a) egyelemes kialakítással, b) kiegészítő kétnegyedes betéttel, c) kiegészítő egynegyedes kismozaik betéttel.

4.111. ábra. Mozaikparketta elemek kiegészítő léckerettel és kismozaik betéttel a) keretléces, b) – d) keretes, e) kismozaik kiegészítővel, f) – h) kombinált elemes.

4.112. ábra. Táblás keretes mozaikparket­ta burkolat a) hevedersorolt, b) keretes-párhuzamos, c) keretes-ferde betéttel.

Aszfaltba rakott parkettaburkolatok

A forró aszfaltba rakott parkettaburko­lathoz különleges keresztmetszetű fecs­kefarkú parkettalécek szükségesek. A lé­cek 305-455 mm hosszúak, szélességük 53-56 mm, vastagságuk 22 mm. A léceket rögzítő aszfalt 25 %-nyi ma­gas lágyuláspontú, alacsony paraffin tartalmú bitumenből és 75 %-nyi mész­kőlisztből készül. A munka első fázisa az aljzat gondos letakarítása és porta­lanítása (az aljzat hideg bitumenmázzal való bevonásával). Vízzel portalanítani szakszerűtlen és tilos!

A burkolat a máz felhordása után 16-24 óra elteltével fektethető az aljzatra. A 200 °C fölé melegített aszfaltréteget 5 mm vastagságban kell az aljzatra fel­hordani, és abban – a parkettaburko­lat besüllyedésének megakadályozására – 5 mm vastag, süllyedésgátló puhafa léceket kell elhelyezni. Az aszfaltba ra­kott parkettázást fallécek lerakása nél­kül, mindig a helyiség közepétől indul­va, zsinórba rakott lécsorral kell kez­deni. A burkolat és a fal között 1,0 cm széles hézagot kell hagyni, amit aztán a fektetés során kitüremlő aszfalt általá­ban kitölt.

Aszfaltba ágyazott parketta ma már nem­igen készül, költségei jóval magasab­bak, mint az egyéb módon ragasztott parkettaburkolatok költségei. Néhány évtizeddel ezelőtt azért volt különösen előnyös ez a módszer, mert az épületek alsó szintjénél nemhogy hőszigetelés, hanem talajvíz elleni szigetelés sem ké­szült, és az aszfaltréteg ellátta a vízszi­getelés szerepét is.

4.113. ábra. Táblás, kombinált mozaikparketta burkolat a) – b) keretes, c) körkörös elemekből.

4.114. ábra. Mozaikparkettából rakható felületi minták a) keretléces változat, b) kismozaik kiegészítővel készített változat.

4.115. ábra. Mozaikparketta és kerámia­burkolat kapcsolása fémprofil kiegészítő­vel (HOMELUX profil).

Ragasztókba rakott parkettaburkolatok

A hideg ragasztókkal rögzített parketta­burkolatok anyaga a szegezett és bitu­menba ragasztott parkettáknál bemu­tatott parkettaléc, amit a hideg mázzal kellősített betonaljzatra ragasztanak. E technológiával a vékony ütközőpere­mes (lamellás) parketta is ragasztható. Tekintettel arra, hogy a hideg mázak – és általában a hideg ragasztók – tűzve­szélyes oldószerekkel készülnek, ezért a munka során a helyiségekben a nyílt láng használata tilos! A használat előtt felhígítható hideg ragasztó fogas spatulyával hordható fel a felületre, 1,5-2,0 mm vastagságban, fo­gas lehúzóval elterítve. A ragasztó egy­szerre akkora felületen teríthető el, amek­kora a lécek elhelyezéséig nem hártyásodik meg.

Ragasztott parketta lerakásának folyamata

A ragasztott parkettaburkolat fektetését a fallécek lerakásával kezdjük, és soha­sem a helyiség közepétől indulunk, hanem a fal mellől, és egy sorral. A hideg ragasztókkal ragasztott parkettákból bármilyen minta kialakítható. Bitumenmázba bármilyen hornyolt par­ketta ragasztható, hátrányos azonban a többnapos pihentetési idő, amihez nyá­ron 4-5, télen akár 10-20 nap is szük­séges lehet. A bitumenmázhoz legal­kalmasabbak a BONOBIT-H alapozó (kellősítő) és a BONOBIT-S ragasztó.

A vizes parkettaragasztók ma már egyre inkább kívül kerülnek az alkalmazási palettán, a sok negatív tulajdonságuk miatt. A talán egyetlen előnyük, a víz­zel hígíthatóság egyben hátrányuk is, mivel a vizes bázis és hígító víz hatására a burkolat sokszor már a készítéskor felpúposodik és javíthatatlanná válik. Ugyanez az oka a később jelentkező, az idő előtti felválásnak és felszakadozásnak.

A lerakásnál egyszerre több helyiséget kell szakaszosan egyszerre elkezdeni, úgy, hogy egy nap 1,5-2,0 m-nél szélesebb összefüggő felületet semmiképpen ne parkettázzunk, de ez is csak +15 fok feletti hőmérséklet és jól szellőztetett munkavégzés mellett lehetséges.

A vég­ső felületképző műveleteket:

• ősszel és tavasszal 8-10,
• nyáron 5-6 nap

eltelte után lehet csak elvégezni, de in­kább több hetes pihentetés mellett dönt­sünk.

A műanyag bázisú ragasztók egy- és kétkomponensű változatokban szerez­hetők be a következő termékneveken: MAPEI Lignobond: kétkomponensű PU ragasztó, alkalmas beton és esztrich aljzatra, közvetlen vagy kiegyenlítővel bevont rétegre, fa padlóburkolat ragasz­tására. A komponenseivel előkevert ra­gasztó a fogadó felület egyenletességé­től és a parkettalécek hosszától függően 3-as vagy 4-es fogas lehúzóval dolgoz­ható be. A fogyás ütemének megfele­lően csak néhány órára való keverhető előre, mert nagyobb mennyiség meg­köt, és felhígítani nem lehet. Diszperziós bázisú ragasztókkal általá­ban vékony, lamella- és szalagparkettá­kat ragaszthatók.

Ilyen ragasztók a MAPEI Adesilex LC és LC/3: az előbbi 36, az utóbbi 24 óra kötés után csiszol­ható. Száraz betonra, ill. aljzatra 3-as fogas lehúzóval dolgozható be 10 °C feletti hőmérséklet esetén max. 20 perc­re, 4-6 m² ragasztót előre kiterítve. Me­legebb nyári napon a kötés gyorsasága miatt az előteríthető mennyiség akár 1-2 m²-re is csökkenhet. E ragasztótípus előnyei, hogy egyrészt jól bírja a hő­mérsékletváltozásokat, másrészt rugalmassága folytán követi az aljzat és a burkolat közötti mozgásokat. Padlófű­téshez parkettaburkolat esetén ez a leg­alkalmasabb.

Mozaikparketta burkolatok

A mozaikparketta burkolatok keményfa – általában tölgy vagy gőzölt bükk-lé­cekből, dextrin ragasztóanyaggal, papír­aljzatra ragasztott, 300×300, 321×321, 450×450 és 480×480 táblákból készülnek. A táblák egyenletes, sima, pormentes betonaljzatra ragaszthatók fel, műanyag vagy diszperziós bázisú ragasztóval, amelyet fogas spatulyával kell felhor­dani. A ragasztóval bevont aljzatra max. 15 percen belül fel kell kerülniük a par­kettatábláknak.

Egy-egy sor lerakása után a táblák fe­lületén levő papírréteget szivaccsal meg kell nedvesíteni, majd a táblákat sulykolófa segítségével, enyhe ütögetéssel le kell nyomni a ragasztórétegbe. Ez­után a papírt újból benedvesítjük, majd eltávolítjuk a parketta felületéről. A lécek ismételt megütögetése után meg­kezdhető a következő sor lerakása. A fal és a szélső tábla között 1 cm széles hézagot kell hagyni.

Táblás parkettaburkolatok

A burkolási munkák gyorsítása érde­kében üzemileg legyártott nagyobb mé­retű táblákba, panelekbe összeépített parkettatípusok is beszerezhetők. A par­ketták többféle változatban készülnek. Egyik típusuk a hangszigetelési köve­telményeket fokozottan kielégítő Banol M jelű, 300x300x30 mm névleges mé­rettel készülő gumialátétes mozaikpar­ketta panel.

4.116. ábra. Táblás vagy paneles parket­taburkolat a) helyszínen szabott kiegészítő betéttel, b) betétléc beszabása, 1 betétléc, 2 parkettapanel.

A panel elem felső rétegét keményfa lécek, hátoldalát pedig gumi­lemez alkotja. A burkolat készíthető aljzatbetonra ragasztva, de közvetlenül a teherhordó vasbeton lemez felső felü­letére is kerülhet. A ragasztáshoz gumi­lemez burkolatok ragasztója használ­ható, amit fogas lehúzóval kell felhor­dani.

Szalagparketták

A szalagparketta korszerű, nagy mére­tű padlóburkoló elem, amelynek lera­kásához nem szükséges különösebb szak­értelem, elemeiből egyszerű munkával jó minőségű és tetszetős padlóburko­latok készíthetők. Az 1-3 m-es egységcsomagokban for­galmazott parketta háromrétegű, 129 és 137 mm széles és 15 mm vastag, víz­álló ragasztóval egyesített, ún. rétegelt szerkezetű. A felső járófelület kemény­fából (tölgy, bükk, kőris, akác) a kö­zépső és az alsó réteg fenyő, lágy lom­bos vagy kemény lombos faanyagból készül. A járófelület kétrétegű, kopás­álló lakkal bevont.

A szalagparketta különböző anyagú alj­zatokra fektethető. Betonanyagú aljzat 4 m²-es felületén legfeljebb 4 mm sík­tól való eltérés a megengedett, az aljzat felső síkja 20 mm-rel legyen a tervezett padlóvonal alatt. A betonaljzat nedves­ségtartalma nem haladhatja meg a 4 %-ot. Aljzatként régi padlóburkolat is meg­felel, ha a szilárdsága és felülete kielé­gíti a követelményeket és nem fertőzött. A burkolás csak olyan helyiségben kezd­hető meg, ahol 20 napon át nem mértek +5 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletet és a relatív légnedvesség-tartalom nem magasabb 65 %-nál. A fektetés napján a hőmérséklet legalább +15 °C legyen. A padlóburkolat anyagait is legfeljebb 65 %-os relatív légnedvességű, és lega­lább +5 °C hőmérsékletű, nedvességtől védett helyiségben kell tárolni.

Páraáteresztő réteg

A hagyományos építésű új épületekben az aljzatra párafékező réteget (pl. fóli­át) kell fektetni. A párafékező anyag toldásainál min. 50 mm átfedés szüksé­ges. Szerelt jellegű vagy öt évnél régeb­ben épített hagyományos építésű épü­letben párafékező réteg nem szükséges. A burkolat alá lépéshangtompító réte­get kell beépíteni, amit az aljzaton vé­gig kell teríteni, de ragasztani sem az aljzathoz, sem a burkolathoz nem kell. A helyiség szélén, a falak mentén ezt a réteget 2-3 cm-re fel kell hajtani, hogy a szalagparketta ne érintkezhessen a fal­lal.

Szalagparketta fektetése, felrakása

A szalagparkettát a beeső fény irá­nyával párhuzamosan kell fektetni és a fal síkjától 10 mm távolságot kell biz­tosítani (faékekkel) a ragasztóanyag megkötéséig. Hossztoldásnál a bütüs végeket egyenként ki kell ékelni. Az elsőként lefektetett szalagparketta hornyolt oldalának a fal felé kell esnie, a következő szalagparketta hornyolt ré­sze pedig a kifelé álló csaphoz csatla­kozzon. Az összeillesztés előtt a hossz­oldali csapot pontszerűen, 15-20 cin­enként be kell kenni vizes diszperziós ragasztóval.

4.117. ábra. Szalagparketta lerakása a) faforgács aljzatra ragasztva, b) pár­nafára szegezve.

4.118. ábra. Szalagparketta lerakása ho­ronyragasztással a) filcrétegre, b) régi szőnyegpadlóra.

A szalagparketta bütüs részét teljes felü­leten ragasztással kell toldani. Az egy­mást követő sorokban a hossztoldások között legalább 30 mm távolság legyen. Az induló szalagparketta oldalfalhoz viszonyított párhuzamosságát ellenő­rizni kell, majd enyhe ütéssel el kell he­lyezni a faltól való távolságot biztosító faékeket. Hosszirányú toldásnál feszí­tővassal a falhoz feszítve a szalagpar­kettákat kell összeszorítani.

A második sort a hosszanti csapok ra­gasztóval való megkenése után kell le­rakni, ezt azzal a szalagparkettával kell kezdeni, amelyikből az előző sor toldó darabját levágtuk. A falhoz kell ke­rülnie a kezdő szalagparketta lefűrészelt oldalának és csapos bütüjéhez csatlakoz­zon a ragasztóval bekent következő sza­lagparketta. Az élek mentén esetleg ki-türemkedett ragasztóanyagot enyhén nedves ruhával vagy szivaccsal le kell törölni.

A további sorokat is az előzőekhez ha­sonlóan kell lerakni, azzal, hogy az utol­só sornál – a 10 mm széles illesztési hézag megtartása érdekében – széles­ségi vágásra lehet szükség. A szalagparketta fektetése után 24 órá­val el kell távolítani a faékeket, majd a szegélyléceket méretre kell vágni és szögezéssel rögzíteni. Középületek, valamint az átlagos hasz­nálatnál erősebben igénybevett lakások helyiségeiben a lerakott padlóburkolat felületét kézzel finoman át kell csiszol­ni, és kétszer át kell lakkozni.

A kész burkolattal szemben támasztott követelmények:

• a padló szilárd és mozgásmentes legyen,
• a padlóburkolat paneljei között az illesztési hézag legfeljebb 5 mm le­gyen.

4.119. ábra. Szalagparketta burkolat ré­tegfelépítése 1 szalagparketta-panel, 2 filc, 3 vakpadló, 4 táblás hőszigetelés, 5 hangszigetelő úsztatóréteg, 6 szigetelés (vagy fólia),  7 aljzat vagy födém, 8 párnafa, 9 szegezés.

4.120. ábra. Szalagparketta lerakásának menete 1 faltő (elő) ékelés, 2 feles kötőelem elhelyezése, 3 élragasztás, 4 szorítópapucs, 5 beszabás, 6 záróelem beszorítása.

A járófelület kialakításának befejező műveletei

A parkettapadlók készítésének utolsó fázisa a felület síkját megadó gyalulás, ill. csiszolás. Ez azonban csak akkor végezhető el, amikor az épület szinte teljesen elkészült (hogy a csiszolt és be­eresztett vagy lakkozott padlóburkolat be ne szennyeződjék vagy meg ne sérüljön).

A gyalulás végezhető kézzel vagy gép­pel. Viszonylag ritkán alkalmazzák, mert a gyalugép meglehetősen vastag réteget távolít el a parketta felületéből, inkább csak a nagyon egyenetlen, fogas felületű parkettáknál kerül szóba. A mozaikparketták felületét szintén nem ajánlatos gyalulni, mert az előbbieken túl a gyalugép a mozaikparketta egyes elemeit ki is „kaphatja” a felületből. A csiszolással szinte bármilyen parket­taburkolat egyenletessé és simára vará­zsolható.

4.121. ábra. Különleges parkettaburkolat intarzia betétekkel, keretlécbe foglalt parkettamintázattal. Sugaras, ill. ívelt lécele­meknél csak paneles előregyártás lehet­séges.

A csiszolást először durva (16-os vagy 24-es), majd finom csiszo­lóvászonnal (60-as vagy 80-as) kell vé­gezni. A hengercsiszoló gépek nagy tel­jesítményűek és egyenletesen sima fe­lületet adnak. A csiszológépet egyenle­tesen kell a felületen mozgatni, mert ha a henger sokáig dolgozik egy helyen, akkor ezen a területen jól észrevehető bemélyedések keletkeznek. Az utolsó csiszolást mindig arra a falra merőle­gesen végezzük, ahol az ablakok van­nak. A fal melletti részek vagy kézzel, vagy erre a célra kifejlesztett szélcsi­szoló gépekkel csiszolhatok. A szalagparkettát – ha lehetséges – ne csiszoljuk, mert ez önmagában, már gyári késztermékként megkapta a végső felületet.

A parkettapadlókat a csiszolás és a szék­lécek elhelyezése után vagy viaszos anyaggal kell beereszteni, vagy lakko­zással kell védeni a nedvességtől. A beeresztés vagy lakkozás csak alapos portalanítás után, közvetlenül a csiszo­lás után végezhető el. A beeresztett és felkeféléssel fényesített vagy lakkozott padló egyszerűen tisztán tartható.

Különleges fa padlóburkolatok

Fakocka burkolatok

Fakocka burkolatok igen ritkán készül­nek, legfeljebb különleges rendeltetésű, általában műemlék épületek helyreállí­tásánál, új házak kapualjaiban, vendéglátóhelyeken, valamint üzemi épü­leteknél alkalmazzák. Alapanyaga lehet puhafa és keményfa, amelyből kb. 8 cm élű kockákat fűré­szelnek, amit – szükség esetén – meg­felelő szerekkel telítenek. E burkolatok régebben igen nagy koptató és mecha­nikai igénybevételű helyeken, pl. nagy forgalmú, járműforgalomnak is kitett kapualjaknál, műhelyeknél készültek, mert a burkolat kitűnően ellenáll a jár­művek okozta igénybevételeknek.

Külső tereknél aljzatbetonon vagy 20 cm vastag kavicsaljzaton, homokba vagy bitumenbe ágyazva készül. A kockák közötti 0,6-0,8 cm széles hézagokat legalább 3 cm mélyen bitumenkiöntéssel kell hézagolni, úgy, hogy a bitumenki­öntés alatti részbe homok kerüljön. Belső tereknél – az elemek méreteinek függvényében, amely lehet akár 3-4 cm – a ragasztott parketta fektetési tech­nológia szerint forró vagy oldott bitu­menbe, esetleg műanyag bázisú ragasz­tóba fektetve készítik.

4.122. ábra. Fakocka padló vastag hézag­gal, szilárd aljzatra ragasztva 1 fakocka, 2 látszathézag, 3 soroló hézag bitumenkiöntéssel, 4 soroló léc, 5 bitu­men (vagy aszfalt) ragasztó réteg.

4.123. ábra. Fakocka burkolat alátét szigetelésre rakva, látszatfugával (0-2 mm) 1 fakocka, 2 fuga, 3 csiszolt felület, 4 ra­gasztás (pl. bitumen), 5 vízszigetelés, 6 ra­gasztás, 7 teherhordó aljzat.

Olyan belső bur­kolatoknál, ahol a burkolat vastagsága nem haladja meg a 40 mm-t, és az alj­zat megfelelően száraz, nedvesség ellen szigetelt fakocka burkolat, hézagok nél­kül ütköztetve rakható le. A felület csiszolása előtt a hézagokat – hasonlóan a parkettaburkolathoz – itt is ki kell tölteni. A burkolat a zajcsökkentés, vagyis a kopogó hang elkerülése érdekében 1-3 cm vastagságú gumilemezre ragaszt­va is készíthető.

A kockák telítése külső térbeni beépítés esetén elengedhetetlen, belső tereknél azonban ez nem lehetséges, a kelle­metlen szaga miatt. A kültéri burkoló­kockákat kátránnyal, egyszer felhasz­nált olajokkal, olvasztott ipari zsi­radékkal telítik. A fakocka burkolat az északi népek ked­velt burkolattípusa, ahol a 2-4 cm mé­retű kockákból 5-6 cm rétegvastagságú burkolat készül, gyakran „kismozaik”-szerűen, eltérő alapszínű faanyagokból, különböző mintázatokat kialakítva.

A padló készítésének módja a következő:

• a négyzetes – több méteres – lé­ceket kiszárítják,
• száradás után négyzetesen átgya­lulják,
• helyszínen, fűrészgéppel egyforma hosszúra szabják,
• mint bármely ragasztott parkettát, kismozaik technikával (ahol a figu­rális alakot előre megtervezik, 1:1-ben papírra rajzolva) lerakják,
• a lerakott és a vágott felületű bütüs végeket néhány nap múlva felcsi­szolják. A további műveletek azo­nosak a parkettáknál elmondottak­kal.

4.124. ábra. Beltéri fakocka burkolat alátét gumialjzattal 1 fakocka, 2 látszatfuga, 3 natúr felület, 4 ragasztás, 5 rugalmas gumilemez (10-30 mm).

4.125. ábra. Bitumenbe ágyazott rönkbur­kolat 1 rönkfa karikák, 2 cementhabarcs kiön­tés, 3 bitumenréteg, 4 aljzatbeton, 5 víz­szigetelés, 6 aljzat vagy födém.

Rönkfa padlók

Alapvetően azonosak a fakocka pad­lókkal, azzal a különbséggel, hogy a le­hántolt farönköt nem kockákra, hanem korongokra „szeletelik”, és a telítés után ezeket építik be bütüs (vágott) végükkel felfelé és néhány hetes száradás után (többszöri faporos felszórást követően durván megcsiszolják a felületét. Egyes helyeken együtt használják a rön­köt és a fakockát, vegyesen rakva belő­lük a burkolatot.

Lécburkolatok

A lécburkolat Kanadában és a skan­dináv országokban kedvelt burkolat­fajta. Készítésekor egy ragasztott par­ketta aljzatával azonosan elkészített alj­zatra hosszában – szálirányban – ra­gasztják le az 5-10 cm² keresztmetsze­tű léceket. A horony nélküli, egyenes ütközéssel fektetett lécek kiválasztásakor elsődleges szempont a száltartás, miután kevésbé deformálódó faanyag szükséges. Kiválóan használhatók az északi fenyőféleségek (luc, borovi, fekete), valamint keményfák. Látványos padlófelület hozható létre a fában levő csomók kihangsúlyozásával. Több na­pos pihentetés után a lécek hézagait ki kell fugázni, és 1-2 nap múlva a fának megfelelő minőségű szemcséjű faporral felcsiszolják és lakkozzák a felületet.

4.126. ábra. Lécburkolat 1 léc, 2 ragasztó réteg, 3 aljzatbeton, 4 hőszigetelés, 5 dilatációs rés, 6 falléc, 7 vízszigetelés vagy födém.

Parafa lemezburkolatok

A paratölgy kérge számtalan területen hasznosítható a dugóktól kezdve, az ex­pandált parafadarán keresztül, egészen a sokoldalúan alkalmazható parafale­mezekig.

A parafa lemez a paratölgy kéreghasítékaként, parafadarából, ragasztásos úton sajtolva állítható elő különböző le­mezvastagságokban. A parafa burkolat a belsőépítészet kedvelt anyaga, mind a padozatoknál, mind a falaknál. Falakra 5-7 mm, padozatokra 10-15 mm vas­tagságú lemez szükséges. A kötőanyaggal kemény lapokká sajtolt elemek a tökéletesen előkészített alj­zatra bármilyen szőnyeg vagy gumi­padló ragasztóval leragaszthatok. A kész felületet nem szabad csiszolni, legfel­jebb végszükség esetén pácolni, pász­tázni azonban lehet.

Újabban megjelen­tek a színezett lapok, melyeknél a ter­mészetes ragasztási felületre készített koptatóréteg a festékbevonat folytán ja­vított felületerősítést kap. A minőségben legjobb, a mennyiségben legtöbb parafa Portugáliából és Spanyolországból, az Ibériai-félszigetről szár­mazik. A végeláthatatlan ligetekben so­rakozó paratölgy (Quercus Suber) kér­gét – amelyet kilencévenként hánta­nak, úgy, hogy a fa él tovább – már az ókortól kezdve hasznosítják a hajósok, a halászok és a bortermelők.

4.127. ábra. Parafa burkolat a) egyhasítékú lemez, b) őrölt parafada­rából sajtolt lemez.

Leglátványosabb formájában, belső bur­kolatként immár kétszáz éve alkalmaz­zák, de valójában csak a XX. században és különösen napjainkban hódít mind nagyobb és nagyobb tért szerte a vi­lágon, páratlanul előnyös tulajdonságai révén. Bebizonyosodott, hogy a parafa olyan ökológiai és egészségügyi szem­pontból kifogástalan, könnyen alkal­mazható, tartós, nedvességtaszító, ki­váló hang- és hőszigetelő burkolóanyag, amely szín- és mintagazdagsága révén elegánssá és széppé varázsolja a legkü­lönfélébb helyiségeket. Falra, földre, mennyezetre egyaránt lé­tezik megfelelő parafa burkolat, külön­böző tömörségben, felületkezeléssel és mintázatokkal. Nemcsak szobában, elő­szobában, hanem konyhában vagy für­dőszobában is alkalmazhatók.

Tökéle­tesen helyettesítheti a parkettát, a lam­bériát, a csempét vagy a tapétát. A pa­rafa különleges sejtfelépítésének kö­szönhetően a burkolat nem penészedik, nem gombásodik és a nedvességnek is ellenáll. Nehezen ég, és égésekor nem keletkeznek mérgező gázok. Sok más burkolat különböző előnyeit egyesíti, lerakása egyszerű, mosható és a háztar­tási tisztítószereket jól bírja.

A parafa burkolat jóformán minden­hova ajánlható: lakásokba, ahol a klímát is előnyösen megváltoztatja, hét­végi házakba, miután a rágcsálóktól is véd, egészségügyi intézményekbe, böl­csődékbe, óvodákba, könyvtárakba, iro­dákba, éttermekbe. Díszíthet parafa temp­lombelsőt, bankokat, üzleteket, hajókat, repülőtéri csarnokot, és a sornak még koránt sincs vége. Szinte kínálja magát dekorációs anyagként, alkalmas búto­rok tapétázására.

A faanyagú padlók nedvességérzékeny­ségük, valamint a korhadás és a gombá­sodás veszélye miatt csak alapos, gon­dos előkészületek után készíthetők. Megépítésük előtt gondoskodni kell a tökéletesen száraz aljzatról, és a lába­zati-feltöltés felett minden esetben ta­lajpára vagy talajnedvesség elleni szi­getelést kell készíteni.

Felsőbb szintek födéméinél üzemi víz elleni szigetelés akkor szükséges, ha az alattuk levő he­lyiség funkciója, illetve a helyiség pára­tartalma ezt megkívánja, (gőzös üze­mek, például mosodák, mosókonyhák felett) olyan épületeknél, ahol a pince nincs szigetelve (pl. borospincék, zöld­ségpincék vagy régi épületek pincéi) a közbenső födémen mindenképpen víz­szigetelést kell készíteni a burkolati ré­tegek alá, és ugyanez a helyzet faanya­gú födémszerkezetek esetén is. A korhadások elleni védelem, illetve a korhadás késleltetése szakszerű beépí­téssel, és a már említett nedvesség el­leni szigeteléssel, valamint megfelelő faanyagvédő szerek alkalmazásával biz­tosítható.

Gombásodási folyamat indulhat meg, ha a szerkezetbe bezárt, úgynevezett építési víz kiszellőzése nem lehetséges. Faanyagú szerkezetek látszó elemeinek hátoldali védelme megfelelő vegysze­rekkel biztosítható. A faanyagvédő sze­rek általában védenek a fakártevők (pl. szú) ellen is.

A teherhordó fafödémeknek, valamint a faburkolatok aljzatának együttesen ki kell elégíteniük a tűzrendészeti előírá­sokat is. Az érvényben lévő hazai szab­vány szerint épületen belüli fafödémen fa burkolati aljzat és járófelület csak la­káson – vagy egy funkcionális téren – belül alkalmazható. Különálló laká­sok között fafödém esetén önhordó alj­zatot (pl. vasbeton) és nem éghető bur­kolatot kell készíteni. A faanyagú padlóburkolatok üzemben előre elkészített elemekből, a helyszí­nen összeépítve készíthetők.

Anyagaik szerint lehetnek:

• puhafa padlók:
• hajópadlók,
• svédpadlók,
• fakocka burkolatok,
• keményfa padlók:
• keményfa hajópadlók,
• parketták,
• faforgács anyagú padlók,
• fakocka burkolatok.

A leggyakrabban használt faanyagú pad­lók a parkettapadlók, amelyek anyaga lehet tölgyfa, gőzölt bükk és akác.

A parkettalécek alakja és aljzathoz rögzí­tésük módja szerint lehetnek:

• lécparketták:
• szegezett parketták,
• ragasztott parketták,
• aszfaltba rakott parketták,
• mozaikparketták: papírlapra ragasz­tott táblákban fektetve, ragasztással rögzítve,
• panelparketták: nagyobb méretű táblás szerkezetek az aljzathoz ra­gasztva,
• szalagparketták.

Puhafa anyagú padlók

Hajópadlók

A hajópadlók simára gyalult (20-22 mm vastag) fenyőfából profilozottan ké­szülnek, üzemileg előregyártott szále­lemekből. Szélességi méretük általában 75 mm, de előfordulhat ennek másfél-, kétszerese is. Célszerű keskenyebb, 75-100 mm-es léceket használni, az egysze­rűbb bedolgozhatóság, a fa száradásából és méretváltozásából adódó aránytalan rések vagy felpúposodások elkerülése miatt.

Gyakori megoldás a szélesebb deszkák alsó fél vastagságig való ho­ronymarása (egyszerű körfűrészgépen), amivel az előbb említett alakváltozások és az azokból adódó belső feszültségeik csökkenthetők. A skandináv országok­ban a hajópadló a fenyődeszka hordozó­rétegre ragasztott 4-5 mm-es keményfa burkolattal készül.

Kisebb helyiségek esetén a lerakás a teljes hosszban, nagyobb helyiségeknél kötésben készül. Az egyenesen ütköz­tetett toldási sor egyrészt igen csúnya, másrészt az így készült padozat nem eléggé stabil, a száradás következtében idővel fellazul, és a terhelés hatására mozog, meghajlik.

A hajópadló burkolati réteg tartó aljzata lehet:

• párnafa vagy hevederfa,
• vakpadló,
• régi hajópadló, a burkolat szálirá­nyára merőleges elrendezésben.

A legáltalánosabb és egyúttal a legjobb megoldás a párnafára (hevederre) szegezés. Az alátámasztások távolsága a hajó­padló szélességének 8-10-szerese, de leg­feljebb 80 cm lehet. A párnafák kereszt­metszete átfutó deszka alatt min. 30 m² (5 x6 cm), toldásnál 50 cm² (5×10 cm). Az alátámasztó hevederek toldása sem kerülhet egy vonalba, a szerkezet stabilitása érdekében 1 m-nél nagyobb átfedéssel kötésben kell beépíteni. A toldásoknál kétoldali papucsos toldást kell készíteni.

A vakpadlóra való szegezéseknek nin­csenek különös szabályai, csak a szegezésre kell ügyelni, hogy a két faréteg mozgásából adódó feszültségeket elke­rüljük. Vakpadlóként faforgácslap alj­zat is megfelel, itt azonban sűrűbben kell szögezni. Régi hajópadlóra (esetleg parketta burkolatra) is szegezhető hajópadló, ugyanúgy, mint a vakpadlóra.

A hajópadló szegezésére, illetve kap­csolására több módszer is lehetséges:

• a deszka teljes vastagságán átmenő, látszó szegezés (bognárfejű szeggel),
• szegezés a horonyban (rejtett sze­gezés),
• horonykapcsos rögzítés.

A legstabilabb a látszó szegezés, azon­ban a szegek látványa nem esztétikus. A hajópadló elemeit minden heveder felett és a toldási végeknél – a végé­től vissza 1/2 deszkaszélességnél – le kell szegezni. A hajópadló felülete megmaradhat ter­mészetes formájában, pácolva, de par­kettcsiszoló géppel csiszolható és lak­kozható, ill. fényezhető is. A felület kezelhető színtelen és színes pácokkal, pasztával, esetleg matt és pu­ha szerkezetű lakkal vonható be.

A hajópadló felületére kemény lakkbevonatot nem kaphat, mivel:

• a faanyag pórusainak lezárása mi­att penészgombák jelenhetnek meg a hajópadló alsó oldalán és a párna­fákon,
• a puhafa szerkezete miatt a haszná­lat során a lakkréteg feltöredezik és elszíneződések keletkeznek.

4.94. ábra. Megfelelően pácolt és szellőz­tetett rétegekkel készített hajópadló für­dőszobában is alkalmazható.

4.95. ábra. Osztott szintű lakóhelyiség fa padlóburkolattal.

4.96. ábra. Osztott szintű lakóhelyiség fa padló burkolattal 2. példa.

4.97. ábra. Hajópadló burkolat 1 hajópadló deszka, 2 párnafa, 3 hőszi­getelő és alátámasztó réteg, 4 hangszi­getelés (födémen), 5 vízszigetelés (lába­zati feltöltésnél), 6 aljzat vagy födém, 7 di­latáció, 8 székléc.

4.98. ábra. A szendvicsszerkezetű hajó­padló (skandináv típus) felépítése ha­sonlít a hajópadlóra és a szalagparket­tára, de a hordó réteg maga a hajópadló, nem szükséges alá külön aljzat, kiválóan alkalmazható fa- és egyéb födémeken.

4.99. ábra. Svédpadló burkolat.

Svédpadlók

A svédpadló alapanyaga 22 mm vastag, 7-9 cm széles, 90-100 cm hosszú, bo­rovi fenyőből készült, három oldalon gyalult deszka. A deszkák két hossz­oldalán hornyos, ill. eresztékes, bütüs végük egyenesre fűrészelt. Fektethető szabályos, kétsoros „téglakö­tésben”. A párnafákat úgy kell elhelyezni, hogy minden deszka három párnafán feküdjön, a toldások csak párnafára ke­rülhetnek, a párnafák távolsága tehát 45-50 cm lehet. A fal mellett 1,0 cm széles hézagot kell hagyni, hogy a faanyag sza­badon mozoghasson.

4.100. ábra. Svédpadló burkolat párnafára szegezve a) sűrített párnafa réteg, b) metszet, 1 svédpadló, 2 párnafa, 3 hőszigetelő ré­teg, 4 hangszigetelő lemez, 5 szigetelés (feltöltés esetén), 6 aljzat, 7 födém vagy feltöltés.

Keményfa anyagú padlók

A magnezit padló por alakú magnézium­oxidból (MgO) és a hozzákevert folyé­kony magnézium-kloriddal (MgCl₂) kö­tött, szerves vagy szervetlen adalékkal, a helyszínen „öntött” hézagmentes pad­lóburkolat. A szerves adalékok közül főként a fűrészport, a faport és a fi­nomra aprított faforgácsot, ritkábban az egyéb növényi rostanyagokat, például a nád- és kenderpozdorját, valamint a parafadarát használják. Szervetlen ada­lékok a kvarcliszt, a talkum, a fém-oxid üvegszáldara és a színező festékporok. Az azbesztet a 90-es évek elejéig alkal­mazták magnezit padlókhoz, ma azon­ban egészségvédelmi okok miatt már nem használhatók.

4.92. ábra. Magnezit padlóburkolat 1 magnezit burkolat 10-25 mm, 2 magnezit aljzat 10-20 mm, 3 olajos papír (vagy védőszalag) sáv, 4 aljzatbeton, 5 dilatáció, 6 székléc, 7 vízszigetelés (vagy fólia), 8 védőbeton (vagy födém).

A magnezit padló színe az adalékok faj­tájától és az alkalmazott színezőktől függ, még a faadalék esetén is eltérőek a színek annak megfelelően, hogy pu­hafa vagy keményfa porított anyagát használják. A vízre és nedvességre egy­aránt érzékeny burkolat rétegesen fel­porladhat, ill. felszakadozhat. A magné­zium-klorid a nedvszívó hatása miatt fémszerkezetekkel, főként acélbetétekkel nem érintkezhet, azok gyors oxidá­lódása miatt. A megindult oxidációs folyamat további felrepedezést és szer­kezeti lazulásokat okozhat.

A magnezit padló teherhordó rétege szá­raz, talajpárától szigetelt és pormentes aljzat legyen. A magnezit padlók teljes szerkezeti vastagsága általában 2-3 cm. A vastagsági méret és az anyagösszetétel meghatározza a mozgási (tágulási) hézagokat, amelyeket általában 25-40 m²-­enként kell beiktatni. A tágulási héza­gok behelyezett fix és rugalmas, az üre­sen hagyott vagy az utólagosan vágott (flexelt) változatokban egyaránt készít­hetők.

Az elkészítés sorrendje:

• a por alakú magnézium-oxidot fű­részporral 1:2,5 keverési arányban szárazon összekeverve, illetve a folyékony magnézium-kloridot 1:3 keverési arányban hozzákeverve, kenjük fel az 1-2 cm vastag magnézium aljzatot az érdes felületű aljzatbetonra,
• a felhordott réteg felületét magné­zium-klorid oldattal kell kezelni (gőzölni),
• ezután elkészíthető a felső, ún. koptatóréteg, amelynél nagyjelentőségű a kopásállóságot biztosító szer­vetlen anyagok bekeverése, ill. ada­golása. A magnézium-oxidot és a magnézium-kloridot 1:2 (és 1:2,2) térfogatarányban kell összekeverni a töltőanyaggal.

A három kopásállósági kategória esetén az adalékok aránya:

[table id=121 /]

Az „A” kategória szőnyegpadlók alatti melegburkolati rétegek esetén alkal­mazható. A „B” kategória keményebb padlók, pl. linóleum-, gumipadló esetén megfelelő, kevésbé forgalmas helyisé­geknél készülhet végleges padlóréteg­ként is. A „C” kategória jó kopásállóságú, ezért önálló burkolatként is ké­szíthető.

4.93. ábra. Hajópadló burkolat ragasztott szőnyegpadló rátéttel.

A felületi rétegként alkalmazott magnezit padlókat vagy 1-2 nap száradást követően gyalulják, vagy több napos kötést és száradást követően parketta­csiszoló géppel felcsiszolják. Az utolsó csiszolást a felszálkásodás elkerülése érdekében a lehető legfinomabb szem­cseméretű szalaggal kell végezni. Ezek után történhet a felpasztázás, a beeresz­tés és a felfényezés.

A helyiség nedvességtartalmának hatá­sára a magnézium-klorid a környező szerkezetekbe felszívódhat, ezért gon­doskodni kell még az érintkező vasbe­ton szerkezetek megfelelő vegyi védel­méről, akkor is, ha a betonacél beton­takarása egyébként megfelelő az MSZ előírásainak (a legkisebb betontakarás 4 cm legyen).

A természetes kő évezredek óta ismert és kedvelt padlóburkoló anyag. Elő­nyös tulajdonsága a nagy kopásállóság, az esztétikus megjelenés és – legtöbb fajtájánál – a fagyállóság, hátránya a nagy tömege, a nehéz megmunkálhatósága, a szükségesnél nagyobb rétegvas­tagsága és viszonylag magas költsége.

Az épületeken belül és külső térburko­latként egyaránt alkalmazható kőbur­kolatokat mindig az adott követelmé­nyeknek megfelelő anyagokból kell ké­szíteni. A legfontosabb és általános kö­vetelmény a tartósság, a jó kopásálló­ság, külső burkolatok esetén a fagyálló­ság. Bizonyos esetekben az esztétikai követelmények minden mást megelőz­hetnek (pl. a gazdaságosságot is).

A kőburkolatok fő csoportjai:

• a kőtömb burkolatok,
• a kőlap vagy kőlemez burkolatok,
• hasított kőlap burkolatok.

Kőtömb burkolatok

A kőtömb burkolatok faragott vagy na­gyolt kőkockákból, -tömbökből készül­nek, feltöltésre vagy aljzatbetonra he­lyezve. A kőkockákból készült burko­latokat nagy terheléseknek és koptatóhatásoknak kitett helyeken – általá­ban épületen kívül – alkalmazzák. Ké­szítésükhöz éppen ezért kemény, ko­pás- és fagyálló kövek szükségesek (ba­zalt, gránit, andezit). Általában jól tö­mörített feltöltésre helyezett vastag ka­vicságyba kerülnek.

A köveket 1-2 cm-es hézagokkal kell egymás mellé fek­tetni és vízszintességüket – vagy megkívánt lejtésüket – léccel kell ellenő­rizni. A lefektetett köveket cementha­barccsal vagy bitumennel kell hézagolni. Lakóház felújításoknál, zártsorú épületek kapualjaiban és kerti burkola­toknál ma is kedvelt megoldás e burko­latfajta, esetenként homokkal való fu­gatömítéssel.

4.79. ábra. A természetes anyagú kőla­pokból változatos burkolatok készíthetők.

4.80. ábra. Rusztikus kőburkolat.

4.81 ábra Kőtömb burkolat.

4.82. ábra. Homokba ágyazott kőtömb burkolat 1 kockakő, 2 cementhabarcs fugázás, 3 homok kitöltés, 4 homokos kavics, 5 alj­zatbeton, 6 feltöltés (kavics).

Kőlap burkolatok

A kőlap vagy kőlemez burkolatok álta­lában épületen belül, fürészelt, csiszolt, esetleg fényezett lapokból készülnek. A lapok anyaga általában kemény, színes mészkő (sósvízi), ritkábban, nagy igénybevételek esetén valamilyen vulkanikus kőzet (bazalt, gránit). Készülhet azonos méretű lapokból, a legkülönfélébb min­tázattal és színekben is. A lapokat meg­felelő teherbírású aljzatbetonra, ágyazóhabarcsba kell fektetni, közöttük csak mm nagyságrendű hézagokat hagyva, amelyeket gondosan ki kell hézagolni. Ha a kőburkolatokat lejtésben kell ké­szíteni, a lejtést nem a burkolat vagy az aljzatbeton anyagával kell megadni, ha­nem még a feltöltés készítésekor, annak vastagsági méretének változtatásával.

4.83. ábra. Kőkiosztási terv modulméretű lapokból (10 cm-es modulhálóban). A = 20/20 cm, B = 20/10 cm, C = 10/10 cm.

4.84. ábra. Nem rendszerbe rakott párhu­zamos élű kőlap burkolat.

A kőlap burkolatokat sokkal gondo­sabban kell készíteni, mint a kőkocka burkolatokat. A burkolás megkezdése előtt az aljzatbetont cementtejjel kellősíteni kell, majd az ágyazóhabarcsot léccel el kell teríteni. A lapok fektetés előtt nem áztathatok, mert elcsúszkál­nának az ágyazóhabarcson, de a habarccsal érintkező felületüket fektetés előtt portalanítani kell. A lapokat kala­pácsnyéllel ütögetve kell a helyükre igazítani. A hézagolási cementtejjel kell végezni, seprűvel a burkolat hézagaiba seperve. A felesleges cementtejet dur­ván csiszolt lapok esetében homokkal, finoman csiszolt vagy fényezett lapok­nál fűrészporral vagy perlittel kell el­távolítani a burkolatról.

Finoman csiszolt vagy fényezett lapok­nál a finomhézagolás gumihézagolóval, deszkaterítésről, 24-48 órával a fekte­tés után végezhető el. Egy hét után a kész burkolat használatba vehető.

4.85. ábra. Kőlap burkolat hossz- és ke­reszthézagokkal, négyzetesre fűrészelt hasított (réteg) kőből.

4.86. ábra. Idomtalan kőburkolat.

4.87. ábra. Idomtalan kőburkolat rend­szerbe foglalva (négy- vagy hatszög ala­kú méretkoordinációval).

4.88. ábra. Kőlap burkolat fűrészelt és csi­szolt lapokból, faltő lábazattal 1 kőlap burkolat hálósán rakva, 2 ágya­zóhabarcs, 3 kőlap lábazat ragasztott kapcsolással, 4 aljzatbeton, 5 fólia, 6 fel­hajtott gallér, 7 hőszigetelés, 8 dilatáció, 9 dilatáció ragasztott műanyag szalagból (vízszintes).

Hasított kőlap burkolatok

Az utóbbi 1-2 évtizedben elterjedt ha­sított kőlap burkolatok természetes ha­sítéka, közepes keménységű kövekből készíthetők, idomítatlan és méretre vá­gott elemekből egyaránt. A felület az idomítatlan kidolgozásnál egyenetlen, az idomított (méretre vágott) lapoknál pedig néhány mm-es méreteltérés lehet­séges.

Az egyenlőtlen vastagságú kőlapokat vastagabb ágyazó habarcsrétegbe vagy magára az aljzatbetonra, friss a frissre eljárással, a betonozással egy időben fektetik. A kötési tapadóhíd szerepét természetesen nem az aljzatbeton fe­lülete, hanem a rácsurgatott vékony híg habarcsréteg adja. Idomított változata igényes belső padozatok burkolására is alkalmas, egyenlő fugamérettel. A fugázáshoz csurgatott cementes habarcsot kell használni. Seprő nem használható, mert a felület tisztítása nagyon körül­ményes és nem végezhető tökéletesen. A jól elkészült kőlap burkolatok szilárdak, mozgásmentesek, és járáskor nem adnak kongó hangot.

4.89. ábra. Hasított rétegkőből készülő kő­burkolat, párhuzamos élű lábazattal 1 változó vastagságú kőlap burkolat, 2 ágyazó habarcsréteg, 3 kőlábazat, 4 alj­zatbeton, 5 kavicsfeltöltés.

4.90. ábra. Kőlap burkolat fektetéséhez nagy fogazatú lehúzóval, nagyobb vas­tagságú, egyenletes ágyazati réteget kell készíteni.

4.91. ábra. Kőlap burkolat készítése ra­gasztással.

A cementhabarcs ágyazatba rakott pad­lóburkolatok hézagolását – cement­tejjel vagy cementhabarccsal – a fek­tetés után 48 óra elteltével kezdjük, a hézagoláskor csak a teherelosztó „tipe­gőkre” lépve. Ha a hézagolást a bur­kolat lerakása után hét nap múlva vé­gezzük, a teherelosztó „tipegők” már nem szükségesek.

Műgyanta bázisú, valamint vékony, gyorskötő habarcsba ragasztott burko­latok esetében a hézagolás a lerakás után 24 órával megkezdhető. A héza­gok kitöltésére többféle anyag is alkal­mas, a választást a lapok fajtája, minő­sége, rögzítési módja (ágyazóhabarcsba rakás vagy ragasztás), a hézagok mérete és a burkolat igénybevétele határozza meg. A hézagoláshoz cement, műgyantával ja­vított cement és műgyanta kötésű anya­gok, habarcsok használhatók.

Ezek:

• a hézagoló cementtej,
• a hézagoló cementhabarcs,
• a gyorskötésű kerámia- és csempehézagoló kitt és
• hézagoló műgyanta habarcs.

Hézagolás cementtejjel és ce­menthabarccsal

A hagyományos módszerrel fektetett padlóburkolatok hézagolását, főképp lakásoknál, általában cementtejjel és cementhabarccsal végzik. Az 1-3 mm széles hézagokhoz a cementtej, az en­nél szélesebb hézagokhoz pedig a ce­menthabarcs szükséges.

A lerakott burkolat hézagolásakor figyelembe kell venni:

• a burkolathoz kapcsolódó szegé­lyeket, lépcsőburkolatokat, padló-összefolyókat fóliával vagy papírral le kell takarni, hogy védjük a cementtejjel való szennyeződéstől,
• a burkolat felületét és a hézagokat le kell tisztítani, porszívózni,
• a cementtejet vagy a cementhabar­csot folyamatosan kell a burkolat felületére önteni, nyeles gumilap­pal vagy seprővel tömítve a héza­gokat,
• a hézagolást többször, rövid időkö­zönként ismételjük meg, hogy a hézagok az anyag ülepedése után telítődjenek, ill. az esetleg nyitva maradt hézagok tömítődjenek,
• a hézagolás befejezése után kb. két óra elteltével a burkolat felületét meg kell tisztítani, mert csak ebben az esetben végezhető roncsolás mentesen a tisztítás. Ellenkező esetben a burkolólapokra rákötött cement­szennyeződés csak vegyi anyagok­kal távolítható el, ami a hézagoló anyagot is roncsolja.

A téglaburkolatok hézagolása vagy a lapburkolatokhoz hasonlóan, vagy fu­gánként, kiöntő tölcsérrel végezhető el, úgy, hogy tökéletesen tömör legyen. A sík fugázás hagyományos tisztítással, a mélyített hézagolás fa vagy fém anya­gú fugázó szerszámmal készül. A héza­golás módját általában a funkció hatá­rozza meg, más a követelmény egy pin­ce, más egy igényes kapualj, és megint más egy vendégfogadó padozatánál.

A mélyített fugák szebb rajzolatúak, és egy hangulatos helyiséget még szebbé tehetnek, az ilyen padlók tisztántartása azonban körülményesebb. A keramitburkolatok hézagkitöltését a funkcionális igény határozza meg, az egyszerű homokbeiszapolás, a cementhabarcsos kiöntés és a savaknak ellen­álló műanyag bázisú fugázó anyagok egyaránt előfordulnak.

Hézagolás gyorskötő anyagokkal

A burkolatok hézagkitöltésének korsze­rű anyagai a gyorskötő hézagolók, ame­lyeket kiváló tulajdonságaik, könnyű és egyszerű bedolgozhatóságuk miatt egy­re szélesebb körben használnak. A lerakott burkolatok hézagolásának előkészítése azonos a cementanyagú fugázásnál elmondottakkal.

A gyorskötő fugázók bedolgozásának menete a kö­vetkező:

• a fugázó anyagokat az előírt keve­rési arány szerint elkészítjük, és a felhasználás előtt, időnként átke­verve 20 percig pihentetjük,
• az elkészített gyorskötő hézagolót a felhasználás előtt ismét át kell ke­verni, majd a pépszerű folyadékot csíkokban a hézagolási felületre öntve megkezdjük a bedolgozást.,
• az anyagot egy gumilemez íves moz­gatásával töltjük a hézagokba,
• a burkolólapokra öntött anyagot a lehető leggyorsabban dolgozzuk be a hézagokba,
• a hézagolást sávokban kell készí­teni, és egy-egy sáv kitöltése után a felületet meg kell tisztítani.

A műgyanta habarccsal végzett hézagoláskor a lerakás megkezdése előtt gondoskodni kell a burkolólapok fe­lületének ideiglenes védelméről, ami a legegyszerűbben a lapok paraffinréteggel való bevonásával adható meg. Már lerakott burkolólapokat azonban nem szabad a hézagolás előtt paraffin­nal kezelni, mert a paraffinréteg meg­gátolja a burkolólap és a műgyanta ha­barcs tapadását.

A műgyanta habarcsos hézagolás főbb előírásai:

• a műgyanta hézagoló habarcsot az anyaggal kapott használati tájékoz­tató szerint kell elkészíteni,
• a műgyanta habarcs nyitott hézag­rendszerrel fektetett burkolatnál alkalmazható (3 mm-nél szélesebb hézagoknál),
• a habarcs kézi szerszámokkal vagy gépi eszközökkel egyaránt bedol­gozható (pl. pneumatikus hézagoló gép), de egyéb eljárások, pl. folyé­konyabb hézagoló anyag burko­latra való öntése és bedolgozása (iszapolás) is megfelel,
• a hézagolás megkezdésének idő­pontja a burkolatágyazó-ragasztó anyagának kötési idejétől függ.

A műgyanta habarccsal végzett héza­golás kezdésének előfeltétele a mun­katerület megfelelő előkészítettsége, amely azt jelenti, hogy a hézagolási fe­lületnek légszáraznak kell lennie, il­letve pontosabban, az ágyazóhabarcs vagy a lapok közötti hézagok 5 % fe­letti nedvességet nem tartalmazhatnak, mert nedves felülethez a legtöbb mű­gyanta nem tapad. Ez egyúttal azt is je­lenti, hogy cementágyazatba rakott la­pok esetén csak 28 nap múlva lehet mű­gyanta habarccsal hézagolni, mert a ce­menthabarcs sok vizet tartalmaz. A la­za részeket el kell távolítani és pormen­tesíteni kell.

Ezek után gondoskodni kell a kifogás­talan minőségű hézagoló anyagról. A műgyanta habarcs készítésére előírt ke­verési arányokat és a habarcskészítés technológiáját be kell tartani, mielőtt azonban az anyag keverését megkezd­jük, győződjünk meg az anyagok cso­magolásának időpontjáról, mert a leg­több műgyanta szavatossági ideje hat hónap, amelyet a gyártási időtől kell számítani.

A hézagoláskor betartandó szabályok:

• a hézagok kitöltése tökéletes le­gyen, gépi hézagolásnál az anyag-töltést a hézagoló cső segítségével kell végezni,
• a hézagoló habarcs a jól kitöltött hézagok felett összefüggő öntecset alkosson, és ne folyjon szét a bur­kolat felületén,
• a hézagolást követően a felesleges habarcsot lemezsimítóval vagy ke­nőlappal le kell szedni a burkolat felületéről, a hiányzó részeken pe­dig el kell végezni a szükséges pót­lásokat,
• egyszerre csak annyi anyag készít­hető, amennyi a bedolgozási időn belül felhasználható.

4.69. ábra. Padlóburkolatok hézagolásához a hézag vastagságának megfelelő mi­nőségű és sűrűségű fugázó anyagot kell keverni.

4.70. ábra. Minőségjavító adalék szükség szerint adagolva, forgótárcsás keverővel összedolgozva.

4.71. ábra. A fugakiöntés menete a) többszöri lehúzás, b) bedörzsölés filc­ vagy szivacstalpú simítóval.

4.72. ábra. Kismozaik padlóburkolat fugázása.

4.73. ábra. A nagy hézagos fugázás elő­készítő művelete a fugák kitisztítása.

4.74. ábra. Fugázás fugázó pisztollyal.

4.75. ábra. Műgyanta bázisú fugázó anyag bedolgozásának menete a) fugázás töltőtubussal, b) a felesleges rész eltávolítása, c) dörzsölés, d) felmo­sás és tisztítás.

4.76. ábra. Fugázás a teljes felület „beöntésével”. A nagyobb hézagokat sűrűbb fugázó anyaggal, szivacs- vagy filctalpú lehúzóval célszerű kitölteni.

4.77. ábra. A fugázás befejező műveletei a) a fugákat vizes vagy oldószeres ecset­tel fel kell „frissíteni”, b) a hézagok kihú­zása fa- vagy műanyag pálcával.

A felület megtisztítása hézagolás után

A hézagolás befejezése után a burkolat felületét meg kell tisztítani. A tisztítás időpontja és módszere a hézagoló anyag tulajdonságaitól függ. A hézagolt felületre a cementtejes és cementhabarcsos hézagolás befejezése után, de még az ún. nyitott időn belül száraz homokot kell szórni, és kopott cirokseprővel vagy gumilemezzel a fe­lületen szét kell dörzsölni. A száraz homok felszívja a burkolólapokon levő cementlé-szennyeződést és az esetleges habarcsmaradványokat. Egyszeri homokszórással nem érhető el a kívánt tisztaság, ezért a műveletet tiszta, szá­raz homokkal meg kell ismételni.

A fe­lület letakarításakor ügyeljünk arra, hogy a hézagkitöltő cementhabarcsot ne te­gye tönkre az erős súrolás. A hézagolás utáni tisztítást követően ellenőrizzük a burkolat fektetési és felületi minőségét. Másik tisztítási mód a vizes szivaccsal való többszöri felmosás, majd a felszá­radó felület tiszta feltörlővel való átdörzsölése annyiszor, amíg az tiszta, ter­mészetes fényű nem lesz. Műgyanta habarccsal való hézagolásnál a padlóburkolat tisztításának kezdési ideje a burkolólapok felületvédelmétől, valamint az alkalmazott anyag kötési idejétől függ.

Ha a burkolólapok lerakás előtt, felület­védelem céljából bevonatot (paraffin) kaptak, a tisztítás csak a hézagoló ha­barcs teljes kötése után kezdődhet meg. Ha azonban a burkolólapok felületvédelme lerakás előtt nem történt meg, ezt pótolni a lerakott burkolaton már nem szabad, és a tisztítást 20 perc időeltoló­dással, a hézagolással párhuzamosan kell végezni.

A paraffin védőréteg a hézagoló anyag megkötése után, a burkolat forró vízzel való lemosásával könnyen letisztítható. A forró víz hatására megolvadt paraf­finréteg a rátapadt szennyeződéssel együtt leseperhető a burkolat felületé­ről. A tisztítás a hézagolás befejezése után három nappal megkezdhető, mert az ekkorra már megkötött műgyanta ha­barcsot a forró víz nem roncsolja. Nagyobb felületek tisztításához megfelelő gépi berendezés (pl. gőzborotva) hasz­nálható.

Ha a burkolólapok felületvédelme le­rakás előtt elmaradt, a kihézagolt felüle­tet a hézagolással párhuzamosan kéz­meleg vizes szivaccsal kell tisztítani.

A tisztítást a műgyanta habarcs kötését követően folyamatosan kell végezni, ügyelve a következőkre:

• a még hézagolatlan felületekre nem juthat víz vagy nedvesség, mert meg­gátolná a műgyanta kötését a héza­gokban,
• a sok víz árt a hézagoló anyagnak, ezért a fölösleges vizet a hézagoló anyaggal együtt fel kell törölni,
• a tisztítási műveletet többször meg kell ismételni, egyre kevesebb víz­zel, a szivacsot az egyes tisztítások között gondosan kimosva,
• a vizet gyakran kell cserélni, mert a műgyantával telítődött vízzel nem érhető el megfelelő minőségű tisz­títás.

Korszerű fugázó anyagok

A hazai forgalomban beszerezhető MA­PEI MUREXIN és SZILETON fugá­zók a piac 90-95 %-át uralják, a mara­dék néhány %-ot a kisebb kereskedő cégek fedik le.

MAPEI Ultrakolor fugázóhabarcs: kivirágzás és foltosodásmentes, padló fűté­sére is megfelelő fugázó anyag, 15 mm-es fugázó szélességig (24 színben).

MAPEI KERACOLOR 0/4 és KERA-COLOR 4/15: cementkötésű fugázó ha­barcsok:

• KERACOLOR 0/4: 0-4 mm fuga­méretig,
• KERACOLOR 4/15: 4-15 mm fu­gaméretig használható kerámiapad­ló és falburkolatok repedésmentes és színtartó hézagolására. Közepes igénybevétel esetén keverővízzel, nagy igénybevétel esetén FUGO-LASTIC fugázó javítóval kever­hető képlékenyre, vagyis bedolgozhatóvá. Az anyag természetesen fugázó javítóként is alkalmazható, ekkor azonban a vizet és a javí­tószert a megkívánt arányban kell adagolni.

MAPEI KERAPOXY kétkomponensű, epoxigyanta bázisú saválló fugázóha­barcs: saválló és vízálló kerámiaburko­latok fugázásához, 3-10 mm-es fuga­méretig.

MAPEI MAPESILAC egykomponensű, szilikon bázisú fugatömítő-anyag: csatlakozó és tágulási hézagok tömíté­sére, kül- és beltéren egyaránt alkal­mazható, 5-20 mm-es fugaszélességig. MAPEI KERANET: cementszennye­ződést eltávolító folyadék a burkolati felületek szennyeződéseinek (pl. szoba­festésnél fugázási cement- vagy gipsz csurgalékok elszínező foltjainak letisz­títására alkalmas.

MUREXIN BETONOL fugázó: víz- és fagyálló kerámiaburkolatok 0-7 mm-es fugáinak fugázására alkalmas. Minősé­ge BETONOL fugázó emulzióval javít­ható, de minőségi javítás után sem al­kalmas saválló fugázásra. MUREXIN BETONOL széles fugázó: 7-15 mm-es fugák tömítésére használ­ható, anyagösszetevői és tulajdonságai azonosak az előzővel. MUREXIN BETONOL gyors, széles fugázó: 4-15 mm-es fugák repedezés-mentes tömítésére alkalmas. Kötésének gyorsasága miatt egyszerre csak kisebb felületek fugázhatok, előnye viszont, hogy a padlóburkolat 2-3 óra múlva járható.

MUREXIN BETONOL Flex fugázó: víz- és fagyálló burkolatok fugázására alkalmas, 0-15 mm-es fugaszélességig. Rugalmas tulajdonságai miatt a padló­fűtéseknél is kiválóan alkalmazható. MUREXIN BETONOL Flex gyorsfu­gázó: kisebb felületekben való fugázáshoz, 0-15 mm-es fugák repedésmentes tömítésére alkalmazható. Előnye a 2- 3 óra utáni igénybevehetőség, valamint a kisebb felületű burkolatok gyors elkészíthetősége.

MUREXIN BETONOL fugázó iszap: kézi és gépi fugázásra, 0-15 mm-es hé­zagok repedésmentes tömítésére alkal­mas. E típusnál a felületet nem kell elő­nedvesíteni, ezáltal a kötésidő megnő.

MUREXIN BETONOL szilikon fugá­zó: bel- és kültéri burkolatok tágulási és mozgási hézagainak tömítésére alkal­mas. A 3-15 mm-es fugaszélességet a tubuskinyomó pisztollyal egyenletesen, a teljes keresztmetszetben ki kell tölteni.

4.78. ábra. Szennyeződéseltávolító fo­lyadék a kifugázott padlófelület cement­szennyeződésektől való megtisztításához (pl. MAPEl-KERANET).

Ez a több ezer éves burkolattípus az utolsó évtizedben óriási előnyre tett szert a többi burkolatok rovására. Kivitelezésük ugyan nagy szakmai gya­korlatot, szakszerű, pontos munkát igé­nyel, ráadásul általában idő- és munkai­gényesek, ám e hátrányok ellenére is megállapítható, hogy

• esztétikailag igen kedvező,
• műgyanta alapú ragasztóval és hézagoló habarccsal készítve vegy­szerállósága kiváló,
• külső és belső terekben egyaránt használható (fagyálló),
• a mechanikai hatásokat jól viseli,
• kopási ellenállása igen jó,
• megfelelő szemszerkezetű anyag­ból készült (korund szemcsés) vál­tozata csúszásmentes,
• hibái gyorsan és viszonylag egy­szerűen javíthatók,
• fertőtlenítése és tisztán tartása egy­szerű.

A burkolat és az aljzat kapcsolata

A kerámia padlóburkolatok alatti foga­dóbeton aljzatok anyagminősége a kö­vetkező:

• cementhabarcs ágyazatba fektetett burkolatok alá,
• beltéren: C 8 minőségű,
• kültéren: C 10 minőségű,
• ragasztott burkolatok esetén:
• beltéren CIO minőség
• kültéren C 12 minőség.

Az aljzatok minimális rétegvastagsága:

• csak hordozó rétegként min. 6 cm.,
• padlófűtés esetén, úsztató rétegként:
• cementhabarcsba ágyazott bur­kolathoz min. 5-6 cm,
• ragasztott burkolathoz: 6-7 cm, úgy, hogy a teljes burkolati réteg és aljzat ragasztóval együtt nem lehet több 8-9 cm-nél. Ennek az az oka, hogy a vastagságnöve­kedés lassítja a hőleadást, és így a hőteljesítmény kisebb lesz.

Az aljzatbetonhoz használt adalékanyag nem tartalmazhat szerves anyagot, agyag-és iszaptartalma nem haladhatja meg a 3 térfogatszázalékot.

16-30 m² közötti aljzatokat – a vasalt aljzatok kivételével – tágulási héza­gokkal meg kell szakítani úgy, hogy ezek a teherhordó födém tágulási héza­gaival is összhangban legyenek. A tá­gulási hézagot az aljzat teljes vastagsá­gán át kell vezetni, és a hézagnak egye­nesnek és ép élűnek kell lennie. A ragasztott kerámiaburkolatok alatti aljzatokat a végleges padlószinthez iga­zodva és a szükséges lejtésekkel kell kialakítani, majd felületére 20 mm vas­tag, Hsc 60-as minőségű vagy azzal megegyező szilárdságú, szennyeződés­mentes cementhabarcs simítást kell ké­szíteni.

Az aljzat akkor megfelelő, ha kellően szilárd, egyenletesen sima és sík felü­letű, por- és szennyeződésmentes, vala­mint felülete száraz.

A gyakorlatban a felsoroltak egyszerűen ellenőrizhetők:

• Az aljzat szilárdsága akkor megfe­lelő, ha enyhe kalapácsütögetésre nem porlik, nem válik fel, tiszta, csengő hangot ad, nem kong, és ke­mény tárggyal megkarcolva, porlódás nélküli fehér vonal marad vissza.
• A simaság akkor megfelelő, ha az aljzatra helyezett léc mindenütt fel­fekszik a felületre, az érintkezési vonalnál nem lehet átlátni, legfel­jebb csak 1 mm-es rés mutatkozik.
• A felület megfelelően sík, ha a jelleg­zetes pontok (legmagasabb, legmé­lyebb) irányában fektetett egyenes léc az aljzatra úgy fekszik fel, hogy méterenként legfeljebb 1-2 mm-es rés látszik alatta.
• Az újonnan készült aljzat általában (normál, 20 °C körüli léghőmér­séklet esetén) 4 hét után már kellő­en száraz. Ez azért fontos, mert a nedvesség (víz) a legtöbb ragasztó tapadóképességét és kötési folya­matát nagyon lerontja. Ragasztott burkolatok esetén az aljzat felüle­te csak szárazon, seprővel, illetve porszívózással tisztítható.

4.41. ábra. Változatos hézagrajzú kerá­miaburkolatok különféle alakú lapokból.

4.42. ábra. Kerámiaburkolat.

4.43.ábra. Kerámialapok csúszásgátló felületei a) süllyesztett mintázatú, b) kiemelt mintázatú.

4.44. ábra. Fogas lehúzó az ágyazó ha­barcs felhordásához.

4.45 ábra. Az egyenletes ragasztórétegen tökéletesen tapadó burkolat az időtálló­ság garanciája.

Padlóburkolatok

A padlóburkolatok – amint már az elő­zőekben említettük – cementhabarcs­ba ágyazva vagy ragasztva készíthetők. A padlóburkolatok lerakása előtt nem feledkezhetünk meg a szükséges tennivalókról.

• Meg kell vizsgálni az aljzat minő­ségét, ellenőrizni kell a szintezési pontokat (külső burkolatnál) vagy a szintezési vonalat, és ha hibát ta­lálunk, a szükséges simításokat el kell végezni.
• A burkolólapokat át kell válogatni, egyenként ellenőrizve azokat méret­helyesség és színárnyalat szerint, valamint, hogy a dobozon feltün­tetett osztályba sorolás helyes-e?

Az aljzat előkészítését csak akkor sza­bad elkezdeni, ha a burkolat alatt húzó­dó gépészeti vezetékek elkészültek, és üzemképességüket ellenőriztük (vízve­zeték nyomáspróba, lefolyóvezetékek kötéseinek ellenőrzése stb.). Az aljzat előkészítésekor az összefolyókat és a vezetékeket védeni kell a sérülésektől és az eltömődésektől. A belső válaszfalaknak, a lépcsőbur­kolatoknak és a szegélyeknek a burko­lás előtt el kell készülniük, csak ezután kezdhető meg az aljzat előkészítése a burkoláshoz.

Az aljzat előkészítésekor először is le kell söpörni és vízzel meg kell locsol­ni a burkolandó felületet. A vízzel való locsolás az ágyazati réteg jobb tapadá­sa miatt szükséges. Régebben készült aljzatbeton esetén a tisztítás utáni ned­vesítést cementtejjel való locsolással kell végezni, ugyancsak a beton és az ágyazóhabarcs megfelelő tapadása ér­dekében. A cementtej 3 rész cement és 1 rész víz keverékéből készüljön. A burkolás megkezdése előtt meg kell tervezni a lapok kiosztását, ami a sze­gély- és a mintaképzésre, valamint a la­pok közötti hézagszélesség megállapí­tására is vonatkozik.

Lehetőleg el kell kerülni keskeny burkolatcsíkok keletke­zését. A keskeny csíkok nemcsak eszté­tikailag kifogásolhatók, hanem a lapok vágása jelentős többletmunkát igényel. A keskenyebb sávokat a nyitott héza­gok méreteinek változtatásával általá­ban elkerülhetjük. A hézagok széles­sége 2-6 mm lehet, természetesen ez függ a lapok méretétől és a helyiség, ill. terület rendeltetésétől, valamint a lapok osztályba sorolásától. Első osztályú la­poknál elegendő a 3 mm-es, harmad­osztályúaknál azonban 4-5 mm-es fugaméret is szükséges lehet az esetleges eltolódásokból adódó tömör hézagok kialakulásának megakadályozására. A padozatok készülhetnek vízszintes vagy lejtéssel kialakított felületekkel.

A vízszintes burkolat szintezése és a lera­kás vízszint szerinti ellenőrzése talpas vízmérték segítségével igen egyszerű. Lejtéssel készülő burkolatok esetén azonban több dologra is figyelni kell a végleges szint meghatározásakor. A vég­leges szintet a burkolási felület legala­csonyabb és legmagasabb pontjain kell meghatározni. A szintezésnél ügyelni kell arra is, hogy az ágyazóhabarcs vas­tagsága minimum 15 mm, maximum 40 mm lehet. Ilyen nagy vastagságkü­lönbségek csak külső burkolás esetén vagy mosókonyháknál fordulhatnak elő, ha az aljzatok elkészítésekor a lejtést nem adták meg.

Habarcsba ágyazott burkolatok

A padlóburkolat lerakását a burkolási felület szintezésével kezdjük. Hagyo­mányosan a szintezést földnedves ágya­zó cementhabarcsra ideiglenesen lera­kott szintjelző lapok segítségével vé­gezzük el. Ezeket a szintjelző lapokat a lerakandó felület jellegzetes pontjain kell elhelyezni, és az alattuk levő ce­menthabarcsot gondosan kell tömörí­teni. A tömörítést végezhetjük kőmű­veskanállal is, a lényeg, hogy az ágyazó cementhabarcs tömörségének olyannak kell lennie, hogy (szintezés után) alkal­mas legyen a végleges habarcsszint vas­tagságának meghatározására. A szintjel­ző lapok egymástól való távolsága lehe­tőleg ne legyen több két méternél.

A szintezést a végleges padlószint figyelembevételével kell elvégezni, a burko­lólapok ideiglenes felhasználásával. Ennek során a lapokat a szintezési pon­tokra helyezzük, és az ágyazóhabarcsot a kívánt szinthez szükséges vastagság­ban elterítjük. Ezután a burkolólapokat a szintezési pontokról leszedjük, és a beszintezett pontok között vezetősávokat készítünk, és az ágyazóhabarcs sávokat tömörítjük. A szintezést meg kell ismételni a habarcssávokon, hogy a szintezési pontok helyességét ellen­őrizzük. A vezérsávok közötti mezőket a vezérsávokhoz képest általában 20 %-kal, tehát 3-4 mm-rel magasabbra kell feltölteni habarccsal, mert a tömörítés során ez a különbség eltűnik. A tömö­rítés végezhető kőműveskanál vagy la­pát segítségével, döngöléssel, vagy bur­kolóléccel.

Ezután a sávmezőket a bur­kolóléc vízszintes, változó irányú moz­gatásával szintre húzzák. Ahol a mező­ben levő ágyazóhabarcs a vezérsávok­nál magasabb, ott a felesleget el kell tá­volítani, le kell húzni, ahol pedig nem éri el a kívánt szintet, ott pótolni kell. A padlóburkolatok alá „földnedves” ágyazóhabarcs behelyezése szükséges, ez olyan habarcsot jelent, ami kézbe vé­ve összenyomható, nem folyik és a ke­veréshez felhasznált vízmennyiséget megtartja.

A felhordott és elterített, lehúzott föld-nedves ágyazóhabarcsot a burkolóla­pok fektetése előtt cementtejjel (3 rész cement, 1 rész víz) meg kell locsolni, a locsolást a kezdő burkolatsoroknál kell kezdeni, és a meglocsolt felületen elő­ször a burkolat vezetősorát rakjuk le.

A munka során a következőkre kell fi­gyelni :

• a vezetősor lapjai és a lábazati la­pok közötti hézagok összhangban legyenek, egybeessenek,
• a vezetősorok derékszöget képez­zenek,
• a burkolat lerakását mindig a be­járattal szembeni oldalon kell kez­deni, mert így elkerülhető a lera­kott burkolat szilárdulás előtti ter­helése,
• ha a burkolási terület nem derék­szögű, akkor a hiányzó részeket megfelelő alakra szabott lapokkal ki kell pótolni.

A habarcságyba fektetett lapokat kala­pácsnyéllel enyhén be kell döngölni, mert ha a burkolólapok vastagsága kis­sé eltér, a habarcsréteggel a különbsé­gek kiegyenlíthetőek.

A vezetősorok lerakása után az előké­szített mezők burkolását az alábbi sor­rendben végezzük:

• a mező felületén lévő ágyazóha­barcs egy részét cementtejjel meg­locsoljuk,
• megkezdjük a lapok lerakását a ve­zetősorok által meghatározott hé­zagosztást betartva.
• a hézagvonalak egyenletességét fo­lyamatosan ellenőrizzük,
• a lerakott burkolat kívánt szintma­gasságát kereszt- és hosszirányú mérésekkel ellenőrizzük,
• a derékszöghöz képest kimaradó szegélymenti sávoknál a hiányzó burkolatot beszabjuk.
• Az elkészített burkolattal kapcsolatos fontos tudnivalók:
• A lerakott burkolatra az ágyazóhabarcs kötése előtt még teherelosztó deszkákra sem ajánlatos rálépni. A burkolatot a lerakástól számítva legalább 48 óráig minden terhelés­től védeni kell, az elkészített burko­latrészek lezárásával, esetleg pal­lóáthidalással. Közepes (16 °C) a hőmérséklet esetén a lerakás után 48 óra elteltével a habarcs eléri azt a szilárdságot, amely mellett a bur­kolat teherelosztással egy ember súlyát már elbírja.
• A frissen lerakott burkolatot lo­csolni kell, a burkolás utáni napon kezdve, napi két-három alkalommal.

Ragasztott burkolatok

Ragasztott padlóburkolat új és régi alj­zatra egyaránt készíthető. Az új aljzat rétegfelépítése általában aljzatbetonból és simítórétegből áll, a régi aljzat réteg­felépítése ettől eltérő is lehet. Bizonyos feltételek teljesülése esetén a meglévő burkolat is képezheti az új burkolat alj­zatát.

A padlóburkoló lapok lerakását ragasz­tásnál is megelőzi a szintezés ellenőrzé­se, azonban bizonyos szintezési hibák már nem egyenlíthetők ki az ágyazó-ragasztó anyaggal, mert a felhordható rétegvastagság egy bizonyos határt nem haladhat meg. Ragasztóanyagokból ál­talában 2-3 mm vastagságú réteg hord­ható fel csak az aljzat felületére, nem­csak azért, mert az anyag szétterülése csak ennyit tesz lehetővé, hanem több­letvastagság esetén a ragasztóanyag kö­tési hőjének aránytalan megnövekedése miatt roncsolódás, alakváltozás, illetve zsugorodás keletkezhet.

4.46. ábra. A ragasztóréteg szükséges vastagsága az aljzat egyenetlenségétől és a lapok nagyságától függ a) rossz megoldás, mert a vékony réteg miatt a lapok nem jól tapadnak, esetleg fel is válnak, b) a ragasztóréteg vastagsága akkor megfelelő, ha próbaragasztásnál a lapot felemelve, azon a habarcsréteg 30-40 %-a rajta marad.

Az aljzat és a lap közötti kötéshez ugyan­akkor bizonyos rétegvastagság (lega­lább 2 mm) feltétlenül szükséges. A legtöbb burkolólap ragasztási felülete a jobb tapadás érdekében feldurvított, pl. rovátkolással. Ezek a felületek, vala­mint az aljzat sima, de porózus felület­ének tömítése indokolja, hogy a ragasz­tóréteg legkisebb vastagsága 2 mm legyen. A ragasztóréteg vastagsága a la­pok nagyságától és osztályba sorolásá­tól (méreteltérésétől) és az aljzat egye­netlenségétől függ.

A ragasztóréteg fogazott lehúzóval, 4-8-as lehúzok valamelyikével húzható le egyenletesre. A 4-es fogazás 2 mm-es, a 6-os a 3 mm-es, a 8-as a 4 mm-es ré­tegvastagsághoz a megfelelő. A ragasztott burkolatok készítésekor az aljzat minőségére sokkal nagyobb gon­dot kell fordítani, mint a hagyományos fektetési módok esetén. Különösen az aljzat szilárdságára, simaságára, por- és szennyeződésmentességére, szárazsá­gára kell ügyelni.

4.47. ábra. A kerámiaburkolat és a padló­fűtés aljzatának tömör kapcsolata, a 100 %-os tapadó-ragasztással tökéletes hőleadást és hosszú élettartamot biztosít.

4.48. ábra. Műanyag dilatációs profilok kerámia padlóburkolatokhoz a) kétszárnyú közbenső profil, b) egyszár­nyú faltőprofil.

Az aljzat szilárdsága akkor megfelelő, ha enyhe kalapácsütögetésre nem por­lik, nem válik föl, tiszta, csengő hangot ad, nem kong, továbbá kemény tárggyal megkarcolva porlódás nélküli fehér vo­nal marad nyomként. Műanyag bázisú ragasztó használatánál az aljzatnak teljesen száraznak kell len­nie, legfeljebb 2-3 %-os víztartalom­mal rendelkezhet. Ragasztott burkola­tok aljzata csak szárazon, seprővel és porszívóval tisztítható. Vannak azonban olyan műgyanta bá­zisú anyagok, amelyek nedves felületen is jól kötnek, ezért, ha elkerülhetetlen a nedves felület burkolása, ilyen anyagot kell vásárolni.

A munka végzéséhez a +18-20 °C kö­zötti hőmérséklet az ideális, +10 °C alatt nem szabad a munkához hozzáfog­ni vagy folytatni. Az anyag már +10 °C hőmérsékletnél az adott értéknél sokkal lassabban fog megkötni, ennél alacso­nyabb hőmérséklet pedig súlyos káro­sodást okoz (pl. a szilárdság részleges vagy teljes elvesztését).

Túl magas, 30 °C körüli hőmérsékletnél az anyag kötése meggyorsul, és a bedolgozhatóságára megadott idő jelentősen lerövidül, amit ha nem veszünk figyelembe, előfordulhat, hogy a megkevert anyag a tárolóedényben megszilárdul és felhasználhatatlanná válik. Jó ha tudjuk, hogy a szilárdulás kezdetét az anyag melegedése jelzi, és ilyenkor már nem ajánlatos felhasználni, mert minősége nem lesz meg­felelő, célszerű új keveréket készíteni.

4.49. ábra. Faltő lezárása csúszó dilatá­ciós profillal.

4.50. ábra. Padlóburkolatot lezáró profil, eltérő burkolatok csatlakoztatásához.

A ragasztóhabarcsok előkészítésénél betartandó szabályok:

• az anyag keverésekor pontosan kö­vessük a gyártó cég előírásait,
• a keverésnél és a bedolgozásánál tartsuk be az előírt óvórendszabá­lyokat, és használjuk a javasolt vé­dőfelszerelést,
• kézi vagy gépi keverésnél egyaránt csak annyi anyagot keverjünk, ame­lyet a feldolgozhatósági időn belül fel tudunk használni. (A feldolgoz­hatósági időt a csomagoláson fel­tüntetik.),
• ragasztás esetén az aljzatbetont si­mítani kell, a simítóréteg vastagsá­ga 20 mm lehet. A simítóréteget 1-2 nap múlva fel kell hordani. A si­mítóréteg készülhet önterülő padlókiegyenlítőkből is, amelyek ki­száradt aljzatbetonra, néhány mm vastagságban készíthetők. Műgyan­ta adalékos habarcsok alkalmazá­sakor a burkolatot nem szabad lo­csolni,
• műgyanta ragasztók használata ese­tén a lapokat vízben áztatni tilos!

A burkolólapok lerakását a következő sorrendben kell megkezdeni:

• a ragasztóhabarcsot a burkolandó felület bejárattal szembeni oldalán, keskeny csíkban kiontjuk, majd fo­gas kenőlappal olyan szélességben terítjük el, hogy a burkolólapok vezetősorát le tudjuk rakni. A fogas kenőlap fogazatának mérete és alakja a szétterített ragasztóanyag mennyi­ségét szabályozza, és ezáltal biz­tosítja egyenletes felkenését is,
• az elterített ragasztóanyagra lerak­juk a vezetősorokat, a következő szempontokat szem előtt tartva:
• a vezetősorok lapjai és az oldalfa­lon levő lábazati lapok hézagosz­tása essen egybe, változó méretű lapoknál tervezzünk ritmikus össz­hangot,
• a hosszirányú és az arra merőleges vezetősorokat derékszögben kell rakni, nem derékszögű felület ese­tén a kimaradó részeket utólag vá­gott lapokkal kell pótolni.

A vezetősorok lerakása után végezzük el a kialakult mezők burkolását. Ismét ra­gasztóhabarcs-terítéssel kezdjük, amely­nek szélességét úgy határozzuk meg, hogy azt a burkolólapokkal a még tiszta, ragasztóhabarcs nélküli felületről könnyen el tudjuk érni. Általában két-három sorszélességgel számolhatunk. A lapok lerakásakor gondosan ügyeljünk a vezérsorok szerint meghatározott távolságok (hézagok) betartására. Tekint­ve, hogy a ragasztó nyitott ideje (lera­kási idő) kevés, azaz a lapok igen rövid idő elteltével már nem mozdíthatók meg, a hézagok vonalvezetésének egyenes­séget gyakran és folyamatosan ellenő­rizzük!

A műanyag ragasztóval ragasztott bur­kolatok rövid időn belül (4-6 óra) jár­hatók, így a további munkafolyamatok (hézagolás, tisztítás) akadálytalanul el­végezhetők, a burkolat 2-3 napon belül használatba vehető.

A leggyakrabban használt ragasztók – MAPEI

4.51. ábra. A burkolatok és a dilatáció kialakítása, aljzat/aljzat, aljzat/burkolat, burkolat/burkolat kapcsolatánál a) aljzat-aljzat, b) burkolati látszatprofil, c) – d) burkolat aljzattal, e) – f) burkolatok közötti, g) – h) talpas profilok a ragasztó rétegbe ragasztva.

4.52. ábra. Kerámiaburkolatok különleges kapcsolatai a) dilatációs lábazati profillal, b) kettős profillal, berendezési tárgyaknál, c) dilatációs profilra ragasztott lábazattal, d) terasznál homlokprofillal.

4.53. ábra. Lépcső burkolása kerámiala­pokkal, kiegészítő élvédő fémprofillal a) – b) fémprofil műanyag élvédő szegő­vel, c) – d) élvédő szabad fémfelülettel.

4.54. ábra. Lépcsőfok kerámiaburkolatá­nak és élvédőjének kapcsolata a) élvédő fémprofil, b) az élvédő beépí­tése, c) kész lépcső.

Tört lap burkolatok

A tört lap vagy más néven nova padló­lap az osztályos, máz nélküli kerámia­lap és annak burkoláskor keletkező hul­ladéka, amely kis ügyességgel jól fel­használható burkolatkészítéshez. Má­zas kerámiából – a törés egyenetlen­sége és esztétikai szempontok miatt – nem tanácsos burkolatot készíteni. A jól megtervezett törtlap burkolat zárt hézagos (a hézagszélesség max. 3 mm) lerakással funkcionális és esztétikai szempontból egyaránt megfelelő, a tört lapok változatos hézagrajzai és a színárnya­latok folytán szinte művészi hatás érhe­tő el.

Ahhoz, hogy a nova burkolat felü­lete megfelelően sima legyen, fokozott gondossággal kell a munkát végezni, előnyösek az aránylag kis méretű tört lapok, mert a lapok közötti hézagok se­gítik a csúszásmentesség kialakulását.

Tört lapok kiválasztása

A tört lapok kiválasztásánál alapsza­bály, hogy a tört lap felülete a teljes lap felületének egyharmadánál csak kisebb lehet, és 2 cm² felületűnél kisebb lapok építhetők be. A beépítésre szánt tört la­pok nem lehetnek kagylósán csorbul­tak, repedtek, hajszáleres felületűek. Tetszetős burkolat csak élesen tört, recézetlen élű, változó formájú, tiszta la­pokból készíthető.

A burkolandó felületet méretarányosan le kell rajzolni, és papíron kell meg­tervezni a burkolat mintázatát, amely lehet keretes, egyszínű, mintás és figu­rális. Az elképzeléshez illeszkedő egész lapokat kiválogatjuk, a többit pedig úgy törjük, hogy a lapokat tenyerünkbe he­lyezve és nyitott ujjakkal tartva, kala­páccsal a kőanyag lap közepére ütünk, így a lap élesen törik és kevés szilánk keletkezik.

Az előkészített törtlapok fektetésének hagyományos módszere a kőagyag lap­burkolatéhoz hasonló, az ágyazat anya­ga, szintezése, a vezérsávok készítése és a lapok lerakása azonos. Arra kell külön ügyelni, hogy a kisebb-nagyobb burkolóelemek keveredése egyenletes legyen. Egyszerűbb a munka, ha a bur­kolat azonos színű lapokból készül, mert itt nem kell ügyelni a színek keverésére és a mintákra.

A két vagy több szín keverékéből terve­zett burkolat lerakását a kisebb arányt képviselő részek fektetésével kell kez­deni. Ezeket a lapokat a tervnek megfe­lelő helyeken az ágyazóhabarcsba fektetjük, majd közéjük illesztjük az alapszínt megadó lapokat. Ha nagy felüle­tet burkolunk, azt több részletre kell bontani, úgy, hogy ne keletkezzenek egyenes vonalú csatlakozások, legfel­jebb, ha egész lapokból, ún. mezőhatá­rokat alakítunk ki, vagyis keretezett fe­lületet készítünk. Ez utóbbi esetben először a keretet rakjuk le, és ezt követi a keret által határolt rész lerakása.

Kivitelezési tippek, alakos minták

Ha a keretet egyszínű lapokkal rakjuk ki, csak a tört lapok nagyságának egyenle­tes elosztására kell ügyelnünk. Ha szí­nes lapokat is használunk, először a mintákat rakjuk ki, azután a kitöltő alap­lapokat. Figurális betéteket és díszes mintákat csak nagy gyakorlattal bíró szakemberek által előre megtervezett formában fektessünk. A kivitelezésnek lényeges része, hogy a mintát papírra rajzoljuk és a megfelelő színű lapele­mekkel kirakjuk, az így előre összeil­lesztett lapokat a papírra ragasztjuk, majd bedolgozzuk.

Az alakos minták készítésének másik módszere, hogy a motívumot 1:1 arányban vastag kar­tonpapírra rajzoljuk, majd kivágjuk, és a burkolandó felületen előbb ezekből rakjuk ki a teljes felületet, majd a meg­felelő tört lapokat beillesztve elkészít­hető a burkolat. A törtlapokból készülő burkolatok álta­lában a hagyományos módon, cement­habarcsba ágyazva készülnek, de fek­tethetők vékony ragasztó habarcsba is.

4.55. ábra. Tört kerámialapokból készülő nova padlóburkolat.

Kismozaik burkolatok

A kismozaik lapokból készülő padló­burkolatok különleges funkcionális igé­nyeket elégítenek ki.

A kismozaik lapo­kat táblásítva:

• járófelületükkel vízzel oldható ra­gasztóval papírra ragasztva,
• tapadófelületükkel üvegszövethez ragasztva gyártják, ill. csomagol­ják.

A járófelületüknél táblásított lapokról a lerakás után azonnal el kell távolítani a hordozó papírréteget, mert a ragasztás tömörségének ellenőrzése, valamint a táblásított elem közbenső fugáiban fel­törő ragasztóhabarcs eltávolítása csak így lehetséges. A hordozópapír egyszeri vagy kétszeri, vízzel átitatott szivacsos áztatással könnyen eltávolítható. A tapadófelületükön táblásított burko­lólapok hagyományos habarcsrétegbe vagy vékony ragasztóba ágyazva épít­hetők be.

Az utóbbi megoldás az egy­szerűbb, mert az elhelyezésnél nem kell ügyelni a habarcsréteg egyenletessé­gére, csak a táblásított szélek összeil­lesztésére és vonalba helyezésére. A kismozaik lapok készülnek natúr és mázbevonattal ellátott, négyzet, kör vagy bármilyen más mértani alakban össze­állítva. A papír hordozórétegre ragasztott ele­meknél igen lényeges a tárolás, mert nagyobb páratartalom esetén a nedvességre oldódó ragasztófelület leválik a lapok felületéről.

4.56. ábra. Kismozaik padlóburkolat.

4.57. ábra. Kismozaik piskóta-lapburkolat.

4.58. ábra. Különböző alakú kis mozaiklap burkolatok a) koronaszerű felülettel, b) négyzetes rajzú felülettel.

4.59. ábra. Ívelt felületek kör alakú kis-mozaik lapokkal burkolhatok.

Hasított burkolólapokból készített burkolatok

A kerámia alapanyagú hasított burko­lólap a lapok hátoldalánál kialakított bordáknál párosával összefogva, iker­lap formájában készül. A hazánkban PIROGRÁNIT néven forgalmazott la­pok több színben készülnek, anyaguk­ban színezett és mázas változatban. A PIROGRÁNIT lapok fagyállóak, bizonyos mértékig sav- és lúgállóak, ami azt jelenti, hogy 10 %-os sósav és 10 %-os nátronlúg hatására felületén nem ke­letkeznek színbeli vagy egyéb elvál­tozások.

A lapok vastagsága általában 13 mm, mérethálókat tekintve a néhány cm-estől egészen az 50 cm-es méretekig gyártják. Lerakáskor a pórusmentes ra­gasztás alapkövetelmény, emiatt csak a közép vastag ragasztóréteg alkalmas, amely úgy készül, hogy fogas lehúzóval az aljzatot és a lapot is ellátjuk egy-egy réteggel. Beépítése egyébként semmi­ben sem különbözik a többi kerámia­burkolatoknál elmondottaktól. Külső térben csak az erre való alkal­masság igazolásával alkalmazható.

4.60. ábra. Hasított burkolólapok ragasz­tásakor az aljzatot és a lapok hátoldalát is be kell kenni ragasztó habarccsal a) a lapok hátoldalának (ragasztófelületé­nek) előkészítése az egymás mellé terített lapokon, b) a burkolat készítése az előké­szített lapokból.

PIETRA burkolatok

Az anyagukban színezett PIETRA pad­lóburkoló lapokat finomra őrölt agyag és ásványi adalékanyagok keverékéből szárazon sajtolják, majd magas hőmér­sékleten zsugorodásig égetik, ezáltal a lapok vegyszer-, kopás- és fagyállósága kiváló. Felületük sima, érdesített, min­tás és osztott (négykúpos) megoldású. Alapszínük sárga, de léteznek színezett változataik is.

A padlóburkoló lapok jelentős része – a csúszásgátlás érdekében – korund szemcsés kivitelben készül, úgy, hogy a korund szemcse nem a felületet érdesíti, hanem a lap teljes anyagának egyik alkotórésze.

A PIETRA padlóburkoló lapokat első­sorban ipari, élelmiszeripari, vegyi és mezőgazdasági üzemek, raktárak pad­lóburkolataihoz használják, de mindenütt megtalálhatók, ahol a burkolattal szemben támasztott követelmények ma­gasabbak. A burkolólapok felületének kialakítása és alkalmazási területük szo­rosan összefügg, a sima és az osztott (négykúpos) lapok száraz, a mintás és a korund szemcsés lapok pedig nedves, vizes üzemű helyiségeinek padlóburko­latához használhatók.

4.61. ábra PIETRA lapburkolat ragasztá­sa.

4.62. ábra. PIETRA lapburkolat dilatáció­jának kialakítása 1 burkolólap, 2 ágyazó habarcs, 3 dilatációs (fél) profil, 4 rögzítő karmok, 5 gu­micsík (vagy gumicső), 6 elasztikus ki­töltés, 7 fugazil, 8 aljzatbeton, 9 szigete­lésvédő fólia, 10 szigetelés, 11 dilatáció, 12 neoprén sáv, 13 lejtbeton.

Keramitburkolatok

A keramitlap és a keramitkő mésztar­talmú agyagból égetés útján előállított, sárga vagy sárgásbarna színű padló­burkoló elem, szilárdsága igen nagy, kopásálló, sav- és lúghatásoknak kivá­lóan ellenáll, s miután üvegesre, tömör­re égetik, a nedvességet nem szívja ma­gába, ezért fagyálló is. Nyersanyaga sárgás vagy sárgásbarnára égő agyag, amely 11-18 % kalcium-kar­bonátot tartalmaz, olvasztóanyaga a kalcium-oxid, valamint a kis mennyiségű magnézium-oxid és vas-oxid. Ez utóbbi­aknak köszönhető a kiégetett termék tö­mörsége. A keramit nyersanyagát, a kö­ves szennyeződésektől mentes márgás agyagot száraz eljárással készítik elő, és hidraulikus préseléssel formázzák, majd az idomokat körkemencében kiégetik.

A keramitagyagba festéket nem ada­golnak, a színeltéréseket az agyag alapanyaga, valamint az égetés egyenetlen­sége okozhatja. A gyengén égetett la­pok halványak, a túlégetett lapok kissé vörösesek. A keramit anyaga – a kőagyaghoz hasonlóan – az égetés során erősen, több mint 20 %-kal zsugorodik, égetés közben emiatt a kőagyagnál is erősebben vetemedik, görbül és torzul.

A keramit kiválóan alkalmazható nagy forgalmú, koptatásra erősen igénybe vett felületek burkolataként. Keramitlap burkolattal készülnek a ka­zánházak, a mosodák, a tej-, a hús- és egyéb élelmiszeripari üzemek, az ak­kumulátor-töltőtelepek, a bőripari páco­lok, a keményítő- és csirizgyártó üzem­részek savas helyiségeinek padlói. Igen kedveltek lakóépület udvara és forgalmas járdák anyagaként, valamint mező­gazdasági épületekben is.

Keramitlap burkolatok

A lapok lehetnek négyzetesek, egyenes féllapok és átlós féllapok, a négyzetes lapok készülnek egy- és kétoldalt le­gömbölyített változatban is. A válasz­tékot különböző idomok, homorú lécek és ezekhez szükséges sarokidomok, to­vábbá folyókaidomok egészítik ki.

A négyzetes lapok mérete lehet:

• 170x170x25 mm
• 170x170x35 mm,
• 150x150x20 mm.

Az egyenes, fél- és átlós féllap, vala­mint a gömbölyített lapok az egész la­pok méreteihez illeszkednek. A lapok felülete lehet sima, rovátkolt, szemcsés vagy osztott. A keramitlap fe­lületi síkjának megbontása azért szük­séges, mert a sík felületű lap nedvesség hatására igen csúszós lesz, és a felület osztása ezt gátolja. A mélyedések mér­téke a lap síkjától mérve nem lehet na­gyobb 5 mm-nél. A keramitlapokat az él csorbultság, a felületi hajszálrepedezettség, a járófelü­let foltossága és színeltérése alapján osztályozzák.

A túlnyomórészt ipari létesítmények­ben készülő keramitburkolatok fekte­tésének időpontját úgy kell meghatá­rozni, hogy lehetőleg az építés utolsó szakaszában készüljön el. A fektetés előtt ugyanazokat a feltételeket kell biz­tosítani, mint a kerámiaburkolatok ké­szítésénél. A padlóba épített tárgyak, a padlócsatornák, a gépalapok stb. készí­tésének meg kell előznie a lapok fekte­tését.

Nagyobb terhelések esetén az aljzatot méretezni kell, és ennek alapján kell meghatározni vastagságát és szilárdsá­gát is. Az aljzatbeton lejtésének azo­nosnak kell lennie a rá kerülő padló­burkolat lejtésével. A fektetőhabarcs rendeltetése nem az, hogy a hibásan ké­szített aljzatbetonok lejtéseit korrigál­ják vele! A kitűzést gondosan kell elvé­gezni, mivel a lejtések, az összefolyók, a gépalapok, az aknák stb. helye és ma­gassága a később elhelyezendő gépek­kel technológiailag is szorosan össze­függ-

Az aljzatbeton felső síkjának szintje az alkalmazott habarcsoktól, a lapvastag­ságoktól, tehát a burkolatszerkezet vas­tagsági méreteitől függ. A keramitpadlót sav- és lúgmentes, il­letve enyhe sav- és lúghatásnak kitett helyeken általában cementhabarcs ágya­zatba fektetik. Sav- és lúghatásnak erősebben kitett padlóburkolatok ágyazó-habarcsa nem cementhabarcs, hanem R 80-as ágyazóanyag, nátron-vízüveg, fenol-formaldehid gyanta, furángyanta és többféle epoxigyanta.

Az aljzatbeton felületet az ágyazóhabarcsoknak megfelelően kell kiképezni

Az epoxigyanta habarcs fektetési vas­tagsága mm-nagyságrendű, emiatt cementsimítóval simított vagy glettelt fe­lületet igényel. A cementhabarcs ágya­zóanyag vastagsága 2 cm, az aljzatbeton felületének kialakítása azonos a moza­iklap burkolatok alatti aljzatbetonokéval. Az ágyazó cementhabarcs összetétele és tulajdonságai megegyeznek a kerá­miaburkolatoknál megismert tulajdon­ságokkal.

Az adalékanyag és a cement mennyisége a teherbírásnak megfele­lően változhat. A földnedves ágyazóhabarcsot egyenletesen, üregmentesen és tömörítve kell elteríteni. A padlóburkolatot keret nélkül, rend­szerint hálósán készítik. Fektetési terv híján a lapsoroknak a hangsúlyos fallal párhuzamosan, ill. arra merőlegesen kell futniuk.

A keramitlap-burkolat hézagainak mérete 2 mm-nél kevesebb nem lehet. Miután az élméreteknél megengedett ± 6 mm-es el­térés sokszor ennél is nagyobb, a hézagok szélessége a 3-4 mm-t is elérheti. Nyitott hézagú burkolat esetén 7-10 mm széles hézagok is megengedettek. A lapokat – a kőanyag lapokhoz ha­sonlóan – fektetés előtt össze kell vá­logatni.

A fektetés során a kitűzőlapok­hoz igazodva fektetjük le a vezérsoro­kat, majd zsinór mellett a többi lapsort. A lapok egymáshoz viszonyítva mindig pontosan derékszögben illeszkedjenek, a hézagok egyenes vonalat alkossanak. A keramitpadló alatti aljzatbetont 5-10 m²-enként, de legfeljebb 5 m-enként tágulási hézagok beiktatásával készítjük. A teljes vastagságban átmenő hézag ék keresztmetszetű, felül 1,5, alul 1,0 cm széles legyen.

4.63. ábra. Keramitlap burkolat készítése ágyazó habarcsréteggel 1 lapburkolat, 2 ágyazóhabarcs, 3 fugázás, 4 aljzatbeton, 5 dilatáció, 6 kavicsfel­töltés, 7 keramitlábazat, 8 vakolat.

4.64. ábra. Keramitlap burkolat faltő dilatációval 1 betonba ágyazott lapburkolat, 2 aljzat, 3 hőszigetelés, 4 vízszigetelés, 5 tágulási hézag, 6 elasztikus tömítés, 7 gumicsík (vagy gumicső) csempeburkolat, 8 ra­gasztó habarcsréteg.

4.65. ábra Keramittégla burkolat szegősorral a) Z-kötésben rakva, b) ferde kötésben rakva.

Keramitkő burkolatok

A keramitkövet egyre elterjedtebben használják olyan helyeken, ahol a nagy­üzemi termelés során savas, lúgos igény­bevételek lépnek fel, pl. akkumulátor­házak, bőripari pácolok, keményítő- és csirizgyárak savas helyiségeknél, vegyi és élelmiszeripari üzemek padlóburko­latánál.

A keramitkő anyaga és gyártástechno­lógiája megegyezik a keramitlapéval, készül egész, háromnegyedes, feles és süveg alakban, 21 x 10,5 x8 cm méretben. Gyengén sav- és lúgálló hatásnak kitett helyeken a keramitkő burkolat cement­habarcsba ágyazva, cement alapú hé­zagkitöltő habarccsal készíthető. Szá­mottevő sav- és lúghatásnál bitumenes kiöntést vagy különböző gyantákkal va­ló hézagolást kell alkalmazni. Intenzív, erős savhatás esetében csak az R 80-as vagy a különböző gyantákból készült fektető habarcsok jöhetnek számításba.

A köveket – egyéb előírás hiányában – kötésben, esetleg hosszanti kötésben vagy parkettamintában kell lerakni. A hézagszélesség minimum 6 mm. A tég­lakiosztást előre meg kell tervezni, mert a köveket nem lehet vágni. A fektető habarcsba rakott, alaposan bedöngölt köveket cementből és élesszemű kvarc­homokból készült kiöntő habarccsal kell kihézagolni, a kiöntést addig ismé­telve, amíg a habarcs a hézagot teljesen kitölti.

Tégla padlóburkolatok

Tégla padlóburkolatok készítésére klin­kertégla, pillértégla és padlásburkoló tégla használható. A téglák tulajdon­ságai és minősége meghatározza a fel­használási helyeket.

Klinkertéglából készült burkolatok

A klinkertégla (burkolótégla) külső és belső térben egyaránt használható, szép és időtálló anyag. Alapanyaga vas-oxid tartalmú, mészben szegény agyag, ame­lyet tömörre égetnek. Tartóssága és esztétikus megjelenése miatt régebben igé­nyesebb középületek és ipari létesítmé­nyek burkolására használták, manapság előfordulnak családi házak külső és bel­ső burkolataként is. Funkcionális és díszítő jellegű felhasználása, egyre foko­zódó térhódítása – különösen a belső­építészetben – elsősorban az ősi anyag rusztikusságával, meleg, bensőséges megjelenésével magyarázható, emellett az sem utolsó szempont, hogy a ha­gyományos anyagok alkalmazása ko­runkban divattá vált.

A klinkertéglák ki­sebb igénybevételű ipari létesítmények­ben is jól használhatók, és fagyálló­ságuknak köszönhetően külső felületek burkolataként is megfelelnek. A klinkertégla burkolatot fektető habarcsba kell ágyazni. A kerámia lapbur­kolatokkal ellentétben, itt a hígabb, ja­vított habarcs is megfelel, a legjobb azonban a hagyományos, előterített és tömörített földnedves ágyazó habarcs.

A téglaburkolat sorkiválasztása és le­rakása azonos a lapburkolatokéval, a dilatációs hézagokat a funkció, az aljzat és épület mozgása alapján kell meg­határozni. A dilatációs hézag úgy készül, hogy a függőleges fugákba készítéskor egy vagy két réteg hullámlemez papírt helyeznek be, amit néhány óra múlva ki­vesznek. A hézagok – az igénybevétel szerint – készülhetnek sík vagy mélyí­tett fugákkal. Kapualjakban és udvaron a dilatációs hézag kiönthető bitumen­nel, igényesebb helyeken pedig egyéb rugalmas anyaggal.

4.67. ábra. Z-kötésben rakott téglasor.

4.66. ábra. Homok-vagy kavicságyazatba rakott téglaburkolat, homok hézagkitöl­téssel 1 burkolótégla, 2 fuga, 3 mozgási rés, 4 homokkiöntés, 5 finom ágyazó réteg, 6 kavics alapréteg.

Pillértégla burkolatok

Az égetett agyagtermékek körébe tar­tozó pillértégla – nagy szilárdságának és fagyállóságának köszönhetően – ki­válóan használható padlóburkolatok készítésére is. Minőségét a nyersanyag előkészítésének, szárításának és égeté­sének módja alapozza meg. A pillér­tégla névleges mérete 6,5x12x25 cm. Használhatók pincepadlók, raktárhe­lyiségek burkolására.

Kedvező szilárd­sági tulajdonságai felületi megjelené­sében is megmutatkoznak, tömör felü­lete, határozott vonalú élei miatt – kü­lönösen élre állítva lerakva – könnyen összetéveszthető a falburkoló klinker­téglából készült padlóburkolattal. A pil­lértégla burkolat előnye, hogy felülete nem hideg, nem túl kemény, mégis időt­álló.

Aljzatbetonra készítve beépítésének módja azonos a klinkertégla burkola­tokéval, de kisebb terhelések esetén, pl. gyalogjárdáknál kavics- vagy homok­ágy is megfelel. A téglák fektetése az igénybevétel függvénye, élükre állítva vagy lapjukra fektetve, változatos kö­tésű és mintázatú burkolatok készítésé­re használhatók.

4.68. ábra. Különféle mintázatú téglaburkolatok.

Padlásburkoló téglából készülő burkolatok

A padlásburkoló tégla padlásterek pa­dozatainak, burkolatainak anyaga. Az aljzat lehet döngölt salak, amelyre 2 cm vastag homokágyazatot terítünk, és er­re fektetjük a téglaburkolatot. A bur­kolat általában hálós fektetéssel, nyitott (3-5 mm) hézagokkal készül, amelye­ket híg mészhabarccsal kell kiönteni.

MAPEI KERABOND: por alakú ra­gasztó, külső és belső térben alkalmaz­ható. Fagyálló, vízálló, rugalmassága ISOLASTIC-kal beállítható. Csak szá­raz és megszilárdult betonnál használ­ható, gipsztartalmú aljzat esetén Prim-er-G alapozás szükséges. Lehúzás: 4-es, 6-os, 8-as lehúzóval. Keverőszere a tiszta víz. Utókezelést nem igényel, víz­zel való locsolásával csakis kárt okoz­hatunk.

MAPEI KERAFLOOR: por alakú ra­gasztó, amely elsősorban a nagyobb, 30×30 cm vagy annál nagyobb méretű, hátoldalukon erősen rovátkolt kerámia­lapok ragasztására alkalmas, 3-15 mm-es vastagságban felhordva. Lehúzáshoz 15 mm-es fogas lehúzót kell használni. Hasított lapok ragasztásánál kerülni kell a belevegősödést, főleg kültéri al­kalmazásoknál. Előnye, hogy egyenlőt­len aljzatnál az eltérő ragasztási réteg­vastagság nem okoz különösebb gon­dot. A nagyobb ragasztási rétegvastag­ság a burkoló elemek hátoldalára való réteg felhordásával elérhető.

MAPEI ADESILEX P9: hosszú kötési idejű, por alakú külső és belső burko­latokhoz. Gipsz aljzatnál Primer G ala­pozóval kezelten alkalmazható. Előírt rétegvastagságát 8-as vagy 10-es fogas lehúzóval kell kiképezni. MAPEI ISOLASTIC: elasztikus álla­got biztosító komponens KERABOND és KERALLOOR ragasztókhoz, használatával rugalmas és víztaszító ragasz­tóhabarcsot kapunk.

MAPEIKERAFLEX: por alakú rugal­mas burkolati ragasztó, főként vizes, fagyálló igényekhez, 8-as és 10-es fo­gas lehúzóval felhordva használható, régi és új aljzatokra egyaránt alkalmaz­ható.

MAPEI KERAQUICK: por alakú, gyor­san keményedő vékony ragasztó ha­barccsal készülő padlóburkolat, amely már 2 óra elteltével járható. Felhordásá­hoz 8-as és 10-es fogas lehúzót kell használni.

MAPEI GRANIRAPID: kétkomponen­sű, gyorsan keményedő fagyálló burko­lati ragasztó, amely a kerámiákon kívül a kövek és a márvány, valamint a műkő lapok ragasztására is megfelel, 10-es vagy 15-ös fogas lehúzóval felhordott rétegben. A két komponens összeállítá­sánál a por alakú „A” és a szintetikus latex „B” komponenst 1:5-ös térfogat-tömegarányban kell bekeverni a fel­használás ütemének megfelelően, elekt­romos keverőszárral. Bedolgozásához 8-as és 10-es fogas lehúzó szükséges.

MAPEI ADESILLEX 22: műgyanta ra­gasztó, elsődlegesen a gipsz tartalmú rétegekre való ragasztáshoz alkalmas, 5-ös és 8-as fogas lehúzóval bedolgoz­va. A rezgésből adódó dinamikus hatásokat jól viseli, azonban nem fagyálló.

MAPEI KERALASTIC: kétkomponen­sű, műgyanta kötőanyagú ragasztó, amely alkalmas rugalmas, vízzáró és fagyálló burkolatok ragasztására. A keverési arány: 94:6, a ragasztási rétegvastagságot 4-es vagy 5-ös fogas lehúzóval kell kialakítani.

MUREXIN BETONOL: burkolati ra­gasztók, többségük por alakú, élelmi­szerbarát, vízzel hígítható, víz- és fagy­álló. Alkalmazhatóságuk és viselkedé­sük eltérő.

Fajtáik:

• BETONOL-Standard
• BETONOL-Flex
• BETONOL-Fehér
• BETONOL-Extra. Az előkészített anyagnál:
• a pihentetési idő 1/4 óra
• a fazékidő 4 óra
• nyílt idő o,5 óra
• a korrigálhatósági idő 5 perc
• a felhordási rétegvastagság max. 4 mm.

MUREXIN BETONOL FLEX: por ala­kú, vízzel hígítható gyorsragasztó ha­barcs, amely gyors kikeményedési tu­lajdonsága miatt 4-20 mm-es rétegvas­tagságig minőségcsökkenés nélkül alkalmazható. Jól használható eltérő lap­vastagságok esetén, nagyobb, elemes burkolólapok és hasított, valamint erő­sen rovátkolt hátoldalú lapok ragasztá­sára. Ha a ragasztót vastagabb rétegben kell felhordani, akkor a lapok hátolda­lát is be kell kenni. A belevegősödés el­kerülése érdekében a hasított és az erő­sen rovátkolt lapokat hátoldalukon is feltétlenül kenjük meg ragasztóval.

MUREXIN BETONOL Szürke: közép-ágyazású ragasztóhabarcs, víz- és fagy­állósági követelményekhez, kizárólag kerámialapok ragasztásához. BETONOL fehér: a kerámialapokon kí­vül kő- és márványlap ragasztására is kiváló, 4-20 mm rétegvastagságban fel­hordva. Több rétegű felhordásul akár 2 cm-es ragasztási vastagság is lehetsé­ges. Alkalmazhatók gipsz anyagú alap­rétegek ragasztásához is. Padlófűtéseknél az egyenetlen aljzatok kiegyenlítését BETONOL ragasztóha­barccsal + BETONOL ragasztó emul­zióval, a burkolással egy munkafázis­ban kell elvégezni.

MUREXIN BETONOL diszperziós ra­gasztók: csak beltéri, nem túlzottan igénybevett kerámiaburkolatok ragasz­tására alkalmazhatók, max. 4 mm. ré­tegvastagságban. Az anyag felhaszná­lási fázisai alatt vizet vagy hígítót nem szabad hozzá adagolni. MUREXIN BETONOL gyorsragasztó: vékony ágyazású kerámiaburkolatok­hoz, max. 4 mm-es rétegvastagságban. Képlékenysége, víztaszítása és tapadóképessége BETONOL ragasztóemulzió hozzáadásával nő. A rövid kötési idő miatti járhatósági ideje a többi közt a legrövidebb, 5 óra.

MUREXIN BETONOL epoxi ragasztó: epoxigyanta anyagú előrekevert kész ragasztóhabarcs, burkolatok ragasztásá­hoz, teljesen száraz felületre való. Jól ellenáll az agresszív vizeknek, natúr zsíroknak és a leggyakrabban előfordu­ló vegyszereknek. A víztömör ragasztó­réteg vizes üzemű helyiségekben záró­rétegként működik.

MUREXIN BETONOL kiegyenlítő ra­gasztóhabarcs: flexibilis ragasztó, el­sődlegesen a magas statikai vagy ter­mikus terhelési igényekhez, 3-15 mm rétegvastagságban való beépítéssel. Al­kalmas kiegyenlítő rétegként is, egyéb burkolatragasztó rétegek alá, az egyenet­lenség, a lejtés, illetve az aljzat egyenlőt­len cementkötésű alapja miatt szükséges. Vastagabb réteghez, 15 mm felett a BETONOL kiegyenlítő ragasztóhoz 13:1 arányban mosott esztrich-homokot kell keverni többletvíz hozzáadása mel­lett. A felhordást rétegenként, de a szük­séges vastagsági méreten belül egy kö­tési fázisban kell elvégezni.

Cementkötésű padlóburkolatok első­sorban gazdaságossági megfontolások és egyszerű előállításuk miatt készülnek. A burkolat minőségét az alkalma­zott beton és cementhabarcs alapanya­ga, a betonkeverék összetevő, a bedol­gozás és az utókezelés együttesen hatá­rozza meg. A cementkötésű padlóburkolatokkal szembeni legfontosabb követelményeket a megfelelő nyomószilárdság, a ko­pásállóság és a repedésmentesség jelen­tik.

A cementkötésű padlók tervezésekor az alapanyagok kiválasztásán és minősé­gének meghatározásán túl a beton mi­nőségét befolyásoló tényezőket kell fi­gyelembe venni. Az alapanyagok kivá­lasztását a padlóburkolatot érő igénybe­vételek (mechanikai, vegyi, fizikai, ter­mikus stb.), valamint a burkolat réteg­rendje (egy- vagy többrétegű) befolyá­solja.

A többrétegű cementkötésű burkolat egyes rétegeinek igénybevételei külön­bözőek (a felső koptatórétegnél pl. jó­val nagyobb), emiatt az adalékanyag mennyisége, szemszerkezete és anyaga is változó kell legyen. A tervezéskor kell meghatározni a be­ton minőségét befolyásoló egyéb tényezőket, az adalékanyag vízfelvevő képességét, a vízigényt csökkentő és a szi­lárdságot növelő tényezőket, valamint az esetleg alkalmazott képlékenyítő ve­gyi anyagokat, az adalékszereket. A nem egyszerű tervezési feladat első­sorban az alkalmazott kötőanyag minőségétől és a beton víz-cement tényező­jétől függ.

Betonburkolatok

Betonburkolat, mint padló, akkor jön számításba, ha a hézagmentesség, a szi­lárdság, valamint a gazdaságosság a döntő, az esztétikai szempontok csak másodlagosak. A betonburkolatok kö­zül a helyiség padozatát érő hatások fi­gyelembe vételével választható ki az adott célnak legmegfelelőbb fajta, amely lehet.

Ezek:

• keményadalékos beton,
• simított beton,
• acélhéj beton,
• salakbeton.

A keményadalékos beton padlóburkolat két rétege az alsó betonaljzat és a felső koptatóréteg.

A keményadalékos beton­padló készülhet:

• hagyományos módon és
• vákuumozással.

Az aljzatbeton legalább C 16 minőségű betonból készüljön. A koptatóréteg ada­lékanyaga bazalt, gránit, korund, vas­szilikát vagy egyéb kemény őrlemény. A koptatóréteg az aljzatbeton megkö­tése előtt, de legalább 48 óra elteltével hordható fel, ami azért előnyös, mert a két réteg csak a kötési idő első részében tapad tökéletesen egymáshoz. A vákuummal kezelt beton kopásálló rétegét közvetlenül a vákuumkezelés után hordják fel és simítják el. A simí­tást mindig géppel végzik. A vákuumos módszer előnyei, hogy a betonrétegek szilárdsága és egymás kö­zötti kötése lényegesen jobb a hagyo­mányos módon készült keményadalé­kos burkolaténál, a felület hézagmentes lesz, és a kötési idő is lerövidül.

4.35. ábra. Terazzó burkolat rétegrendje 1 csiszolt koptatóréteg, 2 szemcsézett betét (vagy eltérő szín), 3 dilatációs profil (réz), 4 lábazati sáv a koptatóréteg anya­gából, 5 kiegyenlítő hordozó réteg, 6 alj­zatbeton.

Hagyományos betonok

A simított betonburkolat üzemi épüle­tek, utak, járdák, lakásokban mosókony­hák, pincék, kamrák padlójaként ké­szül. Belső terek esetén a betonhoz 250-es cementet kell használni, külső téri betonburkolatokhoz a cementadagolást meg kell emelni, és a betonburkolatot legalább 6-8 cm vastagságúra kell ké­szíteni, ami a terheléstől függően ter­mészetesen lehet több is.

A felületet léccel egyenletesen le kell húzni, majd a saját levében le kell si­mítani, de készíthető úgy is, hogy a durva felülettel kialakított aljzatra 1,5-3 cm vastag cementhabarcs réteget si­mítunk. Ez utóbbit kéregrétegnek is ne­vezik. A kéregréteg felülete cementpor rászórása után vassimítóval glettelhető és csúszás ellen vörösréz recéshenger­rel érdesíthető.

Nagy kopási igénybevételnek kitett be­tonburkolatok (pl. műhelyek, közle­kedési épületek, járdák stb. esetén) ké­regrétegének kopásellenállósága bazalt­zúzalék hozzáadásával fokozható. A betonsimítást a friss betonaljzattal egy időben kell készíteni. Az előírásos felhor­dási idő betartása kötelező, mert ellen­kező esetben az egyes rétegek nem fog­nak együtt dolgozni. A koptatóréteg előírt vastagságát meg kell követelni, mert né­hány év elteltével a pár mm vastagságú simítóréteg elkopik, és előtűnik a durva­szemcsés aljzatbeton, ami különösen színezett simításoknál igen előnytelen. Felhordás előtt az aljzatot a betonke­verék felhígított oldatával szükség sze­rint nedvesíteni kell – az aljzatbeton­hoz hasonlóan -, léccel erősen tömö­ríteni kell, majd simítókanállal be kell simítani.

A beton felületén az egyes műveletek közben rendszerint vékony vízréteg jelenik meg, amelyre cement­port kell szitálni, hogy vékony felületi réteget kapjunk. Igen lényeges, hogy a simítóbeton földnedves legyen, sem a túl száraz, sem a folyós konzisztenciájú beton nem alkalmas megfelelő minő­ségű betonburkolat készítéséhez. Készíthetők színezett simított betonok, a kívánt színnek megfelelő oxidfesték adagolásával, úgy, hogy a festéket elő­ször a cementtel szitálják össze. A simított betonpadlót legalább 8 na­pon keresztül nedvesen kell tartani, nap­sütéstől és széltől takarással kell meg­védeni. A forgalom csak 7 nap után en­gedhető meg.

Az acélhéj-betonokat fontos alkotóré­szükről vasszilikát betonnak is nevezik. Készítésük ott célszerű, ahol igen nagy a koptató igénybevétel, aminek a nor­mál cementsimítású padlóburkolat nem felelhet meg.

Az acélhéj betont legalább 8 cm vastag aljzatbetonra és az erre ráhúzott, legke­vesebb 2 cm vastagságú kiegyenlítő betonra kell készíteni koptatórétegként, amelynek vastagsága legalább 1 cm le­gyen. A koptatóréteg anyagának össze­tétele m³-enként 600 kg 350-es cement, 14 q 2-4 mm szemnagyságú kohósalak őrlemény (vasszilikát dara) és folyami homok. Nagyobb terhelés esetén vasta­gabb koptatóréteget kell készíteni a ter­vekben előírt mérettel. A kiegyenlítő betont a kész aljzatra 24 órán belül fel kell hordani, majd erre 2 órán belül fel kell vinni a koptatóréte­get. Ha nem ilyen időközökben követik egymást az egyes rétegfelhordások, a burkolat fellazulhat, majd később feltö­redezik.

A megkevert koptatóréteg anyagot egy órán belül be kell dolgozni és a nedves anyagot minden terítés előtt ismét fel kell keverni, mert a nehezebb vasszilikát dara leülepszik, az eloszlása nem lesz egyenletes.

Az acélhéj beton burkolatot 5-10 m²-­enként tágulási hézagokkal mezőkre kell bontani, a tágulási hézagokat mind a három (aljzatbeton, kiegyenlítőbeton, koptatóbeton) rétegen átvezetve. Az ék alakú, alul 1,0 cm, felül 1,5 cm széles hézagokat alul homokkal, felül 5 cm mélyen rugalmas anyaggal kell kiönteni. Fontos, hogy a kiöntés a be­ton síkja fölé domborodjék, mert így megakadályozhatjuk a mezők széleinek letöredezését.

A salakbetonok rendszerint magastetős épületek padlásburkolataként, közvetle­nül a feltöltésre készülnek. 1 m³ kész betonhoz 0,6 m³ homok, ugyanennyi salak, valamint 150 kg 350-es cement és víz szükséges. A salakbeton rétegek általában 6-8 cm-es vastagságban készülnek. A kész be­tont sulykolással kell tömöríteni, utána léccel le kell húzni, majd a saját levé­ben el kell simítani. Gondos utókezelést igényel, ellenkező esetben felporlik.

Vákuumbeton padlók

Vákuumbetonnak nevezzük azt a speci­ális eljárással készült betont, amelyből a keverési víz egy részét légritkító be­rendezéssel távolítják el. A vákuumkezelés hatására a betonra ható légköri nyomás csökken, és a be­ton korábbi nyomásviszonyai megvál­toznak. A nyomáscsökkenés fokozato­san terjed át a zsaluzat melletti réte­gekből a mélyebb rétegekbe. A víz a ki­sebb nyomás irányában elmozdul, kiáramlik a betonból. A víz áramlása kö­vetkeztében a betonban ugyan hajszál­csövek keletkeznek, de keresztmetsze­tük az elszívás folyamán fokozatosan csökken, és az elszívás végére már csak néhány millimikron átmérőjű. A vákuu­mozás hatására a cementszemcsék felü­letén lévő levegőhártya felszabadul, így a víz jobban a cementhez tapad, és ezál­tal segíti a szilárdulást.

A belső és a felületi vibrálásból, vákuu­mozásból, továbbá gépi simításból és glettelésből álló technológia előnyei:

• képlékeny konzisztenciájú beton is megfelel, ami jobb, könnyebb be­dolgozást, ill. tömörítést tesz lehe­tővé,
• a beton nyomó- és húzó-hajlító szi­lárdsága nagyobb, mint a hagyo­mányos módon bedolgozott beto­né, a 28 napos nyomószilárdság 20-30 %-kal nagyobb,
• a korai szilárdság (1 napos) 50-100 %-kal nagyobb a nem vákuumozott betonénál, aminek következtében a burkolat kevésbé sérü­lékeny, és hamarább terhelhető, a szilárdságnövekedés a lemez felső zónájában a legnagyobb, és a zsalu­zat felé fokozatosan csökken, ami azt is jelenti, hogy a nyomott övben nagyobb szilárdságú a szerkezet és ez a kizsaluzási idő szempontjából sem közömbös,
• a felületi vibrálás, vákuumozás, si­mítás és glettelés igen tömör felső réteget eredményez, amelynek ko­pásállósága lényegesen nagyobb a hagyományos beton felületénél,
• a vákuumozás által lecsökkent víz­mennyiség következtében a beton zsugorodása is csökken.

Cementsimítások

A betonburkolat járórétege cementha­barcsból is kialakítható, vagyis az egy­rétegű betonburkolat minősége javít­ható egy második (finomabb szemnagy­ságú adalékkal és több cementtel készü­lő) réteg felhordásával. A simított be­tonburkolatot alkalmazzák az épületek raktárjainál, mezőgazdasági gépüze­meknél, tárolóknál stb., ahol a szilárd burkolat követelmény, de a helyiség rendeltetése alapján szerényebb és ol­csóbb – ugyanakkor tisztán tartható – burkolat is megfelel.

A burkolat kivitelezése csak a simítóréteg felhordásában tér el az egyrétegű betonburkolat készítésétől. A simítóréteget min. 2 cm vastagságban, lehetőleg vezetősínek között kell a betonfelületre felhordani, és fasimítóval való eldolgozás után fémsimítóval le kell simítani.

A simításhoz Hsc 60 minőségű cement­habarcs szükséges, ritkábban alkalma­zott megoldások:

• PVAc: (polivinil-acetát) simítás: cementhabarcs és PVAc 5-15 %-os adagolásával készül,
• anhidritsimítás,
• magnezitsimítás.

Ez utóbbiról – mint már volt szó róla – fontos tudni, hogy csak aljzatbetonra készíthető, vasbeton anyagú födémelemekre közvetlenül nem, mert a betonba szivárgó magnézium-klorid az acélbetéteket korrodálja. Vasbeton lemezen úgy készíthető, hogy a vasbeton lemez­re minimum 5 cm vastag védőbetont készítünk.

Terazzó burkolatok

A terazzó padlóburkolat a cement kötő­anyagú padlóburkolatok különleges faj­tája, az ún. öntött, hézagmentes pad­lóburkolatok közé tartozik. Magas élő­munka igénye miatt napjainkban csak ritkán készül, általában középületek na­gyobb forgalmú helyiségeiben (mozik, színházak, rendelőintézetek, kórházak), régebben lakóépületek hidegpadlós he­lyiségeiben is alkalmazták. A padlóburkolat kifogástalan minősé­gű, 6-8 cm vastag, tágulási hézagokkal kb. 10 m²-es részekre osztott aljzatbe­tonra kerül.

A burkolat két rétege:

• a kiegyenlítő betonréteg és
• a taposó- vagy járóréteg.

A kiegyenlítő betonréteg kb. 3 cm vas­tag, 10 mm maximális szemnagyságú adalékanyagból készülő kavicsbeton. Feladata kettős: részben kiegyenlíti az aljzatbeton esetleges felületi egyenet­lenségeit (hogy ne a drága taposóréteget kelljen erre a célra használni), más­részt cementadagolás szempontjából is átmenetet jelent a gyengébb minőségű és alacsony cementtartalmú aljzatbeton és a magas cementadagolású taposóréteg között.

A kiegyenlítő betonréteget a letisztított, nedvesített és cementtejjel kellősített aljzatbetonra kell felhordani. A dilatá­ciós hézagok felett ezen a rétegen is ki kell képezni a tágulási hézagokat, úgy, hogy 30 mm széles, élére állított acél­szalagokkal a felületet 4-10 m²-es ré­szekre tagolják.

A kiegyenlítő rétegen egy nap múlva kell elkészíteni a taposóréteget, más né­ven járóréteget, amely 450 kg/m³ C 350-es minőségű cementtel, és 0-10 mm szemnagyságú, folyamatos szemszerke­zetű kemény mészkő zúzalékkal, esetleg márványzúzalékkal készül. A zúzalék nagyobbik része fehér, kisebbik része fekete vagy vörös színű legyen. A járó­réteg anyagát először szárazon keverik, majd – a bedolgozás előtt – víz hoz­záadásával a kellő folyósságúra állítják be. A taposóréteg felhordása a keverék egyenletes elterítésével kezdődik, amit simítókanállal alaposan tömörítenék, felületét simítják.

Ezután – kézi bedol­gozás esetén – a szikkadás után 40-50 kg tömegű hengerrel tovább tömörí­tik, gépi bedolgozás esetén a tömörítést lapvibrátorral végzik. Az elkészült burkolatot először 3-5 na­pos korban csiszológéppel le kell csi­szolni, ez a vizesen végzett, ún. durva csiszolás. A felületből kipattogzó szem­csék helyét cementből és kőlisztből ké­szült spatulázó anyaggal ki kell kenni. A finom csiszolást a burkolat 10-12 na­pos korában kell végezni. Az elkészült padlóburkolatot 8-10 na­pig utókezelni kell. A finom gépi csiszo­lást – igényes munka esetén – hab­köves kézi csiszolás is követheti. A burkolat készíthető egy színben, szí­nes keretezéssel, vagy több színben, mintázattal.

A taposóréteg fém-oxid vagy cement­festékkel színezhető. A burkolatot csak teljes szilárdulás után lehet használni. A padlót az építési mun­kák alatt pallóterítéssel kell védeni a mechanikai sérülésektől és a karcolódástól.

Mozaik- és cementlap burkolatok

A közepes igényű cement- és mozaik­lap padlóburkolatokat esztétikai megje­lenésük és viszonylagos olcsóságuk mi­att még jó ideig használják. A kerámialapokkal ellentétben – ame­lyek égetéssel készülnek – a cement­es mozaiklapokat hideg eljárással állít­ják elő. A burkolólapok anyagukat, megjelenésüket, méreteiket tekintve sokfélék, általános jellemzőjük azon­ban, hogy cement kötőanyaggal, ka­vics, mészkő, márvány vagy más ás­ványi anyag zúzalékával készülnek. A cementlap egyrétegű, a kétrétegű moza­iklap alaprétege beton járórétege műkő. A lapokat öntéssel és vibrálással állít­ják elő, a mozaiklap felületét befejezé­sül lecsiszolják.

Mozaiklap burkolatok

A terazzólap néven is ismert márvány­mozaik lapot lakások vizes helyisége­inek, lépcsőházainak, teraszainak pad­lóiként, ipari épületek üzemi és szo­ciális rendeltetésű helyiségeinek padlóburkolataként, továbbá középületek nedves üzemi tereiben, folyosóin, raktá­rakban és közlekedési épületeknél és még számos egyéb rendeltetésű léte­sítményben egyaránt használják. A megfelelő minőségű lapokból készült burkolat igen tetszetős lehet, feltéve, ha színében és mintájában esztétikus. Nem használható sav- és lúghatásnak erősen kitett helyeken, továbbá forgalmas he­lyeken, mert a burkolat nem bírja el a nagyobb terhelést.

A mozaiklap gyártás mindezek mellett ma már nem jelentős, mert előtérbe ke­rültek a minőségi és az árversenyt egy­aránt jól bíró kerámia anyagú vetély­társak.

A mozaiklapokat nagyüzemekben gyárt­ják, az automatizált gyártás menete a következő: Egy körforgó asztalon he­lyezkednek el a mozaiklapformák, ame­lyekbe automatikus adagolással táplál­ják be először a hátbeton, majd külön a koptatóréteget. A hátbeton anyaga 0-8 mm szemnagyságú 350-es cementből készült földnedves beton. A koptatóréteg anyaga mészkőzúzalék, mészkőliszt és 350-es cement. A 20*20 cm-es mo­zaiklap 20 mm-es névleges vastagságá­ból általában 7,5 mm vastagságú a koptatóréteg, de készülhetnek 10 mm vagy ennél vastagabb koptatórétegű lapok is, elsősorban a nagy szemcsés, 5-10 mm szemnagyságot is elérő zúzalékkal ké­szülő lapok.

A két réteget hidraulikus préseléssel összesajtolják, majd a friss lapok tároló tálcákra rakva érlelő gőz­kamrába kerülnek. A kellően megszi­lárdult lapokat érlelés után csiszolják. A durvacsiszolás során a csiszolókoron­gok a koptatórétegből 0,5 mm vastagsá­got csiszolnak le, s ezáltal a koptatórétegben elhelyezkedő szemcsék csiszolt keresztmetszeti felületei jól láthatók. A durvacsiszolás után a lap felületén megmaradó apró lyukacskákat (kavernákat) el kell tömíteni kőliszt és cement keve­rékéből ráhordott péppel. Ezután követ­kezik a másodszori, finomcsiszolás.

4.36 ábra. A padozati burkoláshoz hasz­nált eszközök.

4.37 ábra. Burkolat fektetése ágyazó habarcsba 1 lap, 2 zsinór, 3 leterhelés, 4 habarcsréteg.

4.38 ábra. Nemesen egyszerű elemes lap­burkolat.

4.39. ábra. Cement-, ill. mozaiklap burko­lat csomópontja 1 lap, 2 fugázás, 3 elasztikus kitöltő anyag, 4 ágyazó habarcs, 5 betongallér, 6 alj­zatbeton, 7 szűrőréteg, 8 ólomlemez gal­lér, 9 vízszigetelés, 10 lejtbeton, ill. tisztító aknatönk.

4 40. ábra. Négyzetes és hatszögletű elemekből készített lapburkolat.

Cementlap burkolatok

A cementlap és a mozaiklap közötti egyik különbség, hogy a cementlapból hiányzik a mészkőzúzalék, felülete nem feltétlenül csiszolt. A cementlap anya­ga tehát ugyanúgy kétrétegű, mint a mozaiklapé, hosszúsági és vastagsági méreteit tekintve is azonos. A hátbeton anyaga és vastagsága is azo­nos a mozaiklapéval, 5-6 mm vastag koptatórétege viszont 1 mm alatti szem­cseméretű finomhomokból, mészkő­lisztből és cementből áll. Az így kapott pépet rendszerint színezik, sőt esetleg több színű koptatóréteget alakítanak ki.

Préselés után ezeket a lapokat is tömí­teni kell, utókezelésük, valamint tárolá­suk azonos a mozaiklapokéval. A jó mi­nőségű cementlap a használat során egy­re szebb lesz, különösen, ha a festék­anyagok minősége megfelelő és felüle­téről eltűnik a kicsapódó mészfátyol. A mozaik- és cementlapok lerakása, ill. bedolgozása közel azonos a kerámiala­poknál részletesen leírt módszerrel, az­zal a különbséggel, hogy:

• a mozaik- és cementlapokat mindig ágyazó habarcsba kell rakni,
• a lapok hézagosztása nem kötött, lehet ütköző hézagos is,
• a lapok hézagkiöntéséhez cement­pépet kell használni,
• a burkolati réteg vastagsága 1-1,5 cm-rel több, mint a kerámialap burkolatoké,
• padlófűtéshez nem igazán megfe­lelő, csak „végszükség” esetén ke­rülhet szóba.

Ide tartozik elsősorban az aljzatbeton, a kitöltő és kiegyenlítő, valamint a védő­beton, de ide sorolhatók az elemes, a „szárazon” beépíthető rétegek és ré­tegelemek is (pl. a gipszkarton és a betonlapok, a vakpadlók és a külön­böző kötőanyagú, növényi rostú for­gácslapok, valamint a kiselemes, aljza­tul szolgáló burkolatok is). A padlóburkolat a terhelést – az ágyazó-ragasztó rétegen keresztül – köz­vetlenül az aljzatnak adja át. Az aljzat tehát a burkolat alépítménye, ezért olyan szilárdnak kell lennie, hogy a burkola­tot érő mechanikai igénybevételeket (terheléseket és ütéseket) károsodás nélkül elviselje, továbbá, hogy az épü­letmozgásokból eredő kisebb mértékű deformációkat és méretváltozásokat ki­egyenlítse.

Betonaljzatok

A padlóburkolatok aljzatai – az igény­bevételektől függően -jó minőségű betonból vagy vasbetonból készülnek. Az aljzat minősége rendkívül fontos a burkolat teherbírása, állékonysága és biztonsága szempontjából. Csak jó mi­nőségű aljzat képes megakadályozni a burkolatot érő hatások (a víz, szennye­ződés, rezgés, sugárzás stb.) okozta ká­rosodásokat.

A beton mesterséges építőanyag, amely­nek alkotórészei a kötőanyag (cement), az adalékanyag (kavics vagy kőzúza-lék) és a víz.

Kötőanyagként a hazai cementfajták közül a 350 pc vagy a 400 pc cement használható. Az adalékanyag szerkezete és minősége alapvetően befolyásolja a beton szilárdságát. A betonszerkezetek adalékanyaga általában folyami homo­kos kavics, bányahomok és kavics, zú­zott homok, kőzúzalék és zúzott kő, illet­ve ezek keveréke. Az alkalmazott ada­lékanyag szemszerkezetét – a beton minőségének megfelelően – műszaki előírások rögzítik. Egyenletes szilárd­ságú beton csak egyenletes szemmeg­oszlású adalékanyagból állítható elő. Betonkészítéshez általában minden lágy édesvíz, tehát az ivóvíz is használható. A kemény vizek alkalmasságáról la­boratóriumi vizsgálatokkal kell meg­győződni.

A betonok készítéséhez gyakran hasz­nálnak különböző adalékszereket, kö­téskésleltetés, szilárdulásgyorsítás, képlékenyítés vagy tömörítés céljából. Hasz­nálatukhoz azonban kellő elővigyázatosság szükséges, mert nem megfelelő­en alkalmazva az aljzatra kerülő burko­lati réteg minőségén (tapadószilárd­ságán) ront. Az építéshelyen készült be­ton- és vasbeton szerkezetek minőségi követelményeit szabványok rögzítik. Az alapanyagok minőségén kívül to­vábbi szempontokat is figyelembe kell venni a megfelelően szilárd aljzatbeton készítésekor, mindig be kell tartani.

Ezek:

• a beton szállítására,
• a beton bedolgozására,
• a beton tömörítésére,
• a betonacél szerelésére és anyagmi­nőségére (vasbeton), valamint
• az aljzatbeton kész felületére vo­natkozó előírásokat.

A kivitelezés során a felsorolt munka­folyamatokban előforduló hibák okoz­zák a legtöbb gondot. Helytelenül meg­választott szállítóeszközök miatt a meg­kevert anyag szétosztályozódhat (pl. szállítószalag használatakor tölcséres levezetés nélkül). A beton bedolgozási ideje – az időjá­rástól és a hőmérséklettől függően – általában 2-3 óra.

4.3. ábra. Szintezési pontok kijelölése a padlóburkolat készítéséhez.

4.4. ábra. Aljzatbeton előkészítése 1 szintező vonal, 2 végleges padlósík, 3 betonozóléc (vagy profilacél), 4 előbeto­nozott lehúzósáv.

4.5. ábra. Hőszigetelés nélkül készített aljzatbeton a) egyrétegű, szigeteletlen, b) talajned­vesség (vagy talajpára) ellen szigetelve, 1 aljzatbeton, 2 dilatációs rés, 3 burkolat, 4 védőbeton, 5 víz elleni szigetelés, 6 ka­vics-vagy homokfeltöltés, 7 zártcellás hő­szigetelés.

4.6. ábra. Aljzatbeton úsztatott hőszige­telő réteggel a) talajpára elleni szigetelés nélkül, b) talajnedvesség (v. talajpára) elleni szigete­léssel, 1 teherhordó aljzat, 2 dilatáció, 3 burkolat, 4 fólia, 5 zártcellás hőszigetelés, 6 szálas hőszigetelés, 7 vízszigetelés, 8 védőbeton, 9 kavics- vagy homokfeltöltés.

4.7. ábra. Szerelőbetonnal együttdolgozó vasalt aljzatbeton nagyobb terhelésekhez 1 aljzatbeton, 2 vasalás, 3 dilatációbetét, 4 szerelőbeton, 5 burkolat, 6 kavics- vagy homokfeltöltés.

Kiegyenlítő beton

A koptatóréteg és az aljzatbeton között kiegyenlítő betonréteget kell készíteni, ha a koptatóréteg vastagsága enélkül meghaladná a 3 cm-t. Ezzel az átmeneti réteggel elkerülhető a koptatóréteg túlméretezése. A kiegyenlítő betonréteg minősége az igénybevételtől függően változik, de mindig azonosnak vagy jobbnak kell lennie az aljzatbeton mi­nőségénél.

4.8. ábra. Vasalt aljzatbeton padlófűtés­hez 1 aljzatbeton, 2 hegesztett acél háló, 3 fűtőcső, 4 dilatáció, 5 fólia, 6 úsztató hő­szigetelő réteg, 7 vízszigetelés, 8 védőbe­ton, 9 burkolat, 10 kavicsfeltöltés vagy (födém) kiegyenlítő perlitbeton.

4.9. ábra. A régi burkolat felhasználható az új burkolat aljzataként, feltéve, ha a szintek ezt megengedik.

4.10. ábra. Hőszigetelő gipszkarton aljzat szerelése sík födémre vagy úsztató ré­tegre.

4.11. ábra. Gipszkarton lemez aljzat készítése a) sík fogadó felületre, b) vakpadlózott födémre, az élek ragasztásával.

Egyéb aljzatok

Padlóburkolatok készítésekor – pl. felújításoknál – gyakran használjuk fel aljzatként a meglevő kő-, műkő-, már­ványmozaik lap- stb. burkolatokat. Az új burkolat szerkezeti részévé váló régi burkolati rétegnek meg kell felelnie a várható igénybevételeknek. A gyakorlatban időnként előfordul az anhidrit-esztrich aljzat is, amely me­chanikai igénybevételekre kevésbé al­kalmas, többnyire a gumi- vagy PVC-burkolatok aljzataként készül.

Szerelt aljzatok

A szerelt aljzatok napjaink korszerű épü­letszerkezetei, gyorsan, száradást alig vagy éppen nem igénylő eljárásokkal építhetők. A szerelt aljzatok közé sorol­ható a vakpadló is, amellyel majd a padlóburkolatoknál foglalkozunk.

Gipszkarton

A gipszkarton lemezből készített alj­zatok előnyei:

• gyorsan készíthetők,
• változó szerkezeti vastagságban szerelhetők, az igénybevételtől füg­gően,
• bármilyen födémen készíthetők,
• hordozó alapként megfelel az épü­let hő- és hangszigetelése,
• jó akusztikai tulajdonságúak,
• szabhatóak (vághatóak),
• szerelési technikájuk gyorsan elsa­játítható stb.

A gyors szerelhetőséget a szendvics­szerkezetű elemek illesztőhornyai te­szik lehetővé. A táblaméretek (általá­ban) 60×200 cm-esek, vastagságuk kü­lönböző.

Ezek:

• normál lemezek 25 mm,
• közép lemezek 45 mm,
• vastag lemezek 55 mm.

Az alaplemez fedett és „eltolt”, három ragasztott „szendvicsrétege” adja a 25 mm-es normál, teherhordó részt, a közép- és a vastagelemeknél pedig to­vábbi 20 és 30 mm-t jelentenek a hő- és hangszigetelő (kapcsolt) rétegek. A nor­mál lemez eleve jó akusztikai tulajdon­ságát tovább javítja a kiegészítő réteg, amely így tökéletesen megfelel a lakó-, valamint a közepes forgalmú középüle­teknél felmerülő igényeknek. Rugalmasságukból adódóan nemcsak szilárd födémeken, hanem rugalmas fafödémeken is jól használhatók.

Ebben az esetben a hordozó hő- és hangszigetelő rétegnek lehetőleg táblás és ha­bosított, illetve kemény – ugyancsak táblás – szálas hőszigetelő anyagúnak kell lennie. Ömlesztett, száraz hőszi­getelő anyag alapú hordozó réteg esetén legalább 60 cm-enként párnafákat kell elhelyezni. Ezeket az elemeket nem sza­bad a párnafákhoz szegezni. A párnafák azonos síkja alul elhelyezett szerelő vagy kapcsoló alátétekkel biztosítható. Egy másik megoldás a fölső kapcsolás, amikor a kapcsoló deszkázatot az aljzat lerakásával egyidejűleg kell felszerelni.

4.12. ábra. Teherhordó gipszkarton aljzat nem hőszigetelt eleme a) tábla, b) oldalhorony, c) véghorony, 1 ragasztott szendvicsszerkezet, 2 soroló hornyok, 3 ragasztás emulzióval.

4.13. ábra. Hőszigetelt, táblásított teherhordó gipszkarton aljzat a) tábla, b) soroló horony illesztése, 1 gipszkarton aljzatelem, 2 soroló horony, 3 hőszigetelt (ragasztott-kapcsolt) felület, 4 ragasztó emulzió.

A gipszkarton lemezek kézi vagy gépi fűrésszel egyaránt jól szabhatók. A táb­lák terítékét tanácsos úgy tervezni, hogy oldalra – hosszirányban – 1/4-esnél keskenyebb elem ne kerüljön. Szükség esetén a fektetést úgy kell kezdeni, hogy az induló táblaméret 1/2-es legyen. A hosszirányú kiosztást nem kell különö­sebben megtervezni, a felesen eltolt kö­tés általában stabilan tartja a hosszanti elemsort, a horonyfeszültség/kötés ép­pen ezeket garantálja. A falak mentén, valamint 30-50 m²-nél nagyobb felület esetén tanácsos dilatá­ciós (mozgási) hézagot hagyni, a pára­tartalom és a hőmérséklet változásából adódó mozgások lehetővé tételére.

A táblák ragasztásához speciális ragasztó használható, amelyet a hornyokba kell csurgatni, 10-15 mm² keresztmetszet­ben. Gipszkarton aljzat vizes és nedves helyiségekben nem készíthető. A fektetés kezdési iránya nincs megha­tározva, azonban a hosszanti elemek irányának mindig a hordozó hevederfa, illetve régi vak- vagy hajópadló esetén ezek szálirányára merőlegesnek kell lennie – akkor is, ha közéjük egyéb hordozó vagy kiegyenlítő réteg is kerül.

4.14. ábra. Cementkötésű faforgácslap soroló horonnyal.

4.15. ábra. Faforgácslap aljzat kemény hő­szigetelő rétegre, szegező hevederrel szerelve, szőnyeg- gumi-, PVC-vagy linó­leumburkolathoz 1 faforgács aljzatlemez kétoldali feszült­ségmegszakító hornyolással, 2 vágott ho­rony, 3 soroló léc, 4 kitöltő hő- és hang­szigetelés, 5 úsztató hőszigetelő réteg, 6 fólia, 7 aljzat vagy födém, 8 tekercses bur­kolat (pl. szőnyegpadló).

Cementkötésű faforgács lapok

A hazánkban BETONYP márkanéven ismert cementkötésű faforgács lapok aljzatként csak hevederezett, stabil hor­dozó, illetve födémszerkezetek esetén alkalmazhatók. A lemezek csak előre fúrt lyukakon átvezetett lemezcsava­rokkal rögzíthetők a hevederekhez, „ri­deg” szerkezetük miatt ragasztás vagy szegezés szóba sem kerülhet. Aljzatként való beépítéskor a gyártó ajánlása szerinti vastagságot kell vá­lasztani. Nagy forgalmú helyeken és tűzrendészeti menekülési útvonalakon cementkötésű faforgács lapot padozati rétegbe beépíteni tilos! Általánosság­ban elmondható, hogy – ridegségük miatt – az eternitalapú lemezeket nem célszerű használni.

Műanyag kötésű faforgács lemezek

A műanyag kötésű faforgács lemezeket szerte a világon széles körben alkal­mazzák.

A tervezés során ezeknél az anyagoknál különös figyelmet kell for­dítani a következőkre:

• egészségi alkalmazhatóság,
• páravédelmi követelmények,
• hajlékonyság, rugalmasság, statikai terhelhetőség stb.

Egészségi szempontból alkalmatlanok mindazok a lemezek, amelyek kötő­anyagának gőzei, ill. bomlásának mel­léktermékei (továbbá kisugárzása) ká­rosak.

A nedvesség és a hőmérsékletváltozá­sok hatása erőteljesen befolyásolják a táblák felületi feszültségét beépítésük előtt, de főleg a beépítés után. A be­építés előtt száraz helyen tárolt lapok­nál megfigyelhető a szélső tábla sík fe­lületének eldeformálódása. Az ilyen la­pok kevésbé, esetleg egyáltalán nem használhatók. A lemezek alkalmassá­gáról egyszerű helyszíni vizsgálattal megbizonyosodhatunk, mégpedig fe­dett helyen, a tetőeresz alatt, a napsu­gárzásnak kitett tábla vagy lap egyol­dali szárításával.

Ha kétszeri 6-8 órás napoztatás után a tábla (vagy lap) deformációja 1 m-es vizsgálati hosszon – a tábla középrészén mérve – az 1 cm-t meghaladja, akkor a tábla aljzat készí­tésére nem alkalmas, legfeljebb kisebb elemekre szabdalva használható. Kiselemes faforgácslap aljzat csak he­vederezett, vakpadló-szerű kivitelben készülhet, lemezcsavaros kapcsolással, elsősorban szalagparketta, vagy habalá­tétes szőnyegpadló, illetve linóleum (PVC) aljzataként.

Kisebb forgalmú helyeken, pl. lakások padlásterében készülő aljzatokhoz a fa­forgács lemezeket szokás úgy előkészí­teni, hogy legalább fél vastagságban (kézi fűrészgéppel) két irányban bevág­ják, úgy, hogy a vágási irányok közötti távolság maximum 50 cm legyen, és ne legyen több a maradó rétegvastagság 40-szeresénél sem. A kétirányú vágá­sokat a tábla átellenes oldalain kell ké­szíteni, úgy, hogy a hosszirányú vágás felső, a keresztirányú pedig az alsó ré­szén készüljön.

Az alsó vágást még beépítés előtt, a felsőt viszont a beépítés után lehet elkészíteni. A táblákat a tol­dásoknál alá kell hevederezni, és le­mezcsavarokkal kell kapcsolni. Az alsó – hordozó – hőszigetelő réteget cél­szerű két rétegben készíteni, az alsó ré­tegben futó sorokkal, a felső rétegben elhelyezve a toldó hevedereket, ame­lyek vastagsága legfeljebb 1-2 mm-t térhet el, bármelyik irányban.

Hőre lágyuló kötőanyagokkal készített expandált lemezek

Készülnek expandált lemezek külön­böző hőre lágyuló kötőanyagokkal is, ezek közé sorolhatók az expandált parafa, a gumi (gumiőrleményes), a perlit stb. lemezek, amelyeknek kötőanya­ga általában a bitumennek valamelyik változata. Ezek a lemezek teherhordó aljzatként akkor használhatók, ha a vég­leges burkolat alá kötőhíd réteg vagy fólia kerül. Az így készült burkolatok egészségre nem veszélyesek, néhány hét után szagtalanok is. Ma már hazánkban is kapható számos nyugati gyártmányú, a DIN legszigo­rúbb előírásainak is megfelelő aljzat­lemez, amelyek beépítése előtt azonban érdemes elolvasni az „alkalmassági bi­zonyítvány” tartalmát is.

Öntött aljzatok

Az öntött aljzatok közé tartoznak azok a burkolat alatti rétegek, amelyek egy­szerűen, öntve – hígfolyós anyagból – készülnek.

A cementesztrich gyorsan kötő cement­ből készülő aljzat, amelynek kötőanya­ga lehet:

• MAPEIMAPECEM gyorsesztrich cement, vagy
• MUREXIN SE-95 gyorsesztrich cement.

A gyorskötő cementekkel készülő alj­zatok alkalmasak:

• esztrich aljzatok előállítására, ame­lyek 3-4 óra múlva már járhatók, és 24 óra múlva bármilyen burko­lat fektethető rájuk (ragasztott par­ketta, szőnyeg stb.),
• olyan esztrich aljzatok előállítá­sára, amelyekre 3-4 óra múlva ke­rámialapok, természetes kőlapok, márványlapok stb. fektethetők,
• esztrich rétegek kiegészítésére vagy javítására ott, ahol a helyiséget fo­lyamatosan használják (pályaudva­rok, bevásárlóközpontok, kórhá­zak, üzlethelyiségek, lépcsőházak stb.),
• fűtött esztrich padlók előállítására (padlófűtésekhez).

A cementesztrich kötőanyaga a gyors­cement, amely vízzel és megfelelő esztrich-homokkal, ill. adalékkal összekeverve néhány órán belül repedésmente­sen megkeményedik, és – a vastag­ságától függetlenül – 24 órán belül tökéletesen megköt (a maradék nedves­ségtartalom 2 % alatt van). E tulajdon­ságnak és a nagy mechanikai terhelhe­tőségnek köszönhetően az esztrichcement ideális olyan esztrichpadlók elő­állítására, amelyekre már 24 óra elteltével különböző burkolatokat (pl. szőnyegpadló, PVC, fa, parketta, márvány vagy csempe) kell fektetni.

A gyorskötő cementtel készülő aljzat ké­szítésekor ügyelni kell a következőkre:

• ha a levegő nedvességtartalma nő, akkor az aljzatkészítést szünetel­tetni kell,
• egyéb kötőanyagok (pl. cement, mész, gipsz stb.) nem használhatók,
• nem szabad előre, szárazon össze­keverni homokkal, a megfelelő mennyiségű vizet folyamatosan adva, a keveréket rögtön fel kell használni,
• ügyelni kell a megfelelő homok­szemcse-nagyságra (0-8 mm),
• ügyelni kell a keverővíz helyes mennyiségére, mert a nem elegen­dő víz csak részleges kötéshez elegendő, ami csökkenti a mechanikai terhelhetőséget,
• nem szabad túl sok vizet hozzá­adni, mert a kötésidő megnő,
• nem szabad 3-4 percnél tovább ke­verni,
• a kész keverékhez már nem szabad vizet hozzáadni,
• a kész esztrich felületét nem szabad megnedvesíteni.

A rövid kötésidő miatt transzportbeton­ jelleggel nem állítható elő. Az esztrich aljzat nagy tömörsége miatt felületén a diszperziós ragasztók igen lassan szá­radnak ki. Fa padlóburkolatokhoz cél­szerű a LINGOBOND (PU-ragasztó) használata.

Úsztatott esztrich aljzatok anyagának előkészítésénél a tiszta esztrich homokot (szemcsenagyság 0-8 mm) keverő­gépben – ideális a kényszerkeverő – nem hosszabb ideig, mint 3-4 percig, jól össze kell keverni. A keverési víz mennyiségét gondosan kell megválasz­tani, úgy, hogy a bekevert anyag elég nedves és felülete simítható legyen. A keverés végezhető kényszer- vagy ejtőkeverővel, de kézzel is. A bedolgo­zásnak – simítással együtt – 30 per­cen belül meg kell történnie. A bedol­gozási vastagság 35-60 mm, ennél vé­konyabb réteg a teherhordás miatt nem elegendő, vastagabb viszont nem gaz­daságos, és a kötéssel járó gyors pá­rolgás ugyancsak hátrányos lehet.

Az úsztatott vagy öntött esztrich aljzat bármilyen, az építőiparban használatos aljzatra, illetve hordozó rétegre teríthető. Kötött esztrichek esetén már az aljzatnak száraznak, szilárdnak, kellő nyomó- és hajlítószilárdsággal rendelkezőnek, por-, gipsz-, olaj- és zsírszennyeződéstől men­tesnek kell lennie. A laza, mozgó részeket el kell távolítani. A gyorskötő esztrichet – ugyanúgy, mint a hagyományos cementesztrichet – az előkészített hang- vagy vízszige­telő rétegre kell felhordani. A beágya­zandó csöveknél az esztrichet meg kell erősíteni (pl.: rabichálóval). A kellően tömörített esztrichet le kell húzni, és ez­zel egyidejűleg fasimítóval le kell si­mítani.

A vezetősávokat a szokásos mó­don kell elkészíteni. A munka 1 óránál hosszabb megszakítása esetén – a kap­csolat folyamatosságának biztosítására, valamint a repedések és a szinteltérések elkerülése érdekében – 3-6 mm átmérőjű betonacélt kell egymástól 20-30 cm-re beágyazni. A gipsz kötőanyagú esztrichek hason­lóan készülnek, mint a cementkötésűek.

Tulajdonságaik hasonlóak az előbbi­ekhez, viszont használhatóságuknak vannak bizonyos korlátaik:

• nem érintkezhetnek acél- (horgany­zott acél) csövekkel, illetve szerke­zeti elemekkel,
• nem alkalmazhatók párás (nedves) és vizes helyiségekben,
• padlófűtésekhez – a különleges hőtágulásuk (pára-térfogatuk) mi­att – nem készíthetők,
• a bedolgozáshoz csak műanyag vagy rozsdamentes acél anyagú szerszám használható.

4.16. ábra. Öntött aljzat készítése géppel kevert esztrich anyagból.

4.17. ábra. Kiegyenlítő réteg felhordása az előkészítéstől a bedolgozásig a) keverés hosszított keverőszárral, b) önterülő anyag az üregek és az egyenetlen felületet kitöltéséhez, c) a felület lehúzása.

4.18. ábra. Kiegyenlítő réteg felhordásának menete A. a felület megtisztítása, B. a szükséges felületi javítások elvégzése, C. a kiegyenlítő réteg felhordása, D. a burkolat elkészítése.

4.19. ábra. Meglévő kültéri aljzat előké­szítése burkoláshoz A. a felület érdesítése és vízsugárral (vagy gőzborotvával) való lemosása, B. a ki­egyenlítő réteg felhordása, C. a tapadóhíd elkészítése, D. a burkolat lerakása.

4.20. ábra. Padlófűtés aljzatának előkészí­tése burkoláshoz, a tapadóhídtól kezdve a burkolat elkészítéséig.

4.21. ábra. Önterülő gyorskiegyenlítő használata előtt a dilatációs sávot célsze­rű előre felragasztani, hogy a falak ne szennyeződjenek a) kiöntés, b) lehúzás rozsdamentes acél vagy műanyag simítóval.

4.22. ábra. Vékony – gumilemez – bur­kolatok alá az aljzatbetonon erőteljesebb, 1 mm méretpontosságú kiegyenlítő ré­teget kell készíteni.

Kiegyenlítő rétegek belső burkolatokhoz

Az aljzat felületi egyenetlenségeit simí­tó réteggel kell eltüntetni, mert a nem tökéletesen sima aljzat – különösen ra­gasztott burkolatok esetén – komoly gondokat okozhat. A simító rétegnek jól kell tapadnia az aljzathoz, és a járóréteg (burkolat) felé sík, sima, repedésmentes és szilárd felületet kell képeznie.

Cementsimítás

Betonaljzatok esetén Hsc 60 jelű simító cementhabarcsot kell használni, 1 m³ fo­lyami homokhoz 350 kg 350-es portlandcementet adagolva. A Hsc 60-as si­mító cementhabarcshoz – mivel me­szet nem tartalmaz – a cementet és a homokot szárazon kell hozzá keverni, majd folyamatos keverés közben kell hozzá adagolni a vizet, mindig csak annyit, amennyi az alapanyagok egyen­letes elkeveredéséhez éppen szükséges.

Ebben az esetben földnedves habarcs­anyagot kapunk, ami azért lényeges, mert a híg, folyós, önthető habarcs nem­csak a felhasználhatóság szempontjából rossz, hanem a későbbiek folyamán a burkolat gyors tönkremeneteléhez vezet. A simító cementhabarcsot az aljzat el­készítését követő néhány napon belül kell elkészíteni. A munka megkezdé­séig az aljzatbetont nedvesen kell tartani. A habarcsot megfelelő vastagságú deszka vezetősávok közé célszerű fel­hordani, és léccel gondosan le kell húz­ni, ill. tömöríteni.

Ezután a felületet simítókanállal el kell simítani. A habarcs tömörítése és lehú­zása közben a simított felületre került levet cementszórással kell felszívni, majd a felületet vassimítóval egyenle­tesre kell simítani, azaz glettelni. A simított betonfelületet az elkészülte után 8 napig nedvesen kell tartani, és a külső káros hatásoktól (forgalom) vé­deni kell. Száradás után bármilyen bur­kolatok aljzataként használható. A betonaljzatok készítéséhez hűvös, hi­degebb időjárás esetén szilárdulásgyorsítót is használhatunk, a gyakorlatban többnyire a KALCIDURNV-3 adalék­szert alkalmazzák.

CEMENTA javítóhabarcs

A cementbázisú CEMENTA javítóha­barcs különleges vegyi adalékszerek, osztályozott homok és egyéb töltőanyagok keveréke, amelyet felhasználás előtt az előírt mennyiségű vízzel kell össze­keverni. Könnyen bedolgozható, és jó tapadási felületet ad. Javító-kiegyenlítő munkák esetén legfeljebb 10 mm vas­tag rétegben hordható fel. Keverését tö­meg (súly) szerint végezzük. Keverési aránya: 1:5, vagyis 1 liter vízhez 5 kg CEMENTA port kell keverni. Vékony rétegű felhordáshoz előnyösebb a hígabb konzisztencia, ilyen esetekben a keverési arány 1:4 legyen.

A CEMENTA poranyagot folytonos keverés közben a vízhez kell adagolni, és a megkevert anyagot 30 percen belül fel kell használni. A simítandó felület tisztítása, portalanítása és nedvesítése után a habarcsot kéziszerszámokkal kell felhordani, és az anyag kötésével pár­huzamosan elsimítani, ill. eldörzsölni. A felhordott anyag – vastagságától függően – 1-2 nap múlva teherbíró, és további rétegek felépítésére alkalmas. A fajlagos anyagszükséglet – a felületi minőségtől függően – 1,5-2,0 kg/m², 1 mm-es rétegvastagságonként.

Vegyi kötésű kiegyenlítők

Magnezitsimítás

A magnezit simító réteg csak vasalatlan aljzatbetonra készíthető, mert a magné­zium-klorid megindítja a szerkezeti vas­betétek korrózióját. Emiatt felül sík vas­beton födémlemezeken közvetlenül még akkor sem alkalmazható, ha a vasbeté­teket az előírtnál vastagabb betonréteg fedi.

A magnezitsimítás előnye, hogy testsű­rűsége kicsi, keverése és bedolgozása egyszerű, felülete gyalulható és glettelhető.

Alapanyaga a magnezithabarcs, amelynek anyagszükséglete 15 mm vastagságú simítóréteg készítéséhez m-en­ként:

• 5,3 kg magnézium-oxid
• 4,5 kg magnézium-klorid,
• 5,3 kg keményfa fűrészpor.

A rétegek vastagsága 5-15 mm lehet. A kivitelezéshez szükséges idő számí­tásakor figyelembe kell venni, hogy a magnezitsimítás lassan szilárdul, a hő­mérséklettől függően 8-16 nap alatt éri el azt az állapotot, amikor felületén a burkolás megkezdhető. A falak csatlakozása mentén – a magnézium-klorid felszívódásának meg­akadályozására – a kereskedelemben kapható, olajjal telített papírcsíkot kell elhelyezni. A magnezitsimítást a csövek, ill. a fémszerelvények körül – a korrózió elleni védelem érdekében – kb. 10 cm-en cementsimítással kell he­lyettesíteni.

A magnezitsimítást a cementsimítással azonosan kell készíteni. Az elkészült simítóréteg utókezelést, nedvesen tar­tást nem igényel, de a külső, káros hatá­soktól a felületet az anyag kötésének ideje alatt védeni kell.

Nivorapid gyorskiegyenlítők

A gyorskiegyenlítők zsír-, olaj- és por­mentes aljzatok, valamint egyéb fal­ vagy épületszerkezetek felületi kiegyen­lítésére használhatók. Alkalmasak be­ton, aljzatbeton, régi oldószermentes burkolat, aszfaltaljzat, műkő és kőfelü­let burkolás előtti felület előkészítéséhez. Rétegvastagságuk 0,5-10 mm. A lehú­záshoz általában vakolólécet használ­nak, a réteget két irányban eldolgozva. 1 cm-nél nagyobb vastagságban két ré­tegben kell felhordani, glettvassal be­dolgozva. Ha a hordozó felület laza betonszerkezet, annak javítását még a le-kenés előtt el kell végezni. Az anyag műanyag edényben, furószáras keverő­vel keverhető.

MUREXIN FM 35 önterülő finomtapasz

A műanyaggal erősen feljavított ön­terülő finomtapasz alkalmas beltéri pó­rusos felületek lezárására, 0-8 mm-es rétegvastagságig, por-, zsír- és olajmen­tes aljzatok felületének kiegyenlítésére. Az FM 35 javító tapaszport feldolgozás előtt tiszta keverőedényben, elektromos keverő berendezéssel össze kell keverni az előírásos mennyiségű tiszta vízzel, hogy csomómentes, sűrű masszát kap­junk. A folyós masszát lehetőleg egy munkamenetben kell a kívánt rétegvas­tagságban a felületre önteni és elosztani. Nagy padlóterhelés esetén az FM 35 fi­nomtapasz rugalmasságának és hajlító-szilárdságának növelésére minden 25 kg finomtapasz-porhoz 1 liter SD 12 mű­gyanta javítóadalékot célszerű a keve­rő vízhez adagolni, a keverővíz mennyi­ségét természetesen ugyanennyivel csökkentve.

Több rétegben való felhordásnál a kö­vetkező réteget azonnal fel kell vinni, a járhatóság elérésekor tehát a még ned­ves előző rétegre. Ha hosszabb idő eltelik, akkor vízzel 1:3 arányban hígított SD 12 előbevonatot kell a felhordás előtt felkenni. Az FM 35 finomtapasz a cement és a víz reakciója révén köt meg. A friss ta­paszréteget – a kiszáradás elkerülése érdekében – védeni kell a huzattól és a közvetlen napsugárzástól.

4.23. ábra. Rossz minőségű meglévő bur­kolatoknál üvegszövet stabilizálóval kell javítani a hordozó réteg együttdolgozását és a fogadó aljzat tapadását 1 meglévő aljzat vagy burkolat, 2 alapozó réteg, 3 üvegszövet, 4 stabilizáló gyorski­egyenlítő.

MUREXIN FM 15 szintezőmassza

A cement kötőanyagú, diszpergálásra képes műanyagokkal javított tapaszpor vízzel elkeverve önterülő masszává vá­lik, amely alkalmas sík, tiszta aljzatok felületének kiegyenlítésére, bármely padlófajtához. Maximális rétegvastag­sága 10 mm, csak egy rétegben hordha­tó fel.

MAPEI LIVIGUM műgyanta diszperzió

Ezzel a habarcsadalékkal speciális eszt­rich készíthető, 0-5 cm vastagságban kötőhídként készíthető, habarcsrétegek alatti betonfelületre.

Kötőhídként alkalmazva 1:5 arányban vízzel kell hígítani, majd kefével kell fel­hordani az aljzatra (falra vagy padlóra). Adalékanyagként kiegyenlítő masszák­hoz 1 rész LIVIGUM-ot 3 rész keverő-vízzel kell összekeverni. A LIVIGUM nem befolyásolja a kötésidőt. Erősen nedvszívó aljzatok esetén, kiegyenlítő masszákhoz 1:5 arányban vízzel hígít­va, alapozóként használjuk. Adalékanyagként habarcsokhoz 1 rész LIVIGUM, 2 rész víz, 5-7 rész cement és 7-10 rész tiszta, száraz kvarchomok szükséges, a szemcsenagyságtól függő­en.

Nagy kopásállósági követelmények ese­tén a LIVIGUM-ot 1:1 arányban kever­jük vízzel. A munkaeszközöket a munka után azon­nal meg kell tisztítani tiszta vízzel.

Stabilizálók alkalmazása (belső burkolatoknál)

Üvegszövet betétek

Az üvegszál szövetrendszerek nagy el­lenálló képességű, könnyen tisztítható burkolatok, amelyek felépítését a vár­ható igénybevétel alapján kell megha­tározni.

Az üvegszál szövetek nagy teherbírású, nem éghető, kopásálló, szennyeződé­sekkel és fertőzéssel szemben ellenálló, fertőtleníthető anyagok. Ez azonban csak megfelelő ragasztó- és ágyazó anyag, valamint bevonati réteg alkalmazása ese­tén igaz, emiatt helyesebb üvegszál szö­vetrendszerekről beszélni. A rendszer felépítése során a várható igénybevételek vizsgálatából kell kiin­dulni, amelyek lehetnek normál, kö­zepes, nagy, valamint nedves körülmé­nyek közötti igénybevételek. Normál igénybevételhez a felületet akril-diszperziós festékkel vonják be, közepes igénybevétel mellett akril-diszperziós lakkot, nagy igénybevétel esetén egy poliuretán rendszer alatt speciális elő­kezelést végeznek.

Az első három igénybevételi osztályban diszperziós alapú hengerrel felhordha­tó, öregedéssel szemben ellenálló, ned­vesen is jó tapadóképességű ragasztó­anyagokat használnak. Nagy felületek burkolásához nagy késleltetési idejű, de jó kezdeti tapadó értékű ragasztók szük­ségesek.

Üvegszál szövetek felvitele

Az üvegszál szövetek speciális simítóval vihetők fel, amellyel a sarkok és az élek is tökéletesen kialakíthatók. Olyan helyiségben, ahol a falburkolat időnként nedvességnek is ki van téve, nedvesség stabil, akrilát-alapú ragasz­tókat kell használni. Nedvességnek ál­landóan kitett helyiségekben kizárólag a nem duzzadó akrilát-gyanták használ­hatók. A ragasztóanyagok +10 °C hőmérsékleten (lég- és felülethőmérsék­let) dolgozhatók be. Az üvegszál szövetrendszerek gyakran elhanyagolt eleme a felületképzés, amely­nek során azokat speciális, kötőanyag­ban gazdag, kevés töltőanyagot tartal­mazó bevonattal kell ellátni, mert így még többszöri felújítás után is érvénye­sül a szövet struktúrája. A bevonatot úgy kell megválasztani, hogy kellő mér­tékben impregnálja az üvegszál szöve­tet, felhordás közben azonban ne foly­jon le.

Vízszintes padlóburkolatoknál, vala­mint vízszintes és függőleges falbur­kolatok csatlakoztatásánál és ezek össze­függő területein – főként vizes helyi­ségeknél – a burkolati hordozó réteg­re, 10 cm átfedéssel toldva, valamely javító tapasszal vagy cement-homok keverékű habarccsal, glettszerű bedol­gozással, a burkolás előtt legalább 1 nap­pal kell felhordani. Teraszburkolatok alatt – csapadékvíz elleni vízszigete­lésnél, ahol a burkolati réteg várható mozgása veszélyezteti a szigetelés sta­bilitását – főként a szigetelés védelmé­ben nyújt megfelelő biztonságot. További felhasználási területét jelenti a kismozaik kerámialapok táblásítása, amikor a lapok hátoldalához, valami­lyen ragasztóanyaggal, vonalszerűén, gyártósablonban ragasztják fel az üveg­szövetet.

Képlékeny és kent, valamint önterülő padlózatoknál az üvegszövet – mint aljzat feletti hordozó – a kiegyenlítő rétegbe ágyazva, jól szolgálja a koptatóréteg és az aljzat biztonságát.

4.24. ábra. Stabilizáló fémszövet (drót­háló) behelyezése az ágyazó cementha­barcsba, a burkolat hordozó, ill. kötő ré­tegébe.

4.25. ábra. A nem oxidálódó anyagú vagy felületű perforált fémlemez szalag javít­hatja az együttdolgozást.

4.26. ábra. Alapozó vagy tapadó rétegek felhordásához használt gumis lehúzó.

Fémszövet betétek

A fémszövet betétek – hasonlóan az üvegszövetekhez – kiválóan használ­hatók stabilizálásra, de az üvegszövetek megjelenésével jelentőségük erősen csök­kent.

Elektrosztatikus töltésű padozatok ese­tén viszont a fémhálónak, mint földelő ernyőnek óriási szerepe van. Ilyen ese­tekben a fémhálót az alsó műanyag ki­egyenlítő rétegbe helyezik, úgy, hogy az ne nyúljon át a felületi koptató ré­tegbe. Erre a „földelő hálóra” csak va­lamilyen nagy kopásellenállású burko­lat kerülhet. Ennek ellenére gyakran PVC- vagy egyéb, sztatikus töltésű táb­lás burkolatokat kapnak, ez a megoldás azonban ellentétes a DIN előírásaival, legfeljebb akkor lenne szabályos, ha az elemes vagy tekercses burkolatot le­terítenénk, és azonos komponensű – műanyag bázisú – forrasztó zsinórral összeforrasztanánk, esetleg ragaszta­nánk.

A fémháló anyaga sárgaréz szövet, ame­lyet kiterítve és kifeszítve, a beágyazás előtt építenek be, helyiségenként, illet­ve dilatált aljzatok esetén dilatációs me­zőnként táblásított egységeket a keretföldelő vezetékekbe 4-6 m²-enként kell belökni, úgy, hogy az átfedési „űr” ne legyen több 1 dm²-nél. A kitöltő massza, vagyis a hordozó réteg beterítése előtt a háló elektrosztatikai vizsgá­latát elektromos szakembernek, mű­szerrel el kell végeznie. Acélszövet beépítése aljzatra szigorúan tilos, mert az esetleges kopásoknál a háló felszínre kerülése – szikraképző rétegként – komoly veszélyhelyzete­ket idézhet elő.

Fémhuzal hálók

A fémhuzal hálók tulajdonképpen rabitzhálók, amelyeket az aljzatbetonba elhelyezve vasalt aljzathoz jutunk. A fémhuzal háló stabilizálja a felületet, így megfelelő hordozó réteg alakul ki.

Általában a hidegburkolatok alsó ha­barcsrétegébe feszítve szokás alkalmaz­ni, az alábbi esetekben:

• régi burkolatok felületének stabili­zálására,
• erkélyek, teraszok burkolata alatti hordozó rétegbe, ahol a hőhatás, hőingadozás, hőmérsékletváltozás jelentős,
• „süketszobáknál”, ahol a padló úsztatórétege összefüggő stabilizálást igényel,
• ahol a helyiségben folyó technoló­gia (pl.: dinamikus rezgések) ezt megkívánja.

Fémlemez szalagok

Az élek, sarkok, lépcsőélek felületi bur­kolat alatti stabilizálására jól használ­hatók a lyukacsos (perforált) szalagok, amelyek lehetnek laposak, szegletesek vagy lemezhajlítóval hajlítottak. Beépítésük azonos a látszó élvédők és a dilatációs szalagok beépítésével.

Tapadóhidak (belső burkolatoknál)

Régi betonfelületekre a ragasztott bur­kolatokat tapadóhíd közbeiktatásával célszerű elkészíteni. A tapadóhíd gletteléssel készül. A glettanyag a felhasz­nálandó ragasztóanyag képlékenyebb formája, amit a ragasztó hígításával, üzemben előregyártva, esetleg – bizo­nyos ragasztóanyagok esetén – a hely­színen állítanak elő. A tapadóhíddal nemcsak a felületi egye­netlenségek küszöbölhetők ki, hanem a glettelt rétegen a ragasztóanyag is gyor­sabban köt, tapadószilárdsága kedve­zőbb lesz, és a hajszálrepedéseket is el­tünteti.

A kedvező gyakorlati tapasztala­toknak köszönhetően alkalmazásuk ma­napság egyre szélesebb körben terjed. A tapadóhidakat gyakran mázolással hordják fel, ami azonban semmi esetre sem szakszerű, viszont sokkal gyorsabb a glettelt eljárástól. Előfordul a hosszú, partvisszerű gumilap lehúzóval való fel­dolgozás is, ahol a leöntött anyagot egy­szerűen lehúzzák a betonfelület fölött.

MAPEI PLANICRETE műanyag­kötő emulzió

A PLANICRETE olyan műanyag emul­zió, amely vízben nem emulgeálódik újra, szappanosodásmentes, megfelelő hajlítószilárdságot, ellenállóképességet, rugalmasságot és hőfeszültség-ellenállást kölcsönöz az esztrich-, illetve a ha­barcsrétegnek.

Kötőhidak, cement-esztrichek, cement­habarcs, mészhabarcs, tapasztó habarcs és javítóhabarcs előállítására alkalmaz­zák.

Ezek:

• kötőhidak vasbeton esztrich és ki­egyenlítő massza esetén,
• kötőhidak vakolatokhoz,
• tapadó szuszpenzió friss betonhoz régi betonra,
• nagy szilárdságú és tapadóképes­ségű esztrichek,
• nagy igénybevételnek kitett beton­aljzat bevonásához (ipari aljzatok, kihajtó- és rakodórámpák stb.).

A PLANICRETE fehér, híg, szappano­sodásmentes emulzió, amely a habarcs­nak nagyobb szilárdságot és tapadóké­pességet kölcsönöz. Használatához érdemes tudni, hogy: – a PLANICRETE-vel feljavított ha­barcsot – a túlzott léghézagképződés elkerülése érdekében – keverőgépben 3 percnél tovább ne keverjük, soha ne használjuk önmagában kötőhídként, csak cementtel vagy homok/cementtel keverve.

MUREXIN ND 22 tapadásjavító

Ez az oldószermentes, filmképző, ne­oprén diszperziós tapadásjavító olyan nem szívóképes felületekhez használ­ható, mint például az öntöttaszfalt, a kő- és a terazzó- és a forgácslap burko­latok, valamint szilárdan rátapadt ra­gasztóanyaggal és tapaszmaradványok­kal szennyezett régi padlófelületek. A tapadásjavítót a cementalapú tapaszok, ill. masszák felhordása előtt, szivacshengerrel, egyenletesen, ún. „tócsamentes” vastagságban kell felhordani.

Alapozók

Az alapozók feladata hasonló a tapadó-hidakéhoz, a különbség az, hogy azok idegen vagy a rosszul tapadó anyagok tapadó felületének javítására szolgálnak, az alapozók pedig a további, azo­nos kémiai összetételű anyagok felhor­dási rétegei közötti kötőhídként funkci­onálnak.

MAPEI PRIMER G alapozó

Alkalmazható:

• gipsztartalmú aljzatok alapozásá­hoz hidegburkolás előtt,
• alapozóként, önterülő kiegyenlítő anyagok, pl. ULTRAPLAN alá.

A PRIMER G műgyanta bázisú disz­perziós alapozó szilárdítja az aljzatot és óvja azt a nedvesség károsító hatásaitól, így jelentősen növeli a kerámiák ta­padóképességét.

A PRIMER G megakadályozza a gipsz kitöréseit, ennek köszönhetően a lapok nem válhatnak el a gipsztartalmú aljzattól. Önterülő aljzatkiegyenlítők alapozó­jaként a PRIMER G megakadályozza légbuborékok képződését és a túl gyors kötést. A PRIMER G oldószermentes, így zárt helyiségekben is alkalmazható.

MAPEI MAPEPRIM SP oldószermentes alapozó

Alkalmas kötőhidak és alapozórétegek készítésére aljzatkiegyenlítés és lapra­gasztás előtt, nem, ill. gyengén nedvszívó aljzatokhoz, pl. szigetelt betonpadló­hoz vagy falhoz, öntöttaszfalthoz, anhidrit- és magnezit-esztrichekhez, faaljzatokhoz, meglévő lapburkolatokhoz stb. Az alapozó anyag két komponensét gon­dosan, 1:1 arányban össze kell keverni, majd a felületre ecsettel vagy hengerrel felhordani, minél vékonyabb rétegben.

A kiszáradási idő után (kb. egy óra múl­va, a hőmérséklettől függően) kezdhető az aljzatkiegyenlítés, illetve a lapok ra­gasztása, a gyakorlatban akkor, amikor az alapozó anyag tejszerű felülete elszíntelenedik. A MAPEPRIM SP-vel kezelt felületeket 24 órán belül ki kell egyenlíteni, illetve a lapokkal le kell ra­gasztani.

MUREXIN SD 12 alapozó

Kiváló, oldószermentes műanyag disz­perzió, amely szívóképes felületekbe, pl. cementaljzatba, anhidrit-esztrichbe és gipsz építőanyagokba igen jól beha­tol. A hígításhoz víz szükséges. Az SD 12 előbevonatot finom pórusú szivacshengerrel, rövid szőrű velúr­hengerrel vagy terítőkefével, egyenletesen kell felhordani az alapfelületre, elkerülve a tócsaképződést. Nyersbeton felületnél 11, szívóképes felületeknél 13 részarányig hígítható.

Csúszórétegek, ragasztó rétegek és tágulási hézagok (burkolatoknál)

Csúszórétegek

Erős mechanikai igénybevételek esetén, pl. több tonnás járművekkel terhelt ipari padlókhoz alkalmazzák az ún. csúszó burkolatot, amelynél a födémet és a padlószerkezetet egy ún. csúszóréteggel (fólia) választják szét, hogy a padló­szerkezet roncsolódás nélkül vegye fel, ossza el és adja át a födémnek a mecha­nikai terheléseket. Természetesen a pad­lószerkezet egyes rétegeivel szembeni követelmények is magasabbak, mint hagyományos padlóknál. Hazánkban csak az ipari kerámia lap­burkolatokhoz alkalmaznak elválasztó csúszóréteget, itt is még viszonylag rit­kán.

Ennek oka nem a módszer ismeret­lensége, hanem a szigorú technológiai előírások, amit nehéz betartani. Nem­csak az ágyazó cementhabarcs összeté­tele és konzisztenciája más ugyanis, mint a szokásos, hanem a habarcsréteg vastagsága is nő. A habarcsréteg bedol­gozásakor minimum 30-35 %-os tömörítés szükséges ahhoz, hogy az ágyazat a fokozott igénybevételnek megfelel­jen. Ráadásul további technológiai meg­szorítások is vannak a burkolólapok elhelyezésével, utókezelésével, hézagrendszerével (nyitott hézagok) és hézagolásával kapcsolatban.

Ragasztó rétegek

Ragasztó habarcsok

A padlóburkolatok készítésekor – a megfelelő burkolati anyag kiválasztá­sán túl – igen fontos az igénybevéte­leknek és a követelményeknek megfe­lelő ágyazó, ragasztó és hézagoló anya­gok használata. Mára ezen a területen is megjelentek az olyan új anyagok, mint a szárazhabarcsok, a gyorskötő és ra­gasztó habarcsok, valamint a korszerű műgyanta kötőanyagú, habarcsszerű anyagok.

A ragasztó habarcsok fejlesztése napja­inkban is töretlen, és a különféle igény­bevételeknek megfelelően számtalan fajtájuk van forgalomban. Az ágyazó és ragasztó anyagok közül a cementhabarcsokat, a javított cement­habarcsokat, a poliészter, a fenolgyan­ta, a furángyanta, a poliuretán és epo­xigyanta kötőanyagú, valamint a bitu­menes habarcsokat használják. Külön­leges esetekben vízüveg-bázisú, sav- és lúgálló, valamint bitumenes ágyazó-ragasztó anyagokat is alkalmaznak. A ragasztó anyagokkal szemben támasz­tott minőségi követelményeken túl, a felhasználáskor még a következő igé­nyek is felmerülhetnek.

Ezek az igények:

• megfelelő kezdeti kötéserő,
• megfelelő nyíró-tapadó szilárdság,
• aljzat, a burkolat és a ragasztó réteg hőtágulásának összehangolása,
• kis zsugorodás,
• megfelelő konzisztencia, tixotrópia.

Az ágyazó- és ragasztó habarcsok tulaj­donságai és felhasználási területei a kö­vetkezők:

• Cementhabarcsok: hagyományos és csúszó kerámiaburkolatokhoz használ­ják (hazánkban a legelterjedtebb).
• Javított cementhabarcsok: speciális műanyag adalékokat, sűrítő és konzer­váló anyagokat tartalmaznak. Könnyű bedolgozhatóságuk, kis zsugorodásuk, jó tapadási és szilárdsági tulajdonságaik miatt ma már elterjedt padlóburkolat­ ragasztónak számítanak.
• Poliészter kötőanyagú habarcsok: jó hőállóság, közepes kémiai és mechani­kai tulajdonságokkal, hátrányuk azon­ban a nagymértékű zsugorodás és a hő-tágulás.
• Fenolgyanta kötőanyagú habarcsok: közepes kémiai és gyengébb mechani­kai tulajdonságok.
• Furángyanta kötőanyagú habarcsok: & vegyi hatásokkal szemben ellenállók, igen hőállóak, de hajlamosak a zsugo­rodásra és mechanikai tulajdonságaik viszonylag kedvezőtlenek.
• Poliuretán kötőanyagú habarcsok: a vegyi hatásokkal szemben jól ellen­állnak, tapadásuk és rugalmasságuk ki­váló. Mivel azonban hőállóságuk kicsi, ez alkalmazási területüket leszűkíti, terjedésüket korlátozza.
• Epoxi kötőanyagú habarcsok: gyak­rabban használt ágyazó-, ragasztó és hézagoló habarcsok, gittek. Savaknak, lúgoknak, oxidálószereknek bizonyos határok között ellenállnak, jó mechani­kai és tapadási tulajdonságokkal rendel­keznek.
• Vízüveg kötőanyagú anyagok: tömény savakat alkalmazó technológia vagy igen magas hőmérséklet esetén hasz­nálatosak, lúgállóságuk és tapadási tu­lajdonságaik gyengék.
• Bitumenes habarcsok: főként a víz és vegyszerek hatásának kitett helyeken, többnyire hézagolásra (kő- és fabur­kolatokhoz) használhatók.

Korszerű ragasztók

A kerámia padlóburkolatok ragasztó­anyagait a várható igénybevételük alapján kell megválasztani (fagy, hajlítás, hőtágulás, mechanikai hatások stb.). A ragasztandó felületek szennyeződéstől, portól mentesek, kellő szilárdságúak, nem vizes ragasztó esetén légszárazak legyenek. A ragasztók minőségét elő­nyösen befolyásolja az alapfelület ala­pozóval való kellősítése, a tapadóhíd képzése.

Ha alapozót használunk, a ragasztást az alapozó megkötése előtt, a még nedves felületen kell elvégezni. Ellenkező eset­ben – az alapozó anyag funkciójával ellentétesen – gátolni fogja a ragasztó tapadását. Az alapozóhoz hasonlóan, a ragasztó felhasználásánál is ügyeljünk arra, hogy csak annyi ragasztót kever­jünk be, amennyit a kötés megindulá­sáig fel tudunk használni (ez az idő a külső körülményektől függően, általában 15-45 perc).

A ragasztó réteg mini­mális vastagsága az aljzat felületi egyen­letességétől, a burkolólap hátoldali fe­lületének kialakításától, valamint mére­teitől függ. A cementbázisú ragasztók esetén a ragasztóréteg maximális vas­tagsága lényegében csak technológiai okok miatt behatárolt (1-3 mm). Az epoxiragasztók minimum 1 mm, maxi­mum 8-10 mm vastagságban hordha­tók fel.

Ragasztó felhordása, lépések

A ragasztókat általában az alapfelületre kell felhordani, a felhordást célszerű fo­gazott glettvassal végezni (a „fogazás” nagysága egyben meghatározza a ra­gasztóréteg vastagságát is). Bármilyen festő, vagy még inkább kőműves glett­vassal dolgozhatunk, amelyek fogazását lemezvágó ollóval, háromszögletű reszelővel vagy köszörűkővel magunk is elkészíthetjük, de készen is kaphatók fogazott szerszámok. A ragasztóanyagokat homogén, cso­mómentes állapotúra kell keverni (a legjobb fúrógépbe fogott keverőszárral végezni a keverést). Az első megkeve­rés után, kb. 5 perc pihentetést köve­tően az anyagot ismét keverjük át.

A szőnyegpadló, linóleum és PVC bur­kolatok ragasztói hengerrel vagy szó­rással felhordható, speciális diszperzi­ós ragasztók. Hengerrel hordhatók fel általában a padlókra, falakra kerülő sző­nyegburkolatok alá kerülő ragasztóa­nyagok, a PVC- és CV-burkolatok alá pedig inkább szórással kell felvinni a szikkadó ragasztót, amelyre 10 perc el­teltével teríthető, illetve helyezhető a burkolat, a késleltetés 60 perc. A burkolatok 24 óra múlva terhelhetők.

Lakások, irodák padozatainál, ideig­lenes burkolat elhelyezések tapadó felü­leteinek kialakításánál ideális megoldás a mindkét oldalán erősen tapadó felü­letű háló beépítése. Ez a háló közbenső réteget alkot a régi és az új burkolat között, amit nagy tapadóerővel, teljes felületen kell rögzíteni. Később a régi burkolat károsodása nélkül felszedhe­tők, más helyen újra lefektethetők.

Al­kalmasak szőnyegpadlók és PVC-burko­latok rögzítésére, és hőszigetelő, valamint hanggátló feladatokat is elláthatnak. Épületfelújításoknál a régi szőnyegpad­ló megfelelő aljzatot jelent az új sző­nyegpadló végleges leragasztásához. Az új ragasztóanyagok előállítását drá­ga kutatások előzik meg, és a felhasznált nyersanyagok többnyire igen költ­ségesek, ezért ezek a ragasztók általá­ban igen drágák. A felhasználási előírá­sok betartásával és a javasolt eszközök használata mellett elkerülhető az anyagpazarlás, ami annál inkább fontos, mert a nem előírás szerinti alkalmazás miatt a ragasztás minősége is romolhat.

Tágulási hézagok

Amint az közismert, a szilárd anyag a felmelegedés során kitágul (dilatáció), lehűléskor pedig összehúzódik (kont­rakció). Ez az alapvető fizikai törvény az épületszerkezetek tervezésénél és kivitelezésénél, így természetesen a pad­lóburkolatoknál is igen fontos. A hő okozta mozgásokat lehetővé tevő „tá­gulási” hézagok méreteit és elrendezé­sét a tervező építész határozza meg, de előfordulhat, hogy a szakipari munkát végeztetőnek kell döntenie, emiatt fel­tétlenül ismerni kell bizonyos alapvető szempontokat.

4.27. ábra. Aljzatbeton készítésekor el­helyezendő dilatációs elem a) a végleges padozati síknak megfele­lően elhelyezett profillal, b) beépített po­lisztirol szalaggal, 1 behelyezett műanyag profil, 2 pattintós takaró (-látszó) profil, 3 burkolat, 4 ágyazó réteg, 5 aljzatbeton, 6 mozgási üreg, 7 elasztikus fugázás, 8 po­lisztirol szalagsáv.

A padlóburkolatok tágulási hézagait a hőmérséklet-változás okozta igénybe­vétel és a vízterhelés együttes figyelem­bevételével kell kialakítani. Különösen fontos szempont a burkolat tisztításá­nak módja (gőz vagy víz). Gőzzel való tisztítás esetén a terhelés olyan mértékű lehet, hogy a dilatációs mezőket az át­lagosnál jóval kisebbre kell készíteni. Szélsőséges példa, de hűtőhelyiségnél előfordulhat, hogy a -20 °C-os helyi­ségben +80 °C-os vízzel tisztítják a burkolatot. Ilyenkor a hőmérsékletkülönb­ség 100 °C, amelyet a burkolat igény­bevételének meghatározásakor figye­lembe kell venni.

A tágulási hézagok kialakításának leg­fontosabb szempontjai:

• a tágulási hézag nem lehet kisebb 10 mm-nél,
• a csatlakozási hézag (küszöb, fal mellett stb.) nem lehet kisebb 5 mm-nél,
• aljzat maximális dilatáció nélküli táblamérete 10,0 m, padlófűtés alj­zatánál 7,0 m,
• a burkolatot 16-55 m²-enként kell tágulási hézagokkal megszakítani, úgy, hogy a burkolat és az aljzatbe­ton tágulási hézagai egymás fölé kerüljenek,
• a hézagtömítő anyag minimális mélysége a hézag közepén lega­lább 6 mm legyen,
• a tömítőanyag minimális mélysége a hézag szélén legalább 10 mm legyen.

A hézagok kialakításakor figyelembe kell venni a padlóburkolat mechanikai igénybevételét és az aljzat tágulási hé­zagait, mert ezek alapján határozhatók meg a burkolat tágulási hézagainak mé­rete és a dilatációs mezők nagysága. A tágulási hézagot különösen pontosan kell megtervezni elemes lapburkolatok esetén. Az aljzat készítése előtt tisztázni kell a helyiség burkolatainak méretét és a tervezett háló vonalvezetését. Gondoljuk végig, hogy a falsíkra 45 fokban elfordított burkolati fugasorhoz hogyan készíthető közbenső dilatáció?

4.28. ábra. Műanyag dilatációs profilok.

4.29. ábra. Aljzatbetonra helyezett három­elemes dilatációs áthidalás 1 pattintott kemény profil, 2 fogadó fém­lemez félprofil, 3 burkolat, 4 ragasztó ré­teg, 5 aljzatbeton, 6 dilatációs rés.

A fal­síkkal párhuzamos közbenső dilatáció helyét pontosan meg kell határozni, mert a fölé kerülő burkolat maximum a ragasztóréteg fél vastagságában térhet el, amely alig több, mint néhány mm. Az aljzatok meglévő dilatációját figye­lembe kell venni, még esztrich burko­latoknál is, amelyek ugyan valamivel rugalmasabbak, de a kapcsolt rétegek tágulási együtthatói vektorainak, még a lehető legkisebb táblafeszültség esetén is, azonos irányúaknak kell lenniük. Gipszkarton és egyéb elemes aljzatok­hoz, valamint tekercses burkolórétegek alá csak a falak mentén kell dilatációs hézagot kialakítani.

4.30. ábra. Dilatációs takaró-, sarok-és záróprofilok.

4.31. ábra. Műanyag profilos mozgását­hidalás fém takaró profilokkal.

4.32. ábra. Dilatáció takarása ajtóküszöb alatt, csavaros rögzítésű fém- vagy műa­nyag profillal.

4.33. ábra. Ajtóküszöb, mint dilatációs pro­fil a) műanyag/műanyag szelvény, b) fémpapucs/műanyag szelvény.

4.34. ábra. Aljzatok dilatált mozgását kö­vető burkolati profilok beépítése, ill. kap­csolása a burkolattal a) – b) látszó műanyag betétekkel, c) padozati csúszólappal, d) rugalmas álló­lapos, fém-, ill. műanyag szelvényekkel.

A megfelelő hordozó rétegek, ill. réteg­rendszerek a padlókészítési techniká­ban éppoly alapvető fontosságúak, mint a házépítésnél az alapozás. A padlószerkezet a padlóburkolat és a burkolatot hordó rétegek (aljzat, ágyazóhabarcs stb.) együttese, amelyek a talajon vagy a födémen fekszenek. A szerkezetekkel szemben támasztott hő-, hang- és vízszigetelési követelménye­ket különböző előírások rögzítik. A födémekre helyezett padlószerke­zetek rétegfelépítését elsősorban a hő és a zaj elleni, a talajra kerülő padlószer­kezeteket pedig a víz és a sav elleni vé­delem szempontjai határozzák meg.

4.1. ábra. Antik mintás kismozaik padló­burkolat egy helyreállított, félezer éves fürdőépületben.

Feltöltések

A födémre kerülő burkolat minőségét az előírt rétegrend és a feltöltés hatá­rozza meg. Az épületek lábazati falai közötti osztályozott kavics anyagú fel­töltést kellően tömöríteni kell, hogy legalább olyan jó hordozó réteg legyen, mint egy szilárd födém. Talajra kerülő padozati réteg alá ter­mészetesen nemcsak kavicsfeltöltés ke­rülhet – amit olykor több száz kilo­méter távolságról kell fuvaroztatni -, a feltöltés készíthető az alapárokból kikerülő földből is.

A kitermelt – humusz nélküli – földet a lábazati falak közé akkor szabad be­tölteni, ha már a felmenő falak és a fö­dém is elkészült, és rétegezetten 80-90 % tömörségűre tömöríteni kell. A ház elkészülte után következő évtize­dekben a feltöltés ugyan legalább to­vábbi 10 %-nyit tömörödik, de miután maga az épület is ülepedik, így a vár­ható süllyedés közel egyenlő lesz, és a burkolatok nem károsodnak.

Helytelen, ha az alapfalak közé kupac­ba kitermelt földet a lábazati falak mö­gé – egy tömegben – szétterítjük, és esetleg (egy rétegben) tömörítjük. Ez az egyenlőtlen tömörítés szinte minden esetben megbosszulja magát néhány éven belül, mert a padozat aránytalanul megülepedik és tönkremegy. Feltöltésként használható bármilyen homok is, amely jól tömöríthető (akár iszapolással is), és tömörségi foka kö­zel azonos a természetes talaj tömörsé­gével, így nem keletkeznek káros pado­zatmozgások.

Hordozó rétegek

A padozati burkolatok, valamint a fel­töltés és a födémszerkezetek közötti ré­tegek a hőszigetelések és a stabil hordozó rétegek.

Hőszigetelések

A kereskedelmi forgalomban kapható sokféle hőszigetelő anyagból akkor lehet a megfelelőt kiválasztani, ha a szigete­lendő épületszerkezet épületfizikai mű­ködésén kívül ismerjük a beépített hőszi­getelő anyag(ok) tulajdonságait is. Gyakorlati tapasztalatok és számítások bizonyítják, hogy a hőszigetelés költsé­ge a teljes épület bekerülési költségének csak néhány százalékát teszi ki, amire érdemes áldozni, hiszen csak jól beépített, megfelelő hőszigeteléssel lehet tökéletes az épület működése. A hibátlan, repedés­mentes, kis hőveszteségű, jó hőfokcsilla­pítású, nem nedvesedő, nem penészesedő épületszerkezetek élettartama, használha­tósága és fenntartási igénye egyaránt kedvező képet mutat.

Talajon fekvő padlók hőszigetelése

A talajra kerülő padlók hőszigetelése több szempontból eltér az egyéb ha­tároló szerkezetek hőszigetelésétől. A hőszigeteletlen padlón, lábazaton és pincefalon keresztül a fold felé áramló hő igyekszik felmelegíteni a padló alat­ti, valamint a lábazat és a pincefal mel­letti talajt. Folyamatos fűtés közben ez a talaj felmelegedés néhány hét után be­következik.

A hőszigeteletlen, talajjal érintkező szer­kezetek alatt, illetve mellett az átmelegedett talaj – mivel óriási (elvileg végtelen nagyságú) tömege van -jól kiegyen­líti a helyiség hőmérsékletét, így hőmérsékletstabilizáló hatása van. A talaj hőmérséklete a helyiség felüle­téhez közeli rétegekben gyorsan követi a helyiség hőmérsékletváltozását, a felszíntől néhány méterre azonban a hő­mérséklet gyakorlatilag egész évben ál­landónak tekinthető. Az épület mentén a hőenergia intenzí­ven áramlik a talaj, illetve a lábazat fe­lé. Amennyiben az épület kicsi – azaz az alapterületéhez képest nagy a kerülete – a hőáramlás jelentős hő veszte­ségeket okoz. Ha azonban az épület na­gyobb – azaz az alapterületéhez képest kisebb a kerülete -, viszonylag kisebb a hőveszteség a lábazat mentén.

Hőenergia tehát úgy takarítható meg, ha a hőszigetelést az épület talajban, talajon fekvő kerülete mentén helyezik el, mert így megakadályozható a kerület menti hőveszteség. Talajon fekvő padlókat fe­lesleges a nem kerületi sávjukban hőszigetelni, mert így kihasználatlan marad a talaj hőtároló, illetve hőcsillapító képes­sége, amelynek révén a padló feletti he­lyiségek hőmérsékletváltozásai kiegyen­lítődnek. A hőszigetelést tehát elegendő a padló kerülete mentén, mintegy egy méter széles sávban elhelyezni, a lába­zatot és a pincefalat viszont teljes magasságukban el kell látni hőszigeteléssel.

Hőszigetelésként a nedvességre nem ér­zékeny, zárt cellaszerkezetű anyagok fe­lelnek meg, a talajjal közvetlenül érint­kező hőszigetelésként pedig csak olya­nok, amelyek fagyra nem érzékenyek, rovarok, rágcsálók nem károsítják őket. E követelményeknek az extrudált poli­sztirol és a polietilén hab felel meg leg­inkább, a talajjal közvetlenül nem érint­kező hőszigetelésként pedig expandált polisztirol hab is használható.

4.2. ábra. Falakkal párhuzamos és ferde hálóba rakott lapburkolatok.

Pince- és árkádfödémek hőszigetelése

A beépítendő hőszigetelés elhelyezése szempontjából a pince- és árkádfödémek lefelé hűlő födémtípusok. A hő-áramlás télen belülről kifelé, illetve fe­lülről lefelé irányul, tehát a födém kül­ső, hideg oldalát kell valamilyen hőszi­geteléssel vagy hőszigetelő szerkezettel ellátni. Pincefödémek alatt – mivel a pince többnyire zárt tér – kevesebb, az árkádfödémek alatt pedig – nyitott tér lévén – több hőszigetelés szükséges. A felülről lefelé irányuló hőáramlás a lakótérben lévő nedvesség, illetve pára egy részét magával viszi.

Párazáró fö­démburkolat (például kőlap, padlólap burkolat) esetén a lakótérben lévő ned­vesség és pára nem jut be a födémszer­kezetbe, emiatt a födém alsó oldalánál zárt cellájú (például polisztirol hab) és nyitott szálszerkezetű hőszigetelő anyag (kőzet- vagy üveggyapot) is használható. A nyitott szálszerkezetű hőszigetelő anyagok alsó oldalát – különösen árká­doknál – védeni kell a szél és az áramló levegő hűtő hatásától. A legkedvezőbb megoldást az jelenti, ha póruszáró (nem párazáró!) réteggel ellátott (például nát­ronpapír) hőszigetelő anyagot építünk be.

Páraáteresztő (például parketta) burko­latok esetén hosszabb-rövidebb idő alatt a teljes födémszerkezeten átáramlik a nedvesség, ill. a pára, emiatt hőszige­telésként olyan anyagok használhatók, amelyek nem akadályozzák a nedves­ség-, illetve páravándorlást. Ilyen anya­gok például a nyitott szálszerkezetű szilikátszálas hőszigetelő anyagok.

Padlófűtés alatti hőszigetelések

Padlófűtést általában pincefödémeken és talajon fekvő padlóknál alkalmaz­nak, emeletközi és padlásfödémeken ritkábban készül. Emeletközi és padlásfödémeknél, de néha pincefödémeknél is követelmény a megfelelő léghang- és lépéshanggát­lás. Talajon fekvő padlók esetén a meg­felelő hőszigetelés a legfontosabb, hangszigetelési és akusztikai szempontok kevésbé kerülnek előtérbe. A talajon fekvő padlók kényes szerke­zetek, mivel a talajnedvesség, talajpára, talajvíznyomás vagy torlaszvíz elleni szigetelések – összefoglaló néven a vízszigetelések – meghibásodása ese­tén a hőszigetelő anyag közvetlenül kapcsolatba kerülhet a vízzel, a nedves­séggel.

Emiatt célszerű zárt cellaszer­kezetű hőszigetelő anyagot választani, ami nedvességre nem vagy csak ke­vésbé érzékeny. Ilyen anyagok az ex­pandált és extrudált polisztirol habok, illetve a polietilén habok. Igényesen, nagy szakértelemmel elké­szített vízszigetelések beépítése mellett magas testsűrűségű, nem laza, terhel­hető, akusztikai szempontból is ked­vező tulajdonságú kőzet- vagy üveg­gyapot hőszigetelés is megfelel.