Fémlemezfedés, a héjazat javítása, ill. cseréje
A fémlemezeket többnyire a — már említett — tetőfelépítmények, kémények, szellőzők csatlakozási felületének fedésére használják. Szerkezetileg indokolt esetben azonban készülhet fémlemezfedés nagyobb összefüggő tetőfelület-szakaszon is.
Az alkalmazott fedési anyag függvényében alakítják ki az elemek közötti kapcsolatot: a horganylemezeket korcolják, ill. forrasztják, a horganyzott acéllemezeket, a vörösréz és alumíniumlemezeket (ez utóbbiakat többnyire ritkán használják) korcolják. A korcolás a csatlakozó lemezek éleinek egymásba akasztásával és egymásra hajtásával létesített, vízzáró kapcsolat. A fémlemez fedésű tetők legkisebb hajlásszöge 6 % lehet forrasztott és 10% korcolt kötésű fedésnél.
A héjazat javítása, ill. cseréje
A tetőtér beépítésekor a nem megfelelő állagú, repedezett, törött héjazati elemeket el kell távolítani, majd pótolni. Különös gonddal kell kialakítani az új kémények, szellőzők, tetőfelépítmények és a héjazat csatlakozásait, a későbbi beázások elkerülése miatt. Célravezető lehet a héjazat teljes cseréje, önsúlyának csökkentése (pl. a cserépfedés palafedésre cserélésével kb. 30-50 kg/m2 súlycsökkenés érhető el).
A héjazat cseréjének idejére védelem nélkül marad a padlásfödém, ami esetleg a tetőtér alatti helyiségek beázását okozhatja. Biztonsági okokból ekkor ideiglenes (fólia) védelemről kell gondoskodni. A műemléki vagy műemlék jellegű környezetben álló épületek tetőtér-beépítésekor szükség lehet a tetőn található különböző fedések (pl. hódfarkú és hornyolt cserépfedés) azonos jellegűre való átalakítására (pl. hódfarkú cserépfedésre).
Az ide vonatkozó tűzrendészeti előírás, az Építmények tűzvédelme, Épületszerkezetek tűzállósági követelményei, MSZ 595/3-79 azt mondja: „tetőtéri beépítés esetén — az V. tűzállósági fokozatú, egyszintes épületek kivételével — a fedélhéjazat csak nem éghető lehet”.