• nedvesség
• pince

Lábazatok és pincék nedvesség elleni védelme

A beszivárgó vagy felszálló talajnedvesség hatására a pince falai és padlója állandóan nyirkos, valamint a ház lábazatán sóvirágok vannak. Ezek a tünetek azonban mindig csak a jéghegy csúcsát jelentik: ha ugyanis pél­dául egy pincefal egyes helyeken különösen nedves, ez egyben azt is jelenti, hogy a víz már a fal nagy részét, valószínűleg az egé­szet átitatta.

Itt nagy munkára kell tehát számítanunk, ha a hibát meg akarjuk szüntetni. A költségeket még tovább növeli, hogy az itt felmerülő munkák jelentős része nem végez­hető el házilagosan, azzal szakvállalatot kell megbíznunk. A nedvesség okát laikusok nem tudják megállapítani.

Példa:

A pincefalak nedvességét az is okozhatja, hogy a talajnedvesség elleni szigetelés hi­ányzik, megsérült vagy nem megfelelő. De nem biztos, hogy az okot valóban itt kell keresni. Nagyon gyakori, hogy a víztől szinte csepegő falakon nem a talajnedvesség, hanem a lecsapódó pára jelenik meg. A pincében lévő meleg levegő a talaj által ál­landóan hűvösen tartott pincefallal találkozik – a nedvesség ennek hatására lecsapódik a falon. A problémát ebben az esetben meg­felelő szellőzéssel és fűtéssel is meg lehet oldani.

Hidrofobizálással a falon összefüggő víztaszító réteg hozható létre.

Víztaszító védőbevonat nélküli falba a víz könnyen behatol (fent), Impregnálás után viszont lepereg a fal felületéről (lent).

Kerti permetezőgéppel különösen egyszerű munka a fal hidrofobizálása.

Lábazatok és falcsatlakozások

A talajnedvesség ellen valóban hatékony védelmet csak a megfelelő építészeti intéz­kedések nyújtanak. Ma már minden újonnan épült épületet vízszintes és függőleges szi­getelőréteggel kell ellátni, amely megakadá­lyozza a nedvesség behatolását a falazatba. Ilyen szigetelőrétegeket utólag is el lehet helyezni, a szanálás munka- és költségigé­nye azonban nagyon nagy.

A kedvezőtlen helyi adottságok – az épület fekvése, az időjárás okozta igénybevételek, a talaj tulajdonságai – által okozott nedvességi károk ellen kiegészítésként alagcsövezéssel is lehet védekezni. Ez szintén elkészíthető utólag is.

A lábazat nedvességének sok oka lehet, többnyire azonban a felszálló talajnedvesség a bűnös.

Vízszintes szigetelőrétegek

A falat az alulról felszálló nedvesség ellen nem korhadó betétes bitumenes lemezcsík­kal lehet szigetelni. Ez a termék a szaküzle­tekben a járatos falvastagságoknak – 24, 30 és 36,5 cm – megfelelő szélességű teker­csekben kapható, vagy 1 m-es tekercsből levágható. Egyes gyártók ajánlanak, vagy a kereskedelemben kaphatók különleges habarcsok és fóliák. Ezek használatakor célszerű a gyártótól szaktanácsot kérni.

A szigetelőréteget közvetlenül a fal betonala­pozása fölött kell elhelyezni. Ha túl magasra tesszük a falban, alul torló nyomás keletkezik, ami nedvességi károkat okoz. A sávokat úgy kell a falban elhelyezni, hogy azok mind a külső, mind a belső vakolatréteget megsza­kítsák, ill. azon túlnyúljanak. Ellenkező eset­ben a vakolat mintegy hidat alkot, melyen át a nedvesség, a falban elhelyezett szigetelő­réteget megkerülve, felfelé tud vándorolni.

Ahol a sávokat illeszteni kell egymáshoz, legalább 10 cm átlapolást készítsünk forró bitumennel, lánggal vagy a gyártó utasítása szerint. Ügyeljünk arra, hogy a sávok víz­szintesen feküdjenek és téglaszilánkok ne nyomódjanak azokba bele. Ha szükséges, a szigetelőréteg elhelyezése előtt simítsuk le és tisztítsuk meg annak felfekvő felületét.

Ha a vízszintes szigetelőréteg hiányzik, meg­sérült vagy azt nem szakszerűen helyezték el, a hibát különböző eljárásokkal szüntet­hetjük meg.

Ezek közül a legfontosabbak:

• Falcsere – A falat szakaszosan kibontjuk, alátámasztjuk és bitumenes szigetelőlemezt teszünk be. Az eljárás nagyon költséges.
• Acéllemez behúzása – Az alapfal habarcsfugáiba vízszintesen kor­rózióálló acéllemezt verünk be, amely meg­akadályozza, hogy a nedvesség felhúzódjon a falban. Ez szinten nagyon drága eljárás és kizárólag szakcéggel kell elvégeztetni.
• A fal átvágása – A habarcsfugákat feltárjuk, azokba szigetelő anyagot sajtolunk, így a nedvesség ellen szigetelő réteget lehet létrehozni.
• Fúrt magos szigetelés – A régi falba fúrt lyukakon át rétegenként betont sajtolunk be, amely végül hatékony szi­getelőréteget képez.
• Injektálás – Az injektáló eljárásnál a falba több sorban, soronként egymástól eltolva, ferde furatokat fúrunk. Ezekbe a furatokba tölcséreket te­szünk, a folyékony javítóanyag ezeken át beszivárog a falba. A folyadék a hajszálcsö­vesség hatására az egész falban eloszlik. A folyadék kikeményedése után folytonos, vízszintes szigetelőréteg keletkezik. Az in­jektálással hivatásszerűen foglalkozó válla­latok a hajszálcsövesség hatására kialakuló vándorlást nyomással (túlnyomással vagy megszívással), a kiszáradást pedig melegí­téssel gyorsítják. Kis nedvességtartalom esetén a nyomás nélküli injektálást házilago­san is elvégezhetjük.

Új épületeknél ma már kötelező a vízszintes szige­telőréteg alkalmazása. Rendszerint bitumenes lemezből készül.

Az injektáló eljárás menete

A munka megkezdése előtt a szakcéggel mé­ressük fel, hogy a javításra szoruló fal szer­kezete lehetővé teszi-e az injektáló eljárás alkalmazását. Lehet, hogy előkészítő mun­kákra van szükség – például üreges falazóelemek esetén. Terméskő falaknál csak a fugákat szigeteljük, magukat a köveket nem.

Az injektálás előtt először alaposan tisztítsuk meg a falat, távolítsuk el a régi festékréteget és a meglazult vakolatdarabokat. A sérült részeket, lyukakat és repedéseket tömjük el tömítőmasszával.

A padló felett 10 cm-rel rajzoljuk be az első lyuksor furatainak helyét (a furatok egymástól való távolsága max. 10 cm legyen). Az első lyuksor furatai közé, azok fölött 5 cm-rel, jelöljük ki a második lyuksor helyét. A sarkokban további furatokra van szükség, itt felfelé még három sor lyukat készítsünk.

A furatok lefelé kb. 35°-ban ferdék legyenek, és a fal vastagságának kb. 2/3-részéig érjenek be. A lyukakat porszívóval tisztítsuk ki. Ezután tegyük be a lyukakba a tölcséreket és töltsük be azokba a szigetelőfolyadékot. Egyes gyártmányoknál a folyadékhoz a fal adottsá­gaitól függően különböző anyagokat kell keverni – mindig tartsuk be a gyártó haszná­lati utasítását.

A tölcsérekben mindaddig pótolni kell a fo­lyadékot, amíg a fal többet már nem képes felvenni. Úgy ellenőrizhetjük, hogy a fal már nem tud többet felvenni, hogy a tölcséren megjelöljük az induló folyadékszintet. Általá­ban egy-két hétig is eltart, míg a fal teljesen telítődik.

Ezután zárjuk el a furatokat. Ehhez felül vág­juk le a tölcséreket és azokon át sajtoljuk be a furatokba a szigetelőfolyadéknak megfele­lő, de külön kapható tömítőmasszát. Végül vegyük ki a tölcséreket, spatulával húzzuk le a furatokból kinyomódó masszát és vakoljuk be a lyukakat.

A furatok helyét jelöljük ki a falon. Ferdén lefelé fúrjuk ki a gyártó által megadott átmérőjű és mélységű furatokat. Tegyük be az injektáló palackokat és Jelöljük meg azokon a folyadékszintet. Amikor a fal már nem vesz fel több szigetelőfolyadékot, vágjuk el a palackokat, és azokon át sajtoljunk tömítőmasszát a furatokba.

Spatulával húzzuk le a furatokból kinyomódó masszát és vakoljuk be a lyukakat.

Függőleges szigetelőrétegek

A függőleges szigetelőrétegek olyan speciá­lis vakolatok vagy szigetelő bevonatok, amelyekkel a pincefalat vagy a lábazatot védjük az azokkal határos talaj nedvessége ellen. Mind a bitumen-latex alapú vastag bevonatokat, mind a bitumenes festést házi­lagosan is könnyen kivitelezhetjük.

Bitumenes festés

Ha a pincefal már be van vakolva, a fal függőleges szigetelésére bitumenes festést alkalmazhatunk. Az anyag ezenkívül arra is alkalmas, hogy a lábazatot eső ellen szigeteljük.

Az ecsetelhető bitumenes masszát három rétegben; egy alap- és két fedőrétegben, hordjuk fel és erős festőkefével oszlassuk el, Erősen szívó alapoknál célszerű először ala­pozóval kezelni a felületet.

A lábazatokat a bitumenréteg hatásosan szigeteli és még mutatós is.

Pincefal függőleges szigetelése: Először festőkefével az alapozót hordjuk fel a falra.

Ezután legalább 5 mm vastagon simító acéllapáttal hordjuk fel a vastag bitumenbevonatot.

A kiugró betonlábazatot is gondosan kenjük be.

Vastag bitumenbevonat

A vastagbevonatok beton pincefalakon, mészhomok és égetett agyagtégla, pórus­beton vagy betonműkő falakon, továbbá cementvakolaton is alkalmazható. Az ajánlott rétegvastagság 5-7 mm, ezt egyetlen mun­kamenetben fel lehet hordani. A termékek max. 2 mm széles repedések és hézagok áthidalására is alkalmasak.

A vastag bevonat felhordása előtt a faltól előreugró alap és a fal közé készítsünk a falhoz szorosan csatlakozó, íves átmenetet, amely megakadályozza, hogy a falról lefolyó víz az alap kiálló részén összegyűljön. Ehhez rakjunk habarcsot az alap kiálló lépcsőjére és húzzuk azt le simára. A habarcs tömöríté­sére, ill. lehúzására kiválóan használható egy sörösüveg, ez egyben az átmenet kívánt ívét is megadja, így az jól levezeti a vizet.

A szigetelendő fal legyen száraz, tiszta és teherbíró. Először egy erős festőkefével az alapozót hordjuk fel a falra. A száradási idő elteltével (a gyártó előírásait tartsuk be) simítólapáttal kenjük fel a masszát. Alulról felfelé dolgozzunk. A szigetelőmasszát sá­vonként, egyenletesen vastag rétegben hord­juk fel. A tömítőmasszát vakolókanállal cél­szerű felrakni a simítólapátra.

Különös gonddal végezzük a sarkok és a homorú ívek bevonását. Munka közben le­hetőleg ne érjünk a földhöz, mert különben könnyen föld- vagy homokrészecskék keve­redhetnek a masszába. Ha vastagabb réte­geket kívánunk készíteni, várjuk meg az első réteg megszáradását és után hordjuk fel a második fedőréteget.

Alagcsövezés

Az alagcsövezés (draincső) célja az altalaj víztelenítése. A talajba beszivárgott csapa­dékot és az itt felgyülemlett vizeket a ház körül lefektetett csőbe – az alagcsőbe – ve­zetjük. A víz onnan egy szikkasztóaknába vagy a szennyvízcsatornába folyik. A földdel közvetlenül érintkező épületrészek­re speciális szivárgó paplanok és lemezek kerülnek, amelyek megakadályozzák, hogy a víz az épülettel közvetlen érintkezésbe kerüljön.

Az alagcső-körvezetéket árokban helyezzük el. Az árok az alapozás aljáig, annál azonban semmiképpen ne mélyebbre érjen. Az alagcső vezeték műanyagból készül. A csövön finom lyukak vannak, így a víz abba be tud szivárogni. Az alagcsőnek enyhén lejtenie kell, hogy a víz be tudjon folyni a szikkasztó­aknába. Az épület falának a talajjal egy szintben lévő magasságtól az alapozás aljáig terjedő részét szendvics-szerkezetű szivárgó paplan védi, amely közvetlenül felfekszik az alagcsőre.

A paplant a munkák alatt fenyő tetőlécekkel erősítjük a falhoz. Az árkot szű­rőpaplannal béleljük ki és szűrőkaviccsal töltsük fel. A paplan megakadályozza, hogy a víz földrészecskéket sodorjon magával és eltömje a csövet. A kavicsréteg célja szintén a víz szűrése. Legalább 15 cm széles legyen és a háztól kifelé enyhén lejtsen.

A túlnyúló szűrőpaplant a kavics fölött hajtsuk fel és simítsuk hozzá a szivárgó paplanhoz, hogy a szűrőkavicsot köröskörül így is védjük. Vé­gül töltsük fel az árkot, erre azonban ne hasz­náljunk építési törmeléket. A talajon legalább 20 cm széles kavicsréteget helyezzünk el, amely megakadályozza, hogy a talaj és az épület közvetlenül érintkezzen egymással.

Az alagcsövezést házilag is elkészíthetjük. Ne röstelljünk szakszerű tanácsot kérni – pél­dául egy építőanyag-kereskedésben -, a mun­kát pedig gondosan végezzük.

Szakszerűen telepített alagcsövezés:

1. Kent bitumenes szigetelőréteg
2. Szendvics-szerkezetű szivárgó paplan
3. Alagcső
4. Íves átmenet.

Elhelyezik a bitumennel bevont pincefalat védő szivárgó paplanokat.

A szivárgó paplan (profilírozott kemény PVC-lemez, szűrőfátyollal) megakadályozza, hogy a ház fala közvetlen érintkezzen a talajjal. Egyúttal a szivárgó talajvizet is levezeti az alagcsőhöz.

Az alagcsövezésnek (melyet rendszerint a ház körül futó kavicsszegély takar el) az a rendeltetése, hogy a talajjal érintkező falakat szárazon tartsa.

Az épületrészek csatlakozásai

A homlokzat felújítása vagy javítása során több okból is nagy gondot kell fordítani az egyes épületrészek közötti csatlakozás szak­szerű kialakítására. Csak így lehet az épületet szél és nedvesség ellen megfelelően, a hővédelmi előírásokat is kielégítő módon szigetelni, és így őrizhető meg hosszú ideig az épület állaga.

Különös figyelmet igényelnek az erkélyek, teraszok és járdák csatlakozásai – ha itt hi­ányzik a szakszerű szigetelés, akkor a külső fal fokozottan ki van téve a nedvesség okozta veszélyeknek.

Az üzletekben és áruházakban sokféle, kü­lönböző célra alkalmazható, szilikon- és akrilalapú terméket lehet kapni. A szilikonkaucsuk masszákat jobban lehet alakítani, a vizes akrilfugák viszont festhetők. Környezetvé­delmi okokból az oldószert nem tartalmazó, vízalapú termékeket részesítsük előnyben. A tömítőanyagok vásárlásánál kérjünk taná­csot; ehhez azonban pontosan tudnunk kell, hogy milyen építőanyagokhoz kívánjuk azo­kat alkalmazni és milyen csatlakozásokat akarunk tömíteni.

Hézagok tömítése

Ha azt akarjuk, hogy a tömítőmassza tartó­san rugalmasan tapadjon egyrészt az ajtó­hoz vagy ablakhoz, másrészt a falhoz (kétol­dalas tapadás), akkor annak nem szabad hozzáragadnia a rés aljához. Az ilyen három­oldalas tapadást úgy lehet megakadályozni, hogy a hézagba polietilén PE-hab töltőzsinórt szorítunk be. Ez a zsinór különböző átmé­rőkben kapható.

A hézagnál kissé szélesebb zsinórt használjunk – csak így nyomódik bele a zsinór elég szorosan a hézagba.

Az összes tapadó felület legyen zsír- és por­mentes. A pórusokat nem tartalmazó felüle­teket (például az üveget) nitro- vagy műgyan­tahígítóval tisztítsuk meg, a porózus felülete­ket (például a fát) előzetesen kenjük be töltő­alapozóval (primerrel), amelynek száradási ideje kb. 20 perc.

A hézagkitöltés előtt először tisztítsuk meg a keretet és a falat. Ezután vágjuk le a töltőzsi­nórt a megfelelő hosszúságra és erősen nyomkodjuk be a hézagba. Ehhez lapos, tom­pa szerszámot, például egy közepes méretű csavarhúzót használjunk.

Az ablakot vagy ajtót a keret szélétől kb. 3-5mm távolságra gondosan és egyene­sen ragasszuk le takarószalaggal, csak így remélhetjük, hogy a kitöltött fugának tiszta széle lesz.

A kinyomóhüvely csőrét ferdén vágjuk le, hogy a kívánt szélességű nyílást kapjuk. Le­hetőleg végig egyenletes mennyiségű anya­got sajtoljunk be a hézagba. Folyamatosan és egyenletes nyomással dolgozzunk.

Végezetül fugasimítóval simítsuk le az új fugát.

A hézagba belenyomott töltőzsinór jelentősen javítja a fugázó massza tapadóképességét és tágu­lási viszonyait.

Ablakrés tömítése: Először nyomjunk az ablak és a homlokzati fal közötti résbe töltőzsinórt. Ezután gondosan, egyenes vonal mentén ragasszuk le az ablakot és a falat is. Nyomjuk a résbe a tömítő masszát, majd a felesleges anyagot fugasimítóval húzzuk le.