• lakóházszemlélet

Általános lakóházszemlélet – gyökereink, visszatekintés

A lakóház szó hallatán a városi emberek egy része, a régi városlakók a bérházakra, más részük, az új telepesek a panelrengetegre, míg a többség a családi házra gondol legszívesebben.

A családi ház egészen más, mint a többlakásos „emberkaptárokban” és a lekopott körfolyosós bérházakban található lakások. Más azok hangulata, élete, mozgalmassága, de talán még az illata is. Nem is csodálkozhatunk: a bérházakat, majd a panel-városrészeket a „valahol lakni” kényszere, míg a költségesebb megoldást, a családi házakat a megvalósítástól vissza nem riadó és áldozatokra is hajlandó -de természetesen alapvetően tehetősebb – emberek akarata hívta életre, évszázadokon keresztül.

Volt időszak, amikor faluról városba költözők számára még státusszimbólumot jelentett földszintes ház után emeletes házban – ha csak bérlőként is – lakni. Ez ma már a múlté, az emberek igyekeznek a városokból kisvárosba, faluba vagy – ha lehetőségeik megengedik – még tanyára is költözni. A szándék és irányzat szép, követi az európaiság évezredes múltját, szakít a sztálini „keretes” építés szabta lehetőségekkel. A dózerolás évei szerencsénkre már megszűntek vagy szűnőben vannak, amit mi sem bizonyít jobban, mint az utóbbi néhány évben éledező szép dunántúli vagy hegyi falvak sorsa és a külterületi tanyás térségek helyenkénti újrafelvirágzása.

Azt, hogy hol és hogyan lakjunk, nem mindig mi döntjük el. Például a bányásznak – hiába szereti az alföldi falut – bányavidéken kell élnie, vagy a mezőgazdász hiába szereti a fővárost, neki Tiszántúlon kell dolgoznia. Szerencsére az ilyen kötelezettségszerű kötöttség kevesekre vonatkozik, eltekintve attól, hogy a valahol már egyszer megteremtett otthont a munkától függetlenül sem könnyű odahagyni és máshová költözni.

A lakhatás problémája véglegesen többnyire a „családi fészek” megteremtésével, a családi házhoz jutással oldódik meg, általában ingatlanvásárlással vagy házépítéssel. Nagy hangsúlyt kell helyezni a megszerzett javak tiszteletben tartására, a múlttal való kapcsolatra, és nagy kötöttséget jelentenek az anyagi kényszerűségek is. Többen vannak, akik lakóépületeiket korszerűsítik, mint akik építenek. A korszerűsítés itt természetesen nem átfestés, tapétázás, hanem a komfortfokozat-növelés; a fürdőszoba, a központi fűtés, a meleg-vízellátás kialakítása, illetve a lakás alaprajzi változtatása.

Gyökereink, visszatekintés

Az emberiség múltjára nézve már az általános iskolai tankönyvek foglalkoznak azzal, hogy hogyan és milyen lakáskörülmények között éltek és élnek az emberek napjainkig.

Az emberiség életmódjával szorosan összefüggtek a hajléképítési szokások és az építmények időtállósága. A népvándorlás kori egyszerű viskókon túlhaladva a városiasodás és polgárosodás létrehozta a „polgárház” alapját: az épített házat. Ezek a házak már a „mesterség” jelenlétére utalnak, anyagukban és szerkezeti rendszerükben egyaránt. Főbb anyagaik a kövek, a fák, a téglák, valamint az acél, a beton és a vasbeton. A falazatok lehetnek szerves anyagból, téglából, kőből készült falak és ezek kombinációi. A térlefedések lehetnek boltozatok és síkfödémek, a tetőhéj állás pedig szerves növényi és égetett agyagtermékekből, sőt műanyagból is készülhet.

A szakma egyes területeken, párhuzamosan, igen komolyan fejlődött, míg másutt évszázadokon át alig változott. Erre több európai és hazai építészeti emlék jelent tárgyi bizonyítékot.

Az építészeti hármas

A funkció, az anyag és a forma egysége kezd domináns szemléletté válni az élő városi és napi építészet tudatos formálásában a mesteremberek körében is. Az anyag és a belőle fakadó szerkezeti megoldások minden területen meghatározók voltak. Van, ahol olcsóbb márványból építeni, mint fából, van, ahol ez fordítva igaz. Közép-Európában nemigen építettek itáliai márványból a múltban, az óriási szállítási költségek miatt – ma ez már nem annyira mértékadó.

A funkció, vagyis a rendeltetési szemlélet már nem volt annyira meghatározó, mert gyakran állat és ember nemcsak hogy egy fedél alatt élt, hanem az állat volt a majdhogynem egyedüli „fűtőtest”. Ezek nyomait ugyan fönnmaradt épületek nem őrzik, de sok közvetett bizonyíték támasztja alá ennek igazságát. Hogy egy épületben lakott és élt ember és háziállat, arra sok példát találhatunk hazánkban, de akár Tirolban is. Hazánkban az állattartási helyiség (vagy azok sora) a lakóépület mögött, a telken belül helyezkedett el, míg az alpesi vidékeken az állatok élettere a földszint, gazdáik az emeleti vagy a padlástéri lakrészben éltek és élnek ma is, természetesen a rendelkezésre álló összes korszerű technika kényelmével együtt.

Több száz éves hazai építészeti kultúra megmentéséért sokat tesznek ma is, de a szűk építészeti és anyagi lehetőségek folytán egyre szűkülő körben.