Lakásdekoráció - 199. oldal

A merev PVC padlóburkoló lap járófelü­letként meglehetősen rugalmatlannak bizonyulhat. A tekercsben és lapokban (akár öntapadós változatban is) egyaránt kapható rugalmas PVC önmagától ido­mul az aljzathoz, és csak a kerületét kell leragasztani. A párnázott változat még nagyobb rugalmasságot biztosít.

PVC lapok

PVC-lapokat magunk is könnyen lerakhatjuk. Néme­lyik ragasztást igényel, mások öntapadós hátlappal rendelkeznek. A lapokat könnyebb lerakni, mint a tekercsben kapható PVC-t, és a méretre szabás is egy­szerű feladat. Díszítőszegélyeket is készíthe­tünk a lapokból. Hátrányuk, hogy az illeszkedésekbe belemegy a piszok és a kiloccsant folyadék. A kínálat a PVC-bevonatú lapoktól a tömör PVC-ig terjed.

A fürdőszobában a tekercses PVC padlóburkolók praktikusabbak, mint a PVC-lapok, mert kevesebb illesztéssel rakhatók le. A hézagoknál ugyanis piszok és víz juthat a burkolat alá, amitől az felpúposodhat.

Készítsük el a burkolni kívánt helyiség méretará­nyos alaprajzát négyzethálós papíron, amelyen minden négyzet egy burkolólapnak felel meg. Jelöljünk be a terven minden beugrót és sza­bálytalan alakzatot.



A konyhában a padló nagy részét beépített elemek foglalhatják el, ezért ezeket is tüntessük fel a tervrajzon. Színezzük ki a rajzot a tervezett mintának megfelelően, és számítsuk ki az egyes színekből szükséges burkolólapok mennyiségét

Öntapadós PVC padló­burkoló lapok fektetése

Az alábbiak a legkönnyebben fektethető öntapadós PVC padlóburkoló lapokra vonatkoznak, de az alap­elvek minden PVC-lap esetében ugyanazok.

A fektetés lépései (öntapadós PVC):

1. Jelöljük be a helyiség középpontját úgy, hogy kimérjük a két-két szemben lévő fal felezőpontját, és krétás csapó­zsinórral összekötjük a szemközti felezőpontokat. A szoba középpontját a vonalak kereszteződése adja meg.
2. Próbaként „szárazon” fektessük le a lapokat, hogy még a leragasztás előtt kiderüljenek a problémák.
3. Húzzuk le az első padlóburkoló lap hátoldalát, és a szoba közepére rajzolt kereszt két szárához igazítva finom, de határozott mozdulattal ragasszuk le. Haladjunk középről a helyiség szélei felé, és ügyeljünk a lapok és a minták illesztésére.
4. A széleken valószínűleg le kell vágni a lapokból. A hátlap lehúzása nélkül helyezzünk egy lapot a fal mellé úgy, hogy rálógjon az utolsó lerakott egész burkolólap­ra. Ceruzával és vonalzóval jelöljük be a vágás helyét.
5. Vágólapra fektetve, a vonalzó mentén végighúzott tapétavágóval vágjuk méretre a lapot.
6. Húzzuk le a hátlapját, és illesszük a helyére a lapot úgy, hogy a vágott széle a fal felé, ne az utolsó egész lap felé essen.
7. Ferde darab vágásához (a falak ritkán pontosan egyenesek) a lapot meg kell fordítanunk, hogy bejelöl­hessük rajta az illeszkedést, vagy pontosan kimérhessük a távolságokat. Nehezebb alakzatok, különösen ívek esetén használjunk mintázó sablont. Ezeket néha könnyebb ollóval kivágni, mint tapétavágóval.

(Kép fent.) A valódi anyagok árának töredékéért kapható, a kemény vagy faburko­latot utánzó PVC padlóburkolók többségét egy ügyes barkácsoló saját kezűleg is lefektetheti.

Tekercses PVC

Vásároljuk a legjobbat, amit a pénztárcánk megenged, mert az olcsó tekercses PVC nem sokáig áll ellen a karcolásoknak és szennyeződéseknek. Bár a nagy tekercsek nehezek, és a kezelésük sem egyszerű, azzal az előnnyel járnak, hogy nagy területeket gyorsan és a lehető legkevesebb illesztéssel burkolhatunk le. Nagy­méretű szobákban használjunk 4 m széles tekercset.

A mennyiség kiszámításakor a falak egyenetlensége miatt hagyjunk rá körben 5 cm-t. Döntsük el, hogyan szeretnénk elhelyezni a mintázatot, és lehetőleg ne ala­kítsunk ki illesztéseket az ajtóknál, ahol a legnagyobb az igénybevétel. Ablakok alatt előnyösebb a merőlege­sen elhelyezett illesztés, mert az nem vet árnyékot.

A PVC lefektetése

A hideg merevvé teszi a PVC-t, ezért felhasználás előtt 24 óráig hagyjuk a tekercseket összegöngyölve a meleg szobában „akklimatizálódni”.

1. A szükségesnél 5 cm-rel hosszabbra vágjuk a PVC-csíkot, hogy elegendő anyag maradjon a szegélyhez. Simítsuk a szélét 5 cm magasságig a falra vagy a falra szerelt szegélylécre. Puha partvissal simítsuk végig a PVC-t, hogy jól rásimuljon az aljzatra. Festékkaparóval erősen szorítsuk a PVC-t a padló és a fal hajlatába, és tapétavágóval vágjuk le a felesleget.
2. Egy fahasábbal erősen szorítsuk a PVC-t a padló és a fal hajlatába. Szükség esetén vágjuk be a sarkoknál. Ne vágjuk le a PVC-t, és ne használjunk ragasztót addig, amíg nincs kész a beszabás.
3. Amennyiben a falnál egy második csíkra is szükség van, fektessük le úgy, hogy a minta illeszkedésével átfedje a mellette lévő csíkot. Vonalzóval és éles tapétavágó késsel vágjuk át egyszerre mindkét réteget. Húzzuk le az esedékes, és tökéletes illeszkedést kapunk.
4. Festékkaparóval erősen szorítsuk a PVC-t a padló és a fal hajlatába, és tapétavágóval vágjuk le a felesleget.

Levágás az ajtófélfánál

1. Vágjuk be 5 cm hosszan a PVC-t az ajtófélfa kiálló részeinél, majd egy átlós irányú vágással kössük össze az e és b, illetve az f és d pontokat. Készít­sünk újabb függőleges bevágást az ajtófélfa körül, majd egy átlós ferde irányú vágást is.
2. Szorítsuk erősen a PVC-t az ajtófélfához, és vágjuk le a felesleget. Fektessük a PVC-t az, ajtónyílásba, és szabjuk le úgy, hogy a vége félig az ajtó alá nyúljon. (Később küszöbsínnel rögzítsük ezt a szélét.)

Kiugró sarkok

Lépések:

1. Emeljük fel a PVC-t, és vágjuk függőlegesen be a saroknál. A szikét csak a padlóig húzzuk. Készítsünk ferde bevágásokat az első bevágás mindkét oldalán, attól 5 cm-re kiindulva és az első bevágás aljáig halad­va, hogy a PVC mindkét falra rásimuljon. Szükség esetén 30 cm-enként ejtsünk újabb bemetszéseket.
2. Egy fahasábbal szorítsuk a PVC-t erősen a falhoz, és helyezzük a kés hegyét a fal és a padló találkozásához. Vágjunk bele a saroknál, és a pengét 45 fokos szögben tartva folytassuk a vágást. Ismételjük meg ezt a műveletet a másik felhajló PVC-darabbal is, ügyelve, hogy a saroknál szépen illeszkedjen. Érdemes inkább kevesebbet levágni, mert így lehet még korrigálni.

Beugró sarkok

1. Hagyjunk 2,5 cm-nyi felesleget felfutni a falra, majd vágjunk ki egy háromszöget a sarokban.
2. Így a pontos szeges érdekében mindkét falhoz oda­szoríthatjuk a PVC-t.

Illesztés mosdókagyló talapzatánál

Bonyolult alakzatok, például lábon álló mosdó esetén az a legjobb megoldás, ha először papírból sablont készítünk, és a pontos formát átmásoljuk a leszabni kívánt PVC-re.

A ragasztó használata

A leragasztás előtt fejezzük be teljesen a PVC beszabását, mert, ha már leragadt, túl késő változtatni. Nem minden típusú tekercses PVC padlóburkolót kell ragasztani (lehetséges például, hogy csak az ajtó környékén van rá szükség), ezért olvassuk el a gyártó utasításait, és ha kell, az ajánlott ragasztóanyagot használjuk.

Az ilyen típusú padlóburkolók kevésbé zajosak, puhább járófelületet biztosíta­nak, mint a kemény padlók, és tartósab­bak a padlószőnyegnél. Rugalmas padló­burkolókat természetes és mesterséges anyagokból egyaránt készítenek. Az extra­széles kiszerelésűeket illesztések nélkül le lehet fektetni nagyméretű helyiségekben, de kaphatók könnyen lerakható lapok is.

Parafa

A paratölgy kérgéből nyert padlóburkoló könnyű, meleg, természetes szigetelő hatású anyag, amely hang­elnyelő tulajdonsággal is rendelkezik. A nedvességtől megdagad, ezért erős párának nem szabad kitenni. Parafa lapok felületkezelt és felületkezelés nélküli formában egyaránt kaphatók – az utóbbiakat lerakás után több réteg poliuretán lakkal kell bevonni.

Linóleum

Természetes burkolóanyag: lenmagolajból, gyantából, parafaőrleményből, falisztből, mészkőből és színező­anyagból készül. Ezeket jutavászon hordozóra viszik fel, és speciális kezelési eljárással nagyon rugalmas, tartós padlóburkolattá alakítják. A különféle színekben és mintával kapható linóleumot a ház bármely helyisé­gében lerakhatjuk, a lépcsők kivételével. A linóleumte­kercset érdemes szakemberrel lerakatni, a linóleumla­pokat azonban viszonylag könnyű házilag lefektetni, és ezekhez szegélyeket és díszcsíkokat is vásárolhatunk.

Gumi

A gumi meleg, rendkívül rugalmas, halk a lábunk alatt, és számtalan színváltozatban kapható. Az erőteljesen recézett felületek némelyikét nehéz tisztítani. Az általá­nos várakozással ellentétben nem a legmegfelelőbb választás fürdőszobában vagy zuhanyozóban, mert, ha átitatódik vízzel, tönkremehet. Gumi padlóburkolót tekercsben (ezt szakemberrel érdemes lerakatni) és házilag is lefektethető lapokban vásárolhatunk, ez utóbbi lépcsőkre is alkalmazható.

PVC

A linóleum szintetikus megfelelője, a PVC padlóburko­ló gyakran csempét, fát vagy más hagyományos burko­latot utánoz, de gyártják más, modern mintákkal, vala­mint csillogó, gyöngyházfényű és metálszínekben is. A PVC könnyebben karcolódik, nyomódik meg és ég ki, mint néhány más rugalmas padlóburkoló. Legtöbb fajtája nem alkalmas lépcsők burkolására, ám jó meg­oldás a konyhába és a fürdőszobába. A tekercs- és lap­formában kapható PVC padlóburkolók nagy részét magunk is lefektethetjük.

Néhány lehetőség

A praktikusságuk, olcsóságuk és viszonylagos igény­telenségük miatt népszerű rugalmas padlóburkolók sokféle stílusban, kidolgozásban és színben kaphatók.

A linóleum padlóburkolat vízállóságának és tartós, könnyen tisz­títható felületének köszönhetően tökéletes megoldás fürdőszobákban, és konyhákban. Az egyszerű kőutánzat vagy a pettyezett minta különö­sen elegáns.

A sima gumicsempe meleg, és kellemes rajta a járás. Tartós, modern padlóburkolat, amely alkalmazható a fürdőszobában és a konyhában is. A sakktáblaminta jól mutat belőle.

A tartós gyanta padlóbevonatot színjátszó felülete teszi érde­kessé. Fürdőszobákban, modern konyhákban és előterekben használ­hatjuk. Színhatása attól függően változik, hogy honnan nézzük.

A bőr padlóburkoló anyag dombornyomásos mintája a krokodilbőrt utánozza. A bőrburkolat alkalmazása rendkívül fényűző megoldás, de meglepően erős és tartós. Érzéki hatásának köszönhetően jól illik a hálószobába, ahol a kellemes tapintású anyagok különösen kedveltek.

A képen látható gyanta padlóburkolat szivárványos, üveg­hatású felülete visszatükrözi a fényt. Az erős és vízálló anyag tökéletes megoldás a fürdőszoba burkolására.

Az újrahasznosított vagy úsztatott fából csodálatos minőségű egyedi burkolat készíthető. Az úsztatott fát utánzó padlóval, jellegzetes nyers megjelenésének köszönhetően, ugyanilyen hatás érhető el.

Egyéb rugalmas padlóburkolók

A természetes padlóburkolók közé tartoznak a drága bőr padlóburkoló lapok és a fém padlóburkoló elemek (rozsdamentes vagy galvanizált acél, illetve alumíni­um). Utóbbiak drágák és zajosak, de jól közvetítik a modern ipari környezet hangulatát. A PVC- és gumi­utánzatok ugyanezt a hi-tech látványt nyújtják.

A rugalmas padlóburkolók a kemény padlóburkolat tartósságát és praktikusságát ötvözik a puha padlóburkolat kevésbé zajos és nagyobb kényelmet nyújtó tulajdonságaival.

A valódi fa meglehetősen drága, ezért, ha nincs eredeti fapadlónk, amelyet felújít­hatnánk, vagy nem szeretnénk a padló­deszkák felcsiszolásával bajlódni, választ­hatjuk ezt a népszerű és viszonylag olcsó alternatívát.

Miből áll?

A laminált burkoló úgy készül, hogy közepesen tömör farostlemez (MDF) hordozólapra famintázatú dekor réteget visznek fel, amelyet átlátszó védőréteggel borí­tanak. Az így kapott anyag felülete úgy néz ki, mint a kemény burkolatoké. A laminált padlóburkoló lapok mindössze 1 cm vastagok. Csapos-hornyos kialakításuk­nak köszönhetően könnyen egymáshoz illeszthetők, illetve ragasztóval vagy pattintással rögzíthetők, az alat­tuk lévő felülethez azonban nem kapcsolódnak. Lami­nált padlóburkolók széles színválasztékban kaphatók az egész világostól a sötét tölgyfa- és élénk cseresznyefa­színig, és kopásállóság tekintetében is nagy a választék.

A laminált padlóburkoló lapokat meghatározott, maximum 20 négyzetméteres terület borítására elegen­dő mennyiséget tartalmazó csomagokban árulják. A szükséges mennyiség kiszámításához osszuk el a pad­ló területét a csomagon négyzetméterben megadott fedőképességgel, és hagyjunk rá valamennyit.

Előnyök és hátrányok

A laminált padlót könnyű tisztítani, nem okoz allergi­át, de ugyanolyan zajos járófelület, mint a kemény pad­lók többsége. Ha kemény padlóra fektetjük, elképzel­hető, hogy a csomagban mellékelt szigetelőfólia nem lesz elég, valamilyen pluszszigetelésre is szükség lehet a laminált padló alá, sőt talán még a párnafák között is. A laminált padlóburkolókat szinte bármilyen más típusú padlóra lefektethetjük, és ha úgy véljük, hogy a zaj problémát fog jelenteni, megpróbálhatjuk padló­szőnyegre rakni, bár ez nem ideális megoldás.

Bár a laminált padlótartós és kopásálló, nem sza­bad vízzel átitatni. A padló bő vízzel történő felmosása következtében a padlólapok megduzzadhatnak és fel­púposodhatnak. Használjunk kicsavart nedves rongyot, és rögtön töröljük fel a vizet, ha kiloccsan.

A laminált padlóburkolat, a valódi fapadló modern alternatívája, viszony­lag könnyen lefektethető, csapos-hornyos lapokból áll, amelyeket ragasztással vagy pattintással kell egymáshoz rögzíteni.

A lapok lerakása

Az alábbiak a hagyományosnak minősíthető, ragasztást igénylő padlóburkoló lapokra vonatkoznak, de ugyan­ez az alapelv alkalmazható az újabb, ragasztás nélkül lerakható lapok esetében is. Mielőtt nekilátnánk a munkának, bizonyosodjunk meg arról, hogy az aljzat ép és sima. Ha úgy gondoljuk, eltávolíthatjuk a fal alját borító szegélyeket, bár a visszarakásuk elég nehézkes lehet.

Lapok lerakásának lépései:

1. Vágjunk le megfelelő méretű csíkokat a szigetelőfó­liából, és fedjük le az eredeti padlót úgy, hogy a csíkok összeérjenek, és a sarkokban pontosan illeszkedjenek.
2. Kezdjük a munkát az ajtótól legtávolabb eső sarok­ban. Fektessük le az első laminált padlóburkoló lapot a fal mellé, ha van szegélyléc, arra merőlegesen. Ken­jünk egy kevés ragasztót a padlólap végén lévő csapra, és illesszük hozzá a következő lapot. Haladjunk végig a szoba hosszában, és illesszünk 6 mm vastag távtartó ékeket a lapok és a fal közé, hogy dilatációs hézagot alakítsunk ki. Ez teszi lehetővé, hogy a fa padlólapok a hőmérséklet váltakozásával vetemedés nélkül tágul­hassanak, illetve összehúzódhassanak.
3. Az első sor vágott lappal történő lezárásához derék­szögű vonalzóval és ceruzával pontosan mérjük ki és jelöljük be a lapon a vágás helyét. Karcoljuk be a vonalat tapétavágóval, és a lapot fűrészeljük le a vonal mentén.
4. A második sor lerakásánál a ragasztót a lapok szélén és végén lévő csapokra is kenjük rá. Kalapáccsal és ütő­fával üssük a helyükre a lapokat. Nedves ruhával azon­nal töröljük le a felesleges ragasztót.
5. Folytassuk a lapok darabonkénti lerakását. Az eleme­ket egymástól félosztásnyira fektessük le, hogy erősebb legyen a burkolat, és elkerüljük a feltűnő vonalak kialakulását a lapok végeinél. Ehhez a következő sor megkezdésénél mindig az előző sorból megmaradt fél­bevágott darabot használjuk. Az utolsó sor beillesztésé­hez valószínűleg hosszában is le kell vágnunk a lapok­ból – ne feledjük el beleszámítani a padlóburkoló és a fal közötti 6 mm-es hézagot is.
6. Hagyjuk teljesen megszáradni a padlót.
7. Távolítsuk el a hézagoló ékeket. Szabjunk le meg­felelő hosszúságú darabokat a 2 cm vastag, derékszög-profilú záró szegélyből, és rakjuk le körben a fal men­tén úgy, hogy elfedje a laminált padlóburkolat és a fal között hagyott dilatációs hézagot. A szegélyt csak a fal­hoz ragasszuk vagy szögeljük hozzá, hogy a padlóbur­kolat továbbra is szabadon mozoghasson.

Miért ne újíthatnánk fel a régi fapadlót, ha elég stabil? A csiszolás jó megoldás régebbi, jó állapotú fapadlók esetében, de a modern festékek is képesek újjá­varázsolni a lestrapált fa és egyéb padló­burkolatokat.

Csiszolás

Ha egy helyiségben eredetileg fapadló van, csiszolással visszaadhatjuk természetes szépségét. Ez persze renge­teg fizikai munkával jár, de mindenképpen megéri a fáradságot. Csiszológéppel jelentősen megkönnyíthetjük a munkát, bár bizonyos területeket így is kézzel kell készre csiszolni.

Győződjünk meg arról, hogy a padló anyaga tömör fa, mert a csiszoló elporlaszthatja a rétegelt szalagpar­kettát, a mozaikparkettát és a hasonló burkolatokat. A csiszolás nagyon hangos tevékenység, ezért csak nap közben végezzük, és jó előre figyelmeztessük a szomszédainkat – elképzelhető, hogy arra a napra inkább elmennek hazulról. Csiszológépet bérelhetünk egy napra vagy a hétvé­gére. Kérjük meg a kölcsönzőben, hogy mutassák meg a gép működését, és adjanak hozzá részletes használati utasítást.

A következőkre lesz szükségünk:

• nagyméretű, hengeres csiszológép,
• kisméretű, szalagos csiszológép a szegélyekhez, vagy fúrógéphez csatlakoztatható sarokcsiszoló,
• durva, közepes és finom szemcseméretű csiszoló­papír mindegyik géphez,
• fülvédő, védőszemüveg és védőmaszk.

Mielőtt nekilátnánk, javítsuk ki az összes meglazult vagy sérült deszkát. Söpörjük össze a port és a hulladékokat, takarószalaggal ragasszuk körbe az ajtót, hogy a por ne juthasson át a lakás többi részébe, és nyissuk ki az ablakokat, hogy megfelelően szellőzzön a helyiség, amelyben dolgozunk.

Csiszolás menete:

1. Védőfelszerelést használva kezdjünk a nagyobb csiszológéppel és a durva csiszolópapírral. Haladjunk átlósan keresztbe a padlón, és ügyeljünk arra, hogy ne menjünk neki a szegélyléceknek.
2. Cseréljük ki a csiszolópapírt közepes szemcsézettségre, és csiszoljuk a padlót a deszkák irányával pár­huzamosan.
3. Végül tegyük fel a finom csiszolópapírt, és ismét haladjunk a padlódeszkák irányával párhuzamosan. Ürítsük rendszeresen a porzsákot, és porszívózzuk fel a faport a padlóról.
4. A kézi csiszológéppel vagy a fúrógéphez csatlakozta­tott sarokcsiszolóval csiszoljuk le a szegélyeket és a sar­kokat. Ebben az esetben is használjunk egymás után különböző finomságú csiszolópapírokat.
5. A munka befejezéseként kézzel csiszoljunk le min­den olyan területet, amelyhez a gépekkel nem fértünk hozzá.
6. Alaposan porszívózzuk fel a padlót, sőt még az ablak­párkányokat és a padlódeszkák közötti réseket is. Lakkbenzinbe mártott puha ronggyal töröljük át a padlót, hogy a maradék port is eltávolítsuk.

Az eredeti padlódeszkák lecsiszolásához csiszológépet kell bérelnünk. A munka zajos, piszkos és nagyon nehéz, de a végeredmény minden erőfeszítést megér.

Festés

A rossz állapotú vagy a hézagoknál csúnyán eltömődött fapadlókat padlófestékkel is felújíthatjuk, ami a szín­használat és a mintázat terén szinte végtelen lehetősé­get kínál. Készíthetünk geometrikus mintát, bordűrt, szőnyegutánzatot, esetleg márvány- vagy csempemintát festhetünk a padlóra. Ipari padlófestékekkel még a beton vagy cement padlóburkolatot is felújíthatjuk. A sakktáblaminta például különösen jól mutat.

1. Kezdjünk az ajtótól legtávolabb eső saroknál, hogy akadálytalan kijáratot biztosítsunk magunknak, és hordjunk fel hígított lakkot a padló egész felületére. Hagyjuk megszáradni.
2. A mintázat kialakításához krétával és vonalzóval húz­zunk határozott vonalakat a padlóra, és munka közben takaró szalaggal válasszuk el egymástól a különböző színűre festendő területeket.
3. Hordjuk fel a festéket úgy, hogy az ecsetvonások kövessék a fa erezetének irányát. Speciális hatású festés esetén először kísérletezzünk.
4. Óvatosan távolítsuk el a takarószalagot, és várjuk meg, hogy mindegyik réteg teljesen megszáradjon, majd több rétegben lakkozzuk be a felületet.

Pácolás és felületkezelés

A fa padlóburkolat színét pácolással is megváltoztathat­juk, amelyet lakkréteggel zárunk le, vagy használha­tunk lakkpácot, amellyel a két részműveletet egyszerre végezhetjük el. Az olajok és a lakkok enyhén sötétítik vagy sárgítják a fát, a fapácok pedig a mintakártyán láthatónál sokkal erősebb színt adhatnak, ezért először próbáljuk ki őket egy lecsiszolt fadarabon. A közbenső bevonatként alkalmazott, oldószerrel hígított lakk lágyítja a pác hatását. Mindegyik bevonó anyagból több réteget kell felhordani. A rétegek között enyhén érdesítsük a felületet, majd lakkbenzines ronggyal töröljük le a port. Matt vagy fél matt lakkot használjunk, hogy ne legyen túl csúszós a felület.

A régi deszkapadlókat könnyebb lefesteni, mint lecsiszolni. Ez különö­sen ajánlott akkor, ha a padló rossz állapotban van. Modern hatású környezet kialakításához válasszunk világos, semleges színt.

A kemény padlóburkolatok lerakása nagy szakértelmet kíván, mivel az anyagok kezelése nehéz, és pontos illesztést kíván­nak. Léteznek azonban olyan burkolatok, amelyeket saját kezűleg is lerakhatunk.

Tégla

A terrakottacsempékhez hasonló, de annál vastagabb padlótéglák jól mutatnak előszobákban, régi stílusú házak lakóterében és télikertekben, a konyhában azon­ban nem praktikusak. A felületkezelés nélküli tégla ugyanis törékeny és porózus.

Járólapok

• Kerámia: Nagyon jól mutat előszobákban, konyhák­ban, étkezőkben és verandákon. Vastagabb és erősebb, mint a kerámia fali csempe, és nincs bevonva magas fényű mázzal, amely csúszóssá tenné.
• Kőagyag (gres): A különféle földszínekben kapható kemény agyagból készült lapok rusztikus hatásúak. Ál­talában porózusak, ezért felületkezelésre lehet szükség. A matt lapokat átkenhetjük lenolajjal és terpentinnel, hogy fényesebbek legyenek.
• Terrakotta: Ezek a csempék esetenként törékenyek. Vásárolhatunk újrahasznosított darabokat, vagy újakat, enyhén antikolt felülettel.
• Intarziás csempe: A viktoriánus Angliában népszerű csempefajtát leginkább az előszobákban használták. A berakással készült geometrikus és címeres minták rendkívül tartósak.
• Mozaik: A fali mozaikcsempékhez hasonlóan ezek az apró agyagcsempék is nagyobb lapokban kap­hatók. A mozaikdarabok között fugázni kell.

Beton

A beton gyakori aljzat a modern épületekben, de tartós fedőrétegként is szolgálhat, ha megfelelően lesimítjuk és a felületét speciális csúszásmentes gyantával borít­juk. A betont lapokban rakják le, vagy a helyszínen készítik és öntik ki. Tetszés szerint színezhető, sőt akár díszítőelemeket is építhetünk bele.

Kő

Eredeti kő járólapokat még a mai napig is találhatunk a műemlék épületekben, ami jól bizonyítja tartósságu­kat. Olcsóbb lehetőség a műkő lap, amelyet kertészeti és barkásáruházakban vásárolhatunk. Ezeket belső terekben is használhatjuk, amennyiben megfelelően felület kezeljük őket.

Pala

A hasított pala biztonságos, csúszásmentes járófelületet képez, de nem túl könnyen tisztítható. Vásárláskor ügyeljünk arra, hogy a pala járólap-minőségű legyen, ne tető- vagy falburkolásra való.

Fa

A tartós és rugalmas fapadló melegségének köszön­hetően kiválóan alkalmazható bárhol a házban. Régen inkább hajópadlót készítettek párnafákra rögzített deszkákból. Az öreg padlódeszkákat fel lehet újítani, vagy megfordítva újra le lehet őket fektetni. halszálkás mintában lerakott parkettát vagy érdekes mintázatú díszparkettát újítassuk fel, de semmiképpen se fessük le.

A rétegelt szalagparketta, mozaikpanel vagy leme­zeit tömbparketta olcsóbb alaprétegből és a hozzá rögzített vékony farétegből áll. Némelyik lerakásához nem kell nagy szakértelem. Ne tévesszük össze a mes­terséges „laminált fa” burkolatot a valódi fával.

Laminált padlóburkolók

A faerezetet utánzó (általában laminált fának nevezik), márvány- vagy más mintázatú padlóburkolókat nem kell felület kezelni vagy fényezni, és nedves ruhával tisztíthatók. A helyiségek többségében alkalmazható ilyen burkolat, kivéve a fürdőszobát, ahol az átázástól megdagadhat és felpúposodhat.

Furnérlemez

A furnérlemezt padlóburkolásra és az aljzat kiegyenlí­tésére egyaránt felhasználhatjuk. A nyír- vagy juhar­felületű furnérlemez jól illeszkedik a modern berende­zésű nappali szobák stílusához.

Néhány példa

A járólap számtalan díszítési lehetőséget kínál, és valószínűleg a leggyakrabban használt kemény padló­burkoló anyag, de mindig érdemes fontolóra venni más lehetőségeket is.

A terrakotta népszerű hagyományos padlóburkolat. Nyáron kellemesen hűsíti a talpunkat, télen pedig a padlófűtéses helyiségekben a csempék órákig magukban tartják a meleget.

Ezek a gyönyörű vörös antik terrakottacsempék a burgundiai udvarházak, kastélyok stílusát őrzik. Az eredeti antik csempék – érthető módon – igen drágák.

A római mozaikokat utánzó kő mozaikcsempék padlóra és falra egyaránt használhatók – minél nagyobb területre rakjuk fel, annál jobban mutatnak.

A kő padlóburkolat régies, rusztikus hangulatot kölcsönöz a helyiségeknek, ám nyers kőlappal borított asztalkákkal együtt modern környezetben is alkalmazhatók.

A valódi pala több ezer év alatt formálódik, ezért nincs két egyforma darab. A konyhában tartós padlóburkolatot képez. Lakkozzuk rendsze­resen, hogy megőrizze szépségét.

Az egyenes erezetű tölgy különösen jó padlóburkoló anyag. A fapadló egészségesebb, mint a padlószőnyeg, mivel nem gyűjt magába port vagy más szennyeződést.

Bármilyen padlóburkolatot választunk, mindenképpen sima, tiszta, vízszintes és száraz aljzatra kell leraknunk. Az olyan problémákat sem hagyhatjuk figyelmen kívül, mint a nedvesség vagy a kor hadas.

Az egyenetlen aljzat kijavítása

• Borítsuk le furnér-, faforgács- vagy farostlemez la­pokkal. A farostlemezt sima oldalával felfelé tegyük le, ha ragasztót szeretnénk használni, vagy az érdes felével felfelé, hogy jobb tapadást alakítsunk ki a sző­nyegalátétnek és a puha padlóburkoló anyagoknak. Az új lapok illeszkedéseit úgy igazítsuk, hogy ne esse­nek egybe az eredeti padlódeszkák illesztékeivel.
• Használjunk önterülő aljzatkiegyenlítő anyagot. Általában por alakban kapható, amelyet vízzel kell összekeverni, majd a padlóra önteni, ahol a massza kitölti a hézagokat, és magától szintbe állva tökélete­sen egyenletes felületet képez.
• Bontsuk fel a padlót, és egyenlítsük ki az aljzatot. Az ilyen munkát szakemberrel érdemes elvégeztetni.

Az egyenetlen aljzat farost- vagy forgácslemezzel történő lebontásával elérhetjük, hogy a padlóburkolat kifogástalan felületet alkosson.

Régi járólapok felszedése

A régi PVC és parafa padlóburkoló lapok eltávolítását kezdjük egy meglazult lapnál vagy a padló közepén. Rugalmas spaklival feszítsük fel egyenként a lapokat, majd forró légfúvóval puhítsuk meg és kaparjuk fel a padlón maradt ragasztót. A linóleumot is hasonló módszerrel távolíthatjuk el. Egy hosszú nyelű padló­kaparó megkönnyíti a munkát. A régi gres- és kerámiacsempék felszedéséhez kala­pácsra és vésőre van szükség. A munkához viseljünk védőruházatot, azaz kesztyűt és védőszemüveget.

Hacsak nem feltétlenül szükséges, ne szedjük fel a régi, mutatós járó­lapokat. Először vegyük fontolóra, nem lehetséges-e felújító anyagokkal helyreállítani a felületet.

Ha azt tapasztaljuk, hogy a régi padlódeszkák között levegő és por jut a szobába, próbáljuk meg méretre szabott fadarabokkal vagy papírmaséval tömíteni a réseket.

Régi fapadlók javítása

A régi padlódeszkák többnyire egyenetlenek, és a ké­sőbb beépített vagy javított csövek és kábelek miatt ki­vágások is lehetnek rajtuk. A puha és rugalmas padló­burkolóval borított padlón a deszkák egyenetlenségei az új burkolat elhasználódásával lassanként átütnek, még akkor is, ha alátétet használunk. Akár felújítani akarjuk tehát a padlódeszkákat, akár elrejteni, ügyel­nünk kell arra, hogy jó állapotban legyenek.

Töltsük ki a hézagokat faékekkel, amelyeket mind­két oldalukon beragasztózunk, majd a szomszédos deszkákkal egy síkban a helyükre ütünk. A kisebb réseket papírból és vízalapú PVA ragasztóból készített papírmaséval tömítsük. A sérült deszkákat javítsuk vagy cseréljük ki. A szögek fejét üssük be (a felülettől számítva legalább 3 mm mélyre, ha csiszolni szeret­nénk a fát), a meglazult deszkákat pedig csavarozzuk le (előtte bizonyosodjunk meg arról, hogy nem fut alatta kábel vagy cső, amelyet megsérthetnénk).

A régi padlódeszkákat meg is lehet fordítani – az alsó felületük valószínűleg sima, a faanyag pedig érett és mutatós. Bízzunk meg szakembert, mert nehéz munkáról van szó, amely a szegélylécek eltávolítását és cseréjét is szükségessé teszi.

A padlódeszkák a csiszolástól világosabbak lesznek, de ha a szobabelsőhöz jobban illik a sötét szín, pácolással vagy festéssel ismét sötét színű felületet hozhatunk létre.

Rengeteg különféle padlóburkoló anyag létezik, de mielőtt nekilátnánk az öreg padlódeszka felszedésének vagy a csodála­tos márványburkolat lerakásának, próbáljuk objektíven felmérni a kívánt hatást, a padlóval kapcsolatos elvárásainkat és az anyagi lehetőségeinket.

Választék

A padlóburkolatok három alapvető típusát különböz­tethetjük meg:

• Kemény: idetartozik a tégla, a kő, a fa és a csempe.
• Rugalmas: például a PVC, a linóleum és a gumi.
• Puha: azaz szőnyeg, valamint az olyan természetes padló­burkoló anyagok, mint a szizál vagy a juta.

A puha padlóburkolat meleg felületet nyújt és kényelmes megoldás a nappali szobába, de a világos színek nem túl praktikusak az olyan otthonokban, ahol kisgyerekek és háziállatok vannak.

Gyakorlati szempontok

A padló nagy igénybevételnek van kitéve – végigtrap­polunk rajta vizet, sarat és homokot hordunk be a szabadból; a lábunk ugyanazt a helyet koptatja a székek és a kanapék előtt; csúnyán lekoptatjuk ott is, ahol csak egyetlen lehetséges útvonalon lehet keresz­tülmenni a szobán. Szomorú látvány, amikor a sok idő és fáradság árán lefektetett padlóburkolat néhány hónap leforgása alatt megkopik. Ha biztosra szeret­nénk menni, a döntés meghozatala előtt vegyük sorra a következő praktikus szempontokat.

Ezek a szempontok:

• Milyen mértékű igénybevételnek lesz kitéve a padló? A sokat használt, nagy átmenő forgalomnak kitett padlórészekre, például az előszobába, a lépcsőkre és a lépcsőfordulókba kopásálló anyag ajánlott.
• Szükség van mosható felületre? Az előszoba, fürdő­szoba, konyha és gyerekszoba padlójának könnyen tisztíthatónak kell lennie.
• Hosszú időre szóló burkolatot szeretnénk, ami bölcs döntés a konyha, veranda és előszoba esetében, vagy valami olyat, amit nem túlságosan nehéz lecserélni?
• Milyen állapotban van a meglévő padló? Eltávolítani vagy leburkolni könnyebb?
• Olyan padlóburkoló anyagra van szükségünk, ame­lyet saját kezűleg is le tudunk rakni, vagy van rá elég pénzünk, hogy szakembert bízzunk meg a munká­val? A nagyméretű lapok vagy a tekercsben kapható padlószőnyegek lerakása meglehetősen nehéz, ha nem rendelkezünk tapasztalattal ezen a téren.

Tervezési szempontok

A padlónak, amely a helyiség felületeinek jelentős hányadát teszi ki, illeszkednie kell a berendezés stílusá­hoz. A gyakorlati megfontolások mellett tehát alaposan át kell gondolnunk az esztétikai szempontokat is.

• Az erőteljes színek és merész minták nagyon szembe­ötlők, ezért kerüljük őket, ha nyugodt környezetre vágyunk.
• Olyan helyen, ahol a padló nagy részét bútorok fog­lalják el, kárba veszett erőfeszítés mintás padlóbur­kolatot készíteni, amelyben senki sem gyönyörköd­het. Az érdekes minták az előszobákban, konyhákban, folyosókon és nagy, gyéren bútorozott szobákban mutatnak a legjobban, ahol teljes szépsé­gükben érvényesülnek.
• Gondoljuk át a minták méretét a szoba arányaihoz viszonyítva. A halvány színek és kisméretű minták elég bágyasztóan hatnak nagyobb helyiségekben.
• Mintás padló megtervezésekor, legyen az járólap vagy faburkolatra festett minta, vegyük fontolóra, hogyan viszonyul a mintázat a helyiség alaprajzához – elég kellemetlen lenne egy csúnya „törés” a mintá­ban például az ajtónál vagy a kandalló előtt. Nagy segítséget nyújt, ha négyzethálós papíron először megtervezzük a mintát.
• Szerezzünk be mintákat a kiválasztott padlóburkoló anyagból, és vegyük szemügyre őket a helyszínen.

Az elkerülhetetlenül nagy átmenő forgalomnak kitett helyiségekben, például az előszobában, a fapadló strapabíró és könnyen tisztán tartha­tó megoldás.

Használjunk stencilező sablont és padlófestéket a lecsiszolt fa padlóburkolat díszítésére, hogy mintás szőnyeg benyomását keltse – olcsóbb megoldás, mint a valódi szőnyeg.

A rugalmas lapok és a kemény csempék lerakásánál is ugyanazt a technikát kell alkalmaznunk. Szilárd, vízszintes felületre van szükség, így ha az aljzat nem tökéle­tes, legjobb, ha a csempék lerakása előtt furnér- vagy farostlemezt fektetünk le.

A padlóburkoló lapok

A PVC, a linóleum, a parafa, a gumi és más rugalmas padlóburkolók kezelése és vágása könnyebb, mint a kemény csempéké. Létezik köztük öntapadós is, egyszerűen lehúzható hátlappal.

A rugalmas padlóburkoló lapok lerakása előtt csomagoljuk ki őket, és tároljuk 24-48 óráig a leburko­landó helyiségben, hogy az anyaguk akklimatizálódhasson. Gondoskodjunk az adott padlóburkolóhoz megfelelő ragasztó beszerzéséről. A keményebb padló­burkoló lapok többségének lerakását jobb szakember­re bízni, mert nagyon nehezen kezelhetők és vághatok, sőt némelyiket habarcságyra kell lerakni.

A padló mintázata

A padlóburkoló lapok tetszőleges elrendezésével szép mintázatot lehet kialakítani a padlón, s a fantáziadús elrendezés segíthet a helyiség arányainak javításában is. A széltében lerakott csíkozástól például a hosszú, keskeny szoba szélesebbnek tűnik, míg a sakktábla­minta a tágasság látszatát kelti.

A falburkoló lapokhoz hasonlóan a padlóburkoló­kat is a padló középpontjához, vagy valamilyen domi­náns elemhez, például a kandallóhoz kell igazítani. Ha mintát kívánunk kialakítani, készítsük el a helyiség méretarányos alaprajzát milliméterpapíron, hogy kide­rüljön, hogyan érdemes elhelyezni a mintázatot, és hány lapra van szükség az egyes színekből. Bármilyen biztosak is vagyunk azonban a számítása­inkban, mindig vásároljunk néhány darabbal több csempét, hogy tartalékunk is legyen sérülés esetére.

A lapok lerakása

A lapokat általában a padló középpontjától kiindulva fektetjük le, és innen haladunk kifelé, a helyiség szélei felé. Fürdőszobákban és konyhákban azonban, ahol a padló területének nagy részét elfoglalják a szerelvé­nyek és szekrények, meglehetősen nehéz meghatároz­ni a burkolni kívánt felület közepét. Fontos, hogy a lapokat egy a padlón bejelölt derékszögtől kiindulva rakjuk le, mert nagyon ritka a pontosan derékszögű sarok. Ha az egyik falnál kezdjük a munkát, hamarosan kiderülhet, hogy a csempék nem jól illeszkednek.

1. Húzzuk meg a középvonalat, és ellenőrizzük, hogy a szélekre legalább félszélességű csempék kerüljenek. Ha nem ez a helyzet, csúsztassuk arrébb a vonalat.
2. Jelöljük be a másik felezővonalat is, az elsőre merőlegesen. Az előbbihez hasonlóan ellenőrizzük, és szükség esetén toljuk el a vonalat, hogy a szélekhez ne kerüljenek túlságosan keskeny csempedarabok.
3. Hordjuk fel a csemperagasztót a padlóra, a krétával meghúzott középvonalak mindkét oldalára.
4. Fektessük le a középső csempéket a középvonalak mentén. Használjunk fugakereszteket.
5. Folytassuk a burkolást a középponttól a szélek felé haladva, amíg az egész padlófelülettel el nem készü­lünk. Időnként helyezzük a vízszintezőt a csempékre, hogy lássuk, egyenes-e a felület. Ha kell, korrigáljuk a csempék alatt lévő ragasztómennyiséget, hogy egy vonalba kerüljenek a többivel. A helyiség széleit utoljá­ra burkoljuk le, szükség szerint méretre vágott csempé­kkel. Fejezzük be a munkát fugázással ugyanúgy, mint a fali csempék esetében.

A kemény gres járólapokat előszeretettel használják konyhák padlójá­nak burkolására. Nehezebb lerakni őket, mint a rugalmas padlóburkoló lapokat, ezért jobb, ha ezt a munkát szakemberre bízzuk.

Rugalmas padlólapok

1. A legszélső lapok méretre vágásához helyezzük a le­vágandó lapot az utolsó lerakott lapra, majd tegyünk rá egy másik lapot, egészen a falnak tolva. Ceruzával húz­zunk egy vonalat a legfelső lap széle mentén. Itt vágjuk le a megjelölt lapot, amely így pontosan illeszkedni fog a hézagba. Határozott mozdulattal nyomjuk a helyére a beragasztózott lapot. A vágott széle legyen a fal felé.
2. Ugyanígy szabjuk ki a kiugró sarkokhoz illeszkedő lapokat. Itt egyetlen L alakú lapot lehet beilleszteni a hézagba. Helyezzünk két egész lapot az utoljára lera­kott lapra, és a legfelsőt csúsztassuk ütközésig a falhoz. Húzzunk ceruzával egy vonalat az alatta lévő lapra.
3. Forgassuk el mindkét lapot a sarok körül, a másik oldalon utoljára lerakott lapra. Az előbbiekhez hason­lóan jelöljük be az egyenes vonalat, vágjuk le a felesle­ges részt, és ragasszuk a helyére a méretre vágott lapot.
4. A padló csövek körüli burkolásához először vágjunk ki egy lapot, amelyik illeszkedik a hézagba, aztán fek­tessük a cső mellé, és jelöljük be rajta a cső közepét. Ezután toljuk a lapot a falhoz, és jelöljük be a cső köze­pét a lap oldalsó szélén. Ceruzával kössük össze a két pontot, és a vonalak metszéspontjában vágjunk ki egy lyukat. Ez után skicceljük fel a lapot az egyik oldalról, hogy a cső köré tudjuk fektetni.

A csempézést, ha nincs benne gyakor­latunk, kezdjük valamilyen kisebb mun­kával, például a mosdó körüli cseppfogó fal elkészítésével. Kerüljük a vágásokat és a bonyolult mintákat.

Előkészítés

A csempéket száraz, sima felületre kell felrakni. Vakol­juk újra a megrongálódott területeket, és tömítsük a kisebb lyukakat és repedéseket. Amennyi­ben a felület nagyon egyenetlen, érdemes a csempéket inkább furnérlemezre rögzíteni. A lemezt erősítsük tartólécekhez és burkoljuk le csempével, vagy a csem­péket még vízszintes helyzetben rakjuk a lemezre, és a lapot gyorsan kötő faragasztóval rögzítsük a falra.

Meglévő csempeborításra is rácsempézhetünk, amennyiben az eredeti csempék szilárdan tapadnak a felületre, és a burkolás előtt alaposan megtisztítottuk őket. A fugákat úgy kell tervezni, hogy egyetlen új il­lesztés se kerüljön a régiekre. A csempesor szélén meg­lehetősen vastag él keletkezik, amelyet fa él védő léccel vagy mély profilú szegélycsempével rejthetünk el.

Amennyiben tökéletesen vízszintes alaptól kiindulva haladunk a csempézéssel felfelé a falon, a csempék szinte szó szerint a helyükre illesz­kednek, és mutatós, strapabíró felületet alkotnak.

A csempe felrakása

A csempék felrakása nem túl bonyolult feladat, de mielőtt belekezdünk, pontosan el kell gondolnunk, hogyan fogjuk elhelyezni őket, különben végül furcsa alakban vágott csempéket, vagy rosszul illeszkedő min­tázatot kapunk. Ha segít, használjunk profilsablont. Győződjünk meg róla, hogy az összes szükséges vágó- és csempéző szerszám kéznél van.

1. A csempéket a fal alsó részétől felfelé haladva kell feltenni, ezért először tökéletesen vízszintes alapot kell kialakítanunk. Mérjünk ki egy csempesort a padlótól felfelé, helyet hagyva a fugázásnak is. Hosszú szögekkel rögzítsünk ideiglenesen egy lécet a falra, de a szögeket ne üssük be teljesen. Vízszintezővel ellenőrizzük, hogy pontosan vízszintes legyen, és illeszkedjen a kimért vonalhoz. Rögzítsünk a falra egy függőleges lécet is úgy, hogy a belső éle az utolsó egész csempe szélét jelölje. Ha a mintázatnak középpontja van, jelöljük be a fal középpontját, és innen mérjünk a többi irányban.
2. Fogazott glett vassal hordjuk fel a ragasztót a falra. Egyszerre csak körülbelül egy négyzetmétert kenjünk be, és tartsuk lefedve a ragasztó dobozát.
3. Ragasszuk fel az első sor csempét a léc széléhez iga­zítva, és közben tegyünk fugakereszteket a csempék közé. Haladjunk soronként felfelé, és ha akadályhoz, például ablakhoz érünk, folytassuk az egész csempék felrakását, a csempevágást hagyjuk későbbre. Folyama­tosan ellenőrizzük, hogy a csempék egyenesen állja­nak, és a minták pontosan illeszkedjenek.
4. Miután valamennyi egész csempét felraktuk, távolítsuk el a léceket. Most már a kívánt méretre vághatjuk a csempéket, és feltehetjük őket a szélekre. Lehetséges, hogy a vágott csempék hátoldalára kell a ragasztót kennünk, nem a falfelületre.
5. Amikor elkészültünk, hagyjuk a ragasztót legalább 12 óráig száradni, és szükség szerint távolítsuk el a fugakereszteket. Készítsük elő a fugázó anyagot, és simítóval vagy szivaccsal nyomjuk a hézagokba. A felesleget töröljük le tiszta, nedves szivaccsal, majd fugázó pálcikával vagy más hasonló eszközzel simítsuk el a fugák felületét. Hagyjuk a fugát megszáradni, majd fényesítsük ki a csempéket egy tiszta, száraz ronggyal.

A bonyolult csempevágás és mintaillesztés nélkül elkészíthető egy­szerű cseppfogó fal könnyen követhető mintázatával tökéletes feladat olyanoknak, akik először kísérleteznek csempézéssel.

Fali csempék vágása

1. Egyenes vonalú vágáshoz zsírkrétával jelöljük be a csempe mázas oldalán a vágás helyét. Csempevágóval karcoljunk végig a jelölés mentén. Helyezzünk egy gyufaszálat a bekarcolt vonal alá. Kétoldalt erősen nyomjuk le a csempét, amely így szabályosan ketté fog válni. Mechanikus csempevágót is használhatunk.
2. Íves vagy szögletes alakzat vágásához ugyanígy kar­coljuk be a csempét és a felesleges darabokat tördel­jük le csempevágó fogóval, vagy fűrészeljük le csempe­fűrésszel. A durva széleket csempereszelővel, durva csiszolópapírral vagy szilícium-karbid köszörűkővel simíthatjuk le.

Bonyolult területek csempézése

Jó szerszámokkal és elegendő türelemmel a bonyolultabb alakzatok körülburkolása sem jelent komoly gondot. Gondoljuk át alaposan, hogy milyen méretű csempét használjunk, hogy a munka során ne kelljen tűi sokat vágnunk és alakítanunk.

A sarok csempézése

1. A kiugró sarkok mindkét oldalára azonos méretűre vágott csempéket tegyünk. Lehetőleg mázas élű sarok­csempéket használjunk, vagy szükség esetén építsünk be műanyag élet. Mintás csempék felrakását kezdjük a sarkoknál mázas élű egész csempékkel, és a vágott csempék kerüljenek kevésbé feltűnő helyekre.
2. A beugró sarkoknál lehetőség szerint szintén egész csempék vagy azonos méretűre vágott fél csempék találkozzanak a két fal által bezárt szögben. Mintás csempe esetén használjuk az egyik fal burkolása végén levágott darabokat a következő fal megkezdésére, hogy folytatólagos maradjon a mintázat.

Szerelvények körül

1. A mosdót és egyéb szerelvényeket próbáljuk szim­metrikusan körülburkolni. Egész csempékből álló sor kerüljön a szerelvények fölé, mert ilyen helyen a vágott csempék nem mutatnak túl szépen. Tömítsük az esetle­ges hézagokat jó minőségű, vízálló tömítőanyaggal.
2. A fürdőszobában hasznos lehet az olyan lámpa, amelyet nem kapcsolóval, hanem egy zsinór meghúzá­sával működtetünk. Ahol mégis villanykapcsoló van a falon, ott a környékének burkolása előtt áramtalanítsuk a lakást, lazítsuk ki a csavarokat az előlapon, és emeljük el a faltól. Csempézzünk egészen a doboz széléig, hogy az előlap elfedje a csempék vágott szélét. Óvatosan csavarozzuk vissza a fedőlapot a helyére.

Ajtók és ablakok körül

A helyiségbe vezető ajtó, illetve a falon lévő ablak hangsúlyos elemek, ezért próbáljunk vizuális egyensúlyt teremteni azzal, hogy szabályosan burkoljuk körül őket, és ahol csak lehet, egész csempéket használjunk. Előfordulhat, hogy az ajtó vagy az ablak kerete nem függőleges, ezért csak akkor szolgáljon vezetővonalként a csempesorok kialakításához, ha vízszintmérővel ellenőriztük, hogy függőlegesek-e.

Ablakmélyedések

Ahhoz, hogy a munkánk szakszerű legyen, ügyelnünk kell rá, hogy a vágott csempék az ablakmélyedés két oldalán szimmetrikusan legyenek elhelyezve. A kiálló sarkoknál mázas élű csempéket használjunk, vagy fedjük le az éleket műanyag szegéllyel.

1. Az ablakmélyedést borító csempéknek fedniük kell a falra felrakott csempék felső élét. Ezért ezek mázas élű csempék legyenek.
2. A vízszintes és a függőleges falon lévő csempék közötti hézagoknak egy vonalba kell kerülniük. A párkány szélein használjunk mázas élű csempét.
3. Kezdjük az ablakmélyedés oldalfalainak burkolását egy-egy vágott, mázas élű csempével, hogy a hézagolás egy vonalba essen a falon lévő csempék vízszintes sorainak fugáival. Az ablakmélyedés felső vízszintes falát burkoljuk utoljára. Rögzítsük a csempéket ragasztószalaggal, amíg a csemperagasztó teljesen meg nem szárad.

A csempék kifúrása

1. Ragasszunk kereszt alakban takarószalagot arra a pontra, ahol fúrni szeretnénk, megakadályozandó, hogy a fúrófej elcsúszva megsértse a csempét.
2. Hegyes csempefúróval vagy falfúróval fúrjuk ki a lyukakat, de ne fúrjuk teljesen keresztül a csempét. Ha állítható sebességű fúróval dolgozunk, használjuk a legalacsonyabb fokozatot, hogy minél óvatosabban haladhassunk. Soha ne működtessük a fúrót ütve fúró üzemmódban, mert az darabokra töri a csempét.
3. Végül távolítsuk el a takarószalagot – a fúráskor keletkezett apró csempeszilánkok is lejönnek a szalaggal együtt.

Ha ki kell fúrni a csempézett falat valamilyen szerelvény, például törül­közőtartó vagy polc felrakásához, használjunk csempefúró fejet, és fúrjunk nagyon lassan és óvatosan, nehogy megrepesszük a csempét.

A csempéket általában 25 vagy 50 dara­bos kiszerelésben, illetve egy négyzet­méterre elegendő mennyiséget tartalma­zó csomagokban árulják. Hogy elkerüljük a pazarlást, számítsuk ki, hány darab csempére lesz szükségünk.

Hacsak nem méretarányos rajz segítségével tervezzük meg a csempeburkolatot, ki kell számítanunk a leburkolni kívánt felület nagyságát. Egybefüggő falfelület esetén szorozzuk meg a fal magasságát a szélessé­gével. Az ajtók, ablakok és radiátorok összterüle­tének kiszámításához szorozzuk meg az egyes elemek magasságát a szélességükkel, adjuk össze a kapott értékeket, és vonjuk le a falfelület méretéből. Járólapok esetében mérjük meg a helyiség szélességét és hosszúságát, és vonjuk le a beépített szekrények, kádak vagy más elemek által elfoglalt területeket.

A csempék mennyiségének meghatározásához osszuk el a burkolni kívánt területet egy csempe terüle­tével. Hagyjunk rá 10 százalékot a vágásból és a törés­ből eredő veszteségekre, illetve pótlásra, arra az esetre, ha később egy sérült csempét ki kell cserélni.

A minta megtervezése

Rajzoljuk le a csempézni kívánt területet egy négyzet­hálós lapra; ha négyzet alakú csempét használunk, egy négyzet egy csempének feleljen meg. Tervezzük meg a mintát a négyzethálón. Színezzük is ki, hogy lássuk az összhatást, és számítsuk ki a szükséges mennyiséget.

Bontsuk fel a rajzot kisebb kockákra, és nézzük meg, hol lesz szükség bonyolult vágásokra. Óriási különbséget jelenthet az elvágandó csempék számában, hogy az adott terület középpontjához egy csempe köze­pét, vagy két csempe illeszkedését tervezzük-e. Fektessük le a csempéket „próbamenetben” a pad­lóra. Szükség esetén számozzuk meg a darabokat, hogy a megfelelő sorrendben rakjuk le őket.

Nehéz megítélni, hogy fog mutatni a csempe nagy falfelületen, bár megtekinthetünk teljes szobabelsőket ábrázoló katalógusokat, vagy a boltokban lapokra szerelt csempemintá­kat. Kerüljük a divatos színeket és mintákat, amelyek hamar unalmassá válhatnak, és ne feledjük, hogy a geometrikus min­ták csak a tökéletesen szabályos falakon mutatnak jól.

A kék három, telt árnyalatának, az azúr, a zafír és az akva­marin kombinációja fényes csempékből. Ezek az intenzív színek jól mutatnak természetes faborítás vagy modern krómfelületek mellett a konyhában. A fürdőszobában bordűrként használhatjuk őket, vagy ha merészebbek vagyunk, burkoljunk le velük egy egész falat.

A mozaikcsempe jól mutat a fürdőszobában vagy a konyhában – még a legkisebb helyiségben is a római kori paloták pompáját idézi. Ha eléggé kreatívnak érezzük magunkat, készíthetünk egyedi tervet is. Hangsúlyozzuk a tükrök vagy zuhanykabin körül lévő területet, vagy próbáljuk meg optikailag ügyesen megváltoztatni a helyiség alakját.

A hagyományos hosszúkás csempék esztétikus változatosságot jelentenek a szokványos négyzet alakúakhoz képest. A19. századi fürdőházakra emlékeztető halványzöld nagyszerűen mutat a fürdő­szobában és a konyhában. Felhasználhatjuk bordűrként konyhai munkafelületek fölött, vagy az egész fürdőszoba burkolására.

Ezek a természetes padlóburkoló kőlapok tiszta agyag és víz keverékéből készülnek, és a felületükre kiégetés előtt fém-oxid bevonat kerül. Járólapként a leghatásosabbak, mikor is a színében egyenetlen felület mélységet kölcsönöz a helyiségnek. Előterekben vagy amerikai konyhákban, de nappali szobákban is jól mutat

A sokszínű mozaikcsempe egyszerű, mégis stílusos megoldás bármely felületre, még ablakpárkányokra és polcokra is. Mozaikcsem­pét már a japán, római, görög és arab kultúrákban is használtak díszes padló- és falminták kialakítására. Manapság könnyen kezelhető lapok­ban kaphatók az üzletekben.

Ezek a cinkhatású fényes csempék a burkolóanyagok újabb generációjához tartoznak, és fényes vagy szaténfényű változatban egyaránt kaphatók. A fürdőszobában és a zuhanyzóban is jól mutatnak az űrkorszak hangulatát idéző csempék, a konyhában pedig ideálisan párosíthatok a modern rozsdamentes acél szerelvényekkel.

Igen sokféle színű, mintájú, alakú, mére­tű és anyagú csempe kapható. A többsé­gükben nagy kopás állóságú és könnyen tisztítható csempék hihetetlenül változa­tos és praktikus burkolatot képeznek a padlón és a falon egyaránt. A kerámia­csempe valószínűleg a legszélesebb körben használt csempefajta.

Az óriási csempeválaszték lehetővé teszi, hogy szabadon társítsuk a színeket, mintákat és stílusokat bármely helyiségben, ahol tartós burkolatra van szükség.

Kerámiacsempe

A kerámiacsempe kiváló védelmet nyújt a víz ellen, ezért ideális a fürdőszoba és a konyha burkolására. Vékony agyaglapból és színes mázból áll, s gyakran valamilyen mintával is ellátják. A szokásos négyzet és téglalap alakon kívül számos más, például hatszög-, nyolcszög- és piskótaformában is kapható. A legelter­jedtebb négyzet alakú kerámiacsempék oldalhosszúsá­ga 10 cm vagy 15 cm. A téglalap alakú csempék általá­ban 20×10 vagy 20×15 cm-esek.

Az „univerzális” csempék több mázas éllel is rendel­keznek, ami abban az esetben hasznos, ha nem szeret­nénk szem előtt hagyni egyetlen nyers élet sem. Dekorációs paneleket, több csempéből álló táblákat is vásárolhatunk, amelyek egy nagyobb mintázatot adnak ki. Ezeket önmagukban, mintegy önálló képet tehetjük fel a falra, vagy más csempék közé is illeszthetjük.

Szegélyező csempe

Ha nem „univerzális” csempét használunk, a falakat szemmagasságig borító csempesorokat felül szegéllyel kell lezárni. A szegély lehet az alapcsempéhez hasonló vagy elütő árnyalatú, sima vagy domborított. Ügyeljünk arra, hogy a szegélyező csempe ugyanolyan széles le­gyen, mint az alapcsempe, valamint színében és a máz jellegében harmonizáljon vele.

Mozaikcsempe

Ezeket a kisméretű csempéket általában 30×30 cm-es hálós alaplapra vagy papír előlapra rádolgozva árulják, amelyet a csempék felrakását követően le kell áztatni. Sima színek különböző tónusú együtteséből állhat, vagy határozott mintát adhat ki. A lapokat csempe­ragasztó ágyra kell fektetni, és közöttük fugázni kell. A mozaikhatású csempék szabványméretű csempék, amelyek mozaikmintát utánoznak.

Kőagyag csempe (gres)

A kőagyag csempéket általában padlóburkolásra hasz­náljuk, de adott esetben a falakon is mutatós burkola­tot alkotnak. Bár ugyanolyan kopásállóak, mint a kerámiacsempék, és hasonló előkészítést és felrakást igényelnek, mivel nincs rajtuk máz, rusztikusabb jelle­gűek, amit a terrakotta árnyalatok is hangsúlyoznak.

Parafa burkolóanyag

A parafa burkolóanyagokat jó hőszigetelő tulajdonsá­guk ellenére általában nem az egész fal borítására, ha­nem panelekben alkalmazzák. Többségük „természe­tes” színárnyalatokban kapható, de létezik festett vagy színezett parafa is. A felületkezelés nélküli panelek vastagok és morzsolódnak, ezért érdemesebb gyárilag felületkezelt fajtát választani. A kezelés a felrakás után is elvégezhető, de sok réteg felhordására lehet szükség.

Fém- és tükörcsempe

A fém- és a tükörcsempéket általában fényvisszaverő tulajdonságuk miatt használják. A fémlapok többnyire valamilyen könnyűfémből, például alumíniumból készülnek, és réz-, ón- vagy rozsdamentes acél felületet utánoznak. Kaphatók érdekes textúrával és mintával is. Felrakásuk öntapadó párnák segítségével történik.

A sokkal nehezebb tükörcsempéket speciális ragasz­tóval kell felrakni, vagy tükörcsavarokkal kell rögzíteni. A fürdőszobába csak nagyon jó minőségű tükörcsempe való, mert a párától az olcsó csempe hátlapján lévő ezüstözés tönkremehet. A fényvisszaverő csempék csak sima falfelületen mutatnak, különben torz tükörképet adnak. Szükség esetén furnérlemezhez rögzítve erősítsük őket a falra.

Egyéb burkolóanyagok

Ezek közé tartoznak a padlóburkolásra alkalmas anya­gok, például a PVC, a parafa, a linóleum, a gumi és a bőr. A padlóburkoló lapokat falakra is hasz­nálhatjuk, bár nehezebbek és drágábbak, mint a fali­ csempék. Ne használjunk azonban falburkoló lapokat padlóra, mert nem elég erősek és túlságosan csúszósak.

A csillogó fémcsempék a fröcskölést remekül álló felületet alkotnak a modern konyhában. Csak nagyon sima falra szabad őket felrakni, nehogy a fényvisszaverő felület torzítson.