Lakásdekoráció - 200. oldal

A csempézést nem nehéz megtanulni, de ahhoz, hogy jól csináljuk, szükség van néhány speciális szerszámra. A jelölő-és vágószerszámokat, valamint a csempe­ragasztót nem nélkülözhetjük. A kerámia-és kőagyag csempék felrakásához fugá­zó anyagot is kell használni.

Jelölőszerszámok

A padlóburkoló lapok lerakásához krétás csapózsinórt kell használni, hogy meghatározzuk és beje­löljük a padló középpontját. Fali csempékhez ideigle­nes vezetőléceket kell felszögelnünk a falra, hogy egyenesen tudjuk feltenni a burkolólapokat. Ehhez ceruzára, mérőszalagra, falécekre, kalapácsra, néhány hosszú szegre és a lécek pontos vízszintes vagy függő­leges helyzetének beállításához vízszintmérőre, illetve függőónra lesz szükségünk.

Zsírkréta: Ezt arra használjuk, hogy a kerámiacsempék mázas oldalán ideiglenes jelet húzhassunk a vágás vonalában.

Acélvonalzó: Az acélvonalzó elengedhetetlen kellék egyenes vonalak húzásához, illetve a kézi csempevágó vagy tapétavágó egyenes vonalú vezetéséhez.

Mintázó sablon: Ez a jelölőeszköz bonyolult alakzatok kivágásához nyújt segítséget. A kéziszerszám egy keret­ből és a hozzá erősített több száz műanyag tűből vagy szálból áll. Amikor egy felületre rányomjuk, az eszköz felveszi annak pontos alakját, amelyet az után úgy vihe­tünk át a csempére, hogy zsírkrétával körülrajzoljuk.

Vágószerszámok

A kerámiacsempék törhetők, ami azt jelenti, hogy miután egyenes vonalban megkarcoljuk a felületüket, viszonylag könnyen el lehet őket pattintani. A kemény csempék formára vágása a csövek vagy a mosdó környé­kén azonban ennél bonyolultabb. Szerencsére mind­két feladathoz sokféle vágószerszám áll a csempézők rendelkezésére.

Csempevágó: A rugalmas burkolólapok vágásához egy erős tapétavágó kés is megfelel, a kerámia, kőagyag (gres) és más kemény csempékhez azonban csempevá­góra van szükség. A legegyszerűbb eszköz a tollhoz ha­sonló, vídiabetétes kézi csempevágó, amellyel az acél­vonalzó mentén pontos, szép szélt vághatunk. A másik lehetőség a mechanikus karos csempevágó, amely szabályosabb vágást tesz lehetővé, és jobban megfelel a rendkívül vastag vagy kemény burkolólapok elvágásakor. A harmadik változat az elektromos csem­pevágó gép, amely vízhűtéses gyémánt vágótárcsával működik.

Csempevágó fogó: Ezzel a fogóval szabálytalan alakú darabokat törhetünk le kemény csempékből, például amikor egy cső körül csempézünk.

Csempefűrész: A kézi csempefűrész egyfajta lomb­fűrész, amely fémkeretbe rögzített vídiaszálból áll. A fűrészszál minden irányban vág, a keret mérete pedig lehetővé teszi, hogy a fűrészt akadálytalanul elfordíthassuk a csempe körül.

Csempereszelő: A rendkívül kemény reszelővel simára csiszolhatjuk az elvágott kemény csempe durva élét. Használhatunk helyette csiszolópapírt vagy szilícium­karbid köszörűkövet.

Védőruházat: Vastag védőkesztyűt és védőszemüveget kell viselnünk a mázas csempék vágásához vagy fúrásá­hoz – a lepattanó máz olyan éles, mint az üvegszilánk.

Csempéző szerszámok

A csempék felrakásához a következő szerszámokra van szükség.

Fogazott glett vas: A glett vasfogazott széle lehetővé te­szi, hogy egyenletesen hordjuk fel a csemperagasztót. Ugyanakkor „sávosan” viszi fel a ragasztót, ami lehető­vé teszi a ragasztóanyag elmozdulását, amikor rányom­juk a csempét, s így maximális tapadást eredményez.

Csempekereszt: A különféle vastagságú, általában ke­reszt alakú műanyag eszközök segítenek a csempéket egymástól egyenlő távolságban felragasztani. Van olyan fugakereszt, amelyet a csemperagasztóba kell nyomni a csempék sarkainál, és nem kell eltávolítani, hanem be lehet vonni fugázó anyaggal. Más típusokat a ragasz­tó száradását követően el kell távolítani. Szükség esetén gyufaszálat vagy vastag karton­darabot is használhatunk erre a célra. A speciális kiképzésű éllel rendelkező csempe automatikus hézagolást eredményez, tehát nincs szükség fugakereszt alkalmazására.

Simító: Simító segítségével a fugázó anyagot egyenlete­sen beledolgozhatjuk a csempék közötti hézagokba, s így hatékonyan kiszoríthatjuk a benn rekedt levegőt. Fugázó pálcika: A rendszerint műanyagból készült esz­közt a fuga elsimítására használjuk. Hasonlóan haté­kony rögtönzött szerszám lehet egy tollkupak vagy vala­milyen kisméretű, legömbölyített végű fapálca, például egy jégkrém pálca is.

Vezetőléc segítségével könnyebben és pontosabban helyezhetjük el a csempéket a falfelületen. Először is jelöljük be végig a lécen a csempék szélességét úgy, hogy a fugák helyét kihagyjuk közöttük. Fektessük a lécet a falhoz, és az egyik végét igazítsuk a fal közép­pontjához. Szükség esetén a középponttól kissé távolabb csúsztatva is felhelyezhetjük annak érdekében, hogy ne kelljen túl sok elvá­gott csempét tennünk a falfelület szélei mentén.

Szivacs és tiszta rongy: Szivaccsal letörölhetjük a feles­leges fugázó anyagot a csempe felületéről. Amikor a fuga megszáradt, ronggyal távolítsuk el a maradékfugázó anyagot, és fényesítsük ki a csempéket.

Csemperagasztók, fugázó-és tömítőanyagok

Vízálló csemperagasztót kell használni a párának kitett területeken vagy olyan helyeken, ahol a csempét rend­szeresen vízéri, például zuhanykabinok vagy konyhai mosogató környékének burkolásához.

A fugázó anyag készre kevert formában vagy por alakban kapható, utóbbit a gyártó utasításai szerint víz­zel kell összekeverni. Fehér vagy színes, de magunk is színezhetjük, hogy harmonizáljon a csempe és a beren­dezés színével. Érdemes mindenhol vízálló anyaggal fugázni, csempézett munkalapon és asztallapon pedig kifejezett követelmény, hogy higiénikus és jól szigetelt felületet alakítsunk ki. A járólapok fugázásához gyak­ran használnak cementhabarcsot. Ahol a csempeburkolat összeér a kád, a mosdókagy­ló vagy a zuhanytál szélével, a hatékony szigetelés érde­kében szilikon tömítőanyagot kell alkalmazni.

A tapétát nem olyan nehéz saját kezűleg felrakni, de nagyon fontos, hogy a felüle­tet megfelelően előkészítsük, különben a fal hibái szembetűnőek lesznek, és minden erőfeszítésünk kárba veszhet.

Az ilyen nagy mintás tapéta felrakásakor elkerülhetetlenül sok esedék marad, mert a csíkokat nagyon pontosan kell összeilleszteni a minta szerint.

Mielőtt elkezdenénk

A frissen mázolt fafelületeknek teljesen száraznak, a falaknak és a mennyezetnek pedig tisztának, száraz­nak és simának kell lennie. Végezzünk egy utolsó ellenőrzést a falakon és a mennyezeten, hogy nem maradt-e egyenetlen felületű glettelés vagy régi tapéta­maradvány, és ha találunk ilyet, csiszoljuk le közepes finomságú csiszolópapírral.

Amennyiben a mennyezeten vagy a falakon friss a vakolat, először le kell enyveznünk, hogy ne szívjon magába túl sok ragasztót, és ez által ne gyengítse a bur­kolat tapadását. Az enyvezés a tapéta illesztését is meg­könnyíti, mert a felületet csúszóssá teszi. Enyvet paszta vagy por alakban vásárolhatunk, az utóbbit hideg vízzel kell összekeverni. A padlóra terítsünk újságpapírt, hogy a lecseppenő enyvet felfogjuk, majd hordjuk fel az előkészíteni kívánt felületre az enyvet, és hagyjuk megszáradni – a száradási idő általában 1-2 óra.

Készítsük elő az összes szerszámot, állítsuk fel a kenőállványt valamelyik ablak alatt, és álljunk a fénnyel szemben, hogy jól lássuk, hová kentük már fel a ragasztót. A kenőállvány felülete legyen mindig száraz és tiszta.

Tapétaragasztók

A különféle falburkoló anyagokhoz különböző fajtájú és erősségű ragasztók szükségesek, ezért a ragasztó megvásárlása előtt nézzük meg, melyet ajánl a gyártó az adott anyaghoz, és ügyeljünk arra is, hogy elegendő mennyiséget vásároljunk. Nem megfelelő típusú ra­gasztó használata a falburkoló anyag elégtelen tapadá­sát, és a felület elszíneződését vagy penészesedését eredményezheti. Általános szabályként elmondhatjuk, hogy minél nehezebb a tapéta, annál erősebb ragasztót kell használnunk.

Az univerzális tapétaragasztó gombaölő szert tartal­maz, és előre kevert formában (többnyire dobozban) vagy vízzel összekeverendő por alakban kapható. Az előre kevert ragasztó használata kényelmes. Egy doboz körülbelül öt tekercs tapétához elég, de ha nagy felüle­tet kell tapétáznunk, összességében elég drága. Kisebb munkákhoz, például bordűrök és pótlások felrakásá­hoz, tubusos tapétaragasztót is vásárolhatunk.

A falak tapétázása

1. Mérjük le a fal magasságát, vágjuk méretre az első tapétacsíkot, de hagyjunk rá kb. 12 cm-t, hogy fent és lent szépen le tudjuk vágni.
2. Szabjunk ki még néhány csíkot úgy, hogy a minta mindegyiken pontosan illeszkedjen a mellette lévő csíkokhoz. Számozzuk meg a csíkokat a hátoldalukon.
3. Kezdőpontként válasszunk egy ablakot. Mérjünk le a kerettől egy tapétacsíknyi távolságot, vonjunk le 1 cm-t, és jelöljük meg ezt a pontot a falon. Lógassuk le a mennyezetről a függőónt úgy, hogy áthaladjon a jelölésen, és húzzunk függőleges vezető vonalat.
4. Színoldalával lefelé fektessük rá a kenőállványra az első tapétacsíkot. Egy kicsit lógjon túl az állvány peremén, nehogy összekenjük az asztallapot ragaszó­val, és tegyünk rá nehezéket, nehogy feltekeredjen. Mártsuk a kefét a ragasztóba, és hordjuk fel a ragasztót egyenletesen és bőségesen, egészen a szélekig. Ha a csík hosszabb, mint az asztal, hagyjuk a beragasztózott részt lelógni, amíg a többit ragasztózzuk. Óvatosan hajtsuk vissza a beragasztózott tapéta végeit a csík köze­péig, majd hajtsuk össze még egyszer vigyázva, hogy ne törjük meg az anyagot a hajtásnál, és hagyjuk beivódni a ragasztót. Ez azért fontos, mert a tapéta megnyúlik a nedvességtől. Hanem tud megfelelően megnyúlni, később felhólyagosodhat.
5. A tapéta felrakásához vigyük az első csíkot a falhoz. A felső sarkaitól elindulva kezdjük el kihajtogatni. Nyomjuk a falfelülethez, miközben a szélét egy vonalba csúsztatjuk a függőleges jelölővonallal. A tapétázó ­kefével simítsuk ki a tapétát lefelé és az oldalsó szélek felé. Hajtsuk ki az alsó behajtást is, és nyomjuk a tapé­tát a falra. Finoman simítsuk el a hólyagokat.
6. Összezárt olló szélével menjünk óvatosan végig a tapétán a mennyezeti hajlat mentén. Nagyon fino­man nyomjuk oda, nehogy a nedves tapéta elszakad­jon, azután lazítsuk fel a csík szélét, és vágjuk le ponto­san a bekarcolt vonal mentén. Simítsuk vissza a tapétát a helyére. Ugyanígy járjunk el lent a szegélyléc men­tén. Ellenőrizzük, hogy nem maradtak-e levegőbubo­rékok a tapéta alatt. Ne kést, inkább ollót használjunk, nehogy elszakítsuk a tapétát, kivétel ez alól a nehéz PVC-tapéta, amelyhez jobb, ha nagyon éles kést és acél­vonalzót használunk. Illesszük az acélvonalzót közvetle­nül a hajlat fölé, és vágjuk le a felesleget.
7. Ragasztózzuk be a következő tapétacsíkot. Illesszük az előző mellé úgy, hogy ne legyen átfedés. Ha a minta megkívánja, csúsztassuk el a tapétát felfelé vagy lefelé. Menjünk végig az illesztésen az illesztő hengerrel, kivé­ve, ha a tapéta dombornyomású.
8. Folytassuk a munkát a többi tapétacsík felrakásával. Jelöljünk új függőleges vonalat, valahányszor elfordu­lunk a saroknál. Mielőtt újabb csík felrakásába kez­dünk, mindig töröljük le a ragasztót a szegélylécekről, valamint az ablak- és ajtókeretekről. A levágott tapéta­darabokat tegyük félre javítási munkákhoz. A kenő­állványt is töröljük le mindegyik csík bekenése után. A radiátorok feletti falra rövidebb csíkokat kell vág­nunk. Hagyjunk rá 15-20 cm-t. Ezt dugjuk be a fűtőtest mögé, és simítsuk el.

A mennyezet tapétázását legkönnyebben két ember végezheti: az egyik a tapétát simítja le, a másik pedig egy tiszta partvissal vagy speciális hengerrel tartja a beragasztózott tapétacsíkot.

A mennyezet tapétázása

Fontos, hogy a mennyezetet biztonságosan és viszony­lag kényelmesen el tudjuk érni. Egy kétágú létra is alkalmas lehet, ha viszont ez nem elég, készítsünk állványt, amelyre felállva a fejünk körülbelül 7-8 cm-re van a mennyezettől. Helyezzük az állványt oda, ahova az első tapétacsíkot fel fogjuk rakni.

A legjobb az ablakos fallal párhuzamosan kezdeni a munkát. így biztosak lehetünk abban, hogy nem lehet észrevenni, ha esetleg valamelyik csík átfedésbe kerülne a szomszédjával, mert az illesztés nem vet árnyékot. Az első tapétacsík helyét úgy tudjuk a leg­egyszerűbben megjelölni, hogy a faltól mérve a tapéta szélességének megfelelő távolságban ceruzával jelet rajzolunk a mennyezetre mindkét oldalon, és krétás csapózsinórral krétacsíkot húzunk a két jel közé.

1. Mérjük le a mennyezetet, és szabjuk le az első tapé­tacsíkot úgy, hogy 10 cm-t ráhagyunk a végeken a le­vágáshoz. Ragasztózzuk be és hajtogassuk össze a csíkot ugyanúgy, mint a falaknál, majd hagyjuk a ragasztóanyagot beivódni a tapétába.
2. Helyezzük az összehajtogatott tapétát egy bontatlan tapétatekercsre úgy, hogy az a vége legyen felül, ame­lyet először akarunk felragasztani. Tartsuk a tekercset az egyik kezünkkel, a másikkal fogjuk meg a csík végét, és a ragasztós felével felfelé illesszük abba a sarokba, ahol a munkát kezdjük. Csúsztassuk a csíkot a krétavo­nalhoz, és simítsuk a mennyezetre. Lépkedjünk odébb az állványon, és menet közben fokozatosan hajtogassuk ki a tapétacsíkot. Simítsuk a tapétát a mennyezetre, és kérjünk meg valakit, hogy egy partvissal tartsa meg a felragasztott csíkot. Simítsuk végig a tapétázó kefével, ügyelve, hogy a szélek megfelelően leragadjanak.
3. Nyomjuk a tapéta végét a szemben lévő falra, és a hajtásnál a lenti ábra szerint ollóval karcoljuk végig.
4. Hagyjunk rá a karcolástól számított 3 mm-t, hogy a csík egy kis része a faira hajoljon, és vágjuk le. Nyomkodjuk vissza a tapétát a helyére. Tegyük fel a második tapétacsíkot úgy, hogy a széle pontosan illeszkedjen az elsőhöz, majd folytassuk ugyanígy a mennyezet tapétázását.

Lámpafoglalatok körültapétázása

1. Vágjuk le a megfelelő hosszúságú tapétacsíkot, és a hátoldalára rajzoljuk rá a lámpafoglalat helyét. Hagyjunk rá egy keveset a csík végének levágásához.
2. Ragasztózzuk be a tapétát, és csináljunk egy sor rövid bevágást sugárirányban kifelé a lámpafoglalatnak megfelelően bejelölt kör középpontjától. Tegyük fel a tapétát a szokásos módon. Amikor a lámpafoglalat­hoz érünk, dugjuk át a lámpa rúdját a bemetszésekkel kialakított lyukon, és nyomkodjuk a helyére a tapétát.
3. Karcoljuk be a kis füleket összezárt olló tompa szélével a foglalat mellett, és vágjuk le a füleket 3 mm ráhagyással. Nyomkodjuk a helyére a tapétát, és töröl­gessük le a ragasztót a lámpafoglalatról.

Bonyolultabb feladatok

Az egybefüggő falfelületek tapétázása viszonylag egy­szerű. Sok szobában találhatunk azonban nehezebben burkolható területeket: beugrókat, radiátorokat, villanykapcsolókat vagy kandallót. Itt alkalmazzuk az alább bemutatott módszereket.

Ablakmélyedések

Kövessük a fenti képen számokkal jelölt sorrendet, és a szaggatott vonalaknál hagyjunk rá egy keveset az átfe­désekhez. Vágjunk ki egy külön darabot a 3-assal jelölt részre, amelyet betűrünk az l-es és a 4-es darab alá (ragasztózás előtt ellenőrizzük a minta illeszkedését).

Ajtók környéke

1. Tegyünk fel egy egész tapétacsíkot, mintha az ajtó nem is lenne ott, majd vágjuk le a felesleget úgy, hogy ráhagyunk 2-3 cm-t.
2. Vágjuk be átlósan a tapétát a keret sarkánál, és az összezárt olló szélével nyomkodjuk a túlnyúló felső és oldalsó részt a keretre. Emeljük fel a széleket, vágjuk le a tapétát a vonal mentén, és simítsuk vissza a helyére.
3. Az ajtó másik oldalára is vágjunk le egy tapétacsíkot, a két darab a keret fölött fog találkozni. A csík jobb oldalát érdemes függőónnal ellenőrizni, hogy ezt is pontosan függőlegesen ragasszuk fel. Ha a két rész nem találkozik, szabjunk ki egy kisebb darabot az ajtó fölötti területre. Ha a mintázat illeszkedése nem jelent problémát, először a következő teljes tapétacsíkot tegyük fel, és csak utána a pótlásra szánt darabot.

Kapcsolók és konnektorok

1. Először is áramtalanítsunk. Simítsuk a tapétát a kapcsoló előlapjára, azután keressük meg a szerelvény középpontját, és vágjunk egy keresztet a tapétába, ügyelve, nehogy megkarcoljuk a kapcsolót. Vágjuk körben le a tapétát kb. 1 cm ráhagyással.
2. Lazítsuk ki a fedőlap csavarjait, emeljük el a lapot a faltól, és tűrjük alá a tapétát. Szorítsuk meg a csavaro­kat, és töröljük le a kifolyt ragasztót.
3. Fém vagy fólia falburkolót nem szabad a kapcsolók fedőlapja alá gyűrni, ezért, ha a fedőlap nem csavaroz­ható le a falról, nyomjuk a bevágott tapétát finoman a fedőlap köré, és ollóval a szokásos módon karcoljuk be. Hajlítsuk ki a tapétafüleket, és vágjuk le őket 3 mm ráhagyással. Nyomkodjuk vissza a darabokat a helyük­re, és töröljük le a kapcsolóról a ráfolyt ragasztót.

Kandallók

Ha a kandalló felett kiálló kéménytest van, ragasszunk egy tapétacsíkot pontosan a kéménytest közepére, és innen haladjunk kifelé jobbra és balra. Ezáltal a minta illeszkedésének esetleges apró hibái eltűnnek a kéménytest oldalsó falain.

1. A kandalló kereténél szabjuk úgy a tapétacsíkot, mintha ajtókeretnél dolgoznánk. A tapétát a kandallópárkány miatt is be kell vagdosni. Méréskor hagyjunk rá annyit, hogy a tapétát be lehes­sen dugni a díszszegély alá.
2. Vágjuk le a tapétát ollóval a bekarcolt jelek mentén. Bonyolult formák, például kőből készült kandallók esetében vagdossuk be a tapéta szélét, hajtsuk rá a kandal­lóra, és karcoljuk be a hajlatok mentén, majd vágjuk le a felesleget 3 mm-es ráhagyással, hogy a tapéta éppen csak rálógjon a kőre.

Radiátorok

Van olyan radiátor, amelyet el lehet mozdítani a faltól, hogy könnyebben ki tapétázhassunk mögötte. Próbál­juk megemelni a radiátort. Ha eléggé felemelkedik ahhoz, hogy leemeljük a konzolról, lazítsuk meg mindkét oldalon a csőtartó anyákat, és döntsük előre a radiátort.

Ha ez nem lehetséges, kénytelenek leszünk betűrni mögé a tapétát. Vágjunk két hasítékot a konzo­loknak megfelelően. Ezután radiátorhengerrel (vagy tiszta rongyba bugyolált léccel) simítsuk a falra a tapé­tacsíkot a radiátor mögött. Ne bajlódjunk sokat a pon­tos illesztéssel, mivel ez a terület úgysem látható.

Nagy türelemre van szükség az olyan területek tapétázásához, mint a radiátorok mögötti fal vagy a padlásszobák ferde mennyezete, de amint a képen látható példa mutatja, megéri a fáradságot.

Ha tapétázott falat vagy mennyezetet szeretnénk akár diszperziós festékkel, akár új tapétával felújítani, először a már meglévő falburkolatot kell eltávolítani, hogy sima és hibátlan felületet kapjunk.

A burkolat eltávolítása

Kaparjuk le a tapétát lentről felfelé haladva, és közben vigyázzunk, nehogy belevájjunk a spaklival a vakolatba. Ha egy falburkoló anyagot az eltávolítás előtt áztat­nunk kell, gőzölős tapétaleszedő használatával renge­teg időt és fáradságot takaríthatunk meg. Kisebb, ház­tartási használatra valót elérhető áron vásárolhatunk, vagy barkácsgép kölcsönzőből bérelhetünk egy-két nap­ra.

Egyes gőzölős tapétaleszedő készülékek forrásban lévő víz és gőz együttes alkalmazásával működnek, ezért használatukkor viseljünk erős, vízhatlan kesztyűt és védőszemüveget, a gyermekeket pedig tartsuk távol a munkavégzés helyszínétől. A régi tapéta eltávolítása után kenjük le a falfelüle­tet tapétaragasztó vizes oldatával, és hagyjuk egy napig száradni.

Egyszerű papírtapéta

A papírtapéták többségének eltávolításához gőzölős tapétaleszedőt kell használnunk, vagy át kell itatnunk a tapétát meleg víz, folyékony mosószer és egy kevés ta­pétaragasztó híg oldatával – a ragasztó azért kell, hogy a vizet a tapétán tartsa. Hagyjuk a területet 20-30 per­cig ázni, majd spaklival kezdjük el a tapéta fellazítását.

Lépések:

1. Vizes szivaccsal vagy vízzel töltött permetezőflakon­nal itassuk át alaposan a tapéta felületét.
2. Mielőtt nekiállunk a tapéta eltávolításának, várjuk meg, míg jól átázik, és a régi ragasztó oldódni kezd. Először egy kisebb területen próbálkozzunk. Ezután csúsztassuk a spaklit a tapéta alá, és válasszuk el a vako­lattól. De vigyázzunk, ha túl sokáig várunk, a tapéta kiszárad, és a ragasztó újra megköt.
3. A víz és az elektromosság együtt halálos veszélyt jelent. Elővigyázatosságból áramtalanítsuk a lakást, amikor kapcsolók vagy konnektorok környékén dolgo­zunk, és próbáljuk víz nélkül eltávolítani a tapétát.
4. A makacs tapéta- és ragasztófoltok eltávolításához második áztatásra is szükség lehet.

Lehúzható és PVC-tapéták

A PVC-tapéták vékony fedőréteggel rendelkeznek, amelyet egészben könnyen lehúzhatunk, és egy a falra ragasztott alapréteg marad utánuk. Az alapréteg nem alkalmas átfestésre, de amennyiben gondosan le van ragasztva, alapozó tapétaként megfelelő lehet valami­lyen új falburkoló anyag alá. Ha mégis el kell távolítanunk az alapréteget, itassuk át vízzel, és így viszonylag könnyen le lehet kaparni.

(Kép fent.) Lazítsuk fel a PVC-tapéta alsó sarkát, aztán húzzuk le a tapétacsíkot úgy, hogy húzás közben tartsuk el a tapé­tát a faltól.

Dombornyomású és mosható tapéták

A dombornyomású tapétákat és a mosható falburkoló anyagokat – kivéve azokat, amelyeknek külön alap­rétege van – meglehetősen nehéz eltávolítani a falról. Amennyiben azonban a felületet valamilyen durva dörzsölő eszközzel vagy speciális tapétakaparóval érdesítjük, a gőz vagy a víz könnyebben beszivárog a tapétá­ba, és fellazítja az alatta lévő ragasztót. Mielőtt megpró­báljuk kaparóval eltávolítani a tapétát, hagyjuk hosszú ideig ázni.

Festett tapéták

Eltávolítás előtt a tapéta felszínét vízbe áztatott durva dörzspárnával fel kell lazítanunk. Ne használjunk drót­kefét – ez ugyanis apró fémszálakat hagyhat a vakolat­ba ágyazódva, ami később rozsdafoltok kialakulását eredményezheti. Itassuk át a ledörzsölt falfelületet vízzel, és kaparjuk le a tapétát.

Linkruszta

Ezt a fajta falburkolatot rendkívül erős ragasztóanyag­gal rakják fel, ezért nehéz eltávolítani. Forró vízzel és tapétakaparóval lazítsuk fel, és darabokban emeljük le a falról, ügyelve, hogy vele együtt ne szedjük le a va­kolatot is. Végül áztassuk fel és távolítsuk el a maradék ragasztóanyagot is.

Parafa és habosított polisztirollapok

Ezeket a burkolólapokat régebben előszeretettel alkal­mazták rossz minőségű vakolat borítására, ezért, ha ilyen burkolatot szeretnénk eltávolítani, számítsunk rá, hogy az alatta lévő vakolat felújításra szorul. Spaklival egyesével válasszuk le a lapokat a falfelületről. Amikor a parafa vagy a polisztirol utolsó darabját is eltávolítot­tuk, forró légfúvóval puhítsuk meg a maradék ragasztó­anyagot, és kaparókéssel vagy éles raskettával kaparjuk le. Vigyázzunk, nehogy megsértsük a vakolatot.

Munka közben védjük a szemünket, a kezünket és a hajunkat a forró ragasztótól, különösen akkor, ha a mennyeze­ten dolgozunk. Ha egy kevés ragasztóanyag marad a felületen, távolítsuk el úgy, hogy hígítóba mártott ronggyal jó erősen ledörzsöljük.

Szigorúan véve a „falburkoló anyag” kifejezés az igazán pontos szóhasználat, az egyszerűség kedvéért mégis a „tapéta” szót fogjuk használni a fal- és mennyezet­burkoló anyagok összes típusára. A táblá­zatok segítségével kiszámíthatjuk, hogy hány tekercs tapétát kell beszerezni – figyelembe véve a tekercsek méretét és a minták ismétlődését is.

Mérés és számítás

A szükséges tekercsmennyiség meghatározásához nem elég egyszerűen kiszámolni a leburkolni kívánt terület nagyságát, mert egybefüggő függőleges csíkokkal kell dolgozni – elég rosszul nézne ki egy vízszintes illesztés valahol a fal kellős közepén.

Először mérjük le a fal magasságát a mennyezettől a padló szegélylécéig. Az, hogy egy tekercsből hány füg­gőleges csík jön ki, attól is függ, hogy számításba kell-e vennünk a minta ismétlődését. Egy szabványos tekercs 10 méter hosszú. Szabadon illeszthető minta esetén így egy tekercsből négy legfeljebb 2,4 méter hosszúságú csík jön ki (alul és felül rá kell hagynunk egy keveset a szél levágásához). Ha ennél magasabb a fal, már csak három csíkot kapunk, de a maradékot jól felhasznál­hatjuk az ajtók fölötti és az ablakok alatti területeken. Mintaillesztés esetén több a maradék, bár még így is ki kell jönnie három csíknak, hacsak nem rendkívül nagy a belmagasság. Amennyiben csak a derékmagasságú szegélyléc és a képakasztó léc között tapétázunk, egy tekercsből öt vagy hat csík is kijön.

A szükséges csíkok számát úgy kapjuk meg, hogy le­mérjük a szoba kerületét. Egy szabványos tekercs 53 cm széles, ha tehát a szoba körben 14 m, 27 csíkra lesz szükségünk. Tekercsenként négy csíkkal számolva hét tekercset kell vásárolnunk, tekercsenként három csík­kal számolva pedig kilencet. Amennyiben kétségeink vannak, vegyünk inkább többet, és érdeklődjük meg, hogy az üzletben visszaveszik-e a megmaradt bontatlan tekercseket.

Tekercsméretek

Egy tapétatekercs szabvány szerint 10 m hosszú és 53 cm széles. A tapétát általában egyenesre vágott széllel forgalmazzák, és csomagolás védi a szennyeződéstől. A szükséges mennyiséget kiszámító táblázatok (lent és szemben) a szabványos tekercsméretet veszik alapul. Egyes európai országokban azonban előfordulhatnak ennél keskenyebb tapéták is, Amerikában pedig a tekercsek akár kétszer ilyen szélesek is lehetnek. Ha rendhagyó méretű tapétát választunk, nézzük meg a gyártó által mellékelt tájékoztatóban a mennyiség számítására vonatkozó útmutatást.

A falak borításához szükséges tekercsek számának kiszámítása

[table id=79 /]

….a fenti táblázat jobb oldali folytatása:

[table id=81 /]

Ismétlődés

A másik tényező, amelyet a tapéta mennyiségének ki­számításakor figyelembe kell vennünk, a minta ismét­lődése, mivel a mintának minden illesztésnél folytató­lagosnak kell lennie. A mintafüzetből és a címkén lévő útmutatóból megtudhatjuk a minta csúsztatásával kap­csolatos számadatokat. Minél nagyobb az ismétlődő minta, annál több esedékkel kell számolnunk, és annál több tekercsre lesz szükségünk. Nagyméretű mintázat esetén arra is oda kell figyelnünk, hogy a domináns elem megfelelően helyezkedjen el a falfelületen: a sze­rencsétlen megtörések, például fejetlen állatfigurák, kevésbé észrevehetők a fal alsó részén, mint a tetején.

Szabadon illeszthető minta esetén kevés esedékkel kell számolnunk. A vízszintesen ismétlődő minta olyan motívumokat tartalmaz, amelyek egyenes vonalban ismétlődnek ke­resztben a tapétán. Az esedék a minta ismétlődésének gyakoriságától függ, de általában nem jelentős. Az elszórt mintájú tapéták motívumai átlósan ismét­lődnek, tehát az illesztéshez a következő tapétacsíkot felfelé vagy lefelé el kell csúsztatni. Az esedék mennyiségét a minimálisra csökkenthetjük, ha az egymás után következő tapétacsíkokat két különböző tekercsről vágjuk le. Az eltolt illesztésű tapéta akkor előnyös, ha a falak nem pontosan derékszögben találkoznak.

Néhány tapéta csomagolásán olyan szimbólum lát­ható, amely „fordított felragasztást” jelez. Ez azt jelenti, hogy mindegyik tapétacsíkot az előzőhöz képest fordí­tott helyzetben kell felrakni. Némelyik szabadon illeszt­hető tapéta így felragasztva mutat a legjobban.

Gyártási szám

A gyártónak a tapétatekercseken fel kell tüntetnie a gyártási számot. A tekercsek válogatása közben ügyel­jünk arra, hogy a gyártási számuk azonos legyen. Ha a tekercsek különböző gyártási sorozatokban készültek, a színükben árnyalatnyi eltérés lehet. Éppen ezért érdemes többet vásárolni, mint amennyire szükségünk van. Ha a készletünk elfogy, és pótlólag kell vennünk egy-két újabb tekercset, ezek már más gyártási szériá­ból származhatnak.

Amennyiben az elején túl sok tekercset vásároltunk, a bontatlanokat az üzletek álta­lában visszaveszik. Ha mégis másik szériából származó tekercsekkel kell befejeznünk a munkát, próbáljuk ezeket alkóvban vagy beugrókban felhasználni, illetve a szoba olyan részein, ahol a tapéta enyhe árnyalat béli eltérése nem túlságosan szembeötlő.

A mennyezet borításához szükséges tekercsek számának kiszámítása

[table id=80 /]

DUPL!! KI kell egészíteni !!

Tapétázással egyszerűen és gyorsan felújíthatjuk a falakat és a mennyezetet, és ehhez a tapéták óriási anyag-, szín-, minta- és textúra választéka áll a rendel­kezésünkre. Az alább bemutatottak ízelítőt adnak a sok ezer lehetőségből.

A kézzel nyomtatott viktoriánus chinoiserie (kínai) mintával díszített tapéta a hagyományos motívum nagyszerű mo­dern változata. Az ilyen figurális tapéták meglehetősen karaktere­sek, ezért jobb, ha nem az egész szobában alkalmazzuk, csak egy kiugró kandallókéményt vagy egy alkóv falait borítjuk velük.

A rózsaminta a vidéki házak hangulatát idézi. Ez a hagyomá­nyos tapéta hálószobák, fürdőszobák vagy családias étkező­konyhák kitapétázására alkalmas.

A függőleges sápadtarany csíkozás szinte kézzel festett hatást kelt a nyers, matt terrakotta vagy vörös vakolatszerű alapon. A kifinomult minta finoman csillámlóvá teszi a falat, ha azonban egy lépést hátrálunk, a tapéta már homogénnek hat. A lágy, nyárias narancs- és aranyszín jól mutat a konyhában vagy a télikertben, és a falak közé varázsolja a napfény melegét, a hosszú, balzsamos nyáresték hangulatát.

A modern környezet nem feltétlenül jelent élénk színeket és nyers, gyalult padlót. Nem kell lemondani a divatos megoldásokról akkor sem, ha kissé díszesebb tapétára vágyunk, a kiindulás lehet például egy ilyen fűzfamintás tapéta elegáns halvány mézszín, arany vagy korall árnyalatban, amelyhez alkalmazkodva kialakítjuk a modern, meghitt nappali vagy hálószobát.

A természetes elefántcsontszín és barnásszürke árnyalatokat a finoman felcsillanó halványarany teszi hangsúlyossá, a tapétákon gyakran alkalmazott hagyományos szín kombináció új életre kel ebben a nyers, kézzel festett hatású mintában. Egyszerű, mégis tetszetős megoldás a nappali szobába vagy az ebédlőbe, vagy az általában rosszul megvilágított területeken, például a lépcsőfeljárat mellett is.

Ez a különleges tapéta az indonéz tengerparti kunyhókra, illetve a forró égövi országokban használt rattan redőnyökre em­lékeztet. A halvány olíva jól keretezi a festett ajtókat és ablakokat, de nem rossz megoldás egy elütő színű másik fal mellett sem. Nagyszerűen alkalmazható világos konyhában vagy nyugodt, természetes stílusú nappali szobában vaskos, sötét fabútorzattal párosítva.

Az egy színkülönböző árnyalataiból álló, vastag csíkos minta, miközben rendkívül elegáns, jól beleillik mind a hagyományos, mind a lezserebb környezetbe. A vastag csíkok nagyobb szobákban és nyitott terekben mutatnak jól. Nagyon hatásos, ha az előtér, a lépcsőfeljárat és az emeleti pihenő falait egységesen letapétázzuk vele.

A nagy minták nem feltétlenül agresszívak, igazi modern környe­zet alapját is képezhetik. Esetünkben a természetes indás, leveles motívum szinte újjávarázsolja a falfelületet. A semleges barnássárga alapot antik hatású aranylevelek élénkítik fel. Kitűnően párosítható antik aranyozott képkeretekkel és egyszerű fabútorokkal.

Ez a finom apró csíkos tapéta tengerparti sziklára vagy csavart cukorkarúdra emlékeztet. Jó választás kis lakásokba, ahol a vastagabb csíkok nyomasztóan hatnának a kisméretű szobákban. Próbáljuk ki a hálószobában, és válasszunk hozzá kék tüllfüggönyt és finom százszorszépmintás díszpárnákat. Jól mutat az előszobában is: élénkíti, vidámítja a bejáratot.

A rendkívül ötletesen csíkozott tapéta azt a fajta szer­tartásosságot képviseli, amely a klasszikus stílusú hallókban és ebédlőkben-derékmagasságban felszerelt védőszegély alatti fal­részekre volt valaha jellemző. Ennek ellenére jól illik modern környe­zetbe is – a nappali szobába vagy hálószobába, esetleg a kék és a krémszín más árnyalataival ötvözve.

Enyhén szivárványos tapéta, melynek mintázata a matt és fényes felületek kontrasztját használja ki. A gyöngyházhoz hasonlóan a minta megjelenése különböző szögből nézve és megvilágítva más és más. A bármely helyiségben alkalmazható látványos minta a háló­szobában például tökéletesen harmonizál halványkék szaténpaplanok­kal és párnákkal, valamint tükrös fésülködő asztalkával.

Falburkoló anyagként használhatók a fémfóliák, a műanyag borítások, a termé­szetes rostok, a szövet- és a papírtapéta. Az árak meglehetősen eltérőek, és né­hány anyag tartósabb és könnyebben fel­rakható, mint a többi. A legmegfelelőbb kiválasztása nem könnyű feladat, különösen, ha nem vagyunk tisztában a rendelke­zésünkre álló lehetőségekkel.

Alapozó tapéta

Ezzel a makulatúrának is nevezett sima, olcsó papírral borítjuk az egyenetlen falfelületeket és a mennyezetet, mielőtt lefestjük vagy letapétázzuk. (Gyakran ez a leg­jobb módszer a mennyezet vékony repedéseinek elrejtésére is.) Az alapozó tapéta csíkjait festés előtt függőlegesen, tapétázás előtt pedig vízszintesen kell a falra felragasztani.

Papírtapéták

Az átlagos papírtapéta hatalmas ár- és mintaválaszték­ban kapható. Léteznek azonban drága kézzel nyomott és kézzel festett tapéták, amelyek szakszerűbb kezelést igényelnek. Az egyszerűbb papírtapéták nem moshatók és nem folttaszítók.

Bolyhos tapéták

Papír- vagy PVC-alapra ragasztott műszálas, pamut vagy selyemszálakat tartalmazó dombornyomású tapé­ta, amely szövetet utánzó bársonyos tapintású felületet ad. A főként hagyományos mintákkal és általában gazdag színválasztékban kapható tapéta eredetileg a bársony falikárpitok utánzására szolgált. A bolyhos tapéták drágák, felrakásuk és tisztításuk nehéz, bár létezik lemosható PVC változat is.

Lemosható tapéták

Ez a könnyen felrakható tapéta olyan átlátszó műanyag védőréteggel van bevonva, amely foltállóvá teszi. Nedves ruhával vagy szivaccsal áttörölhető, de nem szabad, hogy túl sok víz érje, mert annak hatására feloldódhat a tapétaragasztó. Ez a tapéta ideális választás konyhába és fürdőszobába.

PVC-tapéták

A papír- vagy szövetalapra rádolgozott (spray, folyadék vagy szilárd lap formájában felhordott) PVC-tapétát ra­gasztó nélkül vagy ragasztóval előre bevont változatban gyártják. Tartós, kemény és lesúrolható, ezért különösen jói alkalmazható fürdőszobák és konyhák tapétázá­sára. A penészesedés megakadályozására gombaölő szert tartalmazó ragasztóval kell felrakni, és fontos, hogy a széleknél ne legyenek átfedések, mert a PVC önmagára nem tapad. A PVC-borítású anyagokat elég könnyen el lehet távolítani.

A PVC falburkolatok közé tartoznak a PVC-bevonatú tapéták, valamint a bolyhos, metál és textúráit PVC falburkoló anyagok. A textúráit PVC-khez tartozik a nagy kopásállóság, „kontúros” PVC falburkolat, az úgynevezett csempetapéta, amely általában csempét utánzó mintázatú, valamint a habosított tapéta is. Ez utóbbi térhatásúvá teszi a falat, és alkalmas egyenetlen felületek borításá­ra. Számtalan mintával és színben kapható, sőt átfest­hető, színtelen változatban is gyártják. A habosított PVC mosható, de a felülete könnyen kopik.

(Kép fent.) A PVC falburkoló kitűnő választás a fürdőszobák kitapétázásához, mert erősebb, mint a papírból készült tapéta, és jobban bírja a meleg, párás levegőt.

Dombornyomású tapéták

A domború felületű tapéták jól elrejtik a rossz minősé­gű vakolatot. Sok közülük diszperziós vagy selyemfényű olajfestékkel is átfesthető, de még az olajalapú magas fényű festék felviteléhez is elég erősek. Egyeseket óvatosan kell kezelni, nehogy kisimítsuk a domborított mintát. Felrakás és átfestés után rendkívül nehezen lehet eltávolítani. Fő típusai a következők:

• Fűrészporos tapéta: A két papírréteg közé szórt keményfa forgács vagy fűrészpor domború, szemcsés felületet hoz létre. A szemcsézettől függően finom, közepes vagy durva struktúrájú tapéták közül választha­tunk. Olcsó és jó megoldás gyenge minőségű felületek borításához.
• Domborított tapéta: Nagy kopás állóságú, finoman mintázott vakolatot utánzó tapéta. Sokféle mintázattal kapható, némelyik egy-egy történelmi korszak stílusát idézi. Fapépből, pamutrostból vagy PVC-ből gyártják. Általánosságban elmondható, hogy minél erőteljesebb dombornyomású a tapéta, annál drágább.
• Linkruszta: A 19. század végén feltalált burkolóanyagot lenolajból és különféle töltőanyagokból állítják elő. A mintázata gyakran hasonlít faburkolatra, és többnyi­re falak alsó részére ragasztják fel, majd átfestik vagy színezik, hogy faborításra hasonlítson. Nehéz felrakni.

(Kép fent.) A textúráit falburkoló anyagok izgalmas mintáikkal érdekessé teszik a szobabelsőt, és a falfelületek egyenetlenségeinek elrejtésében is segíthetnek. Néhány textúráit, tapétát le is lehet festeni.

Fémfóliák

Papíralapra vagy szövetre felvitt alufólia- vagy fémbevo­natú műanyagrétegből állnak, amelyre valamilyen mintát nyomnak. Fényes felületük visszaveri a fényt, ami sötétebb helyiségekben előnyös. Hátránya, hogy kiemeli a falfelület hibáit. A fóliák kopásállók, de nehéz őket felrakni, és különösen óvatosnak kell lenni az elektromos szerelvények környékén.

Növényirost-alapú tapéták

Ezek a textúráit falburkoló anyagok növényi rostokból, például háncsból, szizálból vagy kenderből készülnek, amelyeket befestve valamilyen alaprétegre laminálnak. Kiválóan alkalmazhatók rossz minőségű falfelületekre, de az ilyen falburkolatot nem érheti nedvesség.

Textilbevonatok

A selyem, a vászon és a velúr csupán néhány példa az exkluzív textilbevonatok közül. A papír vagy latex alap­rétegre rádolgozott változatok tapétaméretű tekercsek­ben vagy kimérve kaphatók. Az alapréteg nélküli textí­liákat léckeretre feszítve erősíthetjük fel a falfelületre. A textilbevonatok felrakásához nagy szakértelem szükséges, ezen kívül drágák és nehezen tisztíthatók.

A fal és a mennyezet burkolásához általá­ban nincs szükség drága vagy speciális szerszámokra. Kenőállvány használatával azonban megkönnyíthetjük a ragasztó felhordását a nagyobb tapétadarabokra. Ügyeljünk rá, hogy a tapéta méretre vágá­sához használt olló vagy kés éles legyen.

Alapfelszerelés

Előfordulhat, hogy néhány speciális szerszámot is be kell szereznünk a falburkoló anyagok felrakásához, de alapvetően a következő eszközökre lehet szükségünk.

Kenőállvány: Érdemes befektetni egy masszív, kifejezet­ten erre a célra szolgáló asztal vásárlásába. A könnyen mozgatható, tárolható és felállítható állvány ideális mé­retű, stabil felületet biztosít, és nagymértékben meg­könnyíti a ragasztózást. Szükség esetén akár egy bakok­ra fektetett ajtólapot is használhatunk erre a célra.

Vödör: A ragasztónak válasszunk egy tiszta műanyag vödröt, és erősítsünk rá keresztben egy zsinórt, hogy ráfektethessük a ragasztókenő kefét, amikor éppen nem használjuk. Szükségünk lesz ezen kívül még valamire, amivel a ragasztót megkeverhetjük.

Ragasztókenő kefe: Legalább 10 cm széles kefe, amelyet csak erre a célra használunk.

Olló: Szerezzünk be egy hosszú pengéjű, éles tapéta­vágó ollót, és egy rövidebb ollót a finomabb részletek kivágásához.

Hobbikés: Ez az éles szerszám PVC vagy vastagabb tapé­ták vágására való, acélvonalzó vagy vágóvezető mellett használva. A vékony, nedves tapéta szabásához azon­ban az olló a legmegfelelőbb eszköz.

Tapétázó kefe: Az erős, de puha sörtéjű kefét arra hasz­náljuk, hogy elsimítsuk és rögzítsük a tapétát. Mindig tartsuk tisztán és szárazon.

Szivacs: Fontos eszköz a még nedves ragasztófelesleg letörléséhez.

Illesztő henger: Ezzel a kisméretű fa- vagy műanyag hengerrel nyomjuk le a csíkok szélét, miután a helyére illesztettük a tapétát. Dombornyomású tapéta esetén kerüljük a használatát, mert árulkodó sávokat nyom­hatunk vele a szélekre.

Függőón: A tapétázási munkáknál a függőleges vonalak kijelöléséhez használt alapvető kellék.

Krétázott csapózsinór: Krétaporral bekent zsinór, ame­lyet megfeszítve, majd a felületre visszapattintva ideig­lenes, egyenes krétajelet húzhatunk.

Ceruza: Használjunk HB-s vagy még puhább grafit­ceruzát, amellyel jól látható jelet rajzolhatunk a papír­ra. Túl hegyes vagy kemény ceruzával elszakíthatjuk a vékonyabb tapétát.

Acél mérőszalag: A szabványos mérőszalag 3 méter hosszú, és jól megfelel az átlagos falak magasságának méréséhez. Esetenként azonban hosszabbra is szükség lehet.

Vonalzó: Fontos, hogy legyen egy olyan vonalzónk, amely legalább olyan hosszú, mint a szabványos tapéta­szélesség, azaz kb. 53 cm. Az összecsukható vonalzók elszakíthatják a papírt, ezért érdemes merev vonalzót használni.

Derékszög: Egy nagyméretű műanyag derékszögű vonalzóval (vagy bármilyen rögtönzött derékszöggel) ellenőrizhetjük, hogy a tapétát keresztben pontosan 90 fokban vágjuk-e el.

Csiszolópárna: Tartsunk egyet a kezünk ügyében, hogy a tapéta felrakása közben lecsiszolhassuk a régi tapéta falon maradt darabkáit. Ehhez egy éles kaparóra is szükségünk lehet.

Tiszta rongy: Szöszmentes ronggyal, például széttépett rossz lepedővel törüljük le munka közben a kenő­állványt. Másfajta rongy azért nem megfelelő, mert szöszöket hagyhat az asztalon.

Vizes tál: Előragasztózott tapéta felrakásához egy vízzel teli edényre van szükség, amelybe belemárthatjuk a leszabott darabokat.

Kétágú létra: Legalább egy létrára szükség van ahhoz, hogy elérjük a falak felső részét és a mennyezetet. Ha van két létránk vagy két bak, egy deszkát átfektetve rajtuk, állványt is készíthetünk.

(Kép fent.) A mennyezet tapétázásához hosszú állvány szükséges – fektessünk keresztbe egy deszkát két létrán vagy bakon olyan magasságban, hogy a fejünk és a mennyezet között kb. 7,5 cm távolság maradjon.

(Kép fent.) Rengeteg különböző mintájú, színű és anyagú tapéta közül választ­hatunk, egyeseket könnyebb, másokat nehezebb felragasztani. Szerezzük be a tapétázáshoz szükséges alapvető eszközöket.

A jó minőségű modern festékekkel ritkán adódnak problémák. Az elkészült festési mázolási munka hibái általában a nem megfelelő felület-előkészítésnek, illetve a lefestett felület tökéletlenségeinek köszönhetők, íme, néhány gyakori hiba és a kijavítási módok.

(A cikk végén a legjellemzőbb hibák találhatóak, képekkel együtt.)

Megfolyás

Megfolyás függőleges felületen alakul ki, többnyire azért, mert az ecsettel, hengerrel vagy festékpárnával egyszerre túl sok festéket viszünk fel. A festék száradása után széles pengéjű spaklival kaparjuk le a megfolyásokat. Ezután kézzel vagy fúrógéphez csatlakoztatott csiszolófejjel csiszoljuk le a felületet addig, amíg a megfolyások el nem tűnnek, és a felülettapintásra teljesen simává nem válik. A megfolyások sajnos eléggé makacsak tudnak lenni, ezért meglehetősen kitartó csiszolásra lehet szükség az újrafestés előtt.

Leválás

Amikor a festék nem tapad az alatta lévő réteghez, a fedő festékréteg száraz darabokban leválik a felület­ről. Ennek egyik lehetséges oka az, hogy a felület túl sima, ami zománcfestékkel lefestett felületek esetében fordulhat elő, vagy az, hogy túl meszes. A leváló felüle­tet csiszoljuk le, hogy a felszín érdesítésével jobb tapadást biztosítsunk a festéknek, majd fessük újra.

Hólyagosodás

Amikor levegő vagy víz kerül a festék alá, a festés hólyagosodni kezd. Fafelületeken alakul ki, amikor a fa­anyag nedves, vagy hő hatására gyanta folyik ki belőle. Az egyetlen hatékony javítási módszer az, ha vissza­csiszoljuk a festéket, biztosítjuk a felület alapos kiszára­dását, és elölről kezdjük a festési munkát.

Foltosodás

Foltosodás akkor jelentkezik, ha diszperziós festéket hordunk fel foltos felületre, és a folt átüt a festékréte­gen. Javításához hagyjuk a diszperziós festéket teljesen megszáradni, aztán fújjuk be a területet foltosodás gátló spray-vel, amely néhány perc alatt megszárad. Ezt követően fessük le újra az érintett területet.

Bőrösödés

Az oldószeralapú festékek esetében előforduló bőrösödést az okozza, hogy a második réteg festéket azelőtt hordtuk fel, hogy az első rétegből elpárologhatott vol­na az oldószer. Akkor is jelentkezhet, ha túl vastagon hordtuk fel a fedőréteget. A bőrösödött felületen a fes­tékréteg foltokban ráncos vagy gyűrött, és tapintásra durva. Úgy tudjuk a legjobban orvosolni a problémát, ha a felületet lecsiszoljuk és újrafestjük, ügyelve arra, hogy mindegyik réteg alaposan megkössön és meg­száradjon, mielőtt a következőt felhordanánk. Arra is vigyázzunk, nehogy túl vastagon vigyük fel a festéket.

Matt foltok

Fafelületek mázolásakor jelentkezhet, ha kihagyjuk az alapozóréteget. A következő rétegek beleivódnak a faanyagba, és ezeken a területeken a festék veszít fényéből. Sajnos hiába hordunk fel több réteget, ez rit­kán oldja meg a problémát, ezért az egyetlen valóban hatékony módszer az, ha a nyersfáig visszacsiszoljuk a festéket, és az újrafestés előtt alapozót alkalmazunk.

Egyenetlen felület

Az ok, hogy festés közben szennyeződés kerül az ecset­ről a felületre. Különösen gyakori kültéri vakolt fal közelében végzett festéskor. Ha a festék még nedves, töröljük le a szennyeződést (kavicsot, homokszemcsét stb.) szöszmentes ronggyal, és tiszta ecsettel fessük újra a területet. Amennyiben a festék már megszáradt, csiszolópapírral csiszoljuk le és fessük újra. Ha a do­bozban lévő festékbe került szennyeződés, szűrjük át.

Hálós repedés

Vékony, szabálytalan repedések alakulnak ki a felüle­ten. Akkor jelentkezik, ha össze nem illő festékeket használunk együtt, vagy egy festékréteget azelőtt hordunk fel a másikra, hogy az teljesen megszáradt volna. Úgy javíthatjuk ki, hogy kézzel vagy fúrógéphez csatlakoztatott csiszolófejjel teljesen simára csiszoljuk a felületet. Amikor elég sima, fessük újra.

„Átvérzés”

Ez a fajta hiba olyan festett fafelületen jelentkezik, amelyen a csomókat nem kezeltük megfelelően. A nap melegének hatására a gyanta kiszivárog a csomókból, és károsítja a festékréteget. Korrigálásához csiszoljuk vissza a felületet a nyersfáig, kezeljük le a csomókat, hagyjuk megszáradni, majd alapozzuk és fessük le az érintett területet.

Nem megfelelő száradás

Ezt többnyire az okozza, hogy a festéket szennyezett vagy zsíros felületre hordtuk fel. Csiszoljuk le a festé­ket, és alaposan tisztítsuk meg az alatta lévő felületet: gondosan távolítsunk el minden zsírnyomot, piszkot és port.

Átütődés

Az átütődő festék többnyire a közbenső bevonat hiá­nyára vezethető vissza. Ne feledjük, hogy a fedőfesték valójában csupán egy védőréteg, és nem arra szolgál, hogy teljesen eltüntesse az alatta lévő rétegeket. A probléma orvoslásához alaposan csiszoljuk le a felületet, és hordjunk fel annyi közbenső bevonatot, amennyi az átütődött szín teljes eltüntetéséhez elegen­dő, azután vigyük fel újra a fedőréteget.

Rovarszennyeződés

Különféle rovarok könnyen beleragadhatnak a frissen felhordott festékbe, különösen a nyári hónapokban. Ez főként akkor fordul elő, ha növények találhatók a festeni kívánt felület közelében. Ha a festék még nedves, emeljük ki a rovarokat egy bicska hegyével vagy valami hasonló eszközzel, és egy ecsettel vagy szöszmentes ronggyal simítsuk el a festéket. Ha azon­ban a festék már kezd megszáradni, hagyjuk egészen megkeményedni, majd dörzsölő mozdulatokkal tüntes­sük el a rovarokat.

A leggyakoribb festési hibák és javításuk, képekkel:

A megfolyást ecsettel el lehet tüntetni, amíg a festék még nedves. Ha mégse, hagyjuk meg­száradni, csiszoljuk simára és fessük újra a felületet.

A foltok átütnek a frissen felhordott diszperziós festéken. Vonjuk át olajalapú festékkel vagy fújjuk le foltosodást gátló spray-vel, aztán fessük újra.

Egyenetlen a festékréteg, ha piszok kerül az ecsetről a festett felületre. Töröljük le a szennye­ződést a felületről még a festék megszáradása előtt.

Rovarok elkerülhetetlenül beleragadhatnak a fris­sen felhordott festékbe kültéri festéskor. Próbáljuk meg eltávolítani őket a festék megszáradása előtt.

Élvezetes és könnyű módszerek, amelyek­kel eredeti motívumokat hozhatunk létre a hobbi- és barkácsboltokban nagy válasz­tékban kapható pecsétek és kész sablonok, segítségével nem csupán a falakat díszíthetjük ilyen módon, hanem a pad­lót, a bútorokat és a lakástextíliákat is.

Sablonozás

Ha a sablonozáshoz ismétlődő mintát használunk, például, ha kapcsolódó motívumokból álló bordűrt szeretnénk készíteni körben, a szobában, ezt alapos tervezésnek és méréseknek kell megelőznie. A sablonozást mindig a fal közepétől kezdjük, és haladjunk ki­felé, egészen addig, amíg egy sarokhoz vagy beugróhoz nem érünk. Vízszintes minták megfelelő elhelyezését vízmértékkel, a függőlegesen ismétlődő sablon­mintákat pedig függőónnal segíthetjük. Amennyiben a minta túl hézagosnak tűnik, szúrjunk be még egy-egy motívumot a már meglévők közé.

A festék felvitele

Többféle módszerrel vihetjük fel a festéket a kész sablonok mintáira, és sokféle hatást érhetünk el velük. A színárnyalatokat rétegesen is kialakíthatjuk, vagy a színeket egymással keverhetjük. Kísérletezéssel megtalálhatjuk azt a festékfelhordási módszert, amely a céljainknak és ízlésünknek legjobban megfelel.

Ilyen lehet:

• Stencilecset: A kemény sörtéken csak kevés festék tapad meg, és az ecsetet kifejezetten szép, szabályos szélű sablonozott minták festésére fejlesztették ki. Mártsuk be a festékbe, ütögessük ki belőle egy papíron a felesleget, és hordjuk fel a festéket könnyed nyom­kodó vagy pontozó mozdulatokkal.
• Szivacs: Nagy felületű sablonokat szivaccsal, sokkal gyorsabban lehet átfesteni, mint ecsettel, és jellegzetes márványos hatást érhetünk el vele. Enyhén nedvesítsük be a szivacsot, tegyünk rá egy kevés festéket, itassuk le róla a felesleget, és a többit könnyed nyomkodó mozdulatokkal vigyük fel a felületre. A színeket össze­moshatjuk, vagy az egyes rétegek között megvárhatjuk, amíg a festék megszárad.
• Szivacsos festőhenger: Nagy motívumok sablonozásakor a kisméretű festőhenger a legjobb vastag, egyenle­tes festékréteg létrehozásához, különösen textíliákon.
• Festékspray: Nem mindig célszerű spray-t használni. A hajtógáz belégzésveszélyt jelenthet, és a környező te­rületet gondosan le kell takarni, nehogy oda is jusson a festékből. A festék a sablon szegélye alá szivároghat, ezért felülről és ne túl gyorsan szórjuk. A spray-k ugyanakkor kitűnően használhatók nagyobb, egységes színű felületekhez, például textíliákhoz és padlókhoz.

A sablonozás fő kellékei, amelyeket művész- és hobbiboltokban szerezhetünk be: kész sablon, szivacs, különféle ecsetek és akril művészfesték.

Többszínű stencilezett minták

Ha több színnel dolgozunk, ügyeljünk rá, hogy az első szín teljesen megszáradjon, mielőtt a következőt felvin­nénk. Másodszor, amikor több sablonnal dolgozunk, a festékezés megkezdése előtt vágjunk ki mindegyikből egy kis darabot illesztő jelként, hogy pontosan lássuk, hogy kell összeilleszteni őket, hogy kiadják a mintát.

Kivitelezés

Lépések:

1. Mérjük ki és ceruzával jelöljük be mindegyik motí­vum középpontját. Illesszük a sablon középpontját egy-egy ceruzajelre, és rögzítsük a sablon mindkét oldalát alacsony tapadású takarószalaggal. Vegyünk fel egy kevés festéket a stencilecsetre, és pontozó mozdulatok­kal töltsük ki a sablon kivágását.
2. Miután az első szín megszáradt, rögzítsük újra sablont a korábbi helyre, és a fenti módon hordjuk fel a második színt.

Pecsételés

A szövetre, tapétára vagy falra történő mintanyomtatás régi, de ma is élő művészi mesterség. Ma is rábukkan­hatunk olcsó, fából készült bélyegzőblokkokra a bolha­piacon. A hobbi- és művészboltokban vásárolhatunk modern fa- vagy gumibélyegzőket és bélyegzőfestéket.

Kaphatók olyan bélyegzők is, amelyekkel diszperzi­ós vagy akrilfestékeket hordhatunk fel közvetlenül a falra. Ezeket erős szivacsból vágják ki, és könnyű velük dolgozni. Gyorsan kialakíthatunk valamilyen, a tapétánál könnyedebb, kevésbé szabályos mintázatot a falfelületen, vagy nagyobb méretű bélyegzővel feltű­nő ábrát pecsételhetünk például egy folyosón az ajtók fölé. A sablonozáshoz hasonlóan vízmérték vagy függő­ón használatára, illetve puha ceruzára is szükségünk lehet a motívumok helyének kijelöléséhez.

Kivitelezés

Lépések:

1. Tegyünk egy kevés festéket egy tányérra, és nyomjuk bele a bélyegzőt. Ha nem sikerül egyenletesen befesté­kezni, megpróbálhatjuk egy kis hengerrel felvinni rá a festéket.
2. Nyomjuk a festékes bélyegzőt erősen a díszíteni kívánt felülethez, majd azonnal emeljük el, vigyázva, hogy félre ne csússzon, mert elkenődhet a minta.
   

Lazúrozással, szivacsozással, rongypörge­téssel és más festési technikákkal mutatós felületeket hozhatunk létre, és érdekessé tehetjük a nagyobb homogén falfelülete­ket. Először egy alapréteget kell felvin­nünk, amit glazúrfestékkel vonunk át, majd különféle „szerszámok” segítségével mintázatot készítünk.

Sikeres kidolgozás

Bármilyen technikát választunk, a falat vagy mennyeze­tet megfelelően elő kell készíteni. Semmilyen festék sem kendőzi el a hanyag munkát, például a tömítetlen repedéseket vagy piszkos falfelületet, ezért szánjunk elég időt az előkészítésre. A következő lépésben hord­junk fel egy vagy két alapréteg matt vagy selyemfényű diszperziós festéket, és hagyjuk megszáradni.

A díszítőtechnikák sikerének az a titka, hogy erős kontrasztok helyett finom komplementer árnyalatokat alkalmazunk. A különféle technikákat és színkombiná­ciókat először próbáljuk ki egy papírlapon, fadarabon vagy furnérlemezen, így előre megtekinthetjük, hogy milyen lesz a végeredmény, és eldönthetjük, hogy meg­felel-e az elvárásainknak. Elképzelhető, hogy kevésbé kell rányomnunk a festőszerszámot, esetleg egy kissé fel kell hígítanunk a glazúrfestéket – gyakorlással hamar elsajátíthatjuk a szükséges készségeket.

Anyagok és eszközök

A következő eszközökkel és anyagokkal sokféle mintát készíthetünk, illetve különféle színhatásokat érhetünk el. A glazúrfesték mintázásához gyakran olyan eszközt használunk, amely minden háztartásban megtalálható, például rongyot, fésűt, szivacsot, összegyűrt újságpapírt vagy műanyag zacskót. Néhány speciális ecset meglehe­tősen drága, ezért érdemes inkább a jó minőségű műszálas változatot beszerezni. Lehetőleg ne ugyanazt az ecsetet használjuk a festéshez és a lakkozáshoz. Mindig alaposan mossuk ki az ecseteket, és ügyeljünk arra, hogy a nyelvükön se maradjon festék vagy lakk.

• Akrilfesték: Tubusos kiszerelésben, sokféle színben kapható. Vizes alapú, és kiválóan használható diszper­ziós festékek színezésére. Száradás után vízállóvá válik, gyorsan szárad, ezért használata kényelmes.
• Vonalhúzó ecset: Ez a disznósörte ecset jól használható a glazúrfesték felhordására, kisméretű vagy nehezen hozzáférhető területekre.
• Verőecset: Extra hosszú sörtéjű lószőr ecset, amelyet arra használunk, hogy a nedves glazúrfesték csapkodá­sával finoman pettyezett mintát alakítsunk ki.
• Glazúrfesték: Akril- és oldószeralapú kivitelben egy­aránt kapható átlátszó festék, amelyet a speciális festési technikákhoz használhatunk. Az akrilalapú glazúr-festékekkel könnyebb dolgozni, kisebb a kipárolgásuk, és kisebb valószínűséggel sárgulnak meg idővel.
• Porolóecset: Többnyire a felületek festését megelőző portalanításra használjuk. Oszlató ecsetként is alkal­mazható.
• Modler-ecset: Különféle méretekben kapható rövid szőrű sörteecset. Főként textilminta létrehozásához és faerezet utánzásához (flóderozáshoz) használható.
• Poliuretánlakk: Magas- és selyemfényű változatokban kapható oldószeralapú lakk. Könnyű vele dolgozni, és kiváló felületvédelmet biztosít.
• Oszlató ecset: Csak az ecset hegyét használva, finoman oszlassuk el vele a felhordott, de még nedves oldószer­alapú glazúrfestéket.
• Szivacs: Szivacsozáshoz a természetes tengeri szivacs a legalkalmasabb.
• Univerzális színező: Diszperziós, valamint oldószer­alapú festékek és glazúrok színezésére használható.
• Lakkbenzin: Oldószeralapú festékek és lakkok hígításá­ra, illetve oldószeralapú festékek és glazúrfestékek száradás előtti antikolására használható.

Egyszínű falfelület csíkozásával élénkíthetjük az összhatást. Ehhez használjunk takarószalagot, és függőónnal vagy vízmértékkel biztosít­suk, hogy a vonalak egyenesek legyenek.

Csíkok festése

Sima, festett felületen érdekes mintázatot alakíthatunk ki takarószalag felhasználásával. Először fessük le a falakat a világosabb csík árnyalatára. Döntsük el, milyen szélesek legyenek a csíkok (egyenlő vastagsá­gúak, vagy akár váltakozó szélességűek is lehetnek), és miután az alapréteg megszáradt, ragasszunk meg­felelő hosszúságú takarószalagot a kialakítani kívánt csík két szélére. Nyomkodjuk oda erősen a szalagot egy kiskanál hátával, hogy a festék ne szivároghasson alá. Hordjuk fel a második csík színét ecsettel, illetve szivaccsal vagy ronggyal, amennyiben váltakozó mintá­zatú csíkozott felületet szeretnénk kapni. Amikor a festék megszáradt, lassan, óvatosan húzzuk le a taka­rószalagot.

Nem túl erősen tapadó szalagot használjunk, amely finom festett felületek takarására alkalmas, és a festék száradása után óvatosan távolítsuk el. Hullámos szélű takarószalaggal tetszés szerint egyenes helyett hullá­mos sávokat húzhatunk.

A glazúrfesték használata

Díszítő kidolgozáshoz leginkább glazúrfestéket érde­mes használni. Bár hígított hagyományos festékkel is dolgozhatunk, a glazúr jobb, mert lassabban szárad, s ezért letörölhetjük, ha hibáztunk, és újrakezdhetjük, ha nem tetszik az eredmény. Készre kevert glazúr­festéket vagy dekorációs festéket sokféle áttetsző és gyöngyházfényű színárnyalatban vásárolhatunk, vagy akár saját magunk is elkészíthetjük úgy, hogy diszperziós vagy olajfestéket és/vagy színezőanyagot a gyártó utasításait követve összekeverünk színtelen akril vagy olajos glazúrfestékkel.

A glazúrfesték alkalmazásának az a trükkje, hogy kis területen kell dolgozni, és mindig „nyitva” kell hagyni a nedves szegélyt, hogy ne látsszon a határvonal az egyes területek között. Legjobb, ha ketten végzik a munkát, egyikük felhordja a glazúrt, a másik pedig gyorsan kialakítja a kívánt mintázatot. Miután elkészültünk, és a festék teljesen megszá­radt, hordjunk fel egy réteg színtelen, matt poliuretán-lakkot vagy vizes alapú akrillakkot, amely kemény védőréteget képez.

A glazúrfesték felhordása

Lépések:

1. A színezett glazúrt szabálytalan ecsetvonásokkal vigyük fel a selyemfényű alapszínre. Ügyeljünk arra, hogy a festék egyenletesen fedje be a felületet.
2. A flóderozáshoz hordjuk fel a glazúrfestéket, majd tartsunk egy vízmértéket függőlegesen a falhoz, és enyhén nyomjuk a festékrétegbe, hogy ehhez a vonal­hoz tudjuk igazítani a függőleges ecsetvonásokat.
3. Egy tiszta (kb. 75 mm széles) ecsetet egyenes vonal­ban húzzunk, fentről lefelé, hogy finom függőleges csíkokat kapjunk.

Lazúrozás

Az alapréteggel megegyező színű, vagy ahhoz hasonló árnyalatú, de valamivel sötétebb színű diszperziós festéket keverjünk össze ugyanannyi vízzel. Fokozatosan adjuk hozzá a vizet, hogy olyan keveréket kapjunk, amelyik nem folyik le a falról kövér cseppekben, de elég híg ahhoz, hogy az alapszín átüssön rajta. A másik lehetőség az, hogy hígított glazúrfestékkel kenjük át az egész felületet, ami tartósabb festékréteget alkot. Miután a lazúrozást már kipróbáltuk egy kis részen, hordjuk fel a többi festéket széles festőecsettel lendüle­tes, cikcakkos ecsetvonásokkal, illetve autófényező kesztyűvel vagy puha ronggyal, ha foltosabb hatást szeretnénk elérni. Amikor ez a réteg megszáradt, tetszés szerint felhordhatunk még egy színező réteget.

Kivitelezés

Lépések:

1. Hordjuk fel a diszperziós festéket alaprétegként, és hagyjuk megszáradni. Nagyméretű festőecsettel vigyük fel a hígított fedőréteget szabálytalan ecsetvonásokkal.
2. Dolgozzuk el a kemény vonalakat egy száraz oszlató-ecsettel, amíg a fedőréteg még nedves.

Szivacsozás

A szivacsozás az egyik legkönnyebb dekorációs festési technika. A szivacsmintához két vagy akár több színt is felhasználhatunk. Válasszuk ki az első színt, és készít­sünk glazúrt. Mártsunk a glazúrba egy valódi tengeri szivacsot, és alaposan nyomkodjuk ki belőle a felesle­ges festéket. A festékes szivacsot a falhoz nyomkodva készítsünk szabálytalan, pontozott mintát. Menjünk végig az egész falfelületen, és hagyjuk a festéket meg­száradni. Tetszés szerint felhordhatunk egy második réteget is valamilyen más színnel.

Kivitelezés

Lépések:

1. Vigyünk fel alaprétegként diszperziós festéket és hagyjuk megszáradni. Mártsunk egy valódi szivacsdarabot a diszperziós festékbe és nyomkodjuk a felületre.
2. Amikor az első szivaccsal felvitt réteg megszáradt vegyünk elő egy másik tiszta szivacsot és készítsünk szivacsmintát egy másik színnel, amely lágyabbá teszi az első szín mintáját.

Rongyminta

Az alapvetően a szivacsozáshoz hasonló rongytechniká­hoz gombóccá kell gyűrni egy szöszmentes rongyot, és ezzel az alaprétegtől elütő színű mintát létrehozni. Mártsuk a rongyot a glazúrba, húzzuk le róla a felesle­ges festéket, és nyomkodjuk a rongyot a falfelületre. Akkor lesz egységes a mintázat, ha a gombócnak min­dig ugyanazt az oldalát mártjuk a festékbe, és egyenle­tesen ugyanabban a szögben nyomkodjuk a felületre. Szabálytalanabb a minta, ha gyakran forgatjuk a festékes rongyot, de egyforma erővel nyomkodjuk a falhoz. Ne tegyünk túl sok glazúrt a rongyra.

A rongygörgetés a rongytechnika egyik válfaja. A lágy, folthatású minta kitűnően elrejti a felületi hibá­kat. Egy rongydarabot henger alakúra tekerünk össze, és azt ide-oda görgetjük a nedves glazúron vagy festé­ken. Fedőrétegként használjunk az alaphoz illő, valamivel sötétebb árnyalatot.

Kivitelezés

Lépések:

1. Hordjuk fel a glazúrfestéket függőleges ecsetvoná­sokkal. Az ecsetvonások váltakozó magasságokban talál­kozzanak, hogy ne alakuljanak ki látható átfedések.
2. Itatgassuk le a még nedves glazúrt egy darab zsák­vászonnal, hogy megtörjük a felületet.

Zacskózás

Egy összegyűrt műanyag zacskó segítségével klasszikus, márványhatású felületet hozhatunk létre. Az ered­mény csodálatosan plasztikus, összegyűrt bársonyhoz hasonlító minta. Világosabb árnyalatot alkalmazhatunk sötétebb alaprétegen, vagy akár fordítva is. Mielőtt nekilátunk, kísérletezzünk különböző színekkel.

Kivitelezés

Lépések:

1. Egyszerre kis részen dolgozva, széles ecsettel függő­leges ecsetvonásokkal hordjuk fel a fedőrétegként alkalmazott glazúrt vagy hígított festéket.
2. Ezután nyomjunk egy összegyűrt, vékony műanyag zacskót a festékrétegre, azonnal emeljük el, majd ütö­getve nyomjuk a következő pontra, hogy így alakítsuk ki a gyűrt hatást. Ügyeljünk rá, hogy amikor elemeljük a zacskót, ne kenjük el a festéket. Ahogy haladunk, legyen egy kis átfedés a lenyomatok között, hogy ne alakuljanak ki feltűnő csíkok a felületek találkozásánál.

Ideális esetben a festést jól szellőző helyi­ségben kell végezni, nappal, hogy kihasz­nálhassuk a természetes fény nyújtotta előnyöket. Ha mesterséges fény mellett festünk, néhány felületi hiba elkerülheti a figyelmünket Legjobb, ha meghatáro­zott sorrendben, a szoba legmagasabb pontjától a legalacsonyabbig haladunk.

Tetőtől talpig

Kezdjük a festést a mennyezettel, mert egy kevés beltéri falfesték elkerülhetetlenül lecseppen vagy ráfröccsen a falra.

Lépések:

1. Átlagos, egyablakos és egyajtós szobában kezdjük a mennyezet festését az ablak felé eső oldalon, és haladjunk végig a mennyezeten úgy, hogy körülbelül egy méter széles, párhuzamos sávokban hordjuk fel a beltéri festéket, amíg el nem érünk az ajtó felőli oldalra (a fenti ábrán 1-5). Egyszerre akkora területen dolgozzunk, amekkorát kényelmesen el tudunk érni, akár rögtönzött állványon, akár létrán állva festünk. Ha rozetta vagy középre szerelt lámpa van a mennye­zeten, fessük szépen körbe egy kisméretű ecsettel, majd folytassuk a sávos festést.
2. A következő lépés – amennyiben szükséges – az, hogy alapozót és közbenső bevonatot hordunk fel az összes fafelületre, a keretekre, az ajtóra és a szegély­lécekre, amit lehetőleg egy éjszakán át hagyunk száradni.
3. Ezután fessük le a falakat. Kezdjünk az egyik fal bal felső sarkán, és ecsettel, hengerrel vagy festőpárnával dolgozva egyszerre körülbelül egy négyzetméternyi területet fessünk le. Haladjunk a mennyezettől lefelé, a padló irányába függőleges sávokban (fenti ábra 1-4). Ilyen sorrendben fessük végig a fal többi részét, majd a többi falat is. Fejezzük be az egyik falat teljesen, mielőtt egy másikat elkezdenénk. Az ablak mellett egy kisebb ecsettel fessük körbe a keretet, majd folytassuk a többi rész festését egy nagyobb ecsettel, hengerrel vagy festőpárnával.
4. Miután ezzel elkészültünk, hordjuk fel a fedő­festéket az ajtó- és ablakkeretekre. Ezután mázoljuk le az ajtólapot, és legvégül fessük vagy lakkozzuk le a pad­lót. A falakra erősített díszléceket és a szegélyléceket az után fessük le, hogy a mennyezetet és a falakat teljesen befejeztük.

Beltéri ajtók festése

Távolítsunk el az ajtóról lehetőleg minden szerelvényt, mert a kilincseket, véreteket és akasztókat nehéz kör­befesteni. Terítsünk régi újságpapírt az ajtó alá, hogy megóvjuk a padlót, és megakadályozzuk, hogy az ecset szőrére piszok tapadjon. A festőszerszámot az ajtó felületének megfelelően válasszuk meg. Használjunk 75 mm-es ecsetet a sima ajtókhoz, illetve a betétes ajtók sima tábláihoz, és kisebbet (50 és 25 mm-est) a szegélylécekhez és az élekhez. A zsanérokkal szem­ben lévő élet fessük legutoljára, hogy valahol meg tudjuk fogni az ajtót.

Sima ajtók

Gondolatban osszuk a felületet kis részekre és próbáljunk gyorsan dolgozni, hogy elkerül­jük a látható csíkok és átmenetek kialakulását.

Lépések:

1. Kezdjünk a bal felső sarokban (vagy a jobb felső sarokban, ha balkezesek vagyunk), és haladjunk körül­belül az ajtó szélességének feléig (1). Először függőle­ges ecsetvonásokkal vigyük fel a festéket, majd oszlas­suk el könnyű, vízszintes ecsetvonásokkal.
2. Mázoljuk le ugyanígy a többi részt is (2-6). Nagyon fontos, hogy egyenletes ecsetvonásokkal dolgozzunk, mert csak így lesz az egész ajtón egyforma vastagságú a festékréteg.
3. Kisméretű ecsettel fessük le az ajtó éleit (7), és végül fessük le az ajtókeretet (8).

Betétes ajtók

Betétes ajtók esetében a festési sorrend kissé bonyolul­tabb, és a munkához két-három különböző méretű ecsetre is szükségünk lesz.

Lépések:

1. Először fessük le a táblák körüli szegélyléceket (1), majd magukat a táblákat (2). Kezdjük a felső táblákkal, és haladjunk fentről lefelé. Mindegyik táblát a tetején kezdjük mázolni, és lefelé haladva dolgozzunk függő­leges ecsetvonásokkal, amelyeket azután könnyed víz­szintes ecsetvonásokkal festünk át.
2. Ezután mázoljuk le az ajtó közepén a táblákat el­választó részt (3). Folytassuk fentről lefelé haladva a vízszintes átkötésekkel (4).
3. Fessük le az összes élt (5).
4. Végül fessük le az ajtókeretet (6).

Beltéri ablakok mázolása

Az ablakok festése előtt lehetőleg távolítsuk el az összes veretet és kilincset, így könnyebb mázolni, és a festék­réteg is szebb lesz. Ha kell, készítsünk ideiglenes kitá­masztót vagy reteszt.

Ne engedjünk a kísértésnek, hogy túl széles ecsetet használjunk. Munka közben fém- vagy műanyag lappal védjük az ablaküveget, vagy ragasszunk takarószalagot az üvegre. Később szikével, borotvapengével vagy üvegkaparóval gondosan távolítsuk el az üvegről a rászáradt festéket.

Tolóablakok

Tolóablakok festéséhez toljuk a külső ablakrészt le, a belsőt pedig fel úgy, hogy az alacsonyabban lévő részből legalább 20 cm szaba­don maradjon.

Lépések:

1. Fessük le a hátsó ablakrész alsó keresztlécét és a szabadon lévő függőleges részekből amennyit lehet.
2. Húzzuk fel a hátsó ablakrészt úgy, hogy majdnem be legyen csukva, és fessük le a többi részét.
3. Nyissuk ki egy kissé az első ablakot, és mázoljuk le,
4. Amikor mindkét tolóablak megszáradt, fessük le a keretet, csukjuk be az ablakot, és fessük le a csúszó-sínek szabadon lévő részeit, a huzalokat azonban ne. Az ablakpárkányt hagyjuk utoljára.

Osztott ablakok

Osztott ablak festésekor rögzítsük az ablakszárnyat enyhén nyitott helyzetben.

Lépések:

1. Először mázoljuk le a hornyokat (1), aztán a víz­szintes és a függőleges keresztléceket (2).
2. Mázoljuk le a vízszintes felső és alsó részeket és éleket (3), majd a függőleges részeket és éleket (4).
3. Amikor az ablak megszáradt, mázoljuk le a keretet az élekkel együtt (5).
4. Az ablakpárkányt (6) fessük utolsónak, nehogy összekenjük. Ha az ablakkitámasztó is festésre szorul, hagyjuk a legvégére, hogy végig használhassuk.

Szegélylécek mázolása

Amikor az egész szobát frissen kifestettük, az elszínező­dött szegélyléc csúnyán lerontja az összhatást. A sze­gélyléc mázolása gyors munka, amelyet a falak befeje­zése után a legjobb elvégezni. Mivel a szegélylécek alacsonyan helyezkednek el és keskenyek, használjunk kisméretű ecsetet és nagy kopásállóság festéket, amely ellenáll az ütődéseknek. Nedves ruhával töröljük le a szegélylécről a port, és porszívózzuk végig a padlót az alsó pereme mentén, hogy eltávolítsuk a piszkot vagy a szőnyegpadló szöszeit, amelyek beleragadhatnak a friss festékbe.

A padló védelmében terítsünk le újság­papírt. A falat festés közben óvjuk egy kemény karton­lappal vagy vékony falemezzel, amelyet a fal és a szegély közé dugunk. Ha a fal már jól megszáradt, alacsony tapadású takarószalagot is használhatunk, ne feledjük azonban eltávolítani, még mielőtt a zománc­festék megszárad. Vízszintes ecsetvonásokkal mázol­junk, egy irányt követve körben, a szobában. Amikor a padlóhoz közel festünk, a karton- vagy falapot a léc és a padló közé dugjuk be védőrétegként.

Lépcső melletti fal festése

A lépcsők melletti falak festése az egyik legnehezebb tatarozási feladat, de nem kell megijednünk a kihívás­tól, bizonyosan megbirkózhatunk vele saját kezűleg, még akkor is, ha nem vagyunk túl tapasztaltak.

Ehhez azonban szükségünk lesz néhány segédesz­közre. Legelőször is megfelelő állványra van szükség. A legmegbízhatóbb megoldás az, ha speciálisan ilyen feladatokhoz kialakított létrát kölcsönzünk, amely állítható lábainak köszönhetően stabilan felállítható a lépcsőkre. Ha azonban nincs tériszonyunk, saját állványt is építhetünk háztartási létrákból és egy szál deszkából. Gyakran ellenőrizzük a deszka helyzetét, nehogy elcsússzon a helyéről, különösen, amikor fel- vagy lemászunk. Hosszabbító nyéllel ellátott teleszkópos festőhenger vagy festőpárna segítségével lényegesen nagyobb távolságra érhetünk el, és a fejünk felett a mennyezet­re vagy a magas lépcsőfalakra is felhordhatjuk vele a festéket.

Képakasztó lécek és felső szegélyek mázolása

A képakasztó lécek lefestése előtt távolítsuk el a felüle­tükről – különösen a felső szegélyükről – a port, az egyéb szennyeződéseket, valamint a zsírt. Általában hasonló fajta festékekkel dolgozhatunk, mint a falak esetében, tehát többnyire diszperziós festékekkel, de mindenképpen érdemes valamilyen elütő színt választani, hogy kiemeljük a léc esetleges díszítéseit. Kisméretű ecsettel hosszirányban fessük le, és a munka során az alsó szegélyléc festésekor leírtak szerint véd­jük a falat a festéktől.

Felső díszlécek festésekor is általában ugyanolyan típusú festéket használjunk, mint a falak esetében. A festék a fal vagy a mennyezet színével harmonizáló, illetve kontrasztos árnyalatú is lehet, hogy kiemelje a díszítést. Ez esetben is védjük a falat kartonlappal vagy takarószalaggal.

Tanácsok az anyagigény kiszámításához>>

Ne kapkodjuk el a festést, várjuk meg, amíg a festék megszárad, mielőtt a követ­kező réteget felvinnénk. A diszperziós beltéri falfesték gyorsan szárad, ezért nem kell túl sokáig várnunk a rétegek között, de az olajfestékekhez több türelemre van szükség. A száradás időtartamával és a következő réteg felvitelével kapcsolatban olvassuk el a gyártó utasításait a dobozon.

Beltéri falak festése

Lépések:

1. Olyan széles ecsettel, amelyet még kényelmesen meg tudunk fogni, függőleges, lefelé irányuló mozdu­latokkal húzzunk egymás mellé festéksávokat. A sávok között maradjon egy kis hézag. Ezután vízszintes irány­ban festve töltsük ki a festéksávok közötti területet, vé­gül fejezzük be könnyed, függőleges ecsetvonásokkal.
2. Hengert és festőpárnát a legkönnyebben sekély, tég­lalap alakú festéktálcában festékezhetünk be. A tálca peremén le lehet húzni a felesleges festéket. Görges­sük a falon a hengert minden irányba – ügyelve, hogy az átfedéseket eltüntessük, és a hézagokat kitöltsük. A festést könnyed, azonos irányú hengervonásokkal fejezzük be. Egyszerre csak egy kisebb területen dol­gozzunk. Ne görgessük túl gyorsan a hengert, nehogy szétfröcskölődjön a festék. Hagyjuk, hogy a hengerből kifogyjon az összes festék, mielőtt újra bemártanánk. Vékony rétegben fessünk, ha kell, többször.
3. A festőpárnát ugyanúgy cikcakkban mozgassuk, mint a festőhengert. Csak nagyon vékony diszperziós festékréteg felhordására alkalmas, ezért kétszer-három­szor át kell vele festeni egy-egy felületet, különösen, ha el szeretnénk tüntetni a korábbi festés nyomait. Igen hasznos a szélek egyenletes festéséhez.

Fafelület mázolása

Magas- vagy selyemfényű zománcfesték alkalmazásakor a nyersfa felületét először kezeljük le alapozóval. Szá­radás után finom csiszolópapírral dörzsöljük át, azután szöszmentes ronggyal portalanítsuk, és vigyünk fel rá egy réteg közbenső bevonatot. Erre abban az esetben természetesen nincs szükség, ha egyrétegű, közbenső bevonatot és fedőréteget is tartalmazó festéket haszná­lunk. Ép, festett felület átfestésekor nincs szükség ala­pozóra. Ha eltérő, különösen sötétebb árnyalatú színt szeretnénk átfesteni, használjunk közbenső bevonatot is tartalmazó festéket, illetve hordjunk fel közbenső bevonatot annyi rétegben, ahány szükséges.

A festéket a fa szálirányával megegyezően, egymás­tól kis távolságra lévő párhuzamos ecsetvonásokkal vigyük fel. Ez után anélkül, hogy újra festékbe márta­nánk, húzzuk az ecsetet a szálirányra merőlegesen, hogy a festéket a festetlen területeken is eloszlassuk. Végül a száliránnyal megegyező, könnyed ecsetvoná­sokkal gondoskodjunk a felület egyenletes fedéséről, a festékréteg simaságáról. Mindig kifelé, a szélek felé fessünk, nehogy a festék úgynevezett taréjt képezzen.

Amennyiben az üvegtáblákat az ablakkeret festésének megkezdése előtt körül maszkoljuk, azzal később rengeteg időt és nem kevés fáradságot takaríthatunk meg magunknak.



Takarószalaggal ragasszuk körbe az üveget ott, ahol az a fakeretbe illeszkedik. Hagyjunk szabadon egy keskeny szegélyt, hogy egy vékony csíkban a festék rámenjen az üvegre, és lezárja a fa és az üveg közötti rést. Ezt a csíkot egy vékony ecsettel fessük szálirányban. Amint a festéktapintásra száraznak tűnik, távolítsuk el a takarószalagot.

A festék tárolása

A maradék festéket tegyük csavaros tetejű befőttesüvegbe. Ha minden levegőt sikerül kiszorítani, a festék gyakorlatilag örökre elraktározható, és később felhasználható javítási munkákhoz. Címkézzük fel az üveget, írjuk rá a festék típusát, és azt, hogy mire használtuk. Az eredeti dobozában a festék hamar beszárad.

Ha a hosszabb ideje tárolt festék tetején barna folyadék úszik, keverjük bele a festékbe. Amennyiben bőr képződött a felszínén, késsel vágjuk körbe, majd miután lekapartuk az alsó feléről a rátapadt festéket, dobjuk ki. Újrafelhasználás előtt festékszűrőn vagy tisz­ta nejlonharisnyán szűrjük át a festéket. Befőttes gumival lazán rögzítsük a harisnyát a dobozra, és nyomjuk a festékbe, majd merítsük az ecsetet a szennyezetlen festékbe. Ha a diszperziós festék doboza elrozsdáso­dott, öntsük át a festéket egy ép dobozba.

További hasznos tanácsok festés-mázolás témakörében>>