• energia
• építés

Energetikai számítás épületeknél

Az épület egységnyi fűtött térfogatára és az egységnyi (belső-külső) hőmér­séklet-különbségre vonatkozó fajlagos hőáram nem haladhatja meg az 1.7 táblázati érték, a lehűlő felület/fűtött tér­fogat viszony és az épület rendeltetése függvényében leolvasható értéket.

Vegyes rendeltetésű épületek esetében az egyes épületrészek a rendeltetésük­nek megfelelő követelmények alapján méretezhetők. Az épület lehűlő felületében a fűtött teret burkoló valamennyi olyan szerkezetnek a belső oldali méretek szerint meghatáro­zott felülete beszámítandó, amely szerke­zetek másik oldalukon a külső levegővel, a talajjal vagy fűtetlen térrel érintkeznek. A fajlagos hőáram az egységnyi belső-külső hőmérséklet-különbséghez tartozó transzmissziós, valamint az e rész szerinti szoláris hőáram algebrai összegének az épület fűtött térfogatával való osztásával határozható meg.

1.7 táblázat. Az egységnyi hőmérséklet-különbség fajlagos hőárama az épület fűtött térfogatára.

A tömör (sugárzást át nem bocsátó) határoló szerkezetekre a transzmissziós hőáram a ξ nélküli eredő hőátbocsátási tényezővel számítandó. Ha a határoló szerkezet a fűtött teret fűtetlen helyiségektől választja el, a hő­átbocsátási tényező a

hányadossal szorzandó, ahol:

t_i – a fűtött tér léghőmérséklete
t_x – a hitetlen tér hőmérséklete és
t_e – a méretezési külső hőmérséklet.

Az üvegezett szerkezetekre a transz­missziós és a szoláris hőáram algebrai összege egyenértékű hőátbocsátási té­nyezővel (k_s) számítható, ha a helyiség­nek fajlagos hőtároló tömege (m_h) nem kisebb 2000 kg/m²-nél.

Ha az előbbi feltétel nem teljesül, az egyes üvegezett szerkezetek

felületére az egyenértékű hőátbocsátási tényezővel, a fennmaradó

felületre pedig az üvegezett szerkezetek eredeti transzmissziós hőátbocsátási tényezőjével számítandó a hőáram. Ha a helyiségben több hőtechnikailag azonos minőségű üvegezett szerkezet van, azok összevontan egy szerkezet­ként kezelhetők.

Az üvegezett szerkezeteknek a vesz­teséget és a nyereséget együtt kifejező egyenértékű hőátbocsátási tényezője a

összefüggéssel számítandó, ahol „k_ü” az üvegezett szerkezet transzmissziós hőátbocsátási tényezője, „S” a nyereség­tényező, „N” a naptényező, „A_t” az üve­gezés felülete. „A_ü” a nyílászáró teljes felülete (tok- és szárny szerkezettel együtt). A „k_s” érték negatív is lehet. Mozgatható hőszigetelő árnyékoló szerkezet alkal­mazása esetén „k_ü” a „nappali” (k_ün) és az „éjszakai” (k_üé) érték időarányos átlaga. A hőátbocsátási, a nyereség és a nap­tényezők számértékei az 1.8; 1.9 és 1.10 táblázatokból vehetők.

Az üvegezett szerkezetek transzmissziós és szoláris hőáram feltételi tel­jesülését elegendő az épület elsődleges rendeltetésű helyiségeire, ezen belül az egyes jellemző esetekre (például sor-és sarokfekvés) ellenőrizni. Az épület egységnyi fűtött térfogatára kötelező feltétel teljesül, ha a fűtött tér­fogatot burkoló szerkezet átlagos hőát­bocsátási tényezője nem haladja meg az 1.11 táblázatban feltüntetett értékeket. A vonal menti hőátbocsátásra az 1.3 táblázat, a talajjal érintkező szerkezetek hőveszteségének becslésére az 1.12 és 1.13 táblázat tartalmaz adatokat.