A követelmények a következők voltak: egymástól jól elkülönülő étkező és főzőhelyiség, valamint letisztult, polcokkal megosztott nyitott terek kialakítása. Ezek voltak az igények, a tervezőnek pedig egy bájos, régi hangulatú házba kellett megálmodnia a felsoroltakat kielégítő konyhát.

Igazából egyetlen modell­hez sem ragaszkodtunk – mondja a háziasszony -, választásunkat kizárólag a kreatív tervező megtalálása motiválta. Bútorok megvásár­lására és azok beépítésére ugyanis minden konyhastúdió képes. Számunkra az volt a legfontosabb, hogy olyan partnert találjunk, akiben megbízhatunk, akinek az ízlés­világa a miénkkel megegyező, és aki képes színvonalas szol­gáltatást nyújtani, szokatlan megoldásokat is javasolni. Több ismerősünk ajánlotta azt a konyhastúdiót, amelyet végül kiválasztottunk, s a hallottakról már az első találkozásunkkor saját szemünkkel meg­győződhettünk.

A régi konyha

Nagyon látványos a páraelszívó kialakítása, ahogy kb. 30 cm-rel a mennyezet alatt „irányt változtat”, majd csatlakozik a falhoz. A mosoga­tó három részből álló igazi több­funkciós berende­zés, így egyszerre többféle műveletet is végezhetünk benne. Ebben a konyhában min­den a legapróbb részletekig ki van találva, amit a ké­pen látható fiók is bizonyít.

A stúdiót egymástól függetlenül, külön-külön látogattuk meg, abban azonban egyetértettünk, hogy elképzeléseinknek a képen is látható modell felel meg a legjobban. A tervező még a munkálatok megkezdése előtt a helyszínre látogatott, hogy az adottságokról közvetlen tapasztalatokat szerezzen. Ez alkalommal bő ké tórán keresztül beszélgettünk, a ter­vező pedig ennek alapján rövid vázlatot készített. Néhány nappal később felkerestük a stúdiót, hogy megtekintsük a különféle lehetőségeket. Két hét múlva mutatták be az első tervet, amely néhány részlet átdolgozása után tulajdonképpen megvalósult.

Az ételeket és italokat jól átte­kinthető szekré­nyekben tárolják, a konzerveket és a tartós élelmi­szereket pedig, egy két részből álló patikaszek­rényben. Az italok a sütő alatt elhe­lyezett rekeszek­ben kaptak helyet.

A tervezővel való együtt­működés tökéletesen sikerült. Talán csak a gyártó nem volt eléggé rugalmas, így néhány egyedi kívánságunkat nem lehetett megvalósítani. Szeret­tem volna például a mikro­hullámú sütő alá még egy ki­húzható tároló helyet beépí­teni, illetve ragaszkodtam volna egy másik cég mosoga­tójához. Erre azonban esély sem volt, mivel a konyhabútor gyártója csak a saját mosoga­tóját tudta beépíteni.Valamivel nagyobb rugalmasságra számítottam!”

Bár három évvel korábban a házzal együtt a konyhát is felújították, több villany­szerelési, átépítési és kőműves­munka is adódott, amely nem várt költségekkel járt. Az új konyhában központi szerepet tölt be a szokatlan kialakítású páraelszívó-beren­dezés. Mivel a házaspár egy az átlagnál nagyobb belmagasságú (2,8 m),régi típusú házban lakik, nem maradt más lehetőség: a páraelszívó csövét a konyha légterében — 30 cm-rel a mennyezet alatt — kellett ívelten, a falban elhelyezett szellőző nyíláshoz vezetni.

Ez merész megoldásnak tűnt, mivel a konstrukciót még fényképen sem lehetett előre megtekinteni. A végeredményt látva azonban mindenképpen jó döntés volt, hiszen éppen ez a cső ad a konyhának egyedi, semmi mással össze nem té­veszthető karaktert — nélküle a konyha sokkal unalmasabb volna.

Szeméttároló

A tűzhely elhelyezése nem okozott problémát, mivel a vezetékek a szekrénybe vannak elrejtve, így a padlót nem kellett megbontani. A szekrények belső kialakí­tása is fontos kérdés volt, hiszen hiába van sok fiók, ha a megfelelő belső kialakítás hiánya miatt a tartalmuk áttekinthetetlen. Rendet tar­tani és a tárgyakat gyorsan megtalálni csak megfelelő kialakítás mellett lehet. Ezt a célt szolgálja, hogy az elemek teljesen kihúzhatók és belülről jól osztottak, így a tárgyakat hely takarékosan tárolhatjuk, és bármikor könnyedén megtalálhatjuk.

Örökös mérgelődés az üvegek miatt

A kihúzható üvegtároló ötle­tének a története a következő: „A régi konyhában mindig szanaszét hevertek az üres és a teli üvegek, gondot okozott, hogy ki vigye le az üres üve­geket a pincébe, és hozza fel a tele flaskákat a konyhába. Ebben az új, kihúzható szek­rényben elfér egy kisméretű sörös rekesz, és jut hely az üres üvegeknek is. Ha már sok üres üveg összegyűlt, elég egyszer lemenni a pincébe.

A készleten tartott élelmi­szerek jobb áttekinthetősége érdekében egy patikaszekrény beépítése mellett döntöttünk. A 45 cm széles szekrényt két részre osztottuk, így még akkor is könnyedén kihúzható, ha fel van töltve.

Két szekrényrésztől elte­kintve csak kihúzható reke­szeket alkalmaztunk, melyek ugyan jóval drágábbak, de sokkal praktikusabbak, ahogy erről nap mint nap meg­győződhetünk.” A mosogató nemesacélból készült, és nem csak azért, mert mutatós, hanem ahogy a háziasszony mondja: „A nagy igénybevételnek kitett moso­gató számára ez a legalkal­masabb anyag.

A nemesacél cseppmentes, és évtizedek múlva is olyan, mint újkorában. Minden szem­pontból ez a megoldás az ideális. Mindig világos volt számomra, hogy a konyhában a mosogató van kitéve a legnagyobb igénybevételnek, hiszen szinte valamennyi munkafolyamatnál használ­nunk kell. A kopásállóság tehát legalább annyira fontos, mint az esztétikai szempontok. A mosogató fölé könnyedén betolhatok egy görgőkön elhelyezett vágólapot, így a legmélyebb mosogatórészt tökéletesen lefedhetem, és egy újabb munkafelületet nyerhe­tek.

A három jól elkülönített rész (mosogató, csepegtető és szárítótálca) segítségével egy­szerre többféle munkafolyama­tot is végezhetek. A csepegtető-részbe helyezhető lyukacsos fémkosár segítségével helytakarékosan száríthatom le a burgonyát, a tésztát és a zöldségeket. A kívül elhelye­zett gombbal gond nélkül lezárhatom a mély mosoga­tót, nem kell a dugó után ku­tatnom, az ételmaradék pedig egy mozdulattal eltávolítható. A csapból bő sugárban ömlő vízzel kisebb vödröket vagy vázákat is gyorsan és könnyen tölthetek meg.

A konyhai berendezések kiválasztása

Az elsődleges szempont a könnyű kezelhetőség volt, nem pedig az olyan extra funkciók megléte, amelyeket nem vagy csak ritkán hasz­nálok, ráadásul a működésük elvét is nehezen jegyzem meg. További követelmény volt a mosogató megfelelő tagolása, és nem utolsó sorban az esz­tétikai szempontok. (A tűzhely és a páraelszívó nagyon tetszetős, ráadásul könnyen is kezelhető.)”

A tűzhely felülete lapos, a szabályozógombok a szekrény oldalán találhatók, így elölről az egységes, összefüggő felü­letet semmi sem zavarja meg. A háziasszony szerint a tűz­hely lehetne valamivel nagyobb, hiszen négy fazék már csak szűkösen fér el rajta. „Ha a rendelkezésre álló hely lehe­tővé tenné, ma olyan tűzhely­lapot választanék, amelyen az edények elférnek egymás mellett, és főzés közben áttekinthetőbbek.”

Hűtés és fagyasztás

,,Hogy ne kelljen mindig a pincében lévő fagyasztóládá­hoz rohangálni, hogy meg­győződjek arról, van-e itthon elég fagylalt, hús vagy zöld­ségféle, ragaszkodtam ahhoz, hogy a konyhában is legyen egy többrekeszes fagyasztó­szekrény. Ennek a tetejére kellett a hűtőszekrényt elhe­lyezni. Ez azzal a kétségtelen előnnyel jár, hogy nem kell mindig lehajolnom, hátránya viszont, hogy a magasabban lévő részeket nehezebben érem el. (A gyerekek pedig szintén nem tudják kiszolgálni magukat.)  Amit korábban a pincében felejtettünk, most a felső rekeszekben bújik el.”

A háziasszony további prob­lémája, hogy a hűtőszekrény ajtajában meglehetősen kevés a hely.

„Gyakran nem tudom, hová helyezzem el a nyitott palackokat, azt pedig csak sejteni lehet, hogy a kb. 2 mé­teres magasságban elhelyezett fagyasztórészben van-e ele­gendő tartalék. Legközelebb jobban ügyelek majd a hűtő­szekrény belső beosztására is.”

Világítás, padlóburkolás

Az ügyesen elhelyezett, falba épített lámpákkal elérhető, hogy étkezéskor a konyha félhomályban marad, és így az étkezőasztal kerül a közép­pontba.

,,A régi konyhánkban a burkolat fehér volt — ezt a színt soha többé nem választanám — a csempe pedig sötét. A sötét tónusú csempe valóban praktikusabb, mint a világos, azonban a mi viszonylag sötét konyhánkat meglehetősen komor hangulatúvá tette. E tapasztalatok miatt döntöttünk a parkett mellett, amely egyáltalán nem okoz problémát, könnyen tisztítható, és mindig tiszta hatást kelt, ránézve, pedig meleg érzetet sugall.”

Ez a konyha igazán megérett a felújításra, így látták ezt a tulajdonosok is, amikor álom-konyhájuk megtervezésével egy szakembert bíztak meg. Egészen meglepő, hogy mi minden fér el csekély hét négyzetméteren.

A már középkorú házaspár a régi konyha berendezését is nagy műgonddal válo­gatta össze, azonban az egyedi elemekből összeállított bútorok a több mint 40 év alatt elhaszná­lódtak korszerűtlenné váltak. így már éppen időszerű volt a cseréjük.

Ilyen volt: a konyha régi képe

A házaspár rendelkezésére álló 6,9 négyzetméter valóban súrolja a még konyhának hasznosítható legkisebb alapterület alsó határát. A tervező azt a feladatot kapta, hogy a lehető legkisebb hely­igényű, ergonómiai szempontból azonban ideális beépítést alakít­son ki sok tárolótérrel, modern elemekkel, szellős terekkel és valóban egyedi ötletekkel kombi­nálva. A konyhát egy középkorú házaspár igényeinek és szoká­sainak megfelelően kellett kiala­kítani, akik előzőleg a tervező számára megfogalmazták a konyhával kapcsolatos összes elvárásukat. Nézzük meg, hogy mi valósult meg belőle!

Ragaszkodtak a fából készült, ám mégis színes konyhabútorhoz. Ez a kívánság tökéletesen illesz­kedik a jelenlegi divatirányzat trendjébe, hiszen a faanyag és a színek különböző kombinációja jelenleg is hódít.

Kék színek az új konyhában

A rendelkezésre álló modellek beható tanulmányozása után a képen látható bútor mellett döntöttek, amely égerfából készült keretbe foglalt ultramarinkék ajtólapokból áll, és az igazán időtálló eleganciát képviseli. Az égerfa jól mutat a talapzatnál, a munkalapokon, a polcok látható részein és a koszorúszelvényen. Az otthonos alaphangulatot a fa színének melegsége teremti meg, a kék betétek pedig még jobban kiemelik a fa karakterét.

Modern kiegészítők a fém-rúdból készült fogantyúk és a tudatosan elhelyezett nemesacél­elemek, az ebben a kis térben nagy szolgálatot tevő páraelszívó, a krómozott mosogató, a sütő ajtaja és a vízhatlan, elölről fával borított válaszfalak, igazi esztétikai látványt nyújtanak.

Elrendezés

Nagy gondot fordítottak a bútorok kiegyensúlyozott elrendezésére, amit elsősorban a nyitott részek, valamint a két méteres magasságot elérő szekrény elemek határoznak meg. A terv az ablak alatt, illetve körben kialakított tágas munka­lapok elhelyezésével folytatódott. A sarkos elrendezés lehetővé teszi, hogy az előkészítő munkalapról a mosogató, és a tűzhely is könnyedén elérhető legyen.

A kis tér optimális kihaszná­lásakor döntő szempont volt az ergonómiai követelmények betartása, illetve a megbízónak az a kérése, hogy a falakat a tervező lehetőleg ne borítsa be teljesen a szekrényelemekkel, hanem inkább fűszerezze a bútorok elhelyezését egyedi ötletekkel.

A kombinált hűtőszekrény egy három fiókos, négy­csillagos fagyasztószekrényből és egy tágas, 172 literes hűtőrészből áll, amelyben akár a nagybevásárlás is elfér. A hely szűkössége miatt egy 45 cm szélességű moso­gatógépet választottak, amelybe egyszerre nyolc teríték tölthető be. A moso­gatógépet tökéletesen beillesztették a konyhabútor többi eleme közé.

Hulladéktárolás

Napjainkban nem árt gondoskodni a háztartási hulladék osztályozásáról sem, ezért a mosogató alatt egy 45 cm széles hulladékválogató berendezést helyeztek el. Így lehetőség van a műanyag hulladék, a biohulladék, az üveg és a papír szétválasz­tására. A két kivehető tartály egyenként 8 liter űrtartalmú.

Ebben a kis konyhában a nehezen kihasználható sar­kokat is hasznosítani kellett. Ezt a problémát két kifordít­ható, kétpolcos sarokszekrény nyel oldották meg. Mindkét polc kiemelhető, és elegendő helyet biztosít a háztartási eszközöknek és edényeknek vagy az élelmiszernek.

A mosogató felett elhelyezett fali szekrények nyitott kialakításúak, polcszélességük 75 cm. A nyitott polcok mellett két, csapóajtóval felszerelt szekrényke kapott helyet.

Az ablak alatti részen a 230×75 cm-es munkalap igazán tág teret biztosít. A munkafelületeket a moso­gató- és főzőtér irányában, a sarkokban helyezték el, méghozzá úgy, hogy két személy kényelmesen tudja végezni az előkészítő mun­kákat, és a főzést. A munkalap alatt kapott helyet a konyha­ruhatartó, egy 40 cm széles szekrény, valamint egy 15 cm széles, rekeszekre osztott alsó szekrényke.

A konyha meghatározó eleme a két darab, 95 cm ma­gas és 45 cm széles, edények tárolására alkalmas szekrény. A friss levegőről a 92 cm szé­les, nemesacélból készült pára­elszívó gondoskodik. A kerá­mialapos tűzhely alatt talál­ható két 90 cm széles szek­rényben elegendő hely van az edények és az élelmiszerek elhelyezésére. Közvetlenül e mellett található a kihúz­ható tároló, amelyben jól elhelyezhetők a tisztítószerek.

Régi sarok

Rejtett hulladéktároló (új sarok)

A teret egy 134 cm magas szekrény rész zárja le, amely­nek különösen érdekes része a praktikusan, derékmagas­ságban elhelyezett sütő. Ez alatt található két fiók és egy nagyobb, kihúzható szekrény­rész a különféle sütő- és főző­eszközök számára, ez 30 cm mély, és négy, kifordítható tároló kosarat rejt. A tökéletes helykihasználásról a nemesacél akasztófelületek is megfelelően gondoskodnak. A beépített elemek teljes hosszukban kihúzhatóak. A házaspár kívánságára a lábazatban egy biztonságos létrát helyeztek el, melynek segítségével a magasabban elhelyezett elemek is könnyedén elérhetők. S hogy minden apró négyzetcentimétert kihasználjanak, az alsó részen elhelyezett, fiókok növelik a rendelkezésre álló tároló helyet.

Összefoglalás

Mindent összevetve a be­mutatott konyha ára 400 000 és 800000 Ft közé esik. A különbség abból adódik, hogy a konyhát különféle felszereltségben, konyhai berendezésekkel és extrákkal bővítve alakíthatjuk ki.

Zöldtetők – Történelmi példák

A zöldtető építést (a tetők virágos növényekkel és pázsit fűfélékkel való beültetését) mind a hideg éghajlatú Izlandon (1.1. ábra), a skandináv orszá­gokban (1.2. ábra), az Egyesült Államokban (1.3. ábra) vagy Kanadában, mind pedig a forró égövi Tanzániában (1.4. és 1.5. ábra) évszáza­dok óta ismerik.

Hideg éghajlati övben a flóratető „fűt”, miköz­ben a belső tér hőjét nem engedi ki a szabad­ba, a forró égöv alatti épületek lakóterét pedig „hűti” úgy, hogy a külső hőséget távol tartja a belső terektől. A tetőn élő vegetáció és talaj­réteg együttes hatására a belső tér hőmérsék­letingadozása csökken, miközben a két termé­szetes közeg együttesen tárolja vagy szigeteli a hőmérsékletet.

Izland

A füvesített tető hőtároló, ill. hőszigetelő képes­ségét egy Izland szigetén álló tradicionális tőzegtéglából épült, gyeptéglával fedett tetejű házon figyelhetjük meg (1.1. ábra). Az épületet télen sem fűtötték, a bentlakók által termelt hő elegendő volt a megfelelő szobahőmérséklet biztosításához. A tetőn száraz gallyakra és ágak­ra két vagy három sor tőzegtéglát fektettek, és ezeket gyeptéglával fedték be. Bár az ilyen tető­felépítés természetesen nem vízzáró, megfelelő lejtéssel eső vagy hóolvadás esetén sem ázott be, ugyanis ha a tőzeg teljesen száraz, nem szívja magába a vizet.

1.1. ábra. Gyeptéglatetős házak, Izland

Az európai kontinentális építészet is ismerte és alkalmazta a részben földbe süllyesztett, lakó vermeket, amelyeknek tetőlezárása hasonló volt az itt említett megoldásokhoz. Napjainkra ezen építési megoldások közül a földdel fedett présházak, borospincék, tárolók stb. maradtak fenn. A vastagabb földréteg gyámolítására a fa­szerkezetű tetőszerkezet helyett kő-tégla bol­tozatokat építettek.

A föld „ölelésében” kialakított építmények belső tereinek hőingadozása minimális. Kisméretű nyílászárók, szellőzők mellett állandó 10-15°C-os hőmérséklet tartható. Ez az érték a mai fogal­maink szerint azonban nem tekinthető szoba­hőmérsékletnek a bentlakók által termelt hő­energia mellett sem.

Egyesült Államok és Kanada

Körülbelül 100 évvel ezelőtt az Egyesült Államok és Kanada északi részén hasonló technikával építkeztek a telepesek. A házak építési technoló­giája minden valószínűség szerint Észak-Európá­ból származik. A 10 cm vastag gyeptéglákból álló 60-90 cm vastag fal minden egyes tég­láját a téglafalakhoz hasonlóan, füves felükkel lefelé fordítva „falazták” egymásra. A szeleme­nes tetőszerkezet ágakból, préri fűből és két réteg gyeptéglából álló tetőhéjazatot támasztott alá (1.3. ábra).

Skandináv országok

A Skandináviából eredő hagyományos zöldtető meredeksége 30-45°, a legfelső körülbelül 20 cm vastag gyeptéglasort több rétegben fek­tetett nyírfakéregre ültetik (1.2. ábra). Magas cser­savtartalma miatt a nyírfakéreg sokáig ellenáll a korhadásnak, és a hagyományos kivitelezési mód szerint elhelyezés előtt kátrányba áztatott anyag gyökeresedés gátló és vízálló réteget ké­pez. Mivel a fakátrányt a rákkeltő anyagok közé sorolják, használata ma már nem ajánlatos. A módszer további hátránya, hogy a tetőhéjalás élettartama mindössze kb. 20 év.

1.2. ábra. A fűvel beültetett, hagyományos skandináv zöldtető rétegfelépítése (Minke, Witter 1982)

1.3. ábra. Gyeptégla falú, gyeptéglával fedett klasszikus amerikai ház (ún. „Sodhouses”, USA) rétegfelépítése (Minke, Witter 1982)

A világ más részén

A füves sztyeppék hiánya miatt a Kárpát­-medencében az itt említett építésmódot rakott vályogfalnak nevezzük, melynek anyaga agyag, szalmatörekkel keverve. A vályogházak lezá­rására hasonlóan ácsolt fatetőszerkezet ké­szült, azonban a növényzettel beültetett héjazat alkalmazása elsősorban klimatikus okok miatt nem terjedt el. Helyette a természetes helyi anyagok alkalmazására került sor: szalma, nád, fazsindely.

Az alátét-szigetelés nélküli héjazat kizárólag a na­gyobb lejtéstartományokban alkalmazható, alatta átszellőző padlástérrel, ezzel biztosítva a légszáraz használati teret. A szerves anyagú tetőhéjazatok életkora a gyeptéglás megoldás­hoz hasonlóan kb. 20 év.

Berlinben a 19. század közepétől a négyszintes tömbös beépítésű épületek lapos tetejét (ún. „Holzzementdacher” = facement-tetők) a belső udvar felé lejtve alakították ki. Tetőszigetelés­ként papírlemezek közé kent, a szén desztillációjakor és a faszén előállításakor visszama­radó kátrány szurkot használtak. A tetőre felhor­dott szigetelőrétegeket végül tűzvédelmi okok­ból kaviccsal és agyagos földdel fedték be. Ezeken a tetőkön később magától fejlődött ki a vegetáció. Berlinben mind a mai napig állnak a több mint 90 éve épített, és később spontán vegetációval benőtt flóratetők.

Az 1.6. ábrán egy berlini sörfőzde fűvel benőtt teteje látható. 1925 óta él rajta vegetáció, és a több évtized úgy múlt el a tető fölött, hogy nem volt szükség nagyobb javításra vagy rend­szeres gondozásra. Bár a kátránypapírból álló szigetelés vastagsága kissé egyenetlen, ez a tető alatti levegőtér miatt nem okozott valódi prob­lémát. Jóllehet a flóratető alatti deszkázatot he­lyenként a vizesedés elszínezte, a tető teher­hordó képessége nem csökkent, mivel az át­nedvesedett deszka mindig ki tudott száradni.

1.4., 1.5. ábra. Fűvel benőtt tetejű ház, Tanzánia (Minke, Witter 1982)

1.6. ábra. Flóratető egy Berlin-Moabiti sörfőzdén

A történelmi felsorolást ki kell egészítenünk a kátrányszurok 19. századi alkalmazásán túl a 20. század elején elterjedő bitumenes vízhat­lan szigetelésekre. A kőolaj lepárlásának világ­méretű elterjedése biztosította a vízszigetelésre alkalmas bitument.

A modern építészet valamennyi irányzata befo­gadta és alkalmazta a lapostetők kínálta formai és funkcionális lehetőségeket a korábbi évszá­zadok „kéményszerűen” alkalmazott magas­tetői helyett. A lapostetők által kínált új élettér hasznosítására a kor nagy építészei valamennyien felhívták a figyelmet. Élükön Le Corbusier-vel, aki az épületein alkalmazta hitvallását, mely szerint „Nem hagyhatjuk, hogy az épületeink tetőfelületei kihasználatlanul csak a palák és a csillagok párbeszédére legyenek fenntartva.”

A lapostetők széles körű elterjedésével egyidejű­leg megjelentek a „modern” lágyszigetelés fölé telepített tetőkertek. Az 1930-as évek Budapest­jén több lakó és középület épült tetőteraszos, kertesített formában (pl.: Bp., III. Margit krt. 17.). Ezeket a több évtizedes szép megoldáso­kat azonban a 20. század viharai többnyire el­söpörték.

A kizárólagos állami tulajdonokat felváltó új tu­lajdonosi rendszerben az építtetők, használók igényeit felkeltve megbízható, korszerű, környe­zetbarát megoldásokat biztosítva bizton lehet számítani arra, hogy az új flóratetők mellett a régiek is újra élednek.

A zöldtetők környezeti vizsgálata, oxigéntermelése

A kis területen összezsúfolt épületek és a köz­lekedés koncentrációja miatt városainkban egyre egészségtelenebb az élet: az éppen csak elegendő oxigén nagy részét az autók és a fűtő­berendezések használják el, és legtöbbjük rá­adásul káros anyagokat is kibocsát. Az óriási méretű beton- és aszfaltfelületek hatására a vá­rosi levegő túlmelegszik, a talajra lerakódott pi­szok- és más szennyező részecskék a felme­legedés következtében felfelé mozognak a le­vegőben, és fokozatosan belepik az egész várost.

Nyári estéken egy nagyváros központjában mért levegőhőmérséklet kb. 4- 11 °C-kal na­gyobb, mint a külső városrészek hőmérséklete (Lötsch 1981). A levegőszennyeződés növe­kedésének és a felmelegedés erősödésének következtében nő a városok fölötti zivatartevé­kenységek gyakorisága. Megállapították pl., hogy Köln városában a lehullott évi átlagos csapadék­mennyiség 27 %-kal nagyobb, mint a város környékén.

Lebegő szennyezőanyagok a levegőben

A városokban – a levegőben lebegő szennyező-anyagok és a keletkező páraharang miatt -kb. 15 %-kal kevesebb a napsütötte órák száma, és az évszakoktól függően 30-100 %-kal na­gyobb a ködképződés gyakorisága. A zöldellő kertek és udvarok, de mindenek előtt a növé­nyekkel beültetett tetők és homlokzatok dön­tően javíthatják az egészségtelen városi klímát: tisztítják a levegőt, nagymértékben csökkentik a porképződést, és segítségükkel kiegyenlítődik a mindannyiunkat megterhelő hőmérséklet- és páratartalom-ingadozás.

Az egészséges városi klímához valószínűleg már elegendő lenne a vá­ros összes tetőfelületeinek kb. 10-20 %-át „zöldesíteni”, hiszen egy kaszálatlan fűtető átlagosan öt-tízszer akkora zöldfelületet jelent, mint pl. egy ugyanakkora felületű városi park.

Feltételezzük pl., hogy egy nagyváros belte­rületének egyharmadán emeltek épületeket, egyharmadát utak és parkok foglalják el, és csak a maradék egyharmad része zöldfelület, azaz maradt beépítetlenül. Ha ebben a városban csak minden 5-10. tetőn létesítenénk ve­getációt, máris megkétszereződne a város zöld­felülete! A kaszálatlan fűtető nem helyettesítheti a városi parkokat.

A zöldfelületi mutató alapján történő kizáróla­gos összehasonlítás nem engedhető meg. A városi zöldesítésben használati funkcióval ren­delkező parkok nem helyettesíthetők „haszná­latlan fűtetőkkel” bármilyen nagy értékű is a zöld­felületi mutatójuk.

2.1. ábra. Diákszálló, Stuttgart-Hohenheim

2.2. ábra. Swarowski Kristálymúzeum, Wattens, Ausztria (Tervező: André Heller)

A tetőkre telepített vegetáció a városi klíma javí­tása mellett az épületek hőszigetelésében, hőtárolásában és hangszigetelésében is részt vesz. Ráadásul hosszú távon gazdaságosabb ez a szerkezet, mint a hagyományos fedélhéja­zat. A flóratetők környezeti és gazdasági vizsgálata alapján megállapítható, hogy alkalmazásuk a környezetbarát és gazdaságos építési mód igen lényeges eleme.

Ezek:

• csökkenti a beépített és a beépítetlenül ha­gyandó területek arányát;
• oxigént termel és megköti a szén-dioxidot;
• kiszűri a levegő por- és szennyező részecskéit, elnyeli (abszorbeálja) a káros anyagokat;
• csökkenti a tetők felmelegedését és ezzel együtt csökken a porfelverődés;
• redukálja a nappalok-éjszakák ciklus hőmér­séklet-ingadozásait;
• csökkenti a levegő páratartalmának ingado­zását.

További előnye még, hogy:

• szakszerű kivitelezés esetén gyakorlatilag határtalan az élettartama;
• közreműködik az épület hőszigetelésében;
• nyáron megvédi az intenzív napsugárzástól a beépített tetőfelületet;
• hangszigetel;
• a nem éghető anyagok közé sorolható;
• megakadályozza a csapadékvíz elfolyását, ezáltal tehermentesíti a vízelvezető- és csa­tornarendszert.

Végül nem utolsó sorban

• a flóratetőn élő növények kellemes illatot árasztanak;
• természetes élőhelyet nyújtanak a különböző rovaroknak és bogaraknak;
• a zöldtető esztétikus, pozitív élményt nyújt, pihentet, csökkenti a fáradtságérzetet.

Beépítési arányok

Németországban naponta megközelítőleg 1 km²-nyi új földterületet építenek be. Ez helyen­ként koncentráltan jelentkezik; ezekben a gócok­ban negatív hatást fejt ki a vízháztartásra, a levegőminőségre és a mikroklímára. Nagyváro­saink rossz levegője jelentősen javulna a zöld­felületek, ezen belül az épületek tetejére és hom­lokzatára telepített vegetáció nagyságának nö­velésével, valamint a beépített területek arányá­nak csökkentésével.

Zöldtetők telepítésével megnövelhető a beépít­hetőség mértéke. Extenzív zöldtető esetén kb. 15 cm vastag ültetőközegre telepített 10-20 cm magas lágyszárú évelő növények alkalmazásá­val m²-enként 5-10-szer akkora zöldfelületet nyerhetünk, mint ugyanekkora városi parkkal.

Németországban az építési hatóságok termé­szetvédelmi törvénynek megfelelően figyelem­be vehetik a zöldtetők kompenzáló, kiegészítő hatását. Ez azt jelenti, hogy a telek beépítettségi viszonyának meghatározásánál beszámít­ható a flóratetők kiegyenlítő hatása is. A német Dach + Grün c. folyóirat 1997-ben közölt cikke szerint egy 1996-ban 339 városban elvégzett közvélemény-kutatás eredménye azt mutatta, hogy 41 városban, ill. Berlin hat kerületében a hatóságok ezt a lehetőséget határozataikban figyelembe is veszik. Az eltelt időszakban ezek­nek a helyeknek a száma szaporodott.

Az épületzöldesítés a természetes földfelületek pótlásának mesterséges módja. Ezért bármi­féle beépítési sűrűség növelésének engedélye­zése, ill. eltűrése rendkívül kényes kérdés. Az egy­ségnyi földfelület nem pótolható 10-20 cm-es ültetőközegbe telepített fű-lágyszárú növények alkalmazásával és erről a zöldtetőről nem kell azt állítani, hogy 5-10-szer akkora zöldfelületet ad, mint egy városi park. Ez egy önbecsapás és ezzel tönkretehetjük a zöldtetők népszerűsí­tésének és elterjedésének ügyét. A zöldtetők helye és szerepe igen fontos a városépítészet­ben, ezért ne elsősorban túlépítések legalizálá­sára használjuk fel.

Oxigéntermelés, szén-dioxid-felhasználás

A zöldtetők növényzete – mint minden más nö­vény – elnyeli a levegőben lévő szén-dioxidot, és oxigént bocsát ki. Ebben a fotoszintézisnek nevezett folyamatban 6 molekula szén-dioxid­ból (CO₂) és 6 molekula vízből (H₂O) 2,83 kJ energia felhasználásával 1 molekula C₆H₁₂O₆ (glukóz) és 6 molekula O₂ (oxigén) keletkezik. Habár levegővételnél (respiráció) szén-dioxidot (CO₂) adunk le és az oxigént megköti a szer­vezetünk, a fotoszintézis során nyert anyagok­nak mégis csak 1/5-1/3-át használjuk el.

Amíg a tetőn a vegetáció növekszik, a folyamat végeredménye oxigéntermelés és szén-dioxid­fogyasztás. A flóratető előnyeit addig élvezhet­jük, amíg a növényzet szaporodása és pusztu­lása egyensúlyban marad: a növények a levegő­ből kivonják és megkötik a szén-dioxidot.

A levegő tisztítása

A növényeknek megvan az a speciális képes­ségük, hogy ki tudják szűrni a levegő por- és szennyező részecskéit. A levelek felületéhez ta­padt részecskéket később az esővíz a talajra mossa. Emellett a levegőben gáz alakban jelen lévő káros anyagokat, és az aeroszolokat is megkötik, (abszorbeálják).

Vizsgálatok kimutatták (Bartfelder és Köhler, 1986), hogy az erősen szennyezett levegőjű belső kerületekben a fák lombozata még a ne­hézfémeket is megköti. Egy svájci országúton végzett mérések eredménye szerint pl. az 1 m magas és 0,75 cm széles élő sövény 50 %-kal csökkenti a mögötte lévő vegetációra jutó ólomterhelést, a maradék 50 %-ot pedig a szűrőhatás révén elnyeli (Keller után, Lötsch, 1981).

2.3. ábra. Lakóház, Uchte (Építész: G. Minke)

A porszennyezés csökkentése

A flóratetőn élő vegetáció jelentősen csökkenti a tető felmelegedését. Közép-Európában egy hagyományos kialakítású, hőszigetelt, kavics­szórással készült lapostető 25 °C-os hőmérsék­letű nyári napokon kb. 60 °C-ra melegedik fel, de a tető hőmérséklete különleges esetekben akár a 80 °C-ot is elérheti. Egy nagyjából 100 m² felületű tető fölött a hőmérséklet-különbség következtében kialakuló termikus (függőleges) levegőmozgás sebessége 0,5 m/s is lehet (Robinette, 1972).

A levegőmozgás eredménye­képp az utcákon, tereken és a házak udva­rain lévő por- és szennyező részecskék ismét a levegőbe emelkednek, és a lakott területek fölött por- és ködfelhőket képeznek. Flóratetők alkalmazásával nagymértékben csökkenthető a termikus levegőmozgás, mert a növénysző­nyegben lévő hőmérséklet napos időben kisebb, mint a levegő hőmérséklete.

Hőmérséklet szabályozása, hőszigetelés zöldtetőknél

A hőmérséklet szabályozása

A párologtatás, a fotoszintézis és a növények­ben levő víz hőtároló képessége jóvoltából a vegetáció hőt von el környezetéből. Különösen forró nyári napokon érzékelhetjük a növények jelentős hűtőhatását, hiszen ilyenkor a napsu­gárzás energiájának akár 90 %-át is elnyelhetik.

1 liter víz elpárologtatásához megközelítőleg 2,2 MJ (530 kcal) energiát használunk el. Ha a vízgőz kondenzálódik a légkörben, felhő kép­ződik, miközben hő formájában az előzővel azo­nos energiamennyiség szabadul fel. Ugyanez játszódik le akkor is, amikor a levegő páratartal­ma éjszakánként lecsapódik a növényeken: a zöldtetőn és a „zöld” homlokzaton képződő har­mat egyben a hővisszanyerés képét is mutatja.

Megállapítható tehát, hogy a párologtatás és az ezzel ellentétes irányú folyamat, a vízgőz kondenzációja (lecsapódása) révén a növények önmagukban is képesek redukálni a nappal­éjszaka ciklusok hőmérséklet-ingadozásának mértékét. Ezt a folyamatot csak erősíti a növé­nyekben és az ültetőközegben (szubsztrát) lévő vízmennyiség viszonylag nagy hőtároló képes­sége, valamint a fotoszintézis, melynek során minden molekula glukóz (C₆H₁₂O₆) képző­déséhez 2,83 kJ energiát kell felhasználni.

Miközben a növények meleg nyári napokon hőenergiát használnak el, tehát hűtik a levegőt, éjjelente, ill. télen hőt termelnek. A folyamat azon alapszik, hogy míg levegővételnél hőener­gia szabadul fel, fotoszintézisnél mindez meg­fordítva játszódik le.

A 2.4. és a 2.5. ábra mutatja a füvesítés nélküli, ill. a füvesített tetők meleg nyári és hideg téli napokon mért hőmérsékleti értékeit. A kísérlet eredményéül azt kaptuk, hogy a déli 30-35 °C levegő-hőmérséklet esetén a 10 cm vastag ül­tetőközeg alján már csak max. 20 °C van. Az éj­szakai kb. -10 °C körüli hőmérséklet hatására a talaj kb. 5 cm-es mélységében mindössze 0-1 °C-ot mértek (Kolb, Schwarz, 1999).

2.4. ábra. 16 cm vastag, könnyű ültetőközeggel borított tető hő­mérsékletének alakulása ősszel

2.5. ábra. 16 cm vastag, könnyű ültetőközeggel borított tető hő­mérsékletének alakulása télen

A két ábra egy alacsony hajlású zöldtetőn vég­zett méréssorozat eredményeit mutatják, ame­lyet a szerző készített (Késsel, Németország). A tetőt 16 cm vastag, könnyű ültetőközeg, vala­mint vadfüvekből és vad fűszernövényekből álló vegetáció borítja. Szeptemberben, 30 °C-os déli hőmérsékleten, közvetlenül az ültetőközeg alatt mérve, a tetőhéjazat csupán 17,5 °C-ra me­legedett fel. Januárban pedig a -14 °C-os le­vegő-hőmérsékleten sem esett az ültetőközeg alatt mért hőmérséklet 0 °C alá. A görbéken jól látszik a hőmérsékleti ingadozások jelentős csökkenése. A szélsőségek elmaradásával jelentő­sen csökkenhet az épület klimatizálásához szükséges energiafelhasználás is.

A páratartalom szabályozása

A vegetáció a páratartalom-ingadozás mértékét is csökkenti. Különösen akkor párologtatnak el a növények jelentős mennyiségű vizet, ha na­gyon száraz a levegő, és ezzel emelik meg a le­vegő relatív páratartalmát. Mérések szerint egyet­len meleg nyári napon 1 hektár tengerfelület kb. 23 m³, 1 hektár gyümölcsös kb. 1500 m³, míg egyetlen tölgyfa kb. 0,28-0,38 m³ vizet páro­logtat el (Robinette 1972).

A növények egy másik speciális képessége, hogy a harmatképződés révén is csökkenthetik a levegő páratartalmát. A flóratetőn élő növé­nyek levelein és szárain lecsapódott harmat víz­csepp formájában a termőtalajba kerül.

A tetőhéjazat védelme

Bármilyen tetőhéjalás élettartamát, legyen az hagyományos bitumenes lemezzel, cseréppel, zsindellyel, náddal, sík fémlemezzel vagy hul­lámlemezzel fedett, döntően az időjárás hatásai befolyásolják. A felmelegedés és a lehűlés, az eső, az ultraibolya sugárzás, a szél, valamint az ózon és az ipari szennyezésekből keletkező gázok mechanikai sérüléseket és/vagy kémiai és biológiai elváltozásokat okoznak, bomlási folyamatokat indítanak el a tetőn.

A bitumenes lemezzel fedett lapostetőknek a teljes év fo­lyamán maximálisan 100 °C-os hőmérséklet­különbséget (-20 – +80 °C) kell elviselniük. Ha ugyanezt a tetőt extenzív zöldtetőként alakítjuk ki, úgy a legnagyobb hőmérsékletkülönbség mindössze kb. 30 °C (l. a 2.6. és 2.7. ábrát).

Végül a tetőre telepített vegetáció az ultraibolya sugárzástól és a mechanikai sérülésektől is meg­védi a szerkezetet. A tapasztalatok szerint a lapostetők 80 %-ánál már öt év után fellépnek az első károsodások, a flóratetők élettartama pedig helyes tetőhéjalási rétegek megválasztásával és a kapcsolódások szakszerű kivitelezésével szinte korlátlanná tehető.

2.6. ábra. A hőmérséklet-változás különböző típusú lapostetők esetében, napsütötte nyári napon (Gertis et al. 1977) a) bitumenes papírlemez, fekete; b) kavicsszórás, világos; c) fényvisszaverő világos festék; d) nedves, mesterséges (edényes) növényzettel; e) flóratető.

2.7. ábra. Hagyományos és vegetációval beültetett lapostető maximális hőmérséklet-ingadozása (Minke, Witter 1982).

Hőszigetelő képesség (hőcsillapítás)

A tetőn élő növényszőnyeg hőcsillapító képes­sége igen kedvező, amely elsősorban a követ­kezőkre vezethető vissza:

• A növényzetbe zárt levegő hőszigetelő ré­tegként viselkedik. Minél tömörebb és vasta­gabb a növényszőnyeg, annál nagyobb a hő-vezetési ellenállása.
• Az épületből kisugárzó hosszúhullámú hő­energia egy részét a növények a levélzetük révén visszaverik, másik részét abszorbeál­ják. Ezáltal csökken az épületből sugárzás ál­tal elveszett hőmennyiség.
• A sűrű növésű, tömött vegetáció távol tartja a szelet az ültetőközeg felületétől. Miután a tetőfelületen alig van levegőmozgás, a szél következtében létrejövő hőveszteség szinte nullával egyenlő, ellentétben azokkal a régi, szabadon álló és csak átlagos hőszigetelés­sel védett épületekkel, melyeknek több mint 50 %-os hővesztesége általában a konvekcióból, a szél következtében létrejövő felszál­ló levegőáramlásból adódik. Ezeknél az épü­leteknél éppen a sűrű növényszőnyeg telepí­tésével érhetjük el a leghatékonyabb energia­takarékosságot.
• A hajnali órákban, amikor a külső hőmérsék­let a legkisebb, és ezzel a meleg belső helyi­ségek és a hidegebb külső tér hőmérséklete közötti különbség, ill. a hőveszteség a leg­nagyobb, a növényeken harmat keletkezik. A harmatképződéssel emelkedik a növé­nyek hőmérséklete (1 g víz lecsapódásakor kb. 530 cal hőmennyiség szabadul fel), és így a transzmissziós hőveszteség ismét csökken.
• A gyökérlélegzés következtében a talajban, bár csak csekély mértékben, de hő keletkezik, amely hozzájárul ahhoz, hogy télen se fagyjon át a talaj.
• 1 g víz jéggé alakulásakor kb. 80 cal hőmennyiség szabadul fel anélkül, hogy a hőmér­séklete süllyedne, ezért az éppen megfa­gyott talajréteg még akkor is nagyon sokáig 0 °C-os marad, ha a külső hőmérséklet en­nél jelentősen kisebb. +20 °C-os belső és -20 °C-os külső hőmérséklet, és 0 °C-os föld­réteg esetén a tetőszerkezet transzmissziós hővesztesége megközelítőleg a felére csök­ken; azaz a flóratető hőcsillapító képessége kétszer akkora, mint egy földréteg és vegetá­ció nélküli, ugyanilyen kialakítású tetőé. Ol­vadáskor a jég ugyanekkora (80 cal/g) ener­giát von el környezetéből, de ezt elsősorban a levegőből vonja el. Így flóratető alkalmazásával – a tető szempontjából vizsgálva – e látszólagos hőtároló hatás révén összességé­ben hőt nyerhetünk.

A zöldtetők szivárgórétegének többféle rend­szere alakult ki, köztük létezik olyan hőszigetelő lemezekből álló is, melynek pontosan ismerjük a hőszigetelő képességét. Egy sűrű növény­szőnyeg I hővezetési tényezője 0,17 W/m • K, míg a nedves talajrétegé 0,6 W/m • K (Dürr 1995).

Nyári hővédelem

A legfelső szinten lévő lakóterek kiegyensúlyo­zott klímájának biztosításában sokkal jelentő­sebb szerepet játszik a zöldtetők nyári hűtő­hatása, mint a téli hőszigetelő képessége.

Újra és újra megállapítják, hogy a zöldtető talaj­rétegében 30 °C-os külső hőmérsékletnél sem emelkedik 25 °C-nál magasabbra a hőmérő higanyszála. Ennek egyik oka, hogy a vegetá­ció beárnyékolja a talajréteget, és ezzel védi a nap tűző sugaraitól, másrészt a napsugárzás­ból származó hőenergiát a párologtatás, a vis­szaverődés és a fotoszintézis hőfelhasználása csökkenti.

A 2.8. ábrán egy Berlin-Kreuzbergben álló épületet látunk, melynél utólag alakítottak ki la­kásokat a tetőtérben. Flóratető alkalmazásával a felső lakótérben is kellemes a klíma. A hazai méréssorozatok is egyértelműen igazolják, hogy a flóratetők hőárnyékolási képessége rendkívüli. A 10-12 cm vastag ültetőközegű exten­zív zöldtetőn elvégzett több hónapos mérés­sorozat igazolja, hogy a téli-nyári hőcsillapítás közel azonos a bemutatott grafikonokhoz. Kiemelkedően fontos a nyári hőárnyékolási állapot.

2.8. ábra. Tetőtér-kialakítás flóratetővel, Berlin-Kreuzberg

A 2.4. ábrán bemutatott (Kolb Schwarz 1999) grafikon németországi eredményeivel szemben a hazai hosszan tartó nyári kánikula esetén is valós érték a zöldtető alatti 20-25 °C-os érték. Azt a hőcsillapítást a megvalósult flóratetők alatt élők természetes módon is megtapasztalják. Egy budapesti óvoda kis lakóinak nevelőitől tudjuk, hogy a zöldtető alatt menyivel kelleme­sebb a nyári délután.

Hangszigetelés (akusztikai védelem)

A növényzet a hanghullámok terjedését abszor­pcióval (a hangenergia kinetikus és hőener­giává alakul át), a sugárzás visszaverésével (reflekció) és szétszórásával (deflekció) csök­kenti. Egy svájci laboratóriumi kísérlet szerint a nehéz, filcalátétes textilszőnyeg hangszige­telő képessége kisebb, mint a pázsitszőnye­gé (Robinette 1972).

Karlsruhéban, egy flóra­tetős kórházépületben közvetlenül a tetőkert alatt mérték a közlekedésből származó zajszin­tet. Megállapították, hogy a vegetáció az abszorpció és a korlátozott visszaverődés miatt 2-3 dB-lel csökkentette a zajszintet. A na­gyobb frekvenciájú, a fülnek különösen kelle­metlen tartományban még ennél is nagyobb mértékben hatott a hangszigetelő képesség (Mürb 1981).

A zöldtetők hangszigetelő képességében nem elsősorban a növényzet, hanem az alatta lévő földrétegnek van döntő szerepe. Ha a hanghul­lámok beesési iránya függőleges, a nagyobb frekvenciájú hullámok erőssége a növények abszorpciója révén csupán csekély mértékben csökken, miközben a kb. 12 cm vastag föld­réteg kb. 40 dB-es, a 20 cm vastag földréteg pedig kb. 46 dB-es hangszigetelő képességgel rendelkezik.

2.9. ábra. A levegő hanggátlása és a szigetelőréteg tömegének összefüggése (Gösele, Schüle 1983).

Tűzvédelem

A flóratető ideális védelmet nyújt a tűzveszélyes tetőszerkezeteknek. A zöldtetőt a nem éghető anyagok kategóriájába, a szilárd burkolatok közé soroljuk. A tűzvédő szakaszok és a tető­felületen lévő nyílások és áttörések speciális igényeket támasztanak (l. a 3. pontban).

Csapadékvíz-visszatartás

Föld és duzzadó agyag keverékéből álló, 20 cm vastag ültetőközeg vízmegtartó képessége 90 mm = 90 L/m², ami pl. a Németországban kb. 1 hónap alatt lehulló csapadékmennyiség­gel azonos (Dürr 1995).

Nagy vízmegtartó képességük jóvoltából a flóra­tetők csökkentik a magas vízállást. A német előírások szerint a min. 10 cm vastag zöldtető csapadékvíz-visszatartó hányadosa 0,3, azaz a lehullott csapadékmennyiségnek csak nagyjá­ból 30 %-a folyik el, míg 70 %-át a vegetáció megtartja, ill. elpárologtatja. Ezzel szemben a 3°-nál meredekebb lejtésű, hagyományos ré­tegfelépítésű tetők esetében a csapadékvíznek 100 %-os elfolyásával kell számolnunk.

Németországi mérések szerint a csatornarend­szer tehermentesítése szempontjából még ennél is fontosabb a csapadékvíz visszatartá­sának a késleltetése egy-egy nagyobb vihar után: egy 12°-os meredek zöldtetőn 14 cm vas­tag ültetőközeg esetén a 18 óra hosszan tartó heves esőzés utáni 12 órában mérték a (késlel­tetett) csapadékvíz-elszivárgást. A folyamat vége még ennél is később, csak az esőzés elállása után 21 óra múlva következett be (2.10. ábra). Ugyanebben az időszakban a csapadékvíz visszatartása mindössze 28,5 % volt.

2.10. ábra. A lehullott csapadékmennyiség és az elfolyó vízmennyiség értékei meredek zöldtető esetén, egy 18 órás esőzés idején (Katzschner 1991).

Figye­lemre méltó, hogy az ültetőközegnek közel fele homokos talajból, a másik fele pedig 8-16 mm-es szemcsenagyságú duzzadó agyagból állt, és a vegetáció még alig-alig fejlődött ki az ül­tetőközegen. A tető vízmegtartó képessége a mérések szerint kisebb volt, mint a gyakorlat­ban megszokotté, és a mai előírásokban meg­követeltté. Ebben az esetben a számításokban feltételezett „15 perces eső” az elszivárgás szempontjából egyáltalán nem volt jelentős (rele­váns).

A bajorországi veitshöchheimi Kertészeti és Szőlészeti Intézet számításai szerint 10 cm vastag ültetőközegből álló zöldtetőn 15 perces 20 L/m² intenzitású eső esetén alig 5 L/m² csapadékvíz folyik el, míg a kavicsos bitumenes lemezzel fedett lapostetőn 16 L/m².

Az édesvíz az emberiség fennmaradásának egyik legnagyobb kérdése. Felhasználása, szennyezése, visszaforgatása stb. a föld lakói­nak egyetemleges feladata. Ebben rendkívüli jelentősége van a burkolt földfelületnek, amely a nedvesség természetes körforgását akadá­lyozza, ill. felgyorsítja. Feltétlenül ide tartozik a ki­irtott erdők és lepusztított hegyek miatt kelet­kező árvizek és rendkívüli vízlefolyások problé­mája. Városi környezetünk is ezt a folyamatot erő­síti a nagy kiterjedésű, többnyire zárt, összefüggő burkolataival.

Kiválóan példázza ezt a 2.11. ábra grafikonja, mely szerint egy 15 perces özönvíz „elmossa” a kísérleti berendezést. A vele szembe állított 10 cm-es ültetőközeg megfelezi az elfolyási tényezőt.

2.11. ábra. 10 cm vastag ültetőközegből álló zöld­tető és kavicsos lemezfedésű lapostető csapadékvíz-visszatartásának összehasonlítása (Kolb, Schwarz 1999).

A 2.10. ábra grafikonja ezt egy 12 °C-os 14 cm vastag talajrétegű tetőn természetes csapadék­víz esetére mutatja be. A hazai mérési vizsgálatok ennél hosszabb időre terjednek ki és az előbbihez közel azonos eredményeket mutatnak. A több hónapos vizs­gálatok szerint a budapesti mérési helye­ken vizsgálva az állapítható meg, hogy a szak­szerűen kivitelezett flóratetők a 6-8 mm alatti csapadékot teljes egészében visszatartják és a növényzettel a mikrokörnyezetben elpárolog­tatják.

Az ennél nagyobb intenzitású csapadéknak kb. 30-50 %-át tartják vissza. Az elfolyó csapa­dékvíz a 2.10. ábrához hasonlóan kb. félnapos fáziseltolással követi a csupasz vízszigetelés görbéjét. Ezek a kísérletek azt mutatják, hogy az ültetőközeg jó pufferoló (kiegyenlítő) és víz-elfolyást lassító képessége jelentős mértékben enyhíti a városi csatornahálózatra háruló terhe­ket, különösen azokban az esetekben, amikor maximális mennyiségű csapadékkal kell szá­molnunk. Ezáltal azokon a településeken, ill. ipar­területeken, ahol számottevő mennyiségű flóra­tetőt építenek, csökkenthetők a csatornarendszer méretei.

Egymástól függetlenül működő szennyvíz- és a csapadékvíz-elvezetési rendszer esetén az eső­víz elvezetésére szolgáló csatornarendszer akár teljesen el is maradhat, ha a földterület magába tudja szívni a csapadékvíz fennmaradó mennyi­ségét.

Illatok

A vadon élő lágyszárú évelőkkel – pl. a kakukkfű­vel, levendulával, tollas szegfűvel és kőtörő szeg­fűvel beültetett zöldtető kellemes aromájú, fű­szeres illatot áraszt, ellentétben a bitumenes le­mezzel szigetelt tetővel, amelyből meleg nyári na­pokon nemcsak kifejezetten kellemetlen, hanem egészségre ártalmas anyagok gőzölögnek ki.

A por- és szén-dioxid-lekötés természetesen en­nek a témakörnek a szerves része, azonban most az illatokkal foglalkozunk, és itt fel kell hívni a figyelmet a növényzet levegőt tisztító szerepére.

Rovarok élettere

A zöldtetőn pompázó lágyszárú évelők között kitűnő életteret talál magának mindenekelőtt a pillangó, a poszméh (dongó) és a futrinka. A hangafélékkel beültetett tető (Észak-Német­országban) a legcsodálatosabb méhlegelő.

Esztétikai és pszichológiai hatás

Az unalmas kavicsos lemezzel vagy szomorú fekete-szürke színű bitumenes lemezzel fedett tetők látványától eltérően, az ember kedélyének és lelkiállapotának kifejezetten jót tesz a zöld­tetők természetes szépsége. A zöld növények útját állják a szomorú, depresszív gondolatok­nak, és serkentik az életkedvet. A tetőre ültetett zöld mező mozog, ha fúj a szél, a szemmel is jól érzékelhető hullámmozgás megnyugtatja az állandó stresszben élő városlakót, és felélénkíti a sokféle ingertől megfáradtat. Az élő flóratető életet lehel a környezetében élő emberekbe.

A flóratető sohasem állandó, a növénytakaró nem csak az évszakok múlásával változtatja külsejét. Az időjárás, a madarak és a szél szétszór­ja a magvakat, amelyekből a fűfélék és a többi vadon élő lágyszárú növények sokféleségének változékony képe tűnik elénk, majd ezek a fagy és a szárazság hatására ismét eltűnnek. A meg­maradt vegetációt alkotó növények fagy- és szárazságtűrők, nem érzékenyek a szélre, egyes fajok évszakonként leveleket és különböző színű virágokat hoznak, és akad köztük olyan is, amelyiknek levélzete télen is zöld marad.

Az építészeti esztétika a világ történelmével azonos korú és változatú. Pogány Frigyes pro­fesszor szavajárása szerint egy régió stílusát a „korhely-építészet” határozza meg. Mely kor­ban, Hol, Melyik földrajzi környezetben, és Milyen szellemi struktúrában születik meg az alkotás.

A városépítészet rohamszerű fejlődésével fel­értékelődött az ötödik homlokzat megtervezé­sének szükségszerűsége. Hazai viszonyok kö­zött ezt még nem nagyon érzékelhetjük, mert egyelőre szó nélkül eltűrjük, hogy a pontszerű magasházak alatt húzódó lepényépületek (szál­lodák, kórházak stb.) tetőfelületei egy szomorú fekete-szürke színű homlokzati képet mutas­sanak. A „korhely-építészet” dinamikus fejlődésében azonban felfedezhető a változtatás igénye és az ötödik homlokzat szerves részévé válik ko­runk építészetének.

Beilleszkedés a tájba

A növényekkel beültetett tetejű (és homlokzatú) ház könnyebben tud a táj harmóniájába beilleszkedni, mint a hagyományos szerkezetű épület. Különösen igaz ez a terepszint alá süllyesztett épületeknél, amelyeknél az épületet kör­bevevő kert növényzete természetes átmenettel folytatódik a tetősíkban.

2.12., 2.13. ábra. Fogorvosi rendelő, Bücken (felső és alsó kép)

Levélfelület, növényzet kiválasztása

A zöldtetőknek az épület tetőszerkezetére és a környeztében élő emberekre ható kedvező tulajdonságait – pl. levegőtisztító, harmatképződési vagy hőszigetelő képességét – alapvetően a növénytakaró vastagsága, ill. tömöttsége, és ezzel együtt a levélfelület nagysága befolyásolja.

A kasseli egyetem vizsgálatai a 3-5 cm magas­ságú frissen kaszált gyepnél m²-enként 6-9 m² levélfelületet mértek, míg ugyanez az érték max. 60 cm magas, de kaszálatlan rétnél 225 m² levélfelület/m²-re adódott (l. a 3.1. táblázatot). A szakszerűen kivitelezett, pázsitfűfélékből álló tető levélfelülete m²-enként 50-100 m²; ezzel szemben a csak varjúhájjal (szédum) beültetett tetőnél a levélfelület mindössze 1-5 m².

A fűtetőkkel összehasonlítva egy rendszeresen kaszált városi parkban mért levélfelület (bele­értve az ösvényeket is) jelentősen kisebb, m²-enként csak kb. 10 m². Ha tehát a fűtési sze­zonban jelentős hőszigetelő képességet, ill. a nyári napsütéses időszakban intenzív hűtő­hatást várunk el a zöldtetőtől, legjobb, ha meg­lehetősen sűrű, kizárólag füvekből vagy fűfélék­ből és más lágyszárú évelőkből álló, természe­tes körülmények között élő vegetációt telepí­tünk az építmény tetejére.

3.1. táblázat. A levélfelületek értékei a kasseli egyetem vizsgálatai alapján

[table id=241 /]

Bár a csak varjúhájfajokkal beültetett zöldtető virágzás idején sokkal színesebb és látványo­sabb mint a fűtető, a tetőszerkezet szempont­jából mégis lényegesen kevesebb pozitív épületfizikai és ökológiai tulajdonsággal rendel­kezik. A sokszor esztétikai szempontból szebb­nek talált és eszerint kiválasztott, lóheréből, metélőhagymából és margarétából álló flóratető­nek ugyan kisebb a levélfelülete, mint a fűtetőnek (és ezzel együtt kevesebb azoknak a kedvező épületfizikai és klimatikus tulajdonságok­nak az összessége, amelyeket hasznosítani kívánunk), ugyanakkor még mindig sokkal na­gyobb, mint a csupán varjúhájfajokkal vagy a moha + varjúhájfajokkal kialakított zöldtetőnek.

A levélfelszín mértékének jelentősége miatt előtérbe helyezett fűfélékkel szemben az alábbi észrevételeket tesszük. Az igazán jelentős levél­felszínnel bíró 60 cm magas kaszálatlan fű hazai zöldtetőkön csak kivételes esetekben fogadható el esztétikai, tűzvédelmi, karbantar­tási stb. okok miatt.

Tessék elképzelni, hogy milyen állapotot mutat a nyári kánikulában egy használatlan, öntözetlen rét. Különösen akkor, ha ez egy sekély talaj­rétegben, minden fokozott időjárási viszon­tagságnak kitett tetőfelületen helyezkedik el. Amennyiben nyírt, karbantartott gyepfelületről van szó, akkor már nem olyan döbbenetes a mutatószámok közötti különbség.

A gyepesítés másik komoly problémája a fo­lyamatos karbantartási igény és az öntözővíz. Ez utóbbi ellentmond a zöldtetőkkel szemben elvárt első számú követelménynek, hogy ter­mészetes önfenntartó módon, összefüggő nö­vényfelülettel biztosítsa az épületet akár a levél­felszín rovására is. Németországban is csak a csapadékdúsabb környezetben alkalmas igazán a fűfélék kizárólagossága.

3.1., 3.2. ábra. A Kasseli Egyetem vályogfallal és zöldtetővel készült kísérleti épületei

Tetőlejtés

A zöldtetőknél nem csak a tetőszerkezet, ha­nem a telepített vegetáció kiválasztásánál is döntő jelentőségű a tető hajlásszöge. Olyan lapostetőn, ahol túlságosan vékony az ültető­közeg (szubsztrát) vastagsága és hiányzik a szivárgóréteg, nagy esőzések után vízpangás jöhet létre, amely a gyökérlégzés akadályozása miatt káros sokféle növényre, de különösen a fűfélékre. A gazdaságos szerkezet kialakításá­nak alapfeltétele, hogy legalább 5 %-os lejtésű legyen a tető, mert ebben az esetben nincs szükség külön vízelvezető rétegre. 40 %-nál (22°) meredekebb hosszú tetőknél általában külön­leges megtámasztó szerkezetet kell alkalmazni az ültetőközeg lecsúszásának megakadályozá­sára.

A németországi gyakorlatban a lapostetők kialakításának általános irányelvei szerint a tető­lejtésnek a csapadékvíz-elvezetés miatt min. 2 %-nak kell lennie. Az egy irányban lejtő, 2 %-nál kisebb meredekségű lapostetőt az előírások a különleges szerkezetek közé sorolják, és ter­vezésére speciális szabályok vonatkoznak. Az FLL* (1995) előírásai szerint ebben az esetben megfelelően méretezett szivárgóréteget kell a tetőrétegrendbe betervezni. 5 %-os tetőhajlás esetén már nincs szükség az erre a célra külön alkalmazott szivárgórétegre akkor, ha a szubsz­trát vízmegtartó és elszivárogtató képessége kielégítő.

FLL = Forschungsgesellschaft Landschaftsentwicklung Landschaftsbau = németországi Területfejlesztési és Terület­építési Kutató-társaság. Hazánkban a Zöldtető Építők Országos Szövetsége tölti be ezt a funkciót, európai szinten az EFB jelenti a legmagasabb szakmai fórumot.

3.2. táblázat. Tetőlejtés átszámítása %-ról fokra, és megfordítva

[table id=242 /]

A tetőnövényzet kiválasztása

Elképzelhető, hogy a lapostetős házunk tetején kialakított veteményeskertben zöldséget vagy salátát termeljünk. Ebben az esetben a kert kü­lönleges helyzete, a megemelt magasság miatt létrejövő nagy szélterhelés és a viszonylag kis vastagságú termőréteg következtében olyan nagy hőmérséklet- és páratartalom-ingadozás keletkezne, melyet a kultúrnövényeink nem viselnének el. Éppen ezért ebben a cikksorozatban egyáltalán nem foglalkozunk a tetőre telepített ilyen típusú kertészeti felépítménnyel.

Az irodalomban a flóratetőket alapvetően két, az intenzív és az extenzív zöldtetők kategóriájá­ba sorolják. Az intenzív zöldtetők között felhasz­nálásuk és az alkalmazott ültetőközeg vastag­sága szerint tesznek különbséget: ezek szerint az igényesebb és az egyszerű intenzív zöld­tetők csoportjáról beszélünk.

Intenzív zöldtetők

Az intenzív zöldtetőre ültetett növények cso­portjába a kisebb fák és bokrok (cserjék), vala­mint a pázsitfüvek tartoznak, ugyanabban a meg­szokott formában, ahogy azok szabadföldön is élnek. Ezek a növények meredek zöldtetőn nem képesek élni, a legalább 30 cm-es vagy annál is vastagabb táptalajt, rendszeres öntözést és tápanyag-utánpótlást igénylő vegetáció csak alacsony és kis hajlású lapostetőn alkalmaz­ható.

Az intenzív zöldtető növényei között egy tetőre épített kertben sétálhatunk ugyanúgy, ahogy egy városi parkban,. Az állandó gondo­zást igénylő, meglehetősen költséges és bizonyos értelemben tetőkertként is funkcionáló intenzív zöldtetőknek ezt a formáját jelen cikksorozatunkban nem tárgyaljuk. Közelebbi információt Kolb és Schwarz művében (1999), az FLL előírásokban (1995) és Stifteméi (1998) találhatunk.

3.3. ábra. Lakóházak Dortmundban

Az intenzív zöldtetők egyszerű formája a német irányelvek szerint (FLL 1995) az intenzív és az extenzív zöldtetők kategóriája között helyez­kedik el. Az alkalmazott ültetőközeg vastag­sága 15-30 cm, és a súlya 1,5-2,5 kN/m² (150-250 kg/m²). Az FLL irányelvek szerint az erre a tetőre telepített talajtakaró növényzet az igényesebb formájú intenzív zöldtetők növényzeténél jobban tűri a szárazságot, és kevesebb gondozást igénylő lágyszárúakból, bokrokból (cserjékből), valamint fákból áll.

Ha a vegetáció nem mesterséges körülmények között termesztett, hanem a termé­szetben élő fűfélékből és más lágyszárú évelők­ből áll, akkor csak az ültetőközeg vastagsága különbözteti meg az extenzív flóratetőtől.(Ebben az esetben azonban nem szükséges 15 cm-nél vastagabb termőréteget alkalmazni!)

3.4. ábra. Hotel Rogner, Bad Blumau, Ausztria

3.5. ábra. A szálloda bejárata

3.6. ábra. Lakóépület, Ökológiai telep, Kassel, Németország

Extenzív zöldtetők

Az extenzív zöldtetőre ültetett növények gyökér­zetének elegendő a csekély (3-15 cm) vastag­ságú termőréteg, és a növények nem igényel­nek rendszeres öntözést, folyamatos tápanyag­ellátást. A helyesen kiválasztott vegetáció hosszú ideig biztosítja a talajtakarást. Az extenzív zöldtető súlya legfeljebb 1,6 kN/m² (160 kg/m²).

A vegetáció egyes szárazság- és fagytűrő moha­faj, továbbá pozsgás (szukkulens) növények, más évelők keverékéből áll, amelyet nem kell rend­szeresen gondozni, és az extrém körülmények­hez is jól alkalmazkodik. Az extenzív zöldtetőn használt növények egyik legfontosabb tulajdon­sága a kitűnő regenerációs képesség. Mind­ezen követelményeknek csaknem kizárólag a természetben (vadon) élő növények felelnek meg.

Zöldtetők súlya, tájolása és vízelvezetése – Tűzvédelem

A tető teherhordó szerkezetének méretezésénél állandó teherként a – teljes rétegfelépítésből, beleértve a nedves állapotban lévő talajréteg és a vegetáció felületegységre eső – saját tömegét figyelembe kell venni. Az esetleges terheket a szabályzatok szerint kell felvenni. Ügyeljünk arra is, hogy a hőszigetelő anyag szilárdsága megfelelő legyen!

A rétegek és a vegetáció kialakításánál el kell kerülni, hogy a tető egyes pontjaiban akár a kü­lönböző terhek mozgatásával, akár az anyagok tárolásával túllépjük a maximális terhelhetősé­get. A pontszerű teherátadódást pl. a terhek pallókon vagy zsalutáblán való mozgatásával, tárolásával helyettesíthetjük; ilyenkor a koncent­rált terhelést nagyobb felületen osztjuk el.

Az extenzív zöldtetőkön használható, könnyű, porózus adalékot tartalmazó egyrétegű, 10 cm vastag nedves talajréteg súlya 1,0 kN/m² (100 kg/m²). Az FLL irányelvek tartalmazzák a különböző típusú szivárogtató rendszerek és vegetációs réte­gek tömegének értékeit (l. a 3.3. és 3.4. táblá­zatot).

A lapostetők szélén húzódó sávot a szélszívás elleni leterhelésként nagyobb súlyúra kell ter­veznünk (3.7. ábra). A figyelembe veendő szél­szívás nagyságát hagyományos lapostetőknél (8°-os lejtésig) a német szabvány (DIN 1055, 4 rész) a tető sarkán, szélén és középső részén adja meg. A felfelé ható erő a szélszívás másfél­szerese, és 8 m-es tetőmagasságig 1,5 kN/m² a sarkokon, 0,75 kN/m² a tető szélén és 0,45 kN/m² a tető középső részén.

Zöldtetők esetében nem a hagyományos tetők­re megadott erőkkel kell számolnunk. Zöldtető­nél a növényzet egyenetlen felülete és min­denekelőtt levegőáteresztő képessége követ­keztében a vegetáció alsó és felső síkja között létrejött nyomáskülönbség kiegyenlítődik. Ezál­tal jelentősen csökken a szélszívásból kelet­kező erő. Ezen kívül a növények szerteágazó gyökérzete is segít elosztani azokat az erőket a talajban, amelyek pl. az azonos nagyságú szemcsékből álló kavicsrétegben nem tudnak létrejönni.

3.7. ábra. A szélszívás minimális értéke a tető szélén (DDV, 1985, Németország)

E tulajdonsága miatt a német „Tetőkert Terve­zési Irányelvek” extenzív zöldtetőkre az alábbi szélterheket adja meg max. 8 m magas lapos­tető esetén: 0,4 kN/m² a tető középső részén és 0,8 kN/m² a tető szélén, ill. 8-20 m magas tetőnél ugyanezek az értékek 0,65 kN/m² és 1,3 kN/m². Szélső sávon a tető hosszának 1/8-ad részét, de legalább 1 m-t és legfeljebb 2 m-t értjük (l. a 3.3. táblázatot). A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy míg a szívóhatás követ­keztében a tető szélén a szél a kavicssze­meket kifújhatja, és ennek következtében a termőréteg elvékonyodhat, ugyanez a helyzet a kb. 15 cm vastag talajrétegre ültetett, jól át­gyökeresedett fűtetőn már semmilyen káros hatást nem okoz.

Az első eset a kevéssé átgyökeresedett, véko­nyabb talajrétegre ültetett zöldtetőn (pl. varjú­hájjal betelepített tető), ill. magasabb épülete­ken az erős szélnek különösen kitett széleken is bekövetkezhet.

3.3. táblázat. A szivárgórétegek terhelése maximális vízfelvétel esetén (FLL 1995, l. 25. old. lábjegyzet).

[table id=243 /]

3.4. táblázat. Ültetőközeg terhelése maximális vízfelvétel eseté:

[table id=244 /]

Tetőmagasság és tájolás

A párologtatás mértéke mindenekelőtt a széltől és a napsugárzástól függ, és ez döntően be­folyásolja a zöldtető növényeinek kiválasztását. Az épületmagasság növekedésével emelkedik a szélterhelés, ezzel együtt nő a növények párologtatásának erőssége is.

Déli irányban lejtő tetőknél erősebb a napsu­gárzás melege, és emiatt nagyobb a szárító­hatása, mint az északi irányban lejtő tetőfelüle­teken. Ezért tehát a tető két irányú felületén más és más vegetációt kell kialakítani. Általában a helyi vad növényzetet érdemes a tetőre tele­píteni. Ezek megszokták a helyi klímát.

Az ültetőközeg szállítása és beépítése

A földkeveréket (szubsztrát) – hacsak nem ma­gunk keverjük – általában készre kevert állapot­ban, 0,8-2,5 m³ űrtartalmú tartályokban érde­mes szállítani, és daruval vagy emelőkocsival juttatni fel a tetőre, majd ott az elhelyezés után kiüríteni a tárolót. Alacsonyabb épületek esetén az emelés közvetlenül a szállítást végző (daru­zott) járművel történhet. Könnyű anyagokat emelőkocsival, vagy tetőfedésnél használt egy­szerű emelőberendezéssel mozgathatjuk függő­leges irányban, és ott talicskával juttathatjuk el a helyére. Nagyobb mennyiségnél már megéri, ha silót és speciális silóemelőt alkalmazunk, és a tartályból egyszerűen a tetőre fújjuk a föld­keveréket.

Baggerrel vagy homlokrakodóval a helyszínen is egyszerűen előállíthatjuk a földkeveréket (pl. termőtalajból, duzzasztott agyagkavicsból és lávamorzsalékból). Alacsony épületeknél ugyan­ezek a gépek egyben a tetőre is emelhetik a megkevert termőföldet. Magasabb épületek és kisebb felületek esetén gazdaságos meg­oldást nyújthat a tetőfedéshez használt egy­szerű felvonó. Az építési helyszínen gondos­kodni kell a földkeverék anyagának tárolásá­hoz, szállításához és emeléséhez szükséges be­rendezések helyszükségletéről.

Az épületek tetején végzett kivitelezési munka igen veszélyes üzem. Általában mellvéd és kor­lát nélküli tetőfelületeken, ferdetetőkön történő közlekedés, és dolgozás nagy körültekintést és tapasztalatot igényel. Házilagos kivitelezés csak fokozott biztonsági körülmények között javasolható. Az előbbi részben tárgyalt terhel­hetőség kérdése a kivitelezés során élesebben jelentkezik, esetleges pontszerű terhelések anyagdepóniák létesítése kerülendő.

3.8., 3.9. ábra. Waldorf-iskola, Hannover-Bothfeld (fent és lent).

Használat, közlekedés

Az extenzív zöldtető a nem járható flóratetők közé tartozik, azaz csak időszakosan, felülvizsgálat, gondozás vagy egyéb okok miatt közlekedünk rajta. Ellenkező esetben kaviccsal, lemezekkel, tipegőkkel vagy rácsokkal utakat és közlekedő­felületeket kell kialakítani a rendszeres közle­kedéshez.

A zöldtető építés 10 éves hazai tapasztalatai alapján az extenzív tetőzöldesítések esetén is igény merült fel a funkcionális hasznosíthatóság­ra. Pihenősarok, napozóágy stb. Ezekre a funk­ciókra célszerűen a növényesített felületek­től elhatárolt, szilárd burkolatú teraszok létesít­hetők.

Vízelvezetés

A csapadékvíz elvezetését a megfelelő előírá­sok szerint kell megtervezni. A zöldtetőn belüli vízelvezetés többsíkú, a megfelelő módon beépített szivárgóréteg felületén, ill. magában a földkeverékben történik; különösen erős eső­zéseknél és ha nagyon vékony a talajréteg a le­hullott csapadék a föld felszínén is elfolyhat.

A német szabványelőírások szerint (DIN 1986) zöldtetők esetében az alábbi vízáteresztő ké­pességet (φ) kell figyelembe venni

Ezek:

• intenzív zöldtetőn: φ = 0,3;
• extenzív zöldtetőn, 10 cm-es vagy annál na­gyobb rétegvastagság esetén: φ = 0,3;
• extenzív zöldtetőn, 10 cm-nél kisebb réteg­vastagság esetén: φ = 0,5.

Az FLL irányelvekben meg­adott értékek ettől kicsit eltérnek:

• 25-50 cm-es szerkezeti vastagságnál φ = 0,2
• 10-25 cm-es szerkezeti vastagságnál φ = 0,3
• 10 cm-nél kisebb szerkezeti vastagságnál φ = 0,5

Meredek tető esetén az FLL irányelvek szerint a szerkezeti vastagság­tól függetlenül φ = 0,7 megnövelt értékkel kell számolni. Meg kell jegyeznünk, hogy ez az ér­ték csak nagyon vékony földkeverék esetén érvényes, melynél a csapadék túlnyomórészt a földréteg felületén folyik el. Más esetekben (a szokásos zöldtetőknél) ez a szám túl nagy, ami már abból is kiderül, hogy a DIN 1986 szabvány a 3° lejtésű betontetőre is φ = 0,8 ér­téket ad meg. Megállapították, hogy a 12° lejté­sű zöldtetőnél 14 cm vastag földrétegen a csa­padéknak kevesebb mint 30 %-a folyik el (Katschner 1991).

Vízelvezetés és csapadék

A flóratetőkön felmerülő sokirányú probléma­körök közül kiemelkedően fontos a csapadék­vízelvezetés. Ökológiai szempontból a lehető legtöbb csapadékvizet szeretnénk visszatartani a növényzet és a mikroklíma számára. A feles­leges vizet viszont feltétlenül el kell vezetni, mert az károsítja a flóratetőt. A vizet feltétlenül lassan és lehetőség szerint a vízszigetelés kell elve­zetni.

Ehhez érdekében összhangot kell teremtenünk valamennyi peremfeltétel között, azaz a tetőhajlásszög, a technikai köztes rétegek száma és fajtája, az ültetőközeg struktúrája, vastagsága és a növényzet között. Optimális esetben lassú vízlefolyású nagy vízvisszatartó képességű, stabil felszínű virulens vegetációjú flóratető készíthető.

Tűzvédelem, tűzterhelés

A zöldtetőkre vonatkozó, a német ARGEBAU által megfogalmazott tűzvédelmi előírásokat Németország valamennyi tartományában átvet­ték. A zöldtetők a tűzterhelés és a sugárzó hő hatásával szemben ellenállóknak tekinthetők, és semmilyen különleges követelményt nem támasztunk velük szemben. Intenzív zöldtetők­nél semmilyen korlátozást nem kell alkalmazni mindaddig, amíg a vegetáció csekély tűzter­helést képvisel.

Az extenzív zöldtetők akkor elégítik ki ezt a követelményt, ha az ültetőközeg vastagsága legalább 3 cm és 20 %-nál keve­sebb szerves alkotórészt tartalmaz. Mindezek mellett a tetőáttörések és a felmenő épület­szerkezetek mellett 50 cm széles növényzet­mentes tűzgátló sávot kell kialakítani akkor, ha a felmenő részek mellvédmagassága 0,80 m alatt marad (3.10. ábra).

Hazai kísérletek, vizsgálatok nem készültek. A szabályozás és mérési adatok hiányában a szövegben tárgyalt és részletekkel bemutatott ajánlások betartása javasolható. Külön ki kell emelni a flóratető éghetőségének, tűzterhelésé­nek viszonyát a vízszigetelés és egyéb építési anyagokhoz. Figyelembe kell venni az eset­leges takaratlan, könnyen éghető szerkezetek gyulladási hőmérséklete véletlenszerű növény­tűz egymásra hatását.

3.10. ábra. Tűzvédelmi követelmények zöldtetőknél

Tűzvédelem:

• Legalább 10 m-enként a tető síkja fölé nyúló, a DIN 4102-A szerinti anyagból épített felmenő fal
• vagy: legalább 40 m-enként kavicsból vagy betonból épített felmenő fal.
• A tetőáttörések (pl. felülvilágítók) körül kavicsból kialakított tűzgátló sáv.
• Ablak nélküli fal esetén, vagy ha a párkánymagasság ≥ 0,8 m. Kavicsból kialakított tűzálló sáv ablakkal áttört felmenő fal előtt, ha az ablak párkánymagassága < 0,8 m.

Szomszédjog

A zöldtetőket érintő vitás kérdésekben Német­országban a bírói gyakorlatban abból indulnak ki, hogy a vegetációból származó magvak átre­pülése miatt a szomszéd földrészlet többnyire annyira jelentéktelen károsodást szenved, amely általában megszokott és elkerülhetetlen, és ezért ezt el kell tűrni. így pl. egy frankfurti bírósági ítélet (1987. 07. 14.) megfogalmazása szerint: „a lombhullás ugyanolyan eseményként értékelhető, mint a tavaszi és őszi viharokban lehulló-letöredező ágak, vagy mint a nyáron szétrepülő magvak…, ezek a természet által nyújtott kellemes és hasznos dolgok visszája” (Dürr 1995).

A tetők kialakításának módozatait, korlátait a ha­zai építésügyi előírások kellő mértékben szabályozzák. Ezektől, a többnyire nem járható exten­zív zöldtető létesítésekor nem kell eltérni. Tetőkertek esetében azonban felmerülhetnek – elsősorban használat közbeni – problémák. Átláthatóság, leárnyékolás stb.

A zöldtető szerkezeti felépítése

Általános tudnivalók

A mesterséges, épített felületekre telepített zöld­tetőknél négy alapvető funkciót kell teljesíte­nünk, a tartós virulens vegetáció érdekében.

1. Megfelelő növényzet megválasztása a zöld­tető típusához és a helyi körülményekhez illeszkedve.
2. Ültetőközeg összetételének és vastagságá­nak meghatározása.
3. A talajzóna elmosódásának megakadályo­zása.
4. Az optimálisan maximális csapadékvizet visszatartani a növényzet és a mikroklíma szá­mára. A felesleges kárt okozó csapadékvíz­-mennyiség gyors, a vízszigetelés felszínén tör­ténő elvezetése.

A felsorolt feladatok megoldására többféle mód létezik. Ezek közül mutat be cikksorozatunk variációkat. Az őrleményekből vagy egyéb nagy szemszer­kezetű anyagokból készített szivárgóréteg készítése helyett javasolható annak ültetőkö­zegbe történő bevonása és hasznosítása a ve­getáció részére. A megfelelő felületi drenázsoláshoz pedig alkalmazható valamely technikai köztes réteg.

4.1. ábra. Kétrétegű ültetőközeg lapostetőn

A zöldtetők általános szerkezeti kialakítása a 4.1. ábrán látható. A talajkeverék (ültetőközeg, szubsztrát) két rétegből áll: a felső talajréteg biz­tosítja a tápanyagot a vegetáció növekedésé­hez, és megfelelő kapaszkodást nyújt a gyöke­reknek; az alsó szivárgó- és vízmegtartó (őrén-) réteg a víz elvezetésére és egyben tárolására szolgál.

A két réteget legtöbbször ipari geotextília anyagú filter választja el egymástól ez a vé­kony anyag megakadályozza, hogy a termőtalaj felülről a vízelvezető rétegbe kerüljön. 5 %-nál meredekebb lejtésű tetőkön általában már nem szükséges szétválasztani a talajkeveréket, így az egyrétegű ültetőközeg alkalmazása lényege­sen egyszerűbb és olcsóbb. Az ilyen földkeverék olyan porózus szemcséket tartalmaz, mellyel a megfelelő szűrőhatás biztosítható (4.2. ábra). Előnyösebb, ha ezek az alkotórészek első­sorban a talajkeverék alsó részén helyezked­nek el.

4.2. ábra. Egyrétegű ültetőközeg ferde tetőn

Tisztán pázsitfűfélékből vagy füvek és más lágy­szárú növények keverékéből álló zöldtető 15 cm vastag talajkeveréke a következők szerint készül: az alsó réteghez két egység vízelvezető (drén-) anyagot (duzzasztott agyag, pala, láva, salak, tufa vagy hasonló anyag) és egy egység termőföldet, a felső réteghez pedig egy egység vízelvezető anyagot és két egység termőföldet keverünk össze.

A növényzet típusa szerint különböző vastag­ságú ültetőközeget alkalmazunk, a gyakorlat­ban szokásos vastagsági értékeket a 4.1. táblá­zat tartalmazza. Az első oszlopban megadott értékek egyrétegű ültetőközegre vonatkoznak.

Ahhoz, hogy a növényszőnyeg minél sűrűbben fedje be az építmény tetejét, pázsitfűféléket vagy füvekből és egynyári, ill. évelő fajokból álló keveréket kell megfelelő táptalajra ültetni. Ehhez ferde tetőknél 14-18 cm vastag egy­rétegű ültetőközeg is elegendő. Ennél kisebb vastagság esetén – különösen déli fekvésű tetők­nél – fennáll annak a veszélye, hogy a vegetáció kiszárad; nagyobb vastagságnál pedig fölösle­gesen terheljük a ráhordott föld nyomásával a szerkezetet, ráadásul a tetőn néha még fák is megtelepedhetnek.

Ha statikai meggondolások­ból csak vékonyabb földréteget helyezhetünk a tetőre, akkor mindenképpen valamilyen varjú­hájfajok és más lágyszárú évelő növények keve­rékéből álló vegetáció telepítését ajánljuk. Eb­ben az esetben azonban a növényszőnyeg sűrű­sége csökken, és a zöldtető okozta pozitív építés­fizikai és ökológiai hatások mértéke is cseké­lyebb lesz.

4.1. táblázat. Extenzív zöldtetőn alkalmazott réteg­vastagságok

[table id=245 /]

Csapadékvíz- és hőszigetelés alátámasztó szerkezete

A már klasszikusnak mondható (a laikusok által „kátránypapír tetőnek” nevezett) három réteg­ben egymásra ragasztott bitumenes tetőszige­telés. Ennek ragasztó-szigetelő anyaga azon­ban nem kátrány, hanem bitumen. A kezdetek­től a 70-es évekig az összefüggő folyamatos, biztonságos vízszigetelést nyújtó bitumen film­réteget felforralt formában kenték a szilárd száraz tetőfelületre, amelyre nagy textiltartalmú, előzetesen bitumennel átitatott papírlemezt terítettek. A bitumenes kenést három bitumenes papír­lemez között kellett elkészíteni a magyar előírá­soknak megfelelően.

A negyedik filmréteget – forró bitumen terítése -gyöngykaviccsal hintették be hővisszaverés és mechanikai védelem céljából. A kor technikai színvonala, anyagválasztéka miatt a lapostetők hőszigetelésére kizárólag nedvességre érzé­keny hőszigetelő anyagok álltak rendelkezésre; salak, kőszivacslap. Ezeket a hőszigetelő anya­gokat kizárólag a csapadékvíz alatt – a száraz oldalon lehetett elhelyezni.

Ügyelve arra, hogy a párazárást is képző hideg (külső) oldalon lévő vízszigetelés alatt fel ne gyülemledjen a belső meleg térből kiáramló pára, amely a vízhatlan szigetelésű tetőszigetelések legnagyobb épület­fizikai problémaköre és a károsodások egyik legfőbb okozója. Az időjárási szélsőségeknek (-15 °C – +70 °C) kitett csapadékvíz-szigetelés alatti felgyűlt pára megfagy ill. gőzzé alakul, mindkettő halmazállapot térfogatváltozással jár, ami könnyen belátható, hogy a leragasztott, merev vízszigetelő réteget tönkreteszi. Flóratetőt bármilyen, a növényzetből és a talaj­ból származó erők felvételére képes tetőn kiala­kíthatunk.

A tetőszerkezetek a hőszigetelés he­lye szerint lehetnek:

• hidegtetők,
• melegtetők,
• fordított tetők,
• duótetők.

Hidegtetőknél (4.3. ábra) a tető hőszigetelése és a zöldtető közötti vékony levegőréteg felada­ta a párazáró réteg nélküli szerkezetben fellépő gőznyomás kiegyenlítése. A hidegtetőn kialakí­tott flóratető óriási hátránya, hogy a szerkezet kitűnő nyári hűtő-, ill. téli hőszigetelő képessége nem hat az alatta levő lakótérben. Emiatt meg­állapítható, hogy hidegtetőre nem érdemes flóra­tetőt tervezni.

4.3. ábra. Hidegtetőn kialakított zöldtető általános rétegfelépítése

Melegtetőknél (4.4. ábra) a gőznyomás kiegyen­lítésére nem kiszellőztetett levegőréteget alkalmazunk, ennek következtében annak sincs akadálya, hogy a zöldtető előnyös építésfizikai hatásai jelentkezhessenek. Ugyanakkor a hő­szigetelés alá párazáró réteget kell betervezni azért, hogy a keletkező pára ne juthasson be a hőszigetelő rétegbe, ill. hogy ne csapódhas­son ott ki. A zöldtető legideálisabb formája – funk­cionálisan és gazdaságilag egyaránt – az egy­rétegű melegtető.

4.4. ábra. Melegtetőn kialakított zöldtető általános rétegfelépítése

Fordított rétegrendű tetőknél (4.5. ábra) a hő­szigetelés a vízelvezető réteg fölött és az ültető­közeg (szubsztrát) alatt helyezkedik el. Emiatt alapvető követelmény, hogy a hőszigetelés vízálló és rothadásmentes legyen. Az elmúlt években erre a célra használt extrudált polisz­tirol lemezeket ma már nemigen alkalmazzák, részben azért, mert a lemezek hőszigetelő ké­pessége kisebb, mint a csapadékvíz-szigetelés alatt elhelyezett hőszigetelő lemezeké, más­részt azért, mert a hőszigetelésnek ez a fajtája más anyagokhoz képest igen drága, és ugyan­akkor az élettartama sem túl hosszú.

4.5. ábra. Fordított tetőn alkalmazott általános rétegfelépítés

Kivételt képeznek azok az ebben a részben ismertetett, hőszigetelő anyagból készült ele­mek, amelyek szivárogtató (drén-) rétegként és egyidejűleg a földkeverék lecsúszása elleni megtámasztásként is szerepelnek. Az ilyen szer­kezetű tetőket duótetőknek hívjuk; ezek tehát olyan melegtetők, melyeknél a vízszigetelés fölé még egy hőszigetelő réteget építünk be.

Vízszigetelés, átgyökeresedés elleni védelem

A zöldtetőkkel szembeni egyik legnagyobb ellenérv, hogy a növényzet gyökérzete tönkre­teszi a szigetelést és annak javítása igen költ­séges. A hazai több mint egy évtizedes zöldtető-­építés történetében még nem publikáltak gyökér­károsítás okozta meghibásodásokat. Feltételez­hető, hogy a viszonylag rövid idő és a többnyire extenzív tetők alkalmazása miatt. A Kertészeti Egyetem Dísznövény Termesztési Tanszékén foly­nak a német FLL szem­pontja szerinti gyökérállósági vizsgálatok.

A csapadékvíz szigetelésére használt szigetelő­lemezek általában átgyökeresedés ellen is meg­védik a szerkezetet. A gyakorlatban szokásos bitumenes lemezek és a külön munkafolyamat­ban tömített fúgák azonban nem teljesen gyökérállóak, szükség van még egy pótlólagos, gyökérzet elleni védőréteg elkészítésére is.

A több éven át tartó tesztelés eredményei azt mutatták, hogy a kísérletben részt vevő néhány növény a gyökerek végén élő mikroorganizmu­sok segítségével képes feloldani a bitumenes lemez anyagát (4.6. ábra). A károsodás még azoknál a hegesztett, átgyökeresedés ellen használt PVC lemezeknél is fellépett, amelyeket utólagos varraterősítéssel is elláttak (4.7. ábra). A hibát a nem tökéletes kivitelezés okozza; a gyakorlatban soha sem sikerül teljesen tömör hegesztést készíteni. Ahol sem hegesztéssel, sem ragasztással nem sikerül tökéletesen hézagmentesen fektetni a lemezeket, ott bejut a kapilláris víz, és a növények a gyökérvégi érzékelők segítségével megtelepedhetnek a résekben.

4.6. ábra. Egy kb. 15 mm vastag bitumenes lemez­fedés károsodása

4.7. ábra. Utólagos varraterősítésű, hegesztett átgyökeresedés ellen használt PVC-lemez károsodása (Pennigsfeld et al., 1981)

Léteznek olyan növények is, amelyek a ned­vesség észlelése után szilikátkristályok felhal­mozásával keményítik meg a gyökereik végét, így azok könnyebben be tudják magukat fúrni a résekbe és a fúgákba. Emiatt a bitumenes lemezek és a műanyag fóliák átlapolását forró levegős hegesztéssel, vagy nagy frekvenciájú dudorhegesztéssel kell elkészíteni. A rétegek között készített, ill. a lemez tetején lévő legfelső bevonatnak olyan tömörnek kell lennie a varrat körül („hernyóvarrat”), hogy az oldalsó széleken is teljes biztonsággal zárjon. Ha ez a feltétel nem teljesül, kent szigeteléssel zárjuk le széleket.

A 4.6. ábrán azt láthatjuk, hogy hogyan károso­dott a 15 mm vastag bitumenes lemezfedés egy 15 hónapig tartó kísérleti időszak alatt. A tetővegetáció bogáncs (Carduns Cirsinum) volt (Pennigsfeld at el., 1981).

A rézfóliával megerősített bitumenes lemezek­nél (azaz az átgyökeresedés ellen használt le­mezeknél) is előfordulhat, hogy a gyökerek vízszintesen próbálnak bejutni az átlapolt rétegek közé. A legtöbb ilyen típusú szigetelőlemez gyö­kérállóságát a német FLL irányelvek szerint minősítik.

Gyökérálló lemez

A „gyökérálló”-nak minősített lemezek olyan, a növényekre károsan ható mérgeket tartalmaz­nak, melyek hatása idővel csökken. Ezeknek a lemezeknek a használatát ökológiai és öko­nómiai szempontból is el kell utasítanunk. A lemezek gyökérállósági minősítését az FLL által kifejlesztett „Zöld­tetők átgyökeresedésének kísérleti vizsgálata” c. irányelvek alapján kell elvégezni.

Kiszellőztetett légtérrel kialakított hidegtető esetén vagy, ha a tető alatt fűtetlen és jól szel­lőztetett helyiség található, akkor a levegőréteg­ben hatoló nedvesség el tud párologni. Az 1.6. ábrán látható berlini lapostetős épület tetején 1925 óta növekszik a vege­táció. Az épület zárófödém gondozás és ja­vítások nélkül élt át több évtizedet, holott a föl­dréteg alatti kátránylemez már több helyen jól láthatóan elvékonyodott, és a vizet is átengedi.

Felülről lefelé vizsgálva a kis lejtésű lapostető közvetlenül szomszédságában levegőréteg van, és csak ez alatt található a téglából készült födémszerkezet (poroszsüveg boltozat). Bár a kátránylemez alatti deszkázat helyenként víz következtében elszíneződött, a faanyag még­sem korhadt el, mivel a lécek minden átvizesedés után ki tudtak száradni.

Fólia

Ha a tetőszigeteléshez használt lemez nem gyökérálló, akkor legegyszerűbb, ha védő­rétegként gyökérálló PE-fóliával fedjük be. Ha a fóliát mégis toldanunk kell, úgy legalább 150 cm-es szélességben lapoljuk át, mert az átlapolás nagyon hosszan magában tartja a kapilláris nedvességet, és ezeken a helyeken a növények már meg tudnak telepedni. Elővi­gyázatosságból helyezzünk textil szűrőréteget a fólia alá.

Skandináv flóratetőknél gyakran alkalmaznak egy másik, nagyon egyszerű módszert is: a bitumenes fedéllemezre dombornyomott poli­etilén fóliát fektetnek. A 2 m széles lemezt 25 cm-es átfedésben helyezik el, és speciális tömítőanyaggal ragasztják le.

A gyökérálló szigetelések fajtái:

• Hegeszthető bitumenes lemez (DIN 52131). Nem gyökérálló, kiegészítő gyökérálló fólia használata szükséges.
• Polimer-bitumenes lemez és elasztomer bitumenes lemez. Bitumen és műanyag ke­verékéből készül, általában gyökérálló.
• Lágy PVC-lemez (DIN 16938, 16730, 16735). A szigetelőlemezek általában bitumenre, polisztirolra és olajos favédőszerekre érzé­kenyek. A PVC-lemezt műanyag vagy üveg­szövetből (min. 200 g/m²) készült alátéttel vagy legalább 0,3 mm vastag PE-fóliával választjuk el a bitument tartalmazó részektől, mert az érintkező részek között ún. lágyító­vándorlás jön létre, melynek eredményeként a PVC-lemez rideggé és törékennyé válik. Zöldtetők szigeteléséhez a biztonság ked­véért szöveterősített PVC-lemezeket haszná­lunk. A PVC-bevonatú poliészterfátyol könnyen kezelhető, és az ára is kedvező. Ökoló­giai szempontból kedvezőtlen tulajdonsága azonban, hogy tűz esetén mérgező gázok szabadulnak fel az égés folyamán (többek között dioxin), és sajnálatos az a tény is, hogy az elmúlt időszakban ebből az anyag­ból készített termékek élettartama viszonylag rövid volt.
• PE-lemez. Klórozott polietilénből készül (DIN 16737). Nagy szilárdságú, a helyszíni kapcsolatok azonban nem gyökérállók. Az át-lapolásokat igen nagy szélességben kell kialakítani, hogy a gyökereknek ne tudjanak a lemezek közé behatolni.
• Poliolefinlemez. Ökológiai szempontból jó­nak minősíthető, poliolefinbevonattal készülő szövet, halogén- és klórmentes, ridegedésre nem hajlamos. Drágább, mint a PVC-be­vonatú lemez, a helyszínen nehezebb he­geszteni. Emiatt csak nagy tapasztalattal ren­delkező céggel készíttessünk ilyen szige­telést.
• ECB-lemez. Etilén-kopolimer bitumenes lemez, a bitumen nem károsítja, könnyen feldolgozható.
• EPDM-lemez. Etilén-propilén-terpolimer-kaucsuk lemez, a gumihoz hasonlóan rugal­mas, tömör, a zárt varratokat azonban nem mindig könnyű elkészíteni.
• Kent szigetelés. Poliuretánnal vagy kemény poliészterrel folyékony állapotban hordják fel. Megfelelő vastagság esetén gyökérálló.

Mechanikai sérülések elleni védelem

Abban az esetben, ha a gyökérálló szigetelés alatti szerkezet érdes vagy egyenetlen, ill. ha az alkalmazott anyagoktól függően mozgásokkal is számolni kell, a gyökérálló szigetelés alá ipari textília elválasztó réteget kell elhelyezni. Ha csapadékvíz-szigetelésként 2 mm vastag szövet­erősített lemezt használunk – ez egyben az át-gyökeresedésnek is ellenáll -, általában fölös­leges ennek a csúsztató-elválasztó rétegnek az alkalmazása.

Intenzív zöldtetőknél, különösen a járművekkel járható tetőfelületeknél a mechanikai sérülések ellen kiegészítő védelemmel is el kell látni a fe­lületet. Erre a célra legalább 300 g/m² tömegű textil-, habosított műanyaglemez vagy más ha­sonló anyagból készült réteg szolgálhat. Költség­kímélő megoldás lehet az újrahasznosított műanyagból, pl. joghurtos poharakból előállított lemezanyag. Szálfonott ipari textil- és habosított pehelylemezek szintén készülhetnek újrahasz­nosított anyagból, PE- vagy PUR-vlieslemezekből, valamint textilszövetek is újrahasznosított szálas anyagokból. A legtöbb termék nem csak a sérülésektől véd, hanem egyben szivárgó­rétegként is használható.

Szivárgó-, vízmegtartó réteg (drénréteg)

A szivárgóréteg feladata kettős: egyrészt el­vezeti a fölösleges csapadékmennyiséget, más­részt megköti, tárolja a növények fejlődéséhez szükséges vizet. Ezt a célt elsősorban a könnyű, porózus, nagy szemcséjű ásványi anyagok tudják kielégíteni.

Ilyenek pl. a duzzasztott agyag, a duzzasztott pala, a duzzasztott láva, a tufa, a salak és az újrahasznosított téglaőrlemények. A szükséges vízmegtartó képesség (15-25 térf. %) miatt az anyag szerkezetének túlnyomóan nyitott pórusúnak kell lennie. Ezért pl. a duzzasztott agyagot alapvetően tört állapot­ban használjuk fel. Lapos- és nagyon kis lejtésű tetőknél szűrőfátyollal fedjük le a szivárgó­réteget. Ezzel megakadályozható, hogy a finom talajszemcsék bekerüljenek a szivárgórétegbe.

Meredek hajlású tetőknél általában fölösleges ez az óvintézkedés, hiszen a szivárgás gyor­saságát felerősíti az erős lejtés. Ezen kívül kife­jezett előnyökkel is járhat a talaj és a szivárgó­réteg összekeveredése: jelentősen csökken annak a veszélye, hogy a talaj lecsúszik/lemo­sódik a szivárgórétegről; a növények gyökerei­nek pedig egyenletesen nedves, kiegyensúlyo­zott életteret biztosít.

A talajréteg és a szivárgóréteg szétválasztásá­val (szűrőfátyol) a túl hosszúra nőtt gyökerek néha „vízben” úsznak, néha pedig léggyökér­ként szárazon lógnak a levegőben. Sok növény – különösen a fűfélék – számára mindkét eset kedvezőtlen, mert gátolja az egyenletes növe­kedést. Az ömlesztett szivárgóréteg anyagának szemcsenagysága lehetőleg minél egyenlőt­lenebb, de max. 16 mm legyen. Ferde tetőknél a szűrőréteg stabilitását erősíti, ha a szemcsék alakja nem szabályos, hanem éles, rovátkolt felületű.

4.8. ábra. Víztároló, hőszigetelő és nyíróerő felvételére képes elemekből összeépített szivárgóréteg

A réteg pH-értéke 6,0-8,5 között legyen. Gyengén alkalikus anyagok (pl. duzzasztott agyag vagy láva) esetében a savas eső puffer-hatást okoz. Az elmúlt években kifejlesztettek olyan kemény polisztirolhabból készült ele­meket is, melyek mélyedésekkel kialakított felső felülete képes elvezetni, ill. tárolni a csapadékot (4.8. ábra). Ezek az elemek beszámíthatók a tető hőszigetelő-képességének meghatározá­sába. Az ilyen kialakítású 10 cm vastag elem hőszigetelő képessége nem jobb, mint egy 4,2 cm vastag átlagos sima hőszigetelő elemé. Enyhe lejtésű lapostetőkön ezek a szivárogtató elemek nyíróerők felvételére is alkalmasak.

Az elemek anyagköltsége viszonylag magas, ezzel szemben viszonylag gyorsan elhelyez­hetők. Az ilyen típusú szivárogtató-hőszigetelő elemeknek az élettartamát egyelőre még nem ismerjük. 5 x 40 x 80 cm méretű hasonló szer­kezeteket újrahasznosított pamutszálakból is gyártanak.

Ültetőközeg (szubsztrát)

A növények gyökértereként funkcionáló ültető­közeg (szubsztrát) fő feladata a tápanyag és a víz folyamatos biztosítása, így megfelelő víz­tároló és légpórus tartalmúnak kell lennie; és stabil kapaszkodási lehetőséget kell nyújtani a gyökereknek. A zöldtető növényzete és a tető­felületen alkalmazott ültetőközeg szoros össze­függésben áll egymással.

A sovány gyepből, egynyári és évelő lágyszárú növényekből, valamint varjúhájfélékből (sedum) álló extenzív zöldtető talajkeveréke nem tartal­mazhat sok humuszt. Ha termett talajt hasz­nálunk, az semmiképpen ne legyen túlságosan kötött (nagy agyagtartalmú). Általában homokkal keverve soványítjuk. Az ültetőközeg-keverék agyag és iszaptartalma (a szemcseátmérő ≤ 0,06 mm) ne legyen nagyobb 20 %-nál. A ter­mett talajt 30-80 térf. %-os 0-16 mm szemcse­nagyságú könnyű ásványi anyaggal keverve aján­latos soványítani. Könnyű adalékként pl. tufát, lávát, duzzasztott palát, duzzasztott agyagkavi­csot, ill. agyagcserép és lávazúzalék újrahasz­nosításából készült porózus anyagot használ­hatunk.

A németországi Laher Wiesen-i fűtetővel kialakí­tott lakótelepnél megfigyelték, hogy az alkalma­zott ültetőközeg nagy tápanyagtartalma miatt a fű túlságosan magasra, akár 70 cm-re is megnőtt, és mivel a szél könnyen átfújt rajta, gyorsan elszáradt, a száraz fű pedig helyenként olyan sűrűn rakódott egymásra, hogy alatta már nem tudott friss fű sarjadni. A külső szemlélőt esztétikailag is zavarta a gondozatlan tető látványa (4.9. ábra). Az elszáradt részek eltávolítása után újra regenerálódni tudott a vege­táció (4.11. ábra).

4.9. ábra. Lakótelep, Laher Wiesen, Hannover-Bothfeld

4.10. ábra. Fűtetős lakótelep, Hannover-Bothfeld

4.11. ábra. Zöldtetős lakótelep, Düsseldorf-Unterbach

A fűfélékből és lágyszárú évelőkből álló sovány gyephez úgy kell beállítani a talajkeveréket, hogy az azon fejlődő növényszőnyeg magassá­ga ne lépje túl a 10-20 cm-t, egy-egy növény azonban külön-külön akár 30-50 cm magasra is megnőhet. Az építési gyakorlatban a külön­böző kivitelező cégek olyan duzzasztott agyag­kavicsból, tufából, lávából és más könnyű adalék­ból álló ültetőközeg-keveréket kínálnak, melyek­nek szállítása és szerelése előnyös. Ezek a tala­jok tápanyagban rendkívül szegények, ezért csak lassan fejlődik rajta a vegetáció. Az ezzel a föld­keverékkel készített zöldtetőt már az építési idő alatt és később is rendszeresen trágyázni kell. Az üveggyapot és polisztirolhab lemezekkel korábban végzett németországi kísérletek nem váltak be.

A kereskedelemben többféle összeállítású kész ültetőközeg-keverék kapható. Természetesen lényegesen olcsóbb megoldás, ha az építési területen található termőföldet a helyszínen magunk keverjük össze. A hatodik pontban részletesen ismertetjük azokat a nyíróerők felvételére szolgáló elemeket, amelyek magas­tetőknél megakadályozzák a föld lecsúszását.

Milyen növényeket telepítsünk a zöldtetőnkre?

A növényzet a tetőn jobban ki van téve nagy hőmérsékletnek és közvetlen napsugárzásnak. Ennek következtében jól kell tűrnie a gyorsabb és hosszabb ideig tartó szárazságot, de ki kell bírnia egy-egy rövid idejű elázást is. A tető­felületi telepítésre alkalmas növényeknek eze­ken a követelményeken túlmenően képesnek kell lenniük a fennmaradásra, a regenerálódás­ra és a terjeszkedésre is.

A tető – mint különleges terület – a növényekkel szemben is szokatlan követelményeket támaszt:

• szárazságtűrés,
• sugárzástűrés,
• fagyállóság,
• szennyeződéstűrés,
• szélstabilitás,
• rövid gyökerűség.

Általában azok a se­kély termőréteget is elviselő növények alkalmasak, amelyek fenntartják a talaj tulajdonságait, és ellenállnak az éghajlati tényezők (víz, hó, szél, fagy) hatásainak. A növény együttesek ki­választásánál fontos szempont az alacsony ter­met, a sekély gyökerezés, a tömött, gyepes nö­vekedés és a jó vegetatív szaporodóképes­ség. Általában a helyi vad növényzet telepítése ajánlható. Ezek megszokták a helyi klímát és nem igényelnek különleges ápolást és gon­dozást.

Extenzív (természethű) és intenzív (kertszerű) tetőnövényzetet

A növényzet jellegétől függő felosztás szerint megkülönböztetünk extenzív (természethű) és intenzív (kertszerű) tetőnövényzetet. Az extenzív flóratető növényzete a természetes folyamatok­nak megfelelően tenyészik. A növényválaszté­ka: szukkulensek, magashegyi, sziklahasadék-­lakó, sziklakerti lágyszárúak, gyepek, talaj­takarók honi fajtái.

A száraz, meleg telephelyű növény együtteseknek a semleges vagy az eny­hén lúgos talajok a megfelelőek. Az ásványi hiányosságokat káliummal és magnéziummal lehet pótolni, a talajt dúsítani. Mint minden élő rendszer, így a tetőnövényzet is a biológiai törvényszerűségeknek van alárendelve. Ezért extenzív növénytelepítés esetén egy elképzelt karakterre törekedhetünk, és nem egy extrém kialakítási formára.

Az intenzív flóratető tulajdonképpen kert a te­tőn

Az ilyen kialakítási formánál a használat áll az előtérben. A tetőfelületre telepített kert épp­úgy gondozást és ápolást igényel, mint a terep­szintre épített. Kialakításánál a gyökérzet meg­felelő térigényéről és tápanyag-ellátásáról is gondoskodni kell. Kedvező hatás érhető el kisebb lombos vagy örökzöld fák és cserjék, évelők és pázsit telepítésével. A zöldfelületek burkolt köz­lekedők közbeiktatásával, a tetőkert rendelteté­sének megfelelően képezhetők ki.

A megvalósítás és karbantartás költségei az igényektől függően magasabbak, mint az ex­tenzív formánál. Nem ültethetők tetőre az agresszív gyökérzetű fák (pl. az erdei- és feketefenyő, az akác, az ecetszömörce, a fűzfélék, a nyár, a nyír és a kőris.)

4.12. ábra. A növény fényhasznosítása

4.13. ábra. A gyökér tápanyagfelvétele

A sekély földrétegű, erős napsugárzásnak ki­tett, száraz és meleg környezetű extenzív flóra­tetők növényanyagaként elsősorban pozsgás (szukkulens) levelű és szárú növényfajok jön­nek számításba. Az alacsony termetű, sekélyen gyökerező, jó szaporodóképességű, rendsze­rint tömött gyepet alkotó, kiváló szárazság- és fagytűrő, évelő és zömmel örökzöld, valamint gazdagon virító ilyen növények közül elsősor­ban az Európában és Ázsiában honos Sedum-(varjúháj-) fajok a legalkalmasabbak.

E nemzet­ség sok száz faja közül a fenti célra legalább egy tucatnyi eredményesen használható. Ez elsősorban a hajtásaik víztartó képességének és párolgáscsökkentő szerkezetének tudható be. Az extenzív flóratetőkre alkalmas, azt általá­ban még télen is borító Sedum-fajok alacsony (többnyire 10-20 cm-es) gyepet alkotnak.

4.14. ábra. A gyökér tevékenysége

4.15. ábra. Zöldtetők előállítási és gondozási igényei

A húsos szárakat sűrűn borító levelek lehetnek laposak és csipkés-fogas szélűek, többnyire azonban épek, henger, kúp, tojás, gömb vagy félgömb alakúak. A hajtások rendszerint má­jus-júniusban virágoznak, és ilyenkor az egész telepet tömött, sárga, fehér, rózsaszínű (vagy ritkán vörös) virágszőnyeg borítja. Az ötszirmú, aránylag kicsiny virágok ernyőszerű virágzatba tömörülve hozzák létre ezt a színpompát.

Egyes ismert varjúhájfajok virágzó hajtásai az elvirág­zás után elszáradnak, és helyükön csupasz folt marad (ilyen pl. a hazai borsos, vagy a fehér varjúháj is). Emiatt e növényfajok típusainak fel­használása zöldtetők gyepesítése céljaira nem tanácsolt: helyettük más, jobb változatok vagy fajták telepítése javasolható. A sok, jól felhasz­nálható Sedum-faj közül az alábbiakban néhá­nyat röviden jellemezve mutatunk be.

Sedum spurium

4.16. ábra. Varjúháj

A kaukázusi varjúhájat (Sedum spurium) kertek­ben már a múlt század óta kedvelték. Ezenfelül temetői sírhantok gyepesítésére használják, de többfelé már régóta elvadultan is megtalálható. E fajnak talán egyetlen hátránya, hogy leveles szárait a télen elveszti. Igaz viszont, hogy a következő évi rövidhajtások már az ősz végével megjelennek. A formagazdag fajnak sok díszes változatát termesztik: vannak rózsaszínű, fehér és bíborvörös virágúak. A jellegzetesen ke­resztben átellenesen álló lapos levelek csip­kés szélűek; a zöldön kívül ismert szép bronz­vörös, sőt háromszínű (piros, fehér, zöld) levelű fajta is.

S. hybridum

Az örökzöld varjúháj (S. hybridum) szintén lapos levelű faj, de virágzata élénksárga. Gyöktörzse fásodó, hajtásai télen is teljesen örökzöldek. Májusi virágzását a nyár végével gyakran meg­ismétli. Deltoid alakú levelei ősszel néha szé­pen színeződnek. Latin nevével ellentétben nem hibrid növény, hanem Nyugat-Ázsiában ősho­nos faj. Az összes Sedum közül talán ez a leg­edzettebb.

A kamcsatkai varjúháj (S. kamtscha-ticum) hasonlít az örökzöld varjúhájhoz, de ez a faj leveleit télen mind elveszti. Szép, lazább virág­zata az előbbiekkel szemben narancssárgás. Már századunk eleje óta ismert és kedvelt a tarka (sárgás szegélyű) levelű fajtája. Egy további, a flóratetőkre alkalmas szukkulens növény már nem az eurázsiai varjúhájfélék közül való, ha­nem dél-afrikai származású.

Delosperma

A napcsillag (Delosperma) nemzetség a nálunk általában nem télálló – és ezért többnyire szobá­ban teleltetett – kristályvirágfélék (Mesembryan-themaceate) családjába tartozó. E nemzetség­nek van néhány, fagyokat is eltűrő, szép faja.

4.17. Napcsillag

Legismertebb közülük az 5-10 cm magas, sűrű gyepet alkotó sárga napcsillag (D. nubigena), melynek átellenes, vaskos, rövid félhen­geres levelek alkotta párnáját májusban szépen díszítik az ülő, élénksárga virágcsillagok. Még szebb nála a bíborvörös napcsillag (D. cooperi). Kissé magasabb termetű (15-25 cm), hosszú­kás, félhengeres levelekkel, melyeket sűrűn borítanak apró félgömbös szemcsék (a kristály­virág családnév is innen ered). Világító színű virágai júniustól a fagyokig díszelegnek. Sajnos, ez a faj nem eléggé megbízhatóan télálló. Emiatt tanácsos néhány dugványát fagymene­tesen átteleltetni.

Opunita és Sempervivum

A további pozsgás növény közül említhető még néhány medvetalp-kaktusz (Opunita), valamint egyes kövirózsa- (Sempervivum) fajok. (A házi kövirózsát pl. már a rómaiak háztetőkre ültették, hogy azt a villámcsapás ellen megóvja.) Az alábbiakban említendő további fajok (évelő lágyszárúak törpecserjék, ill. félcserjék) már nem pozsgás levelűek ugyan, de kiváló száraz­ságtűrésük, fagyállóságuk, alacsony termetük, örökzöld vagy télizöld voltuk és többnyire szép virágzatuk miatt rászolgáltak arra, hogy röviden megemlítsük őket.

4.18. Medvetalp-kaktusz

Az általában magasabb termetű nőszirom (Iris) fajok közül néhány tetőzöldesítésre kiválóan alkalmas. Ilyen pl. a hazánkban is honos, lila vagy sárga virágú törpe nőszirom (I. pumila), az ágas szárú magyar nőszirom (I. aphylla subsp. hungarica; mindkettő védett növény!), valamint a tőlünk délre termő balkáni nőszirom (I. reichen-bachii). Ennek az utóbbi, élénksárga virágú faj­nak előnyös tulajdonsága, hogy sűrűn gyepes telepén a levelek zöme télen át is megmarad (ami az említett két másik fajról nem mond­ható el).

Geránium

4.22. ábra. Gólyaorr

A törpe termetű gólyaorr (Geránium) fajok és vál­tozatok közül jól bevált tetőkre a világos rózsa­színű dalmát gólyaorr (G. dalmaticum), vala­mint a piros gólyaorr törpe változata (G. sangui-neumvar. striatum).

Thymus

Az igen változatos kakukkfű (Thymus) nem­zetség fajai általában mediterrán törpecserjék vagy félcserjék. Örökzöld, apró leveleik rend­kívül kellemes illatúak. A fajok egy része kiváló fagy- és szárazságtűrésű, tömött párnákat alkot a tetőkön is. Legelterjedtebb az alacsony ter­metű, citromillatú kakukkfű (th. citriodus) törzs­faja és tarkalevelű fajtája.

4.19. ábra. Kövirózsa

4.20. ábra. Kék nőszirom

4.21. ábra. Sárga nőszirom

Fűfajokból és más évelő növényekből álló vegetáció 14-18 cm vastag ültetőközegen

Az épületek tetején kialakított zöldtetők között a legsűrűbb növényszőnyeget és a legnagyobb levélfelületet a fűfélékből álló gyep nyújtja, ill. ezzel együtt ez a tető típus a legkedvezőbb hőszigetelő-, nyári hőcsillapító- és általános le­vegőt tisztító hatású (l. a 3. pontot is).

A gyakor­latban jól bevált fűkeverék összetevőit mutat­juk be az alábbiakban:

• Festuca rubra genuina (vörös csenkesz)
• Festuca rubra commutata (vörös csenkesz)
• Festuca ovina (juhcsenkesz)
• Festuca glauca (deres csenkesz)
• Festuca scoparia (medvecsenkesz)
• Poa pratensis (réti perje)
• Poa pratensis angustifolia (keskenylevelű perje)
• Agrostis tenuis (cérnatippan)
• Carex digitata (ujjas sás)
• Bromus erectus (sudár rozsnok)
• Carex flacca (deres sás)
• Carex humilis (törpe sás)
• Stipa pennata (pusztai árvalányhaj)
• Stipa ucrainica (ukrán árvalányhaj)

A megadott növényfajokat hasonló tulajdonsá­gokkal rendelkező, helyspecifikus fajokkal kell keverni.

A szerző által gyakran használt, sűrű növény­szőnyeget adó fűkeverék összetételét ismer­tetjük a 4.2. táblázatban. Különösen előnyös, ha a széleken és a gerincen kakukkfűfajokkal (pl. Thymus pulegioides, Thymus serpyllum) ve­tünk vagy palántázunk, mert ez a növényfaj stabilabb, mint a többi; kisebb a csapadék­igénye és télen is sűrű növényszőnyeget alkot.

A 4.3. táblázat a Németországban kifejlesztett, extenzív zöldtetőknél használt általános keverék összetételét ismerteti. Ezt a sokféle növényfajt tartalmazó keveréket nem azzal a szándékkal fejlesztették ki, hogy a legsűrűbb növényszőnye­get adja. Ezért azokban az esetekben, amikor a tetőtől nagy hőcsillapító és nagy hőszige­telő képességet várunk el, a keverék használa­tát kevésbé ajánljuk.

A 4.4. táblázatban Kolb és Schwarz (1999) után egy rendkívül látványos képet adó, változatos, sokféle fajban gazdag fű-lágyszárú keverék összetételét adjuk meg. A 70 % lágyszárú évelőkből és csak 30 % fűféléből álló növény­szőnyeg nem alkot olyan tömött növényszőnye­get, mint az előzőekben említett, kizárólag fű­félékből álló gyepszőnyegé, ezzel szemben optikailag sokkal kedvezőbb képet nyújt. Ezt a vegetációtípust alapvetően növényfiziológiai szempontból választottuk, és így az épület szempontjából hasznos épületfizikai és öko­lógiai tulajdonságok sokkal kevésbé érvénye­sülnek.

Az ültetőközeg vastagsága általában mindegyik említett keveréknél 12-16 cm. Kis lejtésű (5-10°) tetőn és akkor, ha nem túl sűrű növényszőnyeget várunk, 10-12 cm vastag földréteg is elegendő lehet. Abban az esetben, ha sűrű növényszőnyeget igényelünk, és a tetőhajlás is meredekebb (15-30° közé esik), a földréteg vastagsága min. 15 cm legyen, de 18 cm-nél itt sem kell vastagabbnak lennie.

4.2. táblázat. Sűrű gyepfelületet alkotó keverék természetes (vadon termő) fűfajokból:

• 25 % Festuca rubra gen. (vörös csenkesz) (típus)
• 20 % Festuca rubra subsp. com. (váltakozó vörös csenkesz)
• 20 % Festuca ovina (juhcsenkesz)
• 30 % Poa pratensis (réti perje)
• 5 % Agrostis tenuis (A. capillaris) (cérnatippan)

4.3. táblázat. Általános vetőmagkeverék extenzív zöldtetőhöz fűfajokból és más lágyszárú évelőkből álló növényekhez (FLL szerint):

• 2 % Agrostis capillaris (cérnatippan)
• 5 % Anthoxanthum odoratum (szagos borjúpázsit)
• 10 % Festuca „ovina duríuscula” (F cinerea) (deres csenkesz)
• 10 % Festuca „ovina tenuifolia” (F. tenuifolia=fili-formis) (fonalas csenkesz)
• 10 % Festuca rubra commutata (vörös csenkesz)
• 10 % Festuca rubra trichophylla (vörös csenkesz)
• 3 % Poa compressa (laposszárú perje)
• 15 % Poa pratensis (réti perje)
• 1,5% Achillea millefolium (közönséges cickafark)
• 2 % Allium schoenoprasum (metélőhagyma)
• 3 % Anthemis tinctoria (festő pipitér)
• 2 % Campanula rotundifolia (kereklevelű harangvirág)
• 6 % Dianthus carthusianorum (barátszegfű)
• 6 % Dianthus deltoides (réti szegfű)
• 1 % Hieracium pilosella (ezüstös hölgymái)
• 2 % Leucanthemum vulgare (réti margitvirág [„margaréta”])
• 2 % Petrorhagia saxifraga (kőtörőszegfű)
• 6 % Prunella grandiflora (nagyvirágú gyíkfű)
• 1,5 % Thymus pulegioides (vékony kakukkfű)
• 2 % Thymus serphyllum (keskenylevelű kakukkfű)

4.4. táblázat. Lágyszárú évelőkből és fűfajokból álló keverék (Kolb és Schwarz után, 1999):

• 10 % Sesleria albicans (tarka nyúlfarkfű)
• 7 % Briza média (rezgőfű)
• 2% Anthoxanthum odoratum (szagos borjúpázsit)
• 10 % Festuca ovina (juhcsenkesz)
• 2 % Poa compressa (laposszárú perje)
• 2 % Achillea millefolium (közönséges cickafark)
• 4 % Allium schoenoprasum (metélőhagyma)
• 6 % Anthemis tinctoria (festő pipitér)
• 2 % Campanula rotundifolia (kereklevelű harang­virág)
• 6 % Dianthus carthusianorum (barátszegfű)
• 6 % Dianthus deltoides (réti szegfű)
• 3 % Hieracium pilosella (ezüstös hölgymái)
• 4 % Leucanthemum vulgare (réti margitvirág)
• 4 % Petrorhagia saxifraga (kőtörő szegfű)
• 5 % Prunella gandiflora (nagyvirágú gyíkfű)
• 3 % Thymus pulegiodes (vékony kakukkfű)
• 3 % Thymus serpyllum (keskenylevelű kakukkfű)
• 4 % Geránium robertianum (nehézszagú gólyaorr)
• 4 % Plantago lanceolata (lándzsás útifű)
• 2 % Potentilla argentea (ezüst pimpó)
• 6 % Ranunculus bulbosus (hagymás boglárka)
• 5 % Sangusorba minor (Csabaíre)

Lágyszárú évelőkből álló vegetáció 12-15 cm vastag ültetőközegen

Ha az épület tetején illatos virágokkal teli, méh­csalogató, zöldellő rétet akarunk létrehozni, seprűvirágból és hangából álló törpecserjékből állítsuk össze a növényzetet, de szórványosan egy-egy rekettye- és borókapalántát is telepít­hetünk, amelyek később törpe bokrokká növik ki magukat. Mindehhez tápanyagban szegény, homokos ültetőközeget használjunk.

Az extenzív zöldtető flóráját növényfiziológiai szempontból sokféle évelő növény közül vá­laszthatjuk ki, a 4.5. táblázatban ezek közül mutatunk be néhányat. Az ezekből a fajokból kiala­kított flóratető – a kakukkfű kivételével – nem nő különösebben magasra (még nyáron sem, télen azonban egyáltalán nem), és nem alkot túl sűrű növényszőnyeget, fűtetőkön alkalmazva azonban igazán pompás látványt nyújt.

4.23. ábra. Füvekkel és más lágyszárú évelőkből kevert vegetáció agyagboltozaton, Ökológiai telep, Kassel, Németország.

4.5. táblázat. Extenzív zöldtetőre telepített évelők (Kolb és Schwarz 1999, valamint gyártók adatai után):

• Allium moly (pireneusi hagyma)
• Allium schoenoprasum (metélőhagyma)
• Alyssum montanum (hegyi ternye)
• Antennaria diorica (macskatalp)
• Arenaria tetraquetra (keresztes homokhúr)
• Campanula garganica (garganói harangvirág)
• Campanula sarmatica (szarmata harangvirág)
• Cerastium biebersteinii (krimi madárhúr)
• Cerastium tomentosum var. columnae (olasz madárhúr)
• Dianthus anatolicus (kis-ázsiai szegfű)
• Dianthus carthusianorum (barátszegfű)
• Dianthus petraeus (sziklai szegfű)
• Dianthus plumarius (tollas szegfű)
• Helianthenum nummularium (molyhos napvirág)
• Paronychia argentea (nagyvirágú ezüstvirág)
• Prunella grandi flóra (nagy virágú gyíkfű)
• Thymus psuedolanuginosus (törpe kakukkfű)
• Thymus pulegioides (vékony kakukkfű)
• Thymus serpyllum (keskenylevelű kakukkfű)

Varjúháj (szédum) és varjúháj-lágyszárú évelők-fűvegetáció 5-8 cm vastag ültetőközegen

Ha az épület szerkezetét a statikai viszonyok miatt csak kisebb vastagságú földréteggel ter­helhetjük, csökken a tetőre telepített növény­szőnyeg magassága és tömöttsége.

5-8 cm vastag ültetőközegen alkalmazható leg­elterjedtebb növénynemzetség a varjúhájak (szédum) és részben a kövirózsák (Sempervivum) nemzetsége, a 4.6. táblázatban ezekből sokféle faj megtalálható. Dugványozással palántázzuk, de ennél sokkal gazdaságosabb, ha a hajtás­részeket (a növény apró nyesedékét) szárazon vagy ültetőközegbe keverve nedvesen vetjük.

A pozsgás növények közé tartozó varjúháj- és kövirózsafajok a szárukban és a leveleikben raktározzák el a vizet, és így erősen csökkentik a párologtatást. Szárazságtűrésük miatt külö­nösen naposabb helyeken terjedtek el. A termé­szetben többségük a hasonló tulajdonságokkal rendelkező, speciális szárazságtűrő gyepek társa­ságában található meg. Csapadékosabb terüle­teken inkább a fűfélék dominálnak.

4.6. táblázat. Szárazságtűrő növények 5-8 cm vastag ültetőközegen

Pozsgás növények (szukkulensek)

• Sedum acre (borsos varjúháj)
• Sedum album (fehér varjúháj)
• Sedum anacampseros (heverő varjúháj)
• Sedum cauticola (japán varjúháj)
• Sedum cyaneum (rózsáskék varjúháj)
• Sedum ewersii (himalájai varjúháj)
• Sedum floriferum (dúsvirágú varjúháj)
• Sedum hispanicum (deres varjúháj)
• Sedum hybridum (örökzöld varjúháj)
• Sedum kamtschaticum (kamcsatkai varjúháj)
• Sedum krajinae (S. acre var. krajinae) (borsos varjúháj)
• Sedum lydium (kis-ázsiai varjúháj)
• Sedum refelexum (kövi varjú háj)
• Sedum selskianum (szőrösszárú varjú háj)
• Sedum sexangulare (hatsoros varjúháj)
• Sedum spurium (kaukázusi varjúháj)
• Sempervivella sedoides (himalájai-kőrózsa)
• Sempervivum arachnoideum (pókhálós kövirózsa)
• Sempervivum montanum (hegyi kövirózsa)
• Sempervivum tectorum (fali kövirózsa)

Hagymás növények

• Allium atropurpureum (bíborfekete hagyma)
• Allium flavum var. minus (sárga hagyma)
• Allium montanum (hegyi hagyma)
• Allium oreophilum (sziklai hagyma)
• Allium schoenoprasum (metélőhagyma)

Fűfélék és sások

• Bromus tectorum (fedélrozsnok)
• Carex humilis (törpe sás)
• Carex ornithopoda (madárlábú sás)
• Festuca punctoria (szúrós csenkesz)
• Festuca vivipara (elevenszülő csenkesz)
• Poa pratensis angustifolia (keskenylevelű perje)
• Poa bulbosa (gumós perje)
• Poa compressa (laposszárú perje)

Moha-varjúháj (szédum) vegetáció 3-5 cm-es ültetőközegen

Nagy fesztávolságú, könnyű tetők – pl. ipari csar­nokok vagy sportcsarnokok esetében statikai megfontolások miatt elképzelhető, hogy a szer­kezet csak csekély többletterhet kaphat a tetőre telepített flórából.

Ilyenkor többnyire a túlnyomóan igényte­lenebb mohafélékből álló, varjúhájjal tarkí­tott, előnevelt növénypaplant alkalmazhatjuk (4.7. táblázat). A vegetáció vastagsága 3-4 cm, és tömege nedves állapotban is mindössze kb. 30-40 kg/m².

4.7. táblázat. Moha és varjúháj társítása 3-5 cm vastag ültetőközegen:

• Ceratodon purpureus
• Camptothecium sericeum
• Synthrichia ruralis
• Schistidium apocarpum
• Barbula convoluta
• Brachythecium rutabulum
• Bryum argenteum
• Hypnum cupressiforme

4.24. ábra. Füvekkel és más lágyszárú évelőkkel beültetett tető, Ökológiai telep, Kassel, Németország.

Zöldtető rendszerek, tetőlejtés

Általános tudnivalók

A zöldtetőket legegyszerűbben a tetőlejtés alap­ján osztályozhatjuk. Miután a szakirodalomban többféle megfogalmazást találunk, cikksorozatunkban a továbbiakban az alábbiak szerint értel­mezzük a tetőformákat (5.1. ábra). A zöldtetők szempontjából 0-3° (5 %-ig) lapostetőkről, 3-20° (5 %-tól 35 %-ig) pedig enyhe lejtésű tetőkről beszélünk. 20-40°-ig (36-84 %) ma­gastetőnek, 40° (84 %) fölött pedig meredek tetőnek nevezzük a zöldtetőt (5.1. ábra). Szerke­zeti kialakítás szempontjából megkülönbözte­tünk hidegtetőt, melegtetőt és fordított tetőt. 

Zöldtető kialakítása lapostetőn

A nem zöldtetőnek kialakított lapostetők héja-lása ma is nagyon könnyen sérül. Német­országi vizsgálatok szerint a lapostetők mintegy 80 %-ánál a tető elkészülte utáni 6. évben már fellépnek az első károk. Átlagosan minden hét évben javításra szorul a tető (Schild 1986).

A lapostetőre telepített növényzet megvédi a szer­kezetet az igen káros hőmérséklet-ingadozások ellen, és ezzel jelentősen meghosszabbítja an­nak élettartamát. Lapos zöldtető flórájának na­gyobb mértékű nedvességingadozást kell elvi­selnie, mint a meredekebb zöldtetőn élőknek. Így fennáll annak a veszélye, hogy a csekély vastag­ságú termőtalaj oxigénhiányos és ennek követ­keztében hamarabb savanyú kémhatású lesz. Minél nagyobb a nedvességingadozás, annál kevesebb növényfaj képes a tetőn élni, és annál súlyosabban csökken a vegetáció vitalitása.

Ilyen körülmények között a kiszáradás megelő­zésére különleges szivárgóréteget kell beépíte­nünk. A szivárgóréteg feladata kettős: csapa­dékban gazdag időszakban el kell vezetnie, és a csapadékszegény időszakokra tárolnia kell a fölösleges csapadékvizet. A szivárgóréteget speciális szűrő textilréteg választja el a talaj­rétegtől. Ez a megoldás természetesen lénye­gesen költségesebb, mint a következőkben is­mertetett enyhe lejtésű tetőkön kialakított vege­táció. Ráadásul nagy költségigénye mellett a növények számára sem mindig előnyös ez a helyzet, mert túlzottan igénybe veszi a szűrő­rétegen keresztül fejlődő növény gyökereit.

A lapostetőn kialakított zöldtető a következő ré­tegekből áll (5.2. ábra):

• csapadékvíz elleni szigetelés,
• védőréteg,
• szivárgóréteg,
• szűrőréteg (filter),
• talaj keverék (szubsztrát),
• vegetáció.

Ez a kialakítás a lapostetők teherhordó szerke­zetére kb. 100-300 kg/m² többletterhet és ezzel együtt többletköltséget jelent. A szokásos lakó- és szociális épületeknél, ipari gyártó- és üzemcsarnokoknál ez a költség túlságosan ma­gas. Ezért itt egyszerűbb megoldás felé kell töre­kedni, hasonlóan a kis hajlású tetőkön alkalma­zott zöldtetőkhöz, melyeket a következő pontban részletes ismertetünk.

5.1. ábra. Zöldtetők osztályozása a tetőlejtés szerint

5.2. ábra. Zöldtető rétegfelépítése lapostetőn

Enyhe lejtésű zöldtetők

A 3-20°-os (5-35 %) lejtésű tetőket enyhe lejtésű tetőnek nevezzük. Az enyhe hajlás kö­vetkeztében lehetőség nyílik egy egyszerűen ki­vitelezhető és rendkívül gazdaságos ún. egyréte­gű zöldtető-rendszer kialakítására (5.3. ábrát). Ebben az esetben nincs szükség külön beépí­tett, az ültetőközegtől szűrőfátyollal elválasztott szivárgórétegre.

Az ültetőközeg egyszerre ellátja mindkét funk­ciót: a szivárgóréteg helyett tárolja a vizet és elvezeti a fölösleget. Erre a célra nagy szemcseátmérőjű adalékot – legjobb, ha porózus ás­ványi anyagot (pl. tufa-, salak- vagy palatörme­léket, ill. duzzasztott agyagot) – kell az ültető­közeghez keverni. Ez az adalék további előnyökkel is jár: csökken az ültetőközeg tömege, növekszik a hőszigetelő­képesség, javítja a gyökérlégzést és pH-értéke révén védi a talajkeveréket a savas esők káros hatásai ellen. Enyhe lejtésű (3-20°) tetőknél a talajkeverék lecsúszás elleni védelméről nem kell külön gondoskodnunk.

5.3. ábra. Egyrétegű zöldtető ferde tetőn

Közepes lejtésű zöldtetők

Azokat a zöldtetőket, amelyeket 20-40° (36-84 %) meredekségű ferde tetőn alakítunk ki, cikksorozatunkban magastetőknek hívjuk; ezekben az esetekben az ültetőközeget lecsúszás ellen védenünk kell. A tető rétegfelépítése nagyon hasonlít az enyhe lejtésű tetőknél ismertetettre, de itt a lejtésviszonyok és az ültetőközeg vastag­ságának függvényében különbözőképpen old­juk meg a lecsúszás elleni védelmet.

Meredek zöldtetők

Cikksorozatunkban meredek zöldtetőnek nevezzük azokat a tetőket, amelyek lejtése nagyobb mint 40° (84 %). Ennél a tetőformánál az ültetőközeg lecsúszása ellen az ültetőközegbe beépített speciális profilelemek, az alsó felületen elhelyezett szövet­erősített szűrőrétegek, vagy más megoldású se­gédanyagok sem nyújtanak elegendő védelmet.

A meredek zöldtető legegyszerűbb alakját láthatjuk a gyeptéglából épült tradicionális izlandi házon (5.4. ábra): a tetőszer­kezetre a téglafalazatokhoz hasonlóan 8-10 cm vastag, gyökerekkel sűrűn átszőtt gyeptéglát helyeztek egymásra.

5.4. ábra. Tőzegtéglából épült ház, Izland

Miután a 10 cm-es talaj­réteg vastagsága nem elegendő (a téglasor tetejére felhordott pótlólagos talajréteg pedig lecsúszna), két sorban fektették egymásra a gyeptéglaelemeket úgy, hogy az alsó sorban levőket füves oldalukkal lefelé fordították, melyek később a felső réteg termőtalajaként szolgáltak. Ez a módszer különösen alkalmas volt a házilagos kivitelezésre. Az építés utáni időszakban bekövetkezett süllyedések mértéké­nek csökkentése miatt rendkívül fontos volt, hogy a téglákat szorosan préseljék egymáshoz.

A mohafélékkel beültetett meredek zöldtető kialakítása rendkívül egyszerű: először a tekercs­ben kapható gyepszőnyeget füves oldalával lefelé fektessük a csapadékvíz elleni szigete­lésre, majd erre fektessük a mohafélékből álló növénypaplant. Lecsúszás ellen a gerincen is leköthetjük a lemezeket, de vízszintesen kifeszí­tett kötelekkel rögzíthetjük. Ez utóbbi megoldás egyben a szél szívó hatása ellen is stabilizálja a tetőt.

A németországi Kasseli Egyetem Kísérleti Épí­tési Laboratóriuma 1976 óta többféle módszert fejlesztett ki meredek zöldtetők létrehozására, és ezeket a gyakorlatban is kipróbálta: pl. hasz­nált autógumikat fektettek a tetőszigetelésre (5.5. ábra), majd földdel és gyeptéglával töltöt­ték ki a lyukakat.

5.5., 5.6. ábra. Kísérleti építmények, Kasseli Egyetem, 1980

5.7. ábra. Kísérleti építmény, Kasseli Egyetem, 1977

Már egyetlen vegetációs per­iódus alatt is sűrű, zöld fűszőnyeg fedte be az építményt (5.6. ábra). Az 5.7. ábrán látható kí­sérleti épület meredek zöldtetejét három külön­böző módon hozták létre: a kép jobb oldalán láthatók a laboratórium által kifejlesztett növény­tartók, melyek a tetőcserepekhez hasonlóan egymásra helyezve vízálló fedést biztosítanak, és egyenként 9-9 L ültetőközeggel megtöltve (5.8. ábra) növénytartó ládaként működnek. Az oldalsó szélek 40 mm-es átfedése, az eny­hén íves kialakítás és a speciális profil követ­keztében sík, hengeres vagy kupola formájú tetőkhöz is alkalmasak. Ugyanennél az építmény­nél tesztelték le a hálós szerkezetű polietilén­zacskókba töltött ültetőközeget is (5.9. ábra).

5.8. ábra. „Növénytároló-tetőcserép”

5.9. ábra. Ültetőközeggel töltött növénytartó zacskók

Az 1985-ös berlini Kertkiállítás csarnoképületé­nek 45° meredekségű zöldtetős szerkezetét elő­re nevelt növényszőnyeggel fedték le (5.10. ábra). A szűrőréteggel, ill. rácsszövettel kétszere­sen megerősített, 1 m széles növényszőnyeget max. 20 m hosszúságban gyártották. A szerelés­hez a növényszőnyeget először forgatható hen­gerre csévélték, majd utána daruval mozgatva fektették le a tetőre (5.11. ábrán). Végül lecsú­szás ellen a fordított tető hőszigetelő lemezébe csappal rögzítették.

5.10. ábra. Növényszőnyeg

5.11. ábra. A berlini Kertkiállítás (1985) épületén lévő meredek zöldtető

Az 5.13. ábrán látható 45°-os meredekségű fűtetőt szintén kétszeresen megerősített növénypaplannal hozták létre, és a paplant a gerincen rögzítették. Különösen hatékony az 5.12. ábrán látható, újrahasznosított műanyagból készült, egymásba akasztható elemekből álló lecsúszás elleni biztosítórendszer. A taréjszelemenhez rögzítve helyezzük el, de ebben az esetben természetesen a szelement is gondosan le kell kötni a tetőszerkezethez.

5.12. ábra. Lecsúszás ellen védő rendszer újrahasznosított műanyagból (DAKU)

5.13. ábra. 45°-os fűtető, (Siegen-Oberscheiden)

A hannoveri Expo 2000 Világkiállításon látható kúpok meredeksége 70°, a zöldtető ültetőközegét acélrács-szövettel rögzítették (5.14. ábra). A rácsszövetet alkotó acéldrótokat korszerű megoldású, rendkívül korrózióálló cink-alumíni­um ötvözettel vonták be (Nünninghoff és Sczepanski 1987).

5.14. ábra. Füvesített kúpok, EXPO 2000 Hannoveri Világkiállítás

A háromszög keresztmetszetű drótkosarakat ültetőközeggel töltötték meg, és a nyírási teher­viseléshez megfelelő nyírószilárdságú háttöltést alakítottak ki.

Megjegyzés: Addig, amíg városainkban több km²-nyi lapostetők várnak arra, hogy a meg­bomlott városi ökológiai egyensúly javításában kivegyék részüket, addig a bemutatott, külön­böző technikai bravúrokkal megoldott példákat tekintsük kuriózumnak.

Hazánkban is épültek meredek hajlásszögű zöld­tetővel épületek, azonban majdnem valamennyi esetben felelhetők a szerkezeti, vízszigetelési, növényesítési és karbantartási problémák.

Garázsok és fedett autóbeállók

Garázsok és autóbeállók tetejét könnyebben és olcsóbban alakíthatjuk zöldtetővé, mint nagyobb épületek tetejét. Ez elsősorban abból adódik, hogy a gyökérvédő PE- vagy PVC-fóliákat he­gesztés nélküli, alapméretben is használhatunk. Gyökérálló anyagok pl. azok a tófóliák, ame­lyek barkácsáruházakban is kaphatóak. A leg­olcsóbbak az újrahasznosított fóliák. Vásárlás­nál ügyeljünk arra, hogy a választott fóliában ne legyen szöveterősítés, amitől merevebbé és sé­rülékenyebbé válik. Amennyiben a fólia anyaga PVC, akkor legalább 0,8, vagy inkább 1 mm vastag legyen. A szigetelést védjük a durva alj­zattól kb. 300 g/m^? vastagságú fátyolfóliával. Itt is olcsóbbak az újrahasznosított fóliaanyagok.

Ha munka közben járunk a lefektetett szigete­lésen, ügyeljünk rá, hogy ne sérülhessen meg. Ajánlatos a fátyolfóliára egy drainlemezt fektet­ni, amely védi a szigetelést az építés közben, a későbbiekben pedig víztározó rétegként szol­gál. Erre a célra kaphatóak újrahasznosított műanyaghab lemezek is. A drainlemez helyett használhatunk vastagabb filcréteget is, amelyre apró vagy zúzott ásványi szemcséket hordunk fel (pl.: duzzasztott agyaggolyót, perlitet, sala­kot vagy horzsakövet). Az 5.15., 5.16. és 5.17. ábrák különböző kialakítási lehetőséget mu­tatnak.

5.15., 5.16., és 5.17. ábra. Néhány lehetőség garázsok lapos zöldtetős kialakítása

A zöldtetővé való átalakításnál a rétegfelépítés függ a tető terhelhetőségétől, a tetőszigetelés­től, a tető hajlásszögétől és a szegélyek magas­ságától. A kavics leterhelő réteggel tervezett, előre gyártott garázsokon problémamentesen alkalmazhatunk a 100 kg/m² terhet jelentő ka­vics helyett 10 cm vastag, könnyű ültetőközeget (pl. 2 rész duzzasztott agyagkavics és 1 rész föld keverékét).

Ha a tető hajlásszöge kevesebb, mint 3 %, hasznos lehet szivárgóréteget is elhelyezni. Kis tetőszegélyek és 3 %-nál kisebb lejtés esetén a legalacsonyabban lévő szegély mentén nagy szemű mosott kavicsból alakíthatunk ki a vízelve­zető sávot. Ha az ültetőközeg vastagabb, mint a tervezett szegély, akkor a széleit gömbfával, szögvassal, téglákkal vagy betonelemekkel határolhatjuk (5.16. és 5.17. ábra). A szivárgó­réteg feletti védőfátyolt ilyenkor fel kell vezet­nünk a kavicssáv tetejéig, hogy a föld ne mosód­hasson be a kavics közé.

5.18., 5.19. ábra. Zöldtetős autóbeálló (fent) és füvesített tetejű garázs (lent)

A vízszigetelő réteget a tetőszegélynél kell fel­vezetni, és gondoskodni kell UV sugárzás elleni védelméről is. Érdemes akkor is védőréteget alkalmazni, ha a fólia UV-álló, mert így még job­ban megnövelhetjük a védőréteg élettartalmát. Ügyelnünk kell arra is, hogy a PVC-fóliák nem érintkezhetnek bitumennel.

Ha a tetőn már van egy leterhelő kavicsréteg, akkor a legegyszerűbb megoldás, ha 3-4 cm kavicsréteget leszedünk, és helyébe 4-6 cm vastag földréteget helyezünk. A földbe elvetünk vadfű és vad fűszernövény magok, valamint szecskázott varjúháj (szédum) hajtások keveré­két. A zöldtetőkre jellemző, sovány ültetőközegben a következő varjú hájfajták élnek meg a leg­jobban: borsos varjúháj (sedum acre), kauká­zusi varjúháj (sedum spurium) és hatsoros var­júháj (sedum sexangulare). Esetenként perje-fűfélék (gumós perje/poa bulbosa, keskeny­levelű réti perje/poa angustifolia, laposszárú perje/poa compressa), a fedélrozsnok (bromus tectorum) és metélőhagyma (Allium schoeno­prasum) is gyökeret tud ereszteni.

Ha az autóbeálló vagy garázs még a tervezés fázisában van, akkor érdemes a hajlásszögét 5-15°-ra választani, teherbírásának számításá­nál pedig 1,5 kN/m² (150 kg/ m²) plusz terhet figyelembe venni. Ilyen plusz teherbírás mellett már felhordható 12-16 cm vastag könnyű ültető­közeg, amelyen már sűrű, vadfüvekből és vad fűszernövényekből álló vegetáció tud kiala­kulni.

Egy egyszerű, házilagos megoldás

A brazíliai Viamãoban, ahol nem kaphatók a kereskedelemben kész zöldtető-rendszerek, a cikksorozat szerzőjének vezetésével kidolgoztak egy egyszerű és különösen gazdaságos, házi­lagos kivitelezésű megoldást.

A tetőszerkezet újrafelhasznált villanypóznákból és, az azokra szögelt, bambusz rudakból készült (5.20. ábra). Olcsó, gyökérálló vízszigete­lés gyanánt egy 0,6 mm vastag, nagynyomású polietilénből (az ilyen anyag erősebb a szokvá­nyosnál, mert a nagy nyomáson hosszabb poli­merek alakulnak ki) készült fólia állt rendelke­zésre.

5.20. ábra. Házilagos kivitelezésű tetőszerkezet

Azért, hogy építés közben a bambusz ne sértse fel a vízszigetelést, a rudakra előbb egy 0,2 mm vastag polietilénfólia (kipergést gátló réteg), arra pedig 3 cm vastag homok kiegyenlítőréteg került (5.21. ábra).

5.21. ábra. A gyökérálló vízszigetelő fólia

A vízszigetelő lemez két sávból készült, ame­lyeket műhelyben, előre összehegesztettek. A le­mezre 7 cm vastag homok és termőföld keve­rékéből álló ültetőközeget hordtak fel, amelyre gyeptéglákat raktak (5.22. ábra).

5.22. ábra. Az ültetőközeg felhordása

Zöldtető kúszónövényekből

Ha szerkezeti okokból nem lehet ültetőköze­get felhordani a tetőre, akkor alkalmazhatunk kúszónövényeket. A legalkalmasabb a boros­tyán (hedera helix), amely örökzöld, és kapaszkodógyökereivel megtartja magát a tetőhéjazaton (5.23. ábra). Telepítésnél fontos, hogy a tető szélein ne maradjanak nyitott rések a szer­kezeten, mert a borostyán hajtásai előszeretet­tel nőnek be árnyékos helyekre is.

5.23. ábra. Borostyán-zöldtető

5.24. ábra. Egy vadszőlővel (parthenocissus tricuspidata) teljesen befuttatott ház. Ez a kúszónövény azonban ősszel elhullajtja gyönyörű, vörösesre színeződő leveleit (Németország)

5.25. ábra. A tatáriszalag (polygonum aubertii, ami egy keserűfűféle) teljesen beborít egy pajtát (Kalifornia)

Szerkezeti részletek és vízelvezetés zöldtetőknél

Szegélyek, áttörések, kapcsolódó szerkezetek

A tetőszigetelés, ill. a gyökérálló szigetelés elhe­lyezésénél a csatlakozási és lezárási csomó­pontok részleteit úgy kell kialakítani, hogy ezek a vízelvezetés síkja fölé kerüljenek. A német előírások (Flachdachrichtlinien, DIN 18195, DIN 18531) a szigetelés felvezetésének magas­ságára az alábbi határértékeket adják meg:

Tetőszegélynél (6.1. ábra):

• 5°-os vagy 5°-nál kisebb lejtésnél 10 cm;
• 5°-nál nagyobb lejtésnél 5 cm;

Attikafalhoz vagy más felmenő falhoz való csat­lakozásnál:

• 5°-os vagy 5°-nál kisebb lejtésnél legalább 15 cm;
• 5°-nál nagyobb lejtésnél legalább 10 cm.

Ha a tetőszigetelés felvezetésének értéke kisebb mint 15 cm, a szigetelést a szegély külső szé­léig kell elvezetni. A külső szélen levő túlnyújtás értéke legalább 2 cm (6.1. ábra).

6.1. ábra. Tetőszegély kialakítása

Az eresznél a szigetelést alapvetően a szegély külső széle fölött kell átvezetni úgy, hogy a víz az időnként elkerülhetetlen víztorlódás (pl. hó vagy jegesedés) esetén se hatolhasson be a szerkezetbe (6.2. ábra). A tetőszegélyt lefedő szerkezetnek a szigetelésen keresztül hatoló részét vízzáró módon kell kapcsolni.

6.2. ábra. Ereszkialakítás a szegély szélén túlvezetett szigeteléssel

A német FLL irányelvek (1996) szerint a felmenő épületszerkezetek mel­lett általában 50 cm széles, kavicsból vagy betonlemezből készülő növényzetmentes sávot kell kialakítani. Tetőszegélyeknél ez a távolság 25-50 cm. Ennek a sávnak a feladata extenzív zöldtetőn a szélszívás elleni védekezés, valamint az attikafalak melletti „biztonsági távolság és felspriccelő víz elleni védelem”. Meg kell azonban jegyezni, hogy egy egészséges, sűrű, tömött vegetáció sokkal nagyobb védelmet nyújt a felspriccelő víz ellen, mint a kavicsból vagy betonból kialakított keskeny szegély.

A gyakorlatban szerzett tapasztalatok azt mu­tatják, hogy az 1978-as év óta kavics-, ill. beton­szegély nélkül, kb. 15 cm vastag ültetőközeggel készült zöldtetők többségén semmilyen káro­sodás nem lépett fel; így ezt az előírást nem szükséges alapvető követelményként értelmez­ni. Tűzvédelmi okokból azonban a tetőáttörések és a felmenő épületszerkezetek mellett 50 cm széles növényzetmentes tűzgátló sávot kell kialakítani akkor, ha a felmenő részek mellvéd­magassága 0,80 m alatt marad.

A zöldtetőn alkalmazott tűzgátló fal ki­alakítására vonatkozó előírás szerint a falnak legalább a tetőszigetelés szintjéig kell érnie. Egynémely németországi tartományban továb­bi követelmény, hogy a tűzgátló fal fölött durva kavicsból vagy betonlemezből kialakított 1 m széles tűzgátló sáv épüljön, vagy a tűzgátló fal­nak kell min. 30 cm-rel a tető fölé nyúlnia (6.9. ábra). E követelmények alkalmazásához hőhidak keletkeznek.

A csapadékvíz megfelelő elvezetése miatt ma­gastetőknél általában kb. 30 cm széles, drén­csővel kialakított kavicssávval kell az ereszhez csatlakozni. Általános szerkezeti követelmény, hogy az ereszszegélynél olyan szilárd szegély­profilt alakítsunk ki, amelynek feladata a talaj­réteg lecsúszásának megakadályozásából szár­mazó nyíróerők felvétele, és a tetőfödém szer­kezetére való továbbítás. A 6.1.-6.11. ábrákon az oromfal- és az ereszcsatlakozás szokásos csomópontjait mutatjuk be.

6.2. ábra. Ereszkialakítás a szegély szélén túlvezetett szigeteléssel

6.3., 6.4. ábra. Zöldtető és felmenő fal csatlakozási részletei

6.5. ábra. Tűzgátló fal többféle kialakítása zöldtetőn

6.6. ábra. Tetőszegély kialakítása

6.7., 6.8. ábra. Tetőszél kialakítása az oromnál

6.9. ábra. Tetőszél kialakítása eresszel

6.10. ábra. Egyszerű ereszkialakítás a FEB alapján (Fresenius Environmental Bulletin, angol környezetvédelmi szakfolyóirat)

Hagyományos skandináv zöldtetőn a csapa­dékvizet az ereszgerenda alatt vezetik ki, és a vegetációt megtámasztó szélgerendát fa­anyagú saroktartóval rögzítik a lecsúszás ellen (6.11. ábra). Ezt a régi, bevált megoldást mai is gyakran alkalmazzák Skandináviában.

6.11. ábra. Ereszkialakítás modern skandináv zöldtetőnél (Grützmacher, 1984)

Ha a dréncső átmérője 80-100 mm, tehát ele­gendően nagy és a hossza sem több mint 10 m, az ereszcsatlakozásnál nem szükséges keresztirányú lejtést kialakítani. De mindenkép­pen megtakarítható az esőcsatorna felsze­relése.

Kémények, szellőzőcsövek, tető-felülvilágító, antennaátvezetések és más hasonló tetőáttöréseknél rendkívül gondosan kell kialakíta­nunk a csomópontokat. A csatlakozásoknál a vízszigetelő réteget legalább 15 cm-re ki kell vezetni a nedves vegetációs réteg fölé, és fe­szültségmentesen kell kapcsolni a tetőn ke­resztül vezetett szerkezeti elemhez (6.13., 6.14. ábra).

6.12. ábra. Eresz kialakítása külső vízelvezetésnél

6.13. ábra. Tető-felülvilágító csatlakozása

6.14. ábra. Szellőzőcső-átvezetés szegélyezése

A szigetelőlemez még akkor sem feküdhet védelem nélkül a tetőn, ha a gyökér­álló szigetelés egyben UV sugárzásnak is ellen­álló minősítést kapott. A védelem legegysze­rűbb módja, ha újabb réteget fektetünk a szi­getelőlemezre. Egyes szigetelőanyag-forgalmazó cégek olyan műanyag bevonatú lemezeket is kínálnak, melyre hegesztéssel rögzíthető a tető­szigetelés anyaga. Ha nem túl nagy a szigete­lés magassága, durva szemcsés kavics is el­láthatja a védelmet (6.3., 6.4., 6.7. ábrák).

A szigetelést mindenképpen áttörő szellőző­csövekhez olyan speciális cső alakú idom szük­séges, amelyen előre felhegesztett fülekhez lehet a szigetelést hegesztéssel kapcsolni.

Zöldtetőknél lehetőség szerint kerülni kell a bel­ső vízelvezetést. Ennek oka, hogy a lefolyó­csőnél kialakuló páralecsapódás építési károk­hoz vezethet. A 6.23. ábrán ilyen csomópontot láthatunk. Az eresz lefedésére általában valam­ilyen titán ötvözetű horganyzott lemezt hasz­nálunk, de ennek semmiképpen sem szabad a földdel érintkezésbe kerülnie.

Legegyszerűbb megoldás, ha fából készült, leg­jobb, ha kezeletlen vörösfenyő vagy akác anya­gú szegélyt készítünk. Megfelelő szellőzés ese­tén ezek a faanyagok akár 30 évig vagy még tovább is károsodás nélkül elállnak. A fa anya­gú elemek tartóssága szempontjából döntő je­lentőségű a csomópont kialakítása.

A deszkázatnak a lehető legkevesebb kapcso­lata lehet az alatta lévő szerkezettel, ugyanis a nagy kapilláris vízfelvétel miatt lassú rothadással is tönkremehet a szerkezet. Éppen ezért célszerű a deszkákat nem a közvetlen alátá­masztásra, hanem egy közbenső műanyag el­választó rétegre csavarozni.

6.15. ábra. Egyszerű orom kialakítás

6.16. ábra. Egyszerű ereszkialakítás ereszcsatorna nélkül (FEB – l. 6.10. ábraaláírás)

Az ültetőközeg biztosítása lecsúszás ellen

Nagyobb lejtésű tetőknél fennáll annak a veszé­lye, hogy az ültetőközeg a tetőről lecsúszik. Annak eldöntését, hogy e probléma ellen speciális nö­vényzettelepítési módszerekkel vagy megfelelő szerkezeti csomópontok kialakításával kell vé­dekeznünk, sokféle körülmény befolyásolja.

Ezek:

• a tető lejtése,
• a tető hossza,
• az ültetőközeg vastagsága,
• az ültetőközeg anyaga kötött vagy szemcsés,
• az átgyökeresedés mértéke.

Azoknál a zöldtetőknél, amelyeknél az ültető­közeg kötött anyagú és vastagsága 15 cm, csak kb. 20°-nál (36 %-nál) meredekebb tetőlej­tés esetén kell gondoskodnunk lecsúszás elleni védelemről akkor, ha nem alkalmaztunk az ül­tetőközegtől különválasztott szivárgóréteget, és a vegetáció fűfajokból és egynyári, valamint évelő lágyszárú növényekből áll. Kevésbé sűrű gyökérzetű növényzet és szemcsés talaj esetén már akár 15°-os (27 %) lejtésű tetőnél is szük­ség lehet az ültetőközeg megtámasztására. Igen hatásos a vegetációs réteg alsó síkján elhelye­zett profilelemek (6.17. ábra) alkalmazása. Minél meredekebb a tető, annál sűrűbben kell elhelyez­ni a rögzítőelemeket.

6.17. ábra. Lecsúszás elleni védelem fa profilele­mek beépítésével

A vegetáció sérülései ellen a gömbfából vagy lekerekített szélű fűrészelt fa rudakból álló profilelemeket a beépítés során vastag védőfóliá­val takarják le. Nem túl hosszú tetőknél olyan tetőlécekből készült rácsot is helyezhetünk az ültetőközegbe, amely 2-3 év múlva biztosan elkorhad, mert a növények gyökerei teljesen átszövik.

Előfordul, hogy esztrich- vagy betonacél rácsot használnak az ültetőközeg stabilizálásához. És bár később a rozsdásodás folyamata alatt az anyag elveszti a szilárdságát, amíg ez bekövet­kezik, addig a gyökerek elegendő kapaszkodó­felülethez jutnak.

Vékonyabb, de megfelelően kötött (stabil) szerkezetű ültetőközeg és 15-25°-os tetőlejtés esetén általában elegendő, ha húzásnak ellen­álló szűrőréteget vagy szöveterősített paplant rögzítünk a gerinchez (6.18. ábra). Hasonló ha­tást érhetünk el a polisztirol keményhabból vagy újrahasz­nosított pamutszálakból készített szivárgó elemek használatával is. Csökkenti az ültetőközeg lecsúszásának a veszélyét, ha gyepszőnyeg vagy növénypaplan formájában hozzuk létre a vegetációt.

6.18. ábra. Lecsúszás elleni védelem műanyag szálas felületszivárgóval

Érdekes megoldást kínál az agyagból, rozsliszt­ből és faforgácsból készített szilárd vegetációs-lemezek használata, melyekre vékony rétegben ültetőközegbe kevert magokat és hajtásrésze­ket hordanak fel (6.19. ábra). A lemezek a vegetácó táptalajaként szolgálnak, és az átgyökeresedés következtében kb. egy év alatt széthullnak.

6.19. ábra. Agyagból, fagyapotból és rozslisztből készült ültetőlemez (Flora-Naturprodukte)

Az ültetőközeg belsejébe vagy tetejére helye­zett, tetszőleges kialakítású, de megfelelő nyomószilárdságú stabilizáló-elemet erőátadásra ké­pes kapcsolattal kell az ereszgerendához vagy a gerinchez erősíteni. Ennek legegyszerűbb for­mája, ha nyeregtetős kialakításnál a gerincen keresztül a tető másik feléhez rögzítjük. 30°-nál (58 %) meredekebb tetőknél a lecsúszás elleni védelem két részből tevődik össze, a stabilizáló szerkezeti kialakítás mellett megfelelő növény­zettelepítési szempontokat is figyelembe kell venni: a vetőmag vetésénél a felületet ragasztó­val, cellulóz, ill. alginát kötőanyaggal szilárdítják vagy vetés helyett előnevelt növénypaplant alkal­maznak. 40°-nál meredekebb zöldtető kialakítása lehetséges ugyan, de speciális megoldá­sokat, leerősítési technikát igényel.

6.20. ábra. Egyszerű megoldás a lecsúszást akadályozó küszöbök megtámasztására

Vízelvezetés

Extenzív zöldtetők csapadékvíz- elvezetését kevesebb összefolyóval oldhatjuk meg, mint a hagyományos kialakítású tetőkét. A DIN 1986 szabvány szerint a lehulló csapadéknak csak 30 %-a folyik el. Ráadásul a folyamat nem za­vartalan, a vegetáció akadályozza az esővíz gyors elfolyását.

Azoknál az épületeknél, ahol az ereszmagas­ság nem haladja meg a 10 m-t, általában ele­gendő az épület végén egy esőcsatornát elhe­lyezni. A függőleges ejtőcsövet (6.21. ábra) fer­dén előre vagy oldalra elhúzva vezetik, és vagy a tetőösszefolyóba vagy víztárolóba kötik be (6.22. ábra). A 6.23. ábrán belső vízelvezetési csomópont látható. Az összefolyóhoz olyan spe­ciális lemezekkel kialakított csonk szükséges, amelyekhez hegesztéssel rögzíthető a csapadék­víz-szigetelés.

6.21., 6.22. ábra. Csapadékvíz-összefolyó csomópontja

6.23. ábra. Belső vízelvezetés csomópontja

Az ereszszegély melletti „vápacsatornába” ka­vicságyba ágyazva kell 80-100 mm átmérőjű dréncsövet elhelyezni. Nagyobb hosszúságú eresz esetén előnyös, ha kb. 1 %-os keresztirányú lejtést alakítunk ki. A 6.24. ábra mutatja a belső vápa kialakí­tását.

6.24. ábra. Belső vápa kialakítása

Zöldtető utólagos kialakítása

A meglévő épületek utólagos zöldesítése a közel­jövő nagy szakmai és ökológiai kihívása a hazai lakó és ipartelepeknél. A rendkívül sok felújítás­ra váró lapostető esetében az építtetők, tulaj­donosok részére vajon tud-e olcsó, energia­takarékos ökologikus megoldást nyújtani a hazai zöldtető építő szakma? Bátorítást adhat a követ­kező példa.

Tető meredeksége

A 30°-nál nem meredekebb, hagyományos fe­désű tetőszerkezetek felújításánál rendkívül gazdaságos, és energiatakarékossági szempont­ból is kitűnő megoldást kínál, ha utólag alakí­tunk ki zöldtetőt. A meglévő lapostetőn minimá­lisan igényelt 3 %-os (még jobb ha 5 %-os) lejtés hiányában feltöltéssel, lejtbetonnal vagy meg­felelően kialakított fa alátámasztások utólagos beépítésével növelhetjük meg a lejtést.

Meglévő tetőn utólag létrehozandó zöldtető tervezése előtt gondosan meg kell vizsgálni a tetőszerkezet teherbírását és épületfizikai viselkedését. Az utólag beépített zöldtető kis anyagi ráfordítással is jótékonyan befolyásol­hatja pl. a tetőszerkezet hőszigetelő képes­ségét.

Cseréppel, azbesztcement hullámlemezzel vagy hasonló fedélhéjalású tetőt nem érdemes közvetlenül gyeptéglával vagy földkeverékkel be­borítani. A kapillaritás következtében a földben lévő nedvesség a meglévő vájatokon, hornyo­kon és réseken keresztül beszivárog a héjazatba, majd ezekben a fugákban a növények gyö­kerei megtelepedhetnek, amely később könnyen károsodást okozhat. Ezért a már meglévő tetőre először mindenképpen speciális, zöld­tetőkhöz kifejlesztett vízzáró és gyökérálló szi­getelést kell helyeznünk.

Ha a tetőszerkezetnél a párazárás-kiegyenlítés nincs kielégítően megoldva, először szellőztető (gőznyomás-kiegyenlítő) réteget kell beépíteni a legfelső vízszigetelő lemez alá. Viszonylag könnyű hagyományos kavicsolt lemezzel fedett épületek tetején egyszerű flóratetőt létrehozni. Ezt néhány öregebb ház tetején a természet már magától is megalkotta: a tetőn felhalmozó­dott porból és elkorhadt levélhulladékból meg­felelő táptalaj keletkezett, amelyen az igénytelen moha- és varjúhájfajok meg tudnak telepedni. Ezt a folyamatot gyorsítani is lehet: a kavics­rétegbe földet és szerves alkotórészeket, pl. fa­ágakat, fakérget vagy szalmaszecskát keverhe­tünk, miközben néhány kifejezetten kis tápigé­nyű és a nagy hőmérséklet-ingadozásoknak ellenálló növényt ültetünk.

7.1. ábra. A beázó azbesztcement hullámlemez szigetelést…

7.2. ábra. …zöldtetőre cserélik ki

A flóratetők létrehozásának ezt a nagyon egy­szerű módját csak akkor választhatjuk, ha a kavicsszórás alatti vízszigetelés egyben az átgyökeresedésnek is ellenáll. A bitumenes fedéllemezek azonban általában nem teljesítik ezt a feltételt, és nem tekinthetők gyökérállónak.

A képeken látható lakóházak kis lejtésű tetejét eredendően azbesztcement hullámlemezzel fedték be. Többszöri javítás után sem sikerült tökéletesen vízzáróvá tenni a tetőszigetelést, a tető újra és újra beázott. Ez után határozta el az épület tulajdonosa, hogy a hullámlemezt el­távolítja, és helyette füvekből és egynyári/évelő növényekből és virágokból álló flóratetőt telepít a ház tetejére. Elkészülése óta egyetlen alka­lommal sem kellett javítani a tetőt. A nagyobb tömeg miatt az alátámasztó szerkezetet meg kellett erősíteni: a meglévő, viszonylag takaré­kosan tervezett fagerendák közé egy-egy újab­bat kellett elhelyezni.

Gondozás a beüzemelés alatt, öntözés és saját kivitelezés

Gondozás a beüzemelés alatt

Ha céget bízunk meg a zöldtető elkészítésével, akkor ajánlatos a beüzemelésre is leszerződni. A beüzemelés alatti gondozás tartalmazza az alaptrágyázást a kezdetben intenzívebb, majd az időszakos öntözést, a gyomnövények eltávo­lítását és a hiányos részek pótlását.

Az extenzív zöldfelületek átvételének feltételei a következők legyenek:

• A növényzet az átvétel előtt essen át egy nyu­galmi időszakon, és (évszaktól függően) lehetőleg egy száraz vagy fagyos periódust is éljen át. A növények az átvételre alkalmas állapotot rendszerint 12-15 hónapon belül érik el.
• A magok és varjúhájhajtások ültetésével létre­hozott növénytakaró legyen minél egyenletesebb, és nyírás előtti állapotában legalább a fe­lület 60 %-át takarja. Ökölszabály, hogy a kiala­kult növényzet legalább 60 %-os arányban tar­talmazza az ültetőkeverék fajtáit. A fedettség megbecslésekor természetesen figyelembe kell venni az adott fajták évszaknak megfele­lően kialakuló fejlettségbeli különbségeit is.
• A dajka- (olyan növények, amelyek árnyéká­nak védelmében erősödnek meg kényesebb fajták) és gyomnövények nem számítanak bele a kívánt fedettségbe. Ha a felület 20°-nál nagyobb részét takarják ilyen növények, akkor az ültetvény még nem érte el az átvételhez szükséges állapotot.
• A varjúhájhajtások esetén az előírt mennyiség legalább 75 %-ának ki kell hajtania.
• Az előnevelt gyepnek és növénytakarónak gyökeret kell eresztenie az altalajban, annyira hogy már ne lehessen a helyéből kiemelni. Az előnevelt gyepek legalább 75°-os fedésűek legyenek.
• Az ültetvény a földlabdás növényeket a megál­lapodásnak megfelelő mennyiségben és életképes állapotban tartalmazza. A növények gyökerezzenek meg az ültetőközegben és a beüzemelési időszakban mutassanak faj­tájuknak megfelelő növekedést.
• A beüzemelésnél ne alkalmazzanak gyom­irtókat.
• Nem alkalmas átvételre a túlzott trágyázással és öntözéssel „felhizlalt”, felpuhult növényzet.

Az extenzív kialakítású növényzetet általában nem kell karbantartani, de azért évente egy-két alkalommal érdemes ellenőrizni. A bejárás alkal­mával pótolhatjuk a kipusztult felületrészeket, eltávolíthatjuk a nemkívánatos gyomokat és ellenő­rizhetjük a vízelvezetők állapotát.

Öntözés

Ha a táptalajban lévő nedvesség nem elegen­dő a növények kifejlődéséhez, akkor elenged­hetetlen az öntözés. Ha az extenzív kialakítású növényzet kellően meggyökerezett és kifejlő­dött, akkor már rendszerint nem igényel további öntözést. A sűrű gyepszőnyeggel fedett zöldtetők viszony­lag sok nedvességet párologtatnak el, de a lecsapódó hajnali harmat pótolja a távozó mennyiség egy részét.

Amennyiben a táptalaj nem kellően nedvesség­tároló, akkor szárazság esetén, főként a mere­dek, déli fekvésű tetőfelületeken szükség lehet öntözésre is. Ilyen esetekben jó megoldás, ha te­lepítéskor a gerinc környékén csepegtetőöntözést építünk a táptalajba.

A vízszigetelés ellenőrzése

A tetőszigetelés ellenőrzése a szigetelést ké­szítő cég feladata. Az ellenőrzés minden eset­ben szemrevételezéssel kezdődik. Legbizto­sabb módja a vizsgálatnak, ha pl. csavarhúzó­val a kezünkben nézzük meg, hogy az összes varrat megfelelően zár-e.

Attikával vagy falszegéllyel készült lapos vagy kis lejtésű tetőknél víztorlasztásos módszerrel kaphatunk biztos választ a szigetelés megfe­lelőségéről. Meredekebb tetőknél ez az eljárás csak hosszan tartó esőztetés után ad meg­bízható választ. Miután a víz a tetőszerkezeten vagy a szigetelésen szétterül, általában nehe­zen találjuk meg azokat a helyeket, ahol a szi­getelés nem jól zár.

Ezekben az esetekben segíthet az elektroimpulzusos módszer. Az érzékelő pólussal összekötött elektromos pólust belülről a tető átázott részéhez rögzítjük. A tetőn kívül levő ér­zékelővel erősebb áram esetén lokalizálni tud­juk a beázás helyét. Ezzel a módszerrel kész zöldtetőkön is elvégez­hetjük a vizsgálatot.

Saját kivitelezés

Környezetünk építése, szépítése minden város­lakónak a feladata és haszna. Házilagosan, akár barkácsolva megoldott minden négyzet­méter zöldnek örülnünk kell, mert azt biztos, hogy sajátjának tekinti a megvalósító és gondoz­ni fogja. A cikksorozat bátorító ajánlásai a hazai ol­vasónak is kedvet adhat arra, hogy keresse a lehetőségeket, partnereket, akik környezeté­nek tetőzöldesítésében segítségére lehetnek.

A csapadékvíz, ill. az átgyökeresedés elleni szi­getelés elhelyezése rendkívül nagy gondossá­got igényel, ezért ezt a munkát csakis nagy gya­korlattal rendelkező, megbízható szakemberek végezzék. Ráadásul a szigetelés élettartamára a megszokottnál hosszabb szavatosságot vá­runk el. Egyes kivitelező cégek pl. az általuk készí­tett szigetelésre 10 év garanciát adnak. Leg­jobb, ha a csomópontok tervezését is megfele­lő szakemberre bízzuk, hiszen ezek élettartama sem lehet rövidebb az egész tető élettarta­mánál.

Saját magunk készíthetjük el a tető felmérését, ill. legjobb, ha az ajánlatokat is mi magunk szerezzük be. Ideális, ha módunk van többféle ajánlatot összehasonlítani. (A szállítási távolság és az évszakok nagymértékben befolyásolják az árakat). Mivel a laikus szeme könnyen átsik­lik az ajánlat egyes részein, célszerű, ha olyan átalánydíjas ajánlatot kérünk, amely részletezi a különböző munkafajtákat is. Ehhez a megbízás átadásakor meg kell fogalmazni a zöldtető ál­talános célját, meg kell adnia a tetőrétegződést, az épület helyzetét és a tető tájolását, a tető lejtésviszonyait és felületét, a szegélyezés mód­ját és az összefolyók helyét, valamint a kivitele­zést esetleg különösen nehezítő körülménye­ket. Az árajánlatnak a felvonulás összegét is tar­talmaznia kell.

Célszerű, ha az ajánlatot tevő szakember sze­mélyesen is megtekinti az építés helyszínét, így később a pontos helyzet nem ismeretére hivat­kozva nem állhat elő újabb követelésekkel. Az aláírással, dátummal és pecséttel ellátott árajánlatnak az érvényességi időtartamot is tar­talmaznia kell. Legjobb, ha az irat az építés megkezdésének és befejezésének időpontját is rögzíti. A kivitelezésben hiányosságokat és az azok megszüntetésére irányuló kérést a hiányok észlelésekor azonnal, írásban kell rögzíteni.

11.1. ábra. Előre összehegesztett szigetelőlemez beemelése autódaruval

A hesseni iskolai üdülőotthon építésénél a gyö­kérálló szigetelést egy darabban állították elő a gyártóműben, a helyszínen autódaruval emel­ték fel a tetőre, majd ott házilagos kivitelezés­ben fektették és erősítették le (11.1. ábra). Ezzel a módszerrel már a gyártóműben sokkal gyorsab­ban és biztonságosabban készítették el a hegesz­téseket, majd a helyszínen szintén igen rövid idő alatt lehetett (az eső ellen) befedni a tetőt. A különböző vadon termő füvekből álló magke­verék elvetése szintén saját kivitelezésben tör­tént. A 11.2. ábra az első növekedési periódus utáni állapotot mutatja.

11.2. ábra. A fűtető az első növekedési periódus után

Ha a gyökérálló szigetelést saját magunk fek­tetjük le, ügyelnünk kell arra, hogy a lemez szé­lét megfelelően rögzítsük vagy leterheléssel biz­tosítsuk a szél felemelő hatása ellen. Az ültető­közeg és a vegetáció házilagos felhordása ál­talában semmilyen nehézséget nem okoz.

Ha a helyszínen kis emelő kocsi áll a rendel­kezésünkre, és a ház eresze sem túl magas, az építési területen lévő termőföldet szemcsés ásványi adalékkal összekeverve a kocsi ládájá­val emelhetjük fel a tetőre. Magasabb tetők esetén jó szolgálatot tehet egy kis emelő beren­dezés. A tetőn azután talicskával és lapáttal terít­hetjük szét a felhalmozott anyagot. A „zöldesítés” legkevésbé költséges módja a magszórás.

Száraz magvetésnél a szükséges magmennyi­ség 3-8 g/m². Ezt a mennyiséget nehéz kézzel egyenletesen szétszórni, ezért ajánlatos a mag­vat száraz homokkal vagy fűrészporral össze­keverni. Vetés után könnyedén gereblyézzük be és hengereljük le a magvakat úgy, hogy azok megfelelő aljzaton feküdjenek és kb. 5 mm vas­tag termőréteg fedje be őket. A csírázás és a fejlődés első heteiben nedvesen kell tartani az ültetőközeget. Erős szél vagy eső hatására a magvak szétszóródhatnak, ill. a madarak is felcsipegethetik. Ilyenkor utólagos vetéssel pó­toljuk a hiányzó részeket.

A szél, ill. az eső okozta erózió megakadályozá­sára cellulóz tartalmú kötőanyaggal rögzíthetjük a talajt, ezt utólag spricceljük ki a nedves felület­re. Magastetőknél célszerű, ha megfelelő távol­ságokban gyeptéglákat helyeznek el, és csak a téglasorok között vetik el a magvakat. Ezzel csök­kenthető az eső eróziós hatása, és egyben gyor­sítható a növekedés időtartama (11.3. ábra).

11.3. ábra. Zöldtető készítése gyeptéglával és a téglák között magvetéssel

Gyors és költségkímélő megoldás a gyep­szőnyegfektetés („hengerített gyepszőnyeg”). A tekercsben kapható gyepszőnyeg méretei 0,50 x 1,00 m (11.4. ábra) vagy 0,40 x 2,50 m. Az ültetőközeg vastagsága kb. 2 cm nyírt gyep­felülettel. A legtöbbször sportfűből vagy kerti fűből álló keverék nem a természetben vadon élő fűféléket tartalmazza, hiszen a gyepszőnyeg összeállítását nem elsősorban extenzív zöld­tetőkhöz fejlesztették ki. Emiatt helyenkénti ki­száradással és kikopással kell számolni. 15 cm vastag ültetőközeg esetén azonban ezek a hibák már nagyon ritkán fordulnak elő. A gyep legtöbbször az első év folyamán magától beáll, ha szükséges, ebben az időszakban kell után­vetni.

11.4. ábra. Gyepszőnyegtekercsek

11.5. ábra. Gyepszőnyeg fektetése

A tekercsek fektetésekor a széleket jól nyom­kodjuk le, és a köztük levő kis hézagokat termő­földdel töltsük ki (11.5. ábra). Ha nem így te­szünk, a gyep szélei gyorsan kiszáradhatnak, ami a fű kihullását okozhatja. Előnevelt gyepszőnye­get szintén érdemes az első hetekben öntözni. Közvetlenül a tekercsek fektetése után minden­képpen öntözzük meg a gyepet.

Költségek és élettartam zöldtetőknél

Aranyigazság, hogy a szegény ember a leg­drágább megoldást választja, mert nincs pénze megfizetni az olcsót. Vajon miért vált nehezen az építtető kissé drágább megoldás irányába? Nem kizárólag a többletköltség, hanem inkább az információ hiánya és a bizalmatlanság miatt.

Költségcsökkentő tényezőként szerepelhet az olcsóbb, egyszerűbb anyagok és technológiák alkalmazása, amelyek azonban a beszállító, gyártó cégeknek egyelőre még nem érdekük. Korábbi részekben a szerző tesz említést a másodlagosan hasznosítható anyagok alkal­mazási lehetőségeire.

Rendkívül sok azoknak az ipari és mezőgaz­dasági hulladékoknak a száma, amelyek meg­felelő feldolgozás és szakmai kontroll mellett kiválóan alkalmasak újrahasznosításra. A már ko­rábban említett geotextilek, polietilén fóliák stb. Pedig a technikai köztes rétegekhez. Az ültető­közeg számára adalékként pedig a környezetre nem káros ipari hulladékdarák, tégla-, cserép őrlemények megfelelnek. A mező- és kertgaz­daságok hulladékai közül kiemelhetők a fanye­sedék, komposzttermékek, rizshántok stb.

Ezeknek az adalékoknak iparszerű olcsó előál­lítása és hozzáférhetősége esetén csökkent­hetők lesznek a hazai zöldtetők beruházási költ­ségei. Ezen felül pedig ezek a hulladékok nem terhelik a környezetet, ill. a tárolókapacitásokat. Ennek a másodlagos előnynek a társadalmi ellenőrzésben kellene megjelenni juttatás vagy adókedvezmény formájában. Már a tervezésnél gondolni kell a kisebb költségű megoldásokra: lehetőleg kevés tetőáttörést, ne túl meredek tetőt és a széleken egyszerű szegélykialakítást válasszunk.

Költségek összevetése hagyományos tetővel

Ha mindezeket betartjuk, a zöldtető kivitelezési költségei legtöbbször csak csekély mértékben haladják meg a hasonló kialakítású, hagyományos fedéssel készülő tetőét. A több­letköltség általában 0-15 % között ingadozik, a helyi viszonyoknak megfelelően. Egyszerű ex­tenzív zöldtető létrehozásának költsége meg­közelítőleg ugyanakkora, mint a kavicsolt lemez­fedéssel készülő tetőé (Dürr 1995, Környezet­védelmi Hivatal, Hamburg 1987).

A tetőtérből kiemelkedő ablakok lefedése (12.1. ábra) hagyományos tetőhéjalás esetén is jelentős többletköltséggel jár, ugyanakkor zöld­tetős kialakítással ezek a költségek csökkent­hetők. Ebben az esetben tehát a többletköltsé­get a zöldtető okozta költségcsökkentés kiegyen­líti. Ugyanezt mondhatjuk el kupola alakú tetők­ről is, amelyeken kifejezetten olcsóbban hozha­tunk létre flóratetőt, mintha pl. zsindellyel vagy cseréppel fednénk le (12.2. ábra).

12.1. ábra. Zöldtető-kialakítás tetőtéri ablakokkal

12.2. ábra. Waldorf-óvoda, Wenningsen-Sorsum

Ha élettartam- és javítási igény szerint vizsgál­juk a tetőket, úgy minden szempontból legelőnyö­sebb az extenzív zöldtető. Ráadásul a zöldtető növeli a tető hőszigetelő-képességét és nyári hő­ségben kitűnően hűti a házat, a számított költ­ségek összehasonlításánál mindezeket szintén figyelembe lehet venni.

A gyökérálló szigetelés kiválasztásánál semmi­képpen sem szabad takarékoskodni. A sokféle megoldás közül legolcsóbb a max. 8 m széles, 0,5 mm vastag PE-fólia. Ez a vékony fólia azon­ban nagyon sérülékeny, ezért legjobb, ha csak egyszerű építmények, pl. autótárolók lefedésé­re használjuk; akkor is csak úgy, hogy alá is és fölé is védőfóliát helyezünk. Ökológiai szem­pontból ugyan kevésbé ajánlott, de a növények gyökérzete elleni jól használható a medencék szigeteléséhez alkalmazott PVC-fólia is. A leme­zek egyszerűen hegeszthetők és 1 mm-es vas­tagságúak viszonylag olcsók.

Gazdaságos megoldások és ötletek

Leggazdaságosabb az újrahasznosított polipro­pilénből (pl. joghurtos poharakból) készült védő­fólia. Anyaguktól és vastagságuktól függően sok­féle fólia kapható. Zöldtetők gyökérálló szigeteléséhez 1,5 mm vagy 2 mm vastag impregnált szövetet ajánlunk. Ha az ökológiai szempon­tokat a gazdasági szempontokkal szemben előtérbe helyezzük, válasszuk az olcsóbb PVC bevonatú anyagok helyett a drágább poliolefin bevonatú szöveteket.

Egy berlini állapotfelmérés összegzésesképpen arról számoltak be, hogy a bitumenes lemezek­kel fedett lapostetők héjazata 8 év után teljes cserére szorult, maximális élettartamuk pedig mindössze 18 év volt (Drefahl, 1995). Schild (1986) szerint a hagyományos lapostetők élet­tartama átlagosan 22,5 év, és kb. 7 évenként javításra szorulnak. Ez azt jelenti, hogy 22,5 év után már nem csak a teljes előállítási költséget, hanem a héjalás élettartama alatt adódott fen­ntartási és javítási, végül a bontási költségeket is összegeznünk kell.

Ez utóbbiak általában nagyobbak, mint a tető előállítási költsége. Ennek alapján megállapítható, hogy ez alatt az időszak alatt a hagyományos lapostető költ­sége kb. kétszerese egy extenzív zöldtetővel kialakított tető költségének. A neves német épí­tési szakértő, Götze megállapítása szerint (1986) a zöldtető a lapostetőkre jellemző hát­rányokat önmagában már azzal is kompenzál­ja, hogy kiküszöböli a hiányosságok előidéző okait.

12.3. ábra. Érdekes növényformák a széleken: lóhere kb. 1 m hosszú indával a tető szélén, ahol elegendő napfényhez jut

A zöldtetőknél több mint 100 éves élettartam­mal számolhatunk. Ezt bizonyítják azok a „facement-tetők”, amelyek kb. 90 éve károsodás nél­kül állnak Berlinben (Drepper, 1983, Dárius és Drepper, 1985). „Modern” zöldtetőt, amelyet már gyökérálló szigeteléssel készítettek és azóta is károsodás nélkül vészeli át az évtizedeket, több mint 20 éve építettek. Ma már nem okoz gon­dot, hogy tartósan gyökérálló tetőhéjalást ké­szítsünk.

A tető élettartama szempontjából igen fontos, hogy a szegélyeknél lévő kapcsolatokat a nap UV sugárzása ellen megvédjék. Zöldtetőknél a szegélyek lefedése az egyetlen olyan terület, ahol – a hagyományos tetőfedésekhez hason­lóan – rövidebb élettartamra számíthatunk.

A zöldtetők élettartamára a hazai újkori tör­ténete során 30 éves kitekintéssel rendelke­zünk. A karbantartás szükségessége ezen idő­szak alatt is bebizonyosodott. A teljesen magára hagyott vegetáció a budapesti szélsőséges időjárási viszonyok között – nagy nyári szárazság, szennyezett levegő – a teljes pusz­tuláshoz vezethet. Amennyiben ez nem is következik be, de a teljes elhanyagoltság képét mutató zöldtetők elriasztják a szemlélőt, és jelentősen hátráltatják az elterjesztésének lehetőségeit.

Annak a tulajdonosnak, aki vál­lalkozik arra, hogy élő felülettel borítsa épületét, mert tudatában van annak előnyeivel, feltétlenül áldoznia kell a megfelelő karbantartásra. A nem­zetközi szakma és irodalom elfogadja a teljesen vad gondozatlan zöldtető-felületeket, mert az öko­lógiai értékei az esztétikai élményt leszámítva érvényesülnek.

Az ember életciklusának harmadik szakasza a nyugdíjas évek, amikor már a gyerekek is kirepültek a szülői házból. Ez azonban nem a hanyatlás kora, hanem a nyitottság és az életigenlés időszaka, amit a többség aktívan és vidáman él meg. Ez az önállóság időszaka, amikor magunk dönthetjük el, hogy mit szeretnénk csinálni. Az egészséges életkörülményeknek ebben az időszakban más szerep jut, hiszen hangsúlyosabbá válik a gondoskodás és tervezés.

Legtöbben idős korban a saját ottho­nukban szeretnek maradni: a meg­szokott környezetben, a szeretett utcában, illetve azok szomszédságában, akikkel együtt megöregedtek. Ilyenkor az ember végre önálló szeretne lenni, és ezt ne becsüljük alá. Ez az önállóság – és eb­be beleértendő a gyerekektől való függet­lenség is – a fizikai erőnlét egyik előfelté­tele, és annál tovább őrizhető meg, minél jobban fel vagyunk rá készülve.

Ebben a korban megnő a kényelem és a biztonság iránti igény, a mozgás nehézkes­sé válhat, a szervezet teljesítőképessége pedig csökkenhet. A lakás és annak felszereltsége is nagyobb jelentőséget kap, mint fiatalabb korban, amikor az ember inkább a külvilág felé fordult. Át kell tehát gon­dolnunk, hogy mire is van szükségünk.

A harmadik életszakaszban, az aktív munkavégzés befejezése után az ember nagyobb biztonságra vágyik, aminek az ajtó esetében is meg kell nyilvánulnia. 1: automata kapcsoló; 2: a bejárat megvilágítása; 3: kivilágított házszám; 4: kamera, kaputelefon; 5: mozgásérzékelő; 6: külső világítás.

Mi az, ami idős korban fontossá válik?

Fontos, hogy a bútorok között legyen ele­gendő szabad hely, illetve mozgástér, hogy a szobában szabadon és akadálytalanul le­hessen mozogni. Ha szükséges, mondjunk le néhány bútorról. Kerüljük az éles széle­ket, a kiálló sarkokat és a szabadon álló kábeleket, és gondoskodjunk arról, hogy minden szükséges eszköz illetve tárgy – gépek, munkaeszközök, használati tár­gyak, telefon – könnyen elérhető legyen.

Elegendő hely

A padlón mindig legyen elegendő szabad hely az akadálytalan közlekedéshez, ezért lehetőleg távolítsunk el mindent (pl. a ki­álló szőnyegsarkokat), amiben könnyen eleshetünk. Semmiképpen se szégyenkez­zünk ezek miatt, ha kényelmünk megte­remtéséről van szó. Minden helyiségben, ahol hosszabb ideig tartózkodunk vagy mozgunk – tehát a konyhában, az előszo­bában, a fürdőszobában, a dolgozószobá­ban és a hobbiszobában -, legyen megfe­lelő ülőalkalmatosság és kapaszkodó. A székek és a fotelek legyenek a megszo­kottnál magasabbak, hogy könnyebben fel tudjunk kelni belőlük. Munkánkat igye­kezzünk minden lehetséges módon meg­könnyíteni.

A lakás tisztántartása és fenntartása, valamint a napi feladatok sok ener­giát igényelnek, ezért fontos a gondos és alapos tervezés. Emellett szükségünk van jó megvilágítású munkaasztalokra, mun­kalapokra és ülőalkalmatosságokra is. Ne feledjük, hogy ugyanazt a munkát állva 2,5-szer annyi energia felhasználásával végezhetjük el, mint ülve, tehát jó munka­szervezéssel sok energiát takaríthatunk meg.

A szekrényekbe elhelyezendő tárgya­kat a használati gyakoriságuk, illetve sú­lyuk szerint osztályozzuk, emellett az is fontos, hogy mindent könnyen megtalál­junk. A különböző tevékenységekhez és elfoglaltságokhoz teremtsünk ideális fel­tételeket, legyen szó akár olvasásról, levélírásról, zenehallgatásról, festésről vagy bármely más szabadidős tevékenységről. A tornához és a testápoláshoz is alakítsunk ki megfelelő feltételeket. A fürdőszobában nem mindig van erre elegendő hely.

Idősek számára ideális fürdőszoba. 1. kapaszkodó; 2: segély­hívó; 3: felhajtható ülőke; 4: állítható magasságú zuhanyrózsa; 5: süllyesztett lefolyó; 6: lehajtható tükör; 7: világítás a tükör két oldalán; 8: egykarú keverő-csaptelep; 9: elektromos, átfolyó rendszerű vízmelegítő; 10: elektromos hősugárzó.

Az idős kor igényeinek megfelelően kialakított fürdőszobában sem kell lemondanunk esztétikai igényeinkről. Számos olyan eszköz áll rendelkezésre, amellyel a lakás és a fürdőszoba használatát biztonságossá tehetjük.

Használjuk a technika vívmányait!

Mivel idős korban érzékenyebbek va­gyunk a hőmérsékletre, ezért gondoskod­nunk kell arról, hogy a különböző helyi­ségekben egyforma meleg legyen. Fontos, hogy a fűtést kényelmesen, különösebb fáradság nélkül tudjuk szabályozni. Laká­sunkat meg kell védenünk az illetéktelen betolakodókkal szemben, a betörés ugyan­is nemcsak anyagi javainkat érinti, hanem otthonunk érinthetetlenségét is csorbítja.

Ez utóbbi gyakran sokkot is okozhat. Lel­kileg még fájdalmasabb, ha kedves tárgya­inkat vagy emlékeinket veszik el vagy semmisítik meg. Bizton­ságunkhoz hozzátartoznak azok az eszkö­zök is, amelyekkel segítséget hívhatunk, vagy amelyek az egyedüllét olykor nyo­masztó érzésének leküzdésében segítsé­günkre lehetnek. Végül, de nem utolsó sor­ban a lakás esztétikai értéke is sokat javíthat hangulatunkon és életkörülményeinken.

Az emberek többé-kevésbé érzékenyek a lakás stílusára, a színekre, a felhasznált anyagokra, a harmóniára és a rendre. Az aktív tevékenységek iránti igényeink fon­tos szerepet játszanak, amelyekről sem­miképpen nem szabad lemondanunk. Ne feledjük, hogy a harmadik életszakasz igényeinek megfelelően kialakított lakás is le­het esztétikus.

Ha a magasabb WC kényelmesebb, akkor falra szerelhető esetében helyezzük azt az átlagos magasság fölé 10 cm-rel, alsó kifolyócsövű esetében pedig cseréljük ki azt. A képen látható vízöblítőt a szerelvényfalba építették be.

A fürdőszoba mint egészségcentrum

A harmadik életszakasznak megfelelő kö­vetelmények kialakításának különösen a fürdőszobában van nagy jelentősége, hi­szen a megfelelő mozgástérnek ebben a helyiségben különösen fontos szerepe van. Fontos, hogy a padló csúszás biztos, meleg (pl. padlófűtéses) és könnyen tisztítható legyen. Használjunk olyan fürdőszobasző­nyeget, amelyet mosógépben is kimosha­tunk. Válasszunk masszázszuhanyt, a kád­hoz és a zuhanyfülkéhez pedig masszív válaszfalat, ülőkét vagy korlátot.

Az átlagosnál magasabb, melegvíz-öblítéses WC szintén a kényelmet szolgálja. A mosdókagyló lehetőleg legyen elöl beszögelléssel ellátott, lekerekített, széles és nem túl mély. Célszerű olyan mosdót vá­lasztani, amelynek szélébe kapaszkodni is lehet. Nagyon kényelmes az állítható ma­gasságú mosdó. Az elérhető magasságban elhelyezett vészhívó biztonságot ad.

A fent említettek mellett számos olyan részletkérdés merülhet fel, amelyet egyéni tapasztalataink alapján kell megoldanunk, ezzel is tovább növelve a biztonságot és a kényelmet. A formatervezők ma már kife­jezetten idős korúak számára is terveznek fürdőszobai termékcsaládokat. Ha valaki tolószékhez van kötve, akkor további megoldásokra, például akadálymentes la­kásra van szüksége ahhoz, hogy megőrizhesse önállóságát.

Az előszobában a tükör két oldalán tompa fényű lámpát helyeztek el. A helyiséghez egy kényelmes karosszék, korlát és rusztikus padlólap is tartozik.

A harmadik életszakasznak megfelelő termékcsalád: ergonómiailag tesztelt mosdó, lehajtható tükör, valamint törülközőtartóként is használható kapaszkodók. Rendelhető mellé színben és formában hozzá illő kád és zuhanykabin is.

A lépcsőlift segít az önálló mozgásban a lépcső hajlásszögéhez, és formájához igazítható. Mivel a liftet közvetlenül a lépcsőfokokra szerelik, a fal az utólagos beépítés során sem sérül meg.

Az embereknek az ideális lakókörülményekről alkotott elképzelései néhány apróságtól eltekintve általában világszerte azonosak. Az általunk eddig kevésbé ismert lakókörnyezet irányában általában kevésbé vagyunk nyitottak, ami a szabadban való tartózkodás esetében is igaz.

Természetesen mindenki szívesen üldögél a teraszon, a balkonon vagy a kertben, arra azonban kevesen fordítanak energiát, hogy a szabadban is igazán otthonos lakókörnyezetet teremtsenek. Pedig a szabad levegőn való tartózkodás is az egészséges életmód egyik alapvető feltétele, hiszen így közelebb kerülünk a természethez, tágítjuk életterünket, és a friss, oxigénben gazdag levegőn tartózkodunk.

A megfelelő lakókörülményeknek a szabadban való megteremtése töb­bet jelent annál, mint hogy kite­szünk egy széket a kertbe, és azon ülve él­vezzük a napsugarakat. Ha a ház és a kert vagy a balkon adottságai – új építés ese­tén – azt lehetővé teszik, akkor bővítsük életterünket ezek irányába is, teremtsük meg hozzá a megfelelő feltételeket, és gondoskodjunk mindarról, ami a tökéletes kényelemhez és az egészséges lakókör­nyezethez szükséges.

Ez a jól megtervezett terasz nagyon hangulatos és lakályos. Az étkezősarkot a hajópadlóval borított helyiség fedett részén alakították ki, aminek az a különlegessége, hogy a ház ablakai és homlokzata is a terasz szerves részét képezik. Így kellemes, otthonos egységet sikerült létrehozni.

Erre a célra kitűnően megfelel a ház mögötti terasz, a tetőterasz, a balkon vagy a lodzsa is. Kutatások szerint ezeknek a tereknek az értéke az adottságok és az igényeink közti összhangtól függ, vagyis közérzetünket nem elsősorban a méretek, hanem a fantá­ziánk és az ötleteink befolyásolják, ame­lyek segítségével a szabad tér és a lakás közti szerves kapcsolatot megteremtjük.

Ha nem teljesül minden kívánságunk és elképzelésünk, akkor is elégedettek lehe­tünk, hiszen elsősorban védettségre, nyu­galomra, biztonságra és szabadságra vá­gyunk. Egy olyan helyre, ahol visszavonulha­tunk, és ahol kicsit egyedül lehetünk.

Természetesen igényeinket befolyásolja életkorunk, életkörülményeink, egészségi állapotunk, tevékenységünk és anyagi helyzetünk is. Van, aki a hasznosságra, il­letve a használati értékre, más az építésze­ti megoldásokra és az esztétikumra helye­zi a hangsúlyt. Tartósan kielégítő megoldást azonban csak e kettő megfelelő aránya esetén érhe­tünk el.

A nyugalom szigete

A rendelkezésünkre álló tér nagyságától függetlenül fontos, hogy a terasz, balkon vagy lodzsa védett legyen. A rácsok, illet­ve a rácsokkal és kapukkal megszakított falak védelmet nyújtanak a szél ellen és a kíváncsi tekintetekkel szemben is. A tera­szok és kerti pihenők padlóit készíthetjük fából is.

Fa mint alapanyag

A fa melegséget áraszt, ami jó közérze­tet biztosít a hűvös nyári estéken is, emel­lett a barázdált felülete csúszásmentes is. A falakat megoszthatjuk, fülkékkel és nyí­lásokkal tagolhatjuk. Beállíthatunk egy növényekkel védett vagy körülvett padot is, ahol kellemes beszélgetéseket foly­tathatunk. A hajópadlóval burkolt területet részben vagy egészben körülvehetjük pergolával, amelyre virágzó kúszónövé­nyeket futtathatunk, így teremtve intim, kellemes hangulatot.

A mai faszerkezetek építéséhez az erdei fenyő, a vörös fenyő, a lucfenyő, a bang-kirai vagy a kanadai cédrus alkalmas. Ezeket a fafajtákat hagyhatjuk nyers állapotukban, de be is festhetjük őket fehérre vagy más, tetszőle­ges színre is. A fa természetes színe mellett jobban érvényesülnek a virágok, ám a fehér szín is lehet hangulatos. Ha valamilyen kúszó­növényt is futtatunk, akkor a fa utólagos kezelése és védelme meglehetősen nehéz­kessé válik.

A teret pergolára futtatott rózsával, sö­vénnyel vagy rácsokkal tehetjük hangu­latosabbá. Ezek a megoldások, illetve telepítések azonban a ház homlokzatára is rányomják a bélyegüket, ezért ajánlatos, hogy a szabad teret a házzal és a kerttel szerves egységben tervezzük meg. Ajánlatos alapos, teljes körű tervet ké­szíteni, a szükséges dolgokat pedig aprán­ként, fokozatosan megvásárolni.

A megvalósítást megkönnyítik a sokfé­le formában és színben kapható előre gyár­tott elemek. Mivel a szerves egység meg­teremtésére törekszünk, ezért fontos, hogy a csatlakozó építmények és elemek, mint például a sövény összhangban legyenek egymással.

Ha csak egy balkonnal gazdálkodhatunk

A balkon beépítésére, illetve berendezésé­re szintén az említett szabályok vonatkoz­nak. Itt is szükség van a szél elleni és a kí­váncsi tekintetekkel szembeni védelemre. A közkedvelt rácsokat sokféleképpen elhelyezhetjük. A különféle formájú ládák­ba ültetett virágtenger láttán még a hely szűkösségéről is könnyedén elfeledke­zünk.

A rácsos fapadló barátságos átmenetet teremt, de elkülöníti a szabad teret a szom­szédos lakószobától. Ügyeljünk arra, hogy a balkon ne legyen túlzsúfolt, hiszen azt szeretnénk, hogy ott vendégeink is jól érezzék magukat.

Íme az idilli környezet: a terasz a kerti tó fölé nyúlik. A fát sós oldattal impregnál­ták, ami ma a legkorszerűbb olyan eljárás, amellyel biztosíthatjuk az erdei és a lucfenyő védelmét az időjárás viszontagságaival, a nedvességgel, a penészgombákkal és a kártevőkkel szemben. A rézszármazékok oxidációjának következtében a fa zöldes árnyalatot kap. Ha barnás színt szeretnénk, keverjünk színezőanyagot az oldatba, ha pedig más színűre szeretnénk a fát festeni, akkor kenjük be páraáteresztő, de közvetlen vizet lepergető festékkel.

A kerítéselemek segítségével a szabad ég alatt még a legkisebb helyen is kialakíthatunk olyan hangulatos sarkot, amely védelmet nyújt a kíváncsi tekintetekkel szemben.

Az íves rács előnye, hogy hangsúlyosan tagolja a teret, emellett lezárhatja a te­raszt. Elhelyezhető a kerti út elején és kertünk tagolására is alkalmas.

Napsütés igény szerint

Az olyan teraszon vagy balkonon, ahol pergola elhelyezésére nincs elég hely, jó szolgálatot tesznek a védőtetők. A hangulatot harsány vagy pasztellszí­nekkel, esetleg a fehérrel is befolyásolhat­juk. A védőtetők tartóelemei színes műanyag bevonattal készülnek, így bármilyen szövethez találhatunk megfelelő színt. Ké­nyelmünkről és a megfelelő működtetés­ről a beépített elektronika, az időkapcsoló és a hőérzékélő gondoskodik.

További előny, hogy a védőtető nem csak a teraszt, hanem a mögötte lévő he­lyiséget is leárnyékolja, így felfogja a kellemetlen napsugarakat, amelyek a nyári hónapokban – és esetenként télen is – megzavarhatják kényelmünket.

A védelmet nyújtó szaletlit a terasz vagy a kert egyik sarkában helyezhetjük el. A rácsokra kúszónövényeket futtathatunk, amelyek szinte élő tetőt alkotnak.

A fantáziátlan balkont a fából készült virágládák, dísz- és növénytartó rácsok, székek, asztalok és padok otthonos helyiséggé varázsolják.

Az előre gyártott kertépítészeti szerkezetek elemei pontosan illeszthetők. Akár nagy tér, akár csak egy kisebb terület áll rendelkezésünkre, a kombinációs lehetőségek sokfélesége minden esetben megfelelő megoldást nyújt.

A kellemes körülmények biztosítására a legforróbb napokban is szükség van – ilyenkor tesznek jó szolgálatot a védőtetők. Színvilágukkal megteremthetjük a kívánt hangulatot, a korszerű technikának köszönhetően pedig kezelésük is egyszerű.

Előtérben a pavilon

A szabadban sokféleképpen tartózkodha­tunk. Hagyományosan népszerű a házzal és a terasszal összeköttetésben álló, kerti úton megközelíthető, a kert központi he­lyén felépített kerti pavilon, amit elsősor­ban az idősebb korosztály kedvel, hiszen nagyszerűen lehet benne olvasgatni, be­szélgetni, kávézni vagy teázni. Napjaink­ban a kerti pavilon sokféle formában és méretben éli reneszánszát. Hasznosságát és sokoldalúságát tekintve az olyan nyári lakkal vetekszik, amelyben pihenhetünk, dolgozhatunk vagy egyszerűen elvonulha­tunk a világ zaja elől.

A piacon sokféle modell és méret közül válogathatunk, amely viszonylag megfi­zethető áron kapható. A szabadtéri építé­szeti elemek közé tartozik az üvegház és télikert is. Ennek az az elő­nye, hogy télen, illetve a hidegebb napo­kon is csodálatos természeti környezetet biztosít, míg a télikert a növények szerel­mesei számára nyújt ideális körülménye­ket. Üvegház építése azonban meglehe­tősen komoly építészeti megoldásokat igényel, ami az árban is érvényre jut. A fenntartás is meglehetősen időigényes költségei szintén igen magasak. A szabad­téri pihenőhelyet azonban a télikert sem helyettesítheti.

A kerti pavilon hagyományos szabadtéri hangulatot elevenít fel. A képen látható modellt díszítőrácsokkal és padokkal tették komfortosabbá.

A márkízredőny megváltoztatja a szabadtéri pihenőhely hangulatát. A kép egy gondtalan, kellemes nyári nap hangulatát idézi fel bennünk.

A kerti faház is a nyári lak egyik formája.

A teraszt védőtető óvja a nagy melegtől, ugyanakkor azt is megakadályozza, hogy a terasz mögötti helyiség túlságosan felmelegedjen. A márkízredőny jó hangulatot teremt a reggelihez is.

Ha ágyunk túl kemény, túl puha, vagy nem igazodik kellőképpen testünk vonalához, akkor a reggeli ébredéskor fizikai és lelki­állapotunk nem lesz tökéletes. A legtöbben nem rendelkezünk úgymond alvási kultú­rával. Sokan nem is sejtik, hogy az egész­ség megóvása szempontjából mennyire fontos egy jó konstrukciójú ágy. Lénye­ges, hogy az ágy tegye lehetővé a fej, a nyak és a láb egy vonalban való megtá­masztását, ami a szív, a vérkeringés és az érrendszer működése szempontjából meg­határozó.

A korszerű ágyban található ál­lítható merevségű lécek gondoskodnak a test megfelelő alátámasztásáról, és a mat­rac feszessége is szabályozható. Aki egy ilyen ágyat nem engedhet meg magának, vagy erre nem akar költeni, az legalább a matrac minőségére figyeljen oda. A jó minő­ségű matrac minden ponton rugalmasan tá­masztja alá a testet, így a gerincoszlop ter­mészetes helyzetben pihenhet. Ha a matrac eléggé rugalmas, akkor hamar kialakul raj­ta a sokunk számára jól ismert mélyedés.

A kényelmetlen ágy nem csak a nyug­talan alvásért felelős, hanem testtartásunk és egészségi állapotunk romlásáért is. A test megfelelő alátámasztása a tökéletes vérkeringés miatt is fontos.

Az ágy kiszellőzése

Az ember éjszaka akár egy liter folya­dékot is elpárologtathat, aminek egy részét a matrac magába szívja, ezért fontos, hogy annak kiszellőztetése biztosítva legyen. Ezt a matrac cellás szerkezete, ezek kive­zető nyílásai illetve a felület struktúrája garantálja. A tiszta gyapjú saját súlyának egyharmadát képes folyadék formájában magába szívni, egyben jó hőszigetelő is.

Amennyiben a matrac huzata levehe­tő, úgy könnyebben betarthatjuk a higiéniai követelményeket is. Ebben az esetben általában zippzárat varrnak a huzatra. Kü­lön jellel arra is felhívják a figyelmet, hogy az ágy keresztléceinek merevsége ál­lítható.

Még egy utolsó jó tanács: csak ott vá­sároljunk bútort, ahol biztosak lehetünk abban, hogy a termékek megfelelő és jó minőségű alapanyagokból készültek.

A spanyol formatervezés jegyeit magán viselő rekamié, amelyhez egy fotel és két különböző szélességű kétüléses kanapé tartozik. Az ilyen jellegű bútor sokféle stílusirányzatba illeszthető, és a környezetet is feldobja.

Az alvás minősége teljesítőképességün­ket és egészségi állapotunkat is befolyá­solja. 1: a matrac szellőzik, így az éjsza­ka kicsapódó testnedv távozni tud; 2: alvás közben gyakran változtatunk a testhelyzetünkön. A matracon kialakuló mélyedés korlátozza mozgásszabadsá­gunkat, így nem tudjuk magunkat elég­gé kipihenni; 3: a nyugodt, pihentető alvás előfeltétele az egyenletes rugózat.

A porózus latexhuzat lehetővé teszi, hogy a test párája távozni tudjon. A matrac a testet minden ponton alátámasztja. A húzózáras megoldás megkönnyíti a matrac huzatának leszedését és tisztítását. Ez különösen allergia esetén lehet fontos.

A matrac szakaszolása: 1: fej; 2: süppedő vállzóna, 3: alátámasztott ágyékcsigolya; 4: süppedő lábzóna.

Annak tudatában, hogy a bútorzat nagy mértékben hozzájárul fizikai és lelkiállapotunk minőségéhez, felmerül a kérdés, hogy vajon mit kell tennünk, ha lakásunk bebútorozását hangulati szempontból is szeretnénk ideálisan megoldani. Erre a kérdésre természetesen különböző választ adnak a fiatalok, a középkorúak és az idősek.

A formákat és a színeket mint a két meghatározó hangulati elemet ala­pul véve, legtöbben spontán mó­don választunk a bútorok között. Sokan azonban nehezen hozzák meg a végső döntést, hiszen elhamarkodott választásu­kat egyik pillanatról a másikra vissza is vonják. Mindenképpen hasznos, ha vá­lasztásunkat észérvekkel is megpróbáljuk alátámasztani, hiszen így olyan döntést hozhatunk, amelyet nem fogunk a követ­kező pillanatban megbánni.

Gyorsan vál­tozó világunkban előbb-utóbb rájövünk, hogy szeretnénk lecserélni bútorainkat. Ez a változás, helyesebben változtatás hangulatunkra és közérzetünkre is hatással van. A tapasztalatok szerint nem feltétlenül szükséges a teljes bútorzatot kicserélni, elég csak az összetartozó berendezési tár­gyakat, egy ülőgarnitúrát vagy egy-egy olyan bútordarabot, amely meghatározza a lakás hangulatát.

Az igények változnak

Eljön az idő, amikor a fiatalok első saját lakásukat egyéni ízlésüknek megfelelően rendezhetik be, és sem a szülők, sem a ro­konok, sem a barátok nem szólnak bele döntéseikbe. Ilyenkor általában olyan bú­torokat választanak, amelyek igényeiknek megfelelnek, rugalmasak, felkeltik érdek­lődésüket, illetve amelyeket el tudnak he­lyezni, és amelyek segítségével megvaló­síthatják lakberendezési elképzeléseiket. Ebben a kérdésben nincsenek általános ér­vényű szabályok.

A legjobb tanács vagy szabály is érvényét veszti, ha az eredménnyel nem vagyunk elégedettek, vagy esetleg barátunk vagy barátnőnk elégedet­len. Ezeknek a tapasztalatoknak és erőfe­szítéseknek a kombinációja határozza majd meg lakásunk hangulatát. Vajon olyan a lakásunk, mint amilyennek elképzeltük? Vagy esetleg hiányzik belőle valami? La­kásunk hangulatát csak folyamatos tapasztalatszerzés révén sikerülhet változó igé­nyeinkhez alakítani.

Kipróbálhatjuk barkácstehetségünket is: összeszerelhetünk kezeletlen fából készült bútorokat és polcrendszereket, amelyeket aztán tetszőleges színűre festhetünk. Vá­laszthatunk feltűnő, merész színeket is, úgyis gyorsan kiderül, hogy jól döntöttünk-e. Fiatalok esetében egy régi bútor vagy egy hozzájuk közel álló személytől származó örökség szintén kifejezésre jut­tathatja egyedi ízlésvilágukat.

A hagyományos skandináv stílust és követőit a megbízhatóság jellemzi. Az ebben a stílusban készült bútorok a rendelkezésre álló szűkös tároló helyet optimálisan használják ki, mint például a képen látható szekreter, amelyben könyveket tárolhatunk, lenyitható asztalkáján pedig megírhatjuk leveleinket. Ezek a bútorok a lakás stílusára nézve is meghatározóak. A masszív erdei fenyőt lenolajjal kezelték.

A padló, a mennyezet és a falak anyagának kiválasztásával meghatározzuk a helyiség alaphangulatát, s ezzel megteremtjük a bútorválasztás keretfeltételeit is. Ezeket a falakat lucfenyő-lambériával borították, ami vidéki stílusú alaphangulatot kölcsönöz a helyiségnek.

Változnak az igények

A középkorú embernek már egy kissé más igényei vannak. ízlésvilága kialakult, és kényelmi szempontból is más igényei van­nak, mint fiatalabb korában. Előtérbe ke­rül nála a funkcionalitás és a praktikum, és szívesen fogadja a formatervezők és a szakemberek tanácsait.

Tudja, hogy a harmonikaajtó összecsuk­va kisebb helyet foglal el; tisztában van vele, hogy könnyebben és gyorsabban megtalálja, amit keres, ha a szekrény be­lülről meg van világítva; tudja, hogy a szekrények megfelelő beosztásával, vala­mint a fiókok, a polcok és a kosarak segít­ségével hogyan lehet a sok apró használa­ti tárgyat rendben tartani, és a megszokott helyen gyorsan megtalálni.

Így elkerülhetőek azok a mindennapos apró kellemetlenségek, amelyek igazából szóra sem érdemesek, mégis könnyen el­ronthatják hangulatunkat.

Az olyan apró ötletek is javíthatják komfortérzetünket, mint például a képen látható, sínen csúsztatható szekrényke, amelynek fiókjai mindkét oldalra kihúzhatóak. A 82-92 cm magasságba állítható kihúzható reggeliző asztalka az ágy fölé nyitható. Ez a praktikus és kényelmes bútordarab mind a fiatalok, mind az idősebbek körében érdeklődésre tarthat számot.

A mesterséges fény – amint azt a következőkben látni fogjuk – nem csak a természetes fényforrás pótlására szolgál. Ha ezt már a tervezés során figyelembe vesszük, akkor családunk közérzetét is kellemesebbé tehetjük, hiszen a megfelelő megvilágítás valamennyi tevékenységhez ideális környezetet teremt, legyen szó munkáról, társas összejövetelről vagy pihenésről. A fény a belső enteriőr egy komponense, amely kihangsúlyozza a lakás karakterét, és annak egyedi jelleget kölcsönöz.

A világítás megtervezése igen fon­tos, hiszen annak utólagos változ­tatása és kiegészítése, amelynek szükségességére a mindennapi életünk so­rán ébredünk csak rá, meglehetősen nagy költséggel jár. Kerüljük a kompromisszu­mokat, hiszen amit a tervezéskor még el­fogadhatónak minősítettünk, az a minden­napi használat során is be fog válni. Ha a kérdést leegyszerűsítjük, a megvilágítás minőségét négy tényező befolyásolja. Az első a megvilágítás teljesítménye, ami alatt a világítótestek teljesítményét értjük. Mivel a szem a visszavert fényt érzékeli, a felület fényvisszaverő képessége is fon­tos szempont.

Fényvisszaverés

A fehér fal a fény 85%-át, a világos faburkolat a 35%-át veri vissza. Mindenki tapasztalhatta már, hogy söté­tebb tónusú helyiségben erősebb megvilá­gításra van szükség. A kérdést befolyásol­ja egy adott helyiség megvilágítási szük­séglete is – az apró részletek, illetve a kontrasztok jó megvilágítása például több fényt igényel. További befolyásoló ténye­ző a helyiségben végzett tevékenység idő­tartama, valamint az életkor. Mivel a fény a vegetatív idegrendszerre hat, az erősebb fény általában inspiráló és élénkítő ha­tású. A vakító fény bántja a szemet, ezért mellette gyorsabban elfáradunk.

Kerüljük a vakító fényt!

A megvilágítást befolyásoló másik tényező a fényerő, azaz annak „vakító ereje”. A lám­pa közvetlen fénye, illetve a fényes felületekről közvetve visszatükröződő vakító fény egyaránt rontja a látás élességét, amellett kellemetlen is. Hosszú távon kedvezőtlen lélektani hatásai is lehetnek, hiszen ronthat­ja közérzetünket és teljesítőképességünket.

A harmadik tényező a fény iránya, illet­ve a megvilágított és az árnyékos terüle­tek aránya. Az árnyékuk segítségével is­merjük fel a tárgyak helyzetét, alakját és felületük mintázatát. A minden oldalról érkező, egyenletes megvilágítás mellett a tárgyak nem ismerhetők fel megfelelő biztonsággal, ezért célszerű kijelölni egy do­mináns fényirányt. Az árnyék kontúrja legyen lágy, az éles körvonalak ugyanis rontják a tér érzékelését.

Fordítsunk megfelelő figyelmet a világítás megtervezésére! A megfelelő fény javítja közérzetünket és hangulatunkat, emellett biztonságot nyújt, így jobban megelőzhetőek a háztartási balesetek is.

A színek összhatása

A negyedik tényező az, hogy az adott megvilágítás hogyan adja vissza a külön­böző színeket. Ebből a szempontból meg­különböztetünk fehér, sárga és természe­tes fényt.

A fény színe befolyásolja a helyiség hangulatát, a természetes fehér fényforrás például kellemes és barátságos hangulatú. A csalódások elkerülése érdekében jó, ha tudjuk, hogy egy adott színnek a mester­séges fény más színt kölcsönöz – ez a szín­hatás, amit a lámpa fénye a környezetére gyakorol. A pontosan megtervezett színhatás mes­terséges megvilágításban is harmonikus kell legyen.

Az elhelyezés szabályai

Vegyük példának a nappalit. A nappali a családi élet központja, egyben a baráti tár­saság tartózkodási helye, itt tehát a világí­tásnak többféle funkciót is ki kell elégíte­nie. Először is szükség van egy általános megvilágításra, melyet mennyezeti vagy fali megvilágítással biztosítunk – segíthet­jük ezt még állólámpával is -, ezt a fényt a felületek egységes erősséggel verik vissza.

A fény elosztásától és a megvilágítás erősségétől függ, hogy milyen típusú és kapaci­tású fényforrást kell beépítenünk. Az átlagos megvilágítási színvonalhoz a következő teljesítményű neoncsőre vagy izzólámpára van szükség. 1: indirekt megvilágításhoz 24, illetve 6 W/m² között; 2: részben indirekt megvilágításhoz 32 W/m²; 3: egyenletes megvilágításhoz 40, illetve 10 W/m² között; 4: részben direkt megvilágításhoz 48, illetve 12 W/m² között; 5: direkt megvilágításhoz 60, illetve 15 W/m² között.

Fontos, hogy ezt a világítást már az aj­tó előtt felkapcsolhassuk. Az alapvilágítás áttekinthetővé teszi a teret, azonban fon­tos a lokális megvilágítás. Ahol olvasunk, írunk vagy kézimunkázunk jó szolgálatot tesz egy olyan elforgatható, állítható asz­tali vagy állólámpa, amely lefelé szórja a fényt. Olvasásnál az az ideális, ha a fény oldalról világítja meg a könyvet. A nappa­li, mint a család kedvelt tartózkodási helye erős megvilágítást igényel.

A fény erő­szabályozó kapcsoló segítségével energia­veszteség nélkül szabályozhatjuk a fény mennyiségét attól függően, hogy éppen olvasunk, vagy kellemes beszélgetéshez sze­retnénk hangulatot teremteni. Ügyeljünk a televízióra is, mert a képernyőről vissza­tükröződő fények zavaróak lehetnek. Előnyös, ha a televíziókészülék mögötti falat jobban megvilágítjuk. A belső tér ki­alakításában a fénynek nagy szerep jut, hi­szen így hangsúlyosabbá tehetünk egy-egy képet vagy a vitrin belső terét.

Az idős emberek jobb megvilágítást igényelnek, mint a fiatalok. Ha látásunk élességét 20 évesen 100%-osnak vesszük, nyolcvan éves korunkra ez kb. 50%-ra csökken.

A családi élet központi helye sok eset­ben az étkezőasztal. Nem csak étkezünk és ünnepelünk mellette, de gyakran ott ját­szunk és dolgozunk is, ezért fontos, hogy megvilágítása megfelelően átalakítható le­gyen. A különböző fokozatokba állítható, szabályozható magasságú lámpák jól al­kalmazhatók erre a célra. Fontos, hogy a lámpa széle közvetlenül a szemmagasság alatt helyezkedjen el. Ha írunk vagy olva­sunk, a lámpát a kívánt magasságra állít­hatjuk. Ha hosszú az étkezőasztal, akkor célszerű egy sorban több lámpát felszerel­ni.

Kihúzható asztalhoz sínre szerelt lám­pákat ajánlunk. Étkezésnél különösen fon­tos, hogy a fény az ételeket eredeti, termé­szetes színükben láttassa, ami a konyha megvilágítása esetében is fontos szem­pont. E két helyiségbe a meleg fehér és a sárga színű lámpa ajánlott. A hálószobá­ban az általános világítótest mellett kisebb lámpákat is elhelyezhetünk a szekrényben, a fésülködőasztalnál és az ágy felett is. Hasznos az állítható erősségű világítás is.

A hagyományos izzóval felszerelt lámpa megvilágítja a fát, a falakat, a mennyezetet és a padlót, így átalakítja a szoba hangulatát. A tejüveg lámpaburán átszűrődő szórt fény szabályozható erőssége mellett tovább hangsúlyozza a színeket.

Energiatakarékossági szempontok

A világítás tervezésekor annak energiata­karékos szempontjait is figyelembe kell venni, már csak környezetvédelmi és gaz­daságossági okokból is. A világítótest vagy fényforrás akkor gazdaságos, ha hosszú élettartamú, és vi­szonylag kevés energiát fogyaszt. A nor­mál izzólámpa kb. 14 lm/W (lm=lumen, a fényáram mértékegysége, a ford.), míg a halogén lámpa 30 lm/W kapacitású.

Ne feledkezzünk el a biztonságról sem, hiszen a tűzesetek mintegy 23,5%-át valamilyen elektromos készülék hibája okozza. Fontos tehát, hogy a villanyszere­lési munkálatokat kizárólag szakemberrel végeztessük, illetve a régi elektromos ve­zetékeket ellenőrizzük, vagy ha szükséges, újítsuk fel, illetve cseréljük ki.

A hálószobában a szórt fehér fényt érezzük kellemesnek. Az éjjeliszekrényre helyezett asztali lámpát forgatható és állítható karral szerelték fel.

A színekről, azok harmóniájáról vagy diszharmóniájáról, illetve az emberi hangulatra gyakorolt hatásukról már sok bölcsességet hallhattunk vagy olvashattunk. A kérdéssel kapcsolatban rengeteg ismeret és tapasztalat halmozódott fel. Melyik építtetőnek vagy felújítónak van azonban ideje a munkák kellős közepén ezekben az ismeretekben elmélyedni? Mivel azonban a színek nagy hatással vannak ránk, érzelmeket váltanak ki belőlünk, és fontosak a jó közérzet szempontjából is, ezért amikor az egészséges és kellemes lakókörnyezetről beszélünk, a beltéri festék kiválasztása  során használatos színeket sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Színek hatása

Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy milyen hatással vannak ránk a szí­nek. A színek nem csak tudat alatt befolyásolják hangulatunkat, hiszen ked­venc színünk sokat elárul egyéniségünk­ről is, legyen szó akár az öltözködésünk­ről vagy a más által viselt színek által ben­nünk kiváltott szimpátiáról, esetleg autók színéről. Embertípusokat a színek alapján is megkülönböztethetünk. Stephanie Faber a színekről írt könyvében említi, hogy a gyerekek kilenc éves korukig a bíborvö­rös és a vörös színt kedvelik, hiszen ezek a színek az életkoruknak megfelelő akti­vitást és vitalitást jelképezik.

Ezzel szemben az idősebb korosztály a pasztellszíne­ket – a halványsárgát, a halványkéket, a rózsaszínt, a lilát, a barackszínt, a halvány­zöldet, a világos barnát vagy a világos szürkét – részesíti előnyben. Ezek a pasz­tellszínek Stephanie Faber szerint már az idősebb, befelé forduló, gyengédségre vá­gyó ember színei.

A színek mint a lakberendezés eszközei

A lakóhelyiségek hangulatáról legtöb­bünknek pontos elképzelései vannak. Van, aki a mozgalmasságot, más a kényelmet, megint más a nyugalmat, a tisztaságot és világosságot helyezi előtérbe. Ezekhez a hangulatokhoz egy-egy meghatározható színvilág tartozik, amely ismérvek egész sorát hozza magával, mint például a szí­nek erősségét, a felület nagyságát stb.

Stephanie Faber szerint, ha azt szeretnénk, hogy kétféle szín egyforma hatékonyság­gal érvényesüljön, akkor például három­szor nagyobb dúsítású (sötétségtartalmú) sárgával harmad akkora területet kell le­festeni, mint a sárga szín komplementerével, a violakékkel. Ezekre a finomságok­ra csak akkor tudunk kellő mértékben odafigyelni, ha van bizonyos érzékünk a színválasztáshoz, vagy igényeinket és elképzeléseinket megbeszéljük egy szak­emberrel.

A gyerekek kedvelik az erős színeket és a kontrasztot, ezért szívesen élnek sárga, kék és vörös színek között.

A barna padló megbízhatóságot, ellenálló képességet és tartósságot sugároz. Szinte minden színnel, még a kontraszt kékkel is kombinálható. A padlót formatervezett bükk hajópadlóval burkolták.

Kék színek

Hangulati hatás: nyugalom, elmélyültség, frissesség, világosság. Elősegíti a koncent­rációt, a világos gondolkodást és a meg­fontoltságot.

Hatás és részletek: a világoskék tágítja és magasítja a teret, emellett könnyű és hűvös hatást kelt. A közép- és a sötétkék élesebb, kompaktabb, gyakran keményebb szín. Még keményebbnek hat a kék és a li­la keveréke. A fehér mellett a kék erőtel­jesebb és hidegebb színnek tűnik. A kéket sárgával (pl. természetes fával) kombinál­va élettel teli, mozgalmas, vidám teret ka­punk. Alkalmazás: ideális a déli fekvésű há­lószobához; tartós napsütésben kiegyensú­lyozott hatást kelt.

Mire ügyeljünk? A kék árnyalatai mes­terséges fényben eltorzulnak, sőt gyakran ez a fény le is rombolja hatásukat. A kék a türkiztől a ciklámenkéken át az ultrama­rinig terjed.

Kék: nyugalmat, elmélyülést, frissességet és tisztaságot áraszt. Lásd még a kék színről szóló szövegrészben.

Vörös színek

Hangulati hatás: dinamikus, energiát su­gároz.

Hatás és részletek: a rózsaszín (fehér és vörös keveréke) veszít dinamizmusából, kellemes, finom, pasztell árnyalat, gyen­gédséget és szeretetet áraszt. A barnásvö­rös tompa, bensőséges szín. Erőt, tartást, megfontoltságot és érettséget sugároz. A vörös teljes pompájához elegendő fényre van szükség. A vörös mellett a vöröses és sárgás árnyalatú fafajták (teakfa, pali­szander, fenyő, mahagóni, tölgy, szilfa) veszítenek melegségükből és elszürkül­nek, azonban a nagyon sötét vagy fehéres árnyalatú fafajták jól érvényesülnek a vö­rös mellett.

A zöld a vörössel kombinálva nagyon elegáns, különösen akkor, ha a vö­rös csak egy kis területet kap. A vörös-zöld kombináció élettel teli, friss színvilágot te­remt. A vörös a kék és a violaszín mellett fenséges. A fehér mellett a vörös erőtelje­sebbnek tűnik, ám veszít dinamikájából, ugyanakkor belülről sugárzó és méltóság­teljes lesz. A színskála a narancstól a cinóber- és kárminpiroson át a bíborvö­rösig terjed.

Sárga színek

Hangulati hatás: izgalmas, meleg, élettel teli, sugárzó, felszabadult, pajkos, friss, vi­dám szín.

Hatás és részletek: kisugárzása legjob­ban sima felületen érvényesül. Leginten­zívebb a kékeslila és a sötétkék mellett. A sárga mennyezetet gyakran világosabb­nak és sugárzóbbnak érezzük, mint a fe­héret. Padlóra a sárga szín nem ajánlott, mert elbizonytalanítja lépéseinket, azon­ban a mintás okker, vagy barnássárga ide­ális padló. A fehér szín mellett a sárga te­lítettebbnek tűnik. A fehér és az okkersár­ga kombinációja ünnepélyes hatást kelt. A színskála a zöldes citromsárgától a na­rancssárgáig terjed.

A sárga szín kevéssé testes, mintha csak a tárgyak felületén len­ne ott, és nem lenne mélysége. A túl erős sárga szín túldimenzionálása idegessé és nyugtalanná tesz. A zöldes kénsárga a be­tegséget juttatja eszünkbe. A narancssárga a vörös komponenstől vitalitást kap, élet­tel teli lesz. A barnássárga (borostyán, méz) a sárga könnyedségét egyesíti a bar­na fajsúlyosságával. Általában szívesen tartózkodunk e szín környezetében.

Zöld színek

Hangulati hatás: nyugtató, egyrészt moz­dulatlanságot és nyugalmat áraszt, más­részt életteliséget. Az élet megőrzését és az önfenntartást juttatja kifejezésre.

Hatás és részletek: a fűzöld rendkívül kifejező erejű szín, a zöld világos árnyala­tai mozgalmasságot sugároznak, a sötét­es a szürkészöld pedig a statikus tartóelemekhez illik jobban. A zöld a fehérrel és a sárgával ünnepélyes, vidám hatású. A vi­lágoszöld színek kihangsúlyozzák a for­mákat, de nem befolyásolják a helyiség karakterét. A színskála a sárgászöldtől a sötét fenyőzöldig terjed. A tiszta zöld a legnyugodtabb szín. A kékeszöld hideg, tá­volságtartó, fagyos, steril, ugyanakkor frissítő hatású. A barnászöld (az olajzöld és vörös, illetve narancs keveréke) kelle­mes melegséget áraszt.

Alkalmazás: hálószobákba, étkezőkbe vagy dolgozószobába ideális.

Narancs színek

Hangulati hatás: dinamikus, barátságos, vidám, feltűnő. A narancsszín fokozza a dinamizmust, az aktivitást, a mozgékony­ságot, ugyanakkor a színárnyalattól és a felhasználási területtől függően lehet har­sány, izgató és erőszakos is.

Hatás és részletek: a narancsszín kieme­li a formát, különösen a kisebb, jól körül­határolt felületek esetében előnyös, na­gyobb felületen domináns. A halványszürke, a világoskék, a fehér, a fekete, a sötétszür­ke jól házasítható a narancsszínnel. A na­rancs merész szín, a narancs-kék mozgal­mas színtársítás, amelyben a narancs me­legsége a kék hidegségét kompenzálja.

A narancs és a zöld ideális kiegészítő színek, mert együtt fejezik ki a mozgal­masságot és a nyugalmat, a hideget és a meleget, az izgalmat és a megnyugvást. A színskála a narancssárgától a narancs- vörösig terjed. A narancs a legmelegebb szín, az energiát és a vitalitást szimboli­zálja. A terjeszkedést, az érvényesülési vá­gyat, az akaraterőt, és a növekedést jelké­pezi.

Alkalmazás: a narancsszín vonzóvá te­szi a bútorokat, ennek előfeltétele azonban az, hogy a bútor tartalmazzon valamilyen különleges formai megoldást, amelyet a narancsszín még jobban kihangsúlyozhat.

Lila színek

Hangulati hatás: a lila és a kékeslila a faj­súlyos színek közé tartozik. Átmenet a vörös (aktivitás) és a kék (passzivitás) között, bizonytalanságot, vágyakozást, kiegyensúlyozatlanságot és labilitást su­gároz.

Hatás és részletek: a lila szín jól harmo­nizál a világos árnyalatokkal. A fehérrel, ezüsttel, króm- vagy arany színnel és a fa természetes színével kombinálva elegáns hatású. Kisebb felületen belső sugárzása van. A halványlila kis bizonytalanságot, ellent­mondásosságot rejt magában. Szürke és sárga színfoltokkal kombinálva némi sta­bilitást kap. Az erőteljesen megtört színek az eredeti szín karakterétől eltérhetnek.

Barna színek

Hangulati hatás: biztonság, védettség, kel­lemes hangulat.

Hatás és részletek: a barna a föld és a fa színe. Ideális padlóburkoló, mert bizton­ságot sugároz, különösen, ha a mintázat is a földre emlékeztet. A sima, csillogó bar­na és a vöröses árnyalatok elveszítik sta­bilitásukat. A mennyezetet is festhetjük barnára, mert jól lezárja a teret és védett­séget nyújt. A barna mennyezet hangsú­lyossá válik, ami nagy belmagasságú, il­letve túl nagy méretű helyiségek esetében előnyös is. A túl sötét árnyalatok azonban gyakran nyomasztóak.

A túl alacsony helyiségekben a barna szín nyomasztónak hat, magunkat pedig bezártnak érezhetjük. A barna által nyújtott védettség kedvező a gyerekszobában. A barnát számtalan helyen felhasználhatjuk. Szinte minden szín árnyalata jól illik a barnához, és jól kiegészíti azt. A túlsá­gosan világos és éles színeket tompítja, valamint nyugtatja a szemet és az ide­geket. A bézs szín a lakóhelyiségeknek finom, elegáns hangulatot kölcsönöz. A ki­fejezőerő hiányosságait más színekkel va­ló kombinálásával lehet pótolni.

A színská­la a barnától a lilásbarnán, a kávébarnán, a vörösesbarnán, az őzbarnán és a sárgás­barnán keresztül a bézsig terjed. A barna meleg szín; olajzöldből, narancsból, sár­gából vagy vörösből és feketéből keverik. A barnából hiányzik a tűz, a sugárzó erő. A barna a melegség, az ünnepélyesség és a nyugalom érzetét kelti.

Szürke színek

Hangulati hatás: csak abban a helyiségben használjunk szürkét, amelyben teljesen magunkra szeretnénk maradni. Stabilitást és biztonságot áraszt.

Hatás és részletek: a szürke szinte vala­mennyi halvány árnyalattal jól kombinál­ható. Az erőt megtartóan használhatjuk a teherbíró elemekre. A természetes színek mellett is jól mutat, mert kihangsúlyozza azokat. A szürke árnyalatai jól illenek a tarka színekhez. Ha a szürkét nem feketé­ből és fehérből, hanem egyéb színekből keverjük, akkor finom, vonzó színt ka­punk, amely nélkülözhetetlen a ház vagy a lakás berendezésekor. Ha lehet, a szürke szín keveréséhez ne használjunk feketét.

Az élénk színek felett vagy mellett el­helyezett szürke szín optikailag megválto­zik, és előfordulhat, hogy nem a kívánt ha­tást érjük el. A szürke szín önállóan nem igazán karakteres, ezért bármilyen színhez illik, nem nyomja el azt. A szürke szín ki­emeli és jobban érvényre juttatja az élénk színeket.

Kék: 

Elősegíti a kon­centrációt, a logikus, világos gondolkodást, kedvez a pozitív gondolkodásnak.Kék környezetben megnyugszunk, elmélyülünk.Jellemzője a frissesség és a világosság.A világoskék tágítja a teret, a sötétkék szűkíti.

Sárga: 

Sárga helyiség­ben felszabadultabbak, élénkebbek, vidámabbak leszünk.Jól illik a kékeslilához és a sötétkékhez.A sárga padló elbizonytalanít bennünket.

Vörös: 

Dinamikus, energikus hatású.A sárgás árnyalatú fafajták meleg színét elhalványítja.

Zöld: 

Nyugalmat, biz­tonságot árasztó szín.Részben a mozdulatlanságot és a nyugal­mat sugározza, ugyanakkor élettel teli.Az önfenntartást fejezi ki.

Narancs: 

Dinamikus, barátságos, vidám, feltűnő, aktív szín. A színárnyalattól és a fel­használásmódjától függően esetleg lehet túlságosan agresszív is.Hangsúlyozza a tárgyak formáját.

Segítséget nyújt a színpaletta

Nem mindenki számára egyszerű feladat a színeket úgy kombinálni, hogy a helyiségben a kívánt hatást érje el. A megfelelő színek, valamint a különböző helyiségek­be illő, megfelelő színű bútorok kiválasz­tásához is gyakorlatra és jó szemre van szükség. A következő ábrán látható három színkör segíthet abban, hogy a különböző színek keverésével a kívánt színt kapjuk.

A színkörben egymással szemben lévő szí­neket kiegészítő színeknek nevezzük, amelyeket együtt használva kontrasztot és élénk színhatást érhetünk el. A képen lát­ható színskála természetesen bővíthető egy adott szín világosabb vagy sötétebb árnyalataival, amelyeket fehér, illetve fe­kete hozzáadásával érünk el. Kevert szín például a barna, amelyet a narancs, illetve a vörös színek sötétítésével nyernek.

A barna kontraszt színei a komponense­ivel a színkörön szemben lévő színek: a zöld és a kékeslila szín között találhatóak. A színek keverésével, illetve a fehér vagy a fekete hozzáadásával mindig az eredeti alapszínt módosítjuk. Kevert színt kevert színnel vegyíteni nem ajánlatos.

A színválasztáskor először azt kell el­döntenünk, hogy komplementer vagy kontraszt színhatást akarunk-e. A legkel­lemesebb hatást akkor érhetjük el, ha vá­lasztunk egy domináns színt, amelynek az árnyalatait a nagyobb felületekhez hasz­náljuk, míg az erős kontraszt színek csak kis felületen jelennek meg. A harsány színek teljesen meg tudják változtatni egy helyiség hangulatát – nem ritkán annak hátrányára -, ezért csak kellő tapasztalat birtokában nyúljunk ezekhez az árnyalatokhoz. Kérjük ki a szakember tanácsát is.

Az 1. ábrán a háromszög csúcsai arra a három alapszínre mutatnak, amelyek minden szín alapját képezik. Ezek az alapszínek a sárga, a kék és a vörös. A 2. ábra mutatja, hogy mely két komponensből állnak az elsődleges színek: a zöld-, sárga-, kék, a narancs a sárgából és a vörösből, a lila pedig a kékből és a vörösből. Ezek a kevert színek erős kontrasztot alkotnak a velük szemben lévő alapszínnel. A 3. ábra azt szemlélteti, hogy hogyan bővíthetjük a 2. ábrán bemutatott hat színt.

Minden munka, így a konyhai munkálatok esetében is arra törekszünk, hogy minimális idő- és energiaráfordítással lássuk el feladatainkat. Ennek előfeltétele, hogy a munkakörülmények és a felhasznált anyag tökéletes, a berendezések és gépek kezelése pedig egyszerű legyen. A gondos tervezés lehetővé teszi a gyors munkát, és megkönnyíti a kevésbé kedvelt feladatok elvégzését is. A konyhai munkáknál különösen fontos, hogy minden a kezünk ügyében legyen.

Aki kész konyhabútort vesz, lemond a méretre készített bútor előnyei­ről. Kiindulási szempont minden esetben a rendelkezésre álló terület – új épület esetén a tervezett terület -, aminek a meghatározásakor abból kell kiindul­nunk, hogy a konyha legtöbbször a lakás vagy a ház leggyakrabban használt helyi­sége. Régi épületek esetében a rendelke­zésre álló alapterülethez, illetve a vezeté­kek, csövek, szerelvények elrendezéséhez kell alkalmazkodnunk.

A helyiség méretétől függ, hogy tudjuk elhelyezni a berendezési tárgyakat:

Íme az egysoros megoldás

Kétsoros megoldás

L alakú elrendezés

U alakú elrendezés

Sziget- vagy félszigetszerű kialakítás

A kényszer azon­ban gyakran egyedi megoldásokra és ötle­tekre inspirál bennünket, legyen szó akár a jól látható gerendákról vagy kiugró fal­részekről. Amennyiben megfelelő tervek vannak a birtokunkban, még a műemlék­védelem alatt álló, és így nem átépíthető épületek esetében sem kell igényeinkről és a kényelemről lemondanunk. A régi épü­letek esetében gyakran van lehetőség arra, hogy a konyhát a szomszédos helyiséggel egybenyissuk, illetve lebontsunk egy köz­falat, vagy éppen ellenkezőleg, hogy fel­húzzunk, esetleg gipszkartonból építsünk egy új válaszfalat. Az átalakítás során mód van a kamra vagy akár egy háztartási he­lyiség kialakítására is.

Az el­múlt években, évtizedekben e helyiséget gyakran feleslegesnek és idejétmúltnak te­kintettük, ám az semmivel nem helyette­síthető, és nagyban megkönnyíti életünket. Ha a konyha elég nagy, az étkező is helyet kaphat benne, így a konyha a család találkozási pontjává válhat. Egy, a 30-40 éve­sek körében végzett közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 60%-ának tet­szett ez a megoldás.

Ne akarjuk azonban mindenáron az aktuális divatot követni, inkább tekintsük azt csupán inspiráció­nak, majd döntsünk egyéni igényeinknek megfelelően. Ha a konyha lakótérként való használata mellett döntünk, érdemes megfontolni, nem volna-e célszerű a kony­hát és a nappalit egy légtérben elhelyezni.

Vajon milyen érvek szólnak mellette?

Az egy légterű konyhában a háziasszony vagy a házigazda nem érzi magát elszige­telve a család többi tagjától és a vendégek­től, így bekapcsolódhat a beszélgetésbe, odafigyelhet a többiekre, és a gyerekeket is könnyebben szemmel tudja tartani. Mik akkor e megoldás hátrányai? Elsősorban az elkerülhetetlen konyhai szagok, ame­lyek a helyiség klimatikus viszonyait is befolyásolják.

További tényező a gőz, amely növeli a helyiség páratartalmát, és így ronthatja közérzetünket. Nem utolsó sorban a kony­hai zajok – a csobogó víz, a fazekak és fe­dők csörgése – is zavaróak lehetnek, vala­mint az a „rendetlenség”, amely a főzés­sel óhatatlanul együtt jár, és egy légterű konyha esetében igencsak szembetűnő. Vannak olyanok, akiket ez a látvány zavar, és folyamatosan a rendrakás kényszerében élnek. A döntést tehát alaposan meg kell fontolnunk, az utolsó szó joga azonban mindenképpen azt illeti, aki a leggyakrab­ban használja a helyiséget.

Ha a konyhát várhatóan a családi össze­jövetelek színhelyéül is használjuk majd, akkor ne északi, hanem lehetőleg keleti vagy nyugati tájolásúra tervezzük, hogy a felkelő vagy a lenyugvó nap sugarait is él­vezhessük. A bejáratra vagy az utcára né­ző ablakból szemmel tarthatjuk a ház előtt játszó gyermekeinket. Ha a konyhából közvetlen kijáratot nyitunk a garázsra, könnyebb lesz a nagybevásárlás utáni kipakolás is. Előnyös, ha a hulladékgyűjtő szintén könnyen megközelíthető.

A konyha mérete – lehetőségek és esélyek

A konyhabútorok és a gépek, berendezé­sek elrendezése a konyha méretétől és alaprajzától függ. A berendezést illetően az egysoros, a kétsoros, az L alakú, az U alakú, valamint a sziget-, illetve félszigetszerű elrendezés közül választhatunk. Legalább 7 m²-nyi területre mindenképpen szükség van. A kétsoros beépítés esetén a konyha legyen legalább 2,4 m széles, amelyből 2 x 0,6 m a szekrények mélysége, plusz 1,2 m széles mozgástér.

Ha a moz­gástér szélessége az 1,8 m-t meghaladja, célszerű egy szigetet vagy félszigetet ki­alakítani, ahol a tűzhely, a mosogató, az előkészítő munkaasztal vagy az étkezőasz­tal kaphat helyet. Természetesen a funk­ciókat kombinálhatjuk is: a páraelszívóval felszerelt főzősziget mellett például helyet kaphat egy étkezőpult is. A tűzhelyet és a mosogatót célszerű a sarokban elhelyezni, főleg, ha a kémény is a sarokban van.

Helytakarékos megoldás a kémény elé átlósan beépített tűzhely.

A konyhabútor karakterisztikus vonalát az átlós részek teszik szellőssé, a tűzhely pedig előreugrik.

Az előretolt mosogató és a hátrébb helyezett felső szekrények nagyobb mozgásteret nyújtanak, ami ergonómiailag és esztétikailag is ideális megoldás.

Az átlós elrendezés tág teret enged fan­táziánknak: a kiugró falrészeket elrejthet­jük vágy kiegyenlíthetjük, és így nagyobb mozgásteret kapunk. Ennek a megoldás­nak ergonómiai előnyei is vannak: a mo­sogató előreugrik, a faliszekrények pedig hátrébb tolódnak. A modern konyhabúto­rok lehetővé teszik a derékszögek meg­bontását, míg az új formák és sarokszek­rények, a különböző magasságú polcok, az üveges és a teleajtós szekrények változa­tossá teszik a konyhaszekrény formai megjelenését.

Az egyedi, esztétikus meg­oldások széles skálájából választhatunk. Akármelyik stílus mellett döntünk is, funkciójában annak ugyanazt, a konyhai munkát kell kiszolgálnia. A jobbkezeseknek ideális, ha jobbról balra van a tűzhely, az előkészítő munkaasztal, a mosogató, majd a tároló- és a munkaasztal helyez­kedik el. A balkezeseknek célszerű kipró­bálni, hogy melyik sorrend a legkényel­mesebb.

Az ergonómia és az egészséges lakókörülmények kapcsolata

Ahhoz, hogy megértsük az ergonómiai szakemberek munkáját, illetve annak hasznosságát, célszerű áttekinteni a kony­hában végzett munkafolyamatokat. Ezek a következők: tárolás, előkészítő munkák, ételkészítés, mosogatás, edények tárolása. Az ergonómia azt vizsgálja, hogy ho­gyan lehet az emberi szervezet adottságai­nak megfelelően a legoptimálisabb módon elhelyezni a berendezéseket, a gépeket és a kiszolgáló eszközöket.

Az ergonómia elsődleges célja, hogy az adott munkafolyamatra fordított energia­mennyiséget a lehető legminimálisabbra csökkentse. Ez magában foglalja a túl mély és túl gyakori hajolgatás és a hosszas álldogálás, valamint a felesleges utak ki­küszöbölését, ami a konyhai gyakorlatban úgy érhető el, ha a konyhabútor magassá­gát a konyhában leggyakrabban dolgozó családtag magasságának megfelelően ala­kítjuk ki.

Egy 1,60 m magas személy számára a 0,9 m-es, egy 1,70 m magas számára a 0,95 m az ideális munkamagasság. Durva szabályként elfogadhatjuk, hogy a magasság akkor ideális, ha álló helyzet­ben alkarunkat vízszintes helyzetben tud­juk a mosogatópultra fektetni. A munka­asztal 16 cm-rel legyen magasabban a mo­sogatótálca aljánál. Ülő munkához 60-70 cm-es munkalapmagasság felel meg.

A képen látható konyha barátságos hangulatú. Különlegessége a ki- és beugró falrészek kihasználása, a feltűnő formatervezésű páraelszívó és az előreugró tűzhely, valamint a kényelmes magasságban elhelyezett sütő.

A különböző kutatási eredmények is igazolták, hogy mennyire fontos ezeknek a méreteknek a betartása az egészség meg­őrzése szempontjából, hiszen a porcko­rong egyoldalú terhelése hajlott háthoz, il­letve hátfájáshoz vezethet. A hátfájás elkerülhető és megelőzhető, ha gyakran változtatjuk testhelyzetünket. Amit lehet, ülve végezzünk, hiszen így ugyanakkora teljesítményhez mintegy har­madannyi energiát kell elhasználnunk, mintha állnánk.

A képen látható konyha fehér, ajtóbetétei jól harmonizálnak a régi épület hangulatával. Különlegessége, hogy a sarokablak a konyha szerves része, és a sarkokban a háromszög alakú elemek szerves kapcsolatot teremtenek az étkezővel.

Az étkezőasztal és a hagyományos szé­kek természetesen ülőmunka végzésére nem alkalmasak, ezért inkább a konyha­szekrénybe épített kihúzható munkalapon dolgozzunk. Ehhez egy állítható magasságú, biztonságos széket ajánlunk. Még na­gyobb kényelmet biztosít az elektromosan állítható magasságú munkalap. Már kap­hatók állítható magasságú mosogatók is, így hátunk terhelése csökkenthető.

A színes üvegajtók szecessziós hangulatot árasztanak. Különleges a háromszögelemek játékos felhasználása és a páraelszívó rusztikus formája.

Apró, ám fontos részletek

Az egészségtelen tartás elkerülését segítik elő a görgőkön guruló, illetve a teleszkó­pos fiókok. Ezek a fiókok – szemben a ha­gyományos szekrények fiókjaival – könnyebben kihúzhatók és áttekinthetők. A tel­jes hosszukban kihúzható fiókok előnye, hogy a leghátsó eszköz is könnyen hozzá­férhető, és a mágnes zár a fiókot az utolsó centimétereknél visszahúzza a helyére.

Ergonómiai kutatások bebizonyították, hogy általában csak a munkalapok elülső, kb. 60 cm széles részét használjuk, így le­hetőség van a mögötte lévő részek haszno­sítására. Ezekbe a kieső sarkokba harmoni­kaajtós vagy redőnyös szekrénykéket he­lyezhetünk el, amikben a háztartási gépeket, a kézi mixert, a szendvicssütőt és a kávéfő­zőt tárolhatjuk. A kieső sávokba helyezhe­tünk olyan kihúzható sínt, amelyre a fűsze­reket, illetve a kanalakat akaszthatjuk, és tet­szés szerint odébb tolhatjuk.

A fali szekrénynek több előnye is van. Egyrészt megkímél minket a felesleges sé­tálgatástól, hiszen sok készüléket oda he­lyezhetünk. A „sétálgatás” elhagyásával energiát és időt takarítunk meg. Ha a nehezebb tárgyaknak csak a felső szekré­nyekben jut hely, ügyeljünk arra, hogy vállmagasságban helyezzük el; ez érvé­nyes a sütőre és a mikrohullámú sütőre is. Ha lehet, ezeket helyezzük szem- vagy vállmagasságba, hiszen így használatuk kényelmesebb és biztonságosabb lesz, és az ételt is jobban látjuk.

Az elektromosan állítható magasságú munkaasztal ülő és álló helyzetben is er­gonómiailag ideális feltételeket teremt.

Technika, amely biztonságosabbá és könnyebbé teszi a konyhai munkát

Az elmúlt években számtalan olyan tech­nikai vívmány jelent meg, amely meg­könnyíti a konyhai munkát. Jó példa erre a könnyen tisztítható kerámialapos tűz­hely, az új fűtési módszerek, a hőmérsék­let-szabályozás és a kényelmi berendezé­sek. A korszerű főzőlap megegyezik a fa­zék méretével, lekapcsolás után pedig hasznosítja a maradék hőenergiát, így energiát takarít meg, egyben csökken az égési sérülés veszélye is.

Az automata tűz­hely érzékeli, ha a fazekat elhelyezzük a főzőlapra, és csak ekkor kapcsol be. A ha­logén- és infrafűtés gondoskodik az egyenletes hőelosztásról. A korszerű tűz­helyek esetében a gyermekek biztonsá­gára is gondoltak. Kaphatók már olyan mosogatógépek is, amelyek 40%-os költ­ségmegtakarítással működnek, és a kézi mosogatásnál gyorsabban is lehet velük dolgozni.

A korszerű hűtő- és fagyasztószekré­nyek tökéletesen alkalmazkodnak a család létszámához, életmódjához és étkezési szokásaihoz. A 4 zónás hűtőszekrényben -18 °C-on tárolhatunk, 0 °C-on pedig friss halat és húst raktározhatunk, amely így hosszabb ideig friss marad. Ezt követi a hagyományos fagyasztó, majd a korábban a pincében tárolt italok és a vaj számára megfelelő 8-14 °C. Van olyan hűtőszek­rény, amelyben a páratartalom is szabá­lyozható, ugyanis a halaknak és a húsoknak kevesebb párára van szükségük, mint a zöldségeknek és a salátáknak. Az pedig ma már természetes, hogy freonmentes hűtőszekrényt vásárolunk…

Nem mellékes: törődjünk a renddel!

Ha rendet tartunk, akkor nagy mértékben megkönnyítjük munkánkat, emellett feles­legesen megtett utakat, energiát és időt ta­karíthatunk meg, arról nem is szólva, hogy könnyebben megtaláljuk, amit keresünk, és jobban áttekinthetők készleteink is. Készleteinket célszerű olyan gyógy­szertárakban alkalmazott szekrénytípus­ban tárolni, amelyhez mindkét oldalról hozzáférhetünk. A tárolás az ajtólappal együtt kihúzható vagy azzal együtt kifor­duló rekeszekben történik.

A fent leírt módon a magas állószekré­nyek hátsó részében elhelyezett tárgyak is könnyen hozzáférhetővé válnak, az üve­ges szekrényajtón keresztül pedig jobban áttekinthetjük a szekrény tartalmát. Ha a felső faliszekrények polcai üvegből ké­szülnek, még könnyebben eligazodunk. Hasonlóan a hűtő- és fagyasztó szekré­nyekhez, a szekrények tárolókapacitását is fel kell mérnünk.

A hulladékkezelés területen szinten célszerű rendet teremtenünk, hiszen ez a munkánkat is megkönnyíti. Az 1-es számmal jelölt mosogatótálból a komposztálható hulladék a 2-es számú vödörbe kerül. A fémdobozt és az alufóliát egy külön rekeszben (3) gyűjtik. A többi újrafelhasználható hulladék a 4-es számú vödörbe kerül. A tisztítószerek számára fenntartott kosár ugyanúgy üríthető, mint a hulladéktároló vödrök.

Megfelelő fényviszonyokkal kímél­jünk szemünket!

Minél jobb a helyiség megvilágítása, an­nál könnyebben és jobban tudunk benne dolgozni. Aki éles késsel bánik, jó, ha lát­ja, hogy mit csinál. Ne feledjük, hogy a természetes fény nem egyenletesen vilá­gítja meg a helyiség különböző pontjait, és azt se, hogy nem mindannyiunknak jó a látása. A mennyezetre szerelt általános megvilágításra mindenképpen szükség van.

Általános szabályként elfogadhatjuk, hogy ideális esetben izzólámpánál minden négyzetméterre 25 Watt-tal, vagy neoncső esetében 10 Watt-tal kell számolnunk. Ezen túl a munkaasztalt külön világítótesttel is el kell látnunk.

A faliszekrény alá felszerelhetünk például neoncsövet vagy korszerű, cső formájú, energiatakarékos izzólámpát. Automata kapcsolóval fel­szerelt halogénlámpát a szekrények belse­jébe is beköthetünk. Ügyeljünk arra, hogy a megvilágítás az élelmiszereket termé­szetes színükben láttassa, és ne alakulja­nak ki zavaró, árnyékos területek. Helyez­zünk el a konyhában megfelelő számú konnektort is, hogy a háztartási gépeket és a munkánkat megkönnyítő berendezéseket könnyen és biztonságosan üzemeltet­hessük.

Gondoskodjunk friss levegőről!

Főzés közben magas a levegő páratartal­ma, és gyakran kellemetlen szagok is keletkeznek. A kellemes klíma kialakítá­sához – különösen az egy légterű kony­ha-nappali konstrukció esetében – mindenképpen szükség van egy ventillátoros légkondicionáló berendezésre. A termé­szetes szellőztetés nyáron a túl nagy me­leg miatt nem mindig hatásos, télen pedig felesleges energiapazarlással jár.

A szagelszívót elrejthetjük a faliszek­rényben, de megfelelően formatervezett páraelszívó jól láthatóan is beépíthető. Ál­talában elengedő óránként 12 légcsere, a szakemberek egy része azonban még ennél is kevesebbet javasol. Semmiképp se üze­meltessük a páraelszívó készülékünket fö­löslegesen, mert az csökkenti üzemidejét és felesleges zajt okoz.

A zajokat mérsékelhetjük, ha a halk, dupla motoros készüléket választjuk, vagy ha a páraelszívót olyan elektronikus érzékelővel szerelték fel, amely a páratartal­mat érzékeli, és csak akkor kapcsolja be a készüléket, ha arra szükség van. Ha a mo­tort és a szellőzőt a konyhán kívül helyez­zük el, a zajok még kevésbé lesznek hallgatóak. Ha nincs lehetőség arra, hogy a pá­raelszívó kivezető csövét a szabadba vezessük, akkor levegőcserés készüléket kell választanunk, amely az elhasznált levegőt egy filteren keresztül megszűri, majd a tiszta levegőt ismét a helyiségbe áramol­tatja.

A konyha megfelelő szellőztetése ezek mellett is fontos: a magas páratartalom mi­att a nedvesség kicsapódhat a főfalakon és a sarkokban, ami az egészségre ártalmas, és az épület állagára nézve kedvezőtlen következményekkel jár, ugyanakkor jó táptalajt biztosít a penészgombáknak.

Zuhanyrózsa a konyhában

Lapos kivezető csövű páraelszívó vázlati rajza

A lakás biztonsága olyan, mint a tűzvédelem – a hiányosságokra itt is csak baj esetén derül fény. Éppen ezért időben meg kell terveznünk, hogy mit tegyünk a lakás biztonságának növelése érdekében. Fontos, hogy a ház vagy lakás fiatal és idős lakóinak egyaránt biztonságos körülményeket teremtsünk a mozgáshoz, a munkához és a pihenéshez, ugyanakkor gondoskodjunk a megfelelő védelemről a nemkívánatos látogatókkal szemben. A betörések egyre növekvő száma is azt igazolja, hogy a biztonság megteremtésére fordított idő és energia nem hiábavaló.

Be kell látnunk, hogy már csak gazdaságossági okokból sem változtathatjuk lakásunkat vagy házun­kat olyan erődítménnyé, amely minden be­törési kísérletnek ellenáll. Sok esetben azonban a betörés helyszínére érkező szakemberek a könnyelműség és hanyag­ság nyomait fedezik fel. A károk egy ré­sze tehát a körültekintő, gondos védelem esetében elkerülhető lett volna.

Mindezt azonban már csak azért sem intézhetjük el könnyelmű vállrándítással, mert egy betö­rés esetén nem csak az anyagi károkkal kell számolnunk, hanem a számunkra oly értékes „béke szigetének”, illetve az ott­hon sérthetetlenségének a feldúlásával is. Egy lakás, amelybe idegenek erőszakosan behatoltak és feldúlták azt, már nem az a lakás többé, amely azelőtt volt. A sokk mély nyomokat hagy maga után; a bizony­talanság és az immár megalapozott bizal­matlanság érzése pedig hosszú időre olyan lelki terhet jelent, amely elrabolja a jó köz­érzethez nélkülözhetetlen nyugalmunkat.

A biztonság fokozatai

Az, hogy a ház mely részén indokolt a megfelelő védelem kialakítása, a helyze­tétől, valamint az ablakok és ajtók elér­hetőségétől függ. A szomszédos lakóépü­letek elhelyezkedése éppolyan fontos szempont, mint a bejárati lehetőségek biztosítási sorrendje. Ne feledjük azonban, hogy nem kizárólag tárgyaink és javaink biztonságáról van sző, hiszen a céltalan vandalizmussal, mint egyre gyakoribb je­lenséggel szemben is védekeznünk kell, és esetleg számolnunk kell bútoraink, kedves tárgyaink és környezetünk feldúlásával is.

Hogyan biztosítsuk a lakás bejáratát?

Sajnos az elmúlt évtizedekben az építő­anyagok árának folyamatos emelkedése miatt egyre gyakrabban fordult elő, hogy bejárati ajtóként egyszerű beltéri ajtókat építettek be, amelyek puha és kevésbé el­lenálló ajtóbetétje és tokja minden további biztonsági intézkedést hiábavalóvá tesz. Nem létezik ugyanis olyan biztonsági be­rendezés, amelynek utólagos beépítése kompenzálni tudná az ajtó szerkezeti hiá­nyosságait. Való igaz, hogy a riasztóberen­dezés az ajtó nyitásának megkísérlésekor működésbe lép, az ajtó széttörését azon­ban nem akadályozza meg.

Ne menjünk bele félmegoldásokba!

Bejárati ajtónak mindenképpen betörésvé­delemmel és biztonsági szerelvényekkel – acélkerettel, kétoldali acélbetéttel, széles kémlelőablakkal, biztonsági vasalással és dupla zárral – ellátott ajtót válasszunk.

A bejárati ajtókat biztonsági vasalással kell ellátnunk, amelynek az a feladata, hogy a semmissé tett cilinder mellett is a zár megóvja a lakásunkat a külső erősza­kos behatolással szemben. A vasalásnak egyben ütésállónak is kell lennie, és meg kell akadályoznia a zár cilinderjének visszahúzását. Ahol nincs lehetőség biz­tonsági vasalás elhelyezésére, legalább védőrozettát szereljünk fel, ami a cilindert a „korszerű” betörési módszerekkel szem­ben védi. A védelem hatékonyságát pán­célzárral javíthatjuk. Hevederzárat, amely védi az ajtót a kiemeléssel és a zárat az erőszakos behatolással szemben, különbö­ző méretben kaphatunk.

A védelem jóval a bejárati ajtó előtt kezdődik. Világítsuk meg a házhoz vezető utat, így mi magunk sem tudunk megbotlani. A kaputelefon és a videokamera megakadályozza, hogy hívatlan vendégek jussanak be a házba.

A páncéllemez a zár eltörése és kimozdítása ellen nyújt védelmet. A zár nyelve az ajtókeretbe vagy a keret melletti erősí­tésbe csúszik, de a biztonság növelése ér­dekében lehetőség van arra is, hogy a zár nyelve hosszan a falba csússzon. Heveder­zárat fából vagy vasból készült és üvege­zett ajtóra is egyaránt felszerelhetünk. Ha az ajtót a helyéről valaki le akarja emelni pl. feszítővassal, akkor az két oldalon aka­dályozza meg azt.

Az ajtólánc elsősorban nem a betörés el­len véd, hanem megakadályozza, hogy az ajtót belökjék, illetve benyúljanak. Másik funkciója, hogy így a gyerekek sem tud­ják azt idegenek előtt kinyitni. Az ajtó fel­feszítése és kiemelése ellen az ajtótokba belemélyedő peckek nyújtanak védelmet. A zár oldalára a falba akár utólag is beépít­hető védőlemez az ajtó helyéről való ki­emelését teszi lehetetlenné. A kémlelőab­lak is a biztonsági kellékek közé tartozik, hiszen azon kitekintve a betörő nem tud az ajtó előtt észrevétlen maradni. A véletle­nül nyitva felejtett ajtót az automatika be­húzza.

A bejárati ajtókat – elsősor­ban acélból készült biztonsá­gi vasalással – kell felszerel­ni. 1: rögzítő csavar; 2: rög­zített kilincs; 3: zárnyelvet mozgató tengely; 4: 6 mm vastag pajzs; 5: zár; 6: kilincs; 7: külső pajzs; 8: zártakaró.

Hevederzárat különböző méretekben vásárolhatunk. A zárnyelv az ajtó mindkét felén a falban záródik.

A biztonsági zárat riasztóberendezéssel is kombinálhatjuk. A készülék érzékeli a nyomást, amely például erőszakos behatolási kísérletkor éri az ajtót, és a riasztó működésbe lép. Azonnali riasztásra szintén van lehetőség.

Ha nincs lehetőség biztonsági vagy hevederzár beépítésére, védőrozettát kell felszerelni, illetve acél védőlemezzel kell védeni a zárat a betöréssel szemben.

Az ablakokat többféle módon is biztosíthatjuk, például kulccsal zárható kilincsekkel szerelhetjük fel, ami az ablak mechanikus hatásokkal szembeni ellenálló képességét nagymértékben növeli.

A zár gyenge pontja a cilinder. A jó minőségű cilinder jelentősen növeli ajtónk biztonságát, hiszen acélból készült peckek nyújtanak védelmet a fúrással szemben, így a cilinder nem húzható ki, és ellenáll a betörési kísérleteknek.

A masszív bejárati ajtók biztonságát hevederzár felszerelésével tovább növelhetjük. A zárnyelv hosszan a falba csúszik, ami nem csak a betörés elleni védelem miatt előnyös, hanem így a gyerekek sem tudják kinyitni az ajtót.

Könnyen felszerelhető a kulccsal zárható ablakkilincs, így sérült zárszerkezet vagy a megrongált ablakkeret mellett sem engedi az a zárnyelvet visszahúzni.

A lakás gyenge pontja: az ablak

A legegyszerűbb védelem, ha az ablakot kulccsal zárható ablakkilinccsel szereljük fel. A hagyományos zár cseréje nem jár különösebb nehézséggel, és az a keret erő­sítő vasalásával is kombinálható. A kulccsal zárható ablakkilincs gyermekeink biz­tonsága szempontjából sem elhanyagol­ható.

Ablakokhoz, ajtókhoz, balkon- vagy te­raszajtókhoz, valamint tetőtéri ablakokhoz biztonsági zárak és berendezések széles skálája kapható. Ügyeljük arra, hogy a nyílászárók ne csak a zár felőli oldalt, hanem a zsanérok felőlit is biztosítsák. A biz­tonsági elemeket utólag is beépíthetjük. A lakás másik gyenge pontja a redőny, amely véd a fény, a kíváncsi tekintetek és az időjárás viszontagságai mellett az ide­genek behatolásától is, de megfelelő sze­relvények hiányában könnyen feltolható. Ennek megakadályozására többféle egy­szerű szerkezet áll rendelkezésre.

Például jó megoldás az, ha egy csúszóék a redőnyszalagot megfogja, és csak a belső redőnyfelhúzónak enged ki. A má­sik megoldás az, amikor egy pecket belül­ről beakasztunk a redőny egyik lemezébe, és így azt kívülről nem tudjuk mozgatni. Egy egyszerű ékkel szintén megnehezíthetjük a redőny felhúzását. A veszélyeztetett pinceablakokat védő­rácsokkal szerelhetjük fel.

A helyes magatartás

A hívatlan vendégekkel szembeni védelem már az ajtón kívül kezdetét veszi, hiszen a kép továbbítására is alkalmas kaputelefon, illetve a mozgásérzékelő lámpa mind-­mind a biztonsági felszerelés részei. A la­kók biztonsága érdekében is fontos, hogy a házhoz vezető út és a sötét sarkok kellő megvilágítást kapjanak. A nagyméretű kilincsek felszerelése, a botlást okozó, ki­álló tárgyak eltávolítása egyaránt a bal­eset-megelőzés része. Természetesen ren­delkezésre állnak a meglehetősen drága riasztóberendezések is, de vajon hányan engedhetünk meg magunknak egy ekkora nagyságrendű beruházást?

Az elektronikus védelem nem helyettesítheti a sokkal megfizethetőbb mechanikus védelmet, azon­ban a biztonsági berendezések csak akkor hatékonyak, ha magatartásunkkal is a biz­tonságot segítjük elő. Egy becsapódott, de kulcsra nem zárt ajtót a betörő pillanatok alatt kinyit, ezért minden esetben zárjuk kulcsra az ajtót. Az ablakokat szintén csukjuk be, ha elmegyünk otthonról. Az időkapcsolós lámpák jó szolgálatot tesz­nek, hiszen a külső szemlélő számára úgy tűnik, mintha a háziak otthon lennének.

Többféle változata kapható, amely bizo­nyos időközönként felkapcsolja a lámpá­kat, működésbe hozza vagy éppen kikap­csolja a rádiót. Nagyon jó megoldás, ha a szomszédok kölcsönösen figyelik egy­más házát. A szakemberek vagy a bizton­ságtechnikára szakosodott cégek szíve­sen adnak felvilágosítást a lehetőségekről, de tanácsért a rendőrséghez is fordulha­tunk.

Biztonságban a házban – hogy ne legyen túl késő

A lakásnak vagy háznak a biztosításra szo­ruló, gyenge pontjait nem könnyű felmér­ni. Kellő odafigyeléssel és figyelemmel azonban mindannyian biztonságossá te­hetjük lakásunkat vagy házunkat. De hol lehetnek vajon a hiányosságok, és milyen veszélyekre kell odafigyelnünk? Próbál­juk meg tehát felmérni azokat a gyenge pontokat, amelyek a könnyelműségnek és az emberi hanyagságnak köszönhetően alakulnak ki. Ilyen például az, amikor megbotlunk a földön kígyózó elektromos kábelben, vagy felállunk egy kevésbé biz­tonságos székre, mert nincs a háztartásban egy megfelelő létra.

Előfordul, hogy meghibásodott elektro­mos készülékeket használunk, megbotlunk a szőnyeg kiálló sarkában, elcsúszunk a szőnyegen vagy a fürdőszobában. A zu­hanykabinból kicsorgó nedvesség miatt a fürdőszobában gyakran fenyeget csúszás­veszély. A rosszul megvilágított kerti utak, bejárati ajtó vagy lépcsőház szintén gya­kori veszélyforrás, akárcsak a házilag elvégzett villanyszerelési munkák. A für­dőszobában a csúszásveszély mellett forrázás veszély is fennáll. Vannak székek, amelyek könnyel felborulnak vagy ki­csúsznak alólunk.

A tűzhely érzékeny: a termosztátos biztonsági kapcsoló a kisgyermekes háztartásokban különösen jó szolgálatot tesz.

A konyhában vagy a dolgozószobában gyakran rosszak a fényviszonyok. Komoly veszélyt jelenthet a tisztító- és vegyszerek hanyag elhelyezése, illetve a gyógyszereknek összetéveszthető dobozban, a gyerme­kek által elérhető helyen való tárolása. Gyakran hiányzik a gyermekek biztonsá­gának szavatolása a tűzhelynél, az abla­koknál stb.

Tovább növeli biztonságérzetünket, ha tudjuk, hogy baj esetén hova fordulhatunk, ezért mindig legyen kéznél a legközelebbi orvos vagy háziorvosunk, a rendőrség, il­letve a közelben lakó barátok vagy isme­rősök telefonszáma. Jó szolgálatot tesznek azok a telefonkészülékek, amelyeknek memóriájába a leggyakrabban hívott tele­fonszámokat betáplálhatjuk.

A korszerű technika vívmányai meg­könnyítik életünket, előnyüket azonban csak akkor tudjuk tökéletesen élvezni, ha felelősségteljesen és körültekintően hasz­náljuk őket. Ez is egyik előfeltétele az egészséges életkörülmények és a jó közér­zet megteremtésének.

Ha elfogadjuk azt, hogy a kellemes közérzethez a lakóhelyiségek kialakítása nagyban hozzájárul, akkor a fürdőszoba – ahol az esetek többségében a napot kezdjük – mindenképpen különleges odafigyelést igényel a tervezés, az elrendezés, a kiegészítők és a színek tekintetében egyaránt. A fürdőszoba ma már nem csak az a helyiség, ahol tisztálkodunk és mosunk, hanem a gondolkodás, egyedüllét és a lazítás egyik színtere is.

A lakberendezési folyóiratok és a színes, csillogó prospektusok álomfürdőszobákat mutatnak be, a valóság azonban ettől némileg eltér. So­kak számára a fürdőszoba még mindig egyszerű mellékhelyiség, amelynek még új épület esetén is csak annyi teret szen­telnek, amekkora marad. Régi épületek fel­újításakor legtöbbször túl kevés hely jut a fürdőszobának, amelynek gyakran még az alaprajza is kedvezőtlen, így a korszerűsí­tés során számos építészeti és technikai probléma merülhet fel.

Az előre gyártott, falra felszerelhető szerelvények nem okoznak gondot. A kisebb hibákat a burkolással és csempézéssel eltakarhatjuk.

Kellemetlenségek

Könnyen beláthatjuk, hogy a fürdőszo­ba nem az a helyiség, amelyet csak úgy egyszerűen elhanyagolhatunk, hiszen nagyban hozzájárul jó közérzetünkhöz. Bosszantóak tudnak lenni azok az apró kellemetlenségek, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk: a főfalak hidegek ott, ahol a legnagyobb szükségünk lenne arra, hogy jól hőszigeteltek legyenek, a párás levegő nedvessége kicsapódik a falakon; a falakból „sugárzik” a hideg, amit mezí­telenül még kellemetlenebbnek érzünk.

A zuhanyrózsából szabályozatlanul öm­lik a víz; a víz vagy túl forró, vagy jéghi­deg; a zuhany vize kispriccel a zuhanytál­cából; a padló csúszik; a tükör megvilágí­tása rossz; nem lehet borotválkozni és sminkelni; a szűk hely miatt mindig bele­ütközünk valamibe, és tele vagyunk kék­-zöld foltokkal; a mosdó és a fürdőkád kö­rül túl kevés a rakodófelület, így mindent az ablakpárkányra kell zsúfolnunk, ezért az ablakot is csak résnyire tudjuk kinyitni stb. Sajnos, a fentiek nagy része még ma is jellemző a fürdőszobákra.

A kellemetlenségek felszámolása

Ma már számos olyan termék, rendszer, építészeti megoldás és szaniter-elem áll rendelkezésre, amellyel egy csapásra vagy legalábbis fokozatosan, lépésről lépésre megszüntethetők ezek a kellemetlenségek. Túl kicsi a helyiség? Cső alakú, és szűk formája nem teszi lehetővé a megfelelő berendezést? A fal kiugró részei akadályt jelentenek?

A meglévő csövezés miatt tartani kíván­juk magunkat az adott elrendezéshez? Nem szeretnénk a csöveket felszedni, és újra lefektetni? Nincs annyi pénzünk, hogy egy luxusfürdőszobát rendezzünk be? Ezekre a fenntartásainkra az esetek túlnyomó részében lehet egyszerű és ala­csony költségű megoldást találni.

A képen látható komplett WC elemeit precízen állítják össze. 1: univerzális rögzítő és beállító elem; 2: lépcsőzetes beállítás; 3: felületvédelem; 4: fogazott léc a beállításhoz; 5: be- és kifolyó­vezetékek helye; 6: a szélességet fixáló rögzítés; 7: vezetősín a WC és a bidé pontos beállításához; 8: kifolyócső csatlakozó; 9: alátámasztó tartó; 10: hang- és vízszigetelő csatlakoztatás.

Fémprofilokból álló szerelt falváz, melyre a készülékeket és a berendezési tárgyakat is rögzíteni lehet. A váz tetsző­leges helyen és magasságban szerelhető.

Az ábrák jól illusztrálják, hogy mekkora szabadságot jelent a berendezések falra szerelhetősége (sárga).

Az igényeknek megfelelő fürdőszoba

Most nem az a célunk, hogy az ún. álom­fürdőszobákkal foglalkozzunk. Inkább azokat a megoldásokat tekintjük át, ame­lyeket a hétköznapi életben is megvalósít­hatunk, és amelyek egyszerre tetszetősek és funkcionálisak is. Ezen célt elégíti ki a szárazépítészet részét képező szerelt falas rendszer. A módszer lényege, hogy előre gyártott fémprofil vázat készítenek ön­magukban vagy a meglévő falazat elé. A fémprofil magassága és vastagsága, il­letve elhelyezése tetszőleges lehet. A tartóvázat leggyakrabban gipszkartonnal ta­karják be, majd csempézik.

A fémprofilok egy része tartószerkezeti funkcióval is bírhat például, amelyekre a WC-t, a bidét és a mosdókagylót szerelik fel. Ha a szerelvényfal a helyiség magasságával meg­egyezik, akkor az egyben válaszfal is lehet. Ezek a magas szerelvényfalak a fel­újítási munkálatokat is nagymértékben le­egyszerűsítik, hiszen ha a konyha és a fürdőszoba közé helyezzük őket, akkor mindkét helyiség szerelvényei rögzíthetők rajtuk.

Néhány eredeti ötlettel és pasztell színekkel tetszetős fürdőszobát varázsolhatunk magunknak.

Könnyű azonban belátni, hogy ma már ezeknél korszerűbb megoldás is létezik. A félmagasságú szerelvényfalakkal meg­oszthatjuk a teret; az egyik sarokban el­helyezhetjük a szögletes kádat az átló mentén, vagy akár szigetszerűen is beépít­hetjük. Mivel ezekre a derékmagasságú fa­lakra szerelik fel a szaniter-elemeket, il­letve ezekben futnak a csövek és a vezeté­kek, a kombinációs lehetőségek száma szinte végtelen. Ez még a kisebb fürdőszo­bákban is olyan elrendezést és tagolást tesz lehetővé, amilyenre korábban még nagy terek esetében sem lehetett gondol­ni.

Nem feltétlenül kell valamennyi szaniter-elemet egy falra szerelni.

Sokkal kellemesebb látvány, ha a WC-t jól elkülönítjük, „elrejtjük” a fürdő- és zu­hanyzótértől, így a rendelkezésre álló helyet a legutolsó négyzetcentiméterig ki­használhatjuk, ami óriási előny kis alapte­rületű fürdőszobák esetében. Ma már nem kell feltétlenül a fal mellé állítani a kádat, azt elhelyezhetjük átlósan, a sarokban, a zuhanykabin vagy a mosdó mellett, vagy különféle magasságú szerelvényfalakkal leválasztva.

E nagy szabadságnak hasznát vehetjük a tetőtér beépítésekor is: a könnyűszerke­zetes vázas építészeti megoldások és a sze­relvényfalak alkalmazása korlátlan lehető­ségeket rejt magában.

Extrém ötlet a tetőtérben elhelyezett szimmetrikusan berendezett fürdőszoba.

Könnyebb beépíthetőség

A szerelvényfalba épített csövek kiküszö­bölik a vésett horonyba vagy a vakolat alá rejtett vezetékek hátrányait. Korábban gyakran kifogásoltuk a csövek elégtelen rögzítését. A csövek a falban futottak, ezért nehezen voltak hozzáférhetőek. A vakolat alatt vezetett csövek óhatatlanul nemkívánatos zajforrássá váltak. A szerel­vényfalak lehetővé teszik, hogy a szaniter-elemeket, a csöveket és az egyéb beren­dezési tárgyakat hangszigetelve építsék be, így akusztikai problémák sem merül­nek fel.

Mivel korábban a csövek számára a fa­lat utólag vésték ki, ez többletmunkát, hő­szigetelési hiányosságokat és a falazat te­herbíró képességének számszerű csökke­nését okozta. A szerelvényfal alkalmazásakor az épü­let falai érintetlenek maradnak, a csatla­koztatás pedig tetszőleges helyen történ­het. A hagyományos beépítésnél gondot okozott a csövek szigetelése, a szerelvény­falak esetében azonban ez is könnyen megoldható.

A szerelvényfalak előre gyártott formá­ban kaphatók, így a helyszínen nem kell elvégezni a komplikált és sok kellemetlen­séggel járó kőművesmunkákat, emellett a szerelvény beépítési ideje is lerövidül. A precíz kialakítás lehetővé teszi a későbbi csatlakoztatást és átalakítást is. A korábbi sok kőműves és segédmunka időt igénylő átalakítási munkák leegysze­rűsödnek.

Régi dézsa és vödör ihlette a képen látható modell tervezőjét.

A formatervezett mosdókagyló nagy színválasztékban áll rendelkezésre.

Ma már kapható állítható magasságú mosdókagyló is.

Ne csak a mának tervezzünk!

Az, hogy az adott alapterületet és a rendel­kezésre álló teret hogyan hasznosítjuk, el­sősorban a lakók igényeitől és szokásaitól függ. Gyakran elfeledkezünk azonban arról, hogy az évek során változik a család összetétele, és változhatnak szokásai is. Ebből következik, hogy célszerű a fürdőszobát úgy kialakítani, hogy később viszonylag kis „rombolással” és alacsony költségből át tudjuk alakítani. A szerel­vényfalak megkönnyítik a későbbi átépí­tési, átalakítási munkálatokat.

Emellett szól az is, hogy a szerelvények élettartama általában rövidebb, mint az épületé. A helyzettől függően a teljes munkát el­végezheti a szaniter-elemeket szerelő szakember, vagy megoszthatja azt a kőmű­vessel. A vállalkozó szellemű építtető szintén átvállalhatja a munkák egy részét, és így költséget takaríthat meg.

A fürdőkádak kínálata bőséges. Az alábbi képeken bemutatjuk a legjellemzőbb formákat. A méret és szín mellett fontos szempont a forma, a falhoz, illetve más szaniterelemekhez való csatlakoztatási lehetőség és használhatóság.

Szaniter-elemek – funkcionalitás és formatervezés

A szerelvényfalakra erősített szaniter-elemekkel szembeni követelmény a célszerű­ség és az esztétikum, amit az elemek ki­választásakor is szem előtt kell tartanunk. Ha az üzletben nem a pillanatnyi benyo­másunk alapján akarunk választani, hanem megfontolt döntést szeretnénk hozni, ak­kor alaposan körül kell néznünk a piacon. Tanulmányozzunk folyóiratokat, prospek­tusokat, és látogassunk el több szaküzletbe is, ahol szakemberek segítségével dönthe­tünk arról, hogy melyik megoldást vá­lasszuk.

Almainknak elsősorban a rendel­kezésre álló hely és pénz szab határt. Egy 8-10 m²-es helyiségben már szabadon le­het tervezni, azonban lakályosabb, funkcionálisabb kialakításra csak 12 m² felett van lehetőség. 6 m² alatt csak a legszüksé­gesebb berendezési tárgyakra lehet koncentrálni úgy, hogy mindenből a lehető legkisebbet választjuk, és különös figyel­met szentelünk a megfelelő anyagok, szí­nek és formák kiválasztására.

Milyen funkciókat kell a fürdőszo­bának ellátnia?

Azt, hogy hányan és mikor használják a fürdőszobát, illetve hogy mekkora a lakók térigénye, a kialakítás során mindig figye­lembe kell venni, különben hiába a legszebb álomfürdőszoba, állandó lesz előtte a sorban állás. Erre megoldást jelenthet pél­dául a dupla mosdókagyló. Az elrendezés­ben a szerelvényfal szintén nagy szabadsá­got nyújthat. Ne feledjük, hogy a választott mosdókagyló méreteihez és elhelyezésé­hez minden családtagnak alkalmazkodnia kell. A falra szerelt vagy a lábakon álló mosdókagyló közti választás is következ­ményekkel jár; gondoljunk csak arra, hogy a falra szerelt mosdókagyló alatt szabad padlófelületet kapunk, és így az ápolás és a tisztítás is könnyebb lesz.

Kád vagy zuhanyfülke? A kis alapterü­letű fürdőszobák is nagyobbnak tűnnek, ha zuhanyzó mellett döntünk. A zuhanyban víztakarékosán és gyorsan tisztálkodhatunk, és élvezhetjük a verő víz áldásait. A válaszfalak nem pusztán beren­dezési tárgyai a fürdőszobának, hanem ha tökéletesen körbezártak, akkor meg­könnyítik a helyiségek tisztántartását is. Az áttetsző anyagból készült zuhanyzóka­bin optikailag nagyítja a teret.

Ahol ele­gendő hely áll rendelkezésre, állítsunk be egy kádat is, hogy komfortérzetünk még teljesebb legyen. Ma már a test vonalát kö­vető, formagazdag kínálatú fürdőkádak sokasága közül válogathatunk. A két vagy több személyes, nagy alapterületű fürdő­szobának megvannak az előnyei, azonban vegyük figyelembe, hogy ezeknek nagyobb az energiafelhasználása és a víz­szükséglete, valamint hogy a nagyobb tér rendben tartása nagyobb fáradsággal is jár. Sokan a masszázskádak fris­sítő hatására esküsznek.

Mosdó-csaptelep: egy kézzel nyithatjuk és állíthatjuk be a hideg-meleg víz arányát.

A kádra szerel­hető és használat után harmonikaszerűen összehajtható válaszfalaknak köszönhető­en a kádban is ugyanúgy zuhanyozatunk, mint egy tökéletesen záródó zuhanyzóka­binban. A formatervezők a kádak kiala­kításánál azt is figyelembe veszik, hogy zuhanyozás közben is biztonságosak le­gyenek. A kád kiválasztásakor döntő szempont annak hosszúsága. A szakemberek szerint minimum 180 cm hosszúságú kádat szerezzünk be, ami szükség esetén lehet hosszabb is. A zu­hanykabin alapmérete 80 x 80 cm.

A képen látható tükrös szekrény kis fürdőszobában is nagy rakodóteret biztosít.

Berendezés és kiegészítők

A külön helyiségben kialakított WC higiéniai okokból ideálisabb. Ha tehetjük, helyezzünk el a fürdőszobában egy plusz WC-t, amely jó szolgálatot tesz. Ha a tökéletes komfortra is ügyelni szeret­nénk, akkor a bidé sem hiá­nyozhat.

Marketingszakemberek szerint egyre több vásárló tekinti elengedhetetlen tarto­zéknak a bidét, azonban sok esetben a helyhiány gátat szab elképzeléseiknek, vá­gyaiknak. A legjobb megoldásnak az tű­nik, ha a bidé a WC mellett kap helyet. Az orvosok szerint – akik a mosakodást (láb, alsótest) előtérbe helyezik – a bidének a mosdókagyló mellett a helye. Higiéniai szempontból előnyösebb fali WC-csészét szerelni a fürdő­szobába, mert ez a megoldás megkönnyíti a helyiség tisztántartását.

A szerelvények esetében fontos az összhang, de legalább ilyen hangsúlyosak az egyéb szempontok is: a könnyű kezelhetőség, a megbízhatóság, a víztakarékos üzemmód.

A felszerelt sínre egyszerűen fel lehet akasztani a polc újabb elemeit

Fontos, hogy megtaláljuk azokat az esz­közöket és berendezési tárgyakat, amelyek kellemes és kényelmes fürdőszobai hasz­nálatot tesznek lehetővé. Fontos szem­pont, hogy legyen elég rakodó- és tároló­hely, és hogy igényeinknek megfelelő fürdőszobabútorokat találjunk. De vajon milyen bútort vásároljunk? A fürdőszoba­bútorok esetében ugyanolyan gondosan kell terveznünk, mint minden egyéb be­rendezési tárgy vásárlásakor. Az elégtelen tárolóhely miatt a földre eső és darabokra törő parfümös üveg szilánkjai baleset­veszélyesek, a pótlás pedig meglehetősen költséges. Kerüljük tehát a kompromisszu­mos megoldásokat!

Fürdőszobánk berendezéséhez széles színskálából válogathatjuk ki a szaniter-elemeket, szerelvényeket, csaptelepeket és kiegészítőket. Amikor valamelyik szín mellett döntünk, akkor fürdőszobánk alap­hangulatát határozzuk meg. Az, hogy ké­sőbb jól érezzük-e magunkat benne, elsősor­ban a színválasztástól függ.