• kerámia burkolat

Kerámiaburkolatok felrakásának előkészítése

A kerámiaburkolatok készülhetnek ágyazó habarcsba rakva, vagy speciális ra­gasztóval felragasztva. A felhasznált anyagok és a burkolat rétegfelépítése mindkét módszernél más és más. Hagyományos burkolásnál a burkoló­lapok felrakásához ágyazó habarcsot használunk.

Tégla- és betonfalak esetén az aljzatot vakolással, a vakolatréteg felhordásá­val készítjük. A vakolatok készülhetnek egy vagy két rétegben, ezt a falak függőlegessége határozza meg. Az egy réteg­ben felhordható vakolatréteg vastagsága általában 10-12 mm, nagyobb vastag­ság esetén a kiegyenlítő vakolatot több rétegben kell elkészíteni. Igen fontos a vakolás előtt a felületet előkészíteni, amit a vakolandó felület tisztításával kell kezdeni. Téglafalak esetén a hézagokból ki kell kaparni minden szennyeződést, és a falsíkból kiálló habarcsrészeket le kell verni, ezután – közvetlenül a va­kolás megkezdése előtt – a felületet jól meg kell locsolni. Tisztítás után a téglafelületet híg ha­barccsal kell befröcskölni (gúzolni), ezt követi a vakolás. Betonfelület esetén a tisztítás és a vizes locsolás elvégzése után a felületet híg cement lével kell befröcskölni.

A gipsz- és a fa-, esetleg fémfelületek burkolását a hagyományos burkolatké­szítési eljárásokhoz egészen másho­gyan kell előkészíteni, mint a tégla- és betonfelületeket. Ezekre az anyagokra a vakolat nem hordható fel közvetle­nül, ezért szigetelés után rabichálót kell közbeiktatni. A rabichálót (20-25 mm lyukbőségű, 1-1,5 mm vastagságú hor­ganyzott drótháló) a falhoz kell erő­síteni, majd híg cementhabarccsal kell befröcskölni. Az így előkészített felü­letre a burkolat hagyományos módszer­rel, ágyazó habarcsba vagy az elkészült vakolatra ragasztva egyaránt felrak­ható. A vakoláshoz jó minőségű ha­barcs (Hvb 7 jelű) szükséges.

A falburkolatok felületének utólagos kiegyenlítéséhez célszerű műgyanta-adalékos, előre gyártott habarcsot használni, ilyenek pl. a MAPEI és MURE-XIN ragasztók. A homlokzati burkola­tokhoz minden esetben „fagyálló” ragasztót alkalmazzunk.

Kerámiaburkolatok ragasztása habarccsal

Homlokzatburkolatok tömör és pórusos szerkezetű kerámiatermékekből egy­aránt készíthetők. A tömör szerkezetű lapok fagyállóak, kevés vizet szívnak fel, ezért a burkolólapokat felrakás előtt nem kell áztatni. A pórusos szer­kezetű kerámialapok nem fagyállóak. Mivel a lapok hátlapja nedvszívó, ezért felrakás előtt áztatással kell gondos­kodni a telítettségükről. Ennek hiányá­ban a burkolólap elszívja a habarcs kö­téséhez szükséges nedvességet, aminek következtében a habarcs tönkremegy, a nedvességhiány miatt „elég”, porlik, tapadása, szilárdsága nem megfelelő, és a burkolat a faltól vagy a habarcstól elválik.

A nem fagyálló, mázas kerá­mialapokat a felrakás kezdete előtt 8-10, egyes lapokat pedig – a gyártó elő­írása szerint – 24 órára tehát vízbe kell áztatni. Az áztatás alatt a burkolólapok színe sötétebb lesz, egyes lapok folto­sodnak, aminek a lapok egyenlőtlen vízfelszívó képessége az oka. Kiszá­radás után a foltok eltűnnek, és a lapok visszanyerik eredeti színüket.

Burkolás előtt

A burkolat felrakása előtt a homlokzati felületet portalanítani és előfröcskölni (gúzolni) kell. A jó kötéshez érdemes a falat burkolás előtt híg cementes mész­habarccsal bevonni, aminek meghúzása után (ha már nem folyik, hanem tapad) megkezdhető a lapok felrakása. Téves az, hogy az előfröcsköléshez híg cement­tej kell, mert a cement filmréteget ké­pez a homlokzaton, ami akadályozza a fal „lélegzését”. Ez a folyamat és az anyagok különböző homogenitása idő előtti leválásokat okozhat.

A homlokzatburkolást a kitűző lapok elhelyezésével kell kezdeni, amelyeket úgy kell felrakni, hogy a burkolóléccel elérhetőek legyenek. A kitűzést vízszin­tesen, a szélső lapok beállításával kezd­jük, majd zsinór segítségével a közben­ső kitűző burkolólapokat helyezzük el egymástól kb. 1,0 m-re. A vízszintes sík meghatározása után be kell állítani a függőleges síkot is, és csak ezután következhet a falburkolat felrakása.

Burkolólapok felrakása

A burkolólapok felrakásához szüksé­ges habarcsot úgy kell kőműveskanál­lal a lap hátoldalára teríteni, hogy a habarcs az egész lapot befedje, majd három oldalélről kb. 45 fokos szögben levágjuk a habarcsot. Ezután a lapot ráhelyezzük a falfelületre úgy, hogy a lapnak az az éle legyen felül, amelyről nem vágtuk le a habarcsot. Mivel a felrakás után mindig szükséges némi helyreigazítás, a habarcsvastagság né­hány mm-rel több legyen a lapon, mint amennyi a végleges szintvastagság mi­att kellene. Ez a habarcstöbblet ad lehetőséget a tömörítésre, a síkba veregetésre, ami egyúttal a burkolat szi­lárdságát is fokozza. A helyreigazítást, beveregetést egy-két határozott moz­dulattal kell végezni, mert többszöri, apró ütögetésre a habarcsból a víz ki­csapódik a felületre, és a lap megcsúszik.

Ellenőrzés egy sor felrakása után

Egy sor elkészülte után mindig ellen­őrizzük a sor vízszintességét, az eset­leges igazításokat a hézagba helyezett fa- vagy műanyag ékekkel kell elvégez­ni. A lapok felrakásakor 2-4 mm-es hézagot kell hagyni, vízszintes és füg­gőleges irányban egyaránt. Az elké­szített lapsor ellenőrzése és a lapok beveregetése után a felső élre kinyomó­dott habarcsot spatulával levágjuk, a hiányosságokat pedig pótoljuk úgy, hogy a sorok éle mindenütt telt és tö­mör legyen.

Ezt követően ellenőrizzük a burkolat síkját úgy, hogy a burkolólécet a kitűző-lapokra és az elkészített burkolatra át­lósan ráfektetjük. Az észlelt hibákat ki kell igazítani. Ezt az ellenőrzést vízszin­tes irányban is többször el kell végezni. Nyitott hézagos burkoláskor a burkoló­lapokat hálósán rakjuk fel. Az egyen­letes hézagszélesség tartásához a terve­zett hézagmérettel azonos vastagságú műanyag fugakereteket helyezünk el távolságtartóként. A függőleges héza­gokat – a lapok felrakásakor – a spa­tula élével igazítjuk a kívánt széles­ségre. Az egyenes vonal betartását bur­kolóléccel vagy függőónnal folyamato­san ellenőrizni kell. A burkolat felületét minden sor felrakása után, több irányban is ellenőrizzük, hogy a síkbeli elté­réseket elkerüljük, mert a fény hatására a burkolatok legkisebb síkbeli eltérése is feltűnő, ami a burkolati munka minő­ségét rontja (5.105. ábra).

5.105. ábra. Kerámia falburkolat ragasz­tóhabarcs réteggel, mély és rugalmas ki­töltésű fugákkal a) pirogránit; b) majolika falburkolati részlet; 1 közbenső elem; 2 sarokelem, pozitív; 3 sarok­elem, negatív; 4 ragasztóhabarcs; 5 rugalmas fugázó; 6 homlokzati fal.

Kerámiaburkolatok készítése ragasztással

A 90-es évektől kezdve széles körben elterjedt a falburkolatok vakolt alap­rétegre való ragasztása cement- vagy műgyantabázisú, előkevert, száraz- és kétkomponensű ragasztókkal egyaránt. Ragasztott falburkolatokhoz sem a tö­mörebb fagyálló, sem a pórusos, nem fagyálló kerámialapokat nem kell víz­ben áztatni, sőt nem is szabad, mert a műgyantahabarcsok kötését és tapa­dását a víz gátolja, illetve a ragasztót folyóssá teszi.

A vízzel hígítandó ra­gasztóanyagokhoz csak a csomagoláson levő alkalmazási útmutatóban előírt víz­mennyiséget szabad hozzákeverni. A ragasztott homlokzati burkolatok alatti fal felülete tökéletesen sík legyen, mert a méreteltérések a 2-4 mm vastagságú ragasztóréteggel már nem korrigál­hatók. Ragasztott burkolat készíthető beton-, vakolt tégla- vagy fafelületre egyaránt, a felületek előkészítése azon­ban igen gondos munkát igényel. Jó minőségű burkolat csak száraz, tiszta felületre, megfelelő minőségű és típusú ragasztóval készíthető.

A burkolás első munkafázisa a felület előkészítése

A megfelelő ragasztóanyag­ból kisebb mennyiséget előkészítünk, és ezzel vékony rétegben átkenjük, gletteljük a falfelületet. Ez a réteg gyorsan megköt, és megalapozza a jó tapadást a ragasztóréteg és a fal között. Ezután a lapok felragasztásához keverjük meg az anyagot, de mindig csak annyit, amennyi 30 perces munkához elegendő, mert a műgyanta-adalékos ragasztók gyorsan kötnek, ezért nagyobb adag nem hasz­nálható fel, mert a kötés megkezdődik.

A ragasztóanyagot mindig a fal felü­letére kell felhordani fogas kenőlappal, ha azonban vastagsági korrekció is szük­séges, akkor a lapok hátoldalát is be kell vonni kiegészítő ragasztóhabarccsal. A ragasztóréteg vastagsága a kenőlap fo­gainak méretével szabályozható. A falfelületre hordott ragasztót a kenőlap (spatula) fogas részével azonos vastag­ságúra szétterítjük (lehúzzuk), majd a burkolólapokat enyhén nyomva felhe­lyezzük. Csak akkora területet vonjunk be egyszerre ragasztóval, amekkorára a lapokat a ragasztó kötése előtt fel tudjuk hordani. A burkolólapok vízszintességét és függőlegességét folyamatosan, a ra­gasztóanyag megkötése előtt ellenőriz­zük, és az észlelt hibákat azonnal iga­zítsuk ki.

Kismozaik készítése

A kismozaik készítése hasonló a kerá­miaburkolatéhoz. A burkolásra előké­szített felületet Hvb 7 minőségű habarccsal be kell vakolni, és erre kell ragasztani a mozaikot. A kismozaik ál­talában papírra ragasztottan, táblásítva kerül forgalomba. Készülhet a táblásítás úgy is, hogy a lapok tapadó felületét vízálló ragasztóval gyárilag ragasztják üvegszövetre.

A táblásított elemeket egymáshoz csat­lakoztatva helyezik el, ügyelve arra, hogy az egymás mellé helyezett táblák közötti hézag a táblásított mozaikele­mek közötti hézagtávolságokkal azonos méretű és helyzetű legyen, hogy a héza­gok folyamatosan fussanak a teljes felü­leten. A mozaiklapocskákból figurális vagy egyéb minták is kialakíthatók, eh­hez azonban a mintát gondosan kell tervezni, és az előre eltervezett felrakási mód szerint kell felragasztani a részegy­ségeket.

A kismozaik felrakása után a szinteket a fal síkjának megfelelően ki kell igazí­tani, és a lapocskákat összefogó papírt a felületről le kell mosni. Ezt követi a végleges beigazítás és a hézagolás. A törtlapos padlóburkolatokhoz hason­lóan homlokzati burkolatok is készít­hetők tört lapokból. A törtlap falburkolat azonban csak akkor szép, ha ké­szítéséhez gondosan összeillesztett, ép élű elemeket használunk, amelyek élét szükség szerint csiszolni is kell. Eltérő színű lapok használata esetén a színek harmonikus összhangját előre meg kell tervezni.

A törtlap burkolat készítésekor a hom­lokzatra felhordott friss vakolatba a lapocskákat egymáshoz illesztve, eny­hén be kell nyomkodni, és egy-egy fe­lületrész elkészülte után sulykoló fával egyenletesen sima felületűre kell ütö­getni (5.106.-5.107. ábra).

5.106. ábra. Homlokzati kerámiaburkolat­hoz a ragasztóréteget a legalább 1 napos alapvakolatra speciális fogazott lehúzóval kell felhordani.

5.107. ábra. Vastagabb ragasztórétegekhez a lapokra is kell ragasztóanyagot kenni.

Kerámiaburkolatok hézagolása

A homlokzati burkolatok hézagrajzai többféleképpen, kötésbe rakva és háló­sán, valamint vegyesen, zárt és nyitott hézagokkal egyaránt készíthetők. A korábban szinte egyeduralkodó zárt hézagos burkolás mára szinte feledésbe merült, egyrészt minőségi szempontok, másrészt az igényesebb felületek elő­térbe kerülése miatt. A homlokzati felületre ragasztott kerámialapok más keménységűek, ill. tömörségűek, mint a közvetítő- (ragasztó-) réteg és a burkolandó fal anyaga.

Ezek az eltérő és egymástól függetlenül változó hőmér­sékletű szerkezetek eltérően reagálnak a környezet hatásaira, a dinamikus rez­gésekre és az épületmozgásokra. Fel­mérések bizonyítják, hogy tömör héza­gokkal készített burkolatok 5-10 éven belül legalább a felületek 1/10-részé-ben leválnak a falról. Ennek oka több­nyire éppen a tömör, ún. támaszkodó zárt fuga. A mozgások lehetőségét bizto­sító nyitott fugák esetén ez az arány jóval kedvezőbb, amit természetesen befolyásol a fuga tömörsége, ill. a fu­gázó anyag keménysége és/vagy rugal­massága is.

Nyitott hézagok kialakításával – túl a tartóssági és javíthatósági előnyökön – esztétikusabb felület hozható létre, és a lapok méretpontatlansága is kevésbé vehető észre. A nyitott hézagokhoz általában színes hézagoló habarcs szükséges, a hézag szélessége az alkalmazott falburkoló lap méretétől és a falrész lapkiosztásától függ. Kerülni kell a vé­kony csíkok toldását, és a hézagszéles­ség helyes megválasztásával is töreked­jünk arra, hogy lehetőleg vágás nélküli, teljes lapokat építsünk be. A nyitott hé­zag egyenletes szélessége megfelelő vas­tagságú műanyag távtartóval, műanyag zsinórral vagy üvegcsíkkal biztosítható. A műanyag távtartókat a hálósán rakott burkolólapok sarkainál kell elhelyezni.

A kerámiaburkolatok hézagolhatók:

• híg cementtejjel,
• finom fugázó cementhabarccsal,
• készfugázókkal.

Cementtejjel való fugázáshoz tiszta és csomómentes (friss) cementet kell víz­zel elkeverni, amíg a kívánt konziszten­ciát, ill. bedolgozhatóságot elérjük. A cementtejes fugázáshoz általában fehércementet használnak, sötétebb szí­nű felületekhez azonban szürke vagy 554-es, mélyebb tónusú cement is szó­ba jöhet. A cementek oxidfestékekkel színezhetők, természetesen az ésszerű határokon belül, és legegyszerűbben a fehércementtel. Cementtejjel maximum 2 mm széles és kizárólag zárt fugák készíthetők, elsősorban kis felületeken. A finom fugázó cementhabarcs alap­anyaga azonos az előzőével, a különb­ség az, hogy a cementpépbe finomszem­csés kvarc homokot vagy kőlisztet kell keverni. A fuga vastagsága 2-3 mm lehet.

A készfugázók bármilyen típusú, 0-15 mm méretű hézagok ingázására al­kalmasak. A hézagoló anyagot a fugázás üteméhez igazodva kell vízzel keverni. A keverési arány a fúgázó anyagok gyári csomagolásán megtalálható. A MAPEI és a MUREXIN fugázók egyaránt al­kalmasak a jó minőségű fugázáshoz. A kimért vízhez folyamatos keverés köz­ben kell adagolni a keverési arány sze­rinti kötőanyagot. A tejfölsűrűségűre kevert hézagoló anyagot gumilappal kell a burkolat felületére hordani, majd a hézagokat egyenletesen ki kell tölteni. Ahhoz, hogy a burkolt felület hézagai tökéletesen telítettek legyenek, a hézagolási folyamatot rövid időközönként meg kell ismételni. Meghúzás után a hézagoló anyagot a felületről puha szivaccsal és ronggyal le kell tisztítani, a felesleges anyagot úgy ledörzsölve, hogy a hézagok teljesen kitöltöttek ma­radjanak.

5.108. ábra. Dilatált homlokzati kerámiaburkolat-mező készítése (homlokzati nézet) 1 kerámiaburkolat; 2 ablak; 3 dilatáció; 4 befordított él dilatáció; 5 vízmentes könyöklőburkolat.

Dilatációs hézagok kialakítása

A dilatációs hézagok helyes kialakítására különös gondot kell fordítani, mert gya­korlatilag minden dilatál, azaz mozog. Elmondható, hogy az épületkárosodások oka 90%-ban dilatációs eredetű.

A mozgások oka lehet:

• hőhatás,
• terhelés,
• vízfelvétel – kiszáradás,
• kémiai folyamat,
• geológiai mozgás,
• rezgés stb.

A különféle felületeken, illetve anya­gokban tapasztalható repedések tulaj­donképpen spontán dilatációk, a kiala­kított dilatációs hézagok pedig beter­vezett repedések. A ragasztott kerámiaburkolatokat teljes ragasztó- és hordozó- (habarcs-) réte­gével együtt dilatálni kell az 5.4. táb­lázat szerint.

5.4. táblázat. Dilatációs táblák mérete m²-ben:

A dilatációs táblaméret gondos megha­tározása különösen nagyjelentőségű dé­li oldalak esetén, mert a hő terhelés nagy­sága és az ebből adódó mozgás sokkal intenzívebb, mint pl. északi oldalakon. A köztes értékeket (DNy, ÉK) arányosítás­sal kell meghatározni. A 10 dm²-nél na­gyobb felületű lapokat habarcsos kap­csolással már ne építsük be, ezek csak sá­vos, max. 2 soros beépítésben és (vagy) szárazkapcsolással rögzíthetők. A dilatációs fuga mélysége a teljes bur­kolattal azonos mélységű (ragasztó- és hordozóréteggel együtt), szélessége 4-8 mm-nél kisebb legyen a következők szerint,

Ezek:

• 6-10 m² táblaméretig 4-5 mm,
• 10-14 m² táblaméretig 5-6 mm,
• 14-18 m² táblaméretig 6-8 mm hézagszélesség szükséges.

A kitöltő fugázó anyagnak UV-állónak, rugalmasnak és vízmentesnek kell len­nie. A dilatációs hézagot a teljes mélységtől a lapburkolat fél vastagságáig szabad kitölteni, mert nyáron a táblák tágulása miatt a tágulási fugák teljesen kitöltődnek, teljes szintbe fugázás ese­tén pedig egyenlőtlenül kitüremkednének (5.108. ábra).

Szellőztetett burkolatok

A rétegelt homlokzatok közé tartozó szellőztetett kerámiaburkolatok készí­tése nem tartozik az egyszerű feladatok közé (5.109. ábra).

5.109. ábra. Szellőztetett kerámialap homlokzatburkolat 1 kerámialap; 2 dilatáció; 3 ragasztóhabarcs réteg; 4 rabic hordozóréteg; 5 hegesztett acélháló; 6 szellőztetőcső (drén); 7 hőszigetelés; 8 homlokzati téglafal.

A szellőztetett homlokzatburkolat első­sorban szálas anyagú külső hőszigete­lése dübeles technikával rögzíthető a falra úgy, hogy a szellőztetőjáratul szolgáló dréncső egyszerűen beépíthe­tő legyen. A burkolati hordozóréteget egy feszített acélháló és rabicháló össze­kapcsolásával kell kialakítani, m-en­ként 4-6 beépített konzolhoz felfüg­gesztve (5.110.-5.112. ábra).

5.110. ábra. Hőszigetelt homlokzati kerá­miaburkolat hordozóréteggel (szellőző­csöveken keresztül felvett metszet) a) egyoldali cső és laza hőszigetelő kapcso­lattal; b) 2/3 oldali szellőzőcső/hőszigetelés kapcsolással; 1 bordás tapadó felületű kerámiaburkolat; 2 ta­padó borda; 3 ragasztóhabarcs; 4 rugalmas fugázás; 5 rabic hordozóréteg; 6 hegesztett acélháló; 7 tartókonzol; 8 szellőztető dréncső; 9 hőszigetelés.

5.111. ábra. Hőszigetelt és szellőztetett homlokzati kerámiaburkolat, hordozóré­teggel 1 kerámialap; 2 tapadó borda; 3 ragasztóha­barcs; 4 rugalmas fuga; 5 rabic hordozóréteg; 6 hegesztett acélháló; 7 konzol; 8 kibetonozás; 9 dréncső; 10 perforált felület; 11 hőszigetelés; 12 főfal.

5.112. ábra. Hőszigetelt homlokzati bur­kolat hordozóréteggel, szellőztetés nélküli megoldás – páratechnikai szempontból azonos a normál kerámiaburkolattal 1 kerámialap; 2 fogazás; 3 ragasztóréteg; 4 rugalmas fugázás; 5 rabic hordozóréteg; 6 hegesztett acélháló; 7 kibetonozás; 8 kon­zol; 9 rabicháló; 10 polisztirol hőszigetelés; 11 HERATEKTA hőszigetelés; 12 főfal.

A készítés menete a következő:

• a téglafelület letisztítása,
• a konzolok beépítése,
• a hőszigetelés dübeles kapcsolása,
• a hegesztett acélháló felfüggesz­tése a konzolokra,
• a szellőztetődréncsövek behúzása (a csövek felületén 1 m-enként 20-30 cm²-es furat szükséges),
• stabilizálás (kikötés huzalokkal) és a rabicháló kifeszítése,
• a dilatáció helyének kitűzése és a dilatációs betét behelyezése (max. 2-5 cm-es oldalirányú pontossággal),
• a lövellt beton rabic nagy nyomással való felhordása osztályozott anyag­ból, 2-5 cm vastagságban,
• az alapvakolat (mint hordozóréteg) felületének kiegyenlítése,
• a kerámiaburkolat (vékony) ragasz­tása,
• a fugázás,
• a dilatációs rés kitöltése,
• a felület tisztítása.

A szellőztetett kerámiaburkolatok dila­tációs helyei az 5.4. táblázat alapján határozhatók meg, és a hordozó rabic réteget is táblásítani kell a burkolatnak megfelelően.