Építési ismeretek - 46. oldal

Az alapozás feladata az épület súlyának, és az épület szerkezeteire háruló erőhatásoknak a talajra való továbbí­tása. Úgy kell az épület terheit átadni, hogy lényeges (esetleg egyenlőtlen) süllyedé­sek ne keletkezzenek.

Az alapoknak két fő csoportját (33. ábra) különböztetjük meg:

• a síkalapokat;
• és a mélyalapokat.

Síkalapot akkor alkalmazunk, ha a te­herbíró talaj a terepszínt közelében, kis mélységben helyezkedik el. Mélyalapra akkor van szükség, ha a teherbíró talaj mélyen található meg.

33. Ábra: Az épület terheinek átadása sík- és mélyalapozás esetén. Síkalap. Mélyalap.

Az alapozási sík hely­zete

Az alapsík tulajdonképpen az a terep­szint alatti mélység (34. ábra), ahová az építmény alapszerkezetei kerülnek.

Az alapozás síkjának megválasztásánál a kö­vetkező szempontokat kell figyelembe venni:

• Az alapozási sík megfelelő teherbírású rétegre kerüljön, olyan mélységbe, hogy talajtörés illetve káros süllyedés ne keletkezhessen.
• Mivel a talaj rétegződése befolyásolja a várható süllyedés nagyságát, ezért az építmény alapja ne kerüljön különböző rétegekre.
• Az alapozás síkja lehetőleg a talajvíz szintje felett legyen, mert így elkerülhetők a talaj-víztelenítési munkálatok.
• Figyelembe kell venni a talajvíz szintjének későbbi várható kedvezőtlen mozgását (szennyvízcsatorna építése, új kutak létesítése megváltoztathatja a talaj teherbírását és később kellemetlen süllyedések okozója lehet).
• Az alapozás síkja a fagyhatár alatt legyen akkor is, ha a teherbíró talaj a fagyhatár felett helyezkedik el (35. ábra).
• Az alapozási mód megválasztását befolyásolja az alaptest anyaga és az alapozás végrehajtásának módja.
• Zártsorú beépítésnél a szomszédos épület alapozási viszonyai, az alaptest mélysége, a terhelések és az alaptest anyaga befo­lyásolják az új épület alapsíkjának meg­választását.
• Ha az új épület padlószintje magasabban lesz mint a régi, akkor az új épület alapo­zási síkját le kell vinni a szomszédos épü­let alapozási síkjáig (36. ábra).
• Ha az új épület mélyebb pincéje miatt az alapozás síkja a régi épület alá kerülne, akkor a régi épület alatt kiegészítő alapozást kell készíteni.
• Lejtős terepen az alapozás síkja nem lehet párhuzamos a lejtő irányával, az alaptestet lépcsősen kell kialakítani (37. ábra).

34. Ábra: Alapozással kapcsolatos fogalmak.

35. Ábra: A fagy hatása az alapokra.

36. Ábra: Zártsorú beépítés alapsíkjai.

37. Ábra: Alapozás lejtős terepen.

A síkalapok

A síkalapok kialakítását az általuk hordott szerkezetek alakja, a terhelés nagysága és a teherbíró talaj terhelhetősége határozza meg.

Kialakításuk szerint a következő síkalapokat különböztetjük meg:

• sávalapok;
• pontalapok;
• szalag- és gerendarács alapok;
• lemezalapok.

A felsorolt alapozási módokat akkor lehet alkal­mazni, ha a megfelelő teherbírású talaj a terepszint­hez közel van. Kis teherbírású talaj esetén csak akkor alkalmazható, ha az építmény terheit nagy felületen lehet elosztani és az építmény kevésbé érzékeny a süllyedésre.

A sávalapok

A sávalapok a falazott szerkezetek jellemző (38. ábra) alaptípusa. A sávalap egész hosszában alátámasztja (39. ábra) a falazatokat. Keresztmet­szetét tekintve négyzet, téglalap, vagy lefelé szélesedő trapéz lehet. A sávalapok készülhetnek tég­lából, terméskőből, betonból és vasbetonból.

38. Ábra: Sávalapozás terepszinthez közeli alapozási sík esetén.

A felsorolt anyagok közül a tégla és a kő ma már nem használatos anyagok, régen alkalmazták őket alapozásánál. Az épületek alaptesteit úgy készítették el, hogy a falak alá egy szélesebb alapfalat falaztak a talajba. A kiszélesítés, a lefelé szélesedő trapéz alak és az így kialakított felület azért szük­séges, mert a talaj szilárdsága mindig kisebb, mint az építőanyagoké. A kiszélesítéssel készí­tett alapok felülete így nagyobb, mint a falazatoké, következésképpen nagyobb terhek átadására alkalmasak.

A betonból készülő alaptestek keresztmetszetének kiválasztásánál figyelni kell a zsaluzat elkészíthetőségére is. Nyilvánvalóan igaz, hogy a bonyolult zsaluzatigény a kivitelezési költségek arányos növekedését vonja maga után. Ezért a lefelé szélesedő öntött technológiá­val készített alapok építésénél ezt figyelembe kell venni. Téglalap, vagy négyzet keresztmet­szet esetén egyszerűbb a szerkezet elkészítése, mivel ezek a keresztmetszetek könnyebben zsaluzhatok. Nem omladékos talaj esetéri a földpart is használható zsaluzatként.

39. Ábra: Falszerkezet alátámasztása sávalappal.

A betonba lehet a helyszínen található, vagy gazdaságosan beszerezhető követ is beépíteni. Dyenkor az alaptest anyagának úsztatott beton az elnevezése. Az úsztatott betonba felhasznált kő mennyisége maximum 30 % lehet, és az alaptest külső szélétől minimum 8 cm-re kell beépíteni. A kövek legnagyobb mérete az alap vastagságának 1/3 része lehet. A kövek szilárdsága mindig nagyobb legyen, mint a beton 28 napos szilárdsága.

Vasbeton sávalapok használatára akkor kerül sor, ha az alap alsó részének a szélességét a nagy terhek miatt túlságosan meg kellene növelni. Ez a növelés egyrészt több földmunkát igényelne, másrészt pedig sokkal több anyag beépítése válna szükségessé. Érdemesebb tehát kisebb és jobb anyagminőségű alaptestet készíteni.

A válaszfalak alapozása

Az épületek belső válaszfal szerkezeteit is biztonságosan kell lealapozni (39/a. ábra). A 12 cm-es válaszfalak alá sávalapot kell készíteni. Ennek a sávalapnak a mérete igazodik a fal­szerkezet méretéhez. A válaszfal ilyen típusú sávalapját legalább 50 cm mélyre kell levinni.

39/a. Ábra: Válaszfalak alátámasztása

A könnyű, üreges válaszfalla­pokból készült falak alapozásának kétféle megoldása van. Az egyik magoldás szerint az aljzatbeton kiszélesítésével lehet elosztani a válaszfal terheit. A kiszélesítés kb. 30-40 cm széles, és az aljzatbetonnál legalább 10 cm-rel vastagabb. A másik megoldásnál a válaszfa­lakat előregyártott, vagy helyszínen készült vasbeton gerendákra is el lehet készíteni. Ennél a szerkezeti megoldásnál a gerenda kiváltóként működik és a válaszfal terheit átadja az ala­poknak (pl. sávalap), vagy a falszerkezeteknek.

A pontalapok

A pontalapok a vázas épületek jellegzetes alaptestei (40. ábra). A vázszerkezet pilléreinek vagy oszlopainak a terheit adják át az altalajnak. A pontalap elnevezésen kívül még talp­alapnak, kehelyalapnak, vagy tömbalapnak is szokták nevezni.

40. Ábra: Pontalapozás pillérvázas épületnél.

Geometriai méreteit tekintve a pontalap hosszúsága nem haladhatja meg a szélességi méret 2,5 szeresét. Kialakítását tekintve sokféle keresztmetszettel készíthetik el. Lehet csonka gúla, vagy csonka kúp alakú, de lehet egy sima vasbeton lemez is, bor­dákkal erősítve a pillérek irányá­ban. A pontalapok anyaga első­sorban vasbeton, és készülhetnek a helyszínen vagy előregyártott kivi­telben. A pontalap kialakítási mód­ja, és mérete általában a kialakított vázszerkezet egyéb elemeihez iga­zodik. Az alapokra kerülő pillérek és oszlopok többféleképpen kap­csolódhatnak az alaptestekhez.

41. Ábra: Pontalap és pillér kapcsolata.

Kehelyszerű kialakítás esetén (41. ábra) a pilléreket belehelyezik az alaptestbe, a rögzítésük utólagos kibetonozással történik. A pontalapokba elő­re bebetonozott csavarcsonkok segítségével is lehet rögzíteni a tartószerkezet (főként acél szerkezetek) elemeit.

Szalag- és gerendarács alapok

A szalagalapok, a sávalapok és a pillérala­pok kombinációjaként jöttek létre. A pont­alapok keresztmetszetéhez hasonlóan a sza­lagalapok téglalap keresztmetszetűek, vagy lefelé szélesednek. Anyaguk kizárólag vasbe­ton. A szalagszerű vasbeton sávlaphoz ha­sonló kialakításhoz pillérek, illetve pillérvá­zas rendszerek kapcsolódnak.

42. Ábra: Gerendarács elvi sémája.

A gerendarács (42. ábra) alapok tulaj­donképpen olyan szalagalapok, ame­lyeknek hálós az elrendezése. A hálós elrendezést a felmenő épületszerkezetek (pl. pillérváz), valamint a cölöpök és kutak elhelyezkedése miatt kell kialakí­tani. Ilyen esetben a gerendarács teher­elosztó szerepet tölt be és lehetővé teszi a felmenő szerkezetek elkészítését. A cölöpök, illetve kutak között pedig áthi­daló szerepe van. Érthető tehát, hogy az áthidalásból származó nagy terhek miatt anyaga kizárólag vasbeton lehet.

A szalagalapok és a gerendarács elké­szítése a sávalapokéhoz hasonló. A keresztmetszet sokféle lehet, de az egyszerű zsaluzhatóság miatt általában téglalap keresztmet­szetűre készítik.

Lemezalapozás

Lemezalapnak az egész építmény, vagy annak egy – többnyire mélyített – pinceszakasza alatti teljes felületű (43. ábra), összefüggő vasbetonlemez-szerű szerkeze­tet nevezik. Lemezalapozást egyaránt készítenek tö­mörfalas, vegyes- és vázas szerkezetű épületeknél.

43. Ábra: Lemezalapozás teljes felületű alátámasztással.

Alkalmazására akkor kerül sor, ha a talaj teherbírása annyira csekély, vagy az épület terhe annyira nagy, hogy a teherátadáshoz túl széles sávalapokra, vagy túl nagy pontalapok sorozatára volna szükség. Változó minőségű talaj esetén is előnyösen alkalmazható, mert a káros süllyedéskülönbségeket csak összefüggő vas­beton szerkezettel lehet felvenni. Számottevő víznyomás esetén a víznyomás felvételéhez is teljes felületű vasbeton szerkezet szükséges (az eset­leges víznyomást maga a lemezalap veszi fel).

Lemezalapozás alkalmazása esetén a szerkezeti kialakítás kedvező. A terhek nagy felületen oszlanak el, és az építmény kellően merev alátámasztást kap. A szigetelés vonalvezetése is egyszerű, hiszen a szigetelést síkváltás nélkül lehet kialakítani; ez kivitelezési szempontból előnyös.

A lemezalap szerkezeti kialakítása

A lemezalap egy megfordított monolit vasbeton anyagú födémszerkezethez hasonlítható (44. ábra). A falak alatt koszorúhoz hasonló bordák alakulnak ki, míg a bordák között egy lemezszerkezet készül. Lemezalap kialakítását tekintve alul-felül sík lemez, vagy bordás kialakítású lehet. Síkszerű kialakításnál a kivitelezés egyszerűsítése miatt az esetleges bor­dákat rejtetten alakítják ki, így nincs szükség zsaluzásra.

44. Ábra: Pillérvázas épület bordás kialakítású lemezlappal.

A bordás megoldásnál külön zsaluzatra van szükség és a padlószerkezet kialakítása esetleg feltöltés elkészítését igényli. A bordák távolságát és méreteit a falszerkezeti rendszer és a terhek nagysága határozza meg. Pillérvázas épületeknél, ahol az épület terheit a pillérek viselik a bordarendszert a pillérek kiosztása határozza meg.

A lemezalap és az épület vízszigetelése

Lemezalap alkalmazásakor az épület víz­nyomás elleni vízhatlan szigetelésének fenék­szakasza a lemezalap alá kerül, mert a szigetelésre ható víznyomást csak a támadás­sal ellentétes oldalra eső un. ellenszerkezet (ez esetben a lemezalap) veheti fel.

A szigetelést ezért időrendben az alapozás előtt készítik el, és a vasbeton lemezalapot a szigetelést védő betonaljzatra építik rá. A talajvíz távoltartását az építés ideje alatt biztosí­tani kell. Ideiglenesen csökkenteni kell a talajvíz szintjét és száraz körülmények között kell az alapozási, illetve a szigetelési munkákat elvégezni. A talajvíz szintjének ideiglenes süllyesztése úgy történik, hogy a pincetömb körül ideiglenes kutakat fúrnak és a kutakból folyamatosan (éjjel és nappal) szivattyúzzák a talajvizet. Az eljárással a talajvíz szintje a kívánt mértékben csökkenthető.

Az építmények terheit az alaptest a talajnak adja át (31. ábra). A talajba kerülő épületszerkezetek helyét földmunkával kell előkészíteni. A földmunkák során bi­zonyos földtömegeket el kell távolítani, azaz a talajba kerülő szerkezeteknek a megfelelő térfogatot biztosítani kell.

31. Ábra: Teherátadás a talajnak.

Bizonyos esetekben szükség van a föld visszatölté­sére is. Ilyenkor a kitermelt mennyiség egy részét az elké­szült szerkezet mellé úgy kell visszadolgozni, hogy olyan legyen, mint az eredeti. A tereprendezést is a földmunkák közé soroljuk, mert az építmények környezetének kialakí­tásánál is szükség van a föld mozgatására. Ilyenkor az építmény környezetében lehetővé kell tenni a normális közlekedést és a növényzet újratelepítését.

A föld kitermelése és mozgatása kézzel, vagy géppel történhet. A nagy mennyiségű földkitermeléshez gépeket használnak. A gépi munka kiegészí­téséként szükség van a kézi munkára, illetve a kisebb munkákat csak kézzel lehet elvégezni.

A kézi kitermeléshez különböző szerszámokat kell használni. Az ásó, az ásólapát, a lapát, a csákány, mindenki számára ismert eszköz. Ezekkel a szerszámokkal elvégezhető a föld lazítása és eltávolítása. A nehezebben fejthető talajoknál bontó rudakat, ékeket, vésőket lehet használni. Az erősen köves, vagy sziklás talajokat esetleg robbantással is bonthatják. A különböző fejtési módok alapján a talajokat a következő fejtési osztályba lehet sorolni.

2. Táblázat:

[table id=315 /]

A gépekkel végzett földmunkáknál földgyalut, földnyesőt, markolókat, árokásókat és kotró gépeket (32. ábra) lehet használni. Mindegyik gép egy-egy speciális munkafolyamatot tud elvégezni. Működési elvüket tekintve mindegyik másként dolgozik.

32. Ábra: Földmunkagépek.

A föld visszatöltésénél nagy gondossággal kell eljárni. A helytelenül tömörített föld meg­roskadhat és tönkreteheti a szerkezetek egy részét. A roskadás következtéből a talajvíz és a felszíni vizek is könnyebben jutnak az építmény alaptesteihez. A visszatöltéshez használt talaj ne legyen száraz, ne tartalmazzon nagy rögöket, ne legyen fagyos és ne legyen túl ned­ves sem. A szerves anyagok visszatöltését is kerülni kell.

A földvisszatöltéseket is lehet kézzel és géppel elvégezni. A kézi tömörítéshez általában kézi döngölőket használnak. A tömörítés az eszköz felemelésével és leejtésével megy végbe. A gépi tömörítésnél a talajra ható nyomás, az ütögetés, és a talaj vibrálása lehet tömörítő hatású.

A tereprendezésre az építkezés megkezdése előtt és a befejezés után kerülhet sor. Az épít­kezés megkezdése előtt a fákat és a bokrokat, valamint a felszíni növényzetet távolítják el. Általában letolják a földfelszínen elhelyezkedő humusz réteget is. Az eltávolított mennyisé­get ajánlatos depóniában tárolni.

A földmunkák elvégzésénél ügyelni kell arra, hogy mindig csak a szükséges mennyiségű talajt mozgassuk meg. Vigyázni kell arra is, hogy a függőlegesen maradó földpart mindig hajlamos a megcsúszásra és a le- vagy beomlásra. Ezért szükség szerint dúcolattal kell megtámasztani a földtömeget.

A talajfajták

A talajokat összetételük alapján két nagy csoportba sorolhatjuk, vannak szerves és szervet­len talajok. A szerves talajok ritkán fordulnak elő, alapozási szempontból kedvezőtlenek.

A talajmechanikai szempontból a talajokat a 3-4. Táblázatban csoportosítottuk.

3. Táblázat:

[table id=316 /]

4. Táblázat  Szerves talajok:

• Homokos tőzeg
• Iszapos tőzeg
• Szerves iszap
• Szerves agyag

5. Táblázat:

[table id=318 /]

A görgeteg, a kavics és a homok a szemcsenagyság alapján azonosíthatók. A finomhomok lisztszerű, szárazon a kézről könnyen lefújható. Nedvesen, vagy vizes állapotban nem so­dorható. Vízzel telített állapotban néhány rázásra a felületen megjelenik a víz. Az iszap ned­vesen sodorható, légszáraz állapotban szilárd, de az ujjak között szétnyomható. A sovány agyag nedvesen sodorható, az ujjakra ragadt részeket csak nehezen lehet eltávolítani. Szára­zon szilárd, de még törhető. A kövér agyag nedvesen megvágva zsíros, fénylő felületet ad. Nedvesen könnyen sodorható, szárazon nagy a szilárdsága.

A szerves talajok szálas szerkezetűek, sötétszürke, sötétbarna, vagy fekete színűek. Jelleg­zetes szaguk alapján könnyen lehet őket azonosítani. A szerves talajok általában rothadó anyagokat tartalmaznak. Az ilyen anyagok gázt fejleszthetnek, és így a talajok térfogata állandóan változik. A szerves talajok alapozásra nem alkalmasak. Az ilyen területeken álta­lában talajcserével szokták a területet alapozásra alkalmassá tenni.

Az épületek hőveszteségének mértékét nagyban befolyásolják a beépített építőanyagok, és az elkészített hőszigetelő vakolatok, vagy szerkezetek. Az épületszerkezeteken távozó hő mennyiségének kiszámítási módszerét a „Hőtechnikai és épületfizikái alapismeretek” című részben már megismertük. A most következő fejezet a hőszigetelési módszerek megismertetésével foglal­kozik.

Az energia árának hirtelenszerű (és azóta folyamatos) emelkedése a hetvenes évek közepé­től komoly feladat elé állította az építőipar szakembereit. Olyan épületeket kellett tervezni és építeni, amelyeket takarékosan lehetett fűteni, és az általános háztartási energia-felhasználás minimális szinten valósítható meg.

Az épületek élettartama az építőanyagokon és a belőlük kialakított csomópontokon múlik. A hagyományos építészet követői régen úgy tervezték házaikat, hogy azok lehetőleg hosszú ideig használhatóak legyenek. Az általuk alkalmazott hagyományos építőanyagok mellett az ipar fejlődésével megjelentek azok a komfortot növelő szerkezetek, rendszerek, amelyeknek az élettartama lényegesen rövidebb az épületszerkezetek élettartamánál. így például a jól megépített épületgépészeti hálózatok nagy része nem használható negyedszázadnál tovább, és ennél még a jelenleg épített házakat is hosszabb időre tervezik.

Felhasznált anyagok élettartama, problémákkal a szigeteléssel

A korszerű épületek építése során alkalmazott technológiák és építőanyagok csökkentik a felhasznált anyagmennyiséget. A felhasznált anyagok és kapcsolóelemek élettartama még nem bizonyított teljesen. Ez az egyre nagyobb mértékben alkalmazott műanyagokra is vo­natkozik. A környezeti hatásoktól nem védett műanyag szerkezetek jelentős mértékben öre­gedhetnek, és ez különösen akkor jelent nagy problémát, ha a szerkezet cseréje csak az épület, vagy az épületszerkezet bontásával oldható meg.

A műanyag szerkezetek már beépí­tésnél is megsérülhetnek, de a napsugárzás hatására meginduló bomlás is leronthatja a várt hőszigetelő hatást. Problémák adódhatnak például a műanyag lemezből készült tetőszigetelésekkel kapcsolatban is. Itt nemcsak az okoz gondot, hogy nem figyelik az anyag tulajdonsá­gainak változását, hanem a garantált élettartam lejárta után sokszor elmulasztják a szerkezet cseréjét.

Hőszigetelő falazóanyagok

A hőszigetelő anyagok fontos csoportját alkotják a falazóanyagok. Hőszigetelő képességük növelésével szilárdságuk automatikusan csökken. Ezért a szilárdság szempontjából is fontos határolóknál különválik a statikai és a hőszigetelési funkció. A mindkét funkciót ellátó fala­zatok – jóllehet megfelelnek a beltéri hőszigetelési előírásoknak- teherhordó képessége csak jelképes. Egyre gyakrabban választják szét a hőszigetelő és a teherhordó képességet, és a hőszigete­lést külön réteggel valósítják meg. Az így beépített ásványi szál, vagy műanyag hab hőszige­telő hatásfoka igen jó, de ezek az anyagok sérülékenyek, a műanyag habok időállósága még nem ismert.

A hőszigetelő rétegek helye

A hőszigetelő rétegek elhelyezkedését az határozza meg, hogy milyen szerkezetet akarunk szigetelni. A falszerkezeteknél a hőszigetelő réteget kétféleképpen lehet elhelyezni. Belső oldalon elhelyezett réteg esetén a fal hőtároló képessége nem érvényesül. A helységeket könnyen fel lehet fűteni, de a hőtermelés megszüntetése után hamar ki is hűlnek. A belső oldalon problémát okozhat a hőszigetelő réteg védelme. A fal külső oldalára helyezett réteg­nél megmarad a fal hőtároló képessége, így ez a szigetelési mód javasolható (23. ábra).

23. Ábra: Falazatok hőszigetelési megoldásai. 1 Lemezek felragasztása. 2 Baumit EPS homlokzati szigetelőlapok. 3 Ragasztótapasz. 4 Baumit üvegszövet. 5 Baumit dörzsöltvakolat.

A szigetelés elkészítésénél – itt is – arra kell vigyázni, hogy megfelelő burkolat, vagy kéreg réteg védje a hőszigetelő anyagot. Ennél a megoldásnál előnyként jelentkezik az, hogy a homlokzaton nem keletkezik hőhíd és a felület egységes lesz. A talajon fekvő padlószerkezeteknél a hőszigetelés a nedvesség elleni szigetelésre kerül rá, míg a pincefödémeknél a födém réteg­rendjében foglalhat helyet. Elkészíthető ragasztással is a födém alsó síkjára.

A padlásfödémeknél a hőszigetelés a födém felső síkjára kerül. A padlásterek beépítésénél a ferde tetősíkoknál az alsó burkolat és a külső héjazat közé kell elkészíteni ezt a réteget.

A hőszigetelő anyagok

Az építőiparban használt anyagok közül azokat az anyagokat nevezzük hőszigetelőnek, amelyek hővezetési tényezője légszáraz állapotban kisebb 0,2-0,25 W/(m*K) értéknél. Az alacsony hővezetési tényező azt jelenti, hogy a rossz hővezető anyagok általában jó hőszige­telők, és a rossz hőszigetelő anyagok általában jó hővezetők.

1. táblázat:

[table id=314 /]

Az alacsony hővezetési tényező mellett ezeknek az anyagoknak el kell viselniük a rájuk jutó terheléseket, jól vakolhatóak legyenek, ne tegyen kárt bennük a nedvesség, a rovarok, és a gombák ne költözzenek a hőszigetelő rétegekbe.

A hőszigetelő anyagokra jellemző a nagy porozitás és az ehhez tartozó kis testsűrűség. A pórusok mennyiségének növelésével azonban csökken az anyagok szilárdsága, így a jó hő­szigetelő képességhez általában alacsony szilárdság tartozik. A jó szigetelő képességet a pórusokba zárt levegő biztosítja, de fontos a pórusok mérete és alakja is. A túlzottan nagy pórus két eltérő hőmérsékletű felülete között áramlás jöhet létre, ami a szigetelőképességet erősen lerontja.

A hőszigetelő képesség szempontjából a kis méretű pórusok az előnyösek. Ha a hőszigetelő anyagok pórusai egymással összekötött vékony üreget alkothatnak, akkor nyitott üregű hőszigetelő anyagokról beszélünk. A nyitott üregek lehetővé teszik a levegő szabad átáramlását, ezért ezek az anyagok kevésbé szigetelnek. Gondot okozhat, hogy a nyitott üregekbe behatoló víz rontja a szigetelő képességet.

A hőszigetelő anyagokat az előállításukhoz felhasznált alapanyag szerint két csoportra oszthatjuk:

• szervetlen alapanyagból;
• szerves alapanyagból készített szigetelőanyagok.

Az alábbi felsorolás megmutatja a legjellemzőbb szerves és szervetlen hőszigetelő anyago­kat.

Szervetlen hőszigetelő anyagok:

• perlit és perlitből készült termékek;
• kőszivacs;
• szálas hőszigetelő anyagok.

Szerves hőszigetelő anyagok:

• parafa;
• nádlemez;
• műanyag habok.ű

Perlit

A perlit fehér színű szemcsés termék, amelyet a nyers perlit (riolitos vulkáni, üveges kőzet) kőzet hevítésével állítanak elő. Az égetés hatására a térfogatát kb. 10-12 szeresére növeli. Kis halmazsűrűségű, nagy porozitású, jó hőszigetelő képességű, nem éghető, semleges kém­hatású, öregedésálló, korróziót nem okozó hőszigetelő anyag. Zsákokban ömlesztve kerül forgalomba; hőszigetelő habarcsok és betonok keveréséhez használható. Ismert víztaszító (hidrofób), és bitumennel kevert változata is (bitumoperlit). A perlitpaplan műanyag fóliába zárt ömlesztett termék (paplanszerűen steppelt).

Kőszivacs

A kőszivacs tulajdonképpen egy speciális, égetett agyagtermék. Az agyagba éghető szerves anyagokat kevernek, amelyek az égetés során kiégnek és a helyükön maradó levegő okozza a jó szigetelő képességet. Szilárdságuk kicsi, nedvszívó képességük viszont nagy. A válaszfal­laphoz hasonló méretben készülnek 4-6-8-10 cm-es vastagságban.

Szálas hőszigetelő anyagok (salakgyapot, kőzetgyapot és üveggyapot)

A szálas hőszigetelő anyagokat kohósalakból, különböző kőzetekből, és kvarchomokból állítják elő. Az olvadásig felhevített alapanyagokat centrifugázással szálazzák, és a szálakat a vattához hasonlóan tömörítik, formázzák. így a nagy levegőtartalmú termékekben a levegő nem tud mozogni; ez biztosítja a jó hőszigetelő képességet. Az elemi szálakból készült leme­zek hajlékonyak, nem töredeznek, és műgyanta kötőanyag hozzáadásával szilárdítani lehet őket. Salakgyapot, kőzetgyapot és üveggyapot elnevezéssel forgalmazzák ezeket a terméke­ket.

Parafa

A parafa kérgének sejtfalai nagyon vékonyak, így a pórusok közé zárt levegő miatt jó a hő­szigetelő képességük. Rugalmasak, a levegőt és a nedvességet nehezen engedik át. A 300-400°C-os zárt környezetben a parafa sejtjei megduzzadnak, és a hőszigetelő képesség még tovább javul. Ezt a parafa terméket expandált parafának nevezik.

Nádlemezek

A nádlemezek alapanyaga az éretten levágott nádszál. A szálakból kézi, vagy gépi úton le­mezeket készítenek úgy, hogy a szálakat drótozással kötik össze. A lemezek hossza általá­ban 2 m, szélességük 50 vagy 100 cm, vastagságuk 5-8 cm.

Műanyagok

A műanyagokat a nagy nyúlóképesség miatt jól lehet habosítani, szinte minden műanyag­ból lehet habot készíteni. A habosítás után szivacsos tulajdonságú anyagot kapunk, amely­nek jó hőszigetelő tulajdonságai lesznek. Kétféle változata terjedt el: a polisztirol és a poliuretán. Cellaszerkezetük lehet zárt és nyitott. A nyitott szerkezetűek jó hőszigetelők, jó hangelnyelők. Hátrányuk a nagy vízfelvevő képesség, ami rontja a szigetelő képességet. A zárt szerkezetűek hátrányos tulajdonsága az, hogy rossz a hangelnyelésük.

A fal és padlók hőszigetelése

Korszerű falszerkezetek láthatók a követ­kező ábrákon. A 24. ábrán olyan egyrétegű falszerkezet látható, ahol a falazóelem egy­magában kielégíti a k_max ≤ 0,7 W(m² * K) értéket. Az épület állékonysága miatt vasbe­tonból készült koszorúra, és beton vagy vasbeton anyagú lábazatra van szükség.

Ezeket a szerkezeteket kiegészítő hőszigete­léssel kell ellátni. Mivel a külső oldalon alkalmazott hőszigetelés ki van téve a csa­padék hatásainak, ezért ide zárt pórusú mű­anyag építhető be. Ennek a szigetelésnek azonban az a hátránya, hogy az elérhető helyeken mechanikailag védeni kell, és a ha­gyományos felületképzést nehéz megoldani. Ezért a járda magasságában műkő lábazatot kell készíteni, a koszorú elé pedig rabic hálót kell erősíteni azért, hogy könnyen vakolható legyen, és később se keletkezze­nek repedések.

24. Ábra: Megfelelő hőszigetelésű falazat szerkezeti felépítése.

25. Ábra: Falazat előtti hőszigetelő vakolatrendszer.

A 25. ábrán olyan falszerkezet látható, ahol a szerkezet csak kiegészítő hőszigetelő (pl. Terranova) vakolattal vagy Dryvit bevonatrendszerrel ellátva felel meg az élő­írásnak. Itt is el kell készíteni a vasbeton szerkezetek előtti hőszigetelést. Az egybe­függő külső szigetelőréteg miatt a koszorú előtt elegendő a kisebb hőszigetelő képessé­gű, pl. gázszilikát (YTONG) hőszigetelő lap alkalmazása. Ennek az az előnye, hogy könnyen beépíthető, és nincs szükség külön zsaluzatra.

26. Ábra: Szerelt jellegű hőszigetelés.

A 26. ábrán a teherhordó falazat elé sze­relt hőszigetelő réteggel és táblás, vagy pik­kelyes burkolattal készült falazat elvi meg­oldása látható. A szálas szigetelőanyag-­táblát léckerettel erősítik a falszerkezet kül­ső felületére. A külső burkolat is szerelt jellegű, pl. azbesztcement táblák, PVC burkolat, hornyolt deszka stb. alkalmazható. A hőhidak elé itt is további hőszigetelés kerül, a koszo­rú előtt ennél a megoldásnál is gázszilikát hő­szigetelő lap javasolható. A padlószigetelés beé­pítése mellett a lábazat előtti hőszigetelés el­hagyható, ha a hőszigetelő falazat mélyebbről indul, mint a padlószigetelés.

27. Ábra: Többrétegű hőszigetelt falazat.

A 27. ábrán háromrétegű szerkezet látható. A teherhordó falazat 25 vagy 30 cm (kisméretű téglából, vagy B 30-as falazóblokkból készül­het) vastag. Erre szerelik a műanyag hőszigetelő táblákat. A külső burkolat kisméretű téglafal. A burkolat tömege miatt a nyílászárók fölött acél­ból készült kiváltó javasolható. A burkolófal (pl. klinker tégla) az alaptestre támaszkodhat, ezért nincs szükség külön lábazatképzésre. Bár a szerkezet épületfizikai szempontból előnyös, hátránya, hogy nagy az élőmunka-igénye.

A padlóburkolatok szige­telése

A földszinti padlószerkezetnél a hő és a ned­vesség elleni védelem a fő szempont. A nedves­ség elleni védelem elsősorban azt jelenti, hogy a talaj nedvességét távol kell tartani a helyiségtől. A talajra épített padlónál a lábazat magasságá­ban a teljes padlósíkot védeni, illetve hőszigetelni kell. A betonaljzat alatti kavicsfeltöltésnek az a feladata, hogy megszüntesse a talajban a kapilláris felszívódást. A padlóburkolati réteg­rendben a nedvesség elleni szigetelés védi a padlóburkolat (hideg, vagy meleg padló) anya­gát a nedvességtől.

A pince feletti födémeknél a hőszigetelés az elsődleges. A hőszigetelés a födém rétegrendjé­ben helyezhető el, bár felragasztható a födém alsó síkjára is.

Hőszigetelés a talaj felé (pince nélkül)

A pince nélküli épületeknél a hőáramlás megindul a padló irányában is (28. ábra). Ezért a talajon fekvő padlókat is hőszigetelni kell. A rétegrend kialakításá­nál az aljzatbeton és a nedvesség elleni szigetelés elkészítéséig minden azonos. A nedvesség elleni szigetelésre lehet elhelyezni a hőszigetelő réteget. A padlóburkolatra kerülő terhelések miatt ennek az anyagnak lépésállónak kell lennie. A hőszigetelő rétegre egy technológiai szigete­lést (pl. fólia) kell helyezni, ezzel megakadályozható a hőszigetelés betonozás közbeni tönk­remenetele.

28. Ábra: Hőveszteség a padló és a lábazat irányában.

A szigetelést védő betonra hagyományos padlóburkolatok kerülhetnek. A rétegrend kialakításánál előre meg kell tervezni az egyes rétegeket, és a falazási munkáknál a magasságokat ennek figyelembevételével kell megállapítani. A hőszigetelő táblák elhelyezé­sekor ügyelni kell arra, hogy a lemezek összeérjenek. A falnál függőleges felhajtással lehet elkészíteni a csatlakoztatást. Utólagos eljárással a padlóburkolatok hőszigetelése nem lehetséges, ezért az építés közben kell megoldani ezt a feladatot.

Hőszigetelés a pince felé

A pincefödémek rétegrendjében a hőszigetelés a nyers födémszerkezetre kerül. A túlságo­san egyenleten felső síkra kiegyenlítő simítást kell készíteni. Az elhelyezett hőszigetelő réteg­re technológiai szigetelést kell helyezni. A rétegnek lépésállónak kell lennie, mert az összenyomódás a rétegrend tönkremenetelét okozza. Ez megvédi a hőszigetelő anyagot a betonozás nedvességétől. A rétegrendben a betonozásra kerülhet a padlóburkolat. A padlás­födémeknél általában ugyanez a rétegrend alkalmazható, azzal az eltéréssel, hogy a felső burkolat általában elmarad.

Az alsó oldali, alulról ragasztott szigeteléseket teljesen sima, alsó födémsíkra lehet elkészí­teni. A ragasztást teljes felületű, vagy foltonkénti ragasztással lehet elvégezni. A rétegre általában egy vékony glett réteget szoktak készíteni. Ügyelni kell arra, hogy a szigetelő réteg folyamatos legyen, ne alakuljanak ki hézagok a táblák között.

A tetőterek hőszigetelése és hőszigetelő vakolatok

A 29. ábrán a tetőtér-­beépítést és a földszinti födémréteg felépítését mutatjuk be. Tetőtér-beépítés esetén a nagy nyári hőterhelés miatt jó hatásfokú hőszigetelést kell alkalmazni, és meg kell oldani a külső héja­zat alatti tér kiszellőztetését is. Ezért a héjazat lécezését egy ellenléccel meg kell emelni a sza­rufa fölé. A külső teret a héjazat alatti nedves­ségszigetelő réteggel kell ellátni.

Ez a másod­lagos szigetelő réteg véd a porhó és az esetleges beázások ellen. Hőszigetelés céljára ásványgyapot táblát ajánlatos használni, mert ennek jó a hőstabilitása (a padlástérből előforduló szélsőséges hőmérséklet károsíthatja a műanyag habot). A hőszigetelést a lakótér felöl párafékező réteggel kell védenünk.

29. Ábra: Tetőtér-beépítés hőszigetelése.

A helyiséget határoló térdfalat szerelt és falazott szerkezetből építhetjük. A szerelt szerkezet­nél a hőszigetelést mindkét oldalról meg kell támasztani. Ez a belső oldalon – szerelt fal ese­tén – a helyiség burkolata; építőt falnál a könnyű válaszfalszerkezet. A födémszerkezet és a hőszigetelés közé párakiegyenlítő réteget kell elhelyezni. Technológiai nedvességvédelem szükséges a hőszigetelés fölé azért, hogy a be­tonburkolat készítésekor a hőszigetelés ne károsodjon. (Tetőterek és homlokzatok szigetelé­sére mutat konkrét szerkezeti megoldást a 30. ábra.)

30. Ábra: Többrétegű falszerkezet és tető csomópontja. 1 Burkolati fal. 2 Függőleges légrés. 3 Hőszigetelés. 4 Habarcskenés. 5 Szellőzés. 6 Fólia. 7 Tetőszellőzés. 8 Madárháló. 9 Cserépfedés. 10 Ereszdeszkázat.

 A hőszigetelő vakolatok

A hőszigetelő vakolatokat általában a homlokzatok külső síkjára készítik el. A falfelületre a hagyományos alapvakolat helyett egy hőszigetelő alapvakolat kerül. Ennek a vakolatréteg­nek az adalékanyaga duzzasztott perlit, vagy polisztirolgyöngy. A habarcs kötőanyaga mészhidrát és cement. A keverékhez a gyártók speciális adalékszert is kevernek. A száraz­habarcsként forgalmazott termékeket a helyszínen kell megkeverni keverővíz hozzáadásával. A vakolat kézzel és géppel egyaránt felhordható.

Az alapvakolatokat oldalfalra 5 és 10 cm közötti vastagságban lehet felhordani. Ajánlatos a vakolatot több rétegben elkészíteni. Az 5 cm-nél vastagabb rétegeket teherhordásra mére­tezett hálófelfüggesztéssel lehet elkészíteni.

Felújítási munkáknál az alapvakolatot csak megfelelően előkészített felületre lehet felhor­dani. A nem megfelelő szilárdságú részeket le kell verni, és a felületre gyári gúzoló réteget kell felhordani. Ezt az előnedvesítést legalább 1 nappal a vakolás megkezdése előtt el kell végezni.

Az alapvakolat rétegre kerül a színező réteg amelynek vastagsága 3-10 mm. A fedő színe­ző réteg eldolgozása változó lehet.

A vízhatlan szigetelések elkészítéséhez a mai építőipar általában tekercselhető (bitumenes vagy műanyag lemezek) szigetelőanyagokat használ. Vízzáró szigetelés készíthető a beto­noknál és a habarcsoknál adalékanyag, kötőanyag, víz és különleges vegyi adalékanyag felhasználásával. A kivitelezési technológia lényegét tekintve a vízhatlan szigetelés egy kis vastagságú kéreg a védendő épületrész, épületszerkezet körül. A vízzáró szigetelések egy része ehhez hasonló, más része az egész épületszerkezetet teszi vízzáróvá.

A kőműves munkákhoz tartozó vízszigetelések egy része tévesen, cementszigetelés néven is ismert. Ennek magyarázata, hogy cementet használ a vakolathoz szigetelő kötőanyagként. Az eljárás helyes megnevezése vakolatszigetelés, amely alatt cement kötőanyaggal és ada­lékanyaggal, esetleg vegyi adalékkal készülő szigetelést értünk. A vakolatszigeteléseket nagyrészt betonfalakra, kisebb részt tégla- vagy kőfalakra készítik. Betonfalaknál a tömeg­beton szigetelést többnyire a vakolatszigeteléssel együttesen alkalmazzák.

Tömegbeton szigetelésnek azt az eljárást nevezzük, amikor egy betonszerkezetet fokozott tömörségűre (általában pórustömítő anyagok segítségével) készítenek, hogy a vízzárást is biztosítsa.

A vakolatszigetelések

A vakolatszigetelések között megkülönböztetünk közönséges cementhabarcs és különleges cementhabarcs szigeteléseket. A közönséges cementhabarcs vakolatszigetelések vegyi adalé­kok nélkül készülnek. Ezeket nem készítik olyan helyeken, ahol a szigetelés magas hőmérsékletnek van kitéve, vagy a szerkezeteket gyakori, nagyobb hőingadozás éri. Erősen agresszív víznek kitett szer­kezeteket nem szigetelnek cementhabarcs vakolattal.

A szigetelő vakolathoz kötőanyagként 250-es vagy 350-es heterogén cementet, vagy 350-es homogén portland-, esetleg 350-es különleges (S 54-es) cementet használnak. Vakoló ho­mokként érdes szemcséjű folyami vagy bányahomokot használnak, amelyben az iszap és agyagtartalom nem lehet több 3%-nál és szemcsenagysága 0-2,5 mm, ill. 0-5 mm-ig terje­dő.

Közönséges, szigetelő cementhabarcs vakolatot 150-300 mg/l szulfáttartalmú víznek kitett felületnél 450 kg/m³ 250-es vagy 400 kg/m³ 350-es cementadagolással készítenek. 300-2000 mg/l szulfáttartalmú vizek ellen a habarcshoz 400 kg/m³ S 54-es cementet adagolnak.

A habarcsot 3-4 rétegben 20-25 mm összvastagsággal hordják fel. Az első szigetelőréteget 1:1, a másodikat 1:1,5 a harmadik és esetleg negyedik réteget 1:2 cement-homok térfogatará­nyú keverékkel készítik. A vakolatréteg anyagának előállításához, keveréséhez mérőedényt, keverőhordót, keverőládát, rostákat, és szitákat használnak. Betonfelületre a szigetelőrétegek felhordását legkorábban annak kizsaluzása után 12 nappal kezdik meg. A vakolatrétegek felhordása előtt a felületet vízzel lemossák és nedvesítik, az egyenetlenségeket habarccsal ki­töltik, és felületét durván hagyják.

Tégla- vagy kőfalazatoknál a habarcsot kb. 2 cm mélyen kikaparják a hézagokból, és a felü­letről a szennyeződést drótkefével letisztítják.

A vakolatszigetelések (18. ábra) készítéséhez kőműves kéziszerszámokat használnak. A vako­latréteg nedvesen tartására permetszerűen kell a vizet felhordani. Az habarcsot kőműves serpe­nyőből, vakolókanállal hordják fel, majd fasimítókkal simítják le. A falsíkok összemetsződéseinél, sarkokban, hajlatokban 5 cm sugarú leke­rekítési készítőiek. A hajlatokat hajlatsimítóval kell kihúzni.

A vakolást rétegenként felülről lefelé haladva készítik, kb. 5 mm vastagságban, kőműveskanállal felcsapva. Ügyelni kell arra, hogy a rétegek tömörek legyenek. Az egymást fedő réte­geket az előző „meghúzása” után lehet felhordani. Csak a legfelső vakolatot húzzák le léccel és simítják. A vízzel érintkező felületeket glettvassal kell lesimítani.

A padlószigetelést az oldalfal szigetelése után kell elkészíteni

A munkát a helyiségben a bejárattól legtávolabb eső oldalon, a fal- és padlószigetelés csatlakoztatásával kezdik. A padlót a fal mentén 40 cm szélességben feldurvítják, lemossák, cementpéppel bedörzsölik, és felületére 5-6 mm vastag szigetelőhabarcsot hordanak fel, majd a padlóvonal fölött csorbázatosan lezárt oldalfal szigetelőrétegeket a padlóig kiegészítik. A legalsó réteget a hajlatra vezetik, majd a hajlatban a padló szigetelő rétegével átfedik. A falon lévő többi va­kolatréteget – a felső két réteg kivételével – a hajlatra vezetik rá, a végződéseket elvékonyítva. Ezután 30 cm széles sávban elkészítik a padlószigetelést, és a két legfelső függőleges szige­telőréteget arra rávezetik.

A padlószigetelést 70-100 cm széles sávokban fektetik le. Az aljzatot az előzőhöz hasonló módon készítik elő, cementpéppel bedörzsölik, majd tejfölsűrűségű, 1:1 keverési arányú, 6-8 mm vastag szigetelővakolatot hordanak fel, és azt tömörítik.

Az így előkészített felületre, a kezdő munkasávra merőlegesen, 1 m-enként lefelé keske­nyedő és a végleges szigetelésvastagsággal azonos magasságú léceket helyeznek el. Ezek közé 1:1,5 térfogatarányú szigetelő habarcskeveréket terítenek, azt tömörítik, léccel lehúz­zák, és vakolókanállal addig ütögetik, míg a fölös víz meg nem jelenik a felületen. Ezután a felületre 1:2 arányban kevert cementes homokot szórnak, és fasimítóval lesimítják. A kiemelt osztólécek helyét földnedves anyaggal töltik ki, csömöszölik, és a felületet a többivel összedolgozzák. A kész szigetelést 14 napig nedvesen tartják. Nagyobb felületeket tágulási hézagokkal képeznek ki.

Tömegbeton szigetelések

A tömegbeton (19. ábra) szigetelések általában nagyobb vastagságú szerkezetek, többnyire falak vagy vízszintes lemezek, amelyek jól tömörített betonból készülnek.

19. Ábra: Pillér tömegbeton szigetelése.

A vízzáróság fokozására vagy különböző vegyszereket adagolnak a még be nem dolgozott betonhoz, vagy a felületet ugyancsak vegyszerrel kezelik.

A tömegbeton szigeteléseket a magasépítési gya­korlatban önállóan ritkán alkalmazzák. Főként a mélyépítőiparban, víztárolók, duzzasztógátak épí­tésénél van nagy jelentősége, ahol a szerkezeti beton vastagsága elérheti az 1 m-t vagy, még ennél is nagyobb lehet.

A beton összetételét, minőségét előírások szabá­lyozzák. Szulfáttartalmú talajvizeknél 1000 mg/l szulfáttartalomig 300 kg/m³ 350-as, 1000-2000 mg/l szulfáttartalomnál 370 kg/m³ S 54-es ce­mentet adagolnak a keverékhez. Az adalékanyag legnagyobb szemcsenagysága a szerkezet legki­sebb vastagsági méretének 1/3-a, ill. 30 mm-nél nagyobb nem lehet. A felhasználandó homokos ka­vicsnak 50%-a 0-5 mm szemcsenagyságú homok, míg a másik 50% 5 mm-nél nagyobb kavics. Elő­írás, hogy a homokmennyiség 20%-ának 0-1 mm közötti szemcsenagyságúnak kell lenni.

A betonkeverékei gyengén képlékeny álla­potban, 1/2-2 óra időtartamon belül dolgoz­zák be. Ezt figyelembe véve csak olyan mennyiségű keveréket készítenek, amely ennyi idő alatt bedolgozható. A tömegbeton akkor szigetel, ha legalább 30 cm vastagságú. Vasbeton tömegszigetelésnél a beton az acélbetéteket 1000 mg/l-nél ala­csonyabb szulfáttartalom esetén 4 cm, ezen felül 6 cm vastagságban kell, hogy takarja.

20. Ábra: Csőáttörés tömegbeton szigetelése.

Bedolgozás után a kész betont megszilárdulásig nedvesen kell tartani. Ez elérhető a beton folyamatos nedvesítésével vagy műanyag fólia takarással. Pincefalakba a csőátvezetések (20. ábra) részére a csőhüvelyt vagy a haszoncső darabot betonozás előtt a zsaluzatba he­lyezik el.

Azon az oldalon, amelyiken a vakolatszigetelést készítik, a cső körül 6 cm mély, 7 cm széles hornyot képeznek ki a vakolatszigetelés és tömítőkitt részére. A falba elhelyezendő alkatrészek, csőbilincsek részére betonozáskor faékeket építenek be úgy, hogy a faék leg­alább 5 cm-re túlnyúljon az elhelyezendő tárgy végénél. Beépítésnél előbb a vakolatszigete­lést viszik be a kiképzett fészekbe, majd a cementhabarcsba elhelyezik az alkatrészt.

Az utólagos falszigetelések

Az utólagos falszigetelésekre a már meglévő épületállomány felújítási és átalakítási munkáinál lehet szükség. A szigetelések egy része az építmény használata közben károsodik és elveszti szigetelő képességét. A felszivárgó nedvesség tönkreteszi a vakolatokat és a pad­lószerkezeteket és állandó dohos levegőt okoz. A padlószerkezet szigetelését teljes padló ré­tegrend cserével lehet megoldani.

A falszerkezetek szigetelését el lehet végezni úgy, hogy a szigetelés magasságában 1 m-ként kibontjuk a falat 1 téglasor magasságban. A kibontott falazat alá be lehet fűzni az új szigetelőlemezt és vissza lehet falazni a hiányzó falrészt. Újabb 1 m-es szakasz kibontásával lehet folytatni a szigetelést. Arra kell ügyelni, hogy a falazat helyreállításánál gondosan kell elvégezni az ékelést. Ez a szigetelési mód szakszerű munkavégzés esetén jó eredményt hoz­hat.

Az utólagos szigetelések körében napjainkban kezd elterjedni egy, az előzőekhez hasonló eljárás. A hasonlóság abból adódik, hogy az újonnan elhelyezendő szigetelőréteg helyét itt is kivágják. A kivágásnál azonban nem a kivésést alkalmazzák, hanem egy speciális vágóbe­rendezéssel átvágják a falat a kívánt magasságban. A kivágott résbe aztán korrózióálló acéllemezt, vagy üvegszál erősítésű műanyag lemezt préselnek egy speciális berendezéssel.

Az utólagos falszigetelések másik módját vegyszeres szigetelésnek nevezhetjük. A szigete­lés úgy történik, hogy a meglévő falazatba meghatározott távolságban ferde irányú furatokat készítenek. A furatokba egy vegyszert töltenek, ami elszivárog a falazatban. Az elszivárgott anyag a falban egy filmszerű réteget képez és megakadályozza a nedvesség felszívódását. Ezt az eljárást eredményesen alkalmazták a régi városrészek műemléki épületeinek felújítá­sainál. Forgalomban vannak még elektromos elven működő utólagos szigetelési eljárások is.

Fém- és mű anyaglemez szigetelések

A fémlemez szigeteléseket (21. ábra) elsősorban ipari létesítményeknél alkalmazzák. A fémlemez szigetelések azonban a felhasznált anyag miatt rendkívül drágák, alkalmazásukra ezért csak különleges esetekben kerül sor.

21. Ábra: Fémlemez szigetelések.

Az ólom lemezeket 0,75-3,0 mm vastagságban alkalmazzák. Az ólom lemezeket a cementes és meszes keverékanyagok megtámadják, ezért az ólomlemezt két bitumenes csupaszlemez közé épí­tik be. A lemezeket átfedéssel, vagy tompa illesz­téssel lehet csatlakoztatni egymáshoz. Mindkét megoldásnál forrasztással rögzítik a lemezeket egymáshoz. A forrasztást az alátét bitumenlemez esetleges tönkremenetele miatt állandóan tovább­csúsztatott azbeszt, vagy acéllemez felett kell elvégezni. Az ólom lemezeket a függőleges felületeken süllyesztett faékekre, vagy lécekre kell szegezéssel erősíteni.

Az acéllemez szigeteléseket 2,5-6,0 mm vastag ­hegeszthető fekete lemezből készítik. A lemezeket hegesztéssel lehet rögzíteni egymáshoz. Az acélle­mezeket minden esetben meg kell védeni a korróziótól. Ezért az alsó felületüket a lemez alá sajtolt cementhabarcs réteggel, felső felületüket pedig az ellenszerkezettel, vagy védőmázolással lehet meg­védeni.

22. Ábra: Műanyag szigetelés. 1 Szigetelést tartó fal. 2 Nyers fedéllemez alátét. 3 Függőleges szigetelés. 4 Vízszintes szigetelés. 5 PVC oldat. 6 Aljzatbeton. 7 Vegyszeres ragasztás.

A talajnedvesség és a talajvíz elleni szigetelést készíthetik műanyag lemezekből is (22. ábra). A műanyag lemezek elrendezése hasonló a bitumenes lemezekhez, hiszen mindkét szigetelés hártyaszerű. A műanyag szigeteléseket vízhatlan lemezekből vízhatlan kötésekkel lehet előállítani. Ennek eredménye az, hogy a szigetelés teljes felületén azonos tulajdonságú és a kötés jellege miatt lehetséges az egy rétegben történő alkalmazás. A műanyaglemezek nagy terhelések felvételére is alkalmasak, és nem érzékenyek a terhelés nagyságának a változásaira, ezért az esetleges alakváltozásokat is könnyebben felveszik.

Az aljzatot és a tartófalat a bitumenes szigetelésekhez hasonlóan készítik elő. A felületeket azonban teljesen simára kell dolgozni. A felületeket bitumen mázzal alapozzák le azért, hogy elkerüljék a lemezek megsérülését. A lemezeket, fóliákat vízszintes és enyhe lejtésű felületen szárazon fektetik le, meredek, vagy függőleges felületen pedig ragasztást alkalmaznak. A ragasztás helyett forrasztást is lehet alkalmazni. A kész szigetelőréteg felületét a sérülésektől meg kell védeni.

Az építményeket érő nedves­séghatások tönkretehetik az épületszerkezeteket, illetve hosszú időn keresztül lecsök­kenthetik az épületek haszná­lati értékét. Ezért az építmé­nyek nedvességgel kapcsolatba kerülő részeit nedvesség elleni szigeteléssel kell ellátni. Ennek a szigetelésnek biztosítania kell az épületszerkezetek álta­lános nedvesség elleni védel­mét és a víz távoltartását (1. ábra). A szigetelések elkészí­téséhez olyan anyagokat hasz­nálhatunk fel, amelyek nem engedik át a vizet és hosszú időn keresztül megtartják ezt a tulajdonságukat.

1. Ábra: Épület vízszigetelő rétege.

A nedvesség el­leni szigetelések anyagai

A szigetelő anyagok közös jellemzője, hogy tömör szerkezetűek. Ezen tulajdonságuk miatt nem szívnak fel vizet és ezért alkalmasak arra, hogy szigetelő réteget lehessen készíteni belő­lük.

A szigetelő anyagokat a következő csoportok szerint tárgyalhatjuk:

• bitumen és bitumenes készítmények;
• műanyag lemezek és műanyag készítmények;
• fémlemezek;
• különleges habarcsok.

A bitumen a kőolaj lepárlásából nyert mesterséges anyag, amely természetes állapotban is megtalálható, de csak nagyon kis mennyiségben. A bitumen fekete színű, fényes törésfelüle­tű, alacsony lágyuláspontú, azaz alacsony hőmérsékleten megolvad. A melegítés hatására a megpuhulás után előbb képlékeny, majd cseppfolyós lesz. Ez a tulajdonsága teszi lehetővé, hogy az építőiparban felhasználjuk. A megolvadt bitumen ugyanis a lehűlés következtében újra megszilárdul. Olvadt állapotban viszont kenhető, alakítható és így alkalmas arra, hogy szigetelő réteget készítsünk belőle.

Bitumenek szigetelésre

Vízszigetelések készítésére az UB45; UB50; UB60; UB65; és UB75-ös minőségű bitume­nek alkalmazhatók. A bitumen felhasználásával készítik el azokat a lemezeket, amelyek aztán a szigetelő rétegeket alkotják. A bitumenes lemezek különböző vastagságban készül­nek attól függően, hogy milyen nyerspapír volt az alapanyag. A lemezek bitumennel telítve kerülnek forgalomba, csupasz, vagy bitumennel bevont állapotban. A gyártás során a leme­zek felületére homokot, finom szemcséjű kőzúzalékot stb. hintenek.

A bitumenmázakat kenhető állapotban forgalmazzák. A bitumen oldására gyorsan párolgó oldószereket elsősorban benzolt és benzint használnak. Az oldószer elpárolgása után a bitumen megkeményedik és így képezi a szigetelő réteget. Alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az olvasztás valamilyen ok miatt nem lehetséges.

A bitumenemulzió folyadékban, elsősorban vízben eloszlatott apró bitumen részecskékből áll. A folyadék elpárolgása után a bitumen részecskék egymáshoz tapadva képezik a szige­telőréteget. Ezeknek az emulzióknak az a nagy előnyük, hogy nedves felületre is fel lehet hordani őket. Kiválóan alkalmasak arra, hogy kellősítő alapréteget készítsenek belőle. A bitumenes kitteket és tapaszokat olajban oldott állapotban alkalmazzák. A gyurmaszerű anyaghoz különböző töltőanyagokat kevernek még és az így kapott masszát általában tömí­tésre használják.

Műanyag szigetelők

Az utóbbi két évtizedben a műanyagok fejlődésével kerültek forgalomba a műanyag szige­telőlemezek. A lemezeket teljes felületű, pontonkénti, vagy sávszerűén elkészített ragasztás­sal lehet rögzíteni. Ezeknek az anyagoknak az a nagy előnyük, hogy sokkal nagyobb felületet lehet egy darabból leszigetelni és így csökken a toldások száma. A műanyagokat azonban védeni kell a közvetlen napsütéstől, ezért a szigetelő rétegeket árnyékolással (pl. gyöngykavics terítés) kell ellátni.

A műanyag szigetelések között is megtalálhatjuk a kenhető anyagokat. Ezek a mázszerű anyagok az oldószer elpárolgása után, illetve a kémiai kötések létrejötte után képezik az összefüggő filmszerű szigetelőréteget. A műanyagok között is megtalálhatjuk a különböző kitteket és tapaszokat. Tömítő, hézagképző, jó vízzáró tulajdon­ságaik miatt sok helyen alkalmazzák őket.

A fémlemezek teljesen tömör szerkezetükkel szintén alkalmasak arra, hogy szigeteléseket készítsenek belőlük. A fémek közül az ólom, a réz, az alumínium, a horgany és az acél le­mezeket lehet szigetelésre használni. A lemezek vastagsága 0,5-2,0 mm között lehet, a rögzí­tésük hegesztéssel vagy forrasztással történhet. A fémlemezek egy részénél a felületükön keletkező oxidréteg védi a fémet a további korróziótól. Ezek a lemezek hosszú élettartamú­ak. A vas és acél lemezeket külön korrózióvédő bevonattal kell ellátni.

Habarcsok

A beton és vasbeton szerkezeteknél alkalmazzák a különleges habarcsból készített szigete­léseket. A vízzáró habarcsok olyan réteget képeznek ezeken a felületeken, hogy rajtuk ke­resztül a víz nem tud áthatolni. A habarcs cement kötőanyaggal készül, finom szemcséjű homok és vízzáró adalékszerek felhasználásával. A vízzáró vakolatot több rétegben hordják fel a felületre hagyományos vakoló munkával.

Vízzáró és vízhatlan szigetelések

A szigetelések minőségének a megállapításához két fogalmat kell megismernünk, a vízzáróság és a vízhatlanság fogalmát.

Vízzárónak nevezzük azt a szigetelést, vagy szerkezeti réteget, amely a felületén annyi vi­zet enged át, amennyit a másik oldalon el is tud párologtatni. Ilyen szigeteléseket ott alkal­mazunk, ahol a teljes szárazság nem követelmény.

Vízhatlannak nevezzük azt a szigetelést, amely nedvességet, vagy vizet egyáltalán nem enged át. Ezekkel a szigetelésekkel teljes szárazságot lehet biztosítani.

A fenti két megfogalmazáshoz még hozzátartozik az építőanyagok vízzel szembeni viselke­dése is. Az építőanyagok egy része a tartós víz- és nedvességhatások ellenére sem változtatja meg tulajdonságait, megtartja alakját és szilárdsági tulajdonságát. Ezek a vízálló anyagok. A vizet nem álló anyagok a víz hatására elveszítik szilárdságukat, alakváltozást szenvednek, vagy esetleg feloldódnak. A szigetelő anyagok csoportjába nyilván a vízálló anyagok tartoz­nak.

A szigetelesek rétegszáma

A szigetelések rétegszámát mindig a szigetelő anyag tulajdonságai, a nedvességokozó és az elvárt szárazsági fok határozzák meg. A hagyományos bitumenes szigetelő anyagokkal ké­szülő szigetelések rétegszámát a nedvességokozók fajtájától függően a következők szerint vehetjük figyelembe

Ezek:

• talajpára elleni szigetelések 1 réteg lemez, vagy két réteg máz;
• talajnedvesség elleni szigetelések 2 réteg lemez, vagy két réteg máz;
• üzemi és használati víz elleni szigetelések 2-3-4 réteg lemez;
• talajvíznyomás elleni szigetelések 4 réteg lemez;
• csapadékvíz elleni szigetelések 2-3 réteg lemez.

A műanyag és fémlemez szigeteléseknél a rétegszám nem függ a nedvességokozótól. Ezek­nél a szigeteléseknél az esetlegesen beépített rétegek a fémlemezeket és a műanyaglemezeket védik a korróziótól, illetve az átszakadástól.

A vakolatszigetelések a vízzáró szigetelések csoportjába tartoznak. Rétegszámukat tekintve 4-6 egymásra felhordott vakolatréteg képezi a szigetelést.

A szigetelő lemezek fektetése, toldása

A tekercsből készülő hagyományos bitumenes szigeteléseknél a lemezeket meghatározott (2. ábra) rend szerint kell fektetni. A lemezeket csak sima felületre lehet felragasztani, mert a felületből kiálló részek átszakíthatják a szigetelőréteget. Az előkészítő munkák során ezért az aljzatbetont simára kell eldolgozni úgy, hogy a betonfelületen redők, egyenlőtlenségek ne maradjanak. A függőleges falfelületeken vakolatréteget kell készíteni. Minden felület találkozásánál a hajlatot kb. 4 cm-es sugarú ívben kell kikenni azért, hogy a szigetelés ne törjön meg. A szigetelések aljzatainak kialakításánál az előírt lejtéseket is ki kell képezni.

2. Ábra: Toldások kialakítása.

3. Ábra: A szivárgási út hossza különböző rétegszám esetén.

A szigetelő lemezek fektetésénél figyelembe kell venni a rétegszámot és az átfedések nagyságát. A lemezsávokat a leghosszabb szivárgási út (3. ábra) miatt mindig egy irányban és rétegenként hézagcse­rében kell fektetni. Négyrétegű szigetelés esetében a lemezsávokat rétegenként váltott irányban is el lehet helyezni.

Az egyes rétegeket az aljzathoz és egymáshoz híg folyósra (kb. 160°C-ra) melegített és egyenletesen felhordott, legalább 1 mm vastag bitumenréteggel kell ragasztani. A bitumen és a szigetelőlemez csak együtt képezik a szigetelőréteget. A hiányos felke­nés azt eredményezi, hogy a bitumennel be nem
vont rész nedvességet szívhat magába. A szigetelőpapír könnyen elkorhad és a szigetelés vízáteresztővé válik. A ragasztásnál arra kell törekedni, hogy a rétegek egységes kéreggé váljanak.

Az egyes rétegek lemezeit egymáshoz átfedéssel (lejtés esetén a vízfolyás irányából takart átfedéssel) kell csatlakoztatni. Az átfedés mértéke általában 10 cm, talajvíz­nyomás elleni szigeteléseknél pedig 15 cm. A munka megszakítása miatt félbehagyott szigetelés folyta­tásakor a lemezeket rétegenkénti átfedéssel kialakított toldással kell csatlakoztatni.

Szádfalak és szi­várgók

Az épületszerkezetek szigetelése előtt, meg kell ismerkednünk há­rom szerkezet-alakítási lehetőséggel. Ezek a megoldások nem konkrétan szigetelő funkciót látnak el, de alkalmazásuk és működésük kihat a szigetelésekre.

A szádfalak talajba vert, egymáshoz hornyok­kal (4. ábra) kapcsolódó elemek, amelyek összefüggő elválasztófalat alkotnak. Ez a szádfal­ rendszer alkalmas lehet a víz távoltartására, de ugyanakkor megtámaszthatja a munkagödrök földpartját is. A szádfal akkor felel meg a ren­deltetésének, ha a ránehezedő víz- és földnyomást törés és jelentő­sebb alakváltozás nélkül fel tudja venni. A munkagödrök biztosítá­sánál a szádfalat úgy verik le, hogy a fal a munkagödör fenék­szintjénél mélyebbre kerüljön. A szádfalak általában hornyokkal kapcsolódnak egymáshoz, leveré­sükre a munkagödör kiemelése előtt kerül sor. A szádfal elemeit általában acéllemezből készítik.

4. Ábra: Szádfalak kapcsolódása.

5. Ábra: Épület körüli szivárgó.
1 Nyílt övárok. 2 Szivárgóárok. 3. Talajvízszint. 4. Drenázscső. 5. Vízzáró réteg. 6. Lejtős terep. 7. Járda.

A szivárgók általában 2%-os lejtéssel készült árokrendszerek. Az árok alsó síkja az alapozási sík (5. ábra) alatt helyezkedik el. Ez az árokrendszer alkalmas arra, hogy az épület építése közben, vagy az építmény üzemelteté­se alatt az árokba összegyűlő talajvizet összegyűjtse és elvezesse. Ezzel a távoltartással a szigetelő szerkezetek terhelése sokkal kisebb lesz és így élettartamuk meghosszabbodik. Az árokba töltött kavics, vagy zúzottkő alkalmas arra, hogy a talajban lévő vizet összegyűjtse. Az árok aljában elhelyezett csőrendszer pedig egy helyre vezeti az így összegyűlt vizet. Az árok aljára helyezett égetett agyag csövet alagcsőnek nevezik.

Az alagcsőrendszer általában vízgyűjtő aknákban végződik. Innen a víz a terep lejtése miatt vagy magától elfolyik, vagy szivattyúzással távolítható el.

Az előzőekhez hasonlóan, az épület körüli talajban lévő nedvességet, illetve vizet tartják távol a felületszivárgók. A pincefalaknál (6. ábra) használatos felü­letszivárgók alapeleme a kettős domborulata műa­nyag lemez. Ez a lemez a külső vízszigetelés oldaláról tartja távol a nedvességet úgy, hogy a domborulatok között összegyűlt vizet az épület alapjának mélységé­ben elhelyezett dréncsövekbe vezeti. Az épület körüli szivárgókhoz hasonlóan ez a csőrendszer elvezeti az összegyűlt vizet.

6. Ábra: Felületszivárgó pincefal szigetelésénél.

A vízszintes falszigetelés

A talajnedvesség elleni szigetelések fontos alkalma­zási területe az alapfal-szigetelés. Az épületek teher­hordó és válaszfalait is védeni kell a talajból felszívó­dó nedvesség ellen. Az alapfal-szigetelést (7. ábra) általában betonból vagy terméskőből készült alapokra, lábazati falkara, a terepszint felett legalább 30 cm magasságban helyezik el.

7. Ábra: Pillér szigetelése. 1 Feltöltés. 2 Beton alap. 3 Aljzat beton. 4 2rtg. padlószigetelés. 5 Pillér alatti szigetelés. 6 Szig. védő beton.

Az alapfal-szigetelést normál vastagságú bitumenes lemezekkel két rétegben, forró bitumen ragasztással, felső bevonással készítik. A szigeteléshez mind a csu­pasz felületű, mind a homokhintésű lemezt lehet al­kalmazni. Hibás az a szigetelési eljárás amikor bitumenragasztás és felső bitumenbevonat nélkül ké­szítőiek alapfal-szigeteléseket normál vastagságú bitumenes lemezekkel. Az ilyen szigetelés 1-2 év eltel­te után korhadásnak indul, és víz-, illetve nedvesség­áteresztővé válik. Ezeket a hibákat csak utólagos falszigeteléssel lehet megszüntetni. Többféle eljárás terjedt el az ilyen hibák kiküszöbölésére. Mindegyik eljárás költséges, nagy szakértelmet és türelmes mun­kát igényel.

Az alapfal-szigeteléseket az építési helyszínen készítik elő. A munka megkezdésekor tisztázzák, hogy
milyen méretű szigetelőlemezre van szükség, hol lesznek az átfedések, milyen más vízszintes
és függőleges szigetelőrétegek kapcsolódnak hozzá.

Abban az esetben, ha az alapfal-szigetelés alápincézetlen épület külső körítő fala alatt ké­szül, akkor a szigetelést az épület homlokzata felé 2 cm-es, az épület belseje felé 10 cm-es túlnyújtással készítik. Középfőfal és válaszfalak esetén, a túlnyújtás mindkét oldalon 10-10 cm.

A fenti tulajdonságok ismeretében a munkát a szélességi és hosszúsági méretek felvételével kell megkezdeni. Erre alkalmas helyen a lemeztekercseket felbontják, kigurítják, a megfelelő méretűre vágják. A szabást ollóval, vagy késsel végzik el, majd forró bitumennel összera­gasztják a lemezeket. Ügyelni kell arra, hogy a tekercsek ne legyenek túl nehezek, mert ez akadályozza a mozgatásukat. A szigetelőlemezek elhelyezését az alapok letisztításával kell megkezdeni. A letisztított felületre bitument kennek és a képlékeny bitumenbe ágyazzák az alapfal-szigetelését (8. ábra). Lesimítás után a felső felületét is bőven bevonják forró bitumen­nel.

8. Ábra: Szigetelés elhelyezése lábazatnál. 1 Beton alap. 2 Külső főfal. 3 Fal alatti szig. 2rtg. 4 Aljzatbeton. 5 Járda.

Az elhelyezésénél ügyelni kell arra, hogy fal­sarkoknál is kétrétegű szigetelés legyen. A tol­dások az alapra csak keresztirányúak lehetnek. A szigetelés és a felső bitumen-bevonás felülete folytonos legyen. A felső bitumenkenés kihűlése után a szigetelés felületére finom homokot kell szórni. Ez a homokszórás védi a szigetelőréte­get.

Vízszintes padló alatti szigetelés

A vízszintes padló alatti szigetelést két rétegben kell elkészíteni. A szigetelő lemezeket 10 cm-es toldással kell csatlakoztatni egymáshoz. A leragasztásnak és a felületi bekenésnek teljes felületűnek kell lennie.

A szigetelés készítését akkor kezdik meg, amikor a falazási munkák befejeződtek, elkészült a födémezés és a tetőszerkezet. A belső munkavégzés zárt térben történik, így ez a munka már független az időjárástól. A padló alatti szigetelést betonaljzatra készítik. A beton felületét léccel egyenletesen lehúzzák úgy, hogy azon kiálló kavicsok vagy bemélyedő kavicsfészkek ne maradjanak. A szigetelés ké­szülhet bitumenes csupasz- vagy homokhintésű lemezzel.

A padló alatti szigetelés rendeltetésének akkor felel meg, ha az épületszerkezetek között összefüggő, folytonos réteget képez. Ezért különös gondossággal kell csatlakoztatni a szige­telő rétegeket, illetve a fal alatti betonalapot és az aljzatbetont.

A két aljzat síkban nem térhet el egymástól, és a betonozásból eredően nem maradhat dur­va, szemcsézett. A durva szemcsék a szigetelő lemezek lesimításakor átszakadhatnak. Így a szigetelés folytonossága megszakad és a nedvesség könnyen áthatolhat a szerkezeten. Az ilyen sérülések a padlóburkolatok tönkremenetelét okozhatják.

9. Ábra: Szélső főfal szigetelésének toldása. 1 Feltöltés. 2 Alaptest. 3 Aljzatbeton. 4 Padlószigetelés. 5 Külső fal.

Az alapfal- és padló alatti szigetelés csatlakozását a 9. ábra szerint kell elkészíteni. A kö­zépfőfal- és a padló alatti szigetelés csatlakozá­sát a 10. ábra mutatja be. A szintben eltérő fal- és padló alatti szigetelés csatlakozását közben­ső, függőleges szigetelés készítésével kell meg­oldani.

10. Ábra: Középfőfal szigetelésének toldása. 1 Aljzatbeton. 2 Alaptest. 3 Fal alatti szigetelés. 4 Padló alatti szig. 5 Középfőfal.

A munka megkezdésekor a felületeket a szennyeződéstől, portól meg kell tisztítani. A megtisztított felületre a tekercseket ki lehet gurítani és el lehet végezni a méretre vágást. Minden lemeztekercset a kigurítás után meg­fordítanak, majd úgy ragasztják le teljes felüle­tű forró bitumenkenéssel. Ügyelni kell arra, hogy a lemez teljes felületen ránc-, gyűrődés- és hólyagmentesen (11. ábra) feküdjön az aljzatbetonra.

11. Ábra: Padlószigetelés rétegei. 1 Első szigetelő rtg. 2 Második szigetelő rtg.

A szigetelés első rétegének elkészítése után a második réteget az elsőre, fél lemezszélességnyi eltolással kell felragasztani. A felső rétegre bitumenkenés készül. Az elkészült padló alatti szigetelésre 2 cm homokterítést és 5 cm vastag védőbetont készítenek. A hőszigetelt padlóburkolati rétegrendekben a nedvesség el­leni szigetelésre kerül a lépésálló hőszigetelő réteg. A hőszigetelést egy technológiai szigete­léssel kell megvédeni a betonozás nedvességétől.

Függőleges falszigetelés

A függőleges falszigetelés leggyakrabban a pincefalaknál fordul elő. A függőleges falszige­telést a külső oldalon kell elkészíteni (12. ábra) úgy, hogy a nedvesség ne érje a falszerkezetet.

12. Ábra: Függőleges falszigetelés toldásai. 1 Külső főfal. 2 Simított vakolat. 3 Függőleges szig. 4 Szig. védő fal.

A függőleges szigeteléshez kell csatlakoztatni a falszerkezet alatti szigetelést is. A hagyományos bitumenes szigetelésnél a függőleges szigetelő rétegeket 10 cm-es átfedéssel kell teljes felületen felragasztani.

A függőleges falszigetelést háromféleképpen lehet elkészíteni:

1. A pincefal külső oldali szigetelése a fal alatti szigeteléssel készülhet egyszerre úgy, hogy a szigetelés függőleges részét a szigeteléstartó falra vezetik fel és csak utána építik meg a pincefalat
2. A pincefal alatti szigetelést készítik el először, és a fal fala­zása után helyezik el a függőleges szigetelést a pincefal külső oldaláról, majd a szigetelést szigetelés védő falazattal védik.
3. A szigetelést teknőszerűen készítik el úgy, hogy a pincefal függőleges, valamint vízszintes szigetelését és az aljzat szige­telését egy ütemben készítik el.

Abban az esetben, amikor a fal alatti és a függőleges szigetelés egyszerre készül, először a függőleges szigetelés első rétegét ragasztják fel úgy, hogy annak végződése 10 cm széles­ségben a vízszintes síkra érjen. Erre a belső sarkokig ráragasztják a vízszintes szigetelést.

A lemez méretre szabásánál figyelembe kell venni, hogy készül-e padló alatti szigetelés. A padlószigetelés csatlakoztatása 10 cm-es sávban történhet, ezért ezt a nagyságot még hozzá kell számolni. Ezután fél lemezszélesség eltolással leragasztják a fal alatti szigetelés máso­dik rétegét úgy, hogy abból 10 cm-t a függőleges falra vezetnek fel. Erre hajtják rá a függő­leges szigetelés második rétegét úgy, hogy annak végződése a hajlatban érjen véget. A szigetelés úgy is elvégezhető, hogy a vízszintes és a függőleges szigetelést egy darabból készítik el. Célszerű mindig a legegyszerűbb és leggazdaságosabb megoldást választani.

13. Ábra: Függőleges és vízszintes szigetelések toldása. 1 Kétrétegű padló alatti szig. 2 Kétrétegű fal alatti szigetelés. 3 Kétrétegű függőleges szig.

Talajnedvesség ellen a függőleges szigetelés általában kívülről, az épület falára ragasztva készül. Az alapfal (13. ábra) szigetelése pedig hagyományosan két rétegben készül el. Az alapfal-szigetelés szabadon lévő részére ra­gasztják rá a függőleges szigetelés alsó végét. Ha a szigetelés elkészült, akkor kívülről falaz­zák fel a szigetelést védő falat. Teknőszigetelés esetén összefüggő padló- és falszigetelés készül. Ez a szigetelési mód talaj­nedvesség és talajvíz esetén is alkalmazható.

A szigetelést tartó falat függő mellett, zsinór­ba rakva falazzák. Az állékonysági és baleset­elhárítási szabályok miatt a téglafalat 2 m-enként, 12 cm vastag pillérerősítéssel falazzák. Magasabb falak esetén ettől függetlenül, desz­kából készített kalodával is merevíthetik a falat.

A falazás után a szigetelést tartó falat durva vakolattal látják el és papírral ledörzsölik, hogy a habarcsmaradványok ne száradjanak a felületre. A vízszintes és a függőleges felület találkozásánál a hajlatot 4 cm-es sugarú íves kikenéssel kell ellátni. Ez a kikenés megakadályozza, hogy a szigetelés alaki hiba miatt megtörjön.

Mint minden bitumenragasztással készülő vízszi­getelést, a függőleges szigetelést is csak száraz időjárásban, +5°C feletti hőmérsékleten, száraz aljzatokra készítik. A szigetelés (14. ábra) készül­het bitumenes csupasz-, vagy homokhintésű le­mezzel. A lemezek elhelyezése a falon mindig füg­gőleges irányú.

14. Ábra: Függőleges falszigetelés szerkezeti megoldása.

A padló alatti szigeteléshez hasonlóan itt is fon­tos, hogy a rétegek a falra és egymásra ránc-, gyűrődés- és hólyagmentesen legyenek felragasztva. Lényeges, hogy minden lemezrész bitumenréteg között legyen. Az első rétegnél ezért a szigetelés megkezdésekor a falat a szennyeződéstől, portól megtisztítják, és egy rétegben bevonják forró bi­tumennel. Ügyelni kell arra, hogy a falon egyenletes vastagságú, összefüggő bitu­menréteg alakuljon ki.

A függőleges szigeteléseknél a felhasználásra kerülő bitumen mi­nőségének, ül lágyuláspontjának is döntő jelentősége van. Meleg időjárásban magas lágyuláspontú bitument használnak. Ennek oka, hogy a kész szigetelés meleg időjá­rásban hamar felmelegszik a feke­te színe miatt. A felmelegedés hatására a szigetelőréteg lecsúszhat a függőleges felületről. Lecsúszá­sát fehér meszeléssel lehet megakadályozni, így a felület vissza­veri a napsugarakat és elkerülhető a túlzott felmelegedés. A szerkezeti fal építésekor a szigetelés és a fal közötti hézagot soronként, habarccsal öntik ki.

15. Ábra: Csőáttörés szigetelésének kialakítása. 1 Külső főfal. 2 Acélcső. 3 Függőleges szig. 4 Szig.védő fal. 5 Cementrabic köpeny.

A szigetelést tartó falon, vagy az épület főfa­lán átvezetett csövekre (15. ábra), talajnedves­ség elleni szigetelésnél, csavarszorítású kettős acéllemez peremezést nem készítőiek. A szige­telés mindkét rétegét gallérozással vezetik rá a csőre. A gallérozást csorbázattal ragasztják úgy, hogy az első réteglemez a függőleges sík­tól 15 cm-t, a második réteg 25 cm-t takar. A bitumenes lemezből készült gallérozást is be­vonják felül forró bitumennel, s két helyen ken­derzsineggel körülkötik. Előfordul, hogy a csövön kötöző zsineg helyett – két helyen – csa­varszorítású fémbilincset alkalmaznak.

Kenderzsineges körülkötés esetén a szigetelést a csövön rabicköpennyel védik, míg fémbilincs esetén azokat szabadon hagyják. Béléscső al­kalmazása esetén a bélés- és haszoncső közötti hézagot, bitumenes kenderkötél csőre tekercselésével és hézagba verésével kell tömíteni.

Talajvíz elleni szigetelések és szigetelés végződése

A talajvíz elleni szigeteléseknél (16. ábra) fi­gyelembe kell venni a víz nyomását. A szigete­lés általában a lemezalapozással együtt kerül alkalmazásra. A lemezalap kellően leterheli a felületet és ellenfödémként működik. A szigetelés négy rétegben készül úgy, hogy a lemezek toldásánál legalább 15 cm-es átfedést kell kialakítani.

16. Ábra: Talajvíz ellen 4 rétegű szigetelés.

A teknőszigeteléseket függőlegesen a szigetelést tartó falakra, a vízszintes szige­telést a tartó betonra kell elkészíteni összefüggően és lehetőleg egy időben. A függőleges felületeken lehetőség van a szigetelés rétegszámának a csökkentésére akkor, ha ezt a talaj­vízviszonyok megengedik. A talajvíz elleni szigeteléseknél a munkaterületet vízteleníteni kell legalább a munkaszint alá 50 cm-rel. A talajvízszint süllyesztést csak a leterhelő szerkeze­tek elkészülte után szabad megszüntetni.

A szigetelések végződése

A víz és a nedvesség nemcsak alulról támadja az épületszerkezeteket. A felülről érkező csapadék gyakran okoz kellemetlenségeket. Az épületet részben vagy egészben körülvevő szigetelés csak akkor tud megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek, ha végződése a terepszint felett van, és kizárja a víznek oldalirányból a szigetelés mögé kerülését.

A vízszigetelő munkához a szigetelések végződésének kiképzése (17. ábra) is hozzátartozik. Előfordul, hogy a terepszint alatt szakszerűen elkészítik a szigetelést. Az épület felépítése után, az épület körül elvégzik a tereprendezést, és megépítik a járdát. Egy idő múlva a helyi­ségek külső határoló-falán, padlóján, nedves foltokat tapasztalnak.

17. Ábra: Szigetelések végződése a lábazatnál. (BAL) 1 Feltöltés. 2 Külső főfal. 3 Első ütemben készült függőleges szigetelés. 4 Szigetelést tartó fal. 5 Függőleges szig. toldása. 6 Járdalap. 7 Bitumen kiöntés.
(JOBB) 1 Kétrétegű szigetelés. 2 Szig. védő fal. 3 Feltöltés. 4 Bit. kiöntés. 5 Járdalap. 6 Külső főfal. 7 Lábazat.

Amennyiben a szigetelést tartó fal tetejére kihajtott szigetelés a terepszint alatt marad, a terepen összegyűlő csapadékvíz könnyen mögé jut, ill. a szigetelés és az épített szerkezeti fala közötti hézagon beszivárog a vízszintes szigetelésig, és ott összegyűlik. Az összegyűlő víz nedvesíti a padlót és a falakat.

A legtöbb épület terepszinttel érintkező lábazatát fagyálló anyagokkal burkolják. E burko­lat mögé ragasztják a vízszigetelés kimagasítását. A lábazati burkolat mögé felragasztott szigetelés a terepszint magasságában megakadályozza, hogy a víz a falszerkezetbe jusson. A szigetelés magasítását az épület lábazatának, ill. homlokzati munkájának elkészítése előtt kell elvégezni. Lényeges, hogy a szigetelés a terepszint felett 15 cm magasságban végződjön, egyenletes sík felületre felragasztva. A szigetelést két rétegben, bitumenes csupasz- vagy homokhintésű lemezzel, 10 cm-es átfedésekkel, toldásokkal készítik.

A rétegeket a falra és egymásra teljes felületen forró bitumennel ragasztják, és a szigetelés felső felületét is bevonják forró bitumennel.

A munka befejezése után elkészítik a lábazat burkolatát, majd a terep rendezésével az épület körüli járdát. Az épület lábazata és a járda körüli hézagot kiöntik forró bitumennel.

A természetes rostokból készült burkolatokat alátétré­teggel és anélkül is lerakhatjuk. Amennyiben alátétet is beépítünk, az alátét és a ragasztó is speciális, ehhez a bur­kolattípushoz alkalmazható fajta legyen. Ezekről a szak­kereskedésben kérhetünk információt.

Amennyiben alá­tét nélkül szeretnénk lerakni a burkolatot, gondoskod­junk a kellően sima aljzatról; az egyenetlen aljzatbetont vonjuk be aljzatkiegyenlítővel, az alátétdeszkázatra pe­dig szereljünk hígított PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt lemezt (az aljzat előkészítéséről részletesen. Amennyiben beépítünk alátétréteget, csak ak­kor kell az aljzatot ily módon előkészítenünk, ha az egye­netlen. Mindkét esetben gondoskodjunk a tiszta aljzat­ról, különben a vékony rétegben elterített ragasztó nem tud kellő mértékben megtapadni.

Ellenőrizzük, hogy le kell-e vágnunk az ajtószárnyak­ból ehhez a burkolat egy darabját és a küszöbelemet tegyük az ajtó alá. Számítsuk ki az anyag­szükségletet a helyiség alaprajza alapján.

Alapszabályok

• A munka megkezdése előtt készítsük elő az aljzatot.
• Mérjük le a helyiséget, és úgy tervezzük meg a fektetést, hogy lehetőleg ne kelljen toldani.
• A ragasztó, alátét és szöges lécek megvásárlásakor kérjünk ta­nácsot az építőanyag-kereskedésben, és mindig kövessük a gyártó utasításait.
• Ügyeljünk rá, hogy még véletlenül se kerüljön ragasztó a bur­kolat felületére, ugyanis onnan gyakorlatilag lehetetlen eltávo­lítani.
• Ügyeljünk a biztonságra! Gondoskodjunk a helyiség megfelelő szellőztetéséről, és amikor ragasztóval dolgozunk, viseljünk erős gumikesztyűt.

Nehézségi fok:

●●●●○

A padlószőnyeghez hason­lóan a természetes rostokból készült burkolatokat is nehéz mozgatni, és a tökéletesen sík felület készítésesem könnyű.

Szerszámok

• Kalapács; Univerzális kés és tartalék­pengék;
• Vonalzó; Ragasztószalag 3 mm-es fogazatú simító;
• Térdfeszítő; Henger;
• Beszorítóspakli.

Anyagok

• Természetes rost burkolat
• Szőnyeg léc/küszöbelem/ Z profil
• Ragasztó természetes rost burkolathoz

Természetes rostokból készült burkolat fektetése alátét nélkül

A tekercs előkészítése

Hogy ne zsugorodjon beépítés után, a burkoló­anyagot beépítés előtt legalább 48 órán át hagyni kell akklimatizálódni a helyiségben. Ha toldásra van szükség, úgy készítsük el a burkolatot, hogy a toldás ne kerüljön forgalmasabb, szem előtt lévő területre. Ha a tekercs jóval szélesebb a burkolan­dó helyiségnél, egy nagyobb helyiségben nagyjá­ból vágjuk méretre, és így vigyük át a beépítés helyére. A széleken hagyjunk kb. 5 cm ráhagyást.

Lépések:

1. Az ajtónyílásban szegezéssel vagy csavarozással rögzítsük az általunk választott küszöb megol­dást: küszöbelemet, szőnyegprofilt vagy Z profilt. A szeges felületeken a szegek fel­felé és a burkolatmezőtől kifelé nézzenek.
2. Először szárazon rakjuk ki a burkolatot. A leghosszabb, legszabályosabb faltól indulva terítsük ki a tekercset, hogy befedje az egész felületet. Éles univerzális késsel és vonalzóval vágjuk le az éle­ket, a csőátvezetések és egyéb akadályok helyét. A pengét gyakran cseréljük. A sarkokban készít­sünk kis bemetszéseket, hogy kiterülhessen az anyag.
3. Az illesztéseknél 7,5 cm átfedéssel fektessük egy­másra a darabokat, majd rögzítsük a burkolatot ragasztószalaggal olyan helyzetben, hogy illesz­kedjen a széleknél. Ezután vágjuk át mindkét ré­teget egyszerre vonalzó mentén univerzális késsel. Ne próbáljuk meg a gyári széleket simán egymás­hoz tolni, mert ezek nem elég szabályosak.
4. A helyiség ajtótól távolabb eső részén hajtsuk fel a fél burkolatot, majd öntsünk ragasztót az aljzatra, és a fogazott simítóval vagy festőhengerrel véko­nyan terítsük el.
5. Hajtsuk vissza a burkolatot az aljzatra, hajtás köz­ben erősen simítsuk bele a ragasztóba. A helyiség középpontja felől a falak felé feszítsük ki térdfeszí­tővel, hogy teljesen sima felületet kapjunk. A ra­gasztót kb. 20 percig hagyjuk kötni. Ezután a má­sik oldal felől hajtsuk fel a még le nem ragasztott burkolatot a már rögzített részig, és ismételjük meg a ragasztást. Az illesztéseket kis szakaszon­ként, erőteljesen nyomjuk a ragasztóba.
6. Amikor a teljes felület kész, a térdfeszítővel simít­suk ki az esetleges egyenetlenségeket. Hengerrel menjünk át a felületen, eltávolítva a levegőbuboré­kokat. A sarkokban az ujjunkkal simítsuk le a felü­letet. A szegélyeket a beszorítóspaklival nyomjuk neki a falnak.
7. Az ajtónyílásnál az általunk választott megoldással zárjuk le a burkolatot. A ragasztót egy éjszakán át hagyjuk kötni, majd seperjük és por­szívózzuk fel a felületet.

A padlóburkolat rétegrendje

Aljzatbetonon:

1. Természetes rost burkolat
2. Ragasztó természetes rost burkolathoz
3. Aljzatkiegyenlítő
4. Aljzatbeton

Fa alátétdeszkázaton:

1. Természetes rost burkolat
2. Ragasztó természetes rost burkolathoz
3. 6 mm vastag, hígított PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt lemez
4. Meglévő párnafák és alátétdeszkázat

2. Természetes rostokból készült burkolat fektetése alátéttel

A tekercs előkészítése

Természetes rostokból készült burkolatok beépíté­se alátét nélkül. A rögzítő lécek (a szöges lécek szeg nélküli változatai) leszegezése előtt kézi fémdetektorral érdemes a padló alatt futó ve­zetékek helyzetét megállapítani. A megfelelő, ki­álló szegek nélküli rögzítő léceket szerezzük be.

Nehézségi fok:

●●●●○

Ennél a módszernél további nehézséget jelent az alátét és a szöges lécek beépítése.

Szerszámok

• Szerszámok; Kalapács; Kőzetfúró (aljzatbetonnál);
• Lemezvágó olló; Univerzális kés tartalék­pengékkel;
• Ragasztószalag; Festőhenger;
• Tűzőgép (fa alátétdeszká­zatnál);
• Vonalzó; Ragasztószalag; Térdfeszítő; Beszorítóspakli;
• Henger.

Anyagok

• Természetes rost padlóburkolat
• Rögzítő léc
• Szőnyegprofil/küszöbelem/Z profil
• Ragasztó (alátéthez és természetes rost burkolathoz)
• Alátét

Lépések:

1. Szegezzük le a rögzítő léceket a falak mentén; fa alátétdeszkázatnál egyszerűen kalapáccsal verjük be a szegeket, aljzatbetonnál kőzetfúrót használjunk. A rögzítő lécek és a fal között maradjon a burkolat vastagságánál egy kissé keskenyebb hézag. A léceken látható márkanév felénk nézzen. A sarkoknál és egyéb akadályok körül fogóval vagy fémfűrésszel vágjuk méretre a rögzítő léceket.
2. Az ajtónyílásban szegezéssel vagy csavarozással rögzítsük az általunk választott küszöbmegoldást vagy dilatációs profilt.
3. Terítsük ki a feltekert alátétet, és univerzális késsel vágjuk méretre. Az alátétlemezek szegélyét toljuk egymás mellé, a lemezeket nem kell átfedéssel fektetni; azok a rögzítő lécekre se takarjanak rá. Az illesztéseket szigetelőszalaggal rögzítsük. Ezután emeljük fel az alátét felét, majd alatta festőhen­gerrel terítsünk el ragasztót az aljzaton. Ragasszuk le a fél lemezt, majd ismételjük meg a műveletet a másik felével is. Tűzőgéppel is rögzíthetjük a lemezt, a szegélyeknél 2,5 cm-es, egyébként 15 cm-es hézagokkal helyezzük el a rögzítést.
4. Ha ragasztottuk az alátétet, egy órán át hagyjuk kötni a ragasztót. Az egyik saroknál ellenőrizzük, hogy kellően megkötött-e a ragasztó. Ezután terítsük ki a burkolatot, a leghosszabb, legsza­bályosabb faltól kiindulva.
5. Éles pengéjű univerzális késsel, vonalzó mellett, a peremek mentén szabjuk le pontosan a burkolóanyagot. A pengét gyakran cseréljük. A sarkoknál ejtsünk rajta apró bemetszéseket, hogy teljesen ki tudjuk teríteni a szőnyeget.
6. Amennyiben toldásokra is szükség van, azok ké­szítéséhez a darabokat 7,5 cm-es átfedéssel fek­tessük le, majd rögzítsük őket ragasztószalaggal ebben a helyzetben. Ezután a két réteget egyszer­re, vonalzó mentén vágjuk át univerzális késsel. Ezzel a módszerrel tökéletesen illeszkedő sze­gélyeket készíthetünk.
7. Az ajtótól legtávolabb eső falnál hajtsuk vissza a burkolatot, kb. a feléig. Öntsünk az alátétre egy kevés ragasztót, majd fogazott simítóval vagy festőhengerrel terítsük el vékony rétegben; a rögzítő lécekre is jusson belőle.
8. Terítsük vissza a burkolóanyagot a helyére, alapo­san belenyomva a ragasztóba, kiterítés közben elegyengetve. A szoba belsejéből a falak felé fe­szítsük meg a térdfeszítővel. Ezután beszorítóspaklival nyomjuk be a burkolatot a rögzítő léc és a fal közé.
9. Hajtsuk fel a még le nem ragasztott burkolóanya­got, és ismételjük meg a ragasztást. Az illeszté­seket kis szakaszonként terítsük le, alaposan be­lenyomva a szegélyeket is a ragasztóba. Ha levág­tunk az ajtótokból, beszorítóspaklival nyomjuk be alá a burkolat szegélyét.
10. Amikor a teljes felület elkészült, a térdfeszítővel simítsuk ki az egyenetlenségeket. Ezután henger­rel menjünk át (többféle irányban dolgozva) a fe­lületen, hogy eltávozzanak a burkolat alól a leve­gőbuborékok, a sarkokban az ujjainkkal nyomkod­juk le a szőnyeget.
11. Az ajtónyílásnál az általunk választott küszöbmeg­oldáshoz vagy tágulási (dilatációs) profilhoz il­lesszük hozzá a burkolat szegélyét. Az egyenetlenségeket a térdfeszítővel simítsuk ki. A ragasztót egy éjszakára hagyjuk kötni, majd se­perjük és porszívózzuk fel a burkolatot.

A padlóburkolat rétegrendje

Aljzatbetonon:

1. Természetes rost padlóburkolat
2. Ragasztó (természetes rost padlóburkolathoz)
3. Alátét
4. Ragasztó (alátéthez)
5. Rögzítő lécek
6. Aljzatbeton

Fa alátétdeszkázaton:

1. Természetes rost padlóburkolat
2. Ragasztó (természetes rost padlóburkolathoz)
3. Alátét
4. Ragasztó (alátéthez)
5. Rögzítő lécek
6. Meglévő párnafák és alátétdeszkázat

A padlószőnyeg tekercsben és lapok formájában kapha­tó. A kétféle típust különbözőképpen kell beépíteni. A tekercsekkel nehezebb dolgozni, mint a lapokkal, és előbbi alá alátétréteget is be kell építeni, ennek köszönhetően viszont nincsen szükség tökéletesen sima aljzatra. A la­pok alá viszont nem kerül alátétréteg, ezért az aljzatbe­tonra aljzatkiegyenlítőt, a fa alátétdeszkázatra pedig hí­gított PVA-ragasztóval felületkezelt 6 mm vastag réte­gelt lemezeket kell beépíteni. A lapokat speciális ragasztóval kell rögzíteni, amelyet vékonyan hordunk fel az aljzatra.

Ragasztásnál különösen fontos a tökéletesen tiszta aljzat, mert ha az poros, nem tapad meg rajta kellőképpen a ragasztó. A ragasztó azt is lehe­tővé teszi, hogy ha egy elem megsérül vagy nagyon elko­pik, azt fel tudjuk szedni és kicserélni. Nézzük meg, hogy le kell-e vágnunk az ajtószárnyakból. A helyi­ség alaprajzán számítsuk ki az anyagszükségletet; vásároljunk a helyiségnél szélesebb tekercset, hogy ne kelljen toldani.

Ha lapokat rakunk le, készítsük el a burkolatkiosztási tervet, amellyel kiszámíthatjuk az anyagszük­ségletet, és megtervezhetjük az elemek elrendezését. A következőkben a feszített eljárást mutat­juk be; ehhez csak olyan szőnyegtípust alkalmazhatunk, amely bírja a feszítést (érdeklődjünk a forgalmazótól).

Alapszabályok

• A munka megkezdése előtt készítsük elő az aljzatot.
• Mérjük le a helyiséget, hogy a szőnyegszélességet a lehető leg­jobban ki tudjuk használni és ha lehet, ne kelljen toldanunk.
• Az alátétről, szöges lécekről és dilatációs profilokról kérjünk ta­nácsot az építőanyag-kereskedésben. Minden terméknél tartsuk be a gyártó utasításait.
• Ügyeljünk a biztonságra! Ragasztásnál szellőztessük a helyisé­get. A késsel és a szöges lécekkel óvatosan dolgozzunk.

Nehézségi fok:

●●●●●

A tekercsben árult padlósző­nyeggel nehéz dolgozni. Be kell építenünk alátétréteget, szöges léceket és dilatációs profilokat is, és szükség le­het toldásokra is.

Szerszámok

• Kalapács; Fúró és kőzet fúrófej (aljzatbetonnál);
• Lemezvágó olló; Univerzális kés tartalék­pengékkel/szabóolló;
• Vonalzó; Szigetelőszalag; Tűzőgép (fa alátétdeszkázatnál);
• Csavarhúzó (hurkolt sző­nyeghez); Speciális vasaló;
• Nehezékek (pl. szerszá­mosláda);
• Térdfeszítő; Bontóvéső; Beszorítóspakli;
• Porszívó/seprű.

Anyagok

• Padlószőnyeg tekercs
• Szöges léc
• Szőnyegprofil/küszöbelem/Z profil
• Alátétréteg
• Ragasztó (aljzatbetonnál)
• Illesztő szalag hőre lágyuló ragasztóval

Padlószőnyeg lerakása

A szőnyeg előkészítése

Tervezzük meg a toldások (illesztések) helyét (amennyiben lesznek), még a munka megkezdé­se előtt. Ezek semmiképpen ne kerüljenek a na­gyobb igénybevételnek kitett, forgalmasabb he­lyekre. Ha a padlószőnyeg darab jóval nagyobb, mint a burkolandó helyiség, egy nagyobb helyi­ségben nagyjából vágjuk méretre, és így vigyük át a helyszínre.

A széleken 5 cm ráhagyást hagy­junk. A szögeslécek aljzatra szegezése előtt egy kis kézi fémdetektorral ellenőrizhetjük a padló alatt futó vezetékek helyzetét.

Lépések:

1. Szegezéssel rögzítsük a szőnyegtípusunkhoz ajánlott szöges léceket a falak men­tén. Fa alátétdeszkázatnál kalapáccsal verjük be a szögeket, míg aljzatbetonnál kőzetfúróval fúrjuk ki előre a lyukakat. A szöges lécek és a fal között hagyjunk a szőnyeg vastagságánál egy kissé kes­kenyebb hézagot. A szegek felfelé és a fal felé mutassanak. A csöveknél és egyéb akadályoknál fogóval daraboljuk a szöges léceket.
2. Az ajtónyílásban szegezzünk le szőnyegprofilt, küszöbelemet, Z profilt vagy szöges lécet, attól függően, hogy hogyan kívánjuk kialakítani a bur­kolatváltást.
3. Terítsük ki az alátétet, majd vonalzóval és univer­zális késsel vágjuk méretre, és toljuk a szöges lé­cek mellé. Az alátét ne takarjon rá a szöges lécek­re; illesztéseit szigetelőszalaggal ragasszuk össze. Az alátétet tűzőgéppel rögzítsük az aljzathoz, a falak mentén 2,5 cm-enként, a többi területen 15 cm-enként. Aljzatbeton esetén viszont ragasz­tással rögzítsük.

(Megjegyzés: Innen folytatni!)

A padlószőnyeggel burkolt helyiségekben igazán ottho­nosan érezhetjük magunkat; kísértést érzünk, hogy le­rúgjuk a cipőnket és kényelmesen hátradőljünk egy fo­telben. Nem csoda, hogy a padlószőnyeg a nappalik, dol­gozószobák és hálószobák népszerű burkolata. A megfe­lelő szőnyeg kiválasztása azonban nem egyszerű: a szí­nek, minták, textúrák és különböző minőségű szőnyegek választéka hihetetlenül gazdag. Ezért aztán, ha rászánjuk az időt a keresgélésre, biztosan megtaláljuk a nekünk megfelelő típust.

Tulajdonságok

(*kicsi, **közepes,***nagy)

• hőtárolás***
• hangszigetelés***
• tartósság**
• könnyű karbantarthatóság*
• vízállóság*

A padlószőnyegek vá­lasztéka hatalmas, ezért vásár­lás előtt alaposan tájékozód­junk, és szempontjainkat is­mertetve kérjünk tanácsot az építőanyag-kereskedésben.

A gyártók a padlószőnyegeket kopásál­lóság szerint osztályozzák: léteznek erős igénybevételre, lakóterekbe (nappali, előszoba), általános igénybevételre (hálószoba) és kevésbé igénybe vett területekre (tárolók) szánt szőnyegek. Emellett arra is figyeljünk, hogy miből készül a szőnyeg: 100 % gyapjúból, 100 % szintetikus szálból, vagy a kettő különféle arányú keverékéből. A gyapjúszőnyeg még ma is verhetetlennek bizonyul a kényelem, kopásállóság és tűzállóság terén, ugyanakkor azonban nagyon drága is.

A szintetikus szálból készült szőnyegek legnagyobb hátránya a rossz tűzállóságuk, emellett kevésbé szépek is a gyapjúszőnyegeknél. Gyak­ran készítenek 80 % gyapjú/20 % nejlon anyagú szőnye­geket. Nedves helyiségekbe inkább szintetikus szálat tar­talmazó szőnyeg való, amely gyorsan kiszárad és nem pe­nészedik. A szőnyegek élettartama is nagyon eltérő: egy jó minőségű, sűrű szövésű gyapjúszövet élettartama, amely 80 % gyapjú/20 % nejlon alapanyagból készült, akár 15 év is lehet, míg egy könnyű, olcsó szőnyeg már 1-2 év alatt elkopik.

Manapság a tűzött szőnyegek különösen nagy válasz­tékban állnak rendelkezésre. Ezeknél gyártáskor tűk hur­kolják a fonalat a polipropilén hátlapra, a felület folyto­nos huroksorokból áll. A hurkokból álló felülettel készült szőnyeg a buklé (hurkolt) szőnyeg. A vágott hurkokkal készült szőnyeg a velúrszőnyeg. A kialakítás alapvetően meghatározza a szőnyeg megjelenését.

A padlószőnyegeket eredetileg szövéssel állították elő; még ma is kaphatók szövött szőnyegek. Ez a változat tar­tós, ugyanakkor drága; általában gazdagon mintázott. A szövött szőnyeg drága, mert sok alapanyag és idő szükséges az előállításához, ugyanakkor azonban hosszabb az élettartama az olcsóbb tűzött szőnyegeknél. Egy jó mi­nőségű tűzött szőnyeg viszont már e téren is felveszi a szövött szőnyegekkel a versenyt. A sűrű szövésű hátlap­pal kialakított szőnyeg tovább tart, mint amelyiknek lazább a hátlapja.

A padlószőnyeg legolcsóbb változatainál a szintetikus szálakat a hátlapra ragasztják, ezek gyakran lapok for­májában kaphatók. Bár ez a változat kevésbé tartós a többi típusnál, ugyanakkor kisebb alapterületű helyiségekben, vagy ahol hozzá kell férni a padló alatti részekhez, jó szolgálatot tehet. További előnye, hogy a kopott elemeket a teljes burkolat felszedése nélkül ki lehet cserélni.

Izgalmas újdonság az újrahasznosított hulladékanya­gokból (pl. üdítős palack) készült padlószőnyeg. Ezek a szőnyegek azonban egyelőre elég durvák, így inkább ke­reskedelmi és ipari létesítményekben használják őket, bár a technológia a jövőben kétségkívül fejlődni fog.

A burkolat megtervezése

A padlószőnyeg számtalan változatban kapható. A hurkok le­hetnek magasak vagy alacsonyak, vastagok vagy vékonyak, egyenesek vagy csavartak; a szőnyeg lehet vágatlan, azaz hurkolt (buklé) vagy vágott, azaz velúr. A velúrszőnyeg ele­gáns és sima felületű, viszont jobban meglátszanak rajta a lábnyomok. Ugyanakkor kopásállósága nem feltétlenül rosszabb, mint a hurkolt szőnyegé.

A hurkolt szőnyegnél a fonal­hurkokat nem nyírják meg: ezek a szőnyegek kevésbé elegán­sak, tagoltabb a felületük, viszont kevésbé látszanak rajtuk a benyomódások. A vastag velúrszőnyeg nagyon puha hatású, viszont a forgalmas helyeken hamar lelapul. A nagyon hosszú szállal készült padlószőnyegeket nehéz tisztán tartani. A kö­vetkezőkben ismertetjük a legelterjedtebb szőnyegtípusokat.

Az Egyesült Államok­ban a legnépszerűbb padló­szőnyeg típus a saxony; külö­nösen a tömöttebb változatok kényelmesek és tartósak.

A padlószőnyeg az összes létező színben kapható, ezért biztosan megtaláljuk a bútorainkhoz és a falak színé­hez legjobban illő változatot.

A 80 %-ban gyapjúból és 20 %-ban műszálból készült szőnyeg tartós, ugyanakkor ké­nyelmes és szép is.

A csavart hurkokkal ké­szült szőnyegen nem látszanak meg a lábnyomok és egyéb benyomódások.

A padlószőnyeg a leg­melegebb az összes burko­lattípus közül, emellett ele­gáns és kényelmes is.

Nem minden szövött sző­nyeg készül a szállodákban látha­tó változatoknál megszokott élénk mintázattal. Ezek a rombuszmotí­vumok elegáns felületet hoznak létre, anélkül, hogy a mintázat túl nyomasztó lenne.

Karbantartás

A padlószőnyeget legalább hetente egyszer porszívózzuk át. A szagok és a beivódott szennyeződések eltávolítására spray-t használjunk, majd a habot porszívózzuk fel. Na­gyobb igénybevétel után vagy ha a szőnyeg elveszti szí­nét, érdemes profi szőnyegtisztító céggel kitisztíttatni. Ha mégsem szeretnénk szakembert hívni, száraz és fo­lyékony tisztítószerek széles skálája áll rendelkezésünkre, amelyeket szőnyegtisztító géppel alkalmazhatunk.

A finom virágmintázat a régmúlt idők hangulatát idézi, és igazán elegáns meg­oldás egy hálószobába.

Lé­teznek gőzzel működő tisztítógépek (bár ezek némelyike megsértheti a szőnyeget), ezeket kölcsönözni lehet. A munka megkezdése előtt porszívózzuk át a felületet. A lehető legtöbb bútort vigyük ki a helyiségből, a benn­maradó darabok lábát pedig nejlon- vagy buborékos fó­liával tekerjük körbe. Tisztításkor ne jusson túl sok ned­vesség a szőnyegbe, mert különben károsodhat a hátlap. A gyorsabb száradáshoz nyissuk ki az ablakot, és taka­rítás után legalább 2 órán át ne használjuk a helyiséget.

A padlószőnyeg az egyik legbonyolultabban lerakható burkolat. Nehéz, nagy tekercseket kell mozgatnunk; eze­ket úgy lerakni, hogy feszes, teljesen sima felületet kap­junk, nem könnyű! A padlószőnyeg lapok lerakása már könnyebb, mert ezek kisebbek, könnyebbek. A legtöbb padlószőnyegnél alátétet, szöges lécet (fogaslécet) és dilatációs (burkolatváltó) profilokat is be kell építenünk, emellett speciális szerszámokra is szükségünk lesz.

Megfelelő-e az aljzat?

A tekercsben kapható hagyományos padló­szőnyeg alá mindig be kell építeni alátétet, ez általában a természetes rostokból készült változatoknál is igaz. Az alátét képes az aljzat bizonyos mértékű egyenetlenségeit kiegyenlíteni, ezért ez esetben nincsen szükség tökéletesen sima aljzatra, mint más burkolattípusoknál. Ha azonban az aljzat nagyon rossz állapotban van, hordjunk fel rá aljzatkiegyenlítőt vagy építsünk be rétegelt lemez alátétet.

Ha nem építünk be alátétréteget, gondoskodnunk kell a tökéletesen sima aljzatról. Bizonyos esetekben szükség van ragasztásra; ilyenkor speciális, a hagyományos vagy a természetes rostokból készült padlószőnyeghez való ragasztót kell használnunk, amelyet vékonyan kell felhor­dani. A ragasztó lehetővé teszi, hogy igazításhoz felszed­jük a már lerakott szőnyeget. Ragasztáskor különösen fontos követelmény a tökéletesen tiszta aljzat: csak így fog kellően megtapadni rajta a ragasztó.

A burkolat akklimatizálása

A természetes rostokból készült burkolatok a leve­gő hőmérsékletének és nedvességtartalmának változására zsugorodással és duzzadással reagál­nak, ezért ezeket beépítése előtt legalább 48 órán át a burkolandó helyiségben (normál lakóklímán) kell tárolni, csak ezután következhet a darabolás és beépítés. A hagyományos padlószőnyegre mindez nem vonatkozik.

Az alátét kiválasztása

Az alátétréteg célja, hogy még puhább legyen a burkolat, emellett azonban annak élettartamát is megnöveli. Az alátét általában poliuretánhabból, újrahasznosított poliuretánból, gumiból vagy természetes, illetve mesterséges filcesített rostanyag­ból készül. Az adott burkolattípushoz és az aljzathoz leginkább illő alátétről az építőanyag-kereskedés­ben érdeklődjünk.

Vastagabb, puhább alátétet ál­talában pihenésre használt, kisebb forgalmú helyi­ségekbe (pl. hálószoba) építenek be, míg a véko­nyabb alátét jobban igénybevett területekre (pl. lépcső) alkalmas. Ne feledjük, hogy a természetes rostokból készült burkolatok alá másfajta alátétet kell beépítenünk, mint a hagyományos padlósző­nyegeknél.

Padlószőnyegek vágása, toldása, rögzítése

Padlószőnyegek vágása

A padlószőnyeget és a természetes rostokból ké­szült szőnyegeket egyaránt darabolhatjuk éles uni­verzális késsel vagy szabóollóval, vonalzó mellett. A buklészőnyegekhez (hurkolt szőnyeg) szabóollót használjunk. Vásárolhatunk speciális vágóeszkö­zöket is, de az univerzális kés is remekül megteszi.

A szöges léceket lemezvágó ollóval vagy fémfű­résszel daraboljuk. Ha a burkolandó helyiség jóval keskenyebb, mint a szőnyegtekercs, egy nagyobb helységben vágjuk nagyjából méretre a szőnyegünket, majd ezután vigyük a beépítés helyére. Kör­ben mindenhol hagyjunk legalább 5 cm ráhagyást. Ezt fogjuk majd a szöges lécek mögé betűrni.

A padlószőnyegeket általában a hátoldal felől dara­boljuk; a vágás vonalát filctollal jelöljük ki. A hurkolt szőnyegeket viszont a színoldal felől vágjuk: ezeket a hurkok között kell vágni, a sorokat csavar­húzóval válasszuk szét. A természetes rostokból készült burkolatokat szintén a színoldal felől vágjuk.

Toldások készítése

Ha két vagy több padlószőnyeg darabot kell összeilleszteni, tervünkön határozzuk meg, hogy hova kerülnek majd a toldások. Ezek ne legyenek feltűnő, nagy forgalmú helyeken. Elképzelhető, hogy különféle irányból nézve a padlószőnyeg felületét azt eltérő színűnek látjuk, ezért fontos, hogy a darabokat azonos száliránnyal rakjuk le. Mintás szőnyegnél szőnyeg a mintákat illeszteni kell. A termé­szetes rostokból készült burkolatokat egy­szerűen leszabjuk és egymás mellé helyez­zük, a hagyományos padlószőnyeget azon­ban össze kell dolgozni az illesztéseknél.

(Kép fent) Toldásnál („összevasalás”) tegyünk az aljzatra illesztő szalagot (hőre lágyuló ragasztóval ellá­tott speciális ragasztószalagot), majd lassan toljuk be a speciális vasalót a szőnyeg alá, hogy megolvassza a ragasztót. Ahogy haladunk a szőnyeg széle mentén, mö­götte összezárul az illesztés, és a szőnyeg szélei beletapadnak a ragasztóba. A toldás­nál nehezékekkel nyomjuk bele a ragasztóba a szőnyeget.

A szélek rögzítése

A padlószőnyegeket rögzíthetjük a falak mentén elhelyezett szöges lécekkel (fogas­lécek). Ezek általában 1,2 m hosszú, fából vagy fémből készült elemek, ferdén kiálló „szegekkel”. Léteznek azonban szeg nélküli változatai is, a természetes rostokból készült burkolatokhoz.

Az adott burkolattípushoz ajánlott szö­ges lécről az építőanyag-kereskedésben ér­deklődjünk. A faaljzaton használt változatot szegezéssel rögzítjük. Aljzatbetonhoz való rögzítéshez viszont kőzetfúróval fúrjuk a lé­cen át a betonba egy lyukat, majd betonhoz alkalmas szegekkel rögzítsük. Kaphatók a betonnál keményebb aljzatoknál (pl. kő) használható szöges lécek is, amelyeket nem szegezéssel, hanem speciális ragasztóval rögzítünk.

A szöges léceket az alátét elhelyezése előtt építjük be. A ferde szegek mindig a fal felé nézzenek. Egyes léceken nincsenek szö­gek, ezeknél a lécre nyomtatott márkanév nézzen felénk.

Lépések:

1. A szöges lécet szereljük be a fallal párhuza­mosan; a léc és a fal között maradjon a sző­nyeg vastagságánál kissé keskenyebb hézag. Lécdarabot használjunk távtartónak. A sze­gek a fal felé mutassanak. A szöges lécet rögzítsük a helyére.
2. A szőnyeget a térdfeszítővel feszítsük a szö­ges léc felé, és bontóvésővel nyomjuk a sze­gekre, majd kezünkkel is simítsuk le. Végül a beszorítóspaklival nyomjuk a szőnyeget a szöges léc és a fal közé.

Burkolatváltás

Két különböző burkolattípus találkozásánál (pl. ajtóknál) küszöböt vagy dilatációs profilt kell beépítenünk. Ezeket általában szegezés­sel vagy csavarozással rögzítik az aljzathoz, a szöges léccel egy időben.

Léteznek olyan szőnyegprofilok, ame­lyeknél a szőnyeg szélét szegek fogják meg, erre hajlik rá a profil teteje. Ezekkel azonos és eltérő magasságú burkolatokat egyaránt csatlakoztathatunk; a profilt először az aljzat­hoz kell rögzíteni, majd ezután fogjuk be ve­le a szőnyeget. Amikor a burkolat a helyére került, 3-6 mm-rel vágjuk le az ajtótokot. Ez után térdfeszítővel feszítsük meg a padlószőnyeget, hogy a profil hajlatáig érjen, akasszuk rá a szegekre, majd hajtsuk rá a ta­karást, és azt egy fadarabbal és kalapáccsal rögzítsük.

Ha a padlószőnyeg vastagabb burkolat­tal találkozik, a szöges lécet az előzőekben leírtak szerint rögzítsük az aljzathoz, majd feszítsük rá a szőnyeget, mintha a vastagabb burkolat lenne a fal. Ha az ajtónál két eltérő vastagságú padlószőnyeg találkozik, szerel­jünk be közéjük faküszöböt, a küszöb mellé pedig mindkét oldalra helyezzünk szöges ­lécet.

Ha két egyforma vastagságú padló­szőnyeget csatlakoztatunk, és nem szeret­nénk dilatációs profilt beszerelni, egysze­rűen „vasaljuk” össze a két szőnyeg szegé­lyét, a speciális illesztő szalaggal. Alterna­tív megoldásként Z profilt is beépíthetünk, amelyet a szöges léc alá szerelünk be. A szőnyeg szélét hajtsuk a Z profilra, így el­takarja a szöges lécet.

Feszítés

A szőnyeg feszítésével tökéletesen sima fe­lületet készíthetünk. A feszítőgépek haszná­lata azonban amatőröknek semmiképpen sem javasolt, mert rendkívül bonyolult a mű­ködtetésük. Ehelyett inkább térdfeszítőt hasz­náljunk, amellyel lassabban, de biztonsá­gosabban dolgozhatunk.

Úgy állítsuk be a szerszám fogait, hogy a fejébe anélkül be lehessen fogni a szőnyeget, hogy a fogak átfúródnának rajta. Ezután a lábunkkal nyom­juk meg a szerszám kipárnázott végét, a fal felé feszítve a szőnyeget, így kisimulnak az esetleges egyenetlenségek.

Az úsztatott padlóként kialakított laminált burkolatot már meglévő alátétdeszkázatra is lerakhatjuk, csak akkor kell arra rétegelt lemezt beépíteni, ha nagyon rossz álla­potban van. Az aljzatbetonra is csak akkor kell aljzatki­egyenlítőt felhordani, ha nagyon egyenetlen.

Ellenőrizzük, hogy le kell-e vágnunk az ajtószárnyakból. Ha tudjuk, beépítés előtt szereljük le a szegélyelemeket, ezeket a kész burkolatra vissza­helyezve eltakarhatjuk a fal melletti hézagot. Érdemes burkolatkiosztási tervet készítenünk az anyagszükséglet kiszámításához, és a szélső elemek szélességének megbe­csüléséhez. Ha túl keskeny elemek kerülnének a szélekre, módosítsuk a kiosztási tervet.

A laminált burkolatok alá be kell építenünk vízszi­getelést és habalátét lemezt. Kapható vízszigeteléssel ka­sírozott habalátét is, ennek alkalmazásakor nem kell két réteget beépítenünk. Az ajánlott alátétrétegekről és ragasztóanyagról az építőanyag-kereskedésben érdeklőd­jünk.

Alapszabályok

• A munka megkezdése előtt készítsük elő az aljzatot.
• Minden hozzávalót egyszerre vásároljunk meg, így a minőség és a szavatossági idő összhangban lesz.
• Kérjünk tanácsot az építőanyag-kereskedésben, illetve kövessük a gyártó utasításait.
• Mindig ellenőrizzük, hogy nedvesedik-e az aljzat. A laminált burkolat alá építsünk be vízszigetelést. Ha nedvese­dik az aljzat, válasszunk más burkolatfajtát.
• Ügyeljünk a biztonságra! A vágandó elemeket stabilan fogjuk be szorítóba, és fűrészelés közben a fűrészpor belélegzése ellen viseljünk védőmaszkot, a kipattanó szilánkok ellen pedig ve­gyünk fel védőszemüveget. Amikor gépekkel dolgozunk, visel­jünk védőmaszkot, védőszemüveget, kesztyűt és fülvédőt.

Nehézségi fok:

●●○○○

A laminált padlóburkolat (rétegelt ragasztott padló­burkolat) lerakása viszony­lag könnyű, mert nem kell sem szegezni, sem ragaszta­ni. Emellett a gyárilag felü­letkezelt elemeket nem kell felületkezelni sem. Arra ügyeljünk, hogy munka köz­ben ne sértsük meg a lapok felületét.

Szerszámok

• Festőhenger (folyékony fólia felhordásakor); Univerzális kés;
• Szigetelőszalag; Csapózsinór;
• Ácsderékszög; Vonalzó; 1 cm-es távtartók;
• Ütőfa; Kalapács; Tiszta rongyok;
• Finom fogú kézifűrész/ hordozható körfűrész;
• Elektromos lyukfűrész;
• Behúzóvas.

Anyagok

• Laminált burkolóelemek
• Polietilénfólia/folyékony fólia
• Habalátét
• Megfelelő színű folyékony fa
• A burkolathoz illő szegély­elemek (tetszőleges)

Laminált padlóburkolat beépítése

A burkolóelemek előkészítése

Az anyag a levegő hőmérsékletének és nedves­ségtartalmának megváltozására duzzadással, illet­ve zsugorodással reagál, ezért beépítés előtt leg­alább 48 órán át tároljuk az elemeket a burkolandó helyiségben. A lerakás előtt rakjunk ki néhány sort, amelyen teszteljük a hézagkiosztást. Az első sorról fűrészeljük le a csapokat.

A leghosszabb, legegye­nesebb fal mellett csapózsinórral jelöljünk ki egy segédvonalat, a faltól egy falhézagnyi szélességre (1 cm). Ha a fal nem teljesen egyenes, a csatlako­zó falhoz képest mérjük ki a merőlegest, amelyet vonalzóval hosszabbítunk meg, majd a csapózsi­nórral jelöljük ki e mentén a segédvonalat. A fal egyenetlenségei okozta hézagokat folyékony fával vagy burkolóelem-darabokkal töltsük ki.

Lépések:

1. Az aljzatra terítsünk polietilénfóliát, amelyet 5 cm-es átfedésekkel fektetünk. A falak mentén a fóliát 2,5 cm-re hajtsuk fel, itt később univerzális késsel vágjuk le vagy a szegélyelemekkel takarjuk el a felesleget. Alter­natív megoldásként festőhengerrel felhordott folyékony fóliát is alkalmazhatunk, amelyet néhány órán át szá­radni kell hagyni. Rétegelt lemez alátétre általában nincs szükség. Ha mégis, azt a vízszigetelésre helyez­zük.
2. A habalátétet a polietilénfóliára helyezzük. A leme­zeket toljuk egymás mellé, majd szigetelőszalaggal ragasszuk össze. Használhatunk azonban vízszige­teléssel kasírozott alátétlemezt is.
3. A csapózsinórral jelöljük ki a szélső sor külső élét. Rakjuk le a segédvonal mentén az első sort, az előzőekben leírtak szerint. Az első elemet tegyük le a segédvonal mellé, a csapos oldala nézzen a fal felé; a csapot előzőleg érdemes lefűrészelni. Az elem és a fal közé helyezzünk 1 cm-es távtartó­kat, így egyenletes lesz a fal melletti hézag.
4. Az első sor második elemének végén lévő csapot csúsztassuk az első elembe, majd pattintsuk a he­lyére. Ha kell, ütőfával és kalapáccsal finoman ütö­gessük meg, így igazítsuk a helyére. A második elem és a fal közé is helyezzünk távtartókat, majd nyomjuk mindkét elemet a falhoz. Ezután folytassuk a munkát a csapózsinórral kijelölt vonal mentén, a fal és az elemek közé folyamatosan helyezzünk távtartókat.
5. A sor utolsó elemét szabjuk méretre; ne feledkezzünk meg az 1 cm-es hézagról. Az elem élére merőleges vonalat ácsderékszöggel rajzoljuk meg, majd finom fogú kézifűrésszel szabjuk le a darabot. A fűrészeléssel a színoldalról a hátoldal felé haladjunk, így nem szakítjuk fel a felületet. A csőátvezetések helyét elektromos fúrógéppel készítsük el. A második sort az első sor utolsó elemének hulladékával kezdjük, így a szom­szédos sorok hézagai kellő mértékben el lesznek tolva egymáshoz képest. A hézagokat legalább 50 cm-rel toljuk el.
6. Folytassuk a burkolat lerakását, a csaphornyos kap­csolatot finoman megütögetett ütőfával pattintsuk egy­másba. Az ütőfát érdemes egy rongydarabba csavarni, így nem sértjük fel az elemeket. Ha rosszul illesztettük össze az elemeket, finoman pattintsuk szét azokat.
7. A szélső sor elemeit hosszirányban vágjuk méretre. Ne feledkezzünk meg a fal melletti 1 cm-es hézagról. A szélső elemeket csúsztassuk az előző sor elemeibe, és behúzóvassal húzzuk a helyére. A fal nagyobb egyenetlenségei okozta na­gyobb hézagokat is töltsük ki méretre vágott ele­mekkel.
8. A kisebb réseket folyékony fával töltsük ki; a feles­leges kitöltőanyagot töröljük le a felületről tiszta, nedves ronggyal, majd kb. egy órán át hagyjuk száradni.
9. Ha szükséges, a széleken vágjuk vissza a polieti­lénfóliát, majd szereljük vissza a szegélyelemeket, így azok eltakarják a hézagokat.

A padlóburkolat rétegrendje

Aljzatbetonon:

1. Laminált padlóburkolat
2. Habalátét
3. Polietilénfólia/ folyékony fólia
4. Aljzatbeton

Fa alátétdeszkázaton:

1. Laminált padlóburkolat
2. Habalátét
3. Polietilénfólia/ folyékony fólia
4. Meglévő alátétdeszkázat és párnafák

A laminált burkolatok világszerte a padlóburkolatok piacá­nak legdinamikusabban növekvő ágát alkotják. Az úsztatott padlóként kialakított, egyszerűen szerelhető „click” rendszerrel összekapcsolható burkolat beépítése laikusoknak is rendkívül egyszerű. Ez a típus nem igényel sem szegezést, sem ragasztást. Mivel nagy a verseny a gyár­tók között, a laminált burkolatok ára is kedvező.

A laminált padlóburkoló lapok nagy tömörségű fa­rostlemez (MDF) alapból és az arra ragasztott, egyre nagyobb választékban gyártott, mintát imitáló rétegből állnak. A laminált burkolatok szinte bármely fafajt és sokféle hidegburkolatot képesek utánozni. A mintát át­látszó védőbevonat védi a kopástól. A farostlemez alatt gyakran egy vékony réteg melamin (műanyag alap) vízszigetelés található. A „click” rendszer csapjait és hor­nyait az elemek élei mentén géppel alakítják ki.

A laminált burkolat nem alkalmas nedves helyiségek­be (pl. fürdőszoba) való beépítésre, mert a farostlemez nagyon érzékeny a nedvességre, és hamar elkorhad. Konyhában alkalmazhatjuk, de mindig teljesen tartsuk be a gyártó utasításait, amelyekkel megelőzhetjük, hogy a nedvesség beszivároghasson az illesztésekbe. A moso­gató és a mosógép alá helyezett műanyag tálcák jó szolgálatot tesznek; ezek általában kaphatók az építőanyag-­kereskedésben.

A laminált burkolat alá mindig be kell építeni vízszigetelést, emellett általában ajánlott habalá­tét lemezt is alkalmazni, amely nagyobb rugalmasságot jelent és tartósabbá teszi a burkolatot. Kövessük a gyártó utasításait, hogy ne veszítsük el a garanciát.

Tulajdonságok

(*kicsi, **közepes, ***nagy)

• könnyű karbantarthatóság**
• tartósság**
• hőtárolás*
• hangszigetelés*
• vízállóság*

A padlóburkolat megtervezése

A laminált burkolat tetszetős, életteli felület, és mutatósabb, mint a PVC vagy a padlószőnyeg. Bár a PVC lapburkolat min­taválasztéka nagyobb, és tágabb teret enged a kreativitásnak, ugyanakkor kevésbé élethűen utánoz más burkolatfajtákat. A PVC-hez hasonlóan laminált burkolatoknál is igaz, hogy minél drágább a burkolat, annál szebb. Kaphatók lesarkított élű pallók is, amelyek élethűen imitálják a svédpadlót.

A leg­drágább burkolatokat szinte alig lehet a valódi fától megkü­lönböztetni. Kaphatók antikolt hatású fát vagy maratott, pácolt felületet imitáló burkolatok is. Még eltérő szélességű pallók­ból álló felületet is készíthetünk, de létezik halszálka mintázat­tal lerakott parkettát ábrázoló laminált burkolat is. Az imitált hidegburkolatok között megtalálható a kerámiacsempe, pala, kő vagy márvány; minden laminált burkolatot a könnyen összeilleszthető „click” rendszerrel lehet összeszerelni.

A burkolati rendszerekhez kaphatók színben és mintázat­ban illeszkedő dilatációs profilok, küszöbelemek, takaróele­mek és szegélyelemek; ezekkel feltehetjük az i-re a pontot. Bár a laminált burkolat elég tartós, és tűzállósága is jó, kevésbé tartós a linóleumnál, fánál és a jó minőségű PVC-nél. Legfőbb vonzereje hihetetlen szín- és mintavá­lasztéka, és kedvező ára. Nem utolsó szempont, hogy nagyon könnyű beépíteni.

A laminált padló­burkolat nemcsak fapadlót imitálhat. Itt élethű palaután­zatot láthatunk, amelyen még „fugák” is láthatók.

A drágább burkolatok szinte megtévesztésig hasonlítanak az igazi faburkolatra.

Karbantartás

A laminált padlót gyakran seperjük fel puha partvissal, hogy eltávolítsuk a felületéről a karcolást okozó részecs­kéket. Öblítőszeres vízbe mártott szivacsos felmosó bottal is felmoshatjuk a felületet. A szivacsot alaposan nyom­kodjuk ki, és mindig tiszta szivacsot használjunk, nehogy a szivacson maradt szennyeződéssel megkarcoljuk a felü­letet. A vízcseppeket, foltokat azonnal töröljük fel. Az építőanyag-kereskedésben biztosan ajánlanak megfelelő ápoló-, tisztítószereket, emellett kaphatók olyan felület­kezelő anyagok, amelyekkel növelhetjük a felület fényét.

Ez a laminált padló ki­válóan imitálja a terrakotta- burkolatot, ugyanakkor annál olcsóbb és könnyebben be­építhető. Ne feledjük azonban, hogy a laminált burkolat a hidegburkolatoknál kevésbé vízálló.

Amennyiben a házunkban, lakásunkban már meglévő, régebbi faburkolat van (akár svédpadló, akár parketta), érdemes lehet azt felújítani; ez olcsóbb megoldás, mint ha új burkolatot készítenénk. Csiszolás és felületkezelés után a burkolat újra régi fényében tündökölhet. Elkép­zelhető, hogy a faburkolatra újabb rétegek kerültek, eze­ket szedjük fel, és vizsgáljuk meg, hogy érdemes-e felújí­tani a fapadlót. Becsüljük meg, hogy mennyi munkát jelent a szegek és a régi bevonat eltávolítása.

Alapszabályok

• Ügyeljünk a biztonságra! Olvassuk el figyelmesen a csiszológép használati utasításait, csiszolás közben pedig viseljünk védő­maszkot, védőszemüveget és fülvédőt.
• A fűrészport ne tartsuk a lakásban: a szabadban tároljuk fedél­lel zárható fémtartályban, és amint lehet, szabaduljunk meg tőle.
• Csiszoláskor zárjuk el a gázkészülékek őrlángját, és ne gyújt­sunk se gyufát, se semmilyen más tüzet.

Nehézségi fok:

●○○○○

Egy régi faburkolat felújítá­sa nem igényel különösebb szakértelmet, bár a csiszo­láshoz erő és kitartás szük­séges.

Szerszámok

• Kréta; Kis fémdetektor;
• Szeghúzó kalapács; Körfűrész/finom fogú kézifűrész;
• Feszítővas; Bontóvéső; Csavarhúzó;
• Fakalapács; Spatulya; Szegbeütő;
• Padlókaparó; Parkettacsiszoló; Parketta szélcsiszoló;
• Nem foszlós rongy.

Anyagok

• Pallók pótláshoz; Műanyag fólia;
• Fakonzerváló szer; Faragasztó;
• Hintőpor; Fűrészpor;
• Folyékony fa; Kémiai oldószer;
• Öblítő; Finom, közepes és durva szemcséjű csiszoló­papír a csiszológéphez;
• Könnyűbenzin;
• Csiszolópapír kézi csiszoláshoz.

Fapadló felújítása

A padló előkészítése

Távolítsuk el az esetlegesen a faburkolatra került burkolatrétegeket, majd sétáljunk végig a faburkolaton, és ellenőrizzük, hogy nem mozog vagy nyi­korog-e valamelyik palló. Ellenőrizzük, vannak-e sérült vagy korhadt elemek. A cserélendő eleme­ket krétával jelöljük meg. A szegek helyzete alap­ján azonosítsuk be a párnafák helyét.

Kézi fémdetektorral azonosítsuk be a padló alatt futó csövek helyzetét. Ha fel kell szed­nünk elemeket, rajzoljuk le az alattuk futó vezetékek nyomvonalát.

A párnafák között ne fúrjunk, szegezzünk vagy vágjunk, mert itt vezetékek, csövek futhatnak. A csövek helyzetét egy kis, kölcsönzött fémdetektorral is beazonosít­hatjuk. Csiszolás előtt teljesen ürítsük ki a helyi­séget. Az ajtónyílásokat fedjük műanyag fóliával, az ablakokat pedig nyissuk ki.

Lépések:

1. A korhadt vagy laza elemeket ki kell cserélnünk; ehhez szeghúzó kalapáccsal húzzuk ki a párnafák­ba bevert szögeket. Ha nem tudjuk kiszedni a sze­geket, körfűrésszel vágjuk át a pallót. Arra azonban ügyeljünk, hogy a párnafát ne vágjuk át. Ezután fe­szítsük fel feszítővassal vagy bontóvésővel a pallót és a szegeket. Csaphornyos kapcsolat esetén tör­jük le a csapokat kalapáccsal és bontóvésővel, csak ezután emeljük fel az elemeket.
2. A korhadt elemeket ki kell cserélnünk. A pótlást kör­fűrésszel vágjuk méretre. Az új elemeket egy réteg fakonzerváló anyaggal vonjuk be, majd hagyjuk a fe­lületüket megszáradni. Ezután a párnafákhoz való szegezéssel vagy csavarozással rögzítsük az elemeket.
3. A lötyögő, nyikorgó elemek gyakran a párnafához való rossz illeszkedés miatt keletkeznek. Tegyünk a palló és a párnafa közé egy kis, faragasztóval be­kent fadarabot, majd a laza elemeket stabilan sze­gezzük vagy csavarozzuk a párnafákhoz.
4. A keskenyebb réseket fakalapáccsal a résbe ütö­getett keskeny csíkkal töltsük ki. Alternatív meg­oldásként keverjünk össze fűrészport ragasztóval, hogy tapadós pasztát kapjunk, majd ezt a keveréket spatulyával juttassuk a hézagba. A kisebb hézago­kat, kieső csomók helyét folyékony fával töltsük ki. Inkább sötétebb árnyalatot használjunk, ez termé­szetesebben néz ki.
5. Csiszolás előtt minden kiálló szegfejet tüntessünk el kalapáccsal és szegbeütővel, vagy húzzuk ki szeghúzó kalapáccsal. Festett felület esetén ké­miai oldószerrel távolítsuk el a lehető legnagyobb mértékben a festékbevonatot, hogy ne tömődjön el a csiszológép. A festékoldót forró vízzel és öb­lítőszerrel mossuk le a felületről.
6. A parkettacsiszolóba helyezzünk durva szemcsés csiszolópapírt. A csiszoló éppen csak érintse a padló felületét; vigyázzunk, nehogy kimarjuk a fa­anyagot. A rostokkal párhuzamosan haladva men­jünk végig a helyiségen. Ha különösen durva a padló felülete, átlós irányban kell haladnunk. Ez utóbbi esetben visszafelé is végig kell haladnunk a nyomvonalon. Halszálka mintázatú parketta csi­szolásakor kövessük a mintázatot, mindkét irány­ban átcsiszolva a felületet.
7. Amikor elértünk a helyiség túlsó falához, induljunk el visszafelé; a nyomvonalak fedjék át egymást kb. 5 cm-nyire. Ha elszakad a papírbetét vagy eltömő­dik a porzsák, cseréljük ki azokat.
8. Amikor elkészültünk a felülettel, a szélcsiszolóba helyezzünk durva szemcséjű csiszolópapírt, majd haladjunk körbe a fal mentén.
9. Porszívózzuk fel a padlót. Ez­után közepes szemcséjű csi­szolópapírral újra menjünk át a teljes felületen. Az akadályok körül spatulával dolgozzunk. Végül finom szemcséjű csi­szolópapírral ismételjük meg a csiszolást, majd porszívózzuk és töröljük fel a padlót tiszta, nem foszló, könnyűbenzinnel átitatott ronggyal. Töltsük ki az esetleges lyukakat, és kézzel csiszoljuk át a kitöltés felüle­tét. Az első réteg felületkezelő anyagot még a csiszolás napján hordjuk fel.

A teljes burkolat cseréje

A különösen rossz állapotú padlókat esetleg teljesen cserélni kell. Ehhez hasz­nálhatunk 2 cm vastag rétegelt lemezt vagy csaphornyos kialakítású puhafa pal­lókat. Utóbbit aljzatként és látszó felületként is beépíthetjük. A tömörfa eleme­ket beépítés előtt legalább 48 órán át hagyni kell a helyiségben akklimatizálód-ni. A munka megkezdése előtt a szegélyelemeket távolítsuk el.

Földszinti burkolat cseréjekor távolítsuk el a burkolatot, majd ellenőrizzük, hogy nem támadták-e meg a párnafákat kártevők, vagy azok nem korhadtak-e el. A károsodott elemeket cseréljük ki, az ép részeket fakonzerváló szerrel kezel­jük. Ha szükséges, építsünk be vízszigetelést. Ügyeljünk rá, hogy ne zárjuk el a levegő útját. Ha emeleten dolgozunk, egyszerre csak egy sor ele­met szedjünk fel és szereljünk vissza. A párnafákra merőlegesen elhelyezett elemeket egyszerűen szögezzük le.

Csaphornyos kapcsolatnál a következő elem csapját csúsztassuk az előző elem hornyába, rétegelt lemez esetében toljuk szorosan egymás mellé az elemeket. Az elemeket körfűrésszel vagy finom fogú kézifűrésszel vágjuk méretre. Minden elem vége párnafára feküdjön fel. Győ­ződjünk meg róla, hogy a burkolat kellően masszív és stabil.